Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány hét és beköltözhetek az iskolába. Már nagyon várom, hiszen eddig csak az előkészítő ablakaiból nézhettem hatalmas tornyait egy-egy unalmas tanórán, miközben próbáltam elképzelni, hogy mit is csinálhatnak odabenn a nálam idősebb boszorkányok és varázslók. Biztosan egészen más lesz a mostanihoz képest, főleg az zavar, hogy újra én leszek a legkisebb. De biztosan nem fogják szekálni a gólyákat, mint azt néhányan pletykálják idelenn... Számos oktató és felügyelő jön le a Bagolykőből is hozzánk, ráadásul helyi fiúként rengeteg odajáró diákot látok a szabad hétvégéken. Igaz, még egyikkel se álltam nagyon szóba, mert egy kicsikét félek tőlük. Másrészt tuti pisisnek tartanak, mert még nem nézek ki annyira idősnek. Emiatt sokszor érzem magam rosszul. Amúgy megtehetném, hogy bejárós leszek, de szeretném kipróbálni a bentlakásos életet, mert így sokkal könnyebben illeszkedhetek be az évfolyamtársaim közé. Apáék is szeretnének majd többet dolgozni kiadásaink fedezésére, ehhez pedig nem tesz jót, ha otthon vagyok, ezt már én is belátom.
Amíg viszont kötetlenebbül mozoghattam a faluban, s a nyárból is volt még néhány forró nap, addig lementem sétálni a főtérre. A bevásárlóutcát látni se akarom! Minden tele van iskolakezdéssel kapcsolatos rémségekkel, árulják a méregdrága ilyen-olyan cuccaikat, amiket a jövő héten úgyis elmegyünk megvenni anyával. Fúúj, nem kell! Én nosztalgiázni akarok. Utam tehát a játszótérre vezetett, ahol rögtön beültem egy magasabb hintába. Tizennégy éves vagyok bakker, a legtöbb csúszdára már papíron fel se engednek... Nagyon hamar elteltek az előkészítős éveim, kíváncsi vagyok, kikkel maradok még jóban az osztályból. Lábaimmal finoman hajtva magam kezdtem el előre-hátra hintázni, miközben a teret pásztáztam. Egyelőre néhány kisbabás anyukán kívül, akik éppen a homokozóba szoktatták a kicsijüket, még mást nem láttam. Vajon mindenki a felrúnázott számítógépe előtt görnyed, vagy csak egyszerűen nyaralnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megszoktam, hogy ő dirigál. Apa is inkább azt mondja, hogy hagyjam rá a lányokra a dolgot, ha valamit akartak. Jelen esetben persze nem olyan rossz dologról van szó, hiszen Alexa egy szuper vezető tud lenni, vele imádok bármit is csinálni. Tudom, hogy számíthatok a véleményére, sokszor írunk leckét például együtt - amiből aztán átmentünk játékba -, mert motivál és előhozza a kreatív énem. Mondanom sem kell, az évek alatt volt időnk megtanulni egy húron pendülni, vagy hogy is mondják.
Szavaira hümmögtem egyet, majd hunyorítva kikukkantottam a faház ablakán. Előbb társamra, majd a messzi távolba kémlelve az ellenség után. Előbbi szerencsére még épségben, de kapkodva futott menedékünk felé, míg a közelgő rémület - mely talán a felnőttkor volt, vagy aminek majd Lexa narrálja - lassan, de biztosan tűnt fel a horizonton. Ennek bizony a fele se volt tréfa, gyorsan kellett cselekednünk.
- Oké! - kiabáltam le neki, s már el is kezdtem menteni a menthetőt. Behúztam a zsalukat, ügyelve arra, hogy egy kis titkos résen azért még belátható legyen a fa környéke, majd az egyetlen számára fenntartott bejárat kivételével mindent jól lezártam. A falakat már korábban megerősítettük, valamint minden fontosat a helyiség közepére tettünk egy ládába, hogy minél biztonságosabb helyen legyenek. Egy kicsit engem is elöntött a félelem, de a következő pillanatban már mellettem is termett hű barátom, így nem köthetett le többi a saját kis gondolatvilágom.
- Mit láttál még? - húztam le magam mellé, faggatózóan és kissé türelmetlenül, majd nagy büszkeséggel az arcomon a közösen felhalmozott arzenálunkra mutattam. Nem is értem, miért fél ennyire, hiszen ezek még az igazi ellenséget is elriasztják.
- És mi a terv? Ne adjunk esetleg meg magunkat? - kérdeztem egy kissé bizonytalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mit is mondhatnék? Az éjjel alig aludtam valamit, annyira vert a szívem. Nagyon izgulok ám az ilyen kirándulások alkalmával! Mindig eltervezek egy csomó mindent, aztán kiderül, hogy mondjuk elromlik az idő, megbetegszenek az iskolatársaim, nekem kezd el fájni valamim, szóval soha semmi se ideális teljesen. De azért őszintén remélem, hogy a mostani alkalom egy nyugodt és szuperjó kirándulás lesz, még mielőtt végleg búcsút mondok az előkészítőnek és megkezdem tanulmányaimat a Bagolykőben. Amit viszont szintén baromira várok, csak addig még nem árt egy kicsit gyereknek lenni és kihasználni ezt az utolsó kis időt a mókázásra. Reggel anya korán ébresztett, már előző este gondosan összepakoltunk, tettünk be pulóvert és hosszúnadrágot is, no meg esernyőt és esőkabátot. A bűbájoknak köszönhetően nem olyan nehéz a táskám. Főleg kajából csinált anya sokat. Szendvicsek, nassolni való, különféle édesség, amit jó elosztani a haverokkal, és természetesen megfelelő mennyiségű ivóvíz. Hiányozni fog a családom, de már nem hiányzik annyira mint korábban, különben is hozzá kell majd szoknom az önálló élethez. Amint végeztem reggeli rutinommal, apa munka előtt gyorsan kikísért az állomásra, ahonnét a csoport indult. Nem szeretett volna sokáig fenntartani, tudja hogy ebben a korban a kísérő már cikinek számít, de pont ő is akkor ment munkába és inkább jöjjön csak velem, legalább társaságom lesz, nem szégyellem mások előtt. Gondolom látni akarta, hogy tényleg minden rendben, a többiek is ott vannak, így az időhúzós készülődés miatt szinte utolsóként becsatlakoztam a kalandba. Láttam, hogy már javában nyüzsögnek a többiek, így hamar odamentem és köszöntem az osztályomnak, majd lassan helyet foglaltunk a vonaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hétvége, ebédidő. Anyáék nincsenek otthon, az pedig még túl kényelmetlen a számomra, hogy visszamenjek kajálni a kastélyba. Elvégre éveken keresztül a falu jelentette a világ közepét, révén hogy az előkészítőbe jártam. De azon túl is rengetegszer ettünk valamelyik étteremben a családommal. Most is valami nosztalgikus érzés fog el, amikor felkeresem a gyorséttermet. A tömegnek persze nem örülök. Ahhoz általában gyorsan elfogy a türelmem. Jelenleg azonban olyan éhes vagyok, hogy muszáj türtőztetnem magam. A kedvenc ételeimen jár az eszem, így mondhatni teljesen kizárom a külvilágot. Nyűgösen ugyan, de beállok a sorba és várom hogy rendelhessek. Ki is választok magamnak egy nagyobb szelet rántott húst, köretnek pedig krumplit. Akarom mondani hasábburgonyát. Üdítőnek a kólát rendelem, hála az égnek nem rakták tele jéggel, mert novemberben már nincs olyan meleg. Amint fizetek - és ezzel együtt búcsút mondok a heti zsebpénz jelentős részének - a szabad helyeket kezdem el keresni. Ilyenkor nagyon nehéz találni, mondanom se kell. Hiába néztem ki várakozás közben egy tuti helyet, szinte biztos voltam benne, hogy az előttem lévő be fogja foglalni. És így is lett. Bakker. Még szerencse, hogy nem olyan régen ült le az asztalhoz, mert így még gyorsan odamehetek hozzá. Megfogom a tálcámat és a sorban hárommal előttem álló fiúhoz megyek. Ahhoz a vörös hajúhoz, mert a sorból ő volt a legszimpatikusabb. Megköszörülöm a torkomat és udvariasan megszólítom, remélve, hogy nem vár senkire. Amikor így hajtanak el, az olyan ciki tud lenni.
- Szia, leülhetek ide? - azt hiszem nem kell magyarázkodnom, a helyek csak fogynak és fogynak. Közben óvatosan egyensúlyozom, hogy még véletlenül se borítsam fel a tálcát vagy lötyögtessem ki az italt.
Amennyiben megengedte, úgy helyet foglalok a vele szemben elhelyezkedő széken és el is kényelmesedem. Közben nem bírom ki, hogy ne egyek néhány falatot a krumplimból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem kerülök kellemetlen helyzetbe, a jellegzetes hajú fiú hellyel kínál asztalánál. Udvariasan megköszönöm, s csak ekkor veszem észre, hogy enyhe túlzással pont a legjobbkor jöttem. Szeme könnybe lábadt, már-már a halálán van, amit én pillanatnyi kétségbeeséssel, majd egy elfojtott mosollyal reagálok. Hirtelen azt se tudtam mi van. Komoly baj, netán velem gúnyolódik, de aztán rájöttem, hogy csak túl forró volt a pizzája. Azért mégse lenne szép kinevetnem őt, főleg hogy mondhatni az imént kértem tőle szívességet. Nem értem egyébként, hogy miért nem valami üdítőt vett, talán minden pénze elment a kajára.
- Ja. Pedig amúgy szeretek itt enni, ha nincsenek sokan - vonom meg vállaimat - Jobban vagy? Furcsa, hogy ennyire túlmelegítették a pizzád, általában jobban szoktak figyelni a vendégekre. Biztos kapkodniuk kell a forgalom miatt. Biztos nem zavarok? Vársz valakit?
Próbálok a lehető legudvariasabb lenni. Jóval idősebb lehet nálam, nem akarok bajt a nagyokkal. Kicsit sajnálom, hogy megzavartam az ebédjében, de igyekszem majd jó társasága lenni. Eddig senki se ugrott ki az ablakon miattam. Közben apró szeletekre vágom a húst és hagyom hűlni, hogy véletlenül se történjen meg velem egy hasonló baleset. Aztán néhány pillanat és egymás után pakolom a számba az ételt, szinte alig győzök helyesen megrágni egy-egy falatot.
- Igen, most kezdtem. Gondolom neked már a sokadik éved. Szereted? - érdeklődöm teli szájjal. Kicsit furcsállom a kérdést, hiszen nem vagyok kisebb a többi elsősnél. Az utánunk jövő évfolyamon pedig tökre alacsonyak a fiúk - Nem láttalak még, azt hiszem nem egy házba járunk. Én levitás vagyok- árulom el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem lehet kötődése a faluhoz, máskülönben furcsállnám, hogy eddig még nem látogatott el ide. Ez azért elég népszerű hely ahhoz, hogy az ember csakúgy kihagyja. Mindenesetre nem ad túl sok időt ezen agyalni, ugyanis rögtön nyugtatni kezd. Örömmel konstatálom, hogy nem csak formaiságból engedett maga mellé. Ilyenkor jobban szeretek száz százalékosan meggyőződni arról, hogy tényleg nem zavarok, ez amolyan furcsa szokásom, ha olyan emberrel beszélek, akitől egy kicsit tartok. Mert hát csak rá kell nézni... Jóval idősebb nálam. Eddig én voltam a legnagyobb, meg egyébként sincs se bátyám, se nővérem, aztán most mindenki gólyának hív. Nem igazán tudom még, hogy hogyan alkalmazkodjak.
- Akkor jó - nyugszom meg egy halk sóhajtással. Szavaim lassúak és megfontoltak. Nem szeretek sokat és egyszerre beszélni, mert akkor csak összevissza hadarnék. Még mindig arra törekszem, hogy jó benyomást keltsek a fiúban, hátha később a korkülönbség ellenére jóban leszünk, s nem csak egy idegen leszek a számára. Elvégre ideje bővíteni kapcsolati köröm a kastélyon belül.
- Jobb és érdekesebb. Annyira jó, hogy varázslók vagyunk - mosolyodom el büszkeséggel az arcomon, miközben arra gondolok, a muglik most mennyire hülyének néznének, ha hallanák. Bemutatkozására kissé megemelkedek a székből és enyhén megszorítom a kezét - Csongor.
Akik egy kicsit jobban ismernek, azok már szólíthatnak Csonginak is, de ez mostanság egyre inkább kisfiúsnak hat. Hívjanak csak így otthon, az előkészítőben, meg a közeli barátaim. Közben én is haladok az evéssel, hogy ne maradjak le Marci iramától.
- Örülök, hogy oda osztottak be. Még elég új ez az egész, de már nagyon vártam, hogy a Bagolykőbe járhassak. Amúgy neked hogy megy a tanulás? Mennyire kemények a tanárok és a tantárgyak? Könnyű volt elsőben a vizsga? - végre valaki, aki már átélte ezeket, nem csak úgy a levegőbe beszél. Tavaly még nagyon riogattak minket, hogy majd milyen nehéz lesz itt. Kíváncsi vagyok mennyi igaz ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A lényeget nagyjából már ismertették: sütni készülök. Nem tudom mit, de ha egy olyantól tanulok, aki a falu cukrászdájában már bizonyított, akkor nagy baj nem lehet. Anya nem ér rá mostanában a munka mellett még ilyenekkel is foglalkozni, Kamilla pedig talán nem nyársfal fel, ha elrontok valamit. Mellette nagyobb lesz az önbizalmam és kisebb lesz rajtam a nyomás. Ráadásul nem a mi konyhánk az áldozat. A tandíjat már úgyis kifizettük, majd abból telik felújításra is, de reméljük erre nem fog sor kerülni. Nem mondom, hogy a szüleimmel rosszul jönnék ki, de egy korban közelebb állóval hamarabb megtalálom a közös hangot. Persze megint nem tudom, hogy mennyire szívesen vállalta el a feladatot.
- Passz - gondolkodom el - Valami krémeset ennék, ami felett nem kell órákat ülni, könnyű elkészíteni és van is hozzá elég alapanyag.
Elpirulok, hiszen erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam. Kissé tanácstalanul pislogok vissza a lányra, elvégre igencsak hiányosak az ismereteim sütés terén.  A főzés más dolog, abból már elkezdtek tanítgatni néhány alap dologra, amire a fiúknak is szüksége lehet, pláne a kastélyban, ahol nem állhat felette a szülő, ha pedig lecsúszik a főétkezésekről, akkor a kaját gyakorlatilag magának kell megoldania.
Mivel azonban nekivágunk a dolognak, fogom magam és teátrálisan felhúzom pulóverem ujjait, hogy készen álljak eme számomra ismeretlen tudomány gyakorlására. Közben Kamillán tartom a szemem és figyelem, hogy éppen mit csinál. Igen, ez a művelet eddig otthonról is ismerős.
- Jól, kicsit fáradtan. Te? - kérdezek vissza kedvesen - Köszi, hogy vállalkoztál a feladatra, gondolom jobb dolgod is lenne most. Majd mondd, hogy mit segítsek, tudod hogy béna vagyok.