|
|
|
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
Marieanne otdKissé furán érzem magam a sok csomaggal telepakolt gyerkőcök láttán. Persze ez amúgy normális, mert év vége van, ilyenkor mennek haza, viszont nekem meg pont most fogytak el a festékeim, szóval nekem is fel kell pakolnom magam melléjük. Kissé sietősen kerülgetem az iskolásokat, akik ráérősen cseverésznek, búcsúzkodnak. Még reménykedek abban, hogy vannak szabad helyek, bár lassan már kezdem megbánni, hogy mégsem mentem be hopp-porral a városba. Elvégre csak spayre van szükségem, meg pár új ecsetre, azokat igazán elbírtam volna a táskámban.. De már mindegy. Fellépek az egyik vagonra, minden fülkébe bekukkantva megyek végig a folyosón. Valamiért nem akarok úgy ülni, mint valami hering a dobozban. Végül sikerül találnom egy kabint, ahol csak egy (!!!) ember ül, ami eléggé meglep. Egy pillanatra még meg is toppanok, hogy vajon nem csal-e a szemem, végül eltolom a fülke ajtaját, s bedugom rajta a fejem. - Bocsi, foglaltak ezek a helyek? - a lány kinézete meglep rendesen, de ennek nem adom jelét, vagyis remélem, hogy nem. Nem akarom, hogy elverjen, vagy hozzám vágja a bakancsát, elég nehéz darabnak néz ki. Én meg történetesen egy minion termetével egyezek meg, szóval valószínűleg agyon is ütne, aztán a HV kereshetne magának új prefektust. Veszem a bátorságot, hogy beljebb merészkedjek, leülök a szabad oldalra, szintén az ablak mellé, keresztbe vetem lábaim. Tekintetem megakad a kezében levő ceruza és füzet között, mire eszembe jut, hogy nekem is van egy jó pár befejezetlen firkám, de azokat valószínűleg nem most fogom folytatni. - Megkérdezhetem, mit rajzolsz? - nem akarok én tolakodónak tűnni se semmi, de mindig érdekelt mások stílusa. És szerintem neki egyedi stílusa van.
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
hidegvanMa apás nap van, ami azt jelenti, hogy Alexáért apa megy a játszótérre. Ami azt jelenti, hogy ott apa ezt elfelejti, és rendszerint ott hagyja, vagy épp én megyek érte - és most tervezek érte menni, tekintve, hogy milyen idő van épp. A múltheti kánikulához képest hirtelen és váratlanul esett le a hőmérséklet, aminek köszönhetően az emberek hidegebbnek érzik a valónál - ahogy a drága húgom is. És bármennyire is tudom szidni a kis Répácskát, attól még a húgom, és a szívemre venném, ha megfázna, vagy elkapna valami komolyabb betegséget. A mai nap lényegében annyival telt, hogy vagy a bátyám agyát húztam, vagy begubóztam az ágyba egy csésze teával és melegedtem. Aztán úgy döntöttem, ideje elindulni is, tekintve, hogy meg akarom lepni Vörikét egy epres minyonnal, mert az a kedvence. Milyen gondoskodó nővér vagyok, ki gondolta volna. Eléggé tanácstalan voltam azt illetőleg, hogy mit vegyek fel, mert kinézve melegnek tűnt, viszont az ablakon kidugva a kezem határozottan hideg volt, szóval végül felvettem egy szürke, bő, puha meleg pulcsit meg egy világoskék, szinte már fehér farmert. És egy magassarkú bakancsot természetesen, törpeségem enyhítésének. Bizony, nehéz az élet, ha az ember olyan alacsony, mint én, de elméletileg a nagyanyám is ilyen volt. A pulóver ujját csuklómra húzva lépek ki a hűvös utcára, majd indulok el a cukrászda felé, jóval hamarabb a kelleténél. Ki tudja mik történhetnek még, az oda vezető úton - szinte semmi -, de azért jobb időben elindulni. Max majd ülök a padon, és nézem, ahogy Alexa csúszdázik meg hintázik a barátnőivel. Life goals. Belépve az ajtón jólesően sóhajtok fel, a benti meleg úgy csap meg, mint valami angyal szárnya, vagy nem is tudom. A pulthoz sétálva mosolyogva köszönök a bent lévőhöz, iskolatársam, látásból ismerem, viszont a nevét most hirtelen nem tudnám megmondani. Ahogy leadom a rendelést, elvigyorodva kérdez rá, hogy a húgomnak lesz-e, mire visszavigyorogva helyeselek. Elképesztő, hogy azt a töpszlit mindenki ismeri. Magamnak is kérek valamit, elvégre időm az van, s amíg türelmesen várakozom a pultnál, körbekémlelek. Nem akarok pofátlan lenni, ha esetleg valakit ismerek, mindenképp köszönök neki. Megkapom a csomagot is, a tányért is, fizetek, elindulok az idegen felé. - Heló drágám - lehuppanok a mellette levő székre, szándékosan angolul szólalok meg. Nem tűnik magyarnak, mondjuk nem tudom, honnan lehet ezt észrevenni, de nem tűnik annak. Erre a megnyilvánulásra az egyik lány felhorkan, mire szétterül az arcomon egy mosoly. Nem igazán zavartatom magam, én amúgy is egy eléggé random ember vagyok, hirtelen ötletekkel, meg szeretek segíteni másokon, meg stuff. - Köszi, hogy megvártál.
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
 Egy picit megnyugszom mikor veszi a lapot és belemegy, eléggé fail lett volna, ha nem ezt teszi és hagyja, hogy leégjek. - Jaj, nagyon édes vagy - az arcomra varázsolok valami nagyon szerelmes mosolyt, ahogy elkezdem enni a magam csokis sütijét, és hirtelen így nem is tudom, mit kéne még mondjak. Nem vagyok otthon ezekben a fake párkapcsolatokban, érthető okokból. Mikor megszólal az anyanyelvemen elmosolyodom, e tetszik, szeretem mikor az emberek beszélnek magyarul. Főleg, amikor feltételezhetőek más nemzetiségűek. - Lola, ide járok - bemutatkozom, meg azt is elmondom, hogy sulis vagyok, aztán némi gondolkodás után felé nyújtom jobbom. Még mindig nem vagyok ezzel teljesen kibékülve, elvégre ez eredetileg pasis szokás, de ha nem teszem, akkor meg más teszi, és akkor meg pofátlanság, ha nem fogom vissza, meg ilyenek. Borzalmas. A nőknek miért nincsenek ilyen elfogadott köszöntési szokásaik, hm? - Amúgy valami fesztiválon ismerkedhettünk meg, valami jó helyen, tudod, ahogy a szép párok szokták - megvonogatom vállaim, most ilyen vicceskedő hangulatomban vagyok, és meg is engedem ezt magamnak. Elvégre ha az előbb ilyen simán belement, akkor ezt is minden bizonnyal venni fogja, bár ki tudja. Annyi fura, kezelőst igényelő ember van már itt - komolyan, néha úgy érzem magam mintha a pszichiátrián lennék -, nem lepődnék meg, ha vele is lenne valami baj. Viszont nem vagyok pszichológus, és az ítélkezés sem az én dolgom, szóval ejtsük is ezt a dolgot. - Szomorú, hogy nem emlékszel rá - rosszallóan megcsóválom fejem, mintha tényleg komolyan gondolnám. Levágok egy szeletet a sütiből, rá pillantok.
|
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
 | otd|| Parisian Girl| A húgom még az előkészítőben van, nekem meg lazás napom van, meg amúgy is jó kedvem van - mint általában -, és vettem a bátorságot, hogy meglepjen. Szóval először is, vettem neki a kedvenc minyonjából, aztán most itt várom, hogy jöjjön ki, és jól a nyakamba ugorhasson. Mert amúgy szeretem a kis Répácskát, annak ellenére is, hogy sokszor haragszom rá, meg nem épp a legtökéletesebben mutatom ki. Pedig nagyon szeretem, és tényleg szokott lelkiismeret furdalásom lenni, mikor szomorú. Ezért is van itt ez a két minyon nálam. Szusszanok egyet, felhúzom lábaim, s combjaimra támasztom a mappámat, amin fekszik is egy szép üres lap. Ami csak arra vár, hogy befessem, én meg nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ellenálljak neki. Egy párszor ajkaimhoz ütögetem a tollat, amíg gondolkodom, és csak azért nem kezdem el rágni, mert kemény a vége. És szép. Szóval ja. Összeszorítom ajkaim, oldalra billentem fejem, aztán végül elkezdem az előttem levő szökőkutat felvázolni. Ameddig befejezem, csak kijön, aztán ha nem, akkor valamit még firkálok köré. Virágokat, vagy mit tudom én. De azért örülnék, ha ideérne, na nem mintha ez rajta múlna, sokkal inkább az előkészítős nénik-bácsikon. Amúgy meg komolyan nem értem, hogy bírnak all day ilyen kis töpszlik között lenni. Nem mintha bajom lenne a gyerekekkel, szeretem őket, de a húgomból például egy is elég, sőt, néha még több is, mint elég. Erre ott bent van nekik egy csomó. Díjat kéne osztani ezért.
|
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2016. október 23. 12:52
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
 |otd||•••|Már-már annyira szokványos család vagyunk, hogy még az is be van osztva, i mikor megy bevásárolni. Erre az egész hétre pedig én lettem felírva, mert nem vetettem be az ágyat, és anya természetesen kiakadt. Egyre több dolog miatt akad ki, ami velem kapcsolatos, ami amúgy zavar, de nem igazán akarom felhozni, mert akkor biztos csak rosszabb lenne. Ujjaim között szorongatva a listát - amin szinte semmi varázsos dolog nincs, csak ami rettentően muszáj - kanyarodok be egy szűkebb utcába, hogy lerövidítsem utam. Egy kicsit összébb is húzom magam, nem mintha amúgy nem elég elég alacsony, pedig a bakancsomnak vastag a talpa, és emel rajtam pár centit (!!). Soha nem fogok megnőni. Pedig párszor már kértem a magasságot, hogy működjön együtt a korommal, de eddig úgy tűnik, hogy nem vannak barátságban. - Ó - megtorpanok, ahogy megérzem két szempár lentről érkező figyelését, aztán leguggolva el is mosolyodom. - Hát szia - ahogy a fejem egy szintbe kerül a Huskyéval kedveskedve túrom ujjaim a puha, réteges bundába, mire kapok egy kutyapuszit az arcomra. Szeretem az állatokat, a húgomnak is van kutyuládéja, meg nekem is van egy macskám, aki majdnem akkora mint én. Szóval az állatkák is szeretnek engem, ez ilyen kölcsönös dolog. - Hol hagytad a gazdád? - oldalra billentem fejem, ahogy próbálom megkeresni a nyakörvét. Azon szokott a legtöbb értékes információ lenni, a neve, vagy a gazdi neve, vagy akármi, ami segít visszaszolgáltatni. Már ha van.
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
*betekeri magát a fekete pokrócába és elfekszik a kanapén. Pont úgy néz ki, mint egy hernyó* Én ezt nem bírooom T___T
|
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2016. október 24. 19:09
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV

RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
Én még csak a nyolcadik résznél vagyok, de ez is elég trauma .___. Nem mintha nem tetszene, de érted, azért sdrvusz
|
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2016. november 18. 17:55
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|