Kinézetem

Mély lélegzetet vettem és a vonatot vizslattam. Letelt egy év, habár szinte csak napoknak éreztem, de tudtam, hogy a hazamenetel után mókás programok várnak rám. A bátyám kitalálta, hogy el akar menni mászni, én meg ki vagyok, hogy megállítsam ebben az ostoba tervben? Inkább úgy döntöttem, hogy vele tartok és meg fogunk tanulni hegyet mászni. Azért reméltem nem tervezi rendszeres kikapcsolódásnak, mert a lovaglás még elmegy, de az, hogy ki tudja milyen magasról lógjak a semmiben? Nos, az már inkább para. Felkaptam a fekete táskám, amin egy nagy fehér halálfej volt és megfogtam a fekete bőröndöm fogantyúját, majd a vonathoz sétáltam. Viszonylag ügyesen felpakoltam magam és a cuccaim, így már csak helyet kellett találjak a sokagában. A legtöbb kabinban már ültek, így kissé előrébb kellett sétáljak, hogy találjak egy üres fülkét ahova szépen betelepedtem nagy nehezen a csomagokkal. A táskát még könnyű volt felvágni az ülésre, de a bőröndöt feldobni már nagyobb kihívásnak bizonyult. Használhattam volna a pálcám, de akkor hol marad az élvezet? Elvégre, ha mindent pálcával akarnék megoldani, akkor rászoknék. Miután túlestem a bőröndömmel való háborúskodáson lehuppantam szépen a helyemre az ablak mellé és kibámultam az ablakon. Hamarosan visszajövök és nekilátok a következő tanévnek. Ezzel is közelebb kerülök az álmomhoz, hogy tanár lehessek. Elmosolyodva nézem a fiatalabb diákokat, akik érkeznek a vonathoz, de aztán inkább a táskámban lévő jegyzetfüzethez nyúlok és míg nem indul a vonat, addig szépen befejezem a rajzomat.

Kinézetem

Kényelmesen ücsörögtem és készítettem a vázlatom, mígnem valaki megtalálta az én szerény kis fülkémet, de számítottam rá hogy hamarosan lesz társaságom, ezért sem lepett meg. Felnéztem a lányra és igyekeztem barátságot hangnemet megütni, elvégre nem állt szándékomban elküldeni.
- Nos, nem hinném, hogy foglaltak. Nyugodtan ülj csak le. – engedtem meg magamnak egy mosolyt. Miután elhelyezkedik, folytatom az elkezdett művemet, de hamarosan az ő hangjára leszek figyelmes, ezért feltekintek rá. Elsőre szólásra nyitom a szám, majd becsukom, és inkább felé nyújtom a vázlatot.
- A diákokat akiket láttam az előbb… Őket próbálom papírra vetni. – mondtam és vártam mit szól majd. Ugyan nem voltam béna a rajzolásban, de azért nem is vagyok mestere, mert még fejlődnöm kell benne.
- Amúgy be sem mutatkoztam. – mondom elgondolkozva kissé. – A nevem Marieanne Isabelle Beauvoir, de hívj csak, ahogy szeretnél. – Megkérdezhetem a te nevedet? – érdeklődöm és őt figyelem. Remélem nem zavarja, hogy így letámadtam ezzel, elvégre nem akarom megsérteni vagy ilyesmi, csak beszélgetni. Na és mi lehetne jobb kezdésnek, mint megtudni a másik nevét? Az én véleményem szerint semmi.