Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem rezzenek össze és nem lepődök meg, az elmúlt több, mint két évtizedemben Miksa mellett igencsak megedződtem, és itt is éreztem már elég rendesen a feszültséget. Azt nem mondom, hogy ki akartam provokálni, hogy végre őszintén megszólaljon, de szinte már örülök, hogy megtette, még ha az, amit mond fáj is, főleg, mert tudom, hogy igaza van. Ezért kerültem mindig az olyan helyzeteket, amik hosszabb ideig is eltarthatnak, ahol lehetnek érzelmek. Miksa már az elején megmondta, ebből baj lesz, és én nagyon sokáig tagadtam ezt ez egészet. Hiszen csak beszélgetünk, és mindig erre is fókuszáltam, hogy ez csak beszélgetés, fogalmam sem volt róla, hogy ezzel az egésszel meg is szeretem Rue-t. De minden, amit Zalán mond, jogos, és tényleg önző lépés lenne a szakítás, ahogy önző lépés lenne a mellette maradás is. Az időt kellene visszafordítani, és akkor este nem hagyni neki, hogy lépést tegyen felém.
- Ne most! - sosem szóltam még erélyesebben, és nem hiszem, hogy a kollegina ezt nyugodtan tűrné tőlem, valószínűleg az igazgatóig meg sem áll, sőt, ami rosszabb, apámig. Na az lesz csak az igazán szép kör. Letorkoltam Kakasit, úgy is kell nekem ez még, mint egy falat kenyér. Megemelkedve az asztalra támaszkodom, és némiképp előrébb hajolok. - Miért ne lennél ott neki? Mit ártott ő neked? - van egy kellemetlen érzés a gyomromban, azt érzem, hogy Rue-nak esélye volt arra, hogy egy hosszú és boldog életet éljen valaki mellett, aki egészséges, és ne egy olyan mellett, mint amilyen én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Talán ha az éjszakai parádéja nem most történt volna meg és nem edződött volna Kakasi üvöltésén fél órán keresztül, félsz ébredt volna benne Albert iránt. De akkor sem borította volna a teljes igazságot a nyakába, ha pálcát szegezett volna rá. Ő nem fog mártírt csinálni magából.
 Jobbját nyújtotta, mintha csak ezért álltak volna olyan közel egymáshoz, hogy elköszönjön, de szemét nem vette le a férfiról.
 - Semmit. Magával ellentétben bennem volt annyi, hogy az ő érdekében lemondjak róla - felelt halkan és ő is közelebb hajolt, ám arcán düh helyett már csak szánalom és végtelen szomorúság tükröződött. - Szeresse úgy, ahogy nekem nem volt szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Még mindig nem tudom, hogy mivel vett rá erre Zsanna. Talán elkezdtek hiányozni a csajok - Zórát kivették, Panka meg nyaral a vizsgaidőszak kellős közepén? Nohiszen -, ami  már önmagában fura, hiszen állandóan szekálnak. Jó, ez nem igaz, de szeretnek rajtam szórakozni, ráadásul Gertit meg igyekszem kerülni is, a múltkori bénázás miatt. Meg amúgy is tanulni kéne, mert a bájitaltan továbbra sem az erősségem, de mindegy, inkább lógok az elsős szépségkirálynővel. Mondjuk ebből a szempontból nem volt nehéz rábeszélni, de maga az akció már vet fel kérdéseket. Tavaly már "ellopták" ezt, bár nem volt sokáig kérdés, hogy kinél lehet. Most meg nem tudom, hogy miért kell éppen bátornak lenni eridonosként, de csak nem hagyhatom Zsét cserben. Hát hogy nézne már ki, mikor meg amúgy tök jó fej, ha nem számítjuk a sznobizmust, a flegmaságot, a ... mindegy is, én sem vagyok a világ legnormálisabb sráca, minek ítélkezzek? Főleg, hogy a barátaim nagy része sem normális, úgyhogy illik a képbe Zsazsa is. Na, de hogy pont azt, pont most fújjuk meg? Csak ülök a szobámban és ilyeneken töprengek, közben a bájitaltan könyv szétnyitva hever, természetesen fejjel lefelé, nehogy véletlenül a betűk beugorjanak a fejembe. Kopogás, megjött ő hercegnője. Mikor már kinyitom dumálni kezd, ráadásul pont arról, ami számomra is elég para. Hirtelen az ajkára teszem a mutatóujjam, miközben behúzom magam mögött az ajtót. Szerencsére senki más nincs bent, lehet, hogy őt magát kellett volna behúznom a szobába, nem az ajtót.
- Baszki a folyosón vagyunk, halkabban - veszem el az ujjam rögtön, mert Zóráéktól megtanultam már, hogy a csajok ilyenkor bármi kínos mozdulatra képesek, és még fájhat is. Közben nézem az érméjét, hát... egy érme, fura dolgokkal. Nem vizsgálom meg tüzetesen, csak éppen vetek rá egy pillantást, mert aztán újra Zsanna szemeibe nézek, ahogy - ha eddig nem lett volna éppen elég para amit csinálunk - még tovább feszíti a határát a hülyeségnek, amire készülünk. Azért nem mondom, hogy nem izgat és izgalmas a dolog, de egyértelműen a csínytevések azon válfaja, amikor rohadt nagy a kockázat/siker arány, de ha a rosszabb jön be, akkor bizony falhoz leszünk állítva.
- Jó, bízzuk, de mit? Hogy sikerül-e? - nézek rá nagy szemekkel, majdelindulok a trófeaterem irányába. - Jössz? - közben is dobálhattja az érméjét, én meg már azon gondolkodom, hogy átváltozom inkább, más bőrébe bújva. - Te figyusz, van tanár, aki akkora, mint én és ismerjük? - nem vagyok éppen kicsi már, de most hirtelen üres a fejem eléggé, hogy ilyenek eszembe jussanak. A pálcám hűvösen simul a tokjában hozzám, nagyon remélem, hogy segítségünkre lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és  hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Érted, én itt majd beszarok, hogy hogyan temetnek el élve felakasztva, ő meg azt mondja, hogy milyen jó az ingem! Nooormális? Ezen a gondolatmeneten meg már túl vagyunk.
- Kösz, neked is jó a szetted. Nem is feltűnő! - ironizálok, mondjuk, ha nincs rajta talár, akkor kábé mindenben lehet, mert ugye a modellséggel kéz a kézben jár az, hogy mindig tökéletesen öltözködik. Most is, ahogy mindig elég egy pillantás, hogy megállapítsa bárki, hogy nem egy kezdő vasutas öltözködött fel, a reggeli munkába járáshoz. A bocsánatkérésre csak bólintok és hirtelen vörös is lesz az arcom, amit majdnem elég gyorsan vissza is állítok a képességemmel, de attól az égő érzés még marad. Francnak kell nekem lányokhoz érnem? Mindegy, de legalább már csendesebben lopunk! Háhá, de jó!
- Jó, akkor mi baj lehet? Egy büntimunka... - fújom ki látványosan a levegőt, de tudom, hogy úgyis megpróbáljuk. Bármekkora baromság, bármennyire is para, nem baj, mi vagyunk a Bátrak Karavánja. Csak ki ne essen a kocsink kereke út közben, néhány fentről már úgyis kiesett.
- Mi van? - hitetlenkedve nevetem el magam, de gyorsan visszaveszek a hangerőből. - Hát ezek egyre jobb tervek! - szorítom el az ajkaim, majd azért megnyugtatom. Ha már hülyeséget csinálunk, akkor legyen minél nagyobb, nem igaz? - De tudod mit? Legyen! Dobd! - innentől azért már más üzemmódba váltok. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban a mágiának, vagy a törésnek. De figyelem a történést, és közben valamiféle álcán gondolkodom.
- Jaj, igaz. Bár nem szoktam ilyet csinálni. Abba mondjuk azt is írták, hogy mennyi csajom van, te is köztük vagy, jobb, ha tudod - gurgulázok fel az egész hülyeségen. Én csípem amúgy az Edictumot, mert tök jó sztorikat találnak ki. Jó, némelyik nem kellemes, amikor összesúgdolóznak mögöttem, de el tudom viselni, mivel elég ha én tudom, hogy mi igaz, meg mi nem.
- Jól van ám. Nem leszek az apád, még az kéne - kuncogok, mert tudom, hogy nem lennék jó apa. Jó nekem így gyereknek lenni, nem kell a sok hülyeség, mert tudom, hogy én miket mondok, és azt visszahallani nem okés. Hirtelen kapom fel a fejemet a vádakra.
- Dehogy ijedtem. Már rég beszartam! Mehetünk - vigyorgok egyet és végre elindulunk a végzetünk irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Tudom - nyugszom le végül, hát ez van, de akkor is mellbevágott, hogy ez a ruhamizéria még annál is fontosabb, hogy elvigyük a kupát a helyéről. Mármint illegálisan.
- Úgy érzem, hogy te egy szikláról ugrálást is romantikusabbnak tartasz, mint egy pizzázást. Mondjuk lehet, hogy ezt én is - vonok végül vállat, bár tény, hogy ha együtt kellene undorító könyveket pakolni, legalább nem unnánk halálra magunkat. Csak bólogatok, ilyeneket már én is hallottam, hogy ha nem teszel semmit, akkor el leszel könyvelve bénának. Jó, hát nem mondom, egy két hülyéskedés belefér, nem tudom mit aggódok. Lehet, a közelébe sem jutunk, mert jelez valami néma riasztó. Úgyhogy fel is vetem neki inkább, hogy jól vigyázzon, ha már a csajom az Edi szerint.
- Túl nagy a nyomás, tudod? Kati is mindig ostromol, ahogy te - kuncogok, mert nagyjából annyira hajtanak rám mind a ketten, mint lovashintó az autópályára. A Kornélos megjegyzésnél pedig felhúzom az egyik szemöldököm. Egy az érdeklődési körük? Jahogy...
- Tényleg? Nem tudtam - elgondolkodom az egészen, még a jobb arcfelemet is megvakarom a bal kezemmel. Nem tudtam, hogy meleg, de hát nem is mutatott ilyesmit eddig, meg nem is szoktam mindenkitől megkérdezni ezt. Közben elszórakoztatjuk magunkat, hogy rossz apa lennénk mindkettőnk szerint is, aztán persze beszól megint Zsazsa. Ő egy bátor Eridonos, vagy flúgos... esetleg mindkettő. Nem is esetleg.
- Ja tényleg bűn, végül is megtettünk mindent, hogy miénk legyen - nem próbálok bűntudatot kelteni benne, csak az igazság az, hogy nem árasztottuk el szorgalmikkal a tanárokat. Valamelyikük ezt finoman meg is jegyezte, hogy esett volna el a saját lábában. - De ugye ez egy másik módszer, lássuk! - szélesen elvigyorodom, miközben megérkezünk a helyszínre. - Megyek én - mondom és elindulok a trófeateremben. Hát egy két lézengő diákon kívül nincs senki, szóval mondhatni szabad a terep. - Jöhetsz - lépek vissza egy pillanatra, majd a házkupa felé indulok. Látszólag egyetlen, sima üvegvitrinben van, ahogy elnézem, amikor megállok előtte. - Mit csináljunk, hogy a téblábolók elhúzzanak? - biccentek a két srác és a három lány felé, akik a teremben vannak még. - Végül is nem sietünk... vagy de? - nézek rá és tovább próbálom felderíteni a hely mágiáját. Nem nagyon fog menni így, hogy van közönség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Amint az érme a magasba lendül, az egyik oldalán mintha ököl, a másikon szikrázó pálca mutatkozna - néhány pillanatig pörög a levegőben, aztán elegánsan landol Zsanna kézfején. Az eredmény: írás.

Úgy tűnik, a tárgynak van humorérzéke - egy varázslóiskola közepén arra biztatja a két gólyát, hogy pálcájuk nélkül lopjanak. Mondjuk, lehet ebben némi ráció, elvégre az ilyen értékeket ritkán hagyják védelem nélkül, márpedig nem elsősök fognak zseniális mission impossible szintű varázstörést csinálni.
Ami viszont kínosabb, hogy az első próbálkozásnál, amit az üveg betörésére tesznek, könnyedén lepattannak a vitrinről. Mert arra, hogy létezik törésgátló, valahogy egyikük sem gondolt a tervezési fázisban. Szerencséjükre úgy tűnik, riasztóbűbájt sem aktiválnak.
Szóval így állnak egymással szemben, mint marcona cowboyok: a kupát rejtő kis üveges szekrény vs a két Eridonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csodálkozva nézem őt, mert nem értem még mindig az ellenséges élt. Sosem mondtam vagy utaltam arra, hogy nem barátkozhatnak, vagy engem zavarna, mert egyáltalán nem zavar, én nem hiszek a nemi különbségek okozta szexuális feszültségben két barát között. - Én sosem kértem, hogy hagyja el. - a dilemmám már-már igazolja magát az első mondattal, azonban a második hihetetlen erősségű pofonként ér, főleg, mikor megértem, hogy mennyire rossz nyomon voltam egész végig. Az ajkaim elnyílnak, majd összezárulnak, majd újra elnyílnak. Így minden érthető. Mindegy, hogy haldoklom-e, valószínűleg nem is tudott róla. Érzem, hogy az ujjaimból mostanra teljesen kifutott a vér, olyan erősen szorítom az asztallapot. De valamit el kell mondanom neki, amit fontosnak érzek közölni. - Sosem mondta, hogy lett volna másik opciója, igazi lehetősége a boldogságra. Ha csak sejtem is, sosem engedtem volna neki. Soha. - ezt a szót fontosnak tartom nyomatékosítani, mert igaz. Ha Rue bármilyen utalást tett volna rá, ha látom, hogy ez komolyabb, mint barátság, akkor udvariasan a háttérben maradok. Bárcsak szólt volna róla, hogy Zalán szereti, bárcsak ne hárított volna, amikor én azt feltételeztem, hogy együtt vannak. Most nem lennénk itt, nem mardosna a bűntudat a ténytől, hogy szomorúvá fogom tenni, hogy az élet mellettem nem lesz vidám, és nem mardosna a bűntudat Miksa miatt sem, amiért olyan lányt szeretek, akit ő nem. - Nem tudtam róla. - és ötletem sincs, hogy mégis, egy ilyen információ birtokában, hogyan alakítsam a jövőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hiába ment bele a beszélgetésbe, mintha Albert teljesen másmilyen valóságot ismert volna. Mintha azt hinné, miatta vágódott volna el Zalán egy lehetőségtől. Megint csak magával tudta elképzelni a képletet, mi több: a változójának tette meg önnönmagát. És ezt a levitás csak sajnálni tudta, mert nem fogja fűnek-fának elmondani a látomását, csak hogy megmagyarázzon egy általa már feladott játszmát.
 - Sokmindenről nem tud - fogott rá Albert kezére erősen. Ajka megrándult a mozdulattól és már a vele szembenálló is érezhette, miért. Mintha valami éles fúródott volna kettejük tenyerébe. - Tanár úr.
 Zalán csak lassan szakította el a tekintetét és hátrálva távolodott pár lépést, mintha attól tartana, hogy pálcát fognak rántani rá a tiszteletlensége miatt. Kakasi felé fordult és sietősen megindult a nő által mutatott irányba; a Levita tornya felé. Ujjait remegve nyitotta szét és vetett egy pillantást rá, órák óta most először.
 Egész tenyerén vékony vágások húzódtak, közepén pedig egy mélyebb seb árulkodott arról, hogy valami ténylegesen belefúródott előtte. Egy üvegszilánk. Jelentéktelen mementója egy sor elkövetett hibának, amelyet most véglegesen átruházott valaki másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy  segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az egész helyzet olyan zavaros, hogy belefájdul az ember feje, és ha valami miatt aggódni szoktam, az az agyamat ért kellemetlen benyomások. A mostani is ilyen. Fáj, egyre jobban, miközben számos gondolat rohamozza meg. Ösztönösen kinyújtom a kezem a felém nyújtottra, miközben érzem, hogy tompulok, így maga a fájdalom is csak később jut el a tudatomig, elsőre nem is vagyok biztos benne, hogy valóban azt érzem-e, hogy valami éles bőrömbe hatolt.
- Zalán. - a nevét még ki tudom mondani, és addig képes is vagyok állva maradni, amíg be nem csukódik az ajtó, csak utána rogyok le a székbe, hogy lehunyt szemmel és mély lélegzetekkel próbáljak enyhíteni a fájdalmon. A tenyereimet ökölbe szorítva, hosszú percekig ülök így, miközben Zalán hangja visszhangzik a fejemben, mely szerint sok mindent nem tudok. Ez Miksáéval keveredik, aki csak megjegyzi, hogy ő megmondta, hogy ez egy rossz döntés volt. Lassan elfog a kétség, és hajlok rá, hogy igazat adjak, mert ki tudja, hogy mennyi mindent nem tudok még, és igaz az is, hogy az én állapotomban önző dolog Rue-t magam mellett tudni. Hiába mondogatom azt, mint érv, hogy Miksának is van barátnője. Van, de ha egy napon is halunk meg, ő a tudatában lesz annak, hogy ki a másik, és nem néz majd rá idegenként, nem úgy, mint én. Nekem ki tudja, hogy meddig marad meg az ép eszem, hiszen már most is egyre gyakrabban jönnek elő a tünetek. Tegnap is sétáltam éjjel, nem tudtam, hogy hova, és mire kitisztult a tudatom, már Botond takart be, ki tudja, hogy mikor válik ez veszélyessé. Nem vagyok egy életbiztosítás, sem zálog a boldogságra. Tekintetem az ajtóra siklik, amin a "vesztes" fél távozott. Hiszen azt sem tudtam, hogy csatában vagyunk. Ekkor eszmélek fel, hogy a meleg, tompa fájdalom tovább ment, a tenyerembe nézve észlelem az üvegdarabot, ami a kézfogásunkkor került oda. A fény felé emelem a kettőnk vérével átitatott darabot, és próbálok rájönni, hogy milyen üzenetet hordozhat, de nem jutok eredményre, így csak a zsebembe csúsztatom, és amikor úgy érzem, hogy már van elég erőm, felkelek, hogy hazainduljak. Ennyi elég volt mára bőven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az asszonyság hörögve kapott levegő után, mikor Albert felemelte vele szemben a hanját. Ajkait megvetőn préselte össze, s talán ha nem azzal lett volna épp elfoglalva, hogy a látottak alapján vonjon le helytálló következtetéseket, már rég lebűvölte volna az ifjabbik Holló arcáról a száját.
 Dühödten koppantott egyet sétabotjával. Az ébenfa megérezte gazdája dühét, melynek köszönhetően a mozdulat nyomán szikrák pattantak a kőpadlón. Még pár másodberc pusmogás a két fiatal közt, de Hollósi végül megindult felé.
 - Takarodjon Adler professzor irodájába - sziszegte, amikor a fiú elhaladt mellette, majd észveszejtő gyorsasággal bűvölte magához az asztalról Zalán pálcáját és táskáját. Utóbbiba megveszekedett vadászkutya módjára dugta bele orrát, mintha keresne valamit, a hasonlatra pedig még hitelesebben szolgált rá, amikor prüszkölve fújtatott egyet, mivel az teljesen üres volt.
 Pápaszemeit ezt követően Albertre szegezte, ám mivel nem akarta Hollósit sem szem elől téveszteni, rövidre fogta.
 - Bölcsebb dolog volna tisztes távolságot tartania a diákjai magánéletétől. Ha már az apja nyomdokaiba próbál lépni, csinálja rendesen és fektessen a jövőjükbe ahelyett, hogy futóhomokba löki a moráljukat - azzal mennydörögve csapta be maga mögött az ajtót.
 Röpke értelmezést tudott csak kreálni az imént történtekből, de egy dolognak már több mint negyven éve a híve volt: egy diák rossz magatartásának csak a helytelen útmutatás lehet az eredője, se több, se kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Borzasztóan zavarta már mindenki a kis vöröst. Annyi ember sürgött-forgott abban a kastélyban, hogy szinte úgy érezte megfojtja a légkör. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgák miatt mindenkin eluralkodott már a szín tiszta pánik. Ilyenkor eddig mindig a természetet választotta, hogy megnyugvást találjon, ám a tanárai ráparancsoltak, hogy amíg nem tanulta meg amit kell, nem mehet sehova. Már pedig neki egy kis magány kell.
Ahogy a folyosókat rótta, látta a trófeateremből kisettenkedő egyéneket, és szinte biztos volt, hogy nagyon senkit nem is fog odabent találni. Ki akarna egy csomó ócska fém között ücsörögni. Már persze Gertiet leszámítva.
Ám ahogy halkan besurrant, rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. A két feketébe öltözött ráadásul nem is volt számára ismeretlen, hiszen az Eridon gyermekei, mint jómaga. És természetesen mi másra lépett volna be, ha nem a levegőben szálló nehéz tárgy látványára?
Jó pár másodpercbe is beletelt, hogy Gertrúd értelmezni tudja a látottakat, és mielőtt meg is lett volna minden részlet, már váltott is át legprefektusosabb létébe.
- Ötlet nem sok. Kérdés annál több - jelentette ki, ezzel felhívva a figyelmet magára. Kihúzta magát, mint egy dölyfös csirke, és úgy sétált közelebb a kis pároshoz, állat felszegve. - Halljam két kis csurimuri, mégis mit csináltok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vicces volt ez a Roli, vagyis néha komolytalannak tűnt, néha meg viccesnek. Ez persze nem rossz dolog, sőt, egy ilyen helyzetben sokkal jobban örültem annak, hogy ilyen laza, mint hogy aggodalmaskodó vagy éppen ijedős srác volna. Egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, hogy merjem-e elmondani neki, mitől vannak azok a foltok a karján, de aztán úgy döntöttem, hogy rázúdítom az infót. Szerencsére nem esett pánikba, sőt, egész jól reagált rá, nem úgy mint egyesek, beleértve magamat is. Ha engem mart volna meg egy pók, szerintem visítva rohantam volna végig a folyosón, vagy azon nyomban sokkot kapok, ha szembe találom magam azzal a döggel. - Ne nézz így, nem olyan pók…hanem az a másik, tudod, pici, nem olyan dög, ami az erdőben lakik. - nevetve ráztam meg a fejem és folytattam  - De ne aggódj, nem lesz belőled Peter Parker - nevetve jegyeztem meg, hátha érti a poént, feltéve, ha ismeri a Pókemberes sztorit.
- Mivaaan? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, amikor a bulis témára finoman szólva is bekóstolt. - Nem mondtam, hogy nincs kedvem menni, van kedvem, szeretek bulizni. Te miből szűrted le, hogy nincs kedvem? - kérdően pislogtam rá, s elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is gondolta ennek a fordítottját. Nem voltam pszichológus, de valamiért az jött le, hogy talán elutasíthatták párszor.
- Figyelj, ha besegítesz a beadandóim megírásában, akkor hamarabb tudok végezni és mehetek. Tudom, fura lehet, hogy van akinek első a tanulás, de nah…? - mosolyogva néztem rá, ha nagyon szeretne bulizni velem, segítsen be, ha meg nem, akkor ne akadjon ki. Mindenesetre érdekelt, hogy lehet-e rá számítani ilyen helyzetekben, ha már ingyen és bérmentve kezeltem itt a pókcsípését.
- Még egyszer? Te Roland…nem lehet, hogy inkább Te akarsz velem újra találkozni? - visszakérdeztem az ajánlatára nevetve, vicces volt ez a srác, az tuti.
- Nem kell kifizetni, de jössz nekem egyel és ha aktuális lesz, akkor keresni foglak - jegyeztem meg, ezzel bele is mentem abba, hogy kikeverjem neki a krémet a csípésére.
- Na szép, elég jól eltitkolták, hogy ott lesz a buli, vagy csak én vagyok figyelmetlen, mert erről tényleg nem hallottam - közben elengedtem a karját, hisz azzal már nem volt teendő, majd a korlátnak támaszkodva rámosolyogtam.
- Nos…segíthetek még valamiben? - tártam szét a karjaimat, nem akartam bunkó lenni, hogy még el kéne olvasnom negyven oldalt a könyvemből, ha nem akarok lemaradni, meg úgy amúgy szívesen diskuráltam volna, de na, tényleg fontos volt a suli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mindjárt gondoltam - vigyorodom el, ahogy a hercegnő is egyetért abban velem, hogy a szikláról ugrás vicces lehet. nem mintha bármikor is kipróbáltam volna, de mondjuk rá, hogy rajta van a bakancslistámon. Na, majd egyszer, amikor nem lesz más dolgom és nyár lesz.
- Ó, pedig néha már azt hittem, hogy hát odavagy értem - folytatom a poénkodást, ha már így belementünk. Nem vitás, hogy Zsanna simán a zsánerem, de szerintem minden jó szemmel rendelkező srácnál is így van. Ráadásul ismerem is eléggé ahhoz, hogy ne csak a külsejéről ítéljek, így bízvást mondhatom, hogy jó parti. Az biztos, hogy vele nem unalmasak a hétköznapok, mert például rávehet arra is, hogy lopjátok el a házkupát...
- Már miért tenném? De ha mégis eszembe jutott volna, akkor most már biztosan nem fogom szekálni - elhúzom a fejem ijedten, mintha félnék attól, hogy Zsé bántani akarna. Mindegy, amit mondtam igaz, nem volt ilyen gondolatom, hogy egy meleg srácot zaklatnom kellene, mert olyan, amilyen.
- Mi van? Egy Rellonossal tanultál? Wow - direkt csinálok úgy, mintha érdekelne, és meglepődnék, hogy egy pincelakóval tanulgatott. Bár tény, hogy mi ketten nem vagyunk a tanulás mintapéldányai, így végül is a "wow" ennek is szól. De mivel van jobb dolgunk is - en, inkább ne lenne, de már mindegy -, mint a tanulásról beszélni, ezért felvállalom a felderítés szerepét, és miután úgy ítélem meg, hogy minden rendben, be is hívom őt. - Kösz. Minden dicséreted megmelengeti a lelkem - forgatom m eg a szemeimet vigyorogva, majd megállunk az egyik vitrinnél. Természetesen itt sem tud Zsanna kibújni magából, máris ekézni kezd egy srácot. Odavezetem a szemeimet, hát... jó, én sem hordanék ilyet, de biztos régen más volt a menő, vagy nem tudom. Azonnal ugyanúgy kezd állni az én hajam is. - Én sem vagyok így menő? - kihúzom magam és kérdően nézek rá. Aztán végre kitisztul a terep és nekikezdhetünk az akciónak. Védelem - Eridonos tolvajok 1:0.
- Hát, nézzük meg, ha azt a széket - mutatok rá egy méretesebb fotelszerű darabra, mikor egy igen érdekes hang szólal meg mögöttünk. Meg is pördülök, egyértelműen már a hangról felismertem őt - oké, nekem ez könnyű - és arcomra meglepődéssel vegyes mosoly terül szét. Örülök, hogy ő jött, egyrészt háztárs, másrészt bájitaltárs, harmadrészt... jó fej, szóval be kell vonni.
- Te hogy törnéd be az üveget? - mutatok a házkupát védő vitrinre. - Kéne nekünk belőle valami, de eskü visszahozzuk. És ha bárki szólna, a te ötleted volt. Segíts, Gerti! - nyilván nem köpnék be senkit, de erről nem kell tudnia a hölgykoszorúnak. Úgyis a csurimurin már majdnem elnevettem magam, de valójában meg tökre tetszik a szó, bármit is jelentsen. Zsanosz, Gertosz, Alacosz a három csurimuri. Egy mindenkiért, mindenki a kupáért!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

A melodimágia terem akusztikája elég gyatra volt. Bűbájok ide, vagy oda, a természetes hangzást bizony nem lehetett megbütykölni. Talán épp ezért érezte magát extra energikusan Huba a mindennapokban. Most, hogy átkerültek a Színjátszókör próbatermébe, máris sokkal jobb volt hallgatni azokat a tompa terceket és erőtlen crescendokat. Arról nem is beszélve, hogy ezt a gyerekek is hogy élvezték. Mivel páratlan volt a lehetőség, Huba egyszerűen a kukába hajította az elméletet arra a pár napra, és csak a gyakorlati anyagokat promotálta a diákoknál. Az egész iskola hallhatta a zsengést, ami tőlük áradt, és bizony még az órákat is nehezen fejezte be a férfi. Általában úgy szólt neki egyik másik diák félve, hogy bizony áténekelték a csengőt. Amiről természetesen Huba tudott, csak nem vette figyelembe.
Ezzel a hatalmas lendülettel fordult a hang irányába, néhány kottát a keze között tartva. - Szép napot neked is Miss - váltott azonnal tegeződésbe Huba. Akit csak tanított, mindenkitől elvárta, hogy azzal tiszteljék, hogy nem kérdeznek rá a korára, és nem kommunikálnak vele úgy, ahogy Kakasi professzorasszonnyal tennék. - Pár perc, pár óra, mondd, miben segíthetek? - fordult ezúttal teljes testtel a lányka felé. Egy hajszálon múlt, hogy kíváncsiságán úrrá legyen, és felmérje a diák vajon mennyire érzi magát kényelmetlenül. Egyetlen füttyentés, egy kis dúdolás. De nem, meg kell tanulnia visszaszorítania a képességébe vetett bizalmát. - Ha hosszú lesz, ajánlom helyezzük magunkat kényelembe - ajánlotta, mutatva az egyik pad felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Gréta, Salamon. Van, akinek csak Sala, de nem Szalai, mert az a focista - mutatkoztam be elég hosszan, miközben kedves mosollyal nyújtottam a kezem egy kézrázás erejéig. Mesélték, hogy laza a prof és tényleg az volt, tetszett az, hogy tegeződik, ettől könnyebbé vált a társalgás. Mielőtt a tárgyra tértem volna, s a férfi nekem szegezte volna kérdését, egy pillantással végig mértem, egész menő volt a stílusa. Ha jól láttam, még egy tetoválás is kifittyent a felsője alól, de azt hiszem, hogy nem ennél kellett volna most leragadnom, mert egész más miatt érkeztem.
- Hosszú, nem is tudom, jó üljünk le - bólintottam egy mosollyal, majd a padon kényelmesen letelepedtem, egyik lábam a másikon kereszteztem, kezeimmel pedig megtámaszkodtam magam mellett.
- Szólíthatlak Hubának? Szóval…az a helyzet, hogy van egy amatőr zenekar, amibe beléptem vokalistaként, mert szeretek énekelni, viszont úgy érzem, hogy vannak hangok, amiket nem tudok elég jól kiénekelni, és a kottaolvasással is akadnak gondjaim. Az lenne a kérdésem, hogy így külön órában el tudnál vállalni hangképzés miatt? Illetve mennyibe is fájna ez nekem? - még egy mosolyt is párosítottam a kérdésem mellé, természetesen nem ingyen vártam el, hogy rám szánja a szabad idejét, de azért bíztam benne, hogy nem fog hatalmas összegeket elkérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bólintott egyet, ám a fejtartása a lenti pozícióban ragadt, ahogy a további magyarázatokat hallotta. A Szalainál még a szemöldöke is feljebb pattant egy pillanatra, aztán állát megemelve fogadta el a felé nyújtott kezet egy mosoly mellett. Nem Szalai, hanem Sala. Minden világos.
Kezével jelezte, merre induljon a lány, bár ebből a pár percből, amit együtt töltöttek biztos volt, hogy Grétának nem kellenek útmutatások. No persze az is lehet, hogy Huba téved. Régen ő is úgy tűnt, mint akinek nem kell útmutatás, aztán hol kötött ki? Kubában. Végül maga is felcsusszant az egyik pad tetejére, és két lábára támaszkodva, kissé előre dőlve hallgatta a magyarázatot.
- Ragaszkodom hozzá - szögezte le, bár Sala addigra már valahol a karrierje és a magas oktáv között járt félúton. A végére Huba csak somolyogva nézett, kissé ingatva a fejét. Fiatalság. Mennyi öröm, mennyi bú. És ő maga még csak nem is igazán öreg.
- Az az igazság Sala, hogy a melodimágia miatt abszolút hallásom van. Ezért könnyebb hangszereken megtanulnom, és ezért tudok tisztábban énekelni. Ám ez nem jelenti, hogy az éneklés technikájához értek. Inkább csak olyan konyhanyelven, érted - magyarázkodott Huba. Igazság szerint a hangszerekkel együtt ezt is tanulmányozta, igaz, nem olyan átfogóan. Ám saját munkásságáról sose beszélt elismerően. Az nem az ő dolga.
- Éppen ezért, ha úgy döntesz, hogy még mindig szeretnéd a segítségemet, nem fogok érte semmit kérni. Etikátlan lenne - jelentette ki szerényen. - És most, halljuk azt a hangot. Válassz bármit, a kedvencedet - vágott rögtön a közepébe Huba. Ha a lány ilyen, hát ő is ezt teszi. Nem mintha amúgy nem ez lenne nála a megszokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hajlamos voltam azonnal belelendülni a dumcsiba, de azért fél füllel hallottam ám, hogy engedélyezte a tegeződést, meg a Hubázást, ezért már nem kellett különösképp arra figyelnem, hogy tanárurazzam, vagy magázódjak vele. Egyébként is, sokkal jobb volt így beszélgetni, és tulajdonképp nem is volt olyan öreg Huba, legalábbis ránézésre nem tűnt többnek huszonhét-huszonnyolcnál. Szóval, elárasztottam fiatalságát a kérésemmel és nagy szemekkel, lelkesen vártam, hogy pozitívan nyilatkozzon. Huba pedig máris magyarázkodni kezdett, ami nem jelentett túl jót, ezért már halványabban húzódott az a mosoly az arcomon.
- Aha, értem - bólogattam, mert tényleg értettem egyébként a szavak jelentését, de leginkább az emögött lévő tartalmat is, miszerint köszi, de nem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan heves természet, mint az öcsém, Erik, s nem reagáltam azonnal le, hanem inkább kivártam. - Komolyan? - na, erre se számítottam, hogy az elutasításnak tűnő válaszból végül ott kötünk majd ki, hogy ingyen és bérmentve vállal. Wáow. Ujjongani lett volna kedvem, megint szélesebb lett az a mosoly, sőt már-már vigyor, s persze, hogy lelkesen bólintottam.
- Hát jó, mondjuk szerintem mivel az idődet rabolnám, érdemelnél érte mégis csak valamit, de ha nem, hát nem, tartsa meg Isten a jó szokásodat - nevettem el magam, nagy terhet vett le egyébként a vállamról, mert ha még ő is pénzt kér el tőlem, akkor baromi sok munkát kellett volna bevállalnom.
- Hmm, máris…- gondolkodóba estem, hogy mit is énekeljek. - Legyen ez, mostanában ez a kedvencem - említettem meg az elején, nem volt nagyon extra dal, és túl bonyolult sem, mégis kedveltem. El is kezdtem énekelni, s bár az elején még érezhette rajtam, hogy totál zavarban vagyok, a harmadik sor környékén már egyre jobban ment.

Miközben daloltam, néha Hubára néztem, próbáltam mosolyogni is, főleg akkor, mikor elvétettem egy-egy hangot. Aztán lassan a végére értem, s kíváncsian pillantottam a férfire.
- Na, tudsz ezen valamit csiszolni, vagy reménytelen? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Világuralom. Amióta levizsgázott, csak a saját kis kézikönyve jár a fejében. Most már némileg bánta, hogy így leleplezte magát  Ráczhalmi prof. előtt, nem volt túl bölcs dolog. Reménykedhetett, hogy esetleg jópofa viccnek fogja fel az egészet, egy tinifruska kusza gondolatmenetének arról, hogyan ússzon meg egy vizsgát. Persze, jó eredményt ért el, nem is ez a lényeg, hanem hogy fejébe ötlött egy kis kósza gondolat: meg kéne valósítani a tervét. Ebbe pedig ki mást vonhatott vonla be, ha nem az előkészítőből már ismert Gergelyfi Lacit:
 – Jó, te leszel az őrszem. Kiábrándító bűbájt ismered véletlen? – tette fel lazán a kérdést, mintha csak az ősz eleji időjárásról cseverészne, és nem betörni készülne a tanári irodába megfújni néhány dolgozat-kérdést, amit a tanárok az új tanév eleji felmérésekre ötöltek ki. Már aki.
A leányzó az ajtót fürkészi, egy helyes kis szobor takarásából, jó volna megvárni, amíg a helyiség teljesen kiürül. Nem lennej ó, ha pont Selwyn professzorba, a saját házvezetőjébe futna bele. Ha megtudná a bácsi, mit ötölt ki a kiscsaj, garantáltan kihullana az összes haja. Az utolsó szálig. Azt pedig nem kockáztathatta, a végén meglincselné a többi unikornis, akik beza már nem taknyos kiscsikók, mint ő.
  – Ó, és ha még mindig kedved támadna ellenkezni, akkor szétkürtölhetem a kis titkodat, hogy metamorfmágus vagy, és valaki más pasijának adtad ki magad. Vaaagy emlékeztesselek, hogy Zorka-Panka szerelmi háromszög? Tudom, hogy nem igen van, de… kinek hinnének, úgy őszintén? Neked, vagy a baba-szememnek? – jártas a fenyegetésekben nagyon is, ezt általában inkább akkor veti be, ha a másikról azt érzékeli, hogy nem igazán van együttműködő hangulatban, vagy berezelt volna.
Palomával jóban lenni… kérdéses, hogy meddig jó az, és kinek, főleg. Az éppen kiszemelt célpontjának lenni sem egy életbiztosítás. De neki most nagyon kellenek azok a felmérő-teszt kérdések, nem szeretne megbukni esetlegesen Kakasi néni dolgozatain, hát mit szólnának otthon a rossz eredményekhez? Úgy megörült, amikor otthon a nyáron büszkén tekintettek a vizsgaeredményeire, pont most rontaná el az esélyeit?
Igen, tanulni kellett volna… többet, hatékonyabban… talán. De bolond lenne nem az egyszerűbb utat választani, ha van benne egy kis adrenalin-löket. Kevésbé veszélyes extrém-sport, mint a bungee-jumping, ahol elszakadhat lazán a kötél, habár… ha meggondolja, lehet, a bungee jumping kifizetődöbb kaland lenne, mint Kakasi néni haragját megkockáztatni. Szó szót követ: cél, a tanáriból lenyúlni azokat a bizonyos papírokat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Lassan keresnem kéne fiúbarátokat is, mert rám fogják sütni a bélyeget, hogy lány vagyok, vagy nem tudom én. Kicsit tényleg túlsúlyban vannak a lányok, ahaha. De most nem tehetek arról sem, hogy minden nap valamelyiküknek támad egy remek ötlete. Lopjunk el valamit, törjünk be ide, változzak át Kakasivá... bevallom, az utóbbit még nem mertem megtenni, mert a professzor, ha véletlenül elkapna... én lennék a sültcsirke és ő kapirgálna a sírom felett. Ma pedig egy fehér galamb - una Paloma blanka - a második opcióra kért fel úgy, hogy nem hagyott választási lehetőséget. Tudjátok, ez a kötelezően választható tantárgy, amiből csak egy van és egyet fel kell venned. Szóval éppen a tanári előtt tervezgetünk, ácsorgunk egyáltalán nem feltűnően. Á, már miért lenne az?
- Jó. Hallottam már róla, de az valami magasabb szintű cucc - és ha akarnám hozzátenném, hogy a varázsszava Paloma. Ő elég kiábrándító tud lenni, amikor fenyegetőzik, ahogy most is teszi. Azért kicsit elmosolyodom rajta, amikor érvelni kezd, hogy kinek hinnének.
- Azért én is elég jó vagyok, ha el kell hitetnem valakit. neked is vannak barátaid és tudok mondani nekik ezt-azt... mondjuk a nevedben? - a hajam színe szőkülni kezd, és hasonlóvá válik, mint az övé, de aztán minden visszaváltozik. Nem mellesleg az utolsó kérdést az ő hangján mondtam, ami olyan 80%-os hasonlóságban sikerült. Elég szar, de Palomán nem szoktam gyakorolni, ez van.
- De mivel itt vagyok szöszi, nem tudom mit kell emberkedned - nyújtom ki a nyelvem vigyorogva, remélem nem húztam fel túlságosan, mert még leátkoz hobbiból a végén. - Na, mi a terv? - kérdezem, majd csak egyszerűen megpróbálok benyitni és... sikerül. - Hoppá, de jó vagyok, mehetsz - vigyorgok, majd utat mutatok a kezemmel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e bármit kihoznia, és mondjuk nem bújt el valamilyen tanár. Huncutok azok, én mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Látszott a nagy koncentráció Gréta arcán, így nem is nagyon akarta Huba tovább tolni a dolgot. Egy közel felnőtt korú lány csak be tudja azonosítani, mit jelentenek a szavai, és helyén fogja tudni kezelni a tanácsait. Mert ezek leginkább azok lesznek csupán. Aztán a lány arca a végére úgy felragyogott, hogy Hubának is kedve volt az egészet folytatni. Hát miért vállalta ezt az egész tanárosdit, ha nem a gyerekek miatt? Mondjuk a pénzért, de az részlet kérdése. Kár, hogy a tudására nem volt akkora igény, mint a különleges tehetségére.
Szemöldökét megemelte egy pillanatra amolyan "mutasd mit tudsz" stílusban. Aztán ahogy a lány elkezdett énekelni halkan elkezdett dobolni a padon, hogy segítsen tartani a ritmust, és mellette elvegye a hangszer nélküli éneklés feszéjét. Az átlagos énektanároknak szüksége van rá, hogy elsőre teljes csöndben hallgathassák meg a diákjukat, de Hubának ott volt a különleges képessége kompenzációként.
- Oiii, oiii - ujjongott Huba, ahogy a lány a szám végére ért, és még meg is tapsolta. - Először is nagyon jó számválasztás, én is nagyon szeretem. Másodszor pedig hogy ne tudnék! - csapta össze a két tenyerét. - Most van időd? Elkezdhetnénk rögtön - jelentette ki, aztán felállva a padtól a színpad felé settenkedett, ahol beült a zongora mögé. Olyan természetesen mozgott a színház káoszában, mintha csak oda született volna.
- Amíg tanulod az éneklést, szeretném, ha ezt állva tennéd. Sokkal jobban ki tudnak jönni a hangok. És rögtön egy találós kérdéssel kezdek: hova kell venned a levegőt éneklés közben? - kérdezte magabiztosan, közelebb intve magához a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tényleg izgultam, mert hát ki ne izgulna, ha épp énekel olyas valaki előtt, akit nem ismer annyira? Még az előtt is izgulunk, aki közelebb áll hozzánk, nem hogy ne a tanárunk előtt. Képletesen persze, hisz Huba nem volt szó szerint a tanárom, viszont örültem volna annak, ha tényleg elvállal és nem csak erre az egy alkalomra. Éppen ezért is akartam megmutatni neki, amit tudok, hogy azért érezze, valami mégis csak van, s nem lenne félre dobott idő, ha velem foglalkozik. A dobolása sokat segített, a ritmusra sokkal könnyebb volt énekelni a számot, s a kezdeti nehézségek ellenére tényleg belejöttem, szívből énekeltem, átéléssel, ahogyan azt kell. Pontosabban, fogalmam sem volt arról, hogyan kell, ez csak úgy belülről jött. A végén meg zavaromban elmosolyodtam, mikor Huba megtapsolt.
- Komolyan? Eddig még nem is találkoztam senkivel, akinek tetszett volna, a barátaim többségében punk rockot vagy mostani számokat hallgatnak, ezeket a régieket nem is ismerik - nagyon jó érzés volt, hogy végre , valaki értékelte ezt a dalt, és neki is tetszett. Éreztem a lelkesedését, mi több, arra nem is számítottam, hogy már azonnal elkezdené velem a próbát.
- Most? Persze, hogyne, szívesen! - bólogattam lelkesen, magam is felpattantam a padról, s követtem őt fel a színpadra, majd a zongora mellett megálltam, hogy láthassam ujjait a billentyűzeten.
- Ajj tök jó, hogy tudsz zongorázni, úgy megtanulnék egy hangszeren is játszani - sóhajtottam, régi vágyam volt, hogy valamilyen hangszert elsajátítsak, csak a sok tanulás és suli melletti meló miatt nem volt időm erre, meg pénzem se, hogy vegyek mondjuk egy zongorát vagy egy gitárt.
- Oké, nem probléma, úgyis eleget ültem - jegyeztem meg, épp nem akartam leülni, viszont a következő kérdésre elmosolyodtam. - ŐŐ, az orromba? - néztem rá nagy szemekkel, majd elröhögtem magam. - Jó-jó, azt hiszem, hogy mintha valahol azt olvastam volna, hogy a hasamba, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy oda hogy vegyem a levegőt, vagyis érted, nem? - kicsit belezavarodtam, de reméltem, hogy Huba majd helyretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ez kicsit más volt, mint amit Huba nap mint nap csinált. Egy kis színfolt, ami igazán jól jött, tekintve, hogy kezdett kifogyni az új ötletekből. A diákok értékelték, de nem segítették a munkáját. Ez pedig igazán demotiváló tud lenni. Pláne valakinek, aki képes másik húsz ember érzéseit sajátjaként érezni.
- Hát, akkor jó lesz, ha a barátaid megtanulják értékelni a nyolcvanas éveket, mert ha nem lett volna, az ABBA-ra se tudnának riszálni - rázta meg a sajátját is Huba sétálás közben, mint egy öregember.
- You are the dancing queen, young and sweet only seventeen - dalolászott, aztán mintha csak Gréta a cinkostársa lenne rámosolygott.
- Tudok zongorázni, hegedülni, kicsit dobolni, gitározni, de ami igazán fontos, pikkolózni - szólt büszkén. Ha nem lett volna fontosabb dolguk, Grétának is előadta volna a kedvenc művét az apró hangszeren.
- Neeeem, nem nem - ingatta a fejét Huba. - Vagyis majdnem. Közel van az igazság. A rekeszizmodba. Viszont amikor te énekelsz, akkor a tüdődbe veszed. Nem kell félni kiereszteni a pockost, csak ketten vagyunk itt - jelentette ki Huba, és maga is ráhelyezte a hasa felső részére a kezét. - Vegyél mély levegőket, és ha érzed, hogy emelkedik a kezed, akkor jól veszed a levegőt - magyarázta, és maga is rákezdett. - Aztán kezdj el énekelni, érezni fogod a hangodban a különbséget. És több ideig fogod bírni egy szusszal - magyarázta Huba, és sokat mondóan nézett a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Mert Te arra szoktál riszálni? - kérdeztem nevetve, miközben követtem, s hallgattam, ahogy dúdolja a dalt. Egy kicsit nehezemre esett elképzelni őt, hogy épp ABBA-ra tombol ilyen külsővel, de azért szívesen megnéztem volna őt fodros naciban, ez is igaz. - Azért a Pump it up sem rossz - jegyeztem meg neki, miközben egy-két táncos mozdulattal, tenyereimmel a levegőbe pumpálva beleénekeltem Danzel 2004-es számába, még az is lehet, hogy ismerte. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek nagy kedvenc volt, és semmi sem tudta lehengerelni vagy eltörölni azokat a csodálatos dallamokat.  - Mázlista, hogy tudsz ilyen sok hangszeren játszani? Kiskorod óta tanulod a zenét? - kíváncsiskodtam, egész biztos, hogy lenyűgöző tehetsége lehetett ehhez az egészhez.
- Óó, pikoló. Egyszer majd megtanítasz rajta valamit? - fellelkesedtem, mindig is szerettem a fúvós hangszereket. Most viszont az éneklés miatt voltunk itt elsősorban, Huba elő is húzta szigorú tanári énjét, nem ülhettem le, s máris belekérdezett. Persze, hogy rögtön valami nagy hülyeséget nyögtem be, de még jó, hogy itt volt, és javítson a helyzeten. Megjegyzésére az egyik szemöldököm egy kicsit feljebb szökkent, s fura mosollyal néztem rá. - Azt mondod, eresszem ki a pockost? - végül kitört belőlem a nevetés, gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. - Jajj ne haragudj - elnézést kérve még legyezgettem is magam a jegyzetfüzetemmel, mert egy kicsit még zavarba is jöttem. - Khm, bocsánat, figyelek - elnézést kérve összpontosítottam, aztán figyeltem Hubát, s őt utánozva magam is rátettem a tenyeremet a hasamra, s őt utánozva, elkezdtem mély levegőket venni. Kellett néhány másodperc, hogy ráérezzek a dologra, de végül kezdtem kapizsgálni, hogy mi történik, s így aztán el is kezdtem énekelni ABBA - Dancin Queen című számát.
- Így? - kérdeztem bele közben, majd egy újabb sorral folytattam, közben hol a hasam mozgását, hol Huba hasának mozgását , hol pedig a tekintetét figyeltem, hogy lássam, helyesel-e.
- Majdnem olyan, mint egy terhestorha - nevettem el magam, aztán gyorsan hozzáfűztem. - Mármint, csak gondolom, még nem voltam! - jeleztem, mielőtt még arra gondolna, hogy lenne otthon egy poronty. Ahhoz azért még elég fiatal voltam. - Szóval akkor ide veszem a levegőt, ha énekelek, és akkor ez abban segít, hogy tovább bírjam, vagy hangosabb legyek? Mi van a mély és a magas hangokkal? Azokkal mindig gondban vagyok, nem jönnek ki jól - sóhajtottam, s barnáimmal a tanár urat fürkésztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Válla felett felvont szemöldökkel nézett vissza Huba. - Miért, te nem? - reagálta le csípőből, aztán csak megfordult, ahogy Gréta is elkezdett feloldódni mellette. Nagy mosollyal, és heves bólogatással jelezte, hogy bizony erről van szó. - Go girl - bíztatta, egy nevetés közepette. Sokkal jobb volt ilyen lazábbra venni a figurát. Egyes tanárok úgy be tudtak feszülni, mintha sose lettek volna tinédzserek. Kakasiból mondjuk ki is nézte, hogy gyerekkorában is úgy viselkedett, mint most. Ha egyáltalán volt valaha fiatal.
- Az egész családom nagyon muzsikus lélek, Gyerekkoromban egy egész bandát kitettünk. Pláne, ha még a szüleimet is beleszámítjuk. De most nem ez a fontos, hanem te és a hangod - vezette vissza a beszélgetést egészen profin Huba. Szinte már magára is büszke volt, hogy nem hagyta, hogy az érzelmek és emlékek napos kis kútjában végezzék, mert ha egyszer belekezd, annak bizony sokáig nincs vége.
- Hogyne. Amint megütöd a magas C-t - jelentette ki Huba egy félmosollyal az arcán. - Pontosan azt mondom. Az emberek szeretnek úgy csinálni, mintha tökéletes alakjuk lenne, és sokszor hozzá is szoknak, hogy olyan sokáig húzták be a hasukat, hogy a tüdőbe való légzés vált nekik normálissá - magyarázta Huba, az utolsó részt már sutyorogva, mintha valami pletykát mondana el egy emberektől hemzsegő teremben. Pedig csak kettecskén voltak.
Mosolyogva figyelte Gréta haladását, és amikor csak a szemébe nézett hevesen bólogatott, mint egy óvodás, aki nagyon élvezi a nagyok műsorát. - Én sem, de jó példa - reagálta le Huba reflexből, kicsit se megakadva azon, hogy ezt mind a kettejük tisztázta.
- Azokban is segít. Stabilitást ad a hangodnak. Ez az alapja az egésznek. A többi már csak gyakorlás kérdése. De mondom neked a harmadik szabályt. Mindig bemelegítéssel kezdünk, mert a hangszálak könnyen begyulladhatnak az erőlködéstől - nyitotta fel a zongora tetejét Huba. - Tudsz skálázni? - fordult vissza, mielőtt lenyomott volna egy hangot is.