Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A suli minden olyan helyen és szárnyában volt egy kedvenc zugom, ahol szívesen töltöttem az időmet, éppúgy nem volt jobb dolgom, vagy csak egy kis nyugalomra vágytam. Igaz, néha napján előfordult az, hogy kerülgetnem kellett másokat, s épp tömegtől hemzsegtek ezek a varázslatos kis helyek, de szerencsére akadtak napok, amikor teljesen egyedül lóbálhattam a lábamat, a kutya sem figyelt fel rám.
Most épp egy ilyen csöndes időszakomat élhettem meg az erkélyen, volt több, mint egy órám, hogy elkezdődjön a következő agytorna. Csak épp már nagyon kedvem nem volt ehhez a naphoz, mert a gondolataim leginkább valahol máshol jártak. De az vesse rám az első követ, aki még nem élt át ilyet.
Tehát tulajdonképp ezer felé tekeregtek a gondolataim, akadt bőven gond és probléma, aminek egy része az öcsémhez kötődött. Nagyon zűrös volt mostanában, lépten-nyomon csak bajt először, és nem győztem miatta mentegetőzni. Az előbb is épp egy panaszos levelet olvastam el újra, s azon gondolkodtam, hogy vajon szóljak-e róla apának, hogy ennyi zűr van. Ebben a nagy gondolatmenetben zavart meg Létai Roland mosolya, ami egész jól állt a srácnak, így elnéző voltam vele, amiért megzavart.
- Hali - továbbra is balommal még mindig a korlátot támasztottam, jobbommal intettem a srácnak, aztán a levelet összehajtogattam, és a hátsó zsebembe csúsztattam, mindig egy fél fordulattal már szemben is álltam Létaival.
- Hú…- na igen, ekkor jött az a rész, hogy azon agyaltam, hogyan is legyek diszkrét és utasítsam vissza a korrepetálási igényt, mert hogy kizárásos alapon kereshetett fel, én nem akartam korrepetálni, nem csak őt, de mást sem.
-Én mostanában már nem vállalok különórákat, bocsi - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, a felém nyújtott kéz láttán kicsit felszökkent a szemöldököm, emiatt némi fáziskéséssel és nem épp életem legjobb kézfogásával, de viszonoztam a gesztust. - Tudom - mosolyodtam el, mert ki nem hallott volna még Létai Rolandról. -Miből akartál amúgy korrepetálást? - gyanús volt egyébként, még az is megfordult a fejemben, hogy csak úgy random új préda után vadászik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kérdésén egy kicsit elmosolyodtam, nem tudtam eldönteni azt, hogy vajon most megsértődött-e, vagy csak random nem érti, hogy miért is gondoltam a korrepetálásra. - Nem csak az alsósok szoktak korrepetálásra járni, hanem azok is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek – jegyeztem meg, bár ha érzékeny volt efféle témákra, akkor talán most ezzel is sikerült magamra haragítanom őt. Pedig esküszöm, hogy nem volt bennem semmi gonoszság, és előítélet, egyáltalán nem gondoltam azt, hogy csak azért, mert az ideje nagy részét izmai kidolgozására fordítja, akkor már nem is lehet okos. Mert lehet, sőt biztos, hogy akad terület, ahol kiemelkedően teljesít...na de, gondolataimban visszakanyarodtam oda, hogy ha nem emiatt érkezett, akkor vajon miért is. Már épp vissza akartam kérdezni, amikor lekapta a kabátját, és akkor már nekem is szemet szúrt az a nagy vörös folt Roland karján.
- Ajjaj – jegyeztem meg a homlokomat ráncolva, majd felpillantottam a kérdés hallatán.
- Lerohadni nem fog, viszont ezt mindenképp kezelni kell. Szabad? - a kézfejét megfogva emeltem a nap felé fordítva a karját, hogy jobban lássam a folt milyenségét.
- Oké, ez sok minden lehet. Okozhatja csípés, valamilyen kozmetikum, de lehet étellalergiád is, szóval...egész széles a paletta. Tudnom kellene, hogy mióta van ez a folt a karodon, hol jártál, amikor szerezted, viszketést, égető érzést érzel-e, változott-e a mérete az elmúlt időszakban? - a kérdéseket egymás után soroltam, és kíváncsian pillantottam fel rá, hisz ez tényleg bármi lehetett, azonban nem volt mindegy az sem, hogy mivel kellene kezelni. - Amúgy...miért nem mentél el ezzel a gyengélkedőre? - ez volt a másik kérdés, ami felmerült bennem, mert hát tök logikus lenne, hogy oda forduljon, ha valami baja van, hacsak nem rúgta össze a port a gyógyítóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A gyógyító képzésen egy valamire nem helyeztek túl nagy hangsúlyt, méghozzá arra, hogy megtanítsák, hogyan is leplezzük az érzelmeinket, netán hogyan ne reagáljunk a kelleténél riasztóbb módon. Ebbe most is sikerült belefutnom, s az apró kis megjegyzésemet követően már tudtam, hogy jobb lett volna a véleményem inkább magamban tartanom, mielőtt a páciens még aggódva rohan a vakvilágnak.
- Úgy értem, hogy ez…durván piros - próbáltam egy mosollyal enyhíteni a korábbi ajjajon, miközben megfogtam a karját, hogy a fény felé fordítsam és jobban szemügyre vehessem a felületet. Megjegyzésére csak furán pislogtam fel rá, aztán megráztam a fejem, és tovább vizsgálódtam. Az mondjuk meglepett, hogy miért épp hozzám jött, de rövidesen választ is kaptam a kérdésemre. Pedig a korábbi gyógytevékenységemet követően csúnya pletykák indultak rólam, le mertem volna fogadni, hogy senki nem mer majd közelebb jönni hozzám. - Nahát, micsoda önfeláldozó vagy, hogy engeded nekem a gyakorlást, legyek akkor hálás is? - kérdően, egy kis mosollyal pillantottam rá, azért ez vicces volt. Közben megtudtam, hogy hol járt, s közben a korábbi tanulmányaimmal összepárosítva csak kijött az eredmény.
- Oké, látod ezt itt? - mutattam egy apró kis csípés nyomára a karján.
- Ez egy pókcsípés, és egy kicsit rosszabbul reagáltál rá, mint az emberek általában, de nem vészes annyira, mint amilyennek tűnik - próbáltam őt megnyugtatni, láttam könyvekben ennél sokkal rosszabbat is.
- Buli? Jaa, az MT-sre gondolsz? Aha, gondolkodtam rajta, hogy megyek, de elég sokat kell tanulni is, még nem tudom - megvontam a vállam, de közben próbáltam figyelni arra, ami végett valójában jött. A pálcámat előhúzva el is mondtam egy varázslatot: - Hippokrax - s figyeltem, ahogy karjáról nagyon lassan eltűnik a duzzanat.
- Na szuper, a duzzanat elmúlt, viszont egy gyógynövényből készült krémet még használnod kell három napig, ami antihisztamint tartalmaz és segít abban, hogy teljesen elmúljon a karodról a csípés okozta bőrpír. Ha a patikába mész, úgy kérd, hogy Galla, ez egy galanga gyökérből és kamillavirágból kevert krém egy pici gyömbérrel vegyítve. Ha nem kapnál, akkor keress meg, és kikeverem neked, hidd el, jó lesz rá - mosolyogva adtam tudtára, hogy bizony van gyógyír.
- Szóval ne aggódj, nem kell levágni a karodat - nevettem el magam, s ekkor már elengedtem a karját, a pálcámat pedig visszacsúsztattam a helyére.
- Te mész a buliba? Hol is lesz? Ezt mindig elfelejtem -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vicces volt ez a Roli, vagyis néha komolytalannak tűnt, néha meg viccesnek. Ez persze nem rossz dolog, sőt, egy ilyen helyzetben sokkal jobban örültem annak, hogy ilyen laza, mint hogy aggodalmaskodó vagy éppen ijedős srác volna. Egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, hogy merjem-e elmondani neki, mitől vannak azok a foltok a karján, de aztán úgy döntöttem, hogy rázúdítom az infót. Szerencsére nem esett pánikba, sőt, egész jól reagált rá, nem úgy mint egyesek, beleértve magamat is. Ha engem mart volna meg egy pók, szerintem visítva rohantam volna végig a folyosón, vagy azon nyomban sokkot kapok, ha szembe találom magam azzal a döggel. - Ne nézz így, nem olyan pók…hanem az a másik, tudod, pici, nem olyan dög, ami az erdőben lakik. - nevetve ráztam meg a fejem és folytattam  - De ne aggódj, nem lesz belőled Peter Parker - nevetve jegyeztem meg, hátha érti a poént, feltéve, ha ismeri a Pókemberes sztorit.
- Mivaaan? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, amikor a bulis témára finoman szólva is bekóstolt. - Nem mondtam, hogy nincs kedvem menni, van kedvem, szeretek bulizni. Te miből szűrted le, hogy nincs kedvem? - kérdően pislogtam rá, s elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is gondolta ennek a fordítottját. Nem voltam pszichológus, de valamiért az jött le, hogy talán elutasíthatták párszor.
- Figyelj, ha besegítesz a beadandóim megírásában, akkor hamarabb tudok végezni és mehetek. Tudom, fura lehet, hogy van akinek első a tanulás, de nah…? - mosolyogva néztem rá, ha nagyon szeretne bulizni velem, segítsen be, ha meg nem, akkor ne akadjon ki. Mindenesetre érdekelt, hogy lehet-e rá számítani ilyen helyzetekben, ha már ingyen és bérmentve kezeltem itt a pókcsípését.
- Még egyszer? Te Roland…nem lehet, hogy inkább Te akarsz velem újra találkozni? - visszakérdeztem az ajánlatára nevetve, vicces volt ez a srác, az tuti.
- Nem kell kifizetni, de jössz nekem egyel és ha aktuális lesz, akkor keresni foglak - jegyeztem meg, ezzel bele is mentem abba, hogy kikeverjem neki a krémet a csípésére.
- Na szép, elég jól eltitkolták, hogy ott lesz a buli, vagy csak én vagyok figyelmetlen, mert erről tényleg nem hallottam - közben elengedtem a karját, hisz azzal már nem volt teendő, majd a korlátnak támaszkodva rámosolyogtam.
- Nos…segíthetek még valamiben? - tártam szét a karjaimat, nem akartam bunkó lenni, hogy még el kéne olvasnom negyven oldalt a könyvemből, ha nem akarok lemaradni, meg úgy amúgy szívesen diskuráltam volna, de na, tényleg fontos volt a suli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Gréta, Salamon. Van, akinek csak Sala, de nem Szalai, mert az a focista - mutatkoztam be elég hosszan, miközben kedves mosollyal nyújtottam a kezem egy kézrázás erejéig. Mesélték, hogy laza a prof és tényleg az volt, tetszett az, hogy tegeződik, ettől könnyebbé vált a társalgás. Mielőtt a tárgyra tértem volna, s a férfi nekem szegezte volna kérdését, egy pillantással végig mértem, egész menő volt a stílusa. Ha jól láttam, még egy tetoválás is kifittyent a felsője alól, de azt hiszem, hogy nem ennél kellett volna most leragadnom, mert egész más miatt érkeztem.
- Hosszú, nem is tudom, jó üljünk le - bólintottam egy mosollyal, majd a padon kényelmesen letelepedtem, egyik lábam a másikon kereszteztem, kezeimmel pedig megtámaszkodtam magam mellett.
- Szólíthatlak Hubának? Szóval…az a helyzet, hogy van egy amatőr zenekar, amibe beléptem vokalistaként, mert szeretek énekelni, viszont úgy érzem, hogy vannak hangok, amiket nem tudok elég jól kiénekelni, és a kottaolvasással is akadnak gondjaim. Az lenne a kérdésem, hogy így külön órában el tudnál vállalni hangképzés miatt? Illetve mennyibe is fájna ez nekem? - még egy mosolyt is párosítottam a kérdésem mellé, természetesen nem ingyen vártam el, hogy rám szánja a szabad idejét, de azért bíztam benne, hogy nem fog hatalmas összegeket elkérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hajlamos voltam azonnal belelendülni a dumcsiba, de azért fél füllel hallottam ám, hogy engedélyezte a tegeződést, meg a Hubázást, ezért már nem kellett különösképp arra figyelnem, hogy tanárurazzam, vagy magázódjak vele. Egyébként is, sokkal jobb volt így beszélgetni, és tulajdonképp nem is volt olyan öreg Huba, legalábbis ránézésre nem tűnt többnek huszonhét-huszonnyolcnál. Szóval, elárasztottam fiatalságát a kérésemmel és nagy szemekkel, lelkesen vártam, hogy pozitívan nyilatkozzon. Huba pedig máris magyarázkodni kezdett, ami nem jelentett túl jót, ezért már halványabban húzódott az a mosoly az arcomon.
- Aha, értem - bólogattam, mert tényleg értettem egyébként a szavak jelentését, de leginkább az emögött lévő tartalmat is, miszerint köszi, de nem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan heves természet, mint az öcsém, Erik, s nem reagáltam azonnal le, hanem inkább kivártam. - Komolyan? - na, erre se számítottam, hogy az elutasításnak tűnő válaszból végül ott kötünk majd ki, hogy ingyen és bérmentve vállal. Wáow. Ujjongani lett volna kedvem, megint szélesebb lett az a mosoly, sőt már-már vigyor, s persze, hogy lelkesen bólintottam.
- Hát jó, mondjuk szerintem mivel az idődet rabolnám, érdemelnél érte mégis csak valamit, de ha nem, hát nem, tartsa meg Isten a jó szokásodat - nevettem el magam, nagy terhet vett le egyébként a vállamról, mert ha még ő is pénzt kér el tőlem, akkor baromi sok munkát kellett volna bevállalnom.
- Hmm, máris…- gondolkodóba estem, hogy mit is énekeljek. - Legyen ez, mostanában ez a kedvencem - említettem meg az elején, nem volt nagyon extra dal, és túl bonyolult sem, mégis kedveltem. El is kezdtem énekelni, s bár az elején még érezhette rajtam, hogy totál zavarban vagyok, a harmadik sor környékén már egyre jobban ment.

Miközben daloltam, néha Hubára néztem, próbáltam mosolyogni is, főleg akkor, mikor elvétettem egy-egy hangot. Aztán lassan a végére értem, s kíváncsian pillantottam a férfire.
- Na, tudsz ezen valamit csiszolni, vagy reménytelen? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tényleg izgultam, mert hát ki ne izgulna, ha épp énekel olyas valaki előtt, akit nem ismer annyira? Még az előtt is izgulunk, aki közelebb áll hozzánk, nem hogy ne a tanárunk előtt. Képletesen persze, hisz Huba nem volt szó szerint a tanárom, viszont örültem volna annak, ha tényleg elvállal és nem csak erre az egy alkalomra. Éppen ezért is akartam megmutatni neki, amit tudok, hogy azért érezze, valami mégis csak van, s nem lenne félre dobott idő, ha velem foglalkozik. A dobolása sokat segített, a ritmusra sokkal könnyebb volt énekelni a számot, s a kezdeti nehézségek ellenére tényleg belejöttem, szívből énekeltem, átéléssel, ahogyan azt kell. Pontosabban, fogalmam sem volt arról, hogyan kell, ez csak úgy belülről jött. A végén meg zavaromban elmosolyodtam, mikor Huba megtapsolt.
- Komolyan? Eddig még nem is találkoztam senkivel, akinek tetszett volna, a barátaim többségében punk rockot vagy mostani számokat hallgatnak, ezeket a régieket nem is ismerik - nagyon jó érzés volt, hogy végre , valaki értékelte ezt a dalt, és neki is tetszett. Éreztem a lelkesedését, mi több, arra nem is számítottam, hogy már azonnal elkezdené velem a próbát.
- Most? Persze, hogyne, szívesen! - bólogattam lelkesen, magam is felpattantam a padról, s követtem őt fel a színpadra, majd a zongora mellett megálltam, hogy láthassam ujjait a billentyűzeten.
- Ajj tök jó, hogy tudsz zongorázni, úgy megtanulnék egy hangszeren is játszani - sóhajtottam, régi vágyam volt, hogy valamilyen hangszert elsajátítsak, csak a sok tanulás és suli melletti meló miatt nem volt időm erre, meg pénzem se, hogy vegyek mondjuk egy zongorát vagy egy gitárt.
- Oké, nem probléma, úgyis eleget ültem - jegyeztem meg, épp nem akartam leülni, viszont a következő kérdésre elmosolyodtam. - ŐŐ, az orromba? - néztem rá nagy szemekkel, majd elröhögtem magam. - Jó-jó, azt hiszem, hogy mintha valahol azt olvastam volna, hogy a hasamba, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy oda hogy vegyem a levegőt, vagyis érted, nem? - kicsit belezavarodtam, de reméltem, hogy Huba majd helyretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Mert Te arra szoktál riszálni? - kérdeztem nevetve, miközben követtem, s hallgattam, ahogy dúdolja a dalt. Egy kicsit nehezemre esett elképzelni őt, hogy épp ABBA-ra tombol ilyen külsővel, de azért szívesen megnéztem volna őt fodros naciban, ez is igaz. - Azért a Pump it up sem rossz - jegyeztem meg neki, miközben egy-két táncos mozdulattal, tenyereimmel a levegőbe pumpálva beleénekeltem Danzel 2004-es számába, még az is lehet, hogy ismerte. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek nagy kedvenc volt, és semmi sem tudta lehengerelni vagy eltörölni azokat a csodálatos dallamokat.  - Mázlista, hogy tudsz ilyen sok hangszeren játszani? Kiskorod óta tanulod a zenét? - kíváncsiskodtam, egész biztos, hogy lenyűgöző tehetsége lehetett ehhez az egészhez.
- Óó, pikoló. Egyszer majd megtanítasz rajta valamit? - fellelkesedtem, mindig is szerettem a fúvós hangszereket. Most viszont az éneklés miatt voltunk itt elsősorban, Huba elő is húzta szigorú tanári énjét, nem ülhettem le, s máris belekérdezett. Persze, hogy rögtön valami nagy hülyeséget nyögtem be, de még jó, hogy itt volt, és javítson a helyzeten. Megjegyzésére az egyik szemöldököm egy kicsit feljebb szökkent, s fura mosollyal néztem rá. - Azt mondod, eresszem ki a pockost? - végül kitört belőlem a nevetés, gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. - Jajj ne haragudj - elnézést kérve még legyezgettem is magam a jegyzetfüzetemmel, mert egy kicsit még zavarba is jöttem. - Khm, bocsánat, figyelek - elnézést kérve összpontosítottam, aztán figyeltem Hubát, s őt utánozva magam is rátettem a tenyeremet a hasamra, s őt utánozva, elkezdtem mély levegőket venni. Kellett néhány másodperc, hogy ráérezzek a dologra, de végül kezdtem kapizsgálni, hogy mi történik, s így aztán el is kezdtem énekelni ABBA - Dancin Queen című számát.
- Így? - kérdeztem bele közben, majd egy újabb sorral folytattam, közben hol a hasam mozgását, hol Huba hasának mozgását , hol pedig a tekintetét figyeltem, hogy lássam, helyesel-e.
- Majdnem olyan, mint egy terhestorha - nevettem el magam, aztán gyorsan hozzáfűztem. - Mármint, csak gondolom, még nem voltam! - jeleztem, mielőtt még arra gondolna, hogy lenne otthon egy poronty. Ahhoz azért még elég fiatal voltam. - Szóval akkor ide veszem a levegőt, ha énekelek, és akkor ez abban segít, hogy tovább bírjam, vagy hangosabb legyek? Mi van a mély és a magas hangokkal? Azokkal mindig gondban vagyok, nem jönnek ki jól - sóhajtottam, s barnáimmal a tanár urat fürkésztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Kíváncsi vagy, hogyan táncolok? - mosolyogva, szemöldök felvonva kérdeztem vissza a kérdésre, egy kicsit meg is feledkeztem arról talán, hogy egy tanárral diskurálok, de egy ilyen kérdésre nem válaszolhattam csak úgy, na. Meglepő és üdítő társaság volt egyébként Huba, akit tényleg nem ismertem, így nem tudhattam azt sem, hogy mire is számítsak. Ahhoz képest, hogy professzor, kellemes csalódás volt, hisz akadtak az épületben olyanok, akiktől azért a hideg futkosott a hátamon, mint mondjuk Kakasi Gabi néni. Valami furcsa oknál fogva volt abban a nőben valami ijesztő, bár magam sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi, de sokan például a pálcájától rettegtek. Nos, itt nem kellett rettegnem pálcáktól, Hubának ugyanis nem volt, azt viszont megtudtam, hogy a pikolón profin játszik, sőt, még a családja is imádja a zenét.  - Wow, ez tök jó lehetett - lelkesedtem, s próbáltam elképzelni azt, hogy vajon milyen is lehetett a kis Huba. Vajon együtt zenéltek a szülőkkel? Tuti jó lehetett. - Jó igen, igaz, de azért szívesen hallgatok ilyen gyerekkori sztorikat- jegyeztem meg lelkes mosollyal, tényleg kíváncsi voltam, hallgattam is volna még, de arról volt szó, hogy gyakorlunk, s jó tanár létére, próbált visszaterelni a tanulás mezsgyéjére.
- Héé, vagyis okééé - egy kicsit elnevettem magam, és talán megint zavarba is jöttem, mert persze, hogy hülyeségre gondoltam és nem arra, amire kéne ugye. De most csak én éreztem úgy, hogy flörtölni próbál, vagy én próbáltam meg flörtölni vele nagyon bénán? Egek, mit tettek a reggeli málnaszörpbe.
Meg is ráztam a fejem, s azért tényleg próbáltam komolyan venni a leckét, hisz ezért jöttem, és nem azért, hogy a sztorikat hallgassam, vagy megkérdezzem, hogy melyik tetkó hol készült, és mit ábrázol, és miért varratta fel magára, mert ezek a kérdések is ott kavarogtak a fejemben.
- Jó, de én nem csak úgy csinálok, nekem tökéletes, nem? - kérdeztem vissza, persze csak viccesen, mert tisztában voltam azzal, hogy nem voltam tökéletes, de mégis jó volt ezzel így viccelődni. - De értem amúgy, tényleg - próbáltam megint komolyabb lenni, nehogy elszakadjon nála a cérna, és azt mondja, hogy hess, menj, mert nem is figyelsz. Pedig figyeltem ám, folytattam is a gyakorlást, a visszajelzésekből pedig úgy ítéltem meg, hogy már egész jól csinálom, ennek pedig örültem. Nem is gondoltam volna, hogy már az első alkalommal ilyen hasznos dolgot tanulok meg, s hogy ilyen apróságon mennyi minden múlhat, viszont azért vicces volt, Huba megjegyzésén pedig fel is nevettem. - Oké, tehát egyenesen állva, hasba venni a levegőt és úgy énekelni, megjegyeztem. Bemelegítés, oké. Hogy mi?- nagyokat pislogtam Hubára. - Az Örs melletti Skálára gondolsz? Nem járok oda - itt azért már vigyorogtam, mert éreztem, hogy megint nem vagyok képben, és csak a hülyeség árad belőlem. - Ne haragudj, de nem tudom - vallottam be őszintén, egy kicsit komolyabban hozzáállva a dologhoz. - Sosem tanultam semmit a zenével kapcsolatban, még a kottaolvasás sem megy - vallottam be, ami lehet, hogy elég ciki volt, de Bagolykő előtt az iskolában nem volt megfelelő oktatás, itt Bagolykőn pedig nem voltam tagja az énekkarnak és itt sem kaptunk zenei okítást.
- Azt tudom, hogy egyszer néhány lány egy fura mandarinos dalt énekelt és mindig egy hanggal magasabbról indították. Az lenne a skálázás? - kérdeztem vissza, s mivel elfeledkeztem arról, hogy állni kell, a zongora melletti, szabadon árválkodó padra telepedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Egy leheletnyi csalódottság járt át, miután a tanár úr semlegesen reagált a kérdésemre. Szerettem és szívesen hallgattam a pozitív visszajelzéseket, és ilyenkor, mikor nem volt megerősítés a másik oldalról, azonnal arra gondoltam, hogy valami gond lehet, amit a másik nem mer kimondani. “Ha neked az”. Tehát akkor valami valahol nem áll jól rajtam? A kérdést nem mondtam ki, a tekintetemből olvashatta ki legfeljebb, hogy nem épp erre számítottam. A véleménye azonban csak egy pillanatig ingatott meg, s máris mosoly szökött az arcomra. - Nos, nekem megfelel- mondtam határozottan, annyira nem sikerült letörnie az önbizalmamat. Ezután folytattuk a próbát, majd újabb kérdések jöttek, melyek ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem igazán értek a zenéhez, kizárólag a hallásomra és a ritmusérzékemre hagyatkoztam eddig.  - Tudom, szörnyű vagyok és már most fogod a fejed, hogy miért is vállaltál el - kínomban elnevettem magam, az viszont meglepett, hogy Huba még ezután sem adta fel, sőt, amikor elkezdte énekelni a mandarinos nótát, kitört belőlem a nevetés, s a kezeimet a szám elé kaptam.
- Bocsánat-elnézést, csak ez…hogy is mondjam, Te és…ez a dal - nem akartam kimondani, hogy mennyire távol állnak egymástól, hozzá egész más stílust tudtam elképzelni, mint sem ilyen kis gyermeteg nótát. Azzal viszont meglepett, hogy ennyire jófej, valamiért a külseje alapján egy kicsit nagyképűnek gondoltam, amolyan vagány fickónak.
- Okés, értem - komolyodtam meg, abba hagytam a nevetést is, és nagyon komolyan összpontosítottam, majd elkezdtem énekelni vele együtt a mandarinos dalt, újra és újra, ahogy lenyomott egy billentyűt, úgy haladtunk felfelé.
- Figyelted, hogy ezt már hasból énekeltem? - szóltam oda lelkesen, mire a magasabb hangokhoz értünk. Aztán tovább folytattuk, s ahogy látta már, hogy fáradok és közelgett a próba vége, felé fordultam.  
- Amúgy őszintén, de tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Van értelme annak, hogy gyakoroljak, látsz bennem fantáziát? - kíváncsi voltam, hogy mint zeneértő, mit gondol a korábban énekelt dal és az eddigiek alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Igenis tanár úr, vettem a lapot - nevetve szalutáltam előtte, hiába tűntek komolynak a szavai, valahogy nem tudtam annyira komolyan venni, mint mondjuk Kakasi professzor asszonyt, de lehet, hogy ez pusztán csak a lazaságából adódott. Ettől függetlenül észben tartottam azt, hogy nem lazsálhatok és nekem is teljesítenem kell, ha már bevállalta a képzésemet órák után. Próbáltam megkomolyodni, de megint csak nevettem, mert vicces volt tőle ez a dal. -Nem-nem, az egyik kedvencem, főleg az előadásodban - mosolyogtam tovább, majd ahogyan ütötte le a hangokat, úgy énekeltem a dalt. A végére egész jól belejöttem, még meg is dicsért, így pozitívan könyvelhettem el ezt a mai próbát. Azért mivel kíváncsi voltam a véleményére, finoman puhatolóztam és örültem annak, hogy tulajdonképp pozitívan vélekedett rólam. A szavai alapján úgy gondoltam, van még remény, csak keményen kell dolgoznom, amit tuti a srácok is elvártak, főleg Stephen, mert a zenekarból őt volt a legnehezebb meggyőznöm, amikor bevettek a bandába. - Jajj dehogy is, nem voltál sok, sőt, inkább én voltam túl szórakozott néha - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, majd felcsillant a szemem, amikor előállt a duettel. - Húúú igen! Várj csak, van is egy jó dal, biztosan ismered - lelkesen csaptam össze a tenyereim, aztán gyorsan fellapoztam a füzetem, és elé csúsztattam a kézzel leírt szöveget. - Senorita, megvan a dallam? - kíváncsi mosollyal néztem rá, s ha benne volt, akkor elkezdtem énekelni a dalt vele együtt, s még a nap zárása elénekeltük közösen ezt a jó kis dallamot, mielőtt külön váltak útjaink.