Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és  hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy  segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy szökdécselek azt a nyamvadt lapot szorongatva, mint aki most tudta meg, hogy elő lehet regisztrálni az új Jimmy Choo tasira. Amúgy igen, meg is tettem már tegnap. Egész nap nem lehetett hozzám szólni, mert rá voltam függve. Ha közbe jött volna a suli, még beteget is jelentettem volna, de szerencsére erre nem volt szükség.
De most is nagyon boldog vagyok, és miután megtudtam, hogy Kevin levegőzik, masírozok is az erkély felé, hogy rázúdítsam azt a boldogság cunamit, ami épp bennem gyűlik. Hát ilyet én még nem tapasztaltam. Ez egyszerűen... Hát ez egyszerűen marha jó.
- Nézd - tök büszkén tolom a képébe a pergament, amin a hatalmas K betű díszeleg, és még csak nem is nekem kellett megmismásolni. Ez original. És ott a nevem. Ezt én kaptam. Úristen. Lehet tudós leszek, vagy nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Tényleg sietek, alig várom, hogy Kevin képébe toljam a dogám. Furcsa, mert ő is kinézte belőlem, hogy tudok én ilyet. Már egy hete meg rendesen iszom is a bájitalokat, mert Schönwetter doki tényleg érti a dolgát. Már rendesen szívesen megyek hozzá, főleg, hogy váltig állítja, le lehet győzni azt a hülyeséget. Sok mindent mondjuk nem veszek észre magamon eddig, csak hogy hamar álmos leszek, meg néha nagyon rosszul, de apu szerint is normális ez, szóval nem kezdek egyből pánikolni.
- Nem, ezt most tényleg nem... Tudod, meséltem, hogy járok Bécsbe dokihoz az ADHD miatt... basszus, lehet, hogy tényleg segít - rendesen döbbenten nézek a Kevinre, mert azért elhinni még nehéz. Annyi év eltelt már, és annyi orvos látott már.
- Nade a lényeg. Aurél süt - eresztek meg egy ezer wattos mosolyt, végig az arcát figyelve.
- És mikor meséltem neki, hogy szereted a nagyon csokis sütit... elvörösödött - még a szemöldökeim is emelgetem, amolyan mindent tudóan. Kevin szintén valaki, aki közel áll hozzám, csalódnék magamban, ha a dolgai, főleg ezek a dolgai nem szúrnák ki a szemem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Szülői nyomás ez... - megforgatom a szemem, de mosolygok, mert bár tényleg apu biztatott, mostanra már azért saját magamtól is lelkesen tipegek a klinikán. Természetesen akkora sarokban, amekkorában állni is képtelenség lehet mások szerint. Pedig nem az. Hát Kevin előtt is milyen szépen álldogálok benne.
Nem mondom, hogy nem élvezem Kevin zavarát premier plánba végignézni. Viszont azt is tudom, hogy csak azért tartom valahol hihetetlenül édesnek, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy Aurél majd feldoppingolja az önbizalmát... helyettem. Én olyat nem tudok, próbáltam, nem megy. Így az olyan fiúkkal se nagyon tudok mit kezdeni, mélységes bánatomra. Belezúgok inkább valakibe, aki ripityára törhet, mint egy normális lány.
- Most én látom rosszul, vagy a barátom megpróbál engem hülyének nézni? - sóhajtok fel drámaian, miközben mellé állok, nekitámaszkodva a korlátnak. Aztán random gondolva egyet, zsebre vágom a dogám, és fel is ülök rá. Kapaszkodok persze, mert nem akarom a sorsom kíséretni. A fejem is megrázom.
- Te is látod, én is látom... de nem fogom kimondani helyetted. Elvileg az az első lépés... olvastam - milyen bölcs vagyok én kérem szépen. Csak velem ne játsszák ezt, én mindennek ellenére még mindig a szandikat választom. Azokkal semmi gond nincs. Nem zavarnak össze, nem drámáznak.. és nem zakkanok meg tőlük, mint apám.
- Kevin megdöbbentesz - még a fejem is hátravetem, úgy nevetek fel. Szerencsére nem idegesítően, de kellően hangosan, miközben szorosabban fogom a korlátot.
- Hogy van az, hogy fejből és hirtelen felsorolod a bőrpuhító bájitalom összetevőit, de ennyire egyértelmű dolgokkal nem vagy tisztában? - rápislogok én a levitásra.
- Tetszel neki. Ami teljesen érthető - még meg is nyomom a teljesen szócskát, mert ebben biztos vagyok. Aurél összeteheti a két kezét, hogy felkeltette a levitás figyelmét.
- És lehet... de tényleg csak lehet, hogy szabadon kell hagynod a péntek estéd - teli vigyorral az arcomon, kúszok kicsit arrébb, mielőtt még Kevin meggondolatlanul le akarna lökni. Kár lenne értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ezt örömmel hallom, mert nem szívesen sértődnék meg rád. Apám imádja, hogy normális emberek is körülvesznek, én meg téged imádlak - még a sűrű pilláim is megrebegtetem, és mosolygok, de olyan ártatlanul, ahogy azt általában szoktam.
- Nem tesztellek. A Glamourban volt. Az első lépés, hogy bevallod magadnak, valaki tetszik, a második, hogy választasz egy tök állat outfitet, a harmadik, hogy közlöd az érintettel, hogy tetszik - olyan halkan beszélek, mintha legalább egy bizalmas titkot súgnék meg neki.
- Nekem már megvan a TÖKÉLETES outfitem - húzom is ki magam, mit sem törődve azzal, hogy még két pont hiányzik.
- Azt is tudom, milyen lesz a hajam, csak... nem tudom, akarok bele ezüst csillogó csíkokat, de nem tudom... nemnemenem - megrázom a fejem, mert ebből látszik, hogy tényleg még csak folyamat a folyamat.
- Már megint hülyeségeket beszélsz... legszívesebben tarkón vágnálak - közlöm vele miközben a lábaim lóbálom, és élvezem ahogy a nap fénye megcsillan a szandimon. Azért megrázom a fejem.
- Miért ne tetszhetnél? Lehet, ha nem lettünk volna előbb barátok, nekem is tetszenél - megvonom a vállam, mert ezt még komolyan is gondolom, noha soha nem gondoltam bele ilyesmibe. Mármint a barát az barát. És okkal csak barát. Esetünkben az ok pedig elég nyilvánvaló.
- De ígérd meg, hogy nem akadsz ki. Nos, én... én megmutatom, hogy igazam van. Randizni fogsz - húzom ki magam, nem is kérek, hanem kijelentem, és dacosan felszegem még az állam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Opció kell hogy legyen. Azzal nem sokra megyünk, hogy te tudod - rázom meg a fejem hevesen, a hangom is ellentmondást nem tűrő, mint valami kiképző tiszt, úgy érzem magam. Bárcsak fogalmam is lenne arról, mit csinálok. Viszont szentül hiszem, hogy amit teszek, az jó... és segít neki.
- De olyaaaaan szépen csillognak, Keviiiiiiin - tényleg még bánatos kiskutya fejet is vágok. Jobban fáj ez, mint az, ha kiderülne, hogy Várffy profnak felesége van. Az is rendesen depresszióba süllyesztene, esküszöm, de ez... hát ez is.
Azt mondták, egyszer majd felnövök. Nem ma. Annyi szent. De igazából én nem is siettetem, nagyon szeretek ilyen lenni, és túl félek attól, ha nem ilyen lennék, már a barátaim se lennének a barátaim.
- De... de ahhoz már késő... nem hagyhatlak - teljesen drámai a jelenet, ahogy lepattanok a korlátról egyenesen a levitás elé, és megfogom a vállait, csak mert tudom, hogy két pillanat múlva katapultálni készül. Nem hagyhatom. Nem futamodhat meg.
- Nem tudom azt mondani. Tetszel neki. Érted? Felfogtad? Te vagy a crusha... Kevin ez nem kamu. Ez annyira biztos, mint az, hogy én elmegyek a Sephoraba azért a bordó rúzsért, mert megbántam, hogy ott hagytam - szóval tényleg teljesen komoly. Mind a kettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Mert figyelek rád... radarom van az ilyenre - bólogatok is mellé serényen. És még büszke is vagyok magamra, amiért egy kibontakozó szerelem  első köveit tehetem le. Mert... mert én tudom, hogy ez az lesz, és tiszta boldog vagyok a ténytől. Nem lehet, hogy ők ketten ne jöjjenek össze.
Az utat persze elzárom, ahhoz már ismerem eléggé a levitást, és egy fél pillanatig még sajnálom, de aztán... de aztán a szavai felhúznak. Nem gondolkodok, olyat én nem szoktam. Felfújom magam annyira, hogy tenyerem a levitás arcán csattan. Nem erősen, épp csak jelzés értékűen, ha már a szavak itt nem segítenek.
- Szentesi Kevin. Most fejezd be! - mert hogy tudok én ilyen is lenni. Még a tekintetem is szigorú, na meg ahogy a szemeim összeszűkülnek.
- Amit az előbb felsoroltál, pontosan illik rád is... jó a sportos részt leszámítva, de az nem akkora ördöngösség. Ha közted és... - lefagyok... nem tudom, kit kellene felhoznom példának.
- Ha közted és Nick Jonas között kellene választanom, simán téged választanálak - biccentek, teljesen komolyan is gondolva a szavaim.
- És emellett egyformán röhejes a szemöldökötök. És ez titeket egyformán nem érdekel, kell még ennél nagyobb égi jel? Kérlek Kevin... a kedvemért. Csak egy esélyt adj neki - a végére visszább veszek az elánból, és tényleg könyörgőre fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Én esküszöm imádom őt. Ha valakit imádok az apámon kívül, az Kevin. Nem is tudom, hogy sikerült ez, talán mert... nem úgy indított, hogy te hülye picsa, mint ahogy a többiek szoktak.
És bántom, pedig nem akarom, de más lehetőséget nem hagy már. Látom az arcán a megszeppenést, de nem lehet bűntudatom, és nem inoghatok meg, mert... mert ő Kevin. Én meg határozott vagyok helyette is.
- Semmi Kevin, az égadta világon semmi - nem tehetek róla, elnevetem magam, mert az eridonban is megkaptam ugyanezt a kérdést. Viszont nagyon rossz, hogy én látom, hogy nekik tényleg együtt kell lenni, de az egyik csökönyösebb, mint a másik.
- Nem fogják. Vagy ha fogják is, ki fog állni magáért is, és érted is. Velem szemben is megtette - megvonom a vállam, mert ennél többet úgyse mondok neki. Nem fogom kitárgyalni Rurut, mert nem lényeges a jelen helyzetet tekintve.
- Na gyere... megbeszéljük, mit veszel fel - nyújtom a kezem szépen pislogva, mert tényleg azt hiszem, innen már nyert ügyem van. Aztán mintegy észbe kapva, odahajolok, hogy adjak egy puszit az arcára.
- És sajnálom a pofont, de néha nagyon bosszantó vagy... de azért szeretlek - bizony, apámon kívül a másik hímnemű lény, akinek ezt mindenféle probléma nélkül beleközlöm a képébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Persze. Szerintem ez ilyen eridonos tulajdonság. A tűzbe megyünk azért, akit szeretünk - jobbnak látom így fogalmazni, mint elmesélni, hogy már abban a pár percben is mennyire védte.
A mosolyom is kiszélesedik, tényleg úgy érzem magam, mint aki háborút nyert, de nincsenek illúzióim, amíg el nem jut odáig, lesz pár ilyen körünk. Tudom.
- Na most akadj le rólam! - kiáltok utána nevetve és hitetlenül, majd szaladok is. Igen, a nagy sarkakban, mert tényleg lehet.
- Ebony.... olyan - közlöm vele halkan, és komolyan, amint beérem. Igen, olyan, amilyen én meg Kevin sose leszünk. És ez így van jól.
- Különben is... más már megcsókolt - még ki is húzom magam, meg meglököm és nevetek, és pont nem érdekel, hányan néznek ránk furán. Azért teszik, mert ők nem olyan szerencsések, mint én. Mert ők egyáltalán nem ismerik a mellettem sétáló bolondot.

//