Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A versenyről visszatérve, mintha szellemként viselkedett volna. Arról nem is beszélve, hogy tanácstalan lett Benett bájitalos akciója után. Elveszettnek érezte kicsit magát és nem tudta eldönteni, melyik problémája megoldásának fusson neki újult erővel. Merthogy gondból sok volt, erőből viszont annál kevesebb. Fogyatkoztak a lehetőségei.
 Hangsúlyozta Kornélnak, hogy nem kerüli őt, de több időre van szüksége egyedül. Talán ezért is fogadta el Lafayette ajánlatát, hogy éjjel minél távolabb legyen a körletétől (nem mintha sok választása lett volna). Az órákra is sokszor egyedül járt el, vagy inkább Rami társaságát választotta. Ő legalább nem kérdezett.
 Füle megrezzent a neve hallatán, ahogy sporttáskával a vállán próbált utat találni a keleti szárny felé. Nem merte volna bevallani senkinek, de mostanában többször tévedt el a kelleténél. Lehet jobban járt volna, hogyha a csak a körlet edzőtermét használta volna. De ott nincs futógép...
 Zaklatottan forgatta fejét, hogy megtalálja a hang forrását, úgy tolatott vissza az erkélyre vezető ajtó felé.
 - Júlia? - kérdezte bizonytalanul. Tényleg ő szólt hozzá? Hiába, valamiért nehezére esett elhinni. Főleg amiatt, amit a neve után ejtett ki a száján. - Nem értem, honnan veszed, hogy... - kezdte óvatosan, miközben kezével az ajtófélfába markolt. Őszintén, ötlete sem volt, hogyan kellene befejeznie a mondatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Gyanakodva méregette a lány sziluettjét, amit még a délutáni sugarak formáltak meg körülötte. Kedvelte anno Júliát, kedves volt vele, de sosem tudta hova tenni. Mindig ott terpeszkedett valamiféle keserédes bizonytalanság a gyomrában, amikor beszélgetett vele. Most is ezt okozták a szavak, amivel leszólították, miközben ami azt követte, barátinak tűnt... legalábbis... valami olyasmi.
 - Igen, egy kicsit. Köszönöm? - a hangsúly már kérdéssé formálta a köszönetet, nem volt képes eldönteni, dícséretnek szánták-e, hogy már derekáig érne egy hegyi trollnak.
 - Ennek örülök - ragadta grabancon a témát és mosolyt erőltetett magára. Azért a fáradságtól beesett arc rontott kicsit az összképen. - Sikerült megtanulni jól kezelni a seprűdet? Ugye vigyázol rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A mosoly olvadni kezdett, vonásai pedig fagyosan dermedtek komollyá. Ezek szerint nem hallotta rosszul.
 - Őszintén nem tudom, kire gondolsz - volt azért benne némi igazság. A legkézenfekvőbb elmélet vert gyökeret a fejében. - Azért létezik jobb olvasmány is az Edictumnál, remélem tudod - pillantott le jelentőségteljesen Júliára. Mégha a lábai könyörögtek is azért, hogy hátrálni kezdjen és tisztes távolságot lőjön be a lánytól. Nem lehetne egyszerűen csak itthagyni őt? Nem, ahhoz túl kíváncsivá tették. Mennyi pletykát képes mégis elhinni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Minden egyes eleme a listának egy újabb ráncot eredményezett Zalán homlokán, ahogy szemöldöke a magasba szökött. A pókerarc sosem volt erőssége. Pedig mit meg nem adott volna most érte.
 A nyakába zúdított információk meglehetősen mély vízbe sodorták. Persze, az Edictum nem akart anno leszállni Autumn-ról és róla, de az már régi történet. Mégha valakinek el is járt a szája arról, hogy tetszik neki egy lány, kinek jutna eszébe a középső Danvers testvér?
 Frusztrációjának egy halk szusszanással adott hangot, Júlia szembesítő szavai pedig arra késztették, hogy rászorítson a táskája pántjára.
 - Mi a fenéről beszélsz, Júlia?
 Ki van zárva, hogy arra az éjszakára értse. Rue bűbájt húzott az ajtóra, hogy ne hallhassák, ha kiabál álmában. És ha mégis, ha a falak nem lettek volna elég vastagok... mit kersett volna Danversék lakásán? Nem olyan lánynak gondolta, aki összeszűrné a levet Winterrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Feszülten tekint körbe a folyosón, van-e esély, hogy bárki is hallja őket, de kíváncsi fülek híján nem volt hajnaldó egy tapontat sem mozdulni az erkély ajtajából. Tagadni akart mindent, de az egyenlő lett volna a beismeréssel, hogy tényleg ott töltött egy éjszakát abban a házban. Hiszen Júlia még mindig nem pontosított.
 Törékeny ambivalencia, talán ez írta le tökéletesen a véleményét most a vele szemben állóról. Sosem látta így viselkedni, még csak hírből sem hallotta, ezért állt többek között továbbra is megsemmisülten.
 - Nem csináltam semmi ilyesmit és kifejezetten örülnék, ha ezt itt és most abbahagynád. Nem hallhattál semmit, mert nem történt meg.
 El sem merte képzelni, mit reagálna Rue, ha efféle pletyka kélne szárnyra a kastély falai között. Okkal nem vallotta be neki és nem híresztelte másnak sem, hogy érez iránta.
 - Mit akarsz ezzel elérni pontosan? - kérdezte szárazon. Essenek túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szavak nem csak a fejében vertek visszhangot, de a folyosón is. Júlia nem zavartatta magát a témával. Riadtan lépett beljebb az erkélyen és hajtotta be az ajtaját. A lány felé sietett és próbálta lepisszegni őt. Kezével határozottan akarta vállon fogni, hogy nyomatéka legyen a kérésének, de a csupasz vállakat észrevéve inkább visszahúzta a kezeit. Igen, tényleg arról az éjszakáról beszél. Most már biztos.
 Csend állt be, mert a válaszon gondolkodott. Semmi értelmes nem jutott eszébe. Maradt hát a klasszikus sztorinál, amivel nem teljesen hazudott és a levitások már úgy is tudtak róla. Bármit, csak ne keljenek szárnyra róluk alaptalan pletykák.
 - Rosszul alszom, oké? - szemei valósággal könyörögtek, hogy el is higgyék, amit mond. - És még szerencse, hogy nem neked kell azt elképzelned. Egyáltalán minek... - megbicsaklott a nyelve, hisz látszott, hogy nem kicsit zavarta a feltételezés, miszerint képtelen lenne megcsókolni egy lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kezébe temette fél arcát, s úgy vette a levegőt, mintha képes lenne kinyerni belőle egy használati útmutatót Júliához. Most igencsak rászorult volna.
 - Egyáltalán minek beszélünk erről? Hogy pont ez érdekel téged? És pont most? Hónapok teltek el azóta. Nem értem, mondtam valami rosszat rólad, vagy csináltam olyasmit? Nem így szoktál viselkedni.
 Próbált ismét nyugalmat erőltetni magára. Csak túlságosan hirtelen támadták le a kérdéssel. Nincs miért kiakadni. Nincs valóságalapja sem... mármint tényleg nem... kéne, hogy legyen?
 - Mi lenne, ha... kiegyeznénk abban, hogy azt hiszel igaznak, amit csak szeretnél, csak... könyörgöm, ne add tovább senkinek. Nem akarom, hogy még több dolgot beszéljenek róla a háta mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Összeszorított ajkakkal nézett el a lány feje fölött a semmibe, lapos tekintettel, mivel minden erejével azon volt, hogy a kifejezés ne indítson el végeláthatatlan diskurzust a fejében. Mert lehet, hogy nem látszott, de ez is egy volt a problémák közül, ami foglalkoztatta... nos, még ha a sor legvégén is kapott jelenleg helyet.
 Megváltozott Júlia? Vagy a régi énje volt csupán kiemelkedő színészi alakítás? Vicces, hogy régen azt szerette volna, bárcsak őszintébb lenne vele. Visszakozni szeretne most már.
 - Őszintén kéne válaszolnom erre? - kérdezett vissza az utóbbira. - Nem ismerlek. A legtényszerűbb, amit tudok rólad, hogy kiszámíthatatlan vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A hasonlata több sebből is vérzett, de a véleményét Júlia már abból kitalálhatta, hogy szimplán ránézett. Vagy tucatnyi apró, de felismerhető érzelem mozgatta a fiú vonásait: bizonytalanság, félsz, aggodalom, kíváncsiság, talán egy árnyalatnyi düh.
 - Akkor ne gyere így nekem a kérdéseiddel a semmiből. Merlinre... - szusszantotta fáradtan. Pedig még nem is volt edzeni.
 Annyira azért már ismerte, hogy tudja, ha ennél közelebb megy hozzá, akkor nem csak a szavak fogják kiégetni nála a biztosítékot. Még emlékezett a mozdulatra, mikor Júlia csak úgy lerántotta a fűbe magával. Nem akarta, hogy lássák rajta, mennyire zavarba tud jönni (bár ennél a pontnál már igazán mindegy volt), így inkább odalépett, ahol a lányt az elején találta: a korláthoz, hogy megtámaszkodhasson rajta.
 - Nem szégyellem - bökte oda tömören, de muszáj volt folytatnia, ha nem akarta, hogy tovább nyaggassák ostoba kérdésekkel. - Egyszerűen nincs olyan, hogy ő és én. Csak a barátom. - magyarázta fene tudja hányadjára, de magát nem tudta legbelül átverni. Szerette volna, ha mást tudna mondani, de ahhoz egyszerüsíteni kéne a kéttényezős egyenletet: el kéne mondania Autumn-nak, mit érez.
 - Nem úgy, mint neked Danvers, ha jól sejtem - fonta össze maga előtt karjait. Égkék íriszére borús szürkeség telepedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy látszott, ráférne Júliára némi felvilágosítás az emberi kapcsolatok szintjeiről. Vagy ő látta rosszul? Nem, tényleg ez volt a helyzet - nyilalt belé a felismerés. De lenne bármi haszna, ha ezt elkezdené magyarázni neki? Igen, meglepődött, amikor a lány átlépte egyik pillanatról a másikra a személyes határokat. Fizikálisan és verbálisan is. Most utóbbira volt ez ékes példa. Mindig csak őt kérdezte és alig mesélt magáról. Betört a védelmi falai közé, hogy a sajátját csak erősítse vele. Olyan dolgokról próbál vele társalogni, amiről a legjobb barátjának is nehezen beszélt. Nem volt jogosult arra, hogy ennyit tudjon róla. Ahhoz egy utat kéne megtennie, ahol nem vághatja le a kanyargós részeket.
 Nem látta értelmét, hogy szembesítse Júliát az általa hozott konklúzióval (persze, hogy ezt az információt is előnnyé kovácsolja?), így csak ingerülten bontotta ki összefont karjait, hogy megigazítsa a vállán a táskát.
 - Ne haragudj Júlia, de ez nem tartozik rád. - felelte kimérten. Tudta, hogy ez felért egy válasszal, de kivételesen nem a mögöttes tartalmon volt a hangsúly.
 Csendben várt pár másodpercet, hogy leülepedjen benne ez az egész, majd a magára erőltetett nyugalmat kihasználva visszalépett az ajtóhoz, hogy távozhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A lány hangjától libabőr futott végig a karján és sóhaj szakadt fel belőle. Tudta, hogy ilyesmit fog mondani, de minden mondat, amit eltervezett válaszképp, darabokra szakadt az elméjében.
 - Autumn... - El akarta magyarázni a miérteket, még ha szétszórt is lesz, ám a hangja megcsuklott. Kezét a szájára tapasztotta, nehogy hangosan törjön elő belőle a kétségbeesés, szemét lehunyta, hogy visszatartsa a könnyeket. Muszáj volt elfordulnia.
Elszégyellte magát. Mégis mit képzelt magáról, hogy őt zaklatja ezzel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Járkálni kezdett. Mindig ezt csinálja. A lépések ólomsúlyúnak érződtek, akárcsak a beismerés, amit megért szavakba önteni.
 - Nem akartalak felzaklatni - préselte ki az ujjai közt. - És megbántani sem. Nem akarlak nyaggatni Autumn, nem szeretném, hogy dühös legyél rám, vagy hogy kényelmetlenül érezd magad miattam, én... úgy sajnálom.
 Felnézett a lányra, az íriszére kúszó viharfelhők reményvesztett cseppeket hintettek a tekintetére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Fejét rázta az eridonos magyarázatára, amíg megint a korláthoz hátrált, de számított rá, hogy kaotikusnak fog hatni a vallomása. Annyira el volt foglalva azzal, hogy erőt gyűjtsön egy újabb kísérlethez, valósággal villámcsapásként hatott rá az érintés. Tüdejébe szakadt a levegő tőle, arca eltorzult és úgy vonta magához a lányt, mintha ez lenne az utolsó nap, amikor láthatja őt. Remegett az egész teste, mert egész délután próbált talpon maradni és visszafogni a látomásokat. Végleg kimerült. Az a sok ígéret, amit magának és másoknak tett azzal, hogy kézben tartja a dolgokat... most már olyan nevetségesnek hatott az összes.
 - Elrontottam mindent. És nem érdemled, hogy ezek után a nyakadba borítsam... - mondta szakadozottan. - Önzőség az egész tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szemét hunyta be olyan erősen, hogy a könnyek kiszabadultak. A lány nyakába temette az egész arcát, befogadta az illatát, de mintha most ez sem akart volna segíteni rajta. Szaporán vert a szíve, egyenetlen ütemben emelkedett és süllyedt a mellkasa. Úgy kapaszkodott Autumnba, mintha az tartaná vissza, hogy átessen a korláton.
 - Olyankor távolodtam, amikor... nem kellett volna és olyankor akarom, hogy itt legyél, amikor nem szabadna. Vagy amikor már késő. Mi ez, ha nem önzőség?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csendben próbálta befogadni Autumn jelenlétét, ez volt az egyetlen, amibe most kapaszkodni tudott.
 - Sajnálom - ismételte, de most már legalább egyértelmű lehetett a másiknak, mire értette. - Hogy megbonyolítottam a dolgokat.
 Görcsösen hajlottak ujjai, amikkel a lány talárjába markolt. Nem akarta elengedni, addig is takarni tudta az arcát előle.
 - Segítséget kértem. Ahogy mondtad. De... Csak rosszabb lett. Minden nappal egyre jobban... Autumn, ezek nem álmok - hangja az utolsó szónál megcsuklott. Rettegett a beismeréstől. Önmagának sem szerette volna bevallani. De muszáj. Félt, hogy ez az állapot, amiben most létezik, semmi ahhoz képest, ami várhat rá a későbbiekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Miért is ne tudná... Zalán volt az egyetlen aki nem volt hajlandó belátni hogy épeszű ember nem álmodik így. De ez így kimondva egy pillanatnyi megnyugvást adott neki, hiszen nem rettentette el Rue-t, noha tudta, hogy van neki elég baja nélküle is.
 Szerette volna, ha megállna kicsit az idő. Hogy összekaphassa a gondolatait. Hogy uralkodhasson magán végre. Hogy ne kelljen válaszolnia Rue utolsó kérdésére.
 Vállai hirtelenjében megrándultak. Elhúzódott a lánytól, hogy a szemébe nézhessen, de csak lassan találták meg őt az értelmes szavak. Arcán a kín vésett torz vonásokat, de hiába szégyellte a látványt, azt szerette volna, ha megértenék őt.
 - Ez minden, csak nem ajándék. Ha tehetném... Odaadnám bárkinek, aki örömét lelné benne, de ez... Miért nem tudok csak normális lenni? - szünetet tartott, bár a kérdés költői volt. - Vagy már az is luxusnak számított, hogy boldog gyerekkorom volt? Hogy átlagosnak mondhattam magam? Túl sokat kérek? - Bár keserűség is düh tombolt benne, Autumn ezt nem érzékelhette. Zalán hangja halk volt, már-már könyörgő és hogy legyen ereje végigmondani, a nyakához nyúlt, hogy elvegye onnan Autumn kezét. Óvatosan fonta rá reszkető ujjait, egy másodpercig elmélázott a látványon, de folytatnia kellett.
 - Szerintem már tudod, mi az. Amióta láttál úgy... Utána már sejtetted. Azért aggódsz értem, valahányszor repülni akarok. Igaz? - Mély levegőt vett, bár ide az sem lett volna elég. - Mert le fogok zuhanni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Állkapcsa feszült meg, mintha a teste is próbálná visszatartani a választól. A hideg levegő mardosta a tüdejét, enyhe remegés futott át az egész testén.
 Ez egy nevetséges fricska volt a sorstól. Miért kényszerítik rá, hogy válasszon?
 - Mondjak le még erről is? - villantotta szomorú pillantását Autumnra. Óvatosan szorított a fogásán, amibe a lány kezeit zárta. - Ha azt mondod megint, hogy majd találok valami mást, ami boldoggá tesz, inkább most lökj le innen.
 A jegyei botrányosak voltak. Az érdeklődése, amivel fordult a világ felé, lassacskán alábbhagyott. A barátai törődtek vele, de úgy érezte, hogy ő maga cserbenhagyja őket, amikor szükségük lenne rá. Konrélia is megváltozott valami miatt. A közös világ, amiben Kornéllal létezett, kezd kettészakadni, ahogy felnőnek. Mi marad akkor a repülés nélkül? A lány, aki sosem fogja másnak látni, csak egy esetlen gyereknek. Na és persze a gyomorszorongató érzés mellette, mert fél, hogy nem tudja elrejteni, mennyire erősen él még benne a vonzalom Rue iránt.
 Fejét enyhén hátravetette, hogy visszanyelje a könnyeket.
 - Ha nem ülök seprűre, akkor a látomások fognak kicsinálni. Egyre rosszabb lesz. Ha nem csinálok semmit, a kimerültség lesz az oka, ha bájitalt szedek rá, akkor ébren kapnak el a rohamok. És utána... Sokáig megmarad az érzés, hogy én... hogy... - végigmutatott magán, de nem tudta kimondani, hogy a becsapódás fantomfájdalomként köszön vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szemét lesütötte, ahogy Autumn elhúzódott. Alig láthatóan bólintott egyet, jelezve, hogy megértette. Ennek a beszélgetésnek nem erről kéne szólnia. Igazából... egyik beszélgetésüknek sem. De legalább a lány közelsége megtette a hatását. Már nem kapkodta úgy a levegőt és nem szökött újra könny a szeme sarkából, amikor letörölte. Volt egy kis ideje tiszta - tisztább - fejjel gondolkodni.
 - Onnan, hogy szeptember óta nem ülthettem seprűre. És tényleg rosszabb lett. Ezt.. én nem tudom, hogyan kéne használni. Azt sem értem, miért vagyok ilyen, senki a családomból nem bírt még csak hasonlóval sem. És még csak... - szava akadt el, amikor egy gondolat hasított át az agyán. Végtére is miért akart Rue-val találkozni? Hogy vitatkozzanak ezen? Vagy hogy kisírhassa magát a vállán? Kornél megértőbb lett volna vele, szóval biztos nem ez volt az oka.
 - Oké - dörzsölte meg halántékát, majd kezét a szája elé csúsztatta, amíg gondolkodott. Autumn-ot nézte, de most kicsit másmilyennek hatott a tekintet. Ezernyi gondolat versengett egymással az elméjében azért, hogy a lány elé tárja őket. - Semmi mást nem szeretnék, mint azt, hogy igazad legyen. Tényleg. Ezt muszáj elhinned nekem. Csak még azon az abszurdumon sem tettem túl magamat, hogy ez... valóságos, nemhogy még irányítani is lehet esetleg - hangja még mindig zaklatott volt, de próbálta visszanyelni a sírást, ami megint készült eluralkodni rajta. - Pontosan tudod, hogy milyen hülye vagyok a jóslástanhoz. Mint ahogy minden máshoz, ami nem a repülés. - Szégyen sütött az arcáról, próbált kicsit elfordulni, de nem sok haszna volt. A hangszíne inkább lemondással vegyült és a kínnal, amit a ki nem mondott ígéret okozott: - De nem kell aggódnod. Nem akarok meghalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sóhaj szakadt fel, valahányszor hozzáértek. Bólintott Rue mantrájára, bármit megadott volna most azért, hogy igaz legyen. El akarta hinni, hogy nem lesz semmi gond.
 - Azt hiszem, hogy Oláh tanár úr valahogyan tudta. Még mielőtt én felfogtam volna. De vele már nem tudok erről beszélni. - Viszonozta az ujjak szorítását, de ő is csak egy pillanatig. Aztán kezei elernyedtek, mintha minden addig felgyülemlő feszültség a testéből az elméjébe vándorolt volna.
 Komoly pillantással nézett le Autumnra, jelezve, hogy ő nem érzi helyénvalónak a viccet. Most nem. - Kornélia, igen - vallotta be halkan, aztán inkább a cipőjét kezdte el bámulni.
 - Nem akartam a vizsgák előtt a nyakadba borítani. De egyre rosszabb a helyzet. Majd... még ki kell gondolnom, mit akarok csinálni. És hogyan. De muszáj volt... Ezt kellett volna először elmondanom, nem pedig összezavarni téged abban a teremben. Sajnálom.
 Elhallgatott, hosszabb csend állt be. Vonakodva folytatta csak.
 - Megígérem, hogy nem repülök. Oké? - lehelte alig hallgatóan a kérdést. Végre sikerült összekaparnia magát most, hogy ez a titok kiszakadt belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

 Enyhén rázott egyet a fején, jelezve, hogy Rue részét abból az esetből már régóta megbeszélték. Nem érdemes felhánytorgatni.
 Ránehezedett a lelkére a halál gondolata. Ennyire sosem érezte közel magához. Még akkor sem, amikor teljes sebességgel bukott a föld felé zuhanórepülésben. Persze, az apja példájából a baleset gondolatát sosem vetette el, de ez az érzés nyomasztóbb volt. Ellenkezést nem tűrő és végzetes. És csak egy karnyújtásnyira érezte magától.
 Az égre nézett és szárnyaszegett madárként hullajtott egy utolsó könnycseppet a legkedvesebb dolognak, amit talán többet soha nem érhet el.
 Megfeszült a karja, de nem mozdult még az unszolásra.
 - Maradhatunk még egy kicsit? Jól esik most a friss levegő - kérlelte a lányt keserűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Elkapta pár foszlánnyal a hírt az évfolyamtársaitól, hogy Dorián gördeszkával trükközik a kastélyban. Zalán fülének ez olyan csodálatosan csengett, tekintve, hogy az elsődleges adrenalinforrását, a Kométát elkobozták a szülei tőle még év elején. És hiába járt edzeni minden héten, nem kárpótolta az élményt, amit a repülés adott. A deszkáját, amit meg még tavaly karácsonyra kapott, nem tudta hol használni, mert a macskaköves udvarok és a göröngyös földutak a kastély körül elég szánalmas helyszínnek tűntek az ilyesfajta szórakozáshoz. De hogy az iskolában... ebbe eddig még bele sem gondolt. Mennyi esze van Doriánnak!
 Már hóna alatt a deszkával szelte hármasával a lépcsőfokokat, szabad kezével kapaszkodott az egyik oszlopba a saroknál, hogy ne kelljen lassítania és a célegyenesben már úgy érezte, igazán nincs szükség rohanásra: ha egyszer gurulhat is! Talpa alatt volt már a járgány és büszkén farolt oda egy kickflippel megspékelve a csoportosuláshoz. Kornélt szúrta ki először, így hozzá intézett először szót.
 - Már megint mit csináltál, hogy nem tudsz megállni magadtól... - aztán a többiekhez fordult. - Igazán szólhattatok volna, hogy... - Magabiztosan kezdte, de úgy elbátortalanadott a végére, hogy talán még 30 centit zsugorodott is mellé. Kakasit meglátva botladozva szállt le a gördeszkáról és berúgta a háta mögé, ahol Teddy és még pár lány állt megkövülten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hápogva hallgatta - megint - ahogy Kakasi üvöltözik vele s elsápadt, ahogy pontot vontak tőle. Nyögésféle szakadt fel belőle, ám számos intervenció szakította félbe a fogalmazódó kifogását. Nem véletlenül, végtére is épp a Fejetlenség folyosóján álldogálltak.
 Szomorúan pislogott a deszkájára, ami már Kakasi lábánál hevert búcsút intve minden reménynek, hogy valaha ki fogja tudni próbálni azt a kastélyban. Ami aztán lassan sértődött grimaszba fordult át, mikor elkapta Holló prof megjegyzését. Még Miksa is szerényebben volt képes fogalmazni. Ideje már nem volt duzzogni azon, hogy az évfolyamukról jószerével úgy beszélnek, mintha még mindig elsősök lennének, mert Lehman borult be a helyszínre. Szent griffgané.
 A tanárnő utasításának készült volna eleget tenni és lelépni, de Kornélia a karját kezdte taperolni. Seperc alatt máris volt egy Kornél a nyakában. Ez már legalább nem megy újdonságszámba... Engedelmesen támasztotta barátját, de azért még kilépett vele a diákkupacból, hogy szabad karjával felcibálja Jacobot is a földről. Már sajnálat ébredt benne attól, amit a mögötte lézengő eridonos lányok pusmogtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Semmit - felelte Zalán tömören. Már csak ez hiányzott neki. Annak kifejezetten örült, hogy Albert nem volt éppen a látószögében, bár a hangja is éppen elég volt ahhoz, hogy feszültség legyen újra úrrá rajta. Kimerülten hunyta le a szemét és már éppen döntötte volna hátra a fejét, mikor az egyik portréból kiszólt egy asszony, akit egymás után követtek szajkóként a többiek.
 - Tilosban jár.
 - Tolvaj.
 - Rongál.
 - Tiszteletlen!
 - Befejeztétek? - Már a fiú nyelve hegyén volt egy sokkal paprikásabb replika, de hamar visszaszívta, mielőtt még újabb jelzővel bővülne az előbbi lista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Köszönöm, de jó itt - felelte egy újabb sóhajt követően. A cipője orrát kezdte bámulni, ahogy lábait kinyújtotta maga előtt ültében. - Tanár úr.
 Ezernyi gondolat cikázott az agyában, de Albert idáig egyik szereplője sem volt. Szerette volna, ha ez így maradna. Bár fájt elismerni, egy fokkal jobban esett neki, hogy ő legalább nem üvölti le a fejét. Összekulcsolt jobb kezének ujjai görcsösen összeszorultak, majd ernyedtek aztán el hirtelen. A pálcája a mögötte lévő asztalon pihent, mellette a táskájával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Fejét oldalra döntötte és újra szorított egyet az ujjain. Ajka enyhén megrándult, de ezt a másik nem láthatta.
 - Számít bármit magának, mit válaszolok? - nem volt tiszteletlenség a hangjában, de érezhető volt a különbség, ahogyan vele és ahogyan Kakasival beszélt. - Higgyen, amit szeretne.
 Komolyan gondolta, amit mondott, de közben mégis ambivalens érzések szorították a mellkasát. Inkább ezen volt megbotránkozva. A saját hangja annyira... idegennek hatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szemét a plafonra tapasztotta, mintha azt kérdezné Merlintől, hogy miért van ilyen röhejesen kifacsart humorérzéke, amiért ezt a beszélgetést végig kell ülnie.
 - Nos, örülök - préselte ki magából a megjegyzést. A portrék közül közben több is megüresedett, úgy látszott megunták Zalán szófukarságát és Kakasi sem volt éppen itt, hogy műsort adjon. Legalább az ő megjegyzéseiktől meg lett kímélve.
 - Gondolom a vak bizalma miatt kedvelik annyira. Népszerű tulajdonság. - bukott ki belőle hirtelen. Alig láthatóan az ajkába harapott, mert azon kapta magát, hogy épp kezdi feszegetni a határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ha nem azért ült volna ott, amiért, ezen talán még nevetett is volna. Igaz, hogy keserédesen. Valószínűleg eme tulajdonsága miatt nem üldözte el Autumn őt maga mellől. Zalánnnak kellett hozzá pár hét, mikor már különösebb ok nélkül megengedte, hogy leüljön mellé a nagyteremben.
 - Figyeljen, ez így is épp elég kínos anélkül, hogy rámerőltetné, hogy megismerjem magát. - fordult hirtelen hátra a székben. Arca kérlelő volt, karjait pedig már az ölébe ejtette, nem fonta össze védekezőn. - Kíméljük meg egymást az ilyen beszélgetésekkel. Magának nem kell megtudnia rólam olyasmit, ami egyből aláásná az úgynevezett bizalmát, nekem meg nem kell meghallgatnom a pályaválasztási krízisének a melléktermékét... Minden tisztelettel... - fakadt ki végül, hogy nyomatékosítsa: nem akar itt lenni vele, de nem akarja már erősebben sem kifejezni magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Vissza akart fordulni, remélve, hogy ezzel le van tudva a dolog, de ez a válasz azért meglepte. Albert vonásait fürkészte, mennyire gondolta komolyan a kérdést. Merlin jószagú gatyája.
 - Semmit - motyogta aztán még mindig meglepettséggel a hangjában. Rue ezek szerint semmit nem mondott neki róla. Ez sokat elárult arról, mennyire szégyellte, ami kettejük közt történt. El akarta felejteni. Mintha meg sem történt volna. Ez most felért neki egy pofonnal.
 - Semmit - ismételte megsemmisülten, most már sokkal halkabban, amíg visszafordult az ajtó felé. Megint ökölbe szorította jobbját, arcán pedig grimasz futott át, mintha egyenesen fájna a neki a mozdulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hatalmasakat pislogott, hiszen rengeteg mindent zúdítottak kéretlenül a nyakába. Olyasmit, amit még annyira sem szeretett volna hallani, mint Albert élettörténetét.
 Autumn semmit nem mondott neki. Ez zaklatta fel leginkább. Az Edictumból kellett arra a sejtésre jutnia, hogy valami igaz lehet belőle, de a bizonyosság jobban fájt neki, mint egy pofon. Pont ezt akarta elkerülni.
 Beszédre nyitotta száját, de egy hang sem akart először kijönni rajta. Most azért nem mert a másikra nézni, mert attól félt, hogy arról mindent le fog tudni olvasni.
 Fején rázott egy halványat, mintha azzal ki tudná verni a fejéből a gondolatokat.