Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Izmai megfeszültek, úgy érezte, most már eleget hallott. Megfontoltan húzta ki magát ültében, szavait hasonlóan mérlegelte, de olyan halkan kezdte, csoda, ha Albert hallott belőle valamit.
 - Milyen álszent maga, Merlinre. Papol nekem itt arról, hogy mennyire nem akar ártani neki azzal, hogy közel engedi magához, és még van bőr a képén sírni a problémáján, amit ezzel már Autumn-ra is átruházott? - felállt a helyéről, égkék szemére viharfelhők úsztak. Ujjait úgy szorította, mintha benne lenne a platánpálca.
 - Közölném magával, hogy rácseszett velem. Nem tudom, miben reménykedett, de több mint valószínű, hogy én nem leszek már ott neki, amikor maga jószerével átkot szór a nyakára. - Zalán dühe elég bátorságot adott neki, hogy amíg beszélt, Albert felé tegyen pár lassú lépést. De még közel sem volt ahhoz, hogy befejezze. - Ha ezt tudta magáról már akkor, miért nem volt képes nemet mondani időben...? Félt, hogy fájni fog magának? Most meg kihátrálna belőle, hogy más takarítsa maga után a romokat - most már erősebben beszélt, de még mindig nem annyira hangosan, hogy a mögöttük lévő portrék értsék, mit beszél. - És még engem tartanak felelőtlen kölyöknek.
 Annyira elsodorta magával a méreg, meg sem hallotta Kakasi csizmájának kopogását, csak azt, amikor már az ajtó nyikordult. Az asszony kérdőn váltogatta pillantását közöttük, de végül Alberten állapodott meg, hogy van-e hozzáfűznivalója és magyarázata ahhoz a tapintható feszültséghez, ami a terem végében is érzékelhető volt. Majd koppantott egyet sétabotjával, hogy Zalánt mozgásra bírja, egyelőre sikertelenül. Valószínű egyenesen a Levita vezetősége elé fogja cibálni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Talán ha az éjszakai parádéja nem most történt volna meg és nem edződött volna Kakasi üvöltésén fél órán keresztül, félsz ébredt volna benne Albert iránt. De akkor sem borította volna a teljes igazságot a nyakába, ha pálcát szegezett volna rá. Ő nem fog mártírt csinálni magából.
 Jobbját nyújtotta, mintha csak ezért álltak volna olyan közel egymáshoz, hogy elköszönjön, de szemét nem vette le a férfiról.
 - Semmit. Magával ellentétben bennem volt annyi, hogy az ő érdekében lemondjak róla - felelt halkan és ő is közelebb hajolt, ám arcán düh helyett már csak szánalom és végtelen szomorúság tükröződött. - Szeresse úgy, ahogy nekem nem volt szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hiába ment bele a beszélgetésbe, mintha Albert teljesen másmilyen valóságot ismert volna. Mintha azt hinné, miatta vágódott volna el Zalán egy lehetőségtől. Megint csak magával tudta elképzelni a képletet, mi több: a változójának tette meg önnönmagát. És ezt a levitás csak sajnálni tudta, mert nem fogja fűnek-fának elmondani a látomását, csak hogy megmagyarázzon egy általa már feladott játszmát.
 - Sokmindenről nem tud - fogott rá Albert kezére erősen. Ajka megrándult a mozdulattól és már a vele szembenálló is érezhette, miért. Mintha valami éles fúródott volna kettejük tenyerébe. - Tanár úr.
 Zalán csak lassan szakította el a tekintetét és hátrálva távolodott pár lépést, mintha attól tartana, hogy pálcát fognak rántani rá a tiszteletlensége miatt. Kakasi felé fordult és sietősen megindult a nő által mutatott irányba; a Levita tornya felé. Ujjait remegve nyitotta szét és vetett egy pillantást rá, órák óta most először.
 Egész tenyerén vékony vágások húzódtak, közepén pedig egy mélyebb seb árulkodott arról, hogy valami ténylegesen belefúródott előtte. Egy üvegszilánk. Jelentéktelen mementója egy sor elkövetett hibának, amelyet most véglegesen átruházott valaki másra.