Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
RamiA csend sokakat zavar, nekem inkább olyan, mint egy találós kérdés - mindenki kicsit másként hallgat, sőt, ugyanannak az embernek is sok-sok féle csendje van. Keresem a közös ritmust, amiben együtt hallgathatunk, egy kicsit közelebb araszolva egymáshoz.
- Hm, jogos kérdés. Volt egy riporter, aki sorozatot készített úgy, hogy egy adott városrészt más-más emberekkel járt végig, akik a maguk szemszögéből mutattak rá dolgokra - a biológus a növényeket és madarakat figyelte, a typográfus a feliratok és cégérek történetét ismerte, az építész a házakat...- igazodom valamennyire Ramihoz, épp' csak egy árnyalattal nyugodtabb és puhább tónust véve fel, kevésbé pattogósat, halkabban derűset.
- Szóval mesélhetsz arról, amit érdekesnek találsz. De nem muszáj beszélgetni, ha ijesztő. Akkor is bejöhet valaki, ha épp nem akar egyedül lenni,- kanyarodom aztán vissza. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s ha neki elég a jelenlétem vagy az iroda biztonságos csendje, akkor ezt adom. Van időm, bőven van még teának való, vannak könyvek... néha még macskák is, ha nem zárom elég jól az ajtót, mert Karen megtanult kilincset lenyomni.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 70
Összes hsz: 90
|
Laci- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenNem sokat reagál a pókokkal kapcsolatos megjegyzésre, csak még egyszer megvizsgálja a lábak maradványát. Sosem értette, hogyan félhetnek egy ilyen kis ártatlan lénytől az emberek. Még csak nem is csíp a legtöbb. Csak másképpen néznek ki, mint az emberek.
Nem tűnik fel neki a fiú udvariassága sem a tekintetét illetően, pedig Ramóna biztosan értékelné, ha tudná. Azonban az, hogy kezébe meri venni a gitárt és játszani kezd, mindenképpen arról tanúskodik, hogy Stephen nem hozta pánikba a lányt, hogy kényelmesebben van mellette, mint a legtöbb iskolatársával. Talán a zene kapcsolata teszi. Ki tudja?
Dalválasztását abszolút a fiú története ihlette, no meg a pók emléke a falon. Még ha nem is tudatosan. Végig halkan játszik, sokkal inkább magának, mint közönségnek. Mint mindig. A tapstól meg is illetődik. Óvatosan, féloldalasan pillant a fiú felé. Az ő arcára is kiül valami halvány mosoly féle. Azért mindenkinek jól esik a dicséret.
- Yamaha - felel egészen halkan a fel sem tett kérdésre, szemeit visszafordítja hangszere felé. Két karját a gitár tetején támasztja meg, úgy szemléli a jól ismert karakterisztikákat. - Tíz éves voltam, amikor a gitáromat kaptam. - Nem törődik azzal, hogy a másik nem feltétlen tudja, hány éves, vagy, hogy a játéka szempontjából ez mit jelent. Benne annyi él, hogy akkor megkapta a hangszert, és azóta elválaszthatatlanok. El tudja képzelni, mit érezhet Stephen.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseSzegény pók halálát én se értettem. Nem a kedvenc állataim, de az élethez való jog mindenkinek szól. Van ami egyszerűen elkerülhetetlen. A halál is rendszerint ilyen, viszont erre csak azt lehet mondani, hogy "szerencsétlen eset". Tekintetemmel továbbtanulmányoztam a lányt. Látszólag megtalálta mellettem a komfortot, bár szerény személyem betudja ezt a zene kapcsolatának, hiszen az illető egy gitárt fogott a kezében, én meg... Inkább csak gyászoltam ami az enyémből maradt. Nem sok időt töltöttem még a házvezetőmmel, de valahogy ide tudnám képzelni, hogy talán Huba is megpaskolná a vállam szimpátiából. Legalábbis szeretném, ha így tenne. A dalválasztást ötletesnek tartottam. Búcsút venni az apró lélektől, meg egy hangszernek, ami csúfos végére lelt. Mi ez, ha nem tiszteletnyilvánítás? A végén még mosolyt is kaptam a másiktól. - Szép márka - bólogattam elismerően - Majdnem vettem egyet annak idején.Megnedvesítettem ajkaimat. Hosszú sztori lesz. - Nagy gitárválasztásban voltam és közte meg a Gibsonok közt vonakodtam. Életem legelső hangszerét kerestem. Mindegynek tartottam, hogy mit tukmál rám az eladó, csak húros vagy vonós legyen és könnyen hordozható. Addig nézelődtünk, hogy a felső sorban jobbról a másodikat kiszúrtam: egy gyönyörű, fekete modellt. Megszólaltatott bennem valamit. Akkor tudtam, hogy Ő kell nekem. Ez mondjuk nem itt volt. Hanem még otthon. Svédben.Ha már mesélt, akkor infóért cserébe infót kapott. Jelenleg szentimentális megközelítéssel éltem, ezért fel se tűnt, hogy koromat nem említem. Vagy hogy neki nem feltétlenül volt meg a bolt belső elrendezése. Vegyes érzésekkel teltem, ahogy visszaemlékeztem arra a forrón fűtött hangszerboltra. Halk rockzene szólt. Egy idióta átszúrta a kiállított dobszettet és fizethetett kártérítést. Ááh, igen. Régi, kedves emlékek ezek. - Azt lehet tudni, hogy mennyi idős vagy most, vagy hogy... mi a neved? - Lassan leesett, hogy be se mutatkoztam. Rami, akiről még nem tudtam pontosan kicsoda, nem tűnt olyannak, aki ezért bunkónak tartana, de készen álltam a fejmosásra is. Mindegyik lány akinél megejtettem ezt a hibát, olyan kiosztásokkal reagált általában, hogy örülök, hogy még van hajam. - Én Stephen vagyok, de a Stephet jobban szeretem. Ennek ellenére van aki csak Zimmermannak hív.Nem folyamatosan néztem a lányt. Néha levettem róla tekintetemet és inkább a pók helyét néztem, mert az adott egy pontot amire fókuszálni lehet és könnyebben jöttek szavaim. Meg nem akartam rosszarcnak tűnni, hogy itt bámulom, hisz fordított esetben én tuti rossz néven venném. Reflexszerűen az ajtóra sandítottam, nem mintha ezekben az órákban sokan jártak volna erre felé. Kinéztem Venantból, hogy beront, vagy valamelyik szerencsétlenből, hogy ismét elengedi a Levita kabalakutyáját. Szerencsére csak mi ketten voltunk meg a csend ami éket vert közénk. Kellemes üresség szállt meg. Enyhült az a mardosó magány a szívemben, amit betudtam a mellettem lévő jótettének hatásaként.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenNem reagál a dicséretre, helyette halkan pengetve behangolja az elhangolódott H húrját. Csak a sztori végén néz fel, és nem is a fiúra, hanem a törött gitárjára bámul. Számára is első látásra szerelem volt a gitárja, bár talán inkább azért, mert az anyukájától kapta.
Pár másodpercig még bámul a törött hangszerre, mielőtt Stephen térdei felé fordítaná tekintetét. Önmagához hűen halkan felel a kérdésekre, a fiú térdének szegezve a választ.
- 19. Máltai Ramóna Emese. - Nem nyújt kezet a bemutatkozással, csak gitárjába kapaszkodik, miközben pontos sorrendben válaszol a kérdésekre. Nem volt eddig hiányérzete a fiú nevét illető. Nem szokta megszólítani az embereket, főleg nem név szerint.
A csönd a lehető legkevésbé zavarta Ramónát. Kifejezetten élvezte, hogy Steph nem erőlteti vele a beszélgetést. Ezt nem sokan teszik meg mellette. A legtöbb embert zavarja, hogy Ramóna nem beszél magától, küldetésüknek tekintik, hogy elindítsák a beszélgetést, rávegyék a navinést, hogy megnyíljon. Valahol hálás Stephennek, hogy ő nem próbálkozik ilyen módon.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseSokan alábecsülik a csend erejét vagy piszkos dolgokra használja. A silent treatment szerintem az egyik legszemetebb dolog, legalább annyira szar, mint a ghosting. Előbbinél elszigeteled az összes kommunikációs csatornádat, megnehezítve a nyílt és őszinte beszélgetést. Nem véletlen becézik "Manipulátorok kedvencének". Mi okozhat nagyobb fejfájást, mint amikor még azon is agyalnod kell, hogy mi rosszat tettél, ami miatt a társad faképnél hagyott és elhallgatott a nap maradék részében? Út az önmarcangolásba. Persze ahhoz a ghosting vezet még inkább. Amikor szó nélkül eltűnik a másik hosszú időre, teljesen megszakítva az addigi kapcsolatot. Voltam már az akit ignoráltak így és én is kivágtam másokat vele az életemből. Lassú, de hatásos módszer. Számomra a csend, mely köztünk kullogott, ólom nehézségű volt. Mégis megnyugtatott. Itt tartott a valóságban. Nem hagyott túlságosan elkalandozni. Az előbb is csak azért sikerült, mert el kellett terelnem kicsit a fókuszt a törött fekete csodáról, miután róla meséltem a lánynak. Örültem, hogy nem mutatott hamis egyetértést, a reakcióját meglepően őszintének és nyíltnak gondoltam. Én se tudnék mit reagálni a gitár sztorira, de nem is tűnt úgy, hogy ignorálna. - Nahát - suttogtam meglepődve - Egykorúak vagyunk akkor! Hmm... A Ramónát, vagy az Emesét használod inkább?Nem mondhattam, hogy illik hozzá a neve, mert az kb. mindenkire igaz. Ha választani lehetett, én szerintem inkább "Ramisabb", mint "Emesés", az utóbbi olyan uuuuugh. Óvatosan kérdeztem őt, mert észrevettem, hogy jobban szereti a csendet. Nekem is kellemesebb így. Nem kellett hülye ismerkedős kérdésekre válaszolni. Talán elmondhattam, hogy találtam az iskolában valakit, aki a lényemet nem csak egy névhez kapcsolta, és nem csak egy jellemvonásra limitálta le. Mégis, ha más erre szükséget látott, bemutatkoztam. Nagyon is tudtam csacsogni a magam limitált energiakészletével. Fel se tűnt, hogy míg ezeken gondolkodtam, ismételten gitáromat vizslattam. Darabokban volt, csakúgy, mint a tulajdonosa. Magát a zenélést nem akartam elengedni, de ha egyáltalán sikerül póthangszert találnni, egész biztosan más lesz.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenRamóna természete sokaknak szokatlan, sokszor még zavaró is. Főleg az idősebb korosztályt szokta idegesíteni. A nagymamája is számtalanszor szólt már rá, mikor nem köszönt szépen hangosan, vagy az ő megítélésében udvariatlan dolgot mondott. Ilyenkor Ramóna is hasonlóan ideges tud lenni. Bármennyire is imádja a nagymamáját, nagyon fel tudja húzni az ilyesmivel. Felesleges finomkodásnak érezte.
- Ramónát. Az Emese anyukám neve - fűzi még hozzá, mintha a fiú már birtokában kellene legyen az információnak.
Azzal nem foglalkozik különösebben, hogy egyidősek. Sosem foglalkozott igazán az életkorával, s a szülinapját is csak az anyukájával hajlandó ünnepelni. Az ő világában ezek jelentéktelen dolgok. Nem is sokan tudhatják, hogy mikor született, pedig évfolyamtársai nagy részénél idősebb.
Steph térdéről ismét a saját kezében tartott gitárjára néz, és kis vacillálás után újra játszani kezd. Ezúttal a Quimby Most múlik pontosanját kezdi pengetni. Épp olyan halkan, ahogy azt korábban a The Beatles számnál tette. Nézi ujjait, bár azok ösztönből mozdulnak. Tíz éves kora óta tudja ezt a számot. Az egyik első volt, amit megtanult. Hallás után. Az anyukája hallgatta rengeteget, más Quimby számokkal egyetemben. A levitással továbbra sem erőlteti a beszédet. Nem érzi értelmét.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseEgy hümmögéssel egybekötött bólintással lerendeztem a lány válaszát. Bizonyos fokig szükséges volt a név, ahhoz, hogy hivatkozni tudjunk valakire, mint egyén és emlékeket kötni hozzá. Kettőnk közt teljesen oké ez a fajta kiterjedt, kötetlen gondoskodásmód, de ha valaki tök ismeretlenül elém állna, nem mondhatom, hogy a levegővel próbáltam meg kommunikációt létesíteni. Nem mondhatom, hogy egy, a névnél sokkalta nagyobb dologgal, lénnyel, lélekkel beszéltem, mert az emberben kiveszőben van ez az elvont gondolkodási forma. Adott körben mozogva felettébb kínos is, ha legalább nem emelem ki, hogy egy hölggyel töltöttem az időmet. Szóval bármennyire éljük a gen-z "élj és ne bélyegezz meg másokat" filozófiáját, valamilyen szintű megkülönböztetés mindig lesz és szükség van rá, hogy a mondandónk közérthető legyen. Gondolataim igencsak furcsa, kanyargós ösvényen vándoroltak. Észre sem vettem, hogy egy sarkot kipécézve fixíroztam, miközben Ramóna gitárhúrjait megpendítette. Halkan énekelt. Ez a szám olyan szomorú. Egyszer amikor itt énekeltem az iskolában, beszóltak és megpróbáltak leköpni, mert a nagyokos szerint a dal a drog abuse-ról szól. Szerintem meg túl kéne látni a csőmentalitáson. Nem minden szól a függőségekről. Megvártam egy alkalmat és halkab becsatlakoztam a lány énekéhez, figyelve, hogy ne zökkentsem ki teljesen. Nem néztem rá, ugyanúgy két fal találkozását bámultam. Jó is volt átlépni a határt azzal a csodás hangszerrel. Bandát alapítani és azt gondolni, hogy majd én leszek a naaagy, méltán híres rock sztár. Léteznek álmok, és úgy tűnik, hogy a "Most múlik pontosan" lesz az én balladám.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"Az ember bonyolult lény,
valóságos labirintus,
és ha magyarázatot keresve indulunk el
benne, könnyen eltévedünk" Dr. MeyersVörös szempillái rebbennek, lerakja az üres teás bögrét. Picit ringatózik feszült tartásában, miközben Riley beszél. Érteni véli, hogy hova akar kilyukadni. A szőnyeget bámulja, továbbra is a fotel szélén egyensúlyozva. Egy pillanatra olyan, mintha szólni akarna, ajkai elnyílnak egymástól, ám aztán újra összepréseli őket, mégis csendben marad.
- Szeretek egyedül lenni - nyögi ki végül, rekedten. Picit még meg is vonja a vállát, jelezve, hogy nála semmiképp sem ez a probléma.
Hiába próbálta Riley megnyugtatni, Ramóna még mindig nyomást érez magát, hogy beszéljen, s ettől érzi magát ennyire kényelmetlenül. Még akkor is, ha ez egy belső nyomás.
- Nem vagyok... olyan... mint mások. - Nagyon lassan ejti ki a szavakat, alig hallhatóan. De kibukik belőle az, ami valójában zavarja. Szavait pedig egy szaggatott sóhaj kiséri. Olyasmi, ami zokogás közben szokott feltörni az emberből.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenA zene Ramóna életében mindig is támaszként szolgált. Sokat énekelt neki az anyukája, mikor kicsi volt, és mindig szólt valami zene takarítás közben vagy kocsiutakon. A navinés zenei ízlése nagyban megegyezik édesanyjáéval, de talán még nagyobb szenvedéllyel tudja szeretni. Ezért is örült annyira, mikor megkapta a gitárt. Az anyja három évig gyűjtött rá.
Nem gondolkodik sokat a dalválasztáson, elkezdi, ami először eszébe jut. Azzal sem foglalkozik, hogy Steph mit fog gondolni róla. Hosszúakat pislog játék közben. A hangok szinte már ösztönösen jönnek neki, nem sokat kell gondolkozzon a következőn. Egy pillanatra kizökkenti a fiú hangja, ki is hagy néhány hangot, de könnyedén visszacsatlakozik. Eddig csak az anyja énekelt vele, senki más. Furcsa érzés számára úgy játszani, hogy valakit kísér. Általában csak önmagára kell fókuszálnia ilyenkor. De nem hagyja abba, sőt ahogy vége lesz, eljátssza még egyszer.
Nem néz a levitásra, pláne nem szól hozzá. Most elég a zene. Talán mindkettőjüknek. Az formál kapcsot köztük. Olyat, amit semmi más nem tud. Egy olyan dallal, ami Ramónában régi, szép és mély emlékeket ébreszt.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
Úgy szökdécselek azt a nyamvadt lapot szorongatva, mint aki most tudta meg, hogy elő lehet regisztrálni az új Jimmy Choo tasira. Amúgy igen, meg is tettem már tegnap. Egész nap nem lehetett hozzám szólni, mert rá voltam függve. Ha közbe jött volna a suli, még beteget is jelentettem volna, de szerencsére erre nem volt szükség.
De most is nagyon boldog vagyok, és miután megtudtam, hogy Kevin levegőzik, masírozok is az erkély felé, hogy rázúdítsam azt a boldogság cunamit, ami épp bennem gyűlik. Hát ilyet én még nem tapasztaltam. Ez egyszerűen... Hát ez egyszerűen marha jó.
- Nézd - tök büszkén tolom a képébe a pergament, amin a hatalmas K betű díszeleg, és még csak nem is nekem kellett megmismásolni. Ez original. És ott a nevem. Ezt én kaptam. Úristen. Lehet tudós leszek, vagy nem tudom.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Még neki is vannak olyan napjai, amikor nem a zsúfolt Nagyteremben tölti szabadidejét - mert, még ha nem is tagja a társaságoknak, de szereti őket nézni, ahogy boldogan beszélgetnek és nevetnek együtt. Ilyenkor csak csendben ül és néz maga elé, kizárva még a minimálisan hozzá eljutó hangokat is. Néha szüksége van erre, különben fél, hogy kitörne belőle egy hatalmas ordításként valamelyik szünetben, vagy ne adja Merlin, tanórán.
Lomhán pislogva néz fel az eridonosra, aki a pergament lengeti orra előtt. Nem tart sokáig, hogy felfogja ki az és miért olyan nagy dolog ez.
- Jaj, gratulálok! - lesz azonnal széles mosoly arcán. Kellett kis idő, de ismét a Földön köszönthetjük Kevint, aki előtt Zsanna ácsorog.
- Várj... tényleg kaptad, vagy megbűvölted?
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseA zene segített megnyugodni sokszor, amikor ideges voltam. Amikor egyedül remegtem a paplan alatt éjszakánként, remélve, hogy vége szakad az epizódnak. Vagy ha csak arra volt energiám, hogy bambuljak magam elé, de továbblökni a váltót már nem tudtam. Ramónáról szentül hittem, egy remek melodimágus, aki zenével kommunikál. Nem csak valaki, hanem a tipikus lány, akit az ember óvni szeretne. Gitárjátékával karjaiba zárt, libabőrössé tett. Úgy éreztem, gyengéd szellő támad a helyiségben, és egy pillanatra leomlanak a falak és repülök. Huh, de jó illúzió. A szárnyakelésé! Észre sem vettem, hogy elvigyorodom mellette. Egyszerre voltam boldog, meg liftezett a gyomrom. Tudom, mi következett. Kivártam a dal végét. - Hej - szóltam, előrecsúszva, majd ellöktem magam a színpadtól. Talpra egyenesedtem, kezeimet hanyagul zsebeimbe csúsztatva. A lánynak háttal álltam. - Köszönöm a mait. Továbbra is úgy gondolom, hogy jól játszol - Enyhén fordultam csak meg, egy széket fixírozva. Láthatta, szétterülő, elégedett mosolyomat. Hangom frissebbnek, arcom kisimultnak tűnt, mint aki ledobta vállairól összes nehézségét. - Most mennem kell, mert eszembe jutott, hogy nem csináltam meg az LLG beadandómat - üres duma fiam, üres duma - Legközelebb. Laza intéssel búcsúztam, aztán kiléptem a színjátszósok terméből. Hallótávolságon belül lazán sétáltam, de már nagyon marta torkomat a gyomorsav. Egy bizonyos táv után sprintelve rohantam a legközelebbi mosdóig, ahol kiadhattam magamból a dolgokat. Ó, hogy azokat a fránya lepkéket sütné meg a sárkány!Nem Ramóna dalválasztásával volt bajom. Hiszen gyönyörűen játszotta. Inkább egy olyan személlyel, aki eszembe jutott róla...
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
Tényleg sietek, alig várom, hogy Kevin képébe toljam a dogám. Furcsa, mert ő is kinézte belőlem, hogy tudok én ilyet. Már egy hete meg rendesen iszom is a bájitalokat, mert Schönwetter doki tényleg érti a dolgát. Már rendesen szívesen megyek hozzá, főleg, hogy váltig állítja, le lehet győzni azt a hülyeséget. Sok mindent mondjuk nem veszek észre magamon eddig, csak hogy hamar álmos leszek, meg néha nagyon rosszul, de apu szerint is normális ez, szóval nem kezdek egyből pánikolni.
- Nem, ezt most tényleg nem... Tudod, meséltem, hogy járok Bécsbe dokihoz az ADHD miatt... basszus, lehet, hogy tényleg segít - rendesen döbbenten nézek a Kevinre, mert azért elhinni még nehéz. Annyi év eltelt már, és annyi orvos látott már.
- Nade a lényeg. Aurél süt - eresztek meg egy ezer wattos mosolyt, végig az arcát figyelve.
- És mikor meséltem neki, hogy szereted a nagyon csokis sütit... elvörösödött - még a szemöldökeim is emelgetem, amolyan mindent tudóan. Kevin szintén valaki, aki közel áll hozzám, csalódnék magamban, ha a dolgai, főleg ezek a dolgai nem szúrnák ki a szemem.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
- Persze, hogy segít - bólogat pár határozottat. - Büszke lehetsz, amiért csinálod - tartja, hogy tényleg az lehet magára az eridonos. A mai világban ugyanúgy sokan nem kérnek segítséget, pedig szükségük lenne rá, inkább a majd én megoldom elvet követik. Pedig soha nem árt külső segítséget kérni.
A lényegnél lesz még fókuszáltabb, ám amikor elhangzik Aurél neve, láthatóan megszeppen. Torkát köszörülve fordul el.
- Nem értem, hogy ne- - ám nem tudja befejezni, mert barátnője folytatja. Ő pedig legszívesebben eltűnne onnan, nagyon, de nagyon messze.
- Szóval nem értem, miért kell nekem ezt tudnom - igyekszik tartani komoly ábrázatát, de végül csak-csak zavara győz. Ennek köszönhetően vörösödik el fokozatosan, majd teszi szeme elé kezét, ahogy lehajtja fejét. Mély levegőket vesz.
- Miért vörösödött el? - teszi fel végül a helyes kérdést végre, amire minden olvasónk várt. Nem ártana tudnia, a miheztartás végett, mielőtt esetleg elbízza magát Auréllal kapcsolatban.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
- Szülői nyomás ez... - megforgatom a szemem, de mosolygok, mert bár tényleg apu biztatott, mostanra már azért saját magamtól is lelkesen tipegek a klinikán. Természetesen akkora sarokban, amekkorában állni is képtelenség lehet mások szerint. Pedig nem az. Hát Kevin előtt is milyen szépen álldogálok benne.
Nem mondom, hogy nem élvezem Kevin zavarát premier plánba végignézni. Viszont azt is tudom, hogy csak azért tartom valahol hihetetlenül édesnek, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy Aurél majd feldoppingolja az önbizalmát... helyettem. Én olyat nem tudok, próbáltam, nem megy. Így az olyan fiúkkal se nagyon tudok mit kezdeni, mélységes bánatomra. Belezúgok inkább valakibe, aki ripityára törhet, mint egy normális lány.
- Most én látom rosszul, vagy a barátom megpróbál engem hülyének nézni? - sóhajtok fel drámaian, miközben mellé állok, nekitámaszkodva a korlátnak. Aztán random gondolva egyet, zsebre vágom a dogám, és fel is ülök rá. Kapaszkodok persze, mert nem akarom a sorsom kíséretni. A fejem is megrázom.
- Te is látod, én is látom... de nem fogom kimondani helyetted. Elvileg az az első lépés... olvastam - milyen bölcs vagyok én kérem szépen. Csak velem ne játsszák ezt, én mindennek ellenére még mindig a szandikat választom. Azokkal semmi gond nincs. Nem zavarnak össze, nem drámáznak.. és nem zakkanok meg tőlük, mint apám.
- Kevin megdöbbentesz - még a fejem is hátravetem, úgy nevetek fel. Szerencsére nem idegesítően, de kellően hangosan, miközben szorosabban fogom a korlátot.
- Hogy van az, hogy fejből és hirtelen felsorolod a bőrpuhító bájitalom összetevőit, de ennyire egyértelmű dolgokkal nem vagy tisztában? - rápislogok én a levitásra.
- Tetszel neki. Ami teljesen érthető - még meg is nyomom a teljesen szócskát, mert ebben biztos vagyok. Aurél összeteheti a két kezét, hogy felkeltette a levitás figyelmét.
- És lehet... de tényleg csak lehet, hogy szabadon kell hagynod a péntek estéd - teli vigyorral az arcomon, kúszok kicsit arrébb, mielőtt még Kevin meggondolatlanul le akarna lökni. Kár lenne értem.
|
|
|
|
|
Abe Mikihisa
Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Okklumentor
Abe-chan
RPG hsz: 39
Összes hsz: 77
|
Lassan közeledik az év vége, ideje összeülniük Reményi kollégával, hogy átnézzék a legilimenciát és okklumenciát tanuló diákok előrehaladását. Személy szerint nagyon elégedett és már-már megilletődött, annyira lelkes mind Theodore, mind Damian. Előbbi szereti hangosan is kifejezni, utóbbi inkább a hozzáállásával mutatja, mennyire érdekli a témakör.
- Mr. Ebony-nak határozottan élénk az érdeklődése a téma iránt, és azt láttam, hogy sok részlet érdekli, talán nehezebben döntött a végső részletek terén. Ezzel szemben Mr. Felagund teljes, kidolgozott elképzeléssel érkezett már az első órára. Nagyon meglepett pozitív értelemben. - Igen, a két fiú közül Damien a határozottabb, eddig viszont Theodore tűnik a pedálozósabb fajtának; nagyon érdekes kontrasztot alkotnak.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Ő úgy véli, végül is mindegy mi az, amikor láthatóan segít a lánynak. Ráadásul, ha az információi helyesek, Zsanna édesapja gyógyító. És nem is akármilyen, hanem kiemelkedő még a szakmabeliek közül is.
- Én nem próbállak - rázza meg a fejét gyorsan. Esze ágában sincs ezt tenni Zsannával, aki igen jó barátai közé tartozik. Meglepő fordulatok az életében, hogy a negyedik évében igen sok barátra tett szert, akik elfogadóak vele. És minden agymenésével, minthogy ő soha nem tetszhet senkinek. Ami érthető, hiszen... ő ő.
- Mi-milyen első lépés? Te engem most tesztelsz? - értetlenkedik tovább, de nem önszántából. Legalábbis most már nem. Aurél azon kevés emberek közé tartozik, akiről nem szeret beszélni, mert zavarba jön már csak az eridonos nevének említésétől is. Már nem is kap a szívéhez egyébként, hogy Zsanna a korláton ülve, hátravetett fejjel neveti ki, mert tudja, bűbájok védenek a leeséstől, plusz már hozzászokott a lány hirtelenségéhez. Azt hitte semmi nem lepheti meg őt ami barátnőjével kapcsolatos, de percek múlva kiderül: hatalmasat tévedett.
- Biztos, hogy nem tetszem neki - szögezi le nagyon hamar felemelt mutatóujjal, miközben könyvét emeli arca elé, és csúszik lejjebb a széken. - Ha azt hiszi tetszem is neki, akkor majd rájön, hogy nem tetszem, mert... nem tetszhetek neki - ez az érvelés neki teljesen megállja a helyét, és elhiszi, hogy teljesen igaza is van. Bárcsak valaki elmondaná neki, mennyire nincs. És ez mekkora baromság.
- Miért, mi van péntek este? - néz összeszűkült szemekkel barátnőjére. A könyv esik ki a kezéből. - Zsanna, mit csináltál?
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
- Ezt örömmel hallom, mert nem szívesen sértődnék meg rád. Apám imádja, hogy normális emberek is körülvesznek, én meg téged imádlak - még a sűrű pilláim is megrebegtetem, és mosolygok, de olyan ártatlanul, ahogy azt általában szoktam.
- Nem tesztellek. A Glamourban volt. Az első lépés, hogy bevallod magadnak, valaki tetszik, a második, hogy választasz egy tök állat outfitet, a harmadik, hogy közlöd az érintettel, hogy tetszik - olyan halkan beszélek, mintha legalább egy bizalmas titkot súgnék meg neki.
- Nekem már megvan a TÖKÉLETES outfitem - húzom is ki magam, mit sem törődve azzal, hogy még két pont hiányzik.
- Azt is tudom, milyen lesz a hajam, csak... nem tudom, akarok bele ezüst csillogó csíkokat, de nem tudom... nemnemenem - megrázom a fejem, mert ebből látszik, hogy tényleg még csak folyamat a folyamat.
- Már megint hülyeségeket beszélsz... legszívesebben tarkón vágnálak - közlöm vele miközben a lábaim lóbálom, és élvezem ahogy a nap fénye megcsillan a szandimon. Azért megrázom a fejem.
- Miért ne tetszhetnél? Lehet, ha nem lettünk volna előbb barátok, nekem is tetszenél - megvonom a vállam, mert ezt még komolyan is gondolom, noha soha nem gondoltam bele ilyesmibe. Mármint a barát az barát. És okkal csak barát. Esetünkben az ok pedig elég nyilvánvaló.
- De ígérd meg, hogy nem akadsz ki. Nos, én... én megmutatom, hogy igazam van. Randizni fogsz - húzom ki magam, nem is kérek, hanem kijelentem, és dacosan felszegem még az állam is.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Szívét melengeti a lány minden szava, ami arra irányul, hogy normális. Néha azért ezzel tudna vitatkozni, ám most nem az a helyzet van. Sokkal jobban leköti figyelmét, hogy eridonos barátnője mit művelt. Már csak azért is, mert felmerült Aurél neve, ami... soha nem baj, de ilyen kontextusban az.
- Én már bevallottam, hogy kedvelem Aurélt. Mármint magamnak. A harmadik nem opció - emeli fel mutatóujját, jobbra és balra mozgatja meg, hogy Zsanna lássa, mennyire nem az. Soha nem jutna eszébe Aurél elé állni azzal az információval, hogy úgy kedveli. Nem történhet meg. Nem történik meg.
- Ha rám hallgatsz, nem kellenek a csíkok - billen oldalasan feje, ahogy maga elé képzelni a lányt a csíkokkal. Kicsit megszeppen, ahogy elé kerül a kép, és látszik az arcán mennyire nem tetszik neki a látvány. Bár a lány nem vele randizna, de Zsanna önmagában gyönyörű, nem kell neki semmi plusz, hogy levegye a lábáról az illetőt, aki tetszik neki.
- Hagyj már - morogja maga elé durcásan. Még fél arcát is felfújja ehhez a jelenethez, ami nem feltétlen illik egy majd' 18 éveshez, de nem érdekli. Ilyenkor mindig ugyanannak a gyereknek érzi magát, aki pár éve is volt. Vagy még mindig az. Ezért reagál halk kuncogással arra, hogy Zsannának is tetszhetne. Az teljesen más, mint mikor éppen arra akarnak kilyukadni, hogy randit szerveztek a crushoddal. Várj, mi?
- Mondd, hogy nem Auréllal. Nem kérek tőled soha többet semmit, ha most azt mondod nekem, hogy nem Aurél az, akivel randit szerveztél le nekem péntekre - szinte már könyörgően néz az eridonosra, miközben érzi, hogy homloka izzadni kezd, szíve pedig hevesen dobog.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
- Opció kell hogy legyen. Azzal nem sokra megyünk, hogy te tudod - rázom meg a fejem hevesen, a hangom is ellentmondást nem tűrő, mint valami kiképző tiszt, úgy érzem magam. Bárcsak fogalmam is lenne arról, mit csinálok. Viszont szentül hiszem, hogy amit teszek, az jó... és segít neki.
- De olyaaaaan szépen csillognak, Keviiiiiiin - tényleg még bánatos kiskutya fejet is vágok. Jobban fáj ez, mint az, ha kiderülne, hogy Várffy profnak felesége van. Az is rendesen depresszióba süllyesztene, esküszöm, de ez... hát ez is.
Azt mondták, egyszer majd felnövök. Nem ma. Annyi szent. De igazából én nem is siettetem, nagyon szeretek ilyen lenni, és túl félek attól, ha nem ilyen lennék, már a barátaim se lennének a barátaim.
- De... de ahhoz már késő... nem hagyhatlak - teljesen drámai a jelenet, ahogy lepattanok a korlátról egyenesen a levitás elé, és megfogom a vállait, csak mert tudom, hogy két pillanat múlva katapultálni készül. Nem hagyhatom. Nem futamodhat meg.
- Nem tudom azt mondani. Tetszel neki. Érted? Felfogtad? Te vagy a crusha... Kevin ez nem kamu. Ez annyira biztos, mint az, hogy én elmegyek a Sephoraba azért a bordó rúzsért, mert megbántam, hogy ott hagytam - szóval tényleg teljesen komoly. Mind a kettő.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 114
Összes hsz: 152
|
Igazgató úr Habár nem látszott az asszonyságon, örömmel és nagy reményekkel tért vissza a kastélyba. Nem sokkal előtte még új szemüvegkeret ügyében intézkedett, útjára engedte Ganymedest egy személyes hangvételű levévvel, s csakhogy az újonnan megítélt pozíciójával járó felelősséget is gyakorolja, egy rövid óvaintő üzenetet hagyott az iskola faliújságán az évnyitóval kapcsolatban.
A titkárságon átjutva sétapálcája fejével kopogott az igazgatói iroda ajtaján, majd udvarias bólitással köszöntötte Rothman professzort.
- Mondanám, hogy még élvezze ki az utolsó órákat, amíg nem harsog diákoktól az összes folyosó, de botorság lenne tőlem - jegyezte meg szerény mosollyal az asszonyság, ahogy lassan kihúzta magát és botjára támaszkodott. - Feltételezem, hogy ez még csak a könnyed, pepecselős része a dolgainak. Ám reménykedem, hogy némi terhet hajlandó lesz megosztani velem. Az iskola és az ön érdekeinek is jó szolgálatot fog tenni.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
- Dehogynem. Én tudom, valahogy te is megtudtad. Mindenki boldog - még karjait is széttárja a jelenet kedvéért, hogy legyen ennyi elég. Lassan engedi is le azokat, ahogy szemei elé kerül az ezüstös Zsanna. Szerinte valahogy nem egyformán képzelték el ezeket a csíkokat, mert míg ő hagyná az egészet a fenébe, az eridonos nem teszi. Vállait vonja meg. Ha ennyire tetszik neki, akkor nem áll az útjába - neki csak az számít, hogy barátnője jól érezze magát.
Már gondolkodás nélkül állna fel, hogy mindent itt hagy, csak a táskáját kapja fel és itt sincs - mintha mi sem történt volna tűnik el, nemhogy az iskolából, de a faluból és fut hazáig. Mert ez nem történt meg. A-a. Biztosan nem mondta ki Zsanna azt, amit. Pedig kimondta, de még mennyire, hogy ki! És még a menekülés útvonalát is elzárja az eridonos.
Megszeppenve, hitetlen néz fel rá. Tátog, mert hang nem jön ki a torkán. Ez tényleg megtörténik, ugye?
- Örülök neked és a rúzsodnak, de... nem lehetek a crusha, nem érted, Zsanna? Kedves tőled, hogy ezt mondod, és szeretnék neked hinni, de nem tudok. Én nem... nem vagyok az a típus, aki tetszik másoknak, főleg nem olyanoknak, mint Aurél. Ő kedves mindenkivel, mindenki kedveli őt is, okos és jó fej. Van humora, sportos... - szavaival párhuzamosan csúszik le jobban és jobban a széken. Nem tarta valószínűnek, hogy Zsanna tudja miről beszél.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
- Mert figyelek rád... radarom van az ilyenre - bólogatok is mellé serényen. És még büszke is vagyok magamra, amiért egy kibontakozó szerelem első köveit tehetem le. Mert... mert én tudom, hogy ez az lesz, és tiszta boldog vagyok a ténytől. Nem lehet, hogy ők ketten ne jöjjenek össze.
Az utat persze elzárom, ahhoz már ismerem eléggé a levitást, és egy fél pillanatig még sajnálom, de aztán... de aztán a szavai felhúznak. Nem gondolkodok, olyat én nem szoktam. Felfújom magam annyira, hogy tenyerem a levitás arcán csattan. Nem erősen, épp csak jelzés értékűen, ha már a szavak itt nem segítenek.
- Szentesi Kevin. Most fejezd be! - mert hogy tudok én ilyen is lenni. Még a tekintetem is szigorú, na meg ahogy a szemeim összeszűkülnek.
- Amit az előbb felsoroltál, pontosan illik rád is... jó a sportos részt leszámítva, de az nem akkora ördöngösség. Ha közted és... - lefagyok... nem tudom, kit kellene felhoznom példának.
- Ha közted és Nick Jonas között kellene választanom, simán téged választanálak - biccentek, teljesen komolyan is gondolva a szavaim.
- És emellett egyformán röhejes a szemöldökötök. És ez titeket egyformán nem érdekel, kell még ennél nagyobb égi jel? Kérlek Kevin... a kedvemért. Csak egy esélyt adj neki - a végére visszább veszek az elánból, és tényleg könyörgőre fogom.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Nem mondja, ilyenkor jobban örülne annak, ha Zsanna inkább másfele figyelne, mintsem rá. Nem tudja és nem is akarja elhinni, hogy egy olyan srácnak tetszhet, mint Aurél, hiszen... csak nem.
Gyorsakat pislákol a jelzésértékű pofonkára, mintha csak a szemébe ment volna valami. Teljesen lenyűgözetlenül és baltaarccal néz fel a lányra, mikor végre abbahagyja, ám mikor megszólal, megszeppen és még lejjebb csúszik a széken. Elszégyellve magát fordul el és kezdi el rágcsálni szája belsejét.
- Ez igazán kedves tőled, tényleg, de... - nincs de, vette. Nem fejezi be, mikor jön a következő. - Mi bajod a szemöldökömmel? - nyúl fel azonnal és simítja is végig az egyiket, hogy ellenőrizze: nincs semmi baja a szemöldökének. Megvan mindkettő és szemöldökösködnek. Mi kell ennél több?
- De én... - hajtja le fejét. - Mi van, ha őt is bántani fogják, mert velem van? - dörzsöli össze kezeit, hangját szinte alig lehet hallani. Ez a legnagyobb félelme igazából: mi történik akkor, ha Aurél hátán is célkereszt lesz csupán azért, mert vele van?
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
Én esküszöm imádom őt. Ha valakit imádok az apámon kívül, az Kevin. Nem is tudom, hogy sikerült ez, talán mert... nem úgy indított, hogy te hülye picsa, mint ahogy a többiek szoktak.
És bántom, pedig nem akarom, de más lehetőséget nem hagy már. Látom az arcán a megszeppenést, de nem lehet bűntudatom, és nem inoghatok meg, mert... mert ő Kevin. Én meg határozott vagyok helyette is.
- Semmi Kevin, az égadta világon semmi - nem tehetek róla, elnevetem magam, mert az eridonban is megkaptam ugyanezt a kérdést. Viszont nagyon rossz, hogy én látom, hogy nekik tényleg együtt kell lenni, de az egyik csökönyösebb, mint a másik.
- Nem fogják. Vagy ha fogják is, ki fog állni magáért is, és érted is. Velem szemben is megtette - megvonom a vállam, mert ennél többet úgyse mondok neki. Nem fogom kitárgyalni Rurut, mert nem lényeges a jelen helyzetet tekintve.
- Na gyere... megbeszéljük, mit veszel fel - nyújtom a kezem szépen pislogva, mert tényleg azt hiszem, innen már nyert ügyem van. Aztán mintegy észbe kapva, odahajolok, hogy adjak egy puszit az arcára.
- És sajnálom a pofont, de néha nagyon bosszantó vagy... de azért szeretlek - bizony, apámon kívül a másik hímnemű lény, akinek ezt mindenféle probléma nélkül beleközlöm a képébe.
|
|
|
|
|
Szentesi Kevin
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
|
Összeszűkült szemekkel vizslatja barátnőjét, mert valahogy már nem akarja elhinni, hogy nincs semmi baj a szemöldökével. Majd megnézi a szobájában, de egyelőre ez most nem tűnik olyan fontosnak.
- Azt mondod? - mosolyodik el visszafogottan, lelki szemei előtt már az a jelenet játszódik, ahogy Aurél éppen megvédi őt. Akaratlan pirul el, pedig a jelenet tényleg csak a fejében van, de nem tehet róla. Jó érzéssel tölti el, hogy Zsannán kívül még esetleg Aurél is kiállhat érte, ha olyan a helyzet.
- Jövök - adja be derekát. Miközben feláll veszi magához táskáját és dobál bele mindent az asztalról, majd fogja meg a felé nyújtott kezet.
- Mondja az, aki a hátam mögött szervezkedik a sráccal, aki bejön - emelgeti meg fél szemöldökét kihívóan, majd kap észbe. - Erről jut eszembe, mi lenne, ha beszélnék Theodore-ral, hogy esetleg benne lenne-e egy randiban veled? - választ sem várva ránt egyet a táskáján és siet be a kastélyba, hogy a folyosón várja meg Zsannát nevetve.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 280
Összes hsz: 401
|
- Persze. Szerintem ez ilyen eridonos tulajdonság. A tűzbe megyünk azért, akit szeretünk - jobbnak látom így fogalmazni, mint elmesélni, hogy már abban a pár percben is mennyire védte.
A mosolyom is kiszélesedik, tényleg úgy érzem magam, mint aki háborút nyert, de nincsenek illúzióim, amíg el nem jut odáig, lesz pár ilyen körünk. Tudom.
- Na most akadj le rólam! - kiáltok utána nevetve és hitetlenül, majd szaladok is. Igen, a nagy sarkakban, mert tényleg lehet.
- Ebony.... olyan - közlöm vele halkan, és komolyan, amint beérem. Igen, olyan, amilyen én meg Kevin sose leszünk. És ez így van jól.
- Különben is... más már megcsókolt - még ki is húzom magam, meg meglököm és nevetek, és pont nem érdekel, hányan néznek ránk furán. Azért teszik, mert ők nem olyan szerencsések, mint én. Mert ők egyáltalán nem ismerik a mellettem sétáló bolondot.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 114
Összes hsz: 152
|
Warren úrfijanuár 18. Nem hozott jó híreket neki ma Ganymedes. Pedig ma nem érkezett levél a minisztériumtól. Éppen ezért különösen nehéz volt inkarnálnia a patrónusát és felmondani neki a pármondatos instrukciókat. Az állat kiszökkent a nyitott ablakon, Ganymedes pedig türelmesen meredt utána, várva, hogy ő mikor kap új feladatot.
Az ezüstfényű páva méltóságteljes szárnycsapásokkal manőverezett az iskola tornyai közt, majd mikor megtalálta a megfelelő tantermet, beröppent és hang nélkül landolt a katedrán. A legtöbb diák felismerte, hiszen láthatták már a tanévnyitón is. Az oktató felé fordult és rázott tollain párat, mielőtt halkan elismételte volna gazdája szavait. Ezt követően Sean felé fordult, várta, hogy a tanár tolmácsolja a tömör üzenetet neki. "Fáradjon fel az igazgatói irodába", ez volt a végszó a patrónusnak, mielőtt az ajtó felé indult volna. Még nem tűnt el, készült mutatni az utat a fiúnak.
|
|
|
|
|
Sean Warren
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
a defenzor fia
RPG hsz: 114
Összes hsz: 124
|
Kakasi igazgató-helyettes asszonyAz embernek semmi kedve ilyen korán bájitalozni, ráadásul mostanában több az elméleti óra, mint a gyakorlati. Nem jó ez így, hiszen itt pont az a lényeg, hogy begyakoroljuk a bájitalokat. A hajamba túrva, elnyomva egy ásítást írom le a táblán látható dolgokat. Én vagyok a hülye, mert fél éjszakán át játszottam a szobatársaimmal, ahelyett, hogy aludtam volna. Végre megvertem Alvint két körön is, pedig eddig verhetetlen volt, de persze így sem lettem teljesen nyertes, mert amikor Aurél bealudt is jobban állt, mint én a végén. Ez hülyeség volt, most már tudom, és éppen ezért a pávát is meg a hozzám fűzött szavakat is késve érzékelem.
Páran hujjognak a tényre, hogy mennem kell az igazgatóiba, én meg csak vállat vonok és gyorsan bedobom a cuccaimat. Tuti biztos, hogy a vén boszi látta, amint az éjjelt nem alvással töltöm. Még két ásítás felfelé, és bár vezetnek, hogy biztos mindenki a folyosón is lássa, hova megyek, azért nem kapkodom el. Az ágyamat akarom és aludni, nem kioktatást kapni, de legalább a bájitaltantól megszabadultam. Kopogok kettőt és csak engedélykapás után lépek be, megütközve a tényen, hogy egyedül vagyok itt. Nem tetszik ez nekem, hát hárman csináltuk.
- Tanárnő! - biccentek tisztelettudóan, és odasétálok az asztal előtt álló székekhez. Nem nagyon szoktak ide hívni, de azért az még megvan, hogy hova ültetnek valakit. Lepillantva látom, hogy jól ki vannak már ülve ezek a székek, mintha valami renitens osztag lennénk.
|
|
|
|
|
