Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |1
______________________________________________________

Ahogy mondom egyre csak változik az a cuki pofika. Annyira összeszaladnak a ráncok,hogy szinte egészen férfiszámba megy már a babaarcocskája.
Azonban továbbra is teszi az angolt, megforgatom a szemeimet.
- Jaj már Zalán, kábé felnőtt ember vagy, 17 ugye? Nem kell ennyire titkolnod azt, ha bemászol valakinek az ágyába. Tini vagy, mindenki ezt tette tinikorába - legyintek.
- Nem ülsz le? - ütögetem meg magam mellett a széket - vagy állsz? Nehéznek tűnik a táska - ugyan minek gügyögjek vele úgy, mint egy gyermekkel. Hiszen már egészen férfi. Az ilyen témákra is csak lazán vigyorognia kellene enyhe büszkeséggel a képén. Ej no majd hátha a beszélgetés végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Feszülten tekint körbe a folyosón, van-e esély, hogy bárki is hallja őket, de kíváncsi fülek híján nem volt hajnaldó egy tapontat sem mozdulni az erkély ajtajából. Tagadni akart mindent, de az egyenlő lett volna a beismeréssel, hogy tényleg ott töltött egy éjszakát abban a házban. Hiszen Júlia még mindig nem pontosított.
 Törékeny ambivalencia, talán ez írta le tökéletesen a véleményét most a vele szemben állóról. Sosem látta így viselkedni, még csak hírből sem hallotta, ezért állt többek között továbbra is megsemmisülten.
 - Nem csináltam semmi ilyesmit és kifejezetten örülnék, ha ezt itt és most abbahagynád. Nem hallhattál semmit, mert nem történt meg.
 El sem merte képzelni, mit reagálna Rue, ha efféle pletyka kélne szárnyra a kastély falai között. Okkal nem vallotta be neki és nem híresztelte másnak sem, hogy érez iránta.
 - Mit akarsz ezzel elérni pontosan? - kérdezte szárazon. Essenek túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Ahogy figyelem Zalánt miként néz körbe feltételezett füleket keresve egy pillanatra elgondolkodom, hogy most drogot adok el neki vagy a csajáról kérdezem, mert a viselkedése alapján nem egészen tiszta.
- Akkor miért nyögdécseltél Rue szobájába? Legóztatok és ráléptél egy darabkára? - vonom fel a szemöldökömet. Valahogy nem túl hihető két fiatal, hormonoktól fűtött egyénnél.
- Csak kíváncsi vagyok. Mikor még tanítgattál repülni el se tudtam képzelni, hogy valakit megcsókolj, annyira kis gyerek voltál anno. Hihetetlen milyen gyorsan szalad az idő. - elmélázva rázom a fejemet. Rémes, hogy itt hülyéskedünk olyan dolgokkal mint a kutyaszőr fésülő bűbáj meg tortamázat simító bűbáj, de azt nem találták még ki senki sem, hogyan éljünk több száz évig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szavak nem csak a fejében vertek visszhangot, de a folyosón is. Júlia nem zavartatta magát a témával. Riadtan lépett beljebb az erkélyen és hajtotta be az ajtaját. A lány felé sietett és próbálta lepisszegni őt. Kezével határozottan akarta vállon fogni, hogy nyomatéka legyen a kérésének, de a csupasz vállakat észrevéve inkább visszahúzta a kezeit. Igen, tényleg arról az éjszakáról beszél. Most már biztos.
 Csend állt be, mert a válaszon gondolkodott. Semmi értelmes nem jutott eszébe. Maradt hát a klasszikus sztorinál, amivel nem teljesen hazudott és a levitások már úgy is tudtak róla. Bármit, csak ne keljenek szárnyra róluk alaptalan pletykák.
 - Rosszul alszom, oké? - szemei valósággal könyörögtek, hogy el is higgyék, amit mond. - És még szerencse, hogy nem neked kell azt elképzelned. Egyáltalán minek... - megbicsaklott a nyelve, hisz látszott, hogy nem kicsit zavarta a feltételezés, miszerint képtelen lenne megcsókolni egy lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Iszonyat mulattató, ahogy behúzza az ajtót, mintha hangszigetelt volna innentől kezdve az erkély, sőt még egészen közel is jön, csak a kezét húzza vissza, mielőtt hozzám érne. Vajon az veszélyezi, hogy csak egy kendőt húztam ma fel felső gyanánt? Nehéz minden nap feketét venni a gyász miatt, néha elfogy a motyó na. Shame on me.
- Oké, oké, rosszul alszol és ezért Rueval játszadozol helyette éjszakánként, vágom - kifogások mindig csak a kifogások. Mondjuk tuti sok csajnál működhet, a "Nem tudok aludni, hozzád bújhatok csak egy kicsit?" kérdések és társai.
- Mit minek? - értetlenkedek. Minden szót harapófogóval kell kirángatni belőle, mintha nem akarna beszélni róla vagy ilyesmi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kezébe temette fél arcát, s úgy vette a levegőt, mintha képes lenne kinyerni belőle egy használati útmutatót Júliához. Most igencsak rászorult volna.
 - Egyáltalán minek beszélünk erről? Hogy pont ez érdekel téged? És pont most? Hónapok teltek el azóta. Nem értem, mondtam valami rosszat rólad, vagy csináltam olyasmit? Nem így szoktál viselkedni.
 Próbált ismét nyugalmat erőltetni magára. Csak túlságosan hirtelen támadták le a kérdéssel. Nincs miért kiakadni. Nincs valóságalapja sem... mármint tényleg nem... kéne, hogy legyen?
 - Mi lenne, ha... kiegyeznénk abban, hogy azt hiszel igaznak, amit csak szeretnél, csak... könyörgöm, ne add tovább senkinek. Nem akarom, hogy még több dolgot beszéljenek róla a háta mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

A fej arcba temetésére már tényleg nem tudom megállni hogy ne kezdjek kuncogni. - - Ittenem, ha nem hallottam volna aznap azt mondanám, hogy még kis szűz vagy életem. - kezemmel próbálom leplezni a kuncogást, meg hogy ne fajujjon röhögéssé.
- Semmi rosszat nem tettél. Elfelejtettem, aztán amikor megláttalak eszembe jutott és gondoltam rákérdezek. Kíváncsi ember vagyok na. Ez genetikailag belém lett kódolva, hát szerinted hol kezdték az öregasszonyok? Rögtön a ház előtti kispadon? - mi sem egyértelműbb ennél. Pont van időm null huszonnégy az ő életével foglalkozni? Néha érek csak rá ilyesmivel, mint mondjuk most. Bár egy jó margaréta jól esne a csevej mellé. De elmenne mire visszaérnék az itallal.
- Ahw, hogy védi, mint egy igazi lovag, kezdek irigy lenni, kinéznéd belőlem, hogy bárkinek is továbbadnám? - sértett fejjel teszem bal kezem a mellkasomra. Ejnye, ez fájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Összeszorított ajkakkal nézett el a lány feje fölött a semmibe, lapos tekintettel, mivel minden erejével azon volt, hogy a kifejezés ne indítson el végeláthatatlan diskurzust a fejében. Mert lehet, hogy nem látszott, de ez is egy volt a problémák közül, ami foglalkoztatta... nos, még ha a sor legvégén is kapott jelenleg helyet.
 Megváltozott Júlia? Vagy a régi énje volt csupán kiemelkedő színészi alakítás? Vicces, hogy régen azt szerette volna, bárcsak őszintébb lenne vele. Visszakozni szeretne most már.
 - Őszintén kéne válaszolnom erre? - kérdezett vissza az utóbbira. - Nem ismerlek. A legtényszerűbb, amit tudok rólad, hogy kiszámíthatatlan vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Kiszámíthatatlan. Az volnék? Talán igaza van, talán most az összes ember aki ismer bólogatna ha hallaná.
- A matematika is az a legtöbb embernek, de aki megismeri meg tudja kedvelni - mormogom halkabban. Kiszámíthatatlan. Bóknak kéne vennem, hiszen mióta itt vagyok erre hajtok, csak lassan kezd a tököm is tele lenni vele.
- Ne vedd már támadásnak az egészet. Na gyere ülj már le duzzogi. Miért zavar annyira, hogy Rue meg te? Szégyelled? - megpaskolom a széket még egyszer magam mellett. Azzal, hogy ott cövekel mint egy nyolc méter magas fenyőfa, na azzal hívja fel a figyelmet pont a fülecskékre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A hasonlata több sebből is vérzett, de a véleményét Júlia már abból kitalálhatta, hogy szimplán ránézett. Vagy tucatnyi apró, de felismerhető érzelem mozgatta a fiú vonásait: bizonytalanság, félsz, aggodalom, kíváncsiság, talán egy árnyalatnyi düh.
 - Akkor ne gyere így nekem a kérdéseiddel a semmiből. Merlinre... - szusszantotta fáradtan. Pedig még nem is volt edzeni.
 Annyira azért már ismerte, hogy tudja, ha ennél közelebb megy hozzá, akkor nem csak a szavak fogják kiégetni nála a biztosítékot. Még emlékezett a mozdulatra, mikor Júlia csak úgy lerántotta a fűbe magával. Nem akarta, hogy lássák rajta, mennyire zavarba tud jönni (bár ennél a pontnál már igazán mindegy volt), így inkább odalépett, ahol a lányt az elején találta: a korláthoz, hogy megtámaszkodhasson rajta.
 - Nem szégyellem - bökte oda tömören, de muszáj volt folytatnia, ha nem akarta, hogy tovább nyaggassák ostoba kérdésekkel. - Egyszerűen nincs olyan, hogy ő és én. Csak a barátom. - magyarázta fene tudja hányadjára, de magát nem tudta legbelül átverni. Szerette volna, ha mást tudna mondani, de ahhoz egyszerüsíteni kéne a kéttényezős egyenletet: el kéne mondania Autumn-nak, mit érez.
 - Nem úgy, mint neked Danvers, ha jól sejtem - fonta össze maga előtt karjait. Égkék íriszére borús szürkeség telepedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

- Előtte elkellett volna vinnem téged vacsorázni vagy mi? - azt hittem csak szex előtt vannak ilyen szabályaik a romantikusabb lelkeknek. Minden nap tanul valami újat az ember.
Figyelem ahogy a korláthoz lép, majd végre elkezd magától is beszélni. Csak barátok. Rue vak, fogyatékos, vagy csak kihasználja Zalánt. Talán mind a három.
- De te kedveled nem? Ha megkaphatnád elvennéd mi? - eléggé felesleges kérdés, tudom a választ rá. Mégis, legalább kíváncsi vagyok, hogy mennyit tagad le maga előtt ezekből az érzésekből, vagy előttem.
- Mi is csak barátok vagyunk - kicsit kevésbé gátlásos barátok az mondjuk igaz. Egyikünk sem elrontója a jó dolgoknak, mégis ami köztünk van az mind a kettőnk részéről hatalmas friendzone.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy látszott, ráférne Júliára némi felvilágosítás az emberi kapcsolatok szintjeiről. Vagy ő látta rosszul? Nem, tényleg ez volt a helyzet - nyilalt belé a felismerés. De lenne bármi haszna, ha ezt elkezdené magyarázni neki? Igen, meglepődött, amikor a lány átlépte egyik pillanatról a másikra a személyes határokat. Fizikálisan és verbálisan is. Most utóbbira volt ez ékes példa. Mindig csak őt kérdezte és alig mesélt magáról. Betört a védelmi falai közé, hogy a sajátját csak erősítse vele. Olyan dolgokról próbál vele társalogni, amiről a legjobb barátjának is nehezen beszélt. Nem volt jogosult arra, hogy ennyit tudjon róla. Ahhoz egy utat kéne megtennie, ahol nem vághatja le a kanyargós részeket.
 Nem látta értelmét, hogy szembesítse Júliát az általa hozott konklúzióval (persze, hogy ezt az információt is előnnyé kovácsolja?), így csak ingerülten bontotta ki összefont karjait, hogy megigazítsa a vállán a táskát.
 - Ne haragudj Júlia, de ez nem tartozik rád. - felelte kimérten. Tudta, hogy ez felért egy válasszal, de kivételesen nem a mögöttes tartalmon volt a hangsúly.
 Csendben várt pár másodpercet, hogy leülepedjen benne ez az egész, majd a magára erőltetett nyugalmat kihasználva visszalépett az ajtóhoz, hogy távozhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem tartozik rád. Az egyik leggyűlöltebb szó, amit valaha hallhatok. Mert ez egy kurva falat jelent, amit vagy meg kell másznom vagy össze kell zúznom, akárhogy is, ideig-óráig akadályként tornyosul előttem.
Összepréselem ajkamat pengevékonyra, úgy tekintek el messze a távolba. Nem. Nem szoktak nemet mondani nekem. Most is összetörhetném amiért megtette. A kis lelkét, akár Rue alakjába akár máséba. Mégis, mit érdekel engem egy még kölyök levitás seprűbuzi?
Csak ciccegek egyet, és oda se nézek amíg elmegy. Kapja be. Én meg egy kis port, hogy kiengedjek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kornis

A vizsgaidőszak itt a nyakunkon, hohó, de még hogyan. Kettőt pillogunk és már szét is fogja rúgni a seggünket, annak ellenére is, hogy se fizikai teste, ennek okán meg nyilván lába sem. Én napok óta nyughatatlan vagyok, és ezen se a zöld, se az altatópirula nem segített, de még a friss levegő sem, szóval társaságra volt szükségem. Túlzás azt mondani, hogy egy kopó képességeivel rendelkezem (tetszik tudni az egy olyan kutya, aki nagyon jól tud nyomozni.), de pár kérdésbe telt csak a folyosón lébecoló diákoktól és már tudtam is, hogy merre keressem Kornélt.
- Jaj, mássz már ki azokból a jegyzetekből, hallod? Nem kell, okos vagy, átmennél úgy is a vizsgán, ha semmit nem tanulnál rá - fújtattam egy nagyot, ahogy berobbantam az erkélyre és megpillantottam a papírok fölött görnyedő Levitást. - szünet. Beszélgessünk, próbáltalak utolérni a napokban, de nagyon elfoglalt embernek látszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Van itt minden, mi szemnek-szájnak ingere: Bájitaltan, LLG, Mágusjog, GYNT, Vámpírológia. Ilyen sorrendben kell végig mennem az összes tananyagon, különben elvérzem. A tavalyi BIT például borzasztóan sikerült - legalábbis a szüleim szerint -, én borzasztóan boldog voltam, hogy egyáltalán átmentem. De a lényeg, hogy idén sokkal jobban meg kell húznom, különben nemhogy nem merem elmondani nekik, hogy visszaülök a lóra rövid időn belül, de a versenyeket is elfelejthetem azzal a lendülettel. Anya így is nehezen viselte el, hogy a hegedűt teljesen abbahagytam.
A hangra reflexből csukom össze a BIT tankönyvet, ami akkorát csattan, az asztal is majdnem összeesik. A pennám így is elgurul, de kihúzott háttal, totál meglepve pillogok Polra. - Merlinre! Majdnem elvitt egy szívinfarktus - csóválom meg fejemet. Már csak azért is, mert az okos nagyon messze áll tőlem. Maradjunk egy közepesnél. Hellyel-közzel. - Annak is érzem magam - mutatok körbe gyorsan a halmokon. - Teljesen ki vagyok készülve, hogy már megint vizsgaidőszak van, ráadásul már anyámék döntötték el milyen tantárgyakat kell felvennem, így köztük van a mágusjog, amit nem is értek! - fakadok ki keservesen, miközben fejem két oldalán túrok hajamba teljesen kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kornis

Nekem is illene elkezdenem tanulni, de igazából a kávézóban Pesten egyre több a meló, ami miatt extra műszakokat kell vállaljak, meg Borkával is sok időt töltöttem, szóval az a nagy tanulás leginkább úgy áll, hogy sehogy. Ami elkeserítő, valahol, mert nem vagyok a legélesebb kés a fiókban, meg az idomaimmal sem fogom magamnak gazdag, öreg férjet találni (úgy hallottam a mamától, hogy ez is egy karrier opció, bár nem teljesen értem, hogyan.) A lényeg ugyanaz, kellene tanulni, ehelyett inkább másokat is meggátoltam benne, mert az most nagyon jól megy.
- Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni - tartottam fel a kezeim, jelezve, hogy se fegyver, se ártó szándék nincsen benne. Tökre üres mindkettő. De aztán vissza is ejtettem a kacsóim magam mellé. - Komolyan mi ez a rengeteg vacak, Kornél? Jó ég, Vámpírológia? Nem is tudtam, hogy érdekel. Harris professzor szigorú ám.
Én már csak tudom, míg nem volt jobb dolgom, beleástam magam a témába rendesen, és még így is van hova fejlődjek. A lényeg, hogy legalább lelkes vagyok. Bizonytalan fintorral böktem meg a mágusjog könyvet, majd mikor az megmozdult, összerezzentem és a fiúra pillantottam.
- Hát ez undorító. Anyukád miért szól bele, mit tanulsz? Nincsen neki valami jobb dolga? Ha nincs, ismerek egy ilyen mozgalmat, Afrikában építenek házakat, szívesen beajánlom - ráztam meg a fejemet rosszallóan, majd leültem nem messze a barátomtól. Látszott rajta a feszültség, így felmerült bennem, hogy felajánljam neki az egyik cigim felét, de azt mondják, hogy ez nem mindenkinek opció, így csendben maradtam a dologról inkább. - Nyugodj meg, minden oké lesz. Minden oké lesz, ugye? Nem csináltál semmi hülyeséget mostanság. Igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

E l e a n o r a
Második leg-érzelemkifejezőbb testrésze, szemöldöke kúszik fel ráérős finomsággal a burkolt célzás hallatán. Tekintete azonban nem rebben meg, vasakarattal ellenáll a késztetésnek, hogy a mutatott módon végigmérje kollégáját (volt kollégáját), elidőzve olyan pontokon, amik nem egy férfit bolondítottak már nyálcsorgató szobanövény pózba. Persze Irvinggel ez sosem eshetne meg, őt nem abból a fából faragták. Szája széle megrándul ahogy felsóhajt, vállai amolyan "hogy is kérdezhettem" módon rebbennek meg az elgondolkozó hümmögés megkoronázásaként. Tisztázzuk, ha nem állna mellette üresen egy szék, és nem ismerné már Eleanora szokásait annyira, hogy tudja, élvezi, ha ő lehet domináns pozícióban, pattant volna, hogy átengedje helyét. Így azonban csupán helyet csinál, kissé arrébb mozdítja a bőrkötéses könyvet asztalán, elnyúlva a másik mellett. Tisztes távolságból, természetesen, de még így is érzi a nő bőrének melegét, és ezt tudatosítva döbben csak rá, hogy a finom illat, ami észrevétlen fonta magát köré, vele érkezett.
A barát kifejezés elhangzásánál meg sem kísérli elfojtani az enyhe grimaszt, és megléte valahol érthető is: a Durmstrang nem pont arról híres, hogy a tanárok baráti viszonyt ápoltak volna diákokjaikkal, így hát Irving előtt nem a legjobb példa magaslik gránittömbként. - Igazából az évnek ezen pontján... Még én sem tudom, mi lesz a vizsgában, szóval teljesen ráérnek pánikolni miatta, tanulni rá. - Kezeit maga elé téve hárítja a gondolatát is annak, hogy valami lehetetlent kérne. - De annyival szívesebben tartanék órát... Ezer kémcsőnyi békalencsének, még ők is lelkesebben figyelnek.
Én pedig nem szeretném erőszakkal kivívni a figyelmüket, teszi hozzá, de már csak magában. Talán észre sem veszi, hogy a futó emlék árnyéka beköltözik tekintetébe. - Lehet, hogy csak időre van szükségük. Talán csak túlságosan hiányolják a kedvenc tanárukat, ezért morcosak. Ajánlottam már, hogy tarts "vendég"órát? - enged meg magának egy meleg félmosolyt, elűzve a beszélgetés komor és hivatalos hangvételét. Az ötlet maga egyébként tényleg nem lenne ellenére... Eleanorával mindig is jól tudtak együtt dolgozni. Nincs így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mély sóhaj hagyja el tüdejét ahogy befordul a következő folyosóra. Szörnyen van. Hiába a fiatal, erős test, az átváltozások mindig borzalmasan lestrapálják. A végtagjaiban izomláz lüktet, a feje nehezebb egy bowlinggolyónál, a gyomrában valami durva cunami tombol épp a reggelire betolt pirítóst terrorizálva. Habár vizsgaidőszak van és nem tolonganak a folyosón ő mégis szorosan a fal mellett sétál, görcsösen mellkasához szorítva a tankönyveket jobb kezével. Bal nyújtva van, néha hozzá, hozzá ér a falhoz, aztán lehull combja mellé.
Érzi, hogy egyre zavarosabb a világ, talán itt volna az ideje egy újabb bájitalt bevennie, ami enyhíti a tüneteket, de kíváncsi, hogy önmagától meddig képes eljutni. Nem támaszkodhat mindig bájitalokra, különösen úgy, hogy sokszor nem tudja előállítani önmagától őket. Próbál nélkülük is erős lenni. Átváltozni ugyan még nem mer, de a fájdalomcsillapítókból néha kihagy adagokat.
Ez most is így van, a reggeli bájital ott csücsül táskája alján érintetlenül, ő pedig egyre inkább érzi a hiányát. Míg egy lépés után a következőt már nem tudja megtenni rendesen, megrogy a térde és ha nem kapaszkodna meg a falba valószínűleg földre esne. Csukott szemmel és összehúzott szemöldökkel várja, hogy elmúljon a kisebb körhintahatás. Ebből könyveinek hangja tépi ki, ahogy koppannak a padlón.
- Jaj ne - még azokat is leejtette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nincs kedvem teljesíteni. Elvárják tőlem, és valakik mindössze azért, mert levitás vagyok, de hát ha nem érdekel az, amit mondanak vagy elém van pakolva, hogy akkor ezt kell tudni? Olyan unalmas... ha túlélem. Legyintgetek Pol felé, hogy semmi baj, végül is túlélem.
- Én szeretem és tök érdekes. Legalább ez a tárgy az - vonom meg vállaimat. - Tényleg? Nekem nem tűnt fel - nyammogok kicsit elgondolkodva. Harris tanár úr szigorú lenne? Hm. Én eddig vagy másik órákon ültem, vagy nem figyeltem a tanárra, csak arra, amit mondd, vagy végig aludtam az órákat. Nos, egyik opcióm kecsegtetőbb, mint a másik, úgyhogy elengedem.
Pislákolva nézek Polra, majd tör ki belőlem a hangos nevetés. Kezeimet dobom magam mellé, fejemet vetem a kanapé háttámlájának, ahogy még mindig nevetgélve próbálok levegőhöz jutni. - Afrika nagyon jól hangzik. Jössz velem? - mosolyodom el féloldalasan. Tényleg jól hangzik, és kevésbé parásnak. Szívesen építek házakat másoknak. Annak legalább értelme is van.
- Ööö - fordulok el. - Hát szóval az van, hogy lehet, hogy bevallottam Zalánnak, hogy tetszik Szofi. És igen, ezáltal magamnak is. Mert szerintem tényleg tetszik - dörzsölök arcomon. - Arra gondoltam elhívom a végzős bálra. Te jössz majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Jaj, én is, nagyon, nem azért mondtam. Igazából gondolkoztam rajta, hogy beadjam a tanársegédi pályázatot - bólogattam magam elé fontoskodva, hogy bizony, legalább az életemben lenne valami fix, valami, amit szeretek. A munkán kívül, ami hol nagyon jó, hol meg a falnak futok tőle. Bár szerintem jó vagyok abban is, mindig sok a borravaló.
Elmosolyodom a nevetésén, a könnyed felfogásán. Afrika jól hangzik. Szerettem ott, de soha nem volt egyszerű, vagy kedves hely. A maga nemében ez a mostani sem az, a nagy, gyönyörű Európa.
- Mehetünk, de nem akarok fixen ott maradni. Elég volt életem első 16 éve - ráztam meg a fejem tiltakozva, hogy bár csábítóan hangzik, nem maradhatok ott örökké. Talán, ha az itteni életem végleg csütörtököt mond, egy nap majd visszamegyek és hozzámegyek valakihez, akit apa kijelöl. Talán.
- Oh! És mit mondott? Nagyon kiakadt? - faggattam Kornélt lelkesen, előre is dőlve kicsit, mutatva mennyire izgulok. Én nem is tudom, hogy maradhattam le erről egyáltalán. - Igen! Úr isten, hívd el! Nagyon jó ötlet. A bálra? Én? Nem hiszem, mit csinálnék ott?
Értetlenül is néztem rá. Én meg a tánc, az két ülön fogalom, pláne a diáktársaim előtt.
- De hívd el! Vegyél neki csokit vagy virágot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Megszeppenve pislákolok kicsit barátnőmre, hiszen a munka mellett még bevállalni valami hasonlót nem lenne kis falat. - Teljes mértékben támogatlak - bólogatok serényen. Pol védjegye, hogy pörög az arcán, mint egy vérbeli eridonos, úgyhogy valószínűleg tudná is vinni a kettőt egymás mellett. Hogyne tudná? Ő Pol.
- Én lehet maradnék. Totális biztonságot nyújtó hely a szüleim ellen - nevetek fel halkan. Polnak elég volt belőle, nem véletlen jött el onnan gondolom, míg én menekülnék az országból is, egy másik kontinensre, hogy ne kelljen házasodnom. Talán hasonló problémákkal küzdünk, és szerencsére ő meg is oldotta magának, de én aligha vagyok ilyen bátor. Talán rá tudnám venni magam. Évek kérdése.
- Meglepő, de nem. Mármint... nem is tudom - dörzsölöm meg tarkómat zavartan. - Fontosabb dolgokat kellett akkor megbeszélnünk, mint az, hogy nekem ki tetszik, így talán elvette az egész élét. De szerintem nem örül neki, amit megértek - még ha nem is nagyon vágta a fejemhez, hogy azonnal szálljak le Szofiról, ismerem már annyira, hogy tudjam, nem örül neki. Nem mondja, mert nem olyan, de valahol mégis félti. Fordított esetben én sem örülnék neki, de szerencsére - már akinek - nekem csak egy bátyám van.
Meglepve hőkölök hátra a hirtelen reakcióra. - Meglátjuk, összemerem-e szedni a nem létező bátorságomat - állok neki összepakolni a jegyzeteimet. - Nem tudom. Ha felsülök Szofival, eljöhetnél velem és nevethetnél azon, mennyire nem tudok táncolni rendesen, csak a kötelezőeket - vigyorodom el szélesen és jókedvűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mintha csak tegnap lett volna, hogy annak idején Petyával összesodort minket az élet ezen az átkozott folyosón. Azóta is összeszorul a torkom, ha végig kell rajta sétálnom. Akkor még nem tudtam, hogy az a véletlen találkozás később mennyire meghatározó lesz, és hogy egy igazi barátra fogok találni, akivel később együtt jártunk szorgalmasan az edzőterembe is, hogy a vékony alkatom ellenére valami kis izmot építsek magamra, amivel elijeszthetem a szekálóimat. Azóta örülök, hogy korban is kinőttem a rosszalkodók többségét, és most már a katedra mögül állva hatalom is megadatott, hogy kellően szankcionáljam őket. Ha össze is súgnak mögöttem, nem érdekel, hiszen fizikailag ujjat húzni biztosan nem fognak már. Remélem, hogy Petya élete azóta jól alakul, hiszen mostanában ritkábban tudunk találkozni...
Éppen a színjátszókör próbatermétől ballagok visszafelé, ahol a tanévet lezáró vizsgaelőadást követően kellett elintéznem pár dolgot. Mindig van mit rendezni a szertárunkban, a jelmezek és kellékek sora kifogyhatatlan. A gondolataimba temetkezem, kissé nosztalgikus hangulatban. Ilyenkor alig vannak a folyosókon, általában a tanulószobán dekkolnak, vagy a könyvtárban, akik pedig már túl vannak a megpróbáltatásokon, azok a szabadban, vagy a faluban múlatják az idejüket, hülyék lennének a kastélyban maradni. Ezért szúr szemet a valamivel előttem magányosan haladó fiú, aki meg-megáll néha, a falnak támaszkodva, mintha fájlalná közben valamijét. De talán csak megbukott éppen, és sírni készül. Mégis, végtagjai gyengülnek, a könyvek tompa puffanással esnek ki kezeiből, az egész pedig egy rossz filmre emlékeztet. Megijedek, amikor felismerem, hogy Rómeó az. Jól emlékszem a tanári értekezleten vele kapcsolatban elhangzottakra.
- Jól vagy? - szólítom meg hátulról, ahogy lassan mögé kocogok. Óvatosan a hátára helyezem bal tenyerem, majd egy gyors mozdulattal felveszem a könyveket a padlóról. - Ettél ma rendesen? - érdeklődöm kissé vallatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megrogy, és ahogy kapaszkodik úgy érzi magát, mintha ugrálóvárban ácsorogna ahol millióegy gyerkőc ugrál. Jó volna leülni, de a folyosó közepén ilyesmire nemigen van lehetőség, így a kivárás mellett teszi le a voksát. Egyszer csak el kell múlnia. A könyvek csapódására elhúzza száját, mégsem mozdul. Ha elengedi a falat annak úgy érzi következményei lesznek. Nem tudná megmondani pontosan mi, de semmi jó.
Érintések. Azonnal megfeszül, ahogy megérzi magán az ujjakat, kezei felkészülnek a lökés felfogására, hogy ne arccal csókolja meg a padlót. Tényleg azt hiszi, valaki épp fel akarja lökni, így a kérdő hang meglepi. Kikerekedett szemekkel kapja fejét az alak irányába.
A férfi arcát egyből beazonosítja. Tanár, valószínűleg ezért nem rúgott bele még egyet. Kedves alak lehet, bár nem igazán volt hozzá még szerencséje.
- Én izé, kicsit forog a világ, de ez már csak ilyen - elmosolyodik, hogy megnyugtassa amazt.
- Csak reggelit. Ez a mai nap nagyon...telihold utáni, tessék csak itt hagyni tanár bá' , tényleg nem olyan nagy dolog. - továbbra is mosolyog, kiegyenesedni viszont nem képes, így kicsit hiteltelenné teszi az arcmimikát a többi. Szabad kezét térdére teszi, hogy kicsit megtámassza magát ebben a borzalmasan hánykolódó világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem akarom megijeszteni, izmai mégis megfeszülnek. Lehet, hogy a tanári gárda tagjaként azt várják el tőlem, hogy rutinosan kezeljem az efféle váratlan helyzeteket, de ilyenkor én is ugyanúgy izgulok, és bár nyíltan nem merném bevallani senkinek, de kissé tanácstalan vagyok. Nincs még tapasztalatom abban, hogy hogyan kezeljem azt a szituációt, amikor egy diák előttem rosszul lesz, egyedül az eligazításon elhangzottakat tudom felidézni magamban, amit még valamikor a tanév elején tartottak nekünk. Viszont az se most volt.
- Talán jobb lenne, ha elkísérnélek a gyengélkedőre - nézek végig rajta kétkedve, a mosolya ugyanis nem győz meg arról, hogy tényleg olyan jól lenne. Sápadt és erőtlen, fogalmam sincs, hogy ez mennyire jellemző rá ilyenkor, de kötve hiszem, hogy hagynák így mászkálni a folyosókon.
Tanár bá'... Hát, ezt még mindig szoknom kell. Még így is nehezen állom meg, hogy ne horkanjak fel a megszólításon, azonban kénytelen vagyok elengedni a fülem mellett. A legfontosabb most az, hogy meggyőződjek az állapotáról, és attól, hogy próbálja játszani az erős felnőttet, még egyértelműen úgy látom, hogy csak el akarja bagatellizálni a helyzetet. Pedig az ilyet komolyan kell venni.
Sóhajtok egyet, majd szemforgatva a pálcámért nyúlok. Egy lazább lendítő mozdulat után az oldaltáskám csatja felnyílik, s a benne lapuló üres kulacs a markomban landol.
- Aguamenti! - kiáltom határozottan, s a pálcám hegyéből feltörő vízsugár lassan megtölti a kulacsot. - Ezt idd meg! Közben nyugodtan támaszkodhatsz a falnak. Van nálad valami nasi? - kérdezem, ahogy átnyújtom az italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Köszönöm, kelleni is fog, kicsit tartok tőle, hogy túlvállalom magam - nevettem el magam, az arcom a kezeim közé temetve, de azok után, amik idén lementek, jobban szerettem volna nonstop elfoglalt lenni, mint azon pörögni, hogy a magánéletemben semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném.
- Jó, majd küldök neked fixen képeslapot. Az enyémek pont ott vannak, ide jöttem előlük - ingattam meg a fejem kis mosollyal. Nem teljesen helyes ez a kijelentés így, mert anyukám sokszor hiányzik, de apukám soha. Sosem volt jó viszonyunk, amin nem segített az sem, hogy vagyontárgyként kezelt, amit kedvére ad-vesz.
- Oh... Akkor azt hiszem, jó ez így, igen. Figyelj, sokszor nem fognak neked örülni az életben, és nem mindig tehetsz ellene semmit. Rám sokszor azért is furcsán néznek, mert más a bőröm színe - tártam szét a karjaim tanácstalanul. Nem értem, ez miért kéne negatív dolog legyen, de az itteniek nagyon is azt éreztették néha, hogy ejnye, fúj fúj. De arra lelkes voltam, hogy ő elhívja a szívszerelmét a bálra, amit nem is restelltem kimutatni. Eléggé meghökkent, de csak kinevettem kicsit.
- Hát nagyon ajánlom. Én szívesen drukkolok valami bokorból, vagy ilyesmi - jegyeztem meg vicceskedve, de igazából nem volt ebben semmi poén, halál komolyan megtettem volna. - Nekem is csak azok mennek, de még csak nem is jól. Ha nem jön össze Szofival, majd legalább jól szórakozunk. Rendben.
Szórakozottan figyeltem, ahogy pakolgatja a jegyzeteit, hagyva beállni a csendet, de én nem éreztem kínosnak egyáltalán.
- Hallod ezek a szerelmi ügyek annyira bonyolultak. Előbb ott volt Gracie, tök jól éreztük magunk a randin, de valahogy neeeem. Aztán volt ez a másik lány, akit nem tudtam kiverni a fejemből, most meg... Ahj. Voltam egy koncerten és... kínlódom, tudod? - volt rajtam a sor végül, hogy borítsam a bilit párkapcsolat témában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A gyengélkedő szóra grimaszba torzul arca. Talán kicsit túlságosan is sokat látta már azt a részét az iskolának az évek során. A kötelező pofaviziteken túl gyakran kísérték be rosszullétekkel a telihold után és előtt, meg a " véletlen" szerzett sérülések zömét is ott szokták ellátni. Imádja a szélesen mosolygó, anyáskodó gyógyítókat, szó se róla, de már kezd lelkiismeretfurdalása lenni amiatt, hogy folyton vele kell foglalkozzanak.
- Nem olyan nagy dolog. A szervezetem lassan regenerálódik. A gyengélkedőn is ugyanezt fogják csak mondani - ebben teljesen biztos, hiszen sokszor mondták már neki ott ezt, pont ugyanezekkel a szavakkal.
- Sőt, lehet lassan kapok egy táblát a nyakamba tőlük azzal a felirattal, hogy "Ha látod rogyadozni csak kerüld ki jobbról és haladj tovább " - elvigyorodik saját poénján, szabad kezével húzva egy vonalat mellkasa elé, ahol a tábla lifegne.
A sóhajra kicsit lejjebb konyul az a vigyor, helyette kíváncsian figyeli a varázspálca okozta varázslatot. A kulacs előbb kilebeg gazdája kezébe, utána vízzel telítik meg.
- Menő varázslat - jegyzi meg, elfogadva a kulacsot. A sok ácsorgás meghozza a hatást, kezd kicsit jobban lenni, így kiegyenesedik, hátát vetve a falnak.
- Nincs, csak egy bájital van nálam ami enyhíti a tüneteket - mondja lelkesen, mielőtt ajkához venné a kulacsot, hogy pár kortyot igyon belőle. Kicsit ügyetlen, talán a rosszullét maradéka miatt, a víz kifolyik ajka szélén és lecsorogva nyakán csinosan átáztatja ingét.
- Oh, hoppá , tessék, inkább visszaadom - elhúzza száját és vissza nyújta a palackot, másikkal nagyban próbálja törölgetni az ingét, mintha az bármin is segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak legyintek arra, hogy túlvállalja magát, aminek hatására repül ki a penna a kezemből. Oldalasan hajolok ki, hogy elnézve Pol mellett nézzem végig, ahogy pörög a földön, majd vonjam meg a vállaimat. Na, mindegy. Így, hogy barátnőm itt van, már amúgy sem fogok tanulni. Kicsit megkönnyebbült érzés, miközben a gyomrom van görcsben. Furcsa dolog ez a vizsgapara.
- Nagyon jó. Akkor menjünk olyan helyre, ahol egyikünket sem találják meg, de mindkettőnknek jó - ingatom meg fejemet. Csak van olyan hely, ami mindkettőnknek megfelelhet. Nem is tudom. Hawaii? Ott meleg is van, pálmafák, kókuszdió - ami szerintem a legindokolatlanabb dolog a világon, de mindegy, megbarátkozom vele. Mi kellhet még?
- Azok csak simán bunkók. Én meg eddig sem tudtam mindenkinek megfelelni, úgyhogy kezdek hozzászokni. Őszintén... nem is akarok már megfelelni, azt sem akarom, hogy örüljenek nekem. Csak fogadják el a döntéseimet - még ha nem is tetszik nekik. Ami előfordulhat, mert eddig egyetlen döntésem sem tetszett nekik. Akkor mi lesz, ha közlöm, nem én fogom örökölni a házat? Hah, jó lesz, mi? A hivatalos örökös a bátyám, és csak azért, mert éppen hadakoznak egymással, még nem rakhatják ki a sorból. Nem tehetik.
- Akkor megbeszéltük. Jó lesz ez, én mondom! Ha más nem, tényleg nevetünk egymáson. Már azért megérte elmenni - nevetek fel jókedvűen és csúsztatok mindent a táskámba. Gondolnám, itt befejeztük az én történetemet, és éppen azért hagyom a csendet, hogyha esetleg Pol... itt is van. Pislákolva nézek rá, ajkaim nyílnak el minimálisan.
- Halványlila Pixie-szárny elképzelésem sincs arról, miről beszélsz. Azt hittem jól megvagytok Grace-szel. Milyen másik lány? És milyen koncert? - szalad ráncba szemöldököm, az információ sokktól szinte lefolyok a székről. Merlinre, ilyen régen beszélgettem Pollal? Borzasztó barát vagyok. - Avass be - dobom le a táskámat a földre, húzom ki neki a széket és dőlök előre, hogy minden figyelmem az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Jó. Az jól hangzik, de valami meleg helyre, ahol nem kell ennyi ruhát hordani, mert ez a talárosdi megöl engem - grimaszoltam. Annak idején az is furcsa volt, hogy több réteg ruha kell, meg mindened takarva van, akkor arról még nem is beszéltünk, mekkora sokk volt, hogy erre még egy talárt is felveszel. Rettenetes macera volt megszokni.
- Azt hiszem ez egy egészséges felfogás. Bár nem értem, hogy miért nem tudnak örülni itt az emberek a más boldogságának, de már én is kezdem megszokni - sóhajtottam fel teátrálisan, el is kényelmesedve most, hogy már nem voltak Kornél dolgai szana meg szét mindenfelé. Nekem az agyam nézett ki ugyanígy, de nem volt benne mód a rendrakásra.
Igazából nem hiszem, hogy Szofi nemet mondana a barátomnak, mert mégis ki lenne rá képes? Egy nagyon okos, aranyos fiú, aki oda meg vissza van érte. Hülye lenne  elutasítani. Ettől függetlenül el tudtam képzelni, hogy szerencsétlenkedünk a táncparketten, ha a dolgok mégsem úgy jönnek ki.
- Iiigen, meg leraboljuk a büfét és pletykálunk a tanárokról, hm? - nevettem vele, mert ez egy teljesen lehetséges jövőnek tűnik, elképzelhető, élhető. Aztán beállt a csend, amit végül én megtörtem a szófosásommal, arról, hogy bizony mennyi mindenbe kavartam bele magam az utóbbi időben. Láttam is az arcán a pillanatnyi sokkot.
- Hát. Igen, mint barátok, szerintem neki már azóta van is egy barátja... neeem esküdnék meg rá. Az csak egy futó dolog volt, arra gondoltam, hogy lehetne belőle valami, de aztán... berezeltem, szóval nem. Ő is itt tanul. Jaj, a koncert. Borkával voltam, tudod, a barátnőm, elmentünk a Lo Siento egyik koncertjére. Rockot játszanak és elég jók is... de hogy nekik a gitárosuk milyen gyönyörű egy ember. - Lassan csúsztam lejjebb ültömben, az arcom a kezeimbe temetve, mert hát, nem gondoltam, hogy nekem ez valaha elhagyja a számat. Már elég sokszor említettem, hogy én szerintem csak a lányokat kedvelem, ez az elmélet pedig most nagyon gyorsan megdőlni látszott. - Szóval most úgy össze vagyok zavarodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem tetszik, hogy ennyire makacs természete van. Tudom, hogy speciális eset, ezért próbálok tapintatos lenni vele anélkül, hogy nyíltan kellene megfogalmaznom az aggályaimat, rákérdeznem a körülményeire, és társai. Nem hiszem, hogy jó néven venné. Így meg kicsit olyan, mintha tabut játszanánk. Hülyének nézhet, ha beadja nekem az egyszerű rosszullét meséjét, amit így nyilvánvalóan nem tudok elfogadni. Mindaddig nyugtalanítani fog, hogy mi van vele, amíg újra megerősödik.
- Gondolom, nem lehet könnyű... - szegezem le a fejem egy pillanatra. Egy kicsit rosszul érzem magam, elvégre semmilyen épkézláb tanácsot nem tudok adni neki. Biztosan hallott már egy sor okoskodást, kioktatást, én meg nem vagyok abban a helyzetben, hogy átérezzem azt, amin neki minden egyes teliholdkor keresztül kell mennie. Nincs semmi, amivel szolgálhatnék, a támogatásomon kívül. - Azért az mégsem elvárható. Jobb félni, mint megijedni - furcsának tartom, hogy egy ilyen szomorú dologról viccelődve tud beszélni, de csodálom is emiatt. Kérdés, mennyire őszintén gondolja így valójában, szerintem csak próbál kifelé erősnek látszani.
Örülök, hogy jobban kezd lenni. Látszólag használ a víz, igazából valami ülőalkalmatosság kellene, de a folyosón abból nemigen van. Elmosolyodom attól, hogy leissza a ruháját, majd a kulacs száját egy újabb pálcaintéssel fertőtlenítve visszapakolok a táskámba.
- Első évfolyam, elég alapvető bűbáj - nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg szerényen, egy kicsit azt is sugallva, hogy azért ettől a szinttől nem kell lehidalni, bár nagyon azon vagyok, hogy jó pálcaforgató váljon belőlem. - És azt bevetted, aztán mégse hatott eléggé? - faggatom tovább. - Ja, még lélegezz mélyeket. Sétáljunk egy ablakhoz, ahol jönne rád egy kis friss levegő, gyere - javaslom neki, amint intek, hogy tegyünk meg pár métert a legközelebbi nyílászáróig.