Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Van itt minden, mi szemnek-szájnak ingere: Bájitaltan, LLG, Mágusjog, GYNT, Vámpírológia. Ilyen sorrendben kell végig mennem az összes tananyagon, különben elvérzem. A tavalyi BIT például borzasztóan sikerült - legalábbis a szüleim szerint -, én borzasztóan boldog voltam, hogy egyáltalán átmentem. De a lényeg, hogy idén sokkal jobban meg kell húznom, különben nemhogy nem merem elmondani nekik, hogy visszaülök a lóra rövid időn belül, de a versenyeket is elfelejthetem azzal a lendülettel. Anya így is nehezen viselte el, hogy a hegedűt teljesen abbahagytam.
A hangra reflexből csukom össze a BIT tankönyvet, ami akkorát csattan, az asztal is majdnem összeesik. A pennám így is elgurul, de kihúzott háttal, totál meglepve pillogok Polra. - Merlinre! Majdnem elvitt egy szívinfarktus - csóválom meg fejemet. Már csak azért is, mert az okos nagyon messze áll tőlem. Maradjunk egy közepesnél. Hellyel-közzel. - Annak is érzem magam - mutatok körbe gyorsan a halmokon. - Teljesen ki vagyok készülve, hogy már megint vizsgaidőszak van, ráadásul már anyámék döntötték el milyen tantárgyakat kell felvennem, így köztük van a mágusjog, amit nem is értek! - fakadok ki keservesen, miközben fejem két oldalán túrok hajamba teljesen kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nincs kedvem teljesíteni. Elvárják tőlem, és valakik mindössze azért, mert levitás vagyok, de hát ha nem érdekel az, amit mondanak vagy elém van pakolva, hogy akkor ezt kell tudni? Olyan unalmas... ha túlélem. Legyintgetek Pol felé, hogy semmi baj, végül is túlélem.
- Én szeretem és tök érdekes. Legalább ez a tárgy az - vonom meg vállaimat. - Tényleg? Nekem nem tűnt fel - nyammogok kicsit elgondolkodva. Harris tanár úr szigorú lenne? Hm. Én eddig vagy másik órákon ültem, vagy nem figyeltem a tanárra, csak arra, amit mondd, vagy végig aludtam az órákat. Nos, egyik opcióm kecsegtetőbb, mint a másik, úgyhogy elengedem.
Pislákolva nézek Polra, majd tör ki belőlem a hangos nevetés. Kezeimet dobom magam mellé, fejemet vetem a kanapé háttámlájának, ahogy még mindig nevetgélve próbálok levegőhöz jutni. - Afrika nagyon jól hangzik. Jössz velem? - mosolyodom el féloldalasan. Tényleg jól hangzik, és kevésbé parásnak. Szívesen építek házakat másoknak. Annak legalább értelme is van.
- Ööö - fordulok el. - Hát szóval az van, hogy lehet, hogy bevallottam Zalánnak, hogy tetszik Szofi. És igen, ezáltal magamnak is. Mert szerintem tényleg tetszik - dörzsölök arcomon. - Arra gondoltam elhívom a végzős bálra. Te jössz majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Megszeppenve pislákolok kicsit barátnőmre, hiszen a munka mellett még bevállalni valami hasonlót nem lenne kis falat. - Teljes mértékben támogatlak - bólogatok serényen. Pol védjegye, hogy pörög az arcán, mint egy vérbeli eridonos, úgyhogy valószínűleg tudná is vinni a kettőt egymás mellett. Hogyne tudná? Ő Pol.
- Én lehet maradnék. Totális biztonságot nyújtó hely a szüleim ellen - nevetek fel halkan. Polnak elég volt belőle, nem véletlen jött el onnan gondolom, míg én menekülnék az országból is, egy másik kontinensre, hogy ne kelljen házasodnom. Talán hasonló problémákkal küzdünk, és szerencsére ő meg is oldotta magának, de én aligha vagyok ilyen bátor. Talán rá tudnám venni magam. Évek kérdése.
- Meglepő, de nem. Mármint... nem is tudom - dörzsölöm meg tarkómat zavartan. - Fontosabb dolgokat kellett akkor megbeszélnünk, mint az, hogy nekem ki tetszik, így talán elvette az egész élét. De szerintem nem örül neki, amit megértek - még ha nem is nagyon vágta a fejemhez, hogy azonnal szálljak le Szofiról, ismerem már annyira, hogy tudjam, nem örül neki. Nem mondja, mert nem olyan, de valahol mégis félti. Fordított esetben én sem örülnék neki, de szerencsére - már akinek - nekem csak egy bátyám van.
Meglepve hőkölök hátra a hirtelen reakcióra. - Meglátjuk, összemerem-e szedni a nem létező bátorságomat - állok neki összepakolni a jegyzeteimet. - Nem tudom. Ha felsülök Szofival, eljöhetnél velem és nevethetnél azon, mennyire nem tudok táncolni rendesen, csak a kötelezőeket - vigyorodom el szélesen és jókedvűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak legyintek arra, hogy túlvállalja magát, aminek hatására repül ki a penna a kezemből. Oldalasan hajolok ki, hogy elnézve Pol mellett nézzem végig, ahogy pörög a földön, majd vonjam meg a vállaimat. Na, mindegy. Így, hogy barátnőm itt van, már amúgy sem fogok tanulni. Kicsit megkönnyebbült érzés, miközben a gyomrom van görcsben. Furcsa dolog ez a vizsgapara.
- Nagyon jó. Akkor menjünk olyan helyre, ahol egyikünket sem találják meg, de mindkettőnknek jó - ingatom meg fejemet. Csak van olyan hely, ami mindkettőnknek megfelelhet. Nem is tudom. Hawaii? Ott meleg is van, pálmafák, kókuszdió - ami szerintem a legindokolatlanabb dolog a világon, de mindegy, megbarátkozom vele. Mi kellhet még?
- Azok csak simán bunkók. Én meg eddig sem tudtam mindenkinek megfelelni, úgyhogy kezdek hozzászokni. Őszintén... nem is akarok már megfelelni, azt sem akarom, hogy örüljenek nekem. Csak fogadják el a döntéseimet - még ha nem is tetszik nekik. Ami előfordulhat, mert eddig egyetlen döntésem sem tetszett nekik. Akkor mi lesz, ha közlöm, nem én fogom örökölni a házat? Hah, jó lesz, mi? A hivatalos örökös a bátyám, és csak azért, mert éppen hadakoznak egymással, még nem rakhatják ki a sorból. Nem tehetik.
- Akkor megbeszéltük. Jó lesz ez, én mondom! Ha más nem, tényleg nevetünk egymáson. Már azért megérte elmenni - nevetek fel jókedvűen és csúsztatok mindent a táskámba. Gondolnám, itt befejeztük az én történetemet, és éppen azért hagyom a csendet, hogyha esetleg Pol... itt is van. Pislákolva nézek rá, ajkaim nyílnak el minimálisan.
- Halványlila Pixie-szárny elképzelésem sincs arról, miről beszélsz. Azt hittem jól megvagytok Grace-szel. Milyen másik lány? És milyen koncert? - szalad ráncba szemöldököm, az információ sokktól szinte lefolyok a székről. Merlinre, ilyen régen beszélgettem Pollal? Borzasztó barát vagyok. - Avass be - dobom le a táskámat a földre, húzom ki neki a széket és dőlök előre, hogy minden figyelmem az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hangosan nevetek fel. - Rendben, majd kitalálunk valamit - nevetgélek tovább fejcsóválva. Nem csoda, hogy nem tudott megbarátkozni vele. Először nekem is furcsa volt, hiszen nem tudom hány év magántanulóság után mindennap talárt hordani, amiben viszketett a nyakam... igazából kínzás volt, de talán én még a szerencsések közé sorolhatom magam, mert egész hamar megszoktam.
- Ez nem az, hogy nem örül neki, dehogyis. Csak óvni szeretné az unokahúgát, amit megértek. Teljesen. Mondom, lehet, hogy visszafele én még rosszabb lennék - vonom meg vállaimat. Igazából csak hálás lehetek Zalánnak, amiért a barátságunk megmaradt mindezek után és még hajlandó velem szóba állni.
- Benne vagyok! - vágom rá azonnal. Ha esetleg felsülök Szofival, amire igencsak nagy esélyt látok, és nem feltétlen Szofi hibájából, hanem mert simán ilyen vagyok, akkor Pollal a maximumot fogjuk kihozni abból az estéből. És őszintén, alig várom már, hogy megtörténjen, mert soha nem voltam még bálon. Egy, nem mertem elhívni soha senkit, kettő, nem éreztem magaménak az ilyen eseményeket - túl sok kiöltözős bálon kellett már részt vennem ahhoz, hogy ne kedveljem az ilyeneket, mikor tudatosult bennem, hogy lényegében ez a bál a mi végzőseink és a mi szórakoztatásunkra készül. Ott a helyem.
Ha ez még lehetséges, akkor egyre értetlenebbül pislogok Polra, miközben meséli a történetet. Mármint azt, ami addig történt, amíg nem volt alkalmunk beszélgetni. - Várj. Tehát Grace-szel nincs semmi, mert neki van barátja, a másik lánnyal sincs semmi, mert berezeltél, de közben van ez a gitáros srác, akibe meg fülig beleestél? - a személyekkel párhuzamosan tartom fel mindig plusz egy ujjamat, hogy tudom-e követni az eseményeket. - És akkor most ezzel a sráccal mi a helyzet? Jártok vagy ilyesmi? - dörzsölöm meg államat gondolkodóan, mintha hatalmas szakértője lennék a témának. Pedig elég csak rám nézni, hogy mindenki tudja ez mekkora hazugság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Átlagosnak indult a nap. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, elfogadod, hogy semmi nem történt - személy szerint, örülök is neki. Végre a hátam mögött tudhattam egy kellemes, eseménytelen napot: amíg fel nem röppent a hír, hogy valami eridonos akciózik. A következő pillanatban Zalán eltűnt, én meg lassú léptekkel - mert futni nem tudok, kösz - indultam a folyosó felé, amit megjelölt. Gondolataim között motoszkál, hogy mintha ezzel a folyosóval már lett volna probléma, ráadásul azok után, hogy ez a hír felröppent, Brightmore mosolyogva tartott órát a felsőbb évfolyamoknak. Valaki azt mondta, kedves volt.
Na, mindebből kiindulva, senki nem róhatja fel nekem, hogy mennyire félve közeledem a folyosó felé, ahonnan csak az üvöltözést hallom. Hol egy fiatalabb hangot, hol Kak-. Szentséges Merlin! Ez Kakasi taná-
És puff. Remek hír, hogy leesik ki fog véget vetni a remek szórakozásnak, de a rossz hír, hogy ennek a személynek a háta éppen beleékelődik a mellkasomba. Megszeppenve pislogok. A nő feje fölött nézem az eridonost, majd pislogok lefelé, hogy meglássam a fehér hajszálakat. Hangtalan tátogok, egyet hátrébb lépve, mintha csak mi sem történt volna fordulok sarkon, hogy olyan gyorsan hagyjam el a helyszínt, ahogy csak lehetőségem van rá.
Maradjunk annyiban, nincs rá sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mikor meghallom Kori hangját, már tudom, hogy nincs esélyem a menekülésre. Nyakamat behúzva torpanok meg és minderre jön Kakasi tanárnő hangja. Vállam felett fordulok hátra megszeppenve, és igyekezvén a legártatlanabb tekintetemet előszedni, de nincs esélyem: a bokámat ért ütögetés hatására a fájdalom felfelé kezd haladni, arcom eltorzul. Akaratlan támaszkodom Korira. Felemelem lábamat, aprókat dörzsölök a felületen, majd követve a néma utasítást állok meg ott, ahol Kakasi láthat.
- El ne engedj, mert összeesek az egész kastély előtt - sziszegem Korinak, hogy nehogy most próbáljon meg igazi eridonos lenni, mert elásom magam. - Doriánon már csak az segítene, ha három Baziliszkusz ugrik be látogatóba a kastélyba - próbálom nyomatékosítani, hogy esélye sincs az eridonosnak és azoknak sem, akik véletlen betoppantak most ide.
Kicsit helyezkedve emelem fel fejemet, tekintetem találkozik a lányéval, aki zavartan elfordul. Elmosolyodtam pedig, remélem nem vette magára, de nem tudom nem észrevenni a vörös éktelenséget az arcán. Intéssel próbálom felhívni magamra a figyelmét - azt elérem, hogy egy háztársam integessen vissza, akire értetlen nézek, majd legyintem le -, és ha sikerül kezemmel mutogatva igyekszem értésére adni, hogy valami nem jó ott a szájánál. Hüvelykujjammal törlöm meg a számat, majd mutatok rá, és eszembe sem jut, ez mennyire tiszteletlen, félreérthető és undorító is lehet külső szemmel, úgyhogy zavartalanul folytatom tovább az activity-t, hiszen nekem már úgyis mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Teddy ordít, én meg annyira el voltam foglalva a fájdalommal és azzal, hogy arrébb kotródjak, fel sem tűnik a Kori hajában landoló nyalóka.
- Veled mi a dementor történt? - pislogok a hajára értetlenül, miközben Teddy szabadítaná meg tőle. Értetlen nézek rá, amolyan miaterv? tekintettel, mert ez így biztos nem fog működni, úgyhogy fél kézzel nyúlok fel és húzom meg én is, majd vonom meg vállamat. - Majd valahogy kiszedjük - bólintok is, mert egyébként Kasza tanárnő nem rossz ötlet - még ha el is felejtem a tényt, hogy ő fodrászkodik is.
A kezemben tartom a nyalóka pálcikáját, mikor megérkezik a navinés, akire csak pislogok. Komolyan úgy nézünk ki, mint akin ő tud segíteni, amikor Kakasi lassan elveszik a káoszban? Itt mindenki maga a káosz, éppen ezért nem akarom tudni, hogy nézhetünk ki kívülről: és erre jön a másik deszka hang.
- Még csak te hiányoztál! - tárom ki fél karomat, amikor meglátom Zalánt, aki befarol, majd amint leesik neki a helyzet, nem éppen diszkrét módon szabadul meg az eszköztől. Mögé elnézve elismerő pillantással fogadom el, hogy ez megtörtént, és én semmit nem láttam. Fordulás közben találkozik tekintetem ismét Pankáéval, megint elmosolyodom, de most nem tartom tovább. Zalánra nézek. - Mind itt fogunk halni. Doriánnak nem megy valami jól a kimagyarázás, aminek eredményeképpen valószínűleg mi is szívni fogunk. Csak remélhetem, hogy nem maraton futás lesz a büntetésünk, ha már Kakasi tanárnő miatt ismét rokkant lettem - monológom végén kap tőlem Dorián egy értetlen nézést, hogy valami jobbal is előrukkolhatna, ha már megcsinálta magának a karriert. Minket is magával rántva, mint valami vú-lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Felsülök, hogy segítsek Korinak, pedig én minden tőlem telhetőt megtettem, és ennek tetejében még megállni sem tudok nagyjából a saját lábamon. Véletlen sem kellemetlen és szánalmas az egész iskola előtt. Dehogyis. Teljesen jót tesz a férfiúi büszkeségemnek meg hasonlók. Az kicsit javít a helyzetemen, amikor Jacob szó szerint beesik a tömeg közepére, de nem annyira, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
És minden fájdalmam ellenére van bennem annyi, hogy fejemet kapjam fel, amikor meghallom az egyik tanár szavait. Totál ledöbbenve követem végig, ahogy elhagyja a helyszínt az eridonossal. Zalánra nézek, majd Kakasira, aki a pontlevonások után osztja tovább az ukázt, kioszt pontot, majd mindenkit útjára enged.
Korira nézek, de mire szólhatnék, már Zalán tart és csak Kori hátát látom. Apróbbakat lépve támaszkodom rá, majd nézek körbe.
- Menjünk innen nagyon gyorsan - hajolok le én is, hogy felsegítsem Jacobot, majd, amikor úgy érzem már, hogy stabil, elengedem és remélhetőleg Zalán támogatásával minél előbb elhagyhatom a helyszínt. Ennyi kellemetlenség egy napra bőven elég volt.