Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
KatiA mai nap is megvolt, túlélte. Habár Zóra pedzegette, hogy hamarosan ki fogják venni a suliból idén valamikor - teljesen letargikus volt a lány -, nem hitt neki. Sokszor mondott már sok mindent Asztrea, azóta nem mindent vesz készpénznek nála. Arra gondolt, hogy mostanában egy csomó titkot megosztott vele a lány, volt olyan, hogy Panka sem tudott róla, legalábbis, amikor ő szóba hozta, a szőke úgy tett, mintha arról semmit sem tudna. Így inkább óvatosabb lett és nem osztott meg semmit egyik lánnyal sem, amit a másik mondott, amikor kettesben voltak. Egyre nehezebb volt számára, hogy ezeket szelektálni tudja, nem akart se rossz barát, se pedig rossz titoktartó lenni. Ebben ráadásul sosem volt jó, így volt rá esély, hogy kikotyog majd valamit hamarosan. Most is inkább elmenekült a csajoktól - rosszullétre hivatkozva a sok kaja miatt -, minthogy elszólja magát egy fiús témában, amiben éppen vitáztak a bestik. Az egyik kedvenc helyére igyekszik éppen, suhogó dísztalárjában, a trófeateremben. Ha nem is a Mennydörgők vitrinje, itt is tök király kviddicskupák vannak. Az egyik kedvence, amikor Szelniczky - ismeri névről és örül, hogy ő is ide járt - egy bombasztikus csavartgólt dob át a kupán, majd újra ismétli magát. Közben az őrző "esik-kel", a jelenet mindig mosolyt csal az arcára, főleg a srác ábrázata, ami meglepően részletes. Ha nem is rohan, lendületesen halad a terem felé. Hirtelen fordul be és megtorpan, ahogy látja, hogy más is van ott, teljesen lefagy. Ráadásul egy Rellonos, így még bajba is kerülhet akár, de talán a zöldek leányai nem akarják őt kicsinálni. Erre persze már látott ellenpéldát, de elég optimista és Eridonosként bátor is, így a megtorpanása sem tart túl sokáig. El is indul a lány felé - szinte teljesen megfeledkezve az eredeti céljáról -, gyorsan meg akarja beszélni vele, hogy ez nem kihágás meg semmi. Talán paranoia a zöldekkel szemben? Ki tudja? De aztán, ahogy közeledik rájön, hogy a lány sírdogál, vagy sírdogált. Aj-jaj, ez még veszélyesebb lehet! Vesz egy mély levegőt és odalép, hogy a másik szemébe nézzen és kitaláljon valami jó okot arra, hogy ne legyen leátkozva.
- Szia! - pillant rá egy kedvesebb mosollyal és akkor ismeri fel a prefektus lányt. ~Basszus!~ - Valami baj van, Kata? - benyúl a zsebébe, egy tiszta, de összegyűrt zsebkendőt vesz elő automatikusan és a lány felé nyújtja. Kicsit meg is sajnálja őt, sosem néz ki jól, ha valaki sír. De talán nem lesz megbüntetve... vagy pont emiatt de! ~Merlin segíts!~
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 70
Összes hsz: 90
|
LaciA lépteket meg se hallja - hiába diktálná azt a józan parasztész, hogy ha már rongálásra adja a fejét, legalább okosan csinálja, ez most más. Most kell neki, hogy kizárólag a kicsinyes bosszúra koncentráljon. Épp kackiás, olyan mugli fújós szülinapi síp módjára oda-vissza pöndörödő, idétlen bajszokat firkál VZR képeire sorban, amikor meglepi az érkező.
A köszönésre összerezzen, hirtelen pördülve meg és ijedtében a következő portrénak szánt varázslatot is elereszti, telibekapva vele a másikat. A dolog tragédiája, hogy mivel ez nem hús-vér (illetve... szőr-borosta?) bajusz, László aligha érzi, hogy barátságosnak szánt mosolyát épp beárnyékolja egy porondmestert megszégyenítő bajuszszépség. A látvány annyira bizarr, hogy Alti hirtelejében megszólalni se bír - képtelenség eldönteni, mire reagáljon előbb: arra, hogy sírni látják, az ismerős arcra, vagy az azon terpeszkedő, rángatózó szőrzetre. Gépies mozdulattal elveszi a felé nyújtott zsebkendőt, nem is nagyon regisztrálva, mit tart a kezében. Tátog párat, aztán elöntik a szemét a könnyek és csukló hang szakad fel a torkából.
- La...Laci!-Egy pillanatig úgy fest, mintha a fiú nyakába akarna borulni, de valami visszatartja. Helyette lerogy - vagyis inkább csak letottyan a földre, mintha a lábai elunták volna a dolgukat - felhúzott térdeire fektetve karjait és elbújva mögéjük. Az így felhúzott barikád elnyeli a hangok javát, s bár válaszol, lefeljebb töredékeket érteni; valamit elsősökről meg igazságtalanságról.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 196
Összes hsz: 231
|
"Az ember bonyolult lény,
valóságos labirintus,
és ha magyarázatot keresve indulunk el
benne, könnyen eltévedünk" Dr. MeyersMikor végre feltekint, szemei akkor is csupán a pszichológus válláig siklanak fel, s onnan néz aztán befelé, mikor Riley a teáért indul. A váróból beljebb viszont csak akkor lép, mikor megkapja az italt.
- K... Köszönöm. - Kénytelen elengedni a blúza szélét, hogy megfogja a tálcát, ám kezei remegnek. Ezért lép beljebb, hogy le tudja rakni azt a kis asztalra.
A szoba halvány, zöld és barna színeket ölt, a navinés pedig óvatosan le is ül a fotelbe bögréje mellé. Nem helyezkedik el kényelmesen, csak a fotel szélére ül, s lábaival továbbra is tarja magát. Teájába citromot nyom, a cukorhoz nem nyúl. Közben lábával kezd dobolni, bár ő nem is veszi már észre. Ahogy a pszichológus újra hozzászól, már a bögrével a kezében fordul felé. Óvatosan iszik bele, hiszen sejti, hogy forró az ital. De legalább takarja az arcát.
Szeme Riley kezét követi, onnan a dobozra siklik. Lassan rakja le a bögrét és áll fel ismét. Szaggatottan bólint a kérésre, majd óvatosan lép kettőt. Ezúttal pulcsija ujját húzza kézfejeire, azokat gyűrögeti. S mivel a teásbögre is kikerült a képből, fogait alsó ajkába akasztja. Lassan hajol le és néz bele a dobozba. Először nem tudja, mit is kezdjen fura holmikkal. Végül egy színes, összetekert, műanyag darabot emel ki. Értetlen arccal kezdi csavargatni. Nem jön rá, hogy mire is kéne használni.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
RamiAh, milyen jó kis semleges színek! Mindjárt barátságosabb minden, s a közhiedelemmel ellentétben szeretem az ilyet - orvul felüti a fejét néhány cserepes, zöld növény is, amint gyönyörködöm. A leányzó teázgat, békén is hagyom, csak egy árnyalattal vastagabbra nógatom az időközben sarjadt mohazöld szőnyeget, mert elég kényelmetlennek tűnik az, ahogy a fotel szélén egyensúlyoz. Akkor már inkább huppanjon le a földre
Visszatérek a székemre, felvéve az előző fonalat - bár vendégemnek akarok elsősorban időt adni az akklimatizációra, attól még elvégezhetem a dolgom. Úgyse szeretek füllenteni, meg aztán, munka közben még rajta tarthatom a fél szemem. Egyelőre elvan a bóklászással, ami remélhetőleg segít, hogy kicsit jobban magáénak érezze a teret. Fingers crossed.
Nagyjából öt percbe telik, hogy a dokumentum végére érjek - karjaimmal megtámaszkodva eltolom magam az asztaltól, kifújva a levegőt. Nemmm szeretem a kézzel kitöltős dolgokat, mindig elrondítja az írásom... Hát, ez is kész.
- Végeztem!-*Jelentem be derűsen, jóformán felpattanva a megkönnyebbüléstől. Fogom a bögrém, elkopogok még egy adag kávéért, aztán - hacsak nem a földön kempingezik - a fotelemhez. Egy kicsit megigazítom, ezzel is több teret adva, mielőtt leülnék.
- Mi újság?-*Mosollyal kortyolok, teljesen szabad kezet adva, hogy témát válasszon.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 196
Összes hsz: 231
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" Stephen
augusztus 13Csendes helyet keresett magának. A jó idő okán a legtöbb diák a szabadban töltötte a szabadidejét - tehát ez Ramónának nem volt opció. Így lyukadt ki a színjátszósok próbatermében, hosszas bolyongás után. A hely üres, vagyis minden szempontnak megfelel.
Az elől hagyott néhány szék között szlalomozik, hátán a gitárjával. Régen játszott, és még régebben írt, ezt szeretné most orvosolni. A színpadra tervez felülni, az a hely szimpatikus neki. A pódiumra felmászva elő is veszi tokjából a hangszert, s hangolni kezdi. Fül után is menne neki, de szeret igazán pontos lenni, így a gitár fejére csípteti az apró hangoló kütyüt. Egyenként pengeti meg a húrokat és kezdi tekergetni a megfelelő hangolókulcsokat. Már most jó érzés hallania a gitárja hangját.
Mikor pedig a húrok tökéletesen szólnak, egy lassú dallamot kezd játszani bemelígés képpen. Egy régi szerzeménye. Szemei közben végig futnak a termen. Sosem járt még itt. Ekkor akad meg szeme a színpad szélén hagyott hangszeren. Végig játssza a dallamot (mert nem bírná félbehagyni) és saját hangszerét a tokjára fektetve feltápászkodik a színpad széléről.
Lassan hajol le az ismeretlen gitár fölé, s arcára azonnal kiül a riadt csodálkozás. A hangszert ugyanis törött állapotban találja meg. Nem számított a látványra, így a sérült hangszer még inkább megrázza. Óvatosan érinti meg a gitár nyakán, kitapintva a széles repedést a fában. Ujjai onnan vándorolnak tovább egészen a fejhez, ahol a a törött fa szálai határozottan olyan szögben meredeznek, amilyenben nem kéne nekik. A szakadt húrok csak a hab a tortán, bár Ramóna majdnem elvágja a kezét az egyikben.
A színpadon térdel a törött hangszer mellett, s próbálja eldönteni, mit is kéne kezdenie vele. Azt sem tudja, kihez tartozik. Végül a szakadt húrok után nyúl, leszedi azokat, s feltekerve maga mellé teszi őket. A még ép húrokat is leszedi, hogy ne húzzák tovább a repedt nyakat.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseOlyan voltam, mint a frissen főzött kávé: körbevesz egy vonzó és misztikus gőz, lelkem földies színekben kavarog, keserű, füstös ízével. Még bennem élt a gyász emléke szeretett hangszerem iránt és tátongott bennem egy lyuk, mint a kifeszített lepedőn, ha tűz éri, majd egy nagy körben kiég az anyag. Ez az érzés aztán keveredett a sötét űr mélységével. Vissza akartam menni Hozzá, még egyszer darabjait látni, szimbolikus búcsút venni tőle és kitalálni, hova tovább. Az ajtónál megtorpantam egy fél pillanatra, kellemes zene ütötte meg fülemet. Már csak az ismerős ütemre is muszáj volt belépnem! A színjátszókör próbatermében elcsíptem egy alakot, aki éppen a meglévő húrokat tépkedte le,így valószínű előadásának végére sikerült megérkeznem. Na nem mintha tettével kárt tudott volna okozni valamiben, ami már egyébként is romhalmazzá lett. Inkább a továbbra is a tárgyhoz engem kötő érzelmek miatt lettem hirtelen oltári dühös, hát hogy merte csakúgy tépkedni úgy az én húrjaimat, mint udvaron a füvet?! Erőltetett nyugalommal léptem oda a tőlem sokkal alacsonyabb lányhoz. - Elnézést - szólítottam meg nyájasan, monotabb hangszínben, mint terveztem, de jó volt ez. Legalább ha figyelt, árnyalanyi szomorúságot is kivehetett és nem a dühöm csattant rajta, ami belül égetett - Megkérdezhetem, hogy miért szedted le a maradék húrokat? Nonó javítási kísérletének hála a fej elvált a nyaktól, talán épp csak töredékek tarthatták. Nem láttam teljesen jól és furcsán felkavaró volt a törött gitáromnál állni úgy, hogy épp más tanúja lehetett gyors hangulatingadozásaimnak. Mivel az előbb zenélt, így persze elég vádló lett volna csak itt megállni, valamit még mondanom kellett. - Hallottalak az előbb. Egész jó volt, bár mondjuk csak a végére sikerült beérni – mosolyogtam rá, de csak a perifériámból figyeltem – Jó szar látvány, mi?Még a jó zene se kötött le teljesen. Azt hiszem kicsit én is eltörtem.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
KatiAz átlagnál nem vagyok jobb a pálcamágiában, így a felém reppenő varázst - amit ijedtemben nem is ismerek fel - egy fejmozdulattal próbálom elkerülni. Mivel nem érzek változást, így továbbra sem gondolok semmi rosszat. Biztosan megijesztettem, de ő célt tévesztett. Hátrasandítok, ott sem látom nyomát semminek, így lélekben vállat vonok. Azonban azt pontosan látom, hogy nincs jól a másodéves lány, aki ráadásul prefektus. Én mindig úgy gondoltam, hogy a Rellonosok még ahhoz is kemények, hogy ne mutassanak ki érzéseket más házbéliek előtt, de úgy tűnik, hogy megdől ez az amúgy sem szilárd lábakon álló elméletem. A zsebkendőt elveszi Kata és már látom, hogy rám fog ugrani, mert nagyon megbánthatta valaki, vagy valami. Emelem a kezem, hogy majd átkaroljam, de pár másodperc múlva le is engedem lassan, miközben a Nagyúr rokona szép lassan felhúzza a páncélját és leül. Közben próbálom kihámozni amit mond. - Bántott valami gólya? - csusszanok le mellé, hogy lássa, nem akarom magára hagyni. Annyira nem is ismerjük egymást, hiszen egy évvel idősebb, és annyira meg nem vagyok szabályáthágó, hogy sokat összefutottunk volna. De amúgy nincs vele bajom, és eléggé tele is ettem magam ahhoz, hogy ne nagyon akarjak mocorogni. Azaz, maradok, amíg lehet és hátha kiszedek belőle valamit, vagy akár segítek is rajta valahogy.
- De most miért sírsz? Tök jó fej csajszi vagy, meg... csinos is! Szerintem - ennél több érv egy 16 évestől valószínűleg egy lánynak nem kell, ha dicsérik. Majd elviszem őt az egyik ingyenjegyemmel! Na, ez lesz az aduászom, ha más nem jön be. Szerencsére elég edzett vagyok a lányokkal kapcsolatban, Zóra és Panka mellett olyanokat is megtudtam már, amit normális pasinak sosem kéne.
- Én meg fogok bolondulni idén amúgy. Remélem a rokonod nem talál ki most valami bolond feladatot, mint tavaly! Viszont ötös lettem nála, jókat írtam rólad - elmosolyodom, hátha ezzel javítani tudok a helyzeten. Meglátjuk.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 196
Összes hsz: 231
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenNem veszi észre, hogy társasága akadt, különben nem játszana tovább. Pláne nem merné piszkálni az idegen hangszert. Így viszont, hogy nem veszi észre Stephent, biztonsággal mászkál a színpadon, nincs zavarban. Ahogy pedig saját hangszerét leteszi, a másik, törött darabhoz lép.
Láthatóan rezzen össze, ahogy a fiú hozzászól. El is engedi a hangszert - persze ügyelve arra, hogy ne okozzon neki nagyobb sérüléseket. A kérdés zavarba hozza, s rögtön ajkába is harap. A fiúra néz, ám csak a vállára, s onnan is szinte rögtön elkapja a tekintetét.
- Hogy ne törjön tovább a nyak - nyögi ki végül, önmagához híven halkan. Közben óvatosan mutat a nyak repedésére, s fej tövére. Azt a néhány töredéket is érdemes óvni, Ramóna legalábbis így véli.
Nem veszi észre a fiú hangjában bújó érzelmeket, ahhoz neki sose volt érzéke, csupán a jelenlététől jön zavarba. No meg attól, hogy kérdéseket tesz fel neki.
- A tied? - kérdezi aztán, miközben a húrok után nyúl, és a levitás felé nyújtja azokat. Ha a fiú tulajdona a gitár, őt illetik a húrok is, a nevinés nem szeretne tovább babrálni vele engedély nélkül.
A dicséretre nem számít, ismét lesüti a szemét, ajkába harap. Bár közben feltápászkodott, így is jóval alacsonyabb a másiknál. Megszokta ugyan az érzést, hogy alacsonyabb az emberek többségénél, de Stephen mellett pláne aprónak érzi magát. Ráadásul zavarba hozza a dicséret, így csak motyogni tud valami "köszönöm" félét, egyenesen a másik mellkasának.
A kérdésre aztán bólint, el is húzza a száját, ahogy hátranéz a törött hangszerre. Ramóna nem teljesen így fogalmazott volna, de átérzi, mire gondol a fiú. Egy különösen szép hangszer ráadásul, igen kár érte. De hátha meg lehet még javítani.
- Mi történt vele? - fordul aztán vissza a levitás felé, s szegezi állának a kérdést, már valamivel hangosabban.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 196
Összes hsz: 231
|
"Az ember bonyolult lény,
valóságos labirintus,
és ha magyarázatot keresve indulunk el
benne, könnyen eltévedünk" Dr. MeyersÉszre sem veszi, mennyire hozzá igazodik a tér, csupán megállapítja, hogy kellemes hangulata van. A helyzet ettől függetlenül továbbra is igen kényelmetlen számára, és kezdi ismét megbánni, hogy idejött. A tea is segít valamennyit.
A pszichológus hangjára visszaejti a műanyag darabot a dobozba, s fel is tápászkodik mellőle. Még vet egy pillantást a halom fura játékra, mielőtt visszalépne a fotelekhez és a teához. Nem mer a szőnyegre ülni, bármennyire is hívogató számára. Úgy érzi, nem lenne illendő a földre ülnie. A nagymamája is mindig rászólt, ha túl sokáig ült a földön. A fotelbe helyezkedik vissza, már kicsit kényelmesebb helyzetben, ám vállai továbbra is előre esnek, s pulcsija húzogatásával sem hagy fel. Szemei hosszú ideig pihennek a teásbögrén, mielőtt újból felemeli, s kortyol belőle néhányat.
Riley kérdése is kortyolgatás közben éri, és határozottan meg is lepi. Kikerekedett szemekkel, meglepetten bámul a vele szemben ülőre, pontosabban a vállára. Lassan teszi le a bögrét, majd szorítja kezeit térdei közé. Az ajkába harap, s szemei a szőnyegre siklanak. Ritka az, mikor teljesen ő irányít egy helyzetet. Legalábbis ha mások is részesei. Fogalma sincs, mit is kéne mondania, s úgy érzi, nem jön ki hang a torkán.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
RamiNos, úgy fest, kissé torkára forrasztottam a szót - őszintén nem vártam ilyen mély döbbenetet egy mizujs hatására, rosszul mérhettem fel a szitut. Szó sincs azonban végzetes hibáról, úgyhogy bár adok neki időt, hátha sikerül túllendülni a kezdeti meglepetésen, nyugodtan hátradőlve várakozom. A testbeszéde viszont egyre zárkózottabb és szorongóbb, szóval ideje újabb próbát tenni.
- Akkor...*köszörülöm meg finoman torkomat, csak hogy magamra vonjam a figyelmét,*- Ízlik a tea? Történt ma valami érdekes vagy különös veled?- Valahol van még egy doboz vajas kekszem, vészhelyzet esetére, de tartogatom még egy kicsit. Leszűkítem a kérdést, hátha megtudom, valami kiborította-e és amiatt ennyire nehéz megszólalni, vagy maga a rendelő és az én ismeretlenségem a probléma gyökere.
- Nincs rossz válasz,- fűzöm aztán hozzá, s hangomon most is érezheti, hogy mosolygok. Ráérünk, lábamat keresztbevetem egymáson, kávém illatát élvezve, s aprókat kortyolok belőle.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Ifjabb Holló professzor - Szégyenletes. Szégyenletes, ha mondom! És tudja fiam, mi a legszörnyűbb? Hogy egy cseppnyi bűntudatot nem látok az arcán!! - fel-alá járkált az öregasszony, lila csizmája könyörtelen kopogással törte meg a tanári egyébként nyugodt csendjét. - Idén fog végezni, a szentségit! Nem tudja már fegyelmezni magát erre az utolsó pár hétre? Gondol maga egyáltalán a saját jövőjére...? NE MOST! - üvöltötte Kakasi, ahogy nyílt a tanári ajtaja, de nem az volt a túloldalán, akire számított. Nem csak ő, de a szoba valamennyi portréalakja, akik a jelenetet figyelték, most a jövevényre pillantottak kíváncsian. Csupán a nő elé húzott széken maradt mozdulatlanul a tanerő dühének tárgya.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Professzor asszony Legyünk őszinték, hogy ha Kakasi kollegina ordít rá az emberre, hogy ne most, akkor nem csak ő, de három generációnyi felmenője is eljön bocsánatot kérni. Mondjuk azt megnézném, ahogy a dédszüleim kimásznak a sírból, és Nemeskétől idáig elvonatkoznak, hogy elmondják, igazán sajnálják. A dédimamáim jönnének elől, a papáim meg morogva utánuk, hogy ez a nap már el van cseszerintve. Én viszont nem várhatok, végignézve a jeleneten pedig nem is biztos, hogy nem akarom megzavarni.
- Sajnálom, de nem várhatok odakint. De úgy vélem, hogy három hasonló helyzetben lévő lány várja magát odakint. Az egyikük már sír. - az apám arra tanított, hogy ne legyek szemtelen és ne hazudjak, így hát mind a kettő teljesül, mert a lányok tényleg kint vannak, és az egyik tényleg sír. Én pedig nyugodtan lépek az asztalomhoz, hogy a bezárt fiókból egy gyógyszeres dobozt vegyek elő, és bevéve belőle két szemet, víz nélkül lenyeljem, mielőtt helyet foglalok. Csak kell egy kis csend, hogy összeszedjem magam.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Ifjabb Holló professzor - Maga itt marad - szegezte sétabotját Hollósira, akin bár látszott, hogy megfeszül a rámutató pálcától, nem vált ki belőle különösebb reakciót. Karba font kézzel dőlt hátra a székben és burkolózott némaságba. - Ha nincs fontosabb dolga Albert kedves, megtenné, hogy szemmel tartja, amíg visszajövök? Pár perc. - kérdezte aztán megenyhülten a férfi felé fordulva, mielőtt kirobogott volna a tanári elé. Ott rövidesen nem a síró lányka volt a leghangosabb, mert újra elüvöltötte magát az asszony.
- JANKOVITS!!!
Csapódott a tanári bejárata és a keselyű kopogása is hamar beleveszett a csendbe.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Professzor asszony és Zalán- Önnek bármit. - mosolygok rá kedvesen, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ahogy megront, amitől kicsit ki is ráz a hideg, de próbálom minél jobban leplezni. A fejfájás makacs dolog, nem szeretem, amikor megjelenik, mert ki tudja meddig tart, és nem szeretném, ha rosszabbodna, de a gyógyszereimre ilyen hamar nem vehetek be még egy fájdalomcsillapítót is. - Minden rendben? Elég ijesztően szegezte neked a botját. - amit az ember senkinek nem kíván, mert lássuk be, több, mint ijesztő. - Mit követtél el? - kérdezem inkább, hátha nem kapott akkora sokkot, mint amekkorát én szoktam néha.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor - Semmit - felelte Zalán tömören. Már csak ez hiányzott neki. Annak kifejezetten örült, hogy Albert nem volt éppen a látószögében, bár a hangja is éppen elég volt ahhoz, hogy feszültség legyen újra úrrá rajta. Kimerülten hunyta le a szemét és már éppen döntötte volna hátra a fejét, mikor az egyik portréból kiszólt egy asszony, akit egymás után követtek szajkóként a többiek.
- Tilosban jár.
- Tolvaj.
- Rongál.
- Tiszteletlen!
- Befejeztétek? - Már a fiú nyelve hegyén volt egy sokkal paprikásabb replika, de hamar visszaszívta, mielőtt még újabb jelzővel bővülne az előbbi lista.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán Igen, a legtöbben semmit sem tesznek, azért kerülnek büntetésbe. Én sokszor azért kerültem, mert Bontovich Miksa mellett álltam. Szó szerint, csak álltam, szóval tudom, hogy milyen is az. Aztán jönnek a hangok, és én felpillantok az asztallap bámulásából, kissé összevonva a szemöldökeimet. Szusszanok egyet, felkelve közelebb sétálok, és Zalán mellett megállva felpillantok a hangadókra. - Na de kérem, kedves Fatma, ha jól emlékszem kegyed ellopott egyet a fajtiszta hófényekből egy tilosban járó férfi hatására, aki a házasságuk során igen sokszor volt tiszteletlen, és rongált is, Ön mégis kitartott mellette, és ha nincs az a végzetes momentum, ki tudja, mi történik még, nem igaz, Mr. Budge? - mindig is kegyetlenségnek gondoltam, hogy a feltalálót és feleségét egy azon falra, egymás melletti keretekbe helyezték el, és mégis megtörtént. - Nem kell itt ülnöd, nyugodtan gyerek oda hozzám, majd azt mondjuk, hogy a szorosabb megfigyelés érdekében.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor - Köszönöm, de jó itt - felelte egy újabb sóhajt követően. A cipője orrát kezdte bámulni, ahogy lábait kinyújtotta maga előtt ültében. - Tanár úr.
Ezernyi gondolat cikázott az agyában, de Albert idáig egyik szereplője sem volt. Szerette volna, ha ez így maradna. Bár fájt elismerni, egy fokkal jobban esett neki, hogy ő legalább nem üvölti le a fejét. Összekulcsolt jobb kezének ujjai görcsösen összeszorultak, majd ernyedtek aztán el hirtelen. A pálcája a mögötte lévő asztalon pihent, mellette a táskájával.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Ám legyen, ha jó itt. - nekem nem tisztem megítélni, de a velem szemben lévő íróasztalnál, ahol Reményi Emma tanárnő ül, bizony sokkal kényelmesebb szék van, nem tudom, hogy azt magával tervezi-e vinni, ugyanis éppen új irányba készül terelni az életét, és az év végén otthagyja a tanodát. Visszalépkedve az asztalomhoz leülök, és levéve a szemüvegem, a homlokomra teszem a két kezem, és masszírozni kezdem, úgy, ahogy Laura tanította. Ő persze ügyesebb, olyankor mindig elmúlik a fejfájásom, ha ő csinálja. Szusszanva könyökölök az asztalomra, és Zalán hátára pillantok, aki jó barátja Rue-nak, de mostanában már nem mesél róla, ami furcsa. - Tényleg megtetted azt, amivel vádolnak?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor Fejét oldalra döntötte és újra szorított egyet az ujjain. Ajka enyhén megrándult, de ezt a másik nem láthatta.
- Számít bármit magának, mit válaszolok? - nem volt tiszteletlenség a hangjában, de érezhető volt a különbség, ahogyan vele és ahogyan Kakasival beszélt. - Higgyen, amit szeretne.
Komolyan gondolta, amit mondott, de közben mégis ambivalens érzések szorították a mellkasát. Inkább ezen volt megbotránkozva. A saját hangja annyira... idegennek hatott.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Szokott számítani, igen. - felelem teljesen higgadtan, a homlokomat ráncolva erre a visszakérdezésre, de azzal nyugtatom magam, hogy még a sokk hatása alatt van. Nem hibáztatom, én is az alatt lennék, ha Kakasi rám meredne így. - Rendben, akkor véleményem szerint csupán csak félreértés történt. - kizárt, hogy egy levitás kölyök lopjon és tiszteletlen legyen, szerintem beléjük születésükkor beléjük kódolják azt, hogy miként kell jól viselkedni. Miksa például szívből gyűlöli őket, és őszintén szólva a diákéveim alatt nekem is számos alkalommal meggyűlt a bajom velük és a kis spicli hajlamukkal. Mivel a gyógyszernek még kell egy kis idő, hogy hasson, de közben érzem, hogy a vércukrom leesni készül, és a fiókomban nincs semmi, így felkelve Farkasházy asztalához sétálok, bele megint a fiú látószögébe, és az asztala alsóbb fiókjában kezdek el kutakodni, teljesen természetesen. - Nem vagy éhes? Én enni fogok, és remélem nem zavar.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor Szemét a plafonra tapasztotta, mintha azt kérdezné Merlintől, hogy miért van ilyen röhejesen kifacsart humorérzéke, amiért ezt a beszélgetést végig kell ülnie.
- Nos, örülök - préselte ki magából a megjegyzést. A portrék közül közben több is megüresedett, úgy látszott megunták Zalán szófukarságát és Kakasi sem volt éppen itt, hogy műsort adjon. Legalább az ő megjegyzéseiktől meg lett kímélve.
- Gondolom a vak bizalma miatt kedvelik annyira. Népszerű tulajdonság. - bukott ki belőle hirtelen. Alig láthatóan az ajkába harapott, mert azon kapta magát, hogy épp kezdi feszegetni a határokat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Az biztos, hogy nem a legjobb barátom miatt. - közismert tény, hogy Miksa az, és őt sokan nem tudják hova tenni. A legtöbb fiú és férfi utálja, mert a nője jó eséllyel megvolt neki, emellett az őszintesége sem éppen a legkifizetődőbb. Farkasházy székébe ülök, miközben két pezsgőkrémes croissant kezdek el bontogatni. - Én alapvetően jónak ítélek meg mindenkit, és bizalommal vagyok mindenki iránt. - felelem nyugodtan, hogy a feltételezésére is választ adjak. Tekintve, hogy Rue-val nagyon jóban vannak, feltételezem, hogy ez az új felállás miatt bizalmatlan velem, de nem bánom, ha szeretné kitapogatni milyen ember vagyok, anélkül, hogy az ő neve szóba kerülne. - Mielőtt a Bagolykőbe kerültem, papnak készültem. Aztán megváltoztak a dolgok.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor Ha nem azért ült volna ott, amiért, ezen talán még nevetett is volna. Igaz, hogy keserédesen. Valószínűleg eme tulajdonsága miatt nem üldözte el Autumn őt maga mellől. Zalánnnak kellett hozzá pár hét, mikor már különösebb ok nélkül megengedte, hogy leüljön mellé a nagyteremben.
- Figyeljen, ez így is épp elég kínos anélkül, hogy rámerőltetné, hogy megismerjem magát. - fordult hirtelen hátra a székben. Arca kérlelő volt, karjait pedig már az ölébe ejtette, nem fonta össze védekezőn. - Kíméljük meg egymást az ilyen beszélgetésekkel. Magának nem kell megtudnia rólam olyasmit, ami egyből aláásná az úgynevezett bizalmát, nekem meg nem kell meghallgatnom a pályaválasztási krízisének a melléktermékét... Minden tisztelettel... - fakadt ki végül, hogy nyomatékosítsa: nem akar itt lenni vele, de nem akarja már erősebben sem kifejezni magát.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
|
Máltai Ramóna EmeseNem akartam megzavarni semmit, de a gitáromat látni akartam, hogy kipróbáljam, milyen lenne elengedni őt. Amikor nyílt az ajtó, egyúttal kinyílt bennem egy ólomkapu, amin lassan minden érzelmem keresztülfolyt és összekeveredett. Korábban még a színpad felől hallottam a lépteket, viszont amikor becsuktam és törött hangszeremhez fordultam, a leányzó már körülötte legyeskedett. Lehet fogalma se volt róla, mennyire kecsesnek tűnt, kicsit egy őzre emlékeztetett. Amikor kérdőre vontam, még úgy is viselkedett! - Oóóh – Óvni egy törött tárgy darabjait? Kicsit megnyugtattak a lány szavai, illetve hogy látszólag nem nagyon érdekelte, hogy mi jár a fejemben – Köszönöm.Feleltem halkan, továbbra is a gitárt nézve. Felvetülhet a kérdés, „Oké, de mit?” Hálás voltam, mert tiszteletreméltó módon bánt ezzel a hangszerrel. Láttam, hogy tulaja egynek, szóval mertem feltételezni, picit egy hajóban eveztünk és meg tudta érteni, miért nem néztem rá, amikor beszéltem. Csendben maradtam, egyedül akkor szólaltam meg újra, amikor ő kérdezett. Kérdőn rápillantottam. Kék tekintetében kavargó zavart láttam, amitől ösztönösen is szélesebbre húzódtak ajkaim. Aztán észrevettem felém nyújtott kezét, mintha lett volna benne valami… Feszítő érzés lett úrrá mellkasomban, szívem darabjait tartotta selymes ujjai közt és nyújtotta felém. - Igen – bólintottam, de nem vettem el a húrokat - Tartsd meg nyugodtan, nekem egyelőre… nem aktuális. Neked viszont jól jöhet még. Haa akarod, alaposabban is megnézheted a gitárt--, vagyis ami maradt belőle. Ez különben egy Gibson. Ismered a márkát? Most vettem észre, mennyivel kisebb tőlem a másik. Mulattató volt. Kis méret, hozzá legalább kétszer akkorra zavar. Halkan kuncogtam ábrázatán, köszönetnyilvánítását pedig egy szívből jövő mosollyal fogadtam. Aranyosnak találtam. Aztán ez a pöttöm lány meglepett; kitörő hangjának élén leplezetlen meglepődöttséget mutattam elkerekedett számmal. Lehet csak azért tűnt így, mert hangosabban beszélt az eddigiekhez képest, ám nekem az agyam ennek hatására másik csatornára kapcsolt és a saját képére formálta az eseményt. Kicsit a saját vádló hangsúlyommal kevertem az egészet, amit az Eridonosnak szegeztem, aki ezt tette Vele. Kezem enyhén ökölbe szorult, majd amilyen hirtelen ez történt, úgy elernyedt. az egész hátterében az állt, hogy haragudtam Nonóra, őt és magamat is vádoltam a történtek miatt; túlságosan friss volt ez a seb. - Én a színpad szélén ültem, amikor jöttek a színjátszósok próbálni. Mondtam, hogy elmegyek, aztán erről a falról – léptem oda - mászott valami, gondolom egy pók, az egyik női tag arcához közel. Na most ő reflexből a hozzá legközelebbi dolgot használta, hogy leüsse… Ekkor vette el tőlem a gitárt és csapta szét a falon. Jéé, nézd! Még itt a kráter, amit hagyott! Akkora volt majdnem, mint az öklöm. Még a póknak is ott maradt a falra száradva két lába és alvadt vértócsája. A helyzet beálltakor nem realizáltam, hogy ekkora dögöt loccsantott szét az Eridonos lány. Néztem a földet, de szerencsére más nem maradt az állatból. - Vajon ez farkaspók lehetett? – kérdeztem félhangosan, kicsit elterelődve, de aztán hamar visszatértem eredeti témánk medrébe – Szóval betörte a csajszi a gitár fejét, elpattant úgy két húr és meglazult a nyak, én meg rárivalltam. Megpróbálta megcsinálni, de rossz varázsigét használt, és még tovább tört, úgyhogy itt vagyok rockerként hangszer nélkül!Fortyogó dühöm kezdett ismét a felszínre törni, úgyhogy elmentem az ismeretlen mellől, fel-alá sétáltam egy pontban, majd vegyes érzésektől fűtve inkább leültem a színpad szélére, a tárgyra fókuszálva, hogy kifújjam magam. Kezeimet magam mellett tartottam, rájuk támaszkodtam. Remegtek.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Kínos? - pillantok rá csodálkozva, mert nem tudom, hogy miért lenne kínos. Talán Rue elmondta neki, hogy haldoklom? Azóta, hogy mindenki, aki számomra fontos, tud erről, elszállt az aggodalmam, hogy milyen lesz az, amikor majd kiderül. Minden és mindenki normális maradt, sőt, Botond szörnyű vicceket is elsüt néha. - Esetleg tettem valamit, ami miatt ellenőrzések vannak Önben? - mivel magáz és feszült, jobbnak látom én is visszamagázni.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor Vissza akart fordulni, remélve, hogy ezzel le van tudva a dolog, de ez a válasz azért meglepte. Albert vonásait fürkészte, mennyire gondolta komolyan a kérdést. Merlin jószagú gatyája.
- Semmit - motyogta aztán még mindig meglepettséggel a hangjában. Rue ezek szerint semmit nem mondott neki róla. Ez sokat elárult arról, mennyire szégyellte, ami kettejük közt történt. El akarta felejteni. Mintha meg sem történt volna. Ez most felért neki egy pofonnal.
- Semmit - ismételte megsemmisülten, most már sokkal halkabban, amíg visszafordult az ajtó felé. Megint ökölbe szorította jobbját, arcán pedig grimasz futott át, mintha egyenesen fájna a neki a mozdulat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Valamit azért mégis úgy hiszem, hogy elkövettem, és így belegondolva a helyzetbe, valószínűleg tudom is, hogy mit. - biztos vagyok benne, hogy forró nyomon vagyok, hiszen az a fajta bűntudat, aminek a mondatait már hallottam sokszor Miksa szájából, az én szívemben is egyre többször jelen vannak. Két csodálatos lány fog nagyon szomorú lenni miattunk, két olyan ember, akik egyáltalán nem ezt érdemlik. - Nincs semmi probléma, nem fogok Rue-ra haragudni, mert elmondta. Sőt, azt hiszem, ez természetes folyamat, hiszen a legjobb barátjával az ember mindent megoszt. - azt inkább nem teszem hozzá, hogy mennyi mindent, mert a Miksával való barátságunknak számos olyan pontja van, amit a sírba viszünk magunkkal. - Biztosíthatom róla, Zalán, hogy annak fényében, hogy haldoklom, a legkevésbé sem kívántam párkapcsolatra lépni senkivel. Ezt Rue-nak is lemondtam, de ő makacs, kikerülhetetlen. Tudom, hogy valakivel, aki folyamatosan épül le, nehéz az élet, hogy a környezetemben mindenkinek nehéz velem, és tudom, hogy Ön védeni próbálja őt, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon megnyugtató is, mert tudom, hogy ha eljön az idő, egy biztos támasz lesz mellette, Ön, amit már most köszönök, mert lehet, hogy később erre nem lesz alkalmam.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor Hatalmasakat pislogott, hiszen rengeteg mindent zúdítottak kéretlenül a nyakába. Olyasmit, amit még annyira sem szeretett volna hallani, mint Albert élettörténetét.
Autumn semmit nem mondott neki. Ez zaklatta fel leginkább. Az Edictumból kellett arra a sejtésre jutnia, hogy valami igaz lehet belőle, de a bizonyosság jobban fájt neki, mint egy pofon. Pont ezt akarta elkerülni.
Beszédre nyitotta száját, de egy hang sem akart először kijönni rajta. Most azért nem mert a másikra nézni, mert attól félt, hogy arról mindent le fog tudni olvasni.
Fején rázott egy halványat, mintha azzal ki tudná verni a fejéből a gondolatokat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
ZalánÍgy legyen az ember őszinte. Jó, tudom, hogy ez sokkoló, de mindenki szólt hozzá valamit, mindenki mondott valamit, még a tizenhat éves Miksa is, aki az apám után először tudta meg, hogy mi a helyzet velem. Zalán viszont hallgat, és meg tudom érteni, nem lehetett ezt könnyű hallani. Zalán igazán nagyon jó barát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a barátja ne szenvedjen. Már most sajnálom, mert tudom, hogy fog, és ezért is vagyok olyan nagyon bizonytalan vele. - Szerinted... um... szakítanunk kéne? Mármint elmondtam neki, ahogy ő is elmondta neked ezt a dolgot, de szerinted jobb lenne neki, ha még most megtörténne? Mielőtt túlzottan benne lennénk? - Zalán fontos ebben a kérdésben, nagyon jól ismeri Rue-t, és kívülről látja a helyzetet.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1474
Összes hsz: 1789
|
Holló professzor
Izmai megfeszültek, úgy érezte, most már eleget hallott. Megfontoltan húzta ki magát ültében, szavait hasonlóan mérlegelte, de olyan halkan kezdte, csoda, ha Albert hallott belőle valamit.
- Milyen álszent maga, Merlinre. Papol nekem itt arról, hogy mennyire nem akar ártani neki azzal, hogy közel engedi magához, és még van bőr a képén sírni a problémáján, amit ezzel már Autumn-ra is átruházott? - felállt a helyéről, égkék szemére viharfelhők úsztak. Ujjait úgy szorította, mintha benne lenne a platánpálca.
- Közölném magával, hogy rácseszett velem. Nem tudom, miben reménykedett, de több mint valószínű, hogy én nem leszek már ott neki, amikor maga jószerével átkot szór a nyakára. - Zalán dühe elég bátorságot adott neki, hogy amíg beszélt, Albert felé tegyen pár lassú lépést. De még közel sem volt ahhoz, hogy befejezze. - Ha ezt tudta magáról már akkor, miért nem volt képes nemet mondani időben...? Félt, hogy fájni fog magának? Most meg kihátrálna belőle, hogy más takarítsa maga után a romokat - most már erősebben beszélt, de még mindig nem annyira hangosan, hogy a mögöttük lévő portrék értsék, mit beszél. - És még engem tartanak felelőtlen kölyöknek.
Annyira elsodorta magával a méreg, meg sem hallotta Kakasi csizmájának kopogását, csak azt, amikor már az ajtó nyikordult. Az asszony kérdőn váltogatta pillantását közöttük, de végül Alberten állapodott meg, hogy van-e hozzáfűznivalója és magyarázata ahhoz a tapintható feszültséghez, ami a terem végében is érzékelhető volt. Majd koppantott egyet sétabotjával, hogy Zalánt mozgásra bírja, egyelőre sikertelenül. Valószínű egyenesen a Levita vezetősége elé fogja cibálni őt.
|
|
|
|
|
