Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maaaan.... - A legszebb az lenne, ha a nyála is elkezdene folyni, de egyelőre csak tátott szájjal bámul az egyik széles ablakpárkánynak támaszkodva fenékkel, és próbálja helyrerakni az elé táruló látványt.
Általában jó bájitaltanból, kivéve most, mert a gyakorlati részen sikerült valami olyan kotyvalékot kikevernie, amitől a feje egy betépett óvodáséra hasonlít leginkább, a reakcióideje szintúgy. Ezzel nem is volna aaakkora baj, Farkasházy joviális vállveregetés közepette kiadta, hogy menjen fel a gyengélkedőre, ott majd rendbe kapják. A jegyét már meg sem kérdezte, nem maradt annyi használható agysejtje. Ellenben a gyengélkedőre, mint láthatod, kedves olvasó, nem jutott el. A koordinációja úgy gondolta, viccesebb elindulni kóborolni az iskolában és kilyukadni egy totális káosz közepén.
Elég nagy esély van rá, hogy a negyedikesek közül valaki meg akarta úszni a Bűbájtan vizsgát. Vagy valami mást, ördög tudja, de hogy honnan gondolja ezt? Épp egy mágikus tűzijáték-sárkányt követ kitágult pupillákkal, amint az egy csirkét(!) kerget és fénygömböket köpköd rá. Emellett egy csapat egér épp ritmikusan köröz fejjel egy nagy, elvarázsolt szélforgót bámulva. Az már csak hab a tortán, hogy manók és diákok is vannak körülötte, egyesek ordítva biztatják a csirkét, mások zenét raktak az egereknek, hogy tényleg ritmusra mozogjanak, és van, aki videózza ezt az egész káoszt.
Vagy lehet, hogy mindez csak a fejében van? Neeem, az előbb ütközött neki vállal egy harmadikos lány mobillal a kezében, vihogva a csirkén. Who knows...
- Hallod, bocsi... - Megszólítja a hozzá legközelebb éppen elhelyezkedő emberi lényt). - ... öhh... öhh... maaaaaaan.... Ez aztán a családegyesítés. - A bóka tekintete, miközben a másikhoz beszél, elvándorol a pánikoló csirkére és a tűzijáték-sárkányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Csak átmenőben van itt, nem mindig szereti ezt a folyosót, mert amikor sürgős dolga van és itt kell áthaladni, tízből tízszer elakad valami miatt. Valami mindig kitör, egy verekedés, egy veszekedés, valami diákcsapat héliumpartit szervez. Jó, a héliumparti azért elég király dolog, nem véletlenül késett el azzal az alkalommal onnan, ahova tartott.
Befordul a folyosóra és épp a jegyzeteit olvassa, mikor valaki egyszercsak megszólítja.
- Mi van? - Ösztönös reakció, aztán kissé felocsúdik a meglepetésből és korrigálja magát. Főleg látva, hogy az őt megszólító srác elég.. fókuszálatlan.
- Eeehm. Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hát eltelik néhány másodperc, mire megint a megszólított áldozatára tud koncentrálni. A csirke épp felugrott a szomszéd ablakpárkányra amúgy. Bátor csirke.
- Asszem... Nem t'om... - Majd megint pár másodperc múlva rábök a másik ablakpárkányra. - Szerinted a csirke megússza? Vagy elkapja a sárkány? - Az összeráncolt szemöldök arra enged következtetni, hogy nem tudja eldönteni, kinek szurkoljon.
- Hány óra van amúgy? - Végre egyenest belebámul Armand arcába. Jó gyerek, fókuszálj csak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Dude.
Felvont szemöldökkel lép a levitás srác mellé. Kicsit magasabb nála (rohadjanak meg a magas srácok, komolyan). Meglengeti a kezét az arca előtt, próbálva valahogy magára terelni a figyelmet.
- Komolyan már, mesélték, hogy diákok drogot terjesztenek a suliban, ami elég durva, de most látok először bizonyítékot. - Mármint amikor mesélték neki, hogy ez a terjesztés ez legit dolog és még senki sem kapta el a diákokat, akik ezt csinálják, fogta a fejét, hogy mi a franc.
- Fél öt. És szerintem gyere velem. A sárkány megkíméli a csirkét, ha velem jössz. - Jobb lesz elvinni a srácot a gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mi? - Szabályosan felháborodottan néz... el a srác feje mellett lol. Vagy többet láthat belőle, vagy máshová fókuszál, vagy bármi egyéb szóba jöhet.
- Non, non, NON! - Mint egy vérbeli, francia szabadságharcos, felpattan, kezét a mellkasára helyezi hevesen, és egy baromi kéretlen szónoklatba kezd.
- Hogy feltételezhetsz ilyesmit, mon ami? Én teljesen tiszta vagyok! Tetőtől talpig! - Aztán látványosan magába roskadva visszazuttyan a párkányra. - Csak elrontottam a bájital-vizsgát... és valahova elküldött Farkasházy... de hova... - Gyengélkedő, babám, segítek, oda akartál eljutni, és ez a kedves úriember itt segíthet is neked. Persze Lafayette memóriája jelenleg nem óhajt közreműködni ebben, de ettől független megint feláll, ezúttal mellőzve a drámaiságot. Inkább hasonlít egy megszidott kiskutyára.
- Lehet, hogy túltoltam a szárított gombát... ? - A hangos morfondírozás sem segít, mert már megint elkalandozott, de legalább már nem látja a csirkét. Biztos megszökött és a sárkány követte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mármint srác, nem rosszindulatból meg minden, de úgy viselkedsz, mint aki feldarabolta és megette az erdő vicces gombaállományának kétharmadát. Minimum. - Azért a végére muszáj elvigyorodnia és megveregeti Lafayette vállát, hogy ne vegye annyira magára. Most, hogy látja, hogy rosszul nem lesz, csak kissé furcsa dolgokat lát, megnyugszik ő is.
- Amúgy Armand vagyok és ha kényelmes, folytathatjuk franciául. - Ezt a mondatát már franciul mondja. A másikat hamar elárulták a beszédébe csempészett kifejezések. Neki is jobban esik az anyanyelvén megszólalni.
- Szóval gyengélkedő. Szédülés, hányinger vagy ilyesmi van? Vagy csak csirkék és sárkányok az ablakpárkányon.
Nem mintha diagnózist akarna kihozni ebből, nem gyógyító, csak hogy számítson-e arra, hogy egyszer csak ráesnek vagy lehányják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Azt hittem, hogy többet fog mesélni a szerzeményéről. De megértem, hogy amíg nincs kész, addig nem mutogatja, elvégre még sokat változhat a mű.
- Biztos klassz lesz, majd mutasd meg, ha készen van. - Felelem bátorítva. Én sosem tudnék zenét írni a zongorámon, ahhoz nagyon kevés gyakorlatom van. Amennyit volt lehetőségem az utóbbi időben játszani rajta, örülök, ha normálisan tudok kottát olvasni.
- Hehe, azt elhiszem. A másik oldalon mindig jobb állni. - Ezzel a viccel azért eléggé súrolom a határt, de nem vezérel rosszindulat. Néha nem is tudom, hogy hogyan lehetnék olyan, hogy ne lógjak ki a többiek közül, de megtartsam az értékrendet, amiben felnőttem.
Helyeselve bólogatok arra, hogy örülök. Bizony, keményen megdolgoztam ezért az eredményért, igaz lehettem volna elszántabb, de így is elégedett vagyok.
- Oh, sajnálom. Azért remélem fogsz tudni egy kicsit kikapcsolni is, az ráfér az emberre két tanév között. - Számomra nagyon fontos a feltöltődés, anélkül igencsak nehezen bírja az ember a gyűrődést. Meg ez nem is mindig szórakozást jelent, nagyon sokszor elmélkedést a mindennapokról, a világ és önmagad kapcsolatáról.
- Örömmel meglátogatunk, ha nem zavarunk! Köszi a meghívást! Még megkérdezem otthon, hogy mit szólnak hozzá. - Felelem mosolyogva. A szüleim mindig is támogatták, hogy barátkozzunk más családokkal, így szerintem maximum csak a szabadidő szólhat közbe.
- Képzeld, Geri jövőre elsős lesz! - Újságolom büszkén. Nagyon örülök, hogy az öcsém is végre a közelemben lesz. Szerintem ő is navinés lesz, akárcsak én!
- A húgaid mikor is kezdik a középfokú tanulmányaikat? - Kérdem érdeklődve pislogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az is igaz... de elkaphatunk valami szerkesztőt, aki meg tudja erősíteni a híreiket.-*Jó, egy kicsit talán átcsúszott a túlontúl vadregényes, ejtsünk foglyul és vallasunk ki területre.  
- Ugye? Tiszta gáz,- rendesen ráncolja a homlokát. Ezeknek kellene a menő hivatásoknak lenni, aztán mennyi nyűggel járnak.
- A sárkányos meséket szerettem. Bár anyu szerint mindig a sárkánynak szurkoltam,- ami persze aggodalommal töltötte el a szüleit, főleg a bátyja megrögzött érdeklődésének fényében. Egy családba épp elég egy bestiamániás.*
- A krimiket annyira nem, olyan kiszámíthatóak és szárazak tudnak lenni. Meg az egész olyan... elméleti,-* hadonászik, arra értve, hogy az ember lánya mégse gyilkolhat meg random valakit, hogy anyaggyűjtés címén valódi tapasztalatokból táplálkozzék.*- Mármint hallottam egy vámpírról, aki álnéven egész sorozatot írt az áldozatairól, de sose sikerült kézre keríteni.-* Alti ismeretanyagának egy jelentős részét érdekes pletykák és mendemondák tették ki; mentségére szóljon, elég sokat maradt egyedül és imádott olvasni. Egyebe se volt, mint idő és fantázia, ami néha még máig elharapóznik.
- Pffft. Végre lenne valami valódi kutatáson alapuló is benne,- veti hátra a fejét, nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Visszautasítok minden vádat! - Erősen hasonlít most egy sértett gyerekre, mint akinek nem akarják elhinni, hogy nem, nem pisilt be az ágyba, csak nagyon megizzadt! A kettő nem egy és ugyanaz! Kár is vele vitatkozni, úgyse fogja beismerni, hogy elrontotta a bájitalát kb minden ponton, ahol csak lehetett.
- Áhh, hogy te is földim vagy? Lafayette, szevasz! - Igaz, hogy valahova Armand keze mellé nyújtotta a sajátját, de a szándék a fontos, ugyebár. A nyelvi korlátok ilyen jellegű áthidalása mindig mélységes örömmel tölti el, nem csoda hát, hogy nem kell kétszer mondani, franciául csacsog a továbbiakban ő is.
- Hmmm... Szerintem a csirke és a sárkány arrébb állt közben... Meg a tömeg is eloszlott, fura... - Ideje volt realizálnia, hogy ketten maradtak. Na jó, néhány diák ott lézeng a folyosón, de alapvetően a nevéhez képest épp unalmasan nyugodt a folyosó.
Végül is jól van ez így, járhatott volna rosszabbul is. Mondjuk beleesni fejjel előre egy elhagyatott vécébe, mert azt hiszi, csúszda. Azt az életben nem mosná le magáról, de ahogy engedelmes kiskutyaként halad Armand oldalán, mondhatni innentől kezdve jó, de legalábbis józan kezekben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szorítsunk sarokba egyet? - kérdezi kuncogva. Hirtelen el is képzeli azért, ahogy sarokba szorítanak egy tilosban járó szerkesztőt járőrözéskor és jól kikérdezik. Talán nem valamelyik mestertanonccal kell kezdeni, és akkor még mennek is valamire.
- Eléggé - látja be, hogy Katinak nagyon is igaza van. A vadregényesnek feltüntetett szakmák végső soron még unalmasak is többnyire, de legalábbis nem olyan élvezetesek, mint amilyennek lefestik őket. Jó a marketing. Csak az írás marad a listán, és ha már kérdezik, elmeséli, hogy mesét bizony már írt. Sok sárkánnyal, természetesen, mert ha egy bestia is van, amit imád, hát ez az.
- Ki másnak kéne? A hercegnek, aki megöli? - kérdez vissza, közben meg felcsillan a szeme. Ő igazán örülni tud ennek az információmorzsának, hogy nem egyedül gondolja úgy, hogy a sárkányoknak is lehet szurkolni a mesében.
- Márminthogy... ááááh - rakja össze a vámpírral már a képet. Elgondolkodva hallgat kicsit, akarna valami értelmeset mondani, de Katinak ma csupa olyan érve van, amivel nem tud vitatkozni, hiába akarna.
- Hátöhm, akkor ezt csak úgy lehet, ha az ember olyan lénnyé változik... de azt hiszem, ezt egyelőre passzolom. Hallottam, hogy van itt a környéken vérfarkas is, meg vámpír is, de olyan... nem irigylem egyiküket sem, azt hiszem - vallja be. Nem tudja pontosan mivel jár egyik vagy másik, csak amennyit olvasott, de az alapján önként biztosan nem választaná egyik létformát sem.
- Éppen ideje lenne. Most már muszáj lesz megírni ezt - dönti el határozottan. Ebből most már kutatás lesz, ha rajta múlik. - Csak azt kell eldönteni, hol is kezdjük pontosan. Talán listázni kellene az összes magas srácot kezdetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Készülök az új tanévre. Idén is búcsúznunk kellett néhány tagunktól, mert ugyan az öregdiákoknak is nyitva akarom hagyni a lehetőséget, hogy visszajárjanak, azért nagyon sokan még felsőbb éves korukban sem mindig tudják összeegyeztetni a napirendjüket a próbákkal, amit abszolút meg tudok érteni. Remélem, hogy a közelgő nyilvános meghallgatásunk sok új lelkes érdeklődőt fog becsábítani a próbaterembe. Ehhez már nagyban készítem a plakátokat, de egy ideje már csak ülök rajtuk, illetve felettük, és közben a fejemet vakargatom. Nem akarom elsietni, sok múlik a jó marketingen. El akarom küldeni párunknak, akikben megbízok, hogy véleményezzék, mielőtt ellepik a folyosókat.
A másik fontos lépés, ami már-már hagyományszerűen van jelen ilyenkor az életemben, az a kis birodalmunk újrarendezése, letörölgetése. Ilyenkor megtehetném, hogy besétálok egy pálcaintéssel, és rendet teszek, ez a varázsvilág egyik leginkább magától értetődő előnye. Ellenben még a manókat is megkértem, hogy kerüljék el a termet. Magam akarok rendezkedni, átnézni a jelmezeket, a meglévő díszletet, s közben szívom magamba az ihletet, inspirációt a következő évadhoz. Ezúttal is a fogasállványok között sétálva húzom végig ujjamat a különféle ruhákon, meg-megragadva némelyiknek ujját, hogy magamhoz húzva őket felidézzem az emlékeim közül az előadásokat. A kedvenceim azok, amiket ilyenkor elbűvölünk, hogy mágikus tulajdonságukkal kápráztassuk el a közönséget. Külön öröm, ha képességtanonc gyakorolhat a színpadon, idén az animágiát tervezem bevonni, vagy az elemi mágiát, biztosan nagy sikere lenne. Aztán, jótékonykodni is szeretnék a bevételből, ha sikerül pozitív évet zárnunk.
Tehát van dolgom bőven, mégis ráérősen és nyugodtan lépdelek, gondolataimba merülten, egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ezen a ponton kezd híre menni a folyosónak, amit mintha fertőző rózsaszín köd lengene be - mármint a Rellonon belül a diákság egészséges gyanúval fordul minden felé, ami hirtelen emberbaráti szeretetet ébreszt. Kati pedig ezzel csak egyetérteni tud, az idegenek vagy futó ismerősök kezdeményezte indokolatlan ölelkezés és intenzív szeretetrohamok távol állnak tőle.
Nem mintha lenne nyomorultabb napja ennek a hónapnak, mint ez a mai. Mindenki tocsog a parfümben, virágokat hurcibálnak, szerelmi bájitalok, édességek, hormonok mindenütt. Mindez annak a tetejébe, hogy neki nincs senkije és őszintén, még csak számításba se jön a legtöbb ember fejében - az utóbbi jobban zavarja talán, hogy nemhogy nem kell (ami ízlés dolga), de hogy pillantásra se méltatják. Mintha nem lenne elég, hogy nyakán a Robi... Egyszóval nincs valami jó kedvében.
Eleve maszkban kezdte a napot, de a folyosó előtt még leellenőrzi, tökéletesen fedi-e az arcát. Csak utána közelíti meg, hogy az egyik páncél takarásából felmérje a szituációt. Elsőre fel sem tűnik neki az őt bámuló Navinés, mert sokkal inkább a környezet új, oda nem illő elemeire fókuszál - mi az, ami eddig nem volt itt? Valaki mintha a nevét mondaná, de ha hallja is, idegen hangokat  ignorál átmenetileg, hátha akkor nem jönnek ide hozzá. A lány figyelmét a fura színű tócsák kötik le - erre a szivárványos cuccra nem emlékszik. Jobbra-balra kiles, hogy elkapjon egy szabad folyosódarabot, s az övéhez rögzített tokból fiolákat szed elő. Mintavétel, az a legjobb, később nyugiban meg tudja vizsgálni vagy bizonyítékként bemutatni, ezt már megtanulta bájitalfőzéskor. Szoknyáját combjához simítva leguggol, hogy pálcájával belenoszogasson egy-egy adagot az üvegcsékbe, gondosan bedugaszolva minden megtelt darabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az, hogy szeretettel forduljunk a világ felé mindig is nagyon fontos volt a számomra. Nem a karmában hiszek, de abban igen, hogy ha jó ember vagy, akkor sokkal nagyobb dolgokra leszel képes, hiszen spirituálisan megtisztulsz, a mágiád is sokkal jobban tud áramlani és általában egy pozitív lenyomatot hagysz ezen a világon.
Most, ahogy haladok ezen a folyosón rájövök, hogy sosem volt még ennyire számomra fontos a szeretet, a mélyről jövő, átható tiszta jóság, amivel a másik felé lehet fordulni. Legszívesebben világgá kiáltanám, hogy mindenki érezze és értse meg, ami kavarog bennem.
Szeretet? Szerelem! Az pont olyan, mint a szeretet, de igazán megváltoztat, jobb emberré tesz, hiszen a másikért lemondasz a saját lényed egy darabjáról. Mind a ketten a legjobbat adjátok magatokból a másiknak, ezzel létrehozva egy szétszakíthatatlan egységet.
Katalin csodálatos, pont, mint a szerelem. Igazából miért is ne lehetnék belé szerelmes, nem igaz? A nagyúr leszármazottjaként bizonyosan nagyszerű ember és tehetséges boszorkány, akitől sokat tanulhatok.
Szeretem a Várffy Róbertet, olyan nagyszerű ember.
Szeretem Kakasi Gabi nénit, mert annyira bölcs és annyira humoros.
Szeretek mindenkit.
Különös, hogy ez az átható érzés pont most kerít hatalmába, de nem baj. A kezemben lévő toll szinte robotiasan ír, mintha csak imperius átokkal mozgatnák a kezem. A penna hegyes serceg, én pedig hol a prefektusra hol pedig a pergamenre pillantva jegyzetelek.
Látom, hogy lehajol abban a csinos kis szoknyában, ami az egyenruhánk része. Elmosolyodva megcsóválom a fejem és gyorsan lekörmölöm az utolsó sort.
Az egészséges félelemnek vagy feszélyezettségnek csíráját sem mutatva lépek oda a gyönyörű hölgyhöz.
- Drága Várffy Altea Katalin! Van valami, amit szeretném, ha tudnál és ezt versben tudom elmondani neked! - Szólítom meg egy kölyökkutya lelkesedésével, majd a torkomat mardosó bájitalos pára miatt egyet krákogva, de továbbra is rekedt hangon újból szólásra nyitom a számat kezemben a papírral, ahol kiemelem a lány neveinek kezdőbetűit.
-Kicsi szívem kalapál,
Arany lelkünk összezár,
Te magad vagy rózsaszál,
A halál jön, és kaszál,
Legyünk megint hangyapár,
Illatfelhőt visz az ár,
Nem koszolhat be a sár. -
Jó az előadó készségem, így szépen hangsúlyozva, átéléssel tudom átadni az érzéseim. A végén elégedetten mosolyodom el és reménykedve várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem is nagyon érdekelte a szájára tapasztott kéz. Ha valamit mondani akart, azt ki fogja. És hogy azt bizonyítsa, még fel is hangosította hangját. A végén pedig nemes egyszerűséggel megnyalta a lány kezét, ahogy az ötévesek szokták a testvérüknek. Hiszen ők valahogy olyanok voltak Nadiaval. Olyan családtagok, akik évek óta nem beszéltek, mégis összeköti őket valami elemibb kötelék.
- A lányod? - pislogott nagyokat a férfi, és még a hangja is csipogósba ugrott fel a kérdés végén. Sok ideje volt, és számíthatott volna rá, hiszen hogy ne, de valahogy mégsem tette. Az agyában valahogy megmaradt ugyanaz a fiatal huszonéves, aki akkor volt, mikor elváltak útjaik. - Legalább én vagyok a keresztapja? - kérdezte meg. - szerinte - teljesen jogosan. Letette a naplót maga mellé, és lecsúszott az asztalról, hogy ha nem is egy szinten legyen a másikkal, legalább egy kicsit közelebb hozzá. Szorosan magához ölelte, és beszívta az ismerős illatát.
- Hogy ne bocsátanék meg a csajomnak - somolygott a másik hajába, aztán ahogy elváltak és a másik újra komoly magyarázkodásba kezdett, ujjai úgy találtak rá a nő felsőjének tetején a gombokra, és kezdte el befűzni őket.
- Ha ekkora titkos a kapcsolatotok, akkor lehet nem ártana legközelebb rendesen felöltözni. A Varjú elég szép munkát végzett veled - ingatta a fejét Huba, ahogy szájára szinte reflexszerűen varázsolódott oda Ákos régi beceneve. Ujjai még végigsimítottak a szöveten, kihúzva minden kelletlen redőt. - Hey, én örülök, ha te is - jelentette ki, és utóbbiban biztos volt. Csak rá kellett nézni a zavart nőre. Mintha megint tinédzser lenne. Szerelmes.
Zavartan túrt bele a tarkójánál a hajába, és lépett arrébb, hogy magára erőltetve a lazaságot, kezdjen el nézelődni a tanáriban. - Nem terveztem. De aztán menekülnöm kellett. Tudod hogy van ez a buddhista templomokkal. Ha megtámadják őket, akkor se védik meg magukat, én meg élni akartam - jegyezte meg Huba egy vállrándítás miatt. Akkor nagyon labilissá vált. Ha nincs a képessége, nem is tudott volna kijutni onnan. Ma sem túl büszke arra, amit ott művelt, de az ember sok mindent megtesz a túlélésért.
- Inkább mesélj a lányodról. Kicsi? Hasonlít rád? - terelte vissza a szót újra a nő felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Megint rengeteg munka. Egyszerűen csak utálta az egészet. A diákokat százalék alapján osztályozni a tanár- és diáklét rémsége. És értelmetlen is. Egy skálán értékelve mindenki fejlődését demotiválják a kevésbé jó képességekkel rendelkező diákokat, míg nem juttatják elég potenciális fejlődéshez az éltanulókat. És különben is, ki értékeli a zenét?
Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a székében, és pillantása a másik tanárra esett. Látta az évnyitón, ott is gyönyörű volt. Ám most sokkal meggyötörtebbnek tűnt. A szeme alatt apró karika húzódott, és a táskájába a papírok csak be voltak dobálva. Összehúzta a férfi a szemöldökét, és kigurult az asztala mellé, hogy egy csíkba kerüljön a nővel, épp szembe vele.
- Hey, Hédi. Ráérsz egy kicsit? - kérdezte Huba. - Beszélgethetnénk. Tudod… elég stresszes a tanár meló - jegyezte meg, próbálva betippelni, hogy mi nyomhatja a nő lelkét. Általában szereti már azelőtt alkalmazni a képességét Huba, hogy egyáltalán interakciót kezdeményez, de ez a mai most más volt. Kihívásokkal teli. És nem mellesleg itt mindenki tudta róla, hogy melodimágus. Feltűnő kémkedés lenne. Hédi pedig még ismerte is régről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Pontosan olyan nehezen élem meg a magyarországi tartózkodásom, mint sejtettem. Bár azt hittem, hogy az is igazán nagy hatással lesz rám, hogy bezárva érzem magam ebbe az álmos hegyi falucskába, az unalmas volt iskolámba, de ezek mind eltörpülni látszanak Nagyapa betegsége mellett.
Mindig olyan életerős, vicces ember volt, azonban az elmúlt pár évben a betegség vette át felette az irányítást: kiveszett a szeméből a régi tűz és az élet, amit borzasztó érzés elfogadni és végignézni.
Egyelőre még otthon lakom, így a munkát követően nagyon sok közös időt tudunk együtt tölteni, éjjel is segítek az ápolásában. De hamarosan szeretnék egy saját lakást bérelni a faluban, mert hiányzik a személyes terem, amit megszoktam az évek alatt. Ettől függetlenül néhány éjjelen át egészen biztosan számíthat rám a családom.
A munkát nem viszem haza, így amikor csak tudok, itt adminisztrálok, írom az óraterveket, vagy épp foglalkozom távolról a PhD-val kapcsolatos kutatásokkal.
Most épp a távol keleti fákhoz és egyes Európában őshonos bestiákhoz próbálok egy kompatibilitási táblázatot létrehozni, de a fejben nagyon nem vagyok jelen.
Számon a levegőt zavartan kifújva pillantok fel Hubára.
- Szia Huba! - Számra egy nem túl őszinte mosoly húzódik. Nem a társaságának szól, egyszerűen nem vagyok toppon. Pedig nagyon próbálok koncentrálni, de túl sok minden kavarog a fejemben.
- Az évnyitóra gondolsz? - Kérdem számat elhúzva, ahogy halkan felszisszenek. Az egészen biztos, hogy érdekes szituáció volt, korábban nem tapasztaltam ilyet diákként.
- Ezek a váratlan események rendszeresek errefelé? - Kíváncsiskodok tovább a pennámat a füzetemre helyezve. Egy jó kis pletykálásra nyitott vagyok, remélem eltereli kicsit a figyelmem a gondokról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Összeráncolt szemöldökkel ül egy katalógus felett, mely seprűket sorol fel. Ötlete sincs, hogy melyik az, amit érdemes megvenni. Azt meg pláne nem tudja, melyikre lesz pénze. Na és hogy fog rá pénzt szerezni? Ez még egy nagyon jó kérdés. Abban viszont biztos, hogy ha beválogatják a csapatba, szüksége lesz egy saját seprűje. Az eszébe sem jut, hogy megkérhetni a szüleit, vegyék meg neki. Vagy inkább nem is mer ilyesmibe belegondolni. Még mindig nem szokott hozzá a helyzethez.
Unottan fúj egyet és dől hátra a széken. Még sapkás fejét is hátra ejti. Kezei csúsznak kapucnis pulcsija zsebébe, ahogy lassan ismét előredől. Eddig nem törődött azzal, hogy van-e forgalom az erkélyen, ekkor konstatálja, hogy egyedül van. Talán másokat elriasztott a hűvös idő. Timi inkább csak félig lecsúszik a széken, tekintete úgy vándorol vissza a katalógusra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A sütögetőnél túl sokan voltak, az elhagyatott mosdóba nem mer bemenni, a Nagyterem felejtős, mert olyankor mindenki ott van szinte. Félő, hogy azok is, akiknek állandóan céltáblája.
Ez az oka annak, hogy könyvével a kezében mászkál céltalanul a kastélyban, minden lehetséges opciót megnézve, hátha akad valami hely, ahol egyedül lehet. Ami addig opció, amíg meg nem látja eridonos barátját fejét hátraejtve. Megszeppen, először azt hiszi baj van, de végül Timi ismét előre néz és mozdul is. Megkönnyebbült sóhajjal lép pár bátortalanabbat, nem tudja, merje-e zavarni. Kicsit toporog, végül indul a lány felé.
- Szia! - köszön halkan. - Zavarlak? - kérdezi azonnal, tekintete esik a magazinra. - Nem szeretnélek, csak megláttalak, és régen beszéltünk, gondoltam megkérdezem hogy vagy, öm... - jön azonnal zavarba, amint felfogja, igenis megzavarta a lányt valamiben. Ha másban nem is, a seprűk nézegetésében. Egyáltalán nem ért hozzájuk, így még a segítségét sem tudja felajánlani. Zavartan áll mellette, szinte a csodát várja: vagy el lesz küldve, vagy a lány hellyel kínálja, de ő igenis kivárja. Ha másra már nem képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem tudom mit történt. Egy hete voltam lett az egyik üvegházban, és talán akkor csikarhatott meg valami növény. Bevetettem a tanulmányaimat, egy vettem mindenféle égés elleni kenőcsöt, de egyelőre egyik sem használt. Illetve, de, mert már nem ég. Most épp egy nagy vörös folt terjed inkább helyette a bal felkaromon azóta. Ciki lenne gyógyítóhoz menni, nem igaz? "Még azt sem tudja, hogy mit kezdjen az xy növény karcolásával? Hogy végezte el a VAV-ot, ki a maga tanára?" A fenének sincs kedve ezzel bajlódni, ráadásul, mi van ha ez másfajta cucc. Nem akarom, hogy bedugjanak valami ispotályba, vagy bárhová. Először egy szakértő valaki kell, egy ilyet ismerek, Salikát. Mármint Salamon Grétát, tudom, hogy ő jó fej és nem kérdezősködik. Legalábbis az én sztereotip elképzelésemben pont így van benne. De hát persze természetesen Eridonos - tuti nem kérek meg senkit, aki Rellonos még elfertőzné jobban poénból, mint Diaboli -, szóval fel kell kajtatnom érte a kastélyt. Nem tudom, hogy miért pont őt pécéztem ki, még az is lehet, hogy konzolos. Na, mindegy megkértem Korit, hogy nézzen utána az órarendjének, vagy hogy hol szokott lebzselni, ha éppen nincs dolga, és ő az erkélyt ajánlotta a második szünetben. Na, felvetődik a kérdés, hogy az ilyeneket honnan tudják a csajok? Mindegy, megpróbálom most. Tök mákom van, vagy éppen Korinak, hogy ott találom. Aztán lehet, hogy megbeszélték ezt, erre mondjuk pont nem gondoltam. Villantok egy mosolyt, mert fontos a jó hangulat és hogy ne ijesszem el. Szerencsére pont kettesben vagyunk most csak, szóval nem lesz baj, ha egy kicsit vetkőzök neki.
- Szia Sali! tudsz nekem segíteni egy kicsit... nagyon? - állok meg előtte, és talán egy kicsit túl közel is. Amikor ezt érzékelem, gyorsan ellépek egyet hátra, mert fontos az illedelmesség.
- Amúgy Roland vagyok - nyújtok neki kezet, mert még max így látásból találkoztunk, ha van ilyen képzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ahw, egyszerre aranyos és egy picit sajnálatos, mennyire ijedten reagálnak rám néha. Kész szerencse, hogy most a kisebbik alakomban tartózkodom és nem majd' két méteremmel magasodom a behúzott nyakú leányzó fölé. A fülem mögé tűrök egy hajtincset, másik kezemmel az ajtófába kapaszkodva, miközben ellépek a nyílásból. Ezt akkor is láthatja, ha a világért sem pislantana fel.
- Szia! Riley vagyok,- Bár nem néz rám, a hangomon hallhatja a mosolyt, ami arcomra ül - a biztonság kedvéért beazonosítom magam, hátha mást keresett, de bátortalanságát elnézve tudja, hova jött. Próbálok egyensúlyozni türelmes várakozás és kellemetlenül hosszúra nyúló csend között, hátha eloszlatja a stressz egy részét.  
- Ha már idáig jöttél, kérsz egy teát?- vetem fel, mentőkötélként lengetve be az invitációt. Az első találkozáskor bőven elég, ha sikerül leküzdeni a berögzült félelmet vagy idegenkedést annyira, hogy vissza akarjon jönni a következő alkalommal. * - Van zöldem, feketém és szerintem gyümölcsösöm is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Pont nem látja, ahogy a levitás kilép az erkélyre, ám mikor meglátja, halvány mosoly költözik az arcára. Szemében továbbra is látszik az unalom és tanácstalanság keveréke.
- Nem, dehogy zavarsz. - Előredől, az asztalra támasztja alkarját. - Ülj le nyugodtan, ha van kedved - még fejével is int hozzá, a vele szemben álló szék felé biccentve. A társasággal sosincs baja, főleg, ha olyan valaki csatlakozik hozzá, akit bír. Kevin pedig határozottan illik ebbe a kategóriába.
- Próbálok seprűt választani magamnak - avatja be a fiút. - Nem sok sikerrel. - Egy sóhajjal el is tolja maga elől a katalógust, nem akar bunkó lenni és folytatni a válogatást Kevin társaságában. - Neked mi volt a terv? -ujjával bök a könyv felé. Lehet az regény vagy tankönyv, szakkönyv esetleg. Olyasmi, ami Timinek ritkán akad a kezébe. - Nem zavarlak, ha tanulni akarsz. - az eridonossal ez is ritkán fordul elő, de igyekszik tiszteletben tartani, ha másban viszont van ilyesmi szándék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A suli minden olyan helyen és szárnyában volt egy kedvenc zugom, ahol szívesen töltöttem az időmet, éppúgy nem volt jobb dolgom, vagy csak egy kis nyugalomra vágytam. Igaz, néha napján előfordult az, hogy kerülgetnem kellett másokat, s épp tömegtől hemzsegtek ezek a varázslatos kis helyek, de szerencsére akadtak napok, amikor teljesen egyedül lóbálhattam a lábamat, a kutya sem figyelt fel rám.
Most épp egy ilyen csöndes időszakomat élhettem meg az erkélyen, volt több, mint egy órám, hogy elkezdődjön a következő agytorna. Csak épp már nagyon kedvem nem volt ehhez a naphoz, mert a gondolataim leginkább valahol máshol jártak. De az vesse rám az első követ, aki még nem élt át ilyet.
Tehát tulajdonképp ezer felé tekeregtek a gondolataim, akadt bőven gond és probléma, aminek egy része az öcsémhez kötődött. Nagyon zűrös volt mostanában, lépten-nyomon csak bajt először, és nem győztem miatta mentegetőzni. Az előbb is épp egy panaszos levelet olvastam el újra, s azon gondolkodtam, hogy vajon szóljak-e róla apának, hogy ennyi zűr van. Ebben a nagy gondolatmenetben zavart meg Létai Roland mosolya, ami egész jól állt a srácnak, így elnéző voltam vele, amiért megzavart.
- Hali - továbbra is balommal még mindig a korlátot támasztottam, jobbommal intettem a srácnak, aztán a levelet összehajtogattam, és a hátsó zsebembe csúsztattam, mindig egy fél fordulattal már szemben is álltam Létaival.
- Hú…- na igen, ekkor jött az a rész, hogy azon agyaltam, hogyan is legyek diszkrét és utasítsam vissza a korrepetálási igényt, mert hogy kizárásos alapon kereshetett fel, én nem akartam korrepetálni, nem csak őt, de mást sem.
-Én mostanában már nem vállalok különórákat, bocsi - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, a felém nyújtott kéz láttán kicsit felszökkent a szemöldököm, emiatt némi fáziskéséssel és nem épp életem legjobb kézfogásával, de viszonoztam a gesztust. - Tudom - mosolyodtam el, mert ki nem hallott volna még Létai Rolandról. -Miből akartál amúgy korrepetálást? - gyanús volt egyébként, még az is megfordult a fejemben, hogy csak úgy random új préda után vadászik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nahát, nahát. Nem tudom, hogy mit várjak Grétától, annyira nem vagyunk beszélő viszonyban, vagy legalábbis semmi komolyban. Találkoztunk pár bulin, meg néha a faluban és az órákon, de amúgy annyira nem keltette fel még a figyelmem. Sajnos - nem sajnos róla hallottam jókat gyógyítás témában, akkor meg már miért ne tőle kérjek segítséget. Szerencse, hogy megtaláltam, igaz, annyira azért nem bújt el, hogy komolyabb problémát okozott volna. Felém fordul és az egyszavas reakcióiból nem nagyon tudok mit levonni. Azonban abból igen, hogy félreértett, mert a tök sem akar tőle korrepetálást kérni. Akkor inkább megbukok, ha eddig ezek nélkül is túléltem a sulit. Regivel is beszélni kéne, hogy jobban bele kéne csapni a lecsóba, mert jó-jó ez a gyakornokoskodás, csak hát elég uncsi. De mostanában valahogy el van varázsolva, én meg nem vagyok az a kérdezős típus. Legalábbis a nők bajaira egyelőre nem vagyok túl kíváncsi, egyébként sem osztanák meg velem, sejtésem szerint.
- Nem akarok korrepetálást, talán másodikosnak nézek ki? - tárom szét a kezeimet, majd leveszem a vékony farmerkabátom. Alatta rövidujjúban feszítek - nem feszítek, csak simán jól nézek ki -, ahol már láthatja a problémámat a jó fej mestertanonc. Mert ugye jó fej? Mindig annak képzeltem.
- Na, mit szólsz? Lerohad, vagy lehet vele kezdeni valamit? - itt nyilvánvalóan a kezemre gondoltam és nem másra. Mielőtt még bárkinek elindul a fantáziája. Ő jól van és nem kiütéses, ahaha. Az megint más kérdés, hogy igazából még nem kértem meg... hogy is szokták mondani? Ja igen: hivatalosan. Semmi hivatalos nincs semmi ilyenben, csak így használják. Ki érti ezt?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Szinte már reszket, s közben átkozza magát, hogy képes volt belekeveredni ebbe a helyzetbe. Csak a köszönésre néz végül fel, akkor sem a másikra, hanem az ajtófélfára. Tudja, hogy neki is be kéne mutatkoznia, de alig jön ki hang a torkán.
- Ramóna - motyogja végül, és csak bízik abban, hogy Riley valóban meghallotta a nevét.
A kérdés hallatán hezitál, ismét lehajtja a fejét. Legszívesebben megfordulna és elbújna a szobájában, vagy valahol az erdő szélén. Érzi azonban, hogy ezt most nem teheti meg. Legalábbis nem kéne megtennie. Óvatosan bólint hát válaszul. Még lép is egyet befelé, félénken.
Csak ekkor emeli fel a fejét és lassan néz körbe. Szeme hosszabban időzik a két karosszéken. Pont mint a filmekben. Beljebb lépni még nem mer, túl idegen neki ez a közeg, hiába a finom színek.
- Zöldteát szeretnék kérni - dönt végül. Fejével vissza is fordul a pszichológus felé. Megpróbálna halvány mosolyt erőltetni az arcára, de túlságosan be van feszülve. Helyette csak ismét ráharap alsó ajkára, jobbjával pedig idegesen kezdi húzogatni a pulcsija alól kilógó blúzát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kérdésén egy kicsit elmosolyodtam, nem tudtam eldönteni azt, hogy vajon most megsértődött-e, vagy csak random nem érti, hogy miért is gondoltam a korrepetálásra. - Nem csak az alsósok szoktak korrepetálásra járni, hanem azok is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek – jegyeztem meg, bár ha érzékeny volt efféle témákra, akkor talán most ezzel is sikerült magamra haragítanom őt. Pedig esküszöm, hogy nem volt bennem semmi gonoszság, és előítélet, egyáltalán nem gondoltam azt, hogy csak azért, mert az ideje nagy részét izmai kidolgozására fordítja, akkor már nem is lehet okos. Mert lehet, sőt biztos, hogy akad terület, ahol kiemelkedően teljesít...na de, gondolataimban visszakanyarodtam oda, hogy ha nem emiatt érkezett, akkor vajon miért is. Már épp vissza akartam kérdezni, amikor lekapta a kabátját, és akkor már nekem is szemet szúrt az a nagy vörös folt Roland karján.
- Ajjaj – jegyeztem meg a homlokomat ráncolva, majd felpillantottam a kérdés hallatán.
- Lerohadni nem fog, viszont ezt mindenképp kezelni kell. Szabad? - a kézfejét megfogva emeltem a nap felé fordítva a karját, hogy jobban lássam a folt milyenségét.
- Oké, ez sok minden lehet. Okozhatja csípés, valamilyen kozmetikum, de lehet étellalergiád is, szóval...egész széles a paletta. Tudnom kellene, hogy mióta van ez a folt a karodon, hol jártál, amikor szerezted, viszketést, égető érzést érzel-e, változott-e a mérete az elmúlt időszakban? - a kérdéseket egymás után soroltam, és kíváncsian pillantottam fel rá, hisz ez tényleg bármi lehetett, azonban nem volt mindegy az sem, hogy mivel kellene kezelni. - Amúgy...miért nem mentél el ezzel a gyengélkedőre? - ez volt a másik kérdés, ami felmerült bennem, mert hát tök logikus lenne, hogy oda forduljon, ha valami baja van, hacsak nem rúgta össze a port a gyógyítóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak legyintek a magyarázkodásra, valójában nem érdekel, de azért jó volt egy kicsit felpiszkálni Gréta doktornőt. Nagyon ajánlom, hogy hű legyen a nevéhez, mert jó lenne, ha nem terjedne szét a cucc. Ha így lenne, akkor kénytelen lennék lemenni a gyenguszra, de most nincs arra időm, hogy ott tartsanak valamilyen hülye ürüggyel úgy, hogy még én sem tudom kimagyarázni magam. Nem mellesleg bízom abban, hogy Sali majd azt mondja, hogy semmi komoly, és ad vagy ajánl rá valami kenőcsöt és megleszek.
- Ajjaj? - húzom fel a szemöldököm, és várom a magyarázatot a bajjóslatra. Hát azért kezd összeszorulni a seggem, hogy tényleg valami komolyabb a cucc. De hát csak vissza lehet növeszteni a karomat, ha le is kell vágni, nem? Ugye, de?!
- Huhh - egy szuszra könnyebbülök meg, amikor kiderül, hogy ha van is baj, talán nem jelentős. Mondjuk rohadtul zavar, meg viszket, de erős vagyok és nem vakarászom. - Persze, fogdoss csak - vigyorgok, de most csak úgy ösztönszerűen tör elő belőlem. Hagyom, hogy forgass a kezem és végezze a dolgát ingyen. Nem mintha nem lenne pénzem ezt a vizsgálatot kifizetni, ha kellene, de gondolom jó vagyok gyakorlóbabának. Ő sem lenne rossz, megjegyzem.
- Gondoltam bárki, aki ilyesmit tanul meg tudja oldani, és nem szeretek oda járni. Te legalább gyakorolhatsz, még rendes is vagyok - mondom neki, majd eszembe jut, hogy az egyik kérdésére, még nem válaszoltam. - Ja igen, valszeg az üvegházban megtámadt valami cucc, vagy állat, vagy Eridonos, mint tudom én. De attól a naptól kezdve van, ez három napja volt - mondom, ami eszembe jut, Remélem azt nem kérdezi meg, hogy melyik növény volt, ha az volt, mert ennyi erővel már utánakereshettem volna, ha nagyon akarok. De nem akarok és nem is tudom, hogy mi volt az, talán ő majd kézrátétellel meggyógyít. Na, az is jó lenne.
- Jössz a buliba? Ne mondd, hogy nem és bú liba leszel... már ha nem jössz - lesz hétvégén majd egy kis MT-s mulatozás, már csak azt felejtettem el, hogy kinél, vagy, hogy egyáltalán valakinél lesz-e, nem pedig valahol. Na, ezt jól megaszontam, de majd megnézem a faliúságon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A gyógyító képzésen egy valamire nem helyeztek túl nagy hangsúlyt, méghozzá arra, hogy megtanítsák, hogyan is leplezzük az érzelmeinket, netán hogyan ne reagáljunk a kelleténél riasztóbb módon. Ebbe most is sikerült belefutnom, s az apró kis megjegyzésemet követően már tudtam, hogy jobb lett volna a véleményem inkább magamban tartanom, mielőtt a páciens még aggódva rohan a vakvilágnak.
- Úgy értem, hogy ez…durván piros - próbáltam egy mosollyal enyhíteni a korábbi ajjajon, miközben megfogtam a karját, hogy a fény felé fordítsam és jobban szemügyre vehessem a felületet. Megjegyzésére csak furán pislogtam fel rá, aztán megráztam a fejem, és tovább vizsgálódtam. Az mondjuk meglepett, hogy miért épp hozzám jött, de rövidesen választ is kaptam a kérdésemre. Pedig a korábbi gyógytevékenységemet követően csúnya pletykák indultak rólam, le mertem volna fogadni, hogy senki nem mer majd közelebb jönni hozzám. - Nahát, micsoda önfeláldozó vagy, hogy engeded nekem a gyakorlást, legyek akkor hálás is? - kérdően, egy kis mosollyal pillantottam rá, azért ez vicces volt. Közben megtudtam, hogy hol járt, s közben a korábbi tanulmányaimmal összepárosítva csak kijött az eredmény.
- Oké, látod ezt itt? - mutattam egy apró kis csípés nyomára a karján.
- Ez egy pókcsípés, és egy kicsit rosszabbul reagáltál rá, mint az emberek általában, de nem vészes annyira, mint amilyennek tűnik - próbáltam őt megnyugtatni, láttam könyvekben ennél sokkal rosszabbat is.
- Buli? Jaa, az MT-sre gondolsz? Aha, gondolkodtam rajta, hogy megyek, de elég sokat kell tanulni is, még nem tudom - megvontam a vállam, de közben próbáltam figyelni arra, ami végett valójában jött. A pálcámat előhúzva el is mondtam egy varázslatot: - Hippokrax - s figyeltem, ahogy karjáról nagyon lassan eltűnik a duzzanat.
- Na szuper, a duzzanat elmúlt, viszont egy gyógynövényből készült krémet még használnod kell három napig, ami antihisztamint tartalmaz és segít abban, hogy teljesen elmúljon a karodról a csípés okozta bőrpír. Ha a patikába mész, úgy kérd, hogy Galla, ez egy galanga gyökérből és kamillavirágból kevert krém egy pici gyömbérrel vegyítve. Ha nem kapnál, akkor keress meg, és kikeverem neked, hidd el, jó lesz rá - mosolyogva adtam tudtára, hogy bizony van gyógyír.
- Szóval ne aggódj, nem kell levágni a karodat - nevettem el magam, s ekkor már elengedtem a karját, a pálcámat pedig visszacsúsztattam a helyére.
- Te mész a buliba? Hol is lesz? Ezt mindig elfelejtem -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Á, szóval úgy érted, Sali - fújom ki a levegőt. - Mindjárt megnyugtatóbb - a szavaimmal ellentétben inkább riasztóbb a magyarázata, mint aminek szánta. Aztán elkezdi a taperolást, én meg mint egy marionette bábu, hagyom neki, hogy forgatgassa a kezem.
- Nem tiltom meg - vigyorgok, pedig semmilyen olyan érzést nem okoz a tapintása, mint amire hátulról támadva célozgat. De legalább érti a poént, és ha minden igaz, még tud is mondani rá majd valamit. Remélem tényleg nem túl nagy a baj, ahogy mondja, de gondolom, hogy ő már több ilyesmit látott, mint én valaha fogok.
- Oké, látom - hülyülök egy kicsit. - Pókcsípés? - nézek rá hitetlenkedve, de elhiszem,. Akkor nem vagyok nagy barátja a pókoknak ezek szerint, viszont simán nézhet két éves kisgyereknek, aki folyton visszakérdez. Jó, akkor talán nem fog lerohadni tényleg a kezem, de hozzátenném, hogy a mogyoróallergiába sem hal bele mindenki. De most elhiszem Salimalinak, hogy ez a helyzet.
- Aha, sokat kell tanulni, meg nem tudod. Mit? A tananyagot? Elsős vagy, vagy mi, hogy nem fér bele egy buli. Ha meg nincs kedved, vagy barátnőd, akivel mennél, miért nem azt mondod? Mindig is furának tartottam a mentegetőzést - most rajtam a sor, hogy vállat vonjak. Elítélni nem fogom, főleg, miközben gyógyítgat. Egyébként sem, mert nem érdekelnek mások kínjai, legalábbis az álkínok biztos nem. Ha meg nem bulizós fajta, az sem baj, akkor meg mondja azt. Ki érti ezeket a játszmákat? Találkoznom kéne vele egy kurzus erejéig. Miközben mondja, hogy miket kéne vennem, csak nézek. Elég lett volna, ha elmondja, hogy mit vegyek, azt kész. De látom alapos, ezt csak nem vethetem a fejére.
- Jó, akkor csináld meg kérlek. Legalább azzal is gyakorolsz. Kifizetem meg minden és még egyszer találkozhatsz velem, az meg már szinte ajándék - hülyéskedek tovább. De egyébként, ha meg tudja csinálni, minek küld el, hogy bénázzak a bevásárláskor. És ha olyat kérdeznek, amire nem tudok válaszolni, majd hívogassam őt, mint egy idióta? Hát azért na! kényelmesebb nekem, neki pedig ahogy mondtam, jó kis gyakorlás lesz.
- Ha jól emlékszem a Levita toronyban valahol. Az biztos, hogy kedden, este 8-tól - gondolkodom, hogy mit is mondtak a srácok legutóbb. - Ja, én ott leszek, kell egy kis ereszd el a hajam - vigyorgok a dokikára, de örülök, hogy nem rohad le a kezem. Ez a nap fénypontja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Örülök, hogy benéztél, Ramóna.-*A hangom mosolygós marad, s bár igyekszem aprólékosan megfigyelni a reakcióit, nem nézem hosszasan vagy meredten. A feszengése több egyszerű zavarnál, én pedig azt szeretném, ha nem tekintene fenyegetésként rám. Elkopogok hát teát főzni, hátat fordítva neki és szabadon hagyva az ajtót, menekülési útvonalakat.
Az ülőalkalmatosságokra - bármennyire is klisésnek hatnak - szükségem van, mert mégse kérhetem valakitől, hogy ácsorogjon egy álló órán át, miközben mindenféléről beszélünk. Priccs viszont nincs, a kanapé sem heverészésre szolgál, hacsak nem a macskáim szöknek be. Akad itt puha párna és takaró, de ahogy beljebb merészkedik, úgy ölt a rendelő neki tetsző alakot - nem egy az egyben lemásolva valamilyen szeretett helyet, inkább csak hangulatában, színeiben, elemeiben köszön vissza.
- Tessék, egy zöld tea.- A kis tálcán egy tarka bögre, két szelet citrom és egy cukros üvegcse van, hogy ha ízesítene, kedvére megtehesse. Remélhetőleg segít ez is kicsit megnyugodnia, apró, ártalmatlan lépésekre bontva az ismerkedést.
- Ha nem bánod, befejezném, amiben benne voltam, de nyugodtan nézz addig körbe. Ha van kedved, esetleg kipróbálnád valamelyiket azokból. Nemrég szereztem őket, kíváncsi lennék a véleményekre,- intek kezemmel egy doboz felé, amiben mindenféle színű, anyagú és formájú furcsa tárgy van. Egy egészen picit ferdítek csak, mert bár a játékok valóban újak, egy részüket pont azért vettem meg, mert már beváltak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.