36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Kevin összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 4. 10:32 Ugrás a poszthoz

Lee Kyungtae

Egy átlagos nap, egy átlagos diák, átlagos iskolájában. Almost. Egyébként, ha leszámítja a feje fölött elreppenő rontásokat és bűbájokat, amíg kifelé siet a Nagyteremből, vagy egy elsős és egy festmény vitáját: tényleg átlagos. Szokásosan megkapta az adagját a többiektől, és megint szó nélkül csak hallgatta őket inkább. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult ez a taktika, mint bármelyik másik.
Táskája pántján ránt egyet, ahogy elhagyja a zajongó lépcsőházat és halkat szusszan. Végül is, lehetne rosszabb is. Sikerültek a vizsgái, az anyja ismét örömét fejezte ki, az apja csak biccentett egyet apró mosollyal, ő meg nem örül, amiért megint itt kell lennie. Vannak olyan diákok, akik a tanévkezdés első napját úgy várják, mint más a karácsonyt. Na, ő egyáltalán nem. Tipikus kamaszfiú. Sokkal jobban élvezné tengetni a mindennapjait a szobájában zene- vagy kiabáláshallgatással.
Mi?
Megtorpan a sarok előtt. Ha most bekanyarodik, belekeveredhet valami olyanba, amibe nem kellene. De ha nem avatkozik közbe, talán mást találtak meg az iskola barmai. Alsó ajkába harapva totyorog, míg végül haptákba vágja magát, állát felszegi és kitrappol a sarok mögül.
- Hagyjátok abba! - szólítja fel a semmit a semmire. Pár másodperc szükséges, amíg leesik neki: nem történik semmi, de még éppen elkapja tekintete a Kishölgy mozgó alakját. Feje biccen félre. - Összevesztetek? - néha nem nehéz a kislánnyal ezt megtenni.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 11. 13:33 Ugrás a poszthoz

Lee Kyungtae

Pedig legalább lett volna mit mesélni az unokáknak, mikor odáig jut. Kevin papa a hős, aki megmentette ártatlan diáktársait a bully-któl. Remek - és jó hosszú - szalagcím lett volna, csak ahhoz valaminek történnie is kellene. De egy szellemmel igen nehezen száll szembe bárki is, még ő is, aki igen jó kapcsolatot ápol egyébként a Kishölggyel. Nem is olyan nehéz, mint bárki hinné.
Tehát nézik egymást. Nagyjából ugyanolyan értetlenül mindkettő, mert míg az idősebb levitás feje az egyik, addig Kevin feje a másik irányba billen, hogy most mégis mi történik. Ha más nem, legalább együtt jöjjenek rá, mert meglepő látni egy ekkora embert a földön, nem tudja mit csinálni négykézláb, de olyan hirtelen pattan fel, szemei sem tudják követni. Dehogynem, de adjuk meg az esélyt az agyunknak, hogy elfelejtse a képet. Akaratlan hajol közelebb, ahogy a mondat a végére kezd kicsit elhalkulni, végül... kitör belőle a nevetés.
- Óóó, hát igen. Tudnak meglepetést okozni mindenkinek, de ártalmatlanok, esküszöm - ingatja meg fejét, mintha akkora szellem szakértő lenne. A Kishölgy mondjuk kicsit minden lében kanál, ő ilyen szempontból nem biztonságos és kedves, de amúgy meg... - Én is a kastélyban láttam először szellemet - feleli felfelé pislogva a robusztus alakra. Soha nem látta még, valószínűleg ebben az évben kezd, és nem is lehetne szerencsétlenebb amiért éppen Kevinnel futott össze. A kastély nyomijával. Szegény.
- Megért- - értetlen pislog, ahogy az előtte álló arca ismét hófehér lesz. Minimálisan lép és hőköl hátra a hirtelen kérdéstől. - Éppenséggel lehet velük, csak nem érdemes - hadarja a választ, amilyen gyorsan csak tudja. Keze csúszik mellkasára, pár pillanat múlva néz fel ismét.
- Kevin vagyok, szia - nyújtja felé jobb kezét mosolyogva. - Honnan jöttél?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 19. 11:10 Ugrás a poszthoz

Emma

Az egyetlen hely - a Könyvtáron kívül -, ahol nagyjából képes megúszni a beszólásokat. A szokásos ablakot választja ki ülőhelyének, maga elé teszi a tanulásra váró jegyzeteit és tankönyveit, majd inkább jelenleg olvasott könyvét veszi a kezébe. Kicsit várhat a Gyógynövénytan, amúgy is év eleje van, még nem kell sietni sehova. Térdeit felhúzza, annak támasztja a vaskos kötetet, így teljesen figyelmen kívül tudja hagyni a körülötte folyó káoszt.
Először csak egy lány hangja lesz három oktávval magasabb, majd pár srác is becsatlakozik, végül ismét lányos kánon lesz hallható. Valaki elégedetlenkedik, valaki nyünnyög, valaki meg... figyelmen kívül hagyja, mint ő is. Egészen addig, míg a nadrágja szárát nem kezdi húzni valami lefelé. Fejét kapja fel, nem is mer azonnal arrafelé nézni, csak az előtte lévő ablakkeretet figyeli, végül embereli meg magát és pillant le lassan. Egy karom, egy szőrös mancs és: Zelma. Halkan fújja ki a levegőt - ami igencsak megkönnyebbüléssel vegyített.
- Szia - emeli meg kicsit lábát, hogy elengedje a nadrágot, végül lendíti őket a földre. Minimálisan hajol lejjebb, hogy megsimogassa a macskát, de az ajtó csapódik ki. Ismét felkapja a fejét, göndör tincsei repkednek mindenfele a hirtelen mozdulattól, keze megáll a levegőben, ami alól a macska ugrik mellé a párkányra. Szélesen vigyorodik el a belépőjére a lánynak, miközben felül rendesen, lagymatagon int Emmának, hogy itt van vele a szökés nagymestere.
Kihúzza magát, kezeit ejti ölébe, ahogy várja, hogy a lány odaérjen hozzá. Ő önkéntesen biztosan nem fog összeveszni Zelmával, hogy menjen a gazdájához.
- Szia neked is - mosolyog tovább. - Ismét megcsinálta a programot? - pillant a mellette lévő szőrcsomóra.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 19. 11:28 Ugrás a poszthoz

Lee Kyungtae

Elmosolyodik  a fiú szavaiból kiérezhető bizonytalanságon, de mikor leesik neki, hogy teljesen komolyan gondolja, zavartan nyammogni kezd. Most erre mégis... nem hazudhat, de nem is szeretné, ha új ismerőse megijedne. Végül felpillant. - Szoktak történni meglepetések, de nem kell aggódni. Nagyon képzett a tanári karunk, se perc alatt megoldanak mindent - bólint határozottan. Ennél jobb nem jutott eszébe, amivel el tudja hinteni, hogy valóban vannak váratlan fordulatok a kastélyban, de általában azok igen hamar megoldásra is lelnek.
Látható a bizonytalansága után következő felvillanyozódás, ami kicsit őt is felvillanyoz. Tényleg itt látott először szellemet és majdnem megállt benne az ütő, de helyette - amitől háztársa annyira fél - inkább összeveszett vele. Mert ő is a Kishölggyel találkozott először, és éppen nem volt kedves hangulatában, szóval... jól kezdődött a kapcsolatuk.
Lassan fordul a freskó felé. - Nos, igen. És hangosak. Nagyon hangosak - húzza el száját látványosan, aminek köszönhetően egy férfi vigyorogva emeli meg a kupáját és kezdd el ismét ordítani. Mert ő nagyon jól érzi magát. - Valóban lenyűgözőek és szerintem pillanatok alatt hozzászoksz mindenhez majd. Megkérdezhetem, hogyhogy ennyire új minden? Mármint... engem is értek meglepetések, de nem... szóval, hogy... öm... - úgy dönt, inkább csendben marad és ezt nem fejezi be. Nem csak azért, mert nem tudja hogyan, hanem mert nem akarja megbántani a másikat. Még csak véletlenül sem. Ezért dönt úgy, hogy felesleges találgatás és egyáltalán nem anyanyelvén való megszólalás helyett inkább bemutatkozik. Sokkal egyszerűbb. Viszont a név, amit hall, értetlen pislogásra készteti. Mármint várható volt, hiszen látja, hogy a fiú ázsiai.
- Lee Kj- Kjun- - rázza meg fejét, miközben visszahúzza a kezét. - Bocsánat, nem szeretnélek megbántani, csak nagyon idegen a neved. Esetleg szólíthatlak másképpen, amíg nem tudom kimondani a neved? Vagy... melyik a vezetékneved? - szalad ráncba szemöldöke elgondolkodva. Mert egyértelműnek tűnik, de... ázsiai. Igen. - Semmi. A Lee. Oké. Megvan - bólint inkább saját magának, mint a vele szemben - és fölött - állónak. Az ázsiai nevek felépítése ugyanolyan, mint itthon, így a gondolatmenettel sikerül összeraknia saját magának. Ráadásul Dél-Korea! - Merlinre, ez nagyon klassz. Attól én is ódzkodtam az elején, mikor a szüleimmel kellett menni valahova - vonja meg vállait.
- Szalamandra-Szentegyeden születtem, majd költöztünk Szalamantonra. De az országban születtem, ha erre irányult a kérdés - fejezi be halkabban, kicsit zavartan, mert nem tudja, hogy jól válaszolt-e. Nem is a jól, hanem hogy a kérdésre egyáltalán.
Utoljára módosította:Szentesi Kevin, 2022. október 19. 11:50
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. november 3. 14:33 Ugrás a poszthoz

Emma

Gyakori vendég volt itt Emma macskája, ami természetesen mindenkiből más és más érzelmet váltott ki. Ő örült neki, mert meglepően jól kijöttek egymással, pedig egy macskának nehéz a kedvében járni.
- Az lehet, mert gyakran látom erre - mosolyodik el szélesen, majd simít végig az állat fején reflexszerűen. Néha van olyan szerencséje, hogy Zelma marad vele, amíg tanul, vagy csak olvas pár oldalt, aztán együtt mennek ki a társalgóból: a macska arra, amerre gazdáját véli, ő pedig arra, amerre éppen dolga van. Feltéve, ha van. Legtöbbször nincs, úgyhogy csak az állattal szokott sétálgatni.
- Melegedni én is ide szoktam járni, úgyhogy teljesen megértem, ha ő is eszerint cselekszik. Amint 15 fok alá megy a hőmérséklet, jégcsapok lógnak az orromból - nevet fel őszintén. A könyvet teszi a többi tetejére, majd tolja azokat arrébb, hogyha esetleg Emma leülne mellé, akkor legyen rá lehetősége. Lábai lógnak a párkányról, ujjait kulcsolja össze az ölében.
- Nem, dehogyis. Mindig kedves. Néha próbál lopni kaját, de egyébként nincs vele baj - nevetgél tovább, ahogy beárulja az állatot Emmának. Tényleg nincs vele baj. Néha az iskolatársakkal sokkal több, mint az ember gondolná. Tekintetét vezeti végig a helyiségen, majd pislogva fordul vissza, ahogy Emma ismét mesélni kezd. Szája elé kapva kezét nevet fel megint.
- Az biztos, hogy tudja, hogy járjon az emberek kedvében és érje el ezzel, amit akar. Nekem is lehet be kéne majd másznom a bizottság nyakába, akkor felvennének a Művészetibe - nyúl fel egy előre lógó tincséhez, amit lefelé húz meg, majd enged el: a tincs kicsit rugózva kerül vissza eredeti állapotába. - Ne viccelj, nem zavar egyikőtök sem. Nem mára terveztem megvalósítani a világmegváltó ötleteimet, úgyhogy elfértek mellettem - vonja meg vállait, mintha teljesen komolyan gondolná szavait, pedig mindenki tudja, aki egy kicsit is ismeri, hogy ilyenről nincs szó. Ha lenne valaki olyan az életében, akkor ő mondhatná el a világnak, hogy alapvetően mennyire el van veszve benne, csak kifelé tudja mutatni mennyire jól kezeli.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. december 3. 09:45 Ugrás a poszthoz

Emma

- Ugye? Kedvelem én is, így teljesen érthető, hogy a szőrcsomód is ide szokott járni - vakarja meg szavaival párhuzamosan a macska fejét, aki láthatóan élvezi azt, hogy emberek között lehet. Ilyenkor sajnálja, hogy Noraz nem feltétlen alkalmas arra, hogy ilyen helyekre hozza, hiszen... fennáll a veszélye, hogy elrepül a gyík vagy éppen más táskájában köt ki, mert melegebb. Megtörtént események alapján képes ilyen példát felhozni, és elkerülné, hogy megint megtörténjen. Szereti Norazt, de nem mindennapi házikedvencről van szó, ami nagyban megnehezíti a dolgokat az életükben. Maximum talárja zsebében szokta vinni sétálni egy melegítő rúnával ellátott kővel, hogy véletlen se hűljön ki az állat teste. Ennyit képes megtenni az állatért, aki alapból egy terráriumban tengeti mindennapjait.
Keze a levegőben marad, mikor Zelma Emma ölébe helyezkedik, amint a lány végre leül mellé. Halkan hümmentve hallgatja a választ, majd ingatja meg a fejét.
- Igazad lehet - nevet fel hangosan. - Majd igyekszem nem ilyen aljas eszközökkel elérni, amit szeretnék - fűzi még hozzá, végül ölébe ejtett ujjait kezdi el morzsolgatni, ahogy pillantása is kezeire irányul. Emma komolyságát nem veheti félvállról, halkan sóhajt is, alsó ajkába harap.
- Igen - feleli halkan. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülni fog, és tudom, hogy idén már semmi nem is lesz belőle, de szeretném megpróbálni megint. Ha most sem sikerül, akkor pedig elfogadom, hogy nem vagyok odavaló - vonja meg vállait, mintha nem tudná a navinés, mégis mennyire fontos ez neki. Talán Emma az egyetlen jelenleg, aki el tudja képzelni, hogy ez tényleg számít neki, és egyszer már felsült vele, mégis megpróbálja megint. Ha mást nem, legalább a kitartását tudja értékelni a világ.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. december 13. 12:08 Ugrás a poszthoz

Emma

Már előre mosolyog, mikor Emma neki áll beszélni. Nem számít lelkesítő beszédre, igazából már a szüleitől sem, mégis mindig megkapja tőlük, de... Emmától főleg nem várja el. Fejét ingatja meg az elhangzott szavak alapján. Tenyerei térdeire csúsznak, ahogy kicsit kihúzva magát emeli a plafon felé a fejét egy sóhajjal.
- Kedves, hogy ezt mondod. De én ezzel úgy vagyok, hogyha a második próbálkozás is kudarcba fullad, akkor egyáltalán nem vagyok odavaló - vonja meg vállait. Nem szomorú ettől, még csak letörtnek sem mondaná magát. Az első visszautasítás után volt elég ideje magába szállni és rájönni, hogy el kell fogadnia, hogyha egy ilyen nívós intézmény nem fogadja be.
- Meglep, hogy ilyen véleménnyel vagy a művészetről... - pislog rá láthatóan megszeppenve, ajkain mégis feltűnik pár másodperc múlva jól megszokott mosolya. Jól esik, amit a lány mondd, még ha tényközlés mögé is bújtatja a kedves szavakat. Vagy csak ő lát bele többet, és tényleg csak tényeket közöl, de ez most mindegy. Jól esik neki és kész.
- Nem hiszem, hogy képes lennék abbahagyni. Talán kicsit megülne a lelkesedésem, mint legutóbb, de teljesen elengedni szerintem nem tudnám - nyammogva néz ismét a plafonra. - Maximum hobbiszinten űzném. Azzal sincs baj - vonja meg vállait, majd bólint egy határozottat inkább saját magának. Végül Emmára néz szélesen mosolyogva.
- Kösz mindent. Újabb lendületet adtál - pattan le a párkányról és kezd el felfelé nyújtózkodni. - Őszintén, ezek után nem is merném abbahagyni, mert félnék, hogy megkergetsz - mosolyog szélesen.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. február 24. 17:52 Ugrás a poszthoz

Lee Kyungtae

Egyetértően bólogat a fiú szavaira. Tényleg remek a tanerő a tanodában, így valóban nem kell tartania semmitől a levitásnak. Egyiknek sem. Kivéve, ha őt is kipécézik, ami, figyelembe véve azt, hogy mennyire kedves és magas, idősebb is, nem fog megtörténni. Valahol megkönnyebbül.
Ami tart kettő másodpercig, mert fogalma sincs arról, hogy az előtte álló miről beszél. Ez lehet kiül arcára, de igyekszik moderálni vonásait, hogy ne tűnjön úgy, mint aki teljesen hülyének nézi a másikat, egyszerűen nem tudja összerakni a képet. Mindennek ellenére hümmög, ahol úgy érzi szükséges, és bólogat közben, hogy tudja, tényleg figyel. Legalábbis, amennyire tőle telik: amíg fel nem bukkan a karkötő. És a... vízmágia!
- Hydromágus vagy! - szólal meg kicsit hangosabban. - Szóval elemi mágus vagy, de egyebekben mugli. Akarom mondani, varázstalan ember - teszi hozzá gyorsan, hogy értse is újdonsült háztársa. - Én is úgy viselkednék, mint egy öt éves, ha kiderülne, hogy uralom az elemek egyikét. Emiatt ne érezd magad rosszul - mosolyog rá kedvesen. Valóban így lenne. Elképzelni nem tudja, hogy egy elemi mágus mégis miken mehet át eleme kijövetelekor, de mégis vágyná azt a tudást, amivel ők rendelkeznek. A fő elemek egyikét uralni? Biztosan hatalmas élmény, még ha ugyanekkora felelősség is.
A név úgy rántja ki az elemi mágia körüli merengésből, ahogy kell neki. Elsőre, sőt, másodjára sem sikerül kimondania a nevet, így inkább nem is próbálkozik tovább. A legtávolabb áll tőle, hogy megbántsa a másikat, mikor ilyen kedves vele. Szemöldöke szalad ráncba. Tí?
- Nem is tudom. Az kicsit személytelennek hat. Megígérem, hogy igyekszem minél előbb megtanulni a neved - bólint. - De addig maradjunk a Tínél akkor. Talán mindkettőnknek egyszerűbb - Tínek azért, mert nem kell hallgatnia Kevin szenvedését a névvel, Kevinnek pedig azért, mert van ideje valóban megtanulni rendesen kimondani a nevet. Ez már büszkeség kérdése.
A vigyort figyelmen kívül hagyva mondja tovább, nagyjából születésének történetét, míg végre ki nem nyögi a lényeget.
- Néhányuk még nekem is különös - gondolkodik el, végül vállat von. Ez legyen a legkevesebb, mikor Tínek valószínűleg még nehezebb. - Ha segít, mondj csak annyit, hogy a tanoda. Az itt, vagy a környéken élők tudni fogják, hogy erre gondolsz, ez az egyetlen nem specifikusan, nem is tudom... például művészetet oktató iskola. Itt kapja meg minden mágus az alapokat - lendül bele kicsit a magyarázásba, majd veszi észre magát. - Bocsi, szóval a tanoda szerintem elég - mosolyodik el, ami lassan tűnik el arcáról, zavartan pillant félre.
- Egyébként... hát szóval, ha kell segítség bármiben, akkor nyugodtan keress meg - motyogja maga elé szavait, véletlenül sem néz rá. Sokkal fiatalabb, semmiből nem tűnik ki, teljesen átlagos, míg az előtte álló idősebb és elemi mágus. Mindene megvan ahhoz, hogy a menőkhöz tartozzon.
Utoljára módosította:Szentesi Kevin, 2023. február 24. 17:52
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. március 28. 00:27 Ugrás a poszthoz

Winkler Ábel
/^^/

Régen érezte azt, hogy ekkora teher esik le vállairól. Az idei vizsgaidőszak - és nem csak a vizsgák miatt -, sokkalta nehezebbnek érződött, mint eddig bármelyik. Rá kell jönnie, hogy ahogy idősödik és lép évfolyamból évfolyamba, úgy nehezednek a tárgyak és a tanárok elvárásai. Megmondja az őszintét, hiányoznak neki azok az idők, amikor még Szalamandra-Szentegyeden tengette mindennapjait és lényegében semmit nem kellett csinálnia, csak gyereknek lenni. Oké, voltak kötelességei, de ha azokat letudta... szabad volt a napja.
Minden teher ellenére, könyv van előtte, jobb kezénél a reggeli gofrija és a teája, míg a ballal tartja az asztalon a könyvet. Külső szemmel úgy tűnhet, nagyon bele van mélyedve az olvasmányba, de csak igyekszik elkerülni a feltűnést, mielőtt ismét megtalálnák a nem éppen barátai.
A hangra először csak felsandít, megbizonyosodik arról, hogy jól azonosította be, majd lesz őszinte és széles mosoly ajkain.
- Jó reggelt! - üdvözli rég nem látott barátját. - Igazából kicsit izgulok, mert úgy érzem, nem mindegyik sikerült jól, de igyekszem pozitív lenni - helyezkedik kicsit Ábel mellett, a könyvet szavai közben csukja be, hogy ne legyen útban barátjának és ne tűnjön bunkónak. A kötetet teszi a másik oldalra maga mellé, figyel a navinésre.
- És te?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. április 1. 11:58 Ugrás a poszthoz

Jankovits Dorián

Mindenki hallott a kastélyban a Fejetlenség folyosóján történtekről. A mindenki alatt azt értem, hogy mindenki. Még Kevin is. Bár valahol sajnálta, amiért nem lehetett szemtanúja egy ilyen klassz dolognak, mégis örül neki mélyen, mert kiderült, hogy Kakasi tanárnő kapta el az illetékeseket. Tényleg sajnálja, amiért kimaradt belőle, talán lett volna olyan szerencséje, hogy pár barátra is szert tesz, ha együtt büntetik meg őket.
Megtorpan. Mégis miket gondol? Merlinre, hát nem gondolhat ilyeneket! Azért nem fog együtt bajba kerülni valakivel, hogy barátok legyenek. Ez abszurdum, és szerencsére még ő is időben rájön erre.
Fejét megrázva, kicsit még maga elé mered értetlenül, majd indul tovább, mert már így is késésben van. Hamarosan le kell adnia a projekt munkáját a művészetibe és nem halad egyáltalán vele. A kézirat pihen kezei között, ahogy hálókörlete felé lépked, mikor...
Csatt.
Pár lap hullik ki ujjai közül, ő meg egy mellkassal néz szembe. Pislog párat, orrát mozgatja meg, majd kicsit dörzsöli is, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen - persze semmit nem ér -, majd pillant fel. Rendben van, hogy elmélkedett a folyosón történtekről, de arra nem gondolt, hogy éppen az eridonosba fog belefutni. Szíve nagyot dobban.
- Ne haragudj - mondja gyorsan, ahogy hátrébb lép. Nem ismeri az eridonost, így fogalma sincs, hogy áll hozzá, pedig, ahogy a folyosói incidensről is tud mindenki, úgy a coming outja is igen nagy port kavart. - Figyelmetlen voltam - teszi még hozzá gyorsan, mielőtt bármi történhetne.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. április 15. 11:23 Ugrás a poszthoz

Jankovits Dorián

A kölcsönös bocsánatkérésre kapja fel fejét, mert nem erre számít. Egyáltalán nem. Nincs körbevéve, nincsenek megjegyzések, nincsenek érintések, amiktől szánalmasnak és kellemetlenül érzi magát. Szerencsére, mikor felpillant, tudatosul is benne, hogy a hírhedt eridonostól aligha kaphatja meg a mai adagját. Ő egyelőre nem volt benne ezekben, és csak reménykedik, hogy nem most szeretné elkezdeni.
- Igen, izé... semmi baj. Mindenkivel megesik - harap szája belsejébe, miközben megszeppenve követi végig, ahogy felvesz egy lapot, majd még egyet és még egyet. Annyira elbambul és csodálkozik az egészen, hogy ő lényegében késve mozdul, hogy összeszedhesse a hozzá tartozó papírokat. Lehajtott fejjel, kicsit elpirulva veszi el a másiktól végül azokat.
- Kevin vagyok - pislog fel rá. - Nem hi- - megakad, ahogy Dorián feje fölött kivillan a villanykörte, csak ő meg nem érti, hogy miért teszi. - Ki az a Fruzsi? - szalad ráncba szemöldöke, miközben a másikat fürkészi. Nem szeretne bunkó lenni, távol álljon tőle, de szerinte, ha lenne egy testvére, arról tudna. Főleg akkor, ha még a bálra sem őt hívták meg. A lányoknak ez hatalmas trauma, biztosan elsírta volna neki bánatát, de... Merlinre! Nincs is testvérem!
- Sajnálom Fruzsit, de nem a testvérem. Nincs testvérem - köszörüli meg torkát. - Biztosan túltette magát rajta - mosolyodik el rá bátorítóan, hogyha esetleg bűntudata lenne ez miatt, akkor ne legyen. Nem mintha annyira képben lenne a lányokkal, de a legszomorúbb, hogy a fiúkkal sincs.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. április 18. 14:58 Ugrás a poszthoz

Jankovits Dorián

Nagyokat bólint arra, hogy Kakasi tanárnő mit kobzott el. Bár még mindig nem tudja, hogy kellene éreznie aziránt, hogy ő kimaradt ebből, de természetesen hallott az egészről. Ki nem?
- Hamar visszakapod majd - ereszt meg egy biztató mosolyt, amivel nem tudja, hogy segít-e, vagy csak idegesebbé teszi a srácot, de egy tuti: attól még csinálja, mert komolyan gondolja. Szinte biztos, hogy nem jó érzés, ha elkobozzák egy cuccodat, de tartja, hogy már csak pár hét az évzárásig, utána szünet és onnantól repül az idő már amúgy is.
Megszeppenve pislog a felé nyújtott kézre. Kissé ügyetlenül, a szanaszét lógó papírokat öleli magához, hogy felszabadítsa jobb kezét és bemutatkozzanak illedelmesen egymásnak. Azonnal vissza is húzza, mielőtt Dorián csak beetetésnek szánta volna az egészet és következik a kipécézés.
- Oh, arra azt hiszem emlékszem. Valóban jól állt - a mosoly elindul, de nem ér be. Megakad, és ahogy leesik neki mit mondott, azonnal kikerekednek szemei. Elvörösödve hajtja le a fejét. Most rontott el mindent - hiába bizalmatlan a másikkal, soha nem hallotta, hogy bántott volna másokat, erre kicsúszik egy ilyen a száján és... vége van mindennek. - Úgy... szóval úgy értettem, hogy láttam, és... szóval nem volt rossz, annak ellenére, hogy tudod... rózsaszín volt meg minden - torkát köszörülve fejezi be inkább a magyarázást, mert valószínűleg csak ront a helyzeten, főleg, mert leesik neki, nem is válaszolt az eredeti kérdésre. - Hallottam róluk, de én nem... nem vagyok rokonuk - mondja ki ismét, de sokkal halkabban és bátortalanabbul, mint eddig beszélt. Félve néz fel és mosolyodik el végül, ahogy meghallja, mennyire védené a húgát ő is. Szemei csillannak meg, de tekintetét ismét félre kapja.
- Hát én... - én vagyok az, akinek a coming outja hatalmas port kavart valamiért pár éve. Ez nem olyan jó beazonosítási szöveg - gondolja magában. - Ó, ez nem. Projekt munka a művészetibe, de egyébként... a Nagyteremben láthattál. Én vagyok az a levitás srác, aki az asztal egyik, vagy másik végében egyedül eszik és olvas. Mostanában néha csatlakozik hozzám egy nagyon magas, ázsiai srác, de... én nem vagyok feltű-, szóval... hát én átlagos vagyok. Nem csoda, ha összekeversz valakivel - teszi hozzá, hogy Dorián ne érezze magát rosszul, mert tényleg nem bánja, amiért nem tudja ki ő. Ha fordított állásban lennének, valószínűleg Kevin maga sem tudná, hogy ki áll előtte éppen. Nem veszi magára.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. április 20. 14:10 Ugrás a poszthoz

Jankovits Dorián

Egyetértően bólint. Szerinte is hamar el fog telni, a felén már bőven túl van, és bólogat tovább, ahogy visszakérdez a másik a hajra. Kissé zavarban ugyan, és magyarázkodást követően, de bólogat. Doriánnak ezek szerint nem tűnt fel zavara, vagy csak illedelmesen ignorálja. Reménykedik abban, hogy az első áll fenn, úgy kevésbé lenne kellemetlen.
- Ó, mindenképpen mondom majd neki, hogyha látom - mosolyodik el, mintha partner lenne az egészben, de valószínűleg mindketten tudják, hogy túl régen volt ahhoz az esemény, hogy odaálljon a lány elé és elmondja: Doriánnak igazán jól állt a rózsaszín haj. Kicsit ijesztően hathatna, így inkább megmarad a feltételes módnál. Amúgy sem merne odaállni a lány elé ezzel az információval a semmiből, úgyhogy...
- Ha tudok valahogy segíteni, szólj nyugodtan - ajánlja fel azonnal segítségét, hogyha tényleg tudni szeretné az igazságot, akkor segít neki kideríteni. Bár nem biztos abban, hogy az eridonost valóban érdekli, de ez legyen a legkevesebb. Eddig elég lelkiismeretesnek tűnt, így nem aggódik, hogy megjátszaná magát.
Félénk mosoly kerül arcára, ahogy bólint. Igen, a Művészeti, de hát... ismét nem sikerült neki. Kezd egyre jobban lemondani az egészről. Ha a szülei nem tennék helyre néha, valószínűleg már rég feladta volna, plusz ott vannak Timi szavai is, ami erőt ad a tovább menetelhez. Csak fél, hogy nem lesz elég. Hányadik visszautasítása is ez? A harmadik? Negyedik? Nem is tudja most hirtelen pontosan.
Sűrűeket pislogva néz fel rá az invitálásra. Álla esik le kicsit látványosan, ajkai szavak mondása nélkül maradnak elnyílva. Most tényleg azt mondta, odaülhet hozzájuk? De hát... ő teljesen más, mint ők. Hogy kellene mégis...?
- Izé... köszönöm. Lehet néha odaülök, ha valóban nem probléma - dobban nagyot szíve, fejét hajtja le szégyellős mosollyal. Tényleg odaülhet majd. - Kedves tőled, de egyébként erre nincs semmi szükség, komolyan. Nem baj, hogy egyedül vagyok, hozzászoktam, és zavarni sem szeretnék meg semmi - kezd azonnal magyarázkodni összefüggéstelenül, mikor a srác elég egyértelmű volt. Ő mégsem akarja zavarni őket. Tényleg nem.
- Hát én... szóval én a halált formálom meg különböző helyzetekben leginkább - vallja be lesütött tekintettel, kicsit szégyellve magát. - De nem ijesztően, semmi horror nincs benne, csak... más nézőpontból mutatom be a Kaszást. Nem egy gyilkológép, hanem egy érző, kedves lény, aki empátiával ragadja el a lelkeket, akiket éppen kell. Türelemmel áll hozzájuk, és... bocsánat. Elragadtattam magam - köszörüli meg torkát. Egyik kezét ismét szabaddá téve kezdi el rendezgetni inkább a papírokat, amik szanaszét állnak.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. május 8. 14:38 Ugrás a poszthoz

Timi
/^^/

A sütögetőnél túl sokan voltak, az elhagyatott mosdóba nem mer bemenni, a Nagyterem felejtős, mert olyankor mindenki ott van szinte. Félő, hogy azok is, akiknek állandóan céltáblája.
Ez az oka annak, hogy könyvével a kezében mászkál céltalanul a kastélyban, minden lehetséges opciót megnézve, hátha akad valami hely, ahol egyedül lehet. Ami addig opció, amíg meg nem látja eridonos barátját fejét hátraejtve. Megszeppen, először azt hiszi baj van, de végül Timi ismét előre néz és mozdul is. Megkönnyebbült sóhajjal lép pár bátortalanabbat, nem tudja, merje-e zavarni. Kicsit toporog, végül indul a lány felé.
- Szia! - köszön halkan. - Zavarlak? - kérdezi azonnal, tekintete esik a magazinra. - Nem szeretnélek, csak megláttalak, és régen beszéltünk, gondoltam megkérdezem hogy vagy, öm... - jön azonnal zavarba, amint felfogja, igenis megzavarta a lányt valamiben. Ha másban nem is, a seprűk nézegetésében. Egyáltalán nem ért hozzájuk, így még a segítségét sem tudja felajánlani. Zavartan áll mellette, szinte a csodát várja: vagy el lesz küldve, vagy a lány hellyel kínálja, de ő igenis kivárja. Ha másra már nem képes.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. december 29. 19:27 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Jegyzeteit és könyveit sincs ideje elrendezni, csak táskáját kapja a vállára, minden mást kezében szorongat. Valószínűleg elhagy 1-2 pergamen lapot sietségben, de nincs ideje foglalkozni vele - csak most érkezett meg a bagoly, hogy a korrepetálás időpontja ma van 3-kor, a Mágusjog teremben és nem pénteken.
Kifulladva ér a teremhez, mély levegőt véve kopog be, de válasz nem érkezik. Óvatosan nyit be, néz körbe, hogy konstatálja: a terem üres. Legalább tanulótársa sem érkezett még meg. Csak beljebb sétálva látja meg a neki hagyott cetlit az asztalon. Dr. Laines direkt hagyta nyitva a termet, hogy tudják használni, a tanulószobát lefoglalták egy szakkörnek mára.
A cetlit olvasva pakol le az első padra, ami útjába esik. Halkan hümment, körbenéz, végül leül - nem sokáig tud így maradni. Lába automatikusan kezdd el remegni, ahogy izgatottsága a tetőfokára hág, szorongásáról nem is beszélve. Soha nem kérték még meg ilyesmire, nem tudja, kinek kell segítenie - mi van akkor, ha egy olyannak, aki nem kedveli őt? Sokan vannak a kastélyban, akik messziről elkerülik...
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 1. 17:49 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Emlékszik még azokra az időkre, amikor valóban csak és kizárólag az miatt aggódott, hogy ne kerüljön olyan útjába, aki nem kedveli. Hogy kerülje el őket, lehajtott fejjel sétáljon, ne üljön a közelükbe, olvasson és ebédeljen egyedül. Őszinte lesz: ezek hiányoznak. Inkább átél ismét minden kellemetlen szívatást, mintsem, hogy azzal kelljen szembesülnie, ami történik.
Aurél lép be a terembe. Köszön is. Majd leül a mellette levő padra. És mindezt ő kicsit elnyílt ajkakkal követi végig. Amint észbe kap teszi kezét lábára, hogy lenyomja: tervei szerint abbamarad a remegés, de nem ér rá ezzel foglalkozni.
- Szi-szia. Igen, úgy tűnik - szalad ráncba szemöldöke értetlen. Miért vele és most történik ez? Eddig olyan jól elkerülte ezeket a helyzeteket. Véletlen sem került olyan szituációba, ami... mondjuk ilyen lett volna.
- Nem baj, hagyd csak - enged meg magának egy mosolyt. - Ez csak pergamen. Majd visszaadod, ha nekem kellene - süti le tekintetét szégyellősen. Mégis mit művel? Nagy a szája, de nincs semmihez bátorsága, hogy mondhat ilyet? Tényleg annyira flörtölősen hangzott kívülről is, mint a fejében? El akar süllyedni...
- Sz-szóval, hol akadtál el? - köszörül torkot inkább és tér a lényegre. Talán minél előbb szabadul el innen, annál könnyebben fogja túlélni, hogy szíve olyan hevesen ver, egy egész kentaur csordát el tudna űzni vele.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 5. 20:06 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Szíve dobban akkorát, mintha el akarná törni a bordáit. Nem akarja, hogy Aurél azt higgye, kényszerből van itt. Szólna, de az eridonos folytatja, így nem tud azonnal ágálni: ő szívesen segít. A szorongása sem könnyíti meg, hogy pozitívan fogja fel Aurél opcióit.
- Ne érts félre! Nagyon szívesen segítek, nincs más dolgom, csak... - és itt hagyja abba. Nem tudja, hogy folytathatná, így inkább csendben marad és nézi az előtte levő könyv borítóját. Egy kis kopást kezd el kapargatni rajta. - De egyébként igen, a kastélyban lakok - köszörüli meg torkát, ahogy halkan válaszol.
Szégyellősen mosolyodik el, hogy milyen diáknak nem tűnik. Még jobban lehajtja a fejét, a sötétbarna borító alatt már lassan a fehér lap látszik, ahogy tovább kapirgálja azt. Nem felel, nem tudna mit, így inkább csak tovább mosolygok. Aprót biccent, ám nem biztos, hogy Aurél ezt látja.
Mikor elkezd válaszolni a kérdésére fordul felé a székén. Érdeklődve hallgatja: ezek szerint a hatályosság lesz a téma. Bólogat az eridonos szavai közben, és igyekszik nem hagyni, hogy figyelme elterelődjön arra, milyen őszinték a szemei.
- Hát én... átlagos tanuló vagyok. Remélem tudok segíteni - süti le tekintetét. - Ó, igen - kapja fel fejét. Ha tudná a másik, hogy mióta tudja a nevét... - Kevin. Öm... Szentesi Kevin - toldja meg a vezetéknevével, bár nem hiszi, hogy az olyan fontos részlet lenne Aurél számára, azonban úgy tartja illendőnek, ha a másik így mutatkozott be, akkor neki is így kell.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 16. 11:45 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

- Hát én... - immár leplezetlenül hagyja, hogy lába rángjon, bahogy akar, alsó ajkába harap. Mégis mit mondjon erre? Fél, hogy elbaltázza és kinevetik a végén? Fél, hogy nem tud segíteni a másiknak? Mindentől fél lényegében, ami itt történhet. - Én csak... izgulok - feleli végül lesütött tekintettel. Ezzel egy időben áll meg lába, mintha eddig nem akarta volna imitálni a kentaurok vágtázását. Torkát köszörüli meg.
- Igen, ott - bólint halvány mosollyal, ami kiszélesedik a következő kérdéssel. - Vannak olyan napok, amikor valóban fel kell kötni a nadrágodat. Egyszer egy háztársam a Szfinx előtt töltötte az éjszakát, mert nem tudta megfejteni a rejtvényt - vonja meg vállait. Egyebekben ez a háztárs lehetne ő is, de most tényleg nem ő volt ekkora szerencsétlen. Nem mondja, bűntudatot érzett a másik iránt, amikor kiderült, még ha nem is volt hozzá köze, ám örült annak közben, hogy nem ő maradt kint.
- Minden mércével mérve átlagos vagyok mindenben - mosolyodik el szégyenlősen. Soha nem tartotta magát kitűnőnek semmiből, és szerinte ez így van jól. Még csak az kéne, hogy észrevegyék... Lassan pislogva próbálja követni az egymás után érkező, sőt, rázúdított információkat. Próbálna reagálni, de Aurél annyira belelovalja magát, az esélytelenek nyugalmával hagyja végül, hogy végig mondja és a lényegre térjenek.
Aprókat bólint.
- Olvastam valahol arról, hogy maximum akkor lehet ilyen, ha tényleg újat hoznak vagy... - húzza maga elé az egyik könyvet, hátha segítség kellene. - Ha felülírják. Ha mondjuk hoznak egy olyat, hogy január 2-től érvényes, de februárban történik valami, felülírják, tehát módosítják és mondjuk ugyanaz, de már kicsit más, így február 12-től érvényes az új - bólint elégedetten. Pár pillanatig tart csupán ez - hirtelen kapja fejét Aurél felé. - Érted?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 19. 17:54 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

- Nem. Inkább attól, hogy tudok-e segíteni valóban - jól esik neki Laines professzor bizalma, de hazudna, ha azt mondaná, nem érzi sokkal nagyobb felelősségnek a vállán ezt, mint amit elbír. Kötve hiszi, hogy nem lett volna alkalmasabb diákja erre a professzornak - hiába rágódik már ezen. Itt ül Auréllal, akinek tényleg segíteni szeretne a legjobb tudása szerint.
- Soha nem próbáltam bejutni más házba - vallja be szemöldök ráncolva. Furán érezné magát, és furán is nézne ki, ha egyszer csak az Eridon klubhelyiségébe császkálna, mondjuk Aurélt keresve. Már csak a gondolattól is elpirul: miért keresné? Kötve hiszi, hogy ezeken az alkalmakon kívül, kíváncsi rá a fiú.
A saját maga által okozott pirulás csak még vörösebb lesz Aurél reakciójára. Nem tud rá mit reagálni, így inkább a könyv sarkát kezdi piszkálni, amíg nem tud érdemi segítséget nyújtani az eridonosnak.
Aki elkezdi, és próbálja követni, amit mondd, igyekszik minden figyelmét neki szentelni, ami mondjuk sikerül is, csak nem abban az értelemben, ahogy mindenki gondolja. Hallgatja a hangját, de a szavak nem állnak össze. Csak annyit érzékel, milyen kellemes hangja van a főnixnek, hogy milyen szépen artikulál beszéd közben, és hogy az egyik tincs a hajában, mennyire máshogy áll, mint a többi. A gyomrában a pillangók olyan elánnal csapják hasfalát, mint eddig még soha.
- Ott már alapból időkorlát van megszabva, hogy csak három hónapig kell úgy állniuk mondjuk, nem addig, amíg hatályon kívül nem helyezik - pillanatnyi szünetet tart. - Szóval, már tudod, hogy három hónapig kell ezt csinálnod, utána vége, és jön a következő, akkor az, hogy fél lábon kell állni - mosolyog kedvesen, lesüti tekintetét.
- Szerintem nem ezért passzolt le Laines professzor. Biztos nagyon elfoglalt... úgy értem, öm... szóval úgy értettem, hogy én biztos nem passzolnálak le, me-, tehát, hogy elfoglalt és szívesen segítek - lába áll neki ismét fel-le rángatózni, kezeit ölébe ejti, ahogy lefelé bámul a lábaira. Nem lehet ekkora szerencsétlen.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 23. 20:18 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

Még neki is vannak olyan napjai, amikor nem a zsúfolt Nagyteremben tölti szabadidejét - mert, még ha nem is tagja a társaságoknak, de szereti őket nézni, ahogy boldogan beszélgetnek és nevetnek együtt. Ilyenkor csak csendben ül és néz maga elé, kizárva még a minimálisan hozzá eljutó hangokat is. Néha szüksége van erre, különben fél, hogy kitörne belőle egy hatalmas ordításként valamelyik szünetben, vagy ne adja Merlin, tanórán.
Lomhán pislogva néz fel az eridonosra, aki a pergament lengeti orra előtt. Nem tart sokáig, hogy felfogja ki az és miért olyan nagy dolog ez.
- Jaj, gratulálok! - lesz azonnal széles mosoly arcán. Kellett kis idő, de ismét a Földön köszönthetjük Kevint, aki előtt Zsanna ácsorog.
- Várj... tényleg kaptad, vagy megbűvölted?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 26. 19:59 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Szerényen mosolyog. Valahogy elmegy a kedve attól, hogy ő is mondjon bármit, amikor a másik ennyire jókedvűen teszi. Éjt nappallá téve tudná hallgatni. Igazából szégyellheti magát - meg is teszi -, mert abban nem biztos, hogy vissza is tudná mondani mit mondott a másik eddig. Csak hallgatja, de nem figyel, úgyhogy utolsó mentésként bólogat hevesen.
A Rellon említésére fut végig rajta a borzongás. Az a hideg fajta, amit még utána egy csomószor érzel a bőröd alatt és mindig kellemetlen érzést hagy maga után. Igazából el sem múlik.
- Én kihagynám a Rellont - emeli fel kezét félénken, majd ejti is vissza. Most már figyel minden szavára, mert ezért jöttek: a kérdőjeleket eloszlatni az eridonosból, hogy jobban megragadjon a tananyag. Vagy, hogy ne Dr. Laines-t zargassa, ki tudja? Nem bánja, ha őt zargatja, csak ne süljön fel a nagy segítségben, amit úgy eltervezett...
- Nos... öm... pillanat, csak meg kell fogalmaznom, hogy érhetően mondhassam el - szalad ráncba szemöldöke. Mégis hogy magyarázza ezt el? Ha messziről kezdi, soha nem fogja megérteni a másik, ha a könyvből olvassa fel, nincs értelme, a jegyzeteinek sem veszi hasznát... Tehát józan ész. Hümmög párat. - Szóval... a tárgyi hatály, az igazából azt jelenti, hogy... jó, figyelj - húz maga elé egy pergament, majd mártja pennáját a tintába. A lap szélére írja fel, hogy tárgyi hatály. - A tárgyi hatály ugye, azt jelenti, milyen társadalmi viszonyokra vonatkozik a jogszabály - körmöli le gyorsan ezt is. - De tovább kell vinni, meeeeert... és itt jön a lényeg - nyújtja ki nyelve hegyét a nagy koncentrálásokban, miközben próbál egyenes nyilat húzni. - Szóval, mert a normák, amik szerepelnek benne attól függően fejtik ki a jogkövetkezményeket, hogy éppen milyen esemény következett be. Eseményfüggő az egész - írja le a végét. - Emberölésnél más lesz a jogkövetkezmény, mint... lopásnál - firkantja le gyorsan a példákat is az eddig leírt dolgok alá. - Érted így? - néz rá reménykedve, mert nem tudja, hogy magyarázhatná el másképpen. A továbbiakra csak elmosolyodik - az ő idejét tényleg rabolhatja, nemigen vannak fontos elfoglaltságai.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 30. 19:40 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

- Persze, hogy segít - bólogat pár határozottat. - Büszke lehetsz, amiért csinálod - tartja, hogy tényleg az lehet magára az eridonos. A mai világban ugyanúgy sokan nem kérnek segítséget, pedig szükségük lenne rá, inkább a majd én megoldom elvet követik. Pedig soha nem árt külső segítséget kérni.
A lényegnél lesz még fókuszáltabb, ám amikor elhangzik Aurél neve, láthatóan megszeppen. Torkát köszörülve fordul el.
- Nem értem, hogy ne- - ám nem tudja befejezni, mert barátnője folytatja. Ő pedig legszívesebben eltűnne onnan, nagyon, de nagyon messze.
- Szóval nem értem, miért kell nekem ezt tudnom - igyekszik tartani komoly ábrázatát, de végül csak-csak zavara győz. Ennek köszönhetően vörösödik el fokozatosan, majd teszi szeme elé kezét, ahogy lehajtja fejét. Mély levegőket vesz.
- Miért vörösödött el? - teszi fel végül a helyes kérdést végre, amire minden olvasónk várt. Nem ártana tudnia, a miheztartás végett, mielőtt esetleg elbízza magát Auréllal kapcsolatban.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 8. 17:42 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

Ő úgy véli, végül is mindegy mi az, amikor láthatóan segít a lánynak. Ráadásul, ha az információi helyesek, Zsanna édesapja gyógyító. És nem is akármilyen, hanem kiemelkedő még a szakmabeliek közül is.
- Én nem próbállak - rázza meg a fejét gyorsan. Esze ágában sincs ezt tenni Zsannával, aki igen jó barátai közé tartozik. Meglepő fordulatok az életében, hogy a negyedik évében igen sok barátra tett szert, akik elfogadóak vele. És minden agymenésével, minthogy ő soha nem tetszhet senkinek. Ami érthető, hiszen... ő ő.
- Mi-milyen első lépés? Te engem most tesztelsz? - értetlenkedik tovább, de nem önszántából. Legalábbis most már nem. Aurél azon kevés emberek közé tartozik, akiről nem szeret beszélni, mert zavarba jön már csak az eridonos nevének említésétől is. Már nem is kap a szívéhez egyébként, hogy Zsanna a korláton ülve, hátravetett fejjel neveti ki, mert tudja, bűbájok védenek a leeséstől, plusz már hozzászokott a lány hirtelenségéhez. Azt hitte semmi nem lepheti meg őt ami barátnőjével kapcsolatos, de percek múlva kiderül: hatalmasat tévedett.
- Biztos, hogy nem tetszem neki - szögezi le nagyon hamar felemelt mutatóujjal, miközben könyvét emeli arca elé, és csúszik lejjebb a széken. - Ha azt hiszi tetszem is neki, akkor majd rájön, hogy nem tetszem, mert... nem tetszhetek neki - ez az érvelés neki teljesen megállja a helyét, és elhiszi, hogy teljesen igaza is van. Bárcsak valaki elmondaná neki, mennyire nincs. És ez mekkora baromság.
- Miért, mi van péntek este? - néz összeszűkült szemekkel barátnőjére. A könyv esik ki a kezéből. - Zsanna, mit csináltál?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 10. 19:25 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

Szívét melengeti a lány minden szava, ami arra irányul, hogy normális. Néha azért ezzel tudna vitatkozni, ám most nem az a helyzet van. Sokkal jobban leköti figyelmét, hogy eridonos barátnője mit művelt. Már csak azért is, mert felmerült Aurél neve, ami... soha nem baj, de ilyen kontextusban az.
- Én már bevallottam, hogy kedvelem Aurélt. Mármint magamnak. A harmadik nem opció - emeli fel mutatóujját, jobbra és balra mozgatja meg, hogy Zsanna lássa, mennyire nem az. Soha nem jutna eszébe Aurél elé állni azzal az információval, hogy úgy kedveli. Nem történhet meg. Nem történik meg.
- Ha rám hallgatsz, nem kellenek a csíkok - billen oldalasan feje, ahogy maga elé képzelni a lányt a csíkokkal. Kicsit megszeppen, ahogy elé kerül a kép, és látszik az arcán mennyire nem tetszik neki a látvány. Bár a lány nem vele randizna, de Zsanna önmagában gyönyörű, nem kell neki semmi plusz, hogy levegye a lábáról az illetőt, aki tetszik neki.
- Hagyj már - morogja maga elé durcásan. Még fél arcát is felfújja ehhez a jelenethez, ami nem feltétlen illik egy majd' 18 éveshez, de nem érdekli. Ilyenkor mindig ugyanannak a gyereknek érzi magát, aki pár éve is volt. Vagy még mindig az. Ezért reagál halk kuncogással arra, hogy Zsannának is tetszhetne. Az teljesen más, mint mikor éppen arra akarnak kilyukadni, hogy randit szerveztek a crushoddal. Várj, mi?
- Mondd, hogy nem Auréllal. Nem kérek tőled soha többet semmit, ha most azt mondod nekem, hogy nem Aurél az, akivel randit szerveztél le nekem péntekre - szinte már könyörgően néz az eridonosra, miközben érzi, hogy homloka izzadni kezd, szíve pedig hevesen dobog.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 10. 19:32 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

- Nem is tudom... - feleli elgondolkodva. - Mármint biztos nem esznek, csak... attól még ijesztőek - nem szokott első látásra ítélni senkit, még arra a rellonosra sem tud haragudni, aki mindig az őt szekáló csapatot vezeti. Sokan mondják, hogy lenne rá oka, de nem akar. Szerinte nem azért csinálja, hogy bántsa őt, hanem, hogy beilleszkedjen a társaságába. És innen nézve a helyzetet, máris jobban meg lehet érteni miért teszi azt, amit. Legalábbis Kevin megérti, ha más nem is akarja.
Fejét kapja fel a hangra. Premier plánba nézheti végig, ahogy apró toll darabok röpködnek szerteszét, mert az eridonos diszkréten kezd el köpködni. Mármint nem is köpköd, csak... küzd. Ajkai biggyednek le, ahogy próbálja visszatartani a nevetést, köhint egyet, majd még egyet, de végül felnevet. Laza ökölbe szorított kezét emeli szája elé, ahogy nevet.
Még rázkódó vállakkal próbálja meg húzni rendesen azt a nyilat, hogy Aurél megértse, amit mondani próbál.
- Pontosan - szusszan egy nagyot, hogy végül is sikerült elmagyaráznia érthetően, amit akart. A pennát teszi le, meglepetten néz a másikra.
- Hát én... nem. Voltak elképzeléseim még régebben, de egyik sem vonzz már annyira. Ha felvesznek a Művészetire, akkor azzal mennék tovább - piszkálgatja meg a pergamen sarkát. Hangja halkul fokozatosan, ahogy elmondja Aurélnak mégis mit tervez. - Te?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 12. 19:48 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Aprót biccent a köszönetre. Végül is, ezért vannak itt, ő pedig szívesen segít. Főleg az eridonosnak, akinek soha nem fogja elfelejteni a mosolyát valószínűleg.
- Kreatív írásra megint - mosolyodik el. Zavartan hajtja le a fejét, meredten nézi a könyvét, pedig nyitva sincs. - Jelentkeztem már, csak nem tudták megfelelőre értékelni a projektmunkámat, pedig a felvételim jól sikerült - vonja meg vállait, mintha nem lenne nagy dolog, pedig emiatt hagyta abba az írást hónapokra. Ha nincs az apja, lehet még most sem írna. Pedig nagyon szereti - és nem akarja elhinni, hogy még mindig ennyire nehezen viseli, hogy akkor nem sikerült neki.
Túllendül a saját rossz szájízén és csillogó tekintettel hallgatja Aurélt.
- Ez igazán kedves tőled. És illene hozzád. Könnyen megtalálod a hangot az emberekkel, ami előnyös lehet... - köszörüli meg torkát, majd pislant inkább az ajtó felé. Az afölött levő órát meglátva nyel egy nagyot, végül halad tovább az anyaggal. Bármi kérdése van Aurélnak, megválaszolja a legjobb tudása szerint, ha más nem, annyit mondd, ezzel menjen a tanár úrhoz, mert rajta is kifogott.
De vele van. És segít neki. Boldogan megy vissza a körletébe a másfél óra után.


// Love
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 12. 19:52 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

- Dehogynem. Én tudom, valahogy te is megtudtad. Mindenki boldog - még karjait is széttárja a jelenet kedvéért, hogy legyen ennyi elég. Lassan engedi is le azokat, ahogy szemei elé kerül az ezüstös Zsanna. Szerinte valahogy nem egyformán képzelték el ezeket a csíkokat, mert míg ő hagyná az egészet a fenébe, az eridonos nem teszi. Vállait vonja meg. Ha ennyire tetszik neki, akkor nem áll az útjába - neki csak az számít, hogy barátnője jól érezze magát.
Már gondolkodás nélkül állna fel, hogy mindent itt hagy, csak a táskáját kapja fel és itt sincs - mintha mi sem történt volna tűnik el, nemhogy az iskolából, de a faluból és fut hazáig. Mert ez nem történt meg. A-a. Biztosan nem mondta ki Zsanna azt, amit. Pedig kimondta, de még mennyire, hogy ki! És még a menekülés útvonalát is elzárja az eridonos.
Megszeppenve, hitetlen néz fel rá. Tátog, mert hang nem jön ki a torkán. Ez tényleg megtörténik, ugye?
- Örülök neked és a rúzsodnak, de... nem lehetek a crusha, nem érted, Zsanna? Kedves tőled, hogy ezt mondod, és szeretnék neked hinni, de nem tudok. Én nem... nem vagyok az a típus, aki tetszik másoknak, főleg nem olyanoknak, mint Aurél. Ő kedves mindenkivel, mindenki kedveli őt is, okos és jó fej. Van humora, sportos... - szavaival párhuzamosan csúszik le jobban és jobban a széken. Nem tarta valószínűnek, hogy Zsanna tudja miről beszél.

Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 12. 20:22 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

Nem mondja, ilyenkor jobban örülne annak, ha Zsanna inkább másfele figyelne, mintsem rá. Nem tudja és nem is akarja elhinni, hogy egy olyan srácnak tetszhet, mint Aurél, hiszen... csak nem.
Gyorsakat pislákol a jelzésértékű pofonkára, mintha csak a szemébe ment volna valami. Teljesen lenyűgözetlenül és baltaarccal néz fel a lányra, mikor végre abbahagyja, ám mikor megszólal, megszeppen és még lejjebb csúszik a széken. Elszégyellve magát fordul el és kezdi el rágcsálni szája belsejét.
- Ez igazán kedves tőled, tényleg, de... - nincs de, vette. Nem fejezi be, mikor jön a következő. - Mi bajod a szemöldökömmel? - nyúl fel azonnal és simítja is végig az egyiket, hogy ellenőrizze: nincs semmi baja a szemöldökének. Megvan mindkettő és szemöldökösködnek. Mi kell ennél több?
- De én... - hajtja le fejét. - Mi van, ha őt is bántani fogják, mert velem van? - dörzsöli össze kezeit, hangját szinte alig lehet hallani. Ez a legnagyobb félelme igazából: mi történik akkor, ha Aurél hátán is célkereszt lesz csupán azért, mert vele van?
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 12. 20:37 Ugrás a poszthoz

Zsanna
/^^/

Összeszűkült szemekkel vizslatja barátnőjét, mert valahogy már nem akarja elhinni, hogy nincs semmi baj a szemöldökével. Majd megnézi a szobájában, de egyelőre ez most nem tűnik olyan fontosnak.
- Azt mondod? - mosolyodik el visszafogottan, lelki szemei előtt már az a jelenet játszódik, ahogy Aurél éppen megvédi őt. Akaratlan pirul el, pedig a jelenet tényleg csak a fejében van, de nem tehet róla. Jó érzéssel tölti el, hogy Zsannán kívül még esetleg Aurél is kiállhat érte, ha olyan a helyzet.
- Jövök - adja be derekát. Miközben feláll veszi magához táskáját és dobál bele mindent az asztalról, majd fogja meg a felé nyújtott kezet.
- Mondja az, aki a hátam mögött szervezkedik a sráccal, aki bejön - emelgeti meg fél szemöldökét kihívóan, majd kap észbe. - Erről jut eszembe, mi lenne, ha beszélnék Theodore-ral, hogy esetleg benne lenne-e egy randiban veled? - választ sem várva ránt egyet a táskáján és siet be a kastélyba, hogy a folyosón várja meg Zsannát nevetve.
Szentesi Kevin
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 13. 13:37 Ugrás a poszthoz

Aurél
/^^/

Váratlanul érte a levél az eridonostól. Miközben olvasta, úgy érezte magát, mint aki menten elsüllyed szégyenében - nem a levél miatt, lényegében ugyanazt írta le a Aurél, mint eddig bármelyikben, hogy a segítségére szorul. Mindössze azt hagyta ki a számításból, amit Kevin nem tud elfelejteni, hogy ezen a napon kellene nekik randizniuk, amit Zsanna szervezett le. Mert tetszenek egymásnak. Hogy elhiszi-e? Továbbra sem, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a levélben leírtakat. Segítséget kér az eridonos. Hogy mondhatna erre nemet? Választ nem írt, mert feleslegesnek tartja, inkább csak összeszedi a cuccait és elindul Norazzal a vállán.
A leírt helytől méterekre, lendületből fordul vissza. Ő erre nem képes. Nem tud úgy bemenni oda, hogy ne legyen egyértelmű: ő mégis egy randin jelent meg. De nem hagyhatja cserben a fiút. Visszaindul, az ajtó előtt áll meg. Legalább idáig eljutott, ám benyitni már nem képes.
- Szedd össze magad! - korholja magát, mintha csak Zsannát hallaná. Megszervezte neki, neki csak meg kell jelennie. Nem olyan nehéz, ha már Aurél csak azért hívta, hogy segítsen neki. Mély levegőt vesz az orrán, száján fújja ki és nyomja le a kilincset. Fejét dugja be a nyíláson, és gyíkocskája ugyanolyan kíváncsisággal fürkészi a helységet, mint ő maga.
- Aurél? - pillant körbe, és amint meglátja a fiút csillannak fel szemei és mosolyodik el. - Szia! Remélem nem késtem - lépked beljebb és foglal helyet. Észre sem veszi, de a meleg karamella színbe költözik be egy kis türkiz, a brownie illata mellé pedig valami édeskésebb... tulipán.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentesi Kevin összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel