Pontosan olyan nehezen élem meg a magyarországi tartózkodásom, mint sejtettem. Bár azt hittem, hogy az is igazán nagy hatással lesz rám, hogy bezárva érzem magam ebbe az álmos hegyi falucskába, az unalmas volt iskolámba, de ezek mind eltörpülni látszanak Nagyapa betegsége mellett.
Mindig olyan életerős, vicces ember volt, azonban az elmúlt pár évben a betegség vette át felette az irányítást: kiveszett a szeméből a régi tűz és az élet, amit borzasztó érzés elfogadni és végignézni.
Egyelőre még otthon lakom, így a munkát követően nagyon sok közös időt tudunk együtt tölteni, éjjel is segítek az ápolásában. De hamarosan szeretnék egy saját lakást bérelni a faluban, mert hiányzik a személyes terem, amit megszoktam az évek alatt. Ettől függetlenül néhány éjjelen át egészen biztosan számíthat rám a családom.
A munkát nem viszem haza, így amikor csak tudok, itt adminisztrálok, írom az óraterveket, vagy épp foglalkozom távolról a PhD-val kapcsolatos kutatásokkal.
Most épp a távol keleti fákhoz és egyes Európában őshonos bestiákhoz próbálok egy kompatibilitási táblázatot létrehozni, de a fejben nagyon nem vagyok jelen.
Számon a levegőt zavartan kifújva pillantok fel Hubára.
- Szia Huba! - Számra egy nem túl őszinte mosoly húzódik. Nem a társaságának szól, egyszerűen nem vagyok toppon. Pedig nagyon próbálok koncentrálni, de túl sok minden kavarog a fejemben.
- Az évnyitóra gondolsz? - Kérdem számat elhúzva, ahogy halkan felszisszenek. Az egészen biztos, hogy érdekes szituáció volt, korábban nem tapasztaltam ilyet diákként.
- Ezek a váratlan események rendszeresek errefelé? - Kíváncsiskodok tovább a pennámat a füzetemre helyezve. Egy jó kis pletykálásra nyitott vagyok, remélem eltereli kicsit a figyelmem a gondokról.
Mindig olyan életerős, vicces ember volt, azonban az elmúlt pár évben a betegség vette át felette az irányítást: kiveszett a szeméből a régi tűz és az élet, amit borzasztó érzés elfogadni és végignézni.
Egyelőre még otthon lakom, így a munkát követően nagyon sok közös időt tudunk együtt tölteni, éjjel is segítek az ápolásában. De hamarosan szeretnék egy saját lakást bérelni a faluban, mert hiányzik a személyes terem, amit megszoktam az évek alatt. Ettől függetlenül néhány éjjelen át egészen biztosan számíthat rám a családom.
A munkát nem viszem haza, így amikor csak tudok, itt adminisztrálok, írom az óraterveket, vagy épp foglalkozom távolról a PhD-val kapcsolatos kutatásokkal.
Most épp a távol keleti fákhoz és egyes Európában őshonos bestiákhoz próbálok egy kompatibilitási táblázatot létrehozni, de a fejben nagyon nem vagyok jelen.
Számon a levegőt zavartan kifújva pillantok fel Hubára.
- Szia Huba! - Számra egy nem túl őszinte mosoly húzódik. Nem a társaságának szól, egyszerűen nem vagyok toppon. Pedig nagyon próbálok koncentrálni, de túl sok minden kavarog a fejemben.
- Az évnyitóra gondolsz? - Kérdem számat elhúzva, ahogy halkan felszisszenek. Az egészen biztos, hogy érdekes szituáció volt, korábban nem tapasztaltam ilyet diákként.
- Ezek a váratlan események rendszeresek errefelé? - Kíváncsiskodok tovább a pennámat a füzetemre helyezve. Egy jó kis pletykálásra nyitott vagyok, remélem eltereli kicsit a figyelmem a gondokról.