Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A folyosó viszonylagos csendjét furcsa, nehéz kopogás veri fel - lassú, ütemes kopp-kopp-kopp, ami semmilyen állathoz sem passzol igazán. Az ébredező festmények álmosan nyújtogatják a nyakukat, a valamivel később előbukkanó forrását megpillantva a többségük hamarosan visszasüllyed szunyókálásába. Felhő valóban nem számít kuriózumnak, az meg, hogy valaki a hátán oldalvást ülve viteti magát, még nem szolgál elegendő érdekességgel.
- Azt hiszem, kezd hatni a főzetem,- jegyzi meg egy rekedtes, bágyadt hang - gazdája a kos hátán dülöngélő, lehunyt szemű prefekta. - Ez a hely kizárólag éjjel elviselhető,- mormogja aztán, megköszörülve torkát

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A folyosó; ha épp nincs migrénem, akkor is kész rémálom,- * a lány szavai meglehetősen vontatottak, kissé össze is mosódnak. Felhő együttérzően béget egyet, vagy csak unatkozik, ki tudja? Néha meg lehet győzni róla, hogy ideig-óráig segítsen neki, talán a jelvényére való tekintettel, talán mert Kati külső szemlélőnek is evidensen szédeleg. Lassú tempóban haladnak, kő-birkatürelemmel várva, hogy végre teljesen beüssön a fájdalomcsillapító.*
- Nagyon remélem! Ha most ledob, szerintem kettéhasad a fejem. De bízom benne, most már jobban leszek,- * a legrosszabb mindig ez az első fél óra, aminek a vége felé járnak; eddig beszélni se nagyon beszélt az émelygéstől, szóval már magában jó jel, hogy megeredt a nyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm. Dunsztom sincs. Egyszer majd kérdezd meg tőle, ha veled nem olyan karótnyelt. Engem kisasszonyoz,- * a hangsúlya felér egy szemforgatással, aztán halkan szisszen, amint Felhő átugrik valamit, pedig nem egy nagy szökellés. Résnyire nyitja a szemét, aztán óvatosan jobbra-balra fordítja a fejét, próbálgatva.*
- Ugh. Könyvet?- a gondolatai lomhák, de pár másodperccel később kapcsol. - Az Iránytűt? Igen... Igen! Már el is cseréltem két csokibékáért a második részét. Van benne világok közti utazás is. És az egyik szereplő daimónja egy hópárduc!- * lelkesedik visszafogottan, aztán megpaskolja a kos oldalát, ami az "állj" jele. Kulacsot halász elő, iszik pár kortyot, aztán lassan megpróbál lekászálódni az állat hátáról, veszélyesen meginogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A szüleim mindig tök fura arcot vágnak, ha szóba kerül. Rossz hírű a családja, az öccsét ki is rúgták innen. Azóta a minisztériumnak dolgozik, mert túl jó vagy mert túl sokat tud,- tódítja, mert az ilyen maguknak való alakok akaratlanul is vonzzák a pletykát. Nem mintha ő maga nyomozott volna, de aranyvérű körökben elkerülhetetlen az ilyen szóbeszéd. De el is felejti a témát, amint Agnes kanyarodik gondolatban. - Aah, Jó lehet, hogy még a dédpapid is megvan. Nálunk sokáig halogatta mindenki a nősülést. Robi meg majd feleségül veszi a tükörképét,- fintorog, mert ezen a ponton Kati bátyja is hamarabb lesz családos ember nála.
- Passz, mármint, idén vizsgázom itt először. Ki kellett hagynom két évet, amíg rájöttek, mi okozza a rohamaimat, - megtámaszkodik Felhő kőgyapján, óvatosan próbálva átmozgatni zsibbadt tagjait. A kérdésre felnéz, biccentve. - Esetleg beléd karolhatok? Még kissé szédelgek, de ha járok, gyorsabban helyrejövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy kicsit jobban élvezné a pletykát, ha nem lenne olyan kocsonyaszerű érzés ráállni a lábára. Az arcára mélységes horror ül ki a leírás hallatán, pusztán a szín ront az émelygését, hogy a glitterről már ne is beszéljenek.*
- Berci?- kérdez aztán vissza, mert sehogysem sikerül felidéznie a névhez tartozó arcot, hiába hunyorog.
- Áll az alku,- csap le a kínálkozó lehetőségre tőle tellő lelkesedéssel. - Legalább öreg Felagundot megúsztuk, a bátyámék rémmesékkel traktáltak végig...-* Felerészt persze sajnálja az elszalasztott alkalmat, hogy tanulhasson a mestertől, de roppant ellenszenves volt a számára mindig is. Ha valaki Robinál is kellemetlenebb fráter, nem feltétlenül éri meg, hogy az ember elviselje.
- Köszi,- csekély súllyal nehezedik Agnes karjára, inkább az egyensúlyának segít és az elzsibbadt lábainak. Az első lépéseknél még tompán bele-belenyilall a feje, aztán tolerálható lüktetéssé halványul, amint egyenletes tempót vesznek fel. - Ja, bizonyos illatok vagy nagyon koncentrált szagok. Rólad nem hiszem, hogy bárkinek elmondanád,- paskolja meg a lány karját szabad kezével. - A bájitalfőzéshez áldás, azt mondták, ritka az ennyire kifinomult szaglás... csak a hülye hormonok! Olyan lettem, mint valami mutáns vérfarkas,- dohog, mert micsoda szar már, hogy havi rendszerességgel napokra kiütik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az Berci?- mármint igen, a nyakigláb szőkére emlékszik, a... kisugárzásával együtt. A másik ilyen égimeszelő az amcsi, aki a belépésnél a pszichológiai felmérését végezte, az is full... - Minden magas pasi meleg?- csúszik ki a száján, talán még a talár okozta sokk miatt. Jó, a pszichológusról mindenki tudja, hogy alakváltó, bár attól még bizarr élmény találgatni, aznap magassarkúban vagy öltönyben látja-e. Titokban persze nagyon irigyelte, mert neki sosem kellett kitömnie a melltartóját vagy azon aggódni, megint a gyerekrészlegen talál-e magának ruhát.
- Imádom a bájitalfőzést. És a parfümöket. Szóval valamerre ebbe az irányba akarok menni, apáméknak ott a bátyám, hogy foglalkozzon a seprűikkel, a nővérem meg, hogy gyártsa az unokákat.- Lassan egyre egyenesebben megy, ahogy a léptei biztosabbá válnak. Felhő kopp-kopp-kopp, kitartóan jön mögöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm, mit javasolsz? Edictum? Vagy beszéljünk a portrékkal?- mármint, a téma maga nem annyira érdekes, de kifejezetten szórakoztató lenne meginterjúvolni mondjuk néhány szellemet meg házimanót. Egy kicsit mégis olyan tiltott-szerelem terep... Ki tudja, milyen történetek lappanganak a falak közt?
- Az aurorok java szerintem unalmas papírmunkát végez. Bár a lénykutatók meg sokszor tökre elszoknak a civilizációtól,- ezek közt ő se tudna dönteni, egyik se olyasmi, amire mondjuk egy exkurziónál többet szánna. A folytatáson viszont kapva kap. - Te írsz? Hát akkor legyél író, és arról írhatsz, amiről csak akarsz! Tuti elolvasnám az összes könyved,- szorítja meg Agnes karját, nem túl erősen, de a lelkesedése hirtelen felrázza. Meg is feledkezik a maradék, halványuló fájdalomról, csillogó szemekkel nézve fel rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az is igaz... de elkaphatunk valami szerkesztőt, aki meg tudja erősíteni a híreiket.-*Jó, egy kicsit talán átcsúszott a túlontúl vadregényes, ejtsünk foglyul és vallasunk ki területre.  
- Ugye? Tiszta gáz,- rendesen ráncolja a homlokát. Ezeknek kellene a menő hivatásoknak lenni, aztán mennyi nyűggel járnak.
- A sárkányos meséket szerettem. Bár anyu szerint mindig a sárkánynak szurkoltam,- ami persze aggodalommal töltötte el a szüleit, főleg a bátyja megrögzött érdeklődésének fényében. Egy családba épp elég egy bestiamániás.*
- A krimiket annyira nem, olyan kiszámíthatóak és szárazak tudnak lenni. Meg az egész olyan... elméleti,-* hadonászik, arra értve, hogy az ember lánya mégse gyilkolhat meg random valakit, hogy anyaggyűjtés címén valódi tapasztalatokból táplálkozzék.*- Mármint hallottam egy vámpírról, aki álnéven egész sorozatot írt az áldozatairól, de sose sikerült kézre keríteni.-* Alti ismeretanyagának egy jelentős részét érdekes pletykák és mendemondák tették ki; mentségére szóljon, elég sokat maradt egyedül és imádott olvasni. Egyebe se volt, mint idő és fantázia, ami néha még máig elharapóznik.
- Pffft. Végre lenne valami valódi kutatáson alapuló is benne,- veti hátra a fejét, nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ezen a ponton kezd híre menni a folyosónak, amit mintha fertőző rózsaszín köd lengene be - mármint a Rellonon belül a diákság egészséges gyanúval fordul minden felé, ami hirtelen emberbaráti szeretetet ébreszt. Kati pedig ezzel csak egyetérteni tud, az idegenek vagy futó ismerősök kezdeményezte indokolatlan ölelkezés és intenzív szeretetrohamok távol állnak tőle.
Nem mintha lenne nyomorultabb napja ennek a hónapnak, mint ez a mai. Mindenki tocsog a parfümben, virágokat hurcibálnak, szerelmi bájitalok, édességek, hormonok mindenütt. Mindez annak a tetejébe, hogy neki nincs senkije és őszintén, még csak számításba se jön a legtöbb ember fejében - az utóbbi jobban zavarja talán, hogy nemhogy nem kell (ami ízlés dolga), de hogy pillantásra se méltatják. Mintha nem lenne elég, hogy nyakán a Robi... Egyszóval nincs valami jó kedvében.
Eleve maszkban kezdte a napot, de a folyosó előtt még leellenőrzi, tökéletesen fedi-e az arcát. Csak utána közelíti meg, hogy az egyik páncél takarásából felmérje a szituációt. Elsőre fel sem tűnik neki az őt bámuló Navinés, mert sokkal inkább a környezet új, oda nem illő elemeire fókuszál - mi az, ami eddig nem volt itt? Valaki mintha a nevét mondaná, de ha hallja is, idegen hangokat  ignorál átmenetileg, hátha akkor nem jönnek ide hozzá. A lány figyelmét a fura színű tócsák kötik le - erre a szivárványos cuccra nem emlékszik. Jobbra-balra kiles, hogy elkapjon egy szabad folyosódarabot, s az övéhez rögzített tokból fiolákat szed elő. Mintavétel, az a legjobb, később nyugiban meg tudja vizsgálni vagy bizonyítékként bemutatni, ezt már megtanulta bájitalfőzéskor. Szoknyáját combjához simítva leguggol, hogy pálcájával belenoszogasson egy-egy adagot az üvegcsékbe, gondosan bedugaszolva minden megtelt darabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A lépteket meg se hallja - hiába diktálná azt a józan parasztész, hogy ha már rongálásra adja a fejét, legalább okosan csinálja, ez most más. Most kell neki, hogy kizárólag a kicsinyes bosszúra koncentráljon. Épp kackiás, olyan mugli fújós szülinapi síp módjára oda-vissza pöndörödő, idétlen bajszokat firkál VZR képeire sorban, amikor meglepi az érkező.
A köszönésre összerezzen, hirtelen pördülve meg és ijedtében a következő portrénak szánt varázslatot is elereszti, telibekapva vele a másikat. A dolog tragédiája, hogy mivel ez nem hús-vér (illetve... szőr-borosta?) bajusz, László aligha érzi, hogy barátságosnak szánt mosolyát épp beárnyékolja egy porondmestert megszégyenítő bajuszszépség. A látvány annyira bizarr, hogy Alti hirtelejében megszólalni se bír - képtelenség eldönteni, mire reagáljon előbb: arra, hogy sírni látják, az ismerős arcra, vagy az azon terpeszkedő, rángatózó szőrzetre. Gépies mozdulattal elveszi a felé nyújtott zsebkendőt, nem is nagyon regisztrálva, mit tart a kezében. Tátog párat, aztán elöntik a szemét a könnyek és csukló hang szakad fel a torkából.
- La...Laci!-Egy pillanatig úgy fest, mintha a fiú nyakába akarna borulni, de valami visszatartja. Helyette lerogy - vagyis inkább csak letottyan a földre, mintha a lábai elunták volna a dolgukat - felhúzott térdeire fektetve karjait és elbújva mögéjük. Az így felhúzott barikád elnyeli a hangok javát, s bár válaszol, lefeljebb töredékeket érteni; valamit elsősökről meg igazságtalanságról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!  
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.