Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Közoktatás ide vagy oda, annyira már ismerte a gyerekeket, hogy tudja, néhány nap az évben igencsak képes kifordítani a fiatalokat a józan ítélőképességük köpönyegéből. A Valentin nap is közéjük tartozott, így olyankor különösen sok energiát fektet abba, hogy türelemmel legyen a diákjai iránt. Viszont már majdnem két hét telt el azóta és még mindig voltak olyanok, akik olyan furcsán viselkedtek, hogy elkerülhetetlen volt utánajárni a dolognak. Minden olyan diákot, aki dalolászással és ijesztően széles vigyorral vagy fészkelődéssel zavarta az óra menetét, kifaggatta, hogy mit csináltak, ami ezt okozhatta náluk. A szerelmi bájital ötletét elvetette, biztos volt benne, hogy ez valami más. Semmi olyat nem ettek, amit a normális osztálytársaik ne fogyasztottak volna, így jobb ötlet híján, amikor az utolsó ismétlőóra lezajlott a negyedéveseknél - amiről már eleve fel kellett küldenie egy szerencsétlen gyereket a gyengélkedőre -, magához hívatott egy hatalmas szemekkel pislogó levitást, akit nem győzött levakarni diáktársa az egyik rellonos fiúról, olyan szorosan ölelgette. Kérte, hogy mutassa meg, merrefelé járt a mai napon, aki olyan boldogan tett eleget a kérésnek, hogy Gabriella is meghökkent tőle.
 Így kötöttek ki a fejetlenség folyosóján, ahol már a levegőben is olyan szagok terjengtek, amitől a néninek grimasz futott át az arcán.
 - Brightmore - rikácsolta az asszony, amikor pápaszemével ráismert a kollégájára a folyosó végében - Maga meg mit művel?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szemét düllesztette hüledezve a tanárra, keselyűnyakát pedig előrenyújtotta, majd hátradőlt teljesen a válasz hallatán. Görcsösen szorongatott sétabotjának hegyét olyan gyorsasággal emelte el a földtől, ami még egy tizenéves gyerektől is teljesítmény lett volna és egyenesen Brightmore arcára szegezte.
 - Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! - Szemei vészjóslóan szűkültek össze. Azt hinné az ember, hogy a mozdulat üres fenyegetésnek tűnt, ám egy röpke pillantást vetett a rellonosra, mielőtt még a botot ráirányította volna és...
 - Invito!
 A diák elvesztette az egyensúlyát, olyan erővel rándult egyet a nyaka körül a nyakkendője. Kénytelen volt azonban sebtében feltápászkodni, hogy ne a padlón vonszolja végig őt a varázslat és egyenesen a tanárnőhöz futott.
 - Fiam, sajnálattal kell közölnöm, hogy a Valentin napnak vége. Már egy ideje! Azonnal menjen fel a gyengélkedőre és kérjen valamit, amitől kijózanodik. Értve voltam?
 Mikor úgy érzékelte, hogy a mondandója eljutott a fiúig, megint Denis felé fordult.
 - Nem tudom, melyik eshetőség a tragikusabb. Ha észre sem veszi, hogy valami nem stimmel ezzel a folyosóval, vagy ha tudja jól, de nem foglalkozik vele!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Tanár Úr! - visított fel a levitás lány olyan hangosan Gabi néni mellett, hogy az asszonyság ingerülten kapta szabad kezét a füléhez. Viszont azt már sűrű pislogásokkal nézte végig, ahogy a lány odapattog Brightmore-hoz és hirtelen felindulásból megölelte őt. Vagy valami olyasmi.
 - Gondolom ez sem érdekli - felelte kissé elborzadva, immár sokkal halkabban. Odalépkedett a férfihoz ő is, majd éles mozdulatokkal forgolódott körbe és az anomália nyomát kereste.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 Szemöldökét megemelte, szájával pedig elmélázva csücsörített egyet, elemezve Brightmore velős válaszát.
 - Ó, a világért se tenném, professzor. Élvezem a műsort - nem spilázta a dolgot ő is színészkedéssel, de a lényeget ki tudta fejezni vele.
Figyelmét csakazért is elfordította - legalább ennyi haszna legyen Brightmore-nak, hogy a holdkóros diákot lefoglalja, amíg ő a dolgát próbálta végezni -, komótos léptekkel kezdett körbejárkálni.
 - Csak tudnám, hogy a házimanók hogy nem vették észre - grimaszolt egyet, miközben az erősödő szagot követte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maga arról biztos többet tud, ha ezzel a hozzáállással igyekszik valamit kompenzálni. - recsegte oda sem nézve a férfinak. Ferde szemüvegén kezesztül megvizslatta a plafont, az ablakokat, még az egyik tanterem ajtaját is belökte a sétabottal, de semmi rendelleneset nem látott. Akkor jutott csak eszébe lenézni, amikor a bot hegye megcsúszott valamin.
 - Morgána szerelmére... - dünnyögte magában, majd végre felnézett Denisre. Szemmel láthatóan keresett valamit. - Áh, pompás!
 Kibűvölte a könyvet Brightmore kezéből, hogy aztán egy üvegcsét formáljon belőle. Óvatossá vált, mert nem szerette volna, ha a bájital őket is a hatásuk alá vonná. Már így is sokat szívtak ebből a levegőből. Amíg azon dolgozott, hogy az idegen eredetű főzetet belebűvölje a "könyvbe", félvállról odabökött egy megjegyzést.
 - Tudja, nem árt csiszolni néhány tanári erényén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ó, kérem. Udvarias megjegyzés csupán - szemei kidülledtek, ahogy arra koncentrált, hogy a bájital minden cseppje a fiolába kússzon. A sétabot végébe rejtett pálca végét tanulmányozta, hogy vajon maradt-e rajta valami.
 Ha van is még a közelben abból a szerből szétszórva, úgyis észlelni fogják. De lassan vége volt a szünetnek, így hát visszabattyogott Brightmore-ékhoz.
 - Kedvesem, lassan kezdődik a következő órája. Biztos vagyok benne, hogy Zámbori tanár úr mégjobban fogja értékelni a... - végigmérte Mankát, aki most rá pislogott nagy, kerek szemekkel - lelkesedését.
 Több se kellett a lánynak, villámgyorsan leszakadt Denisről és nevetgélve tovább ugrándozott a folyosón.
 - Nos, tekintve, hogy még nem ismerem az oktatási metódusát, az alapján tudok véleményt adni, amit most láttam - dőlt hátra méltóságteljesen. - Ha megengedi az őszinteségem: pocsék a hozzáállása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ő nem fogja uszításnak venni, mert úgy érzékelem, jobban képes kezelni a gyerekeket, mint ön. Az előző pár percből következtetve.
 Élénk pirosra kikent ajka szűkült pengevékonnyá Brightmore utolsó megjegyzésétől. Ha diák lett volna, már rég kilógatta volna az ablakon, hogy jobban vigyázzon a szájára. De ő már vélhetően túllépte azt a kort, ahol ez még edukatívan hatott volna.
 - Van egy mondás a sárkánytrágyáról és a díszes csomagolásról. De nem lenne túl etikus kifejteni, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Meglepődött, hogy pont a férfi nem érti az iróniát, de azért picit beletenyereltek a méltóságába már azzal, hogy őt oktatják az etikáról. Fejét szegte fel, szemüvegét pedig próbálta megigazítani. Ami azt eredményezte, hogy most is ferde lett, csak másik szögben.
 - Ó, hogyne. Bármit egy tudásra szomjazó diáknak - felelte negédes mosollyal, de amikor elfordult, azért megeresztett egy tucatnyi gyors pislogást, amikor felfogta, hogy a Danvers fiút írta le éppen így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Üldözze magát a veszett kappa - mormogta az orra alatt, de szavaival ellentétben egészen jókedve kerekedett. De hogy mitől...
 Lenézett a kezében lévő fiolára, amikor már kezdte kapisgálni. Még egészen eltávolodott Brightmore-tól, de ez mikor akadályozta meg őt abban, hogy célba találjon? Megpróbálta elfojtani a mosolyt, amit az ötlet szült, mikor is a kupakot leemelve épp egy cseppnyi szivárványos főzetet indított útjára a folyosó végébe. Ennyi talán nem árt meg neki, de a citromot, ami a férfi száját kámpicsorítja, talán kicsit megédesíti és kedvesebb lesz, nos... úgy mindenkivel.
 Nem várta meg a következményeket, gyorsan tipegett tovább, hogy felnézzen még a gyengélkedőre és megbizonyosodjon arról, hogy szerencsétlen Hollósi odatalált-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem elég, hogy tegnap csak azért kellett három emeletet lecsoszognia a kövezett udvarra a drága ebédszünetében, hogy egy fára röptetett diákot szedjen le a gallyak közül, de ma megint el kellett tipegnie a hírhedt káosz uralta folyosóra, mert egy prefektus aggodalmát fejezte ki az ott folyó ribillióról. Amikor legutóbb itt járt, egy bájital okozott felfordulást, bizonyos volt benne, hogy most is hasonló a helyzet, amikor... szembesülnie kell a kegyetlen valósággal, amikor egy diák önszántából bontja a rendet.
 Sétabotja hangosan koppant, akárcsak a professzorasszony álla, ahogy pápaszemével rádülledt a szóban forgó eridonosra. Nem elég, hogy van egy bajkeverő, de ez más diákok nézik. Kifogás nélkül. Örömmel az arcukon. Hallatlan, Morgána szentséges bugyogójára!
 - JANKOVITS! - üvölti el magát torkaszakadtából, hogy túltegyen a zsibongó csoportosuláson. Azonban amint felfigyeltek rá, kihúzta magát és arcára nyugalom költözött. Az a vészjósló fajta. - Fiam, teljességével megértem, hogy a bűbájtan vizsgája után úgy érzi, fellélegezhet, de az ünneplésnek - lendült a sétabot, hogy aztán egy néma bűbájjal kihúzza a gyerek lába alól azt az ördögi tákolmányt, még mielőtt túlságosan nagy lendületet tudna vele venni - nem ez a megfelelő módja egy iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A bűbája célt tévesztett, ahogy belérongyoltak hátulról terjedelmes, tollakkal tarkított talárjába és a gördeszka helyett Marchetti szájából kicuppant a nyalóka, hogy aztán az asszonyság mellett tébláboló Agárdi kisasszony hajába repüljön. Gabi néni keselyű módjára nyújtotta ki nyakát, látva, hogy Dorián lába alatt még mindig ott virít az a förtelmes mugli kacat, majd lendületes fordulatot vett, hogy felmérje a mögötte zajló eseményeket.
 - Hová siet, fiam? - szűkültek össze szemei, ahogy tekintetét fúrta Kornél tarkójába. Botjával megcsapkodta a levitás fájós bokáját, hogy maga elé tereljen mindenkit, aki ott volt.
 - Hölgyeim, maguk meg szedjék össze magukat, Merlinre. - grimaszolt, mert nem tudta nem kiszúrni Panka elkent képét, Kornélia haját is elszörnyedve vizslatta, mit sem sejtve, hogy az ő pálcája nyomán néz így ki.
 - Maga kezdi a magyarázatot a szégyenletes viselkedéséről, Jankovits.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha nem nagyított volna rá a szemüveg, még akkor is lehetett volna a folyosóról látni azt a szekptikus pillantást, amit Jankovits felé küldött a nyegle magyarázatra. Egyenes beismerést remélt, vagy legalább több kreativitást.
 - De még mennyire, hogy takarítani fogja - felelte csendes mosollyal, majd vonásai hirtelenjében megkeményedtek, úgy sziszegte a mondatot a fiúnak - Húsz pont az Eridontól.
 A fiatal navinésre siklott aztán tekintete, hangja még mindig szigorú volt, de már nem megrovó. - Hogyne segíthetne, kedves. Legyen szíves elvenni Jankovits úrtól azt a förtelmet még mielőtt én teszem meg és vigye el a gondnoknak megőrzésre. Majd a tanévzáró után visszakapja azt a... valamicsodát.
 Végigpásztázta az ott megjelenteket, de nem tudta eldönteni, ki volt ott már a kezdetektől fogva és ki gyűlt oda a zűrzavar hallatán, egy dologban azonban biztos volt: prefektusi mulasztások történtek.
 - Öt pont mégegyszer az Eridontól - mutatott a sétabot hegye Kornélia zilált fejére - és öt pont a Levitától. Szedjék végre össze magukat és legalább ezt a hetet még viseljük el egymás mellett békességben. Maguk meg mit sutyo... - kérdezte volna a pletykás hátsó fertálytól, amikor megint guruló kerekek zajára lett figyelmes. A néni már tajtékzott.
 - HOLLÓSI! - szökkent a pálca a levegőben újfent és maga felé húzta - immár sikeresen - a fiú deszkáját - HÚSZ PONT A LEVITÁTÓL - rikácsolta torkaszakadtából Zalánnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Türelmetlenül ciccent egyet és szabad kezével int Azthanaczkovicsnak és Marchettinek, hogy szálljanak le végre Agárdiról. A felé guruló deszkát vastagtalpú csizmájával állította meg, kíváncsian méricskélve azt.
 - Jankovits és Hollósi elmehetnek, holnap reggel jelentkezzenek az irodámban a büntetésük miatt - húzza ki magát méltóságteljesen, amikor megint megszólítja őt valaki.
 - A tanáriban van, már várja magát, menjen nyugodtan. És ha... - sűrűn pislogva méregette Móricot, amikor végre abbahagyta az üvöltözést. Meglepődött, de az előbbiek fényében ez már bocsánatos közjátéknak számított neki. - Azt hiszem, kiismerem itt magam kedves, ha azt a micsodát leszedi a fejéről, talán sikerül ugyanannyit érzékelnie a környezetéből, mint nekem - hessegeti tovább a rellonosokat is, és elégedettség tölti el, hogy végre letudhatott már pár dolgot.
 Botjának támaszkodott és száját csücsörítve vette el Alberttől a levelet. Még több jó hír, ezt már szereti.
 - Bezzeg az én időmben volt annyi tartás egy tanárban, hogy nem beszéli ki a diákjait a saját fülük hallatára - morrantotta a két fiatalember után, amikor érzékelte, hogy az előtte sorakozó diákok némelyikének vonásain csalódottság vagy épp sértődöttség fut át. Az egy dolog, hogy neveletlenek voltak, de ez nem fair velük szemben. Hátradőlt, fontolgatta, hogy legyen-e még hozzáfűznivalója az esethez.
 - Értékelem az egyediséget és a merészséget. Persze, amíg nem órán művel ilyesmit - meredt ferde szemüvegén keresztül Teddyre, majd le a mamuszra - Húsz pont az Eridonnak. Mehetnek a dolgukra.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Köpenyét rántotta teátrális mozdulattal maga elé, mintha az megvédené őt a folyosóra beboruló diák látványától. Nyakát nyújtotta aztán Lehmanra, szürke írisze pedig Arabellára tapadt, ahogy átszökell a navinésen. Ingerülten lendített még egyet ráncos ujjaival, hogy a feltorlódott diákok végre mozduljanak.
 Elégedett biccentést küldött a Winkler fiúnak. Ezzel most szerzett nála néhány jó pontot. Bár a tanórákon nem fog előnyére válni...
 Értetlenül hajolt újfent Jacob fölé, ahogy a lába felé mászott, hogy összekotorja a zöldségeket, amiket Merlin tudja, honnan szedett össze magának. Gyanakodva szűkültek össze szemei, de nem tette szóvá a balesetet. Látott ennél már katasztrofálisabb diákot is. Amikor Athanaczkovicsék nyomában készült távozni, még odabűvölt egy kósza paprikát a gyerekhez, amit útközben megint elpottyantott.
 Elégedett sóhaj hagyta el vastagon rúzsozott ajkát az üres folyosó látványától. Majd ismét végigpörgette fejében az elmúlt perceket. Nem kellett volna. Dühtől tajtékozva fordult a helyiség déli kijárata felé, úgy dünnyögte magának:
 - Le fogom záratni ezt a nyomorult folyosót...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szégyenletes. Szégyenletes, ha mondom! És tudja fiam, mi a legszörnyűbb? Hogy egy cseppnyi bűntudatot nem látok az arcán!! - fel-alá járkált az öregasszony, lila csizmája könyörtelen kopogással törte meg a tanári egyébként nyugodt csendjét. - Idén fog végezni, a szentségit! Nem tudja már fegyelmezni magát erre az utolsó pár hétre? Gondol maga egyáltalán a saját jövőjére...? NE MOST! - üvöltötte Kakasi, ahogy nyílt a tanári ajtaja, de nem az volt a túloldalán, akire számított. Nem csak ő, de a szoba valamennyi portréalakja, akik a jelenetet figyelték, most a jövevényre pillantottak kíváncsian. Csupán a nő elé húzott széken maradt mozdulatlanul a tanerő dühének tárgya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Maga itt marad - szegezte sétabotját Hollósira, akin bár látszott, hogy megfeszül a rámutató pálcától, nem vált ki belőle különösebb reakciót. Karba font kézzel dőlt hátra a székben és burkolózott némaságba. - Ha nincs fontosabb dolga Albert kedves, megtenné, hogy szemmel tartja, amíg visszajövök? Pár perc. - kérdezte aztán megenyhülten a férfi felé fordulva, mielőtt kirobogott volna a tanári elé. Ott rövidesen nem a síró lányka volt a leghangosabb, mert újra elüvöltötte magát az asszony.
 - JANKOVITS!!!
 Csapódott a tanári bejárata és a keselyű kopogása is hamar beleveszett a csendbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az asszonyság hörögve kapott levegő után, mikor Albert felemelte vele szemben a hanját. Ajkait megvetőn préselte össze, s talán ha nem azzal lett volna épp elfoglalva, hogy a látottak alapján vonjon le helytálló következtetéseket, már rég lebűvölte volna az ifjabbik Holló arcáról a száját.
 Dühödten koppantott egyet sétabotjával. Az ébenfa megérezte gazdája dühét, melynek köszönhetően a mozdulat nyomán szikrák pattantak a kőpadlón. Még pár másodberc pusmogás a két fiatal közt, de Hollósi végül megindult felé.
 - Takarodjon Adler professzor irodájába - sziszegte, amikor a fiú elhaladt mellette, majd észveszejtő gyorsasággal bűvölte magához az asztalról Zalán pálcáját és táskáját. Utóbbiba megveszekedett vadászkutya módjára dugta bele orrát, mintha keresne valamit, a hasonlatra pedig még hitelesebben szolgált rá, amikor prüszkölve fújtatott egyet, mivel az teljesen üres volt.
 Pápaszemeit ezt követően Albertre szegezte, ám mivel nem akarta Hollósit sem szem elől téveszteni, rövidre fogta.
 - Bölcsebb dolog volna tisztes távolságot tartania a diákjai magánéletétől. Ha már az apja nyomdokaiba próbál lépni, csinálja rendesen és fektessen a jövőjükbe ahelyett, hogy futóhomokba löki a moráljukat - azzal mennydörögve csapta be maga mögött az ajtót.
 Röpke értelmezést tudott csak kreálni az imént történtekből, de egy dolognak már több mint negyven éve a híve volt: egy diák rossz magatartásának csak a helytelen útmutatás lehet az eredője, se több, se kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szó nélkül hagyta a férfi elmélkedését, amíg az igazgatói felé haladtak. Abban reménykedett, hogy a fiatalok kedélyes zsibongását fogja egész este hallgatni, erre Rudolf szavai elegyednek sétabotja kopogásának visszhangjával a kihalt folyosón.
 Az irodába érkezvén könyörtelenül csapta be maga után az ajtót és az asztalhoz lépve kezeit támasztotta le a szőlőfapálca előtt, csendben méregetve azt pár pillanatig.
 - Az a különbség, hogy azok odalent gyerekek, maga pedig elméletileg egy felnőtt ember - sziszegte ingerülten. Lecsavarta a bot végéről az ébenfa pálcát, puszta formalitásból motyogta el a varázsigét.
 - Priori Incantatem.
 Különböző színű fényvillanások és ködös sziluettek mutatták Rudolf utolsó varázslatainak listáját. Az asszonyság ajkai csalódottan préselődtek össze, egy suhintással hessegette el a felsejlő képeket. Eleget látott.
 - Semmit nem tudnék kezdeni a bűnbánatával. Ésszerűségre lett volna szükségem, ha már a gyerekek hiányát szenvedik ennek a tulajdonságnak. Mégis mit képzelt magáról? Pont maga! A legkorrektebb kollégáim egyikének tartottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hirtelen csapott az asztalra a kérdés halltán. Csoda, hogy a súlyos gyűrűrengeteg nem vájt mélyedést a lakkozott fába a mozdulattól.
 - PERSZE HOGY NINCS RENDBEN! - kelt ki magából rekedtes hangon. - Higgye el, bennem nagyobb szégyenérzet kering, mint valamennyiükben együttvéve! Mit mondjak a Minisztériumnak, ha ez a fülükbe jut?!
 Megkerülte a férfit és illedelmesen hallgatta tovább a replikát, mert érezte magán is, hogy már az etikátlanság határát súrolja a saját viselkedése.
 - Maga a helyes magatartásával lett példamutató ebben az iskolában, nem ezzel a bohóckodásával - fordult aztán vissza. - Ezt próbálom a fejébe verni. A diákoknak példamutatásra van szüksége, nem ilyesfajta retorziókra. Nevetséges helyzetbe hozott azzal, hogy az egyik legjobb tanerőn kell most demonstrálnom a következményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Vastagkeretű okkuláréja mögött a szigorú arc ellenére szomorúság csillant, mikor felsorolták neki milyen tudással gazdagította Rudolf a varázsvilágot. Ezért volt ennyire zaklatott. Ilyen tanerőt kiereszteni a keze közül vétek lenne.
 - Nagyon sajnálom - nyekeregte halkan. Most sokkal inkább hasonlított egy vénséges öregasszonyra, mint pár perccel azelőtt. - Értékelem a kiállását, és látom, milyen szándék vezérelte, de nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ez szükséges önfeláldozás volt.
 Az ébenfa pálca szerény kört írt le a levegőben, ami mozgásra bírt egy üres papírlapot és egy tollat.
 - Ezennel indítványozom Farkasházy Rudolf, tantestületi tag felfüggesztését, oktatói tevékenységének beszüntetését az intézményben, valamint megfosztom az Eridon házvezetői rangjától. Határozatlan időre.
 A toll hevesen szántani kezdte a papírost, a végére pedig egy hivatalos szöveg szegeződött az asztallapra. Az íróeszköz felette lebegett, arra várva, hogy mindketten megpecsételjék nevükkel a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Mosolya alábbhagyott, ahogy a férfiból tovább ömlött a szó. Gondolatait mélyen magábafojtotta, de látszott, hogy valami kikívánkozna belőle, csupán az illem most sem engedte neki, hogy kinyissa a száját. Bal kezének ujjai feszülten tartották az ébenfa pálcát. Mikor észbekapott, szabaddá tette azt és odakanyarította saját nevét is a papírra. Inkább más gondolatainak próbált hangot adni, bár azt sem volt kellemes kimondani.
 - Közel annyi időt szántam erre a hivatásra az életemből, mint amennyit maga ezen a világon töltött. Jogom van szomorúnak lennem. Rengeteg fiatalt fosztottam meg egy kivételes tanártól. - A sétabotot újra egybecsavarta, majd kimerültem támaszkodott rá.
 - Menjen haza most, Rudolf.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Habár nem látszott az asszonyságon, örömmel és nagy reményekkel tért vissza a kastélyba. Nem sokkal előtte még új szemüvegkeret ügyében intézkedett, útjára engedte Ganymedest egy személyes hangvételű levévvel, s csakhogy az újonnan megítélt pozíciójával járó felelősséget is gyakorolja, egy rövid óvaintő üzenetet hagyott az iskola faliújságán az évnyitóval kapcsolatban.
 A titkárságon átjutva sétapálcája fejével kopogott az igazgatói iroda ajtaján, majd udvarias bólitással köszöntötte Rothman professzort.
 - Mondanám, hogy még élvezze ki az utolsó órákat, amíg nem harsog diákoktól az összes folyosó, de botorság lenne tőlem - jegyezte meg szerény mosollyal az asszonyság, ahogy lassan kihúzta magát és botjára támaszkodott. - Feltételezem, hogy ez még csak a könnyed, pepecselős része a dolgainak. Ám reménykedem, hogy némi terhet hajlandó lesz megosztani velem. Az iskola és az ön érdekeinek is jó szolgálatot fog tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem hozott jó híreket neki ma Ganymedes. Pedig ma nem érkezett levél a minisztériumtól. Éppen ezért különösen nehéz volt inkarnálnia a patrónusát és felmondani neki a pármondatos instrukciókat. Az állat kiszökkent a nyitott ablakon, Ganymedes pedig türelmesen meredt utána, várva, hogy ő mikor kap új feladatot.
 Az ezüstfényű páva méltóságteljes szárnycsapásokkal manőverezett az iskola tornyai közt, majd mikor megtalálta a megfelelő tantermet, beröppent és hang nélkül landolt a katedrán. A legtöbb diák felismerte, hiszen láthatták már a tanévnyitón is. Az oktató felé fordult és rázott tollain párat, mielőtt halkan elismételte volna gazdája szavait. Ezt követően Sean felé fordult, várta, hogy a tanár tolmácsolja a tömör üzenetet neki. "Fáradjon fel az igazgatói irodába", ez volt a végszó a patrónusnak, mielőtt az ajtó felé indult volna. Még nem tűnt el, készült mutatni az utat a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A patrónus feladatát bevégezve szertefoszlott. Az asszonyság nem szólt még, csak egy lassú, megfontolt bólintással hagyta helyben a fiú szándékát az ülőhelyet illetően. Legalább nem kellett erre pazarolnia szavait, melyeket hosszú percek óta érlelt már a nyelve hegyén.
 A kis álarcos bagoly úgy düllesztette szemeit Sean-ra, mintha lenne fogalma arról, hogy a hírt igazából neki hozta. Apró karmaival belekapaszkodott az egyik asztalon heverő papírhalomba, hogy testével is megforduljon, ne csak a fejével. Előregörnyedt, ahogy néha a gazdája is szokta, mintha ezzel tenné tiszteletét a jövevény előtt.
 - Ő Ganymedes - tolmácsolta szokatlanul halkan gazdája, mikor érzékelte, mifféle érdeklődést mutat az állat a fiú iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Nem és nem, kedvesem. Mindazonáltal... Ami miatt ide kellett jönnie, sajnos szívszorítóbb. - Ráncos ujjaival előrenyúlt, hogy a kezében tartott két levél közül az egyiket a fiú elé helyezhesse. Azt, amelyiken nem a Minisztérium viaszpecsétje volt. Az az üzenet sokkal személyesebbnek tűnt, már a borítójáról, s a meggyűrt papír és az elkenődött címzés is ezt sugallta. Ganymedes odébb lépkedett kissé, de nem tágított Sean mellől.
 - Szeretném, ha tudná... - kezdett bele ismét az asszonyság, de elhalt a mondat vége. Inkább megvárta, amíg tisztázódik az ittlétének oka és Sean olvasni kezd.