Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nagyon húzósak voltak ezek a hetek. Vizsgákról vizsgákra járt Nonó, de szerencsére Zselyke írt, hogy nem menne-e el vele szívesen egyet fürdőzni. Igent válaszolt, mert kicsit jó lazítani elvégre utolsó vizsga időszak.
Pont a fürdő előtt vagyok és beindulok. A táskámban ide-oda pördülnek a tárgyak. Átöltözöm és elindulok a fürdőkhöz. Tekintetemmel körbe pillantok. Meglátok egy ismerős táskát és oda baktattok. Megbizonyosodom, hogy tényleg Zselyke-e az. Amikor feljön látom, hogy igen. Leteszem Zselyke táskája mellé a sajátomat és leülök a vizet körbefogó padkára és belelógatom a lábamat. A testemet átjárja a meleg.
– Fú, nagyon jó most ez a kikapcsolódás. Nagyon jó Zselyke. Ez kellet most, hogy kicsit megpihenjen a testem. – "beleemelem” magamat és engedem, hogy minden testrészem belemélyedjen a melegvízbe és kicsit a feszültséget elvigye a víz hulláma. – Hát… tanultam, de amikor ott voltam a vizsgalapoknál mintha az amit rögzítettem, azt nem is tanultam volna meg. – Nem tudom mennyire érthető Zselykének, de reménykedem, hogy igen. – Szóval reménykedem, hogy átmegyek mindegyiken. A VAV meg szerintem valami szuperül sikerült. Mert arra aztán tényleg mindent is leírtam, amit megtanultam. - büszkélkedem.
– Szerintem ne bánd, hogy ilyen jó tanuló vagy. Én is erre vágyom, hogy kicsit kitűnhessek a többieknél. Ha megkapod akkor nyugodtan odaadhatod nekem. – kacsintok Zselykére és elvigyorodom.
Elgondolkodom. És kicsit búsan tekintek a barátnőmre. – Nem nincsen. Vannak ötleteim, hogy hova lehetne, de fogalmam sincs. Te továbbra is gyógyító szakra mész? Mondjuk először át kell menni a VAV-on. - Vajon át megyek a VAV-on. Körbe pillantok a fürdőn és látom, hogy nincsenek annyira sokan. Bele süllyedek a vízbe és kicsit belemélyedek a gondolataimba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Hm, tehát akkor a környezetedben sok a pozitív ember... Ez szerencsés. Nekem nehéz találnom magam körül olyat, aki motivál. A tanári karban azért elég sokan befásulnak az évek alatt - jegyzem meg, bár hangom elhalkul a mondatom végére, hogy még véletlenül se hallják meg illetéktelenek a véleményem. Nem szeretném, ha félreértenék, vagy panaszkodónak gondolnának, ilyenről szó sincsen. Danában bízom annyira, s már a diáklét sem köti a kastélyhoz, megtehetem, hogy megosztok ennyit. Ellenkező esetben a jó viszony ellenére is lehet, hogy meggondolnám, mennyire fecsegem ki a vezetőséget.
- Igen, szerintem is nagyon finom - mosolyodom el. Nyilván továbbra is strand kategóriában mérem, mert a Pillangóvarázsban valahogy nívósabb a menü, vagy csak a dekoráció teszi hangulatosabbá az étkezést. Ennek is megvan persze a maga fílingje. Félmeztelenül, törölközővel ücsörögve az enyhén párás teremben... Várom már, hogy beköszöntsön az igazi nyári szezon, és a Balatonon legyek, vagy akár a tengerparton.
Szomorúan hallgatom Dana történetét. Nagyot sóhajtok, belegondolva, hogy Soma sem most volt az életében... Nehéz ez. Talán a kastélyban nincsen elég diák a válogatósabbaknak, vagy én vagyok nehéz eset. Jelenleg pláne bonyolult a helyzetem, mert gyakorlótanárként a diákokra nem nézhetek úgy, hiába korombeliek a mestertanoncok például, szerintem furán venné ki magát, bár hivatalosan ez csak szürkezóna. A faluba viszont nincs túl sok időm lejárni. Meg egyébként sem érek rá ismerkedni egyetem és tanítás mellett. Sok volt ez így nekem egyszerre, ha belegondolok. És ott van még a színjátszó is. A baráti köröm megfogyatkozott, emiatt azért nem fáj a fogam, hogy őket is hanyagolnom kell. Sovány vigasz.
- Az első szerelme voltál? Mert az mindig meghatározó. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de biztosan nem felejtett el. Ha pedig békében tudtatok elválni, kedves emlék kell maradjon neki az együtt töltött időszak - állapítom meg monológja végén. - Igen, neked is tovább kell lépned, és nyitni az új felé. Remélem, hogy szerencsések leszünk - veszek újra nagy levegőt, majd folytatom az evést. Amint végzek, szerintem a szauna marad hátra, de hagyok kicsi időt, hogy ülepedjen a kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Aznap kivételesen hamarabb végeztem a megszokottnál, ezért már a kora délutáni órákban visszatérhettem a faluba. Pedig amióta csoportvezető lettem, nem ritka a túlóra sem, amit ezúttal már nem kedvtelésből, hanem muszájból csinálok, hogy ne ússzak el a feladataimmal. Azzal a feltétellel fogadtam el az előléptetést, már ha lehet így fogalmazni, hogy folytathatom a projektjeimet, terepre is mehetek, nem csak az íróasztal mögül dirigálok, és nem veszik el tőlem a gyakorlati vizsgálatok lehetőségét. Most, hogy mindezt ki tudtam harcolni, nyugodtabb lettem, de szabadidőm a korábbinál is kevesebb maradt. Egyelőre nem jelezte MJ, hogy őt zavarná az, hogy kevesebbet találkozunk. Tudom, hogy megért és támogat ebben, és inkább elhallgatja, ha valamivel nem elégedett, úgyhogy azért frusztrál kicsit a dolog. De majd próbálom faggatni, vagy leolvasni a tekintetéből, gesztusaiból, hogy mi a helyzet, már ha sikerül. Ebben általában nem vagyok jó, de fejlődöm.
A séták a szabad ég alatt mindig is megfelelőek voltak arra, hogy kiszellőztessem a fejem munka után. Sokszor el sem tudnék képzelni ennél tökéletesebb kikapcsolódást. Csend van és nyugalom. Az év ezen szakaszában a diákok többsége inkább a vizsgázással van elfogalalva. Öregdiákként, illetve falulakóként a mai napig különleges szimbiózisban élek a kastéllyal. Érzem, tudom, ha történik odafent valami, együtt lélegzünk valamennyien a tanulókkal. Ha nem lenne naptáram, anélkül is tudnám, mikor van valamilyen ünnep, mikor milyen megpróbáltatásuk, vizsgájuk következik, hiszen a környékbeli utcákban is tapinthatóak az energiák. Ezúttal az izgalmak ideje volt itt. Az elvonulásé, a tanulásé. Aztán a bőröndök lebegtetéséé, a lustábbak végigütögették őket a macskaköveken, hogy elérjék az őket hazaszállító szerelvényeket. Igen, a falu hamarosan kiürül végre.
Néhány méterrel a tavacska széltől fodrozódó víztükrétől haladtam végig a part mentén. Elmélyült munkatársamat hamar kiszúrtam magam előtt a távolban, amint lelkesen ügyködött valamin, vagy csak az időt múlatta unalmában. Fordított esetben utálok kollégákkal összefutni munkaidőn kívül, mert tudom, mennyire kínos és kellemetlen tud lenni, de a közös projektünk miatt, amiben kivételesen a beosztottam lett - és még ízlelgetnem kell ezt a szót -, végül is elég intenzívvé nőtte ki magát a kapcsolatunk. Tudtam, hogy ma szabadságot kért, mert még hátravolt az utolsó vizsgája. Meglepő módon nem bosszantott a tény, hogy a csapatomban valaki tanul is a munka mellett, mert annak idején én is ebben a cipőben voltam, igaz, én levelezőn vállaltam be az átoktörést. De tény, hogy egy ilyen ember megléte általában nehezítheti a közös munkát, mert például ma se tudtunk úgy haladni, ahogy eredetileg terveztük. Szerencse, hogy mindig kicsit előreszaladok mindenben, ezért még bőven időben vagyunk.
- Szervusz! Na, akkor, ha jól látom, már túl is vagy rajta. Remélem, hogy nem bánatodban ültél ki ide... - néztem rajta végig alaposabban még egyszer, amikor is megpillantottam az üveggolyókat körülötte, aztán tekintetem megtorpant a porhalmon. - Nyugtass meg, hogy nem valami kísérletezésbe kezdtél - fagyott arcomra az üdvözlésnek szánt formai mosoly, s a beszédemen is hallatszott, hogy kissé elkomolyodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem felel, bár mélyen tudja, hogy egyszer eljön az a borongós vasárnap, amikor kénytelen lesz beszámolni a lányoknak az ügyes-bajos dolgairól. Eleve égi csoda, hogy eddig nem követelték tőle ordítva a maguk magyarázatát, de ő lesz az utolsó, aki emiatt hisztériázni fog.
   -  Whatever. Csak menjünk innen, mielőtt befagy a seggem.
Nem fogja kimondani. Nincs értelme és különben is. Ha Júlia beidomította valamire, az az, hogy felesleges járatnia a száját bármelyik lánnyal szemben, a verbális háborúban úgyis alulmarad. Így csak lefejti a lány kezét az arcáról, majd oldalvást lehajol az üvegektől csörömpölő szatyorért. Majd pedig ha már senkinek sincs drámai mondanivalója, hogy véletlenül se kóboroljon el ez a neveletlen ribanc, kézen fogja és elvezeti a sötétben a falu felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Nem számít társaságra, noha a tavacskánál azért az embert mégsem érheti különösebb meglepetésként, ha arra téved valaki. Azonban mégiscsak vége a vizsgaidőszaknak gyakorlatilag, és aki nem a réten égeti a jegyzeteit éppen annak többé-kevésbé biztos tudatában, hogy sikeresen évet léphet, az már összecsomagolt és az állomáson várja a vonatot, hogy elutazzon a szünetre. Ő leginkább ritka kivétel, mivel Bogolyfalván lakik, és még rendes diákként sem lenne rávehető semmiféle, többségében normálisnak titulált szórakozásra, magántanulóként pedig végképp nem. Főként éjszakai lénynek minősíthető, aki az erdőt és vámpírok társaságát preferálja leginkább, viszont amíg a nap lemegy, legalább valami produktív tevékenységre igyekszik szánni az idejét. A nővére közelgő születésnapjára próbál valami ideális és átgondolt ajándékot készíteni, az első próbálkozás azonban nem jár sikerrel, a másodiknak viszont még nem sikerül nekifognia, merthogy történetesen a projektvezetője hangja csendül fel a háta mögül. Ugyan nem ő a tényleges főnöke, a képességkorlátozó varázstárgyakkal foglalkozó projektet mégiscsak ő vezeti, így hát félig-meddig neki is dolgozik. Leengedi a kezét, nem próbálkozik újra a még cseppet sem kész varázslattal sem, bár lehet, hogy talán másikat kellene választania amúgy is, ami sokkal kevésbé van kísérleti stádiumban és sokkal több sikerrel kecsegtet, ezt pedig majd csiszolgatja később.
- Helló - köszön vissza, majd azért még feljegyzi ceruzával a füzetbe, hogy ez a bűbáj egyelőre nem túlságosan hatékony. Az első számú kísérlet csúfos kudarcba fulladt, egy üveggolyó bánta. Egy Reparo-val helyreállítja azért gyorsan, mielőtt még elfelejtené, majd vállat von a megállapítás hallatán.
- Úgy ismersz, mint aki valaha is abbahagyja? Bár ez egyelőre nem nevezhető sikeresnek, de majd kidolgozom. A vizsga meglett, köszönöm. Csak az időt akartam elütni, amíg leszáll az éjszaka. Te mi járatban erre? - érdeklődik holmi kölcsönösséget igyekezve kialakítani, olyan szabályokat igyekezve követni, amelyeket nem feltétlen ismer behatóan, ezért gyakran nem is honorál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Állva maradtam egyelőre, még ha kedvem is lett volna leülni mellé. Fentről jobban szét tudtam nézni a környéken, s az ügyködésre is kedvezőbb volt a rálátásom. Kihúztam magam, karjaimat összefontam magam előtt, szabálytalan időközönként pedig egyik lábamról a másikra helyezgettem át a testsúlyomat.
- Az eddigiek alapján elég elszánt vagy. Végül is, pont azért kerültél be a projektbe - néztem rá elismerően. Nem ismertem túl régóta ahhoz, hogy nyugodt szívvel igazat adjak neki, de megbíztam benne, s a közvetítőnk ajánlásában. Utóbbit persze nem is merném megkérdőjelezni. Tulajdonképpen a korlátozóbűbájok nem hálás terület, sokan ki akartak maradni belőle. Örülhettünk, hogy meglett rá a csapat, aki tényleg nem kényszerből viszi a feladatokat.
- Oh, akkor gratulálok - préseltem ki némi együttérzést magamból a formaiság kedvéért, de jobban belegondolva, legalább most már tudtam, hogy csak és kizárólag a munkára tud majd koncentrálni. - Mert bulizni mész? - lettem váratlanul kíváncsi az esti programjára, félretéve az alapvetően diszkrét modoromat. Mégiscsak olyan furán hangzott ez így, biztos voltam benne, hogy ünnepelni szeretne a társaságával.
- Csak járok egyet vacsora előtt. Egész nap bent ültem, ha nem tenném, becsavarodnék - próbáltam viccelődni. - Elnézést, amiért a szabadidődben is a munkát hozom fel, de gondolom eddig nem nagyon volt időd áttanulmányozni a dokumentumokat, amiket a héten küldtem. Mindenesetre, a tervezéssel jól haladtunk a többiekkel, remélem fel fogsz tudni zárkózni. Ha bármi kérdésed van, vagy segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - ajánlottam fel, ha már összefutottunk, hogy reményeim szerint mindkettőnk dolgát megkönnyítsem egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Meg mert érdekel a projekt - válaszolja felpillantva. Csinos kis kupacba rendezi az üveggolyókat közben, és elrakja a pálcáját, egyelőre nem folytatja a kísérletezést. Abba ugyan nem sok beleszólása volt még újonnan alkalmazott minisztériumi dolgozóként tavaly, hogy melyik projekten szeretne dolgozni, de végül mégis a képességkorlátozó varázstárgyaknál kötött ki a közlekedési eszközök helyett. A gratulációra biccent. Rengeteg időt és energiát ölt azért idén a tanulmányaiba azért, már majdhogynem büszke, és biztos benne, hogy a nővére álla le is fog esni, ha elmeséli, hogy nemhogy évet nem ismétel, de több kiválót gyűjtött össze, mint az alapképzésen összesen az anyjuk halálát követő években.
- Egy vámpírral van találkám - válaszolja a kérdésre megrándítva a vállát. A kérdést tulajdonképpen kíváncsinak is titulálhatná, azonban ilyesmiken nem akad le. Akkor válaszol, ha úgy érzi, ha pedig nem, akkor igazán vallathatják is. A minisztériumi pszichológusnak is a vállát vonogatja csak már mióta, hiába minden kérdés. Visszakérdez inkább, hogy a másik mi járatban van erre éppen, aztán hümmögéssel fogadja a választ. Ő bent is folyton útban van valamerre, ugyan van egy asztala, de ott igazán ritkán találni meg.
- Nem kell így becsomagolni - jegyzi meg félbeszakítva Martin mondandóját. Leszakít egy hosszabb fűszálat, majd a végét kezdi rágcsálni, miközben a folytatást hallgatja. Sosem értette a végtelen udvariaskodást egyébként sem, bent is mindig megjegyzi, hogy a sallangot nyugodtan lehet hanyagolni, ha valaki valamit szeretne, legyen szíves a tárgyra térni.
- A hetit? - kérdez vissza, és még fordul is kicsit ültében, hogy ne kelljen annyira kényelmetlen szögben néznie fel, ha már Martin inkább állna, - Már a nem olyan gyakori érzelmekre ható képességek korlátozásáról beszélünk? Abba belenéztem már. Érdekesnek hangzik. Szerintem nem kell hozzá új bűbáj, csak egy jól megválasztott mag. Jáde vagy türkíz esetleg. Sokat olvastam mostanság a drágakövekkel készült ereklyékről - fűzi még magyarázatként az ötlethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

jó kis esti program

Maradjunk annyiban, hogy nem neki való a közlekedés, ha azt egyedül kell megtennie. Ma kirándult, elment egy-két helyre, ami már régen izgatta a fantáziáját, beszerzett pár holmit, így hátizsákja most fontos és szép, evett egy nagyot. Inni nem, még a hétvégit is érzi, amikor koncertezni ment és túltolta, a combján pihenő sötét folt pedig fájdalmasan húzódik, így az alkohol ma nem került a vérébe. Mégis sikerült olyan irányba indulnia, ami totálisan az ellenkező felé ment, mire észrevette, már bőven késő volt elérni azt a vonatot, ami időben viszi vissza. Így maradt a kései érkezés, bár még épp nincs semmi, semmi olyan, meg már bőven megtanult ügyesen visszalopódzni a kastélyba. Mindegy. Jót röhögött magán, ideért végül, itt van és ez számít. Már éhes kicsit, megint, így talán a konyháig is el kéne jutnia, de az még messze. Lelassít, kevereg még kicsit, míg zsebéből előszedi a cigarettás dobozát és kihúzva egy szálat, már rá is gyújt. Kellemetlen szokásai egyike, nem mintha számolná vagy nagyon figyelne rá. Halad előre, fejében sok gondolat kavarog, ami meglepő, de létező jelenség. Az, hogy akkorát bukott, mint a ház, amúgy baromira nem érdekli. A vizsgára is csak a nevét írta rá, meg rajzolgatott oda, ahova semmit se bírt írni, mert valamit azért tudott, de keveset. Talán idén jobb, ha ráveszi magát?
Kanyarodik, erre van valaki, hiszen annyit még bőven lát, hogy a tisztább részen ott van valaki. Ha szemét akar lenni, akkor rákiabál, ugorjon a vízbe bele, a jó énje, jobbik inkább, csak elindul oda, mert a hallgatás és a csend sosem jó. Még mindig közvetlen, még mindig nyit könnyen, főleg, ha a sziluett ismerőssé válik.
- Salve, signorina. Mit hagytál itt el, hogy itt keresed? - még nem lép mellé, csak kinyújtózik és próbál képben lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

X Kinézet X Player Of Games X holjártálbáránykám X betanításrólhazafelé

Hosszú napokat tudott már maga mögött. Egyrészt, ki kellett költöznie az árvaházból, hisz hamarosan betölti a tizennyolcat és nem maradhatott tovább. Némi zsebpénzzel megtámogatták ugyan, de könyveit és felszerelését az évre magának kellett állnia , arról nem beszélve,  hogy gyakorlatilag hajléktalanná vált az árvaház küszöbe átlépése után. Szerencsére, ez a földönfutó életvitel nem fenyegette, hisz gondoskodott róla előző tanév végén, legyen hol laknia. Azonban nem rendelkezett gazdag nagybácsival vagy tündérkeresztanyuval, emiatt önerőből valahonnan pénzt kellett szereznie. Így lett az, hogy felkereste egykori szobatarsát, Ruet, és rákérdezett nála a munkalehetőségre. Kornéliának nagy szerencséje volt, hiszen visszaigazoltak és felvették, mint diákmunkást a Leprikón aranyában. Így már nem kellett attól tartania, hogy a következő szünetben híd alatt kelljen lakjon vagy valakinél csövezzen.
Aznap volt az első napja csaposként, Rue mindent elmondott neki, amit kellett, Kori fejen természetesen zsongott. Túl sok információ rövid idő alatt és félt, nem jegyzi meg. Összességében jól telt a betanulás, ugyan fáradtan, de boldogan indult haza onnan, ám előtte jobbnak látta tenni egy kis kitérőt. Az, hogy féljen, esze ágában sem volt. Napok kérdése és nagykorúvá válik, mellesleg ötödikes is lett.
A stégnél egy ismerős sziluettet vélt felfedezni, ami egyre tisztábbá és tisztábbá vált, mire odaért. Nem volt szüksége Lumosra, vagy más egyéb fényforrásra, tökéletesen látott a sötétben egy bizonyos területen belül ezen bűbájok nélkül is.
- Teddy? Ah, én csak sétálok - felelte vállát megvonva, azonban szája szélén meghúzódott egy aprócska mosoly, régi barátja láttán.
- Na és te? Most érkeztél vissza a szünetről? Vaaaagy… találkozol itt valakivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén szólva kicsit sem számított a küszöbön feltűnő Estherre fél órával ez előtt. A napok olyan szürkévé és lassan elviselhetetlenné váltak, hogy már az is meglepő, ha a férje húga meglátogatja őket, pedig ez a világ egyik legtermészetesebb dolga. Persze behívta rögtön a sógornőjét és Jázmin gondoskodott a maradéktalan vendéglátásról is, hamar le kellett lohassza a lelkesedést, mert Will délelőttös és egyhamar nem fog hazaesni. Úgy tűnt viszont, hogy ez egyáltalán nem zavarja Esthert, így hát, hogy ne a házba tokosodjanak be, nyakukba vették a falu határát, pontosabban a tavacska környékét.
Néha még mindig eszébe jut, hogy az esküvője előtti szilvesztert itt töltötte, nem épp a legszerencsésebb körülmények között, és csak a balga véletlennek köszönhette, hogy végül élőn és épen kihorgászták a tóból.
Összébb húzza magán a szövetkabátot menet közben. Az arca jócskán sápadtabb és vékonyabb, mint pár hónappal ez előtt, az alkata, még ha Willnek nem is szembetűnő, de rengeteget változott a rossz irányba- szinte csont és bőr a rendszertelen és helytelen táplálkozás miatt, mert aki többnyire kávén él és alkalmanként hányással fejezi be az étkezést, az nem nagyon várhat mást, mint egészségromlást.
- Milyen volt a körutatok? Jól sikerült? - Még csak nem is annyira üres érdeklődés ez, hiszen Esther olyasmit csinál, amit ő gyerekként és serdülőként hobbiból űzött, és főleg ráerőltették a táncot, hogy lefoglalják az energiáit. - Be vagy táblázva jövőre is már, vagy az még nem dőlt el? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megígértem Willnek, hogy elmegyek Adélhoz és beszélek vele. Minden pont úgy történt, ahogy terveztem, spontán beállítottam, amikor tudtam, hogy a bátyám nincs otthon, és addig csűrtem a dolgokat, amíg el nem jutottunk oda, hogy sétáljunk egyet. Riasztó az a ház, főleg azért, ahogy Adél benne van. Nem érzek bűntudatot azért, amit mondtam, Adél szép volt az esküvőjén, gyönyörű, és most mégis, mintha a fényre kihozva még riasztóbb, még áttetszőbb lenne. Szellemszerű. Hogy nem érti meg a bátyám, hogy tennie kell ez ellen? Azt mondta szereti Adélt, hát szeresse igazán.  
- A nagyi nagyon elégedett volt vele, igen. Nagyon sok fellépés volt. Azt mondta, hogy ha biztos vagyok benne, hogy Gitta eleget fejlődött, akkor jövőre elvihetjük magunkkal.
Csakhogy én már nem szeretném a következő szünetemet azzal tölteni, hogy utazok és balettozok. Egyetlen dologra vágyom, két erős karra, a barna szempárra, és arra, hogy vele lehessek. A mai reggel is csak azért volt jó, mert láthattam. A világ legbénább jóstehetsége vagyok, ami elég ellentmondásos így belegondolva, inkább jóslástanon ülő embere, de ha már nem adhattam le, akkor legalább azt a luxust megengedem magamnak, hogy legálisan nézhessem őt. Nagyon furcsa magázni, tanár úrnak szólítani, és rendszeresen eredménytelenül szerepelni. Ma már annyira kínos volt, hogy nem megy, hogy a végén már azt mondtam: "a nagyim szerint legalább szép vagyok, ha tehetséges nem is", segítek, nem mentettem meg a helyzetet. De az sem, hogy az óra végén azt mondtam, hogy "lehet nem kell aggódnod az öt gyerek miatt, de amilyen ügyes vagyok, az biztos működött". Kapcsolatépítésből elégtelen. Kínosságból jeles. Az ember próbálkozik, de mindig, amikor eljutok egy jó szintre, akkor nagyon esek vissza. Biztos vagyok benne, hogy flúgosnak tart.
- Még folynak a tárgyalások, de valószínűleg igen. Hogy telt a szünet? Szerettem volna jönni hozzátok, de nem engedtek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hmmm... - Kiszélesedik a mosolya, miközben összekulcsolja séta közben az ujjait a háta mögött. - Madlen szigorú szeme mindent és mindenkit követ. - Kivételesen nincs irónia a hangjában, inkább csak egy általános igazság, hogy Will nagyanyjának figyelmét soha semmi nem kerüli el. Néha már irritáló, hogy a vén boszorkány információs csatornái mennyire messze elérnek, de szerencséjükre rég volt utoljára, hogy beszélniük kellett a nagymamával. Még a karácsonyt is viszonylag decensen túlélték a minimálisra szorított közjátékokkal.
- Elfoglalt voltál, érthető. - Barátságosan megingatja a fejét, hogy igazán nem történt semmi, a fő, hogy most itt van Esther. Érdekes mód az ikreket egyre sűrűbben látja a közelükben, előbb Nate jött el hozzájuk, most ismét Esther. Lehet, hogy Will a háta mögött elkezdte tartani velük a kapcsolatot? Vagy csak Estherrel? Ideje rákérdeznie majd, vagy inkább kifaggatja most a lányt.
- Nálunk minden... változatlan, azt hiszem. Továbbra is eljárok a pszichológusomhoz, lassan javul a helyzetünk. - A mosolya ugyanaz a szalonmosoly, amit a sógornője is bármikor megismerhet. Ezzel hárítanak el kínos kérdéseket és nyugtatnak le valójában egyáltalán nem aggodalmaskodó, inkább kíváncsiskodó embereket a köreikben.
- Will sokat fejlődött önmagához képest. Sokkal türelmesebb és megértőbb. - És rámenősebb, ami a gyerekvállalásukat illeti. Olyannyira, hogy nem telik el hét tányértörés és veszekedés nélkül. És ez a négy falon kívül csak rájuk tartozik, hiszen hogy nézne az ki, ha lejáratná Willt a testvére előtt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elégedettség töltött el. Pont ilyen elhivatott emberekre van szükségem ehhez a munkához. Akik legalább egy kicsit hasonlítanak rám, és a profitorientáltság helyett a kihívásokat keresik. Kutatunk, felfedezünk, sokan közülünk maguknak való zsenik vagyunk. Mindenki hozza a kissé nehéz természetét, emiatt először nehéz lehet a közös nevező megtalálása. De amint megvan, néha még feltámad bennem a remény, hogy valami jó is kisül abból, ha többekkel kell együtt dolgoznom.
- Őszinte részvétem - szaladt fel a szemöldököm hirtelen a kíváncsiságtól, ahogy tekintetem egy lassú mozdulattal felé fordítottam. Volt az arcomon egy alig észrevehető mosoly, ami az együttérzésemről árulkodott, miközben járattam az agyam a lehetséges alanyon. - Nem úgy nézel ki, mint aki tartana ettől - e látszólag talán jelentéktelennek tűnő megjegyzést csak az értheti meg igazán, akinek hosszabb időn át volt dolga ilyen lényekkel. Tudom, tudtam, hogy milyen az, amikor valaki fél a találkozástól, mégis, szavai természetesen csengtek. Lehet, hogy egy kicsit magamat láttam ebben. Végtére is, egy félvámpírral élek együtt.
- Szakmai ártalom - vontam vállat. Bármennyire is igyekeztem kerülni a formaiságokat, a felesleges köröket, azért ebben az országban elkerülhetetlenül az emberre ragad valami a bürokráciából. - Meglátjuk. Eddig a rúnákkal akartunk elindulni. De a gemmológiát is megfontolom - a bűbájoknál mindenképpen erősebbnek gondoltam ezeket, mert utóbbiak jobban alapoznak az emberi gyengeségre, szerintem. - Szóval volt időd olvasni, ez jó hír. Vagy csak túl könnyűek ezek a bagolyköves vizsgák mostanában... Azért meglepődnék, ha ezek után még lenne szabadidőd - vetettem oda, nem mintha nekem lenne általában. Mintha kérdezni akartam volna, de nem mertem, inkább puhatolóztam ezekkel a megjegyzésekkel, hátha magától mondja el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rápillantok, ahogy látom, hogy kiszélesedik a mosolya, és arra, amit mond, érzem, hogy a torkom szárazabbá válik. Igaza van, a nagyi tekintete mindenhova elér, néha, amikor engem néz, azt hiszem, hogy a lelkem mélyére lát. Zavartan nyelek egy nagyobbat, remélve, hogy a hangomon nem fog érződni a pillanatnyi rettegés. A szívem és a lelkem az enyém, szeretném, ha minden, ami benne van, az enyém is maradna. Optimista szeretnék maradni, hiszen végre jobban szeretem az életet, mint korábban bármikor, és élni akarok az álmaim szerint, azok pedig jelenleg egyetlen utat, egyetlen személyt mutatnak.
- Ez a mi átkunk.
Kár lenne tagadnom, vagy azt mondani, hogy túlgondolja, hiszen azzal saját magamat is becsapnám. Egyáltalán nem gondolja túl, és én egyáltalán nem csaphatom be magam.
- Ez jól hangzik. Már, ha valóban így van. Tudod, nekem is kiváló tanáraim voltak, akik megtanítottak igaznak tettetni a hamisat.
De még mennyire, hogy megtanították. Több, mint húsz évet éltem úgy, hogy nem voltam őszinte. Azt mutattam, amit látni kívántak, azt adtam, ami kényelmes volt nekik. A lányt, aki meg akart felelni mindennek, és ez egy olyan komoly tanítás volt, hogy én is elhittem erre vágyom. Aztán lecsupaszítottak. Egyetlen pillanat alatt váltam meztelenné, felfedve önmagam, és bár azt hittem, fázni fogok, félni, mint akkor télen, a súlyos láz előtt, most egészen mást érzek, és a lelkem szomjazik azért, hogy soha többet ne viseljek hamisságokat.
- Véleményem szerint a bátyám szeret téged, és nem szeretne elveszteni. Az emberek próbálnak jó társakká válni, csak arra kell figyelni, hogy ne öljük meg a vágyaikat. Természetesen tudom, hogy a házasságról, kapcsolatban élésről én elméleteken kívül mással nem szolgálhatok, én csak külső szemlélődő vagyok. De fontos, hogy az alappal őszinte légy, te is szereted őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Vagy az, hogy egyikőtök sem kapott elég időt a szüleitekkel. - Ha belegondol, Will lehet, hogy messze nem ilyen volna, ha Hidoi és Martin nem tűnnek el az életéből és van elég ideje feldolgozni, hogy testvérei születtek. És persze nem engedik a nagyapját a közelébe. Belphengard gondolata meglehetősen taszítja mindazon információk tükrében, amikre rájött a közelmúltban.
Úgy tűnik viszont, hogy előbb Esther éles szemével kell valamit kezdjen. Ma nem ússza meg a mímelt gesztusokkal; amilyen gyorsan jött az udvariasság, olyan gyorsan hagyja leolvadni, hogy a fásultság vegye át a helyét. Kecsegtető, szinte tankönyvbe illő a sógornője minden szava, de az elmélet nem mindig találkozik a gyakorlattal, ahogy szeretnénk. Ez náluk sincs másként.
- Esther... ez nem ilyen egyszerű. Jó volna, ha ennyire le tudnánk faragni a problémáinkból, de nem tudunk. - Mélyet szusszant, mielőtt megáll egy viszonylag jól belátható helyen, ahonnan kellemes, nyugtató kilátás nyílik a tavacskára. Itt mondta el Willnek, hogy ha tényleg terhes, nem fogja elvetetni a gyereket. Akkor még nagyon akarta Noah-t, de most már nem vállalna sajátot attól félve, hogy megint történik valami.
- Szeretem őt, és már én sem vagyok neki közömbös... remélem. Ezt sosem fogom teljes bizonyossággal tudni, mert sosem mondja ki, de vannak gesztusai, amik erre utalnak. - Unottan arrébb görget a cipője hegyével egy kavicsot. - És őszintén? Ketten is alkothatnak családot, de ő nem ezt akarja, én pedig nem tudok jól hozzáállni egy béranyás megoldáshoz, vagy egy újabb szüléshez. Fizikailag elvileg semmi bajom, mégis kettőből kettő teljes kudarc volt. És ezen az ember nem tud csak úgy átlendülni, ahogy azt Will implikálja. - Persze ez sarkítás, mert a férje sem így fogalmazott soha, de ha nagyon lecsupaszítja, voltaképpen ez a lényeg: gyerünk, csináljunk másikat, gyorsan. És erre képtelen. Szembefordul Estherrel.
- Volt egy időszak, amikor azt hallucináltam, hogy Noah él és velünk van. Akkor hívta ki hozzám a pszichológust Will, de gondolom, erről nem mesélt. Ahogy arról sem feltétlen, hogy amikor Noah-t meg kellett szüljem, azt már ő sem bírta rezzenéstelen arccal, pedig eléggé jól kontrollálja magát. De ez mindkettőnknek sok volt. És őszintén? Fogalmunk sincs, hogy másszunk ebből ki. Meghalt a fiunk, és akármennyire erőlteti, hogy egy új gyerek a megoldás... nekem ez nem megy. Még nem. - Ha ez önzőség, akkor önző, de ezt nyíltan vállalta ez előtt, és ezután is meg fogja tenni. Hosszú idő óta most először tudja ilyen összeszedetten kimondani, mi történik velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudok nem egyetértően biccenteni. Minden vágyam az volt, amióta csak az eszem tudom, hogy a szüleinkkel lehessünk, és tudom, hogy akkor este az édesanyám volt az, aki eljött, aznap ő volt a Róka, ám ezt nem mertem sosem elmondani, most is csak a nyakláncomra simított ujjakkal emlékeztetem magam rá. Ő volt, és én vele akartam menni, vele élni, és azt akartam, hogy Will és Nate is jöjjenek velünk, hogy újra egy család lehessünk. Ő eltűnt, az én könyörgésemet lázálomnak minősítették, valaminek, amiről többet nem beszéltünk. Nem mondok semmit arra, hogy a problémákat nem lehet csak úgy lefaragni, nincs helye a szívemben kételkedésnek, kétségnek, mert ezek nagyon rossz tanácsadók. Élek, és éltet a remény, a vágy, az érzelmek, amiket sosem tapasztaltam meg.
- Én voltam. Én mondtam neki, hogy egy olyan nő hordja ki a gyermeketeket, akiben megbíztok, így lelkileg nem lesz számodra megterhelő. Testileg, ahogy mondtad, valóban rendben van minden, de lelkileg nincs, olyan sok mindent gyászolsz, Adél, amiket nem lehet csak úgy elengedni, és senki sem ad neked időt.
Will sem, a családjaink sem. Én testileg sem tartom egészségesnek ahhoz, hogy gyermeket szüljön, és ez nem kritika, mindig, mikor tükörbe nézek, látom, hogy a testem jelenleg nem alkalmas, hogy a balett után hízni fogok, meg kell alapoznom azt, hogy jó helye legyen a kisbabáimnak. Mind az ötnek, ha hihetünk abban, hogy egy gyűrű és egy lánc képes valós jóslatot adni. Jelenleg azonban ez még messze van, és tudjuk, hogy hogyan viszonyul hozzám a jóslás, totálisan szerencsétlennek állít be.
- Leírhatatlan lehet a fájdalmad, Adél, olyan, amit én nem tudok átérezni, mert soha ekkora fájdalmat nem éltem át. De tudok viszonyítani a saját legnagyobb fájdalmamhoz, és ezért tudom, hogy a tiéd százszor rosszabb annál. A gyász makacs dolog, időt kell neki hagyni, teret. Én egy évet kaptam, te szinte semmit. Az agyunk és a szívünk nem ugyanúgy van összerakva. Úgy hangzik, mintha úgy vélné, azzal segít a legtöbbet, ha újat ad, amivel lefoglalod magad, mert ő szeretné az újat. Ki kéne szabadulnod innen, elutazni, pihenni, távol lenni, és úgy visszatérni, hogy az vagy, aki szívvel és lélekkel akarja ezt. Ha nem itt vagy, talán a gyógyulás is gyorsabban jön. Gondoltál már erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Kérdőn emelkedik meg a szemöldöke, de nem kommentálja inkább a megjegyzést. Mindenki azt gondol úgyis, amit akar, ő ettől függetlenül nagyon is boldog Adelinával. A következő megállapítás is hasonló eredménnyel jár. Felsandít Martinra, majd vállat von, így jelezve, hogy ez teljesen mellékes részlet. Nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Ha akarta volna a nő, már rég megharaphatta volna, de mégsem tette, Álmos pedig ezt nem óhajtja a főnöke orrára kötni, sőt, senkiére sem.
- Kellene? Itt úgyis likvidálnák, ha bántani próbálna - válaszolja végül, hogy lezárja a témát. Már utánajárt a Magyarországon hatályos törvényeknek és szabályozásoknak e tekintetben. Szusszan egyet aztán a formaságok említésére, hiszen ezt is mondta már ezerszer körülbelül, hogy fölösleges. Úgyis tudják mindketten, hogy nem érdekli egyiküket sem a másik tényleges hogyléte, sem a hétvégéje, a lényeg az udvariaskodáson túl a munka, amire amúgy is mindketten szeretnek fókuszálni. Rá is tér inkább a tényleges témára. Már átfutotta a kapott információkat, néhány ötlete is akad, úgyhogy meg is osztja. Várhatna ugyan a következő munkanapig a dolog, de miért is várna?
- Vagy akkor már az ékköveket is lehet rúnázni. Kérhetünk szaktanácsot Erdődytől egyébként, eddig ő a legjobb, akivel találkoztam. Leírás alapján azonosított be nekem egy követ - válaszolja szinte gondolkodás nélkül az újabb ötlet hallatán. Kicsit göröngyösen indult ugyan a kapcsolatuk a nővel, de mostanra már mintha kölcsönösen tisztelnék egymást legalább. Közben inkább úgy dönt, elpakolja az üveggyöngyöket, majd befejezi az egészet később, úgyis csiszolni kell még ezen.
- Nem mondanám, hogy van időm szórakozásból olvasni, ez inkább a gemmológiához kötődik, amit Erdődytől tanulok - feleli. Ezt sem híresztelte eddig, pedig ha akarná, lehetne munkahelyi előremenetel alapja is, ha befejezi és a drágakövek szakavatott ismerője lesz. - Amúgy... csak elgondolkodtam, mi kellene ahhoz, hogy biztosan maradhassak ezen a projekten?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán egy kicsit hosszabban időzik el a tekintete Estheren, mint ildomos volna. Szóval tőle jött ez az ötlet- nem tagadhatja, hogy felfordul a gyomra, ha belegondol, újra és újra, és noha a jó szándék vezette a sógornőjét, azzal van kikövezve a pokolba vezető út is. Az ellenségesség régi barátként kapja fel a fejét benne már eleve a puszta gondolattól, hogy Esther látatlanban osztogatott ilyen felháborító tanácsokat, és elplántálta a gondolatot Will agyában.
- Mert nincs idő sírni. - A kelleténél jobban megmarkolja a saját karját, bár az arca rezzenéstelen marad, ez is csak egy önkénytelen mozdulat, ahogy a tartása gyors korrigálása is. - Ha annyira akar egy gyereket, elég lenne... - magához vennie a már meglévőt, de ezt nem mondhatja ki hangosan, nem is biztos benne, hogy lenne kit. Will aligha tudja, hogy látta a nagyapja emlékét, és tisztában van az évekkel ez előtt született csecsemő tényével. És esélyesen Estherék sem tudnak erről, másként már felmerült volna a lehetőség, hogy találkozzanak a gyerekkel. Már, ha élve megszületett. Persze ennyi év távlatából, és úgy, hogy Will csak a biológiai apja, aligha lehetnek egy család.
- Nem érdekes. Egyelőre nem tudok neki olyan választ adni, amit szívesen hallana, de időnk sincs rendesen meggyászolni Noah-t. - Eltelt több, mint egy év, de időtől függetlenül számára még mindig nyers és eleven a seb a lelkében. És ami visszahúzza a gyógyulásában: kiszínezte annyira az emlékképet a halott babáról, hogy szépnek és szerethetőnek őrizze meg a valójában elszürkült és töpörödött kis testet. Illúziókba ringatja magát.
Sajnos az már nem illúzió, hogy szegény Esther minden egyes szavától még irritáltabbá válik, mert noha jó szándék vezérli a másikat, az ő fülének mindez lesajnálásként hangzik. Ha régi önmaga lenne, már őrjöngene, mert gyűlöli a kéretlen sajnálatot. Most csak az arcizmait igyekszik kordában tartani, hogy egyáltalán ne ülhessen ki az ellenséges arckifejezése premier plánba. Van valami különös, agressziót kiváltó eleme a sajnálatnak - gyengének érzi magát tőle a hozzá hasonló ember, aki csak azt tudja, hogyan kell támadni védekezésképp.
- És mihez kezdjek egy vadidegen helyen? Dőljek hátra és érezzem magam jól? - Támadónak és ellenségesnek tűnhet a hanghordozása, szüksége is van egy mély levegővételre, hogy visszaszorítsa a veszekedés után vágyakozó énjét. - Jót akarsz, ezt látom... de én nem akarok Will nélkül csak így eltűnni egy időre. Főleg, mert attól, hogy helyszínt változtatok, ami megtörtént, nem lesz semmissé, és ugyanide jövök vissza, ahol minden kapcsolódó emlékem van. Ugyanott tartanék. - Megmozgatja a nyakát behunyt szemmel, de nehéz elűzni a hirtelen jött indulatokat, csak fokozatosan párolog el az ingerültsége.
- Beszéljünk inkább valami kellemesebbről. - Még a vérszegény mosolyt is engedi visszacsusszanni az arcára. - Nemrég járt nálunk Nathaniel. Azt mondta, Will olyan nehezen enged titeket közel magához, és ezzel nem tudok vitába szállni, de gondolkodtam, hogy lehet, ideje rátörnötök az ajtót. Akár. Will makacs, és ha ti nem jösztök házhoz, ő nehezen mászik ki a páncélja alól. Nem akarnád, hogy ismét egy család legyetek? - Őszintén, ebben a pillanatban nagyon érdekli Esther reakciója. A semleges, langyosan barátságos arckifejezés alatt, a háttérből árgus szemekkel akarja végigkövetni, mi lesz az ikrek és Will sorsa? Tudja, hogy a férje ki nem állhatja "a két kis csótányt", ahogy ő nevezi a testvéreit, és az is szépen kibontakozott, hogy Esther igényli a bátyja társaságát, Nathaniel szintúgy. Szabályosan élvezné, ha Willt a családi 'szeretet' szorongatná meg végre, így nem rest biztatni Esthert a további lépésekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzem, hogy néz, és tudom, hogy miért néz, és nem is hibáztatom érte, elvégre pont én mondok ilyeneket, akinek a férje gyakorlatilag a kötelességei megtétele előtt vesztette az életét? Igen, pont én. Vissza kellene fognom magam, mielőtt még csúnyán megjárom, de tényleg szerettem volna nekik segíteni, elvégre ha Adél tovább küzd ebben a megrekedt állapotban, vagy sosem lesz gyerek, vagy olyan beteg lesz, hogy arra mennek majd rá. Nem szabad kockáztatni egy életet, akinek nincs lehetősége tiltakozni. Egyszerűen nem szabad. Én értem, hogy Will szeretné, de egyszerűen ez nem biztonságos, sem az anyának, sem a babának. Nem az. És ezt nem tudom ennél pontosabban mondani.
- Ha csinálna egyet máshol, nyilván, de szerintem ő veled akar családot, csak nem tudom, hogy miért nem empatikusabb kicsit. Nem szabad siettetni. Ma már úgyis kitolódott a gyermekvállalás a harmincas évek második felére is akár, sőt, van valami színésznő a mugliknál, aki most majdnem ötven évesen szült. A színházban erről beszéltek a lányok.
Rém idegesítő volt, de ők meg olyan lelkesek voltak, hogy nem tudtam mást tenni, mint hagyni őket, hogy kibeszéljék, és utána végre foglalkozhattunk a darabbal is. Új premier lesz, gyerekbalett, ahol én tanítom be a táncokat a kicsiknek, vagyis kiskamaszoknak, de az ilyen megmozdulásaikkal nagyon játszanak a türelmemmel.
- Miért nincs, Adél? Miért nincs időtök? Ki az, aki azt mondja, hogy márpedig nekem holnapra terhes legyél? És miért nem helyezed magadat előre mindezekkel szemben?
Fakadok ki értetlenül, mert tényleg nem értem. Ha én elveszítenék nem egy kisbabát, nem érdekelne senki, én gyászolnék, addig, ameddig kell, amíg nem csak a testem, de a lelkem is egészséges nem lesz. Ha pedig akkor úgy döntök, hogy akarok gyereket, akkor azt mondom a férjemnek, hogy igen, itt az idő. Felháborít, főleg azért, mert ez ilyen mondatoknál magamra ismerek, csakhogy nálam csak az én életem volt a tét, de itt mindenkire hatással lesz.
- Nézd, én is olyan nagyon sok mindenbe beletörődtem, mert a nagymama ezt szerette volna. Én is beletörődtem a sorsomba, de aztán volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy eddig és ne tovább, ne tovább. Én önmagam akarok lenni, és nem egy báb, nem valaki, akit összetörnek és még hálás is érte, hogy megtették. És tudod mi van? Élek.
És neki is élnie kellene, megmutatni a bátyámnak, hogy mennyire élettel teli, mennyire nő, mennyire tud szeretni kényszer nélkül. És szerintem ha végre ő is képes lenne ezt meglépni, akkor egészséges és boldog életük lehetne, akár egy tucat gyerekkel is. Nézem őt, és érezem, hogy bármennyire is szeretnék segíteni neki, nem enged át, nem látja meg a lehetőségeket, nem is akar élni vele. Nem tudok segíteni, ha nem hagyja, így inkább sóhajtva engedek neki. Amit mond elcsodálkoztat, hiszen alig egy nappal korábban együtt étkeztem Willel, és jól megvoltunk együtt. Az arcomon egy pillanatnyi értetlenkedés jelenik meg, nem tudom, hogy Nate mit szeretett volna ezzel elérni, de nem feltétlenül biztos, hogy olyan jó az érzés, ami hatalmába kerít most. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy Adélt bármilyen rossz szándék is vezérelné, és látom rajta, hogy ő tényleg komolyan gondolja, hogy jót tennénk neki.
- Szerinted ezekben az időkben szerencsés volna? Eleve nehezen nyit felénk, és, ahogy leírtad, most neki se könnyű, ha beállítanánk hozzátok együtt, nem biztos, hogy azt a választ kapnánk, amiben mind reménykedünk.
Az egy családdá válás nagyon is vonzó, vágyott dolog, a szívem is érzem, hogy hevesebben dobog. A terveim okán szövetségesekre lenne szükségem, és Will meg Nate jó alapok lennének, Adél szintúgy. A terveim szerint csendesen zárom majd az egészet, de tudom, hogy ebben a családban bármi megtörténhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem érthette, miért kezdtem el pedzegetni a témát. Nem is várhattam el, hogy ki tudja következtetni. Kíváncsi természet vagyok, de a módszereim távol állnak a faggatózástól. Hallottam róla, hogy Álmos nem tartozik a legközvetlenebb munkatársak közé, ez nem is volt baj számomra. Én sem azt a csapatot erősítem. Ragadt rám ugyan némi empátia a kötelező munkahelyi együttérzésen kívül is, de annak jelentős részét abszurd módon pont egy damfírnak köszönhetem. A magam részéről legalábbis sosem gondoltam volna, hogy ennyire a hatása alá kerülök valakinek. Igaz, hónapokba telt. Aztán előtte ott volt Tobi, akinek a barátsága nélkül nem lennék az, aki. Azt hiszem, ha azt a személyt keresem, aki elindított ezen az úton, kétségtelenül őt nevezném meg. És érdekes módon ő is a különlegesek közé tartozik. Vagy nem is érdekes... A lényeg, hogy könnyedén veszem, ha valaki nem nyílik meg előttem. Megszoktam, s én sem tenném, így elvárásaim sincsenek.
- Minden bizonnyal - válaszoltam sejtelmesen, egy apró mosolyt is megengedve magamnak, mert kissé naivnak éreztem a hozzáállását. - Nem féltelek. De a vér szaga nagy kísértés - nem feltételeztem, hogy ne tudta volna, de az ösztönöket sosem szabad alábecsülni. Magamból, a tapasztalataimból indultam ki, amit átéltem, s engedtem ugyan, hogy igyanak belőlem, de az a saját dolgom volt.
- Arra eddig pont azért nem gondoltam, mert avatatlan kezekben túl erős mágiát hozna létre - közöltem elmélkedően, megtéve néhány lépést a tavacska partja felé, hogy cipőm orrával közvetlenül a víz előtt álljak, farkasszemet nézve a tükörképemmel. - Erdődy? Gondolom az iskolában tanít. Megkérdezhetjük, ráér-e ilyenekre, végül is van időnk megvárni az engedélyeket - messze volt még a határidő. Ennyi évvel a hátam mögött meg tudom sürgetni az aktákat, ha elakadnának. Több szem többet lát alapon hajlandó vagyok minél több szakértőt bevonni, mert aláírom, a drágakövekhez nem rendelkezem elég mély ismerettel.
- Mármint? Félsz, hogy nem vagy elég jó? Vagy hogy kiraklak? - furcsálltam, hogy ez felmerült benne, felé is fordítottam a fejem. Megfelelési kényszeresnek pont nem néz ki. De olyannak sem, aki épp be akart volna vágódni, hízelegni. Hánynék is tőle. - Mióta tanulod amúgy, és miért? - kérdeztem vissza aztán a korábbi mondatára, várva egy kicsit, hogy válaszolhasson előbb, ha akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megpróbált ám a tanulószobára menni, de mindenki más is ott tanult éppen ezen a hétvégén. Egy darabig próbálkozott, fejhallgatóval a fején, zenével a fülében, de mikor már ketten is ültek mellette az asztalnál, túl tömegesnek ítélte meg a helyet. Ezért indult meg falu felé. Biztos volt benne, hogy rengeteg diáktársával fog összefutni az úton, így minél gyorsabban el akart érni az erdőig. Csak abban reménykedett, hogy senki nem akar majd beszélgetni vele a tó felé menet.
Az erdőben lassít csak le, s mire kiér a tóhoz sikerült egészen kiengednie. Oldaltáskája tele van pakolva a könyveivel, de nem bánja, hogy nehéz. A csillagok latin neveit kell megtanulnia asztronómiára, amihez ugyan előny az előzetes latin tudása, mégis kell a nyugalom. És ez hol máshoz adódna meg Ramóna számára, mint kint a természetben?
Egy nagy sziklán helyezkedik el, ölébe húzva az asztronómia könyvét, fülére pedig a fejhallgatót. Nem zenét hallgat, a szavakat, melyeket közben olvas. Így sokkal könnyebb megtanulnia a kiejtést is, nem csak a leírt módon a szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alig láthatóan megrebbennek a szempillái. Igen, így is lehet érteni, végülis nem baj, ha nem kerül szóba Will potenciális gyereke. Esther vagy nem tud róla, vagy nincs indoka szóba hozni. Madlen már rég intézkedett volna annak idején, ha tudomást szerez a baba létezéséről. Az, hogy erről a Krise-család nem beszél, két dolgot jelenthet: vagy halott a gyerek, vagy megszületett, de Madlen jeze nem érte el. Miközben ekörül zsongnak a gondolatai, Esther csivitelése gyorsvonatként robog el a füle mellett. Nem nehéz figyelmet tettetni, de az már sokkal megerőltetőbb, hogy ne forgassa a szemét Esther idealizált világképén. Általában a dolgok nem úgy működnek a gyakorlatban, mint elméletben, ezt már megtanulta.
- Vannak kötelességeink, Esther. Azért a temérdek vagyonért le kell tegyünk valamit az asztalra, és a legtisztább tranzakció legalább egy gyerek. De ezt te is nagyon jól tudod, ugyanúgy a te kötelességeid között is ott van, hogy egy nap gyereket kell vállalnod a jövőbeli férjeddel. - Aranyvérű sajátosságaik egyike: vidd tovább a vérvonalat, és felőlünk utána azt csinálsz, amit akarsz, amíg nem húzod le a bőrt a fenekünkről. - Nekünk Willel már többször is elmondták, hogy várják az unokát, és ha kérnek valamit... gondolom, nem kell elmagyaráznom pont neked, mit jelent, ha a családfők elvárnak bizonyos dolgokat. Tehát nincs túl sok türelmi időnk. Másfelől, ha nem akarom, hogy a férjem elhagyjon, valamit nagyon sürgősen ki kell találnom, és elhiheted, ez lenne a legutolsó, amire vágyom, egy válás. - Nem akarja elengedni Willt. Most már hozzátartozik, veheti úgy mindenki, hogy körbepisilte a területét, és nagyon maximum megnézhetik és megfogdoshatják a férjét, de elorozni tőle nem lehet. Kivéve persze, ha a házasságuk meddő marad és Will úgy dönt, elhagyja, hogy mástól kapja meg a hőnáhított gyereket. Abba pedig belerokkanna, de az is lehet, nagyobb őrültségekre is elszánná magát a pillanat hevében.
- Örülök neked, tényleg, de ez nem oldja meg az én problémáimat. Ha vannak céljaid, kövesd őket. Egyelőre én is ezt próbálom: letisztázni a saját céljaim, mielőtt túl késő bármit tennem. - Ez a baj az idealistákkal: azt hiszik, attól, hogy kinyílt számukra a világ, majd ugyanaz a recept működni fog másoknál is. Ő nyíltan vállalja, hogy nem akar és nem tud olyan életet élni, ahol a vagyonát elvesztené, és a szerelem önmagában nem megoldás, sem egy nulláról való újrakezdés. Másfelől a gyermekvállalás ezen a ponton kizárt részéről- retteg az újabb kudarctól, és most már attól is joggal félhet, hogy a férje elhagyja, ha ez így megy tovább. Teljes patthelyzetben ül a földön, miközben a félelmei lenyomják a fejét, bele a padlóba.
Ahelyett, hogy tovább lovagolnak ezen a témán, sikerül finoman és elegánsan átnyargalnia egy hasonlóan égető problémára: Will és az ikrek kritikán aluli viszonyára.
- Tudom, hogy régen... bántó megjegyzést tettem a kapcsolatotokra. Sajnálom. - Vagy nem. - De láttam Nathanielen, hogy nagyon szeretné megjavítani a dolgokat köztetek, hogy végre mindhárman egymásra találjatok újra. Akár összeülhetnétek nálunk, otthon, hm? Szereted a kerti partykat? Tarthatnánk egyet, csak így, zártkörűen. Az elől nem tud elfutni, főleg, ha legálisan leguríthat néhány pohárral. - Látszik az arcán, hogy utóbbinak egyáltalán nem örül, de rájött már, hogy Will alkoholizmusa jópárszor alkuképesebbé varázsolhatja, mint ha józan lenne és alkalom nyílna végiggondolnia a hallottakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Legutóbbi, vagyis eddigi első, felnőtt és jól nevelt emberekhez méltó beszélgetésük alkalmával, szóba került a köszvény. A királyok kórjáról akkor rögtön eszébe jutott, hogy hydromágusi tanulmányai során elsajátított néhány hansznos praktikát, melyet az állapot szinten tartásának érdekében lehet alkalmazni. Természetesen ehhez nagy mennyiségű vízre van szükség, s ha ez még termál is, az a legjobb. Megosztotta mindezt Thorral, aki maga is gyógyító lévén ismerte ezeket és beleegyezett, hogy Hella kezelje. Ezért jött el ma ide, s vár a férfira. A terápia érdekes színfoltnak ígérkezik, mivel élesben rég volt szerencséje alkalmazni tudását. Ezen felül irónját sem sűrűn használta mostanság. Kikereste a megfelelő rúnákat, összeszedte a szükséges köveket. Ezekkel felszerelkezve üldögél kényelmes köntösében az egyik kis beugró partján álló széken. Lehunyt szemmel hallgatja miként énekel a víz benne és körülötte. Különös duettet alkotnak, melyből a külső szemlélő csupán annyit érzékel, hogy Hella bőre szinte selyemként fénylik, míg arcán békés kiegyensúlyozottság tükröződik. Elcsendesedve figyel befelé, élvezi a vizek szonettjét, ami egészen elandalítja. A párás levegő jellegzetes illatával átlégzi tüdejét, haján megtapad a vízpermet. Szívverése a víz csobogásának ritmusát visszhangozza. Relaxált állapotban lebeg éberség és álom között. Előzőleg már lebeszélte az alkalmazottakkal, hogy mit fognak csinálni. Ezt minden esetben, ha egy ilyen erős elemi sűrűségű helyen kívánja használni erejét, be kell jelentenie.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kiáltást még a zajszűrőn keresztül is meghallja. Ösztönösen rezzen össze, főleg, mert nem érzékelte, hogy társasága akadt. Ezzel egy időben a fejét is felkapja, s a hang irányába néz. Pont elkapja, ahogy a könyv földet ér, a béka pedig ugrik egyet. A lányra először nem is figyel oda, csak mikor egy pillanatra találkozik a tekintetük. Ramóna ösztönösen kapja el kékjeit, a békát kezdi szemlélni. Közben azonban lehúzza a fejhallgatóját - mert így már nem tud figyelni a latin szavakra -, s vörös tincsei belerázkódnak a mozdulatba. Ki nem kapcsolja a felvételt, így halkan még hallatszódik, ami fejhallgatóból szól. Testtartása is azonnal megváltozik, vállai előre esnek és szájára is ráharap. Osztálytársai megszokhatták már ezeket a vonásokat, ám aki nem töltött még időt Ramónával, hamar kiszúrhatja, sőt, akár furcsállhatja is őket.
Eszébe sem jut, hogy felkelljen és felsegítse a másikat. Nem azért, mert bunkó volna, egyszerűen irtózik az érintéstől, vagy attól, hogy egymáshoz szóljanak. Hasonlóan kellemetlenül érzi magát mint a levitás érezheti, hiába nincs rá igazából oka. Ma így kelt. Ezért jött el a tanulószobából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kicsinek sokat vizsgálgatta az állatokat, és a nagymamája mindig rá is szólt, hogy ne nyúljon a békákhoz, mert a végén még elkap valami betegséget. Ramóna persze sosem hallgatott rá. Ezért is tudja megállapítani, hogy a frissen jóllakott jószág igen közvetlenül viselkedik az átlagoshoz képest. Egy pillanatra még az is felmerül a navinésben, hogy egy animágust lát valójában.
A lányt is megvizsgálja kicsit jobban. Fiatalnak látszik, de ez nem mond sokat, mivel a legtöbben Ramiról se mondanák meg, hogy nagykorú. Nem látta még azonban így feltételezi, hogy nála alsóbb évfolyam diákja, vagy újonnan érkezett valahonnan. Míg a levitás feltápászkodik, alkalma van kékjeit ismét felé fordítani, s talán a másik még észre is veheti, hogy Rami nézi őt.
A kérdésre aztán cipőiről a lány feje búbjára siklik a tekintete. Válaszul csak bólint. Nem jut eszébe, hogy esetleg beavassa a levitást, miért is hallgat latin szavakat. Számára egyértelmű, és ahogy sokszor, most sem jut eszébe, hogy más esetleg furcsállhatja. Helyette a zsebébe nyúl, és telefonját előhúzva kikapcsolja a felvételt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Csodálkozom, hogy egy akkora telken nincs saját medencéje - állapítja meg, amint észreveszi a nőt. Nem most jár itt először, de mégis ez az első alkalom, hogy nem valamelyik páciensét kíséri, mert a víz révén megfelelőbben tudnak haladni a rehabilitációval. Leül a kisebb medence szélére, lábát belelógatva a vízbe, majd komótosan lóbálja meg hullámokat generálva ezzel.
- Üdv - köszön is végül jobbját egészen a homlokáig emelve, hogy aztán hevenyészetten szalutáljon. Viccesnek tűnik valamiért, főleg a múltkori beszélgetésük után, amelyben olyan sok tengerrel és vízzel kapcsolatos képet használt a nő, hogy az se lett volna furcsa, ha kiderül, maga is tengerész lenne, ha nem tartaná vissza a neveltetése. Igaz, tanár lett így is, ami szintén nem férne bele ebbe. Kiderül a végén, hogy több meglepetéssel tud szolgálni, mint ahogy gondolta volna. Pedig olyan egyszerű elkönyvelni a karót nyelt arisztokratának, aki a neve és címe okán büszke a semmire és hordja fenn az orrát. Talán még tényleg képesek lesznek elviselni egymást. Azt egyébként kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy a nő mennyire más oldalát mutatja, miután néhány pohár bornak hála kiöntötte a lelkét és már nem úgy néz rá, mint aki tekintettel megfojtaná, ha tehetné. Sőt, azért vannak itt, mert mindenáron ki akarta próbálni, nem használ-e az elemi mágiája többet, mint amúgy a bájital és minden életmódbeli alkalmazkodás, ami a saját gyógyítója szerint a legtöbb, amit tehet. Na persze azzal együtt, hogy nem iszik egyáltalán alkoholt, de hát miért mondana le mindenről? Ugyan, akkor már élni is fölösleges, ha nincs az embernek semmi káros szokása. Sötétkék fürdőnadrág van rajta, és egy szürke törölközőt hozott még magával, amit felcsavarva rak le maga mellé, csak később lesz rá szükség úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska