Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megpróbált ám a tanulószobára menni, de mindenki más is ott tanult éppen ezen a hétvégén. Egy darabig próbálkozott, fejhallgatóval a fején, zenével a fülében, de mikor már ketten is ültek mellette az asztalnál, túl tömegesnek ítélte meg a helyet. Ezért indult meg falu felé. Biztos volt benne, hogy rengeteg diáktársával fog összefutni az úton, így minél gyorsabban el akart érni az erdőig. Csak abban reménykedett, hogy senki nem akar majd beszélgetni vele a tó felé menet.
Az erdőben lassít csak le, s mire kiér a tóhoz sikerült egészen kiengednie. Oldaltáskája tele van pakolva a könyveivel, de nem bánja, hogy nehéz. A csillagok latin neveit kell megtanulnia asztronómiára, amihez ugyan előny az előzetes latin tudása, mégis kell a nyugalom. És ez hol máshoz adódna meg Ramóna számára, mint kint a természetben?
Egy nagy sziklán helyezkedik el, ölébe húzva az asztronómia könyvét, fülére pedig a fejhallgatót. Nem zenét hallgat, a szavakat, melyeket közben olvas. Így sokkal könnyebb megtanulnia a kiejtést is, nem csak a leírt módon a szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kiáltást még a zajszűrőn keresztül is meghallja. Ösztönösen rezzen össze, főleg, mert nem érzékelte, hogy társasága akadt. Ezzel egy időben a fejét is felkapja, s a hang irányába néz. Pont elkapja, ahogy a könyv földet ér, a béka pedig ugrik egyet. A lányra először nem is figyel oda, csak mikor egy pillanatra találkozik a tekintetük. Ramóna ösztönösen kapja el kékjeit, a békát kezdi szemlélni. Közben azonban lehúzza a fejhallgatóját - mert így már nem tud figyelni a latin szavakra -, s vörös tincsei belerázkódnak a mozdulatba. Ki nem kapcsolja a felvételt, így halkan még hallatszódik, ami fejhallgatóból szól. Testtartása is azonnal megváltozik, vállai előre esnek és szájára is ráharap. Osztálytársai megszokhatták már ezeket a vonásokat, ám aki nem töltött még időt Ramónával, hamar kiszúrhatja, sőt, akár furcsállhatja is őket.
Eszébe sem jut, hogy felkelljen és felsegítse a másikat. Nem azért, mert bunkó volna, egyszerűen irtózik az érintéstől, vagy attól, hogy egymáshoz szóljanak. Hasonlóan kellemetlenül érzi magát mint a levitás érezheti, hiába nincs rá igazából oka. Ma így kelt. Ezért jött el a tanulószobából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kicsinek sokat vizsgálgatta az állatokat, és a nagymamája mindig rá is szólt, hogy ne nyúljon a békákhoz, mert a végén még elkap valami betegséget. Ramóna persze sosem hallgatott rá. Ezért is tudja megállapítani, hogy a frissen jóllakott jószág igen közvetlenül viselkedik az átlagoshoz képest. Egy pillanatra még az is felmerül a navinésben, hogy egy animágust lát valójában.
A lányt is megvizsgálja kicsit jobban. Fiatalnak látszik, de ez nem mond sokat, mivel a legtöbben Ramiról se mondanák meg, hogy nagykorú. Nem látta még azonban így feltételezi, hogy nála alsóbb évfolyam diákja, vagy újonnan érkezett valahonnan. Míg a levitás feltápászkodik, alkalma van kékjeit ismét felé fordítani, s talán a másik még észre is veheti, hogy Rami nézi őt.
A kérdésre aztán cipőiről a lány feje búbjára siklik a tekintete. Válaszul csak bólint. Nem jut eszébe, hogy esetleg beavassa a levitást, miért is hallgat latin szavakat. Számára egyértelmű, és ahogy sokszor, most sem jut eszébe, hogy más esetleg furcsállhatja. Helyette a zsebébe nyúl, és telefonját előhúzva kikapcsolja a felvételt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A mosolyt nem tudja hova tenni. Ramóna ritkán mosolyog, de azt megtanulta már, hogy másokat mennyi minden késztethet mosolygásra, hát nem is próbálkozik kitalálni, most mi áll a levitás jókedve mögött. A béka amúgy is jobban érdekli, főleg, mert nem emberből van. Persze, csak ha valójában nem animágus.
A barna kétéltű nyugodtan üldögél, meglepően nyugodtan. Talán hozzászokott már az emberekhez errefelé. Vagy valaki elengedte, pedig igazából háziállat volt. A navinés reménykedik benne, hogy utolsó tippje nem jön be, pedig lát rá esélyt. Nagyon dühös tud lenni, ha az emberek csak úgy kiraknak egy házikedvencet, hiszen az ilyen állatok általában nem élnek már utána sokáig. Ugyanez a helyzet, mikor valaki befog egy vadállatot házikedvencnek.
Annak viszont örül, hogy a másik láthatóan hasonló gyengédséggel és szeretettel fordul az állat felé, mint ő. Így nem kell majd megvédenie tőle. Legalábbis ezt reméli. Most megint a levitást kezdi fürkészni. Nem tudja, mit kéne kezdenie a helyzettel. Ritka az olyan eset, mikor nem csak ő szótlan, hanem az sem szól hozzá, aki mellé csapódott. Nem érti, mi a szándéka a lánynak, ahogy azt sem, miért nem áll tovább, ha nem akar vele beszélgetni. Úgy érzi, neki kéne megtörnie a csendet, úgy volna udvarias, de fogalma sincs, hogy mivel. Csak alsó ajkát rágcsálja, kockás blúzának szélét gyűrögeti és lába is aprókat dobog a földön. Közben Damira - az övéhez egészen hasonló - tincseit fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csak bámul, nem tudja, igazából mit keres a másikon. Amikor kicsi volt, sokszor szóltak rá, ne bámuljon másokat, s most is elkapja a fejét. Nem illik. Helyette a béka mozdulatait figyeli, ahogy az beugrik a vízbe. Csak a kérdésre kapja újra a levitás felé a tekintetét, kissé összerezzenve.
- Asztronómiára. A latin a tudomány nyelve - világosítja fel a másikat, akár érdekli a tény, akár nem. Válasz közben a fűre bambul a másik mellett, és nem veszi észre, hogy Damira sem keresi a tekintetét. Azonban egyre erősödni kezd benne az érzés, hogy valamiben hasonlítanak ők ketten. Ez az érzés nem nyugtatja meg, sőt. Lába - bár kisebbeket - egyre gyorsabban kezd dobogni, s Rami sosem találná ki magától, hogy a levitást ez zavarja.
- Ramóna - mutatkozik be, követve a másik példáját. Néha neki is eszébe jut, hogy új embereknek be szokás mutatkozni. Ám általában egyáltalán nem kíván kapcsolatba lépni azzal, akivel találkozik. Legalábbis nem jobban, mint amennyire muszáj. Hiába ígérte meg az anyukájának, hogy többször próbál meg kilépni a komfortzónájából, ez most nem egy olyan helyzet.
- Mit csinálsz itt? -Nem bírta tovább, felteszi azt a kérdést, ami percek óta foglalkoztatja. Ramónát megzavarta az idegen lány, ráadásul nem tud szabadulni a furcsa érzéstől sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem vesz észre semmit a másikon. Pedig nézegeti ő az arcát. Csupán csak nehezebben olvas a nonverbális jelekből, mint mások. Most már a nevét is tudja, és biztos benne, hogy korábban nem találkoztak. Ahhoz túl jó az arcmemóriája, hogy elfelejtse.
- Hm? - A kérés meglepi, de a dobogás alább hagy. Ahogy legtöbb esetben, most sem tűnt fel az unikornisnak az ösztönös cselekvés, s csak akkor realizálja, mit is művelt, mikor a levitás felhívja rá a figyelmét. Őszintén nem érti, miért zavarja a másikat a dobogás, de megpróbálja abba hagyni, tudja, hogy úgy illik. Kicsinek is sokat hallgatta, hogy ne beszéljen olyan hangosan, vagy ne kiabáljon a boltban, ne ugráljon a lakásban, mert másokat zavar. Most is ezek a mondatok jutnak az eszébe, így inkább összekulcsolja bokáit. Azokra is mered következetesen. Nem szeretne bajt keverni.
Ha Damira válaszol, azt is innen hallja meg. Nem is veszi észre a dölöngélést, pedig furcsállná. Még az is lehet, hogy ugyanúgy zavarná a szemét, mint a levitást zavarta a dobogás. Figyelme maradéka a nyelve alatt lapuló mandragóra levélre összpontosul. Az utóbbi néhány percben elfelejtette, hogy a szájában van. Lehet, hogy elrágta volna? Nyelve hegyével próbálja kitapogatni a levél felületét, óvatosan, nehogy kilökje a szájából.