Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Kösz, jól esett, mármint, lehet, hogy szörnyű ezt így tőlem hallani, de annyira jó volt megütni, komolyan, abban benne volt minden, amit Sárával tett, amiket beszólogat, ahogy másokkal bánik, olyan felemelő volt.
Érzem, hogy túlságosan is belelendülök, az arcom is egészen kipirul tőle, és hevesen gesztikulálva lelkendezem a tettem miatt, így zavartan a kezeim mögé rejtem az arcom, és nevetve onnan pillantok ki rá.
- Tudod, meg kell tanulnom jól kezelni a rossz napjaidat. Nem lehetünk csak akkor együtt, amikor minden jó, mert az nem lenne valóságos. Tudom, hogy védeni próbálsz, de Miksa, tudnom kell, hogy milyen az, amikor neked rossz, és azt is meg kell tanulnom, hogy hogyan lehetek jó hozzád, amikor nem vagy jól, értesz ugye?
Talán egy kicsit bonyolult ez így, de ezt érzem, ez van bennem, és remélem, hogy azért sikerült neki átadnom valamit belőle.
- Utazzatok el, mint régen, vigyétek akár Botondot is, ti, fiúk, ne úgy, hogy minket is visztek, csak legyetek kicsit el, együtt, szerintem az sokat segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Piros Párduc

- Hát azért maradjunk annyiban, hogy ami most van azt inkább jobb, hogy nem láttad és nem akartad kezelni - Mártonnak és Albertnek is igaza volt. Totál lesüllyedtem. Tettem és mondtam olyan dolgokat, amiket lehet, hogy sosem fogok tudni kijavítani. Én tényleg csak védtem, magamtól, mindentől. Nem akarom, hogy miattam valaha sérüljön.
- Nem hiszem, hogy jelenleg belevágnék egy utazásba - annál azért sokkal labilisabb vagyok és senkinek se lenne jó, ha mondjuk egy hegytetőn jönne rám az agyfasz. - Először rendezem magamat, aztán a többit - már, ha lesz mit. Csak remélni tudom, hogy nem martam el mindenkit teljesen magamtól.
- Megengeded, hogy hazavigyelek? - nem szeretném itthagyni, de az itt ücsörgés nem igazán való nekem, túlságosan nyugodt, nekem pörgés kellene.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem ellenkezem, neki kell tudnia, hogy mi az ami jó neki, és mi az, ami nem, és éppen ezért is nem mentem el újra, amikor éreztem, hogy tényleg nem szeretne látni. Viszont nem is tettem olyat, mint más lányok, akik ilyenkor bosszúból más pasikkal vannak, ez megmérgezne minket, és távol áll tőlem. Mondjuk azt hittem az is távol áll, hogy a bőrébe bújjak, de ez még mindig a jobbik eset szerintem.
- Egy feltétellel.
Felelem komolyan, de a végén elmosolyodom, ahogy közelebb hajolok hozzá, hogy megosszam vele a bizalmas feltételt.
- Említetted ezt a szex nevű dolgot, elalvásra. Egy Grace nevű lánytól azt hallottam, hogy te olyan lábujjbegörbítősen jó vagy. Ez a feltételem, és nem garantálom, hogy korán hazamehetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Piros Párduc

Kissé zavartan nézek rá, mikor a feltételt említi. Ahogy kifejtő, akkor pedig döbbenten, aztán végül mosolyogva. - Én meg azt hallottam, hogy jó sokat voltál a bőrömben.. Nem próbáltad ki milyen a dolog? - nevetem el magamat halkan, majd lassan megemelkedek és a kezemet nyújtom felé.
- Gyere Kicsi, had dugjalak ágyba - nekem az is megfelel, ha csak ott feküdhetek mellette, mert már azt is csodaként élem meg, hogy egyáltalán beenged. A motor háttuljáról lekötözöm a sisakját és a kobakjába teszem. - Te nem ülhetsz fel soha fejvédő nélkül - meg is kopogtatom a sisakot és csak azért, hogy ne oktasson ki, a saját fejemre is felteszem. - Motorozunk egyet, hogy jobban ki legyél fáradva - aztán utána meg rendezzük a sorainkat, ha neki is megfelel. A motort el is indítom, felülök, lökök egyet, hogy a kitámasztó felugorjon a helyére és előrébb csúszok, hogy Grace is felférjen.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Óóó Miksa, még a feltételezés is sértő, hogy nem. Különben is, ez egy fékezhetetlen fenevad, alig ér hozzá az ember, és bumm, máris készen áll. Mire rájöttem, hogy hogyan tudok úgy felöltözni, hogy ne gondolják azt, hogy folyton kanos vagyok, az is volt egy jó hét.
Komolyan, lányként is nehéz, sőt lehetetlen kontroll alatt tartani a tested, de olyan jó, hogy nem fiúnak születtem. Viszont az összes fiús viccet megértettem, és nem, annyira nem nagy biznisz ez az állva pisilés sem.
- De lánnyal nem voltam együtt, mert nem akartam látni, ahogy egy másik lányban vagy, ééés, rólam aztán ne pletykáljanak, hogy megcsaltak, holott nem is csaltál meg. Szóval nem, vigyáztam a testedre.
Húzom ki magam büszkén, miután felsegített, és a pokrócot hátrahagyva sétálok vele a motorig, ahol csillogó szemekkel pillantok rá. Imádok motorozni, és ezt tudja is, hiszen ő hozta az életembe, és mindig kislányos lelkesedéssel pillantok rá, amikor ez szóba kerül. Boldogan pillantok rá, ahogy ő is felhúzza a sisakját, pontosan tudja, hogy megjegyeztem volna neki, hogyha nem teszi, így elégedetten ülök fel mögé, bújok hozzá, és ölelem át. Vissza fogom őt teljesen kapni, tudom, és bízom benne, így csak megsimogatom a hasánál, jelezve, hogy indulhatunk, és nem, azt nem garantálom, hogy holnap nem fogok lógni. Tudjátok, gondolkodom a tetteimről, meg ilyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Mondd csak, hogyan tudsz mindig ennyire pozitív maradni? - lehet, hogy kérdeztem már tőle korábban ilyet, de ez az egy dolog, ami most megfogalmazódik bennem a történtek után. Örülök, hogy biztat, próbálja elérni, hogy optimistán gondolkodjak, hiszen szükségem is van erre. Karola volt még ilyen, aki minden helyzetben ki tudott rángatni a negatív gondolatspirálokból. Kár, hogy ő már nincs a közelemben...
- Jó választás - jegyzem meg mosolyogva, igyekezve úgy tenni, mintha az előbb mi sem történt volna, de persze időbe fog telni, hogy elfelejtsem a történteket. A barátom majdnem megfulladt, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Kezdek mérges lenni a helyre is, hogy nem rohant egyből valaki segíteni, s csak bámészkodtak egyesek, de közben ott voltam mellette én is, aki azonnal reagálni tudott. Mi lett volna, ha leblokkolok, elképzelni sem merem... Amint azonban elkészül az ételünk, amire nem is kell olyan sokat várni, és már az asztalnál ülve nyammogok, a kedvem is jobb lesz. Úgy látszik, üres hassal szomorúbb az ember.
- Igen, ha leülepszik a kaja. Jó nagy adagot adtak szerencsére, szerintem jól fogok lakni - mérem végig szemeimmel az előttem található húst. Lehet, hogy nem a legfinomabb kaja, hiszen mégsem egy étteremben eszünk, de fürdőhöz - strandhoz viszonyítva ez kiváló minőség. Ide nem azért jönnek az emberek, hogy különlegeset egyenek. Lelkesen mártogatom bele a krumplit a ketchupba, mialatt Dana kérdését hallom.
- Nahát, úgy látom, hogy már teljesen jól vagy - nevetem el magam, szám elé tartva a kezem, nehogy kiessen egy krumplidarab. - Próbálok nyitott szemmel járni, különösen az egyetem környékén, de nincs nagyon. Zavar is, hogy egyedül vagyok, látva néha a sok szerelmespárt körülöttem. Fogalmam sincs, hogyan fogok találni valakit - kezdek hangos panaszkodásba egy hangos sóhajjal a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bennhagytam a Pubban valamit, nemsokára jövök. Nem hiszi, hogy Adél elhitte a szemrebbenés nélküli hazugságát, amit még az üzenetet tartva közölt vele a nappaliban. De azt sem, hogy igazán érdekelte a lányt, hova megy.
A legelső, zsigeri reakciója a bagoly érkezére, annyi volt, hogy baszd meg magad, Júlia. Hónapok teltek el azóta, hogy beszélt a lánnyal. Hébe-hóba a szórakozóhelyek sötétjében néha látni vélte a meglibbenő, göndör-szőke haját, azonban egyszer sem volt biztos benne, hogy Júlia az. Ekkor pedig mindig tett róla, hogy Adél elterelje a gondolatait, ha akarta, ha nem. Azonban... azonban hiába döntötte el, hogy többé nem akar hallani a navinés ribancról, az élete pedig összehasonlíthatatlanul higgadtabb nélküle, a kurva bagoly úgy döntötte el a sziklaszilárd elhatározást, mint egy kártyavárat.
Nyolc óra után öt perccel így a tintakék kabátba burkolózott alakja végül kiszakad a tó menti fák sötétségéből. Pálca híján a telefonjával világít az ösvényen, bár valószínűleg anélkül is megtalálná a csónakházat. Halkan sétál fel azon a két alacsony fa lépcsőn, amik kiemelik a rozoga építményt a fűből, bár nem annyira, hogy ezzel a frászt hozza a már ott várakozó lányra. Még akkor se, ha különben megérdemelné. Mert dögöljön meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Megszólalna, amikor Júlia megtöri a rövidke csöndet. A szeme kétkedve rebben, azonban hamar elfordítja a arcát, hogy eltegye a telefonját a kabátja zsebébe. Kalózkodni. Már csak azt kéne.
   -  Mit akarsz? Gyorsan mondd, mert befagy a seggem ebben a hidegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hah! Öreg hiba. Mármint azt feltételezni, hogy ő és a felesége érdemi kommunikációt folytatnak otthon. Bár azóta, hogy a lány terápiára jár és megkapta a megfelelő segítséget, a körülményeik normalizálódtak annyira, hogy legalább az egyikük folyamatosan eszméleténél legyen. Adél utoljára azt említette neki, hogy találkozott Júliával, ő azonban nyomban felfortyant és belé fojtotta a szót. Nem érdekel, mi van Júliával. A beszélgetés pedig igencsak elakadt ezek után.
Különben megpróbált nem gondolkodni rajta, a lány milyen okból hívta ide ma este. Tudta, hogy felesleges grilleznie magát a kétségeivel, különben pedig megmondta, hogy maradéktalanul leszarja már a lányt. Minimálisan sem érdekli, bármi baja van. Egyáltalán nem.
   -  Aha. Melyik dolgokért? Történt egy-két dolog azért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Tényleg nem játssza a hülyét, részéről Júlia ugyanis több oldalról is sáros. A gólyahíren való összezördülésük mindössze cseresznyéje volt a balhé tortájának, a sértettsége pedig már akkor gyökeret vetett, amikor a lány nem kereste, amíg ő börtönben volt. Mindez persze szürreálisan aprónak tűnik azon mellett, amiket azelőtt lenyeltek már egymástól.
Passzívan tartva a távolságot a korhadó, mohás korlátnak dől. Fázva kulcsolja a karjait össze maga előtt, bár ez a bűbájjal ellátott kabátban inkább ösztönös reakció, mint valódi.
   -  Babot? - Szinte megfeledkezve a morózus sértettségéről, vonja fel a szemöldökét. - Milyen ba... Júlia.
A lány nevét olyan hüledezéssel mondja ki, mint az a mélységesen csalódott apa, aki először talál cigarettát a gyereke táskájában.
   -  Ricinust? Miért csináltál volna ilyet, meg akarsz halni, vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hitetlenkedve mered a lányra, mintha csak azt várná, Júlia elneveti magát. De nem. Amit mond pedig épp csak kevésbé rossz annál, mintha azt ecsetelte volna, hogy a szabadidejében mugli hőmérőkből szopogatja ki a higanyt.
   -  Igen, Júlia, bele kell tenni őket, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan.
Határozottan júl fog állni neki az apaság, ha egyszer odáig jut.
   -  Csoda, hogy nem haltál bele. Vagy nem lett komolyabb bajod. Mert nem lett, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Kicsit kezd irritálni, hogy újra gyereknek kell éreznem magamat.
- Jó, oké, most már én is rájöttem na - puffogok lázadóan. Bár én is tisztában vagyok vele...már, hogy mivel szórakoztam két éven keresztül.
- Azon kívül, hogy elvileg kábé nincs egy petesejtem se már, azon kívül nem történt más - ha valamit el kell veszíteni, talán ez még a legkevesebb. Amúgy se tudtam volna magam elképzelni anyaként. Sohasem volt az a típus. Talán nem is szerettem volna őket. Mégis bassza a csőröm, hogy valamit elvesztettem.
- Khm, szóval, meg tudsz bocsájtani? - köszörülöm meg torkom és nyújtok kezemmel ténylegesen békülő jobbot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kétkedően szusszan egyet, ettől függetlenül azonban erőszakosan elnyomja a valódi reakcióját. Hónapokkal ezelőtt Júlia meglehetősen homályosan de annál hevesebben közölte vele, hogy milyen kárt hagyott benne a főzet, később így Adélnál kellett kipuhatolnia  részleteket (nyilvánvalóan annak ellenére, hogy nem érdekelte, mi történik a lánnyal). A hír pedig, nos... az egyik legjobb volt, amit évek óta kapott.
Rég tisztában van vele, hogy érezzen bármit, az ő kapcsolatuk nem haladhat és nem is fog haladni semerre. Gyakran nyomasztotta a gondolat, mi történik majd akkor, amikor Júlia végül természetesen elhagyja őt - ennek ugyanis előbb vagy utóbb meg kell történnie. Igazán sötét pillanataiban pedig elképzelte, hogy évekkel később összefutnak majd a főtéren, Júlia babakocsit tologat majd, ő pedig keresztülnéz rajta, mintha az egész egyáltalán nem is számítana.
Ilyenkor a puszta nevetséges elképzelés elég volt hozzá, hogy felébressze benne a gyomorforgató indulatot. Néha pedig... egészen ritkán, amikor megfeledkezett magáról, eljátszogatott a lehetőséggel, hogy mi lenne, ha elejét venné a gondoknak és megszabadítaná a lányt ettől a felesleges, jövőbeli tehertől. Persze ez sosem volt több, mint pillanatokra felsejlő gondolat, amikor elnézegette, hogy a konyhaszekrény tetején nyújtózkodik rumos üveg után, vagy a kandalló előtt heverészik macskaként. Mert ha tőle nem lehet, senkitől se lehessen.
És lám. Ha szabadjára engedné az őszinte reakcióját, megkönnyebbülten nevetni szeretne. Helyette azonban csak pár pillanatra összeszorítja a száját.
   -  Szívesen. Kérdezd Adélt, egy gonddal kevesebb.
Lenéz a lány felé nyújtott kezére. Hezitál. De végül is, kinek játssza meg magát? Kínosan megforgatja a szemét, mint egy óvodás, akit bocsánatkérésre kényszerítettek, és már épp nyújtaná a kezét, hogy béna hivatalossággal megpecsételje a békét, amikor... apropó, bocsánatkérés.
   - Talán. Nem látom, hogy térden állsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Na a ribanc sem gondolhatja, hogy azok után, amit a fejéhez vágott, sőt, megátkozta alig harminc perccel aztán, hogy hazaengedték a börtönből, egy elmotyogott bocsánatkéréssel elsimíthatja a dolgot. Még akkor is, ha ez már nem több a részéről, mint a saját kicsinyes elégtétele. Nyilánvalóan meg fog bocsátani neki. Az is valószínű, hogy ő mászkált volna térden csúszva utána a veszekedést követő napokban, ha nem kötötte volna a házi őrizete. Ettől függetlenül azonban igazán bekaphatja - hónapokra felszívódik az életéből, majd ideáll elé és minden azonnal rendben lesz?
   -  Parancsolhatok is, ha azt szeretnéd. Térdre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

   -  Mintha ez lenne a legrosszabb, amit ezen a helyen csináltál.
Továbbra is összefont karokkal dől a derekával a korlátnak. Nem voltak ehhez hasonló tervei egyébként, de ha az emlékezete nem csal, minimum kétszer könyörgött térden állva Júlia előtt, ez a nő-per-meghunyászkodás ráta pedig még az ő szemében is zavarba ejtő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Tény, hogy odabenn sok mindent csináltunk, többek között először is. Ezért is somolygok annyira.
- Ugyan már, ne légy ilyen morgós, elismertem a hibámat, bocsánatot kértem, és hoztam neked ajándékot is -mivel ő nem fogja, megteszem én azt a néhány lépést ami kettőnk között maradt, és ujjammal megcirógatom a karját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

   - Ajándékot?
Megemeli a szemöldökét, közben azonban hagyja, hogy a lány hozzáérjen, bár semmivel sem viszonozza azt. Kényelmetlen, kettős érzés uralkodik el rajta, olyasmi, amit nagyon rég tapasztalt. Mintha tilosban járna. De mégis mikor érdekelte utoljára az őt, hogy házas? Abszurd. Azonban...
   -  Most akkor én jövök. Még mindig van nálad valami, ami az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
Néha egy Vattai is bocsánatot kér|OOTD|
______________________________________________________

Bólogatok helyeslóen.
- Bizony ajándék, a rum - mert hát mi más is lehetne a zacskó tartalma mint rum? Közben az első érintések is megtörténnek, amit jól visel, nincs se hiszti se elhúzódás. Így ujjaim kezéről feljebb vándorolnak.
- Az évtizedekre gondolsz amiktől megmentettelek sárgában? - billentem oldalra a fejemet, arcához érve ujjaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Egyrészt ismerlek már annyira, hogy tudjam, maximálisan helyt fogsz állni ebben az új élethelyzetben is. Másrészt, a pozitív gondolkodás előre lendíti az embert az életben. Biztosan te is észrevetted azt, hogyha pozitív hozzáállású emberek vesznek körül, akkor az téged is feltölt, és szívesen tartózkodsz a társasagukban. Nos, ezzel én is így vagyok, és igyekszem pozitív maradni - feleltem Beninek teljes meggyőződéssel.
- Isteni finom ez a kaja! Nagyon rákészültem már. Ha strandolok, akkor általában ezt eszem, de itt a legfinomabb. Pedig megfordultam már jó pár helyen - közöltem elégedett arckifejezéssel.
- Tényleg jó nagy szelet húst kaptál. Ezzel tutira jól fogsz lakni. Mondjuk én sem panaszkodhatok, elég nagy adagot  kaptam - mutattam az ételemre vidáman.
- Bizony, már semmi bajom - emeltem tekintetem az övéibe nevetve.
- Ugyan, ez csak azt jelenti, hogy még senki sem fogott meg úgy igazán, ejtette rabul a szívedet. Nyugi, nekem sem. Soma óta nem találom igazán a helyem sehol. Tudod, ő igazán egyedi volt, és a maga módján izgalmas. Azóta nem volt hosszú távú kapcsolatom. Időnként elgondolkodom rajta, hogy vajon boldog- e, rátalált vajon az igazira, aki által igazán kiteljesedhet? Emlékszik még rám, hiányzom-e neki... Valószínűleg már rég elfelejtett, és családot alapított. Mindenesetre azt kívánom neki, hogy akárhová is sodorta az élet, legyen nagyon boldog. Mert igazán megérdemli.
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy akármilyen kemény is az ember múltja, mindig legyen bizakodó a jövőt illetően, és ne adja fel a reményt, mert biztos vagyok benne, hogy végül rátalál a boldogság. A múltat el kell engednie ahhoz, hogy átélje a jövőt. Minden képlékeny... Az élet új embereket is bevonzhat, de a múltból is feltűnhetnek bizonyos személyek, akikre nem is számított. Akkor viszont erősnek kell maradnia bizonyos helyzetekben. Szóval idővel biztos találsz valakit, akivel boldog leszel. Mindenkire vár valaki a világban, akivel boldog lehet. Csak idő és élethelyzet kérdése az egész - osztottam meg a gondolataimat a barátommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Alig észrevehetően nyel egyet. Becsületére szóljon, hogy a vártnál jobban tartja magát a lány közelében. Nevetséges lenne letagadnia, de Júlia már akkor győzött, amikor üzenetet küldött neki és idehívta, ha nem jóval korábban. Mégis sziklaszilárdan elhatározta, hogy nem fog sem meghunyászkodni előtte, sem pedig kétségbeesésében azonnal beleegyezni bármibe és elfelejteni a történteket. Azzal azonban ne kalkulált, hogy Júlia hideg ujjai az arcához érnek majd.
   -  Azokra - válaszol egyszerűen végül. Bosszantja, mi több, aggodalommal tölti el, hogy a lány birtokába kerültek azok, amiknek nem szabadott volna más kezébe kerülnie. Azonban ez a feszültség most hirtelen annyira távolivá válik.
Ki nem szarja le a papírokat. Leereszti az eddig karba font kezeit.
   -  Akkor. Nem szeretnél bemenni valami melegebb helyre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megmondom őszintén, elég félve írok ilyen nagy neveknek, mint ez a professzor, hiszen nem tudhatja az ember milyen lesz a fogadtatás. Még a magyar professzor urak között is vannak olyanok, akik kiváló szakemberek, viszont emberileg tartok tőlük, még akkor is, ha nem bántottak még soha. Egyszerűen olyan kisugárzásuk van, ami negatív érzéseket kelt bennem, emiatt nincs bizalmam megkeresni őket még szakmai ügyekben sem.
Az Alíznak való segítséget pedig nem igazán tudom, hogy hová soroljam. Hiszen egyrészt szakmai dolog, hogy egy ilyen csodálatos képességekkel rendelkező személlyel dolgozhat az illető szakember, másrészt én valahol a saját ügyemnek is tekintem. Inkább magánemberként szerettem volna segítséget keresni, mint szakemberként, amiben nem vagyok biztos, hogy helyes.
Nem kell sokat emésztenem magam a hidegben ezen, hamar megérkezik a Galambos hölgy a megbeszélt időpontra.
Visszaköszönését egy bólintással nyugtázom, majd őszinte figyelemmel hallgatom, amit mesél. Szakmailag is érdekesek számomra a jósok, noha elsősorban a gyermekkori traumák feldolgozása a fő területem. Pont emiatt nem is szerettem volna belefolyni, nem én vagyok az az ember, aki esetleg segíthet Alíznak.
- Nagyon sajnálom...  de ne érzed magad rosszul emiatt. - Nyilván nem érdemeli meg a hölgy, hogy baj érje, azonban a varázsvilágban, ahol bármi megtörténhet teljesen elutasítóan állni a jósokhoz, egészen szűklátókörűségre vall. Ehhez persze joga van, nem tudhatjuk, hogy mi miatt gondolkodik így.
- Volt már olyan, hogy egy-egy ilyen ember visszajött hozzád, hogy igazad volt és megváltozott a véleménye? - Szalad ki a számon az újabb kérdés. Nem mindenki szeret önreflexiót tartani, mert az fájdalmas tud lenni, amikor elismeri magának az ember a hibáit és azt, hogy felelősséget kell vállalni a tetteiért.
- Vannak olyan emberek, akik még nem állnak készen arra, hogy elfogadják, amit tudsz. De ezt te tudod a legjobban... - Sajnos nem menthetünk meg mindenkit, annak ellenére sem, hogy a legtisztább szándéktól vezérelve próbáljuk. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy segíteni lehessen egy emberen, azonban elsősorban ő maga szükséges hozzá.
- Ugyan, nem vagy! - Felelem elmosolyodva. Elvégre ez egy baráti beszélgetés, természetes, hogy visszakérdez.
- Magam sem tudom megmondani, nagyon el voltam havazva. Bedarált a mókuskerék, egyetem, disszertáció írás, munka, kutatáselemzés. Élvezem csinálni, de néha sok tud lenni. - Válaszolom csendesen. Érezni lehet, hogy szenvedéllyel beszélek a hivatásomról, de attól még fárasztó. Ritkán tudom meglátogatni az édesanyám és az öcsém, de nagyon igyekszem találkozni velük. A húgaim már egészen más kérdés, ami valahol bánt is.
- A kolléga... - Kezdem zavartan kulcsra zárva a kezeim, majd a két hüvelykujjam összedörzsölve folytatom.
- Azt mondja, hogy szívesen foglalkozna Veled, hogy ha valahogyan tudnánk... tudnád bizonyítani a képességeid. Emiatt hagyott fel ezzel a területtel, mert több csaló próbálkozott hírnevet szerezni magának. - Összességében ezt sikeres válasznak élem meg, hiszen nem elutasítás érkezett. Az igazi jósoknak nincs  sok segítsége a nehézségeik közepette, hiszen a legtöbb szakember nincs semmilyen módon kiképezve arra, hogy foglalkozzon az ezzel járó nehézségekkel.
- Professor Knightnak azt hiszem, hogy csak egy-két látnok páciense van, többnyire elemi mágusokkal foglalkozik és velük kapcsolatban végzi a kutatásait is. - Teszem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Túlélte a vizsgáit, de legalábbis mindet megírta, így végre ismét akad ideje egyébre is tanuláson kívül. Különös dolog egyébként is, hogy miután már önként adta a fejét erre az intézményes keretek között folyó szakmai továbbképzésre, ráadásul magántanulóként, mennyivel komolyabban vette az egészet. Az majd kiderül, hogy ez jegyekben mit jelent, bár amíg átmegy a vizsgáin, ez tulajdonképpen nem is mérvadó szerinte. A minisztériumnál mára szabadságot is kért, hogy letudja az utolsót is, és ennek örömére most egymagában ült ki a tó partjára. Zenkő már tervezi, hogy majd ünnepelnek, ha minden vizsgája sikerül, de őt ez annyira sosem hozta lázba. Sokkal jobban leköti most is, hogy parton ücsörögve egy maréknyi üveggolyót röptet pálcájával összevissza, mielőtt még kipróbálná, amiért tényleg itt van. Meg akarja bűvölni őket, hogy apró kis fényes gömböcskék legyenek, mint a muglik fényfűzérei. A nővére nem veti meg az ilyesmit, közeleg a születésnapja is, neki meg éppen valami nem túl komoly és bonyolult varázslathoz támadt kedve. A jegyzeteit tartalmazó füzetet is elővarázsolja talárja alól, amint a golyókat már szép kis kupacba halmozta a földön, abbahagyva az értelmetlen szórakozást. Olyas valamit kellene kitalálnia, amivel a golyók belsejébe sikerül szikrákat zárnia, hadd pislákoljanak végtelen ideig, mint az örökmécsesek a templomokban. A füzettel mindig hurcolt ceruzát hosszú percekig ütögeti elgondolkodva az állához, ujjai között gyakorlatilag oda-vissza ingatva, bámulva a lassan lemenni készülő napot. Lapoz is párat oda-vissza, de végül csak a pálcájáért nyúl, hogy kipróbáljon egy hirtelen ötletet. A pálcát egyetlen üveggolyóra szegezi, ízlelgetve kicsit a szót, amely talán a megfelelő, talán nem, aztán kipróbálja. A mozdulat mindig az utolsó, azt szokta a legtovább csiszolni, kezdetnek leginkább az ösztönei szokták vezérelni. Sok-sok sikertelen kísérlet utána aztán majd úgyis meglesz az igazi, de hát így tanul az ember. Most például még jó, hogy nem a tenyerén volt a golyó, hanem okosan távolabb helyezte magától, ugyanis recsegve-ropogva esik szilánkokra, mintha valaki rátaposott volna. Jó, hogy nem robbant fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Fellélegzett, miután vagy öt vizsgáján már túljutott, kapva kapott az alkalmon, hogy barátnőéjt lerángassa egy kis hétvégi csajos kikapcsolódásra, mielőtt még a fejükre, pontosabban, az övére nőne a sok tanulnivaló. Már egy ideje kapta a figyelmeztető litániaívet az apjától, hogy nem ártana, ha az utolsó évében nem merülne annyira fejest a teljesítményhajhászásba, élni is kell valamikor, elvégre ez a fiatalságának a legszebb időszaka.
Valamelyest osztotta ugyan apja érveit, de nem gondolta volna, hogy csak a tiniévei lehetnek szépek, és örült neki, hogy viszonylag jó dolga volt ebben az iskolában. Bár nem emelkedett ki olyantén módon, hogy ismert legyen a diáktársai között, mégis, beilleszkedett, és ez rengeteg gondot tett le a válláról, amit nem egy nebuló aligha mondhatott el magáról.
 − Na, mit gondolsz? Tök jó, hogy akadn éha egy kis szabadidőnk is néhány vizsga között, különben már belegárgyulnék a sok adatba  − ereszkedett be már a vízbe. Könyökéig érő ujjú úszódresszt viselt halvány lazac színben.
  − Hogy érzed, neked hogy sikerültek eddig? Nekem két kiválóm is kerekedett. Ha megint évfolyamelső leszek, nem tudom, mit csinálok…  − eddig egy párszor sikerült elérnie ezt a titulust, bármennyire is igyekezett, a tanulás-szertetén nem bírt változtatni. Az olvasás kedves szabadidős tevékenységként szerepelt a listáján a hegedű és a lovaglás mellett.
  − De jó, hogy ezekben az órákban is nyitva van  − áradozott a vendéglátóegységről. – Enni a kastélyban szeretné inkább, vagy esetleg itt a faluban vacsizunk, mielőtt visszamennénk?
A vízmolekulák kellemesen körbeölelték testét, karizmai lassan ellazultak, háta is szinte ódákat zengett, hogy végre nem a könyvek fölött görnyedezett.
  − Mik a terveid tovább? Ééés van már programod a nyárra? – tervezte, hogy ha már utolsó év, akkor egy hétre elhívná magukhoz, használják ki, mielőtt még az AMS-t megcélozná, és leköltözne Pécsre.