Nonóval
Fellélegzett, miután vagy öt vizsgáján már túljutott, kapva kapott az alkalmon, hogy barátnőéjt lerángassa egy kis hétvégi csajos kikapcsolódásra, mielőtt még a fejükre, pontosabban, az övére nőne a sok tanulnivaló. Már egy ideje kapta a figyelmeztető litániaívet az apjától, hogy nem ártana, ha az utolsó évében nem merülne annyira fejest a teljesítményhajhászásba, élni is kell valamikor, elvégre ez a fiatalságának a legszebb időszaka.
Valamelyest osztotta ugyan apja érveit, de nem gondolta volna, hogy csak a tiniévei lehetnek szépek, és örült neki, hogy viszonylag jó dolga volt ebben az iskolában. Bár nem emelkedett ki olyantén módon, hogy ismert legyen a diáktársai között, mégis, beilleszkedett, és ez rengeteg gondot tett le a válláról, amit nem egy nebuló aligha mondhatott el magáról.
− Na, mit gondolsz? Tök jó, hogy akadn éha egy kis szabadidőnk is néhány vizsga között, különben már belegárgyulnék a sok adatba − ereszkedett be már a vízbe. Könyökéig érő ujjú úszódresszt viselt halvány lazac színben.
− Hogy érzed, neked hogy sikerültek eddig? Nekem két kiválóm is kerekedett. Ha megint évfolyamelső leszek, nem tudom, mit csinálok… − eddig egy párszor sikerült elérnie ezt a titulust, bármennyire is igyekezett, a tanulás-szertetén nem bírt változtatni. Az olvasás kedves szabadidős tevékenységként szerepelt a listáján a hegedű és a lovaglás mellett.
− De jó, hogy ezekben az órákban is nyitva van − áradozott a vendéglátóegységről. – Enni a kastélyban szeretné inkább, vagy esetleg itt a faluban vacsizunk, mielőtt visszamennénk?
A vízmolekulák kellemesen körbeölelték testét, karizmai lassan ellazultak, háta is szinte ódákat zengett, hogy végre nem a könyvek fölött görnyedezett.
− Mik a terveid tovább? Ééés van már programod a nyárra? – tervezte, hogy ha már utolsó év, akkor egy hétre elhívná magukhoz, használják ki, mielőtt még az AMS-t megcélozná, és leköltözne Pécsre.
Valamelyest osztotta ugyan apja érveit, de nem gondolta volna, hogy csak a tiniévei lehetnek szépek, és örült neki, hogy viszonylag jó dolga volt ebben az iskolában. Bár nem emelkedett ki olyantén módon, hogy ismert legyen a diáktársai között, mégis, beilleszkedett, és ez rengeteg gondot tett le a válláról, amit nem egy nebuló aligha mondhatott el magáról.
− Na, mit gondolsz? Tök jó, hogy akadn éha egy kis szabadidőnk is néhány vizsga között, különben már belegárgyulnék a sok adatba − ereszkedett be már a vízbe. Könyökéig érő ujjú úszódresszt viselt halvány lazac színben.
− Hogy érzed, neked hogy sikerültek eddig? Nekem két kiválóm is kerekedett. Ha megint évfolyamelső leszek, nem tudom, mit csinálok… − eddig egy párszor sikerült elérnie ezt a titulust, bármennyire is igyekezett, a tanulás-szertetén nem bírt változtatni. Az olvasás kedves szabadidős tevékenységként szerepelt a listáján a hegedű és a lovaglás mellett.
− De jó, hogy ezekben az órákban is nyitva van − áradozott a vendéglátóegységről. – Enni a kastélyban szeretné inkább, vagy esetleg itt a faluban vacsizunk, mielőtt visszamennénk?
A vízmolekulák kellemesen körbeölelték testét, karizmai lassan ellazultak, háta is szinte ódákat zengett, hogy végre nem a könyvek fölött görnyedezett.
− Mik a terveid tovább? Ééés van már programod a nyárra? – tervezte, hogy ha már utolsó év, akkor egy hétre elhívná magukhoz, használják ki, mielőtt még az AMS-t megcélozná, és leköltözne Pécsre.