36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A falu határa - összes hozzászólása (4822 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 151 ... 159 160 [161] Le
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 16. 22:44 Ugrás a poszthoz

Autumn

- Pedig a bot az Eridonba osztott be. - mert volna mást csinálni. Szerintem a beosztáskor Miksa szemmel verte. Addigra Miksa volt a negyedik Bontovich, csak Martin került végül másik házba, amit a mai napig nem értünk. De valóban, ez a húzás igencsak rellonos volt, és én nagyon büszke vagyok rá. - Hé! - kiáltok fel nevetve, ahogy szembe fröcsköl, és megrázom a fejem, mint a kutyák, hogy viszonozzam a támadást, de ő addigra már a bóják felé úszik, így mit van mit tennem, követnem kell őt. Mondjuk igen, ez a művelet ruha nélkül kicsit egyszerűbb lenne, ez tény, de attól még nem adom fel, én voltam, aki nem hagytam esélyt se a vetkőzésre. - Tudod, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Te ugyanúgy kijátszottál. - cöccögöm méltatlankodva, ahogy a víz alatt próbálom elkapni a bokáját, hogy visszahúzzam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 16. 22:57
Ugrás a poszthoz

x


Csak a szememet forgatom a visszavágásra, és kicsit lassítok, hogy vissza tudjak hozzá fordulni. - Pedig... a bot az Eridonba osztott be - vágok vissza azonnal, de ahogy befejezem a mondatot, meg is érzem a bokámon a markát. A rántásra egy apró sikoly szakadt fel a torkomból, és mit volt mit tenni, megragadtam a vállát, hogy nehogy alámerüljek. Nem számítottam a közelségére, és arra se, amit ez majd kivált belőlem. Olyan jól türtőztettem eddig minden érzelmemet, tartva magam a saját szabályaimhoz. De abban az egy minutumban elvesztettem a kontrollt. Kezem a tarkójára csúszott, és erősen húztam magamhoz. Ajkaim övéire találtak egy pillanat alatt, és kérlelőn kértek beengedést a szájába. Hevesen csókoltam, mint aki mindig is arra született, hogy ezt a férfit csókolja. Lábaim közben a vízben kapálództak, hogy nehogy teljesen elmerüljünk közben, bár talán a hideg víz meghozta volna az eszem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 17. 05:18 Ugrás a poszthoz

Autumn

Elnevetem magam a visszavágásra, és tudom, hogy a mai estén, bár az Eridonba osztottak be minket, a legkevésbé se kívánunk úgy játszani, mint egy eridonos. Nevetek akkor is, amikor felsikkant a visszahúzásra, azonban a következő pillanatban belém forr a nevetés, és érzem, ahogy elnehezül a légzésem. A mellkasom erősebben emelkedik majd süllyed, a következő pillanatban pedig teljesen elveszek a csókban. Olyan sokszor jutott eszembe, hogy vajon hogyan csókolhat Rue, hogy bele se gondoltam, milyen lesz megtapasztalni. Hogy is gondolhattam volna bele, hiszen már az elején leszögeztem, hogy köztünk nem lehet több, nem szabad, hogy több legyen. Nem mertem sosem belegondolni abba, hogy milyen lesz, amikor Rue engem csókol.
De engem csókol, én pedig őt, úgy, mint aki évezredek óta nem csókolt senkit. A hevessége meglep, de valójában tökéletesen illeszkedik ahhoz, ahogy én is csókolom őt. Ebben a csókban benne van minden érzelmem, amit iránta táplálok, minden vágyam, amit iránta érzek, Egy kezemmel szorosan tartom a másikkal és a lábaimmal azon dolgozom, hogy a felszínen maradjunk. Hogy egy lélegzetvételnyi levegőhöz jussunk, ajkaim a füléhez és a nyakára tévednek, de aztán visszatérek az ajkaihoz, és, ha nem lök el, még intenzívebb csókba kezdek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 17. 10:34
Ugrás a poszthoz

x


A mellkasom megtelt élettel, arcom belepirult a hevességbe, bár ez a sötétben annyira nem látszott. Amennyire nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet, talán épp ellenkezőleg hat ez testemmel.
Fejemet kicsit félrebillentettem. A tüdőm levegőért áhítozott, de csak Albertet kapott. Ujjaim vizes hajába túrtak tarkójánál, és csak még többet akartam belőle. Olyan voltam, mint egy csap, amit évekig elzártak, és most egyszerre kitörni mindaz, amit visszafojtott. Szoknyám körülöttünk hullámzott, és a lábunk verte csapkodásban körénk csavarodott. Fedetlen bőröm az övéhez simult, és ennyi pont elegendő volt, hogy egy kicsit elvesszek a pillanatban. Lassan merülni kezdtem, minden értelemben, ami miatt szét kellett válnunk Alberttel, hogy kicsit fejjebb úsztassam magam.
A szünet épp elegendő volt, hogy végre kinyissam a szemem, és rádöbbenjek arra, hogy mit is csinálunk. Kétségbeesés, félelem, és valamiféle furcsa izgalom egyvelege keringett a véremben, ahogy fél méter távolságból az ifjabbik Hollót néztem, dübörgő mellkassal.
Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondhatnék. Figyelmeztetni, hogy botorság, amit csinálunk? Elütni valami viccel a dolog élét? Letagadni, amit a csókban érezhetett... Egyiket se akartam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 17. 13:24 Ugrás a poszthoz

Autumn

Eddig még nem éreztem azt a hűvösséget, amit olyan sokan mondanak, hogy furcsa, és a legkevésbé se jó érzés elválni valakitől akkor, amikor éppen a legnagyobb lángon kezdesz égni. Ez nem jó, főleg nem egy hűvös vízben, éjjel. Hogy a víz felszínén maradok, amikor eltávolodik, az csupán csak annak köszönhető, hogy ez egy ösztönös cselekedet és nem az agyam irányítja a műveletet. Akkor rég megfulladtam volna már.
- Ennek ideje volt, ezt mind a ketten tudjuk. - szólalok meg végül nagy sokára, mert érzem, hogy valamit tennem kell, és amit tenni szeretnék, az nem biztos, hogy neki is a tervei között szerepel, elnézve az arcát, ami egyszerűen nem fér össze azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt éreztem. Ő kezdeményezett, ő akarta. Én is akartam. Most is akarom.
- Szeretnéd, ha erről nem beszélnénk többet? - fogalmam sincs, hogy mit szeretne, csak tapogatózok, és próbálom megtalálni a legjobb megoldást a számára, és talán a számunkra is. Egészen addig, amíg ő nem került a képbe, remekül tudtam magam tartani az elveimhez, aztán ő teljesen megborított, és tagadásban kezdtem el élni, majd abban, hogy de nem lesz semmi, most pedig itt lebegünk, és fogalmam sincs, hogy ezzel elveszítettem-e őt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 17. 17:54
Ugrás a poszthoz

x


Annyi borzasztó történet. Winterék beszélgetései, Miksa előélete, Zack. Mind csak példák abból, hogy miért tartottam magam távol ettől az egésztől. Épp elég dráma volt mindig az életemben a szerelmi impulzusok nélkül is. A fejem most mégis teljesen elhomályosult a csókok hatására. Aprót bólintottam, a szám még mindig bizsergett ott, ahol hozzáért. Talán piros is volt.
Viszont az apró bólintás helyét nagyon gyorsan vette át a bizonytalan csóválás. - Nem, én csak... én nem szoktam ilyet - jelentettem ki, és egy pillanatra a homlokomon is összerándult a szemöldököm. Zalán próbálkozott, és ellöktem. Ádámnak még csak nem is sikerült a közelembe jönnie. Mindig egyre csak hárítottam, félve a következményektől, de az igazság az, hogy semmi értelme. Zalán így is képes volt összetörni a szívemet, amikor elutasította a barátságunkat.
Arcomon egyértelműen látszott a zavarodottság, agyamban a fogaskerekek olyan gyorsasággal kezdték el felmorzsolni magukat, hogy félő volt az összes kerék elpattan. Talán már meg is történt.
Anélkül, hogy igazán megmagyaráztam volna elkezdtem a part felé úszni. Hirtelen zavart a hideg. Az izmaim kezdtek elfáradni, mintha nem tudnék egyszerre fizikailag és mentálisan is aktív lenni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 17. 19:24 Ugrás a poszthoz

Autumn

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, és ami a legijesztőbb, én sem tudom. Reálisan nézve nyilván az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy ez csak ennyi volt, és ne beszéljünk róla, de a szívem egészen más iránt vágyakozik, így amikor úszni kezd felém, nagyot dobban, reménykedve, hogy Rue őt választja, majd kihagy egy ütemet, és riasztóan lassan dobban megint, szomorúan, ahogy elhalad mellettem a part felé.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltök pontosan a vízben, de azt igen, hogy beletelik egy kis időbe, mire utána indulok, hogy én is kimásszak a hűvös, esti hidegbe. Kimászva mellé, reszketve gombolom ki az ingem, és veszem le, hogy legalább a felsőtestemre ne tapadjon hideg és nedves anyag, talán akkor előbb is száradok meg. Leülve felhúzom a lábaimat, és a térdeimen megtámaszkodva nézem a párnák sziluettjét. - Egy kicsit elhamarkodottan dobtam őket a vízbe. Most jól jönnének, amíg megszáradunk. Levehettük volna a huzatot, és lehetett volna törülköző. - az eleje kicsit félreérthető, ezért gyorsan hozzáteszem még a másik felét, nehogy azt feltételezze, hogy valami mást szeretnék csinálni. Szeretnék, csak nem utalok rá. - Még én sem csináltam ilyet. Sok lánnyal voltam együtt, de egyiknél sem éreztem semmit, amikor csókolóztunk. - nem biztos, hogy ez a legjobb téma, és nem is biztos, hogy pont így kellene kifejeznem magam. Megköszörülöm a torkom, és sóhajtva pillantok fel a csillagokra. - Ma egész jó volt a forgalmatok. A bátyád jelenléte sok lányt vonz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 17. 19:54
Ugrás a poszthoz

x


Mozdulataim robotikusak voltak, ahogy kimásztam a partra. Előbb a hajamból próbáltam kicsavarni a vizet, majd a szoknyámból. Akár le is vehettem volna, hiszen így se segített sokat a helyzeten. Mégis úgy találtam jobbnak, ha rajtam van. Ahogy Albert is kimászott, egyértelműnek éreztem, hogy mellé üljek a stégre. Nem is akartam magára hagyni, csak fáztam, és elfáradtam.
Hallgattam, ahogy beszélt, figyeltem pillantása útját, és próbáltam valami értelmet tenni a cselekvéseink és mondataink mögé. Nem volt könnyű dolgom, össze-vissza magyarázott, de talán Winter felhozatala segített teljesen kijönnöm a transzból, amiben voltam.
Albert kezéért nyúltam, ami a térdén helyezkedett el. Tulajdonképpen nem csak védekeztem azzal, hogy távol tartottam magamtól mindenkit, de büntettem magam. Amiért nem ismertem fel, hogy Zack mit csinál velem. Hogy hagytam, hogy az érzelmeim a hatalmukba kerítsenek és elhomályosítsák az ítélőképességemet. De talán... talán nem is én voltam a hibás. És ezúttal nincsenek titkok. Hinni akartam Albertnek.
- Talán adnunk kéne neki még egy próbát. Hogy megnézzük másodszorra olyan lesz-e, mint másokkal - néztem félszegen fel a szemébe, és lassan mozdultam előre. Itt volt az ideje, hogy kijöjjek a csigaházból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 17. 22:45 Ugrás a poszthoz

Autumn

Amikor megérzem az érintését a bőrömön, nem ellenkezek, hagyom, hogy úgy helyezze, ahogy csak szeretné. Jó érzés, hogy még ezek után is hozzám ér, hogy megvan ennyi bizalom az irányomba. Nehéz páncélzatot visel, olyat, ami áthatolhatatlan, bár, mintha éppen most láttam volna meg egy apró rést rajta. Akkorát, amekkorán a kezem átfér, legalábbis a jelek szerint. Az egész testem libabőrössé válik, és bár könnyű lenne a nyárestinél hűvösebb szellőre fogni, mégis érzem, hogy nem így van. Tudom, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Ez egy...jó ötlet. - meg egy igen furcsa helyzet is. Az előző annyira spontán volt, annyira tökéletes, most viszont tudom, hogy csókolózni fogunk, és az, hogy tudom, meg azt is, hogy mennyi minden múlik ezen, megriaszt. Nem akarom, hogy rossz legyen, vagy, ami még rosszabb, hogy azt mondja, olyan, mint másokkal. Az összerombolna mindent, amit magamban felépítettem.
Az idő, mintha lelassulna, ahogy közeledik felém, szabad kezem az arcára téved, simítom az orcáját, miközben végig a szemébe nézek. Egy kicsit groteszk ez így, de nem akarom elszalasztani a pillanatot, mert bár az lenne a leghelyesebb, ha távol lenne tőlem, nem akarom elengedni. Ajkaim lassan érintik az ajkait, mintha nem találkoztak volna még, finoman érintem, kiélvezve minden pillanatot, míg csak képes vagyok rá, hogy ne legyek tolakodó, de az igazság az, hogy már az első pillanatban azt kívántam, hogy újra ott legyünk, a tóbéli csókban, így néhány udvariaskodó mozzanatot követően tudom, hogy nem tudok türelmes lenni, és a csókot elmélyítendő kérem, hogy engedjen beljebb, miközben a kezem lejjebb csúszik a hátára, és közelebb vonom magamhoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 17. 23:07
Ugrás a poszthoz

x


Reszketett bennem a levegő, ahogy a válaszát vártam. Olyan nehezen engedtem ezt most meg magamnak, és szinte biztos voltam, hogy nemleges válasz esetén újra összeroskadok. Talán sose nyitok újra.
Ám a szavak, a tettek egészen mást sugalltak. Lágyan csókolt, óvatosan, mintha egy törékeny illúzió lennék csupán. Felvettem az ütemet, még akkor is, mikor egyre hevesebben csókolt. Szabad kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig az övét fogtam. Valahol mélyen tudatában voltam, hogy félmeztelen, szinte én is. Ám nem mertem hozzáérni. Hiszen csak egyetlen egyszer voltam hasonló szituációban. És talán nem is lett volna jó, ha máris tovább lépünk.
Legalábbis agyam ezt üzente. Testem azonban egészen másképp cselekedett. Összekulcsolt kezeinkből kihúztam sajátomat, és övét a combomra vezettem. Még nedves és hideg volt a tó vizétől, ám az oldalsó részt már egyáltalán nem fedte anyag. Talán ő merészebb lesz. Mégiscsak több a tapasztalata.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 18. 05:40 Ugrás a poszthoz

Autumn

Nagyon riasztó, amikor a fejedben a tiédtől eltérő, de ismerős hangok szólalnak meg, figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálsz, vagy éppen bátorságot csepegtetnek beléd. Az én belső hangom, Miközben finoman a stég nehéz fáira fektetem Rue-t, Miksa hangján szólal meg, és ebből már következtethetünk arra is, hogy nem éppen az a pomponokkal hadonászó, lelkes üdvrivalgás az, ami elhagyja a száját. Próbálok nem rá, és a bennem lévő kettősségre koncentrálni. Akarom Rue-t, a világomat neki adnám, hónapok óta biztosan tudom, de pont ezért is mindig hárítottam ezt a pillanatot. Nem hagyok hátra özvegyeket és árvákat. Nem leszek szerelmes. Hiába mondta Miksa is ezt, neki se sikerült kikerülnie a rá leselkedő nőt, és úgy néz ki, hogy velem is ez a helyzet.
A kezem melyet a combjára vezetett, lassan annak belső ívére vándorol, míg másik kezem a melle külső ívét érinti, beljebb azonban egyikkel se merészkedek, mert azért egy valamiben igaza van a belső hangomnak, "Danvers csak azt mondta, smárolna veled még", de azt nem, hogy tovább is kellene menni, azt egyáltalán nem. Nehezen ugyan, de elhúzom az ajkaimat az ajkairól, de nem húzódok el a testemmel. - Szeretnéd, hogy tovább menjünk? Haladhatunk lassabban is. - ma elég sok minden történt érzelmileg, és lehet ez egy elhamarkodott válaszreakció is. A filmekben mindig túlzónak éreztem a vigasztaló dugásokat, de mi van, ha ez teljesen valóság alapú? Ha az embernek tényleg megjön az igénye, hogy egy kicsit másra koncentráljon, és az pont a szexben nyilvánul meg? Rue meggyűlölne, amiért kihasználtam őt és a helyzetét.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 20. 18:47
Ugrás a poszthoz

x


Furcsa volt, hogy újra megérintenek, hogy nem követelőzőn, de kedvesen simítanak. A testem bizsergett ott, ahol ujjai jártak, csókjai melegséggel töltöttek el, arcom pedig kipirult. Próbáltam nem gondolkodni. Kizárni a realitást, és csak élvezni, amit adni akart, és amit én is szerettem volna.
Aztán mégis megszakította a csókot. Egy pillanatra abban se voltam biztos hol vagyok. Szemeim felpattantak, és zavarodottan néztem rá. A kérdésre. Arra a lehetőségre, amit a fejem is folyamatosan visszhangzott, de nem is mertem rágondolni.
Félszegen levezettem a pillantásomat a mellkasára. Nem mertem a szemeibe nézni. A folyton harsány és akaratos lány eltűnt. Ezt a terepet nem ismertem. Semmiképpen sem így. - Nem utálnál meg, ha azt mondom, hogy lassítsunk? - böktem ki végül a kérdésemet. Zalán se akart csak a barátjának. Zack egyenesen csak addig várt, míg megfektetett. És Winter se szokott sokkal több kontaktot létesíteni másokkal. Miért éppen Albert lenne más? Hogyan lenne más? És miért érzem, hogy mindennek ellenére is szeretném őt?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 20. 21:28 Ugrás a poszthoz

Autumn

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 217
Összes hsz: 274
Írta: 2023. július 25. 22:22 Ugrás a poszthoz

Oshiro Noa

18+ Infóért katt
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. július 26. 18:32
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 25. 22:24
Ugrás a poszthoz

x


A mellkasom nehezen nyomta a hátamban a gerincet, amíg a választ vártam. Halvány örök áradt szét ott, ahol eddig az aggodalom súlya volt, és habár a feszültség nem is párolgott el belőlem egyszerre, máris sokkal komfortosabban éreztem magam a jelenlétében.
Ahogy elfeküdt mellettem, kicsit közelebb fészkelődtem, alig észrevehetően, mintha csak a stég deszkái lennének kényelmetlenek. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered az égboltot. És azt tudod ott mi van? - mutattam a Véga és a Deneb közé, a puszi hatására egy kicsit még közelebb ficeregve. Természetesen azért, mert így jobban látta, hogy merre mutogattam. - Ott van valahol a Kepler űrteleszkóp, ami segített nekünk több mint négyezer exobolygó felfedezésében - terelődtek el a gondolataim egy pillanat alatt, és csak az eget néztem. Annyi mindent kell még felfedeznünk, és oly keveset tudunk. Dehát parányiak is vagyunk ebben az univerzumban.
Aztán a felvetés egy pillanat alatt visszarepített a Földre. Zavartan felhúztam a vállamat, és beharaptam alsó ajkamat. Randevú. Az olyan hivatalosan hangzik. Már nyílt is a szám, hogy beleegyezően javaslatokat tegyek, de helyette valami egészen mást hallottam vissza.
- Ezt úgy érted, hogy legyünk egy pár? Mármint akik együtt járnak mennek el...randevúzni - puhatolóztam. Hittem már egyszer, hogy ez történik, mikor kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel. Talán épp ezért is bukott ki ez a számon rendes válasz helyett.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 26. 19:28 Ugrás a poszthoz

Autumn

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdődy Hella
INAKTÍV



RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. július 26. 19:29 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenherz
face


Nem bocsátkozik vitába, ahhoz sokkal jobb dolga is akad ennyi víz közepén. Mágia ide vagy oda a természet marad számára az egyetlen olyan csoda, ami mindig képes lenyűgözni. Beszéd helyett lemerül, majd pár pillanat után ismét felbukkan, de még épp hallja a kérdésére érkező válasz. - Nagyszerű, ez esetben nem aggódom és mindent megtehetek magával, amit kitaláltam a kezelési teremben - hasal a vízre úgy, hogy karjait a medence szélén támasztja. Úgy néz oldalvást Thorstenre. - Pontosan. Látja, máris milyen jól ismer. BoThor dolog volna nem élnem egy ilyen kivételes lehetőséggel, nemdebár? - csusszan vissza a vízbe és tűnik el a habok alatt, hogy megkerülve a férfit, a mélyből annak háta mögött emelkedjen a felszínre ismét. - Koránt sem. Önnek csak az lesz a dolga, hogy lazítson, a munka oroszlánrésze az enyém - mosolyog a férfira, akinek két kecses kezével finoman megfogja csuklyás izmait. Azután hagyja, hogy eleme ereje masszírozza át a nezevezz izomkötegeket. - Most kérem feküdjön fel a vízre és lebegjen!- adja ki az utasítást, majd amennyiben a férfi megteszi és felhelyezledik a víz tetjére, úgy Hella egy komplett masszázs ágyat hoz létre alatt a hatalma alá hajtott víz segítségével. A folyékony közeg minden izmához elér, ahol kell oda erőt ahol kell oda gyengéd érintést produkál. Hella pedig ezalatt már-már meditatív állapotnak is beillően koncentrál. Érzékeli a férfi testnedveit, különös tekintettel vérének áramlását és nyirokkeringését. Halványan, de ott van előtte, mintha a tudata vetítemé lelki szemei elé, mialatt a valósakat le sem veszi  a férfi testéről.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Reality crushing the life out of me
Írta: 2023. július 26. 21:49
Ugrás a poszthoz

x


Mint mindig, most is úgy hallgattam a szavait, mintha kincset érnének. Valahogy - az első találkozásunkat kivéve - mindig is szerettem, ha megosztotta velem a kis részleteket. Az érdeklődését, vagy éppenséggel az érdekességeket, amiket elraktározott az agya.
- Olyan nincs. Ha valaki sokat tud az maximum lenyűgöző, de sosem bosszantó - jelentettem ki a szemeibe nézve. A mi beszélgetéseink is mindig mélyek voltak. Nem az életünkről szóltak sokszor, mégis ebben sokkal jobban megismerhetted a másik gondolkodását és világlátását.
Ahogy újra feljött a szex témája csak kínosan elmosolyodtam, de nem fűztem hozzá semmit. Kötve hittem, hogy a kicsinyes versengés lett volna, ami kibillent a intimitástól való félelmemből. De valahol mélyen szerettem volna, ha Albert elhiszi rólam, hogy tudom ennyire egyszerűen kezelni a témát. A helyén, ahogy kéne. Vagy legalábbis, ahogy a társadalom elvárná.
Nem járni, csak randizni. Pont úgy hangzik, mint valami, amin képes leszek napokig tépelődni, és amiből keresni fogom a kibúvókat. Most még elhittem, hogy ez lehetséges, de féle volt, hogy amint nem fekszik mellettem Albert, a kezem nem ér össze az övével, úgy elhatárolódom az érzéseimtől, és csak a logika marad.
- Na várjunk csak, én csak arról beszéltem, hogy együtt megyünk helyekre, nem rögtön aranygyűrűről és fátyolról. Pedig tudtommal ahhoz, hogy valakiből özvegy legyen minimum egy szép fehér ruha dukál - nevettem el magam, még akkor is, ha tudtam, hogy Albert azt szeretné, hogy olyan ígéreteket tegyek neki, amikre egyenlőre nem vagyok képes. Talán épp ezért is volt könnyebb viccel elütni az élét.
- Nem lehetne, hogy inkább a jövő helyett a mostanra koncentráljunk? - fordultam felé, fejemet a csupasz vállára hajtva, és úgy nézve rá fel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2023. július 27. 05:01 Ugrás a poszthoz

Autumn

Szerintem sokan vitatkoznának azzal, hogy mi a lenyűgöző és mi a bosszantó tudás, de ebben a pillanatban egyet szeretnék érteni vele. Valójában máskor is lenyűgözőnek gondoltam a tudását, ahogy egyik témát a másik után veséztük ki, több nézőpontot megvitatva, az adott témáról akár vitatkozva is, majd jót derülve saját magunkon. Ez remélem, hogy sosem fog megváltozni, és ugyanolyan szókimondó, érvekkel és ellenérvekkel teli beszélgetéseink lesznek, mint korábban voltak. Egy vallomás és két csók még nem kell, hogy mindent megváltoztasson, nem igaz? Mindenki mástól is azt kértem, hogy maradjon olyan, mint volt.
Mélázásomból a hangja rángatott ki, tudom, hogy ezt rossz hallani, és tudom, hogy ez nem egy könnyű helyzet, nem a szokásos, hanem olyan, amibe nem lehet hosszan látni lehetőségeket. Én nem látok, mást pedig nem szeretnék hamis illúzióba ringatni. Valószínűleg tényleg könnyebb lett volna, ha papnak állok, sőt, remetének, egy barlangban. Ugyanakkor sajnálnék mindent, amit elmulasztottam volna az életben, és tudom, tudom, hogy amit nem ismersz, nem hiányozhat, de biztos vagyok benne, hogy Miksa emlékeztetne. - Igazad van, a jelen sokkal izgalmasabb számunkra. - ezzel nem tudok vitatkozni, miközben puszit nyomok a hajába, és elmosolyodva konstatálom, hogy igazán jó érzés őt a karjaim között tudni. - Ez a mai az én választásom volt, a következő alkalom a tiéd.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2023. augusztus 4. 12:02 Ugrás a poszthoz

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

Nem vesz észre semmit a másikon. Pedig nézegeti ő az arcát. Csupán csak nehezebben olvas a nonverbális jelekből, mint mások. Most már a nevét is tudja, és biztos benne, hogy korábban nem találkoztak. Ahhoz túl jó az arcmemóriája, hogy elfelejtse.
- Hm? - A kérés meglepi, de a dobogás alább hagy. Ahogy legtöbb esetben, most sem tűnt fel az unikornisnak az ösztönös cselekvés, s csak akkor realizálja, mit is művelt, mikor a levitás felhívja rá a figyelmét. Őszintén nem érti, miért zavarja a másikat a dobogás, de megpróbálja abba hagyni, tudja, hogy úgy illik. Kicsinek is sokat hallgatta, hogy ne beszéljen olyan hangosan, vagy ne kiabáljon a boltban, ne ugráljon a lakásban, mert másokat zavar. Most is ezek a mondatok jutnak az eszébe, így inkább összekulcsolja bokáit. Azokra is mered következetesen. Nem szeretne bajt keverni.
Ha Damira válaszol, azt is innen hallja meg. Nem is veszi észre a dölöngélést, pedig furcsállná. Még az is lehet, hogy ugyanúgy zavarná a szemét, mint a levitást zavarta a dobogás. Figyelme maradéka a nyelve alatt lapuló mandragóra levélre összpontosul. Az utóbbi néhány percben elfelejtette, hogy a szájában van. Lehet, hogy elrágta volna? Nyelve hegyével próbálja kitapogatni a levél felületét, óvatosan, nehogy kilökje a szájából.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 127
Összes hsz: 127
Írta: 2023. augusztus 23. 18:23 Ugrás a poszthoz



- Na de grófnő... - szólal meg egyelőre csak elvigyorodva ezen a válaszon. Összességében kifejezetten szórakoztatónak találja Hella hirtelen igyekezetét, noha tudomása szerint a nő nem tanult gyógyító, amitől még inkább csak kétséges hatású házi praktikák sorára számít legfeljebb, holmi homeopátiával ötvözve illóolajokkal és kristályokkal, amelyek állítólag gyógyítanak. Az anyja is esküszik a maga örökölt praktikáira, éppen csak még mindig kérdéses, hogy bármelyiknek van-e valami haszna. Az ágy alá pakolt eukaliptusz meg hócserje ágak hatékonyságában például kifejezetten kételkedik. Elneveti aztán magát az újabb szóviccen, amit a nevéből farag a nő, de nem kommentálja. Már úgyis biztos benne, hogy az összes ilyet hallani fogja, amíg csak beszélőviszonyban vannak. Ki tudja, mindez meddig tart aztán. Kíváncsisággal vegyes kétkedéssel tesz eleget a kérésnek, igyekszik elengedni magát, bár már attól is újra nevethetnékje támad, hogy a nő a vállához ér. Végül el is neveti magát.
- Ne haragudjon, de ez így... - nem fejezi be a mondatot. Nem is igazán tudja megfogalmazni, miért annyira furcsa az egész. Részben az is az, hogy a nő hirtelen segíteni igyekszik, mindezt pedig meglehetősen éles váltás előzte meg, részben pedig ez az egész elemi mágiás dolog. Különben is a köszvénye nem olyasmi, amitől valaha is megszabadulhatna, ám remekül karbantartható. Legvégül pedig meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát így, főleg, hogy nemrégiben a nő még egy kiskanál vízben is szívesen megfojtotta volna.
- Kissé szürreális - jelenti ki végül, megrázva a fejét, és inkább lemerül a víz alá, majd pillanatokkal később újra felbukkan és vizes haját hátra simítva a medence szélének támaszkodik. - Meséljen inkább arról, ha nem bánja, hogyan derült ki, hogy elemi mágus?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdődy Hella
INAKTÍV



RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2023. augusztus 26. 12:54 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenherz
face


Tényleg nagyon igyekszik. Több okból kifolyólag is próbálja renoméját visszaállítani a férfi előtt. Egyfelől bántja a lelkiismerete. A szíve mélyén tudja azért kerültek ilyen helyzetbe, mert még mindig fél a férfiaktól. Azután ott volt a csalódása az aurorban. Fellángolásként aposztrofálta, mégis nehezen fogadta el az egója, hogy visszautasította. Másfelől azért is szeretne Thorstennek segíteni mert valóban szeretne jóban lenni a szomszédjával. Egyelőre ennyire mer előre gondolkozni, annak ellenére, hogy be nem vallottan másra is vágyik. De nem akar újra csalódni. Ezért erről még maga előtt is hallgat. A mostani helyzet ismét balgán sül el végül. A férfi nevetve visszakozik és kéri a kezelés abbahagyását. Hella teste körül egy másodpercre megfagy a víz, ahogyan lelkiállapota kivetül ereje által környezetére. - Sajnálom, én nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni - mentegetőzik és úszik távolabb, hogy ne feszélyezze Thorstent. Közben a férfi elhelyezkedik a fürdő szélén és beszélni kezd. - Nimród tehet róla. A családommal épp nyaraltunk. A tengeren hajóztunk és Ő beesett a vízbe. Vihar volt. Mindenfelé villámok cikáztak és hatalmas hullámok ostomolták a hajónkat - borzong bele az emlékbe és bőrét libabőr futja el beszéd közben. - Kihajoltam a tatról és megláttam. Segíteni akartam neki és felé nyújtottam a kezemet. Ekkor a víz elsimult körülötte. Apám bedobta neki a kötélzetet és kihúzta, én viszont elájultam. Az erőm évekre blokkolódott ettől az élménytől, pedig épp akkor mutatkozott csal meg először - rázza meg fejét, majd ő is lebukik a felszín alá, hogy visszatérve lesimítsa fürtjeit. Víztől nedves, kipirult arccal néz a férfira. Mindig amikor eszébe jut ez az emlék értetlenül áll előtte és zavarba jön tőle. Ugyanis csak akkor volt képes felidézni újra, amikor hatalma visszazért. Addig mind azt hitték Nim a vihar szemének békés pontjába esett és csak a szerencsének hála menekült meg a biztos haláltól. Valamiért, talán a hirtelen sokk miatt nem kapcsolták össze Hellával a történteket. Családjukban bár voltak elemisták, jó ideje ő az első akinél ismét felbukkant ez a képesség.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 127
Összes hsz: 127
Írta: 2023. augusztus 26. 20:36 Ugrás a poszthoz



- Ejnye... úgy veszem észre, szegény Nimród sok mindenről tehet - állapítja meg, amint már arról beszélnek, hogyan is mutatkozott meg először a nő ereje. A medence szélének dőlve máris újra a helyzet magaslatán érzi magát. Igyekszik nem túl komolyan venni Hellát, elégnek tűnik az is, hogy ő véresen komolyan veszi saját magát, ezért is kommentálja a témát viccelődve.
- Ó, ez az, amit... hogy is olvastam? Elalszik az elem? Van egy-két diák az iskolában, aki elemi mágus, de inkább hagyjuk is, nem terveztem a gyógyítás kihívásairól és buktatóiról tartani előadást, szóval... vihar volt, megmentette Nimródot és aztán évekig nem használta. Ismét Nimródot kellett megmentenie, amikor újra előjött? Nem kavar túl sok bajt a testvére? Féltenem kellene tőle a nővéremet? - kérdezi elvigyorodva, a fejét csóválva. Végtére is az is a nő testvérének köszönhető gyakorlatilag, hogy most itt vannak és Hella mintha már nem akarná tekintettel fojtani bele egy kiskanálnyi vízbe. Vagy mindjárt itt végezné a medencében, ha tovább kommentál mindent is? - Vagy eleve minden Erdődy-vel ilyen sok baj van? Tudja, csak érdekel, mire számítsak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


astro boy 2.0
RPG hsz: 61
Összes hsz: 84
Írta: 2023. szeptember 3. 18:39 Ugrás a poszthoz

Stephen

A mókuskerék újból körbeért. A hurok pedig szorul a nyakam körül. Lehet, hogy jövőre változtatok egy kicsit az egyetemi tanmeneten, ha pedig belefér, akkor a bagolyköves órákat is átdolgozom, de ezeket leszámítva nem terveztem semmi különöset. Levizsgáztatom a diákokat, aztán élvezem egy kicsit a nyarat, visszautazom Japánba, ilyesmi. Idén azonban történt néhány incidens, ami nem hagy nyugodni. Lelki tüneteim erősödtek, az alvásproblémám visszatért, ami a tanítás minőségének a rovására ment. Rövid időn belül lebuktam a diákság előtt, az igazgatóhelyettesnél pedig volt egy ultimátumszerű beszélgetésem. Tudom, hogy nem akart nekem rosszat, és abba ringattam magam ,hogy legalább a szakmai hátteremet elismerik, de tudatosult bennem, hogy ez nem játék, muszáj lesz összekapnom magam. Az iskola hírnevét is rontaná, ha kiderülne, hogy egy ilyen tanerő mozog a falak között. Kétségbeesésemben szürke módszerekhez is folyamodtam, amiket titkolok a többiek előtt, de átmenetileg sikeresen orvosoltam az alvási nehézségeimet, és már csak az van hátra, hogy egy jó szakembert találjak. Újra. Közben persze voltak reménysugarak, amik felbukkantak. Minden tanévben megdobogtatják a szívem a lelkes diákok. Idén kifejezetten említésre méltó volt Stephen, azaz Steph megjelenése. Úgy tűnt, mint akit tényleg érdekel a tárgyam. A legjobbkor talált meg. Adott egy újabb löketet a lelkesedésemnek, amikor már kétségbeestem volna, hogy jó-e az, amit csinálok. Úgyhogy nagyon szívesen foglalkoztam vele órák után, és olyannak látszott, mint aki nagyon megszállott, kifejezetten fogékony az égboltra.
Legalábbis egy ideig. Mert aztán mintha minden megváltozott volna. És mint legtöbbször, ennek sem találtam magyarázatát. Először elnéző voltam, még csak dorgálást se kapott, úgy voltam vele, bárkivel előfordul, senki se tökéletes. Aztán csak puhatolóztam, majd egyre nyíltabban kerestem a válaszokat, hogy mi lelte, cserébe viszont elzárkózást tapasztaltam. Megijedtem. Ismét valaki, aki csak jön-megy az életemben. Elfáradtam ebben. Nem akarok már veszíteni, sem mást elveszíteni. Mert mintha az időmet rabolnák... A befektetett órák, és az a rengeteg energia, mintha az ellenkezőjét eredményezte volna, és ez nagyon bosszantani kezdett.
Ezen az alkonyon is nyugtalanul fekszem a kanapén a bogolyfalvi otthonomban, és a fenti gondolatokon őrlődöm. Már azon vagyok, hogy egy újabb adag bájitalt húzzak le az estére, hogy nyugodtan tudjak majd aludni, de nem akarok ennyire rászokni. Tudom, hogy mindig nem vehetem be. Azt csak muszáj, ha rémálmaim vannak. Kivárok, egyelőre. Kint hűlni kezd a levegő, így úgy döntök, járok egy kicsit, és a tavacskát célzom meg.
Gyanútlanul sétálok végig a parton. Azt a részt szeretem, ahol nincs sok ember. Eleve hétköznap van, tehát annyira nem kell tartani a tömegtől, de ahogy beljebb haladok az ösvényen, meglátok egy alakot, akit a magasságáról rögtön felismerek. Ő az. Kicsi a világ, mondják. És mintha megidézném azt, aki egész nap a fejemben járt. Távolról nézem, hogy mit csinál. Lábaim lefagynak, lélegzetem bent tartom. Talán csak úszni készül. Nem, ahhoz túl teátrális. De csak nem olyan hülye, hogy itt akarjon megfulladni. Az nem lehet, hogy én egy ilyennek a szemtanúja leszek. Nem tudom, mennyi idővel a hangos csobbanás után, de szaladni kezdek felé... Talán csak túlreagálom. Pár pillanat, és felbukik a vízből, levegőért kapkodva. Még az is lehet, hogy képzelődöm. A gyógyszerek és a bájitalok mellékhatása.
A véres valóság azonban, hogy Steph maradni akar a víz alatt. A szervezete küzdeni fog ugyan, életösztöne aktiválódna, de mindent megteszek annak érdekében, hogy a tragédia ne következzen be.
Arra sincs időm, hogy a ruháimat levegyem. Mindenestül ugrok utána a fogalmam sincs, mennyire mély vízbe. A ponton, ahol utoljára láttam őt, kétségbeesetten a mélybe nyújtom karjaimat, valami szilárd után kutatva ujjaimmal. Egy nagy levegővel alábukok a hideg tömegnek, mely sötét, így csak a megérzéseimre hagyatkozhatok. Időérzékem hiányában fogalmam sincs, hogy pontosan mikor, de megragadom a törzsénél fogva, és kihúzom a partra. Részt vettem valamikor elsősegély-nyújtási tanfolyamokon. A gárda tagjaként amúgy is kötelező. De ennyire éles próbára nem emlékszem, úgyhogy tényleg nincs ötletem, hogy ezt hogy sikerül összehoznom, csak cselekszem, amit cselekednem kell.
Magam felé fordítom, a part melletti földre fektetem, arcát fürkészve, ad-e életjelet magáról, s még milyen segítségre van szüksége, majd enyhén rázogatva szólongatni kezdem.
- Steph! Hallasz engem? - teszem fel a kérdést remegő hangon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 217
Összes hsz: 274
Írta: 2023. szeptember 4. 02:38 Ugrás a poszthoz

Oshiro Noa

Mindezek előtt egy kicsit, tényleg… csak egy szikrányi pillanatig azon gondolkodtam…  vajon a Professzor Úr…  megharagszik -e rám, ha valaha eljut hozzá, mit tettem? Én, aki úgy tűnt, hogy bearanyozom a napjait, egyre dacosabb lettem, mert legyűrt a félelmem, hogy mindaz, amit eddig csináltam az életben, tök értelmetlen. Nem tudtam miként hozhatnám fel neki, látszólag mindig volt nagyobb baja az enyémektől, legalábbis ezt érzékeltem, aztán könnyen tévedhettem. Így viszont hamarjában azt gondoltam, nem kellene a nyakába vennie az én problémáimat is. Bölcsebbnek tűnt a hallgatásba, makacsságba menekülni, érettnek gondolom magam, de utólag visszagondolva lehet, hogy gyerekesebben viselkedtem, mint valaha.
Ha úgy állunk a tóval szemben, hogy mögöttünk vannak a télen mágiával fűtött padok, akkor könnyű volt belőni a két pontot, amiről tudtam, hogy hirtelen mélyül; az egyik a keleti oldal közepén volt, a másik észak-nyugatra álló nagy fához közel, aminél a cigimet szívtam. Amilyen zajos lehetett attrakcióm, azzal ellentétben annyival nagyobb csend maradt utána, szinte nyomasztó. Fejemben filmszalagként pörögtek az emlékek hat éves koromtól egészen máig, a legvégén pedig nem túlozta el a sors, hogy Somit mutogatta, pont a fiút, akivel még ki akartam bogozni, hogy hányadán is állunk. Tudatom egyre mélyebbre süllyedt aranyos arcát látva. Vele léphettem egy olyan létsíkra, ahol megannyi tudás elérhetővé vált! Vele fedezhettem fel az esti eget tarkító apró fehér pontokat. Ki tudja, mennyi felfedezésre váró csillag vár még rám? Ki tudja, mennyi felfedezetlen galaxis rejtőzött odakint, a felhőkön túl…?
Bágyadtan még éreztem egy pillanatnyi suhanást, mintha valaki nyúlni próbált volna utánam. Kb. három másodpercre el is ért és ha akart, ráfoghatott jobb kezemre, hogy aztán megérezze remegő ujjaim gyenge érintését. Mindezt messze nem fogtam már fel, ahogy azt sem, hogy az asztronómia tanárom váltott kézzel kutatott utánam. Reménytelenül süllyedtem lefelé a tudatos gondolkodás minden szikrájával együtt. Látszólag már máshol jártam. Oshiro Noa professzor talán még a mosolyomból is elkaphatott pár másodpercet, vagy lehetett róla sejtése, amennyit a sötét víz láttatni enged szürkületkor ilyesmiről. A víz kistónak kicsi lehetett, nincs viszonyítási alapom, de én, aki két méter magas, annak elég nagy sötét céljának megvalósításának. Megtaláltam egy pontot benne, és egy utat, ami nem követendő.
Nem éreztem semmit abból, ahogy a partra kerültem, minden hang és szó távolinak tűnt és összefolyt, mintha egy hangszigetelt fal mögül próbáltak volna hozzám szólni. Szemeim ámbár nyitva voltak, üvegesnek tűntek, egy elhagyatott lakás ablakainak, melyről visszatükröződött a pici fény ami még a felszínen körbevett minket. Amikor fölém hajolt a Tanár Úr, kicsit úgy tűnhetett, őt is fürkészem, valójában azonban korántse így volt. Sápadttá vált arcom vonásai közt egy valamikori mosoly halvány lenyomatát fedezhette fel, ám rezzenéstelen maradt kérdése nyomán. Néma. Tüdőmben már nem feszített semmi, azt hiszem, hogy megállt a dolgában – vagy talán csak a képtelesen értett idő műve ez, a sorsé. Testem bármiféle ellenkezés nélkül mozgott abban az enyhe ütemben, ahogy a professzor próbált szóra bírni. Végtagjaim áthűltek kissé, tapintásra hidegek voltak. Apró reményt az adhatott, hogy még volt mi dobogjon és mindezt ki is lehetett tapintani, s ugyan halványan, de jelezte szervezetem, hogy másként gondolja, mint én. Ezen kívül nem adtam más életjelet.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. szeptember 4. 12:57
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 17. 20:10 Ugrás a poszthoz

Jegyzetégetés
Tanévzárás stílusosan


Azért döntöttünk a tavacskára némi fejtörést követően, mert ez már kívül esik Kakasi hatáskörén, na meg a gondnoknak sem okozunk vele szívinfarkust. Dávid biztos benne, hogy a tanévnyitó pont elég munkát adott neki, és bár én a magam részéről mérget vennék rá, hogy a réten sem égetnénk le semmit, inkább nem szeretném, ha bármelyik iskolai dolgozó az ősellenségemmé avanzsálna. Már így is örülnek néhányan szerény véleményem szerint, hogy inkább az egyetemet választottam következő állomásnak a VAV-ot követően, mint a Bagolykövet. Én annak örülök, hogy végre sikerült terveknek körvonalazódnia a fejemben a jövőmet illetően, még ha nincsenek is kőbe vésve. Legalább látom az irányt és tetszik. Most azonban mégiscsak méltó módon kellene zárni az itt eltöltött öt tanévemet, illetve szeretném azt is megünnepelni, hogy még számomra is hihetetlen módon kiválóra sikerült a VAV. Az alkalomra először is összedobtam egy szórólapot, amit aztán sokszorosíttattunk és ott hagytuk az iskolában kis kupacokban, csupa olyan ponton, amit a tanárok nem annyira látogatnak. Diákok mosdójára kell gondolni meg hálókörletekre például. Aztán meg a kis tavacska mellé gyűjtöttünk tábortűz gyújtására elegendő fát, amit most éppen szépen elő is készítek az este fő attrakciójához. A jeles alkalomra hoztam még egy hatos csomag vajsört is, valamint egy rakás jegyzetet. A jóslástant ugyan épp nem találtam idénről, de az összes többit belegyömöszöltem a hátizsákba azzal a szándékkal, hogy ma mind a tűzre vetem őket. A pszichológia szakra úgyis aligha lesz szükségem bájitalok receptjeire vagy a fránya átváltoztatástanra. Amint minden kész, letelepszem a fűre és addig is a telefonomat kezdem böködni, Bellának írok, amíg elkezdenek érkezni a többiek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2023. szeptember 17. 20:43 Ugrás a poszthoz

Tábortűz


Az utolsó vizsgáját követően Adler prof leültette beszélgetni - megint. De most legalább nem terpeszkedett a Keselyű baljóslatú ómenként a szeme sarkában. A lényegen nem változtatott. Nem tudta még, mi vár rá az elkövetkezendő hónapokban, de ez az este pont azért volt, hogy elfelejtsen mindent.
 Éppen pálcájával bűvölt óvatosan egy nagyobb rönköt a tűzrakás köré, hogy legyen hova szállnia a füs- Szóval hogy legyen mire leülnie a többieknek. Hangosan puffant a lába előtt a tereptárgy, büszke pillantást vetett rá, mert nem tudta, hogy a platánnal ilyen nehéz súlyt is képes megmozdítani. Aztán Doriánra nézett büszkén, remélve, hogy ő is szemtanúja volt a mozdulatnak.
 Ellaposodó tekintettel konstatálta, hogy az eridonos megint turbékoló galambot játszik azzal a mugli szarral az ujjai közt. Zalán aztán megelégelte a látványt és unott fejjel intett megint a pálcával, hogy a telefon végül az ő kezében kössön ki.
 - Befejezted? - kérdezte vontatottan és jelentőségteljesen pislantott, hogy nem ezért jöttek le.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 17. 23:17 Ugrás a poszthoz

Jegyzetégetés
Tanévzárás stílusosan


Igyekszem mellőzni a pálca használatát egyelőre, amennyire lehet. Nem olyan régen szép kis tűzijátékkal lehelte ki a lelkét a magja, majd új kellett bele, amivel a bűbájtan vizsgán ismét elszórakoztattam kicsit Kakasit. Ezért is rakom össze a tábortűz alapját kézzel, majd amint az kész, szükségét érzem, hogy írjak egy üzit Bellának. Vagy inkább hármat. Sőt, már a negyediknél tartok, amikor Zalán nem túlságosan lelkesen kérdezi meg, hogy befejeztem-e. Ha gonosz lennék, most vissza tudnék kérdezni, de inkább nem teszem. Helyette elhúzom a számat, amikor kirepül a kezemből a telefon. Szerencsére éppen elküldtem az utolsó szivecskét is az imént. Végül egy üveget húzok ki a táskámból, hogy Zalán kezébe nyomjam.
- Tessék... és majd mindjárt írok engedelmeddel a bátyámnak, hogy hozzon még innivalót - közlöm vele széles vigyor kíséretében a vajsört a kezébe nyomva, aztán magamnak is előszedek egyet. - Vagy patrónust küldjek neki? Melyiket engedélyezed?
Utoljára módosította:Jankovits Dorián, 2023. szeptember 17. 23:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2023. szeptember 18. 00:26 Ugrás a poszthoz

Tábortűz


Ujjai a hideg üveggel találkoztak, először megleste mi az pontosan, majd fél szemöldökét megemelve nézett fel a srácra. Mint akik testvériesen kiegyeztek volna, szó nélkül dobta vissza a telefont Doriánnak.
 - Kíváncsi vagyok, szóval csináld. Még úgysem láttam, milyen alakja van. Hadd találjam ki. Beagle? Tacskó? Ú, megvan! Veréb! - hegyezte mutatóujját a másikra, mint aki élete felfedezését tette, ezzel is heccelve őt. Még elégedetten bólintott is mellé, de aztán csendben hátradőlt, úgy figyelte, mennyire volt igaza.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. szeptember 23. 21:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 18. 00:48 Ugrás a poszthoz

Jegyzetégetés
Tanévzárás stílusosan


Elkapom a telefonom, amint felém repül, és futólag meglesem, hogy kaptam-e vissza választ Bellától. Egyelőre nem úgy tűnik, de amúgy is fodrásznál van, majd válaszol, akkor meg zúgni fog a telefon, mint egy megvadult méhecske. A zsebem mélyére süllyesztem azzal a lendülettel, és inkább a pálcámat szedem elő. Másképp ugye nehéz lenne patrónust idézni, hiába koncentrálnék ezerrel a boldog emlékeimre. Mielőtt azonban bármit is csinálnék, a tippjeit hallgatva beintek neki abszolút barátságosan. Felidézem a boldog emlékem, majd jöhet a bűbáj is, ahogyan tanultam, és sikerül is megidézni a patrónust. Előfordul még, hogy nem egészen tiszta az alakja vagy éppen inkább egy pacára hasonlít, most azonban jól felismerhetőre sikerül mégis. Egy galamb az. Talán ahhoz lehet köze, hogy a boldog emlékem Bellához kötődik, de nem tudom biztosan.
- Hozzál mézsört, nagydé - adom át az üzenetet, mit is továbbítson, aztán már repülhet is tovább, majd felhorkanok. - Na, veréb az eszed tokja. Meg tacskó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A falu határa - összes hozzászólása (4822 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 151 ... 159 160 [161] Fel