Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mi a faszomnak jöttél le? - csattanok fel, mikor már végre tudok normálisan levegőt venni. - Bazd meg, hát meg is hallhattál volna! - nem, a saját életem nem érdekel, de az övé igen. - MI A FASZT GONDOLTÁL? - hihetetlen, tényleg hihetetlen, hogy ennyire felelőtlen volt. - Húzzunk kifelé, mielőtt leáll a szíved - morgom neki dideregve, majd elindulok ki a partra.
Oké, én se vagyok normális, de megmondtam már ezerszer, hogy a saját életemmel akkor játszom, amikor akarok. De máséval nem, ő pedig felelőtlenül bejön, holott biztos, hogy tudta, mennyi esélye van segíteni.
- Nem hiszem el, hogy lepattant a hülye fáról. Hát mennyi esély volt erre? - zsörtölődök folyamatosan, majd Albertre nézek. - Gondolom nincs nálad pálca / - nyilván, mert akkor nem beugrik, hanem azt használja, ugye? - Te jól vagy? - teszem fel végül a leglényegesebb kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- AZT, HOGY NEM HALHATSZ MEG, BAZD MEG, AZT!- Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor üvöltöttem ingerültségemben, és még a kezem sem kell ahhoz, hogy megmondjam, hogy hányszor Miksával. Sosem ordítottam még rá, de annyira ideges lettem attól is már, hogy a fának akar csapódni, hogy egyszerűen, amikor rám kiabál, akkor nem tudok neki nyugodtan válaszolni. Remegve fekszem el a füvön, hideg van, ideges vagyok, érzem, ahogy ezerrel ver a szívem, a torkomban is dobog.
- Gondolom, dolgod van még az életben, ezért az őrangyalod nagy karácsonyi bónuszt kap majd - Köhögök fel egy újabb adag vizet, vagy csak beindult a nyáltermelésem, én nem tudom, de engedem, hogy kijöjjön belőlem, ami ki akar jönni - Nincs, nem terveztem azzal, hogy megmártózom a tóban. - Mondjuk azzal sem, hogy a dührohamain túl öngyilkos hajlamai is vannak. Hát mi a faszomnak kell egy ezer éves autóval fának hajtani? A tó mély, nyáron baromira nyugodtan lubickolhattunk volna felette, senkinek se tűnt volna fel. - Túlélem. Csak kell egy hosszú, forró fürdő, mert olyan hideg volt a víz, hogy nem érzem a farkam. - Igen, prioritások, tudom.- Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Remek, itt fog megpusztulni. Hát látom rajta, hogy milyen kibaszott szarul van. Kurva élet, hogy megölöm, ha meghal. Nem hiszem el, ekkora faszságot, hogy utánam jön. Idióta.
- Ja. Mennem kell a nőhöz, hogy térden csúszva bocsánatot kérjek azért, mert egy autólopás kellős közepén nyögtem ki végre neked, hogy ő van. Kurva jó - pusztultam volna meg. Most komolyan. Miért ver a sors még ezzel is? Ha most nem megyek el Gracehez, tudom, hogy olyan végzetes seb lesz rajta, amit semmilyen szexuális tevékenységgel nem fogok tudni betömködni. Kurva jó, ez is.
- Jól. De fel kell szívnom magam, mert tutira megnyúznak ma - meg is érdemlem, azokután, hogy szerencsétlent elküldtem és azóta se kerestem. Akkora egy pöcs vagyok, tudom és nem akarom húznia dolgot.
- Gyere, felsegítelek. Hazakísérlek, aztán megyek esdekelni - nem, az átöltözés nem szerepel a terveim között. Legyen már fél percnyi sajnálat idő rám is az este folyamán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát… furcsa ízlése van, ha téged választott. - Jegyzem meg vigyorogva, mert bár konkrétan azt érzem, hogy itt fogok megpusztulni, azért örülök, ha rendben van és boldog. Csak ne bassza el, mert utálok takarítani. - De gondolom, tudja, hogy mit vállalt. - Az arca mondjuk nem ezt mondta, de ha már elhatározta magát, hogy elmegy hozzá, akkor nem én leszek az, aki okot ad rá, hogy ne induljon a lány felé. - Az utcában lakik, nem? Akkor miért jönnél haza, hogy aztán visszagyere? - Pillantok fel rá, miközben felsegít. Az én szemeim előtt egy forró zuhany lebeg és egy nagy alvás. Sokkal kevésbé vagyok mazochista, mint ő. Kiropogtatom magam, de nem éppen a legkellemesebb, kicsit fintorba is torzul az arcom, aztán csak megrázom magam, nem kéne itt ácsorognunk. - Gyere Rómeó, én kísérlek el a Júliádig, aztán húzok a partiba. - Ütögetem meg a felkarját vidáman, és indulok neki, hogy lepasszoljam a lányos háznál, és sietősen távozzak, mielőtt úgy érezné, hogy velem kéne inkább jönnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Igazság szerint kérdeznie sem kellett volna, hisz elég volt végig néznie a nőn ahhoz, hogy lássa, mennyire pocsékul van. A pontos okát nem tudta, hisz egy ember életében sok minden történhetett, legyen az család, barátok, vagy munkahely. Most viszont feltehetően a régmúlt emlékei is előtörhettek, hisz a nő is egy sír mellett telepedett meg. Mark néhány pillanatig csöndben fürkészte a sírt, leolvasva a neveket, s eszébe is jutott az a történt, amit annak idején Elektra mesélt. Ez biztosan a kisfia, és néhai férje nyughelye volt, járt nekik a néhány pillanatnyi csönd.
- Hát, ahogy látszik - mondta halovány mosollyal, inkább komoran, s elég is volt rajta végig nézni, az arca gyűrött volt a kialvatlanságtól, borostája már-már kezdeti szakállként borította az arcát, a tekintete sem fénylett úgy, mint korábban.  
- Jól tetted - biccentett, miután végig hallgatta Elektrát, érthető volt a nő döntése, ő is emiatt hozatta ide nejének maradványait. Erről viszont nem kívánt beszélni, hisz épp elég fájdalommal kellett az elmúlt időszakban szembesülnie. Ráadásul még élt emlékeiben az az este, amikor durván letromfolta a nőt, erre pedig nem volt büszke. Gondolt is rá jó párszor, csak sosem jutott el addig, hogy felkeresse, most viszont a véletlen úgy hozta, hogy nem menekülhetett el a sötét szempár elől.
Látta azt, hogy a nő tartja a távolságot, igazság szerint ő sem mert közelebb lépni, szégyellte magát a történtek végett. Mégis, nem lett volna férfi a talpán, ha nem néz szembe a hibáival, és azzal, hogy ő is rosszat tett.
- Elektra…ami ott történt a parancsnokságon…- közben a nő szemeit kereste pillantásával - rettentően sajnálom azt, ahogyan viselkedtem Veled, és tudom, nincs rá mentség, hogy vadállat voltam, de remélem, hogy idővel meg tudod bocsájtani. Nem akartalak bántani - ezt ki akarta hangsúlyozni, hisz tényleg nem akart kárt okozni a nőnek, egyszerűen csak nem tudta feldolgozni az érzéseit, s elborult az elméje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hetek teltek el azóta, hogy Alízzal találkoztunk a Boglyas téren, én pedig megígértem valamit, amit attól féltem, hogy végül képtelen leszek megvalósítani. Tudtam, hogy nagy név a professzor, emiatt pedig nehéz elérni, főleg egy ilyen magamfajta fiatal pszichológusnak, egy ilyen eldugott kis kelet-európai országból, a magam egy év gyakorlatával meg rajzaival, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Még másnap küldtem egy baglyot Angliába, azonban hetekig nem érkezett válasz, így megismételtem az üzenetem. Nem tudtam, hogy esetleg nagyobb összeget várna, vagy pedig végleg befejezte a kutatásait a látnokokkal, hiszen nem volt túl sok lehetősége valódi látnokokkal dolgozni - ezért is ‚nyergelt át‘ az elemi mágusokhoz. Azonban múlt héten megjött a válasz, elég sokáig gondolkozott, hogy újból elkezdje-e, illetve bizonyítékot kért tőlem arra, hogy valódi látnokkal van dolga, nem pedig ismét egy szélhámos próbál meg figyelmet szerezni magának. Persze engem nem ismert meg a konferenciákról. Bár ezen nem lepődöm meg, de azért reménykedtem kicsit.
A megkapott elérhetőségen írtam Alíznak, hogy végre megérkezett a válasz, szeretnék beszélni vele erről. A kis tavacska mellé hívtam, talán ott kevesebben nyüzsögnek, mint a belvárosban, és nyugodtabban meg tudjuk beszélni ezt a kérdést. Remélhetőleg nem lesz túl hideg, ha mégis behúzódunk valamerre.
Az ősz már erősen beköszöntött, de szerencsére nincs az a télies hideg. A magam részéről inkább húztam egy kabátot és stólaként terítettem a nyakamba a kigombolt kabátom fölé. A tóban békésen úszkálnak a kacsák és a hattyúk, míg a vízpart körül többen nyugodtan sétálgatnak. Igazán megnyugtató itt lenni, jó érzés mélyet szippantani a nedves, őszi levegőből.
A távolból megpillantom Alízt, jobbommal intek neki, hogy merre vagyok, lépteimet szaporázva megindulok felé, nehogy eltévesszük egymást.
- Szervusz! - Köszöntöm közelebb érve hozzá. Már üzenetben megírtam, hogy nehezen kaptam választ és, hogy ne haragudjon ezért, de végre történt előrelépés. - Mi a helyzet? Történt valami érdekes, amióta nem találkoztunk? - Kérdem őszintén érdeklődve pillantva az irányába. Tényleg érdekel, mert nagyon nem hangzott jól az az állapot, amibe taszította a képessége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még mielőtt az Edictum cikke megjelent volna, Leila kurta gyászjelentése és temetésének időpontja előtt sokan elhaladtak. A temető tábláján elveszik a többi között, ahogy nyughelye is csupán egy a sok között. Azonban ezek külsőségek.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a kihelyezett mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Halványan bólint a szavakra. Látja jól, hogy a férfi megviselt. Átérzi helyzetét, hiszen mondhatni három ízben is megtapasztalhatta saját bőrén, hogy milyen elveszíteni számára fontos személyeket. A gyász pedig, éles fogú vérebként képes lerágni csontig a hátramaradottak húsát. Vegyük akár átvitt, vagy épp a szó szoros értelmében ezen kijelentést. Egyként igazzá tud válni. Hősnőnk lassú, kissé félénk mozdulattal lép el az auror mellett ezután. Távoznia kellene talán, de ott tartják Mark szavai. Tekintetük összefonódik, ahogy csendesen hallgatja, s közben elméje színes szélesvásznán leperegnek annak a nevezetes éjszakának a történései, színről-színre. Nehezen jönnek a szavak szép ívű ajkára, de nem hagyhatja válasz nélkül az elmondottakat. Szíven ütötte a bocsánat kérés. - Nem haragszom rád Mark. Elvesztetted a feleségedet, ittál és néha a gyász így tör utat magának az alkohol és a bánat gőzén - beszél mindennek ellére a szeretet és együttérzés hangján - A fizikai fájdalom és félelem hamarabb múlik, mint a szavak okozta sebek. Azoknak a gyógyulásához még nekem is több időre van szükségem, mert mélyek... - teszi hozzá és ellép az auror mellett, de keze szinte önálló életre kelve nyúl Mark után. Mindig is fontos kifejező eszköz volt Elektra számára az érintés. Csontos ujjai remegve simulnak a férfi arcának szakállas élére. Lélektükrei simogatón siklanak végig a vele szemben állón, s ahogy mozdul, keze úgy csúszik lefelé a szeretett aurorról. Mindent megvallanak beszédes, sötét szemei. Ismeri őt egy ideje és biztos benne, hogy mindent érteni fog belőlük, amit másként most még nem tudna, még el sem suttogni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én ebben azért nem lennék olyan biztos - sütöm le a szemem szerénykedve, amikor arról beszél Dana, hogy megtalálom a hangot a diákjaimmal, és fogom tudni kezelni az ügyes-bajos dolgaikat. Tudom, hogy mindig kívülálló voltam, a Bagolykőben is sokáig tartott, amíg kialakult egy baráti köröm, ami elég sajátos volt. Semmiképpen sem számítottam népszerűnek, megnyerőnek, a társaság középpontjának. Ilyen tapasztalattal a hátam mögött nehéz lesz kezelnem a nagyszájúakat. De azt legalább tudom, hogy hova kell még figyelni, ha valaki a csendes tanulókat akarja megtalálni. Mert a legtöbben keresztülnéznek rajtuk. Meg el is bújnak. És így nehéz a teljes képet látni, amit esetleg ők is el tudnak mesélni; hogy bántották őket, hogy igazából mi történt. Mert nem mindig ott van az igazság, ahol a leghangosabban hangoztatják. Viszont... hogy jó tanár leszek-e, és hogy tényleg ez-e az utam, vagy valami egészen más, megannyi kétely lobog bennem.
- Igazából azt se tudom, hogy a tanításon kívül mi az, amire még koncentrálnom kellene. Most, hogy az egyetemen tanulok, elég sűrűek a hétköznapjaim, annak ellenére, hogy ma kivételes módon ki tudok kapcsolódni. Viszont még annyi félelem van bennem - árulom el neki azok után, hogy végighallgattam a tanácsait. Bölcs volt, megnyugtatott azért, de még mindig nem érzem magam teljesen jól. Viszont a mondandóját is el tudnám még hallgatni akár órákig is. Mert hitet, reményt ad, amire szükségem van éppen.
Amikor sikerül megmentenem őt, hatalmas kő esik le a szívemről. El se tudtam képzelni, mi lesz, ha a karjaim között hal meg... Inkább jobb, ha elfelejtjük a történteket. A körénk gyűlők is aggódva figyelnek, néhányan azt tanácsolják, hogy hagyjuk el a medencét, így én is inkább ezt javaslom Danának.
- Halálra rémítettél, Dana! Nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezhet. Szerintem jobb, ha pihensz, és kerüljük a vizet mára, nehogy visszatérjenek a görcseid - aggódóan a vállára teszem a kezem, aztán elhagyom a vizet. A köszönetét elengedem a fülem mellett, természetesen alap, hogy megtettem. Jó, hogy nem kell orvos, még ha a környezetünkben azért meg-megkérdezik, hogy minden rendben-e, de én is úgy látom a társamon, hogy jól van, nem nyelt sok vizet, ami volt az kijött belőle, így már biztonságban lesz a medencén kívül. Remélem, hogy megfogadja a tanácsomat, és lemond a további úszásról. - Nem kell meghívj, ugyan... Tettél már elég jót értem. Együnk valamit, de kíméld a hasad, aztán csak feküdjünk, látogassuk meg a szaunát, ilyenek. Mit ennél szívesen? - érdeklődöm, ahogy megindulunk a büfé felé. A kínálatot elnézve bőségesen van minden. Én most rántott húst és sült krumplit kérek uborkával, mert egy gyerekkori kirándulásomkor is ugyanezt ettem az esztergomi strandon, és jólesik újból átélni. Idő közben megszárad a testem, és amint rendelek, helyet foglalok az egyik üres asztalnál, ahová rövidesen remélhetőleg csatlakozik a barátom is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bár a vámpír szavakként fordítja le magában, ezek a gondolatok inkább dallamok - minél mélyebbre merészkedik, annál nyilvánvalóbb, hogy ez az elmét javarészt hangok, zene és sötétség töltik ki. Hiába is igyekezne szemét hozzászoktatni, ennek feketeségnek alakja van csupán; ott lapul benne a stég menti fák mezítelen kérge, a lehullott levelek puha-törékeny takarója, az albínó háta mögött a tó felszíne, ami egyaránt lehet üveg és víz.
Az árnyék nevetése mintha követ dobna bele, kíváncsiság hullámait veti és gyűrűket rajzol ebbe fénytelenségbe. Rövid, kígyónyelv-villanásnyi Ruarcban a felismerés, hogy a másik közel sem először látja - ízlelgeti a gondolatokat, melyek ismerik, sőt, észrevétlen követték már. Látni vágyják, érinteni vágyik. Szemernyi félelem sem moccan benne, amint elindul a másik felé, s lépései között Kristóf füle hallhatja a denevérére emlékeztető hangokat.
Az élők ideje is csak homok, Árnyék, suttogja bokája körül az avar, de ha az enyémből szeretnél, jut neked.
A szavak Ru számára otromba palettáján, ahol élő, halódó, haldokló egyre halványuló színek, sosem találta meg azt az árnyalatot, ami ő. Fiatalnak tetszhet,   ám valami nyugtalanító benne. Talán a gondolatait átszövő ritmus, mely nemcsak a vámpír évtizedeket, -századokat imafüzérként morzsolgató csendjétől, de a legtöbb halandó három-négy emberöltőjétől is elüt. Egymás mellett állva olyanok, mint a csalogány csattogása egy terebélyes fa koronájában. Van nevem, s a gondolat akár a gyufásskatulyába zárt bogárlábak kaparászása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szó nélkül elfogadja a felé nyújtott anyagot. Úgy érzi, jelenleg az ilyen apró gesztusok is támogatásról, együttérzésről árulkodnak, amire őszintén szólva hatalmas szüksége van, amikor az összeroppanás szélén áll.
Hosszú másodpercekig bámulja tűnődőn Seth-et, de végül megrázza a fejét, ingatagon, mintha ő sem lenne egészen biztos a dolgában.
- Ne sajnáld. - Hirtelen eltörli az eddigi kellemes távolságtartásukat, azt a kis verbális biztonsági zónát, amit olyan ügyesen és frappánsan fenntartottak kimondatlan közös megegyezéssel. - Reményt adtál akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Nem tehetsz róla, hogy... - Elakad a hangja. Fojtogatja a torkát az őrjöngő sírás, ami mostanában hol magára hagyja, hol ismét felüti a fejét, hogy tovább kínozza kegyetlen módon. A veszteség nem oldódik oly' könnyen. - Nem tehet róla, hogy mi történt Noah-val. - Végül visszatér a magázáshoz. Ez a megszokott meder, ebben érzik jól magukat. Az a kis távolságtartás mindenkinek hagy némi egérutat. Bár Seth gesztusa, a kis plüss és a könyvecske elegek ahhoz, hogy a légzése szaporává és zihálóvá váljon, majdnem zokogóvá. Úgy kell a szájára szorítania a kezét, de az arcán már ömlenek végig a könnyek. Ez sokkal több, és bensőségesebb, mint amennyit várt, vagy várni vélt.
- Köszönöm. - Színtelen suttogássá fajul a hangja, másként már remegne a visszafojtott érzelmi kitöréstől. Seth mellé guggol, a kőtábla elé: Noah Krise. Végigszaladnak az ujjai a feliraton, a dátumon; a könnyei már nem folynak.
- Gondolja, hogy ez idővel könnyebb lesz? Most olyan... mintha lyukat ütöttek volna a mellkasomon. - Ez pedig elképesztően marja belülről. Ha nem fognák a kezét így vagy úgy, elesne és nem akarna felkelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A másik tekintete ránehezedik, s bár szavai felmentenék Sethet a bűntudat alól, szemét összeszorítva a fejét ingatja. Ha bármi része lenne benne, valószínűleg azonnal feladta volna magát a parancsnokságon, a felelősséget nem bírná el. Mindazonáltal leírni, miért érinti ennyire mélyen a gyermek elvesztése, nem könnyű.*
- Én is reméltem, teljes szívemből, mert megérdemelte, mindketten megérdemelték volna,-* a helyzet igazságtalansága, tehetetlen tragédiája eleven drótként rántott benne össze valamit. Sonia után a hetek, amiket Adél a műhelyében ücsörögve vagy festegetve töltött, csendes megértést szőttek közéjük. Az azt követő örömmel és félelmekkel teli hónapok pedig valami erősebbet sodortak a szálakból. Most, hogy a gyász súlya alatt málladozik minden, mert egyikük sem bírja igazán megtartani, szokatlan ziláltsággal csúsznak ki száján a szavak. Engedi, mert muszáj, vagy disszociálni fog. Tenyerébe vájja körmeit, ökölbe szoruló kezekkel, hogy lecövekeljen a jelenben. A köszönöm olyan fájdalommal vájja belé karmait, hogy nem bír megszólalni; ezért nem szabadna hálásnak lennie, ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie. Valami elszakad benne.*
- Azt hiszem. Vagyis... hiszek Agathanak. A...fél életem mellette töltöttem.  A szavaki, a tettei azt mutatták, újra lehet kezdeni. Nem, nem ismerek nála erősebb embert.-*Leginkább a fejfára mered, nehéz, néhol reszketeg lélegzetekkel beszélve. Ezt a történetet nem írták meg a pletykalapok - talán Magnus vagy Solomon, talán a jótékony érdektelenség keze volt benne, de békén hagyták. Az előbbire tippelt, ám inkább nem bolygatta a kérdést.
Végül leül a földre, elhagyva mindig egyenes tartását, térdeire fektetve karját. Adélra pillant, aztán valahová mögé, a sírok ismerős soraira mögötte.
- Úgy éreztem, jó anya leszel. Talán, mert egy kicsit emlékeztetsz az enyémre; de olyan őszinte türelmetlenséggel vártad Noah-t. Nehéz... elmagyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szomorú, vékonyka mosoly tűnik fel az arcán a maga csökött valójában. Lehetne szélesebb is, de semmiképp sem boldog. Szomorúsággal és gyásszal emlékszik vissza a terhessége végére, az aprócska babára a karjai között, aki túl csendes és túl pici volt, mégis a legtüneményesebb emberi lény a világon számára. Fájt mindene, a karjai sem hálálkodtak a könnyű tömeg alatt, de úgy érezte, nem bírja letenni a  csöpp kisbabát. Olyan volt, mint valami függőség.
- Fogalmam sincs, hogy kell... - Leolvad a vérszegény mosolya, s helyét a teljesen őszinte, kendőzetlen kétségbeesés veszi át, ahogy a sírkőre bámul meredten. - Folyton csak arra gondolok, hogy... vissza kellene forgatni az időt. Ha... ha egy nappal visszamennénk, ha... szólhatnék a múltbeli énemnek... hogy baj van Noah-val... De nem lehet. Érti? Nem lehet, mert... mert... - Mert nem ez a dolgok rendje, de nem bírja kimondani. Az az igazság, hogy képtelen most valós okot mondani, amiért ne tehetné meg, hogy egy időnyerővel visszautazik a múltba és jelzi, hogy baj van a fiával. A helytálló kijelentés az volna, hogy tilos a múltat átírni; ha Noah-nak halnia kellett, ezt nem írhatja felül, csak ezt képtelen bevallani önmagában. Azzal elismerné saját helyzete megmásíthatatlanságát.
Mégis, Seth szavai valamennyire enyhítenek a folyamatos sóvárgásán és önostorozásán. Kedvesek, mint mindig, törődőek és megmagyarázhatatlanul közelinek, értékesnek hatnak. Szóval hasonlít egy kicsit a néhai Mrs. Selwynre.
Követi Seth-et a földre óvatosan oldalvást helyet foglalva a sírok között.
- Tudod... Noah volt az én mentsváram. Will... lel nincs jó házasságunk, ezt a vak is láthatja. És ahogy sokan előttünk, én is azt reméltem részben, hogy a baba miatt majd megváltozik vele is a viszonyom, normálisabb, kedvesebb, törődőbb lesz. Reméltem, hogy... minket helyez majd első helyre, ahogy egy családban tennék a szülők egymással és a gyerekeikkel. És valamennyire elindultunk ezen az úton, Will szerette a fiunkat. Látnod kellett volna, ahogy elkezdett előbb hetente, aztán naponta beszélni hozzá, és velem is máshogy bánt, türelmesebben, kedvesebben, odafigyelőbben. Aztán... a baba elment, és valahol ő is... sokkal távolabb került. Bezárkózott, azt hiszem. Visszajutottunk a házasságuk nulladik pontjához, ahol csak stagnálunk a boldogtalanság és a boldogság közepette. Őszintén, fogalmam sincs, mi lesz velünk, ha kijön az előzetesből, hogy hol folytatjuk. - A végére elhalkul a hangja, szipog is kettőt zavartan. - De Noah nélkül ez a változás sem következett volna be. A fiam a puszta létezésével már rengeteget tett értem. És én mit tettem érte? - Könnybe lábad a szeme, megremeg az alsó ajka. - Hagytam, hogy meghaljon, Seth. Hagytam, hogy a fiam meghaljon úgy, hogy nekem kellett volna vigyáznom rá! Félek, hogy Noah ezt sosem fogja megbocsátani nekem, és nem hibáztatnám érte. - Alig hagyta abba az imént a sírást, már jönnek is az újabb könnyek, végigperegnek az arcán, le az ölében tartott kezeire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Értem. Ismerem a tanácstalanságot, a tagadást, az elveszettséget,-számos alkalommal ütközött ebbe a falba, gyermekként és felnőttként egyaránt; éjjeleket töltött azzal, hogy hasztalan csak kereste és kereste a megoldást.- Néha útmutatással sem könnyű, de valahol el kell kezdeni.-*A csendes beszélgetés őszinte, meg sem próbálja áltatni; ám talán elérheti, hogy Adél kevésbé érezze magát egyedül, elhagyatottan. Pillantása vissza-visszatér hozzá, s ha tekintetük találkozik, mintha gondolatban megszorítaná a kezét. Meghallgatja, ahol lehet, ítélkezés nélkül.
- Ez... hatalmas teher lenne egy gyermek vállán,-*bukik ki belőle, mert ezt az egyet világosan látja. Mielőtt azonban még megpróbálhatná végiggondolni az elhangzottakat, hogy valamiféle megoldást vagy kezdőlépést javasolhasson, Adél gondalatai éles kanyart vesznek. Hirtelen fordul oda, feltérdelve és kérdezés nélkül ölelésébe vonva.
- Nem. Mindent megtettél, ami erődből és tudásodból tellett.-*Magához szorítja, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, ám az érzés maga kirántsa valahogy a gondolatok, emlékek közül egy pillanatra a lányt. Mert most ismét annak a megtört, reménytelen gyermekanyának látja, akinek véletlenül leste ki titkát; aki akkor éjjel annyira kétségbeesett volt, hogy egy majdnem idegennek gyónt meg.- Mindent, érted? Nem tudhattál a méregről,-az utolsó mondatot szinte csak suttogja, Adél hátát simogatva, ahogy gyerekeket szoktak vígasztalni-csitítani, mert ugyanolyan sebezhetőnek érzi. A felfoghatatlant súrolja az egész; olyan gonoszság történt, ami őrá emlékezteti - beteg, elfajzott elme szennye, mely számára nincs mentség. Meg tudná ölni.
Arctalan ellenséggel szemben mégis tehetetlen, s haragját másfelé fordítja.
- Segítségre és támogatásra lesz szükséged,-*terapeutára, barátokra, családra, amennyire ez lehetséges. Mert nem Noah megbocsátása kell valójában, hanem Adél sajátja, bár nem mondja ki ezt.*- És időre. Mindig nyitva az ajtóm előtted, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon feldobta a napomat, amikor bagolyban értesültem Dánieltől arról, hogy megérkezett a válasz a professzortól. Igaz, nem fejtette ki bővebben, hogy miről is volt szó pontosan, de végre láttam arra reményt, hogy valaki segít majd feldolgozni a látnoki képességeimmel járó pozitív és negatív járulékokat. Ráadásul egy igazi szakemberhez volt szerencsém, ez kifejezetten megnyugtató volt számomra. Azonban nem akartam túl korán örvendezni, nehogy pofára essek, mielőtt túlságosan beleélném magam az egészbe, így megpróbáltam a realitás talaján maradni. Ez csupán azt takarta, hogy megvártam a részleteket, úgyhogy az elsődleges dolog számomra az volt, hogy az újdonsült ismerősöm elmondja, mi is volt pontosan az a bizonyos válasz. Szerencsére egy nyugodtabb helyszínre lett megbeszélve a találkozó, amúgy sem volt hangulatom a nagy nyüzsgéshez, tömeghez. Viszonylag melegen öltöztem fel, de nem túl téliesen, mert azért még nem jöttek be a mínuszok, tehát relatív kellemes idő volt.
Magamra kaptam egy pulóver farmerral, hozzá az időjárásnak megfelelő kabátot, csizmát. Feltettem egy enyhe sminket, a hajam pedig kiengedve hagytam. Így érkeztem meg a megbeszélt időpontban a kis tavacskához.
- Szia! - üdvözöltem vidáman a férfit, aki meg is indult felém, amikor meglátott a távolból. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán kap bármiféle reakciót is a neves professzortól rám vonatkozólag, de a legnagyobb meglepetésemre mégis üzent neki valamit.
- Minden rendben van azt leszámítva, hogy volt jó pár éjszakám, ami rémálommal telt.  Az egyik bogolyfalvi nőt, akit látásból ismerek, baleset fogja érni az utazása alatt a szállodában... Elég komoly lesz. Megpróbáltam figyelmeztetni, de nem hitt nekem. Ezeket az embereket nem tudom hibáztatni, hiszen a legtöbben humbuknak tartják a látomásaimat. Viszont sajnálom, hogy nem hallgatott  rám, és nem tudtam megakadályozni azt, ami esetleg elkerülhető lett volna - feleltem szomorúan. Sajnos hiába álmodtam meg mások jövőjét, sokak esetében beteljesedtek a negatív történések, mert mindentől elzárkóztak, és nem vették komolyan a mondanivalómat. Én pedig nem akadályozhattam meg minden negatív történést...
- Na, és veled mi történt, amióta nem találkoztunk, ha nem vagyok túl indiszkrét? - emeltem a tekintetem az övébe kíváncsian. Természetesen nagyon érdekelt az a bizonyos válasz is a professzortól, de az csupán másodlagos volt számomra jelen pillanatban. Dánielnek köszönhettem ezt a lehetőséget a látnoki képességeimmel kapcsolatos esetleges problémamegoldás gyanánt. Mivel jól elbeszélgetettünk előzőleg, és úgy tűnt, hogy valóban érdekelte a sorsom, így természetes volt számomra, hogy őt helyezzem előtérbe a várva várt válasszal szemben. Még ha nem is látszódott rajtam, legbelül nagyon jól esett, hogy egyáltalán megpróbált valaki segíteni nekem, és érdekelte a sorsom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat aludt az éjjel, ami Cath ajánlatának köszönhető. Maga is meglepődött azon, hogy tényleg képes ennyit kattogni a dolgon, hiszen bármikor kapott ilyen ajánlatot, kapásból visszautasította. Most ez mégis más, s tudja jól, hogy ki miatt.
Már kora reggel elindult egy sétára, különleges társasága pedig nem más, mint Mucika, akit Márton nagyszüleitől kért kölcsön. Szerette volna kissé viccesen tudatni a férfival, hogy itt van, így hát elhatározta, hogy a kutyáról készült képeket küldi el ébresztő gyanánt. Az utolsó kép, a Csónakháznál készült, kísérő szövege pedig ennyi: “Egy randi villámok nélkül?”
Tudja, hogy kissé aljas, de nevezhetjük tesztnek is. Bár ő inkább csak fel szeretné köszönteni Mártont, ha már tegnap ez elmaradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat aludtam éjjel, valahogy akárhányszor mélyebbre merültem, Miksa arca jött szembe, ahogy utoljára rám nézett, aztán az, ahogy szakít, majd Mirella, aki szintén ezt teszi velem, szakít, és olyan borzalmasan néz rám. Anya, akitől elvettem a fiát, sőt, még a falu népe is, akik vasvillával üldöznek, én pedig futok, ameddig csak tudok, mert egy idő után begörcsöl a lábam. Ez az utóbbi az igaz, tényleg ez történik, és olyan fájdalmasan, hogy kontroll nélkül ordítok bele a párnámba. Fel kell kelni, járni kell rajta, még akkor is, ha ez iszonyatos.
Nos, ezek után már nem nagyon volt esélyem visszafeküdni, így inkább kávét csinálok, és próbálok nekiállni a napnak, ami szintén egészen gyengén megy, egészen addig, amíg Mira rám nem ír. Akkor már sehogyan sem. Viszont jobban hat, mint a koffein, egyből felpattanok, hogy úgy, ahogy vagyok, mackóban, pólóban és egy hirtelen felkapott kék pulóverben, rohanjak a telekhatárhoz, hogy Bogolyfalvára hoppanáljak. Milyen jó, hogy nem tudtam aludni, így legalább zuhanyoztam ma már, és még fogat is mostam, még ha utána kávéztam is. A hajamat próbálom lelapítani, de tök felesleges, hiszen futok, amit utálok, de miatta futok, hogy szinte egy szívroham közepén berobbanjak a csónakházhoz, ahol nem látom őt sehol.
- Mirella?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mucikával az oldalán nézi, ahogy Márton, időseket megszégyenítő módon, robot mozgással rohan be a házba. Ha tudta volna, hogy ilyen produkciót kap, akkor biztos, hogy jobban felkészült és felveszi, mert a családi ebédeknél jó kis nevetés lehetett volna belőle. Na mindegy, a kutyát előre küldi, majd szép lassan ő is elindul és az ajtófélfának dőlve nézi a másikat.
- Szerintem kezdd el hanyagolni a futást, mert borzasztóan nézel ki közben - szólal meg nevetve. - Boldog névnapot, meglepetés vagy mit kell mondani - tekintsünk el attól, hogy tegnap volt. Tudja jól, hogy Nemeskén a családdal volt, nem akart abba belerondítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nagyon korán meg fogok halni, és ez a nő fogja a halálomat okozni. Mélyeket lélegezve - valójában levegőért kapkodva - fordulok felé, és már ölelném magamhoz, de Mucika úgy érzi fulladozó örömöm neki szól, és közénk vág.
- Mindjárt, ígérem, mindjárt.
Mondom neki, és próbálom átverekedni magam a kutyán, hogy Mirellához érjek, mert ha itt most szívrohamban meghalok, akkor úgy akarom, hogy közben megcsókolom.
- Te vagy a legszebb ajándék. Annyira jó, hogy itt vagy, de miért nem jöttél tegnap? Vártalak, és nem úgy nézel ki, mint, aki tegnap jött. A nagyszüleimnél laksz?
A nyakába csókolok, azután ajkaimat a füléhez húzom.
- Pedig biztos nem lenne kifogása senkinek, hogy együtt aludjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nevetve nézi végig, hogy Mucika mennyire örül neki. Ő nem igyekszik, kivár, hiszen türelmes ember. - Tudtam, hogy a családoddal vagy, nem akartam zavarni - néz mosolyogva a másikra, melyből nevetés lesz, amikor Márton a nagyszüleit említi.
- Neeem, dehogy. Cathnél aludtam, volt egy kis dolgunk - eszébe sem jutott volna a nagyszülőknél aludni, az ultragáz lett volna.
- Csak elhoztam Mucikát sétálni és bemutatni neked képeken keresztül, hogy milyen jól szórakozunk - jó kis séta volt, de azért örül, hogy már itt a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Egyáltalán nem zavarnál, hiszen, tudnak rólad, rólunk.
Szeretném azt mondani, hogy őt is a családom részének tekintem, de annyira ingoványos ez a talaj, annyira kényes a téma, és én nem akarom őt elveszíteni.
- Szóval Mucika miatt vagy itt igaziból, és engem tájékoztatsz, hogy lecseréltél.
Nincs a hangomban semmi negatív, sőt, ami azt illeti több a játékossal, mint valaha. Annyira jó a karjaim között tudni.
- Meddig maradsz?
Nem akarom elengedni, a karjaim között akarom tudni, amíg csak engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tudom, hogy nem zavarnék - búgja mosolyogva. - De tudod, nekem az sok lenne - vagy inkább sokk. Megszokta a kis családot, még barátkoznia kell azzal, hogy Bontovichék mennyire népesek.
- Bizony, már meg is beszéltem vele, hogy viszem magammal haza - bújik az ölelésbe, mert nyilván az igazság az, hogy Mártonon kívül Magyarországon semmi sincs, ami veszettül hiányozna neki.
- Csak holnap estig terveztem, de majd meglátjuk - rövid látogatásnak szánta, hirtelen jött ötlet volt, így a jövő heti teendői közül semmit sem tett későbbi időpontra. - Hiányoztál - súgja szeretettel a másik ajkaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tudom, és nem szeretnék neked kellemetlenséget okozni.
Tudom, hogy ő egy nyugodtabb világban nőtt fel. Egyetlen testvérrel, két szülővel, egyszerre könnyebb és nehezebb helyzetben. Szeretném, ha a családom lenne, ha az életemben állandóan jelen volna. És bosszant, szörnyen bosszant, hogy nem tudom áttörni a falakat, amik köztünk húzódnak.
- Van esélyem meggyőzni a maradásról?
Emelem meg kissé a szemöldökeimet, az ajkaim pedig mosolyra húzódnak, ahogy szorosabban magamhoz húzom és megcsókolom.
- Hiányoztál. Mivel itt a kutya, azt már tudom, hogy mit nem szeretnél csinálni. Szóval, mihez lenne kedved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Meg fogsz lepődni, de van esély rá, hogy maradjak - van ám, nem is kevés. De az még a holnap zenéje.
- Mi lenne ha kirándulnánk egyet? - nem szeretne tespedni a szobában, meg egy helyben tipródni. Persze abban is van nem kevés öröm, de ha már itt van, akkor legyen aktív a pihenés.
- Lehet a környéken, de emlékeim szerint a Balaton is szép ősszel - nem mostanában volt szerencséje hozzá, de hát a természet mindig csoda tud lenni egy szép őszi napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Tényleg meglepetten nézek rá, de a döbbenet szépen átvált mosolyba, melyből csak úgy sugárzik az öröm. Nem érdekel, hogy miért és hogyan - jó, ha egy másik férfi lenne, nyilván nem lennék boldog, hogy meg kell ölnöm - de örülök, hogy esélyt kínál a maradásra.
- Tetszik. Viszont semleges terepen maradnék, sem hozzátok, sem hozzánk nem közel, itt.
Bogolyfalva egy csodás emlék, mindig szerettem itt lenni, és mindig szeretni is fogok itt lenni, így hát a környéke úgy vélem, tökéletes.
- Ugorjunk előbb haza, összerakni egy piknik kosarat vagy egy nagyobb kutyás sétára vágysz inkább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hol semleges az a terep, ahol a nagyszüleid élnek és ahova a jövődet szervezted egyszer? - Nevetve teszi fel a kérdést. Nyilván érti, hogy mire célzott a férfi, de például egy Badacsony vagy egy Tihany sokkal, de sokkal semlegesebb, mint egy Bogolyfalva.
- Mucika sokat sétált már, szerintem őt hazavihetjük - bár nem tud a kutya nevében beszélni, de egy óra csak elég volt már, nem? Direkt nem egyből küldte a képeket, mert gondolta, hogy Márton egyből érkezni fog. Vagy legalábbis remélte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Kiviszlek az erdőbe. Ott nem él egyetlen rokonom sem, és én sem terveztem én sem ott jövőt alapozni.
Innentől meg semleges. Egyetlen percet sem akarok sem utazással, sem hoppanálással sem semmi ilyesmivel tölteni. Most nem akarok a Balaton környékén sem lenni, sőt, valószínűleg az lenne a legjobb, ha az Alföld egyik padján telepednénk le, távol mindentől. A kezem felé nyújtom, és ha elfogadja, egymásba kulcsolom az ujjainkat.
- Van az erdő közepén egy tisztás, olyan, mintha egy másik világba csöppennél. Megmutatnám neked, mert van ott egy elásott kincsem, amit ha megtalálunk, akkor neked adom a tartalmát. Érdekel egy kis kincskeresés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Az erdőbe? - vonja fel a szemöldökét gyanakodva. - Tán meg akarsz ölni? - méricskéli a másikat, s azon gondolkozik, hogy vajon hova rejthette a pálcáját. Nem, talán az egyetlen helyre, ami eszébe jut, oda nem. Reméli, hogy nem.
- Az erdő közepe. Tehát tényleg meg akarsz ölni - neveti el magát végül, majd a felé nyújtott kezet elfogadja és finoman rászorít.
- És még ásó is kell, ez igen. Komolyan mondom ez így eléggé bizarr, de menjünk, végül is, mindenki megértené, ha eltűntetnél, annyi sérelem után, amit nekem köszönhetsz - nyom egy puszit a másik arcára. Természetesen csak húzza, s reméli, hogy Márton tényleg csak kedveskedni akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Látom, ahogy méricskél, és ettől el kell nevetnem magam, mert rögtön az a kép villan elém, hogy Tarzan vajon hogyan lengett az indákon, amikor Jane-t a karjai között tartotta. Ó igen, a farpofák ereje, de nem, nekem nem ott van a pálcám, és hogy erre a kimondatlan kérdésre választ adjak neki, felemelem a pólómat kicsit, megvillantva a mellkasom alatti vékony, de erős pántot.
- Miksa azt mondta, hogy egy szexboltban találta, és engedjük el a funkcióját, így elengedtem, és a praktikusságát néztem. Bármilyen élethelyzetben ki tudom rántani a pálcám.
Nyilván nem a legelőnyösebb látványt nyújtva, de tényleg. Így meg nem zavar, meg sem érzem, de tudom, hogy ott van, és ez megnyugtat.
- Mi Bontovich férfiak mazochista alkatok vagyunk, olyan nőket választunk magunk mellé, akik egyetlen pillantásukkal a földbe tudnak döngölni minket. Eddig azt hittem, hogy Virág lesz a legdominánsabb női karakter, de aztán jöttél te, és letaszítottad a trónjáról, pedig akkor még a húgod volt a jegyesem.