Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te egy művész vagy Miksa. Halmozottan szarul állsz az emberi kapcsolatok terén. - Kivételesen el sem vigyorodom, majd ha ebből az egészből sikeresen kimászott, akkor megünnepeljük, szigorúan nők nélkül. Jaj Istenem, akkora barom voltam! De mondjuk ő is, mert mondhatta volna, hogy nem kell nő. Nem mintha az javított volna a megállapításaimon, mert akkor is a meleg irányba dőlt volna a mérleg. Azért a mosoly mégiscsak megjelenik az arcomon, amikor az indokot mondja, hogy miért tette, még sóhajtok is, mert ez az én romantikus lelkemnek olyan, mint egy szerelmi vallomás. Az is, de hát mivel itt a szerelem az nem lett ugye kimondva, csak a huzamosabb ideje fennálló monogám szexuális együttlétek ténye, így nem én leszek az, aki először kimondja, hogy ez szerelem. - Most komolyan fának akarsz menni vele? Ez egy elbaszott ötlet, ki is nyírhatod magad. És mit mondjak a lánynak, hogy amúgy bocs, de inkább egy fát választott, mint, hogy azt mondja neked, hogy bocs? Ez szar ötlet. Ott a tó. Nézd mekkora tó! Belepottyan, elsüllyed, nincs probléma. - Biztos, hogy nem, ha kell a testemmel védelmezem a fát, de nem hagyom, hogy neki baja legyen. Teljesen meg van kergülve az idiótája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Anya kicsi fia. - Forgatom meg a szemem, holott nekem kellene a legkevésbé ezt tennem, mert lássuk be, én ugyan egyke fiú vagyok, de az anyám ugyanúgy elkényeztetett, mint Miksát az övé. Együtt neveltek minket, és maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem jobb a másiknál. Ő dühkezelési problémákkal küzd, én meg nagyon könnyen válok olyanná, aki egy nagy pokrócba csavarodva ül a kanapén elszontyolodott fejjel. Igen, még mindig magunkat tartom a legcsodálatosabbaknak.
Felemelem a kezeimet, és teszek egy lépést hátra, majd, amikor rám szól, még kettőt, de nem vagyok elégedett azzal, hogy azt a kurva fát akarja. Ez annyira rossz, nem ezt beszéltük meg, és van egy nagyon nagyon rossz érzés bennem, mintha éppen most adtam volna át a legjobb barátomat egy olyan alaknak, akivel pár évtizeden alkudozom éppen.
- Csak ne halj meg. Tájékoztatásul közlöm, hogy amennyiben ez megtörténik, kötelességem lesz nekem feleségül venni, gyereket csinálni neki, kettőt, fiúkat, és utána özvegyen itt hagyni. Ez egy nagyon rossz alternatíva, te sem akarnád, hogy én szexeljek vele. Szóval, csak éld túl. - Nem is tudom, hogy miért beszélek baromságokat, de érzem, ahogy a szám teljesen kiszáradt, és nem tudom, ez nem jó érzés. Jaj Miksa, hogy neked mindig ilyeneket kell csinálnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A gyász az ember igényességét a negyedére csökkenti, csak szólok. - Eszembe nem jutna azzal a nővel kezdeni, aki valami olyasmit nyitott ki, amit eddig korábban még senki, hát hogy nézne az már ki? Tudom, tudom, vannak, akik ezzel meg tudnak birkózni meg vidáman kefélgetik a legjobb haverjuk nőjét, de nem én. Nem tetszik nekem ez az egész, visszaölelek, és mondanám, hogy rácsimpaszkodok, de ha Miksa légy, én a fingja, szóval maximum hátráltatnám. - Olyan öreg, hogy lehet légzsák sincsen benne. - Oké, ez kimondva még szarabbul hangzik, és ahogy megy a fa felé, teljesen megdermedek, de okos fiú, elrántja, én meg megkönnyebbülésemben felnevetek, és nevetnék is, ha a jeges rémület át nem járna, amikor az autó a tóban köt ki.
- JAJ BAZD MEG, SZÁLJ MÁR KI! - Riadtan nézem, ahogy nem mozdul, és kell nekem is pár másodperc, mire végre futásnak eredek. Hogy is van? Minél kevesebb ruhadarab, cipő, pulcsi, nadrág, póló. Az ékszereim maradnak rajtam, meg a boxerem, amiben belegázolok a jéghideg vízbe, hogy valahogy oda jussak, kiszabadítsam. Nem szabad belegondolnom, hogy milyen hideg a víz, nehogy itt begörcsöljek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Teljesen be vagyok szarva, ahogy mély levegőt veszek, hogy aztán alámerüljek. Megölöm, ha ezt túléli, esküszöm megölöm. De most sokkal fontosabb az, hogy túlélje. Ő belülről rángatja, én meg kívülről, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint ami el akarja engedni magát. Bezzeg, amikor el akartuk lopni, akkor tálcán kínálta magát, most meg semmi. Mert kellett az a kurva fa, meg a nagy önfeláldozás. Csak bele kellett volna lökni, nem bemászni. Rángatom, amennyire csak tudom, de semmi, így megpróbálom a szélvédőt betörni valahogy, mert ott még kiférhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét csináljak, de tudom, hogy azonnal kellene cselekednem, különben tényleg itt pusztulok meg, és azt nagyon nem szeretném. Csakhogy, látom, hogy ő sem tud kiszabadulni, és ez így nem segít azon, hogy hiába mutogat nekem, hogy jöjjek ki, csak rázom a fejem, és próbálom tovább ütni és rúgni a szélvédőt, valahogy ki kell őt juttatnom. De nem, nem tudom, és az utolsó pillanatok egyikén végül megadom magam, a felszínre úszok, hogy újabb adag levegőt vegyek magamhoz. Először alig tudok beszívni, a mellkasom ég belülről, és mire úgy érzem, hogy van bennem elég, és visszaindulnék, felbukkan mellettem, én pedig szégyen, nem szégyen elsírom magam, ahogy a nyakába vetem magam.
- Akkor idióta vagy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- AZT, HOGY NEM HALHATSZ MEG, BAZD MEG, AZT!- Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor üvöltöttem ingerültségemben, és még a kezem sem kell ahhoz, hogy megmondjam, hogy hányszor Miksával. Sosem ordítottam még rá, de annyira ideges lettem attól is már, hogy a fának akar csapódni, hogy egyszerűen, amikor rám kiabál, akkor nem tudok neki nyugodtan válaszolni. Remegve fekszem el a füvön, hideg van, ideges vagyok, érzem, ahogy ezerrel ver a szívem, a torkomban is dobog.
- Gondolom, dolgod van még az életben, ezért az őrangyalod nagy karácsonyi bónuszt kap majd - Köhögök fel egy újabb adag vizet, vagy csak beindult a nyáltermelésem, én nem tudom, de engedem, hogy kijöjjön belőlem, ami ki akar jönni - Nincs, nem terveztem azzal, hogy megmártózom a tóban. - Mondjuk azzal sem, hogy a dührohamain túl öngyilkos hajlamai is vannak. Hát mi a faszomnak kell egy ezer éves autóval fának hajtani? A tó mély, nyáron baromira nyugodtan lubickolhattunk volna felette, senkinek se tűnt volna fel. - Túlélem. Csak kell egy hosszú, forró fürdő, mert olyan hideg volt a víz, hogy nem érzem a farkam. - Igen, prioritások, tudom.- Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát… furcsa ízlése van, ha téged választott. - Jegyzem meg vigyorogva, mert bár konkrétan azt érzem, hogy itt fogok megpusztulni, azért örülök, ha rendben van és boldog. Csak ne bassza el, mert utálok takarítani. - De gondolom, tudja, hogy mit vállalt. - Az arca mondjuk nem ezt mondta, de ha már elhatározta magát, hogy elmegy hozzá, akkor nem én leszek az, aki okot ad rá, hogy ne induljon a lány felé. - Az utcában lakik, nem? Akkor miért jönnél haza, hogy aztán visszagyere? - Pillantok fel rá, miközben felsegít. Az én szemeim előtt egy forró zuhany lebeg és egy nagy alvás. Sokkal kevésbé vagyok mazochista, mint ő. Kiropogtatom magam, de nem éppen a legkellemesebb, kicsit fintorba is torzul az arcom, aztán csak megrázom magam, nem kéne itt ácsorognunk. - Gyere Rómeó, én kísérlek el a Júliádig, aztán húzok a partiba. - Ütögetem meg a felkarját vidáman, és indulok neki, hogy lepasszoljam a lányos háznál, és sietősen távozzak, mielőtt úgy érezné, hogy velem kéne inkább jönnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Minden egyes alkalommal, miközben elmondom, hogy mi is a helyzet, könnyebbé válik a lelkem. Végre nem titkolom többé sem a barátaim, sem a húgom elől, nyíltan kimondhatjuk a tényt: haldoklom. Illetve majdnem nyíltan. Saci után az embereken úgy hasítottam végig, mint egy sorozatgyilkos, aki kapott egy listát, és kihúzogatja az elhullott áldozatokat. Tényleg volt listám. Saci után nem sokkal megtudta Botond, majd Laura, majd pedig Eszter és Andris. Aztán...eltelt egy hét...egy hét, ami alatt több időt töltöttem a Leprikónban, mint egész eddigi életemben. Szerintem Winter-t már kezdi zavarni is a képem, mégsem voltam egyetlen estén sem képes megcselekedni azt, hogy félrevonjam Rue-t, és beszéljek vele. Ma azonban, ma muszáj lesz. Saciék holnap hazajönnek, és tudom, hogy tőlem kell megtudnia, nem pedig úgy, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy tudja. Mert rajtam kívül mindenki határozottan jelenti ki a tényeket, én pedig hárítom őket. Nagyon nem kellett volna, hogy ez így alakuljon, tudom, de most már nincs mit tenni, ahogy azzal sem, hogy el kell mondanom neki az igazságot, meg kell értenie, hogy mi az a nagy titok, ami körbeleng engem.
- Gyere velem csillagokat lesni. - suttogom a fülébe, mikor éjfélt üt az óra, és a vendégek elhagyják a helyet. Mielőtt engem is kitessékelnek, megragadom a lehetőséget, hogy elvigyem magammal. Ujjaimat végigsimítom a karján hátulról, és ujjaimat az ujjaiba fonva behúzom a tömegbe, úgy, hogy egyik testvérének se tűnjön fel. Tudom, hogy nem szép dolog, és, hogy ő sem jönne csak úgy el, de most nem szeretném, ha bárki tudná, hogy hova és miért is megyünk most. Ez a mi titkunk, és ígérem visszaadom őt. Ha nem húzódik el, nem engedem el a kezét, ráérősen lépkedek mellette, fel-felpillantva a csillagokra, míg a stéghez nem érünk, ahol már ott vár ránk egy pokróc és néhány kényelmes párna. Maradjunk annyiban, hogy ez a látvány egy héten át minden nap itt volt, csak én gyáva voltam, és minden éjjel egyedül jöttem ide elpakolni őket. - Ma különösen tiszta az égbolt. - na így kell bénán vallomásokat kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Tudom, hogy minek látszik, és tudom, hogy mi valójában. Vagyis, azt hiszem, hogy tudom, de nem biztos, hogy tényleg tudom. Ez valójában egy rossz taktika. Az alapja az, hogy minden egyéjszakás kalandommal, aki nem hivatásos, randevúra mentem. A lányok szeretik, ha egy fiú szépen viselkedik velük, egyetlen estére feledtet minden rosszat. Ezt megalapozva alkottam meg ezt, az önmagában egyszerű, de mégis, romantikus közeget. Mert mi sosem randevúzhatunk. Ezt mondom mindenkinek, saját magamnak is, és ahogy a környezetemet nem tudom meggyőzni erről, úgy saját magamat sem.
- El kell mondanom pár dolgot, és arra gondoltam, hogy kényelmesen, a csillagokat nézve, talán könnyebb lesz. - Egy kicsit megijeszt, hogy ettől elhátrál, bennem nem volt semmi rossz vagy kihasználó gondolat, csak, azt hittem, hogy ez egy jó alap lesz. - Rosszul csináltam ugye? Várj! Kérlek, csak várj egy percet. - kérlelem szinte könyörgő hanggal, aztán odaszaladok az előkészített dolgokhoz, hogy jobb ötlet híján a vízbe dobom őket. Ha valaki, én tudom, hogy ez a pár dolog már nem oszt, nem szoroz. - Így jobb? Nyugi, van egy kocsi is a tó fenekén, ezek meg sokára süllyednek el, reggelre majd kihalászom őket. Amúgy rák. Az aszcendensem. Rák. - és, hogy ezt miért tudom? Vagy jelen pillanatban miért fontos? Nem is számít, tényleg. - Sajnálom Rue, hogy rosszul indítottam, de kérlek szépen, hallgass meg. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Romantikus alkat vagyok, aki úgy véli, hogy a puha dolgok jó terápiás közeget biztosítanak. - és egy kicsit idézik azt is, hogy milyen volt a Pillangóvarázs akkor, amikor a törzshelyünk volt. Azt már nem teszem hozzá, hogy a párnákat szó szerint a kuka mellől mentettem meg éjjel, az lehet, hogy egy picit sok lenne. Lepillantok, ahogy megérzem a kezét a kezemen, és nem ellenkezek akkor sem, amikor húzni kezd befelé. Segítek neki leülni, majd mellé telepedek én is. - Amikor nálunk jártál, észrevetted a szüleimen, hogy egy-egy momentumra furcsán reagálnak. Főleg anyukám, aki túl érzékeny és túl jól olvas az emberek érzéseiben, gondolataiban. Akkor még nem álltam készen arra, hogy elmondjam, mi a baj, és most sem vagyok benne biztos, hogy készen állok. Furcsa, mert másokkal nem volt ilyen nehéz, mint veled, és eredetileg mindenkinek egyszerre szerettem volna ezt elmondani, csak aztán, megváltoztak a dolgok, és most már, bő egy hete mindenki tudja, csak te nem. - pont amióta a kocsmába járok. Minden este ott volt minden, amit el szerettem volna mondani neki. Minden este elgyakoroltam, és minden este megfutamodtam. Mutatóujjammal szórakozottan simogatom a kézfejét, egy kicsit elhallgatok, észre se veszem, ahogy elmosolyodom. - Mindent szeretek benned, Rue. A kinézetedet, az eszedet, a véleményedet, azt, ahogy kiállsz másokért és magadért, még azt a fotót is szeretem, ahol egy fához lángolva állsz. Tényleg mindent. A beszélgetéseinkkel, az együtt töltött idővel csillapítottam a vágyat, hogy ezt elmondjam neked. Szeretlek, de nem szerethetlek, mert nem tudom megadni neked, amit megérdemelsz, egy izgalmas, elégedett életet, egy egészséges férfi oldalán, akinek nem romlik az állapota, és aki nem haldoklik. De ahhoz, hogy megértsd, miért neked mondom el ezt utoljára, meg kell értened, hogy milyen nehéz neked elmondanom ezt. - miközben beszélek, végig a szemébe nézek, és nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e, hogy elmondtam neki, amit eszembe se jutott, hogy mit érzek iránta, vagy ez egy szörnyű nagy ostobaság volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Rue, a betegség neve Manalzheimer-kór, amikor a manakészleted felemészti az elméd. Az Alzheimerről tudom, hogy mindenki hallott már, és ha valaki kimondja, idős embereket képzel el, akik leélték már az életüket. Ritkább esetekben negyven éves kor körül is támad, sőt, van, hogy gyerekeket. A betegség mágikus és mugli módja is progresszív, fokozatosan súlyosbodó. A tüneteim erősödtek az utóbbi időben, és a vizsgálatok is ezt mutatják. - próbálok tárgyilagos lenni vele, és mégis, annyira nehéz ez így. Nem akarom elveszíteni őt, figyelem minden mozdulatát, hogy vajon melyik lesz az, amikor el akar menekülni innen. Nem hibáztatnám, de reménykedem benne, hogy úgy, ahogy az előbb jelezte, itt marad velem. - A jelenlegi álláspont szerint a negyvenes éveim elejét megérem, de nagy valószínűség szerint néhány éven belül már teljesen leromlik az állapotom. Nagyon sokat teszek ellene, mindent, amit javasoltak, csinálom, hogy minél tovább köztetek lehessek fejben is. Ahogy haladok előre, az emlékeim mellett elvesztem a mágikus képességeimet is. Tizenhat évesen én voltam a legjobb mágus, sőt, még most is én számítok a legerősebb varázslónak a világon, mert olyan erős a manakészletem, mint talán az egész iskoláé. Most még, aztán ez csökkenni fog, és életem végén egy emlékeke nélküli kviblivé válok, akinek a motoros képességei sem igazán jók. Ezek a száraz tények, Rue. - Megállok egy pillanatra, keserűen elmosolyodom, mielőtt újra a szemébe nézek. - Egész jól megvoltam ezzel a kis extrával az életemben, de aztán jöttél te, és elkezdtem utálni, hogy beteg vagyok. - ez tényleg így volt, addig a találkozásig bele sem gondoltam, hogy attól még, hogy nem keresem a lányt, aki más lenne, mint a többiek, nem kér engedélyt, hogy az életem része legyen. - Tudnál a barátom maradni így is? Megértem, ha nem, ez most, eléggé sok, de azt hiszem, nem váratlan. Nem minden része váratlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szólok egy szót sem, hagyom, hogy végigmenjen minden lehetőségen, és fejben számolom, hogy ki az, aki az ötletelés során a legtöbb ötlettel állt elő. Lenyűgöző, hogy eggyel megelőzte azt, akinek a gyógyítás lesz a hivatása.
- Kolos, tudom. Fanni már említette őt. Elmentem hozzá néhány hónapja, hogy megtudjam, mennyi van vissza, és, hogy ő mit lát. Ezért vagyok olyan biztos a negyvenes éveim elejével és azzal, hogy nem igazán leszek már fejben jelen. - Tudom, hogy a jóslatok mindig változnak, és, hogy a jövőt számos tényező befolyásolhatja, például, ha valakik részegen énekelnek újévkor az előkészítő tetején, majd megcsúsznak és a halálba zuhannak, akkor aztán oda a negyven plusz meg az apukás test. - Mikor láttál nálam utoljára pálcát? - kérdezem finoman, utalva arra, hogy nem igazán használom, pedig azonnal egymásra függtünk, ahogy találkoztunk. A mana, az a túltelítődött csoda, az volt, aki a pálcám függőjévé tett. Nézem őt, kissé szédítő a látvány, de nem tudom levenni róla a szemem, a szenvedély, ami kitör belőle, teljesen megbabonáz. Hát ez az én legnagyobb problémám, az, ahogy teljesen képes letaglózni, és elérni, hogy minden titkomat elmondjam neki.
- Még egy jó pár évig szeretnélek bosszantani, ezt tudom megígérni. El fogok felejteni dolgokat, lesznek rosszabb napjaim, jobbak is, lesznek unalmas napok, hetek, amikor olyan lesz, mintha nem is lennék beteg. De Rue, ebben a korban minden csak elmélet. Minden. Ketten élünk a világban ezzel a betegséggel, szerencsére, és mind a ketten dolgozunk azon, hogy ha magunkat nem is, de az utánunk jövőket megmentsük, és ki tudja, talán elnyújthatóvá válik ez az egész. Talán, de nem szeretnék reményt kelteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Tudom, de az jelent valamit, ha összecseng azzal, amit a gyógyítók mondanak, de nyilván, vannak változók, amikkel nem tudunk számolni. - ezzel nem is vitatkozom, soha nem is vitatkoztam. Vannak ilyen esetek, amikor egyszerűen máshogy jön ki a lépés, mint, ahogy az a sors könyvében meg van írva, és így más is lesz egy-egy esemény vége. De erre nem alapozhatok, én abból élek, amit Fanni mondott nekem.
- Én nem... Rue, én nem megmenteni szeretnélek, nem hiszem, hogy megmentésre szorulnál. Egy párharc során az ellenfeledet az első pillanatban megsajnálnám, nem ezért mondtam. - ingatom meg a fejem, és közel vagyok hozzá, hogy elnevessem magam. Tényleg? Azt, hogy végre oda mertem állni egy lány elé, sőt _A_ lány elé, és meg mertem neki vallani az érzéseimet, észre se veszi? Hogyan lehet egy ilyet ignorálni? Hogy hogyan? Nos kérem, Autumn Rue Danvers éppen most mutatja be. - Legyen. Beszéljünk Kolossal. - úgysem fogja hagyni, hogy ne tegyük. Legyen. Most már nincs okom titkolni, akár el is mondhatjuk egy srácnak, akiről annyit tudunk, hogy vágja a témát. - Szóval, akkor, rendben vagyunk? - a világ leghülyébb kérdéseinek egyike, alakulunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert tizenhat éves korom óta tudom, hogy mi lesz a történetem vége. - ennyi év alatt az ember bizony hozzászokik ahhoz, hogy nem a szokásos történet van neki megírva, és eddig könnyű is volt. És talán most, ha az utolsó embernek is elmondtam, megint könnyű lesz. - Meg aztán, egy hetet töltöttem gyomorgörccsel, és megfutamodással. Végre kimondtam, végre ki mertem neked is mondani. - mondanám, hogy mindent, de hát mindegy, mert úgysem hallja meg. Bosszant, roppant mód bosszant, ás tudom, hogy mi lesz ezek után. Hazamegyek, elmondom Miksának az egészen, és élete legjóízűbbjét fogja nevetni. Azt fogja mondani, hogy "nem csak kikosarazott, de ignorált is. IGNORÁLT!" és ezek után, tovább fog röhögni. Ismerem már.
- Én sem szeretnélek elveszíteni téged, Rue. - kitárom a kezeimet, és ha engedi, akkor megölelem. Tudom, hogy mennyire nem szereti az érintést, hogy mennyire akarnia kell, hogy megtegye. Sokat jelentett nekem, hogy nem húzódott el, amikor kéz a kézben sétáltunk ide. Az a néhány perc olyan volt, amit örökre szeretnék megőrizni. - Mindent megteszek azért, hogy itt legyek neked, ameddig csak lehetséges. Utána meg, újra és újra megismerjük majd egymást, jó? Nosztalgiázunk majd, és olykor be fognak ugrani emlékek, és akkor együtt nevetünk majd rajta, jó? Jó lesz így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nincs több titok. - ennyi titok egy életre is elég volt, nem, hogy egy estére. Ha frappáns lennék, akkor még hozzátenném, hogy túl azon, hogy biztosra vettem sokáig, hogy kavartak Miksával, de nyilván az ember azt a pillanatot, ami tudja, hogy az egyik legfontosabb nekik, nem baltázza el. Az ilyen kiváló pillanatokra ott van Botond, ő remekel az ilyesmikben. Ezekben a percekben viszont reményeim szerint már nős emberként készülődik hazafelé.
- Ha most azt mondod, hogy van egy Spring nevű bátyád is, én esküszöm, hogy tényleg papnak állok. - nem mintha az én mocskos testem kellene az egyháznak, de sose lehet tudni. Szükség idején a legnagyobb ribanc és válhat szentté. - Ne haragudj, azt hiszem, így jött ki a stressz. Ja igen, olykor nem veszem észre, és káromkodok. Ez is új, nem szoktam káromkodni. - de nyilván a betegség meg nem olyan, hogy feljegyzi, mit szeretek és mit nem. - Figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- A találkozás jó szó, az elmúlt egy hétben kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, egész intim lett a viszonyunk, miközben szemeztünk. Ő azt üzente, hogy húzzak el, én meg azt, hogy nem félek tőled. De igazából eléggé féltem. - Miksa biztos, hogy nem védett volna meg, ha a segítségét kérem, mert az ő vallása az olyan, hogy tiltott mindent, ami Rue-val kapcsolatos és pozitív. Szóval, ha mentem volna, hogy Winter meg akar verni, mert ott lógok a kocsmába Rue-val, akkor egészen biztos, hogy készített volna egy listát a gyengepontjaimról, és megköszönte volna, ha addig ver, amíg el nem felejtem Rue-t. Winter pedig meg is tette volna.
- Tegyük fel! - bólintottam, mint egy beleegyezőn, és mosolyogva engedtem, hogy a vízhez húzzon, miközben ujjaimat óvatosan átfontam a dereka körül, hogy ne érzékelje, attól még, hogy figyelek rá, aljas cselszövésre készülök. - Ez egy jó észrevétel, igen. Úszni? Hát nem is tudom. Elég hidegnek tűnik. - pillantottam bele kétkedve, de a következő pillanatban már magamhoz is rántottam, hogy aztán együtt érjünk bele a vízbe, ami csodák csodájára valóban hideg volt. Nem olyan hideg, mint anno, amikor utoljára ruhástól benne voltam, de azért eléggé, mégis elnevettem magam, ahogy a felszínre kerültünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pedig a bot az Eridonba osztott be. - mert volna mást csinálni. Szerintem a beosztáskor Miksa szemmel verte. Addigra Miksa volt a negyedik Bontovich, csak Martin került végül másik házba, amit a mai napig nem értünk. De valóban, ez a húzás igencsak rellonos volt, és én nagyon büszke vagyok rá. - Hé! - kiáltok fel nevetve, ahogy szembe fröcsköl, és megrázom a fejem, mint a kutyák, hogy viszonozzam a támadást, de ő addigra már a bóják felé úszik, így mit van mit tennem, követnem kell őt. Mondjuk igen, ez a művelet ruha nélkül kicsit egyszerűbb lenne, ez tény, de attól még nem adom fel, én voltam, aki nem hagytam esélyt se a vetkőzésre. - Tudod, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Te ugyanúgy kijátszottál. - cöccögöm méltatlankodva, ahogy a víz alatt próbálom elkapni a bokáját, hogy visszahúzzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevetem magam a visszavágásra, és tudom, hogy a mai estén, bár az Eridonba osztottak be minket, a legkevésbé se kívánunk úgy játszani, mint egy eridonos. Nevetek akkor is, amikor felsikkant a visszahúzásra, azonban a következő pillanatban belém forr a nevetés, és érzem, ahogy elnehezül a légzésem. A mellkasom erősebben emelkedik majd süllyed, a következő pillanatban pedig teljesen elveszek a csókban. Olyan sokszor jutott eszembe, hogy vajon hogyan csókolhat Rue, hogy bele se gondoltam, milyen lesz megtapasztalni. Hogy is gondolhattam volna bele, hiszen már az elején leszögeztem, hogy köztünk nem lehet több, nem szabad, hogy több legyen. Nem mertem sosem belegondolni abba, hogy milyen lesz, amikor Rue engem csókol.
De engem csókol, én pedig őt, úgy, mint aki évezredek óta nem csókolt senkit. A hevessége meglep, de valójában tökéletesen illeszkedik ahhoz, ahogy én is csókolom őt. Ebben a csókban benne van minden érzelmem, amit iránta táplálok, minden vágyam, amit iránta érzek, Egy kezemmel szorosan tartom a másikkal és a lábaimmal azon dolgozom, hogy a felszínen maradjunk. Hogy egy lélegzetvételnyi levegőhöz jussunk, ajkaim a füléhez és a nyakára tévednek, de aztán visszatérek az ajkaihoz, és, ha nem lök el, még intenzívebb csókba kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eddig még nem éreztem azt a hűvösséget, amit olyan sokan mondanak, hogy furcsa, és a legkevésbé se jó érzés elválni valakitől akkor, amikor éppen a legnagyobb lángon kezdesz égni. Ez nem jó, főleg nem egy hűvös vízben, éjjel. Hogy a víz felszínén maradok, amikor eltávolodik, az csupán csak annak köszönhető, hogy ez egy ösztönös cselekedet és nem az agyam irányítja a műveletet. Akkor rég megfulladtam volna már.
- Ennek ideje volt, ezt mind a ketten tudjuk. - szólalok meg végül nagy sokára, mert érzem, hogy valamit tennem kell, és amit tenni szeretnék, az nem biztos, hogy neki is a tervei között szerepel, elnézve az arcát, ami egyszerűen nem fér össze azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt éreztem. Ő kezdeményezett, ő akarta. Én is akartam. Most is akarom.
- Szeretnéd, ha erről nem beszélnénk többet? - fogalmam sincs, hogy mit szeretne, csak tapogatózok, és próbálom megtalálni a legjobb megoldást a számára, és talán a számunkra is. Egészen addig, amíg ő nem került a képbe, remekül tudtam magam tartani az elveimhez, aztán ő teljesen megborított, és tagadásban kezdtem el élni, majd abban, hogy de nem lesz semmi, most pedig itt lebegünk, és fogalmam sincs, hogy ezzel elveszítettem-e őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, és ami a legijesztőbb, én sem tudom. Reálisan nézve nyilván az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy ez csak ennyi volt, és ne beszéljünk róla, de a szívem egészen más iránt vágyakozik, így amikor úszni kezd felém, nagyot dobban, reménykedve, hogy Rue őt választja, majd kihagy egy ütemet, és riasztóan lassan dobban megint, szomorúan, ahogy elhalad mellettem a part felé.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltök pontosan a vízben, de azt igen, hogy beletelik egy kis időbe, mire utána indulok, hogy én is kimásszak a hűvös, esti hidegbe. Kimászva mellé, reszketve gombolom ki az ingem, és veszem le, hogy legalább a felsőtestemre ne tapadjon hideg és nedves anyag, talán akkor előbb is száradok meg. Leülve felhúzom a lábaimat, és a térdeimen megtámaszkodva nézem a párnák sziluettjét. - Egy kicsit elhamarkodottan dobtam őket a vízbe. Most jól jönnének, amíg megszáradunk. Levehettük volna a huzatot, és lehetett volna törülköző. - az eleje kicsit félreérthető, ezért gyorsan hozzáteszem még a másik felét, nehogy azt feltételezze, hogy valami mást szeretnék csinálni. Szeretnék, csak nem utalok rá. - Még én sem csináltam ilyet. Sok lánnyal voltam együtt, de egyiknél sem éreztem semmit, amikor csókolóztunk. - nem biztos, hogy ez a legjobb téma, és nem is biztos, hogy pont így kellene kifejeznem magam. Megköszörülöm a torkom, és sóhajtva pillantok fel a csillagokra. - Ma egész jó volt a forgalmatok. A bátyád jelenléte sok lányt vonz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Amikor megérzem az érintését a bőrömön, nem ellenkezek, hagyom, hogy úgy helyezze, ahogy csak szeretné. Jó érzés, hogy még ezek után is hozzám ér, hogy megvan ennyi bizalom az irányomba. Nehéz páncélzatot visel, olyat, ami áthatolhatatlan, bár, mintha éppen most láttam volna meg egy apró rést rajta. Akkorát, amekkorán a kezem átfér, legalábbis a jelek szerint. Az egész testem libabőrössé válik, és bár könnyű lenne a nyárestinél hűvösebb szellőre fogni, mégis érzem, hogy nem így van. Tudom, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Ez egy...jó ötlet. - meg egy igen furcsa helyzet is. Az előző annyira spontán volt, annyira tökéletes, most viszont tudom, hogy csókolózni fogunk, és az, hogy tudom, meg azt is, hogy mennyi minden múlik ezen, megriaszt. Nem akarom, hogy rossz legyen, vagy, ami még rosszabb, hogy azt mondja, olyan, mint másokkal. Az összerombolna mindent, amit magamban felépítettem.
Az idő, mintha lelassulna, ahogy közeledik felém, szabad kezem az arcára téved, simítom az orcáját, miközben végig a szemébe nézek. Egy kicsit groteszk ez így, de nem akarom elszalasztani a pillanatot, mert bár az lenne a leghelyesebb, ha távol lenne tőlem, nem akarom elengedni. Ajkaim lassan érintik az ajkait, mintha nem találkoztak volna még, finoman érintem, kiélvezve minden pillanatot, míg csak képes vagyok rá, hogy ne legyek tolakodó, de az igazság az, hogy már az első pillanatban azt kívántam, hogy újra ott legyünk, a tóbéli csókban, így néhány udvariaskodó mozzanatot követően tudom, hogy nem tudok türelmes lenni, és a csókot elmélyítendő kérem, hogy engedjen beljebb, miközben a kezem lejjebb csúszik a hátára, és közelebb vonom magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon riasztó, amikor a fejedben a tiédtől eltérő, de ismerős hangok szólalnak meg, figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálsz, vagy éppen bátorságot csepegtetnek beléd. Az én belső hangom, Miközben finoman a stég nehéz fáira fektetem Rue-t, Miksa hangján szólal meg, és ebből már következtethetünk arra is, hogy nem éppen az a pomponokkal hadonászó, lelkes üdvrivalgás az, ami elhagyja a száját. Próbálok nem rá, és a bennem lévő kettősségre koncentrálni. Akarom Rue-t, a világomat neki adnám, hónapok óta biztosan tudom, de pont ezért is mindig hárítottam ezt a pillanatot. Nem hagyok hátra özvegyeket és árvákat. Nem leszek szerelmes. Hiába mondta Miksa is ezt, neki se sikerült kikerülnie a rá leselkedő nőt, és úgy néz ki, hogy velem is ez a helyzet.
A kezem melyet a combjára vezetett, lassan annak belső ívére vándorol, míg másik kezem a melle külső ívét érinti, beljebb azonban egyikkel se merészkedek, mert azért egy valamiben igaza van a belső hangomnak, "Danvers csak azt mondta, smárolna veled még", de azt nem, hogy tovább is kellene menni, azt egyáltalán nem. Nehezen ugyan, de elhúzom az ajkaimat az ajkairól, de nem húzódok el a testemmel. - Szeretnéd, hogy tovább menjünk? Haladhatunk lassabban is. - ma elég sok minden történt érzelmileg, és lehet ez egy elhamarkodott válaszreakció is. A filmekben mindig túlzónak éreztem a vigasztaló dugásokat, de mi van, ha ez teljesen valóság alapú? Ha az embernek tényleg megjön az igénye, hogy egy kicsit másra koncentráljon, és az pont a szexben nyilvánul meg? Rue meggyűlölne, amiért kihasználtam őt és a helyzetét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szerintem sokan vitatkoznának azzal, hogy mi a lenyűgöző és mi a bosszantó tudás, de ebben a pillanatban egyet szeretnék érteni vele. Valójában máskor is lenyűgözőnek gondoltam a tudását, ahogy egyik témát a másik után veséztük ki, több nézőpontot megvitatva, az adott témáról akár vitatkozva is, majd jót derülve saját magunkon. Ez remélem, hogy sosem fog megváltozni, és ugyanolyan szókimondó, érvekkel és ellenérvekkel teli beszélgetéseink lesznek, mint korábban voltak. Egy vallomás és két csók még nem kell, hogy mindent megváltoztasson, nem igaz? Mindenki mástól is azt kértem, hogy maradjon olyan, mint volt.
Mélázásomból a hangja rángatott ki, tudom, hogy ezt rossz hallani, és tudom, hogy ez nem egy könnyű helyzet, nem a szokásos, hanem olyan, amibe nem lehet hosszan látni lehetőségeket. Én nem látok, mást pedig nem szeretnék hamis illúzióba ringatni. Valószínűleg tényleg könnyebb lett volna, ha papnak állok, sőt, remetének, egy barlangban. Ugyanakkor sajnálnék mindent, amit elmulasztottam volna az életben, és tudom, tudom, hogy amit nem ismersz, nem hiányozhat, de biztos vagyok benne, hogy Miksa emlékeztetne. - Igazad van, a jelen sokkal izgalmasabb számunkra. - ezzel nem tudok vitatkozni, miközben puszit nyomok a hajába, és elmosolyodva konstatálom, hogy igazán jó érzés őt a karjaim között tudni. - Ez a mai az én választásom volt, a következő alkalom a tiéd.