A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858457#post858457][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.15. 20:41[/b][/url]

Morpheusszal az a gond, hogy ha egyszer hátat fordított az embernek, utána hiába is kiabálna bárki. Alapvetően jólnevelt eb, barátságos és játékos, de azért mégis utánaered, amint észreveszi a távolban a nőt, mert ki tudja, hogyan reagál a kutya közeledésére. A hó kicsit lassítja, ez mégsem olyan, mintha jégen siklana, de azért igyekszik, a labrador pedig már pórázon szalad előtte másfél méterrel félig-meddig húzva őt is nagy lendülettel. Fogalma sincs, mi kelthette fel a collie érdeklődését ennyire, amíg oda nem ér a tetthelyhez, ahol a négylábúja addigra már ledönti a lábáról a nőt. Lelassít.
- Atlas, lábhoz - szól rá határozottan a labradorra, és rövidebbre fogja a pórázt, amint az eb engedelmeskedik. Mindkét kutyája roppant barátságos egyébként, fogadni merne rá, hogy ha valaha betörővel találkoznának, még annak is farokcsóválva vetnék hátra magukat egy kis játék reményében.
- Elnézést kérek - szólal meg anyanyelvén kérve bocsánatot kezdetnek, mivel az iskolától kapott fordítógyűrű épp a kabátja zsebében pihen. Kutyái egyébként is a némethez vannak szokva és a jelnyelvhez, neki pedig eszébe sem jut, hogy esetleg angolul szóljon a collie áldozatához, annyira ösztönösen bukik ki belőle a reakció. Közelebb lépve rá is akasztja a pórázt a border collie nyakörvére, majd közli vele jelbeszéddel, hogy ez nem volt szép. Morpheus máris lesunyt fejjel pislog fel, mint aki pontosan tudja, hogy valami rosszat csinált, és hozzádörgölőzik a lábához.
- Nagyon sajnálom. Azt hiszem, valami édeset szúrt ki magának - közli végül még mindig németül, sármos, magabiztos mosollyal pillantva a nőre, és nehéz eldönteni, hogy most a mézeskalácsra gondolt-e vagy a nőre, akin azért végignéz közben. Segítőkészen nyújtja aztán a kezét. - Hadd segítsem fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858471#post858471][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.16. 07:58[/b][/url]

Örömét leli a kedves és vidám kutyával való játszadozásban. Olyan érzést él át vele, amilyenekhez hasonlót csak ritkán. Az önfeledt öröm egyfajta buborékba zárja őket, ahogy hemperegnek a hóban, mint diós kiflik a porcukorban. Azonban ennek egy szempillantás alatt vége szakad, amikor az ebet elhúzzák felőle. A látómezejében így most felbukkanó férfi pedig, feltehetően a gazdája személyesen, beszélni kezd hozzájuk. Marfa egy árva szót sem ért belőle. Szomorú kék szemeiben ez vissza is tükröződik, ahogy a móka vége miatt érzett bánat. Felkönyököl és pihegve figyeli az eseményeket, vagyis a kutyát, aki bűnbánóan les felfelé az úrra, majd tekintete megakad a másik eben és akaratlanul is rámosolyog. Hallja közben, hogy valamit talán neki mond a férfi, ám sajnos hasztalan beszél hozzá. Az iskolában az orosz, vagy a finn volt a kötelező nyelv és ő az előbbit választotta. Munkahelyén pedig az egyetem alatt tanult angolt preferálták. De németül, ha jól hallja a vele szemben álló nyelvét, egyáltalán nem tud, egy mukkot sem. - Bocsánat de, nem értem... - mentegetőzik fejét rázva, de fel egyelőre nem kel a földről, még erőt gyűjt hozzá. Az ismeretlen viselkedéséből viszont annyit kihámoz, hogy nem haragszik sem rá, sem a kutyájára. Kisvártatva a felé nyújtott kezet Marfánk ösztönösen elfogadja, s ahogyan törékeny ujjai a férfi erős karjára fonódnak, már áradnak is felé a nevezett érzései. Lenyomatában van büszkeség, magabiztos határozottság, vágyakozás, vidámság, ecsetvonásnyi aggodalom és egy olyan valami, amit nem képes azonosítani. Tömény és erős emóciók haladnak át lényén, mint valamiféle bódító, csábító parfüm illata. Ugyanazok, amik az imént ledöntötték a lábáról a nyakörvről, csak még esszenciálisabb kiadásban. Pupillái kitágulnak, ajak elnyílik hatásukra. Rövid epizód ez, ám annál intenzívebb. Ha a másik nem tartaná, biztosan megint fokhagymagerezd hátsójára huppanna. - Köszönöm...Azt hiszem - szólal meg kissé karcos hangján, miután akarattal lefejti magát a kabátba bujtatott segéd kézről. Tiszta hó lett mindene és a mézeskalácsos zacskó is valahol odalenn hever mögötte. Haja arcába hullva, kócos, havas kupacként ül fején. A csípős hidegtől és a játéktól pedig még ki is van kicsit pirulva. Lélegzete párája felhővé válva hagyja el tüdejét. Rámosolyog a férfira, majd kutyáira.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858494#post858494][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.17. 22:16[/b][/url]

Úgy tűnik, hogy a német nem különösebben nyerő ezen a vidéken. Ezzel újra és újra szembesül, meglehetősen kevés ember akadt eddig az útjába, akivel teljes lelki nyugalommal használhatta anyanyelvét, a kapott fordítógyűrűben pedig valami különös oknál fogva nem bízik. Talán azért, mert roppant keveset ért magyarul a Székesfehérváron töltött év ellenére is, így még hozzávetőlegesen sem tudja megállapítani, mennyire tökéletesen vagy éppen tökéletlenül fordítja a szerkezet a mondanivalóját, különösképpen tekintettel arra, hogy a németnek aztán igazán különálló szava van mindenre. Gyakori, hogy más nyelveken csak körülírni lehet a fogalmakat, de szó szerint lefordítani nem. Ezért sem használja, ha nem muszáj, viszont úgy tűnik, most kénytelen lesz, ha szót szeretne érteni a nővel. Már nem kezd kotorászni a gyűrű után a zsebében, hiszen a kezét nyújtja, hogy felsegítse. A köszönömöt azért megérti, azt eléggé sokszor hallotta, és biccent barátságos mosollyal az arcán, mielőtt elővarázsolná a varázstárgyat, hogy ujjára húzza.
- Csak azt mondtam, hogy úgy látom, Morpheus valami édeset talált - ismétli meg az imént mondottakat, hogy ezúttal magyarul is elhangozzanak. Megsimogatja közben a még mindig a lábánál kuksoló collie fejét.
- Ő Morpheus, ő pedig Atlas - mutatja be a két kutyát, aztán ismét végignéz a nőn. - Elnézést, mindkettő szeret játszani, Morpheus pedig siket, hiába kiabálnék utána. Ó, és én meg Thorsten Löwenherz vagyok - mutatkozik be végül. Most már kíváncsian várja itt minden alkalommal, hogy vajon ki hallott már róla és tudja, kicsoda is, vagy éppen ki nem. Izgalmas játék megtippelni, hogy vajon mi is lesz a reakció. Ezúttal leginkább arra számít, hogy nem mond semmit a neve, de úgyis mindjárt kiderül, hogy igaza van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858508#post858508][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.18. 21:54[/b][/url]

Érdekesen fogalmaz a férfi, és nem csak az eltérő anyanyelvek miatt hatnak másként szavai. Ezt állípítja meg magában, de szerényen elmosolyodik a hallottakra. Édesnek tűnik ezek szerint. Ám legyen, ha ő mondja. Hisz neki, a maga felé lévő fenntartásait most kicsit félretéve. Mert bár elég zárkózott természet, s képessége okán csodabogár még a mágusok közt is, Marfánkat azért nem ejtették fejre és igenis nőből van. Tekintete elárulja tehát, hogy értette a burkolt bókot. Nem volt nehéz felismernie, hiszem a vele szemben állóból sugárzik a flörtölési hajlam. Érzelmi lenyomatának egyik alapjegyeként ki is érezte. Meg persze az sem mellékes szempont, hogy van egy öccse, aki miatt elég jól ismeri az erősebbik nemet. - Okos kutya, tudja mi a jó neki és a gazdájának - pillant az ebre, aki mintha visszamosolyogna rá, úgy csahol egyet. A másik állatot is szépnek találja, de a collie, úgy is mondhatná, elrabolta a szívét. - Az álmok istene és az, aki vállain tartja a világot... - felhősödik el egy másodpercre tekintete - Nagyon szép nevek és találóak - jegyzi meg ezután és megérinti Morpheus, majd Atlas fejét. Az érzelmeket most kicsit blokkolja, de így is felismeri őket. Megnyugvással tölti el, hogy mindkét jószág alapvetően boldog és elégedett. - Mintha valahol már hallottam volna önről... - mondja elgondolkozva, hogy azután rájöjjön egykori kollégája, a sport rovat vezetője emlegette néha. A férfi udvarolt neki egy ideig, ám annyi gőg és kemény tesztoszteron hatotta át minden emócióját, hogy kénytelen volt hamar megálljt paracsolni az egésznek. - Ohridszki Marfa, nagyon örvendek - viszonozza a bemutatkozást anélkül, hogy ismét kezet nyújtanának egymásnak. Emellett csak rövidített nevét árulja el Löwenherz úrnak. Valami azt súgja, az is épp elegendő lesz számára. - Sűrűn szoktak errefelé sétálni? - kérdezi kedves kiváncsisággal a kutyák és a férfi közt járatva csillogó, szomorkás kék szemeit, majd míg a választ hallgatja lesöpri a havat a kabátjáról és igyekszik a haját is kicsit megigazítani. Nem olyan fontos neki a külcsíny, de egy szintet azért szeret elérni. A minimum az, hogy nem kócos és ázott, mint valami szerencsétlen veréb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858667#post858667][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.23. 21:19[/b][/url]

Úgy véli, húszas évei végén, de legfeljebb harminc körül lehet a nő, akit Morpheus a maga játékos módján nagy hévvel sikeresen ledöntött a lábáról. Csinos, ezt is hamar megállapítja, és egy magabiztos, sármos mosoly kíséretében nem csak a kutyáit mutatja be, de a saját nevét is megosztja.
- Valóban - bólogat egyetértően és elismerően. Akadt már, akinek el kellett magyaráznia, honnan is kapták a kutyái a nevüket, hiába sokkal szélesebb körben ismert név úgy általában mindkettő, mint ha mondjuk Huginnak és Muninnak nevezte volna őket. Való igaz, annak is meglett volna a maga szépsége, hiszen ők Odin hollói voltak a mitológia szerint, de az aktuális névválasztással is tökéletesen elégedett.
- Talán a germán és a skandináv mitológiából - közli a nőre kacsintva. Történetesen éppen a villámok, a mennydörgés, a vihar és a termékenység istenéről, Thorról kapta a nevét.
- Nyugodtan szólítson csak Thornak. Bár kalapács helyett hokiütővel hadakozom inkább, de hasonló végül is, csak kicsit kell hunyorítani - jegyzi meg még csak úgy mellékesen, és el is neveti magát. Zsebre dugja közben a kezét, miután kézfejére csavarta a két póráz végét, nehogy kedve támadjon újfent valakit feldönteni túlzott barátkozási hajlamában egyik ebnek sem. Azért viszonylag szabadok még így is, viszonylag hosszú pórázra engedve, ugyanis az már egyértelmű, hogy a nő, aki éppen bemutatkozik, nem fél tőlük. Láthatóan a kutyák is érdeklődést mutatnak iránta, Morpheus előbb közelíti meg ugyan, mint Atlas, de mindkettő barátságosan teszi.
- Milyen szép és különleges név. Nem találkoztam még senkivel sem, akit így hívtak volna. Mit jelent, ha szabad tudni? Jól gondolom, hogy szláv eredetű, akárcsak a családneve? - érdeklődik máris a nevet hallva, elraktározva magának. Különös, hogy magyarul beszélgetnek mégis, hiszen egyáltalán nem tűnik magyar névnek számára.
- Nem olyan régen költöztem a faluba, így még nehéz ezt megmondani, de ha rajtuk múlik, akkor sűrű lesz, és végeredményben én sem bánom, főleg ha ilyen szép hölgyek is gyakran járnak erre - válaszolja továbbra is magabiztosan mosolyogva, azt figyelve közben, ahogyan a nő éppen a haját igyekszik megigazítani. - Nem fázik? Szívesen meghívom egy teára vagy kávéra, esetleg forralt borra... még idénye van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858692#post858692][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.24. 08:50[/b][/url]

Ahogyan egyre jobban belefeledkezik a beszélgetésbe háta úgy görbül megfelé. Hajlása úgy festhet, mintha valami nagy súly nehezedne vállaira, pedig csupán örökölt gerincbántalmának jól látható tünete köszön vissza tartásán. Igyekszik kihúzni magát, de lapockái íve még így is kabát alá rejtett szárnyakra emlékeztet. Nézték már ügyetlen animágusnak miatta néhányszor, pedig távol áll tőle ez a fajta mágia. Elég neki saját képessége. - Rendben, Thor - mosolyog a férfira, miközben konstatálja, hogy jól emlékezett. Valóban a sport rovatban olvashatott, hallhatott a férfiról. - Köszönöm, az öné is kellemes hangzású - fogadja visszafogott örömmel a nevére kapott dicséretet, majd viszonozza is gyorsan. Bánatos szemei hol a vele szemben álló arcán, hol a két kutyán pihennek meg, vigyázva ne érezze egyikük sem úgy, hogy bámulja őket. Nem ér hozzájuk így most csak saját érzéseit éli meg, melyek kellemeseknek mondhatók. Szeret beszélgetni, embereket és az ő személyes történetüket megismerni. Nem hiába lett annak idején riporter. Ezért sem siet a távozással. Érdeklődés ébredt benne a villámok ura iránt, s ahogyan látja, ez talán kölcsönös. - Igen, szláv eredetű és, ha jól rémlik, a keresztnevem azt jelenti, hogy tanító asszony - feleli kissé elgondolkodva. Sosem foglalkoztatta ez a dolog, így lehet pontatlanul is mondta. Egyszer megnézte mindkét keresztneve mögöttes tartalmát, ám valahogy nem érzi egyiket sem magához illőnek. Viszont mivel szüleitől kapta őket, így feltétlen ragaszkodik hozzájuk. - Fognak, főleg ha ilyen kellemes társaságban lesz részük a hölgyeknek - reagál a bókra, ám attól tartva, hogy ezt a férfi biztatásnak venné, odahajol a colie-hoz és simogatni kezdi - Igaz Morpheus? - cirógatja tovább az állatot, aki erre válasz gyanánt megnyalogatja arcát. Marfa átengedve magán a kutyából áradó boldog örömet, jóízűt nevet, majd pár pillanat múltán, nehéz szívvel elválva új barátjától visszaemelkedik eredeti testhelyzetébe. Haja még mindig kusza, hiába próbálta helyre egyengetni rakoncátlan fürtjeit, azok nem engedelmeskednek neki soha úgy, ahogy szeretné. - Igazán kedves. Azt hiszem jól esne egy forró ital ebben a cudar időben - mosolyog a férfira, majd finoman megérinti a karját, utat nyitva az érzéseknek. Mondjuk úgy, leellenőrizve szándékait. Megrmeg a heves áramlástól, mely lényét át meg átjárja. Magabiztos és energikus. Tele erős emóciókkal, meg azzal a különös érzéssel, amit Marfánk most sem tud hová tenni. Gyorsan el is húzza törékeny kezét és elmerül a maga kis világában a másodperc tört részére. Képtelen azonosítani, vagy akár csak behatárolni amit tapasztalt. Azt sem tudja eldönteni, hogy valóban Thorból áradt az érzés, vagy a sajátja volt. Ez elbizonytalanítja. Több időre van szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858695#post858695][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.24. 19:35[/b][/url]

- Köszönöm - válaszolja biccentve a nő felé. Teljes mértékben egyet is ért a megállapítással, az anyjának abszolút remek ízlése van a neveket illetően. Egyedül Karl neve olyan, amilyen, de abba állítólag a sosem ismert nagyanyja is beleszólt. Mindenesetre a sajátjával tökéletesen elégedett. Érdeklődik aztán a nő neve felől is, mert érdekesnek találja, és kíváncsian hallgatja a választ.
- És tanít is valahol? - kérdezi meg, amint tudtára adja Marfa, hogy szláv eredetű neve pontosan mit is jelent. Még nem találkozott vele ugyan az iskolában, de hát van itt egy előkészítő is, és ki tudja, még hol és mit lehet tanítani a környéken, akár csak magántanárként is. Elneveti magát aztán, amikor a nő Morpheushoz fordul, aki meg nagyon lelkesen reagál.
- Hát igen, ők aztán bárkit képesek levenni a lábukról, szó szerint is - állapítja meg, célozva a korábbi kis közjátékra, aztán megsimogatja a labradort, ha már a border collie örvend éppen a nő figyelmének. Ne érezze szegény Atlas, hogy ő kimaradna bármi jóból.
- Nagyszerű. Esetleg van jó teázó a környéken? Különben a Mennydörgő utcában lakom, kicsit odébb van, de állítólag remek forralt bort tudok készíteni, őket meg egyébként is haza kellene vinnem. Van kedve elkísérni? - kérdezi, miután felméri a helyzetet. A kutyái valószínűleg kisebb kalamajkát okoznak bárhol, ahová beteszik a lábukat, amennyiben bárki is hajlandóságot mutat megsimogatni őket.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858997#post858997][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.29. 11:38[/b][/url]

Kerülve az újjabb véletlen vagy akaratlagos érintést áll karjait fázósan összefonva mellkasa körül, miközben sarkán lassan billeg előre-hátra. - Neem - legyint aztán szerényen mosolyogva - Az nem az én asztalom - folytatja, és ha már így alakult kicsit inkább ő igyekszik kérdezősködni. Kíváncsi rá, hogy milyennek mutatja magát a férfi, s hogy az, amit kifelé sugároz összhangban van-e léleklenyomatával. - Ön mivel foglalkozik? Jól értettem, jégkorongozó? - teszi fel kérdését, majd csak mosolyog arra amit Thor a kutyáiról közöl. - Valóban lehengerlőek - simogatja meg Atlas fejét is, akiből közben örömöt és játékosságot érez kiáradni. Talán neki is el kellene gondolkozni egy kutya örökbefogadásán most, hogy van kertje. A macskákkal sosem jutott dűlőre. Bennük túl sok az önérzet, a felsőbbrendűség és ritka, amelyik annyi szeretetet ad, amennyit egy kutya. Akadnak persze, csak ritkábbak az ilyen egyedek. - Szívesen. Esetleg még át is vehetem Morpheust, ha már ennyire megkedvelt - reagál beleegyezően a forralt borról és az addig tartó sétara való meghívásra. Amire képessége híján biztosan elutasított volna. Viszont mivel semmi olyat nem érzékelt, ami aggaszthatná, boldogan mond igen a sétára a férfival és kutyáival. Otthon csak magányosan üldögélt volna egy könyv társaságában. Vagy festett volna valamit. Ez eddig sokkal kellemesebb időtöltésnek tűnik minden különösségének ellenére, vagy épp azok miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859126#post859126][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 07:31[/b][/url]

Pokrócba csavarva ülök a tóparton, abban a reményben, hogy talán a hűvös idő segít elálmosodni, de nem, csak még éberebbé tesz. Haza kellene mennem, hátha az otthoni meleg majd olyan hatást vált ki, amilyet szeretnék, és végre sikerül elaludnom. Szeretek aludni, és utálom, hogy most nem megy. Tekintetem az égen tartva, a csillagokat kémlelem, teljesen kizárva a külvilágot, felidézve magamban a neveiket, ezt a tudást máshol úgysem hiszem, hogy kamatoztatni tudom majd. Érzem, ahogy az orrom kicsit csikizi a hideg, és éppen csak oda tudom kapni a kezem, mielőtt tüsszentenék, és ezen az egészen valamiért nevetnem kell, én magam sem értem, de jól esik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859128#post859128][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 08:05[/b][/url]

Az éjszaka csendjét a motorom bőgése rázza meg. Igen, vannak olyan állatok, akik tél közepén is előveszik a motorjukat és bőgetik. Mancika néni előszeretettel fejezi ki a nem tetszését, de pont leszarom a dolgot. Gondoltam jó fej leszek és a kevésbé lakott területek egyikét választom arra, hogy kicsit kiadjam a gőzt. Nem, nem akarok beleugratni a motorommal a vízbe, elég volt Róza autójával, csupán csak levegő kell.
És Ő.
Ezer közül is felismerem, s annak ellenére, hogy jó ideje nem beszéltünk szemtől szembe, nem bírom megállni, hogy ne menjek oda. A motort leállítom, a nemlétező sisakomat képzeletben leveszem, egy fejrázással igazítok a hajamon, majd elindulok felé. - Nem mondták még elégszer, hogy nem kellene egyedül mászkálnod esténként, Kicsi? - ülök le mellé, kicsiny távolságot hagyva közöttünk, miközben a vitet bámulom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859130#post859130][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 08:12[/b][/url]

Igen, határozottan haza kellett volna mennem, és aludni, nem pedig végignézni, ahogy megrázza a haját, de még pont annyi időm van, hogy ne nyálcsorgató idiótaként nézzek rá, hanem mondjuk úgy, mint aki normális. Ja, igen, pont az nem lenne hiteles, ha úgy néznék rá, mintha normális lennék.
- Minden mese azt mondja, hogy ha jön a sárkány, jön a lovag is, nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy gyönyörű legyek.
A becézésen megdobban a szívem, de hát ugye a hercegek meg is küzdenek a hercegnőkért, így hát most nekem is egy kicsit elérhetetlennek kell lennem, hogy egyáltalán megtudjam, hogy akar-e még engem.
- Ugye tudod, hogy ha betörik a fejed, még jól meg is verlek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859131#post859131][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 11:01[/b][/url]

- Minden hozzám hasonló idiótának kell egy igazi fejbetörés, agyrázkódással, kómával és minden fájdalommal, hogy észhez térjen, nem? - dehogynem. Mindig így járnak a magamfajták és akkor eszméletlen állapotukban álmodnak egy másik világot, ami felnyitja a szemüket, amikor pedig végre felébrednek, normálisak lesznek. Bár én utálnék normális lenni.
- Miért vagy itt? - nézek rá érdeklődve. Nem szeretem, ha egyedül van, de nem állhatok belé emiatt, mert én hagytam magára, amit valószínűleg soha nem fogok tudni jóvá tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859132#post859132][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 15:53[/b][/url]

- Ha ülve maradsz, én szívesen észhez térítelek.
Felelem bújkáló mosollyal, de nem, eszemben sincs megütni, jó, nem eszemben sincs, mert többször van hozzá kedvem, de eddig kevesebbszer cselekedtem meg, de ha ez kell, hogy normális legyen, tudok áldozatokat vállalni.
- Nem tudtam aludni. Forgolódtam, már olyan pózokat is felvettem, mintha egy komplett ördögűzés menne végbe a testembe, és semmi, így arra gondoltam, hogy futok egyet a hidegbe. De aztán rájöttem, hogy utálok futni, úgyis sétálnék, és tényleg, a pokrócot meg itt találtam, így gondoltam, ez egy isteni jel, hogy éppen itt kell lennem. Neked mi a történeted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859133#post859133][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 15:55[/b][/url]

Halkan felnevetek, mert vicces elképzelni, ahogy egy törékeny kislány megüt egy ekkora barmot, mint én vagyok. Vajon szúnyogcsípés lenne vagy méh? Mindegy, nem akarom tudni, hátha meglepődnék és egy lórúgással érne fel.
- Tea? Meleg tej? Szex? Ezek nem voltak opciók? - valahogy mind barátibbnak hangzik, mint kint futni vagy ücsörögni.
- Albert elzárta az összes piát és megtalálta az összes eldugott.. öhm cuccaimat 5 nappal ezelőtt, szóval szenvedek és mindennel is muszáj lefoglalni magamat, mielőtt bebolondulok - legalább már a hányással való tisztuláson túl vagyunk, utoljára reggel jött vissza bármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859134#post859134][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 16:00[/b][/url]

- Pisilni kell, furcsa íze lesz a számnak, és a legjobb tudomásom szerint nincs pasim.
Kivéve, amikor ugyebár azt próbálom elhitetni a világgal, hogy én vagyok Miksa, de mivel az elmúlt napokban képtelen voltam lenyelni őt, igen, ez így vicces, azóta csak Grace vagyok, és így egyre inkább rájöttem, hogy nincs ott, és furcsa.
- Becsülöm a bátorságáért, de ha ez vigasztal, nagyon jól áll a tisztaság. Már nem olyan ködös a szemed, meg megfeszült a tested, sőt, kiabálni se kiabálsz, egészen tetszel. Sára mondta, hogy a névnapján hazamentél, és, hogy elvitte Botondot. Elástad már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859136#post859136][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 16:32[/b][/url]

Torkomat megköszörülöm, majd vállaimat és nyakamat mozgatom, kissé kellemetlenül érint a nincs pasim kijelentés, de hát magamnak köszönhetem. Most kéne bocsánatért esedezni, nem? Hát remélem tőlem ezt itt most nem várja.
- Vicces, de.. nem - mosolyodom el. - Sára, amikor meglátott a nyakamba ugrott, szerintem ezzel akart időt nyerni Botondnak, hogy elmeneküljön, de a helyzet az, hogy egyetlen egy rossz szavam se volt hozzá - mondjuk ennek nem kellene meglepőnek lennie, de úgy érzem muszáj védenem magamat. - Bevolt tojva, mint én a nagypapádtól. Először Boldiként mutatkozott be azoknak, akik nem ismerik és azt hiszem ez volt az a pont, ahol be kellett látnom, hogy csóró gyerek beleesett, mint vak ló a gödörbe. De, nem úgy viselkedtek, mint a szerelmesek, szóval… nem piszkáltam - Albert és Márton is ugrásra készen voltak, mindenki totál be volt tőlem feszülve, pedig én csak a húgom névnapja miatt mentem. Nem akartam balhézni. Anya előtt sose tenném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859137#post859137][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 17:12[/b][/url]

Nagyon nehéz megállnom, hogy ne mosolyodjak el a reakciójától, ismerem már annyira, hogy tudjam, nem tetszik neki, amit hall, de hát elküldött, nem egyszer és nem először, szóval nyilván, ha eljön az ideje, akkor megbocsátok majd neki, mert szeretem, de jelen pillanatban ugye küzdenie kell, pedig a szex az egy igen csábító ajánlat volt.
- Nem? Ki vagy te és mit tettél az én Miksámmal?
Kérdezem döbbenten, amit nevetés vált fel, amikor feljön a nagypapa, és az is, hogy Botond mennyire kis szerencsétlen volt, mondjuk Sára kemény lány, hogy ennyire mély vízbe dobta a gyereket, én a nemeskei vasútállomásig jutottam, őt meg leültették egy asztalhoz m a családdal, nem irigylem.
- Szóval akkor ez is ilyen Bontovich dolog, hogy nem mutatjuk ki az érzéseinket. Ne feledd, hogy a méhem már kapott egy nagyszerű ajánlatot tíz év múlvára, addig van időd előrukkolni valami romantikusabbal. És akkor most rendben vagy a többiekkel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859138#post859138][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 17:16[/b][/url]

Piros Párduc

- Mikor megláttam Bánkit, elkapott az ideg, Sára jókor ölelt meg, azt kérte, hogy ne bántsam és tudod.. Botond nem rossz gyerek, sőt.. Nem olyan, mint én vagy Zádor - be kell látnom, hogy ha a rellonossal jött volna, az sokkal rosszabb, mint Botond.
- Naa.. - emelem a tekintetemet rá. - Édesapám óráját adtam neked, ez komolyabb kifejezése az érzéseimnek, mintha egy gyűrűt kaptál volna - és eléggé sértő, hogy nincs ezzel tisztában. Lehet, hogy nem nyaljuk-faljuk egymást mindig, mindenhol, de az az óra.. Az számomra mindennél többet ér és jelent.
- Nem - vonom meg a vállaimat lazán. Nem azért mentem, hogy bárkivel béküljek és hosszas beszélgetésbe elegyedjek. Majd egyszer, talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859139#post859139][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 17:17[/b][/url]

- Te sem vagy olyan, mint Zádor, ő gonosz, beszólt pár napja, betörtem az orrát, és most elméletileg el kell gondolkodnom a tetteimen.
Mondjuk jobb, mintha fogkefével kellene wc-ket takarítanom, de nyilván, ha erre gondolok, akkor csak a büszkeség az, ami előjön, és nem csak én voltam erre büszke, hanem Farkasházy is, láttam.
- Én pedig oda tettem, ahol a legnagyobb biztonságban van. Ne morcoskodj, tudod jól hogy tudom, csak egy kicsit büntetni szeretnélek azt hiszem, amiért elküldtél. De a bőröndbe tettem, miattad kinyitottam, és betettem.
Bele nem néztem, de meséltem már neki a bőröndről, hogy az volt minden, amit magammal hoztam a szüleim halála után, hogy benne van, minden emlékem, minden, onnan, és az órát is azért tettem oda, mert olyan különleges.
- Hazamentél, első lépés kipipálva.Azt mondják, hogy mindig a legnehezebb az első lépés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859140#post859140][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 17:18[/b][/url]

Piros Párduc

Érzem, hogy minden izmom megfeszül. - Beszólt? - bár csak egyetlen egy szó hagyja el a számat, érezhető, hogy mennyire dühös vagyok. Kezem ökölbe is szorítom. Itt az ideje annak, hogy most már én is felkeressem azt a félkegyelműt. - Büszke vagyok rád! - milyen kár, hogy nem láttam. Rohangáltam volna körbe, hogy ez az én csajom, az én csajom volt. Aztán amikor kérdőre vonja egy tanár, akkor meg bevállalom helyette. Mekkora fasz vagyok, hogy kihagyom ezeket.
A bőrönd jó, a legjobb, azt gondolom és hálás vagyok érte, hogy ennyire vigyáz rá. -Ugye tudod, hogy csak azért küldtelek el, hogy ne lásd a mélyrepülésem és védjelek? - azt gondolom, hogy ezzel nincs tisztában és ki kell mondani. Akárhányszor küldtem eddig el, mindig csak azért, mert védeni akartam. Elég szarul csinálom, azt hiszem.
- Majd meglátjuk, Mártonnal nem szóltunk egymáshoz, csak bámult, én meg próbáltam nem észrevenni. Alberttel megvagyunk, bár még azért kerül néha, amit teljesen megértek - én egy párnával fojtottam volna meg magamat, miután késsel támadtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859141#post859141][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 17:31[/b][/url]

- Kösz, jól esett, mármint, lehet, hogy szörnyű ezt így tőlem hallani, de annyira jó volt megütni, komolyan, abban benne volt minden, amit Sárával tett, amiket beszólogat, ahogy másokkal bánik, olyan felemelő volt.
Érzem, hogy túlságosan is belelendülök, az arcom is egészen kipirul tőle, és hevesen gesztikulálva lelkendezem a tettem miatt, így zavartan a kezeim mögé rejtem az arcom, és nevetve onnan pillantok ki rá.
- Tudod, meg kell tanulnom jól kezelni a rossz napjaidat. Nem lehetünk csak akkor együtt, amikor minden jó, mert az nem lenne valóságos. Tudom, hogy védeni próbálsz, de Miksa, tudnom kell, hogy milyen az, amikor neked rossz, és azt is meg kell tanulnom, hogy hogyan lehetek jó hozzád, amikor nem vagy jól, értesz ugye?
Talán egy kicsit bonyolult ez így, de ezt érzem, ez van bennem, és remélem, hogy azért sikerült neki átadnom valamit belőle.
- Utazzatok el, mint régen, vigyétek akár Botondot is, ti, fiúk, ne úgy, hogy minket is visztek, csak legyetek kicsit el, együtt, szerintem az sokat segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859142#post859142][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 17:32[/b][/url]

Piros Párduc

- Hát azért maradjunk annyiban, hogy ami most van azt inkább jobb, hogy nem láttad és nem akartad kezelni - Mártonnak és Albertnek is igaza volt. Totál lesüllyedtem. Tettem és mondtam olyan dolgokat, amiket lehet, hogy sosem fogok tudni kijavítani. Én tényleg csak védtem, magamtól, mindentől. Nem akarom, hogy miattam valaha sérüljön.
- Nem hiszem, hogy jelenleg belevágnék egy utazásba - annál azért sokkal labilisabb vagyok és senkinek se lenne jó, ha mondjuk egy hegytetőn jönne rám az agyfasz. - Először rendezem magamat, aztán a többit - már, ha lesz mit. Csak remélni tudom, hogy nem martam el mindenkit teljesen magamtól.
- Megengeded, hogy hazavigyelek? - nem szeretném itthagyni, de az itt ücsörgés nem igazán való nekem, túlságosan nyugodt, nekem pörgés kellene.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859143#post859143][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 17:39[/b][/url]

Nem ellenkezem, neki kell tudnia, hogy mi az ami jó neki, és mi az, ami nem, és éppen ezért is nem mentem el újra, amikor éreztem, hogy tényleg nem szeretne látni. Viszont nem is tettem olyat, mint más lányok, akik ilyenkor bosszúból más pasikkal vannak, ez megmérgezne minket, és távol áll tőlem. Mondjuk azt hittem az is távol áll, hogy a bőrébe bújjak, de ez még mindig a jobbik eset szerintem.
- Egy feltétellel.
Felelem komolyan, de a végén elmosolyodom, ahogy közelebb hajolok hozzá, hogy megosszam vele a bizalmas feltételt.
- Említetted ezt a szex nevű dolgot, elalvásra. Egy Grace nevű lánytól azt hallottam, hogy te olyan lábujjbegörbítősen jó vagy. Ez a feltételem, és nem garantálom, hogy korán hazamehetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859144#post859144][b]Bontovich Miksa - 2023.02.04. 17:40[/b][/url]

Piros Párduc

Kissé zavartan nézek rá, mikor a feltételt említi. Ahogy kifejtő, akkor pedig döbbenten, aztán végül mosolyogva. - Én meg azt hallottam, hogy jó sokat voltál a bőrömben.. Nem próbáltad ki milyen a dolog? - nevetem el magamat halkan, majd lassan megemelkedek és a kezemet nyújtom felé.
- Gyere Kicsi, had dugjalak ágyba - nekem az is megfelel, ha csak ott feküdhetek mellette, mert már azt is csodaként élem meg, hogy egyáltalán beenged. A motor háttuljáról lekötözöm a sisakját és a kobakjába teszem. - Te nem ülhetsz fel soha fejvédő nélkül - meg is kopogtatom a sisakot és csak azért, hogy ne oktasson ki, a saját fejemre is felteszem. - Motorozunk egyet, hogy jobban ki legyél fáradva - aztán utána meg rendezzük a sorainkat, ha neki is megfelel. A motort el is indítom, felülök, lökök egyet, hogy a kitámasztó felugorjon a helyére és előrébb csúszok, hogy Grace is felférjen.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859145#post859145][b]Kis Laura Grace - 2023.02.04. 17:45[/b][/url]

- Óóó Miksa, még a feltételezés is sértő, hogy nem. Különben is, ez egy fékezhetetlen fenevad, alig ér hozzá az ember, és bumm, máris készen áll. Mire rájöttem, hogy hogyan tudok úgy felöltözni, hogy ne gondolják azt, hogy folyton kanos vagyok, az is volt egy jó hét.
Komolyan, lányként is nehéz, sőt lehetetlen kontroll alatt tartani a tested, de olyan jó, hogy nem fiúnak születtem. Viszont az összes fiús viccet megértettem, és nem, annyira nem nagy biznisz ez az állva pisilés sem.
- De lánnyal nem voltam együtt, mert nem akartam látni, ahogy egy másik lányban vagy, ééés, rólam aztán ne pletykáljanak, hogy megcsaltak, holott nem is csaltál meg. Szóval nem, vigyáztam a testedre.
Húzom ki magam büszkén, miután felsegített, és a pokrócot hátrahagyva sétálok vele a motorig, ahol csillogó szemekkel pillantok rá. Imádok motorozni, és ezt tudja is, hiszen ő hozta az életembe, és mindig kislányos lelkesedéssel pillantok rá, amikor ez szóba kerül. Boldogan pillantok rá, ahogy ő is felhúzza a sisakját, pontosan tudja, hogy megjegyeztem volna neki, hogyha nem teszi, így elégedetten ülök fel mögé, bújok hozzá, és ölelem át. Vissza fogom őt teljesen kapni, tudom, és bízom benne, így csak megsimogatom a hasánál, jelezve, hogy indulhatunk, és nem, azt nem garantálom, hogy holnap nem fogok lógni. Tudjátok, gondolkodom a tetteimről, meg ilyenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859989#post859989][b]Gófitz Dániel - 2023.02.25. 22:25[/b][/url]

Megmondom őszintén, elég félve írok ilyen nagy neveknek, mint ez a professzor, hiszen nem tudhatja az ember milyen lesz a fogadtatás. Még a magyar professzor urak között is vannak olyanok, akik kiváló szakemberek, viszont emberileg tartok tőlük, még akkor is, ha nem bántottak még soha. Egyszerűen olyan kisugárzásuk van, ami negatív érzéseket kelt bennem, emiatt nincs bizalmam megkeresni őket még szakmai ügyekben sem.
Az Alíznak való segítséget pedig nem igazán tudom, hogy hová soroljam. Hiszen egyrészt szakmai dolog, hogy egy ilyen csodálatos képességekkel rendelkező személlyel dolgozhat az illető szakember, másrészt én valahol a saját ügyemnek is tekintem. Inkább magánemberként szerettem volna segítséget keresni, mint szakemberként, amiben nem vagyok biztos, hogy helyes.
Nem kell sokat emésztenem magam a hidegben ezen, hamar megérkezik a Galambos hölgy a megbeszélt időpontra.
Visszaköszönését egy bólintással nyugtázom, majd őszinte figyelemmel hallgatom, amit mesél. Szakmailag is érdekesek számomra a jósok, noha elsősorban a gyermekkori traumák feldolgozása a fő területem. Pont emiatt nem is szerettem volna belefolyni, nem én vagyok az az ember, aki esetleg segíthet Alíznak.
- Nagyon sajnálom...  de ne érzed magad rosszul emiatt. - Nyilván nem érdemeli meg a hölgy, hogy baj érje, azonban a varázsvilágban, ahol bármi megtörténhet teljesen elutasítóan állni a jósokhoz, egészen szűklátókörűségre vall. Ehhez persze joga van, nem tudhatjuk, hogy mi miatt gondolkodik így.
- Volt már olyan, hogy egy-egy ilyen ember visszajött hozzád, hogy igazad volt és megváltozott a véleménye? - Szalad ki a számon az újabb kérdés. Nem mindenki szeret önreflexiót tartani, mert az fájdalmas tud lenni, amikor elismeri magának az ember a hibáit és azt, hogy felelősséget kell vállalni a tetteiért.
- Vannak olyan emberek, akik még nem állnak készen arra, hogy elfogadják, amit tudsz. De ezt te tudod a legjobban... - Sajnos nem menthetünk meg mindenkit, annak ellenére sem, hogy a legtisztább szándéktól vezérelve próbáljuk. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy segíteni lehessen egy emberen, azonban elsősorban ő maga szükséges hozzá.
- Ugyan, nem vagy! - Felelem elmosolyodva. Elvégre ez egy baráti beszélgetés, természetes, hogy visszakérdez.
- Magam sem tudom megmondani, nagyon el voltam havazva. Bedarált a mókuskerék, egyetem, disszertáció írás, munka, kutatáselemzés. Élvezem csinálni, de néha sok tud lenni. - Válaszolom csendesen. Érezni lehet, hogy szenvedéllyel beszélek a hivatásomról, de attól még fárasztó. Ritkán tudom meglátogatni az édesanyám és az öcsém, de nagyon igyekszem találkozni velük. A húgaim már egészen más kérdés, ami valahol bánt is.
- A kolléga... - Kezdem zavartan kulcsra zárva a kezeim, majd a két hüvelykujjam összedörzsölve folytatom.
- Azt mondja, hogy szívesen foglalkozna Veled, hogy ha valahogyan tudnánk... tudnád bizonyítani a képességeid. Emiatt hagyott fel ezzel a területtel, mert több csaló próbálkozott hírnevet szerezni magának. - Összességében ezt sikeres válasznak élem meg, hiszen nem elutasítás érkezett. Az igazi jósoknak nincs  sok segítsége a nehézségeik közepette, hiszen a legtöbb szakember nincs semmilyen módon kiképezve arra, hogy foglalkozzon az ezzel járó nehézségekkel.
- Professor Knightnak azt hiszem, hogy csak egy-két látnok páciense van, többnyire elemi mágusokkal foglalkozik és velük kapcsolatban végzi a kutatásait is. - Teszem hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=860234#post860234][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.03.04. 14:28[/b][/url]

Martin

Túlélte a vizsgáit, de legalábbis mindet megírta, így végre ismét akad ideje egyébre is tanuláson kívül. Különös dolog egyébként is, hogy miután már önként adta a fejét erre az intézményes keretek között folyó szakmai továbbképzésre, ráadásul magántanulóként, mennyivel komolyabban vette az egészet. Az majd kiderül, hogy ez jegyekben mit jelent, bár amíg átmegy a vizsgáin, ez tulajdonképpen nem is mérvadó szerinte. A minisztériumnál mára szabadságot is kért, hogy letudja az utolsót is, és ennek örömére most egymagában ült ki a tó partjára. Zenkő már tervezi, hogy majd ünnepelnek, ha minden vizsgája sikerül, de őt ez annyira sosem hozta lázba. Sokkal jobban leköti most is, hogy parton ücsörögve egy maréknyi üveggolyót röptet pálcájával összevissza, mielőtt még kipróbálná, amiért tényleg itt van. Meg akarja bűvölni őket, hogy apró kis fényes gömböcskék legyenek, mint a muglik fényfűzérei. A nővére nem veti meg az ilyesmit, közeleg a születésnapja is, neki meg éppen valami nem túl komoly és bonyolult varázslathoz támadt kedve. A jegyzeteit tartalmazó füzetet is elővarázsolja talárja alól, amint a golyókat már szép kis kupacba halmozta a földön, abbahagyva az értelmetlen szórakozást. Olyas valamit kellene kitalálnia, amivel a golyók belsejébe sikerül szikrákat zárnia, hadd pislákoljanak végtelen ideig, mint az örökmécsesek a templomokban. A füzettel mindig hurcolt ceruzát hosszú percekig ütögeti elgondolkodva az állához, ujjai között gyakorlatilag oda-vissza ingatva, bámulva a lassan lemenni készülő napot. Lapoz is párat oda-vissza, de végül csak a pálcájáért nyúl, hogy kipróbáljon egy hirtelen ötletet. A pálcát egyetlen üveggolyóra szegezi, ízlelgetve kicsit a szót, amely talán a megfelelő, talán nem, aztán kipróbálja. A mozdulat mindig az utolsó, azt szokta a legtovább csiszolni, kezdetnek leginkább az ösztönei szokták vezérelni. Sok-sok sikertelen kísérlet utána aztán majd úgyis meglesz az igazi, de hát így tanul az ember. Most például még jó, hogy nem a tenyerén volt a golyó, hanem okosan távolabb helyezte magától, ugyanis recsegve-ropogva esik szilánkokra, mintha valaki rátaposott volna. Jó, hogy nem robbant fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=860687#post860687][b]Martin Romberg - 2023.03.13. 20:42[/b][/url]

Aznap kivételesen hamarabb végeztem a megszokottnál, ezért már a kora délutáni órákban visszatérhettem a faluba. Pedig amióta csoportvezető lettem, nem ritka a túlóra sem, amit ezúttal már nem kedvtelésből, hanem muszájból csinálok, hogy ne ússzak el a feladataimmal. Azzal a feltétellel fogadtam el az előléptetést, már ha lehet így fogalmazni, hogy folytathatom a projektjeimet, terepre is mehetek, nem csak az íróasztal mögül dirigálok, és nem veszik el tőlem a gyakorlati vizsgálatok lehetőségét. Most, hogy mindezt ki tudtam harcolni, nyugodtabb lettem, de szabadidőm a korábbinál is kevesebb maradt. Egyelőre nem jelezte MJ, hogy őt zavarná az, hogy kevesebbet találkozunk. Tudom, hogy megért és támogat ebben, és inkább elhallgatja, ha valamivel nem elégedett, úgyhogy azért frusztrál kicsit a dolog. De majd próbálom faggatni, vagy leolvasni a tekintetéből, gesztusaiból, hogy mi a helyzet, már ha sikerül. Ebben általában nem vagyok jó, de fejlődöm.
A séták a szabad ég alatt mindig is megfelelőek voltak arra, hogy kiszellőztessem a fejem munka után. Sokszor el sem tudnék képzelni ennél tökéletesebb kikapcsolódást. Csend van és nyugalom. Az év ezen szakaszában a diákok többsége inkább a vizsgázással van elfogalalva. Öregdiákként, illetve falulakóként a mai napig különleges szimbiózisban élek a kastéllyal. Érzem, tudom, ha történik odafent valami, együtt lélegzünk valamennyien a tanulókkal. Ha nem lenne naptáram, anélkül is tudnám, mikor van valamilyen ünnep, mikor milyen megpróbáltatásuk, vizsgájuk következik, hiszen a környékbeli utcákban is tapinthatóak az energiák. Ezúttal az izgalmak ideje volt itt. Az elvonulásé, a tanulásé. Aztán a bőröndök lebegtetéséé, a lustábbak végigütögették őket a macskaköveken, hogy elérjék az őket hazaszállító szerelvényeket. Igen, a falu hamarosan kiürül végre.
Néhány méterrel a tavacska széltől fodrozódó víztükrétől haladtam végig a part mentén. Elmélyült munkatársamat hamar kiszúrtam magam előtt a távolban, amint lelkesen ügyködött valamin, vagy csak az időt múlatta unalmában. Fordított esetben utálok kollégákkal összefutni munkaidőn kívül, mert tudom, mennyire kínos és kellemetlen tud lenni, de a közös projektünk miatt, amiben kivételesen a beosztottam lett - és még ízlelgetnem kell ezt a szót -, végül is elég intenzívvé nőtte ki magát a kapcsolatunk. Tudtam, hogy ma szabadságot kért, mert még hátravolt az utolsó vizsgája. Meglepő módon nem bosszantott a tény, hogy a csapatomban valaki tanul is a munka mellett, mert annak idején én is ebben a cipőben voltam, igaz, én levelezőn vállaltam be az átoktörést. De tény, hogy egy ilyen ember megléte általában nehezítheti a közös munkát, mert például ma se tudtunk úgy haladni, ahogy eredetileg terveztük. Szerencse, hogy mindig kicsit előreszaladok mindenben, ezért még bőven időben vagyunk.
- Szervusz! Na, akkor, ha jól látom, már túl is vagy rajta. Remélem, hogy nem bánatodban ültél ki ide... - néztem rajta végig alaposabban még egyszer, amikor is megpillantottam az üveggolyókat körülötte, aztán tekintetem megtorpant a porhalmon. - Nyugtass meg, hogy nem valami kísérletezésbe kezdtél - fagyott arcomra az üdvözlésnek szánt formai mosoly, s a beszédemen is hallatszott, hogy kissé elkomolyodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=861260#post861260][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.03.24. 22:14[/b][/url]

Martin

Nem számít társaságra, noha a tavacskánál azért az embert mégsem érheti különösebb meglepetésként, ha arra téved valaki. Azonban mégiscsak vége a vizsgaidőszaknak gyakorlatilag, és aki nem a réten égeti a jegyzeteit éppen annak többé-kevésbé biztos tudatában, hogy sikeresen évet léphet, az már összecsomagolt és az állomáson várja a vonatot, hogy elutazzon a szünetre. Ő leginkább ritka kivétel, mivel Bogolyfalván lakik, és még rendes diákként sem lenne rávehető semmiféle, többségében normálisnak titulált szórakozásra, magántanulóként pedig végképp nem. Főként éjszakai lénynek minősíthető, aki az erdőt és vámpírok társaságát preferálja leginkább, viszont amíg a nap lemegy, legalább valami produktív tevékenységre igyekszik szánni az idejét. A nővére közelgő születésnapjára próbál valami ideális és átgondolt ajándékot készíteni, az első próbálkozás azonban nem jár sikerrel, a másodiknak viszont még nem sikerül nekifognia, merthogy történetesen a projektvezetője hangja csendül fel a háta mögül. Ugyan nem ő a tényleges főnöke, a képességkorlátozó varázstárgyakkal foglalkozó projektet mégiscsak ő vezeti, így hát félig-meddig neki is dolgozik. Leengedi a kezét, nem próbálkozik újra a még cseppet sem kész varázslattal sem, bár lehet, hogy talán másikat kellene választania amúgy is, ami sokkal kevésbé van kísérleti stádiumban és sokkal több sikerrel kecsegtet, ezt pedig majd csiszolgatja később.
- Helló - köszön vissza, majd azért még feljegyzi ceruzával a füzetbe, hogy ez a bűbáj egyelőre nem túlságosan hatékony. Az első számú kísérlet csúfos kudarcba fulladt, egy üveggolyó bánta. Egy Reparo-val helyreállítja azért gyorsan, mielőtt még elfelejtené, majd vállat von a megállapítás hallatán.
- Úgy ismersz, mint aki valaha is abbahagyja? Bár ez egyelőre nem nevezhető sikeresnek, de majd kidolgozom. A vizsga meglett, köszönöm. Csak az időt akartam elütni, amíg leszáll az éjszaka. Te mi járatban erre? - érdeklődik holmi kölcsönösséget igyekezve kialakítani, olyan szabályokat igyekezve követni, amelyeket nem feltétlen ismer behatóan, ezért gyakran nem is honorál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=861352#post861352][b]Martin Romberg - 2023.03.26. 19:27[/b][/url]

Állva maradtam egyelőre, még ha kedvem is lett volna leülni mellé. Fentről jobban szét tudtam nézni a környéken, s az ügyködésre is kedvezőbb volt a rálátásom. Kihúztam magam, karjaimat összefontam magam előtt, szabálytalan időközönként pedig egyik lábamról a másikra helyezgettem át a testsúlyomat.
- Az eddigiek alapján elég elszánt vagy. Végül is, pont azért kerültél be a projektbe - néztem rá elismerően. Nem ismertem túl régóta ahhoz, hogy nyugodt szívvel igazat adjak neki, de megbíztam benne, s a közvetítőnk ajánlásában. Utóbbit persze nem is merném megkérdőjelezni. Tulajdonképpen a korlátozóbűbájok nem hálás terület, sokan ki akartak maradni belőle. Örülhettünk, hogy meglett rá a csapat, aki tényleg nem kényszerből viszi a feladatokat.
- Oh, akkor gratulálok - préseltem ki némi együttérzést magamból a formaiság kedvéért, de jobban belegondolva, legalább most már tudtam, hogy csak és kizárólag a munkára tud majd koncentrálni. - Mert bulizni mész? - lettem váratlanul kíváncsi az esti programjára, félretéve az alapvetően diszkrét modoromat. Mégiscsak olyan furán hangzott ez így, biztos voltam benne, hogy ünnepelni szeretne a társaságával.
- Csak járok egyet vacsora előtt. Egész nap bent ültem, ha nem tenném, becsavarodnék - próbáltam viccelődni. - Elnézést, amiért a szabadidődben is a munkát hozom fel, de gondolom eddig nem nagyon volt időd áttanulmányozni a dokumentumokat, amiket a héten küldtem. Mindenesetre, a tervezéssel jól haladtunk a többiekkel, remélem fel fogsz tudni zárkózni. Ha bármi kérdésed van, vagy segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - ajánlottam fel, ha már összefutottunk, hogy reményeim szerint mindkettőnk dolgát megkönnyítsem egy kicsit.