37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Esther Rebecca Krise összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 10. 22:07 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem.
Kinézetem.


Mindig az első a legnehezebb, és bár akkor talán nem úgy tűnik, de az első a legmámorítóbb is. Még nem akartam visszamenni a panzióba, még nem annyira kényelmes az ágy. Nem rossz, félreértés ne essék, Eloise Payne nyilvánvalóan nem engedélyez olyasmit, mely okán a vendégei nem lehetnek maximálisan elégedettek. Pusztán csak még nem a sajátom a szoba, talán sosem lesz. Viszont mosnak rám, van mindig étel, és szobaszervíz. Ezt nem nagyon szeretném társasházi életre, netalántán saját fenntartásra cserélni. Azért mindennek van egy egészséges határa. Ennek is. Így hát, idővel meg fogom szeretni.
Az első mámorító, most is, mikor a közeli pad felső támláján egyensúlyozva haladok előbb balra, majd egy kecses félfordulattal vissza jobbra, akkor is ezen elmélkedek. Az életemen, a lehetőségen, azon, hogy ezt mégis hogyan kellene jól kihasználni. Most fontos szerepe van az időnek, a jó megközelíthetőségnek, annak, hogy hogyan cselekszem. Számos opciót végigveszek, elképzelem az első találkozásunkat. Nyilván az esküvő vagy egy családi esemény nem a legjobb, inkább egy olyan pillanat kellene, ami spontán. Valami ami...
... itt van. Döbbenten állok meg a pad közepén, új pillantok a közeledő Willre, aki mintha kicsit tántorogna. Talán fáradt, késő este van, és nem mindenki lehet tele energiával. Szép szőke tincseimet hátra lendítve, arcomon boldog mosollyal libbenek előre, hogy szinte, mint egy angyal, elé szálljak, és izgatottan felpillantsak rá. Mi legyen az első szó, amit neki mondok négyszem közt? Olyan hevesen ver a szívem! Nem tudok gondolkozni, de ajkaim elnyílnak, és:
- Szia, William.
Utoljára módosította:Esther Rebecca Krise, 2022. március 10. 22:07
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 11. 16:59 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Most vagy általában?
Hangom érdeklődőd, mint aki valóban nem tudja eldönteni, hogy a testvére melyiket is szeretné egész pontosan tudni, és az igazság az, hogy valóban nem is tudom. Viszont nem zavar. Az embernek van egyfajta kisugárzásuk, kinek kedves, kinek félelmetes, kinek olyan, amiről mások tudják, hogy legyőzhető. Nekem határozott. Sőt, több is, mint határozott, egyszerűen olyan, mint aki sosem kételkedik, sosem inog meg. Egyszerűen tökéletes. Ez pedig, tudom, hogy zavaró, de az igazság az, hogy számomra igencsak élvezetes. Szeretem, ha mások zavarban vannak a határozottságomtól. Ajkaim mosolyra húzódnak, miközben a rókás szerencsekarkötőmet simítom meg.
- Csereprogram keretében most itt játszom. A színházban.
Nem is tudom, hogy tudja-e, hogy színésznő vagyok. És balerina. Rendben, balerina inkább, de itt jobban kedvelik azokat a darabokat, melyek nem balettek, így csupán csak egy darab van, és talán lesz még egy. Sokkal bizonytalanabb, mint amihez szoktam, kevésbé rendezett ez a hely, de nem bánom, ez volt a tervem, az esküvő óta pedig élesítettem minden fegyverem, és végül elértem, itt vagyok. Azt, hogy táncoljak, meg tudom oldani, úgy is, ha most több a színészet az életemben. Ezt is ki kell próbálni.
- Ha már itt vagyok, esetleg beszélgethetnénk. Szívesen meglátogatnálak titeket.
Nem akarok tolakodó lenni, nem akarom, hogy lássa, mennyire nagyon jó lenne, hogy ez a tervem, így olyan könnyedén beszélek róla, mint, ahogy a partikon szokás, felületes témák, érzelmek nélkül. A nagymamám tökéletesre nevelt, és úgy hallottam, hogy Adele hasonló hozzám, ő is tökéletes. Ha őt szereti, akkor engem is fog. Csak fel kell fedeznie bennem az értékeimet.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 12. 05:43 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Tudnom kell, hogy miért. Miért van az, hogy az előttem álló fontosabb, hogy jobb, hogy menőbb, hogy említhetőbb. Mi van William-ben, ami Nathaniel számára olyanná teszi, mint valamiféle istenséget. Véleménye szerint a börtön az csak az acélozottság iskolája. És tényleg. Ahogy így rápillantok, azt látom, hogy keményebb lett, mint eddig bármikor, mikor találkoztunk. Az esküvőn nem foglalkozott velünk cseppet sem, és ez mélységesen bántott, ám, mikor ezt Nathaniel-nek is jeleztem, ő csupán csak legyintett, azt felelve, hogy az esküvőjén majd a legkevésbé velem kíván foglalkozni. Otthagytam, ki tudja, talán úgy folytatta volna, hogy ez rám is igaz lesz, hogy akkor és ott, én sem vele vagy éppen William-mel akarok majd foglalkozni.
- Nincs itt.
Húzom el a számat én is ugyanúgy, ahogy ő, ez talán családi jellemvonás, genetika, és ahogy ő nem rám, úgy én se rá nézek ebben a pillanatban. A távolba révedek, de nem látom azt, akit keresek. Rossz ötlet idejönni, mindenki azt mondta, én mégsem fogadtam szót, mert azért dolgoztam, hogy William közelében lehessek, hogy megismerjem, anélkül, hogy más is itt lenne, és ő egyből Nathaniel-t keresi. Illetlen és tiszteletlen viselkedés az ilyen.
- A nagymama sincs.
Teszem hozzá, mielőtt még őiránta is érdeklődne. A nagypapát nem szokta említeni senki, talán azért, mert meglepően csendes és visszahúzódó, legalábbis hozzánk képest mindenképpen. Felpillantok William-re, és egyszerűen nem tudom, hogy mit és hogyan mondhatnék neki, hogy én is érdekes legyek a szemében.
- A panzióban lakom, van kedved egy ideig együtt menni?
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 12. 14:28 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Ha valamit akarok, elérem. Őt akarom. El fogom érni. Nem érdekel, hogy mekkora küzdelemmel jár, sem az, hogy mennyi mindent kell áldoznom érte. El akarom őt érni, és el is fogom. Ahogy a hangja emelkedik, úgy nyílik az én szemem is nagyobbra, ám ahelyett, hogy megijednék, összehúznám magam, vagy zavarba jönnék a feltételezéseitől, gőgösen és végtelen nyugalommal lépek közelebb hozzá. Ivott, ha nem láttam volna, és érzem, messziről. A nagypapára emlékeztet, esténként neki is kellemes alkoholos lehelete szokott lenni. Olykor a nagymamának is, de nála ez elenyésző.
- Te, te és mindig csak te. Azt tudom, hogy nem vagy ránk kíváncsi, de mi van akkor, ha én viszont kíváncsi vagyok rád? Nem körülötted forog a világ, William.
Még jó, hogy a szabad ég alatt vagyunk, mert egy ház ekkora bődületes hazugság okán már ránk omlott volna, így is, eső közeleg, hirtelen morajlik fel az ég. Merlin szeme mindent lát, ezek szerint a hazug szavakat is megérzi. Mert nekem William a világ közepe, szinte már a mániám.
- Csak én vagyok itt.
Ismétlem meg újra, ha eddig nem lett volna egyértelmű, és csak most veszem észre, hogy ahogy elkezdtem válaszolni neki, közelebb is léptem, pofátlan mód belegyalogoltam az aurájába, ami nyilván idegesítheti. Hát tegye, engem az sem érdekel jelenleg.
- Most el fogsz sétálni, gondolom. Szitkozódva. De csak, hogy tudd, még nem végeztünk.
Én nem lépek el, így ha menni akar, neki kell engem megkerülnie. Hajrá William, lássuk, hogy olyan vagy-e, mint Nathaniel. Fintorogva kerülsz-e ki, azt éreztetve, hogy jobb vagy nálam?  
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 12. 18:10 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Nem együtt nőttünk fel valóban, de egy fiútestvérrel nőttem fel, aki állandó arcot vívott velem, és őt istenítette, én pedig harcoltam a figyelméért, mígnem egészen meg nem gyűlöltem azt a testi formát nem sűrűn öltő jelenést, amit a bátyám jelentett. A gyűlölet gyötredelmesen fárasztó, idővel én magam is alábbhagytam, és új dolog foglalkoztatott, megismerni, megtudni, megérteni, hogy miért. Egyszerűen érteni, és már nem felülkerekedni. Most azonban, ahogy itt állok vele szembe, bizseregni kezd a tarkóm és a tenyerem, éppen úgy, mint mikor egy szerepre vágyom. Bármit megtennék érte, hogy én maradjak állva.
Ahogy taszít rajtam egyet, egyensúlyomból kibillent, hátratántorodom, de nem esek el. Más, aki nem töltötte az elmúlt másfél évtizedet tánccal, elesett volna, én azonban nem teszem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzek fájdalmat. Ösztönösen arra koncentrálok, hogy állva maradjak, és nem arra, hogy mit vált ez ki a lábaimba, a hátamba, sőt, hogyan értékeli az egész testem, hogy ilyen erősen és váratlanul változtatott helyet. Érzem, ahogy a bal térdem megremeg, és szívem szerint nekimennék, hogy viszonozzam a lökést, de helyette csak fújtatva felegyenesedem.
- És ha nem?
Mert vissza akartam kérdezni, de akkor éppen nem sikerült, amikor kimondta, de most, hogy bizton állok a lábaimon, vagy legalábbis el merem hinni, hogy állva maradtam, ki merem nyitni a számat.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 12. 19:15 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Miért gondolkozol így? Ez baromság.
Nem kiabálok vele, de beszélek olyan határozottan, olyan hangerővel, hogy tisztán értse, amit mondok. Hogy kiszórakozzam magam? Mégis, milyen beteg gondolat ez? Egyáltalán nem az a célom, hogy kiszórakozzam magam, hanem, hogy megismerjem, hogy megértsem azt, hogy mi történik körülöttem, hogy a tulajdon ikertestvérem miért taszít el magától.
- Én meg akarlak ismerni, de te mindig úgy viselkedsz, mintha bántottalak volna.
Nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, hogy mégis mit tettem ellene, mivel bántottam gyerekként. Én nem ismertem a szüleinket, jó neki, ő tudja, hogy milyenek voltak. A nagymama mindig csak apáról mesél, és olyan történeteket, amiket ő tudott, hogy milyen volt gyerekként, hogy mennyire határozottan akarta anyát, de milyenek voltak együtt, milyen volt az anyánk?
- Milyen volt úgy élni, hogy voltak szüleink? Hogyan nevelkedtünk? Milyen volt az illatuk? A hangjuk? Az ölelésük? Te vagy az egyetlen ember, aki erre tud válaszolni nekem, te vagy az egyetlen, aki ezt megélted, és aki emlékszik. Neked vannak emlékeid, nekem nincsenek, és azt sem engedted soha, hogy a testvéred legyek. Igazságtalan vagy, William. Rossznak állítasz be, pedig nem is ismersz. Meg szeretnél ismerni?
Félek feltenni a kérdést, és bárcsak visszavonhatnám, bárcsak inkább a saját nyelvemre haraptam volna, de túl késő, a vágy előbb dolgozott, mint, hogy a tudat fékezni tudott volna, és ebből az egészből most itt van az, amit úgy hívhatunk, baj. Ez fájdalmas lesz, tudom.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 13. 13:14 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Egyszerű ember vagyok, azt hiszem, teljesen természetes, hogy annak ellenére, amit mond, követem. Egyfelelől tényleg egy irányba megyünk, noha azt feltételezem, hogy az ő otthonuk valamelyik utcába, van, másfelől, mert beszél, és tudni akarom, hogy mit. Így tehát, szaporán téve egyik lábam a másik után, haladok, hogy utolérjem, és nagy valószínűséggel most erre a kissé kapkodós tempóra kell váltanom teljesen, ha nem akarok lemaradni. Azt nem hiszem, hogy ő lassítana, és figyelembe venné a tényt, hogy nála némiképp alacsonyabb, nőnemű egyed vagyok. Vagyis kapkodnom kell a csülkeimet, ez nem is kérdéses.
- Szerinted én akartam jönni? Egyáltalán eleve. Megfogantam, meg Nate is, de az nem az én döntésem volt, hanem az evolúcióé meg a biológiáé, meg minden olyan tudományágé és emberi testcselekedeté, ami ahhoz kell, hogy egy nőben, aki az anyád, megfoganjak én, aki meg a testvéred. Ebben a történetben nincs hibás, mert nincs száz százalékos védelem, óvszer és gyógyszer mellett is meg lehet foganni, szóval...
Tárom szét a karjaimat, és Merlinre mondom, hálás vagyok, hogy annyira jó állóképességgel rendelkezem, hogy a műveletek keresztezésekor nem köpöm ki félúton a tüdőmet, meg nem lihegek úgy, mint akit száz kutya kergetett. Szörnyen kínos lenne.
- Nem megyek. Mert köt a szerződésem, egy csomó pénzt kéne fizetnem, és miért is adnám oda olyan embereknek, akik ellopják, ha el is költhetem olyan embereknél, akik ellopják, de legalább nekem is jut belőle valami szép? Amúgy is, lehet, hogy jó fej vagyok, és kedvelnél, de lehet, hogy nem. Sosem tudod meg, ha nem próbálsz ki.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 13. 17:55 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Szívesen.
Vágom rá könnyedén, megvonva a vállaimat. Húsz éves vagyok, és valljuk be, bármennyire is szerették volna, hogy erényes jókislány legyek, azért eddig nem vártam azzal, hogy megismerjem a szexualitást. Bár, tegyük hozzá, tizenhét évesen volt vőlegényem, és akkor még ártatlan is voltam, de aztán egy hibás zsupszkulcs tett róla, hogy a házasságunk előtt húsz órával megözvegyüljek. Mondjuk azt nem így mondják, de a lényeg, hogy végül nem mentem férjhez, sőt, mi több, már csak akkor tudtam meg, hogy nem is fogok, amikor az álomszép ruhámban, a tökéletes sminkben és hajjal vártam, hogy végre elkezdődjön az egész. Elég katasztrofális volt az a nap, és sok részletére még most sem emlékszem. Jó házasság lett volna, kedveltük egymást, barátok voltunk. Will előtte nem rég került börtönbe, azóta pedig, a jelenlétében, nem lett felhozva ez az egész. Azt mondtam sokáig, hogy nem szeretnék beszélni róla, és nem is hazudtam, tényleg nem akarom senkivel megosztani ezt. Ahogy lassít, úgy próbálok én is normális tempóra váltani, és a kérdésére felnevetek.
- Nők vagyunk. A nagymamánik neveltek, és eléggé hasonlóak ők is. Azt mondják, hogy minden ugrik egy generációt, ez nálunk esélyes, Nate olyan komoly, mint a nagypapa, én meg olyan vagyok, mint a nagymama, ami nem minden esetben szerencsés.
Van valóságlátásom, tudom, hogy milyennek gondolják mások a nagymamát, és azt is, hogy olykor engem milyennek látnak. Nem kellemes, de együtt tudok élni vele.
- Ha lesznek gyerekeid, olyanok lesznek, mint a szüleitek. Adél családja milyen?
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 13. 21:17 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Ezt nem teheted vele.
Az iróniát meghallom, de nem reagálok rá, csak haladok mellette tovább. A gyűrűmet birizgálom, a kabátujjam rejtekében, valamit mindig kell kezdenem az ujjaimmal, hogy le legyenek foglalva. Segít a koncentrációban, ha tudom, hogy valamivel még foglalatoskodom. Túlteng bennem az energia. A gyűrűt nem vettem le soha, csak amikor színpadon vagyok, vagy gyakorlok. A középső ujjamon hordom, kővel befelé, így olyan, mint egy szimpla rosegold gyűrű, senki se gondolja, hogy különleges.
- Az egy dolog, ha a házasságodban rideg vagy, vagy nemtörődöm, vagy másik nővel élő, másik szobában alvó. Ezekkel az emberek egyáltalán nem is foglalkoznak, sőt, csak legyintenek rá, mert ők maguk sem különbek. Sőt, egy csomó meleg is van közöttük, nők és férfiak is, meg olyanok, akik nem tudnak egy ember mellett elköteleződni.
Nagyon kevés olyan házasság van, ahol a párok összetartottak a kötelező körökön túl is. A nagyszüleink például ilyenek, ők nagyon régóta együtt vannak, meg például Petre és Alexa is, mondjuk az ő házasságukról is tudok egy csomó olyan dolgot, amit nem akartam, de nyilván, ha az ember férjhez készül menni, akkor a tapasztalt asszonyok bevezetik annak mikéntjébe is. Én nagyon sokat tudok a házasságokról, hiszen nyilván, ha úgy néz ki, férjes asszony leszel, sokkal több mindent elmondanak, mint amikor még gyerekként néznek rád. Én is tudom, hogy kinek mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy békés hosszú életük legyen.
- De ha nem születik gyereketek, akkor Adélt kinézik. Őt fogják vádolni, azt gondolják majd, egészségtelen, hibás, hogy nem képes nem, hogy fiút, de akárcsak gyereket is szülni. Én nem hiszem, hogy te olyan ember lennél, aki a poklot kívánná a feleségének.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 15. 14:55 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Kevés dolog döbbentett meg eddigi életem során, de William kijelentései tízből nyolcat elfoglalnak, pedig életünkben nem beszéltünk összesen annyit, mint a mai estén. Nyolcat, a tény, hogy a nagyi küldött ide a nyolcadik, és aztán a kitörése el is foglalja a kilencedik helyet. William az én megdöbbenéseim döntő többsége. Valószínűleg nem éppen erre a pozícióra pályázatott szegény gyerek, de elég gyorsan kiütött minden korábbi megdöbbenést.
- Terhes volt?
Két szó. Csak két szó, amit ki tudtam nyögni, mert én erről nem tudtam semmit. A nagyi semmit sem mondott, azon kívül persze, hogy az ideérkezésemet nem tudja támogatni, és, hogy egy éppen csak városkává váló település színpadán játszani nap nap után az én helyzetemben visszaesés. Elképesztő visszaesés. De én akkor is akartam, itt akartam lenni, de arról fogalmam sem volt, hogy ekkora szart találok itt. Már elnézést. Az arcomon látszik, hogy én tényleg nem tudtam erről az egészről, a megdöbbenéstől szinte mozdulni se tudok, és először el se jut az agyamig a kérdés, csak miután már végigelemeztem minden előtte hallott mondatot. Adél terhes volt, amit nem mondtak el neki. Terhes volt. Valaki mástól. Ráadásul már az esküvőn megcsalta Will-t.
- Nincs férjem.
Felelem csendesen. ösztönösen a kabátom zsebeibe téve az kezeimet, hogy még csak esély se legyen arra, hogy esetleg a kezeimre pillant, hogy a folyamat mely szakaszában vagyok. Hiszen már húsz éves vagyok, illő volna. Köhintek egyet, és elpillantok a távolba, majd vissza rá.
- Nem tudtam Adél állapotáról, a nagyi semmit sem mondott, de igazad van, nem jogos, hogy téged hibáztatnak, én csak azt szerettem volna, ha nem esel abba a hibába, hogy nem tekinted a feleséged embernek. Sokan megteszik a környezetünkben, és nem akartam, hogy ítélkezzenek feletted.
Hogy miért nem, azt nem mondom ki, mert úgysem értené, senki se érti, sokszor én magam sem, ahelyett, hogy további magyarázkodásba fognék, rámosolygok, és tovább indulok, elvégre késő van, nem veszekedhetünk itt egész éjjel, ahogy én mentem utána, ha ő akar, akkor majd ő is jön.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 15. 20:49 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Tévedtem.
Nem szégyen az, ha elismeri az ember, hogy nem jól ítélte meg a helyzetet, viszont őszintén mondtam, hogy azért mondtam el neki, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön. Túl azon, hogy nem értem, Nate miért szereti őt jobban, szeretném tudni, hogy milyen ember, hiszen a testvérem, olyan emlékei, élményei vannak, melyek nekem sosem lesznek. Bármennyire is fájdalmas, ha ott lenne a kínálkozó alkalom, belenéznék az emlékeibe, látni szeretném a szüleimet, túl a mozgóképeken és pár mugli felvételen. Hallani a hangjukat, látni a szemük csillanását. Nagyon szeretném tudni, hogy milyenek voltak, hogyan néztek egymásra, hogyan ránk. Nálunk otthon nincsenek képek melyeken együtt vannak, mintha nem léteztek volna, mintha az apám sosem felnőttként nem létezett volna. Én ezt akarom, tudni, érezni. átélni. Illatokat szeretnék, hangokat, színeket, és azt, hogy szeressenek.
- Tudom, hogy mit várnak tőlem, ha lesz kérőm, férjhez fogok menni, és gyermekeim fognak születni.
De lássuk be, az elmúlt időszakban nem én voltam a legnépszerűbb lány. Egy év gyászt két év parkettszéli várakozás követett, a napjaimat a táncnak és a színháznak szenteltem. Otthon ismert vagyok, sőt, mi több, az egyik legfoglalkoztatottabb balerina, éppen ezért volt hatalmas felelőtlenség karrierem csúcsán idejönni. De mikor, ha nem most?
- Holnap előadásom lesz, hétkor, van egy páholy, amibe bárkit meghívhatok, mindig a rendelkezésemre áll. Ha szereted a színházat, vagy van olyan, akiről tudod, hogy szeretné...ha van kedved, nézz meg.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. március 18. 07:50 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Az nagyon jó lenne.
Tudom, hogy a férfiak jelentős része máshogy áll ehhez, mint a nők, és mást is látnak, amikor a színpadra tekintenek. Nem kényszer, csak ajánlat, próbálok nyitni felé, de nyilvánvalóan nekem, aki az életét a színpadon töltötte, kevés ötlet áll a rendelkezésemre. Balett vagy darab, válassz! Itt állva, nézve őt, és azt, ahogy mérlegeli a lehetőséget, hirtelen azon kapom magam, hogy zavar a tudat, hogy nincs más. Hogy valójában nem vagyok annyira érdekes, hogy opciókat ajánljak, hogy nem is igen éltem, és ennek okán nem is igen tudom, hogy milyen programokat lehet csinálni egy olyan emberrel, aki a testvérem, de akivel nem élek együtt. Nem ismerem őt, és minden próbálkozásom csúfos kudarc volt csupán, sokszor éreztem azt, hogy láthatatlan vagyok a szemében, ami nem segítette az önbizalmam, viszont növelte azt a negatív gombócot, ami amiatt lakozik bennem, ahogy Nathaniel áll hozzá.
- Gyere. Tényleg késő van. Melyik utcában laktok?
Csak remélni merem, hogy valóban hajlandó lesz végigjönni velem az úton, és beszélgetni még egy kicsit. Nem akarok sokat, nem akarom megváltani a világot vagy a kapcsolatunkat. Egyedül megérteni szeretném az egészet. Megismerni őt, Adélt. Egy kis szeletet szeretnék, és most még nem, de később talán elismerem és elfogadom azt, hogy hiányzik az, hogy hozzá tartozzak, hogy legyen egy masszívabb kapcsolat közöttünk.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 23. 07:59 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi Krisecsoda
Kinézetem

Mondhatnánk, hogy nem az én döntésem volt, de nem lenne igaz, mert az volt. Én mondtam, hogy nem akarok mindig parókát viselni, sem azt, hogy állandóan valamit a hajamra kenjünk. Egy egy egyszeri, közepesen tartós megoldás, ami után egyetlen főzettel visszakaphatom a tincseim eredeti színét. Ha vissza akarom kapni. Egyelőre tetszik. Inkább barnás, de bizonyos fényekben nagyon szépen tud vörösen megcsillanni, és ki tudja, még a végén inkább erre megyek tovább. Még, hogy nem hasonlítok rá, hogy inkább Alexa nénire, jó, hogy nem rögtön a nagyit mondta!
Erre a gondolatmenetre felülve, úgy határoztam, hogy ha már mindenki egy helyen van, akkor hatásos belépőt szánok az új külsőmnek, elvégre tetszett az is, ahogy Várffy odalépett hozzám, amikor hivatlanul sétálgattam a bankettjén, így ehhez igazítottam a kinézetem, a leomló, göndörített tincseket, és a hozzá illő zöld ruhát. Nem terveztem odamenni senkihez, sem a testvéreimhez, sem Adélhoz, csak sétálgattam, bókoltam az idősebb rokonoknak, és megköszöntem a dicséreteket, legyenek őszinték vagy megrökönyödöttek. Aki kérdezett, annak válaszoltam, majd tovább sétáltam. Ha nem beszélhetünk róla, ha úgy csinálunk, mintha nem volna, akkor majd én segítek, hogy az idei karácsony szelleme kicsit felidézze az anyukámat. Azonban a tömeg valamiért iszonytat, kell egy pár perc csend, így a folyosóra sétálok, hogy kicsit magam legyek, természetesen eredménytelenül, így ház szembe fordulok Willel és felé is felöltöm ugyanazt a mosolyt, mint, amit mások kaptak.  
- Beszíneztem, William. Megkaptam Boleyn Anna szerepét a színház egyik új balett előadásában. De ami ennél is jobb, Gitta Jane Seymour lesz, ami hatalmas karrieri mérföldkő neki.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 23. 19:54 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi Krisecsoda

- Nyár elejéig...végéig. Lehet, hogy kicsit vörösebb lesz még, meg kell néznünk a díszletben is.
Nem, ez nem teljesen igaz, de ő úgysem ért hozzá, így nem tudhatja, hogy ez nem éppen így működik. A vörösebb az én ötletem volt, és valójában most is vörösebbnek kellene lennie inkább, mint barnának, csak, mint ahogy a hajfestések nagy többsége lenni szokott, nem éppen úgy alakult a szín rögtön, mint hittem.
- Az biztos, hogy az évad végéig műsoron lesz a darab. A nagyi nem volt odáig érte, pedig szerintem nagyon szépen kiemeli a szemem. Kicsit kevésbé Krise-os, az igaz, de nem marad ilyen örökre.
Nem, mert előbb még vörösebb lesz. Láthatóan meghatottam a kinézetemmel, és ahogy nézem, nem éppen pozitívan, de legyünk őszinték, nekem sem tetszett, hogy azt mondta, nem hasonlítok anyára.
- Milyen érzés szabadon?
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 23. 21:10 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi Krisecsoda

- Nem tudom, élvezem. Elég sok mindenbe belefogtam az utóbbi időbe. Önkénteskedem a gyakorlaton felül is a rendelőben és kicsiknek tartok mozgásszakkört.
Nem táncot és nem is gimnasztikát, inkább valami olyat, amiben jól érzik magukat, és a sok-sok felesleges energiájukat le tudják vezetni. Kicsit táncos, de inkább szabad stílusban, ami fejleszti a mozgáskoordinációjukat. Élvezem, és közben törekszem arra, hogy megtaláljam én magam is a táncba vetett hitemet.
- Szeretném, ha a családom elfogadná, hogy nagykorú vagyok. Képes vagyok anyagilag és szellemileg is független lenni. Élvezni akarom az életet, meglelni az utamat.
Valójában szerettem volna azt az életet, amit egyetlen, rossz hoppanálás elvett tőlem, és egészen addig, amíg el nem kerültem innen, nem eszméltem rá, hogy mennyire sok minden van bennem.
- Nem tudtam, hogy kiszabadultál. Azt mondták, hogy valószínűleg évekig távol maradsz majd. Adélt meglátogattam, vagyis szerettem volna látni, de amikor odamentem, senki sem volt a házban.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 23. 21:41 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi Krisecsoda

Követem a mozdulatát, és én is Adél felé fordulok, aki láthatóan Nate társaságát élvezi. Egy enyhe féltékenység végigfut rajtam, hiszen hónapok után hazatértem, és az ikertestvérem ahelyett, hogy velem foglalkozna, inkább mást részesít előnyben, aki ráadásul nem is William. Ha ő volna, az ellen nem tudnék tenni, de, hogy Adéllal beszélget helyettem, fáj. És nem, nem Adél miatt, bárki lehetne, fájna.
- Tudok segíteni?
Nem tudom, hogy igazán mit. Anno kérte, hogy beszéljek a lánnyal, ám mire megtörtént volna, jött a börtön és én nem találtam őt otthon. Nem tudtam, hogy ennyi rossz közepette mit mondhatnék, így nem is erőltettem, de látva őt, és Willt, szeretnék segíteni.
- Természetesen. Minden egyes nap viselem őket. Kivéve itt. Nem akartam egy olyan helyre hozni őket, ahol nem beszélnek anyáról. Nem ő ölte meg apát, Will. Őt is veszteség érte, elvesztette a férjét.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 24. 07:18 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi Krisecsoda

Lázadok. Életemben először csinálok ilyet igazán, és eszméletlenül tetszik. Valószínűleg a soha ki nem tört kamaszkorom most feleszmélt, és rájött, hogy ő is ki akarja élni magát, és ő is a rendszer ellen kíván lázadni. Én pedig? A legkevésbé sem kívánom magamba fojtani őt. Hogy a családomnak nem tetszik? Őszintén, hány pubertás-dráma volt az, mely elnyerte a szülők és közeli hozzátartozók tetszését? Egy sem. Én sem kérek hát senkit jelenleg, hogy mosolyogva asszisztáljon. Tudtam, hogy ellenérzéssel viseltetnek majd, és bánom csak azt, hogy nem lett annyira vörös, mint vágytam rá. Az lett volna az igazi, karácsonyi belépő, amit megfejeltem volna azzal, hogy nem szeretek balettozni, de azért annyira őrült még én sem vagyok. Szeretem a pozíciómat, a lehetőségeimet, nem kívánom őket totálisan kiiktatni.
Engedelmesen húzódom félre, ahogy közelednek felénk, egészen közel kerülve Willhez. Eddig mindig megvolt az az ösztönös távolság, amit egy belső hang súgott. Eddig, és ne tovább, és ne tovább. Most azonban nem csak a falhoz, de egymáshoz is közel simulunk, libabőrössé válok, ahogy megérzem a meleg lehelletét a bőrömön, és áldom azt, hogy ezen a részen félhomály van. Felismerhetőek vagyunk, de senki, még talán Will sem láthatja mindazt, ami végbe megy bennem. Miért? Mit érzek? Mi ez? Miért nem vagyok bizalmasabb vele, amikor ő volt az indok, ami miatt kockáztattam a karrierem. Lássuk be, London után Bogolyfalva igen nagy visszalépés.
- Elmegyek.
Fogalmam sincs, hogy miért suttogok, de úgy érzem, hogy ez a helyes. Érintése nyomán a bőröm kimelegszik, érzem, ahogy a torkom kiszárad, ahogy megsimítom azt a részt. De hát ezt akartam nem? Közel kerülni a testvéreimhez. De mi a baj? Miért nem érzem jónak ezt? Sietve indulok tovább, csak pár perc kell egyedül, egy kis levegő, hogy utána a terveim szerint, kihúzott háttal, tökéletes rendezettséggel sétáljak vissza, és játsszam azt a szerepet, amit egész idáig természetesnek és valósnak véltem.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 25. 00:32 Ugrás a poszthoz

Kerek asztal nemlovagjai

Mint mondtam, úgy sétálok vissza, mintha az előbb nem éppen egy kisebb válságon mentem volna át, a tartásom egyenes, a lépteim légiesek, minden mozdulatomból sugárzik, hogy egy finom, művészi ág képviselője vagyok, hogy számomra ez nem megjátszott, hanem teljes mértékben természetes. Rápillantok Nate-re és bólintok egyet, elfoglalva a nekem szánt helyet a balján, és az ujjamon pihenő karikagyűrűt forgatva nézelődöm, figyelve azt, hogy vajon kik ülnek a közelben. A gyűrűt viselhetem újra az ujjamon, a legutóbbi sikertelen férjvadászat válaszaként, tényként közöltem, hogy visszakerül, és ebből nem is engedek. Özvegyként hivatkozom magamra, még akkor is, ha csak a család van jelen. Túl sok ember tartozik ide, mind potenciális veszélyforrások.
Aztán megérkezik Adél is, és szemöldökeimet kicsit összevonva követem a mozdulatait, azt, ahogy megkerüli az asztalt, és leül az ikertestvérem másik oldalára. Egy hosszú percig is nézem őket, mielőtt kicsit közelebb hajolnék és aggodalmasan, ám csak úgy, hogy ő hallja, oda ne súgjak neki.
- Ez megalázás. Bajba fogsz kerülni.
És éppen, hogy csak kimondom, máris érkezik Will, én pedig felpillantva rá, finoman megingatom a fejem, jelezve, hogy ő téved. Én jó helyen ülök.
- Az én helyem a férjem bal oldalán van, férj hiányában ezt a szerepet a nőtlen fivérem vagy legközelebb álló férfi rokonom tölti be. Nekem Nate bal oldalán kell ülnöm.
Bocsánatkérően pillantok rá, főleg azért, mert érzem, hogy ha én fel is állnék, akkor Adél nem tenné meg. Fogalmam sincs, hogy mi van most éppen közöttük, de legyünk őszinték, nem hozzák meg a kedvet a házassághoz.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2022. december 26. 08:31 Ugrás a poszthoz

Kerek asztal nemlovagjai

Megremegnek a szempilláim, ahogy Will rám förmed, és attól is, ahogy Nate keze a vállamon van. Mintha...furcsa, de azt érzem, hogy voltam már olyan helyzetben, ami kettejük közé kényszerített, de mégsem emlékszem, hogy valaha megtörtént volna ilyesmi. Odakint az előbb és idebent is olyan érzések kerítenek hatalmába, amilyenek korábban nem. Túl sokat voltam távol, túl sokat az ikertestvérem nélkül, annak érdekében, hogy a másik testvéremet megismerjem. Így egy helyen látva őket, úgy érzem, mintha megszépítettem volna a múltat. Nate és Will sok időt töltöttek együtt, kizártak engem, és én minél elutasítóbbak voltak velem, annál inkább akartam velük lenni. Ez megvan, ezt az érzést ismerem, ezt az emléket magamban hordozom, de mégis, valami más is ott van, de nem tudom beazonosítani, és frusztrál, ha nem tudok valamit.
- Blanka, úgyis szerettem volna, ha egy kicsit tudunk beszélgetni, ha jól hallottam, van egy komolyabb házassági ajánlatod. Illetlenség lenne átkiabálni az asztal felett.
Nem akarok foglalkozni ezekkel az érzésekkel. Nem ismerem őket, és biztos vagyok benne, hogy csak a hely teszi ennyire furcsává az egészet. Nincs ebben semmi rendkívüli. Will az előbb kedvesen simított a karomra, látszik, hogy próbálkozik azzal, hogy ugyanúgy a család tagja legyen, mint mindenki más, és én szeretnék segíteni neki, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Olyan rossz látni, ahogy ott áll, és néz ránk, és az is rossz érzéssel tölt el, hogy ennyi szem szegeződik ránk, pedig engem az sosem zavart, ha néznek.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 4. 08:22 Ugrás a poszthoz

Kedves Idegen

Az a baj a tökéletes házzal, hogy nem egyik napról a másikra jön el. Persze, vannak egyesek, akiknek olyan jól megy, hogy egyik nap leisszák magukat, másnap meg háztulajdonosok, de nem mi vagyunk azok. Én is hallottam a legendás ház történetét, és azt, hogy hogyan sikerült megszerezni, de valahogy engem elkerül a szerencse. Talán innom kéne? Nem. Nagyon kevéstől képes vagyok becsiccsenteni, és az nem nekem való. Azonban, ha már elkerülő szerencse, akkor had említsem meg bosszantó helyzetemet, amikor is a kedvenc bőröndöm kereke úgy dönt, hogy ő nem folytatja tovább velem az utat, és inkább önálló életet kezd, természetesen akkor, amikor a pálcám valahol az alján pihen, én pedig magassarkúban futok utána, hogy elkapjam.
- Várj már meg!
Kiálltok utána, mintha az annyira segítene, ám ahelyett, hogy megesne rajtam a szíve, egy repedésben még ugrat is egyet, hogy egyenesen egy pasas fenekébe csapódjon. Hát ez az én szerencsém, remélem évfolyamtársak leszünk és az összes óránk közös lesz. Szusszanva nézek a fenekére, nem is értem miért, és csak amikor mozdul, akkor kapom fel a fejem.
- Bocs, a kerekem elszabadult.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 4. 09:42 Ugrás a poszthoz

Kedves Idegen

Megkönnyebbülten elmosolyodom, amikor jól reagálja le, és biztos vagyok benne, hogy nem Rellonos. Kár, pedig jó lenne valaki, aki szimpatikus, akivel csak úgy összemosolygunk, beszélgetés nélkül is akár.
- Be, a városban keresek házat, de még nem találtam meg az igazit, addig meg elfogadom a felajánlott szobát, jobb, mint egy panzióért fizetni.
Abba bele se gondolok, hogy koromnál fogva nem kell feltétlenül diáknak gondolnia, de remélem azért nem hiszi, hogy magáznia kell. Hezitálok, hhg, megemlítsem-e, végül azonban elállok ettől.
- Tudsz segíteni? A pálcám a bőrönd alján van, és nem biztos, hogy kipakolnék nyílt színen.
Igen, tipikusan a női dolgaim vannak a tetején, és az ciki lenne azért itt, főleg, hogy eleve nem vagyok túl nyitott ember.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 4. 09:58 Ugrás a poszthoz

Kedves Idegen

Hálás mosollyal pillantok rá, és nagyon örülök neki, hogy nem rázott le rögtön, hogy ő aztán biztos, hogy nem. Biztos vagyok benne, hogy nem rellonos, az eridon még talán, bár ők hangosabbak, navine vagy levita lesz ez, olyan kedvesnek érzem. Tudom, hogy ez butaságnak hangzik, de szerintem tényleg van, hogy az emberekből kiárad egy érzés. És ha így van, talán belőlem sem jön ki annyira rossz. Elindulok a bőrönd felé, a következő pillanatban viszont érzem, hogy visszahúz, és ez annyira meglep, hogy engedelmesen vissza is lépek, holott ilyenkor kellene sikítanom és elszaladnom, én azonban csak, mintha így lenne természetes, simulok hozzá, és amikor a bagoly elrepül, még apró sikítással hozzá is bújok, mert erre nem számítottam. A tenyerem a hasán pihen - de még milyen hasán! - a fejem meg a mellkasán, és valószínűleg életem legromantikusabb pillanatát élem át, egy bagoly miatt. Nem kifejezetten szeretem őket, pont ezért, mert őrülten közlekednek.
- Ezt a kerékért cserébe kaptam?
Pillantok fel rá bujkáló mosollyal, mert azért elég vicces a jelenet, ahogy mi így egymásba gabalyodtunk, és ő már tovább is sétál, én meg zavartan pillantok utána. Visszavonom, simán lehet még rellonos, sőt, a nagyszerű test és a minimális romantika éppen ezt mondatja velem.
- Neked is női holmik vannak a bőröndöd tetején?
Kérdezem mellé guggolva, úgy, hogy azért semmi se látsszon ki, hát én nem olyan lány vagyok.
- Látod, olyan, mintha egy kis pöcök eltűnt volna, de szerintem menthető. Négy évesen kaptam, eléggé ragaszkodom hozzá.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 4. 10:30 Ugrás a poszthoz

Kedves Idegen

Nem tudok nem mosolyogni, sem távol lenni tőle. Észre se veszem, hogy milyen közel guggolok le mellé, hogy szinte a combunk is összeér, és érdeklődve hajolok előre, hogy megvizsgáljam a kerék állapotát, pedig lássuk be, nem sokat értek az ilyesmihez. Érdekel, és itt most nem csak a srácra gondolok, hanem arra is, hogy hogyan rakja vissza a kerekemet.
- Kértem bagoly értesítőt a kiadó házakról, ha gondolod, szívesen lemásolom neked, hátha találsz megfelelőt.
Könyökömmel a térdemen támaszkodom, és elvarázsoltan figyelem, ahogy a kerék visszakerül, majd leesik, és ezt az utóbbi tettét egyáltalán nem bánom, mert ez azt is jelenti, hogy egy kicsit tovább maradhatok itt, vele. Talán az aurája teszi, lehet, hogy az a mágikus képessége, hogy a lányokat magához vonzza, egyetlen pillanat alatt nem csak fizikai kerekük gurul el, hanem a fejükben lévő is, majd, amikor már teljesen megbíznak benne, fogja magát, és kiszipolyozza a vérüket. Rendben, ez egy kicsit fanfiction megközelítés, de azt hiszem, vállalom a kockázatot.
Az újabb nekirugaszkodással testhelyzetet vált, én pedig megnézhetem a feje tetejét is. Érzem a bizsergést az ujjaimban, hogy odanyúljak és megsimogassam azt a rengeteg hajat, ami libben, ahogy ő mozdul. Hogyan lehet egy férfinak ennyi haja? Próbálok nem a szemem előtt lebegni kezdő képekre koncentrálni, hanem arra, hogy ne látsszon rajtam, mennyire csalódott vagyok, hogy ezúttal sikerült visszahelyzenie. És, ahogy belegondolok, hogy megmentette a bőröndömet, egyikét azoknak a tárgyaknak, amikhez ragaszkodom, tényleg hálásan és vidáman elmosolyodom. Elfogadva a kezét, álló helyzetbe kerülök megint, ám nem engedem el, miközben hálásan a szemébe nézek.
- Megmentetted az életem! Köszönöm!
Mivel magas vagyok és magassarkúban vagyok, így csak kicsit kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy a vállára támaszkodva, hálám jeléül puszit nyomjak az arcára.
- Találkozunk este.
Simítom meg a kézfejét búcsúzóul, és tudom, hogy muszáj ellépnem tőle, mert bár nem hiszem, hogy egy lányokat megbűvölő fanfiction vámpír, de azért legalább a bőröndömet kipakolnám, mielőtt kiszívják a nyakam. Ellépve tőle, elindulok a folyosón, de nem tudok nem hátra pillantani, és inteni a kezemmel. Nem tudom, hogy ki vagy, te ilyen mély nyomot régen hagytak bennem.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 8. 19:07 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Amikor már úgy tűnt, hogy kezd rendeződni a kapcsolatunk, és egyre több időt töltöttem a testvérem társaságában, ráadásul Nathaniel is itt volt velem, akkor jött a nagyi, aki egész szünidőre elvitt magával. Én pedig mentem. Ellenkezés nélkül. Rossz szó nélkül. Csak mentem, hogy táncoljak. Nem csak Angliában, hanem Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, de még Japánban is. Az országok, már amennyit láttam belőlük, gyönyörűek voltak, mint mindig, a táncom jó volt, mint mindig, és az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni, jelen volt, mint mindig.
Az elmúlt napokban pedig valami más is jelen van, valami ismeretlen, de élvezetes érzés, valami olyan, amit nem tapasztaltam még, de nagyon imádom, és olyan vagyok, mint a szomjazó, még többet és többet akarok. Ezért is csak most találkozom Willel, mert mostanra megtanultam elrejteni ezt az egészet. Miért is? Nem csak azért, mert egy tanárom, mert nem engedték, hogy leadjam a tárgyát, egyáltalán nem, hanem azért, mert magamnak akarom most még ezt, mindenféle kritika és megjegyzés nélkül. Én hiszek abban, hogy jár a boldogság, még akkor is, ha ennek a családnak vagyok a tagja. Csak ez most még kicsit had legyen az én örömöm.
A távollétemben egy új hely is megjelent, vagyis, egy régi lett új, így ebbe sétálok most be, hogy a foglalt asztalhoz lépjek, és amíg várakozom rá egy cukormentes kék limonádét szürcsölgetek az étlapot böngészve, számolgatva, hogy mi fér bele és mennyi mozgásra lesz szükségem.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 8. 23:07 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Most is könyvvel érkeztem, így nem érzem hosszúnak a várakozást, sőt. Minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassak, és valószínűleg, ha lesz rá egyszer lehetőségem, akkor egy egész hétig olvasni fogok. Igen, ez csak akkor jöhetne létre, ha mindent felégetnék magam körül, minden stabil kapaszkodót elveszítenék, és ülnék a füstben, a hamukupac tetején, ami egykor az életem volt. A gondolatra akaratlan is megérintem a nyakam, a hiányzó nyaklánc helyét. Kettő lóg már csak ott, a harmadikat elhagytam, és noha tudom, hogy hol, mégsem érzek késztetést, hogy visszakérjem, még nem.
- Nincs semmi probléma, elvoltam.
Emelem fel a fehér könyvet három egyforma fekete-fehér képpel, ami nem más, mint Rumena Bužarovska - My Husband című könyve. Nem igazán tetszett elsőre, de minden lappal egyre jobban megfog, így hát most éppen ez az aktuális könyvem, amit cipelek mindenhova magammal.
- Azt hittem, előbb visszaérek, de a nagyi kicsit túl sokat kért. Hogy vagy? Adél?
Rengeteg kérdésem van, tudom, de sok minden kimaradt, és szeretném, ha utol tudnám érni magam a tényekkel. Hetekre, sőt, hónapokra kiestem, és az utóbbi időben megtanultam, hogy egyetlen nap alatt is képes háromszor fordulatot venni egy ember élete.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 9. 12:02 Ugrás a poszthoz

Wiliam.Testvérem


- Sajnálom.
Még ha nincs is a hangjában semmi megvetés, én tudom, hogy ez nem könnyű, mert nem jó, ha az embereket egymáshoz hasonlítják. Az sem jó, ha valaki a múltbéli Esthert hasonlítja a mostanihoz. Szerintem most sokkal egészségesebb vagyok, mint akkor, amikor arra törekedtem, hogy azért szeressen a saját nagymamám, mert hasonlítok rá, nem csak kívül, de belül is. Valójában nem, egyáltalán nem hasonlítunk, és ezt karácsonykor be is bizonyítottam, a lázadásom első állomásaként. Azóta persze újra olyan vagyok, mint voltam, szőke, ártatlannak tűnő, a nagyi szerint angyali lény. Újabb dolog, ami nem igaz, és olyasmi, amitől viszket a bőröm, nem akarom, hogy ezek a jelzők határozzanak meg, ahogy azt sem, hogy Willt meghatározzák.
- Még pár nap, és közelebb kerülök a nyugdíjazásomhoz.
Ez nem lehet nagy vígasz neki, de nekem remény. Alig várom, hogy huszonöt éves legyek, hogy ott álljak, és azt mondhassam, még egyszer, utoljára. Azon az estén a lehető legjobb leszek, felragyogok, a csillagom fényesebb lesz, mint valaha, én pedig elsétálok és szabad leszek, ezt vágyom nagyon.
- Özvegy vagyok.
Emlékeztetem a tényre, és saját magamat is, meg arra, hogy ennek zálogát elhagytam, amikor automatikusan a mellkasom fölé teszem a kezem. Nem korholom én sem, sőt, legyünk őszinték, az a házasság, amit el sem háltak, nem is létezik, mégis, meggyászoltam a férjemet, egy éven át feketébe és csendbe burkolózva. Egy évig nem táncoltam, ami a nagymama szerint tökéletes kiéheztetés volt. Én ajándéknak tekintettem.
- Eldöntöttem, hogy ha házasodnék, azt szerelemből tenném, kiátkoztatnám magam a családból, és földönfutóvá válnék. Hétköznapi emberré. De nem szeretnék hálátlannak tűnni, ezért még egy kicsit ki kell tartanom a Krise család mellett.
Talán meglepő, hogy így gondolkozom, én, aki nemrég még azt kérte tőle, hogy fontolja legalább meg, hogy kivel kell összeházasodnia.
- Különben is, egy halott férj és egy gallyra ment eljegyzés, lassan bekerülök a legkevésbé kívánatos arajelöltek közé. Házasok maradtok végül?
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 9. 15:35 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Carlos, válaszolnám kapásból, de megpróbálok még csak nem is gondolni rá, mert nem szabad, mert még nem lehetséges, de mégis, az az egész olyan elemi erővel csapott le rám, mintha az egész addigi életem véget ért volna, és helyette elkezdődött volna egy egészen új. Az az Esther, aki lehettem volna, most van. Távol a nagyitól, az iskola falai között, Gitta közelében, barátokkal körülvéve. Az akarok lenni, aki lehettem volna, elkezdtem vágyni a szabadságra, és tudom, hogy ha jó kislány leszek, az út végén ott fog várni rám.
- Megízleltem egy másabb életet, nehéz ezt megmagyarázni, és sokat gondolkoztam is rajta, de valahogy, nem is tudom Will, elkezdtem vágyódni, normális dolgok iránt. Akárhányszor a fényképeket nézem, anyáékat, hiszem, hogy ők is erre vágytak, normális életre. Nem anya tehet arról, hogy apa meghalt, hanem a Krise család, az a sok kényszer, ami alatt mind fulladozunk. Távol lenni a birtoktól, olyan, mint egy álom, és én nem akarok felébredni.
Nem akarok oda visszakerülni. Nem akarok újra az lenni, aki otthon voltam. Látom magam kívülről, megnéztem a régi felvételeket, amiket megfogadtam, hogy sosem nézek vissza, és látom, ahogy küzdök az elfogadásért. A testem üvölt a fájdalomtól, a lábaim borzalmas állapotban vannak, minden nagyobb mozdulatnál azt érzem, hogy beszakad a hátam. Én nem vagyok mazochista, nem vágyom erre.
- És te? Te mire vágysz, Will?
Adélnak pszichológus kellene, és egy nagy rendrakás az életében. Meg kellene erősödnie, mert legutóbbi találkozásunkkor olyan gyengének hatott, hogy azt hittem, porcelánból van.
Utoljára módosította:Esther Rebecca Krise, 2023. április 9. 15:35
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 9. 17:38 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Szélesen elmosolyodom, és érzem, ahogy kihúzódik a testem, pedig amúgy is mindig feszesen ülök, nem görnyedek, mert a nagyi megtanította, nem, nem is megtanította, belém nevelte, hogy hogyan kell ülnöm, járnom, beszélnem, öltözködnöm ahhoz, hogy méltó legyek erre a családra és a szeretetére. Én minden leckét komolyan vettem, és bár most nincs itt, és nem kellene így ülnöm, a testem megtanulta ezt, és képtelen ettől eltérő lenni. Miért is mondják, hogy hidegnek hatok? Többek között az ilyen dolgok miatt.
- Már egy év, Will, de nagyon jó év volt.
Tényleg nagyon szerettem ezt az évet, egyszerűen más világ volt. Az elején féltem, mert Gitta másik házba került, de együtt voltunk, a szünetekben és a színházban, és kapott nagyobb szerepeket is, és ő is olyat tanul, amit szeret csinálni, végre azt érzem, amit mindig is akartam, és ez az évkezdés csak hab volt a tortán. Fura mégis, ahogy kiszárad a szám arra, hogy a családomon kívül senki se fog úgy ragaszkodni hozzám. Az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, majd sűrűn pislogva próbálom legyőzni azt a testemen végigfutó hideget, amit ez a mondat okoz. Nem akarok fogoly lenni, de nem értem, hogy miért érzem ezt. Nem emlékszem, és mégis, valami rettegéssel fog el. Butaság, hormonok, biztos csak a nagy izgalom, inkább kifújom a levegőt, és felpillantok rá.
- Nem kellene Adéllal maradnod. Nem egy irányba tart az életetek. Inkább a válás. Gyereked lehetne olyantól, aki, nos kompetensebb a témában. Adél, ő valószínűleg retteg, én is rettegnék, ha ilyen tragikus lenne a testem reakciója a terhességekre.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 9. 18:52 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


Nézem őt, ahogy hívja a pincért, majd a kérdésére bólintok egy aprót. Ha már egyszer kimondtam, akkor miért is ne folytathatnám. Én a semmi tapasztalatommal majd biztos hiteles forrás meg kompetens válaszadó tudok lenni ebben a kérdésben.
- Igen, külső szemlélőként ezt látom és ezt gondolom. Adélnak szüksége lenne arra, hogy megerősödjön, nyomás és követelményrendszer nélkül, hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Sosem éreztem magam boldogtalannak, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, az életemben erős tragédiák, vakfoltok, amik nagyon zavarnak, főleg, ha ő egy bizonyos távolságon belül kerül, de mégis, most őszintén azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. A magam ura, döntéseket hozok és felelősséggel vagyok irántuk. Nem a királylány vagyok, akit búra alatt tartanak, míg el nem hervad.
- Ha Adél ebben az állapotában marad, ha enged az elvárásnak, hogy legyen gyerek, nem fogja őt szeretni, és nem fog téged sem szeretni, mert kényszernek éli majd meg az egészen, hibának, börtönnek, és szenvedni fog, pedig olyan szép volt az esküvőtökön.
De már nem látom azt az Adélt, már inkább riasztónak tűnik, egy nagyon szomorú embernek, aki miatt a saját szívem is, hiába van tele reménnyel és boldogsággal, belesajdul. A pincér ideérkezik, én pedig gyorsan leadom azt a soványnál kicsit bővebb rendelést, amit kiszámoltam fejben. Rengeteget kell edzenem majd, de nem érdekel, néha nekem is megjár ez.
- Pedig ez egészséges lenne mindenkinek, neki is, a babának is. A teste nem fogadja be, talán mentálisan ő is ellenáll, a csalódások és veszteségek miatt. Olvastam, hogy béranyának olyan nőket érdemes felkérni, akiknek már legalább egy egészséges utódjuk van. A nagynénéink között van fiatalabb is, aki alkalmas lenne rá, sajnos a mi korosztályunkból még senkinek sincs gyereke, hogy korban közelebb álló legyen a báranya. De megnézhetjük a családfát, hátha valaki akad, aki alkalmas. Talán, ha lenne egy név, olyan, akit ismer, akkor jobban átgondolná.
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 9. 22:59 Ugrás a poszthoz

William.Testvérem


- Ne haragudj, én próbálkozom, Will.
Pillantok rá bocsánatkérően, mert nem szerettem volna megsérteni, pontosan tudom, hogy mi volt a munkája, és nem azért mondtam, hogy bántsam, hanem, hogy megmutassam neki, hogy én komolyan veszem ezt.
- Próbálok segíteni, ezért olvastam erről, hogy ne javasoljak felelőtlenül megoldást, amibe kapaszkodnátok, majd kiderül, hogy ez az egész valamiért nem lehetséges. Emellett pedig gyógyítónak tanulok én is, érdekel ez a terület.
Egy részem azért választotta ezt, mert Will a testvérem, és szerettem volna olyan témákat is felhozni, amiről ketten tudunk beszélni, másrészt szeretnék ezen a területen tevékenykedni, valóban segíteni, miután már nem leszek táncos. Olyan területet választottam, ami távol van a tánctól, de hasznos, mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak.
- Jó de Júlia... hozzá érzelmek és emlékeke kötnek mind a kettőtöket, ezért nem alkalmas. Én is nemet mondanék, ha a férjem egy olyan embert vetne fel a gyerekünk kihordására, akivel intim viszonya van, akkor is, ha ezt elfogadnám, hogy viszonyuk van.
Remélem, hogy nálunk nem lenne, ha egyszer lesz férjem, szeretném, ha ketten lennénk a házasságunkban, de nem ítélem el őket azért, mert náluk máshogy jó, az emberek egyéniek, és csak az a legfontosabb, hogy nekik jó legyen. Ezért válaszolok teljesen nyugodtan neki.
- Még mindig áll az, hogy beszélgetek vele én, ha szeretnéd.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Esther Rebecca Krise összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel