Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Éppen beköltözött a Mennydörgő utca egyik meglehetősen impozáns házába, úgyhogy végre a kutyái is vele vannak. Ennek örömére indultak sétálni. Egy labrador és egy border collie büszke tulajdonosa, és mindkét ebnek pont olyan irdatlan nagy mozgásigénye van, mint neki. Van nála póráz is, jelenleg azonban kabátja zsebében található. Itt már szabadon engedte a jólnevelt négylábúakat egy kis játékra, miután megbizonyosodott róla, hogy senkit nem lát a környéken. Nem bánt senkit sem Morpheus, sem Atlas, viszont sajnos akadt már kellemetlen tapasztalata nem túl kutyabarát emberekkel, akik nehezményezték az állatok barátságos voltát, pedig mérete ellenére valóban ártalmatlan mindkettő. Egyik sem házőrzőnek lett nevelve, sokkal inkább nevezné őket a barátainak. Nagyra nőtt kis kedvencek. Eldobja a teniszlabdát, ami berepül a közeli bokrok közé, a kutyák pedig lelkesen szaladnak utána, hogy aztán Atlas hozza vissza ezúttal, büszkén, hogy ő találta meg. Zsebéből jutalomfalatot kotor elő, de még nem tartja a kutyák elé.
- Jó kutya. Ül - mondja széles vigyorral, egyidejűleg jelelve is a szavait az ebeknek, és megvárja, amíg mindkettő leül ügyesen. Atlas üres tenyerébe ejti a labdát, száját kitátva, majd meg is kapják a jutalomfalatot. Atlas legalábbis lelkesen nyalja végig a tenyerét, csámcsogva aztán a falaton. Thor kissé fel is vonja a szemöldökét, fejét kissé oldalra döntve pillant a kutyára kérdőn, hogy mégis miért eszik ilyen illetlenül. Morpheus közben a levegőben szaglászik, és szinte alig érdekli a jutalomfalat, bár elveszi, amikor felé nyújtja, valami más sokkal jobban érdekli. Furcsállja is kicsit, hogy vajon mi kelthette fel a collie érdeklődését. Talán valami állatot érezne a közelben, amivel játszani akar? Roppant barátságos, előfordult már, hogy mókusokkal próbált például barátkozni vagy sündisznóval, ami annyira azonban nem volt rá kíváncsi sajnos. Pár pillanat múltán azonban egy ismeretlen nő tűnik fel a tavacska környékén, Morpheus pedig kíváncsian és lelkes farokcsóválás közepette indul felé. Utána meg aztán hiába kiabál, hiszen az eb teljesen siket. Atlast határozottan inti magához, a colliet pedig azelőtt próbálja utolérni, hogy esetleg ugrálni támadna kedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Morpheusszal az a gond, hogy ha egyszer hátat fordított az embernek, utána hiába is kiabálna bárki. Alapvetően jólnevelt eb, barátságos és játékos, de azért mégis utánaered, amint észreveszi a távolban a nőt, mert ki tudja, hogyan reagál a kutya közeledésére. A hó kicsit lassítja, ez mégsem olyan, mintha jégen siklana, de azért igyekszik, a labrador pedig már pórázon szalad előtte másfél méterrel félig-meddig húzva őt is nagy lendülettel. Fogalma sincs, mi kelthette fel a collie érdeklődését ennyire, amíg oda nem ér a tetthelyhez, ahol a négylábúja addigra már ledönti a lábáról a nőt. Lelassít.
- Atlas, lábhoz - szól rá határozottan a labradorra, és rövidebbre fogja a pórázt, amint az eb engedelmeskedik. Mindkét kutyája roppant barátságos egyébként, fogadni merne rá, hogy ha valaha betörővel találkoznának, még annak is farokcsóválva vetnék hátra magukat egy kis játék reményében.
- Elnézést kérek - szólal meg anyanyelvén kérve bocsánatot kezdetnek, mivel az iskolától kapott fordítógyűrű épp a kabátja zsebében pihen. Kutyái egyébként is a némethez vannak szokva és a jelnyelvhez, neki pedig eszébe sem jut, hogy esetleg angolul szóljon a collie áldozatához, annyira ösztönösen bukik ki belőle a reakció. Közelebb lépve rá is akasztja a pórázt a border collie nyakörvére, majd közli vele jelbeszéddel, hogy ez nem volt szép. Morpheus máris lesunyt fejjel pislog fel, mint aki pontosan tudja, hogy valami rosszat csinált, és hozzádörgölőzik a lábához.
- Nagyon sajnálom. Azt hiszem, valami édeset szúrt ki magának - közli végül még mindig németül, sármos, magabiztos mosollyal pillantva a nőre, és nehéz eldönteni, hogy most a mézeskalácsra gondolt-e vagy a nőre, akin azért végignéz közben. Segítőkészen nyújtja aztán a kezét. - Hadd segítsem fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik, hogy a német nem különösebben nyerő ezen a vidéken. Ezzel újra és újra szembesül, meglehetősen kevés ember akadt eddig az útjába, akivel teljes lelki nyugalommal használhatta anyanyelvét, a kapott fordítógyűrűben pedig valami különös oknál fogva nem bízik. Talán azért, mert roppant keveset ért magyarul a Székesfehérváron töltött év ellenére is, így még hozzávetőlegesen sem tudja megállapítani, mennyire tökéletesen vagy éppen tökéletlenül fordítja a szerkezet a mondanivalóját, különösképpen tekintettel arra, hogy a németnek aztán igazán különálló szava van mindenre. Gyakori, hogy más nyelveken csak körülírni lehet a fogalmakat, de szó szerint lefordítani nem. Ezért sem használja, ha nem muszáj, viszont úgy tűnik, most kénytelen lesz, ha szót szeretne érteni a nővel. Már nem kezd kotorászni a gyűrű után a zsebében, hiszen a kezét nyújtja, hogy felsegítse. A köszönömöt azért megérti, azt eléggé sokszor hallotta, és biccent barátságos mosollyal az arcán, mielőtt elővarázsolná a varázstárgyat, hogy ujjára húzza.
- Csak azt mondtam, hogy úgy látom, Morpheus valami édeset talált - ismétli meg az imént mondottakat, hogy ezúttal magyarul is elhangozzanak. Megsimogatja közben a még mindig a lábánál kuksoló collie fejét.
- Ő Morpheus, ő pedig Atlas - mutatja be a két kutyát, aztán ismét végignéz a nőn. - Elnézést, mindkettő szeret játszani, Morpheus pedig siket, hiába kiabálnék utána. Ó, és én meg Thorsten Löwenherz vagyok - mutatkozik be végül. Most már kíváncsian várja itt minden alkalommal, hogy vajon ki hallott már róla és tudja, kicsoda is, vagy éppen ki nem. Izgalmas játék megtippelni, hogy vajon mi is lesz a reakció. Ezúttal leginkább arra számít, hogy nem mond semmit a neve, de úgyis mindjárt kiderül, hogy igaza van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy véli, húszas évei végén, de legfeljebb harminc körül lehet a nő, akit Morpheus a maga játékos módján nagy hévvel sikeresen ledöntött a lábáról. Csinos, ezt is hamar megállapítja, és egy magabiztos, sármos mosoly kíséretében nem csak a kutyáit mutatja be, de a saját nevét is megosztja.
- Valóban - bólogat egyetértően és elismerően. Akadt már, akinek el kellett magyaráznia, honnan is kapták a kutyái a nevüket, hiába sokkal szélesebb körben ismert név úgy általában mindkettő, mint ha mondjuk Huginnak és Muninnak nevezte volna őket. Való igaz, annak is meglett volna a maga szépsége, hiszen ők Odin hollói voltak a mitológia szerint, de az aktuális névválasztással is tökéletesen elégedett.
- Talán a germán és a skandináv mitológiából - közli a nőre kacsintva. Történetesen éppen a villámok, a mennydörgés, a vihar és a termékenység istenéről, Thorról kapta a nevét.
- Nyugodtan szólítson csak Thornak. Bár kalapács helyett hokiütővel hadakozom inkább, de hasonló végül is, csak kicsit kell hunyorítani - jegyzi meg még csak úgy mellékesen, és el is neveti magát. Zsebre dugja közben a kezét, miután kézfejére csavarta a két póráz végét, nehogy kedve támadjon újfent valakit feldönteni túlzott barátkozási hajlamában egyik ebnek sem. Azért viszonylag szabadok még így is, viszonylag hosszú pórázra engedve, ugyanis az már egyértelmű, hogy a nő, aki éppen bemutatkozik, nem fél tőlük. Láthatóan a kutyák is érdeklődést mutatnak iránta, Morpheus előbb közelíti meg ugyan, mint Atlas, de mindkettő barátságosan teszi.
- Milyen szép és különleges név. Nem találkoztam még senkivel sem, akit így hívtak volna. Mit jelent, ha szabad tudni? Jól gondolom, hogy szláv eredetű, akárcsak a családneve? - érdeklődik máris a nevet hallva, elraktározva magának. Különös, hogy magyarul beszélgetnek mégis, hiszen egyáltalán nem tűnik magyar névnek számára.
- Nem olyan régen költöztem a faluba, így még nehéz ezt megmondani, de ha rajtuk múlik, akkor sűrű lesz, és végeredményben én sem bánom, főleg ha ilyen szép hölgyek is gyakran járnak erre - válaszolja továbbra is magabiztosan mosolyogva, azt figyelve közben, ahogyan a nő éppen a haját igyekszik megigazítani. - Nem fázik? Szívesen meghívom egy teára vagy kávéra, esetleg forralt borra... még idénye van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Köszönöm - válaszolja biccentve a nő felé. Teljes mértékben egyet is ért a megállapítással, az anyjának abszolút remek ízlése van a neveket illetően. Egyedül Karl neve olyan, amilyen, de abba állítólag a sosem ismert nagyanyja is beleszólt. Mindenesetre a sajátjával tökéletesen elégedett. Érdeklődik aztán a nő neve felől is, mert érdekesnek találja, és kíváncsian hallgatja a választ.
- És tanít is valahol? - kérdezi meg, amint tudtára adja Marfa, hogy szláv eredetű neve pontosan mit is jelent. Még nem találkozott vele ugyan az iskolában, de hát van itt egy előkészítő is, és ki tudja, még hol és mit lehet tanítani a környéken, akár csak magántanárként is. Elneveti magát aztán, amikor a nő Morpheushoz fordul, aki meg nagyon lelkesen reagál.
- Hát igen, ők aztán bárkit képesek levenni a lábukról, szó szerint is - állapítja meg, célozva a korábbi kis közjátékra, aztán megsimogatja a labradort, ha már a border collie örvend éppen a nő figyelmének. Ne érezze szegény Atlas, hogy ő kimaradna bármi jóból.
- Nagyszerű. Esetleg van jó teázó a környéken? Különben a Mennydörgő utcában lakom, kicsit odébb van, de állítólag remek forralt bort tudok készíteni, őket meg egyébként is haza kellene vinnem. Van kedve elkísérni? - kérdezi, miután felméri a helyzetet. A kutyái valószínűleg kisebb kalamajkát okoznak bárhol, ahová beteszik a lábukat, amennyiben bárki is hajlandóságot mutat megsimogatni őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Csodálkozom, hogy egy akkora telken nincs saját medencéje - állapítja meg, amint észreveszi a nőt. Nem most jár itt először, de mégis ez az első alkalom, hogy nem valamelyik páciensét kíséri, mert a víz révén megfelelőbben tudnak haladni a rehabilitációval. Leül a kisebb medence szélére, lábát belelógatva a vízbe, majd komótosan lóbálja meg hullámokat generálva ezzel.
- Üdv - köszön is végül jobbját egészen a homlokáig emelve, hogy aztán hevenyészetten szalutáljon. Viccesnek tűnik valamiért, főleg a múltkori beszélgetésük után, amelyben olyan sok tengerrel és vízzel kapcsolatos képet használt a nő, hogy az se lett volna furcsa, ha kiderül, maga is tengerész lenne, ha nem tartaná vissza a neveltetése. Igaz, tanár lett így is, ami szintén nem férne bele ebbe. Kiderül a végén, hogy több meglepetéssel tud szolgálni, mint ahogy gondolta volna. Pedig olyan egyszerű elkönyvelni a karót nyelt arisztokratának, aki a neve és címe okán büszke a semmire és hordja fenn az orrát. Talán még tényleg képesek lesznek elviselni egymást. Azt egyébként kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy a nő mennyire más oldalát mutatja, miután néhány pohár bornak hála kiöntötte a lelkét és már nem úgy néz rá, mint aki tekintettel megfojtaná, ha tehetné. Sőt, azért vannak itt, mert mindenáron ki akarta próbálni, nem használ-e az elemi mágiája többet, mint amúgy a bájital és minden életmódbeli alkalmazkodás, ami a saját gyógyítója szerint a legtöbb, amit tehet. Na persze azzal együtt, hogy nem iszik egyáltalán alkoholt, de hát miért mondana le mindenről? Ugyan, akkor már élni is fölösleges, ha nincs az embernek semmi káros szokása. Sötétkék fürdőnadrág van rajta, és egy szürke törölközőt hozott még magával, amit felcsavarva rak le maga mellé, csak később lesz rá szükség úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ugyan, mit ne tudna megoldani egy megfelelően képzett varázsló? - kérdez vissza pimasz mosoly kíséretében. Közben továbbra is komótosan lóbálja a lábát, tenyerét maga mellett a földön nyugtatva dől kissé hátra ültében.
- Nem másnaposan egészen jól, köszönöm - felel a következő kérdésre, s egyelőre élvezi a vizet, még a szemét kicsit hosszabb ideig hunyja le, így épp lemaradva arról, hogy a nő beugrik a vízbe. Pusztán a csobbanásból és a vádlijáig emelkedő hullámokból érzékeli és állapítja meg, hogy aztán szemét kinyitva a grófnőre pillantson. Különös, hogy micsoda változáson ment át azóta a nagy vallomás óta, ami pár pohár ital után csak úgy kibuggyant belőle nem is olyan régen. Abban kifejezetten igaza volt az öccsének, a karó nélkül egészen kellemes társaság.
- Az összes szóviccet el fogja sütni, ami csak eszébe jut, igaz? - neveti el magát, miután már úgyis kérdőn felvonta a szemöldökét. Nem kell kérvényt benyújtani, hogy pillanatokon belül ő is elmerüljön a vízben, majd felbukkanva beletúr a hajába jobb kezével, hátra igazítva sötétebbnek tetsző hajtincseit.
- És mik a tervek, ha szabad kérdeznem? A vízben fogunk ugrálni, mint valami nyugdíjas klub már megfáradt tagjai? - érdeklődik. Tényleg fogalma sincs, mit is tervez a nő, talán csak a medencébe nem fojtja bele, mert hiszen ahhoz mégiscsak akadna itt egy-két kósza szemtanú, és milyen hatással lenne a már egyébként sem makulátlan Erdődy névre a dolog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Na de grófnő... - szólal meg egyelőre csak elvigyorodva ezen a válaszon. Összességében kifejezetten szórakoztatónak találja Hella hirtelen igyekezetét, noha tudomása szerint a nő nem tanult gyógyító, amitől még inkább csak kétséges hatású házi praktikák sorára számít legfeljebb, holmi homeopátiával ötvözve illóolajokkal és kristályokkal, amelyek állítólag gyógyítanak. Az anyja is esküszik a maga örökölt praktikáira, éppen csak még mindig kérdéses, hogy bármelyiknek van-e valami haszna. Az ágy alá pakolt eukaliptusz meg hócserje ágak hatékonyságában például kifejezetten kételkedik. Elneveti aztán magát az újabb szóviccen, amit a nevéből farag a nő, de nem kommentálja. Már úgyis biztos benne, hogy az összes ilyet hallani fogja, amíg csak beszélőviszonyban vannak. Ki tudja, mindez meddig tart aztán. Kíváncsisággal vegyes kétkedéssel tesz eleget a kérésnek, igyekszik elengedni magát, bár már attól is újra nevethetnékje támad, hogy a nő a vállához ér. Végül el is neveti magát.
- Ne haragudjon, de ez így... - nem fejezi be a mondatot. Nem is igazán tudja megfogalmazni, miért annyira furcsa az egész. Részben az is az, hogy a nő hirtelen segíteni igyekszik, mindezt pedig meglehetősen éles váltás előzte meg, részben pedig ez az egész elemi mágiás dolog. Különben is a köszvénye nem olyasmi, amitől valaha is megszabadulhatna, ám remekül karbantartható. Legvégül pedig meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát így, főleg, hogy nemrégiben a nő még egy kiskanál vízben is szívesen megfojtotta volna.
- Kissé szürreális - jelenti ki végül, megrázva a fejét, és inkább lemerül a víz alá, majd pillanatokkal később újra felbukkan és vizes haját hátra simítva a medence szélének támaszkodik. - Meséljen inkább arról, ha nem bánja, hogyan derült ki, hogy elemi mágus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ejnye... úgy veszem észre, szegény Nimród sok mindenről tehet - állapítja meg, amint már arról beszélnek, hogyan is mutatkozott meg először a nő ereje. A medence szélének dőlve máris újra a helyzet magaslatán érzi magát. Igyekszik nem túl komolyan venni Hellát, elégnek tűnik az is, hogy ő véresen komolyan veszi saját magát, ezért is kommentálja a témát viccelődve.
- Ó, ez az, amit... hogy is olvastam? Elalszik az elem? Van egy-két diák az iskolában, aki elemi mágus, de inkább hagyjuk is, nem terveztem a gyógyítás kihívásairól és buktatóiról tartani előadást, szóval... vihar volt, megmentette Nimródot és aztán évekig nem használta. Ismét Nimródot kellett megmentenie, amikor újra előjött? Nem kavar túl sok bajt a testvére? Féltenem kellene tőle a nővéremet? - kérdezi elvigyorodva, a fejét csóválva. Végtére is az is a nő testvérének köszönhető gyakorlatilag, hogy most itt vannak és Hella mintha már nem akarná tekintettel fojtani bele egy kiskanálnyi vízbe. Vagy mindjárt itt végezné a medencében, ha tovább kommentál mindent is? - Vagy eleve minden Erdődy-vel ilyen sok baj van? Tudja, csak érdekel, mire számítsak.