Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Értem.
Bocsánatot kellene kérnem, tudom, de most valahogy előjött belőlem az az "én egy Vajda vagyok" én, amit nem mindenki szeret. Olykor én sem. Nem a családomat, félreértés ne essék, mert őket imádom és boldog vagyok, hogy az életük része lehetek, hogy a vezetéknevem az övék, hogy velük nevelkedtem, de a személyiségemnek van egy olyan belém nevelt, vagy talán a génjeimben hordozott felsőbbrendűség érzete, ami miatt meg kell mutatnia, hogy a szabályok nem mások, mint csak tájékoztató jellegű ajánlások. A szerencsém talán annyi, hogy nem olyan sokszor jönnek ezek elő nálam. Az esetek túlnyomó többségében képes vagyok totálisan normális lenni.
- Oh, szívesen.
Bár furcsa, hogy le kell írnom, hogyan is néz ki, hiszen, ha jól tudom, ő az, aki vezeti ezt a helyet, szóval ha azt mondom, hogy "Lilit keresem", azt gondolnám, hogy egyből a főnök arca ugrik be az embernek. A művelet megkezdéséhez lábujjhegyre szökkenek és még úgy is egy kicsit a fejem fölé mutatok.
- Körülbelül ilyen magas.
Aztán visszaereszkedek, mert mégsem állhatok így egész nap, elvégre ennyi elég is volt a magasság meghatározásához.
- Combközépig érő festetlen mogyoróbarna haja, zöld szemei, az átlagosnál kicsit sötétebb bőre és riasztóan vékony dereka van. A gyűrűsujján egy akkora köves gyűrű, hogy az ember azt hinné, letörik az ujja alatta. Többnyire sportosan öltözködik, mert állandóan rohangál. Színésznő, művházvezető, ilyen funkciókkal van most a településen. December elsején férjhez megy az unokatestvéremhez, Richárdhoz, és kellene egy anyagdarab, amivel ma el kellene mennem a szabóhoz, hogy elkezdjék megcsinálni a koszorúslány ruhámat. Lehet, hogy itt hagyta valahol, mert sehol máshol nem hagyta és sehol máshol nem is találom, és még csak a nap fele se telt el, de már most több, mint tizenegyezret léptem, és emiatt a kviddics edzésemet is kihagytam, pedig csapatkapitány vagyok.
Igen, azt hiszem más problémám jelenleg nincs, így szusszanva pillantok a lányra, hogy ha itt van az a nyomorult anyagdarab, akkor legyen kedves átadni nekem. Ha meg nincs, de tudja, hogy hol van, mondja azt. Lassan feladom, hogy ma bárhova is eljutok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintok néhányat, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy ki utazik kivel és hova, minden évben máshogy alakul a program, attól függően, hogy a szüleink hogy döntenek. A helyszín és az időpont változó, de a hagyomány örök. Én nem értem hogy voltak képesek még kisebb korunkban kilenc gyereket elviselni. Ez azért szerintem az a szint, ami még négy felnőttre is sok. Vagy csak szerintem? Bár imádom a gyerekeket, de én biztos kiakadnék ettől.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan ügyes vagy, mint mikor legutóbb hallottalak. A művházba beszoktak engedni gyakorolni? – kíváncsiskodom. Mert azzal nem sokra megyünk, ha van zongora, de minket nem engednek be oda. Az igazából olyan, mintha nem is lenne. Bár én szerencsés vagyok, mert hétvégente a művészetiben tudok gyakorolni, ha úgy van, és nem szorulok rá, hogy víz alatt meg itt-ott játsszak. Bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktam zongorázni, mert bár tudok valamelyest, de annyira nem áll közel hozzám. Az inkább csak azért kell, mert zenei irányban akarok továbbtanulni, és minden valamire való zenész tud a saját hangszere mellett zongorázni. Ez nagyjából olyan, mint a szolmizálás. Ha nem megy, akkor inkább engedd el ezt a pályát.
- Ezt én is így látom. – Olyan, mint egy aprócska virág, ami lassanként nyílt ki, és most a teljes pompájában virágzik. Születése óta ismerem, így persze könnyű meglátnom rajta a változást. Aki nem ismeri ennyire régen és behatóan, annak talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindenben fejlődött hatalmasat. Nagyon büszke vagyok rá, amit a szüleinek néha meg is szoktam írni.
- Ha odafigyelsz arra, hogy megfelelően rendben tarts a kezed és jól csinálod amit kell… akkor nem – mutatom felé én is az övénél jóval nagyobb kezem. Ujjaim vége tényleg olyan, mint bármelyik másik emberé. Persze, ez közvetlenül gyakorlás után nem mondható el rólam, olyankor megesik, hogy mély árkok képződnek a barázdákból, és előjön néhány bőrkeményedés is. De oda kell figyelni a megfelelő bőrápolásra és akkor nem lesz semmi probléma. – A klarinét is csodás hangszer – erősítem meg, hogyha esetleg egy utolsó lökés hiányozna akkor most megadjam. Bár nehezen tudom elképzelni vele, mert ő olyan pici, és vele ellentétben egy klarinét azért nem az. De végül is bátraké a szerencse, a végén lehet, hogy tök jól fog elsülni.
- Sajnos nem. Dolgoznom kellett rajta, de látod sikerült. Egyébként ha úgy éred, hogy nem szeretnél színpadra állni bármikor mondhatsz nemet. Bár én kifejezetten szeretem hallgatni ahogy játszol, hiszen tök ügyes vagy, de ez a te döntésed kell hogy legyen. – Nem tartom jónak, ha a szülei ráerőltetik, mert bár oké, hogy jótákonysági koncert meg jótékony célok meg minden, de azért nem kell mindenáron elérni a célt. Ha nem szeretne fellépni hát ne tegye.
- Mit szólnál, ha elindulnánk visszafelé? Úgyis befejeztük már mindketten, szóval szerintem mehetünk, ha gondolod. – Ismerem ezt a tekintetet, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy egyre többen vagyunk idebent és meg akarom kímélni ettől. Így amennyiben elfogadja ajánlatomat komótosan visszasétálunk a kastélyba, ahol aztán visszakísérem az Eridonhoz, ahonnan utam egyenesen a szobámba vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Még egy bő év, próbálok nem csúszni benne, aztán majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.
Mert azért sok minden van, sok minden lesz, és noha már most jól állok a szakdolgozatommal, azért nem akarom elbízni magam, mert bármikor jöhet bármi, ami miatt kiderül, hogy vissza kell menni az elejére. A kutatásommal még semmit sem haladtam, hogy minél frissebb adatok szerepeljenek benne, és hogy úgy nézzen ki az egész, ahogy annak lennie kell: tökéletesen. Nem vallanám be a világnak soha, de nagyon szeretek tanulni. Szeretek új tudásra szert tenni. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mivel egy Vajda fiú jövendőbeli asszonyaként nem is kellene ilyenekre gondolnom, hogy ha akarnám, dolgoznom sem kellene, vásárolgatnék és nevelném a fiainkat. De ez a hely úgy húzott magába, mintha mindig is ide tartoztam volna, csak valamilyen oknak köszönhetően egy időre el kellett volna válnunk egymástól. De most már itt vagyok, visszatértem, és nem is megyek el. Az életünk Ricsivel szépen, lassan rendeződik, hála az égnek.
- Megvallom őszintén, szívesen megnézném azt, ahogy kiskutya szemekkel pitizel Daróczynak, hogy téged tartson meg, és ne egy friss diplomást.
Maga a jelenet tényleg vicces, de akinek már akadt el a lélegzete a férfi egyetlen villanásnyi pillantásától, az tudja, hogy ez nem egy szerencsés kimenetelű eset volna. Én is próbáltam párszor picit lazább lenni vele, de nem igazán volt rá vevő. Sótlan. Azt hiszem ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni a férfit, és megvallom őszintén, hogy fogalmam sincs, a felesége hogyan tud olyan szépen és szeretettel rá tekinteni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a férfi képtelen lazítani, hogy nem tudom elképzelni őt pólóban, nyakkendő nélkül, vagy éppen pizsamában. És ez valahol riasztó. De valamit biztos tudhat, mert az ember a mély szeretetet nem tudja megjátszani.
- Amúgy a polgi korrekt fickó. Nem dobna ki azért, mert valakinek magasabb iskolája van. Nekem tanulmányi szerződésem van, szerintem a hivatal veled is azt kötne. Ettől még persze ott lebeg a fejed felett a kard, de csak akkor súlyt le, ha egy semmirekellő, link alak vagy. Szóval nem igazán kell aggódnod, ha nem olyan a szeméyiséged.
Én sem aggódom, mert tudom, hogy jó vagyok, hogy az egyike vagyok a város azon embereinek, akik megmozgató erővel bírnak. Ott a színház és itt van a közművelődés, ez a kettő is egyfajta hatalom az ember kezében, amit jól kell kihasználni. Ide jár a település minden korosztálya, a hozzájuk való hozzáállás segít abban, hogy megmozduljanak, ha meg kell mozdulni, és szerencsére Bogolyfalva lakossága összetartó. Még inkább falusias a gondolkodás, főleg az idősebb korosztályoktól, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, sőt, sokkal jobb a fokozatos fejlődés, mint a robbanásszerű változás.
- Szerintem nem csak lányos, nekem vannak fiú ismerőseim, akik kiírják magukból a dolgokat, és határozottan heteroszexuális beállítottságúak. Olykor jobb ez, mint, hogy őrlődj, vagy kirekeszd magad az életből. És ha meg csak a fióknak írsz, abban mi rossz van?
Szerintem semmi. Az önmagunkra szánt idő egyfajta eltöltése. Én magam is szoktam ilyet tenni, tízéves korom óta vezetek naplót, minden évet leírtam, bárki elolvashatja. Sok minden van benne, a családom kitaszításától elkezdve, az árvaházon át az örökbefogadásig. Történetek a Bagolykőről, a faluról, az apáimról és a színházról. Az érzelmi intelligenciám fejlődése Vajda Richárd mellett. Szerelmünk, szenvedélyünk papírra vetve. Az aggodalmaim, a gondolataim, a tény, amikor szerelmes lettem, minden ott van a fiókban. Mert írás közben számos hibámra is rájövök, olyan dolgokra, amikre talán a végiggondolás közben sem.
- Rendben.
Visszasétálok velük a pulthoz, és elkezdem kiírni őket a nevére. Szeretem a könyvtári munkát is, de alig várom, hogy új emberek jöjjenek ide, olyanok, akik ezt szeretnék csinálni. Én inkább a pörgősebb részére vagyok hivatott.
- Készen is vagyunk. Szerintem gondold meg az írást, megváltoztatja az életedet. Komolyan, sokkal tisztábbá válik minden.
Felmosolygok rá, ahogy a kupacot áttolom az asztalon.
- Örülök, hogy találkoztunk Belián, ha bármikor beszélgetnél, csak keress meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Igazából nem tudom, hogy meglepő-e, de ha valami tényleg érdekel, akkor nagyon is túlfeszítem a határaimat. Pontosan így van ez a kalligráfiával is. Amint feltűnik, hogy a szobánkban, vagy akár otthon valamiből kevesebb van, mint az nekem ideális lenne, útra kelek és bevásárolok. Ez nagyon jól hangzik amúgy, az is lenne normális esetben, de nem ilyen egyszerű. Ahogy ruhákat is Rin rángat el vásárolni, ehhez is minimum három napos felkészülési idő kell a lelkemnek, mire képes vagyok megindulni, és itt még nem is ejtettünk szót arról, hogy arcom - bármennyire is szeretem ezt csinálni, de tényleg - nagyjából azt tükrözheti, mintha hamarosan egy mandragóra kölykökkel teli üvegházba akarnék belépni, amiket nemrég húztak ki a cserépből.
Mondjuk nem is nyúlok annyira mellé ezzel, szóval zsebeim mélyére süllyesztett kezekkel, kabátom karimája mögé bújva battyogok az üzlet felé, hogy hasznos is legyek, mert a végén már komolyan Móric küldött el, hogy menjek végre, mert nézni is rossz a szenvedésem, amit leművelek. Nos lehet, de ő nem értheti meg, hogy ez mégis - komolyan - mekkora teher a… hát mindenemnek. Fütyürészve sétálnék egyébként az utcán, csak nem tudok fütyülni, úgyhogy meglepő módon, mint egy ember közeledek a bolt felé, ahova habozás nélkül nyitok be. Széles mosollyal arcomon integetek az eladónak, aki kicsit vérszegényebben ugyan, de viszonozza. Az egyetlen hely talán, ahol még nem vívtam ki az eladók öm… semmijét, úgyhogy itt még mozoghatok szúrós tekintetek nélkül. Lépteim azonnal a tinták felé vezetnek, ahonnan gondolkodás nélkül kapok le egy kéket, egy feketét és egy zöldet, majd a papírok felé lépkedek, miközben bepillantok az egyik sorba. A lendülettől haladok is tovább, majd ráncolt szemöldökkel tolatok vissza, hogy megálljak a sor végén és kissé félrebiccentett fejjel figyeljem Kiscsibét, aki megbabonázva néz egy egyszerű, fekete bőr borítású naplószerű valamit. Micsoda intim kapcsolat ez!
- Mi a terv? - lépek hozzá közelebb. - Visszasimogatni nem fog ám, sőt, még megnyalni sem. Legalább ettől nem kell félned - hajolok le hozzá, hogy szinte arcába nyomhassam szemtelen vigyoromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lába pattogott a földön, ahogy igyekezett ő maga is még inkább összerakni a képet. Keze az állát támasztotta, és ha egyedül lett volna, talán még hümmögni is elkezd.
- Lehet csak nem kapták még el őket. A mestertanoncok már okosabbak és könnyebben kijátsszák a rendszert. Pláne, ha rellonosokról van szó. Ők már gyakorlottak is benne - próbálkozott tovább a férfi, de be kellett vallania, tökéletesen értette Zlatan álláspontját is. - Esetleg visszanézhetnék több aktát is, hátha az elmúlt időszakból találnék más drogfogyasztásos esetet - ajánlotta fel Zalán, habár erősen kételkedett ebben a lehetőségben. Az utóbbi hónapok összes ügye átsiklott már valamikor a keze alatt, ha csak a végső munkák elsimítására is. Ha lett volna valami, valószínűleg megtalálja. Azonban félt ezt bevallani. Emberből van. Tévedhet.
Remélte, hogy főnöke nem fogja rosszul értelmezni a mondottakat, és a nevetés is arra hajazott, hogy ez így történt. Azonban egészen addig nem mert újra megszólalni, míg a másik nem biztosított erről szóban is. Még a lába rezgése is megállt egy pillanatra, csak hogy aztán egy mosoly kíséretében újra folytathassa.
- Nem, köszönöm - mutatta kezével is az elutasítást. Zalán zero toleranciát alkalmazott magával szemben, ha munkáról volt szó. Koncentrálnia kellett minden kis részletre, nem hagyhatta, hogy bármi is befolyásolja az agysejtjeit.
- Én.. igen. Azt hiszem - válaszolta Zalán, és egy kunkori mosoly kúszott ajkaira, ahogy szép lassan felfogta, hogy a következő próbatétel elé érkezett. Mert persze, rettentően félt egy ilyen felelősségteljes munkától, de emellett fűtötte is a kihívás pezsdítő ereje. - Elolvastad a kérdéseimet? - kérdezte meg a mappa felé bökve fejével. Semmiképen nem akarta elszúrni ezt az alkalmat, még ha reményei szerint Zlatan végig mellette is marad. Ez a kikérdezés lehet a kulcsa az ügynek. Nem hagyhatja veszni.
Felállt helyéről, és a mappáért nyúlt, mintha abban lenne összes tudása, képes lenne a földön tartani. Készen állt. Készen? Muszáj volt neki. Senkinek nem okozhat csalódást, túl sokan számítanak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Seth ugyancsak meglepődne, ha sejtené, hogy zsémbes, morgós ember benyomását keltette - jóformán tankönyvi mintapéldánya a 100%-ban rostos brit úriembernek, ami részben nevelés, nagyobb részt viszont döntés. Szó sincs róla, hogy be akarná hízelegni magát, épp ellenkezőleg, a saját lelkiismerete és tartása követeli meg, hogy megadja mindenkinek az alapvető tiszteletet.
- Kalandos és kihívást rejtő ágat választott,-*biccent, mert az átoktörés alaposan próbára teszi az ember képességeit - kevesek csinálják végig a képzést, s még kevesebben ússzák meg hegek nélkül.*- Viszont aggasztó, hogy a pálcája most sérült meg; bátorkodhatom megkérdezni, milyen fával és maggal dolgozik?-*Sok esetben ez igen személyes kérdés, mégis, a lány bizonytalanságát érezve ad hangot gondolatainak, mert meglehet tudna hasznos tanáccsal szolgálni vagy megfelelő szakembert javasolni.
Az előbbi bizonytalanság a továbbiakban is megmarad, míg ő csendesen fürkészi bögréje mögül, hogyan keresi a szavakat Charlotte, kíváncsisága és valami más között vívódva. Nem gyanakvás vagy óvatosság ez, inkább kissé tenyeres-talpas félszegség. Nem rója fel neki, de ha kitart az átoktörés mellett, vesztére válhat.*
- Kisasszony, a nevemben hordom a megvetés okát,-*Seth száraz mosollyal ingatja meg fejét, hiszen a kellemetlenség nem olyasmi, amit elkerülhetne.*- Seth Selwyn vagyok, s bár bűnrészese nem, örököse vagyok mindannak a gyalázatnak, amit apám művelt. Halálfaló volt és kém, aki kijátszotta a minisztériumot.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Éjt nappallá téve tudnék panaszkodni arról, hogy Hádész mégis mennyire elviselhetetlen tud lenni, de lássuk be: amit leművel a nőnek, majd a nő reakciója, igencsak megér egy misét, még akkor is, ha a legkevésbé sem vágytam ma erre, így egyszerűen elfogadom, hogy mosolyom lesz szélesebb a produkció láttán. A gyors sétálásból ismét az van, hogy kutyám sétáltat engem, ami remek, persze, a probléma mindössze annyi, hogy az emberek, akik tudattal is rendelkeznek, nem csak ösztönökkel, engem néznek furának, és nem őt, ami lássuk be, teljesen jogos.
- Egy ideje nem csinálta - sandítok le a földre zavartan, tarkómra csúszik szabad kezem. - Azt hittem leszokott róla - legalábbis nagyon reméltem, hiszen volt már arra példa, hogy Hádész mellényúlt, és az illető, akit kipécézett magának, nem szívlelte annyira a kutyákat, mint a nő. Akit komolyan meglepően hamar elvarázsolt Hádész lehengerlő stílusa, ami pedig engem varázsol el, mert szeretem, amikor kutyám ezt váltja ki az emberekből. Alkalomadtán, amikor valóban szükségem van egy kis igazi kikapcsolódásra, visszaavanzsálódom gyermekké én is, amire most nem kerül sor, mert eszemhez kapva mutatkozom be a nőnek.
- Örvendek - amilyen nagy hévvel fogtam meg Rebeka kezét, ugyanúgy engedem el azt, aprót lépek arrébb tőle. Elmosolyodom a válaszon, kuncogása késztet arra, hogy szélesebb mosoly villanjon fel arcomon, miközben ismét dörzsölgetni kezdem tarkómat. - Ezt örömmel hallom, mert innentől kezdve nem vagy biztonságban - csúszik kezem szemeimre, ahogy felnevetek halkan, miközben érzem, hogy zsebem áll neki mozogni. Megszeppenve pillantok le, elhúzott szájjal, kissé rosszalló tekintettel figyelem, ahogy Hádész hatalmas küzdések árán, de végül kihúzza a viseletes plüssmajmot zsebemből és Rebeka elé viszi. A nő cipője elé teszi azt, orrával töszködi felé kicsit, majd leül elé, és mint aki jól végezte dolgát pillant fel a nőre.
- Remek ötlet! Addig el tudod mondani neki, hogy milyen csodálatos a majma - mutatóujjammal írok le körkörös mozdulatokat, hogy tudassam Rebekával ilyenkor mi a teendő. Mert Hádész nem csinál mást ezzel, csak dicsekszik. Óvatos mosollyal ajkaimon lépek el Rebeka elől, hogy mellé lépve nyújthassam neki a pórázt, ha esetleg szeretné elmélyíteni a kapcsolatát a kutyával, akinek a majom már a szájában ficeg.
- Hivatalosan nem, bár szoktam ügyfeleket fogadni a lakásomban is, ha nagyon szükséges. Az az igazság… - csúsztatom nadrágom zsebeimbe kezeimet lassan. - Hogy nemrég költöztem csak ide. A Mennydörgőbe - pontosítok gyorsan, bólintok is aprót mellé, mintha nagyon fontos lenne az információ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Különleges dolog a sors, ami úgy keveri a lapokat, hogy meglepő fordulatokat gördíthessen elénk, amivel akarva sem tudunk mit kezdeni sok esetben. Fintorogva rúgnánk odébb a múltból felbukkanó kérdéseket, amik fájdalmat hordoznak magukban mindössze, a válaszokért mégis kapkodnánk, hogy megtudhassuk az okokat. Mosolyogva tárnánk szét karunkat neki olykor, hogy jöjjön, a nosztalgia kebelezzen be minket, hiszen évek teltek el, azóta rengeteg minden változhatott. A fintor érzéketlen húzza mimikánkat még ilyenkor is, de nem engedünk neki, mert a múlt elengedése életünk része, amit megcselekedtünk már. Gondoljuk mi. De ha előtted áll az, aki éveken keresztül a mindennapjaid része volt, egy igen különleges és - mondjuk ki - elbaszott formában, akkor mégis mi a teendő?
Az ügyvéd, aki mellett éveket töltöttem, egyetlen dologra tanított meg: ne mutasd ki azt, ami benned van. Minden apró mozzanat az arcodon, minden kisebb mozdulat elárulhatja azt, mi van benned, ami a végedet jelentheti. Úgy támadnak ezekre, mint sáskaraj a friss rügyekre, úgy, ahogy én szeretnék rávetődni a garanciára, hogy az előttem álló megváltozott. Egyszerű a válasz a feltett kérdésre, csak meg kell ragadnom, amit zokszó nélkül teszek meg. Töretlen mosolyom, kedélyes hangtónusom a válasz, amit Lafayette felé intézek. Elengedtem a múltat, bármennyire is a fejünk felett lebeg, bármennyire is egy láthatatlan kéz kapargatja bensőmet, hogy megtudhassam mi rejlik most abban a tengerkék szempárban. Nem felületesen, nem a meghittségtől túláradó szomorúságot akarom látni, hanem azt, ami valóban benne van. Mélyen, talán olyan mélyen is, amit még ő sem látott vagy érzett, de én meg akarom kaparintani magamnak, hogy a garanciám 100%-os legyen.
- Miféle meggondolatlan tett? - egyértelmű meglepettséggel, egymástól aprón elnyílt ajkakkal kapom fel kissé fejemet. Ennyit arról, hogy semmit nem mutatunk ki abból, ami bennünk van. Ez nagyon jól működik a tárgyalóteremben, amikor Dr. előjellel a nevem előtt kell szerepelnem a kőgazdag ügyfelek előtt, de ilyenkor nem vagyok ügyvéd. Én - sok kollégámmal ellentétben - teljesen szét tudom választani a magán életemet a munkától, és erre, még ha nem is hangoztatom, igenis büszke vagyok. Mindennek hatására zavartan dörzsölöm meg tarkómat, ahogy figyelem az elém tárulkozó képet: orrnyergét dörzsöli, amit még a Roxfortban is csinált, mikor gyermekként nagyon elmerült valamiben. Akaratlan szökik mosoly arcomra, ami nevetéssé növi ki magát, mielőtt válaszolhatnék a feltett kérdésre és végre, az oly’ sokáig nyújtott és húzott, egyetlen egy szót kimondhatom neki.
- Gyermekként több értelme lett volna, ha van lehetőségem kimondani, így már talán értelmét is vesztette az egész... - a mondat, mintha befejezetlen lebegne közöttünk, ahogy szabad kezemmel szorítok rá tarkómra, míg másikkal a pórázra markolok rá jobban. - De komolyan gondolom, Lafayette. Hálás vagyok. Akkoriban sikerült elhatároznom, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel, tudod? Maximilian mellett te voltál a másik ember az életemben, aki csak megerősítette ezt a vágyamat - a földről vezetem fel rá tekintetem, fejem így is kissé még lehajtva áll, megmásíthatatlan mosolyom villan fel arcomon. - Átrágva magam az egészen, immár valóban nem releváns, de muszáj voltam kimondani - barnáim siklanak lábam mellett nézelődő kutyámra, aki mintha csak megérezné, hogy figyelem feszíti hátra fejét és pislog felfelé rám. Halk nevetéssel guggolok le, hogy vakargathassam a fülét, felpillantok múltam megtesítőjére, hogy vajon itt és most ezzel vége van valóban, vagy képesek leszünk mosolyogva átlépni az egészen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Fait chier !
Nem volt ideje a suli, a színház meg a karácsonyi készülődés mellett könyvtárba rohangálni Párizsban. Nagyban könnyíti a helyzetét, hogy már nincs a hopp-por-hálózathoz kötve, hanem hoppanálással gyorsan és kifejezetetten a célba érve képes közlekedni, de azért így sincs annyi ideje, hogy bejárja a francia fővárost a próbák, előadások előtt. Az ottani útjai általában nagyon sietősek, az éjszakába nyúló előadások után egészen fáradtan tér vissza az iskolába. A tanárok tudják a hiányzások és órai kizónázások okát, azonban a többiek nem igazán. Tudják, hogy szokott Franciaországba járni, azonban újra nem követte el azt a hibát, hogy mindent elmesélt az egész életét meghatározó színházról.
Most is az irányít, mert a következő előadáshoz nagyon nagy szüksége lenne egy könyvre, amiben nagyon jól le vannak írva és illusztrálva, hogy milyen torzításokat kéne végezzen az illúzióval, amikor vetíteni fogja. Ezt nagyon aprólékos munka megtervezni, Marc-André kérte, hogy mindenki járjon utána ebből a könyvből, hogy ugyanazt vetítsék majd a nézőknek.
Erre mi történt? A többiek is halogatták az egészet, úgyhogy nekik is kell, a könyv pedig a duplikáló bűbájtól védett, így még úgy sem tudta megszerezni a visszaindulás előtt.
Egy hete van mindent eltervezni és begyakorolni, mielőtt bemutatót tartanak egymásnak, hogy összehangoljanak.
Kiderült, hogy ez a könyv létezik magyarul is, azonban az iskolai könyvtárban valamiért nem adták ki neki, mert hogy túl borzalmas, vagy mi a fene. Engedély kellene rá valamelyik tanártól. Mégis mit mondana? Ad ingyen jegyet az előadásra, ha megadják? Ajkai közül egy fáradt sóhajt préselve, a tegnapi előadás után még mindig fáradtan kullog be a bogolyfalvi könyvtárba, hogy csak ezért beiratkozzon és kihozza. Remélhetőleg itt is tartanak ilyeneket, meg nem fognak kötekedni. Vékony kezeiről lehúzva a kesztyűt tipeg oda a könyvtárosi pulthoz, nem akar feleslegesen kutakodni, hogy ha esetleg mégsem találja itt meg, azonban tekintete megakad az ismert arcon. - Lillá.- Motyogja egészen halkan, még mindig maga elé meredve. Nincsenek egészen kellemes emlékei a lányról, évfolyamtársak voltak, amikor a Beauxbatonsból átjött Magyarországra. Nem volt valami kedves vele, most sem nagyon az, amikor a Levitában találkoznak. - Lilla. - Ismétli el helyesen, ezúttal már bátrabb hangon. A vezetéknevével nem kísérletezik. Sokat szívatták vele, hogy próbálja meg kimondani, amikor idejött, de a mai napig nem menne neki. - Szia, tudnál nekem segíteni ebben a könyvben? - Kérdi a zsebéből elővett papírfencit átnyújtva. Felül franciául található meg, ám alatta rögtön ott van a magyar cím, amit ki kellett keresnie, hogy ha itt akarja meglelni a könyvet. Nagyon kacifántosan ír, de most igyekezett megerőletni magát. - Nagy szükségem volna rá. - Fejezi be jobbjával a bal könyökébe markolva. Az orosz ember is furcsán nézett rá, hogy mit akar ezzel a könyvvel. Sajnos a bolt nem tudja megrendelni, azt mondták már nem gyártják, így itt kell kuncsorognia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Örömmel hallom. Jó tanárom volt,-*mosolyodik el, kávéját kortyolgatva; rég nem jutott eszébe Matthew, s most talán ismét kisebb a fájó űr, amit hagyott. Próbál, minden erejéből próbál arra összpontosítani, ami megmaradt, amitől több vagy gazdagabb lett valaha, ha nincsenek is többé mellette, akik adták.*
- A lelkesedésével semmi baj,-*nyugtatja a hölgyet, mert sosem szerette senki örömét elvenni.*- Mindössze kérem, legyen tekintettel rám, s értesítsen, ha kedve támad felvásárolni a közeli kereskedéseket,-*enged meg magának egy cinkos félmosolyt, derűs csillanással tekintetében. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszatér a mécsesek, koszorúk és eltakarítandó gyomok listájához, s megkezdett csevejük udvarias kanyaraihoz.*
- Szerintem a kertépítés éppúgy művészet, nemcsak mert a tudomány gyakran kevés az élő lényekhez, hanem mert szépérzék is szükségeltetik hozzá.-*Persze, ez nyilván csak az ő véleménye, de számos hétköznapi cselekedetet lehet művészi szintre fejleszteni, hivalkodás nélkül. Látta az öccsét festeni és bájitalt főzni, Kinseyt hegedülni és rúnázni, Averyt énekelni és kávét pörkölni, hogy a frissen főtt ital habjára mintákat rajzolni, Gergelyt szó nélkül, puszta érintéssel lecsillapítani egy lovat.*
- Csodálatra méltó kezdeményezés; alighanem gyakorta találkozunk majd,-*nem mondja, hogy természetes, hogy az otthon az első, mert közhely és mert nem mindenkire igaz. Az arca azonban elmondja helyette, hogy értékeli ezt is, a család és a közös jövő építését - nyugalma, mozdulatainak kimértsége meghazudtolja korát.
- A minisztérium kedvenceit, úgy hiszem,-*nevet halkan a kérdésre, felidézve az első olvasat kiváltotta arcokat.*- Egy repdeszkát, amolyan kézi irányítást nem igénylő sporteszközt és a hozzá kapcsolódó bűbájokat; valamint egy repülő vitorlást, navigációs rendszerrel egyetemben. Képzelheti, mennyire lelkesedtek az ötletért, hogy a fejük fejett hajózzam az égen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egyszerre megtisztelő és leterhelő a számára, hogy mindjárt egy harmadik darabban bíznak majd rá vetítést. A nyári szünettel kezdődött, hogy az őszi új évadban már ő is tudjon szerepelni, aztán nagyon hirtelen jött most ez a harmadik lehetőség. Egyből igent mondott rá, hiszen szenvedélyesen szereti csinálni, amit csinál, azonban abba nem gondolt bele, hogy ez mekkora leterheltséggel fog járni  már rögtön a tervezési fázisban. Nyáron már két előre megtervezett illúziót tanult be, azt alakította a saját szájízére, azonban most minden kreativitását be kell vetnie, hogy megmutassa milyen jó a fantáziája, mert most az ő interpretációja, de legalábbis annak egy része bekerülhet a darabba.
Viszont ahhoz nem kéne elbuknia a nulladik feladatot, miszerint: szerezd meg ezt a könyvet, olvasd ki és tanulmányozd a 14. fejezetet és a benne lévő ábrákat. Bele sem gondolt, hogy ez lesz talán a legnehezebb része az illúziótervezésnek.
Aztán még itt van a suli is, hiába kevesebb a tantárgy, ez az általános mesterképzés ez egyáltalán nem korrepetálás jellegű, ahogy akarta, hogy legyen. Tanulni sosem szeretett igazán semmit, ami nem a látványmágiához kapcsolódik, így úgy gondolta, hogy jó lehetőség volna egy kicsit fejlődni munka mellett, azonban itt is oda kell tennie magát, ha nem akar megint megbukni. Az már látszik, hogy csak Szenteste napján fog pihenni. Nem akarja megkérni az anyukáját, hogy segítsen az illúzióban, egyedül szeretné elvégezni a feladatot, még ha ez a bagolyköves jegyei rovására is fog menni. Már megszokta, vagy mi.
Zavartan elvigyorodik, ahogy Lilla magyarul használja a nevét. Nem mindenki tartja észben, hogy így szokták hívni itthon. Próbálta a suliban is így használni, hátha jobban megy a beilleszkedés, de sokaknak nem sikerült még mindig megjegyeznie. - Nem is tudtam, 'ogy itt dolgozol. - Magyarázza barátságosan, amíg Lilla meglepő gyorsasággal olvassa ki az írását. Az orosz embernek nem ment így. Talán mert nem cirillül van, csak klasszikus vonalvezetéssel. - Óóóó, 'át megvan itt is? - Kérdi felderült arccal. 'a megvan, akkor az csakis jó lehet, ez már csak részletkérdés, hogy miként kerül hozzá. Városi lakos, ez nem ugyanaz, mint a suli. A lényeg, hogy megvan mentve. - Még nem, be is iratkozom akkor. Csak egy 'étre kellene nekem. Nem tudom, sokaknak kell? - Reméli, hogy nem most akarja mindenki kivinni a könyvtárból és tanulmányozni az átkokat meg a régi kínzási módszereket. Soha nem lehet tudni, főleg amennyi auror lett itt hirtelenjében. Valószínűleg ők előnyben vannak részesítve az ilyen műveknél. - Tudsz írni engedélyt, ugye? - Kékjeivel reménykedve mered Lilláéiba nézve. Hiába magas, kicsit úgy fest, mint egy könyörgő kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy egész sor érzelem kavarog benne, ami legszívesebben felszínre törne, de nagyon sokat tanultak arról, hogy nem biztos, hogy a legszerencsésebb társaságban zizegni. Persze azért így is tipeg meg időnként szárnyal kicsit a keze, ahogy a beszélgetés fonala halad, de igyekszik visszafogni magát, annak ellenére, hogy annyira nem figyeli a körülöttük lévő tömeget. Hallja, hogy vonulnak el, érzi a mozgást, ami zavarja, de most csak Panna létezik a számára. A húga vállát átkarolva nézik együtt a kastélyt. - Majd megpróbállak beszöktetni. - Mondja határozottan. - Vagy legalábbis megkérem szépen. Arra nem mondhatnak nemet, nem igaz? - Ha nagyon szépen kéri Pollika, arra ki tudna nemet mondani. Állítólag nagyon szeretik a kastélyban, hát nem nagyszerű lenne, ha egyszerre két Palotás lány lenne bent? Legalább egy kicsit. Elvégre mi galibát is tudna okozni egy ilyen cuki 12 éves, főleg, ha a nővére vigyáz rá. - Be, vagy elhozom Őket, vagy Téged viszlek oda. - Ábrándozik plüssmackóként magához szorítva a nála magasabb húgocskáját, s egy utolsó pillantást vetve a kastélyra elengedi a lányt. Látja eleget az épületet, viszont Pannában mostanában nem tudott eleget gyönyörködni. - Szerintem nagyon fogod szereti őket. - Meggyőződése, hogy mindenkivel kijön, Panna is, akivel ő, és ő is bárkivel kijönne, akivel Panna. Annyi időt töltöttek együtt, bizonyosan egyformán választanak barátokat is. Azt hitte, hogy sokkal nehezebb lesz barátokat találnia, de rájött, hogy több a hozzá hasonló ember itt, mint valaha remélte. - Majd Neked is lesznek az előkészítőben, akiket feltétlen be kell mutatnod. - Hangjában játékos szigorúság van. Persze, hogy vigyázni akar a húgára, de ismeri annyira, hogy nem kell ellenőriznie. Azért az normális, ha ismerik egymás barátait. Azt azért nem tudná elképzelni, hogy az összes-összes barát együtt összejöjjön, mert az már túl nagy tömeg volna, de kis adagokban klassz lehet.
- Én még nem mertem megérinteni. Nem tudom, hogy szabad-e. Szabad? - Sosem jutott eszébe, hogy bármelyik tanára érinthető volna, az igazgatót pedig olyan különösen ritkán látja, hogy fel sem merült benne, hogy lehet. Tudja, hogy nem mindenki szereti a túlzott testi kontaktust, ő sem. Csak azokkal, akiket szeret. - Majd együtt megnézzük a könyveket. De amúgy a matekot lehet jobb lett volna anyuékkal, tudod, hogy ők jobbak... meg az angol... itt van? - Az angollal és a szüleivel mindig nagy hadi lábon állt, mert nagyon erőltették, hogy tanulja már meg, de mindig maradt. Ő kitartott amellett, hogy érteni akarja a Carment, úgyhogy franciául fog tanulni. Aztán rájött, hogy már nem is akarja érteni annyira a Carment. - Angolra lehet be kéne ülnöm. - Ismeri be zavartan a hajába túrva. Csak kéne neki is nyújtania valamit, ha már kapott egy Pannát. Egy hónap angolt mondjuk kibírna, nem?
Örül neki, hogy Áron végül is jó őrző-védő puffskeinnek bizonyult. Reméli, hogy nem harap titokban, mint a kutyák, mert akkor tőle is félnie kell, azt meg nem akar.
Bólogatva kibontja a kapott levelet. Valóban van benne nem  kevés költőpénz, hogy vegyenek Pannának az iskolához dolgokat, amiket kell, meg egy kis ráadás, hogy szórakozzanak valamerre. Meg rengeteg intő szó, hogy vigyázzanak egymásra, el ne hagyja a pénzt, jól tanuljanak, de tényleg vigyázzon a pénzre. És persze sok szeretet. - Bevásárolunk! - Emeli fel a fejét vigyorogva. Nagyon szereti a boltokat, amik a faluban vannak, csak az a baj, amikor emberek is vannak benne. De tök klassz dolgokat lehet kapni. - Pálcát, könyvet, tanszert. Meg amit kér a suli. Igazi shaneses leszel. Senszes? Előkészítős. - Sosem hallotta még kimondva, általában csak az előkészítőként hivatkozik rá mindenki. Valami angolos szó. Lehet tényleg be kéne üljön, mert amúgy franciásan sem tudná már kiejteni. - Jó lenne, ha még nem kéne bejárnod. Sok mindent kéne vennünk, ahogy nézem. Szépen kell megkérnünk, hátha elengednek minket. - Neki is órái vannak, de indokolt esetben csak elengedik. Annyira sokat nem tesz hozzá a jelenléte az esemény fényéhez.
A pályaudvarról a Boglyas térre érkeznek. - Ez itt a nagy tér. Boglyas tér. - Mutat körbe a díszes épületeken. - Az a sulid! - Látványosan nagy mozdulattal mutat át a tér túloldalára, ahol az impozáns épület van elkeritkezve, az udvarán épp gyerekek rohangálnak. - Be is mehetünk. Vaagy... késett a vonat és költhetjük a pénzt? - Fordul cinkos mosollyal Panna irányába. A szülei nem tudják, hogy kiben bíztak.
Majdnem 16 év Pollival.
És még mindig nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem gondolta volna, hogy ekkora tervezéssel jár egy illúzió megépítése. Mármint tudta, hogy inspirációt nyerni kell valahonnan, meg hogy nagyon egyformának kell lennie fejben, illetve azt is, hogy elméleti tudással is kell rendelkezniük a témában. Persze ezek amúgy mind érdekes dolgok, amikről szívesen olvas... mondjuk. Talán egy átlagos embert elborzasztanának a dolgok, azonban Zsófi megtanulta már szakmai szemmel szemlélni ezeket és elrugaszkodni attól, hogy ezek valójában megtörténtek.
Zavartan vigyorogva bólogat, amikor Lilla megerősíti, hogy a könyv valóban a könyvtár tulajdonában van. Ennek nagyon örül, mert szinte nem is remélte, hogy itt is felleli. Már gondolatban felkészült, hogy hoppanálnia kell más településekre, vagy akár Franciaországon belül kell több helyre ellátogatnia. Charles mesélt neki egy hatalmas könyvtárról Svájcban, ahol még sosem járt, egy pillanatra még az is átfutott az agyán - bár fogalma nincs, hogy Svájcban hogyan tudna beiratkozni bármilyen könyvtárba magyar meg francia állampolgársággal.
De legalább hozna alpesi csokit.
Érdeklődve figyeli, ahogy háztársa előveszi a regisztrációs papírokat, majd a kezébe nyomja. Minden szépírás készségét összeszedve próbálja nyomtatott betűkkel kitölteni, ami eléggé nehezére esik, de azért összességében a legtöbb esetben nem kézzel írott betű kerül a kis rubrikába. Kellett neki egy kis idő mire megtanulta, hogy hogyan kell leírnia az utcájuk nevét, de az ékezet irányát azért következetesen elrontja rajta. Próbál nem túlzottan kapkodni, így éppen az utolsó sort tölti ki, mire Lilla visszaér a könyvvel a kezében. Sugárzó arccal pillant fel először a régi olvasmányra, majd tekintete átsiklik a szőkeség arcára. - Köszönöm Lillá, én... 'a megyek megint, 'ozok macaront. Vagy amit szeretel. - Valaki a francia sajtokat preferálja, valaki inkább a borokat. Nem ismeri túlzottan Lillát, de nem nézi ki belőle, hogy nagyon inna, de egy kis édesség ráférne. - Finom nálunk a macaron. - Nem lehet azt mondani rá, hogy gyenge a gyomra, de nem érti azokat a nézőket, akik szívesen ropogtatnak mindenfélét előadás közben meg után, míg mások... nos kevésbé bírják a látványt. Sok külföldi szereti kipróbálni a francia különlegességeket a büféből, ezért kellett elkezdeni árusítani ilyeneket is a hagyományos kaják mellett. Eredetileg nem lehetett enni a nézőtéren, de aztán úgy voltak vele, hogy úgyis kell takarítani, akkor a morzsa már mindegy.
Egy kicsit túl sokat beszélt. Ujjaival finoman rámarkol a pennájára, ahogy aláírja a nyilatkozatot és átnyújtja Lillának egy hálás pillantás kíséretében, de tekintetében látszik, hogy egy kicsit zavarban van.
A macaron nem árulkodó, ugye?
- Ez ilye' kutátómunká. Ámbrózy. 'ogy elégedve legyen meg. Megelégedve. - Teszi hozzá halkan. Mindig jobban kezdi törni a magyart, ha ideges lesz, pedig egyébként tud. Nem hazudik, valóban tanulja a férfi tárgyát. Igaz, pont a színház miatt, kiváló inspirációnak.
Kint eddig is erősen esett a hó, azonban valamilyen rejtélyes okból feltűnően süvíteni kezdett, ha kinéznek a lányok a mellettük lévő ablakon.
Nem is mondtak mára hóvihart.
Milyen nálunk kapható macaron?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

-Igen,oda járok-közöltem, és bár nagyon lazának akartam tűnni, ez nem igazán sikerült. A kutya viszont bármelyik pillanatan a újra rám cuppanhat.Amit a legkevésbé sem szeretnék. De tényleg. Nagyon nem.A lány-vagy inkább nő- neve Hollóvölgyi Zsófia. Egyébként elég idegesnek tűnt...Mondjuk meg is értem. Felé pillantottam.Nem tudtam segíthetek-e valamiben, így, végső elkeseredésemben mekérdeztem, nincs-e kedve elmenni velem enni valamit-és...őőőő...nem lenne-e kedve elmenni...enni valamit?-ez mondjuk jó furán jöhetett ki...végtére is, az ő kutyája akart megenni(vagy legalábbis megnyalni).Meg én vagyok a gyerek...persze nem azt mondom, meg kéne hívnia mert az természet ellenes. Mondjuk pár másodperc elteltével rájöttem milyen hülyeséget kérdeztem,de már nem lehetett csak úgy visszaszívni...basszus de hülye vagyok. mi van ha mondjuk dolga lenne!?Ez nagyon ciki!!!Pár pillanat alatt viszon fel kéne ocsúdni a bambulásomból,és rendezni aa dolgokat...Na ja. Ez már a nehezebb része.-pe-persze ha ez gond...nem kell- na jó, szerintem csak rontottam a helyzetemen de mindegy.tudom ez az egész nagyon furán hangzik.-Kezdtem-csak lehet hogy az egész lábnyalogatás onnan kezdődött hogy kipróbáltam valami új bio-krémet éééés...igazából ennyi- fejeztem be a vallomásom, a nő válaszára várva

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bocs haver, nem akartam rád hozni a frászt - úgy megugrott a srác ültében, mint akit lidércálom nyomasztana. Valószínűleg nagyon belemerült abba, hogy nyomkodja azt a villogó ketyerét, s emiatt nem figyelt a környezetére, pech. Lehetnék egy vadállat is, aki csak úgy leüti, és kirabolja, tanú sem lenne rá, szóval elszedhetném a pénzét, meg a ruháját. A méret mondjuk nem lenne jó, de ezen kár is volt filózni, mert semmi sem vitt volna rá arra, hogy bántsak egy ártatlant. Elég tré csöves voltam ilyen szempontból, mert bennem nem volt meg az a plusz, ami életben tarthat az utcán. A kunyerálást persze igyekeztem elsajátítani a magam módján, de arra nem lettem volna képes, hogy erőszakkal szerezzem meg magamnak az aznapi betevőt. Inkább éheztem három napon át, mint sem, hogy ilyet tegyek. Ettől függetlenül a srác lehetett volna figyelmesebb is, mert rajtam kívül akadhatnak itt betyárok, akiknek nem kéne kétszer mondani, hogy zsebeljék őt ki. - Mi? Mármint én? Igen, ember vagyok, afféle - jegyeztem meg, miközben megvakartam szakállas államat, mert kissé furának tartottam így elsőre a srácot. - Szóval akkor tudnál adni egy szálat? - kissé talán rámenősebb voltam, mint máskor, de piszkosul megkívántam a cigarettát, hideg is volt és jó lett volna legalább néhány percig olyan tevékenységnek hódolni, mint mondjuk a füst pöfékelése, mert így legalább néhány percig azt érezhettem, hogy úr vagyok. Meg a füst legalább elnyomta a szagomat. - Baszki, ne pazarolj - ejj-ejj, hogy lehet egy ilyen félig elszívott szálat csak úgy eltaposni? Le is guggoltam, s felkaptam a földről a csikket, majd markomba véve felegyenesedtem, jó lesz ez későbbre is alapon, de azért még vártam, hátha kapok egy rendes szálat is.
- Köszi, tüzed is van? - elvettem egy szálat koszos ujjaimmal a dobozból, aztán ha meggyújtotta, mélyet slukkoltam, míg felizzott a parázs, majd oldalra fújtam a füstöt, hogy kiélvezzem a pillanatot. - Khhh, ez erős - vagy a tüdőm krepált be ezekben a hideg napokban, vagy talán nem is dohányoztam, magam sem tudom, kicsit erős volt az anyag, de mégis jól esett, hogy szívhattam. - Kössz, haver...nagyon megijedtél? - nem tudtam, hogy mitől ez a nagy döbbenet, pedig nem volt rajtam semmi extra, csak néhány szakadt, kukából túrt gönc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kellemes, nagyon kellemes ott álldogálni vele, és csak nem gondolni semmire.
- Miért néznél ki bénán? - hangom őszinte. Habár az önkritika nekem sem ismeretlen, mégsem értem, neki mi a problémája.
Annak ellenére, hogy én javasoltam a dolgot, a gyomrom mégis össze ugrik, mikor beleegyezik. Ahogy pedig a mozdulataink tovább gördülnek, a szívem egyre hevesebben kalapál. Ám csak elengedem az eseményeket. Megyek az árral, és hagyom, hogy Eli vezessen. Észre se veszem, hogy kicsit kiesik a ritmusból, helyette leveszem a tekintetében, a mosolyában. Visszamosolygok rá, és megyek tovább az árral. Mintha repülnék. A magassarkúimat is elfelejtem, most olyan könnyedén mozgok bennük, mintha nem is lenne semmi a lábamon.
Felnevetek a megjegyzésén. - Ki akarod hagyni a saját végzős bálod? - kérdezem nevetve.
Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy talán a jövőévi az utolsó bálunk együtt. Hogy mi lesz aztán? Azt talán egyikünk sem tudja. Nincs időm azonban sokat töprengeni, partnerem kiemel a gondolataimból. Ahogy derekamat elengedve megpörget, mintha felemelkednék. Megszűnik körülöttem a világ, eltűnik a sátor, a sátorból kiáramló hangok, a ki-be járkáló diákok... Csak ő és én vagyunk, meg a táncunk. Átkarol, én pedig szélesen mosolygok, és élvezem a meleget, ami szétárad bennem. Lassan mozgunk a zenére, és mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mintha évtizedek óta ismernénk egymást.
- Örülök, hogy elhívtál - nézek föl rá, elveszve ismét a szemeiben. - Nagyon - teszem hozzá mosolyogva. - Nagyon jó most itt - szólalok meg ismét, kis hallgatás után. Nem is gondolok rá, hogy egyszer vége lehet, kipukkadhat a buborék. Mi ketten most benne vagyunk ebben a burokban, és ez így van rendjén.
Most én kezdeményezek, és pördülök meg keze alatt. Kettőt is fordulok, majd lendületből ismét közelebb lépek hozzá, két kezemet a vállaira téve. Innen mosolygok rá, és barna szemeimet az övéibe mélyesztem, elmélyesztve tekintetemet az övében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Fogalma sincs, hogy miért olyan furcsák körülötte az emberek. A Fauxbatonsban már kifejezték, hogy nem szeretik a nagy szemeit, de arról nem tehet. Ott vannak az arcán, odanőttek. Nem mennek sehová, bocsi. Egyébként meg csak próbál beilleszkedni, úgy, hogy nem kelt nagy feltűnést. A Beauxbatonsban is akkor kezdődtek a problémák, amikor mindenki megtudta, hogy miféle helyen is nőtt fel és mivel is foglalkoznak ott.
Pedig az igenis menő.
A finneknél van még egy hasonló, ahol azért eléggé keményben nyomják a metált. De egyébként nagyon egyedi, alaposan kidolgozott munka az övék.
- 'ozom, 'hozom. Időbe'! - Teszi hozzá vékony mutatóujját felmutatva. Ez is fontos egy könyvtár esetében, hogy időben vigye vissza a könyvet. Nem akarja ő lenyúlni az aurorok elől ezt a művet, épp csak tanulna belőle. Biccentve elveszi háztársától a nehéz könyvet. A szíve hevesen ver az örömtől, meg picit az izgalomtól is. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy nem macaronokat sütöget esténként és itt is csúfolni kezdjék. Valószínűleg így is meg a pletyka a háta mögött, de ebből vajmi kevés jut vissza hozzá. A füle nem olyan nagy, mint a szeme, azzal nem érzékel úgy. Jó, persze Fofia nem egy groteszk Piroska és a farkas mese, ezt csak szereti hinni, hogy jobban lát, pedig amúgy teljesen átlagosan.
Bizonytalanul kinyitja a könyvet, csontos ujjaival finoman végiglapoz néhányat a viseltesnek mondható lapok közül. Szemmel láthatóan nem fiatal lányoknak való olvasmány. - Legyen is elégedet', 'a ezt én megnézem. - Rázza a fejét, ahogy a száját húzza a borzalmasabbnál borzalmasabb képekre. Őszinte sóhaj hagyja el száját a ráváró feladat miatt. Ez az első komolyabb illúzionista feladata. Meg a képek sem töltik el túlzottan boldog, karácsonyi hangulattal a szívét. Bármennyire is ezzel dolgoznak, azért az illúzió az más, mint az, hogy ezt ténylegesen embereken végezték el. Ezt mindig próbálja kizárni a fejéből, mert különben kilendülne a koncentrációból, miközben vetít. Egyszerre kell valóságszerűnek lennie, de eltolnia a tudatot, hogy ez meg is történhetne.
De most már nála van. Remélhetőleg nem kell Lillával birkóznia érte, mert meggondolja magát. Lehet nem kellett volna ekkora havat csináljon? Csak a többi ablakon ne nézzen ki, mert a távolabbiakra már nem tudta megcsinálni hirtelenjében. - Bolond esz asz idő. A muglik nem vigyásznak a szenyezésse'! - Csóválja ismét a fejét felháborodva, ahogy a táskájába csúsztatja zsákmányát. Sokat hallani a globális felmelegedésről meg arról, hogy mennyire megbolondul az időjárás. Ez nem az, de azért na. Mindenképpen csúnya dolog.  Lassan ideje csillapítani a vihart, ha elegánsan távozni akar. A süvöltés hangjai alább hagynak, a kövér pelyhek tánca pedig ritkulni kezd, de azért még mindig sűrűn hullik a hó. - Mindjár' megyek, csak...- Tekintetét az ablakra emeli. Ezt túltolta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A nyelvére vonatkozó figyelmeztetés eljut a tudatáig, és már-már gondolkodóba ejtené - elvégre mi lehet felelőtlen a nyelvöltésben, és hogy vajon fenyegetésnek vegye-e Lili megjegyzését, valamint, ha az, mit tervez a lány a nyelvével pontosan -, de a sapkáért nyúló mozdulata, azaz gonosz terve megvalósítása ezt a halomnyi merengést rögtön arrébb is taszítja a fejében.
Lili viccesen néz ki, saját kezei viszont nem örülnek annak, hogy a sapka szettjéhez tartozónak tűnő kesztyűk kerülnek rájuk. Kifejezetten kényelmetlen viseletnek tűnik.
 - Honnan tudod, milyen az, ha összenyalják a fejed? - kérdezi nevetve, de valahogy mégis komoly érdeklődéssel. - Egyáltalán mi tudja összenyalni az egész fejed? Ezen a halsapkán kívül - teszi még hozzá a nyilvánvalót, aztán meghallva Lili felvetését, kezeit hirtelen a magasba emeli. Nem, nem adja meg magát. Épp ellenkezőleg. Azt próbálja elérni, hogy barátnője ne tudja elvenni a pikkelyesnek tűnő ruhadarabokat.
 - Nem adom - teszi még hozzá újabb nyelvöltés kíséretében, elvégre az erre irányuló figyelmeztetés elveszett már a fejében kavargó többi gondolatfoszlány között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Áh, értem - egy pillanat erejéig talán feltűnt arcomon a csalódottság, mert bevallom, már nagyon vártam, hogy jelentkezzenek az álláshirdetésre, de nem volt mit tenni, várakozni kellett tovább. Az viszont rögvest jobb kedvre derített, hogy a fiatalember az étterem iránt érdeklődött. - Ha minden jól megy, akkor hétvégén nyitunk, de nézz körül nyugodtan. Kívülről egy bárkát próbáltam megformázni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mit gondolsz? - kíváncsi voltam a fiatal srác véleményére, végül is, több szem többet lát, s ha valami észrevétele lenne, azon talán még változtatnék is. Közben feladtam a hálószerelési kísérletet, egy kicsit már fájt a karom, s bántam is, hogy nem a jól bevált pálcát vettem segítségül. Nehéz volt megszokni, hogy nem a muglik közt élek már, hanem olyan helyen, ahol nyugodtan varázsolhatok.
- Micsoda? Naná, a Navinébe! Nekem is van egy ilyen sálam, de már egy kicsit megkopott. Hmmhmm, ismerősen cseng a nevük, de szerintem máshonnét ismerem őket - jegyeztem meg, miközben földet értem, majd jó szokásból leporoltam a tenyereimet. - Meg van még az a jó kis suliújság? Régen írtam bele néhány cikket, jó kis lap volt - az emlékek jó érzéssel töltöttek el, nem is értem, hogy a húgommal miért is nem fecserésztem efféle dolgokról, mindenesetre jó volt összefutni egy navinéssel, aki még ha egy pillanat erejéig is, de a régi önmagamra emlékeztetett. - Én is örvendek Thomas - ráztam meg végül a kezét. - Tudod mivel papként elköteleztem magam a hivatásomnak, úgy gondoltam, megpróbálok bibliai történetekből meríteni ötletet az étteremhez, hogy ezzel is felkeltsem egy picit mások érdeklődését a Biblia iránt. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog itt, de azért mindig akadnak érdeklődők. Több ötlet is felmerült, de aztán végül emellett döntöttem. Odabent egyébként több festmény is van, amely különböző jeleneteket ábrázol. Ha érdekel, nyugodtan menj csak be , és nézz körül, csak vigyázz, mert még nincs minden a helyén, és kupi van - sosem rejtettem el semmit a kíváncsiskodók elől, büszke is voltam erre a helyre, ezért ha kedve volt, hagytam, hogy nyugodtan benézzen. Ha így döntött, magam is követtem. - Gyere, adok egy menükártyát, ha van kedved, gyere el hétvégén a megnyitóra a barátaiddal - a megbűvölt lapot a kezébe nyújtottam, melyen érintést követően jelent meg az étlap, s a nyitáshoz szánt menülista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is örvendek! Jajj, elnézést a tiszteletlenségemért, máris magamra kapok valamit - nem számítottam ma már arra, hogy még valaki befut az állás kapcsán, pláne nem egy fiatal hölgy, de így már nem akartam atlétában flangálni előtte, mert ez mégis csak illetlen dolognak számított, nekem meg aztán nem hiányzott az, hogy bármiféle pletyka is keringjen, aminek egyébként nem volt semmilyen alapja. Sietve ugrottam az ingem után, amibe gyorsan belebújtam a bemutatkozást követően, majd igyekvően próbáltam visszabújtatni a gombokat a helyükre, közben felpillantottam a kisasszonyra és egy elnézést kérő mosolyt is megengedtem felé. - Egy kávé, máris. Egyébként hogy találtál az állásra, a hirdetés útján, vagy hallottál róla? - kíváncsiskodtam, miközben sietve töltöttem neki egy csésze feketét a frissen főzött kávéból. A tálcára tettem még tejszínt, cukrot és édesítőt, azzal sétáltam vissza az asztalhoz, s el is helyeztem előtte az italt. - Az nem akadály, lesz egy szakácsunk, és én is ott leszek a konyhában, a konyhai kisegítő inkább az alapanyagok elkészítésében és feldolgozásában ténykedik, de ha ez nem tetszik, az sem probléma. A pultos feladata az elsősorban, hogy  kiállítsa a számlákat, és kezelje az italos-süteményes pultot, illetve a kávészekciót. A pincérek feladata az ételrendelések felvétele és a felszolgálás - röviden összefoglaltam, hogy milyen lehetőségei is vannak, kedves lánynak tűnt, bármelyiket is választaná, el tudtam képzelni azt, hogy vele együtt dolgozzak. - Oh, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy másoknak is tetszeni fog a hely, na meg persze az ételek - egy kis büszke mosoly is felütötte a fejét ajkaimon, hisz mégis jó érzéssel töltött el a dicséret, s öröm volt hallani ezeket a kedves szavakat. - Van egyébként valamilyen tapasztalatod a felszolgálásban, számlázásban, raktározásban? - kíváncsian pillantottam rá ismét, jó lett volna tudnom, hogy vajon mivel is bízzam meg őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tényleg nem volt nagy élmény ebben a fura, nedves érzést keltő sapkában álldogálni, és csak azért nem kapta le magáról egyből, mert Csengét láthatóan szórakoztatta, hogy ráadhatta, és figyelhette grimaszait, és Lilinek nagyon tetszett, milyen vidáman kacarászik a másik lány.
Látható érdeklődésére Lilkó is megpróbált komolyságot erőltetni magára, de persze nem győzte vigyorral a választ.
- Nem tudom, egy teve? Vagy egy elefánt! Az tuti - bólogatott. - Nem tudom, milyen lehet amúgy, de gyanítom, hogy.. ilyen érzés.
Kínjában is nevetett már, mert valamit muszáj volt kezdeni ezzel a szörnyen nyálszerű érzéssel a fején. Borzasztó volt, és nem is értette, hogy kapcsolódott össze fejében a hal nyálkássága és az, hogy valami emlős a fél fejét bekapva, körbe-körbe nyalja a kobakját. Pedig ezt vizionizálta maga elé, miközben nyúlt a kesztyűkért. De aztán meglepett pislogásban ért véget a mozdulat, barátnője ugyanis nem akarta odaadni neki azokat.
Egy újabb nyelvöltés és a kesztyűk átadásának verbális megtagadása fogadta Csengu felől, és Lili nem győzött pislogni. Majdnem tátogott is, akár a hal, de ezzel a sapkával a fején valahogy azt már túlzásnak érezte volna.
- Neeem-e? - kérdezte, és elvigyorodva odaugrott közvetlenül a másik elé, nyújtózkodni kezdett kezei felé, hogy elkaparinthassa tőle a kesztyűket. Nem mintha neki lett volna szüksége rájuk, neki sapka se kellett, de már a végére akart járni a kis elméletének.
- Kérem, kérem! - nevetett, ujjait Csenge csuklójára fonva, próbálva lehúzni karjait a magasból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nagyon vicces vagy drága barátom! - böktem nevetve vállon, mert értettem ám a célzást, csíptem is Beni humorérzékét. - Egyébként már elgondolkodtam rajta, valamilyen szinten érdekel az újságírás, főleg a pletykarovat - tettem hozzá egy mosollyal, s csak ezt követően karoltam belé, hogy így folytassuk utunkat az imádott cukrászda felé. Séta közben feltűnt, hogy Beni már megint magasabb lett, s mintha még izmosabb is lenne, bár a fene tudja, hogy gyúr-e, vagy sem, mindenesetre a nyár azért csak megtette a hatását. Most már nem biztos, hogy belé mertem volna kötni, mert a végén még nyakon csap. - Na akkor majd én felmelegítelek, meg egy jó kis forrócsoki - mondtam nevetve, minden hátsó szándék nélkül, s nyilvánosan meg is ölelgettem őt, mit sem törődve a pletykásokkal, hisz aki ismert minket, az pontosan tudta azt, hogy milyen jó barátok vagyunk Benivel.
Útközben azért még éreztem rajta a feszültséget, de ezt betudtam a témának, így inkább hanyagoltam is a sulis dolgokat, mert ezektől a kérdésektől amúgy én is nagyon falra másztam, csak hát na, mégis tudni szerettem volna, hogyan is mennek Beni dolgai. Az viszont nem tetszett, hogy még mindig ennyire maga alatt volt, szerencsére nem sértődtem meg a szavain, tudtam ám, hogy nem gondolt ő rosszat. - Ne aggódj, nem haragszom, nyugi, lazulj kicsit - nyugtatva vállon veregettem, közben beálltunk a sorba, hogy rendeljünk magunknak valami finomságot. Az előttünk álló srác valahogy nagyon bénázott, nem igen találta a galleonjait, a kasszás is forgatta már a szemeit, a barátnője meg még mindig azon vacillált, hogy dobos vagy puncstortát kérjen. Micsoda gondok...
- Én ezt pontosan tudom, mert még ha nem is látod rajtam, de nekem is akad némi önbizalomhiányom. Neked viszont jócskán, pedig hidd el, nagyon klassz srác vagy - biztattam őt, mert tényleg tök cuki volt, aranyos, és még helyes is. Hogy jobb kedvre derítsem, szóba is hoztam azt, amit legutóbb hallottam, s kiszélesedett a mosolyom látva, hogy sikerült őt zavarba hoznom. - Tuti, akitől hallottam, az nem szokott hazudni - kezdtem bele, viszont ekkor kerültünk sorra, így megvártam, míg rendel Beni, majd én is rendeltem egy szelet tiramisut, és egy forrócsokit. - Hogy éééén? - ezzel igen csak meglepett, pedig eddig nagyon vigyorogtam, most viszont kicsit meglepetten pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne válaszolni a legjobb barátomnak. Lehet, hogy azt szeretné hallani, hogy nekem tetszik? Vagy csak vissza akar szúrni picit, és így akar cukkolni? Merlinre!
- Jajj Te dinka, nem én, Elizának hívják. Szerintem randiznotok kéne - mondtam lelkesen, közben tekintetemmel már egy üres asztalt kerestem, s látva egyet, meg is indultam, letelepedve fürkésztem Benit. - Miért kérdezted, hogy én? Tetszem neked? - kérdeztem nevetve, kicsit komolytalanul, mert hát ezt el sem tudtam képzelni. Mióta találkoztunk elsőben, azóta volt az egyik legjobb barátom, ilyesmi meg fel sem merült bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eleinte próbált csendben félrehúzódva megfigyelővé válni az iskolában, hogy tudja, mit kell tegyen. Mert nem mindegy, hogy most az ember milyen szituációban hogyan cselekszik. Készültek különböző helyzetekre, arra, hogy nem mindenki egyforma, de egészen más élőben megtapasztalni. Viszonylag sokakat megismert így az Eridonban, de még így is számtalan új arccal találkozik a folyosón. Ha marad a suliban, lesz még pár éve mindenkit megismerni, ha szeretne. Egyelőre boldog a kacsáival, még ha vitáznak is. Fejét felemelve mosolyog vissza a mellette ülő nagylányra. - Nagyon szeretem őket. Mindig fogok jönni hozzájuk. - Bele sem gondolt, hogy mi lesz velük télen. Akkor minden nap kétszer ki kell szöknie? Ráadásul meleg kenyeret kéne hozzon, hogy átmelegedjenek? Egyáltalán a kacsák költöznek, vagy maradnak? Számtalan kérdést vetődik fel benne, de ez ki fog derülni pár hónap múlva. - Egy néni azt mondta, hogy nem jó nekik, ha sokat etetik őket. De nem mondta miért. - Hangjában tanácstalanság hallatszik. Nem tűnik úgy, hogy elhíznának az ételtől a jószágok, meg ez csak kukorica. A zöldség nagyon egészséges, mindenkinek több ilyet kell ennie. Legalább is mindig ezt mondták neki, amikor kisebb volt. Az előbbi megjegyzését figyelmen kívül hagyva ő maga is dobálja tovább a szemeket, a nagylányhoz hasonlóan jól elosztva, hogy ne legyen ok a vitára. Jó lenne, ha tudnák az utat a kastélyhoz, és nem kéne mindig megtennie ezt az utat. Szívesen jön és szakad ki a suliból, de nem biztos benne, hogy mindig ki fog tudni lógni hozzájuk... az meg szomorú lesz, ha csak a morcos nénik jönnek erre, akik nem etetik meg őket. - Ühümm... - Helyesel úgy mindenre. Csudálatos a rágófagyi, pedig egyébként utálja a ragacsos dolgokat. De a rágó az egyetlen, amivel szívesen elnyammog és lenyugtatja. - De csak egy ízben van, nem úgy, mint a rendes rágó. Ha jól laktak a madarak megmutatom melyik helyen vettem. - Nem bánja, hogy újból magába tömheti, pedig egyébként nem egy nagy étkű, de ebből akár két gombócal is betolna egy nap, annyira finom.
A saját szájába tömködve pár szemet bólogat Domca felvetésére, miszerint furcsának találnák az érkezését a vízeben. - Ha animágus lennék és kacsa, akkor szerintem nagyon szeretnének... - Magyarázza teli szájjal, majd gyorsan hajít is be, mert páran türelmetlenek, hogy nem jut nekik a szemekből. - Vagy méregesek lennének, hogy megeszem a kajájukat. - Teszi hozzá nevetve elnézve a kunyerálós társaságon.
- Milyen hosszú a neved. Mint az ilyen.... nemeseknek... tudod Mária Teréziának is több neve volt ennél. - Gondolkodik a homlokát ráncolva. Fogalma nincs, hogy honnan tud ilyeneket. Biztosan hallotta valamerre és megmaradt. Talán, amikor a zenetörténelmet tanulta és a császári udvar is szóbajött. Biztosan! - De tetszik. Én csak Palotás Polli vagyok. Egyszerű. - Azt gondolná az ember, hogy az ilyen kis rövid nevet nem lehet elfelejteni, pedig de. A környékükön az egyik idős néni folyamatosan Pannikának hívta. Aztán megszületett a húga, aki tényleg Panna, de őt már nem ismerhette a néni. Persze, ehhez semmi köze nincs Pollinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Vajon saját készítésű süteményt hozna - tűnődött -, vagy csak megvenné valahol, és azt hozná? Az édességel Lillának valóban nem volt gondja, legfeljebb az, hogy időnként többet megevett, mint kellett volna, és ezt némi hasfájás jelezte, de nem volt biztos benne, hogy bármit is el kéne fogadnia Zsófitól.
Persze, Lilla általánosságban nem közeledett az emberekhez, de ez a lány igazából nem csinált semmit, amivel ezt az ódzkodást kiváltotta volna, úgyhogy akármi is volt a háttérben, Lilla próbálta elhessegetni azt. Nem akart valakit valamiféle megérzés alapján megítélni, vagy mert természetellenesen nézett ki a szeme. Leginkább nem akarta, hogy bármilyen érzést bárki kiváltson belőle, akit nem is ismer.
És Zsófi még azt is megígérte, hogy időben visszahozza a könyvet. Erre persze, csak mert az ujját is felmutatta, még nem vett volna mérget Lilla, de őszintén szólva nem is igazán érdekelte a dolog. Ha késik vele, hát késik, neki attól nem lesz rosszabb, és legalább addig sem kell ezt a könyvet kerülgetnie.
Sőt, majdnem meg is mondta neki, hogy nyugodtan tartsa meg inkább. De hát nem az ő tulajdona volt, így végül mégsem tette.
Az mindenesetre, ha más nem is, kicsit megnyugtatta, hogy láthatóan a francia lánynak se igazán tetszett a kötet, melyet máris a kezében forgatott.
- Nem is igazán értem.. azt hittem általános képzésen vagy - mondta Lilla elmerengve, miközben megkerülte a pultját, hogy jobban megnézze az odakint tomboló vihart is. - Ha még szakosodva lennél valami átoktörő vagy aurori irányba..
Na persze, ahogy arra emlékeztetni akarta magát, egyáltalán nem akarta ebbe beleütni az orrát. Csak akarva-akaratlanul is járt az agya, próbálván kiugrasztani a nyulat a bokorból, hiszen valóban gyanúsan sokan kezdtek mostanában egy bizonyos tanár úr sötét praktikákkal fűszerezett tantárgya iránt hevesen érdeklődni.
Zsófinál már csak az időjárás volt különösebb, meg az, hogy hirtelen el is kezdett alábbhagyni. Lilla homlokráncolva elfordította tekintetét az ablakokról, és Zsófira fókuszálta őket.
- Még kéne egy utolsó aláfirkantás - mondta és az asztalon maradt papírlapok felé pillantott. Aztán tekintetét egy másik, távolabbi ablak irányába kezdte fordítani, továbbra sem nagyon tudnán hováteni ezt a különös időjárást.