Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Napok óta nem hallott a lányról, és kezdett miatta ideges lenni. Egyszerűen furcsa volt számára, hogy valahogy folyton ott akart lenni a társaságában valaki másnak. Még olyankor is rá gondolt, amikor nem tudott aludni, vagy tanulnia kellett volna. Így inkább írt neki egy baglyot, hogy találkozzanak. Ezúttal nem szerette volna, ha újra a lány kollégiumáig kéne elmennie, így inkább egy köztes megállót ajánlott fel.
Előbb érkezett, és a csónakház falának támaszkodva várta Roxyt. Szemei alatt ott voltak az óriási karikák, amik már jó ideje nem akartak eltűnni. Szerencsére most felszakadt ajkán kívül más sérülés nem volt rajta, ami máris több volt, mint a legutóbbi két alkalommal.
Ariana először nem is vette észre, hogy hol van, csak amikor Zalán odahúzta magához, és azzal a lendülettel meg is csókolta. Mélyen, hogy a lány érezze mennyire hiányzott már neki.
- Szia - suttogta utána a kis térbe, amit kettőjük között hagyott, ujjával közben a lány arcát simogatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A lány nevetése Zalán arcára is mosolyt csalt, ahogy mindig. Imádta azt az édes hangot, amit a lány ilyenkor kiadott, és szájának alakját is. Egyszerűen ott volt az az érzés benne, hogy nem bírná ki soha nélküle, de az is, hogy ez az egész furcsa. Soha senkihez nem fűződött így.
A lány illata elbódította, hirtelen megint nem tudta, hogy mit csinál, mint legtöbbször, amikor találkoznak. Belecsókolt a Roxy nyakába, egészen a füle mögé. - Reméltem, hogy eljössz - tette hozzá a férfi. Keze közben vándorolni kezdett a lány hátán lefelé. A teste valahogy egészen máshogy viselkedett, mint normál esetben. Az összeszedett férfi most hirtelen tervek nélkül indult neki a napnak, egyedül azt tudta, hogy élete legjobb döntése volt, hogy Lédát hazaküldte anélkül, hogy ő is vele ment volna aznap.
- Gyere, menjünk be - fogta meg a lány kezét, és maga után húzta a csónakházba. A kisebb és nagyobb ladikok ott sorakoztak a tartókon, mindegyik szinte más színű volt. - Válassz egyet! - intett fejével a hajók felé Zalán. Igazából csak arra gondolt, hogy majd belemásznak az egyikbe, és hát... a szokásos módon eltöltik az időt. De ha Ariana szeretett volna, akkor készen állt rá, hogy kimenjen vele a vízre. Még akkor is, ha fogalma sem volt, hogyan kell egy ilyen csónakot elvezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Jóban vagytok apukáddal? - kérdezte meg Zalán, hiszen attól függetlenül, hogy milyen jól is működik köztük a kémia, nem sok mindent tudott a lányról. Apróságokat csak, mint hogy hogyan issza a kávéját, és milyen illata van a bőrének. Ezek minimum annyira fontosak voltak, mint a múltja. Viszont ez idáig nem nagyon jutottak túl a hálószoba küszöbén, s így a beszélgetés sem elsősorban a családjuk körül forgott.
- Mivel mindig szeretnélek lenyűgözni, azt mondanám, hogy persze. Tudod, férfi vagyok, erős vagyok - utánozta a lányt, hiszen pontosan ezeket a szavakat használta az első együtt töltött estéjük után. - De az igazság az, hogy soha nem is próbáltam. Kettőnk közül most te vagy a tapasztaltabb, szóval igyekszem minden férfi önbecsülésemet háttérbe szorítani, és rád hallgatni - mosolygott rá Roxyra a férfi, az egyik olyan mosolyát villantva felé, mely engedte láttatni az apró kis gödröcskét a szája sarkában.
- Mutass rá a szíved választottjára - tárta szét a karját Zalán, hiszen ha tényleg vízre akartak szállni, akkor igazán sietniük kellett. A nap már nyugvóban volt, és annyit azért tudott az ilyen dolgokról, hogy amint lemegy a nap, meg az átlagnál is hűvösebb lesz a vízen. Habár lehetségesnek tartotta, hogy ez nem egy ekkora méretű tavacskára érvényes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tőmondatai és az azt követő hallgatása mindent elárultak Zalánnak. Pontosan tudta milyen az, amikor egy szoros kapcsolat egyik pillanatról a másikra megromlik. Csak az ő esetében ez olyan régen történt, hogy már alig emlékszik rá, milyen is volt az, amikor az anyja még élt és boldogok voltak.
El akarta terelni a lány sötét gondolatait, és úgy tűnt sikerült is.
- Vigyázz te lány, a végén még kárt teszel bennem - húzódott féloldalas mosolyra a szája, hiszen mind a ketten tudták, hogy annál a kis ütésnél sokkal nagyobbakat szokott kapni az akadémián.
- Hát jó, ahogy szeretnéd, hercegnő - kacsint rá, és máris odalépett a fa csónakhoz. Belülről megfogta mind a két oldalát, és kitámasztotta a lábával. Talán nem gondolta komolyan a dolgot, de most már nem volt visszaút. Nagyot sóhajtott és megemelte a tutajt. Könnyebbnek bizonyult, mint ahogy eleinte hitte, de azért nem is volt olyan könnyű, hogy fél kázzel elbírja. Azért Roxynak jó volt a választása, azt meg kell hagyni.
Éppen csak kifért vele az ajtón, de azért nagy nehezen sikerült, és azonnal a vízre eresztette a férfi a nehéz bárkát.
- És most? - kérdezte, miközben kezével fogta a ladik szélét, biztos ami biztos.
Amint a beszálláshoz érkezik a menet, hagyja, hogy Ariana szálljon be előbb, majd csak utána próbál ő is feljutni a "fedélzetre". Több kevesebb sikerrel, hiszen eleinte elszámolta magát, és túlságosan a szélére lépett, mire az egész elkezdett himbálódzni, hogy félő volt mind a ketten beleesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Éppen csak leült végre biztonságban a fenekére, amikor Roxy közölte vele, hogy most akkor  fogják magukat, és cseréljenek helyet.
- Remélem felkészültél a vízbeesésre, mert ha ilyen mutatványokat akarsz csináltatni velem, akkor számíthatsz rá... - sóhajtott, de mire megmozdult volna, Ariana már mellette is termett.
- Én nem mondanám teljesen feleslegesnek - suttogta vissza a lánynak, és hirtelen már nem is zavarta annyira, hogy a nyílt vízen vannak, illetve nem is tűnt olyan sürgősnek kievezni onnan.
- Megölsz engem, te lány - csóválta a fejét Zalán. Vágyott a lány finom csókjára, ugyanúgy, ahogy a szenvedélytől fűtöttre. Teljesen mindegy volt melyiket kapja, csak ne hagyja így lógva.
- Csakhogy ahhoz, hogy mesterien tudjak evezni, az kell, hogy valaki megmutassa nekem, hogy is kéne csinálnom - elmélkedett el a férfi. - De vajon ki is erre a megfelelő ember? Valaki olyan kéne, aki már csinált ilyet. És szerencsés esetben még itt is van - fejtegette tovább az elméletét, és mosolyogva Roxyra nézett.
Egy pár pillanatig csak néztek egymásra, aztán Zalán feladta. Egy puszit nyomott a lány arcára, és átült a csónak másik felébe. Lehet, hogy a csatát megnyerte, de a háborút nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Biztos vagyok benne, hogy te jobban tudod irányítani a királyságot, mint én bármikor is. Nekem nem is az kell, hanem te - jelentette ki a férfi a lehető legkomolyabban. Sose gondolta volna magáról, hogy ilyen romantikus lélek tud lenni, de Ariana kihozta ezt belőle. Csak azzal, hogy tökéletes volt. Legalábbis neki mindenféleképpen.
A lány rántására azonnal megprördült, de félve, hogy beleesnek a tóba, megkapaszkodott a ladik két felében, miközben lehajolt Arianahoz. Élvezte a csókot, mindent el is felejtett maga körül. Kezei elengedték a biztonságot jelentő széleket, és míg egyik a lány derekára siklott, addig a másikkal a lány hajába túrt. Belefeledkezett abba a tökéletes érzésbe, amely akkor tör rá, mikor együtt vannak. Mintha a világ teljesen mindegy lenne, amíg ők együtt vannak.
- Hát, nem vagyok benne teljesen biztos - húzta el a száját, mikor a lány megszakította a csókot. - Jobb lenne, ha adnál még egy kis ösztönzést - kacérkodott tovább. Nem volt elég. Soha.
Leült a helyére, és kezébe vette az evezőket. Időközben besodródtak a partról, és már csaknem a víz közepén voltak. - Na jó, nem lehet ez olyan nehéz, láttam már ilyet a filmekben - vezette be a cselekvéseket, mintha nagyon profin állna a helyzethez. Majd lassan, egyik oldalt elkezdett evezni. És a csónak elindult. - Na tessék! - lepődött meg még saját maga is azon, hogy sikerült valamerre elindítania a ladikot. De csakhamar kiderült, hogy inkább ment egy irányba. Balra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Késő délután volt, de még ne annyira késő, hogy ne ugorjanak el sütizni egyet Bogolyfalván. Vagy legalábbis Zalán ezt mondta, sőt egyenesen ő az ötlet gazdája is. Valljuk be, ez nem egy szokványos délután volt. Ezért, és azért, mert Roxy csatlakozni fog hozzájuk. Hihetetlenül fontos volt ez a találkozó a férfinek, és pontosan ezért nagyon izgult. Nem Ariana miatt, Léda volt a vészesebb eset kettejük közül.
Betértek a vendéglőbe, és rögtön helyet is foglaltak az egyik boxban. Zalán direkt úgy ült le, hogy rálátása legyen az ajtóra is. Lába folyamatosan fel-alá járt ütemesen, és kezével is kopácsolt az asztalon. Az ilyen viselkedés miatt a tanodában már rég kitették volna. Mindig arra tanítják, hogy vissza kell fognia az érzelmeit, és mivel tudja az alapvető nonverbális jeleket, így azokkal is vigyáznia kell, nehogy túl sok mindent áruljon el magáról. Amiket most produkál, azok meg valahol az első oldal környékén helyezkednek el.
- Még egy kicsit várj a rendeléssel, jó? Valaki csatlakozik ma hozzánk - jelentette be a férfi, és tovább fixírozta az ajtót. Léda minden további tiltakozására csak legyintett, vagy megkérdezte tőle, hogy akkor szeretné-e a sütit vagy nem.
Amikor megjelent Roxy, felállt, és egy puszit adott a lány arcára.
- Szia! - mondta előbb a nőnek, aztán a kislány felé fordult. - Léda, szeretném bemutatni neked Arianat. - egyenlőre nem akarta lesokkolni azzal a lánykát, hogy közli vele, hogy a barátnője, előbb hagyja őket megismerkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sejtette, hogy nem lesz ez olyan könnyű. Talán kicsit korai is volt a dolog. Vagy nem? Hiszen mégis meddig várhatott volna még ezzel? Amíg Roxynak elege nem lesz? Vagy az esküvőig? Esküvő? Na tessék, annyira rástresszelt már a szituációra, hogy hirtelen rémképeket is lát.
Léda dühösen nézett rá, ő pedig viszonozta ezt. Olyan fejet vágott, amit mindig akkor alkalmazott, amikor Léda nem viselkedett rendesen, és ezt némán a tudtára akarta adni, hogy moderálja magát. A kérdésre nem akart ő válaszolni, azt akarta, hogy ők intézzék el maguk között, és neki csak akkor keljen közbeszólnia, ha nagyon elfajulnak a dolgok. Vagyis csak a húga.
- Ülj csak be, mit hozhatok? - kérdezte Roxytól, ahogy mutatta a helyet neki, mint egy igazi úriember. Legszívesebben megint magához húzta volna a lányt, de nem akarta ezt a kislány előtt csinálni, hiszen az csak újabb feszültséget keltett volna.
- Neked akkor egy dobostorta és egy forrócsoki, ugye? - kérdezte húgától, és amennyiben igenlő - vagy Lédából kiindulva semmilyen - választ kapott, elindult a pulthoz, hogy kikérje a kért sütiket, illetve italokat. Közben folyamatosan szemmel tartotta a kis boxukat. Hihetetlenül hálás volt Roxynak, amiért eljött találkozni a húgával. És bárhogyan is sül el ez a délután, az este biztos meghálálja ezt neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Barnabás megnyugtató, ismerős mosolya kicsit segít Zalánnak, hogy ha csak egy pillanatra is, de összeszedje a gondolatait. A férfiban mindig meg tudott bízni, nyíltan fordult feléjük, és tudta milyen nehéz helyzetben vannak. Ismerni nem ismerte Árpádot, de a történetüket igen. Legalábbis addig a részig, hogy az apjuk kvibli, és ezért nem akarja, hogy varázsoljanak a gyerekei. Végigkísérte a harcot, amelyben Zalán kivívta, hogy a húga az előkészítőbe járhasson.
Nagyon sóhajtott, és ha egyedül lett volna biztos hogy egy nagyot káromkodott volna. Minden szétesik körülötte, és nem volt ott neki senki, akire támaszkodhatott volna. Ránézett Barnabásra. Tudta, hogy mindig velük volt. De vajon rábízhat egy ilyen titkot? Végül is a mostohaanyja életével játszott. Sarolt. Miért is nem mondták el neki már előbb...
- Semmi sincs rendben - ingatta a fejét Zalán. Elhúzta a száját. Mondja, vagy ne? Körbepillantott. Nincs senki, mégsem volt képes ezen a terepen elmondani neki. - Valahol tudunk beszélni? Persze ha ráérsz. Nem akarlak feltartani - szabadkozott a férfi, majd ha Barnabás is benne volt, követte őt.
- Elnézést is akartam kérni tőled, amiért reggel elkéstünk. Kicsit elkalkuláltuk a dolgokat - szabadkozott, bár tudta, hogy jelenleg ez a legkevesebb baj. Azonban könnyebb volt ezzel kezdeni, mint bármi mással. Tényleg, hol is kéne? esetleg a tegnap esténél? Vagy még előbb? Meg kell vele AZT is osztania? Nem. Elég, ha ő tud róla.
Hosszú szünet után végül mégis elkezdte a történetet. - Azért akartam beszélni a vezetőséggel, mert nem hiszem többé, hogy Léda biztonságban lenne otthon. - Kemény első szavak, de ez volt az igazság. Valószínűleg Bánki is félrenyeli miatta a kávéját. Nem így képzeli el a mindennapjait egy előkészítős tanár, ebben biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nehéz volt ez neki. Főleg úgy, hogy az egyetlen lehetősége, melyet az éjszaka kitalált úgy tűnt elveszett. Megőrjítette a gondolat, hogy képtelen biztonságban tartani a húgát. Az egyetlen embert, akit minden rossztól meg akart óvni. Ezért küzdött, mióta először meglátta azt a kis ráncos babát.
Követte a férfit a terembe. Tudta, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mégis így érezte fairnek, ha megteszi. Hirtelen most minden az ő vállára szakadt, jobban mint ezelőtt. A család, Léda, Roxy, az akadémia... Úgy érte már nem fogja sokáig bírni.
Leült az egyik közeli padba. Kezeit az asztalra helyezte és összekulcsolta őket. Nézte hegektől és bőrkeményedésektől érdes tenyerét, mely már annyi kárt okozott, mégis még mindig képes volt szeretetet kifejezni.
- Tegnap este, mikor hazamentem, Léda arcán egy hatalmas vörös folt volt. Az apánk tette - mondta ki rögtön, és felnézett a férfira. Bár hangján hallatszott a visszafojtott düh. -Tudom, hogy egy pofon még nem a világ vége. De én ismerem őt, és ez csak a kezdet. Nem hagyom, hogy még egyszer kezet emeljen rá - szívta be hangosan a levegőt Zalán, ahogy még mindig igyekezett türtőztetni dühét, hogy a lehető leghitelesebben tudja átadni a történetet. - Tegnap este könyörögtem a mostohaanyámnak, hogy hívjunk segítséget, de... - itt egy pillanatra elhallgatott. Pillantása újra visszaesett kezére. El kell mondania, muszáj. - ... kiderült, hogy nincs is lakhatási engedélye. Menekült, és kitoloncolnák az országból, ha ez kiderül - préselte össze alsó és felső ajkát Zalán, hogy már csak egy csík látszódott. Várta, milyen hatást fog ez kiváltani Barnabásból. Vajon semmiségnek fogja tartani? Felmerült már benne, hogy talán túlféltő ha Lédáról van szó, de már tapasztalta ezt a folyamatot a saját bőrén.
- Tegnap elvittem az akadémiára, de nem tudom sokáig ott tartani - sóhajtott. Gondterhelt arcán mintha megjelentek volna az aggódás első jelei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gondolta, vagyis remélte, hogy Barnabás is egyet fog vele érteni. Kicsit meg is nyugtatta a tény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem hozott rossz döntést. Mindig attól fél, hogy valami olyat tesz, amivel nem segít, hanem inkább árt majd Lédának.
- Sarolt felől nincsenek egyáltalán rokonaink, legalábbis nem olyanról, akiről tudnánk. Az apánk felől még élnek a nagyszüleink, de sose találkoztunk velük - húzta el a száját. Teljesen megérti, hogy nehéz volt elviselni, hogy a család kitagad, mert kvibli vagy. De vannak, akik ezen felül tudnak emelkedni. És van Árpád.
- Igazából ezért is vagyok itt. Nekem is a kollégium volt az egyetlen gondolatom. Az egyetlen baj az, hogy nem tudok érte fizetni. Személyesen akartam beszélni Ezráékkal, hátha ki tudunk találni egy alternatív módszer. Sokat dolgoztam már a Bagolyköves éveim alatt, szóval meg tudok javítani szinte mindent. Vagy nem is tudom... - kezébe döntötte arcát, és masszírozni kezdte a szeménél.
- Nem gondoltam végleges megoldásnak, csak amíg kitalálom mi legyen a továbbiakban - magyarázta tovább Zalán. Egyáltalán nem gondolta, hogy majd mások megsegítik, amiért elmeséli a történetét. Ez csak a filmekben szokott így működni. Ezért remélte, hogy valamiképp meg tud majd egyezni velük. Most pedig valamiért abban reménykedett, hogy Barnabásnak van valami ötlete. Mert kezdett belőlük kifogyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kirendeltségi kihelyezésben két jó dolog volt. Egyrészről a tudat, hogy van egy hely, ahova dolgozni jár, amely elkülönül az otthonától, másrészről, hogy így egész nap még közelebb volt Lédához. Amióta elhozta otthonról szegény kicsit magába süppedt, hiányzott neki Sarolt. Ahogy a nőnek is a kislány. Zalán néha haza-hazament megnézni, hogy minden rendben van-e. Nem Árpád miatt, hanem nevelőanyjáért. Ha kellett volna, őt is a vállára véve viszi el abból az ócska dohos lakásból. Hogy pontosan hova? Ez már kérdéses volt.
Ma végre ügyet is kapott. Eddig pitiáner kihelyezéseket bíztak rá, rutin ellenőrzést, és rengeteg meg még több papírmunkát. Mint legfiatalabb az állomáson, minden szart rá osztottak. De nem zavarta. Titkon az íróasztala mögül mindig csillogó szemekkel hallgatta a nagyok meséjét, mint ahogy a kisfiúk szokták lefekvés előtt. Elképzelte, milyen lesz, ha egyszer terepre mehet rendesen. Lecsukni néhány rosszfiút, harci sebeket szerezni egy üldözés közben.
Amikor ma egy auror letette elé az aktát, először azt hitte megint csak valami kitölteni való van benne. Már tette is volna félre, hogy a jelenlegi dolga után megnézze, amikor észrevette, hogy a férfi nem mozdul mellőle, hanem érdeklődve nézi, mit szól hozzá. Belepillantott, de amint a névre siklott a szeme már tudta is mi ez. Hiszen napok óta beszélnek róla itt az emberek.
- Holnap nagy nap vár rád, öcskös - verte hátba a férfi, amikor megbizonyosodott róla, hogy Zalán felfogta mi történik vele.

Mondani se kell, aznap délután repkedett az örömtől. Még hatalmas fekete bakancsa se állította meg, hogy hosszú ruganyos léptei ne forduljanak az előkészítő irányába azonnal, amint kilépett a kirendeltség ajtaján. Öröméből csak egy felé siető nő zökkentette ki. Kétkedve nézett rá.
- Asszonyom, segíthetek? - kérdezte, mikor látta, hogy a hölgy egyenesen a szemébe is néz. Tényleg őt keresi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lendülete és kedve nem apadt az apró közjáték miatt. Sose érezte, hogy hasztalan lenne a segítségnyújtása. Ha kell, kedvesen meghallgat másokat, tanácsokat ad, de ha arról van szó még fát is mászik egy macska után. Még akkor is, ha hasztalannak véli a dolgot. Ez a fajta segítség inkább a gazda megnyugtatását szolgálja, és nem az állat jólétét. De egy mosolyért megéri.
Azonban ez a nő mintha csak az idejét húzná. És feltéve, hogy Lédához sietett éppen nem igazán tetszik neki ez a felállás. Először csak szemével igyekezett a nőnek üzenni, hogy mondja nyugodtan. Hiszen nem olyan egyszerű mindenkinek más segítségét kérni. Le kell hozzá győznünk a félelmünk az ismeretlenektől és persze a saját egónkat is, és beismerni, hogy egyedül nem megy.
De erre csak nagyot kezdett kortyolni a kávéjából. Zalán szinte el sem akarta hinni. - Kérem hölgyem, ha valami sürgősről van szó, mondja. Ha pedig nem életbevágó, menjen be egészen nyugodtan a kirendeltségre, ott biztosan lesz valaki, aki segít önnek - intett az épület felé a férfi, mint egy megerősítve szavait.
Vár. Egy kicsit mindenféleképpen, hogy esetleg megjöjjön a nő bátorsága. Ha pedig nem, akkor bekíséri az ajtón, és rábízza valakire. Léda mérges lesz, ha megváratja, és most egészen úgy tűnt, hogy nem ér oda időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A tőle tellő legnagyobb türelemmel hallgatta meg a nőt, még akkor is, mikor egy első mondat után kiderült, hogy riporter. Tudta jól, hogy ők mivel foglalkoznak, és azt is, hogy az őrsön mennyire nem szeretik őket. Persze van egy-két ember, akiknek néha el-elmondanak dolgokat, de csak mert tudják, hogy száz százalékig megbízhatnak bennük.
Éppen ezért olyan nehéz ez a szituáció most Zalánnak. Egyrészről ott van a hév, hogy segítsen minden léleknek, akinek tud, de a hivatása az, ami egyszerre engedi és tiltja ezt jelenleg neki.
- Sajnálom hölgyem, de nem hiszem, hogy én lennék erre az embere. Lehet, hogy én is az őrsön dolgozom, de biztosíthatom róla, hogy velem fele annyi infót nem osztanak meg, mint magával - jelentette ki, hiszen ez volt a leginkább kézenfekvő és egyszerre legigazabb is. Mivel csak aurortanonc, így általában már csak a lezárt ügyeket kapja meg, hogy készítsen róla jelentést, és hasonló papírügyek. Nagyon ritka, hogy valami olyat adnak a kezébe, ami még folyamatban van. Éppen ezért olyan különleges a mai nap. És ezzel a kis afférral nem is akarja elrontani. Hiszen mit szólnának odabent, ha elmondaná, hogy lepaktált egy újságíróval.
- Azt gondolom a legjobb lesz önnek, ha valaki olyat keres, aki már régebb óta dolgozik odabent. Vagy... ne kérdezzen meg inkább senkit se - gondolta át újra a nő lehetőségeit. Viszont már értette, hogy miért azt őrs előtt kapta el, és miért nem ment be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nézte a nő arcát, mozdulatait, hangleejtését. Fejében szinte mindent egyszerre elemzett ki anélkül, hogy tudatosult volna benne. Érezte, hogy ha egy pillanatra meginog, akkor azoktól a szép női kacsóktól sose menekül. Ezt üzente Elektra hullámos haja és éles tekintete, mely egyszerre hasonlított egy kutyus kérlelő vonásaira és egy farkas elszántságára vadászás közben.
Halványan elmosolyodott. Ha fel tudná sorolni egy kezén, hányszor gyanúsítottak meg rendőrt vagy épp aurort valamiért a riporterek, akkor boldog lenne. De hat ember két keze se lenne ehhez elég.
- Értse meg Hölgyem. Az elhivatottságom se elég hozzá, hogy önt információkhoz juttassam. És amire kér... - ingatta a fejét. - Ha belemennék, akkor holnapra vége is lenne a karrieremnek. Annak a nemlétezőnek is - nézett egyenesen a nő szemeibe, hogy ő is megértse, hogy még nem tehet ilyeneket. Egyenlőre még olyan gyorsan eltűnhet, hogy észre se vennék a hiányát az emberek. Egy lap se írna róla, és egyetlen auror se kérdezne felőle. És akkor Léda... Nem.
- Túl sokat kér, melyet nem tudok teljesíteni. - Az előbb a hangja talán egy kicsikét megingott, azonban erre a mondatra újra erőt nyelt. Hiszen húgáért bármit megtenne. Ha az kell, még saját erényét is sutba dobná. Viszont ha most segít ennek a nőnek, akkor előbb-utóbb Lédát visszaküldik Árpádhoz. Abba a koszfészekbe. Milyen furcsa is az élet. Eddig csak menekült, most azonban mást menekít. Mindenáron.
- És ha adhatok egy tanácsot. Én a maga helyében nem ezen az őrsön keresgetnék. Az itteniek két lábbal dobják ki általában az újságírókat. Nem szeretik őket. - Fájdalom és szomorúság csillant az arcán. Illetve együttérzés. Mert nem tud segíteni. Mert nincs, aki segítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig - mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni - cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Utálta a megbeszéléseket. Olyankor mindig még inkább úgy érezte magát, mint egy külsős, hiszen mindig visszaültették azzal, hogy "fontosabb a papírügyek elintézése, bevetésre úgy se mehetsz". Mintha csak az orra alá akarnák dörgölni, hogy tanonc. Viszont most változott a helyzet. Új kirendeltségi vezetőt választottak. Sose volt még jobb esélye.
Sokat gondolkodott, hogyan tudna ebből a státuszból kilépni. Gyakorolta rövid beszédeit a tükör előtt, és összegyűjtött egy ügyhöz mindent amije csak volt. Egy olyan dologban, melyet a többi auror csak félredobott, mert mindig volt fontosabb dolguk. Ez a paksaméta most ott csücsült asztala szélénél, és csak arra várt, hogy a gyűlésnek vége legyen, és Zalán felkaphassa.
Ahogy elkezdtek sorban kijönni a nyomozók, a férfi szinte azonnal pattant fel, mintha csak valami rugó lenne a seggében, és nyúlt a papírok felé. Megvárta, ahogy kijönnek az aurorok, némelyek biztató vagy épp becsmérlő mosollyal nyugtázták jelentólétét, mint akik tudják mire készül. Talán fogadást is kötöttek, hogy meddig bírja az asztali munkát. Mikor az utolsó ember is kijött, gyorsan bement a kis szobába, ahol a megbeszéléseket tartják.
- Uram, egy szóra kérhetem a figyelmét? - kérdezte komolyan Zalán, és tiszteletteljesen megállt egy méterre. Kezeit hátul tartotta, míg meg nem kapta az engedélyt, hogy beszéljen. Pontosan, ahogy az akadémián a fejükbe verték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nagyon izgult. Hogy ez pontosan miben is nyilvánult meg? A fején felejtett szemüvegből, a kissé remegő lapokból a kezében és hogy jelenleg azt is magára vette, ahogy jövendőbeli társai reagáltak színre lépésére. Még a saját agyában is felmerült közben, hogy esetleg most véti élete legnagyobb hibáját. Befuccsolhat az egész karrierje csak azért, mert nem elég türelmes. Vagy mert az igazsága hajtja?
Megállt a férfi előtt, és egyenesen maga elé nézett. Igazi katona volt. Parancsra teljesített. Az első kérést azonnal hajtotta is végre, de a második... azzal már érezte, hogy problémái lesznek. Nézte, ahogy lazán elé sétált a kis szobába. Érezhetően otthonosnak találta már a helyet, Zalánnal ellentétben.
- Egervári Zalán, igen, uram... asszonyo... mármint Zlatan. - A mondat elején még önbizalommal ragadta meg a férfi jobbját, de ahogy egyre jobban belezavarodott saját együgyűségébe, még az arca is elvörösödött. Ha valaki megkérné, hogy most távozzon, egy szó nélkül megtette volna. Épp elég szégyent hozott már így is a világra. De hát Ombozit úgy tűnt keményebb fából faragták, és mindezek után még egy kérdést is fel mert tenni. Micsoda bátorság...
Zalán megköszörülte a torkát, és kinyitotta az aktát, amelyet a kezében lógatott eddig.
- Szeretném felhívni a figyelmét egy ügyre. Ez a dokumentum három különböző aktából lett összerakva, amit az utóbbi két hétben szétszóródva láttam az aurorok asztalán. Mindegyik drogügyletekről számol be, de az igazság az, hogy ezek mind egy körül forognak. A szer neve Tündérpor. Elég gyenge szer, nem okoz hirtelen halált vagy eszméletvesztést. Azonban hosszú távú hatásai lehetnek - számolt be röviden a férfi az ügyről, és magához, illetve a szituációhoz képest elég jól sikerült a bevezetés. Az a gyakorlás jót tett neki.
- Azért mondom el, mert úgy látom, hogy ez egy sokkal nagyobb ügy, mint ahogy kezelik. Pláne, hogy a tegnapi nap során bejelentettek az esetet a Bagolykőből - lapozott a férfi, hogy Zlatan is lássa a jelentést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Zalán legnagyobb megdöbbenésére ez az ember tényleg figyelt rá. Az előző vezető általában elhajtotta, hogy fontosabb dolga van, vagy éppen azért, mert nincs kedve ügyeket megbeszélni. De Zlatan nem is csak hogy meghallgatta, de még a kezdeti sikertelensége ellenére is komolyan vette.
Leült a vele szemközti székbe, szinte már kezdett is egy kicsit felengedni. A kezdeti sokk elmúlt, a legfontosabb infókat átadta, tehát most már jöhet egy terv vagy valami afféle kidolgozása. Legalábbis arra számított. Aztán mégsem az sült ki belőle.
Érezte, ahogy nyelve a torkába szökik a meglepetéstől. Hogy ő lopni? Várjunk, az lopásnak számít? Bele se gondolt, hogy mit csinált. Lehet elrontotta valaki más munkáját. Szorul a hurok, érzi, ahogy félelme csak még feljebb szökik. Arcán nem látszik semmi, csak a tanácstalanság, hogy most mégis mit mondjon. Zlatan hátra dőlt. Övé a terep. Érezte a sürgetést, hogy meg kéne szólalnia, de azt a páni félelmet is, amely az agyában tombolt. Nagyot sóhajtott, és előre dőlt. Összekulcsolta maga előtt kezeit, így nem remegtek annyira. Lába folyamatosan járt az asztal alatt, és bármilyen sokat is tanulta az akadémián visszafogni a nonverbális jeleket, egyszerűen képtelen volt most arra is koncentrálni.
- Minden nap bent vagyok. Hallom a dolgokat, sokszor előttem beszélik ki az ügyeket. Én egy senki vagyok itt. A fal, aminek füle van - kezdte el lassan. Nem volt biztos abban, hogy mit hogyan fog mondani, csak hogy ez az utolsó esélye bizonyítani, hogy ő jófiú. Még akkor is, ha az aktákat elvette másoktól. - Szóval két héttel ezelőtt hallottam egy aurort beszélni egy szerinte kellemetlen ügyről, ahol muszáj közölnie az anyával, hogy a fia belefulladt a tóba. Lezárt ügy, amelyet készhez kaptam, hogy a maradék papírügyet elintézzem. Azonban a toxikológiai jelentésben volt valami, amit furcsának találtam. Egy szer, amit nem tudtak beazonosítani. Éppen ezért nem foglalkoztak vele. Aztán egy héttel rá az egyik bogolyfalvi lakost a fővárosi ispotályba szállították. Valamilyen allergiás reakció lehetett, de semmilyen bájital nem segített rajta. Több napba telt, mire a beteg kikerült az osztályról, és haza jöhetett. Nem volt haláleset, nem foglalkoztak vele. Szintén hozzám került lezárásra. A férfi vérében ugyanazt az anyagot mutatták ki, összehasonlítottam a kettőt - vallotta be. Nem, ezt a kettőt nem lopta más asztaláról. Azonban a lezárt akták közül... meglehet, hogy benyúlt párat. - A harmadik eset egy diák, akinél megtalálták a drogot. A Tündérport. Két napja hever Bodócs asztalán az akta, de még nem nézett bele. Én megtettem - húzta el száját Zalán. No igen, ezt lehet nem kellett volna. De ha hivatásos auror lenne, akkor az intézkedéseivel nem lenne semmi gond. Arról meg nem szóltak neki, hogy az aurorok húzzák be fülüket-farkukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csak úgy folytak belőle a szavak. Lassan, részleteiben bontakoztatta ki a történéseket, hogy Zlatan a lehető legtökéletesebb képet kaphassa meg az ügyből. Nem mást akart besarazni, szimplán csak a tényeket sorolta. Meg egy kicsit magát is mentette, hiszen továbbra is érezte azt a páni félelmet a vérében megbújni. Egyre kevésbé, de azért még mindig jelen volt valamennyire.
A történet befejeztével azonban a vezető szisszegett. SZISSZEGETT. Mégis az mit jelent? Jót? Rosszat? Bajban van még mindig? Már a legrosszabb szcenáriók játszódtak le a fejében, de legtöbbnek a vége az volt, hogy állás és minden nélkül az utcára jut Lédával együtt. Mert a kislányt még az utcán is jobban meg tudná védeni, mint az apjuk dohos lakásában.  
Aztán szinte minden gondolat egyszerre iszkolt ki az agyamból, mikor Zlatan végre újra megszólalt. Nem vagy senki. Ez a mondat tudta, hogy még sokáig fog az agyában megbújni. Sose volt a legjobb tanuló. Sok mindenkinek okozott már csalódást. De ez a mondat biztosította róla, hogy nem jár apja nyomdokaiban. Túllépte Árpád árnyékát, és már nem a "kvibli fia" volt. Valami több annál.
Felállt, és mint aki menekül iszkolt az ajtó felé. A neve hallatán azért megállt, és hátra fordult. - Köszönöm - bólintott és egy apró mosolyt is megengedett magának. Aztán ahogy kint tudta magát a szobából egy hatalmasat sóhajtott. Minden frusztrációja és nyomasztó érzése benne volt ebben az egyetlen levegőáramlásban, és már csak a tiszta öröm maradt benne. Hiszen sikerült. Elért valamit. Nem tudta pontosan még mit, de valamit már igen, hiszen vissza kell mennie. Apropó visszamenni, ideje elindulni ahhoz.
Egy hangyányi rossz érzéssel a mellkasában közelítette meg Bodócs asztalát. A testes úriember éppen nagy sztorizgatásba volt, és közben egy fél fogpiszkálót rágcsált.
- Elnézést, a főnök hívat - hajolt kicsit a férfi felé Zalán, hogy egyértelmű legyen, kinek is címezte mondandóját.
- Már megint? - kelt fel morgolódva a férfi, és a másikkal nem is törődve ment a szoba felé, ahol nemrég még a gyűlést tartották. Zalán nyomában követte, és becsukta mögötte az ajtót, mikor beértek. Ő maga ott maradt inkább az ajtó környékén. Minél közelebb volt Bodócshoz, annál rosszabbul érezte magát, hogy megemlítette ezt Zlatannak. De mégis mit kellett volna csinálnia?
- Miben segíthetek, Zlatan? - kérdezte közel sétálva Bodócs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy visszaindultak a kis terem felé, Zalánban úgy nőtt megint a feszültség. Bajba kevert egy hivatásos aurort. Miközben neki van a legkevesebb szava a kirendeltségen. Azonban mikor előadta a tükörben a kiselőadását, még nem gondolta, hogy bárkit bajba keríthetne ezzel. Önző volt? Meglehet. De most annál is nagyobb a restellés benne.
Zlatan hangtónusa nem csak neki tűnik fel, de Bodócsnak is. Érezte, hogy valami nincs rendben, de egója túl nagy volt, hogy mégis komolyan vegye a szituációt. Sóhajtott egyet, mintha nagy gondolja lenne az akták átnézésével, és agyalása közben fogpiszkálóját nyelvével hol egyik, hol másik oldalra nyomkodta.
- Nem, egyik sem - nézett végül fel, és azt hitte ezzel vége is van a mesének. Testtartásából már látszódott, hogy fordulna is kifele, azonban apró, egy szavas válasz megállásra bírta. Zalán gyomra összeszorult, de csak alapállásban - hátratett kezek, távolba meredő tekintetek - várta mi lesz a szituáció vége. De ez több volt, mint amire számított. A hangszín, amelyet megütött a férfi ismerős közelséggel csapódott Zalán arcába. A felügyelő tisztek szoktak így beszélni a tanoncokkal, amikor valami hülyeséget tesznek. Mint mikor kiszöktek éjszaka inni, pedig nem voltak eltávon. Zalán nem ment, de mivel abba a csapatba tartozott, így neki is végig kellett hallgatnia a számonkérést. Pont mint most.
- Nézd Zlatan, biztos ma kaptam meg az aktát. Még nem néztem bele. Éppen az Orsós aktát zártam le, mikor behívtál - füllentette Bodócs. Habár az Orsós akta valóban létezett, annak már három napja vége volt. Zalán tudta, hiszen a zárás mindig az ő feladata, így a paksaméta már az ő asztalán van. Most mégsem szólalt meg. Nem akarta még nagyobb bajba keríteni a férfit. Elintézi azt maga is, ahogy látta.
- De akkor máris nekifogok, ha ilyen fontos - biztosította Bodócs Zlatant, és már nyúlt is az aktáért. Hogy komolyan gondolta-e, azt nehéz volt megmondani. Hangszíne végig a beszélgetés alatt egyenletes nemtörődöm volt. Szakmai ártalom lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Kissé megrezdült testtartása, ahogy meghallotta nevét. A belső kisfiú, akinek nagy álma volt, hogy auror legyen most vígan ugrándozott a gyomrában, és igyekezte közben elpüfölni a kétségek zöld szörnyét. Hisz mi van, ha mégsem sikerül neki ezt elintézni? Még egyetlen ügyet sem kapott, nem hogy meg is oldott volna egyet. Habár be kell vallani, igazán szerette a Sherlock történeteket, és nem egyszer volt, hogy előbb jött rá a gyilkos kilétére, mint a főhős.
A meglepetéstől Zlatan felé kapta a fejét a férfi. Pontosan tudta, hol az akta. És nem nála. Ránézett Bodócsra, de az ő arcáról csak a frusztrációt lehetett leolvasni. Mi folyik itt? Érezte Zalán, hogy valami nagyobb dologba került bele, mint ahogy elsőre tűnt. Valami játszmába, amely az új vezetői tiszteletről szólt.
Még mindig zsibongó aggyal vette át a poharat Zalán, és még a mosolyra sem tudott reagálni. Igyekezett, hogy arca ne áruljon el sok mindent, de a gondolatok egyszerűen úgy szánkáztak agyában, hogy azt még magának is lehetetlenség volt követni. Hol Bodócs, hol Orsósék, hol pedig az újdonsült Tündérpor keringett körös körül.
A nagydarab férfi végül kissé tüntetőleges sóhajtások közepette elhagyta a szobát, és a kelleténél hangosabban csukta be maga után az ajtót. A férfiego. Az sérült mostan. Érezte Zalán, hogy ezzel nem áll meg a történet, de szinte biztos volt abban is, hogy az aktatologatásnál rosszabb nem fogja várni. Zalán még egy kicsit a poharába meredt, a folyadékot az üveg szélén jártatta. Aztán lépett egyet előre, az asztal felé. Testtartása kicsit felengedett, érezte, hogy egyenlőre biztonságban van.
- Ur.. - kezdte volna, de aztán megfékezte nyelvét. Régi szokások, nehéz legyőzni őket. - Mégis honnan tudta, hogy nincs Bodócsnál az akta? - kérdezte Zalán, ezzel elárulva, hogy ismeri Zlatan titkát: nála sincs. Folyton azon agyalt, hogy talán túlságosan is elveszett a gondolataiban ahhoz, hogy észrevegye a hazugság apró jelét? Lehet újra kell tanulnia a testi kommunikációt. Pedig Valentinával mennyit gyakorolták az akadémián...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy Bodócs elhagyta a termet, máris sokkal fesztelenebb lett a benti levegő. Zlatan is elnevette magát - bár Zalán ezt elsősorban nem pozitívumként élte meg -, és már ő is érezte, hogy egyre tisztábban kezd el látni.
- Itt nem a korról van szó, sokkal inkább arról, hogy mit véstek bele az agyunkba az akadémián - vallotta be Zalán, szándékosan figyelve arra, hogy olyan mondatok hagyják csak el a száját, amelyek ne legyenek se magázók, se tegezők, így mind a kettőjük lelkiismerete tiszta marad.
Bólint egyet, miközben helyet foglalt a Zlatannal szemben levő széken. De még milyen jól tette, hogy leült. Lehet padlót fogott volna, ha mégsem. Hirtelen törlődött le újfent arcáról a mosoly, és vette át helyét a rémület. Hallott... mindent??? Mintha a legnagyobb rémálma és a legszebbik egyszerre betódult volna a percbe. Valaki odafent biztosan haragszik rá, hogy ez történik vele.
Zavarban hallgatta Zlatant. Minden izma megfeszült a széken, és már várta, hogy felhozza esetleg Árpádot vagy Lédát az egyik gondolatmenetének gordiuszi csomójából, de végül nem tette. Talán azokat mégsem gondolta olyan hangosan. Vagy csak Zlatan etikusan ki akarja várni, hogy a férfi mikor hozza majd fel őket magától.
- Értem - nyelt egy hatalmasat, és beleivott a pohárkába. Beleivott... inkább nyelte a vizet, mint egy kacsa. Gyorsan le is küldte az egész tartalmát, mintha csak whiskey vagy valami hasonló lett volna. Olyasmi, ami egy ilyen érzelmi hullámvasút után jól esett a léleknek.
- És most? - tette vissza az asztalra a pohárkát, mint aki felkészült a következő csatára. Végül is, ha már eljutott idáig, és Zlatan nem dobta ki az ajtón még akkor sem, mikor meghallotta a gondolatait, akkor itt volt az ideje cselekedni. Lassan kihűlnek a nyomok, ha nem elég gyorsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Habár kissé még mindig forgott a feje a történtektől. Hirtelen jutott a kispadról az élvonalra, talán nem is gondolta komolyan, hogy sikerülni fog. Inkább csak az „egy próbát megér” elven haladt, mikor kitalálta ezt az egészet.
Összekulcsolta ujjait és megköszörülte a torkát. Most húzott le minimum két deci vizet, de a torka már megint kiszáradt. Idáig már nem jutott el az elgondolásban. A fejében valahol ott elbukott, hogy megszólította Zlatant. Vajon mindig ennyire bizonytalan lesz?
- Nos, először is átnéznem tüzetesen újra az aktákat. Keresnék valamit, ami esetleg összeköti a személyeket egymással – kezdte lassan, közben félve-félve vezetőjére pislogott, mintha csak megerősítést várna. Sose kellett neki kitalálnia a tervet. Inkább a parancsokat követte.
– Valamint ki kéne kérdezni a srácot. Hol kapta, kitől kapta a szert. Utána elmenni a férfi lakására is. Aki az ispotályba került – magyarázta Zalán, ugyanis a neveket még nem sikerült megjegyeznie, és valószínűleg még Zlatannak sem. - Hasonlóképpen megkérdezni róla. Van esély rá, hogy nem vallja majd be a drogfogyasztást, szóval jó, ha bizonyítékot viszünk. Esetleg konszenzust ajánlani neki az információkért – gondolt bele a helyzetbe mélyebben. – Nem zárjuk be drogfogyasztásért, ha őszintén válaszol a kérdésekre – fejtette ki Zalán, és félve nézett az aurorra.
Vajon most el fogja ítélni ezért? Mert az igazat megvallva ezt a fajta kooperációt nem az akadémián tanulta. Sokkal inkább a mugli televíziós sorozatokban. Ott is általában a vezető élt ezekkel a radikális módszerekkel, mert hát ő megtehette. De Zalán most úgy érezte ezzel esetleg most nagyot szakíthat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csend. Fájdalmas, mint egy foghúzás. Hideg érzés, amely Zalán ereibe kúszik. Úgy hívják félelem. Eddig csak a saját életét kockáztatta a bevetésekkel, de ezúttal rajta múlt esetleg több ember élete is. Mert ha nem kapják el a terjesztőt, az is lehet, hogy többen fulladnak vízbe, vagy lesznek allergiások. És habár utóbbi esetben jól járt a férfi, de mi van, ha a következőnek nem lesz ilyen szerencséje?
Komolyan nézte Zlatant, ahogy végre megszólalt. Értette amit mond. Tökéletesen olvasott a szavaiból. Az akták ennyik voltak. Alkalmasak arra, hogy beazonosítsák a szert, de nem többre. Esetleg még arra jók lesznek, hogy a kérdésekhez adatokat gyűjtsön, de azon kívül nem sok mindenre lesznek elegek. Innentől az ösztönei vannak. És a protokollok persze. Meg Zlatan, aki végre úgy tesz, mintha ő is egy auror lenne. Nem csaj valami vajfülű.
- A terjesztőknek két fajtája van. Az egyik soha nem próbálja ki a szert, valószínűleg csak a pénzszerzésért csinálja a biznisz. Ez ugyebár kiesik. A másik csapat pedig azelőtt kipróbálja, hogy belemenne a terjesztésébe. Tehát ha az a első alkalommal allergiás reakciót váltott ki nála, nem hiszem, hogy benne lenne a dologban - válaszolt Zalán előhívva kőbányán szerzett ismereteit. Nem is gondolta, hogy egyszer hasznára várhat, hogy azon a lepraterepen nőtt fel.
Hangja fokozatosan vált egyre magabiztosabbá, és egy idő után alig vette észre a férfi és a közte húzódó hierarchikus távolságot. Bólintott a parancsra, agyában pedig máris rákoncentrált az előtte álló feladatokra. - Két nap elég, ha félretolom a lezárásra váró dokumentumokat, amelyek az asztalomon várakoznak, de valakinek ténylegesen le kell zárnia az Orsós aktát - ismerte be Zalán egy félmosoly kíséretében. Nem akart semmiképpen sem hanyag munkát végezni se egyik, se másik oldalon. - Inkább három, ha nem kapok több aktát - gondolkodott el egy pillanatra, ahogy maga elé képzelte a szép kis tömböt. Ha ma sokáig bent marad, akkor legalábbis biztosan végez vele.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már a második dicséretet kapta ilyen rövid időn belül, és az igazat megvallva nem volt hozzászokva. A negatív büntetést mindig jobban kedvelték az akadémián, illetve kiskorában a családi fészekben.
Az utána következő utasítás azonban már sokkal ismerősebb. Komolyan bólogat a parancsokra, és mindegyiket a fejébe vési, mintha nem tudná, hogy milyen veszélyes a munka, amelyet végez. Hasonló szavakat mondott Fodor ezredes is, mielőtt elindultak a nyári bevetésre. Ott is parancsra gyilkoltak, és maga a parancsnok hullott el legelőször azért, mert habozott. Örökre megtanulta, hogy a harctéren nincs helye érzelmeknek, még ha azok is irányítják az embert előrébb.
- Értem - bólintott újra, és kezeit ráhelyezte az aktára. Fejben már el is döntötte melyik tanoncot fogja megszívatni azzal, hogy nekiadja az összes lezáratlan ügyét. Igen, annak a magasnak, aki olyan jól el szokott kávézni a többi aurorral, ahelyett, hogy a munkáját végezné. Máshol ezt úgy mondanák, protekciós, de hát ugye a mágusvilágban állítólag ez nem létezik. Vagy mégis?
Nagy felelősség, hatalmas dicsőség. - Értettem - erősítette meg, és felállt. Elindult az ajtó felé, de két lépés után megtorpant. Lassan visszafordult, és Zlatan szemeibe nézett.
- Köszönöm... a bizalmat... Zlatan - mondta ki, és minden szót olyan komolyan érzett, mint még semmit. Halványan elmosolyodott egy másodpercre, aztán folytatta útját kifelé. Gyerünk Zalán, itt az ideje teljesíteni, hogy vagy valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Majdnem elmosolyodott a sértődött Lédát látva. Végre megint az a kislány volt, akit ismert, és nem egy kezdődő tinédzser, aki mióta beköltözött az előkészítőbe sokkal önállóbb lett.
- Tudom, és majd egyszer be is viszlek majd - jelentette ki magabiztosan a férfi. Még nem volt olyan belsős, hogy azt vigyen be, akit csak szeretne. Ő még csak a leggyengébb láncszem ott, és ha vét egy ilyen hibát, esetleg azonnal útjára is engedik. Tehát bármennyire is be akarta vinni oda a lánykát, még egyenlőre fontosabb volt számára, hogy kapjon egy kis fizetést, és ezért olyan dolgokat tudjon neki adni, mint a táska.
Nézte, ahogy örömködve nyitogatja a tárgyat, néha félig el is tűnve benne. Mosolygott és kicsit fel is nevetett, ahogy Léda a nyakába ugrott. Szorosan magához vonta, és azt kívánta bárcsak semmi nem változna. Ha Léda megmaradna annak a kislánynak, aki most is, és később is annyira könnyű lenne különböző tárgyakkal és csecsebecsékkel lekenyerezni. Azonban már Pán sem lógott úgy az oldalán, mint régebben.
- Na gyerünk, pakold tele a bőröndöd, nem akarom, hogy úgy keljen minket kirúgni az utolsó alkalommal - vakarta le magáról a kislányt. Újra nekiállt beledobálni a ruhákat a táskába, egyesével, mintha ő maga is húzná akarná az időt.
- Megígérem, hogy ha gyorsan pakolsz, akkor kapsz egyet abból a csillogós gyűjtős csomagból, amit a kereskedésben árulnak - próbálta rábírni Lédát a pakolásra. Azokról a kártyákról még múltkor mesélt neki, hogy szokták az osztályban cserélgetni egymás között. Bármit is jelentsen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát persze, hogy az már nem volt jó, amely egy hete. Zalánnak meg természetesen tudnia kellett volna a legfrissebb divatot, amelyet a tizenéves lányok űztek. De hogy honnan, az már nagyobb kérdés volt.
Ahogy hallgatta a lány válaszát, úgy kúszott egy örömteli mosoly az arcára. Hogy a következőben le is kopjon róla azonnal. Persze, nem mondta, hogy ő anno nem szökött csak úgy ki erre-arra, és nem lázadt csak mert megtehette, de míg nála nem volt, aki megnevelte volna ezért, addig Lédának volt. Méghozzá ő.
- Azért nem szeretném, ha ezek a kihágások gyakoriak lennének - morogta a kislánynak. Valahogy már nem is volt olyan fontos, hogy a lánynak milyen új varázslatos élménye volt. A biztonsága az első. Arról nem is beszélve, hogy Léda úgy maradhatott az iskolában, hogy nem is fizetnek érte. Még belegondolni se mert hogyan fogják megoldani a Bagolykőbe járást... Lassan kérhetne gyerektartást az apjától.
- Tényleg nagyon szépek. De ha legközelebb kell valami, inkább kérd. Tudod, hogy nem engedhetünk meg magunknak akármit, mint mások - korholta tovább Lédát Zalán.
- Viszont van egy jó hírem - jelentette ki egy perc csönd után. Csak hogy érezze Léda is a súlyát annak, amit tett. Azonban annál tovább nem bírta magában tartani az információt. - Tudod, a mi időnkben is voltak ilyenek, csak akkor még külföldről csempészte be az egyik osztálytársam. Egy pár darab még mindig megvan belőle otthon. Azok a tieid lehetnek - mosolygott újra húgára. - De! Csak akkor, ha megígéred, hogy felelősséggel fogsz mostantól bánni a pénzeddel - tette fel mutatóujját kettőjük közé a férfi, mielőtt még Léda túlságosan beleélné magát a helyzetbe.