Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Sietősen kapkodtam össze a holmimat, s egy kisebb, vállra akasztható batyuba csempésztem be a vacsoraasztaltól elcsent pogácsákat és az almát, hisz ki tudja, hogy hány órás kaland vár ránk. Emlékszem, Lena azt mondta, hogy ez egy nagyon izgalmas hely, s addig győzködött, míg végül csak rátudott venni arra, hogy este látogassuk meg ezt a helyet. Pedig egyedül egész biztosan nem mentem volna el, s talán ha megemlítem a többieknek, ők is lebeszéltek volna erről az ötletről. Vagy talán Angienek és Benettnek tetszett volna egy ilyen kis éjszakai túra?
Mindegy volt már, nem volt időm arra, hogy őket is magunkkal rángassuk, így is fenn állt annak a lehetősége, hogy talán majd egy prefektus nyakon csíp, és akkor nekünk annyi. Még lett volna időm arra, hogy meggondoljam magamat, pakolás közben egy pillanatra meg is torpantam, s pillantásommal a kosarában szunnyadó Bolyhost kémleltem. Nyugodtan aludt, fogalma sem volt arról, hogy hová készülök. Lehet, hogy jobb lenne, ha maradnék? Igen, biztonságosabb lenne, és nyugodt lehetnék. De nem, nem hagyhattam magára Lenát, ha már elígérkeztem neki, akkor nem hagyhattam őt cserben. Így ha még meg is fordult a fejemben az, hogy ne induljak el, magamra kaptam a kapucnis esőkabátomat, megragadtam a pálcámat, s magamra akasztva a táskát, ügyesen surrantam ki a levitából, imitt-amott megbújva az oszlopok mögött, míg el nem értem a kijáratot, ahonnét már egyenes út vezetett a faluig.
Odakint hűvös volt, sötét is, s a baglyok huhogása törte meg a késő est csendjét. Kicsit borzongató volt ez a helyzet, hogy egyedül baktattam, meg is fordult a fejemben az, hogy miért is nem beszéltünk meg egy közelebbi találka helyet? S mi van akkor, ha ő nem jön el?
Mire ezek a gondolatok végig futottak az elmémben, addigra már elértem a temetőt, s átmásztam a nem túl magas kerítésen. Körbepillantva nem sok mindent láttam, csak a Hold fényében egy sziluettet.
- Hé Lena, te vagy az? - suttogtam, miközben erősen szorítottam a pálcámat, hogy ha netán nem ő lenne az, akkor legalább kéznél legyen. Nem, mintha képes lettem volna bárkinek is ártani. Vajon Lena megijedt tőlem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ahogy közelebb értem, s megláttam a megforduló Lena arcát, nem bírtam ki egy kis halk nevetés nélkül. Szegény a Hold fényében még sápadtabbnak tűnt, s riadt vonások tarkították az arcát.
- Ne ijedezz, csak én vagyok. Nem akartalak cserben hagyni, bár bevallom, hogy gondolkodtam ezen, hogy jöjjek-e. Talán nem gondoltuk át ezt kellően, lehet hogy kellett volna hívnunk egy fiút is, nem? - utóbbi mintha csak költői kérdés lett volna, közben körbepillantottam, de sajnos nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány. A temetőt eddig csak napfényben láttam, akkor nagyon békésnek és nyugodtnak tűnt, így viszont egészen ijesztő volt, s mintha furcsa neszek is megütötték volna a fülemet.
- Öh, hogy ebben? - a figyelésből aztán Lena térített vissza eredeti beszélgetésünkhöz, ami éppen az oldalamon lógó batyut érintette.
- Hoztam pogácsát, meg almát a vacsoráról, nem tudtam, hogy mennyi időt fogunk itt kóvályogni, én meg esténként meg szoktam éhezni. - Á, egy csöppet sem voltam túlságosan falánk, s az sem volt igaz, hogy szinte majdnem mindenkivel evés előtt, közben vagy után futottam össze.
- Mi volt ez? - közben ismét hallottam valami furcsa neszt, így riadtan kaptam oldalra a pillantásom, s mintha valami furcsa árnyat láttam volna a távolban. Pechemre azonban a sötétben nem láttam túl jól, s abban sem voltam biztos, hogy nem-e csak a szemem káprázott.
- A többiekkel vacsoránál beszélgettünk erről a helyről, és egy srác azt mondta, hogy itt az egyik kriptánál lehetnek még kincsek, amiket eddig senki sem talált meg. Talán megnézhetnénk azt a helyet, ha jól tudom, ott van az igazgatók sírja mellett - suttogtam egész halkan Lenának, majd újra körbepillantottam. Még a hideg is kirázott ettől a helytől, egyáltalán nem éreztem magamat biztonságban.
- Menjünk arra, amit mondtál, a régi tanárok sírjai felé. De csak óvatosan, nem örülnék, ha beleesnénk valami gödörbe, és itt kéne éjszakáznunk. - jegyeztem meg.
- Gyújtsunk fényt? - kérdeztem, miközben továbbra is erősen markoltam a pálcámat, s megindultam ,ha Lena is velem tartott. Ekkor persze, hogy hirtelen, mintha egy árny suhant volna el a közelünkben.
- Uhh azt a főnixtollas mindenit, ez meg mi volt? - riadtan ugrottam közelebb Lenához, s elkaptam a karját, mintha ő lenne a legutolsó mentsváram.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem hiszem, hogy meg tudnának ölni egy szellemet, de talán el tudnák ijeszteni, meg eltudnánk bújni a hátuk mögött, hogy nekünk ne essen bántódásunk, már az is valami - nevetgélve feleltem a kérdésére, bár azért ennyire nem voltam gonosz, és inkább csak viccnek szántam utóbbit, mint sem hogy tényleg valós veszélybe sodornám a fiúkat.
- Az biztos, mondjuk jobb lenne megenni, túl finom ahhoz, hogy csak úgy eldobjam - újra együtt nevettem Lenával, vele mindig történt valami jópofa dolog és igazán nagyokat tudtunk nevetni olyankor. Ez a helyzet azonban egy kicsit veszélyesnek tűnt, mert mégis csak sötét volt, ráadásul egy szellemjárta temetőben botorkáltunk kincsek után kutatva.
- Nem tudom Lena, bármi megtörténhet, de ha nem is lelünk rá minden kincsre, azért milyen klassz lenne találni mondjuk egy-két régi érmét, vagy esetleg egy gyűrűt, netán valami ősrégi könyvet - izgatottan soroltam, hogy mire is számítok, bár nem gondoltam át igazán ezt az egészet. Talán könyveket még sem rejtettek el ilyen helyeken, vagy mégis?
- Nem hoztam, de van varázspálcánk, azzal csak tudunk kezdeni valamit, nem?-Lehet, hogy elsősök voltunk, de azért csak ragadt rám valami, elég szorgosan gyakoroltam, meg azért a gyermekkoromból is volt néhány emlékem egy-két varázslattal kapcsolatban.
- De ha a pálca nem működne, akkor majd gallyakkal kapargatjuk a földet - tettem hozzá nevetve, majd amikor meggyújtotta a pálcáját, hogy elinduljunk, akkor ijedtem meg a távoli árnytól, s ezzel még Lenára is ráhoztam a frászt.
- Bocsi, csak olyan volt, mintha ott valami lett volna..de mindegy, biztosan csak rosszul látok, menjünk - egyetértően bólintottam, majd magam is világítani kezdtem a pálcámmal, hogy még nagyobb területet láthassunk be, ahogy előrébb haladunk.
Amerre mentünk, mindenfelé sírkövek álltak, voltak jobb állapotban lévőek és kopottak is. Aztán egyszer csak, furcsa mormogásra lettem figyelmes, s értetlenül kaptam jobbra balra a fejem. A hang egyre jobban felerősödött, mire kivettem egy férfi hangját. Abban a percben kapta el a karomat Lena, mire riadtan összenéztünk.  
- Te is hallottad ugye? Egy férfi hang volt, és azt mondja, hogy mennünk innen. Jobb lenne, ha mennénk, nem?- elkezdtem parázni, közben a pálcámmal körbevilágítottam, amikor az egyik sír mögött mintha egy férfi alak jelent volna meg.
- Merlin szakállára, te is látod?? - ijedten léptem Lena háta mögé, karját tovább szorítva, miközben figyeltem a velünk szemben lebegő férfi alakját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Alig telt el egy hét, hogy Dana segítségével jelentős változásokon estem át, s még mindig barátkoznom kellett az új külsővel, s az új ruhatárral. A tanítási napokra nem is mertem felvenni ezeket a holmikat, hiába voltam oda és vissza értük, s hiába láttam tükörben is azt, hogy ezek a ruhák mennyire jól állnak, valamiért a többiek közé még nem mertem kimenni bennük. Mondjuk amúgy is csak talárban láttak, s azt igyekeztem le sem venni magamról, míg az órák tartottak. A vásárlásra viszont nem akartam azokban az ócska göncökben menni, meg talán Dana is rosszallóan nézett volna rám, ha a tanácsai után ismét az a szürke kisegér jelenik meg, így összeszedve minden bátorságomat, felvettem a kapott nadrágot és azt a barna pulcsit, s a hajamat is kiengedtem. Sminket nem használtam, hisz nem volt hozzá semmilyen eszközöm, csupán egy ajakápoló balzsam, ami színtelen. Abból kentem egy keveset a számra, de azt is inkább a védelmi funkciója miatt, s miután úgy éreztem, hogy kellően felkészültem a vásárlásra, nagy levegőt vettem, majd elindultam, hogy találkozzunk a Fő utczán.
Danát már messziről kiszúrtam, azonnal széles mosoly futott az arcomra, s ha észrevett, akkor heves kalimpálással integettem neki, jelezvén az érkezésemet.
- Szia Dana! De jó ez a kabátod! - mosolyogva léptem oda, hogy megöleljem barátian, s továbbra is ő volt az első, aki látott ezekben a cuccokban.
- A tiszteletedre vettem fel - mondtam, hisz az ő ruhái voltak rajtam.
- Be kell vallanom neked, hogy még nem nagyon mertem így mutatkozni, ezzel még küzdenem kell...vagyis, érted. Kicsit tartok a többiek véleményétől, de már ez is egy nagy lépés, nem?- mosolyogtam.
- Egyébként hogy vagy? Mi a helyzet Mihaillal, mesélj! Ja igen, hová is megyünk? - ezt azért megkérdeztem, mert a fő utczára rendelt, de fogalmam sem volt, hogy innen pontosan majd hová is vezet az utunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hála neked! - egészítettem ki szavait nevetve, hisz tulajdonképp neki köszönhettem leginkább azt, hogy most így néztem ki. S ugyan korábban mások is adtak egy-két tanácsot, ötletet, de Dana volt az, aki az idejét szánta rám, nekem adta a ruháit, megcsinálta a frizurámat, és még ki is sminkelt. S ugyan a kence most lemaradt rólam, azért mégis jó munkát végzett, mert nem csak, hogy jól éreztem magam a ruhákban, de most már nem is tűntem ki úgy a többiek közül, mint annak idején.
- Egyébként mit szólsz ehhez a színhez? - mutattam a hajamra, ugyanis a sötétbarna hajszálaimban most szőke tincseket is láthatott. - Teljesen véletlenül lett ilyen, hajat akartam mosni, de elfogyott a samponom, és a szobatársamét használtam. Az meg...nem tudom, hogy mágikus sampon volt-e, vagy szimplán csak valami színező, de ilyen lett. Mondjuk remélem, hogy gyorsan lekopik, mielőtt még anyáék észrevennék - sietve meséltem el a történetet, s azt hiszem, hogy még abban sem voltam biztos, nekem tetszik-e az, hogy egy picit világosabb. Igaz, nem sokban tért el az eredeti hajszínemtől, meg nyaranta voltak benne hasonló árnyalatok, amikor a nap kiszívta, viszont most mégis csak a tél közeledett, s bár nagyon örültem a változásnak, ilyen sok dolgot azért nem akartam lecserélni magamon. Ennek ellenére így sikerült, de reméltem, hogy Dana majd úgyis elmondja nekem a véleményét, hogy melyik szín áll jobban.
- Szuper, akkor menjünk abba a butikba. - széles mosollyal indultam meg a barátnőm mellett, hogy végre betérhessünk abba a híres nevezetes üzletbe, ahol olyan sok klassz holmit lehetett vásárolni. Már pedig Dana csak nem hazudik, s amúgy is, elég volt csak ránézni, látszott, hogy jó cuccokat hord, s feltehetően ezek egy részét is itt vásárolta. Már a gondolattól is izgatott lettem, hogy végre vásárolhatok magamnak valami új ruhát, valami olyasmit, amit én választok, nem pedig az anyám. Ő persze erről semmit sem tudhatott, hisz talán még a nyakam is kitekerte volna, ha efféle ruhákban lát meg.
Séta közben Dana kezdett mesélni, s mivel nagyon is kíváncsi voltam, hogy mi történt vele és azzal a sráccal, figyelemmel hallgattam őt.
- De jó, ezt nagyon jó hallani! Örülök neki! - őszinte mosollyal nyugtáztam szavaimat, hisz Dana legutóbb majd kiugrott a bőréből, amikor erről a Mihailról mesélt, s látszott rajta, hogy teljesen belehabarodott. Most azért kicsit visszafogottabbnak tűnt, egyelőre azonban még nem értettem ennek az okát.
- Á, megértem, végül is, minden jó kapcsolat alapja az, ha megismerik egymást az emberek, nem?- nevetve fűztem hozzá, miközben megérkeztünk a butikhoz, ahol előre engedtem a nagyobbat, hisz mégis csak Dana ismerte a terepet, majd ha besétált, akkor én is követtem őt.
Belépve a boltba, még a lélegzetem is elállt, mert az üzlet egyszerűen csodálatosnak tűnt. A hétköznapi daraboktól az egészen különleges, csinos ünnepi egyrészesek mind megtalálhatóak voltak. Nem is tudtam, hogy merre nézzek, vagy induljak, mert rengeteg féle és fajta ruha volt ebben az üzletben, s hirtelen tanácstalanná is váltam.
- Te Dana, itt nagyon sok ruha van...és olyan sokféle, hogy én...nem is tudok majd választani - sóhajtva adtam hangot az aggályaimnak, hisz még nem tudtam azt, hogy mégis mi az én stílusom. Abban biztos voltam, hogy a csinos darabok nagyon tetszenek, de a suliban a többiek ezerféle módon öltözködtek, így pedig nagyon nehéz volt kitalálnom, hogy mégis mit kellene vásárolnom.
- Magadnak mit szeretnél?- kíváncsiskodtam, miközben az üzletbe mások is betértek mögöttünk, köztük egy fiatal srác is, aki egyelőre csak a ruhaálványok közt mászkált, és bámészkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Navinés barátném szavai pozitívan töltöttek el, sokat adtam a véleményére, már csak azért is, mert egy volt azok közül, akikről tudtam azt, hogy érti is, amiről beszél, s naprakész a divatban. Ez a dolog valamiért fontossá vált számomra, mióta Bagolykőre kerültem, s hála az ő segítségével nap mint nap tettem meg újabb lépéseket afelé, hogy végleg megújuljak.
- Ne is mond, soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, egyszer sem kérdeztem őket, hogy mi az oka ennek, de néha úgy érzem, hogy jobb is, ha nem firtatom. De mivel itt nincs szemük, nem kötelező úgy tennem, ahogy ők akarják. - mondtam nevetve, s talán ezzel magamat akartam egy kicsit nyugtatni, hogy nem gond, ha nem egészen úgy cselekszem, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem.
- Jaj, annyit mesélsz róla, hogy egyszer már bemutathatnád, vagy mutathatnál róla egy képet - jegyeztem meg nevetve, hisz már sokat hallottam a szívrablóról, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ismerem is azt a fiút, akiről beszélünk. Közben meglett az üzlet, s ahogy Dana is mondta, valóban nagyon jól nézett ki, tényleg tengernyi stílusból lehetett válogatni, éppen ezért okozott nekem ez a délután egy újabb kihívást. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene megpróbálnom, ezért megint csak a barátnőm segítségére szorultam, aki alig néhány perc alatt össze is kapkodott nekem pár menő holmit. Csak pislogtam, hogy milyen ügyesen válogatja egymáshoz a színeket és az anyagokat.
- Hú köszi! Ez mind tetszik!- mosolyodtam el, miközben egyik darabot a másik után vettem át tőle, s fektettem el a bal karomon. Gondoltam rá, hogy azért nem ártana ezeket megpróbálnom, de nem akartam azonnal a fülkéhez rohanni, hisz még mindig rengeteg ruha közül válogathattam.
- Egy koktélruhát? Csak nem partira készülsz? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy talán ennek is köze lehet a kiszemeltjéhez.
- Ez nagyon szép, nem próbálod meg? - a sok koktélruha közt kiszúrtam egyet, aminek az anyaga és a színe is megtetszett, ki is emeltem a tucatnyi ruha közül, s megmutattam Danának. Közben kizökkentett az anyag csodálásából, így megjegyzésére hátrapillantottam, hogy megnézzem, miről is beszél Dana. A fiú nagyjából Danával egyidős lehetett, s ahogy meglátta, hogy felé nézünk, el is kapta a fejét, s gyorsan beletúrt néhány női szoknya közé.
- Igen, nem hiszem, hogy magának akarna szoknyát venni - jegyeztem meg kuncogva. - Lehet, hogy tetszel neki. - súgtam a fülébe. - Na, felpróbáljuk a ruhákat?- magamnak még leakasztottam egy egybe részes ruhát, egy kék farmert és egy kockás blúzt is. A fiú ekkor hátulról mögénk osont, s ha Dana nem figyelt kellően, akkor a srác kihasználva az alkalmat, egy hirtelen mozzanattal rántotta el a pénztárcáját, majd szaladni kezdett vele a kijárat felé, hogy elmeneküljön a szerzett zsákmánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Davidet? - Egy kicsit összeráncoltam a homlokomat, mert elsőre nem ugrott be, hogy kiről is beszél, aztán eszembe jutott az, hogy van egy fiútesója, akit így hívnak, így azt követően máris összekötöttem a szálakat. - Ja, a tesódat - mosolyogtam. - Nagy kár, pedig hasznát vennénk - jegyeztem meg nevetve, s kicsit meg is lepett, hogy nemet mondott erre az izgalmas kalandra.
- Ez most komoly? - eléggé meglepett a sztori, amit Lena a szellemekről mesélt, bele is pillantottam a batyumba, majd vissza a lányra, mert nem szívesen szórtam volna szanaszét a pogácsákat holmi szellemeknek, akik talán nem is tudnák megenni ezt a finomságot.
- Hát nem is tudom, inkább tartsuk meg magunknak. Engem amúgy is jobban érdekelne, ha kincset találnánk, mint hogy szellemmel fussunk össze - kuncogtam el magam, s fel is lelkesedtem, hisz hallottam már történeteket erről a temetőről.
- Igen! Lehet, hogy azt is találunk, de én már egy régi könyvnek is nagyon örülnék! - újra felcsillantak a szemeim, le sem tagadhattam volna levitás létemet. Lenával el is indultunk, hogy kincseket találjunk, de rögvest felfigyeltünk egy szellemre. Döbbenten láttam meg a férfialakot, s miután összenéztem a lánnyal, tudtam jól, hogy ezt nem fantáziálhatom.
- Nem az? - Míg először azt hittük, hogy illúzió, Lena varázslatának hála gyorsan kiderült, hogy nem az. Ez viszont nem vigasztalt, sőt még inkább rám hozta a frászt, s kezdtem sokkal jobban félni, mint amikor megérkeztem.
- Nem is tudom Lena...elég ijesztő - vallottam be, ahogy tovább indultunk a kripta felé.
- Szendvics az nincs, csak pogácsa...de szerintem ne adjunk neki. Lehet, hogy zavarjuk őt - elbizonytalanodtam, már kevésbé éreztem úgy, hogy itt kellene bolyonganunk.
- Próbáld megkínálni te - én nem szívesen akartam kommunikálni a szellemmel, aki nagyon ki akart terelni minket a temetőből, ezért egy pogácsát belenyomtam Lena kezébe, hogy inkább ő alkudozzon.
- Tessék, próbáld meg te. - Ahogy ezt kimondtam, a kripta irányából is furcsa neszezés törte meg a csöndet. Nagyon ijesztő volt, s kezdtem rosszul érezni magam a temetőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Miután kiveséztük a szüleimet, meg a pasikat, pontosabban egyet, mert nekem nem volt mit, s kit kiveséznem, egy szuper butikban válogattuk egymás után a jobbnál jobb ruhadarabokat. Tényleg gyönyörű cuccok voltak bent, s bevallom eléggé összezavarodtam, mert nem tudtam választani a különféle stílusú ruházatok közül. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. Végül csak leakasztottam néhány darabot a fogasról, s közben azt is megtudtam, hogy Dana hová vásárolja az új ruhát.
- Huh, de jó, hogy mondod. A karácsonyi bálról teljesen megfeledkeztem, olyan értelemben, hogy mi szervezzük, és végig csak a feladatokon gondolkodtam, de a ruha az teljesen kiment a fejemből. Tudod, majd a bárpultban leszek, ott kell majd segédkeznem, de még sem állíthatok oda egy farmerben és egy blúzban...mindenkinek a háza színéhez megfelelő ruha kell, szóval, ha már úgyis itt vagyunk, egyúttal akkor majd segíthetnél választani nekem valami kék ruhát - rámosolyogtam, majd tovább válogattam a felsők közt, mire kiszúrtam azt a kockás inget.
- Igen, hazautazom, de majd csak a bál után, és szerintem újévig vissza sem térek, hacsak nem alakul másként - nem tudhattam, hogy a szüleim mit terveznek, apának néha akadtak üzleti útjai, s ha be volt tervezve egy ilyen, akkor még az is lehet, hogy a szilvesztert majd egyedül tölthettem. Akkor pedig mindegy lesz, hogy odahaza leszek, vagy épp a kastélyban.
- Oh, ez nagyon csinos, de inkább rád való - a ruha, amit találtam, nekem túl merész lett volna, én még nem voltam felkészülve lélekben az efféle darabokra, Danának viszont biztos, hogy jól állt volna, emiatt is adtam neki át.
- De, kicsit. Ha magának veszi, akkor igen, de az is lehet, hogy csak ajándékot vásárol. Abban az esetben mondjuk kérhetne segítséget, mert amit az előbb leakasztott, az elég..csúnya volt - halk kuncogással súgtam oda a szavakat, majd következő mondatára megráztam a fejemet, mert ez a téma feszélyezett valamelyest.
- Nem hiszem, kizárt, én nem szoktam tetszeni a fiúknak - meg is ráztam a fejem, valami oknál fogva volt bennem egy nagy adag önbizalomhiány, ami ilyen formában mutatkozott meg. Gyorsan témát is váltottam, s felvetettem, hogy próbáljuk meg a ruhákat, amikor hirtelen az a fiú elragadta Dana tárcáját.
Minden pillanatok alatt történt, s én már csak döbbenten láttam, hogy először a fiú vágódik ki az ajtón nagy sebesen, utána pedig Dana rohan káromkodva, kergetve őt.
- Merlinre, baj van! - hangosan csúszott ki belőlem a gondolat, majd idegesen néztem körbe. - Valaki segítsen, a barátnőmet meglopták! - ijedten kerestem tekintetemmel a boltost, hátha ő tudna nekünk segíteni és riasztaná az aurorokat, de mindenki csak bámult értetlenül, s legfeljebb csak egy ijedt sóhaj tört fel belőlük.
Nem hagyhattam magára Danát, hisz ki tudja, hogy mennyire lehetett veszélyes ez a tolvaj. Emiatt eldobtam a kezemben tartott ruhákat, és magam is a többiek után eredtem. Láttam, ahogy távol fut a fiú, mögötte pedig Dana. Igyekeztem őket beérni, még jó hogy néha unalmas perceimben kocogtam, mert így legalább nem volt szokatlan számomra a futás.
- Dana, várj meg, jövök én is! - kiabáltam a lány után, bár nem hiszem, hogy ebben az idegállapotban meghallotta volna a hangomat. Érthető volt az, hogy a tárcája után ered, hisz ki tudja, hogy mennyi vagyon lehetett benne, nem beszélve a személyes iratairól.  

Az elkövető, aki legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb Danánál, másfél fejjel lehetett magasabb a lánynál, testalkatát tekintve vékony volt, ám izmos. Hátra pillantva látta azt, hogy kergetik őt, ezért igyekezett irányt váltani, hogy minél előbb lekoptassa az utána futó lányokat, de pechére balra kanyarodott, így egy legalább két méter magas drótkerítéssel találta szembe magát.
Megpróbált ő felugrani, és átmászni a kerítésen, ez azonban nem sikerült neki, pechére a mászásban nem volt olyan ügyes, mint a futásban. Tudta jól, hogy nincs más választása, neki kell mennie a lánynak, ha le akarja rázni őt, így talpaira ugorva, megfordult, s feltűrve ingujjait, előrántotta a pálcáját.
- Reducto! - kiáltotta, s a pálcájából előtört a taroló átok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Úgy futottam Dana után, ahogyan csak tudtam, igyekezve szedtem a lábaimat, s gyorsan kapkodtam a levegőt, miközben pillantásommal hol az előttem futókat kémleltem, hol pedig az utcát, hátha látok majd valakit, akitől segítséget kérhetnék. Ilyenkor jól jött volna mondjuk egy auror a közelben, vagy akár egy tanár, esetleg egy felsőbb éves fiú, de pechünkre senki nem kóborolt a közelben. Miért is? Valószínűleg mindenki tömte magába a pizzát a Félszeműben, vagy épp a korcsolyapályán múlatták az idejüket. Pedig fényes nappal volt, nem is akartam elhinni, hogy képes valaki ilyenkor rablást elkövetni.
- Dana - kiabáltam én a barátnőm felé, mert kicsit aggódtam érte, hisz ki tudja, hogy akit üldözött, az milyen képzettségekkel rendelkezett. Veszélyesnek véltem a helyzetet, s tartottam attól, hogy Dana majd megsérül.
Aztán egyszer csak, az egyik saroknál befordultak, így néhány másodperc erejéig eltűntek a szemem elől. Gyorsítottam futólépteimet, hisz továbbra sem akartam azt, hogy a lánynak egyedül kelljen szembenéznie egy tolvajjal. A sarokhoz érve, nagy lendülettel kanyarodtam be rajta, csak azzal nem számoltam, hogy éppen egy átokkal találom szemben magam. A taroló átok elől bár Dana ügyesen elugrott, engem az telibe talált, így a közeli kukák közt végeztem, s sikerült is bevernem a fejemet a fémbe.
- Aúúh ez fájt - nyikkantam fel, nem volt túl kellemes, s azt hiszem, hogy talán még a csuklóm is megsérült esés közben. Eközben a támadó nem volt felkészülve a lefegyverző bűbájra, így kezéből elrepült a pálca, s most már így kellett farkasszemet néznie a lánnyal. Ha Dana úgy döntött, hogy hozzám siet, és megnézni, hogy jól vagyok-e, akkor azt kihasználva a tolvaj srác sietve kapta fel a pálcáját, s elrohant. Ha Dana inkább továbbra is szemben állt a sráccal, akkor a fiú védekezően tette magasba a kezeit, majd lassú léptekkel megindult a lány felé úgy, mint aki megadta volna magát.
- Oké, te nyertél. Visszaadom - mindezt azonban csak addig mondta, míg nem ért kellő távolságra, mert akkor hirtelen esett neki a lánynak, s jó erővel meglökte őt, hogy elmenekülhessen, hacsak Dana nem volt felkészülve erre az alattomos trükkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Annyira akartam segíteni Danan, hogy nem számoltam a veszélyekkel, s pechemre belefutottam az átokba, ami ugyan nem nekem szólt, mégis engem repített a kukák ölelésébe. A fém érintése azonban nem volt kellemes, ugyanis a kemény kukáknak csapódni felért egy lórúgással. A fejemet azonnal bevertem, ráadásul sikerült a csuklómra esnem, amibe azonnal belenyilallt a fájdalom, s nagy nehezen kihúzva magam alól, az ölembe helyeztem, miközben eltorzult arcvonásokkal fürkésztem, hogy mi lehet a gond.
- Áúhh hogy az a..francba! - sziszegtem magam elé, mert utáltam a fájdalmat, ráadásul amiatt is aggódhattam, hogy vajon most mi lesz Danával, főleg akkor, ha ez a tolvaj ennyire veszélyes.
Ahogy a fájdalmak feldolgozása közben felemeltem a fejem, hogy aggódó pillantásommal megtaláljam a lányt, már meg is láttam őt fölöttem.
- Jajj Dana, nem komoly...vagyis a csuklóm eléggé fáj, meg kicsit a fejemet is beütöttem, de túlélem - vallottam be, miközben megmutattam neki a csuklómat, ami máris lilásan elszíneződött, ezzel is jelezve a sérülés mértékét.
- Viszont te jól vagy? Annyira megijedtem, amikor láttam, hogy az a srác eltűnik a tárcáddal, de meg utána veted magad. Nagyon rám hoztad a frászt Dana...akár nagy bajod is eshetett volna - mondtam komolyan a lánynak, némi aggodalommal a hangomban, hisz azért valljuk be, elég vakmerő mutatvány volt a részéről az, hogy a tolvaj után eredt. Még szerencse, hogy a srácnak nem voltak társai, ennyi erővel könnyedén bánthatták volna a lányt. Még így is, szerencséje volt, hogy nem őt találta el az átok, mert olyan közelségből talán még nagyobb baja esett volna, mint így nekem.
- Segíts kérlek - a kezemet nyújtottam felé, aztán belé kapaszkodva tápászkodtam fel a földről, de a csuklóm még mindig borzasztóan fájt, bal kezemmel fogtam a sérült részt, s így próbáltam enyhíteni a kellemetlen érzésen.
- Lehet, hogy feljelentést kellene tennünk, nem? Miket vitt el tőled?- aggódva kérdeztem, közben ide-oda néztem, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e tért vissza a tolvaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Amióta összefutottam Bencével, s kiderült, hogy rokonok vagyunk, napról napra jobb lett a viszonyunk. Lassan már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy régóta ismerjük egymást, pedig alig néhány hónapja még csak azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyapa temetése azonban kicsit közelebb hozott az új rokonokhoz, jó volt tudni, hogy az iskolában is számíthatok rájuk, ha úgy hozza a szükség. Ez persze kölcsönösen is így volt, ezen a mai napon azonban én szorultam a fiú segítségére, aki korábban már mesélt nekem a mobilketyerékről, s mivel mindig is vágytam arra, hogy jobban megismerjem a muglikat, így kedvet kaptam ahhoz, hogy nekem is legyen egy teletávketyerészeti eszközöm, amivel még üzenetet is küldhetek a többieknek, s talán még képet is lehet vele készíteni, sőt, mozgóképet is felvesz. Már csak emiatt is nagyon izgatott voltam, s talán ez meg is látszott rajtam, olyan csillogó szemekkel léptem át a Kins&Kens küszöbét.
- Látszik, nem? Borzasztóan izgulok, hát végre lesz nekem is egy ilyen...mugliizém - mondtam izgatott mosollyal, miközben tenyereim még mindig a kabátzsebemben lapultak, mert odakint elég hűvös szél fújt, s kellett még néhány perc, mire felmelegszem. Még a sapkát sem vettem le magamról, hogy melegítse az átfagyott füleimet.
- Nahát mennyi minden van itt - csúszott ki közben a számon, s várakozás közben kíváncsian vezettem körbe a pillantásom az üzlet polcain.
- Hűűűű - egy pillanatra elámultam, amikor megláttam valami furcsaságot, de éppen akkor szólított meg minket az eladó, így kénytelen voltam egy kicsit koncentrálni a célra, amiért érkeztünk.
- Öh, szia - köszöntem kedvesen, de inkább ráhagytam Bencére a dolgot, hisz mégis csak ő tudta azt, hogy most pontosan mit is akarunk venni nekem.
- Wow - a lány sietve csúsztatott elénk hat készüléket, egyik szebb volt, mint a másik, a pillantásom meg is akadt az egyiken.
- Nem is tudom, mind szép hm - a vérre felkaptam a fejem, s kicsit össze is szűkítettem a szemöldököm, majd közelebb hajoltam Bencéhez és a fülébe súgtam. - Minek ajánlgatod neki a véred?- mivel nem jártam itt korábban, s nem is olvastam el alaposan a kirakati leírást, így fogalmam sem volt arról, hogy kié lehet az üzlet.
- Ez a rózsaszín mondjuk szép - először a színt választottam, mielőtt azonban felmarkolhattam volna a készüléket, Bence rögvest mondta is, hogy az inkább ne legyen. Nem tudtam, hogy a színe miatt mondta-e ezt esetleg ,vagy valami más okból kifolyólag, de úgy éreztem, hogy megbízhatok a döntésében, amúgy is, ő jobban ismerte ezeket a készülékeket.
- Hm hm - hümmentve ácsorogtam, s tovább válogattam a három ajánlott készülékből , majd némi habozás után kiválasztottam az ezüstöset. - Legyen ez, nekem ez tetszik, feketét nem szeretnék - mutattam a fiúnak. - Amúgy ötven galleon van nálam, az elég lesz? - elvileg magas összeget rejtett a tárcám, de fogalmam sem volt arról, hogy mennyibe is kerülhet egy ilyen teletávketyerészeti kütyü. Közben valami sistergésre kaptam fel a fejem, s ahogy oldalra pillantottam, az egyik dobozban mozgó kép hirtelen eltűnt, és szemcséssé vált. Az eladó lány meg odalépett, és elkezdte gyengéden püfölni az oldalát.
- Ez micsoda? Hogy kerültek bele az emberek abba a dobozba? - ismét csak súgtam Bencének a kérdést, nem akartam teljesen ostobának tűnni, de a szüleim annyira nem akarták, hogy megismerjem a muglik világát, hogy sok dologról nem volt nagyon fogalmam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Szívreccsenés, ez jó, ne nevettess - mosolyogva, gyengéden veregettem vállon Bencét, és úgy forogtam körbe a boltban, mintha kisgyerek lennék egy óriási játékboltban. Tényleg lenyűgöző ketyerék ácsingóztak a polcokon, a nevüket sem tudtam, csak azt, hogy nagy valószínűséggel mugli cuccok lehetnek, legalábbis részben.
- Ha ezt tudom, akkor ide már rég besétáltam volna - jegyeztem meg halk nevetéssel, s csak akkor erőltettem magamra mosolyt, amikor a morcos eladó elénk került a választékkal. Az persze kicsit meglepett, hogy vérrel is lehet fizetni, mert Tihanyban nem volt ilyen üzlet, de végül is, volt benne némi logika, s ha jótékony célra ment esetleg a Ragálykúrálóknak, akkor valóban ötletes módszernek bizonyult.
Elérkezett a választás pillanata, ráadásul az eladó is sürgetőnek tűnt, hisz úgy nézett ránk, mintha megzavartuk volna őt a pihenésében. Egy kicsit bevallom, hogy frusztrált is a pillantása, s el nem tudtam képzelni, hogy mi járhat a fejében, de igazából nem is szívesen gondoltam ebbe bele. Megfordult a fejemben azért, hogy kérhetném Bence segítségét, mert ő talán még bele is látna, ha nagyon akarna, de ezt a gondolatot inkább elhessegettem. A végén még kiderülne, hogy ez a morcos eladó szíve szerint elátkozna bennünket.
- Tényleg? Na örülök, hogy neked is tetszik - mosolyogva fogadtam, hogy Bence szerint is jól választottam, pedig tényleg nem értettem hozzá, egyszerűen csak azt figyeltem, hogy szép ezüstös, és vékony. Sokkal szebb volt, mint az a fekete, meg az az óriási méretű. Az még a táskámba sem férne bele talán.
- Anyáéktól - egy kicsit meglepett, hogy Bence ennyire elcsodálkozott az összegen, de aztán elgondolkodtam azon, hogy neki talán nem adtak ilyen sok költőpénzt a szülei. Mondjuk igaz, hogy nekem sem azért adták, hogy csak úgy elszórjam, s ami azt illeti, nem is akartam, hogy megtudják, mugli ketyerére költöm egy részét.
- Ó ne, ezt inkább nem nézem - a vért nem bírtam túlságosan elviselni magam körül, s mivel láttam, hogy mire készül Bence, inkább el is fordítottam a fejemet. Így akadt meg pillantásom a mugli ketyerén, s csodálkozva fürkésztem az egymás mellett sorakozó készülékeket.
- Tele vízió? - még emésztenem kellett a szavakat, mert a vízió szó jelentésével tisztában voltam, azt viszont nem értettem, hogyan kerülhettek bele ilyen kisemberek a dobozokba.
- Oh, jövök, máris - nehezen szakadtam el a bámészkodásból, még oda-oda pillantottam, de a fizetésnél mégis csak koncentráltam, s előhúzva a tárcámat, ki is vettem a harminc galleont, amit a pulton átcsúsztattam az eladónak.
- Tényleg nem olcsó, de még mindig maradt húsz galleonom - meséltem mosolyogva, aztán némi aggódással pillantottam a srácra. - Jól vagy? - utaltam ezzel a vérvételre, mert egyrészt nem volt egy kellemes dolog, másrészt amikor tőlem vettek, akkor abba igen csak beleszédültem. Nem is kívántam visszaemlékezni arra az évre, amiért egy évvel csak később kezdhettem a sulit, inkább a televíziókkal kapcsolatos magyarázatra figyeltem.
- Aha, fényképező, a miénk tudom, hogyan működik - bólogattam, s tovább hallgattam Bencét, még a szemöldököm is feljebb szökkent, olyan érdekességeket mesélt a mugli eszközről.
- Hú ez nagyon jól hangzik! Film? Azt hiszem a bálon vetítettek filmeket, fél szemmel láttam is egyet, hjajj. Annyira klassz lehet ilyet készíteni. Egy kicsit irigylem Benit...tudod, ő az egyik legjobb barátom, és benne van a színjátszókörben. Talán már csináltak ilyesmit...- elgondolkodtam, mert ebben persze nem lehettem biztos.
- De, nagyon okosak a muglik, hihetetlen! - bólintottam egyetértően, amikor az eladó visszaérkezett a felrúnázott készülékkel, amit egy mosollyal vettem át tőle, aztán Bencével magunk mögött hagytuk ezt a csodaboltot.
- Wáá, van egy telefonom! - odakint az örömtől ugrabugráltam egyet mellette, majd egyetértően bólintottam.
- Jó ötlet, beülhetnénk a pizzériába, meghívnálak egy pizzára! Múltkor a fagyit amúgy is te fizetted - jegyeztem meg egy mosollyal. - Amúgy tényleg köszi, hogy elkísértél, és segítettél megvenni ezt nekem. Mostanában kicsit összekaptam Benivel, így őt nem is nagyon akartam nyúzni ilyesmivel - vallottam be, s kicsit el is komolyodtak az arcvonásaim.
- A múltkorit meg...sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam neked és Masának - mindezt arra a reggelre értettem, ami miatt még mindig rettentően szégyelltem magam előttük. - Most biztosan meg van rólam a véleményetek - sóhajtottam magam elé, miközben ide-oda csüngött kezemen a szatyor, s benne a csodás készülék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De tényleg nincs nagy baj Dana, ez csak egy kis zúzódás, majd teszek rá jeget, ha visszaérünk a kastélyba - nem igazán akartam gyengélkedőre menni, még akkor sem, ha fájt. Ért már ennél súlyosabb sérülés is, s amúgy is, az előző évem óta utáltam még a gyengélkedő közelébe is menni. Pár hónapja mégis muszáj volt, a bokám miatt, ezúttal azonban szerettem volna elkerülni ezt a helyzetet, amúgy is sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy feljelentést tegyünk a tolvaj ellen.
- Azt elhiszem, szinte azonnal utána vetetted magad, nagyon meglepődtem - vallottam be, még egy mosoly is az arcomra szökött, mert volt ebben némi elismerés is, annak ellenére, hogy magam részéről kicsit veszélyesnek tartottam ezt a hirtelenséget részéről.
Ha a segítségével feltápászkodtam, az épp kezemmel leporoltam magamról a koszt, ami esés közben rám ragadhatott, s csak ezt követően emeltem meg a másik kezemet, hogy ne lógjon, mert úgy nagyon sajgott a fájdalomtól.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, mert az, hogy megsérültem, egyáltalán nem a te hibád. Aki itt felelős, az a szemtelen tolvaj, aki képes volt így kifigyelni, és lecsapni ránk! Mindenképp fel kell őt jelentenünk, én jól emlékszem az arcára is - mondtam a lánynak, s vele együtt meg is indultam a kihelyezett aurorparancsnokság felé.
- Ajj az épp elég, az irataidra még szükséged lehet. Ezt is mindenképp jeleznünk kellene, hogy nehogy visszaéljenek a személyes adataiddal. Remélem, hogy nem tartottál túl sok pénzt a tárcádban - kicsit aggódtam azért, hogy Dana minden pénzét elveszítette, mert nem voltam biztos abban, hogy ha el is kapják ezt a fiút, addig nem költi-e el a rabolt pénzt.  
- Egyébként te tuti, hogy jól vagy? Láttam, hogy futás közben elestél. Jó gyorsan futsz amúgy, szerintem megijedt tőled ez a tolvaj - jegyeztem meg egy mosollyal, hogy oldjam az idegességét, a Hivatal épülete pedig egyre közelebbinek tűnt.
- Kicsit izgulok egyébként, még soha nem beszéltem aurorokkal, szerinted milyen lesz? - kíváncsian pillantottam a lányra, s hagytam, hogy előre menjen majd az épületben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már elhagytuk a boltot, amikor válaszolhattam a kérdésére Benivel kapcsolatban, s igen, valóban ő volt a legjobb barátom, akárhogy is számolgattam ujjaimon a többieket, tényleg ő állt hozzám a legközelebb, legalábbis a fiúk közül.
- Ő az, vele nagyon sok közös témánk van, meg sokszor tanulunk együtt is, szóval igen. Egyébként jófej srác tényleg, csak egy kicsit most legutóbb összekaptunk - vallottam be Bencének, de a részletekbe már nem akartam beavatni, meg amúgy is, annyira örültem az új mobilomnak, hogy pillanatok alatt sikerült visszakanyarodnom a készülékhez. Bence tényleg nagyon jófej volt, nem is kívánhattam volna jobb unokatesót magamnak, s tényleg örültem annak, hogy rátaláltam itt Bagolykőn.
- Rácsatlakozom ám, de mindenre meg kell tanítanod, tényleg mindenre - a telefon kapcsán még mindig izgatott voltam, s bíztam abban, hogy ha Bencének több ideje lesz, akkor majd kiokosít mobilhasználatból. Az alapokra mondjuk máris szükségem volt, de úgy gondoltam, hogy a pizzériában lesz elég időnk arra, hogy a legfontosabb dolgokat majd megtanítsa nekem.
Meg is indultunk a pizzéria felé, útközben a pillantásommal néha a kirakatok ablakát pásztáztam, de közben egy elég komoly témát is felvetettem Bencének.
- Igen..végülis, ti is ott voltatok - egészítettem ki a szavaimat, s egy picit féltem is attól, hogy a srác mit felel majd. Az őrült szó hallatán máris lesütöttem a tekintetem, féltem a folytatástól, de későbbi szavai megnyugtattak, s egy kő esett le a szívemről, mikor kimondta, hogy nem ítéltek el a történtekért.
- Otthon semmiképp - hálásan mosolyogtam Bencére, talán mondanom sem kellett, elég volt rám néznie, s tudhatta, hogy a szavaival megnyugtatott. S ha ez nem lett volna elég, még meg is ölelt, tényleg nagyon aranyos volt, ha lett volna bátyám, valahogy így tudtam volna elképzelni, támogatónak, s megértőnek. Az öleléséből kibontakozva, Márk említésének hallatára egy kicsit zavarba jöttem, már ha csak róla volt szó, hülyén viselkedtem, s el is kaptam a pillantásomat az unokatesóm tekintetéről.
- Jó - motyogtam egy kicsit rosszkedvűen, mert azóta lényegében nem is beszéltem Márkkal, a srác egész biztosan került, s azt sem tudtam, hogy haragszik-e a történtekért, vagy sem. Nehéz volt rajta kiigazodni, s megfordult a fejemben az is, hogy Bence tanácsát kérjem, de aztán mégis elbizonytalanodtam, mert ha szóba hoznám, a végén még kitalálná, hogy nekem tetszik Márk, és aztán meg elmondaná Masának, és akkor áh.
- Hú nagyon éhes vagyok - megtörve a kínos pillanatot, gyorsan el is tereltem a témát, s kicsit megszaporáztam a lépteimet Bence mellett, hogy minél előbb érjük el a pizzériát. Odaérve, ha előre engedett, akkor besétáltam az étterembe, s pillantásom máris a menütáblán akadt meg.
-  Imádom a pizzát, te milyet kérsz? - kíváncsian fordultam a fiú felé, miközben készítettem a tárcámat, s a benne lévő galleonokat egy kiadós evésre.
- Amúgy...ezt már meg akartam kérdezni, de mi a helyzet veled és Márkkal? Nekem ott úgy tűnt, hogy...mintha nem nagyon csípnétek egymást - ebben persze nem voltam biztos, hisz aznap reggel megvolt a magam baja, de azt még én is kiszúrtam, hogy Márk majd fellökte őt, olyan hévvel rongyolt ki a szobája ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ugyan volt bennem némi aggodalom amiatt, hogy talán Masa és Bence is neheztel rám a történtek végett, netán rosszat gondolnak rólam, de közeledve a pizzéria felé az unokatestvérem megnyugtatott afelől, hogy bennük ugyan nincs semmi rossz érzés velem kapcsolatban, s hogy ezt ne csak úgy mondja, még át is karolt. Ez a gesztus, meg a szavai pedig felértek egy terápiával, s őszintén úgy éreztem, hogy megnyugszom. Bence amúgy sem hazudott volna, amióta megismertem, mindig segítőkésznek bizonyult, s mióta megtudtuk, hogy rokonságban állunk, azóta meg jóformán mindenben számíthattam rá. Igaz, ez fordítva is így volt, bár eddig neki nem sok szüksége volt a támogatásomra, leginkább eddig én szorultam rá.
- Igen, már ott is átgondoltam reggel a dolgokat, meg azóta is sokat agyaltam ezen és tudom, hogy rendes volt. Ha nincs ott, akkor lehet, hogy sokkal komolyabb problémám is lenne most - sóhajtottam, a rellonos zaklatásáról azonban nem akartam Bencének mesélni, egyrészt azért, hogy ne aggódjon fölöslegesen, másrészt azért, hogy ne keverjem bajba, harmadrészt meg azért, mert nem akartam, hogy a hülyeségeimről szóljon az egész nap.
A pizzériába érve szerencsére könnyedén át lehetett hangolódni az étkezésre, már csak azért is, mert isteni illatok szárnyaltak a levegőben, s már attól megéheztem, hogy szaglószerveimmel felismertem az olvadt sajt - a paradicsommártás-és a sült tészta illatát.
- A legdrágábbat? - nem tagadom, hogy egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, hisz én inkább a feltét alapján választottam mindig, de el is nevettem magam, mert éreztem, hogy Bence csak viccelődik.
- Jó ötlet, úgy sem bírnék megenni most egy ilyen...hű 32 centis pizzát. Szóval akkor felezzünk, és legyen meglepi! - mondtam nevetve, majd a pénztárhoz léptem, röviden vázoltam az eladónak, hogy valami nagyon finom meglepi pizzát kérünk, jó sok feltéttel és extra sajttal, azután fizettem, majd csatlakoztam újra a sráchoz, hogy keressünk egy kényelmes ülőhelyet, ahol megtelepedhetünk. Közben csak nem hagyott nyugodni néhány kérdés, így finoman ugyan, de csak rákérdeztem nála a Márkos témára, mert valamiért úgy éreztem, hogy ők ketten annyira azért nem csípik egymást.
- Nem, ő nem mesélt nekem rólad, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt időszakban eléggé került engem. A bál előtt se szívesen dumált velem, meg...szóval azóta se beszéltünk, hogy ott voltam náluk - ekkor vállat vontam, sóhajtottam is egyet, hisz nem igazán értettem a fiút. Annyira azért nem követtem el olyan nagy hibát, hogy ennyire ne akarjon velem beszélni, bár az is lehet, hogy megutált.
- Na de, visszatérve rátok, szerintem talán csak Masa-t félti, mert a húga és lehet, hogy emiatt nem bízik meg benned. De ha megpróbálnád keresni a társaságát, lehet, hogy ezen javíthatnátok. Lehetne valami közös hobbitok is akár, ami miatt összehaverkodnátok - próbáltam javaslatokat tenni, hogy mégis hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a nehézséget.
- Öhm, azt hiszem azt már tudja, hogy rokonok vagyunk, náluk megtudta. Mondanám, hogy segítenék, de azt hiszem, hogy csak olajat öntenék a tűzre, amennyire nem kedvel - mosolyodtam el. - Lehet, hogy egyszerűen unszimpi neki a családunk, te is , én is, ki tudja - ismét vállat vontam, közben sikerült kiszúrnom egy jó kis félreeső helyet, ahová be is vetődtem, lekapva magamról a sapkát, és a kabátot, kényelembe helyeztem magam az egyik széken.
- Egyébként szerintem értékelnie kellene, hogy te udvarolsz Masanak és nem valami más, elég sok bunkó futkos a kastélyban, tudod? Szóval szerintem inkább örülnie kellene. Meg amúgy is, szerintem nagyon összeilletek - vallottam be egy mosollyal, közben a sálat is letekertem a nyakamból, s megpillantottam az asztalra kihelyezett étlapot is.
- Nahát, azt írja, hogy itt lehet kapni varázsshake-t, aminek olyan íze van, amilyen a hangulatod. Ez érdekesen hangzik - hümmentve toltam az étlap italos részét a srác elé, hogy ő is lecsekkolhassa azt.
- Amúgy te miből jöttél rá, hogy neked Masa az igazi?- kíváncsiskodva tettem fel neki a kérdést, bár nem tagadom, hogy az elmúlt időszakban igen csak foglalkoztatott ez a téma, leginkább Márk miatt. Közben előhalásztam az újonnan vásárolt telefonomat a zacskójából, egyelőre azonban csak az asztalra helyeztem, mert fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene azt használatba helyeznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, úgy gondoltam, hogy rendelünk egy pizzát, aminek az egyik fele ilyen, a másik meg amolyan - mosolyogva ismételtem meg a korábbi szavakat, bár valószínűleg Márk eközben már ki is gondolta, hogy milyen pizzát is szeretne enni. A bejárat már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, s bevallom, hogy egyre éhesebbnek éreztem magam, már csak ezért is tűnt jó ötletnek így utólag az, hogy mégis eljöttünk a szobámból. Márk ekkor állított meg, meglepődtem, mert a nevemet nagyon komolyan ejtette ki a száján, s még a kezeimet is megfogta. Abban a pillanatban azonnal hevesebben kezdett verni a ketyegőm, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mégis mire készül a fiú. A szobámban már mesélt az érzéseiről, de azt azért még nem vártam tőle, hogy máris feleségül kérjen. Már ez is megfordult a fejemben, amikor ő végre megtörte a csendet, s elmesélte nekem, hogy mi történt aznap, amikor félreérthető helyzetben találtam rájuk.
- Jól van Márk, köszönöm, hogy ezt így elmondtad nekem, felejtsük is el azt, ami aznap este történt...meg utána, rendben?- nem akartam, hogy maradjon köztünk bármi rossz érzés, s talán én sem kezeltem higgadtan a helyzetet a legutóbbi találkozásunkkor. Éppen ezért is jó, hogy végül sikerült ezeket a dolgokat tisztáznunk Márkkal, mert ezt követően már felhőtlenül folytathattuk a randevúnkat a pizzériában. Merlinre, randevú! Még mindig nem akartam elhinni, kicsit remegett a kezem, s lábam is, de igyekeztem határozottan viselkedni, már amennyire ez sikerült.
- A mi családunkban igen, hm tényleg, úgy viselkedsz, mint apa - jegyeztem meg nevetve, ahogy jobban belegondoltam, volt némi hasonlóság kettejükben, legalábbis az illem tekintetében. - De nem sűrűn tapasztalom ezt - tettem hozzá, így valóban vehette a szavaimat dicséretnek.  
- Neked is jó? Szuper! - örültem annak, hogy végül is mindketten ugyanazt rendeltünk, így nem merült fel annak még csak a lehetősége sem, hogy megküzdjünk a falatokért.
- Inni hm, egy limonádét kérnék most erre a különleges alkalomra - mosolyodtam el, legtöbbször vizet ittam, de alkalmanként azért engedtem az édes löttyök csábításának is.
- Igen, éttermet. Inkább csak szeretnék, de eddig még nem sok mindennel próbálkoztam - nevettem el magam, s rájöttem, hogy talán nem kellene ilyen nagy célokat kitűznöm magam elé, amíg nem vagyok biztos abban, hogy mihez is jók a képességeim.
- De még nem igazán döntöttem, a szüleim azt szeretnék, ha politológiát tanulnék, apám kifejezetten örülne annak, ha egy napon majd a Minisztériumban dolgoznék. Engem viszont nem vonz a dolog - egy kicsit elhúztam a számat, s Márk ebből is érezhette, hogy a szüleim odahaza elég komolyan próbálják szabályozni az életemet.
- Igazából a divat is érdekel, és a művészetek. A színészet, az ének és a tánc! Imádok táncolni - kezdtem bele izgatottan, de aztán elbizonytalanodtam abban, hogy egy ilyen téma mennyire érdekelhet egy fiút, valószínűleg semennyire.
- Meg az állatokat is kedvelem - utóbbit már csak mellékesen említettem meg, eközben megérkeztek az italaink, így végre kortyolhattam egy nagyot a limonádémból. - Na és téged mi érdekel Márk? Azt tudom, hogy síelni és pancsolni szeretsz - ekkor egy kicsit elmosolyodtam, s visszaemlékeztem az első találkozásunkra. - Van valami titkos hobbid? - kíváncsiskodtam fel-le emelgetve a szemöldökeimet, miközben huncut mosoly szökött az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, de csak ebben, ne aggódj, nem úgy - nevetve tettem hozzá gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy azért tetszik, mert mondjuk külsőleg hasonlít rá. Ez egyáltalán nem igaz, teljesen más karakterek, leginkább csak az udvariasságuk az, amiben hasonlóak, s valószínűleg emiatt apának is szimpatikus lenne. A kérdés persze csak az, hogy mit szólnának odahaza, ha bejelenteném, hogy megismertem egy fiút. Ez a gondolat egy picit nyomasztó volt, mert rögvest aggodalmak merültek fel bennem, hisz ismerve őket, elképzelhető, hogy eltiltanának tőle. Még Benettről sem mertem nekik mesélni, hisz ha tudnák, hogy a muglik világát jobban ismeri, mint a varázslókét, akkor biztosan arra köteleznének, hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Csak tudnám, hogy miért ilyen konzervatívak ennek kapcsán.
Gondolataimból Márk varázsolt vissza a jelenbe, a pizza és italrendelés után egy kicsit izgalmasabb vizekre eveztünk, s végre mesélhettem neki arról, hogy miféle dolgok érdekelnek. Ezek mellett azért még rengeteg dolog érdekelt, de arra még volt elég időnk, hogy mindent megvitassunk.
- Benne vagyok, rajtad fogom tesztelni az ételeket mostantól - nevetve pillantottam rá, kezdtem egyre jobban elengedni magam a társaságában, s talán már nem voltam olyan nagyon ideges, mint amikor elindultunk.
- Az anyukám az akadémián tanított történelmet és bájitaltant, de mostanában már leginkább csak könyveket ír és kutatómunkákat folytat. Az apám meg miniszteri pozíciót töltött be évekig, később visszavonult a politikai élettől és most már csak óraadóként dolgozik, politológiát oktat és a saját üzleti ügyeit intézi - rövidre terveztem, de végül is, sikerült elég részletesen mesélnem a szüleimről, s mivel engem is érdekelt, hogy az ő családjával mi a helyzet, így vissza is dobtam a labdát. - Na és a te szüleid mivel foglalkoznak?- közben, ha megérkezett az italunk, lecsaptam a limonádéra, mert már elég szomjas voltam, s kortyoltam is a jóízű, enyhén savanykás-cukros italból, melyben még néhány szelet lime és citrom is úszkált.
- Igen, nagyon szeretem, mondjuk lehet hogy részben az lehet az oka, hogy anyáék nem díjazzák a mugli divatot, szóval meglehetősen kevés színből választhattam - vallottam be, bár bíztam abban, hogy nem emlékezett arra, amikor Bagolykőre kerültem. Nem mondom, hogy rémesen festettem azokban a szürke, divatja múlt holmikban, de azért nem akartam, hogy az emlékeiben úgy lásson maga előtt. - Szóval igazából, miután idekerültem, rá néhány hónapra Dana adott nekem divattanácsokat, meg cuccokat. Meg később elvitt vásárolni is, azóta nagyon érdekel a divat - meséltem lelkesen, majd egyetértően bólintottam a fiú szavaira, s kortyoltam az italomból.  
- Jajj, ne légy ennyire titokzatos, tényleg érdekel - nagyon is kíváncsi lettem, hisz tudni szerettem volna, hogy Márkot mi érdekli. A deszkázást nem értettem, arra egy kicsit fel is vontam a szemöldököm, akár csak a kosarazásra, a tánc hallatán azonban nagyon megörültem.
- Te és a tánc? Komolyan? - nem is akartam hinni a füleimnek, de nem lehetett az arcomról leradírozni a mosolyt, mert ennek nagyon örültem. - És te ezt eddig titkoltad előlem? Jajj Márk, hát miért nem mondtad? Táncolhatnánk együtt is - mondtam lelkesen. - Mit táncolsz egész pontosan, és hol?- olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy a deszkázásra egyelőre rá sem kérdeztem, pedig azt is jó lett volna tudni, hogy az vajon mit is jelent. Közben friss, gőzölgő pizza érkezett elénk, így hátrébb is húzódtam, míg lepakolták a finomságot az asztalra.
- Húú, ez nagyon jól néz ki - mondtam lelkesen, s már ki is néztem magamnak egy szeletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy tűnt, hogy a főzőcske gondolata nagyon is megfogta Márkot, így feltételeztem róla, hogy szereti a különlegességeket. Igaz, még nem voltam nagyon ügyes a konyhában, egyelőre csak érdeklődtem a gasztronómia iránt, s azt hiszem, hogy nagyobb volt a lelkesedésem, mint a háttértudásom.
- Nem túl gyakran, amikor épp nincs dolgom, és rám jön a főzhetnék. A legutóbb például olaszos tésztát készítettem, ha szereted, majd neked is elkészítem - meséltem neki mosolyogva, majd a főzésről átnyergeltünk a szüleimre, s az általuk áhított életre, amit nekem szántak. Persze, Márk érezhette a szavaimból, hogy én valami egész másra vágyom.
- Hát igen - sóhajtottam, s ezzel le is zártam a témát, mert annak ellenére, hogy szerettem a szüleimet, és mindent megkaptam tőlük, néha úgy éreztem, hogy nagyon is szabályozzák az életemet, ez pedig annyira nem tetszett. Arra viszont kíváncsi voltam, hogy Márknak mi a helyzet a szüleivel, figyelmesen végig is hallgattam, s ami azt illeti, a szüleinek sokkal izgalmasabb szakmája volt, mint azt gondoltam, legalábbis az apukájának.
- Hű, ez az átoktörés ez elég érdekesen hangzik, biztos kalandos élete van apukádnak - jegyeztem meg egy mosollyal.
- Ha hiszed, ha nem, a minap éppen arra gondoltam, hogy Danával összeülnék, és kitalálhatnánk kimondottan a varázslók részére új holmikat - meséltem lelkesen, egy mosoly kíséretében a fiúnak, s ezt követően már tényleg vele kapcsolatban érdeklődtem. Márk valamiért még mindig visszafogottnak tűnt, nem tudom, hogy izgult-e, vagy egyszerűen csak olyan volt, aki nem szívesen mesél magáról.
- Igen, nekem az - bólintottam mosolyogva. - Legalábbis úgy vettem észre, hogy a fiúk többségét csak a kviddics érdekli, de örülök neki, hogy téged is érdekel a tánc - ezt őszintén mondtam, s olyan lelkes lettem, hogy máris arra gondoltam, milyen jó is lenne, ha együtt táncolhatnánk. Márk viszont valamiért még ebben a témában is úgy tűnt, mintha zavarná, hogy felvetettem a témát. Nem nagyon értettem őt, s így a lelkesedésem is kicsit alább hagyott.
- Jól van, nem muszáj, ha nem akarsz - tettem gyorsan hozzá, mert kezdtem úgy érezni, mintha már megint tartózkodna tőlem. A mosolyom is alább hagyott, de nem akartam elrontani a hangulatot, hogy megint megkérdezzem, mi a baja, így inkább tovább érdeklődtem.
- Sárával? Na az klassz, a szving az egy klassz tánc - jegyeztem meg egy halovány mosollyal, bár továbbra sem értettem őt. Valami Sárával vígan eltáncolgat, de ha én ajánlom, akkor meg majd talán? Na mindegy.
- Szeretem a társastáncokat, de mivel ahhoz partner kell, annak híján egyedül is eltáncolgatok. Már gondoltam rá, hogy beiratkozzak tanárhoz, korábban jelentkeztem is egy csoportba, úgy volt, hogy majd elindul, de aztán nem lett belőle semmi. - na igen, mivel tanár nem volt, így kénytelen voltam egymagam táncolgatni, többnyire a szobámban. Közben a pizza megérkezett, azonnal halásztam is egy szeletet, s miután jóétvágyat kívántam, elkezdtem tömni magamba a négysajtost, s néha felpillantottam Márkra. Nem tehetek róla, de egy kicsit zavart az,hogy távolságtartást éreztem a részéről.
-  Egyszer, ha próbáltok, megnézném, hogyan táncoljátok a szvinget. Olyat még nem táncoltam. - jegyeztem meg, s a lenyelt falat után kortyoltam a limonádémból. - Említetted, hogy szoktál deszkázni. Az micsoda? - eszembe jutott, hogy említett egy elfoglaltságot, amit egyelőre nem tudtam hová tenni, így érdeklődtem afelől is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon gyorsan repült az idő a pizzériában, s fel sem tűnt ez, annyi témánk lett hirtelen, amikről korábban valahogy soha nem beszélgettünk. Valamiért mindig volt valami más, vagy egy bál, vagy egy dök-ös balhé, esetleg egy félresikerült telelés. Most viszont tényleg le tudtunk ülni egymással beszélgetni, jó érzéssel töltött el az, hogy én is mesélhettem magamról, s őt is jobban megismerhettem végre.
- Az utazás jó dolog, és ha az átoktörés ezzel jár, akkor lehet hogy megérné ilyesmit tanulni. Utazni is szeretek, de még elég sok helyen nem jártam - jegyeztem meg mellékesen, apukája kapcsán, majd visszakanyarodtam néhány tervemhez, mellyel kapcsolatban Márk még biztatott is. Hm, lehet hogy érdemes lenne ebbe a divat projektbe belevágni, erről majd még értekeznem kell Danával. Gondolataim elillantak, ahogy a tánc került szóba, az elején tényleg nagyon lelkes voltam, de a fiú értett ahhoz, hogyan gázoljon a lelkembe. Nem tudtam, hogy ezt direkt csinálja-e, vagy szimplán csak ennyire tart valamitől, de egyre jobban elgondolkodtatott az, hogy vajon mi baja lehet. Az arcomra is kiült némi csalódottság, s hiába próbáltam megérteni őt, ez elég nehezen ment. Már kezdtem lemondani arról, hogy ez a randi jól sülhet el, amikor megéreztem érintését, s az asztalon láttam, ahogy ujjait összefűzi az enyémekkel. Hallottam, hogy azt mondja, szeretne velem táncolni, de az előbb még nem úgy tűnt. Most akkor mi van? Kicsit tényleg sikerült összezavarnia, de az érintése jól esett,s éppen jókor jött, még mielőtt felálltam volna. Emiatt, s azért mert úgy éreztem, hogy szívesen tölti az idejét velem, megpróbáltam elfeledni ezt a kis zagyvaságot a fejemben, s haloványan rámosolyogtam, mikor felajánlotta, hogy akár próbálhatnék velük együtt is. - Jól van, tetszik az ötlet, majd ha próbáltok, küldhetsz üzit, és akkor meglátogatlak titeket - mondtam egy mosollyal, s kezdett visszatérni a jókedvem, ráadásul a pizza is nagyon finom volt. Az első szeletet gyorsan kivégeztem, így jöhetett egy újabb, haraptam is a finom falatból, s kiélveztem az ízeket. - Imádom - jegyeztem meg, még mindig nem tudtam betelni a pizzával, közben két rágás közt tovább érdeklődtem, s érdeklődve hallgattam a deszkázás lényegét.
- Tehát egy deszka, ami kerekeken gurul. Érdekesen hangzik - jegyeztem meg nevetve, s bár volt elképzelésem erről, azért nem voltam biztos benne, hogy a valóságban is olyan lehet az a deszka, mint amilyennek azt elképzeltem. Szerencsére Márk meg is mutatta nekem az egyik képet, miután mellém ült.
- Wow, ez de jó kép rólad! - mosolyogva fordultam felé, egy pillanatra a szemeibe néztem, aztán zavartan el is kaptam a pillantásom, mert elég közel hajolt hozzám, ahogy a képet mutatta. Jobbnak láttam, ha inkább a telefon képernyőjét figyelem, közben kezeimet az asztal alatt tördeltem, s próbáltam nyugton maradni mellette.
- Ne viccelj már, ez tök jó! Én is szeretném kipróbálni. Van ilyen deszkád itt, vagy tilos az ilyen használata a kastélyban? - annyira jónak tűnt ez a deszkázás, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, s kedvem is lett volna kipróbálni, hogyan is gurul ez a bizonyos deszka. Közben feltűnt, hogy Márk ott maradt mellettem, persze ez nem zavart, legfeljebb csak egy kicsit zavarba hozott a közelségével.
- Várj, én is mutatok valamit! - hirtelen eszembe jutott, hogy rólam is akad egy videó a telefonban, ezért előhúztam a készülékemet, s elkezdtem a fiú előtt lapozgatni a galériában, de véletlenül egy bikinis képre sikerült rákattintanom. - Jajjjj, ez nem az! Csak Danával voltunk vásárolni a nyárhoz - azonnal elvörösödtem, s el is lapoztam a képet, mire végre a várva várt videófelvétel jött.
- Na jó, ez lesz az. Tudod, ez ott készült a sítáborban, Beni készítette rólam, és légyszíves, ne nevess. - A felvételen azt láthatta Márk, amint megindulok síléccel, s néhány másodperes csúszás után fejjel előre bukok egy nagy hókupacba. - Hát ennyi - nevettem. - A többieknek kellett kiásniuk a hóból - meséltem mosolyogva a fiúnak, majd újra haraptam egy szeletet a pizzámból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mert van ennél komolyabb ugrás is? - meglepetten pillantottam a fiúra, hisz nekem már az a produkció is tetszett, amit ő művelt azzal a deszkával. Ami gurul, és egyensúlyozni kell rajta, azzal azért elég nehéz ilyesmiket csinálni, pláne úgy, hogy még csak varázslattal sincs megspékelve az eszköz.
- Na, muti - mondtam lelkesen, közben egy újabb harapással szeltem le a finom pizzából, s jóízűen faltam, miközben figyeltem a videót. Még a szemeim is elkerekedtek, ez már tényleg nagyon veszélyes produkciónak tűnt, egyúttal azonban látványos is volt.
- Wow, ez baromi jó! - dicsértem meg, a lány nem tudom, hogy hány éves lehetett, de rettentő ügyesen mutatványozott azzal a deszkával. - Márk, én ezt ki akarom próbálni - mondtam lelkesen, s tényleg így is gondoltam. Annyira könnyednek tűnt az egész, s olyan látványos volt, hogy magam is meg akartam tanulni. Azt persze nem tudtam, hogy ez talán nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, de egyelőre ezzel nem is foglalkoztam.
- Jaj, de igen, először tényleg meg kellene tanulnom repülni - el is mosolyodtam, amikor emlékeztetett, s valóban. Itt volt az ideje annak, hogy megtanuljak repülni, s nem csak azért, hogy ne bukjak meg repüléstanból, hanem a kviddics miatt is. S bár nem volt nagy esélyem arra, hogy egy napon majd játékos legyek, azért ott motoszkált a fantáziámban az, hogy milyen is lehet ez a játék. Kedvem lett volna kipróbálni, csak bátorságom, s egyelőre tudásom nem volt hozzá. Márk viszont legutóbb azt ígérte, hogy majd megtanít, így jó is, hogy ezt felhozta.
- Nem felejtettem el, valamelyik nap el is kezdhetnénk az edzéseket - jegyeztem meg egy mosollyal, s ezt követően jutott az eszembe, hogy nekem is van egy felvételem a mobilon. Pechemre olyan fotót sikerült megmutatnom először, amit nem is akartam, ez kissé ciki volt, de sietve el is pörgettem a képernyőről.
- Igaz, már amúgy is láttál, mond csak ki - egészítettem ki a szavait nevetve, s bár akkor nagyon is mérges voltam rá, így utólag már nem voltam mérges, hisz véletlen volt. Közben csak meg lett az a sítáboros videó, amit viszont örömmel mutattam meg a srácnak.
- Nem, dehogy. Leszámítva, hogy ment egy kis hó a fülembe, meg a ruhámba, és egy kicsit megfáztam az akció után. De úgy amúgy nem lett belőle semmi - meséltem mosolyogva, majd bőszen bólogattam. - Igen, síelni is megtaníthatsz majd - nevettem el magam. - Jó, azért ne gondold azt, hogy ennyire béna vagyok, de nekem a síelés is első volt, ott próbáltam ki először, azért potyogtam ennyit. Mondjuk ez volt a leglátványosam esésem - jegyeztem meg nevetve, s a készüléket visszacsúsztattam a zsebembe.
- Tudod, nekem amúgy ez az első randim, még sosem randiztam  - vallottam be egy halovány mosollyal a srácnak, s folytattam. - Szóval, ha netán hülyeségeket fecsegnék, vagy nem erre számítottál, akkor bocsánat, de még új ez nekem - tettem hozzá, miközben újra ráemeltem a pillantásomat. - Örülök, hogy eljöttem veled, nem is gondoltam azt, hogy ez a napom végül így alakul - na igen, a történtek után tényleg nem hittem volna, hogy Márk majd felkeres, és elhoz erre a randira, de mégis csak megtette, s most itt ült mellettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jó igen, arra szükség lesz az esetemben - nevettem el magam, amikor szóba hozta a térd és könyökvédőket. Szerintem még egy fejvédő sem ártott volna, csak hogy gyakorlás közben ne zúzzam be majd a fejemet. Márk szerint egyébként könnyebb volt a repülés, ebben viszont nem voltam biztos, mert nekem az is épp olyan bonyolultnak tűnt, mint ezek a trükkök a deszkával.
- Majd kipróbáljuk, de szerintem nekem a repüléshez is kellene védőfelszerelés-fűztem hozzá nevetve, s jókedvűen vállon is paskoltam a fiút, miután megtöröltem kezeimet a szalvétával. A pizza nagyon finom volt, meg is szomjaztam utána, ezért újra kóstoltam a limonádéból, s megmutattam a cikis videót első síelési élményemről. Más lehet, hogy titkolta volna az ilyen ügyetlenségeket, de én inkább csak nevettem a saját bénázásomon, jó volt visszanézni a felvételt. Végül elkomolyodtam, s nem tudtam magamban tartani a gondolataimat, ezért meg is osztottam azokat Márkkal, mert kíváncsi voltam az ő véleményére is.
- Tényleg? - nem is tudom, hogy miért lepett meg az, hogy Márknak is ez volt az első randija, hisz eddig nem úgy tűnt, mintha nagyon sok barátnője lett volna, de olykor meg azt gondoltam, hogy mivel sokkal idősebb, még az is lehet, hogy már van tapasztalata ilyen téren.
Ahogy újra megérintett, meglepetten pillantottam rá, kicsit talán zavarba is jöttem, mert nem tudtam, hogy mi fog következni.
- Igen? - félve kérdeztem vissza, miközben a szemeire emeltem kékjeimet, s érdeklődve figyeltem őt. Volt bennem némi félsz, hogy most majd elmondja, köszöni, jó volt a pizza és ennyi, de nem ez történt. A kérdésével nagyon meglepett, éreztem, hogy teljesen zavarba hoz, az arcomat azonnal elborította a pír. - Szóval ez így megy? - kérdeztem vissza félénk mosollyal, tényleg meglepett, de örültem, s azonnal reagáltam. - Igen, szívesen - bólintottam mosolyogva, miközben szabad kezemet a kézfejére simítottam. Ezután közelített felém, amitől még inkább felgyorsult a szívverésem, mert tudtam, hogy mire készül, csak nem voltam rá felkészülve. Szóval őt is így érintette, mikor én közeledtem felé? Ó, te jó ég! Amikor ajkai az enyémekhez értek, lehunytam a szemeimet, s ahogy csókra hívott, úgy az én ajkaim is elnyíltak, s engedtem, hogy bevezessen a csók rejtelmeibe. Igaz, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne pontosan tennem, vagy hogy nem-e bénázok magam is, egyszerűen csak próbáltam átadni magam a pillanatnak, s felfedezni az ismeretlent, mely örökre bevésődött az emlékezetembe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ostobaság volt letöltenem azt az appot, s még nagyobb butaság volt lebeszélnem egy randit egy ismeretlen sráccal, akinek se a nevét nem tudom, sem pedig azt, hogy mégis hogy néz ki. Még az is lehet, hogy talán nem is a suliba jár, vagy sokkal idősebb, mint amennyinek állította magát. Meg aztán ki tudja, hogy miféle céljai lehetnek, és..és amúgy is, minek is kevertem magam ekkora hülyeségbe?
Arcomat támasztva, gondterhelten, kétségek, s izgalmak viharában ücsörögtem a pizzéria egyik ablak felőli asztalánál, miközben hol a szívószállal kavargattam meg az üdítőben úszkáló jégkockákat, hol meg idegesen tördeltem a kezeimet, vagy épp a telefonom kijelzőjét bámultam.
- Meg fogom fojtani Vecát - motyogtam gondolataimban, hisz ő volt az, aki rávett arra, hogy beregisztráljak egy ilyen randiappra. Pedig még csak nem olyan rég szakítottam Márkkal, meg aztán ott voltak bennem azok a fura, s megmagyarázhatatlan érzések is, amiket persze bőszen próbáltam elnyomni. Lehet, hogy talán emiatt mentem bele végül Veca noszogatásába, s regisztráltam Boszi néven, de minél jobban közeledett a randi időpontja, annál inkább lettem bizonytalan.
Igaz, jókat diskuráltunk Flashel, tényleg nagyon szimpatikus volt a srác, meg vicces, amit nagyon is értékeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz, ha majd találkozunk. Talán nem is fog tetszeni, vagy nagyon fog tetszeni. De ha igen, akkor mi lesz? Egyáltalán hogy viselkedjek?
Kérdések milliói kavarogtak a fejemben, egyre izgatottabb lettem, ahogy pörögtek a másodpercek, s már abban sem voltam biztos, hogy jó-e a ruha, amit felvettem. Dana szerint ilyesmi passzol egy randira, én viszont tartottam attól, hogy talán túl öltöztem a dolgot.
Izgatottságom közepette már tényleg mindent babráltam, az asztal sarkától a blúzomon át, a mobilomig mindent. Aztán egyszer csak rám köszönt valaki, s szó szerint majd kiugrott a szívem, mert először azt hittem, hogy Flash érkezett. De "csak" Bence volt az, akitől nem kellett volna zavarba jönnöm, mégis zavarba estem, s némi habogás és bizonytalanság után végül a székre mutattam.
- Hát őőő nem , vagyis.....csak várok valakit...asszem - utóbbit már csak halkan nyögtem ki, s az italomról újra felemeltem a pillantásom Bencére, aki most baromi jól nézett ki. Persze, mindig helyes volt, és a haja is mindig jól állt, de most tényleg nagyon jól festett.
- Nem még...még nem rendeltem, várok valakire - mondtam zavarban, s újra lecsekkoltam a telefonomat, hátha ír a srác, hogy még sem jön. Azt hiszem, nagyon megkönnyebbültem volna, ha ezt írja, mert akkor talán elmúlt volna az az idegesség, amit legbelül éreztem.
- Na és te? Hogyhogy itt a pizzériában? Megéheztél? - sikerült végre elmosolyodnom, de pittyegett a telefonom, így azonnal oda kaptam a pillantásom. Nem Flash volt, csak Veca, érdeklődött, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Merlinre, Bencének is miért épp most kellett itt felbukkannia? Ez volt az első gondolat, ami végig suhant az elmémen, hisz bárki előbb befordulhatott volna a Kukoricás ajtaján, de hogy épp Ő? Nagyjából ez olyan volt, mintha Márk jött volna, valahogy neki sem örültem volna igazán, mert épp randizni akartam, s nem pedig ezen a két fiún agyalni. A randi helyett viszont most szemben találhattam magam Bencével, ami nem hozott megkönnyebbülést, inkább csak idegesebb lettem miatta.
- Nem...nem hiszem, tudom, csak ez olyan...bonyolult - nyögtem ki a szavakat, a feltételezésre azonban rögtön elkerekedtek a szemeim. - Micsoda? Nem! Dehogy! Vele már ezt lezártam - vágtam rá szinte azonnal, mintha még a feltételezés is sértő lett volna számomra. Pedig nem lett volna ebben semmi furcsa talán, de Márkkal a szakítás óta nem beszéltem, és szerintem meg sem fordult a fejében az, hogy megkeressen, ráadásul én sem éreztem azt, hogy újra kellene próbálkoznunk.
- Na ugyan, nem hiszem, hogy bármelyik barátnőmnek is szándékában állna ilyet tenni - még el is nevettem magam Bence megjegyzésén, s talán ma ez volt az első pillanat, hogy egy picit sikerült kizökkentenie a várakozásomból, ami miatt még mindig izgatott voltam. Tényleg kettős érzések kavarogtak bennem, mert kíváncsi is voltam Flash-re, hogy vajon milyen lehet a srác élőben, de volt is bennem némi félsz, ráadásul betoppant Bence, akivel most lett volna lehetőségem beszélgetni. Mostanában ő is elfoglaltnak tűnt, főleg a lányok miatt, mint mondjuk Boróka, Bíborka, Babu. Hm, határozottan úgy tűnt, hogy a B-sekre bukik, ami persze nem baj, örülnöm is kéne annak, hogy sikerült kilábalnia Masaból, de mégis, kicsit talán zavart.
- Randit? - gondolataimból felzavart a válasza, talán még a szemöldökeim is felszaladtak egy pillanatra, bár az nem létezhetett, nem. Biztosan nem, meg amúgy is, tuti tippem lett volna arra, hogy kivel fog randizni Bence. Biztosan azzal a Borókával, mert úgy emlékszem, a buliról őt említette meg. Milyen jó nekik, ők majd randiznak egy jót, én meg tovább várhatom a fantomot, aki talán el sem jön. Mert még mindig nincs sehol, pedig már itt kellene lennie. Ejh, jó hülye voltam, hogy bedőltem ennek a Flashnek.
- Ja, nem gond, menj nyugodtan. Biztos jól fogsz szórakozni majd Borókával...nem zavar. Mármint, nem gond, hogy majd elülsz, mert nekem is randim lesz. Jó szuper randim, egy jófej sráccal, Flash, mint a villám. A humora is oltári, tényleg, kár hogy nem ismered...- na persze, Flash nem villám, hanem a köddé vált ember. Kár volt róla beszélnem, mert ha nem ér ide, akkor majd jól beégek, hogy nem is jött senki. Kínomban inkább a poharam tartalmát kezdtem nézegetni, az olvadó jégkockákat, s csak lopva kaptam a pillantásom a kiérkezett narancslére.
- Azóta, hogy kimentettél a romok alól, remekül. De tényleg, már helyre jött a lábam, és a karom is. Úgy meg...hát, nem is tudom. Tudod, azt gondoltam, hogy Márkkal ez olyan klassz lesz, mint amilyen mondjuk Dana és Soma kapcsolata, vagy amilyen a tiéd volt Masával. És rendes srác, meg helyes, de azt hiszem, hogy talán többet gondoltam bele, mint amit ő. Vagy talán csak nagyon különbözünk, nem tudom - vontam vállat. - Meg talán...valaki más tetszik - magam sem értem, hogy miért, de kicsúszott a számon, s közben pillantásomat Bencére emeltem, s egy pillanatra talán meg is feledkeztem Flashről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt nem igazán értettem, hogy minek is örül pontosan, egy pillanatra elgondolkodva meg is akadt rajta a pillantásom, de aztán el is hessegettem a gondolatot a fejemből, s inkább csak mosolyogtam a megjegyzésén, s megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy, de majd bemutatlak nekik, jó? - még mindig csak a fejemet csóváltam, de azért vicces volt, éppen ezért sze.. kedveltem. Majdnem olyan vicces volt, mint Flash, ha nagyon össze kellene őket hasonlítanom, akkor jó néhány közös vonásuk volt, csak azt nem tudtam, hogy a randipartner vajon szőke lesz-e vagy barna, magas-alacsony. De legalább nem rokon. Igen, azt hiszem ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük közt, s az eszem is azt diktálta, hogy talán nem is lenne rossz megismerni ezt a Flasht. Aztán persze egyik pillanatról a másikra változott a gondolatom, és tulajdonképp saját magamon sem tudtam kiigazodni. Ehelyett inkább csak figyeltem Bencét, míg le nem döbbentett azzal, hogy randizni fog, s meg nem szólaltam, amit aztán félreértett. - De én ilyet nem mondtam, csak..meglepett - ehh, ez sem volt túl jó válasz, már így is ciki, hogy kicsúszott a számon a kérdés, azt hiszem ezzel a hozzászólásommal pedig csak rontottam a helyzeten, így inkább sietve kaptam a szívószál után, hogy kortyoljak az italomból, s kerüljem a srác pillantását. Közben a telefonomra is ránéztem, de továbbra sem érkezett semmi, pech. -  Ugyan már, kinek nem jönnél be - két korty közt csúszott ki a számon a megjegyzés, de ahogy ráeszméltem, hogy mifélét beszélek, gyorsan el is hallgattam. Pedig ezzel nem hazudtam, és talán az sem lett volna baj, ha bátorítom őt. Ám ehelyett mégis úgy éreztem, mintha ezzel lelepleztem volna a kis titkomat. Süllyedj csak el Karola, ott helyben pont jó lesz.
Ezt követően aztán inkább beszéltem, főként a randipartneremet fényeztem, mintha csak vissza akarnék vágni ezzel, pedig se okom nem volt rá, meg amúgy sem volt rám jellemző az ilyen viselkedés. Mégis, mikor mondta, hogy randizni fog egy lánnyal, úgy éreztem, hogy valamit csak kell mondanom, pedig legbelül csalódott voltam. Itt most már tényleg csak Flash menthetett volna meg, de ahogy ráébredtem arra, hogy valószínűleg felültetett, úgy került a torkomba is gombóc.
- Igen, így hívják, az igazi nevét nem tudom, mert ilyen randiappon ismertem meg - mosolyodtam el haloványan, mert bár izgatott voltam a randi előtt, most úgy éreztem, hogy talán még sem jön el, ettől pedig nagyon feszült lettem. Tök ciki lett volna Bence előtt beégni, pláne úgy, hogy hozzá pedig hamarosan érkezik egy lány. Az nem tűnt fel, hogy Bence zavarba jött volna, ahhoz túlságosan is lekötöttek a gondolataim, meg hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Ehelyett inkább újra kortyoltam, s ismét sikerült olyan megjegyzést tennem, amit először talán jobb lett volna átgondolnom. De miért is éreztem úgy, hogy most ennyire őszintének kellene lennem? Az egyik részem hevesen tiltakozott ez ellen, a másik pedig arra ösztökélt, hogy gyerünk már, nyögd ki, és mond el, hogy miféle érzések kavarognak benned. Végül csak néztem őt, de éreztem, ahogy zavarba jövök, s elvörösödik az arcom. A pulzusom is felgyorsult talán, nagyon ideges lettem, mert nem hittem azt, hogy erre a beszélgetésre majd sor kerül.
- Hát...ez tudod bonyolult egy kicsit, mert Flash nagyon klassz srác, tényleg tetszik a beszélgetéseink alapján, és kedvem lenne jobban megismerni, de külsőleg nem tudom, hogy milyen. De van más is, aki tetszik, de ez..ez úgyis..mindegy, nem traktállak - ó, édes istenem, hogy mi volt ebben az üdítőben? Miért kellett nekem már megint ostobán fecsegni, miért nem fogtam be inkább a számat, s ültem át egy másik asztalhoz? Süllyedés, második felvétel, jöhet. De lehetőleg valami jó mocsaras vidéken, amit ellep a nád, hogy még a fejem búbja se látszódjon.
Még felocsúdnom sem sikerült a saját ostoba megjegyzéseim után, amikor Bence felemelkedett az asztaltól, majd az ajkai elnyíltak, és kimondta a nevem. Mármint a nicknevem arról az oldalról, meg az övét, vagyis Flashét. - Hogy? Én ezt nem értem, én nekem itt lesz randim Flashel, de te meg Bence vagy - az első pillanatban értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd újra felemeltem a pillantásomat a srácra. Ilyen nincs, ez egész biztos, hogy csak egy rossz tréfa!
- Azt akarod mondani, hogy te vagy Flash? - döbbenten néztem még mindig a srácot, aki ekkor már a kezét nyújtotta felém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom, de a szívem hirtelen felgyorsult, talán még a tenyerem is izzadni kezdett, s azonnal mindenféle gondolat átfutott a fejemben. Magam is megemelkedtem ültemből, de nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Bence..te tudtad azt, hogy én vagyok Boszi? Mert ha ezt csak egy tréfának szántad, akkor nem túl jó tréfa - most már nem azért ült meg a gombóc a torkomban, mert Flash felültetett, hanem azért, mert hirtelen azt gondoltam, hogy Bence akart megtréfálni engem. - Veca elmondta, és így együtt sütöttétek ki ezt a kis tréfát? - nem tudom, hogy mi ütött belém, de az volt az első gondolatom, hogy ez talán egy átverés akar lenni, s ezt érezve nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el sírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy teltek a percek, s egyre több mindenről beszélgettünk, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a kimondott gondolataim végett. Nem voltam egyszerű helyzetben, s nem is hittem azt, hogy majd ezen a napon éppen Bencével fogok efféle magán jellegű dolgokról diskurálni, ahelyett, hogy Flashel randiznék. De ahogy eltelt negyed óra, s még mindig nem érkezett meg az ismeretlen, úgy vált számomra egyre nyilvánvalóbbá, hogy ebből aztán már nem is lesz semmi.
Megkönnyebbülhettem volna, ehelyett mégis rosszul éreztem magam, egyrészt azért, mert megkedveltem az ismeretlent, és jó lett volna megismerni, másrészt pedig, mert zavart az, hogy Bencének itt lesz randija. Olyan nagy Bogolyfalva, mehetett volna bárhová a B-betűsével, ehelyett mégis a Kukoricást választotta. Hát nem nagyszerű?
Talán az arcomon is meglátszott egy kicsit a csalódottság, már bántam azt is, hogy elejtettem egy mondatot, amit talán nem kellett volna. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd kiderül, Ő az, akit eddig vártam, ő a Flash névre hallgató fantom, aki nem fantom többé. Némi hitetlenség volt bennem, aztán meg összezavarodtam, s úgy éreztem, hogy ez csak egy tréfa lehet. Ezt szóvá is tettem, tényleg kis híján múlt, hogy ne fakadjak ki, s ne pattanjak le a helyről, de Bence közben mutogatni kezdte a telefonját,s az érvei is elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy ne gondoljak a továbbiakban rosszat.
- Óh, végül is de...lehet - mondtam kicsit csöndesen, miközben összefűztem mellkasom előtt a karjaimat, s úgy pillantottam fel rá. Tudva azt, hogy ő Flash, nem is tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább meneküljek, mindenesetre volt bennem némi feszültség emiatt.
- Légyszi, ne komolytalankodj - sóhajtva telepedtem vissza az asztalhoz, tenyereimre támasztottam az arcomat, s úgy pillantottam fel rá ismét, hogy fürkészzem pillantását néhány másodperc erejéig. Aztán az elém tolt mobilra néztem, ott voltak az üzenetek, s bár látszott, hogy milyen jót cseverésztünk, mégis volt bennem némi csalódottság. Mert Flash akkor nem létezik, legalábbis nem egy másik ember, hanem éppen Bence. Ó egek.
- Most úgy érted, hogy randiznál velem még így is? - nem igazán értettem, hisz szinte biztos voltam abban, hogy amint megtudja, én vagyok Boszi, rögvest visszahátrál. De akkor ezek szerint talán lehet, hogy az ő fejében is megfordult, ami az enyémben?
- Hűh, ez így nagyon fura - nyögtem ki végül, majd az asztal alatt tördelni kezdtem az ujjaimat, s az arcomra futott egy kínos mosoly. Közben agyaltam, csak úgy jártak a fogaskerekek, és éreztem, hogy ha nem szólalok meg én, vagy ő , akkor bizony ránk fog telepedni az a bizonyos kínos csend.
- Na jó, és mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szívesebben randiznék Bencével, mint Flashel? - egy életem, egy halálom, s ha már így hozta az élet, úgy éreztem, hogy talán jobb, ha többé nem Boszi és Flashként beszélünk egymással.
- Flasht nagyon megkedveltem, de.. - egy pillanatra az asztal lapját kezdtem fixírozni, gyorsan rendszereztem a gondolataimat, aztán újra felnéztem rá.
- Tudod, jól éreztem magam veled a buliban, és ott döbbentem rá arra, hogy talán nem Márk az, akivel jól érezném magam. - Süllyedés, csapó, harmadik fejezet.