Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668706#post668706][b]Vikohino Thaihasy - 2017.03.19. 12:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668734#post668734][b]Madarász Álmos - 2017.03.19. 14:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668765#post668765][b]Warren Mina - 2017.03.19. 17:24[/b][/url]

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668771#post668771][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 18:29[/b][/url]

– Hogyne tudnám. Te vagy a leggonoszabb prefektus, akit csak ismerek, tökmag. Biztos képes vagy halálra ölelgetni bárkit, ebben sose kételkedtem - közlöm vigyorogva, és barátságosan veregetem meg a vállát, bólogatva is egyetértően, hogy naná, iszonyatosan gonosz tud ám lenni. Ha valakit ilyen bociszemekkel lehet kínozni, akkor talán még el is hiszem.
– Vagy ha nem ér rá, hát tartasz neki külön előadást - javaslom, és közben idejét látom annak is, hogy feltegyem végre a maszkomat. Igazgatom is kicsit, hogy biztosan álljon, meg véletlen se csálén, majd még Hime kobakját is megsimogatom elnevetve magam. Ez aztán a kompromisszum.
– Jól van, fifty-fifty. Legyen, én benne vagyok - válaszolom, és még kezet is nyújtok, hogy bizony rendje s módja szerint megkössük ám ezt az egyességet. Közben meg érkezik még társaság is, én meg elkezdek nézelődni. A lányok láthatóan közös témát találtak, amihez már nem különösebben tudok mit hozzáfűzni, hacsak meg nem válaszolom Nóra kérdését Fanni helyett. Hagyom is őket csevegni, csendben kivonva magam ebből a beszélgetésből, épp amikor egykori kedvenc tanárom, Viko bukkan fel a közelünkben. Imádtam a mágikus sporteszközökről a tárgyát még a mestertanoncképzésen, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozott a saját szakom kötelező tárgyai közé. Még választhatók között se bukkant fel, hogy egész pontos legyek, a kviddicsesekkel jártam be rá, ha már senki nem mondta, hogy ne. Furcsa is volt aztán az elején már kollégának lenni, amikor átvettem a túlélési alapismereteket az előző oktatótól. Fel is tápászkodom, amint odaér, foglaljon csak helyet ő, nekem még úgyis meg kellene gyújtanom a tábortüzet például, mert ahogy nézem, Ádám késni fog.
– Szia. Foglalj csak helyet - tessékelem máris széles mosollyal, barátságosan a pad felé, átengedve neki a helyet a lányok mellet. – Baj? - kérdezek vissza kissé rosszallóan, fejemet oldalra döntve. Ez tényleg kérdés? Na ne már.
– Naná, kedves tanárnő, most fogom megenni a te fejedet, hogy be merted tenni ide a lábad, amikor amúgy is teleplakátoltuk az egész kastélyt, hogy bárki jöhet, akinek kedve van. Nem is, téged fogunk feláldozni, ugye lányok? - kérdezem, egy pillanatra Fanniék felé fordulva, majd ismét visszanézek rá, hirtelen csípőre tett kezemet meg most már azért leengedem, elnevetve magam. Zsebet keresek a ruhámon, de ezen a fránya paláston olyasmi nincs, így hamar feladom a próbálkozást egy lemondó sóhaj kíséretében.
– Nem nekem tervezték ezt a jelmezt. Ezek a sámánok sose akarták zsebredugni a kezüket? Na mindegy. Örülünk, hogy itt vagy, és érezd jól magad. Én meg azt hiszem, meg is gyújtom a tábortüzet - jelentem be, az órámra pillantva.
– Igazi autentikus sámánisztikus, vagy hogy mondják ezt, na de egy pillanatnyi türelmet kérek. Mindjárt jövök is vissza - közlöm vigyorogva, az órámat mutatva, hogy arra értettem az említett jelzőket, aztán el is sétálok a rét közepéig, ahol szépen elhelyeztük előre a köveket, gyújtóst, fát, most csak meg kell gyújtanom. Na essünk is túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668775#post668775][b]Mesélő - 2017.03.19. 18:39[/b][/url]

Az arcok a Házvezető-helyettes felé fordulnak, ahogy középre indul, hogy hivatalosan is bejelentse az estét és meggyújtsa az eridonos tábortüzet. Nagy, látványos kupac csupa földből, gyújtósból, ami a lassan beülő hideget hivatott elűzni a környékről.
Egy ideig minden annak rendje és módja szerint megy; Viktor vigyorgó arccal, egy könnyed pálcasuhintással útjának indítja a szikrát, ami rögtön lelkes fogadtatásra talál és fellobban a főnixek tüze. Egy apró, kósza, pattogó kis parázs és egy ügyesen helyezkedett szellő az oka, hogy amikor Viktor visszafordul az előbbi társaságához, a talárja alja olyan hirtelen kap lángot, mintha megijedt volna, hogy a HVH elmegy a közeléből és ő egyedül marad.
A ruha pillanatok alatt gyullad ki és szinte rögtön érezni az anyag erős, égő szagát; tele van a környék boszorkányokkal és varázslókkal, csináljatok valamit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668783#post668783][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.19. 18:58[/b][/url]

- Oh értem. Bár szerintem, ha tényleg akarnád simán meg tudnád csinálni te is, hiszen minden csak akarat kérdése. - Míg elmondja ezt a kisebb motiváló szöveget, egy másik lány is becsatlakozott hozzájuk. Gyorsan megállapította, hogy őt sem ismeri, ám még mielőtt bemutatkozásra sor kerülhetett volna, a maszkos fiú megint megszólalt.
- Az szuper lehetett, egyszer én is szívesen elmennék oda. És igen, mi készítettük. Vagyis én konkrétan pont nem, de a szobatársam például – mutatott rá Fannira – igen aktívan részt vett a készítésében. Vitéz Rebeka, Eridon, másodév. - Sorban mind a kettőjüknek kezet nyújt, előbb a srácnak aztán a lánynak. Mivel egyikük sem az iskolai talárját viselte, így nem tudta megállapítani, hogy melyik házba és évfolyamba tartozhatnak.
- Köszönöm szépen, tényleg én készítettem szimpla mugli arcfestékkel. - Viszonozza a vigyort, ám az arcfestésével együtt inkább vicsornak hat. Rémisztő egy látvány lehetett, az biztos.
- A dekoráció lenyűgöző, mint mindig. Nem tudom pontosan ki alkotta, de valami elképesztő. Remekül illik a buli témájához is, nem? - Szemét még egyszer végigfuttatta a teljes réten, mielőtt feltenné a kérdést. Ekkor szórta ki a halomban heverő plédeket, ám közben a másik két ember szépen ott hagyja, így ötletét egyenlőre nem tudja előadni diáktársainak.
Kocogásban közelíti meg a maszkokkal megpakolt asztalkát, és éppen sikeresen elkapja azt az egy mondatot, melyben épp egy álarcot ajánlgatnak a lányka számára.
- Nos az szerintem is jól állna neked, tulajdonítsd el nyugodtan. - Belemászva a társalgába szólt közbe a vörös is, mert nem nem bírta megállni, hogy ne mondja el a véleményét. Na de végre alkalmasnak találta az időt, hogy zseniális ötletét.
- No de mi lenne, ha helyet foglalnánk egy olyan cuki kis takarón? Szerintem sokkal kényelmesebb lenne a társalgás, mintha végig állnánk az egész estét. De persze rajtatok múlik – von vállat.
Éppen csak befejezi a mondandóját, mikor látja, hogy kedvenc HVH-juk elindul, hogy meggyújtsa a tábortüzet. Másodpercek múlva már lobog is a tűz, ám mihelyst kettőt odébb lép Viktor bá' már Ő is lángokban áll. Meghökkent arccal nézte, ahogy a tanár úr „kigyullad” a sokktól mozdulni sem tudott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668792#post668792][b]Szépvölgyi Richárd - 2017.03.19. 19:22[/b][/url]

Mivelhogy elég ritkán veszek részt olyan szociális eseményeken, amelyeken több, mint hét fő található (a családom és Viktor miatt tágult ki ez a két fős limit hétre), ezért szokatlan lehet, hogy a klubhelyiségben való csendes olvasgatás helyett most mégis itt leledzek. Pedig bizony, így van - bár a levita falai közt valóban olvasással ütöttem el az időmet (már amennyiben a Sötét Varázslatok Kivédése felsőfokú elméleti szakirodalom bújása kellemes, könnyed időtöltésnek számít), de később rájöttem, hogy sosem árt, ha kiszellőzteti az ember a fejét. És hova is mennék máshova, ugyebár, mint ahol a vöröske található? Amúgy is felajánlotta, hogy nézzek be, gondoltam, miért ne - bár az is igaz, hogy nem mutatkoztunk együtt nyilvánosan a tanórákon kívül ebben az évben... kábé soha.
Mindenesetre tudtam, hogy kissé késve fogok megérkezni a nagy eseményre, amire - a fene vigye - sajnos elfelejtettem jelmezt húzni. Nem is túlságosan izgattam magam a pontosságon, hiszen az eridonos eseményekre nem kifejezetten jellemző a túlzott feszesség és az időpontok másodperces betartása.
A rétre kiérve megpillantottam a dekort (magam sem tudom, hogy kinek az ötlete volt ez a sámános-beöltözős téma, de nekem biztosan nem lenne ennyi kreativitásom), s elcsodálkoztam rajta azért egy pillanatra, miközben végigjárattam tekintetem a jelenlévőkőn, természetesen a vörös hajat keresve. Nem láttam meg rögtön az illető személyt, mert hát fogalmam sem volt, milyen jelmezt húzott; csupán a szemem sarkából szúrtam ki, hogy valaki a rét közepe felé tart. Éppen hogy arra fordítottam a fejem, aztán... hirtelen lángra kapott valami, egy ruhadarab talán - ezt már nem is volt időm átgondolni. Lendült a kezem (pálca nélkül), fókuszmozdulatot adva az aeromágiának - egy csapásra vontam el az oxigént a tűztől, ezzel azonnal eloltva azt. Bevillant egy pillanatra a kép a NEMBaj-ról is.
Csak utána láttam, hogy nevezetesen pont annak a koponyás fejnek a palástja kapott lángra, akit ezidáig kerestem.
- Mi van, főnix, lángra kaptál? - kiáltottam oda neki. - Tűzről pattant egyéniség vagy, tudtad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668796#post668796][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.19. 19:34[/b][/url]

- Nagyon menő! - csillogó szemekkel tapogattam a kék ruhácskát, igaz, nem tartozott a kék a fő kedvenceim közé, de így igazán hangulatos volt. Ráadásul milyen jól megtartotta a színét is az évek alatt, mert biztos nem két éve járt ide az anyukája Nócinak. - Persze, nyugodtan, nem harap! Csak nyalizik. Igazából egy pasi faló, mert mindig megtalálja a srácokat és általában leveszi őket azonnal a lábukról - ekkor egy vigyorgós, sunyi pillantással Viktorra sandítottam fél szemmel, majd vissza Nócira és eszembe jutott az a pár srác, akinél már tiszteletét tette az eb. MJ, Erik, Mattrac és még sorolhatnám. Természetesen Hime azt se tudta, hogy Viktorhoz vagy az új jövevényhez bújjon, ezért csak elvágódott az ölemben és élvezte, ahogy gyöntölték.
- Igen-igen, de nem árulhatom el. Had legyen meglepi, úgy sokkal izgibb! - kacsintottam rá, hiszen ki az, aki nem szereti a meglepetéseket. Olyan embör nem létezik!
Ekkor új személy csatlakozott hozzánk, nagyon ismerős volt, mintha láttam már volna valahol, sőt, biztos voltam magamban, hogy én őt láttam. Mert tutira láttam, csak én nem emlékeztem, hogy hol és mikor. De láttam és ismerős volt.
Nem szóltam közbe, anyám azért mindig egy tockossal ajándékozott, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe és ez valahogy belém nevelődött, a fene tudja hogy.
Követtem Viktort a szemeimmel, ahogy meggyújtotta a tüzet. Tapsoltam, ujjongtam a narancssárga lángok kecses mozgása láttán és ropogása hallatán, ami... várjá' má'! Az a tűz nem a tábortűz. Az Viktor! JESSZUS MARISKA!
Fogalmam sincs mi ütött belém. Felkaptam az élvezkedő Corgit és belenyomtam Nóci ölébe.
- Vigyázz már rá, most életet kell mentenem! - gyorsléptekkel megcéloztam az asztalt, ahol volt még gyümölcslé, a szoknyám útban volt így azt hátradobva rohantam hanyatt homlok az asztalhoz. Ott körülnéztem, hogy hol is lehetett az a hülye itóka, végül megtaláltam. Kancsóstul felkaptam és megfordultam majd elindultam.
- Jövök már Viktor, jövök! Hero lesze.... - és itt lehet azt mondani, hogy Repül a bálna. Jelen esetben a kancsó a kezeim közül.
Túl hosszú volt a szoknyám és hát, ahogy rohanni kezdtem, megfeledkeztem róla, hogy hátra kéne dobni vagy legalább oldalra, hogy akadályozzon vagy essek hasra esetleg valami. Természetesen rátapostam és a másodjára említett opció be is következett.
A barna szoknyára léptem, az anyag nem akart engedni és a súlyom már vitt előre, főleg, hogy a lendület is rásegített, -természetesen a gravitáció tette a dolgát- így én, mint egy lassított felvétellel kiterültem a fűben, mint béka az úttesten, a löttyel teli kancsó pedig olyan gyönyörűen szelte át az eget, hogy ettől még egy hajtó sem tud szebbet dobni kvaffal. Sáros arcocskával néztem fel, ahogy a lángoló Viktor felé száll a kancsó, de az elment mellette, a gyümölcslé a fűben végezte, az edénye pedig...hát fogalmam sincs. Nevetve ültem fel, mert vicces volt, mit ne mondjak, de Viktor még égett. Asszem épp akkor vált igazi főnix madárrá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668836#post668836][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.19. 21:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668844#post668844][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 21:36[/b][/url]

Amíg Ádámot lekötik frissen szerzett pikkelyei, én volnék a földi helytartója, így hát idejét látom a tábortűz meggyújtásának. Eddig minden rendben is volna, hiszen mi baj történhetne közben? Nem vagyok szokva a talárral sem ilyen közegben - terepre mindig mellőzöm, ha lehet -, a palásttal pedig még kevésbé, és elég egyetlen kósza fuvallat, na meg egy szikra, máris kigyullad. Először észre sem veszem, csak a fura füstszag csapja meg az orromat némi késéssel. Bele is szaglászok a levegőbe, hogy rájöjjek, honnan ered. Ahogy a vállam fölött félig hátrafordulok, máris erősödik, és közben egyre többen bámulnak. Ajajjajj, én égek.
– Hogy az a megzápult... - kezdek bele a morgásba, miközben kibogarázsni próbálom a tűt az anyagból, amely összetartja, egyelőre nem sok sikerrel, de aztán menten észbe is kapok, hogy ennyi diák előtt talán mégsem kellene a szitok-szókincsemet bemutatni A-tól Z-ig.
– Csak egy főnix volnék... - dünnyögöm inkább, némileg erőltetett vigyort varázsolva az arcomra, amely aztán csak felszabadultabb lesz, amint végre megadja magát ujjaim között a hosszú fémdarab. Felszusszanok, hogy akkor már ledobhatom ezt is - kár volt bajlódni a bűbájjal, hogy bele ne főjek, hiszen már úgyis mindegy -, és ráküldhetek egy aguamentit, de ekkor magától is elalszik a tűz. Fanni is rohan egy kancsó innivalóval, ami elől kénytelen vagyok elhajolni, mert bár az itóka a füvön végzi, a kancsó még felém repül, majd elzúg az orrom előtt, ahogy félrelépek. Fuh, hát nem ennek köszönhetem, hogy kialudtak a lángok, de akkor mégis minek? A válasz hamarosan meg is érkezik, méghozzá Ricsi hangján. A megégett palástot a vállamra dobom beleakasztva a mutatóujjamat, csak úgy lazán, a koponyát meg egyelőre nem véve le sétálok át a tömegen. Nem ezt terveztem attrakciónak, de most már ez is pipa, és hála az égnek, nem szívtam meg annyira, hogy a gyengélkedőn kössek ki netán.
– Mi mást csinálna egy főnix? - Válaszolok kérdéssel, félig már nevetve, miközben áthaladok az emberek között. Remélem, senkit nem traumatizált nagyon, hogy sikeresen felgyulladt a jelmezem.
– Örülök, hogy meggondoltad magad. Biztos eloltott volna valaki, mielőtt én leszek a díszkivilágítás, de mégsem szeretnék teában úszni, ha már választhatok - jegyzem meg, megállva Ricsi előtt, és végignézek rajta. A legkevésbé sem illik a környezetbe, de ez cseppet sem zavar. Gond egy szál se, csak fogom a fejemen lévő koponyát, ami még mindig egyben van csodával határos módon, leveszem, majd az ő fejére illesztem.
– Nem is áll rosszul, bár van amúgy egy egész kupacnyi maszk még, ha érdekelne. Igaz, egyiken sincs ilyen szép szivárványos toll... meg oroszlán sincs, azt hiszem. Valamiért azt képzelem az igazinak, tudod, mint Herkules, a nemeai oroszlán bőrével a vállán... - állapítom meg kissé sajnálkozva, mintha ez aztán létfontosságú lenne. – Na de keressünk egy szabad padot. Erre az izgalomra kell egy kis tea. Ugye a nem hoztad magaddal amúgy egyik könyvedet sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668946#post668946][b]Berecz Eszter - 2017.03.20. 12:24[/b][/url]

Eridonos buli
//  Rebi és Álmos
haj és arcom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668960#post668960][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.20. 18:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668996#post668996][b]Chuck Welch - 2017.03.20. 20:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669007#post669007][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.20. 20:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669042#post669042][b]Madarász Álmos - 2017.03.20. 22:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669295#post669295][b]Chuck Welch - 2017.03.21. 22:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669393#post669393][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.22. 15:08[/b][/url]

Még alig kezdődött el a buli, de már meg volt az est fénypontja. Lol, szóvicc. Viktor kicsit beégett vagy le? Igazából sajnálnom kellett volna, de olyan mókás volt, hogy így lángra lobbant a köpenye. Az elsők között voltam, akik reagáltak a cuccra, szóval tök büszke voltam magamra, bár az a hasra esés nem hiányzott a végére. Talán az volt az utolsó csepp ahhoz, hogy kitörjön belőlem az a mérhetetlen kacagás, amit képtelenség visszafogni. Igazából nem is akartam visszafogni magam, buli volt, boldogság ÉS vége volt végre a vizsgaidőszaknak. Erre vártam egész végig!
Nem tudom, hogy mióta ücsöröghettem a fűben, már fájt a hasam, szinte könnyeztem, ideje volt megnyugodnom, mielőtt oda nem lép valaki mellém egy beutalóval az Egységesített Lélekegészségügyi Mágikus Elmeintézetébe, csak hogy szépen fogalmazzunk. Ahhahaha, nem. Normális voltam, csak boldogabban tudtam nevetni, mint más. Ennyire egyszerű. De igazából, ha nem szoknya lett volna rajtam, biztos, hogy hemperegtem volna még röhögés közben a fűben, tök muris.
Végül felálltam, azért még kacarásztam, miközben leporoltam a hátsómat és megtapsoltam az aeromágus srác gyönyörű mentését. Az enyém is ilyen lett volna, csak gyümölcslével és kancsóval. Esés nélkül. De egyébként pont ilyen mentés lett volna! Ha nem hiszed el, így jártál.
Scart és Willt még mindig nem láttam. Nócit és Himét pedig eltakarta a tömeg. Biztos jó kezekben volt az eb, különben már rég mellettem lenne és a szoknyám alá bújna. Ahhj, hülye szoknya! Mindjárt széttépem, ha még egyszer belebotlok! - gondoltam magamban, ahogy igazgattam magamon, hogy sétálni tudjak. Ahogy végeztem, körülnéztem és megláttam Rebit, meg két másik emberkét, akiket nem ismertem.
Egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy amúgy épp nagyon, de nagyon mérges voltam a szoknyára, hirtelen a szobatársam után eredtem, csak akkor értem be őket, amikor már letelepedtek a pokrócaikkal.
- Rebi! Rebi! Rebi! Rebi! – ismételve szólítgattam a lányt, ahogy megközelítettem őket és konkrétan becsapódtam közéjük, mint egy meteor, csak én nem lángoltam és cukibb voltam attól a bazi nagy kavicstól.
- Láttátok? – kérdeztem nevetve - Láttátok, ahogy Viktor lángra lobbant? Milyen szerencsés! Az indián istenek tiszteletbeli főnixé avatták! Tök király, nem? Mondtam én, hogy jó fősámán lesz belőle! - pislogtam a szépen kimázol lánykára meg a két társára.
- Oh - ekkor vettem észre magam, ahogy épp egy beszélgetést szakítottam félbe- Bocsesz - vigyorogtam rá a másik két emberkére.
- Izéke, becsapódhatok hozzátok, amíg nem jön a banda? - ez az esemény teljesen felpörgetett, még bohókásabbá váltam és talán egy kicsit hadartam, aki tudott követni, annak respect.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669411#post669411][b]Krushnic Dimitri - 2017.03.22. 17:20[/b][/url]

Nem vagyok annyira ijesztő, hogy itt rosszul legyen nekem. Bocsánatkérőnek szánt esetlen vigyorgást küldök felé, biztos meghatódik tőle. Vagy mégjobban megijed. Pedig még a kékjeimet is pillogtatom bájosan.
- Elnézést - még hozzá is teszem, hogy lássa, jólnevelt vagyok én. Mindig udvarias kell lenni, mert az anyák kémhálózata mindent hall és lát, aztán kapom az egyetem kellős közepén a rivallókat otthonról, mint egy pisis elsős.
- Az unikornisok és a… kék izék időtlenek, mint az ötös Chanel - védekezőn felemelem magam előtt a kezeim és közben próbálom kilesni, mi az a kék. Ebből az összekutyult halmazból nem sokat látok, csak hogy kék, meg vannak kezei-lábai. Az egyik seprűn hever keresztben, amitől úgy néz ki, mintha valaki repülés közben levedlette volna, mint kígyó a bőrét, s itt hagyta szanaszét.
Mikor látom, hogy próbálja függőlegesbe helyezni magát, kitartóan nyújtogatom felé a kezem, de ha nem akarja elfogadni, akkor szenvedjen felőlem, szabad ország ez.
- Hmhm - hümmögök egyetértően, magam is csúnyán megnézem azt a pocoktúrást. - Látszik rajta, hogy nem ért semmihez. Még kinőni se tud rendesen, hogy ne legyen útban.
Még életemben nem szídtam le semmiféle túrást, de ha ez kell a lánynak, hogy jobban érezze magát, lelkesen besegítek.
Leguggolok mellé, hogy ne kelljen lenézzek rá s ő se tekergesse a nyakát, vagy beszéljen a térdkalácsomhoz, s felveszem a földről a kék jelmezt. Áá, Stitch. Vigyorogva forgatgatom, nagyon hasonlít az eredetihez. Szeretek mugli rajzfilmeket nézni, nem szégyellem. Le is ülök törökülésben a fűre és megkaparintom az unikornis jelmezt is.
- Tudsz repülni? - a kérdést hamarabb felteszem, mint ahogy az agyam reagálhatna az ötletre és megpróbálhatna megállítani. Mindig kicselezem. - Persze, hogy tudsz, seprűket hordozol magaddal - biccentek feléjük, miközben jól megválaszolom magamnak a saját kérdésem. - Inkább az a kérdés, hogy van-e kedved? Biztos értékelné a bokád, ha nem állnál rá egy ideig.
Az érvelésem hibátlan, biztos nem tud benne kivetnivalót találni. Amit készülök javasolni, arra még építem a fejemben a beszédemet, de van egy olyan sejtésem, hogy nem kell sokat győzködni a lányt. Nem ismerem nyilván, de épp leszídott egy pocoktúrást és Stitches jelmezzel mászkál. Nyert ügyem van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669429#post669429][b]Podmaniczky Ádám - 2017.03.22. 19:38[/b][/url]

Nem vagyok éppen csúcs formában, leginkább a bezártság az, ami a legjobban megőrjített. Nem akartam bent lenni, szabad akartam lenni. Főnix vagyok, vagy mi a fene, bár a pikkelyek eléggé mást sugalltak, és a végére a hangulatom is. Morcos voltam, utáltam mindenkit, utáltam, hogy viszket, hogy lázas vagyok, hogy gennyedzik mindenhol. Tegnapelőtt éjjel azonban azt mondták, hogy holnap hazamehetek. Nem is volt kérdés, hogy hazamentem meglepni az asszonykámat, aki örült nekem. Elvégre egy hónapja nem látott, kellemetlen lett volna, ha csak megrándítja a vállát. De ma itt vagyok, nem igazán üdítő jelenségként, talpig feketében, látványosan lefogyva, varázslattan összeszűkített ruhában. Az arcom beesett, a szemeim alatt sötét karikák húzódnak, a bőröm kissé még szürkés - zöldes, nem nagyon kaptam természetes fényt. Mint egy fogva tartott állat, aki újra földet érez a lába alatt.
- Azt hiszem, ezt nem terveztük.
A hangom sem az igazi még, az az állandó kiszáradás, ami ebben az időszakban volt, megviselt. Egy maszkot elvettem ugyan az asztalról, de nem húztam még fel, előbb Viktorral akartam pár szót váltani.
- Rossz hírem van, életben maradok.
Eddig leginkább üzengettünk egymással, sokszor a gyógyítón keresztül, aki nyilván már utált minket emiatt, de szükséges volt. Széles, barátságos mosollyal fordulok Szépvölgyink felé és nyújtom neki a kezem.
- Ricsi, örülök, hogy látlak. Remélem jól érzed magad.
Tudom, hogy nem híve a nagy forgatagnak, de hát azért olyan hülye se vagyok, hogy ne lássak dolgokat. Viktor felé fordulok és egy kacsinát kíséretében közlöm, hogy "showtime baby". A maszkot felhúzva lépek fel a színpadra és mágikusan felerősítem a hangom.
- Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit az idei évzárón, melynek témáját leköszönő prefektusunknak, Nathaniel Ash Everettnek köszönhetjük! Remélem, hogy mindenki nagyon jól érzi magát itt ma este. Egy kis ismertető a helyszínről. A bejárat mellett láthattatok maszkokat és ékszereket. A maszkok és a mai díszítés az Eridon kreatív csapatának műve, akik már hetek óta dolgoznak rajtuk Kasza Fanni vezetésével, míg az ékszereket a SzárnyRagyogás és az Ouroboros Antikvitás boltokból szereztük. A kitartó segítségért nagy hálával tartozunk Evana Roddson és Báthory Elizabet tulajdonosoknak. A maszkokat és az ékszereket ajándékba szántuk ma nektek, így bátran vegyetek belőle egyet kedvetekre.
Miközben beszélek, elmutatok az adott rész felé, remélve, hogy a hallgatóság is követi a mozdulatot, így aki eddig nem élt a lehetőséggel, most magához vehet egyet.
- Itt, a színpad mellett érdekes, főleg füstölgő italokat láthattok. A hatásuk is érdekes, de nem mondjuk el előre. Legyetek bátrak, és próbáljátok ki őket. A hatásukért felelősséget nem vállalunk, de ne aggódjatok, tudatmódosítás nem fog történni. Megmutatom.
Lehajolva felveszek egy bizonytalanul kavargó vörös italt, ami néha minta pöffentene egyet, és a vendégsereg felé emelés után lehúzom.
- Huh, kemény.
A következő pillanatban a hajam lángvörössé változik, és egy pillantással később valóban lángolni is kezd. Persze én csak kellemes melegséget érzek, de azért sejtem, hogy ez mi volt, illetve a szemem sarkából látom is a lángocskákat, melyek békésen nyaldossák az arcélemet.
- Szóval ilyen menő dolgokat szerezhettek, a hatásuk pedig maximum fél órás. Körülbelül egy óra múlva elbúcsúztatjuk távozó prefektusainkat és köszöntjük az újakat, sor kerül az ünnepélyes jelvényátadásra, kihirdetjük a legeridonosabb eridonost, díjazzuk újoncainkat és ahogy elérkezik az éjfél, a rendezvény kötelező részében végzőseink átugorják a tábortüzet, ezzel lezárva alapképzésüket. Én jó szórakozást kívánok az este hátralevő részében mindenkinek. A színpadon a #KAPPA biztosítja a zenei aláfestést. Elsősorban az este témájába vágó dallamokkal, ám bármit kértek, szívesen eljátsszák nektek, szóval hajrá!
Ezzel pedig meghajolok kicsit, és már mászok is le a színpadról. Muszáj egy kicsit pihennem két aktivitás között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669673#post669673][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.23. 19:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669740#post669740][b]Iványi Lili Athalie - 2017.03.23. 22:30[/b][/url]

Annyira nagyon csodamenő ez a hely, hogy az egyszerűen hihetetlen. Imádok itt lenni, és ha itt ilyenek a bulik, hát akkor nagyon fogok szeretni ide is járni. Persze félek, Mármint oké, most ez jó, de mindjárt be fognak osztani, mindjárt elkezdődik a nagylány életem. Én is nagylány leszek és Laura is, és oké, ez a része inkább nagyon parázós. Viszont nem sok időm van ezek elmélkedni, hiszen ahogy sétálok, rám kiabálnak, vagyis sikítanak, de ő fiú, szóval nem sikít, hanem oroszlánbőg. Igen, a fiúk kiabálása olyan, mint az oroszlánbőgés. Mint Simba az oroszlánkirályból, megvallom, hasonlít is rá.
- Persze, hogy ismersz butus! Lili vagyok!
Nem is figyelek a bemutatkozására, sokkal jobban lekötött az oroszlánbőgéses elméletem kidolgozása. De oké, most már megvan, már tudom, hogy a fiúk hogyan sikítanak.
- Ne aggódj, nekem is. Nem is akartam eljönni, de rávettek. Viszont nem vagy sámánosban. Nem szeretnél olyan lenni? Ha gondolod szívesen kikenlek meg ott tudunk neked maszkot is keresni és adhatok egyet az agancsaimból is. Igazi színházas kellé, Révay bácsi adta nekem.
Az utolsó mondatra büszkén kihúzom magam, mert valljuk be, ez nagyon nagy dolog, főleg akkor, ha minden vágyad az volt, hogy megismerkedhess vele, aztán Everett bácsi elvitt színházlátogatni, és akkor ott beszélgethettünk, és jóba lettünk, és most nagyon rendes volt velem. Ő csinálta a sminkemet is, sőt, azóta már, mióta jóba lettünk, szerepelhettem a színpadon is. Olyan nagyon különlegesnek érzem az életem mostani szakaszát, hogy el sem tudom mondani. Persze az iskolaváltás szívás lesz, azon kívül viszont minden más annyira király, hogy nagyon.
- Apukád is itt van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669748#post669748][b]Varga Nóra - 2017.03.23. 23:14[/b][/url]

A buli egyre jobban felpörgött, Fanni pedig az ölembe tette a kutyust, akit tovább simogattam. Aztán csak felkaptam, mert füst szagát éreztem, így Fanni után sietve figyeltem az eseményeket. A házvezető helyettesünk palástja égni kezdett, de nem sokan siettek a segítségére, Fanni viszont egy kancsót felkapva sietett Viktor megmentésére. Szegény prefektuslány hasra esett igyekezetében, én pedig elmosolyodtam. Eközben valahogy eloltódott a láng, bár pontosan nem tudom, mitől vagy kitől. Szerencsére nem lett túl tüzes a hangulat, de mikor már a fél suli röhögött szegény Viktoron, én is egyre hangosabban nevettem. Végül is valaki felgyulladt, valaki elesett, jól indul a buli, mit ne mondjak. A kutyust leteszem a földre, és Fannit vagy Rebit keresem a szememmel, de egyelőre nem látom egyiküket se, így a kutyust követem, hátha elvezet a gazdihoz. A lányok egy másik lánnyal és egy fiúval ülnek egy pokrócon, így odamegyek hozzájuk, közben Hime a gazdihoz szalad.
- Sziasztok! Nem zavarok? Épp téged kerestelek Fanni, de Hime hamarabb megtalált. Szegény Viktor pedig majdnem főnix lett, de ahogy láttam, mégsem. Nem tudjátok, ki vagy mi oltotta el? Pont elém álltak, semmit se láttam, csak szegény Fannit a földön. Remélem nem estél túl nagyot, és minden oké. - Mosolygok Fannira, de úgy látom, nem lett nagyobb baja a nevetésen kívül, mert már ugyanúgy csacsog, ahogy szokott. Közben megjelenik a házvezetőnk, Ádám is, és egy nyitóbeszéddel hivatalosan is kezdetét veszi a buli. Mikor az italt említi, felcsillan a szemem, mert nagyon menőn néz ki, én is biztos kérek egy ilyet, mondjuk vörösben. A kék ruhámhoz nagyon jól menne, plusz elég vagány lenne tüzesen mászkálni, mint egy vérbeli eridonos. Nagyon szeretem a házam, szóval minden alkalmat megragadok, hogy ki is mutassam.
- Na ti mit fogtok kérni, ékszer vagy ital? Én biztos iszok egyet, nagyon tetszenek a lángok! - Lelkesedem, és remélem, lesz, aki velem tart. Egyedül nem jó mászkálni egy buliban, mondjuk biztos ismerkednék legalább, végül is ez a célja a bulinak. Kíváncsi vagyok az új prefektusokra meg a szavazások eredményére, meg persze a végzősök ugrására. Én biztos nem tudnék akkorát ugrani, bár 4 év múlva én leszek ott. Nem semmi belegondolni, hogy már egy év eltelt az ötből. Még csak most érkeztem, tényleg szalad az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669759#post669759][b]Sebastian Sieger - 2017.03.24. 02:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669837#post669837][b]Kornai Viktória - 2017.03.24. 15:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669863#post669863][b]Czettner L. Maja - 2017.03.24. 19:46[/b][/url]

Szerencsére nincs nagy baj, és elég hamar túllép Maja az ijedelmén, a szavak nélkül is érzékelte, hogy nincs itt ártó szándék. Ez azért elég nagy megkönnyebbülés, meg meg is könnyíti a dolgát legalább. Pár pillantással jelzi, hogy nincs harag, aztán nagyot fújtatva hagyja félbe a pakolászást, hogy a jelmezeket figyelje, amire a megjegyzés érkezett. Igyekszik úgy tenni, mint aki értette a hasonlatot, pedig amúgy halvány lila füstje sincs hol játszhat az a Chanel, és miért fontos, hogy ötös a mezszáma.
- Ühhüm, ja, persze, olyan. Ő a 626-os kísérleti lény, nem pedig izé.
Nevetett, esze ágában sem volt komolyan javítani, csak hátha így be lehet azonosítani. Bár arra a navinés lány egyáltalán nem gondolt hogy a Stitch megnevezés soookkal könnyebbé tette volna az életüket. Neki túl evidens, hogy ez is ő. Közben a seprűkre pillogott ő is, de csak azon gondolkodott eközben, hogy reményei szerint semmit nem tört össze, bár elég stram példányok azért. Végül elfogadta a segítő kezet, amivel térdelésig keverte magát.
- Köszönöm. Ugye? Szörnyű mit meg nem engednek maguknak... - porolta le magát közben amennyire lehetett. Igazság szerint a lába csak egy egészen kicsit szúrt, de azért érezte, hogy jobb lesz neki valami fásli később, ha már ilyet taknyolt ügyességében. Közben figyelte ahogy az idegen a jelmezeket szemlélve mellé telepszik, ezen elmosolyodott. A kérdésre meg hitetlenül rázta a fejét.
- Micsoda kérdés ez! Nem csak tudok, szeretek is. - Míg válaszolt persze nem lépett át a tényen, hogy mit ajánlott fel. Kicsit értetlenül pislogott, hiszen ilyet se hallott még. Mármint nem ismeretlentől, mert voltak már körülötte meredek húzások. Végül kiszélesedett vigyorrá a mosolya, majd bólogatva préselte össze ajkait és a Stitches jelmez után nyúlt. Ezt nem hagyhatja itt magára, hát érték és még elviszik még repked.
- A bokám azért köszöni, túléli, de benne lennék, ah, szeretném, jó lenne. De... ezt nem akarom csak úgy itt hagyni. Mi van ha lenyúlják a... pockok - nézett kétségbeesetten a férfire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=670074#post670074][b]Eridon - 2017.03.25. 14:48[/b][/url]

Az alkalomra beszerzett ékszerek között több is akad türkiz színben, de mindegyik a maga módján különleges, így a tied is. A félhold alakú, türkiz kövecskékkel kirakott medál ezüst keretében egyedi darab. Most talán nem látsz rajta semmi meglepőt, ám idővel észreveheted, hogy magába szívják kövei a telehold fényét, amely aztán sajátos ragyogást eredményez és vonzza a pillangókat. Természetesen csillogása megkopik idővel, érdemes lesz esténként olyan helyen hagynod, ahol bőven éri holdfény a medált.  

A zöld ital elfogyasztása után kellemesen bizseregni kezd a bőröd, majd azon kapod magad, hogy az aurád alakot ölt. Először éppen csak észrevehetően kezd színt kapni, mintha egy testhezálló buborék venne körül, de pillanatokon belül terjed tovább és tovább ez a zöldes fényár körülötted. Egy fél órán keresztül ölel körül még az aurád meglehetősen élénk, vibráló zöld színben. Mintha csak egy meséből léptél volna ki, akár valami főgonosz.

Nos ha te is azt vártad a piros italtól, hogy lángra kap a hajad, akár Ádámé, csalódnod kell. A bizsergés elmarad, de még csak melege sem érzel. Sehol egy árva szikra sem. Ma sem lesz belőled főnix nagy sajnálatodra. Elkeseredni azonban nincs időd, ugyanis ingataggá válik váratlanul alattad a talaj. Vagy egyáltalán van alattad még talaj? Nézz csak le a lábad elé, vagy pontosabban alá. Hiszen te lebegsz. Mintegy tizenöt centire a föld fölött jársz, bizony ám, a levegőben. Ne ijedj meg, leesni nem fogsz, félóra elteltével pedig biztonságban földet érsz majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=670111#post670111][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.25. 17:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=670166#post670166][b]Eridon - 2017.03.25. 20:26[/b][/url]

Az általad választott nyaklánc egyszerű, ámde annál különlegesebb. A gondosan kiválasztott zöld kőnek nem csupán a színe erőteljes, élettel teli. Maga a kő is mintha árasztaná az energiát, szinte vibrál. Ugyan annyira nem pörget fel, mint egy bögre jó erős kávé, de hosszú éjszakákon segít ébren maradnod, ha úgy adódik, és megfigyelheted, hogy a közelében mintha még a vágott virágok is tovább élnének. Azért ne felejtsd el néha magaddal vinni a szabadba, ha túl sokat tartod zárt helyen, elveszíti az erejét.

A tengerkék ital íze kellemes, mégis enyhe kesernyés utóízt hagy hátra a szádban. Már azt is hiheted, hogy mindössze ennyi a hatása, meg netán még az az enyhe viszketés a hátad közepe táján, amit a tollaidtól el sem érsz igazán. Ráadásul ahogy telnek a pillanatok, nemhogy múlna, de még inkább erősödik. Netán allergiás lennél valamelyik összetevőjére? Már azt a szintet is eléri, hogy nem törődve azzal, hogy egy buli közepén vagy, akár még vakarózni is kezdenél, ám ekkor egy csapásra megszűnik az érzés. Kezed újabb tollakat tapint ki. Nem, nem képzelődsz, azok valóban nem voltak ott mostanig. Az ital hatására csinos kis szárnyakat kaptál, amelynek vérvörös színe kicsit elüt a többi sötét tolladtól, de ha alaposan elrugaszkodsz a talajtól, pár pillanatig még megtartani is képes. A fél óra elteltével szétfoszlik majd a szárnyad, lehulló tollait könnyedén tovafújja a szél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=670370#post670370][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.03.26. 15:11[/b][/url]

Hát persze, most már megismerte a lányt. Az előkészítőben látta valamelyik szakkörön talán. Teljesen összezavarta az a sok bizé a fején a megítélőképességét. Aztán meg rendesen figyelnie kellett Lili magyarázatára, hogy a sok maszk és agancs között ne vesszen el. Teljesen új volt ez az egész neki.
- Hát, azt hiszem egy kifestést még lehet - mosolygott. - Viszont semmi pénzért nem venném el egyik szarvadat sem, jól áll neked - próbált bókolni, ahogy a nagyoktól leste el.  Aztán mintha csak akkor jutott volna eszébe Kirill, hátra pillantott a válla felett.
- Ő nem az apukám. Ő csak vigyáz rám - borult be kicsit az arca. Nem szerette ezt. - A szüleim majd el fognak értem jönni, ha itt az idő - mondta el ugyanazt a mondatot makacsul, amit az utóbbi 1 hónapban számtalanszor.
- De igen, itt van. Valami fontos dolga támadt - bólintott. Aztán tekintete újra a járkáló emberekre tévedt. Mindenki furcsa ruhában volt, sőt még pár zenélő embert is látott. Kirill, magatartás ide vagy oda, neki is kellett valami, hogy ne tűnjön ennyire ki az emberek közül.
- Akkor hol fogod megcsinálni azt a bigyót? - kérdezte meg, hiszen már elég izgatott volt miatta. Reményei szerint azonnal követheti a lányt. Közben pedig azért felteszi a következő kérdést, ami felötlik benne.
- Tulajdonképpen itt mindig így öltöznek az emberek? - nagyon remélte, hogy a válasz nem lesz, de hát az ember soha nem tudhatja. Főleg akkor nem, ha még csak félember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=670476#post670476][b]Sebastian Sieger - 2017.03.26. 20:11[/b][/url]