Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=544553#post544553][b]Návay L. Viktor - 2015.11.17. 21:39[/b][/url]

a z   o r o s z l á n s z í v ű
november 18, napnyugta után

Egy hete sincs, hogy kijöttem megnézni az Északi Tauridákat, ma meg már a Leonida raj estéje van. Tavaly ilyenkor Matthew-val néztem, idén viszont kissé más a helyzet. Tegnapelőtt utazott vissza Angliába. Nem sikerült elég meggyőzően marasztalni, viszont kár ezen töprengeni, főleg, hogy tudom, hogy csillaglesre Madagaszkáron sem azért volt hajlandó eljönni, mert annyira a csillagok érdekelték volna. Sose érdekelték. Ez azon kevés területek egyike, amik esetében kivételesen én vagyok az, aki kérdésekre válaszol és esetenként magyaráz. Szeretem a csillagokat. Nem az asztrológiát, amit többé-kevésbé áltudománynak tartok - még akkor is, ha a merő racionális gondolattömegben felüti néha a fejét a kétely írmagja, hogy vajon nem lehet-e benne mégis valami. Aztán amilyen gyorsan jön, tovább is áll ez a pillanatnyi megkérdőjelezése a dolgoknak. A tudományos megközelítés vonz. Az, amelyik szerint forró gázgömbök végtelen változatos állományát bámulom, ahogy valamerre haladnak, ha még egyáltalán léteznek. A lényeg, hogy gyönyörűek. Gyönyörűnek találom őket és különlegesnek. Félig már menet közben is őket bámulom ahelyett, hogy az utat nézném magam előtt. Nem egyszer estem már orra ennek köszönhetően életemben, ez alkalommal viszont még nem sikerül. A novemberi hűvös időre való tekintettel a kölcsönvett kabát zsebeibe mélyesztem a kezeimet, miután helyére igazítom a lecsúszni készülő sálamat. A csillagvizsgáló sem lett volna rossz ötlet, de itt kint is szépen látszanak a meteorok, meg innen egyébként is bolond lennék már visszafordulni. Egyenesen előre sétálok, bár nem tudnám megmondani, merre is. Amerre a lábam visz, miközben a Sirius kékes fényét figyelem. Sikerül is nekisétálni valakinek, aki szintén elmélyülten figyelhet éppen valamit, különben csak félreállt volna az útból. Gondolom én. Hjaj, ennyit arról az elméletemről, hogy a rét kevésbé lesz látogatott ma este, mint a csillagvizsgáló.
- Oh, bocsánat, nem figyeltem eléggé - közlöm az áldozatommal bocsánatkérés gyanánt, és csupán pár pillanatba telik konstatálni, ő éppen az az ember, aki esélyesen megérti, hogy milyen mértékű a rajongásom a csillagok iránt. Egyike azon keveseknek, akiről tudom, hogy szintén hasonló érdeklődéssel viseltetik az asztronómia iránt. Szépvölgyi. Ettől függetlenül ez alkalommal képes lennék tovább állni gond nélkül egy csendesebb, magányosabb zugot keresve magamnak, ha nem tűnne fel a kezében tartott tárgy, ami megcsillan a holdfényben.
- Az egy asztrolábium? - kérdezem, és gyakorlatilag tátva a szám megbámulom a ketyerét futólag arról is elfeledkezve, mit is keresek itt történetesen. Merlin jóságos szakálla, hogy én mióta szeretnék egy ilyet szerezni, csak eddig mindig közbejött valami, néha a legnevetségesebb okoknál fogva sikerült elszalasztani az alkalmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=545291#post545291][b]Návay L. Viktor - 2015.11.19. 22:27[/b][/url]

a z   o r o s z l á n s z í v ű

Az α Canis Maioris nagyjából öt éves korom óta nem hagy nyugodni. Akkor esett meg, hogy apám egy este megmutatta a kékes fénnyel ragyogó "kutyacsillagot" és mesélt a nagy kutyáról, aminek a legfényesebb csillaga. Azóta nem csak a hozzá kapcsolódó történeteket ismerem, hanem az adatokat is, amik elmondhatóak róla. Például azt, hogy huszonháromszor fényesebb a Napnál. Ha választanom kellene, határozottan erre mondanám azt, hogy a kedvenc csillagom mind közül. Képes lekötni a figyelmem még most is, ennyi idő után, ráadásul annyira, hogy sikerül nekimennem az egyetlen embernek, aki közel s távol fellelhető a réten. Mint kiderül, ismerem az illetőt. A csillagok másik nagy rajongója a környéken. Rövid bocsánatkérést követően azonban ez alkalommal mennék is tovább, mert bár szívesen csevegek bármikor, asztronómiáról különösen, a hozzáértő ember pedig végképp ritka kincs, ha csevegni akartam volna, nem a rétet választom. A leonidákat jöttem megnézni, esetleg elmélkedni kicsit, noha ez csak amolyan másodlagos célja a sétának, nem történik semmi, ha elmarad. Az asztrolábium a kezében viszont a terveim gyors újragondolására késztet, legalábbis egy rövid ideig még elácsorgok itt eme ketyere csodálatának szentelve azt a pár percet. Seth ajándéka. Seth? Egy futó pillanat erejéig eltöprengek rajta, hogy vajon tudnom kellene-e, kiről van szó, de aztán eszembe jut, hogy valószínűleg Gareth-ről beszél, ha jól emlékszem, ez a középső neve. Vagy mégsem? Végeredményben lényegtelen, honnan származik az asztrolábium pontosan, kitől kapta, az sokkal inkább érdekel, hogy a tulajdonában van egy ilyen szerkezet.
- Mázlista vagy. Én évek óta igyekszem beszerezni egyet és valahogy sose jött még eddig össze - morfondírozok hangosan egy egészen leheletnyi irigységgel a mellkasomban, mert tényleg mázlistának gondolom, miközben én meg csak szerencsétlenkedem, ha erről van szó, olybá tűnik. Avagy inkább rosszul időzítek. Nem is tudom. Majd egyszer azért hátha sikerül beszerezni. Remélhetőleg hamarosan.
- Ezt jöttél kipróbálni egyébként vagy te is megnéznéd a Leonida rajt? - érdeklődöm végül rövid szünet után, mialatt hol az eget bámulom, hol a fényes szerkezetet, pontosabban főleg az utóbbit. A meteorok még mindig nem tűntek fel, de majd mindjárt jönnek. Tudom. Addig azonban összehúzom a kabátot magamon, ismét zsebeimbe süllyesztem a kezeimet és nem visz rá a lélek, hogy odébb sétáljak egyelőre.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=660700#post660700][b]Návay L. Viktor - 2017.02.18. 14:08[/b][/url]

Egy hónap sincs már hátra addig az egyhetes terepgyakorlatig, ami tulajdonképpen a belépő a Varázskommandóhoz. Egyébként is napi rendszerességgel szoktam edzeni, de most ennek fényében még komolyabban igyekszem venni az egészet, és több időt meg energiát szánni a mindennapos gyakorlatokra, amelyeknek a kocogás is részét képezi. Megszokott útvonalam van már birtokon, az erdőn keresztül majdnem a faluig egészen, majd onnan vissza a kastélyig. Már visszaúton a falu határától kénytelen vagyok megállni a tisztáson, a cipőfűzőm ugyanis szabotálni próbál. Szét se nézve hajolok le éppen, hogy ismét megkössem, ezúttal szorosabb csomót bogozva, hogy ne jelentsen gondot véletlen sem, amíg vissza nem érek a kastélyba, meg aztán akkor már itt is elvégezhetek pár gyakorlatot még. Elmorfondírozom a lehetőségen, de egyelőre nem sikerült döntenem, mert valaki rámköszön. Némi hümmögéssel odázom el a választ még egy fél percig, amíg végzek a fűzővel, majd kihúzva magam nyújtózom egyet, addig is igyekezve beazonosítani, ki volt az a vakmerő vagy még éppenséggel új, aki magázni igyekszik.
- Szervusz, Polett - köszönök aztán elmosolyodva, amint felismerem a tegnap a konyhában is látott kevitás leányzót. Ő lenne a töklé-rajongó, meg a fosztogatás kitervelője, ha jól emlékszem.
- Nyugodtan tegezhetsz, magázni ráér majd akkor, ha térdig ér a szakállam és hófehér, de az még odébb van - jegyzem meg, miközben már a gerincemet nyújtóztatom kicsit oldalra, meg teszek néhány fejkörzést, a csontjaim pedig roppanó hangocskákat adnak ki közben. Nem ártott volna egy kis olajozás nekik, de már késő, ha egyszer kihagytam annak idején. - Sikerült helyreállítani a bűbáj a konyhában? - érdeklődöm, majd néhány korty vízzel pótolom az eddig elvesztett folyadékot is, ha már megálltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=660745#post660745][b]Návay L. Viktor - 2017.02.18. 19:21[/b][/url]

Egyelőre még nem jelenti a gyakorlatok végét az, hogy megálltam. Sőt majd a kastélyba visszaérve még az edzőteremben is vár egy kör, muszáj a legjobb formámban lennem hónap végére, mert ha egyszer elbukom, nem sok az esélye egy második lehetőségnek, de azért még a lánnyal is válthatok pár szót, ha már rám köszönt.
- Az igazán remek - állapítom meg elmosolyodva. Megnyugtató a tudat, az az igazság, mert tegnap szegény manókat még hallottam panaszkodni a fosztogatás miatt. Kisebb trauma lehetett a kis lényeknek, hogy úgy rájuk tört a fél Levita, de majd csak kiheverik. Legalább csak az ott tárolt elemózsia egy részétől fosztották csak meg őket, nem valamelyik társuktól.
- Persze. Még Lédához is eljutottam aztán vele, egy kék sem fosztott ki útközben... és Polett, jól emlékszem, ugye? Kérlek szépen, egyszerűen csak Viktor, jó? Felejtsük el ezt a nagyon hivatalos tanár urat. Még a harmincig is van négy és fél évem. Na jó, majdnem fél, egy kicsit kevesebb, de alig két éve még levitás voltam én is - kérem, megállva a mozdulat közepén, ahogy a karomat hátrafeszítem éppen, amíg csak rá nem bólint legalább. Nem eszem meg a fejét, ha nagyon ragaszkodik hozzá, de én egy kicsit rosszul érzem magam tőle, ha ennyire kiemelik, hogy tanár vagyok. Még szerencse, hogy az eridonosaimat már sikerült rászoktatni, hogy elfeledkezzenek erről, és reménykedem benne, hogy a legtöbbjük tényleg barátfélének tekint, és nem a félelmetes házvezetőhelyettesnek, akit inkább el kell kerülni.
- Készülsz amúgy valamire, vagy csak szeretsz kocogni ebben a remek időben? - kérdezem meg aztán. Ki tudja, még kiderül, hogy sportol valamit egyébként, szóval a magam részéről egész kíváncsi vagyok a válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=660796#post660796][b]Návay L. Viktor - 2017.02.18. 23:14[/b][/url]

- Ezt sem hallottam még, de mondasz valamit. A sok tanuláshoz mégiscsak kell az energia - nevetem el magam, amikor közli, hogy éhes levitás nem válogat. Ami engem illet, még én is tartottam a szobámban is mindig egy kis rágcsálnivalót legalább, hogy a hosszú, tanulással töltött estéken legyen elérhető közelségben, és ne kelljen elbandukolnom egyik konyháig sem. Az agytornával is éget kalóriát az ember, ezt nem lehet megkérdőjelezni, aztán meg ha az ember még sportol is valamit, az csak még több ennivalóért kiált, hiszen pótolni kell a ledolgozott adagot. Ennek tudatában igazából nem is csoda, hogy tegnap úgy letámadták a konyhát.
- Persze. Ha gondolod, egyszer megmutathatom a gyönyörű képem a tablón, ami valahol valamelyik falon ott lóg a toronyban. Kerek három évet jártam oda aurortanoncként - válaszolok, megmosolyogva, amilyen aranyosan elképedt itt nekem. Az Eridon vezetőségében ücsörögni olyan körülmény, ami nagyon kihozza belőlem a főnixet, de ennek ellenére jócskán akad bennem szfinx is, nagyon még csak keresni sem kell.
- Akkor inkább csak kikapcsolódás két vizsga között? Igaz, ami igaz, az én agyam is eléggé ki tud ürülni egy hosszú kocogás alatt, aztán már tanulhatok is a következő vizsgára. Milyen vizsgáid vannak még hátra? - érdeklődöm, ha már szóba kerültek a vizsgák. Nekem csak három van idén, jövő héten le is tudom mindet, aztán jöhet a terepgyakorlat, és remélhetőleg már munkám is lesz aurorként pár héten belül. Addig azonban még aktívan készülnöm kell mindenre, és persze a lehető legalaposabban. Közben hangosat kordul a leányzó gyomra, és az enyém is úgy dönt, hogy ideje jelezni némi morgással, hogy ennem is kellene. Egyelőre inkább néhány újabb korty vízzel orvoslom a helyzetet, de útban az edzőterem felé útba ejtem a konyhát.
- Azt hiszem, még az edzőterem előtt kifosztanám kicsit a konyhát. Van kedved csatlakozni? Te már amúgy is jártas vagy ennek a művészetében - jegyzem meg vigyorogva. - Mindig erre szoktál kocogni amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=661869#post661869][b]Návay L. Viktor - 2017.02.24. 11:59[/b][/url]

– Áh, értem – válaszolom, elgondolkodva mérve végig közben. Amennyire első látásra fel tudom mérni, egy árva pluszkiló sincs rajta, meglehetősen jó formában van, de végül is ezt mindenki maga érzi. Vizsgaidőszakban én is mindig ráhúzok kicsit az edzésre, mert különben túl sokat ülnék még egy helyben a végén, és eltunyulnék, az meg kinek hiányzik? Nekem biztosan nem, főleg most.
– Na majd akkor szólj rám, hogy mutassam meg, amikor legközelebb megyek Lédához látogatóba – válaszolom elmosolyodva lelkesedése láttán, pedig mindössze egyetlen képről van szó, közben pedig ráérősen nyújtóztatom tovább az izmaimat. Néha kicsit hiányzik az a sok gyakorlat a többiekkel, valahogy sokkal keményebben dolgoztam, úgy érzem, mert tartani kellett a tempót. Ehhez képest most nagyon is ráérek, még ha meg is csinálom, amit elterveztem. Más így szabadon azért, mint angyalbőrben.
– Tele gyomorral tényleg nem könnyű tanulni. Alszik el az ember... én legalábbis biztosan - válaszolom neki egyetértő bólogatás közepette. A súlyfelesleg említésére kissé felvonom ismét a szemöldököm, de hát tényleg ő tudja, mennyit kell mozognia.
– Nálunk is tele a konyha, ami azt illeti, de azért még a manók készítik a kastély legfinomabb szendvicseit, és néha szeretek csak úgy benézni is hozzájuk - válaszolom, megvonva a vállam, majd a következő pillanatban hátra is feszítem, összekulcsolva az ujjaimat a hátam mögött, érezhetően megfeszítve a felkarom.
– Huh - fújom ki aztán a levegőt, megrázva mindkét karom lazán. – Mehetünk? Le kéne húznom még pár kört az edzőteremben is a bájitaltan vizsgafelkészítő előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=663891#post663891][b]Návay L. Viktor - 2017.03.01. 22:24[/b][/url]

– Nem tudom biztosan, de gyanítom, hogy minden házban akad azért saját konyha is, hogy valaki megéhezne az éjszaka közepén például, mégse kelljen kockáztatnia, hogy belefut egy prefektusba a folyosón, vagy éppen csak zargatja szegény manókat. Logikusnak tűnik számomra - jelentem ki felvetésére válaszul, és valljuk be, itt is éppen olyan kényelmes megoldásnak találom, mint a Levitában, hiszen ha valaki sokáig tanul, az éjszaka közepén is ehet anélkül, hogy a legkisebb bajba is kerülne emiatt.
– Ez eléggé szteretípiának tűnik, és érzek benne némi ellenszenvet. Itt is a Navine esik a legközelebb egyébként a konyhához, de kétlem, hogy ettől sűrűbb vendégek lennének, mint bárki más. A konyhát gyakorlatilag senkinek sem kellene látogatnia annak érdekében, hogy a manók nyugodtan dolgozhassanak - felelem eltöprengve kissé. Tavaly még külön tiltva is volt a konyhalátogatás, ami azt illeti, most azonban ismét nagyobb szabadságnak örvendhetnek a diákok. Nyújtózom még kicsit, majd elnevetem magam, amint ismét megjegyzést tesz.
– És én még ilyen vakmerő ajánlatokat teszek. Ebben az esetben talán inkább a Levita konyháját kellene felkeresni. Arról biztosan állíthatjuk, hogy végtelen a készlete, és még manókat sem sokkol az ember - válaszolom, megvakargatva a tarkómat közben, mintha az aztán segítene gondolkodni. – Na de menjünk, nézzük meg, miből is lehet válogatni - javaslom aztán, és ha rajtam múlik, már neki is vágok, hogy innen még elkocogjak a kastélyig, és a rövidre tervezett konyhai látogatás után folytassam a felkészülést az edzőteremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667846#post667846][b]Návay L. Viktor - 2017.03.16. 11:18[/b][/url]

Ez a nap is elérkezett. Túléltünk egy újabb tanévet kisebb-nagyobb galibákkal és csodákkal, miegymással fűszerezve, hogy unatkozni senkinek ne legyen alkalma, és most éppen ideje megünnepelni, hogy ez is lejárt. Teljes díszben sétálok ki a rétre, igyekezve mindenki előtt odaérni, hogy még gyorsan ellenőrizhessem, minden rendben van-e. A tábortüzet majd csak akkor gyújtjuk meg, ha már hivatalosan is kezdetét veszi az ünneplés, és egyelőre még az ágak közé rejtett ártalmatlan lángocskák is alszanak. Nincs egyelőre szükség rájuk, a lemenő nap fénye megvilágítja még az egész rétet. Körbesétálom azért a rétet levéve egyelőre az álarcom - óriási madárszerű lény koponyáját mintázza némi festékkel ékesítve, olyan állatét, amilyen szerintem sose létezett, csak Fanni agyának szüleménye, de tetszik, nagyon is, főleg a szivárványos tollak rajta - és megpróbálom meglazítani kicsit a palástot is a vállamon. Nem vagyok már benne biztos, hogy nem inkább a félmeztelen változatot kellett volna választani ehelyett, mert bele fogok főni a tábortűz mellett, csak hát ha tanár az ember fia, nézzen már ki decensen. Szusszanok azért a gondolatra, mert hát hajaj, mekkora áldozat azért ez a részemről. Még egy sóhajt megengedek magamnak a gondolatra, de gyorsan túlteszem magam ezen az aprócska kellemetlenségen. Egy aprócska varázslattal megoldom inkább, hogy könnyebb legyen a viseletem, némileg szellősebb, anélkül persze, hogy bármelyik elemétől is megválnék. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszembe? Ez lesz, ha elvonják a figyelmemet. Most azért alaposan vizslatom végig a helyszín minden elemét, hogy gond ne legyen aztán, mert számtalan védőbűbájjal és varázslattal biztosítottuk ugyan a rétet, elég egy rés, és leég a fél erdő, aztán nézhetjük magunkat. Nem szeretném megtapasztalni, milyen fénye van a lángoló fáknak, és milyen méreteket ölthet nem csak a vezetőség, de az erdő lakóinak haragja is. Az utolsó kis bűbájt is rendben találom szerencsére, ahogy minden apróságot a helyén, így elcsenve egy sós-köménymagos süteményt a manók által készített finomságok halmából lehuppanok végül a legközelebbi padra, ölembe téve az álarcom, és megvárom, amíg megérkeznek a szervezők, a zenészek, a résztvevők, egyszóval mindenki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668051#post668051][b]Návay L. Viktor - 2017.03.17. 10:22[/b][/url]

Lassan szállingóznak az emberek, egyesek jelmezben, mások meg anélkül, válogatva az általunk felkínált álarcok és egyéb témához illő kiegészítők kupacaiból. Öröm látni, ahogy gyülekeznek. Vajon Ricsi eljön? Abban maradtunk, hogy ha sikerül minden teendőjének a végére érnie és még jól érzi magát, kinéz, de végülis ha nincs kedve a várható tömeghez, igazán megértem azt is. Elmélázom kicsit ezen, szórakozottan mosolyodva el. Talán ideje lenne lassan a maszkomat is felraknom, és a bulira összpontosítanom töprengés helyett, de minden kimegy hirtelen a fejemből, amikor csatakiáltásnak is beillő módon hangzik el a nevem.
- Merlin szerelmes szakállára, verd belém a szívbajt, te lány - szólalok meg, drámai mozdulattal kapva a szívemhez a kezemet, de nyomban el is nevetem magam, és odébb húzódom pár centit a padon, mintha amúgy nem is lenne még mellettem bőven hely.
- Hűű, szép ez a jelmez... pontosítok. Dögös. Tucatjával fognak a végén hullani itt utánad a pasik, mint a legyek... és az hát, szürke szamár a ködben, de huppanj le, még várunk... mármint én meg az összes többi énem biztosan - folytatom, és közben végre a fejemre illesztem a maszkot, megigazgatva, hogy biztosan álljon.
- Na hogy áll? Meg se köszöntem még, olyan szép lett, a tollakról nem is beszélve - fordulok felé. Tényleg tetszik nekem ez a maszk, szándékomban áll megőrizni, annyira jól sikerült. - Majd ha túlélte az estét, kérek rá egy autogrammot is a művésznőtől. Úgy érzem, egyszer még sokat fog érni - közlöm vele vigyorogva, majd összedörzsölöm a tenyerem. - Aztán majd eladom Üstösdön, és abból gazdagszom meg, muhaha. Hát te meg hogy vagy, Hime? Te leszel itt nekünk a béke őre? - Megvakargatom a corgi buksiját, majd hátradőlök a padon, összekulcsolva ölemben a kezemet, elégedetten szemlélve az elmúlt napok megfeszített munkájának eredményét. Meg is dicséri valaki a következő pillanatban.
- És még be sem indult. Szia, Nóra - válaszolok, majd köszönök is, amint sikerül fejemet kissé oldalra döntve, rézsút pillantva fel megállapítanom Csőrike túlméretezett koponyájának árnyékából is, hogy kihez van szerencsém. - A szervezőbrigád nevében is köszönöm a dicséretet. Szép a ruhád. Foglalj csak helyet, ha van kedved csatlakozni, egyelőre még lábat lógatunk... azaz meditálunk. Nem élem bele magam eléggé a fősámán szerepébe még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668771#post668771][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 18:29[/b][/url]

– Hogyne tudnám. Te vagy a leggonoszabb prefektus, akit csak ismerek, tökmag. Biztos képes vagy halálra ölelgetni bárkit, ebben sose kételkedtem - közlöm vigyorogva, és barátságosan veregetem meg a vállát, bólogatva is egyetértően, hogy naná, iszonyatosan gonosz tud ám lenni. Ha valakit ilyen bociszemekkel lehet kínozni, akkor talán még el is hiszem.
– Vagy ha nem ér rá, hát tartasz neki külön előadást - javaslom, és közben idejét látom annak is, hogy feltegyem végre a maszkomat. Igazgatom is kicsit, hogy biztosan álljon, meg véletlen se csálén, majd még Hime kobakját is megsimogatom elnevetve magam. Ez aztán a kompromisszum.
– Jól van, fifty-fifty. Legyen, én benne vagyok - válaszolom, és még kezet is nyújtok, hogy bizony rendje s módja szerint megkössük ám ezt az egyességet. Közben meg érkezik még társaság is, én meg elkezdek nézelődni. A lányok láthatóan közös témát találtak, amihez már nem különösebben tudok mit hozzáfűzni, hacsak meg nem válaszolom Nóra kérdését Fanni helyett. Hagyom is őket csevegni, csendben kivonva magam ebből a beszélgetésből, épp amikor egykori kedvenc tanárom, Viko bukkan fel a közelünkben. Imádtam a mágikus sporteszközökről a tárgyát még a mestertanoncképzésen, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozott a saját szakom kötelező tárgyai közé. Még választhatók között se bukkant fel, hogy egész pontos legyek, a kviddicsesekkel jártam be rá, ha már senki nem mondta, hogy ne. Furcsa is volt aztán az elején már kollégának lenni, amikor átvettem a túlélési alapismereteket az előző oktatótól. Fel is tápászkodom, amint odaér, foglaljon csak helyet ő, nekem még úgyis meg kellene gyújtanom a tábortüzet például, mert ahogy nézem, Ádám késni fog.
– Szia. Foglalj csak helyet - tessékelem máris széles mosollyal, barátságosan a pad felé, átengedve neki a helyet a lányok mellet. – Baj? - kérdezek vissza kissé rosszallóan, fejemet oldalra döntve. Ez tényleg kérdés? Na ne már.
– Naná, kedves tanárnő, most fogom megenni a te fejedet, hogy be merted tenni ide a lábad, amikor amúgy is teleplakátoltuk az egész kastélyt, hogy bárki jöhet, akinek kedve van. Nem is, téged fogunk feláldozni, ugye lányok? - kérdezem, egy pillanatra Fanniék felé fordulva, majd ismét visszanézek rá, hirtelen csípőre tett kezemet meg most már azért leengedem, elnevetve magam. Zsebet keresek a ruhámon, de ezen a fránya paláston olyasmi nincs, így hamar feladom a próbálkozást egy lemondó sóhaj kíséretében.
– Nem nekem tervezték ezt a jelmezt. Ezek a sámánok sose akarták zsebredugni a kezüket? Na mindegy. Örülünk, hogy itt vagy, és érezd jól magad. Én meg azt hiszem, meg is gyújtom a tábortüzet - jelentem be, az órámra pillantva.
– Igazi autentikus sámánisztikus, vagy hogy mondják ezt, na de egy pillanatnyi türelmet kérek. Mindjárt jövök is vissza - közlöm vigyorogva, az órámat mutatva, hogy arra értettem az említett jelzőket, aztán el is sétálok a rét közepéig, ahol szépen elhelyeztük előre a köveket, gyújtóst, fát, most csak meg kell gyújtanom. Na essünk is túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668844#post668844][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 21:36[/b][/url]

Amíg Ádámot lekötik frissen szerzett pikkelyei, én volnék a földi helytartója, így hát idejét látom a tábortűz meggyújtásának. Eddig minden rendben is volna, hiszen mi baj történhetne közben? Nem vagyok szokva a talárral sem ilyen közegben - terepre mindig mellőzöm, ha lehet -, a palásttal pedig még kevésbé, és elég egyetlen kósza fuvallat, na meg egy szikra, máris kigyullad. Először észre sem veszem, csak a fura füstszag csapja meg az orromat némi késéssel. Bele is szaglászok a levegőbe, hogy rájöjjek, honnan ered. Ahogy a vállam fölött félig hátrafordulok, máris erősödik, és közben egyre többen bámulnak. Ajajjajj, én égek.
– Hogy az a megzápult... - kezdek bele a morgásba, miközben kibogarázsni próbálom a tűt az anyagból, amely összetartja, egyelőre nem sok sikerrel, de aztán menten észbe is kapok, hogy ennyi diák előtt talán mégsem kellene a szitok-szókincsemet bemutatni A-tól Z-ig.
– Csak egy főnix volnék... - dünnyögöm inkább, némileg erőltetett vigyort varázsolva az arcomra, amely aztán csak felszabadultabb lesz, amint végre megadja magát ujjaim között a hosszú fémdarab. Felszusszanok, hogy akkor már ledobhatom ezt is - kár volt bajlódni a bűbájjal, hogy bele ne főjek, hiszen már úgyis mindegy -, és ráküldhetek egy aguamentit, de ekkor magától is elalszik a tűz. Fanni is rohan egy kancsó innivalóval, ami elől kénytelen vagyok elhajolni, mert bár az itóka a füvön végzi, a kancsó még felém repül, majd elzúg az orrom előtt, ahogy félrelépek. Fuh, hát nem ennek köszönhetem, hogy kialudtak a lángok, de akkor mégis minek? A válasz hamarosan meg is érkezik, méghozzá Ricsi hangján. A megégett palástot a vállamra dobom beleakasztva a mutatóujjamat, csak úgy lazán, a koponyát meg egyelőre nem véve le sétálok át a tömegen. Nem ezt terveztem attrakciónak, de most már ez is pipa, és hála az égnek, nem szívtam meg annyira, hogy a gyengélkedőn kössek ki netán.
– Mi mást csinálna egy főnix? - Válaszolok kérdéssel, félig már nevetve, miközben áthaladok az emberek között. Remélem, senkit nem traumatizált nagyon, hogy sikeresen felgyulladt a jelmezem.
– Örülök, hogy meggondoltad magad. Biztos eloltott volna valaki, mielőtt én leszek a díszkivilágítás, de mégsem szeretnék teában úszni, ha már választhatok - jegyzem meg, megállva Ricsi előtt, és végignézek rajta. A legkevésbé sem illik a környezetbe, de ez cseppet sem zavar. Gond egy szál se, csak fogom a fejemen lévő koponyát, ami még mindig egyben van csodával határos módon, leveszem, majd az ő fejére illesztem.
– Nem is áll rosszul, bár van amúgy egy egész kupacnyi maszk még, ha érdekelne. Igaz, egyiken sincs ilyen szép szivárványos toll... meg oroszlán sincs, azt hiszem. Valamiért azt képzelem az igazinak, tudod, mint Herkules, a nemeai oroszlán bőrével a vállán... - állapítom meg kissé sajnálkozva, mintha ez aztán létfontosságú lenne. – Na de keressünk egy szabad padot. Erre az izgalomra kell egy kis tea. Ugye a nem hoztad magaddal amúgy egyik könyvedet sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=684907#post684907][b]Návay L. Viktor - 2017.06.10. 19:23[/b][/url]

Penészvirág

- Kérsz? - A kérdés a szendvicsre vonatkozik, amit éppen kicsomagolok, de még akad belőle az uzsonnás dobozban, szóval ha éppen megkóstolná, nem fukarkodom a finom, házi készítésű ebédemmel. Csak nyugodtan. Amilyen szép az idő, nem volt már kedvem a kastély falai között ücsörögni. Kényelmes itt a fűben is, na meg kellemes is, ami azt illeti. Ugyan akadnak padok is, nem mutatok különösebb érdeklődést irántuk. Egyelőre nem gyűröm össze a szalvétát, csak félig hámozom le a szendvicsről, aztán eszembe jut, hogy el sem olvastam még a mai cetlit, csak odébb tettem, hogy ki tudjam venni alóla az ebédem, ami ebben az időpontban már uzsonna tulajdonképpen. Ki is halászom a dobozból a cetlit, és beleharapva a kenyérbe elnézem Richárd meglepően szép betűit.
- Mmm... - dünnyögök, még azzal elfoglalva, hogy megrágjam a falatot. Mondani akarok ám valamit, azt próbálom ezzel jelezni, csak el ne felejtsem. Nyelek egyet, a papírt közben visszatéve a dobozba - mindet meg szoktam tartani, ott lapulnak az íróasztalom középső fiókjában egytől-egyig -, ösztönösen törlöm meg a szám szélét, és Kamillára pillantok. Honnan is kezdjem? Megvakargatom a tarkómát, aztán nagy levegőt veszek és belevágok.
- Na szóval... csak azt akarom mondani, hogy már egy ideje szeretnék beszélni róla, csak nem olyan rég jutottunk addig, hogy fölösleges a titkolózás... az van, hogy Richárd meg én, tudod, Szépvölgyi. Na, hát mi együtt vagyunk, mindjárt egy éve, ami azt illeti. Épp az a legfőbb problémám, hogy mivel lepjem meg az évfordulóra - magyarázok szakadatlanul. Nem várom tőle, hogy most ezért nagyon haragudjon, hogy nem mondtam el, szerintem megérti, hogy miért is éreztük, érezzük egész kicsit még mindig problémásnak, végtére is a tanára vagyok a páromnak, még ha ez nem is jelenti, hogy roppant elfogult lennék és részrehajló, de ha szúrni kezdi valaki szemét, abból nem biztos, hogy kisül bármi jó is. Nagy dobra verni továbbra sem szeretnénk, de mégis van néhány olyan ember, akinek úgy jó elmondani, mert olyan hülye nyomasztó érzés az, hogy nem teszed, és Kamilla is egyike ezeknek az embereknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685179#post685179][b]Návay L. Viktor - 2017.06.12. 12:09[/b][/url]

Penészvirág

Köhögni kezd. Ajaj. Aggódva pillantok rá, kicsit megveregetve a hátát, hátha az segít, hogy megszabaduljon attól a félrenyelt falattól.  
- Jesszus, Kami, meg ne fulladj már - szólalok meg, de úgy tűnik, már elmúlóban van ennek a veszélye, úgyhogy közelebb is húzom, hogy gyorsan megszorongassam kicsit ölelés formájában, természetesen csak szabad kezemmel, a másikat meg jó messzire eltartom tőle a félig megevett szendviccsel együtt, mielőtt még foltot sikerülne varázsolnom a ruhájára. A frászt hozta rám fél perc alatt.
- Már egy ideje tényleg el akartam mondani... és nem mintha tartanék tőle, hogy továbbmondanád és aztán az Edictumban látnánk viszont, vagy hívatna Kriszpin, hogy khm, khm... de amúgy nem is tudom, mikor telt el ez az év, meg úgy hova lett, és ezt mondtam, hogy már egy éve lesz nemsokára, hogy együtt vagyunk, és találnom kellene valami szép ajándékot neki. Vagy kitalálni legalább valami jó kis meglepetést. Amikor összejöttünk, elvittem a Mecsekbe csillaghullást nézni, most megint az... áh, valami újat kellene kitalálnom - mondok a végén már inkább magam elé, ahogy elengedem őt, és térdemet felhúzva megtámasztom a könyököm azon, majd az állam a tenyeremben. Főként a szendvicsem bámulom, de néha Kamillára is vetek egy-egy futó pillantást.
- És ha... van a Mangrowe-erdő. Vagy oda úgyis jártok, ha van valami rendezvény és nem lenne az se igazán új, mi? - gondolkodom hangosan továbbra is. Kicsit tényleg tanácstalan vagyok most ezt illetően, mert hát mit illik adni, vagy mit kellene mégis? A születésnapjára is elég sokat keresgéltem, mire megakadt a szemem azon a felsőn, amit végül kapott, de az valahogy mégiscsak egyszerűbb volt. - Amikor féléve volt, akkor olyan bögrét kapott, amit úgy bűvöltek, hogy mutatja az éppen látható csillagképeket, de most meg... áh. Valami eredetit szeretnék. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. - Hátradőlök, kezem a fejem alá téve. Macskára emlékeztet a fölöttünk lassan úszó felhő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685743#post685743][b]Návay L. Viktor - 2017.06.14. 22:45[/b][/url]

Penészvirág

- De mennyire, hogy meg. Ha valami bajod lesz, ki lesz a házisárkányom? Nem akarok másikat - válaszolom, és már csak azért is kell az ölelés, hogy pillanatnyi aggodalmam elszálljon. Jól van. Megmarad. Akkor minden rendben. Megszorongatom egy kicsit azért, aztán pedig elengedem, visszatérve a szendvicsemhez, illetve a fulladási kísérletét megelőző gondolatmenethez.
- Te már... ? - kérdezném, azt is, hogy honnan, de előbb ad választ. Nyugodtabban fújom ki a levegőt, kézfejemmel pedig megtörlöm a homlokom. Most nagy kő esett le a szívemről, egyrészt azért, hogy Richárdtól tudja, másrészt meg azért, hogy láthatóan nem sértődött vérig, hogy de miért is nem mondtam el már hónapokkal ezelőtt. - Fuh, akkor jó. Nem mondta még, habár nem is sikerült vele találkoznom közel két napja, mert a Mecsekben voltam dolgozni, és mire hazaértem ma reggel, már elment órára, csak ez várt - dünnyögöm, megkocogtatva mutatóujjammal a dobozt, amiben még lapul azért szendvics is, na meg az az aranyos kis üzenet. Lassan már egy éve, hogy minden reggel ír egyet. Már nem is férnek a fiókban, ki kell ürítenem egy újabbat nekik, vagy esetleg keríteni egy nagyobbacska dobozt, amiben eltárolhatom. Zsugoríthatnám is őket, de akarja a fene. Különben is, ez ráér, most fontosabb és érdekesebb kérdés, hogy mit is adjak Richárdnak az évfordulóra, vagy éppen hová vigyem el meglepetés gyanánt.
- Aha, értem - jegyzem meg bólogatva, amint végighallgattam. Igaz, a párom azért nem panaszkodott, amikor elmentünk sátrazni, nem egyszer, de talán mégis gondolkodhatok valami másban is. Elmosolyodom aztán. Az ég valóban kimeríthetetlen téma, igaza van ebben Kamillának. Bólogatok is párat, aztán hátradőlve felpillantok a felhőkre. Kicsit el is mélázom most már réginek mondható emlékeken, és a mellettem ülő rellonos felé fordítom a fejem.
- Annyit ültünk a csillagvizsgálóban, össze se tudnám számolni lassan már napban sem. Rengeteg estét. Tulajdonképpen ennek köszönhetően jöttünk össze, mert elkezdünk beszélgetni a csillagokról, aztán meg már nem csak azokról, meg egy idő után már teát is vittem minden második este szinte, ha épp nem minden este... - mesélem neki, félig azért magamnak idézve fel azt a lassú folyamatot, ami nem is tudom, mikor kezdődött. Biztos csak abban vagyok, hogy december ötödikén ért a végére.
- Koncert. Hm, hm. Ez tetszik - jelentem ki pillanatnyi hümmögést követően. Hirtelen még fel is ülök ennek örömére. - Már tudom is, milyen koncert legyen, csak jegyet kell szereznem. Imádlak - szinte hadarom a szavakat, és arcát két kezem közé fogom, hogy puszit nyomjak a homlokára hálám jeléül az ötletért. - Szerintem imádni fogja. Csak ki kell derítenem, hol lép fel legközelebb az Imagine Dragons - vázolom a tervet is, de azért azt a másik ötletet sem felejtem el, csak kicsit félrerakom.
- Meg amúgy tudod, mit akarok még? Csak az úgy nem feltétlen ajándék, ha nekem lesz tetoválásom, meg hát már tud is róla, hogy szeretnék. Viszont... na ezen még gondolkodom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690482#post690482][b]Návay L. Viktor - 2017.07.14. 17:40[/b][/url]

Penészvirág

Kényelmesen elhelyezkedik Kamilla is, miután elfekszem a fűben. Jobb karomat a fejem alá téve pislogok le rá, ahogy ő meg épp a hasamon nyugtatja a fejét a szendvicset majszolva. Kijelentése hallatán egész büszke vigyor jelenik meg az arcomon, ha tehetném, még ki is húznám magam, így azonban csak hátradőlök a fűbe, tekintetemmel a felhőket pásztázva.
- Richárd csak egy van - közlöm vele a sajnálatos tényt, mint valami axiómát, amiben azért ott lappang az a büszkeség is, aminek a nyomai ilyenkor mindig láthatóak rajtam, ha szóba kerül a párom. Ezt nevezem szerencsének, még ha azért meg is vannak a hátrányai is, mint például az, hogy nem dicsekedhetek vele ország-világnak egyelőre. Felmerült ugyan, hogy iskolát váltana, vagy éppen én mondok búcsút a tanításnak, de végül abban maradtunk, hogy egyszerűen csak nem én vizsgáztatom. Ezt átengedem valamelyik pártatlan auror kollégának, aki besegít a gyakorlati vizsga kivitelezésében, és akkor csak nem lehet ebből sem gond.
- De azért még nehogy feladd a keresgélést. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb te is találsz valakit, csak ne a nőcsábászokat vadászd. Mármint érted... tudom én, hogy a rosszfiúk például mennyire vonzóak tudnak lenni, de abból tartós kapcsolat ritkán lesz, csalódás annál inkább - magyarázom neki, végtére is éppen a pasikkal van azért tapasztalatom, meg aztán pasi lévén amúgy is tudok egy-két dolgot még, amit a lányok általában másként képzelnek, mint azt észrevettem. Ott vannak például ugye ezek a romantikus elképzelések, hogy a szörnyből fényes páncélos lovag lesz, ha elég türelmed van hozzá. Hát nem. Ahhoz csoda kell, és a csodák meglehetősen ritkák. A koncert gondolatára aztán hirtelen pattanok fel. Ez remek ötlet.  
- Az biztos, és remek ötleteid is vannak - válaszolom neki, amint elengedem, aztán barátságosan simogatom meg a haját. Remélhetőleg nem bánja.
- Nem. - Megrázom a fejem. - Egy oroszlán csillagképet szeretnék, mert hát... ez ilyen... szóval oroszlánszívűnek hívom már nagyon rég a neve miatt. Tudod, Richárd, az oroszlánszívű, és innen jön az oroszlán is, merthogy mindketten foglalkozunk csillagászattal, és akkor a csillagképet szeretném ide, mert szeret belelátni csillagképeket a szeplőimbe - magyarázom, mutatva közben azt is, hogy a kulcscsontom alá szeretném azt a tetoválást, a mellkasom bal oldalára. - Részben amolyan kiindulópont is lenne, hogy akkor ehhez viszonyítva be lehet azonosítani a többi csillagképet is, úgyis úgy ismeri az égboltot, mint a tenyerét. Ismered.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690606#post690606][b]Návay L. Viktor - 2017.07.15. 14:05[/b][/url]

Penészvirág

- Abban nem kételkedem, hogy egy aeromágussal könnyen megértenéd magad, de biztos, hogy egy meleg srácot szeretnél? Már így is akad legalább két meleg legjobb barátod, többek között Richárd is, nincs igazam? - kérdezek vissza pimaszul vigyorogva, még nyelvet is öltök rá a végén, mint valami nagyra nőtt gyerek. Ilyenkor bizonyára senki nem mondaná meg, hogy nem csak tanár vagyok, de még házvezető helyettes is. Ismét hátradőlök aztán, ismét alkaromon támasztva meg a tarkómat.
- Nem azt mondtam, hogy gyerekes vagy, hanem hogy rosszul választasz. Bocsi, de ez az igazság. Ugye tudod, hogy az csak romantikus álomkép, hogy majd a nagy szerelemtől bármelyik pasi meg fog változni, és ha eleve ezt szeretnéd, hogy változzon, akkor az már régen rossz? Noel... meg ki volt még, nem tartom számon a neveket, de jók voltak tapasztalatnak. Viszont keress olyat, akivel közös az érdeklődésetek, és akivel beszélgetni is tudsz, nem csak az ágyadba akar bemászni - szövegelek, mint a kapcsolatok nagy szakértője, ugye. Két igazán hosszúra sikerült, emlékezetes kapcsolattal, meg sok kevésbé jó és annál rövidebb próbálkozással azért mégiscsak tudok ezt-azt, azt hiszem, még ha nem is mondhatom azt, hogy akkor e téren már tényleg mindennel képben lennék és ez feljogosít, hogy kioktassam. Náh, ez csak megállapítás, holmi baráti tanácsfélével összekötve. Vagy megfogadja, vagy nem.
- Ezt jó tudni - válaszolom aztán arra, hogy örül nekünk. Tényleg jó, bár ezért is mondtam el, mert reménykedtem benne, hogy ő épp örülni fog neki, hogy ilyen szépen egymásba botlottunk az oroszlánszívűmmel. El is mesélem aztán, mit tervezek még az éppen szóba került koncert mellé. Bólogatok egy sort mosolyogva a megállapítására, jólesik, de megszólalni egyelőre nem marad alkalmam. Fejemet kissé oldalra billentve emelem meg a szemöldökömet, úgy nézek rá kissé kérdőn, némi hitetlenkedéssel, hogy ez most tényleg kérdés.
- Eddig se hanyagoltunk el - jelentem ki. - Mintha panaszkodhatnál, hogy hónapok óta feléd se néz egyikünk se, még csak azt se kérdezzük meg, hogy vagy. Pedig ez a rózsaszín ködös időszak mellett nem is lenne ritkaságszámba menő - válaszolom tettetett sértettséggel, de ez sosem megy nekem sokáig. Elvigyorodom pillanatokon belül, és összeborzolom a haját, majd megölelem.
- Sose hanyagolnálak el, de biztos, hogy Richárd sem. Mindkettőnknek fontosak a barátok, szóval ezt akár most el is felejtheted - dünnyögöm, aztán elengedem. - Na és mi a helyzet azzal a tetoválással? Miért akarsz újat? És mi szépre gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=693372#post693372][b]Návay L. Viktor - 2017.07.31. 14:44[/b][/url]

Penészvirág

Megvonom a vállam rápillantva, amikor a mellkasomra csap. Csak az igazat mondtam. Mindig az igazat mondom, vagy legalábbis azt, amit én annak vélek. Aztán hogy az alkalmanként árnyaltabb annál, mint amit én láthatok, már másik kérdés, és megvitatható bármikor. Nem tartom kinyilatkoztatásnak, amit mondok vagy gondolok. Most is csak a rálátásomra és a tapasztalatomra hivatkozva közlöm, mi a véleményem.
- Pingvin... - ismétlem meg, elnevetve magam. - Ugyanmár. Tizenkilenc vagy. na és? Az átlagéletkor még mugliknál is nyolcvan fele van az átlagéletkor, nem késtél le semmiről. Ami azt illeti, szerintem nem érdemes ezt erőltetni amúgy sem. Érted. Ha nagyon pasit akarsz, az azért meglátszik, és nem fognak maradni. Ha viszont remekül megvagy egyedül is, nem azért kell kapcsolat, hogy legyen már valakid, akkor ki fog ez alakulni szépen. Nyugi, nem lesz belőled macskás néni még egyelőre - magyarázom neki. - Különben is, a macskák aranyosak. Most Őrnagy biztos besértődne egy ilyen kijelentésre - teszem még hovvá elvigyorodva. Megölelgetem aztán.
- Mert olyannak ismersz, te lány... - jelentem ki. Megemelem a szemöldököm kérdőn, igyekezve olyan arcot vágni, mintha ezen most megsértődtem volna, pedig a legkevésbé sem veszek magamra ilyeneket. Nem is bírom sokáig, hamar elvigyorodok, és nem törődve azzal, hogy esetleg nem értékeli, összeborzolom a haját.
- Nem fogunk elfelejteni, ezt megígérhetem. Na de mesélj arról a tetoválásról. Hadd hallom, mit szeretnél magadra varratni -  váltok témát visszatérve egy korábbihoz, amit még ő említett nem sokkal ezelőtt.  
- Ahaaa - jelzem bólogatással egybekötve, hogy értem, az alkarjára szeretne valamit. És segíthetnék kiválasztani? Ez megtisztelő. - Oké, beszélhetünk róla. Van már valami elképzelésed, mit is viselnél hosszútávon. Tudom, hogy el is lehet ám tüntetni már valami lézeres cuccal, de azért az úgy... nem tudom, mennyire tud ártalmas lenni. Szóval mire gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=695128#post695128][b]Návay L. Viktor - 2017.08.09. 10:52[/b][/url]

Penészvirág

– Remélem, csak plüss és ölelgetnéd, mert ha nem, az… fúúúúj - közlöm grimaszolva. Még a fejem is megrázom. Jobb szó meg erre nincs is, mint egy ilyen teljesen egyértelmű, amihez nem szükséges vázolnom semmit sem. Még szerencse, hogy túlságosan vizuális nem vagyok, vagy járhatnék Zójához megint. Még egy apró grimasz megjelenik az arcomon, miután eltűnik az előző, az iménti gondolat utóhatásaként, aztán ennek is nyoma vész, én pedig megvonom a vállam.
- Nem mondtad, ez tény. De azért pörgesd vissza, amit beszéltünk. Nem kicsit egyértelmű belőle, hogy de bizony rá vagy görcsölve, de nyugi, kialakul ez is. Tényleg nem késtél még le semmiről - válaszolom bíztatóan megpaskolva a vállát. Messze jár még attól, hogy macskásnéni legyen, bár azért néha annak lenni sem rossz. A macskák tudnak jófejek lenni, az enyémek rá a bizonyíték, még ha Őrnagy néha galibát okoz is.
- Hát, most ezen meg én sértődjek meg? Nagyon csúnya általánosítás, mert az emberek hazudnak is, én mégsem szoktam példának okáért. Ezt is csak nem mondtam el, mert mindketten megüthetjük a bokánkat. Az emberek általában lehetnek akármilyenek, nyugi, mi nem fogunk elfelejteni, mert egyikünk se csak úgy az emberek - válaszolom enyhén morogva még az elején, mert azért ezt így mégiscsak kijelenteni. Ismer. Ismeri Richárdot is. Egyikünk sem lett más. Még jó, hogy ezt a témát nem folytatjuk, inkább rátérünk a tetoválás kérdésére. Kicsit fura, hogy habár szeretne tetováltatni, fogalma sincs róla, mit. Vagyis lehet, hogy van akinek ez nem fura, de nekem az, mert az ilyesmivel úgy vagyok, hogy csak úgy nem tetováltatnék, hogy legyen. Sokáig egyáltalán nem is akartam, ennek a csillagképnek a gondolata is mostanában forrott ki csak, és azért jött szóba a tetoválás, mert valami időtállót szeretnék. Szóvá viszont nem teszem, csak kissé elgondolkodva pislogok a karjára.
- Nem tudom. Valami virág? De ezt igazából neked kellene érezni, viszont benézhetnénk a könyvtárba. Biztosan vannak képes gyűjteményeik, tudod, ilyen albumok, és ott találhatsz valamit, ami tetszik - javaslom feltápászkodva máris ültömből, úgyis ideje lenne visszatérni a kastélyba. Ha csatlakozik, akkor a könyvtárat veszem vele célba, ha meg nem, akkor elköszönve tőle az irodámat.