Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881273#post881273][b]Fekete Nonó - 2024.09.06. 20:40[/b][/url]

Csak elmosolyodom. Úgy tűnik élvezi, hogy szívhatja a véremet.
Viszont azért a szívem azt szeretné ha maradna. De nem tehetek semmi, hiszen az ő döntése. De jó lenne.
– Azért, azt nem mondanám. Úgy nevezném: másabb. – vigyorgok, mert már nem tudom visszatartani.
Kérdése úgy hangzik mintha, azt kérdezné, hogy: “És szeretsz engem?” Ami arra enged következteti, hogy pontosan tudja mit is érzek. Hiszen mi másért kérdezné. Főleg burkoltan. Viszont gondolkodásba ejt.
– Talán. Igen, a visszautasítástól félek a leginkább. Mert két lehetőség van. – vázolom. – Az egyik, hogy nem mondom el. Viszont a másik lehetőség a legtöbbször, hogy elmondom és nem úgy érez a másik fél. – a vízbe bambulok. És egy kérdés fogalmazódik meg bennem. A srácra emelem tekintetemet.
– Veled történt már ilyen? – kérdezem. Hátha mond valami hasznosat.
Stephenel eddig százszázalékosan őszinte voltam. Mondjuk hazudni se szoktam. De Stephennek tényleg azt mondom amit gondolok. A legtöbbször. Viszont azt nem tudom, mit fogok kezdeni magammal ha elmegy. Mert már… megszoktam a jelenlétét. Bármennyire is nehezen indult a kapcsolatunk. Mégis úgy érzem ő több nekem mint egy egyszerű haver vagy barát. Gondolataimból vissza térek az előttem lévő fiúra.
– Okés. Menjünk. – válaszolom jókedvűen. Már csak az a kérdés merre felé. És ezt megpróbálom megtudakolni tőle. – És melyikbe? – kérdezem Stephent. Hiszen ő ajánlotta fel, hogy menjünk máshova. Hátha van ötlete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881278#post881278][b]Dragomán M. Aurél - 2024.09.06. 23:47[/b][/url]

Breagha

- Majd egyszer megnézem a tesóimmal akkor - válaszolom, a biztonság kedvéért fel is írva a nevet az egyik pergamen sarkára, csak aztán el ne felejtsem közben, hogy mi is az a zöld bagoly és mit keres abban a félig üres sarokban. Kitartóan jegyzetelem aztán, amit éppen mond arról, hogyan alakulhat egy barátság szerelemmé, ami megint nem teljesen arra válasz, amit kérdeztem, de azért még egész hasznos információnak tűnik. Legfeljebb nem illesztem be a többi válasz közé, majd még eldöntöm, ha mindent átolvastam és rendszereztem. Arra is rátérek aztán, hogy kiderítsem, vajon mennyi tapasztalatra építkezve mondja azt, amit. Kettő. Az már nem rossz, állapítom meg gondolatban, és felvések egy kis kettest még a pergamenre. Nem sok, de nem is nulla.
- Én... huh... mondjuk úgy, hogy már többször hittem azt, hogy az vagyok, de eddig még mindig kiderült, hogy igazából nem is. Csak ilyen hirtelen fellángolás volt. Azt olvastam egy pszichológiai folyóiratban, hogy erre mondják, hogy kémia, mert a hormonok mindenfélét kiváltanak, csak aztán nem tart ki sokáig a hatásuk, de az igazság az, hogy nem értettem pontosan. Lehet, hogy meg kellene kérdeznem az iskolapszichológust is, hogy ő ezekről mit tud. Szerintem többet, mint én - foglalom össze nem túl röviden a választ, de azért nagyon mélyen se megyek bele. Az egész kutatás ebben gyökerezik egyébként is, hogy szeretnék biztosra menni és pontosan tudni, mit is érzek, mert most is úgy gondolom, hogy szerelmes vagyok. A kérdés az, hogy meddig tart ki, vagy kitart-e, mert nem akarom megbántani Avát. Inkább óvatosabb vagyok ezúttal a nagy kijelentésekkel, mielőtt még rosszul sülne el valami. - Köszi szépen, hogy válaszoltál. Mondtam már, ugye, hogy névtelen lesz az egész? És csak az önismeret tanárnőnek adom be. Volt, aki aggódott kicsit rajta, hogy ugye nem küldöm el az Edictumnak is, de eszemben sincs.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881298#post881298][b]Vanya Dragomirova - 2024.09.07. 12:41[/b][/url]

Nagyon kíváncsi természet vagyok, de így, hogy bárki láthatja, inkább nem próbálkoznék be azzal a medencével, ami nem csinál semmit. Mert ugye valamit biztos csinál, erről az eridonos is meg van győződve, márpedig ha mondjuk fejjel lefelé fordít, és a lábaim az égnek állnak, vagy mondjuk kiköp magából, és seggre esek a füvön, azt nem szeretném, ha végignézné a fél suli.
Úgyhogy bár lehetséges, hogy kimaradok valami izgalmasból, egy másik mellett döntök.
- Legyen akkor a sárga. A sima sárga - teszem hozzá, és el is indulok az örvénylő vizű medencéhez. Cukin kuncog is, bizonyára szereti megforgatni az embereket magában. - De ugye nem folyunk le egy nem is létező lefolyón?
Bármi elképzelhető, úgyhogy előreengedem a srácot, aztán ha bent van, és nem nyelte el a víz, akkor kissé felbátorodva utána indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881384#post881384][b]Stephen Zimmermann - 2024.09.09. 18:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881431#post881431][b]Fekete Nonó - 2024.09.10. 15:17[/b][/url]

Látszik mennyire őszinte típus vagyok. Mert csak úgy ömlenek belőlem a szavak. Ami néha jó. Viszont… Nem minden esetben. Például most sem. Mert így, hogy mindent is elmondtam neki, hát na. Azt kezd vele amit akar. És ki is használhatja. Stephentől pedig nem tudom mit is várjak. Mert ha akarja felhasználja, ha pedig szerencsés vagyok akkor nem. Szóval lehet, hogy hiba volt, de már nem számít.
Szóval volt már ilyen helyzetben. És ekkor meghallgatom egy balul elsült randiját. Én sokszor el sem mondtam. Így hát nem tudhatom, hogy mi lett volna ha elmondom. De valószínűleg semmi. Visszautasítás. Szóval eh.
– Értem. – válaszolom, mert nem tudok többet mondani. Ami szerintem nálam egy csoda.

Hova is menjünk? most voltunk ugye a rózsaszínben. Akkor menjünk a…
– Mondjuk a sárgába. – vonom meg a vállamat. Mert nekem teljesen mindegy.
Mikor meghív egy limonádéra a szívem ezerrel kezd verni. Meghívót. Lehet, hogy… Nem, nem élem bele magamat, mert aztán lehet csalódni fogok. Inkább megpróbálom azt mutatni, hogy teljesen nyugodt vagyok.
– Oké. – válaszolom közömbösen. Bár szinte biztos, hogy fölösleges megjátszanom magamat. Hiszen eddig sem tettem, minek kezdeném el most. Kimegyek a vízből és megvárom, hogy ő is kövesse a példámat. És akkor óvatosan elindulok a sárga felé. Mert vizes a föld, ezáltal csúszik. És én még a csúszós talaj nélkül is borulok sokszor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881615#post881615][b]Breagha Beth Gillins - 2024.09.15. 14:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881616#post881616][b]Császár Mátyás - 2024.09.15. 15:04[/b][/url]

Nem húzom el a számat, de azért egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem vállal be egy vadabbat, bár lehet, hogy neki van igaza és talán nem kellene rögtön vadulni. Ja, a lányok elég okosak szoktak lenni, csak nem szabad hangoztatni, mert akkor úgy járunk, mint apu, és pikk pakk elveszünk egy lányt feleségül és onnantól mindig neki lesz igaza. Én még nem szeretnék ilyen ijesztő dolgokat csinálni. Nagyon is jó lesz az a sárga medence.
- Nem, nyugi. Megígérték, hogy a diákszám nem változik csak azért, mert trükkösek a medencék. - húzódik a szám széles vigyorra, hiszen bármennyire is csábító azt mondani, hogy innen csak a legjobbak kerülnek vissza az iskolapadba, azért mégsem lehet ilyennek viccelni, nehogy a végén eltiltsanak minket a medencéktől.  
- Segítsek?- nyújtom felé a kezem, hogy ha szeretné, akkor segítek beszállni neki a medencébe, és nem kell félnie, hogy megcsúszik. Én amúgy is olyan fiú vagyok, aki nem akarja a másikat bántani, azt meghagyom a vicceskedőknek, akik szerint az vicces, hogy valaki megbízik bennük, ők meg átverik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881765#post881765][b]Vanya Dragomirova - 2024.09.21. 12:39[/b][/url]

Elégedetten vigyorog, és úgy ítélem, megérdemel egy mosolyt tőlem a szellemes poénjáért. Egyébként tényleg eléggé problémás volna, ha lenne rá bármekkora esély is, hogy meghalhatunk medencézés közben. Iskolában vagyunk, felügyelt programon elvileg, szóval hacsak nem csinálunk nagyon nagy hülyeséget, biztonságban kell, hogy érezzük magunkat.
- Szóval nem fogunk sokszorozódni sem - állítom meg. - Bemenne belőlem egy, aztán kijönne hat, most gondold el!
Követem a medence széléhez, aztán felém nyújtott kezébe helyezem sajátom. Ő már bent van, egyelőre nem sodorta el a víz, nem is lett fura színe a bőrének, csak visszafojtott kuncogást vélek hallani. Azt pedig nem az eridonos csinálja.
- Köszi! - lépek be én is segítségével, és mielőtt elcsúsznék, vagy bármi történne, óvatosan bele is ereszkedem a fodrozódó, lustán örvénylő vízbe. Elégedett, sugárzó mosoly szalad szét arcomon és a szemem is lehunyom egy-két pillanatra. Azért igyekszem minél közelebb helyezkedni a másikhoz, ha netán történne valami váratlan, tudjak kiben megkapaszkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881913#post881913][b]Császár Mátyás - 2024.09.24. 14:01[/b][/url]

- Szerintem veszélyes lenne. A szüleim élből kettőt kaptak belőlem és nem mindig élvezik, pedig nem vagyunk annyira rosszak. - természetesen az annyira szót némiképp megnyomom, hogy érezze, azért a jótól is messze vagyunk. Szegény szüleink, nem szeretnék a helyükben lenni, amikor kapnak egy-két levelet a sulitól. De legalább elég egy szett ruha, mert úgyis ugyanolyan az ízlésünk Mikivel. Nem, nincs csak egy szettünk, mert anya mindig frászt kap, amikor ezt mondjuk, de a szekrényünk közös, így legalább minden megvan egy helyen.
Besegítem, aztán bemászok mellé én is vigyorogva, hiszen azért látom én, hogy közeledik felém. Ez még akár lehet jó jel is. Lehet, hogy bejövök neki? Vanya elég szép lány, azt hinné az ember fia, hogy neki olyan macsósabb alkatok fekszenek, de hátha mégis az örökifjúk, mint amilyen én is vagyok. Persze nem elég csak vigyorogni, én is tudom, pörgetem az agyam, hogy mit mondhatnék neki.
- Látod, életben maradtunk. - szólalok meg végül lazán, hogy aztán lesüllyedjek a víz alá. Teljesen vizes leszek, és amikor újra felbukkanok, kicsit kirázom a hajamból meg a fülemből a vizet. - Nagyon jó a víz, kár, hogy hamarosan el kell csomagolni, de örülök, hogy eljöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882022#post882022][b]Stephen Zimmermann - 2024.09.27. 21:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882054#post882054][b]Vanya Dragomirova - 2024.09.28. 10:16[/b][/url]

Kuncog a medence, és mintha picit rázkódna is az oldala, a víz mindenesetre finoman hullámozni kezd, ahogy mindketten elhelyezkedünk benne, emiatt félig-meddig lemaradok az információról, miszerint kettő van belőle.
- Rossz volnál? - kérdezem rápillantva, és kétkedő mosolyt húzva arcomra. - Nem tűnsz annak, sőt, kifejezetten jófiú vibe-od van.
Megpróbálhat meggyőzni persze, de egyelőre arról sem sikerült teljes bizonyossággal biztosítania, hogy bár még életben vagyunk, ez nem biztos, hogy így is marad. Az sem segít, hogy lebukik a víz alá, magamra hagyva egy-két pillanatra. Mikor aztán feljön újra, gyorsan megkapaszkodom karjában, attól tartva, hogy tényleg áldozatot készül szedni a kis furmányos medence, ami mintha most még jobban rákezdene trükkjeire.
- Tényleg szuper a víz, de csak amíg a nyakad alatt van - nyomatékosítom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882293#post882293][b]Császár Mátyás - 2024.10.01. 13:27[/b][/url]

- Létezik olyan, hogy jó fiúvibe, ami nem egy pattanásos kockasrácot mutat a lelki szemeid előtt? - nem igazán vannak pattanásaim, de csak azért, mert anya olyan skincare őrületben van, hogy azt elmondani se merem. A hétvégéimből pár óra abból áll, hogy mindenfélét felken a fejemre, és olyan lesz ettől az arcom, mint a babapopsi. Miki szerencsésebb ilyen téren, neki jobb a bőre, de azért van, hogy ő sem ússza meg.
- Olyan meleg van! - ellenkezem nevetve, mert nem leszek áldozat, de sejtem, hogy ezért fogdos. Jól esik, nyugodtan maradhat így a keze, bírom az érintését. - Ígérem fent maradok és élvezem a társaságodat a felszínen. - húzom olyan szélesre a számat, hogy már majdnem a fülemig ér. - Szerintem mi nagyon király suliba járunk. A muglik tuti unatkoznak. - lazán a medence szélére teszem a kezem, és úgy, hogy Vanya ne lássa, megcsikálom a medence szélét, amitől a gumi megborzong és kuncog megint. Hivatalosan is a sárga lesz a kedvenc medencém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882346#post882346][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.10.02. 20:11[/b][/url]

- a végzős bál alatt, az egyik hintóban -


Már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt elrohanni is, mert talán csak rontott ezzel is a helyzeten, de mégis úgy érezte, hogy képtelen ott állni, a föld meg csak nem nyílt meg alatta. Váratlanul érte ez az egész. Általában lefuttat fejben előre minden lehetséges jelenetet, hogyan romolhat el valami, ha alkalom adódik rá, de az eszébe sem jutott, hogy Woutot elfogja valami meglepő lelkesedés, legalábbis nem a társaságában. Látta már ilyennek, de csak a nővérével, aki viszont amúgy is szereti a fiú társaságát, és a legkevésbé sem bánja, ha bármi hasonló történik vele, inkább jól szórakozik. Néha talán legbelül, minden mélyén még irigyli is Heddát, amiért örök életére gyerek marad, hiába tudja, hogy ez rossz gondolat, és a nővére élete sem gondtalan, főleg, hogy mindig rá lesz utalva valaki másra, aki gondoskodik róla. A foltot egyébként talán még túl is élte volna, hiszen egészen racionálisan elkönyvelte úgy, mint egy remek ok, hogy soha ne vegye fel ezt a ruhát, ami előnytelenül is áll neki. Wout igyekezete azonban tovább rontotta a helyzetet, amikor eláztatta, ezzel még több figyelmet vonva magukra, majd Timi is felbukkant, amitől úgy érezte, szeretne elsüllyedni, hiszen a barátnője nem láthatja így, ebben a megalázónak ítélt helyzetben, és ráadásul ha minden szem rá szegeződik, akkor még Altiékról is elvonja a figyelmet, pedig csak azért jött, hogy megnézze őket, ha már ez az ő napjuk. Minden elhatározása és törekvése ellenére is soknak érezte hirtelen az egész helyzetet, ezért csak elnézést kérni volt képes és elmenekülni, majd az első arra alkalmasnak tűnő helyen elbújni. Így került az egyik üresen álló hintóba, ahol a magával hozott monogrammos zsebkendőbe trombitálva szipog, mintha világvége lenne. Bocsánatot kell majd kérnie Wouttól is, hiszen jót akart, és Timitől is, aki meg igazán semmiről se tehet, de most még képtelen egyikkel is szembenézni, így hát az ülésre felkuporodva reméli, hogy senki nem akar ide beülni még. A végzős táncról is lemarad így, de nem bánja, csak hagyják békén kicsit. A gondolataiba és a szipogásba viszont annyira sikerül belemerülnie, hogy észre sem veszi, amikor elindul a hintó. Gyakorlatilag semmit nem vesz észre egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882349#post882349][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.10.02. 20:58[/b][/url]

Beletelik néhány pillanatba, mire a homályos foltokon túl mást is érzékelni tudok a környezetemben. És nem is igazán tudom, miért sírok. Hiszen nem én lettem faképnél hagyva a bálon egy csók után, hanem szegény Sean. Ha valaki, hát neki minden joga megvan pocsékul érezni magát, de én mit szipogok itt?
Nem, még egy pillanat kell, hogy rájöjjek, a szipogás az pont nem tőlem származik, hanem a mellettem ülőtől, akit ugyan érzékeltem, mikor felugrottam a hintóra, de képtelen voltam jobban megnézni, és kavargó gondolataim túlságosan is lekötöttek, hogy jelentőséget tulajdonítsak neki. Pedig aztán csak az volt neki.
Zöttyenünk egyet, és ekkor, még mindig szemeim dörzsölve veszem észre, hogy útitársam nem más, mint Sigrid. Aki valamiért szintén a könnyeivel küszködik, és látványa ezért egyszerre dobogtatja meg szívem, és facsarja össze.
- Szia - cincogom halkan, csak oda-oda pillantva rá, nehogy esetleg zavarba hozzam, amiért sírni látom. Nem mintha én nem ugyanazt tenném. - Bocsáss meg, nem tudtam, hogy..! Azt hittem, üres ez a hintó.
Hátradőlök, mivel leugrani már nem fogok róla, és rászorítok kezeimmel az ülésre. Mereven bámulok egy pontot a kocsin, de lopva csak a szőke felé pillantgatok.
- B-baj van? - Nem tudok mit tenni, egyszerűen megszakad a szívem tőle, hogy így látom. Az én bánatom egy pillanatra mintha félresodródna. Ott lebeg a felszínen, ám én lebukom Sigridhez a víz alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882374#post882374][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.10.03. 19:01[/b][/url]

- a végzős bál alatt, az egyik hintóban -

Bár sejti, hogy a végtelenségig nem fogják egyedül hagyni egy hintóba, mert valaki azt fogja hinni, üresen áll, és betereli a párját romantikázni például, mégis meglepi, amikor minden esetleges feltételezésénél korábban köszön is valaki. Azt se vette észre, hogy mikor nyílt ki az ajtó, sőt, a hang is olyan tompán jut el hozzá, mintha nem csak levegőn kellene áthaladnia, hanem valami sokkal sűrűbb közegen. Összerezzen, és behátrál a sarokba, még a lábait is egészen a mellkasáig húzva fel, és a zsebkendő fölött pislog a váratlan társaságra. Még egy ismerős, fogja fel lassacskán, és ettől sem lesz jobb a helyzet. Ma igazán pechje van, hogy mindenki ilyen megalázó helyzetekben bukkan fel. Előbb csuromvizesen ácsorgott Timivel szemben, most meg Tita látja szipogni, mint valami kis pisist, aki nem tudja kezelni a váratlan helyzeteket. Hirtelen azt se tudja, hogy szipogjon-e tovább, esetleg fakadjon rendesen sírva, vagy szedje össze magát, mintha mi sem történt volna, ez is csak képzelődés, hiszen ha ez elterjed róla, talán még rosszabb lenne, mint amikor azt írta az Edictum, hogy élvezi, ha büntetéseket osztogathat. Esetleg próbáljon meg innen is meglépni, kisurranva az Eridonos mellet az ajtón? Ahhoz se ártana összeszednie magát. Meg is törölgeti az arcát inkább, a fejét rázva a kérdésre.
- Csak... csak meglepődtem. Izé... öööö... a szemembe ment valami... Meg... megnéznéd, hogy kijött-e? - kérdezi, amint kimondja ki az első dolgot, ami eszébe jut, pedig ő se hiszi el. - Szempilla lehetett... azt hiszem - dünnyögi zavartan, maga elé pislogva, és meséjét alátámasztandó azért megdörzsöli a szemét. Igaz, hogy pont nem ezt kellene, de már mindegy. Úgysincs benne semmi, tudja jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882410#post882410][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.10.04. 12:05[/b][/url]

Valószínűleg nem véletlenül volt egyes egyedül a kocsiban, és abból ítélve, hogy lábait felhúzva szipog, és az arcát törölgeti, levonom a következtetést arról is, hogy bizonyára szerette volna, ha ez így is marad. Erre jövök én, hogy tovább tetézzem a bajt. Mert baj van, az egészen biztos, rá is kell kérdezzek, ha már így esett, mert képtelen lennék nyugodt szívvel üldögélni mellette, meg sem próbálván tenni érte valamit. Akármit.
Egyedül az nyugtat meg valamelyest, és oldoz fel, hogy az én szemeim is vöröslenek, bár nekem nem is jut eszembe arra fogni, hogy belemehetett esetleg valami. Ő megteszi, és a kedvéért belemegyek a tettetésbe, felé fordulok ültemben, egyik lábamat felhúzva az ülésre, kezeimmel megtámaszkodva combomon. Előrehajolok kissé, ösztönösen, nem is gondolkodva, és kutatva elmerülök barnáiban. Nézegetem őket, kissé összeragadt szempilláit, és ajkamba harapva bólintok egy aprót.
- Azt hiszem, nincs már benne - mondom, és jobbom felemelve megérintem arcát, hogy jobban magam felé fordítsam. Hogy mit művelek pontosan, azt nem tudnám megmondani, de tényleg komolyan veszem a feladatot, hogy megnézzem, nincs-e szempilla ott, ahol nem kéne.
És ha már így adódott, alaposan szemügyre veszem, elidőzve vonásain, számolgatva az apró kis pelyheket orcáján, szemöldöke ívét követve, vagy épp letévedvén ajkaira.
- Sehol semmi - köszörülöm meg torkom, ahogy fülemig pirulok, de nem fordulok el, csak a szemem sütöm le egy pillanatig. - Illetve sok minden van mindenhol, de.. szóval érted, minden a helyén.
Bár a gondolataimról is elmondható lenne mindez, ám azok még kuszábbak, még zavarosabbak, mint néhány perccel ezelőtt. Az a csók Seannal teljesen megkavart. Nem látok tisztán, nem értem magam, nem értem őt, semmit se értek. Valaminek kell, hogy értelme legyen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882419#post882419][b]Vanya Dragomirova - 2024.10.04. 14:20[/b][/url]

Kétkedek ugyan, de hamiskás megjegyzései hatására azért végül is el tudom képzelni, hogy tudja, hogy kell rossz fát tenni a tűzre. De amit felvázol, az sehol sincs ahhoz, ahogy én képzelem a jófiúkat.
- Miért, talán kocka vagy? Legfeljebb a hasad lehetne kockásabb - kuncogok a medencével együtt.
Persze a külsejével így sincs semmi baj, bár már korábban megállapítottam, hogy kicsit jobban is odafigyelhetne a hajápolásra, és felvehetne menőbb cuccokat is, de így, hogy csak fürdőruha van rajta, a haja pedig nedvesen fénylik, nem jut eszembe semmi kritika. És még arra is ígéretet tesz, hogy nem hagy magamra.
A medence ekkor még jobban megrázkódik, és érzem, hogy húzni kezd a belseje felé az örvény, úgyhogy megkapaszkodom a nyakában, és lábam is az övére kulcsolom, hogy biztosan ott maradjak. Nem aggódom azon, hogy esetleg nehezményezné a közelségem, senki sem szokott panaszkodni, általában.
- Mi ütött ebbe, az életemre tör? - nevetek idegesen, de azt el kell ismerjem, tényleg nem hagy ez a hely unatkozni. - Nekem ez már a harmadik sulim amúgy. Nem olyan szuper, mint az Ilvermorny, de határozottan jobban tetszik, mint a Durmstrang. Ott cudar hideg van, tudod!?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882459#post882459][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.10.04. 22:32[/b][/url]

- a végzős bál alatt, az egyik hintóban -

Ha nem is hiszi el az Eridonos a béna magyarázatot, amit Sigrid első értelmesnek tűnő gondolatából fakadóan kimond, valami oknál fogva mégis belemegy a játékba. Erre nem lehet magyarázat a melodimágia, mert hiába igéző, az nem megy csak úgy csettintésre. Meggyőzőbb a hangszere nélkül véletlen sem lesz a megszokottnál, viszont nem is szereti erre használni a képességét, hogy olyasmiről akarjon meggyőzni bárkit, ami nyilvánvalóan hazugság. Ez mondjuk csupán ártalmatlan füllentés, ha az ember figyelembe veszi a különböző lehetséges szintjeit a hazugságnak, főleg ártalmasság tekintetében, azonban itt el is veszíti a fonalat, miközben Tita kitartóan keresi azt a nem is létező szempillát. Nem csak zavarban van, de szégyelli is magát, amiért valótlant állított az imént, de azt mégsem mondhatja, hogy a barátai elől menekült, pedig Wout is csak jót akart és Timi sem bántotta. Egyszerűen csak nem bírt mit kezdeni a helyzettel. Felemelt fejjel is tűrhette volna, hiszen a navinés megoldotta végül a gondot, vele ellentétben tudta a jó varázsigét, és már nyoma sincs a pástétom hagyta foltnak, sem a víznek. Le pillant futólag, de nem sokat lát a zöld ruhából egyébként.
- Ü... ühümm... - Nem túl meggyőző a válasz, miközben zavartan pislog, és még mindig nem igazán tudja, mit is mondhatna. Vagy mondjon-e bármit? Kell-e? Kicsit olyan ez, mint valami béna színjáték, hogy még menteni lehessen kevéske büszkedéséből azt, ami maradt. Szörnyű. Rémes. Katasztrofális ez az egész nap. Otthon kellett volna maradnia és betegségre hivatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882473#post882473][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.10.05. 10:04[/b][/url]

Egy ideje már tisztában vagyok annyira magammal, hogy biztonsággal ki tudjam jelenteni, nem vonzódom a férfiakhoz. Illetve kijelenteni nem tudnám, nem merem, vagy nem tehetem, de attól még eléggé biztos a dolog. De ha az ember ennyire világosan lát valamit, miért tud ez mégis ennyire bonyolult lenni?
Hazugnak, csalónak, rossz embernek érzem magam, amiért visszacsókoltam, amiért azt a jelzést küldtem Seannak, hogy teljesen rendben van, amit tett, mi több, én is vágytam rá. Pedig nem. És ez nem az ő hibája. Abszolút nem az övé. Sőt, igazából bátor dolog volt tőle, tudta, mit szeretne, és tett érte. De nem volt durva, nem volt követelőző. Nem elvette, ami jár, csupán megkérdezte, hogy megkaphatja-e. És én odaadtam neki, mert egy szörnyű alak vagyok.
És erre néhány perccel később itt ülök Sigrid mellett, könnyáztatta arcát érintve, és barnáiba feledkezve. Régóta tetszik nekem. Még magamnak se mondtam ki igazán, hiszen nem szabad, nem remélhetek ettől az érzéstől semmit, de mégis...! Bolondulok ezért a kis sárkányért, és most közel van. Vészesen közel. Érzem az illatát, arcomon finom leheletét, a bőrén át sugárzó meleget.
- Meg mi is itt vagyunk - makogok megremegő hangon, nem is igazán tudva, hogy ezt minek, és kinek mondom ezt. De Seannak igaza van.
Legördül egy könny az arcomon, mardosó érzéseim és vágyaim lecsapódásaként. Sós ízét az ajkaimon érzem, mielőtt óvatosan, lassan előrébb dőlnék. Ujjaim finoman végigsiklanak Sigrid állának vonalában, és mutatóujjammal fülcimpáját is érintve nyakára tévednek. Hüvelykujjam lágyan megcirógatja arcát, és arcom most már olyan közel van az övéhez, hogy elhomályosul. De talán a könnyek is tehetnek róla szemeimben.
Lehunyom őket az utolsó pillanatban, és miközben érzem, hogy szívem épp felrobbanni készül őrült zakatolása közepette, ajkaimat az övének nyomva megcsókolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882490#post882490][b]Császár Mátyás - 2024.10.05. 16:42[/b][/url]

- Szeretek játszani. Társasozni is, számítógépes játékokkal is. - rántok egyet a vállamon, mert szerintem ez a kockaság. Lepillantok a hasamra, ami tényleg nem kockás. Behúzom, úgy se, kiengedem, úgy se. - Majd jövőre. Akkor tizenhét leszek, nekiállok erősebben kondizni. - amúgy is kellene, mert a kviddics miatt csak a kezeim erősek, de az edző szerint rá kéne állnom, hogy a testem többi részét is fejlesszem. Neki csak bólogattam, de ha Vanya is azt mondja, akkor mindenképpen el kell majd járnom tényleg kondiba.
Elkapom a derekát, ahogy mozdul és elkapja a nyakam, és kicsit visszahúzva a lábaimra ültetem. Nem olyan szorosan, mint a lány-fiú párosok, akik járnak is, de annyira, hogy még stabilan tudjam tartani és jól érezze magát. - Lehet, hogy azt hiszi, egy pár vagyunk és mindjárt smárolni fogunk. Tudod a medencék is lehetnek romantikusak.- meg rosszalkodók is, ezért gyorsan hozzátezem. - Vagy beleszeretett egyikünkbe és most éppen szétválasztana minket. -  de nem fog neki sikerülni, mert ha Vanya-t elsodorja, megyek vele. - Miért váltottál ilyen sokszor sulit? Nem tűnsz olyannak, akit kicsapnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882497#post882497][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.10.05. 21:02[/b][/url]

- a végzős bál alatt, az egyik hintóban -

Sigrid igazán fel sem fogja az egészet. Gondolatban nem itt van. Azon kattog, hogy otthon kellett volna maradnia, akkor nem történik meg semmi ebből az egészből. Így sem látta Altit, Sadie-t meg Theót táncolni, akkor pedig mi értelme volt felvenni ezt a ruhát, amit egyébként is utál. Ha végre hazaér, begyömöszöli a szekrény legsötétebb sarkába, és addig biztosan nem kerül elő onnan, amíg ki nem kell költöznie a kastélyból. Ha van egy kis szerencséje, megeszik addig a molyok, bár ki tudja, lehet, hogy még azoknak sem kell. Talán el kellene vinni egy szabóhoz, hátha át tudja alakítani, mert a színe mégsem olyan rossz, csak ez az alak... és itt aztán jól elakad, mintha kifújta volna egy hirtelen szellő az összes gondolatát az ablakon, ugyanis az Eridonos megcsókolja. Első pillanatban ugyancsak nem érti, csak megkésve realizálja, hogy mi is történik, hogy Tita ajkai az övéin az a roppant új tapasztalat, amihez még sosem volt szerencséje. Még sosem csókolta meg senki, pedig már eszébe jutott párszor, hogy de jó is lenne legalább azt tudni, milyen érzés. Elkerekedik a szeme a meglepetéstől, és bár nem igazán megy bele, végül mégis lehunyja a szemét. Fogalma sincs, mit csináljon, vagy mit is kellene tennie pontosan, leginkább csak hagyja, hogy történjen. Tulajdonképpen, ha a szemét behunyja, mind ugyanolyan, azt mondta az apukája, hogy ebben nem érdemes különbséget keresni. Igaz, összehasonlítási alapja sincsen. Ez a mai nap csupa furcsasággal van tele, csupa meglepetés, mindenféle értelemben, talán nem is igazi. Lehet, hogy csak egy abszurd álom? Meg kellene csípnie magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882519#post882519][b]Vanya Dragomirova - 2024.10.06. 07:54[/b][/url]

- Én is szeretek játszani - húzom mosolyra ajkaim, és aztán ebből gondolhat, amire csak szeretne, bár ha jobban megismer, majd megtudja, mire is célzok pontosan. Természetesen nem a képernyőt nézegetve, vagy kis bábukat tologatva egy táblán, bár utóbbira azért ott van a sakk is, és azt történetesen ismerem, és a Papa társaságában, a sok öregúr között olykor villogni is szoktam vele.
Követem tekintetét és szórakozottan figyelem, amint próbálja befeszíteni hasát, eredménytelenül, de ha valóban komolyan veszi a sportot, nincs miért aggódnia. Utána pedig a nyakába kapaszkodok, ő pedig az ölébe húz, hogy nehogy elvigyen a víz. Persze béna kifogásnak nem rossz.
Kuncogok szavain, és hátrasimítom szabad kezemmel vizes fürtjeit.
- Lehet, hogy igazad van, folyton belém szeretnek a tárgyak.
Fejem rázom kérdésére, a feltételezést is elvetve. Még hogy engem kicsapni? Ugyan!
- Nem tetszett egyik hely se, szóval megkértem Zoyát, a nővéremet, hogy fogadjon be és hagy járjak ide suliba, ahol ő is lakik. Vagy hát itt lakott, mármint az országban, most épp nem tudom, merre jár.
Volt azóta egy meghiúsult esküvő, Zoya elszelelt, én viszont valamiért itt maradtam ezúttal. Még nem tudom biztosan, hogy így is fog maradni a dolog, vagy követem őt, esetleg visszamegyek Amerikába, de ezek jelenleg túl bonyolult gondolatok, hogy foglalkozzak velük.
- És amúgy szeretnél smárolni? - kérdem csak úgy mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882521#post882521][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.10.06. 08:56[/b][/url]

A józan gondolatoknak nem osztottak lapot. Tudom persze, hogy hazardírozok, őrültséget csinálok, lehet, hogy Sean fejében is hasonló érzések keringtek, ám azt már nem kapcsolom össze, hogy ahogyan én reagáltam az ő közeledésére, talán úgy tesz Sigrid is.
Mert közelsége elbódít, felülír minden más érzést az, hogy érinthetem, és csókolhatom őt. Álmomban nem jutna eszembe, hogy most először csókolózik, nemhogy lánnyal, de akárkivel, mert akkor talán... talán megálltam volna egy pillanatra, hogy megkérdezzem, szabad-e. De így csak magával sodor mindaz, ami felgyülemlett bennem, a hónapok óta tartó sóvárgás, epekedés, és az a nem várt löket, amit Sean adott, pályára állít. Egy olyan útra, amire nem hittem, hogy valaha felmerészkedek, hiszen a pokolra vezető ösvénynek van kitáblázva. Bűnbe esni csábító, mondták, és ez tényleg az. Csábító.
De hogy miért bűn? Mi rossz van ebben? Sosem tudta még senki megindokolni nekem igazán. Úgy, hogy megértsem legalábbis. Csak bólogattam, mint aki érti, de nem értettem. És nem értem most sem, igaz, jelenleg nem is próbálom igazán.
De nem tart sokáig, lopott csók csupán, mert Sigrid nem viszonozza. Nem is húzódik el, igaz, de nem feledkezik bele, ahogy én szeretnék. Elmenekülvén az egész érthetetlen, zavaros világ elől. Elhúzódom tőle, de nem nagyon, csak annyira, hogy fejem búbjáig vörösen a szemébe nézhessek.
- Ne haragudj - motyogom, ajkaimon még az övéinek ízével. Kinyitom a számat, hogy mondjak még valamit, de semmi nem jut eszembe, ezért csak remegő kézzel eligazítom az egyik szőke tincsét. Ezzel is ellennék igazából, hogy csak nézem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882543#post882543][b]Császár Mátyás - 2024.10.06. 15:02[/b][/url]

- Akkor játszhatnánk valamikor együtt. - tudtam én, hogy jó barátok leszünk Vanyaval, hiszen ő pontosan tudja, hogy mi az, ami engem felpörget. Eljött velem kincset keresni, most pedig benne lenne a játékban is. Figyelem a mozdulatát, ahogy hátrasimítja a hajam, és megbizserek tőle a fejbőröm. Bárcsak csinálná még, mert ez nagyon is kellemes volt. Felpillantok rá, kiskutya szemeket meresztve, ami anyánál hatásos szokott lenni, de úgy tűnik, nála nem az. - Megértem a tárgyakat. - nem csoda, hogy beléjük szeret, ahogy így hajat birizgál és amilyen szép lány és nyitott, szeret játszani is, én is egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nem csak a barátomnak kellene lennie.
- Csak úgy elment? - kérdezem csodálkozva, mert nekem a testvérem ilyet nem csinálna. Ha Miki menni akar, csomagolok és megyek vele, és ha én döntök így, akkor meg ő jön velem. Ez tökre le van zsírozva már vagy tíz éve, és tudjuk, hogy tartjuk magunkat hozzá.
- Mindig. - vajon tudja, hogy szoktam gyakorolni az egyik évfolyamtársunkkal? Semmi érzelem, ez csak gyakorlás, hogy ha mással kell, akkor már profik legyünk benne, és én szeretek smárolni, szóval tényleg bármikor megtenném. - És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882548#post882548][b]Vanya Dragomirova - 2024.10.06. 15:44[/b][/url]

Sejtelmesen elmosolyodom, mert bizony nem érti, mire célzok játék alatt, de azt aligha tudom elképzelni, hogy leüljek apró kis műanyag karokat rángatni az ujjammal, vagy egy olyan görgős patkányt nyomkodjak. Van mobilom, nem vagyok teljesen elzárkózva a mugli világ csodáitól, de vannak bizonyos határok.
Amiket persze egyes esetekben könnyedén át is lépek, mint most például a intim szférájának válaszfalát. Mert én így szeretek játszani, ez szórakoztat.
Mosolygok szavaira, úgy teszek, mintha zavarba hozna, és kicsit el is fordulok ezt a látszatot erősíteni, és nem is mondok semmit megjegyzésére. Milyen édesek ezek a fiúk, ha belém habarodnak!
Tényleg nem szívesen gondolok most a nővéremre, és arra, hogy elment. Egyrészt megértem, hiszen olyasmibe akarták kényszeríteni, amit nem akart, másrészt hiányoltam. Igaz, hogy ő egyike azon keveseknek, akik azonnal átlátnak rajtam, és így manipulálni sem tudtam igazán sose, mégis örültem volna, ha a közelemben marad.
- Igen, el, de tudod ő már felnőtt nő, karrierrel meg minden, és nem tetszett neki, hogy le akarják láncolni. - Derűsen megrántom a vállam, mintha mit sem számítana az egész, és inkább a jelen helyzetre próbálom terelni a figyelmét.
Kicsit fészkelődök ölében, közelebb húzódva hozzá, hogy ha akar, meg tudjon csókolni. Kihívóan nézek rá, ajkamon bujkáló mosollyal.
- Nem is tudom. Ügyes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=882613#post882613][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.10.06. 22:42[/b][/url]

- a végzős bál alatt, az egyik hintóban -

Egy pillanatig mintha teljesen üres lenne az agya, de aztán újult erővel térnek vissza a gondolatok. Fogalma sincs, hogy ez most valami vicc-e, esetleg hirtelen felindulásból történt és nem is úgy gondolta a másik, de ha netán mégsem, akkor egyáltalán hogyan juthat eszébe bárkinek éppen ő? Meg amúgy is, ez igazán egy olyan pillanat, amire inkább emlékezni sem akarna. Az egész este rosszul alakult, és most még élete első csókját is úgy sikerül megkapni, hogy közben vörös a szeme meg az orra, hogy sírt, és maszatos is, kicsit a szemfestéket is sikerült elkennie már, a szempillaspirálról nem is beszélve. Bár még nem hasonlít egy mosómedvére, azért ő úgy érzi, határozottan úgy nézhet ki. Meg aztán még ez a hülye ruha is, amiről már Woutnak is kifakadt. Sose gondolta volna, hogy az egész ilyen lesz. Meg aztán hol volt az a világrengető érzés is, hogy minden a helyére kerül? Egyáltalán abban sem biztos, hogy pontosan kihez is vonzódik. Egy ideje felmerült benne, hogy talán nem is olyan egyértelműen a fiúkhoz, vagy legalábbis a fiúknak biztosan nem tetszik valamiért eddigi tapasztalatai alapján, de közben meg alkalmanként rajta felejti a szemét némelyik lány csoporttársán, és már az is megfordult a fejében, milyen lenne megcsókolni egy lányt. Erre tessék, most megcsókolja egy lány, és még csak kezdeni sem tud vele semmit, addig jut, hogy lehunyja a szemét. Titi meg természetesen érzékeli, hogy nem viszonozza a dolgot, legalábbis a bocsánatkérésből ezt sikerül leszűrni, na meg azt, hogy akkor ő most valamit ezzel elronthatott.
- Én... ühm... ne-nem tudom. Ne haragudj - motyogja zavartan és most szeretne összezsugorodni és elbújni valahol egy résben, de erre esély sincs. Fülig vörösödve átpréseli magát váratlanul az Eridonos mellett, és most már egyenesen a Rellonba szalad vissza, hogy a takaró alá bújva szipogjon még egy sort a mai nap margójára, azon töprengve, hogy mi is a baj vele. Holnapra jobb lesz, de ez a nap az önsajnálaté már.