Samantha Carpetner

Nemrég érkeztem az iskolába, ahová mindig is vágytam. Nagyon örültem, mikor megkaptam a levelet a felvételről, viszont kissé egyedül érzem magam egyelőre, még nem beszéltem senkivel.
Amint belépek, rögtön elámulok a magas falakon és a terem méretén. Körbenézek, és négy hosszú asztalt látok. A középső az én házamé, az Eridoné. A díszítések gyönyörűek, de a legjobban a tűz kelti fel a figyelmemet, úgyhogy odasétálok elé kissé melegedni. Remélem hamarosan erre jön valaki, jó lenne egyet beszélgetni végre.

Egy lány lépett be, mint megtudtam, Samnek hívják, így én is köszöntem persze, és bemutatkoztam.
-Szia, az én nevem pedig Varga Nóra. Örülök, hogy megismerhetlek - elmosolyodok. - Te mióta jársz ide és melyik házba tartozol? Én Eridonos vagyok, tegnap érkeztem, de még senkivel se beszéltem itt. - Közben melegítgetem a kezem, olyan jólesik a meleg a kezemnek. Remélem senki nem néz hülyének, hogy itt álldogálok, de még ötletem sincs, hogy mi hogy megy itt. Meg hogy egyáltalán mi hol van, teljesen elveszettnek érzem magam.

-Nekem nagyon tetszik a suli, örülök hogy felvettek végre! Erre vártam kiskorom óta. Te honnan származol? - kérdeztem, közben leültem a legközelebbi padra. Remélem anyáék megkapják a baglyomat a sikeres megérkezésemről, mert nagyon aggódtak, mikor eljöttem. Az órákra pedig nagyon kíváncsi vagyok, remélem érdekesek lesznek.

Én Miskolcról, szóval nem kellett messzire jönnöm. Te mennyire ismered ki magad errefelé? Mert jó lenne, ha szétnézhetnék valakivel, olyan rossz egyedül lenni.-elhúzom a számat, majd a földre nézek. Közben felállok, és végigsimítok az Eridon ház hosszú asztalán, közben megnézem a többi ház színét is. A színek igen erősek, hogy könnyű legyen megkülönböztetni őket. Szerencsére a pirost könnyű felismerni, így sose fogom eltéveszteni.
- Lenne kedved sétálni egyet? Szeretnék szétnézni a kastélyban.- Ezután remélhetőleg elindulunk valamerre. A gyomrom hangosan megkordul, elég éhes is lettem mostanra.

Ma estére is lett programom végül, végre megtanulok színészkedni! Annyira örülök neki, eddig is gondoltam rá, de valahogy sose jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Nagy nehezen idetalálok, már inkább futok, mint sétálok. Kissé elszaladt az idő a pakolással és a vacsorával. Végre meglátom Valentint, így lelassítok kicsit és lesimítom a ruhámat.
- Jó napot! Bocsánat a késésért, kissé elszaladt az idő. - Elkezdem rágcsálni az alsó ajkamat, és egyik lábamról a másikra álldogálok. Kissé bizonytalan vagyok, nem tudom, mit talált ki a művész úr.
-Mivel kezdjük? - kérdezem kissé türelmetlenül és kíváncsian.

Szusszanok egyet megkönnyebbülve, mert azt hittem, hogy probléma lesz a késésemből, de szerencsére nem lett. Kicsit lazítok az állásomon és leengedem a karjaimat.
 - Köszönöm a tippet, igyekszem ezt tenni. - elmosolyodom, és elkönyvelem magamban, hogy jó tanárt választottam.
 - Hát nem igazán, csak szerettem volna elkezdeni, de sose jutottam odáig, hogy járjak is valahova. Maximum ilyen megemlékezéseken szerepeltem, ott igen jól ment minden. - büszkén kihúzom magam, bár ez nem igazán számít színjátszásnak, nem is lenne mire büszkének lennem. Remélem jó leszek, nem szeretek semmit fél gőzzel csinálni. Megigazítom a hajamat kicsit, mert nagyon a szemembe lóg, hajgumit persze nem hoztam magammal. Ha a fejem nem lenne a nyakamon, azt is elhagynám, mindent elfelejtek.
 - Köszönöm, nem is tudtam, hogy van itt színjátszó. Majd megkeresem akkor Kolost, bár még nem tudom, hol találhatnám meg. - megint az alsó ajkam harapdálom, nem tudom, hogy miért vagyok ennyire ideges.

Végre elindulunk valamerre, már úgy vártam, hogy szétnézzünk végre. Olyan éhes vagyok, jó lenne valami konyhát keresni, összedobnék valamit, ha lehet. Közben Sam kicsit elbambul, még neki is újak itt a dolgok. De végül időben feleszmél, így az ajtó felé indulunk.
 - Merre szeretnél menni? - kérdezem, közben figyelem az utat. A bejárat hatalmas, még most is lenyűgöz. Csodálatos ez az iskola, nagyon jó, hogy felvettek végre.

 - Rendben, menjünk a könyvtárba, én is szívesen megnézni! - mosolygok, mert imádom a könyvtárakat. Olyan jó a rengeteg könyv, a régiek illata, az újak érintése. A legjobb estéimet könyvvel a kezemben, egy forró teával töltöttem.
 - Miket szeretsz olvasni? Én mugli könyveket is szoktam, rengeteg jó fantasy van köztük, de a jó varázsregényeket is szeretem. Olyan jó, hogy te is szeretsz olvasni! - a sok izgalmas könyvre gondolok, amik eddig a kezembe kerültek. Remélem lassan odaérünk, már jó lenne szétnézni, hogy milyen a felhozatal!

Végre a könyvtárba értünk, rengeteg könyv van itt! Jó alaposan körbenéztem, közben válaszoltam is a kérdésre.
 - Nem nagyon van igazi kedvencem, esetleg Az Éhezők Viadala sorozat lehet. De szinte bármit elolvasok, csak jó legyen. - közben megnézem az előttünk lévő könyvek címét, az egyiket ki is húzom és a kezembe veszem. Olyan jó itt lenni, mintha egy álmom vált volna valóra.
 - Sok könyvetek van otthon? Nekünk rengeteg, de főleg varázslatokkal vannak tele, anyukám magizoológus, apa meg auror. Már mindegyikbe beleolvastam, de egyelőre csak pár egyszerű varázsigét tanítottak anyáék, azok jól mennek, a többihez még tanulnom kell.

 - Na az jó, könyvből sose elég. - elmosolyodok, majd visszateszem a könyvet a helyére. Megint kordul egyet a gyomrom, már éhes vagyok.
 - Mit szólnál, ha megkeresnénk a konyhát? Én majd éhen halok. - remélem jön velem, de ha nem, akkor összedobok valamit. Egy spagetti mondjuk jól esne, nyalom meg a szám szélét az ételre gondolva.
De még gyorsan körbesétálom a könyvtárat, hogy tudjam, mi merre van. Nagyon sok tudást felhalmozhattak itt. Sok szép órát fogok itt eltölteni.

Olyan bölcs Révay úr, nagyon okosakat mond, remélem nem rontom el az esélyemet a tanulásra...
 - Hát lámpalázam egyáltalán nem volt, sőt, örültem, hogy színpadon vagyok végre, ezért is szeretném megtanulni a színjátszás rejtelmeit. - mondom mosolyogva, remélem ez jó pont lesz a művész úrnál.
 - Nem is gondoltam szó szerint! - nevetem el magam, kissé oldódik a hangulatom. Aztán felhívja a figyelmemet a meditálásra, ez kissé elgondolkodtat.
 - Még sose meditáltam, hogy szokták csinálni? Ha el tetszik mondani, kipróbálom majd, csak nem tudom, hogy kell. - Elbizonytalanodom, erre nem is gondoltam eddig, bár biztos jó valamire, gondolom nyugtat meg ilyesmi.

Révay úr mellé ülök kényelmesen, két kezemet a térdemre teszem, és lehunyom a szemem, próbálok ellazulni. Lassan beengedem a levegőt, majd a számon át kifújom. Hú, ez tényleg jólesik. Jobb szememet óvatosan kinyitom, és figyelem a szemem sarkából, mit csinál Révay úr. Nem semmi dolog egy ilyen profi színésztől tanulni, szóval igyekszem, hogy minden jól menjen.
 - Most mi jön? - kérdezem kíváncsian, mert már szívesen ugranék a tényleges tanulásra. Bár lehet, hogy ez is ad hozzá valamit, bár még ötletem sincs, hogy mit.

Mikor kicsit kinyitom a szemem, látom, hogy Révay úr kicsit máshogy csinálja ezt. Már kezdem érteni! Az orromon át mélyen belélegzek, kicsit lent tartom, egy, kettő, három. Majd szép lassan kifújom. A fejemből lassan kiürülnek a gondolatok. Teljesen lenyugodtam, és csak a művész úr mondataira ügyelve folytatom a meditálást. Aztán ő is elcsendesedik 2-3 percre, majd elmondja ennek a célját.
 - Igen, most már értem, sokkal jobb így bárminek is nekikezdeni. -mondom, és Révay úr szemébe nézek, közben elmosolyodok.
 - És mikor kezdünk? Már nagyon várom! Bocsánat, hogy türelmetlen vagyok, de olyan jó egy ilyen profi színésztől tanulni. - a földet kezdem nézni, és megint az alsó ajkam rágcsálom, aztán újra a művész urat nézem. Csak el ne rontsam az esélyemet, remélem nem gondol menthetetlenül rossz színésznek majd.

Végre beértem a könyvtárba, hosszú napom volt. Amint belépek, megint elámulok a könyvmennyiségen, majd elkezdem olvasni a témákat, körbejárom a könyvtárat. Majd az egyik szabad helyen megpillantok egy srácot, aki épp bele van merülve a könyvébe. Egye fene, odamegyek, kellenek itt barátok is. Amikor felnéz, odamegyek hozzá.
 - Szia! Mit olvasol? - kérdezem kíváncsian, majd a könyvére pillantok. Nem tűnik ismerősnek, de biztos jó sztori.
  - Ó, még be se mutatkoztam. Varga Nóra vagyok, elsős Eridonos. És te? - idősebbnek tűnik, körülbelül negyedikes vagy ötödikes lehet. Remélem nem fog elzavarni vagy ilyesmi, nem zavarni akartam, csak beszélgetni.

Leülök elé, közben mosolygok.
 - Velem is elő szokott fordulni, nyugi. Azt kérdeztem, hogy mi a neved és mit olvasol. Én Varga Nóra vagyok, elsős Eridonos. - közben leteszem a táskámat a szék mellé. Kicsit nehéz, jó pár órám volt ma. Még nem szoktam meg a napi ritmust, de szerintem idő kérdése csak. Még mindig egyenruhában vagyok, zavartan húzgálom a szoknyámat. Kicsit izgulok, nem szokásom ennyiszer kezdeményezni beszélgetést, mint mostanában.

 - Én is szeretem a krimit, bár inkább Agatha Christiet szoktam olvasni. Amúgy nem tanulok, csak a tantárgyaimhoz keresek érdekes könyveket, hátha lesz kedvenc tárgyam. Még egyelőre nincs, de jó lenne minden tantárgyban találni olyan dolgot, ami miatt szívesen tanulok majd a vizsgákra. - mondom, közben pedig nézegetem itt a könyveket, de nem találok se ismerőst, se a témába vágót. Mondjuk sokat leszek itt, biztos fogok látni olyat, ami tetszik. Sokat olvasok, ezen nem kívánok változtatni a jövőben. A könyvek mutatnak meg olyan világokat, ahova jelenleg esélyem sincs eljutni.

 - Nyugodtan hívhatsz Nórinak. Várj egy pillanatot, előkeresem az órarendem, még nem tudom fejből a tárgyaimat. - válaszolom, majd az ölembe veszem a táskám, bár ötletem sincs, hol az a nyavalyás tanterv. Egy könyv, még egy, füzet, még egy füzet, de nincs sehol. Kiszedek szép lassan mindent, tuti az alján van. Előkerülnek a könyvek, füzetek, tollak, egy fél literes víz, egy kis csomag zsebkendő, egy kézfertőtlenítő, pár keksz... De nem találom. Aztán belenyúlok a kis zsebbe, ahol a telefonom van, kiteszem az asztalra, és hát persze hogy mellette volt összegyűrve. Sóhajtok egyet, nem hiszem el, hogy mindenhol kerestem, csak itt nem. Szép lassan visszapakolok, majd leteszem a táskám a fldre és kisimítom a papírt, hogy kivehessem, ami rá van írva.
 - Na, meg is van, bocsi a kupiért. A következőket vettem fel, azt hiszem: átváltoztatástan, bűbájtan, repüléstan, varázslástani alapismertek vizsga, legendás lények gondozása, elfeledett varázslatok tana, asztrológia, sötét varázslatok kivédése. Hát igen, sok minden érdekel. - Nézek Zoli szemébe, majd elmosolyodok.
 - A legendás lények gondozásából és sötét varázslatok kivédéséből vagyok a legjobb, mert anya magizoológus, apa meg auror. - ezekből már vettem pár leckét a szüleimtől, persze csak a könnyebb varázslatokat.

 - Hú, megköszönném, ha segítenél, szeretek olvasgatni. Amúgy ne félj, az én szobám is szokott kupis lenni, bár ritkán, mert mindent rendszerezek, így nagyjából mindig mindenem megvan, csak azt felejtem el, hogy hova pakolom el a dolgaimat. Na akkor hol is van, amit mutatnál? - kérdezem türelmetlenül, mert már kíváncsi vagyok, hogy tud-e valami érdekes könyvet hozni. Legendás állatokból mondjuk van pár könyvem, de megnézem majd azért, hogy itt mi a felhozatal.
 - Amúgy te honnan jöttél ide? És milyen a családod? Van testvéred? érdeklődöm, mert jó lenne már valaki, aki tényleg ismer és meghallgatna. Otthon nem sok barátom volt, mindig anyának segítettem az állatok körül vagy apát kísértem az irodai napjaira.

Valentin

 - Hát igazából az érdekel, hogyan lehet élethűen eljátszani egy teljesen más embert. Például én kedves vagyok, és hogy tudnék egy bunkót eljátszani, meg ilyenek. Igazából nem tudom mivel kezdhetnénk, nem nagyon tanultam még ilyesmit. - fordulok Révay úr felé, remélem kitalál valami egyszerű feladatot. Szeretnék minél jobb lenni, de csak ha ő tanít. Közben mindkét talpamat a padra húzom és átölelem a térdeimet, közben őt figyelem. Minden szavát a fejembe vésem, hogy megmaradjon és minél jobb legyek. Valamiért nagyon jó színész akarok lenni, de nem tudom, mi okból, csak tetszik.

 - Igen, megvan. - közben előhúzom a táskámból, és megmutatom neki. Ezután felpattan Zoli, és magamra hagy. Közben a bűbájtan könyvemet nézegetem, hogy miket fogunk még venni. Még bőven van tananyagunk, hogy fogok ebből levizsgázni? Közben ráncolom a szemöldököm, nem tűnik könnyűnek az anyag. Körülbelül 5 perc múlva meg is jelenik, kezében a könyvvel.
 - Köszönöm szépen! - veszem el tőle, és mosolyogva belelapozok. Nagyon érdekesnek tűnik, és mintha kicsit érthetőbb lenne a nyelvezete, mint a tankönyvünknek.
 - De nem válaszoltál a kérdéseimre még, de nem menekülsz. - nevetem el magam.
 - Szóval honnan jöttél, milyen a családod, van testvéred? - remélem végre válaszol, kissé szórakozottnak tűnik, vagy feledékenynek, nem is tudom pontosan.

 - Ja értem. Én miskolci vagyok, szóval nem jöttem túl messziről. Én aranyvérű vagyok, anyáék szerencsére együtt vannak és én is egyke vagyok. Én már nagyon vártam, hogy felvegyenek ide, anya ide járt, apa pedig a Roxfortba. Egy cserekapcsolatos héten találkoztak. Na ha te nem kérdezel, majd én. Varázslás terén mi érdekel? Nekem a magizoológia tetszik, sokat segítettem anyának az állatoknál, de az önvédelmi varázslatok se rosszak. - Közben törökülésben helyezkedek el, a hátam a támlának támasztom. Olyan könnyű Zolival beszélgetni, megnyugtató aurája van. Nem tudom miért, de nem tudom abbahagyni a beszédet, ilyen pedig nem nagyon fordult elő még velem. Közben figyelmesen hallgatom a válaszait, érdekel, hogy neki milyen, mi érdekli, ilyesmi. Remélem sokszor összefutunk majd.

 - Hát igen, de még most kezdtem a sulit, ebből még bármi lehet. Fogsz majd egyetemre járni? És te tudsz seprűn repülni? Bocsi, ha hülyeségeket kérdezek, de mindent tudni akarok rólad. - mélyen Zoli szemébe nézek, közben az alsó ajkam rágcsálom.
 - Amúgy ismersz itt lovardát valamerre? Olyan rég lovagoltam már, jó sport. Egyszer majdnem felültem egy thesztrálra, de anya nem engedte, szerinte veszélyes. Igazából nem is láttam, ezért tiltotta meg anya. - szomorodom el, közben a földet nézem. Közben kissé honvágyam is lett, így egy nagyot sóhajtok, Hiányzik a szobám és a szüleim. Na nem baj, majd úgyis megyek haza valamikor.

 - Amúgy kérdezhetsz te is nyugodtan. Igen, tanulással bármit el lehet érni, ezért akarok minél jobb vizsgákat tenni. Amúgy hogy néz ki egy vizsga, mit kell csinálni? Mert ezekről abszolút semmit se tudok, pedig jó lenne. - ha már felsőssel beszélek, kihasználom, hátha tud valamit. Szeretnék sok kiváló jegyet, a szüleim is jól tanultak a varázssulikban, nekem is jól kell teljesítenem. Amúgy nagyon tetszik a suli, bár órákra nem olyan régóta járok. A tanárok kedvesek, meg a többiek is, de mindenki más szinten van. Majd jobb lesz idővel gondolom.

 - Igen, volt, de nem veled, valamiért veled olyan nyugodt vagyok, nem szoktam ennyit beszélni, de te kihozod belőlem. - nézek jelentőségteljesen a szemébe.
 - Ja jó, azt hittem, másabb egy ilyen varázsvizsga. Kedvenc állat? Hmm... Szerintem a kutya, farkas, macska, tigris, unikornis. Ők a legcsodásabbak. Képzeld, egyszer megsimogattam egy unikornist! Annyira puha volt a szőre és elképesztően gyönyörű volt! - áradozok, közben álmodozva nézek magam elé. Annyira csodás volt, mikor hozzáérhettem. Ezután Zoli szemébe nézek, és elmosolyodok. Olyan jó vele lenni, remélem jó barátok leszünk. Bár kicsit feledékeny, de jófej srác és okos is.
 - És van otthon valamilyen állatotok? Nekünk rengeteg van, anya miatt, vagy kísérletezik velük, vagy megfigyeli őket.

 - Ó, de rossz, remélem nem aludt el örökre vagy ilyesmi. Leginkább olvasni szoktam mindenfélét, meg lovagolni is szeretek, és jól zongorázok. - büszkélkedek, és azon veszem észre magam, hogy folyamatosan mosolygok, végre találkoztam valakivel a suliban, akivel jól érzem magam. Remélem majd mindent elmond a suliról, minden érdekel róla. Kényelmesen elhelyezkedek, kicsit közelebb húzódok, szerintem kezdünk egyre jobban ismerkedni. Nagyon jó barátság kezdete ez, úgy érzem.
 - Tényleg, milyen a pálcád? Az sokat elárul a varázslóról. És te mit csinálsz, ha épp nem tanulsz?

Hosszan sóhajt, majd elmondja, hogy eltűnt a macsek. Láthatóan hiányzik neki, biztos nagyon szerette. Szomorúan nézek rá, tudom, hogy rossz egy házikedvencet elveszíteni, sajnos velem is megesett már párszor.
 - Ó, sajnálom. Azóta van másik állatod vagy már letettél róla? Ez a baj a cicákkal, hogy képesek úgy elkószálni, hogy nem találnak vissza, ezért szeretem jobban a kutyákat, ők hűségesen követnek mindenhova és lesik minden szavad. Míg a kutyáknak te vagy az isten, addig a macska úgy gondolja, hogy azért létezel, hogy kiszolgáld és simogasd. - osztom meg vele a tapasztalataimat, közben pedig a hajamat csavargatom. Ma nem sikerült olyan hullámosra szárítani sajnos, nem találtam a hajgöndörítő gélemet, így kicsit hamarabb egyenesedik ki. Nem sikerülhet mindig minden jól.
 - Ja tényleg, te nem varázslócsaládból származol, el is felejtettem, bocsi. Az én pálcám 12 hüvelykes fűzfa, unikornisszőrrel. - ezután az egyenruhám zsebéből előkapom a pálcámat, és megmutatom neki. Nagyon jó fogása van, könnyed, kissé rugalmas, nekem pont tökéletes.
 - Hú, most már nem tudok mit kérdezni, úgyhogy most te jössz. Remélem nem az lesz a vége, hogy csöndben nézzük egymást, mert nem szeretem a csöndet. - nevetem el magam, utána pedig a szemét nézem. Kicsit elbambulok közben, és megint az alsó ajkam harapdálom, le kéne szoknom róla.

 - Félre ne érts, szeretem a cicákat, nálunk is van pár, aki épp odakószál. Csak nem mindig engedik magukat simogatni, a kajáért viszont bármit megtesznek, és még aranyosak is. - mondom, közben a pálcáját mutatja.
 - Hát, ez egy pálca, ennyit tudok mondani! Ennyire nem értek hozzá, csak olyan érdekes, hogy kinek milyen, nincs két ugyanolyan. A pálcamágia meg jó bonyolult dolog, bűbájtanból is vettünk valamit a pálcákról. - gondolkodom el, de valahogy nem jut eszembe pontosabban a tananyag. Lassan vizsgaidőszak, többet kéne tanulnom.
 - Ezt már kérdezted, még mindig zongorázok, olvasok vagy lovagolok. - nevetem el magam, közben keresztezem a lábaimat, és nyújtózom egyet.
 - Nem sok barátom van, csak két barátnőm a szomszédból, ők is varázslók, legtöbbször anyának segítettem az állatokkal vagy apával mentem be a munkahelyére, ha volt időm. A barátaimért bármire képes vagyok, tűzbe mennék azokért, akiket igazán szeretek, bár erre még nem volt példa. És nem fáj, mikor rágcsálom, ez egy rossz szokás, le kéne szoknom róla. Neked van valami rossz szokásod? És mi a kedvenc tárgyad? Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezek párat, majd újra nyújtózom.
 - Nem akarsz egyet sétálni? Úgy elültem a fenekem, és még mindig nem láttam az egész kastélyt! - remélem igent mond, mert már nagyon unalmas itt üldögélni. Jobb, ha közben csinálunk is valamit.

 - Hát innen is szép, de neked ez a legjobb pálca. Egyik tárgyat se vettem fel sajnos, maximum az asztrológiának lehet köze a jóslástanhoz. Nem tudom, nem ismerem még annyira a sulit, mutasd meg azt a helyet, ami szerinted a legérdekesebb! - mondom, közben felállok és megnyújtózok. Kissé elgémberedtem ülés közben. Remélem valami érdekes helyre visz Zoli, biztos vannak még jó termek vagy szobák itt. kicsit zavartnak tűnik a levitás srác, biztos a könyvére gondol, amit nem hagytam neki befejezni. Én is tudok ilyen elvarázsolt lenni, bár ez nem mindig jó.

Egy igen érdekes nevű szobát ajánl Zoli, a Lélekszobát. Kissé elgondolkodom, vajon milyen is lehet, miért lehet ez a neve... Remélem nem szellemek lakják, mert van pár, aki igen ijesztő, például Félig Fej Nélküli Nick. Én nem találkoztam még vele, de biztos érdekes lehet.
 - Rendben, menjünk, bár nem tudom, milyen lehet, remélem nem ijesztő szobába viszel. - Mosolygok rá, majd remélem indulunk is lassan. Remélem folytatjuk a beszélgetést, olyan jól elvagyunk együtt. Nagyon okos is, valószínűleg ezért került a Levitába. Én is majdnem oda lettem beosztva, de végül az Eridonba kerültem. Mondjuk nem bánom, mert szeretem ezt a házat, mindenki kedves, és a házvezetők is rendesek. Mindezek ellenére szeretnék minél több barátot szerezni, mert eddig nem volt sok.

Ráhel

A vacsora után elhoztam pár könyvemet a szobámból és elindulok megkeresni a tanulószobát. A többiek szerint elég csendes hely, így benézek, hátha jövök máskor is errefelé. A vizsgaidőszak már nemsokára itt van, szóval felszerelkeztem pár könyvvel és füzettel, átolvasok pár tananyagot. Most Átváltoztatástant, Bűbájtant és Asztrológiát hoztam, ezekből még nem annyira készültem. Leülök az egyik fotelba, és az asztalra teszem a cuccaimat. Hoztam egy pennát is, hogy aláhúzzam a lényeget, de pergament persze elfelejtettem. Gyorsan körbenézek, bal oldalt egy polcon a pennák mellett ott is vannak. Odasietek, és gyorsan elveszek párat, majd újra leülök. Kinyitom az Asztrológiát, és elkezdem olvasni a Bolygók jellemzői című leckét. Hát nem egyszerű, aláhúzgálok pár dolgot, néha pedig körülnézek, hátha van valami érdekes, ami nem tanulás.