Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668765#post668765][b]Warren Mina - 2017.03.19. 17:24[/b][/url]

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?