Scarlett
A bezártság bizonyítottan tönkre teszi az idegrendszert, főleg akkor ha gazdája kényszeres cselekvő. A kényszeresség pedig abban rejlik, hogy a határokat mindenképpen át kell törnöm. Kísérletek hada áll már a hátam mögött és többször is elkaptak, büntettek, elzártak, kiskoromban még meg is vertek néhányszor.. Ennek ellenére nem tudták kiölni belőlem a vágyat a rossz iránt. Természetesen ahogy éveim száma egyre gyarapodott úgy minden évben sikerült visszaszorítanom magamban a kényszeres cselekedetet.
Most egy olyan napra ébredtünk, amikor szeretnék jót tenni, kedveskedni valakinek. De nálam ez nem úgy megy, hogy veszek valakinek egy ajándékot és utána becsomagolva átadom. Nekem ehhez előtte pusztítani kell, hogy megtaláljam a káoszban a szépséget.
Scarlett tökéletes társ lesz ennek a kivitelezésében. Napokat töprengtem azon, hogy kit lehet belevinni egy ilyen tervbe, több jelöltem is volt, azonban arra jutottam, hogy mindenképpen egy olyan embert kell keresnem, aki nem fog visszatántorogni.
A faház körül járkálok, több ágat és gallyat is összegyűjtöttem már annak érdekében, hogy meggyújtsam őket. Hatásos belépőt akarok tenni és ez amolyan tesztféle. Ha nem fut el a tűz láttán akkor még esély is van arra, hogy segítsen. .
Várok. Várok addig, amíg meg nem látom a lányt. Úgy helyezkedtem, hogy ő ne vegyen engem észre én pedig biztosan rálássak. Amikor felér, a faházba pálcámat meglendítem és tüzet gyújtok. A gallyak szépen pattogni kezdenek, majd lángra lobbannak és a körbefutnak a fa körül, amelyen a ház található. Egy darabig gyönyörködöm a narancsos-piros fényben, majd elkezdek felmászni a faházhoz, remélve hogy nem egy átokkal találkozom egyből szembe.
