36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eridon
Diák Eridon (H), Elsős diák


tűzmadár
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 65
Írta: 2017. március 15. 20:01 | Link

Eridonos évzáró buli


A rétre alig lehet ráismerni. Mintha egy elvarázsolt világba lépne be bárki, aki erre téved. Mindenfele apró, fürtökbe rendeződő virágzatú vadnövények találhatóak mélyvörös, bíbor, mélykék és sárgás-fehér árnyalatokban pompázva. A fák ágain egy-egy megfakult állati koponya is található – habár egyik alkotás sem igazi csont, csupán néhány ügyes kezű eridonos tehetségét és kreativitását dicsérő papírmasé –, valamint zsenge fűzfaágakból font gömböcskékbe zárt ártalmatlan lángok, hogy alkonyat után majd megvilágítsák a rétet. A padokat stilizált főnixekkel díszített takarók borítják, illetve akad pár takaró még egy kisebb kupacban a réten arra az esetre, ha valaki fázna, vagy éppen csak leterítené a fűre, hogy ott foglaljon helyet. A tölgyfaajtón kilépve jobbkéz felől egy kis asztalon mindenféle gyöngyből készült, tollakkal és fonalakkal díszített nyakláncok és papírmasé álarcok halmából válogathat bárki, aki nem bújt jelmezbe. A zene, akárcsak a dekoráció, diákoknak köszönhető. Az este állandó fellépője a #KAPPA (Kasza Fanni Stefánia, Scarlett Conroy és William Payne), amelynek tagjai ez alkalommal főként törzsi zenét szolgáltatnak aláfestésnek az eseményhez, kérésre azonban játszanak egyebet is. A szünetekben azonban, amíg az ennivalót dézsmálják, bárki a helyükbe léphet, ha érez magában kellő lelkesedést a zenéléshez.


 



Az este során több apró meglepetésben is része lehet a jelenlévőknek, a buli szervezői nagyon is felkészültek. A részvétel nincs semmilyen feltételhez kötve, bárki beléphet, akinek kedve támad hozzá.


//Kérünk mindenkit, hogy a szálazásra figyeljen! Ehhez a poszthoz lehet szálazni.
A buli szerepjátékos időpontja március 31., álmodóilag pedig március 15. és március 31. között zajlik.
Ideiglenes RT témában is játszhattok!//
Utoljára módosította:Eridon, 2017. március 15. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 16. 11:18 | Link


harci dísz


Ez a nap is elérkezett. Túléltünk egy újabb tanévet kisebb-nagyobb galibákkal és csodákkal, miegymással fűszerezve, hogy unatkozni senkinek ne legyen alkalma, és most éppen ideje megünnepelni, hogy ez is lejárt. Teljes díszben sétálok ki a rétre, igyekezve mindenki előtt odaérni, hogy még gyorsan ellenőrizhessem, minden rendben van-e. A tábortüzet majd csak akkor gyújtjuk meg, ha már hivatalosan is kezdetét veszi az ünneplés, és egyelőre még az ágak közé rejtett ártalmatlan lángocskák is alszanak. Nincs egyelőre szükség rájuk, a lemenő nap fénye megvilágítja még az egész rétet. Körbesétálom azért a rétet levéve egyelőre az álarcom - óriási madárszerű lény koponyáját mintázza némi festékkel ékesítve, olyan állatét, amilyen szerintem sose létezett, csak Fanni agyának szüleménye, de tetszik, nagyon is, főleg a szivárványos tollak rajta - és megpróbálom meglazítani kicsit a palástot is a vállamon. Nem vagyok már benne biztos, hogy nem inkább a félmeztelen változatot kellett volna választani ehelyett, mert bele fogok főni a tábortűz mellett, csak hát ha tanár az ember fia, nézzen már ki decensen. Szusszanok azért a gondolatra, mert hát hajaj, mekkora áldozat azért ez a részemről. Még egy sóhajt megengedek magamnak a gondolatra, de gyorsan túlteszem magam ezen az aprócska kellemetlenségen. Egy aprócska varázslattal megoldom inkább, hogy könnyebb legyen a viseletem, némileg szellősebb, anélkül persze, hogy bármelyik elemétől is megválnék. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszembe? Ez lesz, ha elvonják a figyelmemet. Most azért alaposan vizslatom végig a helyszín minden elemét, hogy gond ne legyen aztán, mert számtalan védőbűbájjal és varázslattal biztosítottuk ugyan a rétet, elég egy rés, és leég a fél erdő, aztán nézhetjük magunkat. Nem szeretném megtapasztalni, milyen fénye van a lángoló fáknak, és milyen méreteket ölthet nem csak a vezetőség, de az erdő lakóinak haragja is. Az utolsó kis bűbájt is rendben találom szerencsére, ahogy minden apróságot a helyén, így elcsenve egy sós-köménymagos süteményt a manók által készített finomságok halmából lehuppanok végül a legközelebbi padra, ölembe téve az álarcom, és megvárom, amíg megérkeznek a szervezők, a zenészek, a résztvevők, egyszóval mindenki.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 16. 12:01 | Link

Loise



Március 31. Látszólag ugyanolyan nap, mint a többi, nincs benne semmi különös. Tényleg nincs, Chuck-nak annyiban különleges, hogy ma is találkozhat Loise-szal, csak most egy buli keretein belül. Rég nem járt a kastélyban, ezért jó kedvvel kezdett el készülődni még előző nap az estére. Vásárolt egy egész jó kis jelmezt, és megborotválkozott. Nincs késésben; a találkozó időpontja előtt ér oda a réthez a kis jelmezében. Hiányzott neki a suli atmoszférája, igaz, most sincs bent, de legalább a közelben van, látja is az egyik falát.
Nem tolong túl nagy tömeg a rét területén, úgy látszik ennyit számít, ha idő előtt érkezik. Így belegondolva meg is érti, amikor diák volt ő sem törekedett a pontosságra. Majd biztosan egy-két óra múlva fog megérkezni a résztvevők nagyobb része.
Ahogy leül az egyik padra, egyúttal körülnéz és azt kell mondania, hogy most az Eridonos diákok kitettek magukért. Egészen szép idő van: a szellő lágyan fúj és kap bele néha a könnyebb, papírból készített dekorációkba. A nap csak néha süt, de nincs olyan kibírhatatlanul hideg (még). Később esélyes, hogy nem lesz túl kegyes az idő, biztosan ezért készítették ide a pokrócokat a padokra. Ahogy mindent szemügyre vesz, megakad a szeme egy bárpulthoz hasonló valamin; felpattan és oda is battyog, hogy kérjen valamit, miközben Loise-t várja.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 16. 12:33
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 16. 17:12 | Link

EridonPápáParty
Kinézet

Olyan gyorsan elment ez az egy év is, de most valahogy nem vágytam haza. Amióta volt az a névváltoztatós dolog, ami miatt anyáékhoz kényszerültem visszaköltözni, azóta nem várom az év végét. Állítólag egy auror fog elém jönni a vasútállomáson, amikor átérünk a muglik világába. Igaz, nem marad velem, de állítólag nem fog bajom esni a hazaúton, csak apa kerüljön elő.
Mindenesetre, ma nem szabad szomorkodni, hiszen buli lesz! Ráadásul első fellépése lesz a #KAPPÁnak és ahhh, már várom. Igaz, még nem játszunk együtt olyan régóta, valójában csak párhete nyúzzuk a hangszereket, de úgy játszunk már, mintha évek óta együtt zenélnék. Tök jól kijövök mindkét penészszökevénnyel. Ezért mosolyogva készítettem elő a gitáromat, Lilith segített jól behangolni a kis szívemet, majd átöltöztem. Kicsit lenge, kicsit sámános, de nekem teljesen megfelelt. A biztonság kedvéért begyűrtem a gitárom mellé a tatyómba egy pulcsit és tornacipőt, ha fázna a lábam saruban. Nem kellene visszamenni Lorcsa nénihez megint azzal az indokkal, hogy megtaknyosodtam, mint múltkor nőnap után. De az a fagyi annnnyiraaaa hívogató volt!
Nem tudtam, hogy Scar mikor jön vagy Will. Vagy ott találkozok velük, igazából megbeszéltük, de én nem figyeltem. A hajam pöndörítése az ujjammal jobban lekötött, meg a gondolat, hogy mit egyek vacsora után az eridon konyháján. Jimin sem tudom, hogy jön-e, állítólag Zalánnal benéznek, de majd kiderül.
Pakolásztam még pár pillanatig, az arcomat is kifestettem, minél sámánosabbnak tűnjek, amikor oldalra pillantottam, Hime szomorú kutyapofija pislogott vissza rám. Ő is szeretett volna jönni.
- Neeeem, Hime. Ma nem jöhetsz velem, mert nem tudok rád figyelni! Tudod, hogy a múltkor is elvesztél és Mattrackával alig találtunk meg - megvakargattam a füle tövét, de nem hagyott, úgyhogy egy sóhajtással beleegyeztem, hogy jöhet. Szóval kettecskén baktattunk le, az agancsom kifele menet beakadt az ajtófélfába és vissza kellett hátrálnom, hogy kiférjek az ajtón kétrét görnyedve, azzal tovább rohantam, egészen a rétig.
- Boom DADA - kiáltottam fel, amikor megérkeztem a rétre, már voltak ott egy páran, s a gitáromat a színpadszerűségnél lepakoltam, összeszereltem a torzítót és a tartóba belefektettem óvatosan a kicsikém. Még nem pendítettem rá, egyelőre meg akartam várni a többieket, gondoltam, addig Himével együtt körülnézünk és zabálunk egy jót.
- Viktor! - kiáltottam oda a házvezető-helyettesünknek, aki az általam készült fejdíszt vagy álarcot vagy mi a szöszt szorongatta.
- Hallod, ez csudi jó! Kitettetek magatokért, nagyon királyságosság! - örömömben majdnem a nyakába ugrottam, de Hime bokán harapása tartott a földön. Egy szigorú pillantást próbáltam magamra erőltetni, hangsúlyozom, próbáltam! De nem ment. Nem az én asztalom a komolyság.
- Én jöttem túl korán vagy a szamár szürke? - rajtunk kívül még nem igazán szállingóztak ott az emberek, csak öt-hat esetleg hét egyént láttam, akik be voltak öltözve. Ők tuti a bulira jöttek, a maradékot meg nem tudom.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 16. 18:56 | Link

Chuck


*Vártam a mai napot. Hogy miért? Mert ma van ez Eridonos buli! Igaz, csak két napom volt rá készülni, mert eddig tanultam, dolgoztam, vizsgáztam, de tegnapelőtt sikeresen letettem az utolsó vizsgámat is, így azóta teljes gőzerővel vadásztam össze a cuccokat a faluban illetve a szekrényemben. Annyi támpontom volt-mivel Chuckkal váltottam egy baglyot-, hogy ő fekete-fehérben lesz, így én is ilyen színű ruhát választottam magamnak. Imádom a beöltözős bulikat, bár általában felismerhetően öltözöm fel, mégis sokkal felszabadultabb vagyok ilyen maszkos eseményeken, mint alapjáraton. Megbeszéltük Chuckkal még a múltkor amikor találkoztunk, hogy bár nem Eridonos és nem is jár már a suliba azért a buliba majd belóg valahogy, nyilván erre tökéletes egy jelmezbál.*
~ Vajon minek öltözött be? ~*bagolyban nem írta mi/ki lesz, így fogalmam sincs kit kell majd keresnem. Én egész délután a maszkommal bíbelődtem, mivel egyedit és személyeset akartam alkotni magamnak, azt hiszem sikerült is. Miután ezzel elkészültem felöltöztem, sminkeltem, fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt és már indultam is a rétre. Időt nem néztem, de leérve az a tapasztalatom, hogy kicsit előbb érkeztem a nagy átlagnál, vagy talán sokkal, ez majd kiderül. Lassan körülvezetem a tekintetem és rá kell jönnöm egész jó munkát végeztünk, igen, én is segítettem egy kicsit. Na persze nem csak a díszítés miatt nézelődöm, Chuckot keresem.*

Angyal
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. március 16. 20:04 | Link

Császkálósan

Ez az első alkalom, hogy a nagy iskolába bejöhettem. Mivel a következő tanévtől hivatalosan is ide fogok járni, már ha addig nem történik valami egetrengetően nagy zűr. Úgy érzem, hogy fog, és az én megérzéseim nem rosszak, így csak reménykedem benne, hogy ez most nagyon félre ment.
A ruháimat én szaggattam kicsit szét, a hajamat és a sminkemet pedig Révay bácsi csinálta. Nagyon jól ért az ilyesmikhez, és tudtam, hogy vele nem lőhetek mellé. Amikor a tükörbe néztem, akkor nem is egy lassan tizennégy éves lányt láttam, hanem egy tizenhat éveset. Sosem voltam még ennyire kifestve, sőt kifestve se, úgyhogy most nagyon meglepődtem. Jó sokáig nézegettem magam a tükörben, majd megöleltem a bácsit, és elsiettem egy csapat gyerek után én is fel a kastélyba. Holnaptól az új második otthonomba.
Nagyon tetszik a kinézetem, csak valahogy ezek az agancsos - faágas valamik furcsák, de ahogy nézem, van, akinek a fején is van ilyen, szóval biztos, hogy jól választottam. Teszek két lépést és elbizonytalanodok az előbbi kijelentésemen, mert egy angyalka mellett sétálok el, és a messzeségben is van egy fura ruhás alak. Biztos a show részei, ahogy hallottam, ha itt elszabadul a buli, akkor el van szabadulva. Most azonban csak nézelődöm, és bámulászom a sok különlegességet, amit most a szervezők ide varázsoltak. Nem semmi, le a kalappal mindenki előtt.
A nagy nézelődésben viszont nem figyelek túlságosan, így az első lendülettel beleütközöm egy lányba - Fanni -, aki épp egy vörös hajú fiúval beszélget.
- Bocsánat. Ne haragudj, nem figyeltem.
Nézek rá riadtan, miközben megkerülöm. Mind a kettejük jelmeze nagyon királyul néz ki, főleg a fiúé. Továbbsétálok, remélve, hogy beleakadok valakibe, aki nem beszélget olyan nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 16. 20:32 | Link

Warren Mina
Kinézet


Most állíthatná azt, hogy fogalma nincsen mi a fene folyik itt és csak véletlenül toppant be ide, de nagy valószínűséggel hamar lebukna, ugyanis kinézete is arról árulkodik, hogy ő bizony kivételesen tudatosan jelent meg, egy másik ház által szervezett összeröffenésen. Először semmi kedve nem volt hozzá, többször is belefutott a plakátba, de úgy volt vele, hogy ez is csak valami ostobaság lesz, amivel néhányan fel szeretnék hívni magukra a figyelmet, meg be szeretnék bizonyítani, hogy ők milyen jó kis csapat és erőben egészségben összetartanak, blablabla. Aztán rá kellett jönnie, hogy nem sokára lapzárta lesz, ő pedig csúfosan áll az egyik cikkével, ezen a parti szerűségen pedig potenciális anyaggyűjtési lehetőségek fognak felbukkanni, szóval nem volt sok mese, muszáj volt megjelenni.
Az a tény is erősen közrejátszott döntésében, hogy Srcarlett a zenekar egyik tagja, s bizony őt még el kell kapnia, mielőtt szednék a cókmókjukat és meglépnek, mert még nem teljesen tisztázták le azt, hogy mikor és hogyan és hova is indulnak. Hajna pedig olyan személy, akinek kell a terv, amitől majd eltérhet, mert hiába van jól előkészítve minden, számára biztosan nem lesz megfelelő. No, de ez most itt nem is lényeg. Lassan lépked az emberek között, kissé idegesen veszi tudomásul, hogy a háztársához nehéz lesz hozzáférnie, maximum akkor van rá esélye, ha felugrik a színpadra, de azt most inkább passzolná.
Körbenéz a jelenlévőkön, kifejezetten örül annak, hogy nem csak ő neki sikerült egy kissé túllőni a célon, Kasza kisasszony kinézete elnyeri a tetszését, ha férfi lenne… Az egyik tűzgömb előtt ácsorog, éppen egy fekete tollat prüszköl ki a szájából, amely úgy tűnik nem is volt annyira jó ötlet, mint a legelején. Na de majd ha a szél rákezd, micsoda jó buli lesz, hogy a ruhájának a fele el fog tűnni. Lesz ám itt attrakció és nem csak a zenekar. Szóval a lényeg az, hogy most éppen feltérképezi a terepet, egy ismerős arc után kutatva, akivel képes lenne még beszélgetni is, csak hogy ne nézzen ki olyan esetlennek, hogy egyedül ácsorog és bámulja az embereket.

Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. március 16. 23:46 | Link

Első Eridonos buli
Kinézet



Március vége van, és a tanévnek is vége. Sikeresen túléltem az első évemet, és még pár barátot is szereztem. Bár két vizsgámat inkább meg se próbáltam, mert se a tananyag nem érdekelt, se az, ha nincs meg pont ez a kettő. 2 V-vel és egy K-val tökéletesen elégedett vagyok, azt hittem, nehezebbek lesznek. Remélem anyáék is így gondolják, már a két kihagyott vizsgával kapcsolatban.
Amikor megláttam az évzáró plakátját, rögtön tudtam, hogy el fogok jönni, hisz ez az első bulim a suliban, és a programok is érdekesnek tűntek. Így mikor felhívtam anyát, rögtön szétnézett a szekrényében, és ezt a csodás kék ruhát találta. Ő egy farsangra vette fel, táltosnak öltözött, szóval ez ide pont passzol, így elküldte nekem, de csak azzal a feltétellel, ha nagyon vigyázok rá. Persze ezzel biztos nem lesz gond, nem szokásom leönteni vagy ilyesmi, de bármi megtörténhet. Szóval lejöttem, remélve, hogy összefutok az egyik barátommal, mondjuk Rebivel vagy Rosieval, jól jönne egy kis társaság. Én épp időben jöttem, de még nincsenek sokan, de gondolom mindenki később jön. Közben a rét szépségét figyelem, gyönyörűek ezek a vadvirágok, a lemenő nap fénye, a gömböcskékben a lángok meg nagyon ötletesek. Nem tudom, mivel vannak bűvölve, de a szobába is jól jönne egy ilyen, biztos hangulatossá tenné. A nagy nézelődésben kissé meg is éheztem, így egy pár pogácsát elcsenve sétálok körbe, megfigyelem a többiek jelmezét. Fanni jelmeze az egyik legjobb, a házvezető-helyettesünk meg úgy tűnik, fősámánnak öltözött. Megállok az egyik fa alatt, megeszem a pogikat és nézem a kis csapatot. Egyelőre nem látok senkit, akivel többet beszélgettem volna, így Fanni és Viktor közelébe állok, a kezemben pedig egy pohár tea. Nem akarom félbeszakítani a társalgásukat, így kortyolok párat, és utána szólalok meg.
- Sziasztok! Nagyon jók a jelmezeitek, és valami elképesztő jó a díszítés. A téma pedig elég ötletes lett szerintem, itt minden buli ilyen? - Saját megdöbbenésemre simán meg tudtam szólalni, sőt, letegeztem a házvezető-helyettesemet. Arcomon most az önmagamra való meglepődöttségből semmi ne látszik, nem tudom, mi lett velem egy év alatt. Talán a ház jó hangulata teszi, hogy egyre könnyebb feloldódnom, meg persze a sok beszélgetés másokkal. Igazából ötletem sincs, mitől lettem ilyen bátor, de nem is bánom, kell néha ilyen is.
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 17. 10:22 | Link

L á n y o k Cheesy

Lassan szállingóznak az emberek, egyesek jelmezben, mások meg anélkül, válogatva az általunk felkínált álarcok és egyéb témához illő kiegészítők kupacaiból. Öröm látni, ahogy gyülekeznek. Vajon Ricsi eljön? Abban maradtunk, hogy ha sikerül minden teendőjének a végére érnie és még jól érzi magát, kinéz, de végülis ha nincs kedve a várható tömeghez, igazán megértem azt is. Elmélázom kicsit ezen, szórakozottan mosolyodva el. Talán ideje lenne lassan a maszkomat is felraknom, és a bulira összpontosítanom töprengés helyett, de minden kimegy hirtelen a fejemből, amikor csatakiáltásnak is beillő módon hangzik el a nevem.
- Merlin szerelmes szakállára, verd belém a szívbajt, te lány - szólalok meg, drámai mozdulattal kapva a szívemhez a kezemet, de nyomban el is nevetem magam, és odébb húzódom pár centit a padon, mintha amúgy nem is lenne még mellettem bőven hely.
- Hűű, szép ez a jelmez... pontosítok. Dögös. Tucatjával fognak a végén hullani itt utánad a pasik, mint a legyek... és az hát, szürke szamár a ködben, de huppanj le, még várunk... mármint én meg az összes többi énem biztosan - folytatom, és közben végre a fejemre illesztem a maszkot, megigazgatva, hogy biztosan álljon.
- Na hogy áll? Meg se köszöntem még, olyan szép lett, a tollakról nem is beszélve - fordulok felé. Tényleg tetszik nekem ez a maszk, szándékomban áll megőrizni, annyira jól sikerült. - Majd ha túlélte az estét, kérek rá egy autogrammot is a művésznőtől. Úgy érzem, egyszer még sokat fog érni - közlöm vele vigyorogva, majd összedörzsölöm a tenyerem. - Aztán majd eladom Üstösdön, és abból gazdagszom meg, muhaha. Hát te meg hogy vagy, Hime? Te leszel itt nekünk a béke őre? - Megvakargatom a corgi buksiját, majd hátradőlök a padon, összekulcsolva ölemben a kezemet, elégedetten szemlélve az elmúlt napok megfeszített munkájának eredményét. Meg is dicséri valaki a következő pillanatban.
- És még be sem indult. Szia, Nóra - válaszolok, majd köszönök is, amint sikerül fejemet kissé oldalra döntve, rézsút pillantva fel megállapítanom Csőrike túlméretezett koponyájának árnyékából is, hogy kihez van szerencsém. - A szervezőbrigád nevében is köszönöm a dicséretet. Szép a ruhád. Foglalj csak helyet, ha van kedved csatlakozni, egyelőre még lábat lógatunk... azaz meditálunk. Nem élem bele magam eléggé a fősámán szerepébe még.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. március 17. 10:24
Hozzászólásai ebben a témában
Madarász Álmos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2017. március 17. 12:33 | Link

Első megmozdulás a szocializálódás felé
Maszk

Miközben lábam alatt taposom a füvet elgondolkodok, hogy tényleg jó ötlet volt-e kijönni. Nem mintha bármi defektem lenne, egyszerűen eddig a tanulás állt az első helyen, de mindent muszáj elkezdeni egyszer. Ahogy megírtam az utolsó vizsgát is elgondolkodtam hogy tulajdonképpen csak pár ismerősöm van a suliból és azok is leginkább a tanulással kapcsolatban. Engem korrepetálnak, én őket vagy mellettem ülnek az órákon és ekkor tudatosult bennem először hogy ez így nem jó. Változnom kell! Kimozdulni meg kommunikálni és ahogy anyum mondaná olyan dolgokat csinálni amiket a "többi kis társaim". Szuper.
Komolyan szívem szerint most is inkább visszafordulnék és inkább bevenném magam a szobámba. Még azt se tudom hogy a szünidőre mit tervezzek. Mert ugye sok tervezendő dolog lenne. Helyette inkább felsóhajtok magamban és az arcomba húzom a szekrényben talált velencei pestis doktor-szerű maszkom, meg a bő fekete kapucnim és a nyitott combközépig érő kardigán zsebeibe mélyesztem kezeimet. Nagyon nem eresztettem meg a fantáziám, de tőlem egyenlőre az is nagy szám hogy "beöltözök", de nem akarom már az első rendezvényen hülyén érezni magam. Mondjuk nekem is rögtön egy jelmezes bulinál kellett kezdenem, de nem baj. Ahogy odaérek a már kissé nyüzsgő helyhez enyhén ledöbbenek a dekoráción. Mivel őszintén tetszik és hangulatos és ez az egész kicsit pogány természetimádatos téma egész közel áll hozzám. Egyenlőre körbesétálom a helyet és elnézem a többiek jelmezeit a maszk alól kilátszik néha ahogy mosolyra húzódik a szám, jó sok ötletes van. Az asztalnál válogatok az üdítők közül. Azért ennyi idő után már van némi sütnivalóm, hogy óvatosan kóstolgassak, de talán ettől a teának tűnő dologtól nem kell félnem, így elvéve a padok melletti fához sétálok és hátamat kissé a törzsnek döntve nézelődök tovább. Mondjuk örülnék ha a kevés ismerősök egyike megjelenne és "megmentene", de inkább hagyjuk a szerencsét.  
Utoljára módosította:Madarász Álmos, 2017. március 17. 12:40
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 17. 18:17 | Link

EridonPápáParty
Kinézet

Nagyon belelendültem a beszélgetésbe, már épp tettem volna fel a következő ökör kérdésemet a semmivel kapcsolatban, amikor valaki nekem jött. Megbillentem.
- Hoppácska-hoppácska-hoppácska-hoppácska! –kapálóztam a kezeimmel- Ne féljéé' Nincsen baj!- kiáltottam az engem megkerülő lány után, hiszen már visszanyertem az egyensúlyomat. Nem haragudtam rá, én napi rendszerességével megyek neki az embereknek és van, hogy felborítom őket. Például Bálintot. Őt elsős koromban imádtam felborítani vagy neki menni. Haha. Szerencsére időben sikerült helyre rázódnom, nem estem rá Viktorra vagy ne szúrtam ki senki szemét az agancsaimmal. Azokkal az izékkel a fejemen még nem tudtam tökéletesen közlekedni anélkül, hogy ne akadnék be valahová.
Mit is mondhatnék, tetszett, ahogy Viktorra a frászt hoztam. Imádtam őt is és Ádit is, hiszen mind a ketten még diákok voltak, amikor én is idekerültem, igaz, öregdiákok. Sőt, Ádámmal kezdtem a kviddics karrieremet, ő volt a csapatkapitány, amikor életem első meccsén elkaptam az első cikeszemet. Ahh, annyira badassnek éreztem magamat.
Csak vigyorogtam Viktor drámai reakciójától -Hihihihihihi- gonosz kis manókuncogás szivárgott ajkaim közül, majd amint arrébb húzódott ledobtam magamat mellé s irultam-pirultam a dicséret hallatán.
- Hát remélem, hogy nem tapadnak annyira, mert mindet úgy megbüntetem, hogy ketté áll a fülük tőle! Tudod, én egy gonosz prefektus vagyok - végig vigyorogtam, az utolsó három szónál pedig hatalmas boci szemekkel pillogtam Viktorra, hogy lássa mennyire veszedelmes voltam.
- Remélem, Matt azért elnéz, írtam neki baglyot, hogy nézze meg az első fellépésem - sóhajtottam, hiszen az utóbbi időben alig találkozunk vagy beszélgettünk. Nem jósoltam túl sok jót magunkat, pedig nem voltam jósasszony, mint Lilith. Kedvenc házvezető-helyettesemre pillantottam ismét mosolyogva az előző citromba harapott pofámat eltüntetve, amikor visszavette a maszkot, tapsolni kezdtem kacarászva, nagyon tetszett, hogy ennyire imádta a művem, pedig nem tartottam nagy számnak.
- Majd dedikálom a buli után! - jelentettem ki büszkén - De ha aláfirkálom, ne add el, ez legyen egy örök emlék tőlem, a kedvenc bajkeverődtől. Majd csinálok másikat, ha gazdagodni szeretnél, de azon a pénzen osztozunk! Fifty-fifty! - nyelvet öltve hülyéskedtem vele, közben már Hime kapta a kobakvakarást. A nagylány már a farka csonkját is csóválni kezdte valami furcsa doromboló hanggal párosítva. Furcsa, eddig még sosem dorombolt... MACSKA LETT A KUTYÁMBÓL! JÓSÁGOS, SZENT ERZSÉBET-UTALVÁNY! A rövid pánikomat egy háztársam, Nóri szakította félbe. Olyan szép kékfestő ruha volt rajta, meg akartam fogni így a ruhaaljába bele is kapaszkodtam.
- Milyen puha az anyaga! És milyen szép! - csillogó szemekkel pislogtam fel a lányra, meg is feledkeztem az őrzővédő ebemről, aki két hátsólábára ágaskodott s úgy próbált felmászni mellénk a padra, mint ahogy egy bizonytalan egyensúlyú tipegő baba szokott kapaszkodva ácsorogni.
- Ádám is itt van már? - kérdeztem, miközben felemeltem az ebet és az ölembe vettem a kis dagadékot. Ráadásul helyet szorítottam magam mellett Nórinak is, ha le szeretne ülni ő is.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2017. március 17. 18:18
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. március 17. 18:37 | Link

Kicsiny csapatunk
avagy Eszti és Álmos

Mázolmány és hajdísz

Természetesen, mint akármelyik másik Eridonos bulit, ezt sem hagyhatta ki. Sokat gondolkozott azon, milyen jelmezt is ölthetne magára, ám nem jutott dűlőre a rengeteg választási lehetőség miatt. Végül valahogyan csak döntésre jutott, és a legegyszerűbb megoldást választotta, mégpedig az arcfestéket. Még az őszi Halloween buliból hátramaradt festéket használta, mert elég sok színezék volt a tubusokban.
Nagy műgonddal készítette sminkjét, mely egyszerű fekete-fehér színekből állt.  Miután végzett az arcával, felvette egyszerű fekete öltözetét, melyhez egy kapucnis köpeny is társult, csak hogy az összhatás meglegyen. Haját mindenféle bonyolult módon befonta és csatokkal a helyére tűzte, valamint ezt még megkoronázta egy tollas hajpánttal.
Mindezek után elkészültnek nyilvánította magát, és útnak indult. Kapucniját a fejébe húzta, így csak az arcfesték árulkodott arról, hová is készül. A folyosókon végigmenvén rengeteg furcsa és meghökkent pillantással találta szembe magát, ám ezeken igencsak jól szórakozott. Egyenesen a kijelölt helyszínre sietett, remélvén, hogy nem fog elkésni, mert ez az egyik olyan dolog, amely kiemelkedő helyet foglalt el az utált dolgok listáján.
Nagy megkönnyebbüléssel tapasztalta, hogy egyenlőre csak kevés ember szállingózik rajta kívül a füves területen, de azért azt sem állíthatta, hogy egyedül volt. Az Eridonos csapatnak, köztünk Fanninak, Nórinak és Viktor bá'-nak intett egyet ugyan, de nem csatlakozott hozzájuk. Elképzelhető, hogy a trió, azt sem tudta, ki integet nekik ily bőszen, hiszen a jelmez meg a távolság elég felismerhetetlenné tette. Inkább új társaságot akart keresni, minél több emberrel összeismerkedni. Közben azért megjegyezte magában, hogy a dekoráció megint igazán hangulatosra sikeredett, mint minden alkalommal.
Így kötött ki az egyik maszkot viselő fiú mellett, akiről sikeresen eldöntötte, hogy itteni pályafutása alatt, még nem találkoztak. Ritka dolog volt az ilyen, mivel szinte mindig és mindenhol jelen volt, ezért rengeteg diákot megismert.
- Szia! Menő a maszkod, te csináltad?- egyből belevágott a közepébe, nem szórakozott olyan általános kérdésekkel, mint a "hogy hívnak?" vagy a "melyik házba jársz?". Az ráért még később is.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2017. március 19. 17:01
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 17. 18:41 | Link

Loise




Soha nem volt nagy pártolója a rendezvényeknek. Nem azért, mert nem szeretett bulizni, vagy ilyesmi, hanem az ilyen eseményeken jött ki igazán, hogy diák korában sem volt valami sok barátja. Nyilván volt egy jó pár fiú-lány, akiknek nem csak köszönt és esetenként együtt lógtak, de nem volt itt olyan ember, akire azt mondta volna, hogy igazán a barátja lenne. Akadtak olyan emberek is, akikkel tényleg jól el tudott beszélgetni és igazán jól érezte magát velük, de ők rövid időn belül végeztek a sulival, és azóta sem látta őket a mai napig. Imádta viszont az évnyitókat és az évzáró ünnepségeket. Nem fogja elfelejteni a beosztási ceremóniát, amelyiken elmondása szerint a földkerekség legdicsőbb házába, a Rellonba osztották be. Az évzárókon pedig természetesen mindig örült, mert vége volt az egész éves rohanásnak, a tanulásnak és a vizsgáknak...
Lassan kezdenek beáramlani az emberek. Egy idő után megpillantja Loise-t is, aki gyönyörű mint mindig. Egy percig csak nézi megállás nélkül, utána végül rá tudja venni magát, hogy felkeljen a bárpulttól. Lehúzza az édeskés ízű italt, és a lány mögé oson nindzsákat megszégyenítő, halk mozgásával. Odalép hozzá és gyengéden átöleli, majd egy mozdulattal ott is terem előtte.
- Szia! Cuki a jelmezed - mondja egy mosollyal kísérve, majd kicsit közelebb lép hozzá.
- Hiányoztál - ennyit tud mondani, utána meg is csókolja.
- Nem nagyon járkálok ilyen bulikon, most mit kéne csinálni? Nem iszunk valamit? - egy újabb mosoly, miközben megfogja a lány kezét.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 17. 18:46
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 17. 18:57 | Link

Chuck


*Kíváncsi vagyok a többiek miket aggatnak magukra, én próbáltam nem túlzásba vinni ezt a beöltözősdit. Valahogy nem szeretnék se túl feltűnő lenni, se túl átlagos, valahol a kettő közöttire saccolnám a sötét angyal jelmezem. Miközben nézelődöm merre is lehet Chuck felfedezek egy pár elég, hát lenge öltözetű egyént. Na jó, én sem szoktam magam annyira takargatni, mert hát a "strandon többet látnak" elvet szoktam előnyben részesíteni, de azért van aki nálam is kicsapja a biztosítékot. Aztán vannak itt vicces jelmezek is, ezeken mosolygok is egyet-egyet. Persze nem magamban, hanem úgy láthatólag. Amikor a srác megöleli nem ijed meg, de amikor elé kerül akkor némi rémület látszik az arcán.*
- Jesszus! Hogy nézel ki?!*Persze a mondat végére elvigyorodik. Nem rossz jelmez, de azért nem Halloween van vagy mi a szösz.*
- Szia! Cuki? Én azt hittem ijesztőleg fog hatni némiképp, de úgy látom melletted semmiképp*Újabb vigyor közben hagyom, hogy megcsókoljon.*
- Te is nekem, de szerencsére már vége a vizsgaidőszaknak, így majd többet tudunk találkozni, feltéve ha nem túl sűrű a programod az elkövetkezendő két hétben*A következő két kérdésre megvonom a vállam, majd megfogom a kezét.*
- Fogalmam sincs, nem nagyon jártam eddig ezekre, nem lett volna kivel*Igazából egyszer voltam csak egy bálon, akkor is csalódotdam, mert az előző pasim, aki akkor még nem volt a pasi, de nekem már akkor is tetszett mással jelent meg a bálban.*
- Jól esne egy ital, aztán majd alakul*Nekem az is tökéletesen megfelel, ha egész este "csak" beszélgetünk.*
Angyal
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. március 18. 11:14 | Link

Hvh bácsi és Fanni ^^
Kinézet


Az események kissé felpörögtek, hirtelen azt se tudom, kinek válaszoljak először. Egy nagyon cuki corgit simogat Fanni, majd megfogja a ruhám alját, és megdicséri, végül felkapja a corgit az ölébe, és leülnek. Még pont nekem is van hely, így lecsüccsenek, és akkor válaszolgatok kettejüknek.
- Köszi szépen, anya találta a szekrénye legalján, mikor ő járt ide, akkor vette fel egy farsangi buliba, és mikor meghallotta, hogy ez a témánk, rögtön elküldte nekem. Nagyon aranyos a kutyus, hogy hívják? Megsimogathatom? - Fordulok Fanni elé, és ha engedélyt ad, megcirógatom a kutya fejét, meg simogatom, ahol érem és engedi. Nagyon puha a szőre, én meg imádom az állatokat, így ha van esélyem, bármilyen állatot megsimogatok. Közben hátradőlök és nézelődök, egyelőre lassan gyűlnek az emberek, a jelmezek pedig ötletesek. Kicsit elmosolyodom, jó ötlet volt idejönni. Közben egy fekete-fehér sminkes lány int nekem, hirtelen nem tudom, ki lehet az. De jobban megnézve biztos Rebi volt, így visszaintek neki, ő pedig eltűnik az egyre gyűlő tömegben. Gondolom ismerkedni akar másokkal is, így maradok Fanniékkal, bár semmi jó téma nem jut eszembe. Kicsit megigazgatom a ruhám, egyszerűen tökéletes rajtam, anya mindig eltalálja, mi passzol hozzám.
- Tényleg te fogsz fellépni és zenélni? És mit fogtok előadni? Biztos nagyon jó lesz! - Közben Fannira nézek, elképesztő a jelmeze. Mondjuk ha ők énekelnek, fontos is a jó megjelenés, mindenki rájuk fog figyelni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, de a buli indulásából ítélve nem fogok unatkozni. Fannival pedig még amúgy se beszéltem sokat, pedig nagyon jófej és aranyos lány, és eléggé közvetlen is. Jobb lenne jobban megismerni, de ez persze nem csak tőlem függ.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. március 18. 11:15
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Berecz Eszter
INAKTÍV


Eszti // Hetti
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 55
Írta: 2017. március 18. 11:19 | Link

brancs //  Rebi és Álmos
haj


Érzem a tavaszt. El se tudom mondani mióta vártam, hogy elérkezzen ez az idő, mikor magam mögött hagyhatom az általánost. Ugyan varázslók és boszorkány laktak városban nőttem fel, de szüleim - főleg édesanyukám - ragaszkodtak hozzá, hogy egyszerű mugli iskolába járassanak. Persze egy szavam se lehet, rengeteg barátra tettem szert ott, de ahogy előbújt belőlem a mágiára való hajlam, hamar kívülállónak, másnak kezdtem érezni magam. Tudtam hát, hogy a következő évet már végre egy igazi mágusiskolában tölthetem, mely közel földöntúli izgalommal töltött fel. Így hatalmas pillangókkal a gyomromban léptem át a Bagolykő küszöbét pár napja.
Az elmúlt napok főleg a kipakolással, rendezkedéssel teltek. Javarészt a klubhelyiségben lébecoltam nem ismerve senkit Azonban egyik nap egy új plakátot tűztek ki a faliújságra : évzáró buli lesz a réten! Hmmmm... talán el kellene mennem. - gondoltam - Csak egy kicsit. Igen. Lenézek
Meggyőztem hát magam. Mikor elérkezett az este, megfelelő jelmez híjján, feltűztem a hajam, kicsit kócosan, néhány apró fonatot belecsempészve. Majd megspékeltem egy fejpánttal, amit a homlokomra csúsztattam. Csak semmi feltűnősködés. Egyelőre.
Utoljára belenéztem a tükörbe, magamra kaptam a bőrdzsekim és elindultam. Mikor a nagykapuhoz értem, mielőtt kinyitottam volna, mélylevegőt vettem. Mosolyogj már! Nem kell izgulni!
Hiába állítottam észérveket magam elé, nem hatottak. Így hát egy furcsa mosolygásnak szánt fintorral az arcomon kiléptem a rétre.
Az este kezdett leszállni.  Apró léptekkel elindultam feltérképezni a helyszínt. Szereztem magamnak egy szimpatikusnak tűnik italt. Elsőre nem ismertem fel, nem is ittam még belőle. De egy pohárral a kezemben kevésbé éreztem magam egyedül. Butaság.
Vagy mégsem? Adott egy kis bátorságot, vagy ez vagy az idő. Kezdtem megszokni a környezetet, egyre kevésbé volt idegen a helyzet. Elmélyült sétálgatásom egy fához vezetett. Ágaira apró gömbökbe zárt lángocskákat függesztettek. Fényében megláttam két alakot. Egy lány és egy srác volt az. Egyelőre nem mentem túl közel hozzájuk, de mégis elég közel, hogy halljam a lány mondatát. Na jó, ez elég gáz. Most vagy menj oda rendesen, vagy akkor menj távolabb. Még mielőtt azt hiszik h ólálkodsz körülöttük. Nagy levegő. Nyomás!
- Tényleg király maszk! Honnan van? Onnan az asztalról?  - mutattam az egyik irányba, ahonnan rémlett még, hogy láttam álarcokkal megtömött asztalt. - Lehet én is szerzek egyet onnan.

Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 18. 18:43 | Link

Loise




Ezen a kis Eridonos bulin egyre több ember jelenik meg és Chuck észrevesz egy pár jelmezt, amit egészen stílusosnak talál. Akadnak olyanok -leginkább lányok-, akik szószerint úgy döntöttek, hogy kevesebb ruha is elég lesz; majd fázni fognak később. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert semilyen szupermodell nem tudná most meggyőzni, hogy ne Loise-szal foglalkozzon inkább. Mostanság ritkán látja, de nagyon megörül, amikor meghallja, hogy vége a vizsgáknak és így többet lehetnek együtt.
Elégedettség tölti el Loise reakcióját hallva, ezek szerint sikerült egy kicsit félelmetesebb maskarát választania.
- Te inkább elképesztően szexi vagy ebben is - osztja meg a véleményét egy mosoly kíséretében.
- Az nagyon király lenne. Szeretnék több időt tölteni veled - mondja, miközben a bárpulthoz szlalomoznak az emberek között és leülnek, hogy valami frissítőt szerezzenek magunkak.
- Üdv! Szeretnék megkóstolni valami különleges italt, és kérnék még egy... - közben Loise-ra néz, hogy egészítse ki a mondatát. Ahogy körülnéz, nem ismer fel senkit. A többség jól elrejti rendes valóját, bár Chuck amúgy sem ismeri a mostani diákokat.
- A kövi két hétben elvileg csak 3 koncert lesz, azok is itthon, szóval én rá érek - kezd bele, támadt is egy ötlete.
- Mi lenne, ha nálam töltenéd ezt az időt? - kortyol egyet az italból.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. március 19. 10:43 | Link

Lili

Márton először mászkált a nagy iskola falai között. Éppen az előkészítőből tartottak hazafelé újdonsült apukájával, amikor az közölte vele, hogy valamiért még gyorsan be kell mennie. A kisgyerekre pedig ráparancsolt, hogy el ne mozduljon a bejárati csarnokból. Hát persze.
Az első furcsa külsős fiú után már ott sem volt, nem kellett neki sok minden, hogy eltereljék a figyelmét. Követte a beöltözött fiút, és hirtelen már azt sem tudta hol van. És nem csak azért, mert nem ismerte az iskolát, hanem azért is, mert egy csomó ijesztően beöltözött ember volt ott. Kicsit a "testvére" rajzaira emlékeztették a fiút, amiket a házban szinte mindenhol meg lehet találni szétszórtan.
Hirtelen az arca elé beúszott egy agancsos lányka. - Wáá! - hőkölt hátra ijedtében a kisfiú, de amikor jobban megnézte, rájött, hogy az előtte álló valahonnan ismerős neki. Nem tudta volna pontosan beazonosítani, de máris barátságosabbnak tűnt neki az egész buli.
- Szia! Márton vagyok - mosolygott rá barátságosan, amikor összeszedte magát. - Elnézésedet kérem az előbbi furcsa hang miatt. Kicsit furcsa ez az egész nekem... - nézett újra körbe. Próbálta pontosan azokat a szavakat használni, amelyeket az intézetben hallott a doktorok és a hozzátartozóktól. Mert hát ha másra nem is, de erre jó volt az ott töltött ideje.
- Nem ismerjük egymást valahonnan? Sajnos a sok... - mutatott az arcára, mert fogalma sem volt róla mi történt a lány arcával, és nem akarta megsérteni. - ...miatt nem tudom beazonosítani.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 19. 10:58
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2017. március 19. 12:43 | Link

Eridon party
Viktorék
Jelmez

Sok ideje nincs mostanság, a vizsgaidőszak lejárt, a vizsgákat kijavította már, az összes többi idejét meg Nórival tölti, illetve Thomas segít be neki a tanácsokkal. A férfi az utóbbi időben rengeteg időt töltött velük és imádja a gyereket, ezért tudta rásózni most, amíg visszaszakad egy kicsit a régi világába, kikapcsolódni így a sok stressz és pelenkázás után. Frissen kidíszített önmagával találja szemben magát, mikor a tükörbe néz. A fekete sose volt az ő színe, de most a hajához is megy és a sötét árnyalatok kiemelik türkiz szemeit. Mosolyogva indul meg a kastély irányába, röpke húsz perc alatt pedig el is éri a Bagolykőt, de nem megy be, egyből a rét felé veszi az útját. Nem sok időt szokott idefent lenni, a papírokat is a tanársegédével küldi fel, főleg mostanában... úgyhogy maximum csak a nagy rendezvényeken. Itt szinte minden szeglet rejt egy régi emléket még a diákéveiből, ezek legtöbbjén csak mosolyogva csóválja a fejét aztán tovább halad, mígnem eléri a buli központját. Körbepillant és a sok remek maskara között nem is lát sok ismerős arcot, aztán Návayt valahogy mégis felismeri, aki jelenleg diáklányok sokaságát élvezi. Közelebb oson, és mosolyogva köszön a társaságnak.
- Szervusz Viktor! Sziasztok lányok! Remek a parti, remélem nem baj, hogy eljöttem.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Madarász Álmos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2017. március 19. 14:27 | Link

Eszter és Rebeka
Maszk

Kicsit elmerültem a gondolataimban, amit a még meleg gyömbéres tea még inkább erősített, így picit meglepetten nézek a hang irányába.
- Öööh, köszi. Áh, jó lenne, ha ilyen kreatív lehetnék. - Mosolyodok rá, majd úgy döntök kicsit bőbeszédűbb leszek, de közben egy másik lány is becsatlakozott. Bátorítóan rámosolyodtam.
- A családom mugli ágával egyszer Velencében voltam, Olaszországban és ott szereztem egy árustól, de nyugodtan nézz körül az asztalon, vagy akár mindhárman igazából még csak egy pillantást tudtam oda vetni, úgy hallottam mintha diákok készítették volna? - Hörpintem le az utolsó kortyot, majd az asztalra rakom a poharam.
- Neked pedig klassz az arcod, de gondolom velem ellentétben ezt te csináltad. - Vigyorodok el. Jó, igen, egy kicsit kínosan érzem magam.
- Most értetek ide vagy már itt vagytok egy ideje? - Érdeklődök, hogy valamelyest elindítsunk némi beszélgetést.
- Hogy tetszik a dekoráció? Én sosem gondoltam volna, hogy ilyen pozitív lesz. - Nézek rájuk őszintén meglepetten. Az asztalhoz érve kell egy pár pillanat, mire a sok színkavalkád és motívumhalmaz eljut az agyamig. Nemtudom mi módon és hogy csinálták a maszkokat, de mind nagyon ötletes és csodaszép. Kiveszek egyet, ami valamiféle őzet mintázhat virágdíszekkel és pici lányos agancsokkal.
- Szerintem ez egész jól állna. -  Nézek a később érkező lány felé, lehet nem ez a stílusa, de az arca amúgy is egy kis őzikére emlékeztet.
Utoljára módosította:Madarász Álmos, 2017. március 19. 19:52
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. március 19. 17:24 | Link

Hajna

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?
Utoljára módosította:Warren Mina, 2017. március 21. 22:54
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 19. 18:29 | Link

– Hogyne tudnám. Te vagy a leggonoszabb prefektus, akit csak ismerek, tökmag. Biztos képes vagy halálra ölelgetni bárkit, ebben sose kételkedtem - közlöm vigyorogva, és barátságosan veregetem meg a vállát, bólogatva is egyetértően, hogy naná, iszonyatosan gonosz tud ám lenni. Ha valakit ilyen bociszemekkel lehet kínozni, akkor talán még el is hiszem.
– Vagy ha nem ér rá, hát tartasz neki külön előadást - javaslom, és közben idejét látom annak is, hogy feltegyem végre a maszkomat. Igazgatom is kicsit, hogy biztosan álljon, meg véletlen se csálén, majd még Hime kobakját is megsimogatom elnevetve magam. Ez aztán a kompromisszum.
Jól van, fifty-fifty. Legyen, én benne vagyok - válaszolom, és még kezet is nyújtok, hogy bizony rendje s módja szerint megkössük ám ezt az egyességet. Közben meg érkezik még társaság is, én meg elkezdek nézelődni. A lányok láthatóan közös témát találtak, amihez már nem különösebben tudok mit hozzáfűzni, hacsak meg nem válaszolom Nóra kérdését Fanni helyett. Hagyom is őket csevegni, csendben kivonva magam ebből a beszélgetésből, épp amikor egykori kedvenc tanárom, Viko bukkan fel a közelünkben. Imádtam a mágikus sporteszközökről a tárgyát még a mestertanoncképzésen, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozott a saját szakom kötelező tárgyai közé. Még választhatók között se bukkant fel, hogy egész pontos legyek, a kviddicsesekkel jártam be rá, ha már senki nem mondta, hogy ne. Furcsa is volt aztán az elején már kollégának lenni, amikor átvettem a túlélési alapismereteket az előző oktatótól. Fel is tápászkodom, amint odaér, foglaljon csak helyet ő, nekem még úgyis meg kellene gyújtanom a tábortüzet például, mert ahogy nézem, Ádám késni fog.
– Szia. Foglalj csak helyet - tessékelem máris széles mosollyal, barátságosan a pad felé, átengedve neki a helyet a lányok mellet. – Baj? - kérdezek vissza kissé rosszallóan, fejemet oldalra döntve. Ez tényleg kérdés? Na ne már.
Naná, kedves tanárnő, most fogom megenni a te fejedet, hogy be merted tenni ide a lábad, amikor amúgy is teleplakátoltuk az egész kastélyt, hogy bárki jöhet, akinek kedve van. Nem is, téged fogunk feláldozni, ugye lányok? - kérdezem, egy pillanatra Fanniék felé fordulva, majd ismét visszanézek rá, hirtelen csípőre tett kezemet meg most már azért leengedem, elnevetve magam. Zsebet keresek a ruhámon, de ezen a fránya paláston olyasmi nincs, így hamar feladom a próbálkozást egy lemondó sóhaj kíséretében.
– Nem nekem tervezték ezt a jelmezt. Ezek a sámánok sose akarták zsebredugni a kezüket? Na mindegy. Örülünk, hogy itt vagy, és érezd jól magad. Én meg azt hiszem, meg is gyújtom a tábortüzet - jelentem be, az órámra pillantva.
Igazi autentikus sámánisztikus, vagy hogy mondják ezt, na de egy pillanatnyi türelmet kérek. Mindjárt jövök is vissza - közlöm vigyorogva, az órámat mutatva, hogy arra értettem az említett jelzőket, aztán el is sétálok a rét közepéig, ahol szépen elhelyeztük előre a köveket, gyújtóst, fát, most csak meg kell gyújtanom. Na essünk is túl rajta.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. március 19. 18:39 | Link

Viktor palástja

Az arcok a Házvezető-helyettes felé fordulnak, ahogy középre indul, hogy hivatalosan is bejelentse az estét és meggyújtsa az eridonos tábortüzet. Nagy, látványos kupac csupa földből, gyújtósból, ami a lassan beülő hideget hivatott elűzni a környékről.
Egy ideig minden annak rendje és módja szerint megy; Viktor vigyorgó arccal, egy könnyed pálcasuhintással útjának indítja a szikrát, ami rögtön lelkes fogadtatásra talál és fellobban a főnixek tüze. Egy apró, kósza, pattogó kis parázs és egy ügyesen helyezkedett szellő az oka, hogy amikor Viktor visszafordul az előbbi társaságához, a talárja alja olyan hirtelen kap lángot, mintha megijedt volna, hogy a HVH elmegy a közeléből és ő egyedül marad.
A ruha pillanatok alatt gyullad ki és szinte rögtön érezni az anyag erős, égő szagát; tele van a környék boszorkányokkal és varázslókkal, csináljatok valamit!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. március 19. 18:58 | Link

Kicsiny csapatunk
avagy Eszti és Álmos

Mázolmány és hajdísz

- Oh értem. Bár szerintem, ha tényleg akarnád simán meg tudnád csinálni te is, hiszen minden csak akarat kérdése. - Míg elmondja ezt a kisebb motiváló szöveget, egy másik lány is becsatlakozott hozzájuk. Gyorsan megállapította, hogy őt sem ismeri, ám még mielőtt bemutatkozásra sor kerülhetett volna, a maszkos fiú megint megszólalt.
- Az szuper lehetett, egyszer én is szívesen elmennék oda. És igen, mi készítettük. Vagyis én konkrétan pont nem, de a szobatársam például – mutatott rá Fannira – igen aktívan részt vett a készítésében. Vitéz Rebeka, Eridon, másodév. - Sorban mind a kettőjüknek kezet nyújt, előbb a srácnak aztán a lánynak. Mivel egyikük sem az iskolai talárját viselte, így nem tudta megállapítani, hogy melyik házba és évfolyamba tartozhatnak.
- Köszönöm szépen, tényleg én készítettem szimpla mugli arcfestékkel. - Viszonozza a vigyort, ám az arcfestésével együtt inkább vicsornak hat. Rémisztő egy látvány lehetett, az biztos.
- A dekoráció lenyűgöző, mint mindig. Nem tudom pontosan ki alkotta, de valami elképesztő. Remekül illik a buli témájához is, nem? - Szemét még egyszer végigfuttatta a teljes réten, mielőtt feltenné a kérdést. Ekkor szórta ki a halomban heverő plédeket, ám közben a másik két ember szépen ott hagyja, így ötletét egyenlőre nem tudja előadni diáktársainak.
Kocogásban közelíti meg a maszkokkal megpakolt asztalkát, és éppen sikeresen elkapja azt az egy mondatot, melyben épp egy álarcot ajánlgatnak a lányka számára.
- Nos az szerintem is jól állna neked, tulajdonítsd el nyugodtan. - Belemászva a társalgába szólt közbe a vörös is, mert nem nem bírta megállni, hogy ne mondja el a véleményét. Na de végre alkalmasnak találta az időt, hogy zseniális ötletét.
- No de mi lenne, ha helyet foglalnánk egy olyan cuki kis takarón? Szerintem sokkal kényelmesebb lenne a társalgás, mintha végig állnánk az egész estét. De persze rajtatok múlik – von vállat.
Éppen csak befejezi a mondandóját, mikor látja, hogy kedvenc HVH-juk elindul, hogy meggyújtsa a tábortüzet. Másodpercek múlva már lobog is a tűz, ám mihelyst kettőt odébb lép Viktor bá' már Ő is lángokban áll. Meghökkent arccal nézte, ahogy a tanár úr „kigyullad” a sokktól mozdulni sem tudott.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2017. március 19. 19:22 | Link


Mivelhogy elég ritkán veszek részt olyan szociális eseményeken, amelyeken több, mint hét fő található (a családom és Viktor miatt tágult ki ez a két fős limit hétre), ezért szokatlan lehet, hogy a klubhelyiségben való csendes olvasgatás helyett most mégis itt leledzek. Pedig bizony, így van - bár a levita falai közt valóban olvasással ütöttem el az időmet (már amennyiben a Sötét Varázslatok Kivédése felsőfokú elméleti szakirodalom bújása kellemes, könnyed időtöltésnek számít), de később rájöttem, hogy sosem árt, ha kiszellőzteti az ember a fejét. És hova is mennék máshova, ugyebár, mint ahol a vöröske található? Amúgy is felajánlotta, hogy nézzek be, gondoltam, miért ne - bár az is igaz, hogy nem mutatkoztunk együtt nyilvánosan a tanórákon kívül ebben az évben... kábé soha.
Mindenesetre tudtam, hogy kissé késve fogok megérkezni a nagy eseményre, amire - a fene vigye - sajnos elfelejtettem jelmezt húzni. Nem is túlságosan izgattam magam a pontosságon, hiszen az eridonos eseményekre nem kifejezetten jellemző a túlzott feszesség és az időpontok másodperces betartása.
A rétre kiérve megpillantottam a dekort (magam sem tudom, hogy kinek az ötlete volt ez a sámános-beöltözős téma, de nekem biztosan nem lenne ennyi kreativitásom), s elcsodálkoztam rajta azért egy pillanatra, miközben végigjárattam tekintetem a jelenlévőkőn, természetesen a vörös hajat keresve. Nem láttam meg rögtön az illető személyt, mert hát fogalmam sem volt, milyen jelmezt húzott; csupán a szemem sarkából szúrtam ki, hogy valaki a rét közepe felé tart. Éppen hogy arra fordítottam a fejem, aztán... hirtelen lángra kapott valami, egy ruhadarab talán - ezt már nem is volt időm átgondolni. Lendült a kezem (pálca nélkül), fókuszmozdulatot adva az aeromágiának - egy csapásra vontam el az oxigént a tűztől, ezzel azonnal eloltva azt. Bevillant egy pillanatra a kép a NEMBaj-ról is.
Csak utána láttam, hogy nevezetesen pont annak a koponyás fejnek a palástja kapott lángra, akit ezidáig kerestem.
- Mi van, főnix, lángra kaptál? - kiáltottam oda neki. - Tűzről pattant egyéniség vagy, tudtad?
Hozzászólásai ebben a témában



Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 19. 19:34 | Link

EridonPápáParty
Kinézet


- Nagyon menő! - csillogó szemekkel tapogattam a kék ruhácskát, igaz, nem tartozott a kék a fő kedvenceim közé, de így igazán hangulatos volt. Ráadásul milyen jól megtartotta a színét is az évek alatt, mert biztos nem két éve járt ide az anyukája Nócinak. - Persze, nyugodtan, nem harap! Csak nyalizik. Igazából egy pasi faló, mert mindig megtalálja a srácokat és általában leveszi őket azonnal a lábukról - ekkor egy vigyorgós, sunyi pillantással Viktorra sandítottam fél szemmel, majd vissza Nócira és eszembe jutott az a pár srác, akinél már tiszteletét tette az eb. MJ, Erik, Mattrac és még sorolhatnám. Természetesen Hime azt se tudta, hogy Viktorhoz vagy az új jövevényhez bújjon, ezért csak elvágódott az ölemben és élvezte, ahogy gyöntölték.
- Igen-igen, de nem árulhatom el. Had legyen meglepi, úgy sokkal izgibb! - kacsintottam rá, hiszen ki az, aki nem szereti a meglepetéseket. Olyan embör nem létezik!
Ekkor új személy csatlakozott hozzánk, nagyon ismerős volt, mintha láttam már volna valahol, sőt, biztos voltam magamban, hogy én őt láttam. Mert tutira láttam, csak én nem emlékeztem, hogy hol és mikor. De láttam és ismerős volt.
Nem szóltam közbe, anyám azért mindig egy tockossal ajándékozott, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe és ez valahogy belém nevelődött, a fene tudja hogy.
Követtem Viktort a szemeimmel, ahogy meggyújtotta a tüzet. Tapsoltam, ujjongtam a narancssárga lángok kecses mozgása láttán és ropogása hallatán, ami... várjá' má'! Az a tűz nem a tábortűz. Az Viktor! JESSZUS MARISKA!
Fogalmam sincs mi ütött belém. Felkaptam az élvezkedő Corgit és belenyomtam Nóci ölébe.
- Vigyázz már rá, most életet kell mentenem! - gyorsléptekkel megcéloztam az asztalt, ahol volt még gyümölcslé, a szoknyám útban volt így azt hátradobva rohantam hanyatt homlok az asztalhoz. Ott körülnéztem, hogy hol is lehetett az a hülye itóka, végül megtaláltam. Kancsóstul felkaptam és megfordultam majd elindultam.
- Jövök már Viktor, jövök! Hero lesze.... - és itt lehet azt mondani, hogy Repül a bálna. Jelen esetben a kancsó a kezeim közül.
Túl hosszú volt a szoknyám és hát, ahogy rohanni kezdtem, megfeledkeztem róla, hogy hátra kéne dobni vagy legalább oldalra, hogy akadályozzon vagy essek hasra esetleg valami. Természetesen rátapostam és a másodjára említett opció be is következett.
A barna szoknyára léptem, az anyag nem akart engedni és a súlyom már vitt előre, főleg, hogy a lendület is rásegített, -természetesen a gravitáció tette a dolgát- így én, mint egy lassított felvétellel kiterültem a fűben, mint béka az úttesten, a löttyel teli kancsó pedig olyan gyönyörűen szelte át az eget, hogy ettől még egy hajtó sem tud szebbet dobni kvaffal. Sáros arcocskával néztem fel, ahogy a lángoló Viktor felé száll a kancsó, de az elment mellette, a gyümölcslé a fűben végezte, az edénye pedig...hát fogalmam sincs. Nevetve ültem fel, mert vicces volt, mit ne mondjak, de Viktor még égett. Asszem épp akkor vált igazi főnix madárrá.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 19. 21:17 | Link

Warren Mina
Kinézet


Szemei úgy pásztázzák végig a terepet, mintha egy áldozatot keresnének a tömegben.  Azonban ez nem így van, csak igyekszik minden vizuális információt begyűjteni, hogy aztán azt majd szöveggel ellátva közölje a lapban, remélhetőleg nem sok kárt okozva vele az embereknek. Mert már elterjedt hír, s nyílt titok, hogy mindenki úgy véli, a lapnak van olyan része, amely inkább a pletykaforrásokat keresi és hajlandó egy kicsikét ferdíteni. Jó ezzel ő sem tud vitába szállni, ám azt nem tudná tagadni, hogy ő igyekszik nem ferdíteni.
Ittlétében az is szerepet játszik, hogy van még egy vizsga amelynek végeredményével nincsen tisztában. Na már most az pedig nagyon kellene, ugyanis így nem tudja mi lesz a következő évben, hogyan is tervezze el a jövőt. Mert bizony már kirajzolódni látszik a kép, mivel nem akarja itt hagyni a kastélyt ezért megcéloz egy mesterszakot. Ugyanakkor nem szeretne annyira kötött lenni, mármint szabályokhoz, ezért mellé az egyetemet is célba veszi. Ugyan már, egy ilyen memóriával, mint amit a sorstól kapott, nevetve fogja teljesíteni a vizsgákat.
Hosszas maga elé meredéséből egy ismerős hang ébreszti fel. Tekintetét lassan futtatja a levitás lány felé és egy kisebb mosolyt erőltet az arcára.
- Pedig már azt hittem, hogy sikerült úgy felöltözni, hogy senki se ismer fel- most már testével is újdonsült társasága fele fordul, aki úgy tűnik éppen ugyanabban a cipőben jár mint ő. Legalábbis a vizsgák téren.
- Ahh vizsgák.. Hagyjuk. Komolyan, annyira antiszociális vagyok, hogy egy öregdiák se jutott eszembe a varázslástani alatt - elneveti magát, hát ez van. Alig ismer olyanokat akik felette jártak, nem hogy azokat, akik korábban végeztek, minthogy ő bekerült ide. Erről éppenséggel nem olvasott, így nem volt mit előkeresni az elméjének fotógalériájában.
- Na és neked mik a terveid a szünetre?  Na meg úgy, amúgy? - ha már megszólították, kivételesen nem lesz morgó medve és neki áll kedélyesen cseverészni. Ezt a kérdése is mutatja. Közben figyelmét elvonja Viktor úr lángoló talárja, amin muszáj nevetnie, eszébe nem jutna segíteni rajta, így még főleg nem, hogy elég távol vannak tőle.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 22. 09:24
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 19. 21:36 | Link

Amíg Ádámot lekötik frissen szerzett pikkelyei, én volnék a földi helytartója, így hát idejét látom a tábortűz meggyújtásának. Eddig minden rendben is volna, hiszen mi baj történhetne közben? Nem vagyok szokva a talárral sem ilyen közegben - terepre mindig mellőzöm, ha lehet -, a palásttal pedig még kevésbé, és elég egyetlen kósza fuvallat, na meg egy szikra, máris kigyullad. Először észre sem veszem, csak a fura füstszag csapja meg az orromat némi késéssel. Bele is szaglászok a levegőbe, hogy rájöjjek, honnan ered. Ahogy a vállam fölött félig hátrafordulok, máris erősödik, és közben egyre többen bámulnak. Ajajjajj, én égek.
Hogy az a megzápult... - kezdek bele a morgásba, miközben kibogarázsni próbálom a tűt az anyagból, amely összetartja, egyelőre nem sok sikerrel, de aztán menten észbe is kapok, hogy ennyi diák előtt talán mégsem kellene a szitok-szókincsemet bemutatni A-tól Z-ig.
Csak egy főnix volnék... - dünnyögöm inkább, némileg erőltetett vigyort varázsolva az arcomra, amely aztán csak felszabadultabb lesz, amint végre megadja magát ujjaim között a hosszú fémdarab. Felszusszanok, hogy akkor már ledobhatom ezt is - kár volt bajlódni a bűbájjal, hogy bele ne főjek, hiszen már úgyis mindegy -, és ráküldhetek egy aguamentit, de ekkor magától is elalszik a tűz. Fanni is rohan egy kancsó innivalóval, ami elől kénytelen vagyok elhajolni, mert bár az itóka a füvön végzi, a kancsó még felém repül, majd elzúg az orrom előtt, ahogy félrelépek. Fuh, hát nem ennek köszönhetem, hogy kialudtak a lángok, de akkor mégis minek? A válasz hamarosan meg is érkezik, méghozzá Ricsi hangján. A megégett palástot a vállamra dobom beleakasztva a mutatóujjamat, csak úgy lazán, a koponyát meg egyelőre nem véve le sétálok át a tömegen. Nem ezt terveztem attrakciónak, de most már ez is pipa, és hála az égnek, nem szívtam meg annyira, hogy a gyengélkedőn kössek ki netán.
– Mi mást csinálna egy főnix? - Válaszolok kérdéssel, félig már nevetve, miközben áthaladok az emberek között. Remélem, senkit nem traumatizált nagyon, hogy sikeresen felgyulladt a jelmezem.
– Örülök, hogy meggondoltad magad. Biztos eloltott volna valaki, mielőtt én leszek a díszkivilágítás, de mégsem szeretnék teában úszni, ha már választhatok - jegyzem meg, megállva Ricsi előtt, és végignézek rajta. A legkevésbé sem illik a környezetbe, de ez cseppet sem zavar. Gond egy szál se, csak fogom a fejemen lévő koponyát, ami még mindig egyben van csodával határos módon, leveszem, majd az ő fejére illesztem.
Nem is áll rosszul, bár van amúgy egy egész kupacnyi maszk még, ha érdekelne. Igaz, egyiken sincs ilyen szép szivárványos toll... meg oroszlán sincs, azt hiszem. Valamiért azt képzelem az igazinak, tudod, mint Herkules, a nemeai oroszlán bőrével a vállán... - állapítom meg kissé sajnálkozva, mintha ez aztán létfontosságú lenne. – Na de keressünk egy szabad padot. Erre az izgalomra kell egy kis tea. Ugye a nem hoztad magaddal amúgy egyik könyvedet sem?
Hozzászólásai ebben a témában
Berecz Eszter
INAKTÍV


Eszti // Hetti
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 55
Írta: 2017. március 20. 12:24 | Link

Eridonos buli
//  Rebi és Álmos
haj és arcom


Egyre több mozgó alak jelent meg a réten, ahogy a sötétség szépen lassan ránkborult. Mindenki keresi a társaságát, vidám ráeszmélő mosolyok jelennek meg arcokon, mikor egy-egy álarc mögött az emberek ismerőst vélnek felfedezni.
Míg a srác mesélt olaszországi útjáról a lángok villogó fényében tekintetem a mellettem álló lány arcára emelem. Húúúú! - Sápadt bőre és fekete sávban ülő sötét szemei egyszerre sokkoltak és nyűgöztek le. Szép munka! - gondoltam elismerően. Tökéletes választás.
Ámulatomból a felém lendülő kéz rázott ki.
 - Berecz Eszter! Abszolút újonc, és levitás. - egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem volna, ha egy háztárs lenne, de legalább szerzek ismerősöket a többi házból is. Miután Rebekával kezetráztunk, én is a srác felé nyújtottam mancsomat, feszülten figyelve. A bemutatkozósdi mindig is nagy izgatottsággal járt, egyszerre ügyelni a partner nevére és a sajátomat is helyesen mondani... Kihívás!
Közben Rebeka arcára az "olaszba utazós srác" is felfigyelt.
 - Elég vad! Tényleg magadnak csináltad? Nekem is meg kell tanulnom sminkelni!
Utolsó mondatom inkább csak magamnak címeztem, de mégis hangosan kimondtam.
 - Ne is mondjátok! Imádom ezeket a koponyákat erre - arra elszórva! Meg az embereket elnézve ezekben a jelmezekben, elég jó hangulatot áraszt az egész! - Tekintetem ismét végigjártattam a helyszínen, megcsodálva egy-egy különleges öltözéket. - Én körülbelül 10 perce jöttem le, csak szereztem inni.
Enyhén megemeltem kezem amiben tartottam a poharat. Továbbra is rejtély volt számomra mit tartalmaz, de hogy ne tűnjek amatőrnek egy aprót kortyoltam belőle.
 - ppff...pfff!!
Amit banánturmixnak hittem elsőre, most határozottan nem annak tűnt. Nyelvemet és szájpadlásomat, mintha apró hangyák csípkedték volna egyszerre, ezzel egyidejűleg viszont a legfinomabb madártej ízét éreztem a számban.
- Fúú vigyázzatok ezzel! Nem tagadom, nagyon finom de lemarja az egész számat.
Lemondtam hát róla, hogy megigyam, így leraktam a legközelebbi asztalra a poharat. Közben elértünk az álarcokhoz.
- De aranyos! Köszönöm, tetszik! De azt hiszem van egy jobb ötletem!
Időközben egy középkorú férfi lépett előre, kiderült ő a házvezetőhelyettes az Eridon házban. Milyen jóképűek itt a tanárok. Megnyitotta az estét és fellobantotta a tüzet a mögötte álló farakáson. A tűzből apró, szenes darabok pattantak ki. Vártam míg eléggé kihűlt egy darabka és arcomra, vaktában ügyetlen vonalakat festettem.
- Talán ez jobban illik a témához. - bizonytalan őzike szemekkel néztem feléjük.
A házvezetőhelyes félbeszakítása előtt már nem volt idő válaszolni Rebeka ajánlatára.
- Részemről leülhetünk, de akkor csináljunk jó puha ülőhelyet a porócokból! - elindultam a pokróc stóc felé, közben hátratekintve többiekre kérdeztem - Vártok még valakit? Mennyit vigyünk?
Utoljára módosította:Berecz Eszter, 2017. március 20. 12:25
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 20. 18:46 | Link

Chuck


*Nem tudom mi fog kisülni ebből az estéből, nem igazán voltam még Eridonos buliban, meg hát úgy egyáltalán semmilyenben sulin belül. Angliába el szoktam menni diszkóba, meg ugye volt már pár koncertem, de azok teljesen más jellegű bulik. Még az is lehet, hogy megunom és elmegyünk sétálni, egész jó idő van és hát a környezet nagyon szép errefelé.*
- Köszönöm, ez jól esett*Láthatólag bele is pirultam a bókba, le is nyomok gyorsan egy puszit az arcára cserébe. Nem igazán vagyok ehhez hozzászokva. Persze nem tartom magam csúnyának, sőt, de valahogy a fiúk társaságát eléggé kerültem mostanában.*
- Ezzel nem vagy egyedül*Mosolyra húzódik a szám. Nyilván nem arra gondoltam, hogy én is magammal akarok lenni, hanem hogy vele. Ketten, vagy akár többen is. Szívesen megismerném a barátait is akár, hiszen biztos ők is jó fejek.*
- Én is valami különlegeset kérek és lehetőleg édeset, de azért ne cukorbombát*Fejezem be Chuck mondatát. Na, most jól feladtam a leckét a pultosnak.*
- "Csak" három?*Ujjaimmal mutatom közben az idézőjeleket és el is vigyorodok közben. Hogy örülnék neki, ha nekem annyi lenne két hét alatt.*
- Leülünk?*Tekintetemmel egy közel padra mutatok, miután megkaptuk a frissítőket.*
- Ezer örömmel*Tényleg tetszik az ötlet, hogy "odaköltözzek" addig hozzá, persze pár napra szívesen mennék haza is és ezt tudatom is vele.*
- Persze pár napra hazaugranék, ha szeretnél jöhetsz velem*Nem terveztem sok időt otthon tölteni, tényleg csak 2-3 napot. Szeretnék minél több időz Bagolykőn tölteni amíg még lehet.*
Angyal
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék