Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=261844#post261844][b]Henrietta Regan - 2014.03.29. 18:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262110#post262110][b]Tenshi Dasha - 2014.03.29. 21:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262613#post262613][b]Elena Rose - 2014.03.30. 16:46[/b][/url]

(Bocsi a késért!)

A mai napon lezárul egy év és kezdetét veszi az új. De ebben a tanévben, már nem a cuki kislány Elenával fogunk találkozni. A szünet sok mindenre jó, nem csak új élmények és barátok szerzésére. Elena a szünidő nagy részét saját maga újraformálásával töltötte. Tanult új varázsigéket, ezen kívül még önvédelmet is. Napokon át mást sem csinált, csak edzett kitartóan. Aminek meg is lett az eredménye. Önbizalma szintén növekedett, így már nem fél kiállni idegen emberek elé sem. Külsején is fellelhetők változások. Hajkoronája meghosszabbodott. Szeméből lassacskán kezd eltűnni a gyermeki csillogás, helyét egy sötétebb, komorabb mélység veszi át. Stílusa nem az a bohókás, "rózsaszínben látom az egész világot" stílus, hanem egy felnőttesebb, komorabb divat képviselője lett. Annak ellenére, hogy még csak tizennégy éves. Ezért is döntött úgy, hogy a mai ünnepélyre felveszi térdig érő lila szaténruháját a hozzáillő magasított fekete cipőjével. És persze az elmaradhatatlan kis ékkövekkel kirakott, rózsát formázó nyakékét.
Most, hogy az öltözék megvan, már csak el kellene jutnia az évnyitóra. Így is tesz, lábait kapkodva indul el a Nagyterem felé. Nem meglepő, hogy a folyosókon már nem tartózkodik senki, hisz rég elkezdődött az ünnepség, mire a lány a bejárati ajtóhoz ér. Ahelyett, hogy szégyenteljesen, lapos kúszásban osonna be a terembe, inkább kihúzza magát és szép komótosan belépdel. Odabenn már nagyban folyik a "buli" így sietősen ülőhely után kutat a Piroskák asztalánál. Meg is pillantja régi jó barátját Eriket, aki nagy szemekkel kutakodik, keresve egy személyt. Elena nem tétovázik tovább, elindul felé, de mielőtt odaérne hozzá, egy lány az útjába vág és megszólítja a fiút.
Mind jól gondoljuk, mi jön ezután. Elena tétován pislog össze-vissza, hogy ugyan, most mi tévő legyen. Lényegében Erik volt az egyetlen ember, aki mosolyt tudott varázsolni a lány szájára. Aki mellett nem érezte a szülei halála okozta, mély lyukat a mellkasában. Erik jelentette számára azt az illetőt, akivel tűzön vízen át menne. És ez a személy, most egy másik lány oltalmában van. De Elena új ember lett, így nem szabad egy kudarc miatt összeomlania. Állja a sarat, még ha a földbe tiporják is. Egy pár perc kell ugyan, ameddig összeszedi magát, de miután ez megvan, fogja magát és a társasághoz tipeg.
- Szia, Erik! És neked is, hello! - mondja, bár az utolsó mondatot csak motyogva teszi hozzá.
 - Megbocsáss, vöröske, de gondolom ez a hely nekem van fenntartva. Úgyhogy talán jobban járnál, ha nem húznád ki nálam a gyufát... Lehetséges, hogy az imént elmondottak a féltékenység hangja voltak, de egyszerűen rájött ez az... érzés aminek nem tudott parancsolni. És talán, ha a lány tovább szívózik Elenával, akkor olyat fog tenni, amit valószínűleg megfog bánni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262618#post262618][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.30. 16:51[/b][/url]

Képtelen vagyok rendesen figyelni arra, amit csinálok, vagy arra, aki épp beszél hozzám. Gondolataim máshol járnak, tekintetem ködös, emlékekbe vesző, csak olyankor tisztul fel, ha erővel megállítom képzeletem folyását, és koncentrálok környezetemre, és a nőre, akit én magam szólítottam meg. Daphne nyugodt típusnak tűnik, ráadásul úgy tűnik, cseppet sem zavarja, hogy beszélgetőpartnere láthatóan lélekben egészen máshol jár.
Tisztában vagy vele, hogy udvariatlan, ahogy viselkedem vele, de jelenleg nem tudok tenni ellene. Belső vívódásomat nem vagyok képes félretenni, főleg úgy, hogy tudom, mi lenne a helyes, mi az, amit tennem kéne, és, amit tenni is akarok, de még nem tehetek félre megsértett büszkeségem, emiatt pedig azt hiszem, szégyellem magam. Hiába vagyok tisztában mindezzel, nem tudok mozdulni, még nem. De úgy látszik ő sem akarja megtenni az első lépést, talán már le is mondott rólam. Ebben a pillanatban még igazat is adnék neki. Mennem kéne, ha nem akarom végleg elveszíteni, de mégsem indulok.
- Oh, ezek szerint egy francia nemes hölggyel van dolgom? - Nagy nehezen a nőre fókuszálok, feldolgozom az információt és reagálok is rá. Gratulálok, csak így tovább, biztos, hogy nem tűnök teljesen idiótának, akinek a legegyszerűbb mondatok megemésztéséhez is két perc kell. Próbálok figyelni szavaira, amikből megtudom, hogy hamarosan talán a faluba is költözik, már amennyiben sikerül megfelelő lakást vagy éppen házat találnia.
- Valóban csendes - bólintok egyetértésem jeléül. - De azért most, hogy újra itt vannak a diákok, nem lesz olyan nyugodt, mint amilyen nyáron volt.
A bagett témához nem tudok hozzászólni, mert sosem volt szerencsém Franciaországban járni, illetve mégis, de csak átutazóban, meg egy barátom születésnapján, bagettet viszont még nem sikerült kóstolnom ott.
- Nem lehet egyszerű külföldön, ismeretlen környezetben boldogulni - jegyzem meg, bár némi tapasztalatom nekem is van e téren, elvégre a Roxfortban végeztem, és az első két év nem volt egyszerű. A nyelvet is tanultam még, a hely is szokatlan volt, de végül második otthonommá nőtte ki magát a szívemben Anglia, ezért is maradtam később ott, és ezért kezdtem el a karrieremet egy angol csapatban.
- Elemi mágiát - válaszolom, majd érdeklődve nézek a nőre. - Ismerős ennek a mágiaágnak a területén?
Húgára vonatkozó kérdésén elmerengek, de neve nem ismerős, arcot sem tudok társítani hozzá, biztos vagyok benne, hogy én nem tanítom. Sajnálkozva széttárom a kezeim, és megrázom a fejem:
- Nem tartozik a tanítványaim közé. Az én tárgyamat amúgy sem sokan tanulják, főleg a gyakorlatisokkal vagyok elfoglalva év közben - ismertetem a helyzetemet, ami nekem jelenleg nagyon is megfelel. Kevesebb tanulóval könnyebb beleszokni a tanításba, bár a lámpaláz sem túl ismert szó számomra, de azért nem is kell hozzá szótár, hogy tudjam, mit jelent.
Közben átveszem a poharat a nőtől, és nyomban bele is kortyolok a vízbe. Temi hátát figyelve megint elveszítem a beszélgetés fonalát, de a nő utolsó mondata megüti a fülem. Eddig nem gondoltam volna komolyan, hogy menyasszonyom féltékeny lenne, de Daphne szavai felidézik bennem veszekedésünket, és végül magamban igazat kell adnom a szőke hölgynek. Temi már akkor is azt mondta, hogy lenne rá oka, amikor nem is tettem semmi olyasmit, amit hűtlenségre utalhatott volna, így hát valószínűleg csevegésem Daphne-val nem eshet neki valami jól. Már ha érdeklem még egyáltalán.
Éppen szólnék a társaságomban lévő nőnek, hogy indulnom kell, amikor valaki szagos merényletet követ el az ünnepségen résztvevők ellen, nekem pedig tennem kell ez ellen. Amint újra tiszta a levegő, kinyitom a szemem és megpillantom Daphne rám emelt poharát. Mosolyogva bólintok felé, megköszönve elismerését, majd nyújtom felé a karomat, hogy a helyére kísérhessem a nőt.
- Köszönöm az elismerő szavait, de ez semmiség. Ha gondolja, a helyére kísérném, mert, ahogy látom az igazgató úr folytatná a beszédét. - Megvárom, míg a nő dönt, hogy elfogadja-e a karomat, vagy inkább csak mellettem sétál, aztán elindulok a vendégeknek fenntartott asztal felé, persze csak abban az esetben, ha Daphne is arrafelé veszi az irányt. - Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, ezért is tanítok az iskolában. Úgy éreztem, hogy kötelességem segíteni, ha már egyszer ilyen adományban részesülhetek.
Talán öntelten hangzik, de valóban ez volt az okom arra, hogy ahelyett, hogy visszamentem volna kviddicsezni, inkább tanárnak álltam.
- Most azonban, elnézését kell kérnem, mert beszélnem kell valakivel - hajlok meg előtte finoman, majd elindulok megkeresni Temit. Pár lépés után azonban visszafordulok, és komoly tekintettel a nő szemébe nézek. - Köszönöm.
Nem zavar, hogy esetleg fogalma sincs róla, hogy mit köszöngetek, elég, ha én vagyok tisztában azzal, hogy segített felnyitni a szemem. Egyáltalán nem számít a büszkeségem, vagy a féltékenységem, semmi nem lehet ok arra, hogy bántsam Temit. Én rontottam el, nekem is kell helyrehoznom, épp ezért nem viselkedhetek úgy, mint egy hisztis gyerek.
Akkor érek a tanári asztalhoz, amikor menyasszonyom a másik oldalon összeesik. Szívem megáll egy pillanatra, de kviddicsmeccseken edzett reflexeimnek és megszerzett lélekjelenlétemnek köszönhetően, testem nem fagy le, és mire tudatosulna bennem, már Temi mellett vagyok. Eszembe sem jut, hogy hordágyat varázsoljak kedvesemnek, egyből karjaimba kapom, majd körülnézek a teremben, de sehol nem látom a gyógyítót. Lenézek a mellkasomhoz szorított sápadt nőre, és ekkor tűnik fel, hogy a korábban még viselt eljegyzési gyűrűje nincs az ujján.
Kétségbeesetten nézek körbe újra, mintha megpillanthatnám az aprócska ékszert a tömegben. Erre persze esélyem sincs, de azért még reménykedem, hogy, ha nekem nem is, de valakinek talán feltűnt a köves gyűrű.
- Elnézést, valaki nem talált a földön véletlenül egy lilás színű kövekkel díszített gyűrűt? - emelt hangon beszélek, talán épp az igazgató beszéde közben, de cseppet sem érdekel. Az a fontos, hogy megtaláljam azt a tárgyat, ami életben tartja azt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262644#post262644][b]Katie Runa Blackwood - 2014.03.30. 17:46[/b][/url]

Ráérősen lóbálja az asztal alatt kicsire szabott lábait, mialatt a narancslé egyenletesen párolog el belé. Van alkalma alaposan körülnézni a teremben: egyesek csoportokba tömörültek, mások egyedül állnak a fal mellett. Utóbbiakra épp csak egy futó pillantást vet, mert amúgy sem lesz ma nagy dolga egyikkel sem. Lényegében senkivel nem tervez interakcionálni, de általában, ha ő nem megy a „baj” (értsd jelen esetben az embereket ez alatt) elé, majd jön az hozzá kopogni magától.
Ideje volna azért a cipőit visszatornáznia a helyükre, éppen ezért végez egy merülő mozdulatot az asztal alá: egyik fele fent, másik felét keresi, Axel hangja elmegy mellette... Óóó, Axel, a drága. KOPP! Ez a fejed volt, kislány, az AÚ pedig a köszönetnyilvánításod a fa felé a simogatásért. Másik fél pár cipő is a helyére kerül, kibújik hát az asztal alól és Axel...ék felé fordul.
- Harriet! – hápogva mered kedves barátnőjére, de az öröm szikrája nem hiányzik a szeméből. Lendületből feláll és karjaiba zárja a szőke svédséget, még két puszit is nyom az arcára, annyira megörül a hirtelen felbukkanásának.
- Hát te? Semmit sem mondtatok, hogy átjössz Bagolykőre... – nevetve öleli még mindig a lányt, Axelre meg kissé kérdőn néz szemsarokból, hogy ő tudott erről és elhallgatta, vagy neki is légből jött az egész? Végül is mindegy, a lényeg, hogy az egész Sjölander família itt van végre. Még jó pár percig vidáman cseverészik két kedves barátjával, aztán –ha nem is könnyes búcsúval, de – elköszön tőlük, míg az ünnepségnek vége nem lesz. Az igazgató úr beszédét is illedelmesen megtapsolja a többiekkel együtt (magában boldogan ujjong háza győzelmén, de kifele mégsem volna ildomos hangosan mulatni) és a következő másodpercben sikeresen eláll a lélegzete: a hang, a mozdulat, minden nagyon élénk emlékeket ébreszt fel benne. Helyből ugrik egy kicsit, de hála Greg fogásának, a plafonra még nem fog felragadni a húsz körmével, mint holmi jólnevelt macskák.
- Úristen, rám hozod a frászt! – vált át némileg visszafogottabb hangnembe, mert ez előtt egy tizedmásodperccel még jó hangosan akart rászólni az orv támadóra. Közben az arca felvette a szokásos paradicsom színét és sűrűn kezd pislogni Greg kezére is a derekán.
- A kezed...- csak ennyit bír kibökni, mert egyrészt nem találja a szavakat, másrészt a teremben valaki felrobbant egy adag bűzös ajándékot. Reflexből az orra elé kapja a kezét, mielőtt még vissza akarna jönni az előbb elnyammogott szendvics, de szerencsére perceken belül javuló tendenciát mutat a légminőség: valaki „tisztogatni” kezdett és tippje is lenne, kicsoda. A lényeg az, hogy a terem újból élhetővé vált, de Greg keze még mindig a derekán van és a szája túl közel az ő füléhez.
- Élvezed, ugye? – tekint rá némileg vádlóan a pirulása alatt. Annyira érzi, hogy Greg élvezi, ha piszkálhatja, de azzal is tisztában van, hogy ez csak húzás; még nem súrolja a gonoszság határát, tehát nincs komoly oka menekülnie előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262677#post262677][b]Vécsey András - 2014.03.30. 19:07[/b][/url]

A gerillaakció rövid időn belül véget ér a teremben, vélhetően egy elemi mágus segítsége miatt, de nem bírja ki megjegyzés és halvány mosoly nélkül. Talán jobb is ez, mint a Roxfort, itt sokkal több csíny történik, mint anno náluk. Az is lehet, hogy inkább tanult és elkerülte az embereket, ezért nem figyelt fel annyi mindenre annak idején, de végül is mindegy már. Itt minden más, és kezdi megkedvelni a helyet, még akkor is, ha már volt rosszban is része jócskán. De éljene a lazaság, nem erre kell figyelni.
- Igazad lehet. Nekem még tetszik is néha, de ez maradjon a mi titkunk – kacsint a nőre, majd folytatják az útjukat. Artemisia javaslatára végül elindulnak a tanári asztal felé és helyet is foglalnak. Közben a professzor elfelejti a gyűrűt, a kérdésekre próbál koncentrálni, ha már ilyen örömteli a találkozás.
- Gratulálok nektek. Firinne kisasszony igen kedves teremtésnek tűnik, habár fiatal, biztos vagyok benne, hogy tehetséges. Ezt bizonyítja a házkupa elnyerése is, azzal, hogy a tavalyi kiélezett helyzetből és vereségből fel tudtak állni. De biztosan benne van a te kezed is – bókol a nőnek, mert valahogy inkább Rubyából nézi ki, mint a kislányos arcú Doléance-ból. Nem tudja, hogy téved-e, hiszen sokszor a látszat csal, mégsem tud teljesen elfogultság nélkül nyilatkozni, főleg úgy, hogy Doléance-t egyáltalán nem ismeri, Artyt pedig talán a legjobban a tanári karból.
- Sajnos az én tartárgyam nem igazán népszerű szorgalmi írás tekintetében, és általában levitásoktól kapok beküldött feladatokat. De valóban sokan jól teljesítettek a vizsgákon, bár megjegyzem, hogy Blackwood kisasszony üres vizsgalapja kissé elszomorított. De hát ez van, nem a mi feladatunk ítélkezni, csak megkedveltem a szerenádja után, nagyon lelkes levitás – emlékszik vissza az estre, amikor tévedésből őt lepték meg a levitások egy rövid szerenáddal. Még le is pontozta őket Vécsey, pedig nem szokása kedvezni a diákoknak, de megérdemelt volt az a két pontocska. Miután leülnek Artemisia kissé furán kezd viselkedni, de nem annyira feltűnően. ~ Talán ő is kap egy díjat, és izgul. ~ Gondolja, hiszen tudja, hogy nagyon kemény asszony a professzornő, és nem igazán mutatja ki az érzéseit. De aztán az egyik pillanatról a másikra eldől a nő, ő pedig felpattan, és éppen elkapja a fejét, nehogy az a földre pattanjon. ~ Talán más is volt abban a bűzbombában? ~ Gondolkodik. majd felkiált.
- Tsosie! Kérem, jöjjön ide! Adjanak egy kis helyet a kollégák! – nézi a fehéredő nőt, nem tudja, hogy mekkora lehet a baj, de a szemével Merkovszkyt is keresi, hátha itt van, mégiscsak neki a legfontosabb a teremben. Nem látta az indiánt, de nagyon reméli, hogy itt van, de főleg azt, hogy Rubya professzornak semmi baja. Mire újból felpillant az elemi mágia professzora már ott is van a jegyese mellett és egy gyűrűről érdeklődik. Hirtelen ő is körbenéz, hátha megtalálta valaki a gyűrűt, ami nem érti, hogy hogyan lehet most fontos, aztán észbe kap. ~ A pulzáló gyűrű, nálam van! ~ Ocsúd fel egy pillant múlva, majd előveszi a zsebéből és Merkovszky kolléga felé nyújtja.
- Itt van, nemrég találtam, de mire is jó ez? Láttam, hogy nem egy normális gyűrű, segíthet rajta? – érdeklődik, miközben nézi, hogy a kolléga mit csinál majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262679#post262679][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.03.30. 19:11[/b][/url]

Lin

Nincs értelme összeismertetni Aileent és Davidet, egyrészt mert valahogy nem örülne neki, ha a srác rámozdulna egy hirtelen jött indíttatás miatt az Ő partnerére, másrészt Aileen és David... két totálisan elütő jelenség, minek hát keresztezni őket? Ezt így nagyon okos fejbólogatással jóvá hagyja magában és inkább ki is törli az agyából, hogy látta Davidet, annál több hely marad Aileennek.
- Gondolod, hogy Barbie elnézi nekem, ha egy ennyire csinos nővel lépek le innen? – Érződik a kötekedős hangnem, csak a rosszindulat hiányában ez éppenhogy kedvesnek hathat, nem sértőnek. Tekintetét még mindig Linen legelteti és láthatóan nem sok késztetést érez, hogy ezen változtasson. A szőke fürtjei, a ruhája alatt megvillanó vonalai- mindent alaposan lefényképez lelki szemeivel és elraktározza elméje egy rejtettebb zugába. Eddig is érzékelte már, hogy Aileen vonzó, de most teljesen meg is győződött róla. Felrémlik benne, milyen előszeretettel gúnyolta körbe a sok rózsaszín holmijáért. Lehet, ha ma este is azt húzott volna magára társnője, kivételesen megjegyzés nélkül eltűri, de ezt már nem fogják megtudni.
Nagy gálánsan karját nyújtja felé, amit el is fogadnak, ezután közelebb sétálnak az egész iskolás gyülekezethez. A szokásos speech nem nagy durranás, elintézhető egy vállvonással is, az már kevésbé, hogy bámulnak rájuk. Ide kell egy-két gyilkos pillantás megspékelve az undok mosolyával: a gyengébb idegzetűek hamar meggyőződnek, hogy Saint-Venant közelébe ma sem jó menni. Apró bólintással adózik Lin javaslatának a beszéd megkezdése előtt, de különösebben nem megy bele, miért nincs kedve a lánynak a további partyzáshoz. Annál jobb, nem kell győzködje, hogy menjenek már. A végére mintha egész jókedve kerekedne levitás kisangyalunknak, még viccel is egyet, de ezzel ötletet is ad a rellonos rosszfiúnak: látványos lenne, ha vállra kapná Aileent és kihurcolná a nagyteremből, főleg, hogy valaki az imént bebüdösített (csodás húzás volt, a halk röhögése hirdeti is a véleményét). No rendben, Aileen tervez, Mihael végez alapon mire Aileen végigmondja, hogy inkább mégsem kíváncsi a műsorra, jobbjával elkapja a lány térdeit és lendületesen a vállára veti az egész pártíz kilós kisasszonyt. Az már másodlagosnak számít, hogy a szoknyarész szabadon lebeghet részleges belátásokat biztosítva a közönségnek.
- Milyen az éghajlat mögöttünk, drága? Remélem, kapaszkodsz rendesen. Fojtogatni nem ér, mert lelöklek a padlóra. Ezennel lelépünk. – Szavaihoz hűen megindul kicsinosított terhével együtt a nagyterem ajtaja felé, és míg az egyes bámészkodók napirendre térnek a nem mindennapi szöktetés felett, ő szépen kislisszol Linnel együtt az egész báli agybajról. Ideje az országból is meglépniük pár napra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262714#post262714][b]Harriet Annika Sjölander - 2014.03.30. 19:59[/b][/url]

Megjöttem, azt hiszem. Egy hatalmas épület előtt állva azt hiszem rendbe kell tennem néhány gondolatot a fejemben azt tekintve, hogy hol is vagyok, na meg, hogy hogy kerültem is. Nehezen sikerült csak meggyőzni a szüleinket, hogy ott hagyhassam Franciaországot a leányiskolával együtt, na meg azzal az idétlen egyenruhával. És most, nicsak, már Magyarországon vagyok egy kevésbé irritáló egyenruhában, meg dísztalárban, a suli kapuban, ahol már vár rám a bátyám.
- Igen, meglepődtek, bár bevallom engem feldob az újdonság varázsa. Na de Axi, neked mióta szokásod ennyit beszélni? - nevetek fel hangosan, és igazán felszabadultan. Hiányzott a bátyám, állíthatom. Hiszen kiskorunkban is össze voltunk nőve, nem hogy még most, nagyobbként a csínyeket is belevéve. - Runa? Ó, már várom, hogy lássam. - mosolyogtam még mindig, és figyeltem magam körül az embereket. Van aki furán figyelt minket, tekintve, hogy svédül beszéltünk, hiszen nekem nem éppen megy még olyan jól a magyar. Ráadásul amíg ideérünk nem egy ember köszönt a bátyámnak, és bár szóvá nem tettem, jó volt látni, hogy ilyen sok ismerőse van itt, és ennyire szeretik nagyrészt. Na persze nem mondom, hogy nem volt ott 1-2 utálkozó pillantás is, kíváncsi vagyok mit csinálhatott a kis bolond gyerek, de nem lepődök meg ezen sem, mint ahogy sose tettem. Mikor beérünk a terembe nagy zsibongás hangzik fel, mi pedig egy sok kék címeres ruhás ember közé keveredünk. Ott Axel talál rá Runára, aki nem meglepő módon örül nekem, hiszen nem tudta, hogy jövök. Viszonozom az ölelést, meg a puszit, majd megerőltetve magam megszólalok magyarul.
- Hát, én jöttem ide Axel után. Hiányzott mindenki. - mosolyodom el, majd Axel felé fordulok, és a nyakamat nyújtogatva próbálom kitalálni, melyik az az asztal, ahol a zöld címeres emberek leledzenek. Runa közben elköszön tőlünk, és tovább áll, így én is, mikor végre kiszúrom, hova is kell mennünk, megragadom bátyám csuklóját, és magammal vonszolva a tömegbe a kinézett asztalhoz lépek. - Üljük végig ezt az évnyitót, aztán menjünk. - jegyzem meg Axelnak kicsit komorabban, habár még mindig boldog vagyok, nem szeretem a beszédeket, és más egyebeket sem. Szóval csak reménykedem abban, hogy hamar vége lesz az egésznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262736#post262736][b]Rentai Bálint - 2014.03.30. 20:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262782#post262782][b]Aileen Aurora - 2014.03.30. 21:08[/b][/url]

Mihael nemcsak, hogy jóképűbbnek tűnik, mint egyébként, de társaságnak is sokkal kellemesebb, mint korábban bármikor. Bár most is kötekedik, de nem sértően, nem érzem benne a bántó szándékot, de sajnos úgy tűnik, hogy a barbiezásról nem most fog leszokni.
- Nem tudom, hogy kiről beszélsz, de, ha nem jött el, akkor bizonyára nem igazán érdekli, hogy kivel mit csinálsz. - Ez eléggé durván hangzott, de hát már nem szívhatom vissza. Sajnos mostanában már nem érzem természetesnek a kedvességet, és gyakran túllövök a célon. Azért megpróbálom kijavítani a hibámat. - Úgy látszik, hogy mára be kell érned velem. - Szavaimat egy mosollyal toldom meg, és egy enyhén kihívó nézéssel, majd belekarolok, ha már egyszer felajánlotta.
Ahogy közelebb kerülök hozzá, megérzem az illatát is, amely nem hivalkodóan, de körüllengi a testét. Kellemesnek találom, ezért lassabban és mélyebben veszek levegőt, hogy tovább érezhessem, átjárja a tüdőmet. Amikor megfogja a kezemet és én rákulcsolom ujjaimat, kezdek biztos lenni benne, hogy jó estém lesz.
Közelsége kezd elbódítani, de ez nem zavar, sőt hetek óta a legjobb pillanataim egyike. Nem aggódom semmi miatt, hiszen Mihael itt van mellettem. Egy halk hang még valahol az agyam egy hátsó zugában óvatosságra int, sőt, mintha olyasmit fecsegne, hogy nem szabadna jobban belezúgnom a srácba, mert nem lesz jó vége, de képzeletben lecsapom azt a suttogó alakot. Nem szabad? Kit érdekel? Veszélyes? Annál jobb. Legalább ez a napom nem fullad olyan unalomba, mint az egész szünetem. Szinte semmit nem csinálhattam az állapotom miatt. Komolyan, mintha terhes lennék. Meg fogok halni, épp ezért kell kiélveznem ezt a maradék pár évet. Ezt döntöttem el a nyáron, és ehhez fogom tartani magam ebben az új évben.
Mihaelnek sikerül megnevettetnie, bár jobban belegondolva annak eshetőségébe, hogy a vállán cipel ki, nem lenne mulatságos. Ezt éppen meg is jegyzem neki, amikor ő úgy dönt, hogy ez cseppet sem érdekli.
Kisebb sikkantással veszem tudomásul, hogy világom teljes mértékben felfordult, és amúgy sem nagyon látok mást a srác hátán kívül.
- Nem az a fontos, hogy most milyen, hanem, hogy milyen lesz, ha egyszer leraksz - fenyegetem meg burkoltan, de eléggé ingerülten. Az még hagyján, hogy cikis a helyzet, nem igazán izgat mások véleménye, de ilyen rövid szoknyában ez a mutatvány több lesz, mint kínos. - Fojtogatni?! - röhögök fel. - Minek nézel, kígyónak? - Ebben a testhelyzetben örülök, ha nem esek le, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a nyakát nem érem el. Lehet, hogy megfojtom majd a fickót, de majd csak akkor állok neki próbálkozni, ha szilárd talaj lesz a lábam alatt. Mivel nem látok esélyt a szabadulásra, beletörődöm, hogy muszáj lesz kibírnom, később majd megtorlom valamivel.
- Legalább arra figyelhetnél, hogy minimálisra szorítsd azoknak az embereknek a számát, akik később elmondhatják, hogy milyen színű alsónemű volt rajtam az évnyitón - sziszegem oda neki, tervem szerint úgy, hogy a srácon kívül más ne, de ő biztosan meghallja. Persze aztán rájövök, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet ezt mondani neki, mert ez már majdnem felhívás tapizásra, de végül csak sóhajtok egyet, miközben Mihael a vállán velem elhagyja a termet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262791#post262791][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.03.30. 21:20[/b][/url]

Harriet, egyetlen drága kishúgom.

A mai nap nem is annyira az évnyitóról szól, hanem inkább Harrietről, akivel végre valahára megérték, hogy egy épületben és egy házban tanuljanak, sőt, még egy évfolyamban is, bár nem biztos, hogy ennek hosszútávon minden percben örülni fog, de most épp a fene bánja. A kapuban összeszedte a húgát, aztán irány a nagyterem, jó lesz megmutatni Runának is, hogy ki van itt, mielőtt sápítozni fog, hogy bujkálnának előle, holott nem is, csak valahogy a ma estét talán mégis inkább jobb lenne a tömegtől távol tölteni, nem itt, főleg, hogy Elliot se tette tiszteletét.
- Öh, nem tudom. Egy ideje, de ha zavar szólj, és befogom. - közli a lánnyal, majd bólogat a kérdésre válaszul és beérve már keresi is a teremben a kékek asztalát, a kékek asztalánál pedig Runát, futólag beszélnek pár szót, aztán jó lenne a saját asztalukat is megkeresni, noha útközben támad neki jobb ötlete is. Megrázza a fejét a javaslatra és irányt váltva mégsem a zöldek asztalához megy, hanem inkább az ajtó felé.
- Tudom, tudom, prefi vagyok és nem szép dolog, de nincs kedvem a szokásos unalmas éveleji szöveghez. Lépjünk le, megmutatom inkább neked a Rellont, meg hogy hol találsz meg úgy egyébként, és ha akarod, néhány érdekes helyet is. Ó, és ha éhes lennél, lemehetünk a konyhába is. Úgy örülök, hogy itt vagy, húgi. - tényleg nagyon örül neki, és még az ajándékát sem adta oda, ami azt illeti, de majd ha elérték a Mennydörgőket, akkor sort kerít arra is, hiszen direkt ott hagyta a szekrényén, hogy véletlenül itt el ne veszítse. Vár azért még bármiféle választ, egy bólogatást, vagy egy igent, mert sejti, hogy Harrietnek sem lesz nagyon ellenére az ötlet - ha csak gyökeresen meg nem változott a francia iskolában az elmúlt években ilyen téren - és ha megkapta azt a választ, akkor már húzza is a lányt derékon ragadva egyenesen az ajtóhoz, ki a folyosóra, aztán mehetnek is le a pincébe, vagy amerre a húga óhajtja, ma legyen jó napja, kívánhat legalább hármat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262857#post262857][b]Varjassy Márk - 2014.03.30. 22:21[/b][/url]

    Túltéve magát a kajalopáson, nagy büszkeséggel hallgatta az igazgatói beszédet. Őszintén érdekelte minden elhangzott szó, szükségtelen volt rájátszani, a többieket kizárta maga körül. A többi házat dicsérendő tapsot kellett imitálni csöppet, de ette fene, így, hogy ők nyertek igazán belefért.
    Mindezt aztán gyorsan elhomályosította az evés folytatásának lehetősége valami édesség gyanánt. A lányoknak egyszerre támadhatott pisilhetnékük, nem is figyelt arra, melyikük merre megy, külön egymástól. Egyedül is tudott bánni a késsel és villával, s jöhetett volna az első falat, ha azok az illatok nem akadnak meg a torkán, orrán. Hiába félreszállt cigifüsttől edződtek szemei, azonnal könnyek lepték el. Reflexből pálcája után nyúlt, teljesen értelmetlenül. Úgy érezte fejébe is betódult a kellemetlen szag s a hangorkán, hogy a terem nagy része keresi a kiutat, s minden értelmes gondolatot elsorvasztott, kész csoda, hogy egyáltalán a talájra zsebét megtalálta a nagy köhögések között. Valamelyik tanár gyorsan kapcsolhatott, mert amilyen gyorsan jött, úgy eltűnt a bűz. Csak rossz szájíz maradt után, amiért étvágya elillant a szaggal együtt.
Ezek után előkerült a lányok is, Dóri másodmagával együtt, aki oh, vörös. Nekik, magát is beleértve milyen jól is áll a kék! A normálishoz képest vékonyabb hangon préselt ki egy sziát magából, talán az arca is átváltott picit erre az árnyalatra ahogy rápillantott. Normális válasz helyett csak egy ühümmel tudta kiegészíteni mondandóját, bőséges ez így is. Semmiből jött zavarából Hannus mentette ki, jelenlétével pedig minden visszatért a maga egyensúlyába a fiúnál.
Örömmel vette el a neki szánt poharat, s elsőre kiitta ami benne volt. Koppant a pohár az asztalon, ugyanakkor, amikor a bagoly meghozta a levelet. Kíváncsian pillantott oda, s a vörös, na már megint ez a kényes szín azonnal elárulta, hogy sok jót nem ígér a tartalma. Fülsértő agymosás következett, nem olyan higgadt hangnemben, mint Márk szokása, hanem valamivel szigorúbban. Viszont még őt is megemlítették a levélben, elkényeztetettnek érezte magát egy pillanatra, hogy ennyire megbíznak benne. Persze azért ez mégis csak egy rivalló volt, s valamelyest illik komolyan venni.
- Ej, s még hogy a cigi egészségkárosító? Előbb majd' megfulladunk, most meg zúg a fülem.  Mindkét kezével odanyúlt hozzájuk, megnyomkodva őket, megfelelően működnek e még. A kérdésre is rögtön válaszolt, imitálva azt a kimért hangszínt, ami Hunor bá't jellemezte.
- Persze Hanka, illik mindenről tudnia - Jaj csak ne nézne rá így a lány, se ideje, se elképzelésnek nem volt helye, mit fog ezután kapni, mert improvizálnia kellett! - Írtam neki, hogy beszélnie kéne veled. De azt nem gondoltam volna, hogy rögtön válaszolni fog, s igazából ez nem is tőle van, hanem én írtam.
Hannusnak nem erőssége a logika, legalábbis a pozitív, annak belátásra nemigen sikerült bírnia múltkor, ennek ellenére a bálba eljött vele. Ezt lerombolandó, hátha negatív irányba sikerülni fog, s ehhez az is szükséges, hogy a másik két háztársa előtt is elássa magát jó mélyre. Remélhetőleg asszisztálnak ehhez.
- Viccnek szántam - fejvakarással kezdett a hazugságba -, csak a hülye ismerősöm hamarább küldte el, nem ide szántam, bár, így is nagyot durrant. - Magyarázza leginkább Dórinak és Médeának, elég hangosan, hogy a közvetlen közelükben ülők is meghallják, had terjedjen tovább mások között is az ”őszintesége”.
    S hogy a hangot honnan kölcsönözte? Nos arra is felsejlett egy ötlet, talán nem boncolgatják agyon, hogyan is hamisított egy rivallót. Ebben bízva gy mosolyt küldött mindhármuk felé, s valami újabb ital után kapott, hogy néhány pillanat erejéig elbújhasson a pohár mögé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262871#post262871][b]Végardó Erik - 2014.03.30. 22:36[/b][/url]

Erik épp a másik irányba kémlel, de már egy kóválygó eridonos sincs, és Elena sem ül az asztal azon szakaszán, amit belát. Kihajol, hátha a lány rég leült valahová az ő sorában, és pont kitakarják őt a többiek. A vizslatásból felriasztja egy hang a közelből. Megfordul, fölötte egy nagyon vörös hajú lány áll, és a mellette üresen fekvő párnára mutat. Erik fejében gyorsan megszületik az egyenlet megoldása: Már szinte mindenki elhelyezkedett, az ünnepség máris kezdődik, Elena pedig sehol. Udvariatlanság lenne elutasítani ezt a lányt is, biztos az asztalszomszédai is gorombának néznék, ha a végén mégsem ül majd senki az állítólagosan foglalt helyen.
- Hát...persze - mondja a lánynak egy kicsit túl komorra sikeredett ábrázattal. Hol lehet Elena? De Henrietta leül és bemutatkozik, így sikeresen eltereli a fiú figyelmét a bújáról.
- Én pedig Erik - mutatkozik be ő is egy halvány mosollyal, majd tapasztalatból tudván, hogy a főnixek nem tartják tolakodónak és nem nézik butának sem az efféle kérdéseket, bátran felteszi a fejében motoszkálót:
- Ez egy magyar név? - érdeklődik.
A válasz után azonnal meghallja az ismerős hangot, akinek gazdáját eddig kereste. Felélénkülve felnéz kedves háztársára, és először is jól megilletődik az átalakuláson, amin a lány a nyári szünet alatt átment. Mielőtt bármit is mondhatna, Elena éles hangnembe vált át, amivel a következő meglepetést okozza Eriknek. Soha nem gondolta volna, hogy barátosnéje ilyen hangot is meg tud ütni. A mondanivaló tartalma sem tetszik neki. Hogy elsimítsa a nézeteltérést, hirtelen ötletétől vezérelve cselekszik. Fenekével arrébb tolja Henriettát, közben bocsánatkérést motyog, és olyasfélét, hogy ha lehet, megkérhetné a mellette ülőket, szorítsanak egy kis helyet. Miután ilyetén módon elegendő ülést szabadított fel a padon, és a feneke alól a párnát is odacsúsztatta, hellyel kínálja a lányt. Férfiakra nem jellemző szemfülességgel jött rá ugyanis, hogy jobb lesz, ha a két hölgyemény közé ül a további civakodás elkerülése érdekében.
Az Elena sugárzó kedvességének eltűnése felett érzett csalódottság egyelőre nem hatol mélyre, barátságosan mosolyog a lányra, aztán Henrietta felé fordul, majd maga elé mered az asztalra, mivel fogalma sincs, mivel indítsa be a félresiklott beszélgetést.
Egyelőre nem kell ezen rágódnia, mert az igazgató úr a pódiumra lép, és megkezdi beszédét, amit csöndben illik végighallgatni. Az Eridon pontjainak kihirdetésekor őelőtte is megjelenik egy csomagocska ajándékokkal, amiért hálásan néz Wickler professzorra. Nem érdemelte meg az ajándékot, mivel a tavalyi év végén jött csak az iskolába, és egyetlen ponttal sem járult hozzá az eredményükhöz. De majd idén...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262892#post262892][b]Gregor H. Polter - 2014.03.30. 23:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262894#post262894][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.30. 23:35[/b][/url]

Szívem a pillanatnyi kihagyás után kétszer olyan gyorsan kezd dobogni, mint előtte. Ha tehetném, ezt a lüktetést átadnám kedvesemnek, hogy pótoljam az ő egyre lanyhuló szívveréseit, de erre nincs lehetőségem. Viszont a hiányzó gyűrű megoldhatja a problémát, akár a kettőnkét is. Nem akarok azon agyalni, hogyan is kerülhetett le az ujjáról, most cseppet sem számít, a lényeg az, hogy meglegyen.
Bár a gyógyítót továbbra sem látom, lehet, hogy el sem jött az ünnepségre, kérdésemre egészen közelről jön válasz. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém lehet. Bólintva a kollégának elveszem tőle a gyűrűt, majd felhúzom kedvesem bal kezének mutatóujjára. Ha szabad akaratából vette le, ezzel eldobva magától engem is, elég nagy tapintatlanság lenne tőlem, ha visszahúznám arra helyre, amelyen többé nem akarja látni.
Aggódva figyelem a nőt továbbra is, de közben érzem a megkönnyebbülést is, most már minden rendben lesz. Mivel szívem már nem akar kiugrani a helyéről, és kedvesem arcába is kezd visszatérni a szín, bár nem olyan gyorsan és annyira, mint szeretném, arra is van időm, hogy válaszoljak a kolléga korábbi kérdésére.
- A gyűrű nem fontos, valójában a kövek azok, amik segíthetnek. - Nem tudom, hogy Vécsey mennyit tud Temi betegségéről, és nem én akarom kifecsegni, ha netán még nem beszélt neki róla, de azért némi felvilágosítást is szeretnék adni a férfinak, aki láthatóan aggódik szerelmemért. - A kövek egyfajta elemként, illetve vezérlőként működnek, és fontos lenne, hogy mindig magánál tartsa őket, nem is értem, hogy miért...
A mondat végére hangom elhalkul, mert hiszen pontosan tudom, hogy miért hagyta el, ha azt önszántából tette, és másra nem nagyon tudok gondolni. Egyszerűen úgy döntött, hogy nincs rám, és így a gyűrűre sem szüksége többé. De ez hatalmas felelőtlenség volt! Lehet, hogy utál engem, de ez még nem ok arra, hogy ilyen egyszerűen eldobja az életét, vagy, hogy veszélybe sodorja magát.
Kezeimben tartva a nőt, nézem az arcát és várom, hogy történjen valami. Hamarosan ki kéne vinnünk őt a teremből, de előtte még szeretném, ha felnézne, vagy csak megmozdulna, hogy tudjam, már nem olyan nagy a baj.
Ebben a pillanatban el sem tudom képzelni, hogy miért is érdekelt engem annyira egy levél egy régi szerelemtől, amikor tudnom, éreznem kellett volna, hogy ő az enyém, és én az övé. Azért ő az első és terveim szerint az egyetlen nő, akinek megkértem a kezét, mert hiszek benne, és vele akarom leélni azt az időt, ami még hátravan az életemből, legyen az húsz év vagy éppen a következő két perc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262964#post262964][b]Artemisia Rubya - 2014.03.31. 12:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262969#post262969][b]Vécsey András - 2014.03.31. 12:26[/b][/url]

Szerencsére van, akinél ott van a bizonyos gyűrű, és ez történetesen ő maga. Merkovszky úr elveszi tőle a gyűrűt és ráhúzza a menyasszonya mutatóujjára. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét ezen, de nem ér rá ilyen kis dolgokkal foglalkozni, hiszen a másik férfin látszik, hogy túlságosan aggódik, ami még őt is magával ragadja, még ha az ő arcán nem is annyira ütközik ez ki. Teret enged a férfinak és kedvesének, miközben hallja a magyarázatot. Nagyvonalúan szemet huny az első megjegyzésen, ő sem úgy gondolta, hogy maga a karikarész a furcsa, hanem a gyűrű egésze, de az elemi mágia professzora bővebb magyarázattal is szolgál. Majd a mondat végét elharapja, amit nem lehet nem észrevenni. Ez sem az ő dolga, hogy kérdezősködjön, inkább vár, hogy történik-e pozitív változás, és néha megnézi, hogy az indián gyógyító itt van-e már, egyáltalán szóltak-e neki.
Mielőtt nagyon belemenne ő is, hogy mit szabályoznak a kövek, kínosan lassú pillanatokkal később megmozdul a professzornő, Vécsey egy halvány mosolyt ereszt meg felé, amikor kinyílnak a szemei Artemisiának.
- Ha lehet, igyon valamit Arty – szól magához képest kedvesebben a nőhöz és segít neki felkelnie, de nem áll az útjába a másik férfinak, ha egyedül szeretné felültetni a menyasszonyát. Rubya professzor közli, hogy jól vagy, bár ez nem annyira látszik rajta. Az viszont igaz, hogy a határozottsága visszatért és ezt jó jel Vécseynek.
- Ha bármiben tudok még segíteni, szóljanak nyugodtan. Most nem szeretnék zavarni. Vigyázzon magára Arty – köszön el, és biccent a férfinak is, majd átadja a helyét és egy székkel arrébb foglal helyet. Közben felidézi, hogy mit csinált a kő, kezd összeállni a kép, hogy valami fontosat szabályozhatott, hiszen a pulzálások ciklikusan ismétlődőek voltak, szabályos időközönként tették mindezt. ~ Talán a szíve, vagy tüdeje? ~ Elmélkedik, közben pedig automatikusan tapsol, ha többen is ezt teszik. Ennyi izgalom elég lesz már, úgy gondolja, néha azért rápillant a párosra, hogy Rubya professzor rendben van-e. Reménykedik benne, hogy egy vizsgálatot majd megejtenek, hogy minden szál el legyen varrva, és a professzornő továbbra is rendben legyen, főleg így az esküvő előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262999#post262999][b]Apáthy Hanka - 2014.03.31. 13:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=263068#post263068][b]Weöres Ioana Médea - 2014.03.31. 15:44[/b][/url]

Dóri, Hanka, Márk

A szag meglepően gyorsan eltűnik, helyét pedig kétséget kizáróan valami mágia hatására ibolyaillat veszi át, a tömeg viszont továbbra sem oszlik. Fogalmam sincs, hogy lehet élvezni, amikor lépten-nyomon emberek mászkálnak be az aurájába valakinek, aztán meg ki, nekem még elviselni is nehéz anélkül, hogy menekülőre fogva ne sétáljak ki innen. Kellene egy pohár víz, és egy csendes sarok hozzá, bár itt is most kizártnak tartom, hogy létezzen ilyen. Sebaj, túlélek egy beszédet, aztán csak akad valaki, aki eligazít, addig pedig megérdeklődöm, hová is kellene vagy éppen szabad ülnöm.
- Értem. Köszönöm. - válaszolok a lánynak, ha már volt oly kedves válaszolni, majd követem az említett asztalhoz és helyet foglalok mellette. Első dolgom keresni egy pohár vizet, és éppen azon volnék, hogy megigyam, lehetőleg ne egy kortyra, mint valami másnapos, amikor jön a kérdés, hogy hogy is hívnak, mert elakadt Dóri a bemutatásommal. Nyelek még egy kortyot a vízből, aztán leteszem a poharat és a többiek felé fordulva halványan elmosolyodom. Nem felhőtlen a kedvem, lehet arra fogni, noha nem kell senkinek magára venni, nem ők tehetnek róla, általában így vagyok a tömeggel. Már éppen szóra nyitom a szám, amikor a képbe kerül egy rivalló, és kissé összerándulok a hirtelen hangos szóra, pedig egyébként cseppet sem ijesztő az egész, sőt még némileg mulattat is. Egyszer én is kaptam apától, aztán rájött, hogy úgysem tud olyat mondani, amivel jobb belátásra bírna, főleg, hogy közben megszületett a diagnózisom. Amint véget ér a műsor, folytatom, ahol abbahagytam, mintha mi sem történt volna.
- Weöres Ioana Médea, de a Médea tökéletesen megfelel. Kolozsvárról érkeztem nemrég és elsőéves mestertanonc vagyok. - fogom rövidre a bemutatkozást, ennél több részlet közlését egyelőre ugyanis nem látom fontosnak. Kissé vacillálok azon, hogy most kezet mennyire kellene nyújtani az ismerkedés örömére, nem azért, mert kényszeres tisztaságmániás lennék és bacilusoktól félnék, hanem csak úgy nem nagyon szoktam kezet fogni senkivel sem. A kényszerességem szerencsére csak a számok iránti rajongásomban merül ki, úgyhogy végül is egy nagy levegőt veszek, kifújom, aztán kezet nyújtok röpke fél percnyi gondolkodási idő után.
- Igazán örvendek. - teszem hozzá illemből, majd ha már azt említi a fiú, Márk, ha jól tudom, hogy mindezt viccnek szánta, megpróbálok visszagondolni a szövegre, ami az imént mindenki füle hallatára elhangzott.
- Különös humorod van, de igazán figyelemre méltó. - jelentem ki, és gondolataim továbbra is a szöveg körül forognak. Talán túl valósághűre is sikerült, nem tudom eldönteni, és az a részlet még ennél is jobban foglalkoztat, hogy a lány, aki kapta... a klasszikus kondicionálás tökéletes példája. Apu fenyegetőzik, tehát engedelmeskedni kell. Akármit is mondanak a modern pszichológiai irányzatok meg a különféle reformpedagógiák képviselői, nem lehet semmisnek tekinteni azt, amit Pavlovra alapozva a behaviourizmus képviselői kifejtettek. A folytatást már inkább csak némán figyelem, felvéve a földről az elrepült pálcát, bár szerény véleményem szerint éppen a jelenet az, aminek most a legkevesebb értelme van, nem fogok beleszólni. Inkább az előttem fellelhető dolgokat rendezgem kissé odébb az asztalon, majd nekiállok a szalvétát hajtogatni. Ha sikerül, daru lesz, ha nem, akkor majd elrontott daru.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=263138#post263138][b]Nemes L. Izabella - 2014.03.31. 17:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=263710#post263710][b]Henrietta Regan - 2014.03.31. 23:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=263717#post263717][b]Gróf Wickler György - 2014.03.31. 23:48[/b][/url]

Sok minden történik, azonban gyakorlatilag reagálni sincs ideje, hiszen a tanári kar tagjai azonnal mozgásba lendülnek, és máris helyreállítanak mindent, az évnyitó pedig azonnal folytatódhat is. Már csak pár perc, és mindenki rávetheti magát az ételekre, melyek hamarosan megjelennek az asztalokon, hála a manók áldozatos munkájának. Egy apró köhintéssel jelzi, hogy akkor folytatná is, remélve, hogy a diákságot idő közben cseppet felerősített hangja hozzásegíti majd az információk befogadásához.
- Kezdjük a szokásos éves szavazásokkal.
Egy apró suhintással az igazgató mellett megjelenik egy asztal, rajta számos csillogó kupa. Van bronz, ezüst és arany is közöttük. Jó sok díjat készül kiosztani ma este, ami igazán boldoggá teszi, hiszen ez azt mutatja, hogy diákjai nagyon jól teljesítenek.
- Az év házvezetője idén Doléance Arslí na Fírinne lett.
Egy apró kézmozdulattal jelzi az ifjú kolleginának, hogy fáradjon ki mellé, és vegye át az arany kupát, melybe a neve, a dátum, az elnyert rang és a Levita ház címere van belegravírozva. Igazán szép darab, kicsit kiemelkedik a többi kupa közül, ahogy a többi éves szavazásért járó is.
- Az év házvezető – helyettese egy olyan ember lett, aki már nincs közöttünk, ám mivel nem volt új ember a poszton, így az emlékének adóztak ezzel a címmel azok a diákok, akik számára igen fontos volt a jelenléte. A díjat Seren Eric Weaver kapta, akinek díját a Trófeaterembe szállítjuk a holnapi nap folyamán, így mindenki megszemlélheti, aki szeretné.
A díjak közül az, melyen Seren neve, a díj, az év és a Rellon ház címere van, kiemelkedik, és az igazgató előtti részre röppen a háta mögött található tanári asztalon, majd néhány pillanattal később köddé válik, Wickler pedig, diákjai felé fordítva folytatja a kiosztásokat.
- Az év prefektusa idén, kiemelkedően sok szavazattal, Czettner R. Luca lett.
A tömegben megkeresi a kislányt, majd taps közben int neki, hogy fáradjon ki, és vegye át a díját. Mikor felér az emelvényre, kezet fog vele, majd a vállára tett kézzel a diákság felé fordítja. Nagyon sok jót hallott róla a tanároktól, diákoktól is, így úgy véli a kupa igazán jó kezekbe került. Csak úgy, mint az előzőkön, ezen is ez a négy felirat látható, és persze ahogy azt az igazgatótól megszokhattuk, a belseje tele van apró csokoládékkal és cukorkákkal. Mikor a lány visszaér, ismét szólni kíván, hiszen van még két éves díj, melyeket ki kell osztania.
- Az év tanára idén egy visszatérő kolléganő, akiről azt hallottam, bár szíve zöld, azért lassan kezd bekékülni. Remélem otthonra talált a Levita házban, a bájos Artemisia Rubya professzor.
Amíg a nő kiér tapsol, és kikeresi a neki szánt kupát. Ismét egy olyan, melyen a Levita címere tekint vissza az adományozóra, és az ajándékozottra. Megvárja, míg a nő visszatér a helyére, majd a diákság felé fordulva bejelenti az utolsó nevet, akihez az utolsó nagyobb kupa tartozik.
- Bár még csak elsőéves, pontosabban a holnapi naptól már másodéves, mégis nem telt el nap, hogy ne hallottam volna a nevét. Volt, hogy csak a folyosón, volt, hogy a tanáriban beszélték. A fiú, aki már most az egyik legismertebb diákká nőtte ki magát, és ezzel megszerezte az év diákja címet, nem más, mint Ombozi Noel.
A tapshoz ő is társul, amíg a zöldek asztalától kiér a fiú, majd kézfogás közben átadja neki a kupát, és úgy, mint Lucát, őt is a diákság felé fordítja. Mikor a fiú visszatér, ismét az elterülő kuparengeteg felé pillant, melyek még kiosztásra várnak. A taps elhallgat, ő pedig elmosolyodik.
- Néhány lényegtelen, de érdekes adat. Idén a Levita és a Rellon ház diákjai kapták a legtöbb kiválót, mind a két házból tizenkét diák kapott vissza kiváló értékelést. Az Iskolaelső egyetlen vizsgával írt többet, így majdnem döntetlen lett. A legtöbb kupát harmadévesek viszik ma el az asztalról. Lássuk a tényeket!
Elégedetten csapja össze a tenyereit, melyek között egy kisebb papírhalom jelenik meg. Kicsit olyan a jelenet, mintha a Mikulás kapott volna egy esti show-t, ahol bűvészkedhet. A növények mellett azonban ezt szereti, a kis trükköket.
- Az első évfolyamon bronz kupát kap Lyra Aurora Black, ezüst kupát Plata Luna, aranyat Lipovszky Dóra Villő.
Természetesen szándékosan nem mondja, hogy ki hány kiválót ért el, hiszen akkor egy idő után oda lenne az izgalom, hogy vajon ki lesz az iskolaelső. Megvárja, amíg a kislányok felérnek, mindenkinek átadja a díjakat, majd megtapsoltatja őket. Dórit nem engedi vissza, őt félreállítja, hiszen még versenyben van az iskolaelső címért.
- A másodévesek között bronz kupát vehet át Axel Sebastian Sjölander és Cindy Merryweather, ezüstöt Katie Runa Blackwood, aranyat pedig Ivy A. Ives.
A módszer ugyanaz. A négy kisdiák kisétál, megtapsolják őket, miután a díjat megkapták, és kezet is fogtak velük, majd Ivyt Dóri mellé küldik, a díjazás pedig tovább folytatódik.
- Következzen az a bizonyos harmadév. Összesen tizenhárom diákot jutalmazok. Bronz díjat vehet át Keith Coltraine,  Nathaniel Blackwood , Noel Rainsworth , Ophelia LaFonde , Ted Chamberlain , Tolland Clotan és Vanilia Perwinkle. Ezüstöt  Ashley Valerie Stanwood , Leonie Rohr , Podmaniczky Ádám , Újvári Adria. Aranyat pedig Gilbert Blythe és Mihael Gérard Saint-Venant.
Mivel ez egy kicsit hosszabb ideig tart, tekintve, hogy sok diákról van szó, türelmesebben, kicsit talán lassabban viszi végig az egészet, majd a két fiút félreállítja a többiek közé. Amikor az eridonossal fog kezet egyszerre óvatos és határozott is, amivel szeretné jelezni neki, hogy örül, hogy közöttük van ismét.
- Negyedéven bronz kupát kap Pethő Abigél, Ezüstöt Aileen Aurora és Shania Nayar, míg aranyat Várffy – Zoller Róbert.
Az előbbi tömeg után nagy váltás a négy emberke, akikből egy marad a színpadon, három pedig visszatér a helyére. Elérkeztünk az alapképzés utolsó évfolyamára.
- Ötödéveseink idén is megküzdöttek a Varázstani Alapismeretek vizsga borzalmaival, és szerencsére sikeresen legyőzték. Tablójukat hamarosan a többiek között megtalálhatjátok, azonban nézzük a kupákat. Idén bronz kupát kap Amanda Meggie Philips és Benjamin Lawrence Krise, ezüstöt Yarista Palarn, míg aranyat Ginnie Marrywather.
A kézfogások után a megmaradt diákokat állítja ki, hiszen ők évfolyamaik legjobbjai, akik méltóak arra, hogy a kupát a kezükbe tarthassák. Hárman azonban még kapnak egyet.
- Iskolánk harmadik legjobb tanulója a zöldek büszkesége Ivy A. Ives, aki tizenkét kitűnő vizsgát írt.
A lánynak átad egy bronz kupát, mely ezt hirdeti, majd a kézfogás után ismét a diákok felé fordul. _
- Iskolánk második legjobbja szintén zöld, méghozzá Várffy-Zoller Róbert, aki tizenhat kitűnővel zárta az évet.
Az ezüst kupa és a kézfogás után már csak egyetlen egyet kell átadnia.
-Idén iskolánk első helyezettje, az Iskolaelső, összesen tizenhét kiváló vizsgával a kékek büszkesége Lipovszky Dóra Villő lett.
A lány is megkapja a kupáját, majd egy hatalmas tapsot a többiekkel együtt, akik lassan visszatérnek a helyükre.
- Természetesen mestertanoncainkról sem feledkeztünk meg. Idén a hatodévesek közül ezüsttel gazdagodik Milan Blaise Felagund, arannyal pedig Lorelei K. Riviera, Leonard Harris és Laurena Aquamarine. Hetedéven bronzzal Caius Randy Woodrow, Czettner L. Zoé , Gál Botond, ezüsttel Emma McNelly, arannyal pedig Jenny Miles. Nyolcadéveseinknél aranyat kap Nothart Konstantin.  Mestertanoncaink között a legsikeresebb idén Jenny Miles lett, aki a Mestertanoncok között szerezte meg az elsők díját. Mindenkinek gratulálok. Ígérem már nincs sok vissza. Most tegyünk egy kis kitérőt, hiszen idén ismét lesz kviddics, az időpontokat pedig Damjanovits Ármin ismerteti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=265067#post265067][b]Losonczy Alina - 2014.04.02. 20:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=265196#post265196][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.04.02. 22:11[/b][/url]

Doléance rémisztően giccses aranyszínű talárjában csücsül a tanévnyitó ünnepségen. Nem azért viseli ezt a hacukát, mert olyan nagyképű lenne, nem is azért, mert nincs ízlése, hanem azért, mert az apukájának nincs: kilenc éve, elsős kislányának, szeme fényének ezt a dísztalárt választotta, a lány pedig - mivel ritkán adódnak ünnepi alkalmak, amire felvegye - még nem nyűtte el, sőt, ahogy nőtt az évek során (bár nem sokat), a méretéhez igazította a ruhadarabot. Doléance szerette a megszokott öltözéket viselni, ezért is látható gyakran a fehér hálóingszerű nyári ruhájában és a fekete lakkcipőjében például, esős időben pedig sárga gumicsizmában. Az arany színű dísztalár is egy állandó darabjai közül.
Ahogy az illik, a lány a tanárok asztalánál kuksol, a lehető legközelebb szeretett levitásaihoz, onnan kacsint néha rájuk, de alkalmanként átinteget más asztalokhoz is, ahol kedves ismerősei diskurálnak vagy figyelik az igazgató beszédét.
A lakoma elején a lány teljesen lefoglalódik azzal, hogy a kávéhoz odakészített kockacukrokból tornyot építsen, ezért minden érdekesről lemarad - például a rejtélyes bűzbombás akcióról is. Ráncolgatja egy kicsit az orrát, de fel sem néz, mert akkor készül éppen a kockacukortemplom tetején a kereszt.
A Levita győzelmének hirdetésekor szomszédja oldalba böki. Felpattan a székről, hogy a hirtelen elébe kerülő Wickler professzortól átvegye a házkupát. Dagad a tizenévesnek tűnő házvezetőcske a büszkeségtől. Ez volt az első éve volt háza, a Levita élén, és milyen ügyesen dolgoztak keze alatt a szfinxpalánták! Ráadásul az igazgató úr (aki számára mindig olyan volt, mint egy másik nagypapa, pedig volt egy kedvenc, sajátja is) még puszit is ad neki. Ezt pironkodással fogadja, majd bódultan újra leül. Tanulva az előbbiből, most már jobban figyel a beszédre, épp csak a templommakett kockáit böködi a pálcájával, hogy minden kockacukor más színt kapjon, de amúgy nagyon koncentrál az elhangzottakra.
Amikor kihirdetik az év házvezetőjét, már annyira túlcsordul az örömtől, hogy szinte szétdurran a feje. Kótyagosan lép ki az aranyserlegért, és a házkupa mellé helyezi, ki sem lát mögülük. Ez elég kellemetlen.
Idén jó sok díjat osztanak ki a vizsgaeredményekért is. A nyuszilány mindent belead a Villőnek járó tapsba. Ismeri a nyertest, kuncogva emlékszik vissza az esetre, amikor Dóri rájött, hogy a filigrán lány, akit bőszen tegezett addig, a házvezetője.
A mestertanoncok jutalmazása közbeni tumultust Doléance arra használja fel, hogy észrevétlenül kislisszoljon a kilátást zavaró serlegek mögül, és végre a háza diákjai közé ülhessen. Meghajlított háttal tipeg végig a soron csöndes lépteivel - amelyet amúgy is elnyom a taps -, míg nem talál egy üres helyet egy elsős mellett. Remek! Megismerheti az utánpótlást!
- Szia! - köszön széles mosollyal, ahogy elfoglalja a rá váró széket, kihasználva a csöndet, amíg Ármin beszédbe nem kezd. - Hogy érzed magad? Üdv a Levitában!
Körbeinteget a többi levitásnak is, aki észrevette, hogy Doléance odalopózott közéjük.
- Én vagyok a házvezetőtök - magyarázza az új lánynak, ha nem lett volna még egyértelmű a díjkiosztás alatt -, ne árulj el! - kacsint Alinára. Minden egyes elsős nevét megjegyezte a beosztás alatt, ezért bemutatkozásra nem vesztegeti az időt.
- Hogy megy a varázslás? Izgulsz? - kérdezi, és rafináltan mosolyog, cukkolva egy kicsit a lányt, hátha megijeszti, hogy itt már varázslatokat is tudni kéne...
Ezen az asztalon nincsen kávé, így kockacukor sem jár, Doléance szétnéz a környéken, mivel lehetne játszani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=265700#post265700][b]Ronald Little-Leah - 2014.04.03. 19:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=266110#post266110][b]Tenshi Dasha - 2014.04.04. 18:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=266111#post266111][b]Losonczy Alina - 2014.04.04. 18:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=266123#post266123][b]Rentai Bálint - 2014.04.04. 18:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=266148#post266148][b]Állia Szipenni - 2014.04.04. 19:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=266212#post266212][b]Nemes L. Izabella - 2014.04.04. 20:41[/b][/url]