Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=128132#post128132][b]Katie Runa Blackwood - 2013.06.02. 14:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=129174#post129174][b]Katie Runa Blackwood - 2013.06.04. 14:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=175921#post175921][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.24. 13:51[/b][/url]

Mióta a Bagolykőben tengődik, felmerült egy olyan kérdés, amivel szíve szerint soha nem akart volna komolyabban szembenézni annak ellenére, hogy lány: mit is vegyen fel? Ez egy olyan kérdés, amivel Claire, a mostohaanyja szokott küszködni a tükör előtt állva, ő meg ilyesmiről tudni sem akar. Megvannak a kényelmes tornacipői, teniszei, a farmerek, a blúzai, a pólói, minden, ami laza öltözék és elég hétköznapi ahhoz, hogy ne szökjön szembe a tömegben. Ezeket azonban az évnyitó alkalmából el is felejtheti; az ilyen rendezvényeken protokoll elírás, hogy "az alkalomnak megfelelő" öltözéket kell viselni, magyarán a talárja nem szabad úgy kinézzen, mintha most mászott volna ki egy festékes bödönből- példának okáért. Szép, levitás voltáról árulkodó ruhadarabja pedánsan feszít rajta, ő maga pedig a folyosón várakozik türelmesen, mivel Axel elméletileg mindjárt be kell fusson. Haját féloldalt befogta, hullámos tincsei így még babásabb vonásokkal ajándékozzák meg amúgy is elég porcelánbabás arcát. Füleiben ott táncolnak a pillangók, de azért a talár alatt a jó kis teniszek, a farmer és a halványlila kedvenc blúza bújnak meg. A talárja úgy is eltakarja mások elől ezt az összeállítást.
A tantárgylistáját idénre még nem böngészte át; kicsit ellustult és most nehéz dolog visszarázódnia a hétköznapokba, bár olvasni még mindig rengeteget olvas. Hála a fényképezős memóriájának, egyszerre töménytelen információt képes szóról szóra megjegyezni, bár ezzel együtt néha napokba telik elemeznie őket. A regényekkel ilyen baja szerencsére nincs, azokat hamar felfogja. Hiába a fotografikus memória, ha hozzá párosuló kivételes intelligenciával lehetne igazán ütős kombináció, de neki csak átlagos van.
Néha az órájára pislog, máskor a magával hozott válltáskán simít végig, mert hogy benne lapul Monte Cristo grófjának egy különösen vaskos, több, mint ezer oldalas példánya, s mindeközben türelemmel várja, hogy Axel befusson és indulhassanak végre az évnyitóra. Különösebben nem is ácsorog sokat, és amint a fiú feltűnt, rámosolyog, indulhatnak befelé.
-Hoztam könyvet, ha unatkoznék, és neked meg egy Beethoven életéről szólót, hogy te se unatkozz.- közli vigyorogva, miközben belépnek a sárga-fekete pompával feldíszített terembe. Idén a Navine győzött, viszont úgy érzi, ők is rengeteget nyertek- tudásban egészen biztosan. Szoros küzdelem volt és élvezetes is a pontverseny. Idén majd jobban igyekszik biztosan mindenki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=176970#post176970][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.27. 18:37[/b][/url]

Amíg Axelre vár, múlatja valahogyan az időt. Rögtön két elfoglaltságot is talál: az egyik, hogy halkan dúdolja a Für Elise-t, a másik, hogy a súlypontját helyezgeti hol a lábfejére, hol a sarkaira, magyarán hintázik a bokáját segítségül hívva. Ez nála meglehetősen veszélyes dolog, ugyanis amilyen szerencsétlen, könnyen megeshet, hogy előre bukik, és akkorát esik, hogy a fogát is kitöri. Nem lenne meglepő dolog őt ismerve. Ugye az is tény, hogy esett már seprűről, törte össze a lábát, hajlamos belelépni az ollóba, vérzik az orra egy-egy jóképű fiú láttán... Na, vannak defektjei bőven. Szerencsére Axelt meg tudja úgy várni, hogy ne nyalja tisztára önkéntesi alapon a kövezetet, s fesse át vér színűvé. Magában megmosolyogja az előtte lefékező szőke herceg-kezdeményt, meg a ziláltságát és közben konstatálja, hogy Ax ebből az életben nem fog kinőni, hogy hajszálon csússzon be időre. Mondjuk őt nem is zavarja, meg hát ez csak egy évnyitó. Akkor jobban idegeskedett, mikor elsősen a Zeneakadémia friss diákjaként kezdte és az igazgató szentbeszédet mondott.... és ő ettől úgy de úgy megijedt, hogy neki tökéletesen kellene itt teljesítenie, hogy na hagyjuk inkább. Axel is viszonylag gyorsan összekapirgálja magát, még tüdeje is marad, sőt poénra is futja, amin meg már ő, Runa is szélesen kezd vigyorogni, hát odapakolja csinos kis kacsóját és a kézcsókon még fel is nevet a maga... 15 decibeles stílusában.
-Monsieur Sjölander, meg van bocsátva. Avanti.- ezzel a beleegyezéssel útjukra indulnak a sárgába öltözött nagyterembe, mely pár másodpercre leánykánk érzékeit is megbizseregteti. Noha nem egy unikornis, mégis gyermeki örömmel szökellne most párat pusztán a dekoráció miatt is. Ennek a gyermeki lelkesedésnek nyilvánvaló alakja is születik, mikor még jobban belekarol Axba és úgy halad el vele az asztalok mellett. Egyelőre nem a kékségek táborához sündörög, hanem levitás létére a rellonosok térfelére merészkedik, ha már kedves barátja zöldek táborát gyarapítja.
Azért az a nézés nem kerülte el a figyelmét, ennek tiszteletére ki is nyújtja rövid nyelvét a fiúra „mlőőő” felszólalással. Nagyon hölgyes megnyilvánulás.
-Én remekül! Rengeteget olvasok. Lényegében semmi mást nem csinálok holnapig, csak még egy kicsit és még egy kicsit olvasok. Tudod, az én sebességemmel ez nem nehéz.- ezen kénytelen körbevigyorogni a fejét is. Axel kihozza belőle a legmosolygósabb énjét, olyannyira, hogy a pillangós megjegyzésére ismét csak nevetve és heves bólogatással válaszol neki különösebb körítések nélkül.
-Amúgy találtam neked egy régi-régi kottát a könyvtárban, valamelyik zenetörténeti könyv alatt. Matilda azt hiszem, még szervezi a könyvtárat és addig még nem jutott el, de van benne egy gyönyörű Schubert. Majd kikuncsorgom neked, rendben? Amúgy... nem baj, hogy betolakodok hozzátok? Úgy értem, ha a háztársaiddal akarsz beszélgetni, meg ilyenek, én eltűnök, felszívódok, elpárolgok.- makogja gyorsan, visszakozva. Ilyet mondjuk régen nem csinált, úgy hogy valószínűleg akkor szedte fel ezt a szokását, mikor az apja magához vette. Talán most még azért is elnézést kérne hirtelenjében, ha a Rellon asztalán lenne egy égési folt és nem is az ő hibájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178277#post178277][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.30. 08:10[/b][/url]

Az se zavarta volna, ha Ax elkésik, csak legfeljebb kissé szégyenkezve toporogtak volna be a terembe, hogy nini, a rellonos és a levitás együtt késtek el. Nem lenne nagy dolog, csak mégis, még óráról sem sikerült eddig elkésnie (amiken megjelent) . Azonban Ax színpadias rögtönzése még viccessé is teszi az egészet és lendít egyet a hangulatukon. Vidáman karol a fiúba a kézcsók után és szambázik be vele a terembe még mielőtt a tömeg elkezdene felgyűlni. Mert azért lassan gyűlnek az életformák: először is nagyon sok a sárga emberke a terembe, aztán ugye a szorgos levitások közül is gyűltek szép számmal, de érkeznek már az eridonos és rellonos delegációk is, ahogy elnézi. Innen, a Rellon asztalától egész jól megfigyelhetők az emberek, ami azt illeti.
-Hanem? Neked is van sárkányod? Mert az egyik háztársamnak van egy törpesárkánya, és ő bizony a Rellonból jött át hozzánk. - egészen tisztában van a dolgokkal, mármint azzal egész pontosan, hogy Yarista honnan jött és kit hozott magával. Bár hiába nézelődne most, ha Yar feltűnik, Roli ilyenkor nem szokott vele lenni. Szép is volna egy sárkányt becipelni ide, még ha „kicsi” is.
-Pontosan, nagyon jól emlékszel. Bár néha idegesítő, hogy mindent szóról szóra megjegyzek. - vonja meg a vállát hanyagul. A memóriája „kicsit” pontosabb, mint az átlagé, azaz amit elolvas, vagy simán lát, megjegyez. Ez néha nagyon leterhelő és előfordult már, hogy fájjon a feje, bár talán nem feltétlen ezért, de könnyen megeshet, hogy mégis. Nem szaladt minden fejfájásával orvoshoz. Inkább szóba hozza a kotta létezését és elégedetten tapasztalja, hogy Axelnek a nyála is mindjárt kicsorran. Más ezt lányok láttán műveli, Axelnek meg csak egy kottát kell meglengetni az orra előtt, máris kész a csorgatás.
-Szerintem is. A fő része különösen nehéz telepakolva egy halom hajlítással, meg G7 és H7 is akad egy tonnával. De majd meglátod, ha Matilda nem fedezi fel addig. - bár, ha kedvenc könyvtárosa le is csap a szerzeményre és elrakja, biztos kikérhető lesz attól még. Közben azért lecsapódik neki, hogy mi van, ha Axel a többi barátjával, háztársával lenne szívesebben, így már visszakozni is kezd, de a tasli emlegetésére jócskán behúzza a nyakát. Vérzik így is eleget az orra, nem kellene még nyakon is vágni.
- De hát szerintem jogosan mondtam, amit mondtam... de jó, tényleg szólnál. - sóhajt egyet azért, de a lepra és a ragályos gonoszság emlegetésére hevesen megrázza a fejét szörnyülködve, és mellkason böki mutató ujjal barátját.
- Persze már, mert azt hiszed, mindenkit megbélyegzünk? Csak egyszerűen volt már nekem is rossz tapasztalatom rellonossal. - apropó, az a rellonos történetesen ma is itt van és ugyanolyan kevélyen pöffeszkedik szerinte, mint eddig is. Várffy valószínűleg az életben nem fog átmenni egy jellemfejlődési szakaszon sem, de Runa ezen már csak nevetni tudna. Valahol sajnálja Robit, hogy ilyen... csőlátású, de na, az ő dolga.
Mielőtt elinalhatna a rellonos asztaltól, az igazgató úr megkezdi a beszédét, így ott ragad Axellel és a két könyvvel, de nem is baj. Az eredmények ismertek voltak már előtte is, de nem bosszankodik a második helyért. Majd idén még lelkesebbek lesznek mind a szorgalmik, mind a barátkozások terén. Tapsol a többiekkel együtt a díjazottaknak, Boti talárját pedig még meg is vigyorogja, hogy de sárga itt valaki levitás létére. Amúgy jól áll a fiúnak a szín, csak vicces a helyzet így.
A végén odaadja Axnak a Beethoven könyvet, nyom még egy puszit az arcára egy „Oké”-val és ellohol a levitások asztalához. Ott meg kérem lezuttyan pont egy leányzó mellé, akit Lily Brown néven ismer és bizony kedves háztársa neki. Rámosolyog teljes runás erőbedobásával, miközben elhelyezkedik mellette.
-Szia, Lily. Mi újság? Nagyon csinos vagy ma este..- csak eztán esik pillantása a leányzó melletti rózsaszín plüssnyuszkóra, aki mintha nem illene teljesen a képbe, sőt az előbb mintha mozgott is volna (a beszédről lemaradt). Ha bizony Lily nem csap a kezébe felveszi a nyusszt, amennyiben az nem harapja meg a kezét, vagy ellenkezik más módon.
-De aranyos. A tied?- ezt már Lilykétől interjúvolja, de gondoljunk csak bele, mekkora szívrohamban lesz része, ha Kumagoro bemutatkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=181763#post181763][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.09. 20:41[/b][/url]

Abban a biztos tudatban hagyta ott Axelt, hogy nem eszik meg a rellonosok, h már a saját házukhoz tartozik. Most pedig abban a kellemes érzetben lubickol a levitás kék asztalnál, hogy hazaérkezett, az övéihez. Ma este minden olyan tökéletesen jó. Lelkesen megtapsol minden díjazottat, elnézegeti az újabb arcokat is (pl Keiko dumapartnerére nem is emlékszik még csak látásból sem. Egy nálánál is buckalakóbb levitásról lehet szó!), ééés persze Lilykét megdicséri, milyen szépen van felöltözve. Magában vállon veregeti önmagát, hogy jól begombolt a talárját, hogy ne látsszon a hétköznapi ruhája, de pillangós teniszei még így is virítanak, ha kinyújtja a patáit.
-Köszi szépen.- Lilyke egy cukorfalat, amilyen aranyosan tud válaszolni. Vajon az a két kis gödröcske mindig ott van, mikor háztársnője mosolyog? Ennivalóan édes velük.
-Húú, gratulálok, akkor megint évfolyamtársak vagyunk.- nevetgélve átöleli futólag a leányzót a gratuláció mellé, majd ugye az a rózsaszín, bolyhos vattatömeg is beúszik látómezejére, amilyet még nem is látott, vagy elkerülte a pillantását. Talán ez a nyúl egy KGB ügynök és a rejtőzködés mestere, hogy eddig nem akadtak össze. Bár, ha ügynök is, sosem fogja bevallani, legfeljebb, ha belenyomják egy nagy dézsa vízbe és kivallatják. Na de hogy tud beszélni? Ez hihetetlen! Még jó, hogy biztos kezekben van a nyulambulamot, másképp baj lenne és leveszuhany Kumának. Kissé elakad a lélegzete, mikor Kuma szóra fakad, de rögtön utána átveszi egy kisebb sikkantás keretén belül és magához öleli. Kuma így még az ikrekkel is találkozhat... még, ha futólag is.
-Ááááááá, nagyon édes vagy! Lily, Kuma egy kisangyal, veszedelmesen aranyos. Hogy találkoztatok? Az eszem megáll, annyira cukorfalat vagy.- talán a vattás jószág elnézi ennek a bolondos lánynak, hogy éppen össze-vissza csókolgatja a két vattapofiját, de hát ritkán lát az ember lány beszélő, „élő”  műnyúltömeget!
-Nagyon örvendek, Kumagoro. Én lehetek Ruu vagy Ruru is neked, ha akarod.- végre eltartja a nyusszt, és lepakolja óvatosan Lilyke és őközé, de még mindig megigézett, csillogó szemekkel, kipirosodott arcocskával vizslatja a fülest. Elképesztően gyorsan rácuppant Kumára.
-Persze, hogy nem vagy gyerek. Teljesen felnőttél, hiszen látjuk mindketten.- szinte bálványozó érdeklődéssel pislog a nyuszkóra, meg Lilyre. Teljesen feldobta most ez a találkozás, annyira, hogy rögtön két citromos muffint is tol a füles elé kérésre.
-Parancsolj, szolgáld ki magad.- valószínűleg ez a masszív érdeklődés el fog tartani még jó darabig nála, de azért a megnyitó végén nem felejt majd el elbúcsúzni Axeltől és jó éjt kívánni neki, mielőtt Kumával és a többi levitással elvonulnak a hálókörletükbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257729#post257729][b]Katie Runa Blackwood - 2014.03.23. 19:39[/b][/url]

A levitás asztalnál méltán van ok az ünneplésre: az egész nagyterem kékben és bronzban pompázik, minden kék törpike örül a sikernek. Idén sem tétlenkedett a szfinx háza, így a nagy drapériára álmodott legendás lény büszkesége most teljességgel megalapozott. Ő maga némileg visszafogott hangulatban, lábait az asztal alatt lógatva ücsörög az asztal egy félreesőbb részén, nézegeti a tömeget, egyesek láttán megcsóválja a fejét, másoknak vidáman int egyet köszönésképpen, közben a kezében fityegő narancsleves pohárral játszik. Ma úgy gondolta, megjelenik muszájból, mert mégis csak évnyitó, aztán elspurizik a tömeg között valamerre. Kék dísztalárja alól fekete-fehér ruha virít elő erős kontrasztot alkotva hófehér bőrével és vörös rúzsával. úristen, életében először van rajta rúzs, de tizenhat évesen úgy érezte, adjonisten, ideje egyszer kipróbálni. Hát nem hitte, hogy ilyen erős lesz, de most nem mer nekiállni letörölgetni helyben. A magassarkúit már valahol az asztal alá rugdosta (nem bírja őket hosszú ideig elviselni), így most a szabad kis patáit lógatja az asztal alatt. Jó, jó, nem illik, de ki az az épeszű nő, aki önszántából megnyomorítja a saját lábait? Ugye? Nem ő lesz az!
Elfilozofált azon, hogy Alex vajon hova keveredhetett el? Mintha látta volna... vagy csak ideképzelte? Akárhogyan is, most jó csak itt ücsörögni a levitás asztalnál és elnézni az ünneplő társait. Néha kicsit jó távolról megfigyelni és nem belemászni a sűrűjébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262644#post262644][b]Katie Runa Blackwood - 2014.03.30. 17:46[/b][/url]

Ráérősen lóbálja az asztal alatt kicsire szabott lábait, mialatt a narancslé egyenletesen párolog el belé. Van alkalma alaposan körülnézni a teremben: egyesek csoportokba tömörültek, mások egyedül állnak a fal mellett. Utóbbiakra épp csak egy futó pillantást vet, mert amúgy sem lesz ma nagy dolga egyikkel sem. Lényegében senkivel nem tervez interakcionálni, de általában, ha ő nem megy a „baj” (értsd jelen esetben az embereket ez alatt) elé, majd jön az hozzá kopogni magától.
Ideje volna azért a cipőit visszatornáznia a helyükre, éppen ezért végez egy merülő mozdulatot az asztal alá: egyik fele fent, másik felét keresi, Axel hangja elmegy mellette... Óóó, Axel, a drága. KOPP! Ez a fejed volt, kislány, az AÚ pedig a köszönetnyilvánításod a fa felé a simogatásért. Másik fél pár cipő is a helyére kerül, kibújik hát az asztal alól és Axel...ék felé fordul.
- Harriet! – hápogva mered kedves barátnőjére, de az öröm szikrája nem hiányzik a szeméből. Lendületből feláll és karjaiba zárja a szőke svédséget, még két puszit is nyom az arcára, annyira megörül a hirtelen felbukkanásának.
- Hát te? Semmit sem mondtatok, hogy átjössz Bagolykőre... – nevetve öleli még mindig a lányt, Axelre meg kissé kérdőn néz szemsarokból, hogy ő tudott erről és elhallgatta, vagy neki is légből jött az egész? Végül is mindegy, a lényeg, hogy az egész Sjölander família itt van végre. Még jó pár percig vidáman cseverészik két kedves barátjával, aztán –ha nem is könnyes búcsúval, de – elköszön tőlük, míg az ünnepségnek vége nem lesz. Az igazgató úr beszédét is illedelmesen megtapsolja a többiekkel együtt (magában boldogan ujjong háza győzelmén, de kifele mégsem volna ildomos hangosan mulatni) és a következő másodpercben sikeresen eláll a lélegzete: a hang, a mozdulat, minden nagyon élénk emlékeket ébreszt fel benne. Helyből ugrik egy kicsit, de hála Greg fogásának, a plafonra még nem fog felragadni a húsz körmével, mint holmi jólnevelt macskák.
- Úristen, rám hozod a frászt! – vált át némileg visszafogottabb hangnembe, mert ez előtt egy tizedmásodperccel még jó hangosan akart rászólni az orv támadóra. Közben az arca felvette a szokásos paradicsom színét és sűrűn kezd pislogni Greg kezére is a derekán.
- A kezed...- csak ennyit bír kibökni, mert egyrészt nem találja a szavakat, másrészt a teremben valaki felrobbant egy adag bűzös ajándékot. Reflexből az orra elé kapja a kezét, mielőtt még vissza akarna jönni az előbb elnyammogott szendvics, de szerencsére perceken belül javuló tendenciát mutat a légminőség: valaki „tisztogatni” kezdett és tippje is lenne, kicsoda. A lényeg az, hogy a terem újból élhetővé vált, de Greg keze még mindig a derekán van és a szája túl közel az ő füléhez.
- Élvezed, ugye? – tekint rá némileg vádlóan a pirulása alatt. Annyira érzi, hogy Greg élvezi, ha piszkálhatja, de azzal is tisztában van, hogy ez csak húzás; még nem súrolja a gonoszság határát, tehát nincs komoly oka menekülnie előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413521#post413521][b]Katie Runa Blackwood - 2014.10.29. 23:50[/b][/url]

Szíve valahol a torkában dobog, ez nem kétséges; szörnyen izgul, pedig nagyon figyelt minden apró részletre. Igaz, akadt egy kis intermezzo- Greg úgy fél órája insta szívrohamot okozott neki és majdnem felvisított, mikor megpillantotta őt a szobája ajtajában… aztán Greg bevágta az ajtót és elillant Runácska nagy csalódására. Jó jó, így is pityergett egy kicsit, rondán megijedt az igen hatásos és jól koreografált jelmeztől, melyet kedvese alkotott magának, és újra kellett sminkelje magát. Nagy feladata volt, így alig tíz percet hagyományozott a női praktikák űzésére. Ma estére el kellett hívnia Bogolyfalva legmisztériumosabb személyét, Adam Kensingtont. Enyhe idegbaj környékezte persze ennek előéletét is, ugyanis egy héttel ez előtt, a könyvtár előtt ráejtett egy laza stócnyi könyvet Michelle Angelique Saint-Venant lábára, mit a rellonos proprefekta egy kiadós büntetőmunkával honorált neki a hangos leszidás után csípős nyelvezettel körítve. A feladat az lett, hogy hívja el a falu rejtélyes férfiját az iskolai bálra mint párját, és táncoljon vele egy dalnyit. Mondani sem kell, Runa holtra váltan fogadta az ítéletet, mert rebesgették, hogy aki Kensington közelébe megy, fura élményben részesülhet, feláldozzák (egyeseknek vad a fantáziájuk), vagy éppen átmossák az agyát, ilyesmik (Runához a vérszívós rész, ha van is ilyen közszájon, nem ért el nem is oly’ meglepő módon).  Nem csoda, hogy remegve botorkált le három nappal ez előtt a faluba, naplemente után (Michelle kikötötte, hogy csakis akkor mehet le hozzá és a birkaakaratú kislány nem ellenkezett), kért útba igazítást a Kensington rezidenciához, s végül kopogtatott be az ajtón. Valószínűleg festményre illő lett volna az a fej, amit Adam vágott, mikor a százhatvan centit súroló törpe negyedikes fiatal hölgy előadta, mi szél fújta erre (saját elemi mágiáján kívül), és mit szeretne kérni tőle vadidegenül, látatlanban. Készített azért szépen dekorált, aranyos szegélyű meghívót és gyöngybetűkkel vésett rá egy protokoll báli meghívószöveget. Az utóiratba pedig belefűzte, hogy ha Adam szíve megesik rajta, örökké hálás lesz neki. Naiv naiv kislány, sosem érzi a vesztét, csak mikor már túl késő van. De végül is megnyerte a rejtélyes idegent bizarr ügyével (még maga is beleszédült, hogyan sikerülhetett a malőr), s most, negyed órával a bálkezdés előtt zavartan, kétségektől és szörnyű lámpaláztól gyötörve lépked le a Levitából a nagyterem felé vezető lépcsősorokon.
Cipellői aprókat koppannak,  hosszú, földig érő ruhája pedig egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább idézi Maria Antoinette-et. Runa nem tud ijesztgetni, így inkább kezelte az egészet egy egyszerű farsangi beöltözősként, akár megszólják érte, akár nem. Még a haját is fehérré varázsoltál a szobában Lyrával némi ügyködés és szerencsétlenkedés árán, sőt göndör csigákba rendezték az egész hajzuhatagot, hogy ne szükségeltessen a kényelmetlen paróka. Fúj, régen abban termett meg a tetű, nem kér belőle, nem higiénikus. De nos, ezt félretéve, ruhája a nagyon halovány acélkékre hajaz, széles, földet seprő darab jó erős fűzővel ellátva- Ádámot rávette, hogy elmenjenek egy pécsi kölcsönzőbe, amit nagybátyja elég jó hírű és elérhető árú jelmezes boltként adott elő, hogy onnan válogathasson kedvére, és végül ez lett belőle. Lehetett volna rosszabb, mondjuk múmia, vagy az isten tudja, milyen bizarrságokat árultak még ott. Persze akadt klasszikus, mint a vámpírlány, meg a vérfarkaslány imázsa, de egyik sem vonzotta, maradt ennél az egyszerűbb, nem rémisztő, de nagyszerű, hozzá illő koncepciónál.
Kezdés előtt tíz perccel járnak, végre elérte a nagyterem bejáratát. Illik megvárnia Adamet- végül abban maradtak, hogy itt találkoznak, mert a kis ostobácska levitás kislány elújságolta kéztördelés közepette, hogy földig érő ruhában nem túl vicces átseperni a fél falut, majd ismét fényezni rajta egyet a kölcsönzött ruha aljával, így praktikusabb volna itt összefutniuk.
~ Nem jön el… Nem jön el és keresztre leszek feszítve. Édes Istenem, bocsáss meg, ha légpajzsot húzok Michelle ellen, de ha megtalál, ízekre szed. Jézuskááám, mi van, ha Mr. Kensington mégis eljön? Nem túl őrült ez a ruha? A végén még leégetem az arcáról a bőrt, amilyen szerencsétlen vagyok. És még a tánc sem megy. Greg is minek hagyott ott? Anyuuuu….. ~ Mindebből a külvilág felé annyi látszik, hogy arcára kiült az idegesség, bár ezzel elvegyült már egy nagyfokú izgalom is, hiszen látja érkező társait és azok ijesztő jelmezeit, ez felviszi kicsit az ő adrenalin szintjét is. Viszont a kéztördelése az olyan alap dolog, sőt egy adott ponton felhagy ezzel is, csak egyik kezét tördeli magányosan, a másikkal meg egy lelógó hajtincsét kezdi csavargatni szája szélének rágcsálása közepette. Még mindig borzasztóan udvariatlannak érzi, hogy rátört egy vadidegen falulakóra, de… hát igen, önmagának is be kell már vallja, hogy azért izgalmas, hogy elfogadták a meghívását egyből, sőt meglepő, rejtélyes is némiképpen. Nagyon elkezdte fúrni az oldalát, kicsoda is ez az Adam Kensington, mi fán terem és miért ódzkodnak tőle egyesek, mások meg állatkerti látványosságként beszélnek róla, megint más meg vállat von a hallatán- már akik ismerik, természetesen itt most csak róluk van szó, kategorizáláskor.