Évnyitó-Végardó Erik
Megvolt a beosztás. Az eridonos asztal felé indulok. Tanácstalanul nézek körül. Az idegesítő dísztaláromban rémesen melegem van, és nem is túl kényelmes, szóval nem örülök igazán, hogy fel kellett vennem. A hajammal már csak azért sem csináltam semmit, a szokásos, borzas, "vörös szénakazal" stílusban maradt.
Végignézek az eridonos társaságon. Na igen, szimpatikusak. Vidámnak látszanak, és állítólag pont olyan vakmerőek és kalandvágyók, mint én. Sok kalandban lesz még itt részem, az biztos. Tulajdonképpen sejtettem, hogy az Eridonba fognak beosztani. Persze, mugli születésű vagyok, nem járt rokonom a Bagolykőbe, de ha tényleg jellem alapján osztanak be minket a házakba, akkor, lássuk be, várható volt, hogy ide kerülök. Egy kicsit sem vagyok beképzelt, állapítom meg.
Most komolyan, hová üljek?! Nem ismerek itt senkit. Nézelődöm, és hirtelen azon kapom magam, hogy szomorú képpel ácsorgok az eridonos asztal előtt.
- Szedd már össze magad! - korholom magamat némán, és gyorsan megállok egy hely előtt, egy barna hajú srác mellett.
- Hali! - intek neki. - Ideülhetek?
Remélem, a fiú nem mondja majd azt, hogy foglalt a hely. Az kicsit égő lenne. Már így is túl sokat ácsorogtam tanácstalanul.
- Amúgy Hennie vagyok. Henrietta Regan. - mutatkozom be.