36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Varjassy Márk összes RPG hozzászólása (41 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 19:05 Ugrás a poszthoz

Az otthoni baglyoknak van az a kellemes, de most roppant kellemetlené vált szokásuk hogy akkor is megtalálják szegény címzett amikor nem is várja, soha rosszabbkor. A két szárnyas dög szélárnyékban vágódott be az egyik ablakon s bombázták agyon csomagjaikkal Márkot hátulról. Keletlen vendégeit mindenféle köszönöm nélkül intette arrébb a festmények hangos-kevésbé hangos kacagásai között. Saját borgőzös mulatózásaik mellett igazi attrakcióban lehetett részük, mire nem jó az alkohol hogy a legapróbb dolgok is hosszú nevetést okozhatnak. Otthagyva a kövön csomagját letérdelt hozzá, hogy megnézze mit is rejt. A papír mögül előbb egy könyvfedelet pillantott meg, alatta még többet tapintott ki. Ezekkel foglalkozhat majd eleget, pillantást sem vetett rájuk hogy akad-e olyan ami hiányzik még avagy sem. A többi inkább felkeltette a kíváncsiságát. Egy doboz aranymalbi, ezt gyorsan  eldugta a farzsebébe, valószínűleg nem kerülne kellemes elbírálás alá ha meglátnák nála, a kiskapukat pedig még nem ismeri. Levél se kellett ahhoz hogy tudja keresztanyjától jött ez a kis mellékes. Ahogyan az kis apanázs is, ez is hasonló sorsra került. A következő ami a keze ügyébe került már sokkal érdekesebb volt. Hosszú, vékony doboz, erősen átkötve. Nehezen boldogult vele ezért pálcáért nyúlt hogy feltépje a madzagot, vagyis kilazítsa és a dobozt barmolja szét ahogy megfeszült a kötés mentén. Két ujjal már könnyedén betudott nyúlni és kihúzhatta a másik pálcát. Ez valamivel hosszabb mint amit eddig magánál hordott, keskenyebb de sokkal gondosabban ápolt. Félretette mindkettőt és tovább kotorászott a dobozban míg a belső papír mellé egy kis cetlit is sikerült kihalásznia. Ezt is használd! Majd írj! B.
Ám legyen, gondolta magában, a szemetet, a másik pálcát és a könyveket lábával félretolta a fal mellé, az újjal pedig suhintott kettőt a folyosó távolabbi végébe. Meglepetten tapasztalta hogy milyen kényelmes érzés volt a markolása. Csak jobb lehet mint az előző, amit a közvetlen képszomdszégságában lévő két hölgy nem tudhatott, de valamiért még is tapsolni valónak vélték a kvázi semmit.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:45
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 21:47 Ugrás a poszthoz

Még egy két mozdulatot tett a pálcájával hogy még jobban kiismerje azt, de hamar bebizonyosodott hogy kicsit korai volt az öröme hogy ezzel jobban járt. Nem gondolta volna hogy ennyire átok lesz hogy lemondjon saját pálcájáról viszont így volt a biztosabb. Ennek kéne működnie. Épp közelebbről vizsgálta volna – na nem mintha pálcaszakértő lenne, csak amolyan dilettáns ártalom – amikor megszólították hátulról. Miközben megrázza a felnyújtott kezet, mutatkozik be ő is.
- Varjassy Márk, vagyis inkább Márkó. - A neki szegett kérdésre még egy kicsit arrébb rugdosta a kupacot, ezzel szinte megadva a választ. - Igen igen, könyvek és könyvek, át sem néztem őket, már a mennyiségük is rémisztő így elsőre. Szenvedek velük majd eleget...
Közben pálcáját a másik mellé becsúsztatta a farzsebébe ami csak a kísértést erősítette fel benne hogy rágyújtson.
- Ám én is levitás volnék, talán már láttalak is de nem vennék rá mérget.
Hunyorított hátha úgy eszébe jut valami a srácról de nem járt sikerrel a gondolatai között. Közben az elhatározása is meglett volna már tényleg rágyújtson de csak a dobozt vette elő, talán észre sem vette senki mert oldalt tartotta a kezét. Körülöttük már több kép asztalánál is pöfékeltek a bor és uniqum mellé, s még a füstszagot is érezni lehetett az alkohol mellett. Ekkor bővült társasága még  egy személlyel. Na őt viszont már látta futólag néhányszor. - Hali, látom levitás bűnbarlangosdít tartunk ezek szerint.
Hiszen körülöttük már elég jó a hangulat így kora estével így már kevésbé habozott hogy ő is rágyújtson, nekidőlve az ablakpárkánynak, régi pálcáját használva gyújtónak. A lányt csak nem zavarja a többi mellett, meg kettejük között kicsit fedezékbe is van. A dobozt kitette maga mellé rábiccentve hogy vegyen aki aki szeretne. Kiátkozni a közös házi kötelék végett csak nem fogják, még ha valószínű ők ketten ismerik is egymást. Ja meg hogy a lány nem prefektus vagy egyéb, de ennyit megért már a dolog.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 22:46 Ugrás a poszthoz

A vénlány és Rufus Cheesy

Egy szál cigarettával mindig kellemesen elvan, főleg ha abból az egyből van több is. De persze beszédes társaságban még inkább kellemes ez az élvezet, főleg ilyen nemzetköziben. Legalábbis számára. A képekkel így van ő is, bár kicsit másképp, így szóvá utóbb teszi csak Keiko nemtetszését. Hirtelenjében csak egy szemforgatással nyugtázza, de közben elővesz egy egészen kis zacskót. Anno nemesebb célra kapta hogy apró dolgait abban rejtse e, de inkább befogta amolyan hamusnak, a bűbájnak hála végtelen mennyiségben szemetelhet benne, csak a kiürítése hosszadalmas.
- Valamiért én jobb szeretem a mugli képeket, már bocsánat, - teszi hozzá sietve a körülötte álló festettekhez – de azokba azt látok amit én akarok, vagy amit a festő akart. Nem játsszák túl magukat s nem is beszélnek annyit.
Közben a csikkét látványos gesztussal és széles mosollyal beleejti a kis szütyőjébe hogy Keiko is jól lássa. Végtére is igaza van, de azért nem fog hozzá igazán helyeselni. Így most már mindenki jól lehet és a baj se fenyegetheti egyikőjüket sem, mert valószínűleg őket is meszelnék vele együtt. Nem lenne túl jó kapcsolat kezdet egyikőjükkel sem. Rufus kérdését sem figyelmen kívül hagyva kicsit elgondolkozott hogyan is válaszolhatna, kicsit még esetlenül mozog a kastélyon belül. N de majd kifejti Rufus után ha tőle kérdezte meg Keiko.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 18. 15:48 Ugrás a poszthoz

A gonosz, Keiko és Rufus

Na erről a Rembrandtos esetről ő is hallott már valamit. Még az is rémlik neki hogy Munkácsy képei is hasonló sorsra juthatnak pár évtizeden belül, de mielőtt megkérdezte volna Rufust hogy tényleg így van-e, kis tasakja önállósította magát. Még időben nyelte el a csikket és már repült is el Márk kezéből, hirtelenjében utána se tudott nyúlni érte, csak tétlenül nézhette végig ahogy eltulajdonítják. Társaságuk egy újabb tagja volt a tolvaj. Valamivel idősebbnek is tűnt náluk aki vagy a többieket ismeri hogy ilyet megmer csinálni, vagy ami valószínűbb hogy inkább valami prefektus fajzat lehet. A többiek mentegetőzése is csak ezt támasztotta alá, ehhez nem is kívánt bekapcsolódni, kisegítette őket Ádám is. A második kérdésre meg hogyan is válaszolhatna, bagóst kérdezni hogy miért csinálod eléggé költői kérdés. Kicsit bosszúsan is tekintett a másik lányra, majd mintha másoktól várná a választ tekintett oldalra az egyik festett társasághoz, de azok csak nevetve koccintottak rá.
- Ez nem az aminek látszik! - Kezdett hozzá valami banális magyarázathoz, köhintett hozzá egyet majd így folytatta immár mosolyogva. - Orrsövény ferdülésem van, s arra használom, jobb mintha ezt azt szednék be vagy csepegtetnék, na meg viccesebb is. Ha... ha akarod bele is nyúlhatsz a tasakba bár csak a csikkeket dobálom bele, de nézd csak meg nyugodtan!
Javasolta készséggel mintha csak ajándékul adta volna a másik lánynak. Zsebre vágott kézzel nekidőlt a falnak és remélte ennyivel megússzák a dolgot, s csak nem lesz gusztusa a lánynak kutakodni mert elég sok piszokkal járna a dolog. Ha pedig még is, a mugli cigit csak nem ismeri, a kegyes füllentése meg nagyobb gondot nem okozhat számára mint amibe belekerülhetett. A többiek ártatlanságát pedig nem nehéz elhinni, bár amennyire erős már az ital meg füst szag a képek által még nekik is nehézséget okozhat maguk tisztára mosása. Csoportos büntetésnél kaphat majd a fejére, na gyors eloszlatva a prefektus vélt vagy valós tévhitét így folytatta Márk.
- De nekik ehhez semmi közük! Csak úgy összeverődtünk.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 18. 22:56 Ugrás a poszthoz

A keresztanya, sorstársak és a tanár úr

A minősítés ellenére ezek szerint mégse győzte meg a prefektust, kár érte. Legalább nyúlt volna bele a zsákjába hogy kicsit összepiszkolja magát és undor üljön ki az arcára, kis káröröme lehetett volna Márknak de nem jött össze. A baj pedig nem jár egyedül, na már csak a házvezető hiányzott, komolyan mi ez, tetemre hívás?  - Csak nem akar pontot levonni ha már ennyire szoros a verseny, azért remélhetőleg tudja hova húzzon a szíve. - Ezen gondolatok közben egy bátortalan mosolyt megejt felé a köszönéssel együtt. A két háztársa eléggé ártatlan képet vág a történtekhez, ez biztosan meghatja. Előrébb lépett, kicsivel jobban a többiek mögül majd mellől, ő a céltábla, kerüljön csak az előtérbe. Rufusék had menjek csak ahogy rákérdezett, részéről áldása rájuk.
Rédeynek pedig tökéletesen igaza van de ezt nem helyeselheti! Legközelebb nem esik ebbe a hibába, otthon is sikerült megoldani suttyomban, itt se lehet másképp és nehezebb. Apja mellett a házi manók is beálltak Márk levadászásában ha füstszagot szimatoltak. Erre itt amatőrködik... Jaj Mááárk! De a prefi következő kérdése már könnyített a lelkiismeretén, ami elég gyenge, csak a háztársai miatt áll valahogy ingatagon.
- Lehet szerezni a prefektusoktól!? - Mintha valami hatalmas tudás birtokába jutott volna ezzel úgy felcsillant a szeme. - Legközelebb ígérem tőletek veszek akkor! De akkor én mennék is a többiekkel mert hát elég késő van...
Ha kell tenyerét megvágja hogy vérezzen s egy Mária szoborra helyezve mond esküt. A gondolaton saját maga is elmosolyodott de gyorsan abbahagyta nehogy azt higgyék már abban a képzetben van hogy százszázalékosan megúszta. Azért a keresztanyáskodás szerepe a prefinek kissé megnyugtatja.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 15:42 Ugrás a poszthoz

Kapott volna pontlevonást, komolyan. Három szorgalmit elküldött, még Rédeynek is, maximum lenullázta volna a pontjait amit eddig szerzett, már ha egy apró vétek megér legalább mínusz 40 pontot. Pedig Márk ezen kívül jó gyerek ám komolyan. Ha néha mászkál mugli városrészekben olykor még aprót is ad, kivéve cigit, mert az drága s azt lejmolni azért pofátlanság. Múltkor úgy kértek tőle hogy látta hogy kapott egy fiatal sráctól, de Márknak azt állította egész nap nem kapott semmit... De büntetésével kapcsolatban a másik amin kiakadt, hogy saját káros szenvedélyeit ne traktálja másra? Sokaknak ezzel szerezne örömet.
Magában pufogva sétálgat a helyi városban olyanokon hogy tegyen magára egy mindenkit megölelek táblát? Hamarjában elvetette, őt se nézzék bolondnak és akárkit se ölelgetne. Random szólítgasson le akárkit, hogy szia, állok egy csokit, írásba foglalod a prefektusnak aki megbüntettet? Áh, képtelenségek forognak agykerekei között. Bolyongása céltalan sokáig amikor megjött az isteni szikra amikor elhaladt a kocsma előtt! Oh de rég is járt itt, akkor miért is ne...? Bár kicsit elbizonytalanodott, ha egyszer mindenért harapnak akkor kiszolgálásban se nagyon reménykedhet, még is tökéletes hely hogy jótékonykodjon, csak kell találni egy kevésbé rossz kinézetű helyi alkeszt a sok közül. (Már ha sokan vannak). Mindketten jól járnak és kaphat örök érvényű életbölcsességeket amit érdemes lehet megfogadnia. Az ilyen beszélgetéseket úgy szereti. Talán még cigit is vetethet velük, annyi pénz épp van nála. Ezen felbuzdulva hát benyitott az ajtón. Gyorsan körüljárta tekintetével a helyiséget, tanár egy szál se, pedig ihatnak már, elmúlt fél kettő, másoknál, idősebb diákoknál vagy akárkinél meg úgy mindegy. Egy lehetséges akadály megoldva. Nincsenek túl sokan így a választék se sok, pedig kéne egy olyan arc akihez nyugodtan leülhetne és nem tessékelik ki. Két idősebb néni beszélget egymással, szíverősítő kéne ahhoz Márknak hogy szívderítőek tűnjenek a szemében. Ők kilőve. Arrébb egy bácsika ül egyedül,  hatalmas szemüvegével a sportújságba van belemerülve. Ő sem jó, jöjjön hát a maradék akiket nem szúrt ki elsőre.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:41
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 16:31 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

A maradék se nyújtott semmi bizalomgerjesztőt ahogy a pultos se jó szemmel nézte hogy mit áll ott Márk egymagában. Úgy néz ki ez az ötlete nem vált be a fiúnak, fordult volna kifelé amikor tárult az ajtó. Éppen hogy sikerült félreállnia az útból, talán észre sem vette a belépő leányzó, nem csoda amilyen magas. Márknál is több mint egy fejjel. Lépett kifelé amikor hirtelenjében utána fordult. A ruháján akadt meg a szeme, túlságosan normális ahhoz hogy esetleg egy ismeretlen tanár legyen és nem is túl felnőtt kinézetű ahogy előbb megpillantotta. Hangosan hümmögött egyet és elengedte a kilincset. Megvárta hogy a lány kér-e valamit, ami megtörtént és keresett magának egy üres asztalt. Na így tökéletes lesz. Odament hozzá kerülve a pultos tekintetét mert a hátán érezte azt, majd egyből leült a lánnyal szemben.
- Szió - megköszörülte a torkát mert nyilvánvalóvá vált hogy nem csak a magassága miatt idősebb a lány, hanem látszik is rajta. Ilyeneket meg csak úgy nem szokott leszólítani - ha nem zavarok a következőt állhatom ha kikéred?
Vágott rögtön a közepébe. Annak ellenére hogy épp csak kortyolni tudott belőle, Márknak volt egy olyan sejtése hogy egynél csak nem áll meg a lány. Egy sör nem sör, ahogy tartja a mondás. - Büntetésből, hogy is mondta pontosan Réday... - kicsit elkalandozik az ominózus eseten - A hatalmas és tiszta szívemmel vezérelve kell valami jót cselekednem ami nem káros így te lennél az alanyom, ha nem gond. Persze akkor te is tehetnél velem jót pluszba ha kérnél majd egyet nekem is, magam meg sem próbáltam.
Na elsőre szép hosszú monológot vágott oda a lány arcába, csak így ismeretlenül. Lélegzetvételnyi időhöz juttatva őt, zsebéből előhalászott egy papírdarabot és egy ceruzát és kitette az asztala hogy a keze ügyében legyen.
- Esetleg még írásba is foglalnád kérlek! Le kell adnom egy Eridonos prefinek! De kérhetsz mást is ám!
Igyekezett olyan ártatlan képet vágni amennyire csak tőle telt, szépen kérlelve asztaltársaságát. - Szép kis letámadás Márk! - "Dicsérte" magát gondolatban.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 17:44 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Jaj már ennyi kérdést, azt hitte jóval könnyebb dolga lesz. Lesütötte a tekintetét hogy összeszedje a gondolatait mielőtt válaszolt volna rájuk. Ahogy felemelte fejét arcán már nem látszik az akadékoskodásból fakadó bosszúságnak, széles vigyor ült arcára.
- Hát ez így nem teljesen igaz... - csak hogy eloszlassa a tévhitet hogy potyázva akar sörözni. - Hogy kérj nekem is az másodlagos. Persze nem esne le a karikagyűrű az ujjadról. - Ez utolsó mondatot csak magában gondolta oda. - S azért segíts mert amilyen kánikula van eggyel nem elégszel meg szerintem és ez neked csak apróság, elmászni a pulthoz és vissza.
Hogy igencsak meleg van megrázta a pólója nyakát. De hogyan is érveljen tovább? Ő szívest örömest segítene egy hasonló kérés teljesítéséhez, sőt rohanna. Se Márknak az a kis pénz, se a lánynak nem lehet nagyon megterhelő, de akkor jöjjön a hivatalos része a dolognak.
- Amúgy igen, olyasmit kéne írni, de tőled csak az aláírás kell. A fő hogy rajta legyen milyen jót tettem veled, bár lehet mást írok oda, ez nem feltétlen volna tanárbarát ahogy megjegyezted... Veritaserumos kezelés alatt csak nem kell vallanunk.
Kézbe vette a ceruzát és a papírt és villámgyorsan odahúzott egy vonalat, alá pedig odapingálta hogy aláírás. Csak ott kell a lánynak kézjegyével ellátni és kész is van minden. Válaszolva a következő kérdésre is így folytatta.
- Márk vagyok amúgy, elsőéves Levitás. De mond neked nincs testvéred!? - Rákönyökölt az asztallapra hogy közelebb hajoljon a lányhoz. De jó lenne neki egy lánc, mint a Kapj el ha tudsz c. filmben, amivel DiCaprio kenyerezte le a csajokat. Neki marad a lelkiismeretre hatás. - Nem kértek tőled olyat amit csak te tehetsz meg, mert te vagy a nagyobb? A nagy testvér! Gondold azt hogy én is egy ilyen valaki vagyok!
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 18:48 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Ez vitathatatlan hogy olyan kis aranyos legyen mint egy hatéves kislány, de az erőlködése megtette a hatását. Sietve odaadja a pénzt és megjegyzi hogy csak sejtette hogy kérne még egyet a lány. S még ő, Márk is kapott sört. Imádni való ez a Sharlotte ha kicsit furcsa is. Nem tűnt úgy hogy őszintén örülne a fiú társaságának, hogy is mondják, negédes a mosolya is. Valamiért ennek ellenére megtette a fáradtságot. De fenéket érdekli ez Márkot ahogy kortyolhatott ő is a söréből.
- Köszönet, ezen felül egyszer meghálálom a meghíváson is túl! Hullaásás és mosópor lopást is vállalok!
Ezeken kívül ugyan miben segíthetne neki arról perpillanat fogalma sincs de ilyen kijelentéseket mindig könnyű megtennie. Vicceskedést is megenged már magának hogy ilyen röSietve lefirkált egy mondatot. Varjassy Márk úriemberhez méltón, önzetlenül viselkedett velem, a büntetését teljesítette! Ennyi bőven elég, cifrázás nélkül. Odatolta a papírt a lány felé valamint a ceruzát is. Bűbájt valamelyik háztársa biztosan tud rá hogy tintának hasson, ha meg nem abból se csinál problémát, jó lesz így és kész! Maradt a beadandó Rédaynak és az örömködés önmaga miatt.
- Máskor is hozzád fordulok! - Megemelte a korsót mert a koccintást mohóságában előbb elfelejtette. - Szerintem igazán jól jártunk mindketten!
Ennek ellenére sietett a sörével. Jobb esetben rendelhet így még egyet, más részről nem akarja kísérteni a szerencséjét, na meg Sharlotte kedvességét. Egyértelmű hogy mély barátságba nemigen fognak kerülni a koruk végett. Érdekkapcsolatnak viszont tökéletes. Hogy hirtelenjében még se lépjen le azonnal azért rákérdezett valamire mert furdalta a kíváncsiság?
- Ám te valamennyire véla vagy? - Őszinte kérdés mert képről látott csupán s ott is magasak és ugyanolyan hosszú hajjal rendelkeztek mint a szembeülő.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 19:48 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Na tehát egy jégcsaphercegnő féleséggel van dolga. Ennek fényében különös kegyeltnek érezhette eddig is, ezután is magát Márk. Az se von le ebből semmit hogy mégsem véla a lány ahogy tippelte. Kíváncsi lett volna arra is hogy hogyan viselkedhet kezében az a pálcája amelyikben véla haj mag van, valami különlegessége biztos lehet a dolgoknak.
- Aham értem, de ugyan már, ezentúl kötelességem hogy mindig ott legyek ha valami bajod van! Ha jó kedved van, ha nincs! - Az ilyen komolytalanságokat gondol mindig a legkomolyabban, de ha nagy lódítónak is nézik emiatt az se baj, megmosolyoghatják. Magáról a büntetésről pedig.
- Nem volt semmi extra, csak rágyújtottam a suliban. Pedig azon a folyóson voltam ahol a képek állandóan isznak, bagóznak meg a többi. Még szaguk is van de te ezt jobban tudhatod. Elvben tehát nem lett volna gond, csak előbb egy eridonos prefi meg a tanárom is befutott. A legnagyobb gáz hogy még a doboz cigimet is elkobozták...
Olyannyira megtörten adta el a monológját, mintha valami fontos rokonját vagy barátját vesztette volna el. Essen csak meg még jobban(?) a szíve Sharlottenak rajta. Szegény kicsi elsős.
- Na de köszönöm még egyszer ezt az egészet! Valami egyébbel még fel kell találnom magam, az ördög meg nem alszik! Jaj csak nem fogok minden sarkon tanártól rettegni...
Kiitta üvegét és begyűrte a papírt, eltette a ceruzát és egy sziával, biccentéssel elhagyta a csárdát.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:43
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 22. 10:31 Ugrás a poszthoz

A büntetés feloldása

A múltkori eset első részét még másnap megoldotta, kis rábeszéléssel ugyan de sikerült neki. Az esszé megírása már macerásabb volt, nagyon nehezen áll neki a dolgoknak. Ráment egy egész estéje mert mindig talált valami jobb elfoglaltságot annál ami épp a kötelessége volt. Olyan fél 2 körül csak megszülte végül. Átmásolta egy új pergamennlapra, Sharlottetól származó írást pedig megbűvölte hogy tintának hasson, amit ceruzával véstek rá mindketten. Reggel amint nagy nehezen kimászott az ágyból, első dolga hogy keresett egy baglyot, nem személyesen akarta átadni, s így sikerült letudnia a büntetést. Szabad ember.


Varjassy Márk
Levita, I. évfolyam


Az osztozkodás öröme és a tiszta szív varázsának megváltó ereje


A kedvesség és  adás nálam mindig meglévő hajlam volt, ha lehetőségem engedte, nem sajnáltam semmit. A büntetésem kiindulópontját is szívesen kínáltam fel Keikonak és Rufusnak is.
Hogy adni mennyire jó s ebben én milyen kiváló vagyok, azt a kötelezőn kívül két esetben támasztom alá.
Házi manónknak, Fanninak minden karácsonykor adok egy kisebb csomagot. Sose kért semmit – miért is tette volna - és mikor először ajándékoztam meg furcsán nézett rám, ahogy a szüleim is. Fanni szinte sértésnek vette és azt hitte elakarom bocsájtani, mert a nagyival varrattam neki egy köténykét. Anyámnak kellett elmagyaráznia hogy erről szó sincs, csak mivel kicsi vagyok, nem érthettem hogy őneki nem kell ajándék, mert egyáltalán nem igényli azt. Az évek múlásával megértette miért adok neki is, viszonzásul a segítségért, amit utánam volt muszáj takarítani a romokat. Igyekszem ötletes is lenni, tavaly egy Domestossal leptem meg, ugyanis érdekli hogy a muglik hogyan is takarítanak manók nélkül.
Persze nem csupán azokkal teszek így akiket ismerek. Olykor mászkálok a főváros muglilakta részeiben is. Túl sokszor leszólítanak, adjak aprópénzt – Mire menne sarlóval és knúttal? - vagy cigit. Namármost a cigi nekem is drága, de jobb híján mit tehetek? Ha volna apróm és másoktól is összeszed valamennyit akkor vajon mit vesz belőle? Lehet kicsit sztereotip vagyok, de vesz ételt, okés, attól jóllakhat, de ha adok ami nekem is káros szenvedélyem, hm, hát valamiért még is jó nekünk. Sokaknak lehet az többet ér, mint az a kis apró, ráadásul nagy lemondás nekem is, de aki teheti adjon inkább aprót természetesen.

Mellékelem jótettem írásos tanúsítványát is.


Varjassy Márk úriemberhez méltón, önzetlenül viselkedett velem, a büntetését teljesítette!

 Sharlotte Johanson

--------------------
         aláírás

(Gondoltam inkább ide írom mint postán küldjem el, legyen valahogy lezárva mert ehhez hszt szerintem már senki sem fog írni.)
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 22. 10:34
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 29. 19:35 Ugrás a poszthoz

Fanni

Na nem mintha Márk igazi bűnben járó volna - Penge ellentéte -, de azért örömmel vette hogy nyugodtan és engedéllyel lehet éjszakázni. Az élvezetből ez egyáltalán nem von le semmit, annak ellenére hogy elég jól kiismeri magát azon kiskapuk között, amelyekkel kényelmesen megússza hogy lebukjon ha úgy van. De ez most más, nem egyedül, hanem sokad magával töltheti az estét.
Csak az a fránya meleg ne lenne, Márk kívül-belül ég, hiába az éjszaka. Akár egy fáklya, vezethetné az iskola és a falu népét valami szebb és boldogabb jövő felé. De hogy pontosan hova az várhat, eddig is működött nélküle valahogy a világ, kicsit még kibírja.
A színpad felé közeledve pillantotta meg Keikot és Rufust a nagy sokaságban. Átsuhant a gondolat hogy oda kéne menni hozzájuk, az ominózus eset óta nem beszéltek semmit, de gyors elvetette. Ha itt kettesben vannak, valószínűleg nem csak a véletlen hozta össze őket, hát had romantikázzanak, pedig erős volt a kísértés hogy betrollkodjon hozzájuk.
A zene is közrejátszott benne hogy ez ne történjen meg, de előbb valami hűsítőt akartam magába önteni. Ha betombolja magát a táncolok közé, egy jó darabig ott is maradna. Beállt hát a sorba, ami igencsak lassan akart haladni, ráadásul a tolakodást se mellőzték a mögötte állók. - Manók kellenének ide, jobban haladna a sor. - Morogta bosszúsan, amit helyeselt egy mellett gyerek, de a beszélgetés majdnem esésbe fulladt. Néhány felsőbb éves nem bírta visszafogni magát és a lendületét, majdnem bedarálták őket, egészen az asztalig lapítva az addig sorban állókat. Egy részüknek vicces volt a dolog, Márknak kevésbé - amúgy is pocsék az egyensúlyérzéke - többen élesen visszaszóltak, de rövidesen rendbe szedték soraikat. A legjobban kihozva a helyzetből ő azért ott maradt elől ha már odapasszírozták. Az egyik eladó pont kiszúrta, így leadta a kérést és megkérdezte a mellette lévő vöröstől is bocsánatkérés gyanánt, mert a fiú elesését ő fogta fel az asztal szélével együtt.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 30. 17:41
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 30. 17:40 Ugrás a poszthoz

Fanni

Viszonozta a kézfogást, amit soha az életben nem fog megérteni, olyan szokatlan neki mindig ha egy lánnyal kell ezt megejtenie. Mindig olyan gyengéden sikerül megszorítania nekik, hogy teljesen puhánynak tűnhet, na de a félsz nagyobb hogy erősebben tegye. Régen mikor már "belenőtt" a kézfogásba, még maguk srácok között se értette minek mindig, kiváltképp ha olyanokkal kellett ezt megtennie akiket egyáltalán nem kedvelt. Persze azóta felnőtt a feladathoz. Előbbi nemnél a puszi-puszi egyszerűbb, kivéve ha egyiknél három kell, a másiknál kettő, ennek ide, annak oda... Komolyan valami minisztériumi rendelet kéne meg etikett óra s meglenne Márkó boldogsága.
Ugyanazt kérte magának is, mint a batgirl-nek. Mondjuk azt hitte színesebbet fog kérni, hiszen kínáltak meggyet, cseresznyét, meg valami kimondhatatlan nevű italt is ami szintén vörös volt. Hirtelenjében ezekre figyelt fel. Csak ha egyszer a film alapján öltözött ki Fanni, na mindegy. Márk csak egy filmet látott a sorozatból, igaz abban nem ittak vért, meg az alap storyval is akadnak meg nemértési problémái, hogy akkor azok vámpírok-e avagy sem. Nem vitte sose túlzásba a mugli filmek nézését és ez nem is igen fog változni a jövőben.
A kérés után viszonozta ő is a bemutatkozást, s egy kicsit arrébb sasszézott. A sor csak nagyobb lett mögöttük, mint ami volt.
- Szép kis tömegnyomor. Ám te is benne vagy a szervezésben? - Mintha rémlett volna hogy olvasta a lány nevét a szervezők között, a külföldi nevek meg hogy mennyire gyakoriak arról fogalma sincs. Jó, nem egy Smith vagy Potter amiket hallott Márk is eleget, de aztán kitudja. Képek nem voltak feltüntetve a hirdetéseken. S ha már udvarias kedvében van, megkínálta egy kis tüdőerősítővel is, tanárfajzatot nem látott a sokaság között egyenlőre. Akkor meg miért ne, legfeljebb még inkább arrébb állnak.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 30. 17:41
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 31. 19:35 Ugrás a poszthoz

Fanni

Sejtése beigazolodott, s hogy mindez egyedül Fanni fejéből pottyant ki az elismerésre adott okott. Főleg hogy megszervezni is sikerült, biztos rengeteg kérvénnyel, megvalósítási ötlettel kellett bombázni az igazgatóságot, na meg saját dök társait is befűzni. A piszkos anyagiakról nem is beszélve.
A kérdésre mosolyogva hümmög egyet, agyon dicsérni értelmetlen lett volna hiszen nemrég érkezett le a kastélyból, de amit eddig tapasztalt Márk, az meggyőző volt. Maradhatna ilyen az egész este és még cigijével is spórolt. Igaz, azon meglepődött hogy nem azzal tették helyre, hogy fúj büdös, meg az ezzel járó megnyilvánulások. Másrészről érthető, ha ő szintén benne lett volna a szervezésben hasonlóan reagálna. Önkontroll fejlesztés gyanánt gondolta a sajátját szálát is inkább elrakta a dobozzal együtt a zsebébe, de csak az útobbit sikerült. Amint megragadták kiejtette a kezéből, túl lassan nyúlt volna érte, de addigra a lány lendülete már magával sodorta őt. Fájó szívvel vett tőle végső búcsút amint eltűnt a szeme elől a sötétben, valaki biztosan jól jár ha észreveszi.
De ez van, a szánhúzó kutyák erejével megáldott rellonos arrébb húzta a veszélyes mértékű tömegből. Lassan visszanyerte egyensúlyát is a szlalomozás közepette, nem beleesve a tűzbe. Ott maradt volna szívesen - a mégnagyobb meleg ellenére és hogy jobban ki legyenek téve a szúnyogok támadásainak -, azzal a néhány mugli barátjával akije van gyakran szoktak csak úgy tűzet csinálni. A sátor volna talán a legbiztonságosabb, hát arra tette le a voksát.
- Akkor legyenek a sátrak.
Nem ismervén Fanni gondolatait rögtön belépett a hozzájuk legközelebb állóba, most ő vezetett. Kint se lehetett panaszuk a fényviszonyokra, de bent szemkápráztató volt a sok füzér ami a világítást szolgálta. Pislognia kellett néhányat hogy hozzászokjon. Az egész úgy nézett ki mintha hatalmas szőnyegek szélét illesztették volna egymáshoz, nem törödve azzal hogy mintában és színben mennyire passzolnak egymáshoz, de így volt jó, a művi rend sosem volt Márk ínyére.
Ellengedte Fanni kezét - ami eddig olyan természetesnek tünt ahogy haladtak hogy különösképp fel sem tűnt számára - s egyből kiterült az egyik szőnyegen. Nem a fáradtság miatt, hanem annyira hívógató volt hogy meghemperegjen rajta, akár egy ázott kutyának az elé leterített törölköző. Azért nem vitte túlzásba, néhány másodpercnyi kilapult állapot után átfordult a hátára majd fel is ült rögtön, zsebeiből kidobálta maga mellé a fölösleges dolgokat ami zavarta kényelmét.
- Egy ilyet a hálótermünkbe is eltudnék képzelni, ha véleményezni kell a rendezvényt írásban és ódákat zengek majd, te pedig bejuttatod valahogy hozzánk.
Üzleti érzéke mindig a lehető legjobb pillanatokban villantja meg magát, önelégültségében magához húzott egy párnát és tarkója alá tett kézzel rádőlt. A mennyezeti mintákat bámulva folytatta, nem azokhoz szólva.
- A stílus mellé kiszolgáló személyzet és háremhölgyek is járnak, mert jöhetnek azok is? - Mert hát ki tudja, lehet nem csupán varázslat meg manók keze munkája az itteni berendezés. Áh tényleg, elfogadná egyet nem csak otthonra. Erről jut eszébe, otthoni manójuk is Fanni, felnevetett saját gondolatán és úgy fordította fentről a tekintetét a lányra, mintha csak hasonlóságokat keresne a saját Fannija és közte
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 1. 13:37 Ugrás a poszthoz

Fanni

Mindent körülményt figyelem bevéve - a meleg, a fények, színvilág - csak néhány szikra hiányzott hogy a vörösök között kirobbanjon valami, miután visszakérdezett Fanni, majd gyorsan törölgetni kezdte az arcát. Ahol hozzáért a dörzsölés miatt ott is kivörösödött, ilyen fehér bőrnél nem volt nehéz átradíroznia a színét. Rövid ideig csak szórakozottan nézte mit tisztálkodik, aztán megelőzve az újabb kérdést Márk saját orrához nyúlt oda, hogy kicsit megvakargassa, ezzel akarta jelezni, hogy azt se hagyja ki a nagytakarításból Fanni. Persze az égadta világon a szeplőkön kívül nem volt ott semmi piszok, de fő az alaposság.
- Téged. Vagyis igazából semmit, vagyis de. - Hát ez kicsit Byalexes lett, a mugli hülyeségek, az a kevés is egyből ráragad. Fejét gondolkozva eldöntötte, mert Márk jobban meglepődhetett a neki szegezett kérdésen, mint amennyire Fanni tette azt az ő tekintete láttán. - Ja, csak elmerengtem azon hogy hasonlítasz a manónkra... vagyis nem úgy. - Jaj Márk, beszélsz össze vissza, saját hülyesége küldte a földre újra, széttárt karjaival mintegy megadta magát előtte, de aztán lendületesen visszaült. Elég fura kettejüket csak úgy összevetni, neki sikerült.
- Ő is Fanni mint te, a szeme pedig szintén halványkék amivel olyan csúnyán szokott rám nézni ahogy te tetted előbb. - Ennyiben merül ki gyakorlatilag a hasonlóság. - Ám semmi sincs az arcodon, elég tiszta vagy elhiheted nekem, de ha kell valami ige, rémlik egy ilyen esetre!
Hát, csak összerakott egy értelmes gondolatsort, már amennyire tényleg az, Márk érti. Ilyen bókcsokor után gyorsan terelni akarta a beszélgetést vissza a nagyobb haszonnal kecsegtető üzletre.
- Levitában kéne a gólyalakot, az úgyis csak átmeneti menekülttábor - Közben felállt mert kiszúrta a süteményes tálat és egy kosárkát félig bepusztított. Fél szemét azért Fannin tartotta, hátha valami újabb kirohanásra készül. - míg el nem leszünk osztva rendesen, azt meg simán átlehetne. Ha kell becsempészlek valahogy, aztán vitam et sangriem vagy hogy is van a mondás.
A "hogyanról" fogalma sem volt se a latin mondásnak, se a külsősként való bejutásnak. Ezen ráér akkor agyalni ha komolytalannak tűnő ötletére tényleg megkapja az igent. A kosárka közben elpusztult, kezéről lesöpörte a morzsákat és várta, tényleg be kell-e vetnie a bűbájt. Hol a pálcájára pillantott, hol a lányra, de addig is újra leült a szőnyegre, de most már a cipőjét is lerúgta magáról, lábával arrébb rugdosva őket.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 1. 22:35 Ugrás a poszthoz

Keiko

Az utolsó szabadnapok egyike a mai, közeleg a vizsgaidőszak, így Márk a tanulásnak való nekiveselkedés helyett inkább a falut választotta. Azzal nyugtatta magát hogy megérdemli, végtére szorgoskodott pár pontnyit és bűntetés veszélye jó ideje nem fenyegette. A hátralévő idő még így is rengeteg, hitegeti magát ezzel, akárhányszor befürkészik ezek a sötét gondolatok. Igaz, minden nap miután lefekszik, forgolódik néhány percet a lelkiismerettől furdalva, de ezen báránykákkal átlépdelve aztán elnyomja az álom. Na ez az előtörténete a mai kiruccanásának, igaz akad komolyan oka is hogy ne a könyvek fölött görnyedjen. Kisebb bevásárlások, mint pergamen amiből már úgy kellett kölcsönöznie, egy két hozzávaló a bájitalkészletéhez, ki tudja vizsgán rendelkezésre bocsájtanak iskolai anyagot, valamint saját szórakozására vett egy pálcafényezőt. Múltkor szúrta ki mikor Jhoonyval először összefutott.
Táskája így egészen megtelt és kitűzött feladataival is végzett, de ha már erre járt, gondolta beugrik egy krémesre meg valami hűsítőre. Talárja nélkül is érzi a hatvan fokot, fehér pólója se sokat taszít a napsugarakon. Megváltásként élte meg hogy újra fedél alá érkezett amint belépett a cukrázdába. Előbb a pulthoz ment, tudta mit akar, nem szeretett volna túl sokat várakozni. Valahogy mindig az az érzése támadt ilyen helyeken, hogy sose jönnek akkor amikor kéne. Vagy túl korán lépnek hozzá, hogy mit kér, ilyenkor persze sose tudja, vagy túl sokat kell várakoznia. Így ahogy már belépés előtt kitalálta, kikérte a krémet bubis vízzel, s csak azután nézett asztal után. Rögtön kiszúrta Keikot a vörös összeállításában, egyedül, Rufust nem látta most mellette hacsak nem a mosdóban van épp. Valószínüleg a rendelésre várt, vártak még ha ketten vannak. Odasétált a lányhoz és kérdezés nélkül ledobta magát szemben, csak mellőzheti már az udvariaskodást.
- Na mizu, hogy tetszett a napforduló? Láttalak titeket Rufussal, csak akkor nem akartam betrollkodni, úgy láttam nem igényeltek nagyon társaságot.
Eléggé messze voltak ők ketten a többiektől, ezért gondolta úgy ahogy. Közben Márk már hozzá is látott saját krémeséhez és kipillant ő is az utcára az ablakon át.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 1. 23:32
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 13:02 Ugrás a poszthoz

Keiko

Ki nem csattan attól hogy kellemes volt a lányék éjszakája, de azért inkább örül hogy ilyen választ kapott tőle. Közben a rendelése is megérkezett, pillantása átsiklott a kinti mozgalmasságról a kiszolgálóra. Arrébb húzta saját tányérját, valamint az asztal lábánál heverő táskáját feltette maga mellé, hogy ne legyen útban neki. Esés, törés s zúzás, minden rossz nélkül sikerült háztársának letudni a kifizetést. Mire ő hozzálátot, Márk sajátjának már a nagyját bepuszilta. Száját megtörölte a szalvétával majd hátradőlt a szépen, egyik kezét a támlán pihentetve, másikkal a poharat markolva.
- Ne is kérdezd, csak a vizsgák ne lennének... - Enyhe színpadi túlzás, kortyolt rá egyet. - Vagyis a pontverseny jobban érdekel, állítólag mi vagyunk az a ház ahova a legszorgalmasabbak kerülnek, erre meg folyton ott vannak a nyakunkon a navisok.
Na igen, ha egyszer komolyan beleszállt a versengésbe, akkor szeretné ő is ha megnyernék. Nem kínosan, de azért jobban odafigyel nehogy bármilyen büntetést a nyakába varrjanak és ezzel csökkentsék háza pontjait. Egész jól kordában sikerült tartania így a káros szenvedélyét. Szorgalmán is - magához képest - meglátszik az elszántsága, s olyan sok már nincs hátra. Ezt a pár napot kell csak igazán meghúznia.
- Egy két beadandót még elakarok küldeni. Írok Mózes botjáról Elfeledett Varázslatokra, talán a mugli ismerőseimről is. Bár az olyan furcsa és alig tudom elkezdeni.
Ráncokba szedi a homlokát és egy pillanatra elkalandozik az újonnan belépőkön, pedig semmi apropója nem volt rá, hogy felfigyeljen rájuk. Gyors visszatér saját fejébe.
- Tehát elemezni mit miért csinálnak úgy ahogy, ami szinte már nekem is hétköznapi. Hogy mi a metro, a mozgólépcső. Az egyértelműsége miatt olyan nehéz. Vagy most csak mondtam két olyan szót is amiről fogalmad sincsen?
Kérdezte mielőtt újra előrehajolt a tányérja fölé, az múltkor nem derült ki, ki milyen származású, vagy csak egyszerűen nem emlékszik rá.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 13:02
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 22:31 Ugrás a poszthoz

Keiko

Váratlanul érte a lány erősebb hangszíne, ki se nézte eddig belőle, főleg azok után, ahogy múltkor megszeppent a prefi és Réday láttán. Pillanatokig csak a szemöldökét felvonva tudott csak reagálni, kellett a nyugodtabb megnyilvánulás Keiko részéről hogy valamelyest elhessegesse Márk furcsállását.
- Szerinted az arcodra van írva kinek a fa... fia borja vagy hmm? - Kérdez vissza gúnyosan, ugyan honnan tudhatná ki aranyvérű, ki fél, vagy mugli. Még idejében megakasztotta a nyelvét hogy fattyút mondjon, az azért erős lett volna, hát még úgy hogy nincsenek haragban. Hiszen egyáltalán nem egyértelmű ki hogyan viszonyul a muglikhoz. Saját unokanővére állandó vendég Márkéknál, akinek akad néhány olyan származású barátja, be is mutatta nekik, gondolván Dani tetszhet neki. Még is, még a szakterületéből kiindulva - gyógyítónak készül a lány - sincs semmi de semmi affinitása a muglikhoz. Előítélete nulla, de akkor sem.
- A lényeg akkor is az, hogy erről hogy írj, ahogy szorgalmikban kellene? Hiába élvezem a tárgyat, akkor is úgy érzem szívok vele rendesen.
Inkább ezen mérgelődve kapta be a maradék krémesét is, hiába, fiúból van és nem tart egy óráig nyámmognyi rajta, mint egy lánynak. De maradva a témánál felmerült benne egy két kérdés és Keiko biztosan tud rá válaszolni, ettől a szeme azonnal felcsillant.
- De ha már mugli környezetben nőttél fel, Pest belvárosba tudsz valami olcsó mugli helyet? - Ez a lehetőség igazán foglalkoztatja, mugli barátai is inkább vidékiek ahogy ő, számukra is idegen eléggé a város a pályaudvarok plázáin kívül. - Gondolom ott laksz, ahány város mugli részében jártam, csak bépén láttam sok kínait. Fuu tényleg, oda is elakarunk menni, esetleg van éttermetek nektek is?
Na az előítéletek most szépen elő jöttek, de Márknak aki keleti, az a nagy számok törvénye alapján csakis kínai lehet, mi más? Sietve előkotort egy tollat valamint papírt hogy lejegyezhesse a címet, nehogy elfelejtse ha eljut odáig hogy bandázzon a haverjaival. Miután ezzel megvolt türelmetlenül várta a címeket.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 22:33
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 00:02 Ugrás a poszthoz

Keiko

Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy ő tényleg szereti a mugliismeretet, kattogtak agyának fogaskerekei valami meggyőző válaszon, amikor a lány elpityeregte magát. Na ezen aztán igazán megütközött, okés hogy neki teljesen mindegy hogy ilyen vagy olyan keleti, de hogy ezzel bunkó lett volna, ezt mindezek ellenére se tudta beismerni. Persze utólag könnyen okos a levitás, biztosan nem így mondta volna ha sejti milyen reakciót vált ki háztársából. Biztos menstruál és az a baja, na akkor törheti magát rendesen, ennél ésszerűbb okot nem tudott megállapítani.
- Na azért nem kell ennyire érzékenykedni... - motyogott valamit megnyugtatásul és vadul keresgélni kezdett a zsebébe papírzsebkendő után. Persze hogy ilyenkor nincs nála, pedig annyiszor megfogadta, hogy lesz nála pár darab, mert a lányoknak minden ok nélkül kelhet, s akkor milyen kis igényesnek tűnhet. Jellemző...
- Ha tudtam volna hogy japán vagy megölellek! - Na jó ez azért túlzás, de sietve felelevenítette a japánokról való ismereteit. - Elvégre nyelvrokonok vagyunk... azhem... meg szeretem a Chichibu-i Aranysárkányok kviddics csapatát is!
Ez tényleg igaz, otthon még egy képük is van róla, mikor a kontinentális győztesek kupája zajlott két éve akkor nekik szurkolt mert kedvenc európai csapat nem jutott ki Barcelonába. Ennél meggyőzőbbre azonban nem telt a tudása s kezdte egyre feszélyezettebben érezni magát, hogy őket figyeli az a néhány vendég és már a pult mögül is. A végén kipaterolják innen. Jöhetne valaki aki kisegítené, mert tényleg ő lesz az aki elszalad bocsánatkérések közepette, megelőzve az előbbi sejtését.
Eltüntette a rossz emlékű papírt és tollat, de hogy is lett volna a táskájában is zsebkendő...
- Na most komolyan, nézz a szemembe! Hidd el tényleg nem akartalak megbántani, bocsánat!
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 3. 00:06
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 01:19 Ugrás a poszthoz

Keiko s Rufus

Mikor valakire gondolt akkor mindenkire csak Rufusra nem. Elfojtott magába egy káromkodást majd felszegett fejjel és némán állta a rázúduló fenyegetéseket, igaz nem az üres szavaira figyelt hanem saját gondolataira, valamint hogy pálcáját gyorsan kitapogassa ha védekezésre késztetnék. Ennél nagyobb és több bocsánatkérést biztosan nem fog megejteni, amit illett ő megtette, Keiko lelkét meg akkor ápolgassa a fiú. Végtére is inkább már Rufust sajnálja semmint a lányt, hogy ilyen ne bánts virágot tüntet ki a figyelmével. Átsiklott rá a tekintete, gesztusait figyelte, aki majd elalélt a megjelenő lovagjától, látszott fátyolos szemein.
Azt pedig helytálló jelzővel kifejezve romantikus túlzásnak érezte, hogy olyan nagy bajba kerültek a múltkori eset folytán. Neki kellett büntető feladattal küszködni - az más kérdés hogy hamar megoldotta és csak egy sörébe került - nem nekik, még vállalta is a dolgot ahogy visszaemlékezett. Hogy ne találkozzanak ezután is, az szinte elkerülhetetlen dolog házuk és évfolyamuk okán.
Végül úgy oldodott meg a dolog ahogy mindhármuk számára a legkényelmesebb. Miután elhagyták a cukrászdát, kicsivel később követte ő is őket kifele. Még a tányérját se vitte vissza amit máskülönben szokott, fölös megjegyzéseket meg nem kívánt hallgatni. Az eladó srácnak még megrázta a fejét, mintegy nem értvén az előbbit, aki csak vigyorgott hozzá, ő legalább levágta a szitut. Végtére is Rufus is megérthető, bár Márk ezzel törődött a legkevésbé. Amúgy is nem egyszer megkapta hogy túlságosan foglalkoztatja őt mások véleménye, a miértek.
Na mindegy, a friss levegő ha épp ugyanolyan meleg volt, mint a sütizés előtt, akkor is jól esett neki. A párossal ellentétes irányba indult, inkább tervbevett egy sétát, nehogy szapora lépteivel hamar utolérje őket.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 11. 08:06 Ugrás a poszthoz

Natacha

Márknál teljesen más a helyzet, ő tökéletes kényelemben érzi magát a gólyalakban, hatalmas tér és kényelem. Jól belakta a helyet, cuccai a mellette lévő szabad ágyon, Yar dedikált képe a sajátja felett, magyarán jó nagy rendetlenség és otthonérzet. S ebben szerencsére a kép élő mása sem akadályozza meg. Ma talán ki sem mozdult volna onnan, de kellett valami levegőváltozás az agyhalálig tartó seggelés miatt. Felkapta az ÁTV könyvet, inkább dísznek, mint komoly tanulás szándékával, valamint szokás szerint a pálcáját és elhagyta a Levita tornyot. Kellemes volt ez a levegőváltozás tegnap óta, talárját is újra hordhatta így, amitől valamiért mindig okosabbnak és komolyabbnak képzelte magát, semmint amennyire az.
Sokáig csak cél nélkül kóvályog, maga sem tudja igazából merre. Kell hogy a napi bevitt tanulásadagot feldolgozza kicsiny fejével. Ma bezzeg lemehetett volna a faluba, de erre csak az előbb jött rá amit leért a földszintre, nagyon összefolytak neki a napok. Találhatott jóval kellemesebb elfoglaltságot a faluba.
Ekképpen keveredett ki a belső udvarhoz, jó lesz itt is, a víz csobogása odacsalta. Igazából még sose nézte meg kút szoborcsoportját, pedig néhányszor elsétált az ide vezető folyóson. Odasétál hozzá és végignézett az arcukon, ami a szobrok komolyságával néztek külön-külön szerteszét, ahogy elkészítőjük megalkotta. De így mintha őt nézte volna, s ez az érzés hamarosan beigazolódott. A boszorkány arca kissé elfordult a könyvére, amin jól látszódott annak címe is. Aztán Márk meghökkenésére meg is szólalt.
- Minden evilági létező dolog átváltoztatható, bizonyos mértékig, részben, vagy teljesen. A többit meg se tanuld, úgyis bizonyították az ellenkezőjét. - Talán még mosolyra is nyúlt a száj a rideg merevségből, de ezt biztosan csak beképzelhette a srác. Neki ennek viszonzása viszont könnyen leolvasható volt arcáról.
- Rendben, megjegyzem, remélem vizsgán is elfogadják így. - Na jó sok okosságot hallhat itt vissza, emiatt is érdemes maradna. Körbenézett akad e valami ülőalkalmatosság és megpillantotta a padot. Igaz foglalt és nagy részét befoglalta egy lány, de akad kettejüknek is elég hely. Odaérve hozzá látta, hogy ő is olvas, bűbájtant. Persze kell majd neki is, de a múltkori bagolyváltás óta hanyagolja a dolgot. Ebből a sértettségéből szólítja me a lányt, úgy ahogy.
- Szóról szóra tanulj meg mindent rá, azt is ami igazából nem úgy van, de a könyvet kell visszaböfögni Révaynak... ám leülhetek?
Maga elé tette a könyvet, hogy látszódjon a könyve fedőlapja és hogy ő is tanulási szándékkal jött ide, nem fogja zavarni a lányt.


((nem szálaztam, sorry a prefektustól Smiley ))
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:21
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 13. 13:03 Ugrás a poszthoz

Natacha

Élt is a kínálkozó alkalommal és helyet foglalt a lány mellett, már csak azért is, mert túlságosan neki nem komolyak a tanulási szándékai, de úgy tűnt ezzel a lány is így van ha csak olvasgat. Kinyújtózkodta magát a padon, kezét, lábát, közben a könyve majdnem leesett, de sietve elkapta, s letette maga mellé. Kicsit csak a szobrokat nézegette, hátha mondanak megint valami nagy okosságot, amit jobb ismételten bevésni a fejébe, de csak csöndesen végezték a dolgukat, azaz a nagy semmit. Pedig ha szóban hallhatnák a dolgokat, jobban megmaradna Márkékban.
- Én feladom, már gyötörtem magamat eleget. - Ha jelen pillanatban ez nem igaz rá. Igazából már az megnyugtat, hogy a kezem ügyében van, amit tudnom kéne. - Ráütöget kétszer a könyvére, mintha csak magát emlékeztetné, igen, a közelben van, nem megy sehova, s csak olvasni kéne. Tényleg, majd berakja párnája alá is, hátha a fejébe szál. Azért a fedőlapot kinyitotta, hogy legalább a tartalomjegyzékkel tisztában legyen, eddig csak az órai jegyzeteit futotta át kétszer. Ekkor jutott eszébe egy még jobb ötlet. - Vagy megkérek egy iskolai házi manót, s esténként azzal olvastatom fel a könyveket. Állítólag alvás közben is feldolgozza az agy a hallott dolgokat. Próbát igazán megér a dolog, s egy manó is boldogabb lesz tőle.
Márk egy igazi kis angyal, belül dagad a keble, hogy ilyen jó képben tüntetheti fel magát a lány előtt. Az első benyomás mindig fontos, pont mint Keikonál és Rufusnál, náluk rossz ponttal nyitott a semmiből kifolyólag. Aztán még az a hiszti is, na ezért mostan Márk olyannyira udvarias lesz, hogy már giccsessé fog válni.
Megfordul a lány felé, törökülésbe felhúzva a lábát, a könyvet kicsit arrébb tessékeli, ne tapossa meg cipőjével, máskülönben nem túl lelkiismeretes a könyvekkel szemben, most kivételt tett. Hátha beszélgetős kedvében van inkább ő is, mint Márk.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:38
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 17. 19:01 Ugrás a poszthoz

Natacha

Könnyedén megígéri, hogy igen, azonnal küldi hozzá a manót. Azért is tehetett így, mert megtudta a lány nevét is, így nem leírás alapján kell majd útbaigazítani a manót. Az macerás lett volna, keress meg egy körülbelül velem egykorú, szőke hajú lányt, hasonló feladatok végett. Manót próbáló feladat. Viszonozta a kézfogást ahogyan illik, gyengén, s szintén megejtette a bemutatkozást házzal együtt. A kérdésen elmerengett picit, nem gond, Natacha is hasonlóképp tehetett a hirtelen mosolyvillantást látva.
- Ahova akarok most már eljutok, de mindent zegzugot nem ismerek még, ide is csak a véletlen folytán keveredtem. Kiskoromban egyszer elég hülyén estem, s míg nem szokom meg a járást, hajlamos vagyok eltévedni.
Na igen, Károly bácsi szelleme és emlékei még mindig képesek összezavarni. Pár hete észre sem vette, hogy nem a megfelelő terembe tart, csak nagy soká, pedig előtte direkt nem sietett az órájára, hiszen már járt ott. Ráérősen haladt, mikor a csengőszó figyelmeztette, hogy igencsak késésben van. Aztán persze még épphogy beesett. Ahogy ez átsuhant a fejében, máris a nyelve hegyére kéredzkedett az emlék mellé egy gondolat, hogy a lány szőkeségére tegyen egy nem saját megállapítást, de idejében fékezte azt. Még úgy járjon már, mint Sharlottenál, s nehogy sértődés legyen belőle önhibájából.
- Amúgy fura, én valamiért azt hittem hozzátok kerülök, megérzés volt. Nem egyéb.
Hogy a Levitába került, azt se bánja, jó így. Közben felcsapta a könyvét az első oldalak egyikén, na persze nem olvasási szándékból. Kikereste azt az oldalt, amin egy olyan animágus van, aki állandóan váltogatja emberi és állati alakját ha odalapoznak, kiéve ha sokáig úgy hagyja nyitva a könyvet. Akkor ugyanis végig kutya alakjában marad, s farkát csóválva várja, hogy simogassák őt. Első pillanatra szórakoztató volt, de Márk hamar megunta, amúgy sincs annyira oda a kutyákért. Hát most fogta, óvatosan kitépte a lapot a szélénél, és a zsebében kezdett kotorászni a kis szemetesszütyője miatt. Abban emlékei szerint kell lennie ragasztónak, épp csak a szobájában felejtette, hiába nézte meg mindkettő zsebet a talárján. Így pálcájával ragasztotta fel a képet kettejük közé a pad háttámlájára. Elvégre nem egy seprűt kellett összetákolnia, elégnek vélte a varázs erősségét. Így bárki elszórakozhat az ismert animágussal. Közben persze folytatta, amit elkezdett.
- Aztán még se ott kötöttem ki, de se gáz. Habár az évfolyam társaim furcsák, vagy csak szerelmesek, s ezért nem érthetem őket. - Gondol itt a Keikos dolgokra, de egyszer megoldódik az is. Alkalmi hiszti elmúlik. - Te oda kerültél ahova készültél?
Rákérdezett, hátha Natachának is voltak ilyen érzései, mint Márknak. Habár amilyen mosolygós vele ismeretlenül, biztosan mindegy lett volna neki, akárhova is kerül.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 19. 17:59 Ugrás a poszthoz

Natacha

Aranyos? Na fiúnak ennél nagyobb átkot nem olvashatott volna a fejére Natacha. Eddig még nem kapott ilyet, de unokanővérét Zsófit ismerve, tudja jól, hogyan semlegesített így több srácot is, akik nyomulni próbáltak rá. Felhangzik fejében a lány hangja, ahogy szánakozva mondja ki ezt a szót, s mellé még jön egy "de", s után a nagy semmi. A hab a tortán, hogy még egy hörcsöghöz is hasonlítják. Fuuu, mennyire utálja azokat is, úgy mint az egereket. Márk előtt felsejlett egy kép, hogy teli pofazacskóval ül a terráriumban, s egy hatalmas, gonosz macska vörös szemekkel őt nézi, mielőtt egy harapással lenyelné őt. Már ettől rossz érzése támadt, ha találkozna egy mumussal, egész biztos valami rágcsáló alakját öltené fel.
- Hát de, én is úgy tudom. Válaszolt gyorsan, - elszakadva rémes gondolataitól, - nevének latin eredetére. Ideje volt visszatérni a valóságba. - Na az akkor jó, én meg másokat szeretek hallgatni, jól kiegészítjük egymást.
Ez így igaz, nem csak udvariasságból szokta átengedni másnak a beszélgetés folytatását. Ő eleinte csak kezdeményez.
- Ha eljutok valami kocsmába, leginkább azt szeretem, ha idős bácsik mesélik el pár mondatban az egész élettörténetüket, meg bölcsességeiket, azokon jót szoktam nevetni. Persze kivétel pedig egy unalmas óra.
Előbbiből, utóbbiból is akadna épp elég története, bár néhány kocsmai, trágár kifejezésekkel, meg a női nem leszólása biztosan nem lánynak való. Viszont csak ne hazudtolja meg magát Márk már azonnal, s kezdjen szófosásba, de ha rákérdeztek, válaszolt Keikoék furcsaságára. Mondjuk az meglepte, hogy szintén nem teljesen magyar származású az eridonos, úgy tűnik eléggé egyetemes az iskolájuk. A nevéből nem következtetett egyenesen a származására.
- Hát van egy kínai háztársam, - kezdett bele a rövid történetbe, egy pillantást vetve a kiragasztott képre, de a szellő épp csak borzolta a széleit, ott maradt rendesen, - vagyis nem, csak én kínaiztam le véletlen. Erre elpityeredett, aztán a lovagja majdnem nekem esett... Ha a szerelem ennyire hülyévé tesz, ráérek az lenni.
Véressé nem fajult a cukrászdai kaland, de Márk elég sértődékeny típus, ha túl is lépett szinte aznap a dolgon, az ilyesmiket mindig mélyen elraktároz magában.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. szeptember 17. 22:28 Ugrás a poszthoz

Keiko, ugyanakkor

A mai napja nagyon lassan indult, mire felkelt, evett valamit, összeszedte magát, addigra lassan elmúlt dél. Hiába, ha nincsenek vizsgák, kevés a motiválóerő, hogy csináljon is valami értelmeset. Mikor ezt észrevette, változtatott az eddigi tempóján, mert ma lekívánt menni a faluba, s annyi időt akart lent eltölteni, amennyit csak lehetett. Rövid ideig tartós elhatározás volt, helyette visszadőlt az ágyba, s felületesen végiglapozta a másodikos könyveit, többnyire csak a képeken leragadva néhány pillanatnál tovább.
Ezzel olyan tartalmasan telt el az ideje, hogy elnyomta az álom, több órára is. Mikor felébredt, inkább fáradtan, mint kipihenten - a délutáni alvás sose esik jól Márknak -, órájára pillantva ejtett ki egy rövid káromkodást a száján. Majdnem egészet mutatott az óra, kismutatója pedig épp csak nem a hetesen.
Szörnyen lassan, nagyokat ásítozva összekapta magát, pár könyve közben az ágy mellett landolt, de nem zavarta meg a fiút a készülődésben.
Az öltözködés elmaradt szüksége hiányában, az rajta volt déltől, így a keresztanyja havi ajándékával, ami már rég ott lapult a talárja zsebében, és a felkapott órás gyújtóval indult el a Gólyalakból.
Gyorsan végigszelte az emeleteket és a lépcsőket, friss levegőre vágyott. Egyrészt, hogy rendesen felébredjen, s azért, hátha egy kis séta valamelyest lefárassza őt, s virrasztás helyett arra használhassa az éjszakát, amire való. Néhány lépés választotta el ettől, amikor akadályba ütközött, egyáltalán nem figyelt a lába elé, ahogyan a másik sem. Morog valamit elnézésképpen, menne tovább, mert hajáról és a földre hajolva nem ismerte fel a háztársát. A lelépést a lány hirtelen felpattanás és megszólítása szakítja félbe.
- Persze, megvagyok - válaszolja valamelyest sértődéssel a hangjában, de elveszi amit felé nyújtanak, hogy megnézze, mi is a gond vele. Valami kivehetetlent ábrázol, de ezzel nem törődött, rögtön észreveszi, hogy a kinyitássál lehetnek gondok. Ujjai feszítésének azonban ellenáll a medál.
- Hmm pálcával próbáltad? - Ez lett hirtelenjében a B terv, s motozni kezdte talárját, hol is lehet a pálcája, ebben sose találja elsőre. Biztos Zsófi megbájolhatta, vagy ilyesmi. Közben egyesével pakolja ki jobb és bal zsebét is, Keiko markába ejtve az órás öngyújtót a labirintusból, az SVK-ra kapott Hitvány értékelést, papír zsebkendőket...
- Na megvan.
Hiába kereső szabad ujjai végre megtalálták a markolatot.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:19
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. szeptember 18. 20:46 Ugrás a poszthoz

Keiko

- Semmi, semmi... - Gyorsan kipréselte magából ezeket a szavakat, mert a végén joggal mondhatja rá Keiko azt, amiként Márk szokta magában nevezni a lányt, ne bánts virágnak. Végtére is egyben maradt, egy fokkal keményebb kötésű a srác. Majd hozzáteszi ezt is: - S a medáloddal se lesz semmi!
Mindezt határozottan jelentette ki, holott fogalma sincs arról, hogy kezdjen a dologhoz. A születésnapra való utalást tényleg nem hallotta meg, saját gondolataiba volt már elmerülve. A Finite-t azonnal kizárta, hisz az használhatatlan, talán valami robbantó bűbáj... A gondolatmenet azonban félbeszakadt, figyelemét elterelték a megoldástól, na jó, a használt zsebkendő látványa - ha csak kéztörlésre is használta - elég taszító tud lenni, megérti. De hogy minek kellett mindent kiejtenie a kezéből a lánynak, azt már kevésbé. Halkan, hangosan értek padlót, ahogyan illik, mi így, mi úgy. Villámgyorsan lehajolt a gyújtóéért, az megúszta gondok és új karcolások nélkül, a tűzzel se volt gond. Szúrós tekintetet volt csak a válasz a nemtetszésére Keiko felé. Mindegy is volt, milyen arcot vágott a dologhoz, mert mire újra felegyenesedett, a háztársa már eltakarta a szemét, tartva a legrosszabbaktól. Márk a többit, mármint a szemétre valót viszont figyelemre se méltatta. Majd eltakarítódik magától, vagy egy páncél veti rá magát éhesen, vagy egy manó.
- Asszem van egy ötletem, remélem beválik...
Zsófival, unokanővérével anno ha akart, ha nem, kénytelen volt tanulni néhanapján. Pontosabban Márk volt a kikérdező alany, mikor is a beseggelni valót kérdezte ki tőle egy-egy vizsga előtt. Így néhány varázslat előugrott a tudatalattiból, az elsők ezek közül mihasznák, de az egyik jó lehet.
- Tod' van valami olyasmi, hogy csontot lehet eltávolítani, gondolom ha szilánkosra tört, egyszerűbb újragyártani. Itt ha csak valami mágikus kapocs tartja egyben, talán kikaphatjuk azt is.
Magyarázta így az elméletét, csak amolyan megnyugtatásféle képen, hogy nem lesz itt füstölés meg katasztrófa. Oda sem nézve, hogy Keiko elbújt-e már ujjai rejtekéből, pálcáját a medálra szegezte, és kimondta a kreált varázsigét.
- Brahium retesz!
A öntevékeny feltalálosdi sikerrel járt, mindenféle baj nélkül. Egy finom kattanás hallatszott, s tenyerében egy egészen apró, valami fémgolyó lehetett. Tehát csak ez volt varázslattal kezelve, de maga az egész nem. Kezdők szerencséje.
- Na tessék, nézd meg mi lehet benne! - Habár Márkot is kezdte érdekelni, mi az amennyit ennyire zárni kell, de Keikonak kell kinyitnia, felé is nyújtotta, hogy elvegye.

Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 18. 21:26
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 12. 22:02 Ugrás a poszthoz

Hannus

Márkot határozott és komoly célokkal sodorta ide a sors. Szüksége volt a friss levegőre, természetesen nem egészségmegőrzés okán, hanem hogy azon rontson. Ha a faluba nem lehet kijutni, ez a legkézenfekvőbb megoldás hogy kisétál idáig. Télen s kora tavasszal amúgy sincs sok látnivaló erre, így se diáktárs, se tanárok, filozófiai magányban pöfékelhetett senkitől se zavartatva.
Ezek a kiruccanások váratlan felfedezésekkel is gazdagodtak az idő során. Egyszer elhajított egy séta közben elcsámcsogott almát, s mikor legközelebb arra járt, hiába volt bokáig érő hó, azokból a magokból egy egészen kicsiny kis csemete nőt ki, nagyjából Márk térdéig érő, rajta egy ugyanolyan almával, amit megevett. Igaz, miután letépte, a fás része rögtön elhamvadt, de a gyümölcse ízletes volt, mint elődjének. (Arra csak utólag gondolt, hogy ismeretlen és varázseredetű tárgyakat, ételeket tilos a szájba venni, de hát kimaradt a varázsóvi középső csoportja). Kész Kánaán volna ha hajléktalan lenne, s nem az iskola egyik diákja, aki manókoszton éldegél és hizlalják.
Egy másik alkalommal körtével csinálta meg ugyanezt, gondolván, megnézné növekedés közben is ezt a varázslatot, de akkor nem járt sikerrel. Aztán se a harmadik, se a negyedik alkalommal, a gyümölcsök másnap békésen rothadtak a latyakban. A sok hiábavaló kísérletezgetés után legközelebb egy egész táskányi maradékkal érkezett. Földmérő eszközök hiányában olyan egy-egy nagylépécsnyi távolságban hintett el mindenfélét, banánhéjat, dinnyemagvakat, epernek azt a zöld részét. Szinte az egész kertet beültette. Másnap meglett az eredménye, ugyanis kiderült, a ház hátsó részének, három márk-lépésnyi négyzetméterén keltek ki a dinnyemagvak. Ezen felfedezés örömére rögtön elragadta Márkot a kapitalista szellem, s beindult a monokulturális termesztés és feldolgozás. A csikkeket amit rendszerint a kis szütyőjébe gyűjtöget, ezen a területen szórta szét, azok helyén pedig másnapra szép szál dohánylevelek mosolyogta vissza Márka. Nagy óvatossággal tördelte le őket, a következő hétvégén pedig széles vigyorral nyújtotta át az egyik falusi bácsinak - aki szintén nagy dohányos, megismerkedésük oka a közös szenvedély -, hogy kezdjen vele valamit, mert Márk értelemszerűen nem tud, aztán fele-fele arányban osztozzanak rajta. Így oldódott meg a srác akadozó ellátása, ha a baglyok nem jöttek olyan sűrűn keresztanyjáéktól.
Ma is a termést szedte, ültette egyből az új "palántákat". Az időjárás kis macerát okozott, s a sarat se úszta meg, kézfeje és egy helyen az arca is olyan lett. Ebből a nagy munkából véletlen felpillantva látta meg, hogy sokáig nem marad egyedül. Egy szőke lányt sodort felé a szél. Na csak ezt hiányzott - gondolta mérgesen -, hogy lebukjon mit tevékenykedik itt, de sietve elhessegette az aggodalmát. Ugyan ki jönne rá, hisz maga a srác se látott sokáig szüzen dohányt? Azért inkább a rejtekben maradást választotta. Behúzódott a kunyhó másik oldalába, s onnan leskelődött óvatosan kifelé, mi célban erre az iskolatársa. Úgy tűnt elefántcsonttornyi magány, habár egy káposztával megosztani nem túl magasztos Márk számára, valszeg egy költőnek sem. Ennél még a borostyán is jobb lenne ami a fal sarkán felfutott egészen a tetőig. Akkor miért ne segítene a lányon, a saláta úgyse fog megszólalni?
- Tudom, így érzem én is magam!
Szólalt meg a fiú, inkább kevesebbet mint többet éppen csak kihajolva a fal mögül majd gyorsan vissza. Így viccesebbnek ígérkezik.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 14. 18:58 Ugrás a poszthoz

Hannus

Így kertészkedni, s magasröptű gondolatokat folytatni, egy káposztát megszemélyesítve, társa benne pedig egy szőke lány... Filozófusok és mágiaelmélettel foglalkozok is megirigyelhetnék, annyira unikum ez a helyzet. Úgy tűnt nem vették észre, de a hangját se mérték be pontosan, így Márknak kellene jobban felemelnie a sajátját, viszont úgy félő hogy lebukna. Még egyszer kikukkantott hát a leányzó kérdése után, talán egy picit gyorsabban is, ideje nem volt hogy végiggondolja, hogy esetleg őt ugrathatják viszont. Történhetett volna így, de szúrós tekintett helyett a lány feneke szúrt szemet a srácnak.
- Oh nagyon örülnék valami szép meleg szobának! - Címezte szavait annak a testrésznek - Itt kint egyedül télen-nyáron unalmas, mindenki egy nagy tökfej!
Ez így rendjén van, ha tudna beszélni a Márk által megszemélyesített káposzta, biztosan ezt mondaná. Fülelt, hátha közbeszól valamelyik ténylegesen beszélő növény, de egy se akadt aki meghazudtolná őt. Viszont ha sokáig akarja ezt játszani, akkor valamit ki kellett találnia gyorsan.
A háznak azt az oldalát ahol ő állt, egy harkálycsalád támadhatta be, mert szinte egy akkora lyuk tátong rajta, amibe még a fiú keze is beférhetett volna. Eddig sose gondolt rá hogy bekukkantson rajta keresztül az elhagyott lakba, hisz ugyan mi érdekes lenne ott? Most megtette, de sokat nem, csak a szemközti oldalt látta, meg egy egészen halvány kis lyukat, ahonnan fény áradt be a másik oldalról. Erre volt ténylegesen kíváncsi. Akkor csak azt kéne elérnie, s valamelyest kitágítania, hátha elég rothadt már ott is, na meg odacsalogatni a lányt. Így a srác "láthatatlansága" is megmaradhatna.
- Ám ha közelebb jönnél jobban halhatnál engem - kezdett hozzá a spontán történethez Márk, mindenféle komolyabb ismeretek nélkül az alapítókról - mert... mert én a Levita ház első fejének a szülötte vagyok. A szerelmének akart átadni, hogy örökké virágozzak neki, míg Richárd érzései megvannak, de sajna nem tudott már időben odaadni. Ezért kiültetett ide bánatában, hogy soha ne is lásson többé, én pedig soha senkinek nem mutattam meg igazi lényemet. Azért tetszelgek itt szottyos káposztának, mert a sorsom nem teljesíthettem be. Bassz.m.g!
Meglehetősen drámai és hirtelen zárt lett az elnyújtott monólog, ugyanis hamar kiderült, nem hogy a másik lyuk nem lehet nagyobb, de az első is szűkösnek bizonyult olyannyira, hogy kissé beszorult a srác balja.
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 20. 22:57 Ugrás a poszthoz

Hannus

De még is miért? Még is hogyan? Ha kviddicsezne, ahogy eltervezte hirtelen szalma-fellángolásból, akkor volna csak olyan vastag karja a sok gurkó tereléstől, de nem, időben elállt a nagy ötletétől. Szükség esetén máshogy is szétverhetné a képét, s az edzőmeccs amit végignézett, azok után a kviddics a legutolsó dolog amivel komolyabban foglalkozna. Megmarad amatőr szinten a haverokkal. A lehetséges okok közül ezt kizárva, tovább keresve a talányt a gondjára nem érzékelte, hogy már fordítottan irányítják a beszélgetést, s nem Márk tartja azt a kezében. Mintha csak a fejében olvasna a lány, vagy csak látná őt, amit képtelenségnek tartott abban a pillanatban, annyira jól esett a fiúnak a részvét, hiába inkább szólt szegény káposztának, de az szinte már elválaszthatatlan tőle. Épp megköszönte volna hálás szavakkal mindezt, amikor neki is lesett, hogy lelepleződött. Teljes életnagyságban pillanthatott vissza a lányra, immár előröl is, nem csupán hátulról "megcsodálva". A helyzet ahogy most találkoztak, lehetett volna sokkal kellemesebb is, na de ezt dobta a gép, meg Márk hülyesége.
- Na szépen vagyunk, ne legyél már egy növény érzelmi színvonalán hanem inkább segíts kérlek! - Talán kissé gorombábban szólt, mint máskülönben tette volna, hiába ott a szívességkérés is a végén, de szorult helyzetben mindenki kifordul kicsit önmagából. A kérdést amilyen egyenesen jött, úgy el is engedte a füle mellett. Előbb szabadulna innen, mert kénytelen így beismerni, de de facto tényleg a szőkeség foglya. Ha legalább a pálcája a szokott farzsebében lenne, de helyette a dohányos szütyője mellett hever.
- Ilyen hajszínnel amúgy is valami elsős navines lehetsz, 'szal kötelességed is segítened! Főképp, hogy prefektus vagyok!
A túlélési kényszer nagy úr - talán picit túlzás a helyzetértékelés -, s emiatt a füllentést se veti meg. Hazudni sose szokott, elhallgatni annál többet, tehát ez csak egy füllentés, amitől senkinek se lesz semmi baja! Csak ehhez kellene egy kis szerencse, hogy ne egy házból legyenek ők ketten, na meg a többi prefit ne vágja a lány. Maga Márk se tudja, akkor másnak is fölösleges. Míg várta a hatást a fogvatartóján, eszébe jutott valami. Hogy az mennyire részletkérdés, hogy Márk se eridonos a vörös hajával, az végképp nem számít...
- Talán elég volna ha pálcával megérintenéd a lyuknál, biztos valami madár csapda, nekünk is van otthon hasonlónk!
Nagy nagy talán, egy álprefi se birtokolhat minden varázsigét a-tól zs-ig, amivel segíthetne magán. Anyja használ otthon egy hasonló kis bűbájt a túlnépesedett furkászok ellen, s az az illetéktelen behatolók érintésére összezsugorítja a lyukat, amin befele igyekeznének. Egy kis emberi rá segítséggel könnyedén mehet vissza a szabadba, minden baj nélkül.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. február 20. 23:03
Varjassy Márk
INAKTÍV



RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. február 23. 22:51 Ugrás a poszthoz

Hannus

Márk meglehetősen sértődékeny fajta, és az összes kis apróságot képes megjegyezni, még az évekkel ezelőtti dolgokat is, amire más legyintene, de benne gyülemlik szépen. Talán korától fogva, vagy ez is jelleméből fakad, de ennek ellenére nem fortyogó , lezárt fedeles, zöldséglevesnyi fazék, ami csak úgy spontán, s időközönként felrobban. Jelen esetben nyomasztóbb ez a csapda. Ezért van amit nyelt, van amit elengedett a füle mellett újfent, de arra felfigyelt, hogy a leányzó a háztársa. Jobban megnézve az arcát még ismerősnek is tűnt, persze csak látásból, esetleg csak beleképzelte valakibe, de ez Márk szerencséjére nem kölcsönös. Közben a hatást is várta, amiért prefinek mutatkozott be, s ez végre megint bejött. Elégedett és büszke mosoly suhant át a fiú arcán. Azt külön sikerkényt könyvelte el, hogy még a nevét is sikerült megtudnia. Mielőtt azonban valami frappánsat válaszolhatott volna, a segítség túlságosan hamar érkezett. A hirtelen szikraesőtől behunyta a szemét, hogy aztán lesajnálóan nézzen szorult karjára, utána Hankára. Na tökéletes, ami eddig lassacskán kezdett elzsibbadni, most teljesen sikerült az ide való varázslatnak köszönhetően.
- Hát köszönöm Hannus! - Opsz, a becézés szépen becsúszott. - Ennél még a csonteltüntető ige is hasznosabb lett volna. De nehogy használd!
Tette sietve hozzá, mert még rosszabbul járhat a lány ügyetlenkedéséből kifolyólag, az talán amúgy is felsőbb éves varázslat. Túl egyszerű lett volna azt csinálni, amit javasolt? Megválaszolhatatlan kérdés marad igazából örökre. S ha a pálcája nincs is a hely, amire jelen esetben nem is gondolt, hogy azt kérje el, s ő maga oldja meg saját helyzetét, helyéről halászta ki öngyújtóját meg egy szál cigit. Az ezzel járó művelet mindig sikeres gondolatokat tudott szülni. Általa Márk már majdnem író-költői magasságokba emelkedik, csak azoknak alkohol kell, azzal meg nemigen él.
- Kár hogy nem ismerjük Vadóc Wendelin bűbáját, - Itt is van a remek ötlet az első slukk után, amit azért háztársától elfordulva fújt ki. Jól nevelet gyerek azért. - Jaj ne nézz így, prefi vagyok, megtehetem! Na 'szal ha tűzálló lennék még ki is égethetnénk magamat innen. Az vicces volna.
Hogy Hannusnak mennyire az, részletkérdés, Márknak mindig tetszettek a saját poénjai, most is elmosolyodott rajta ahogyan elképzelte a dolgot. Sajnos ennek megvalósítására vajmi kevés az esélyük, pedig ez elég kézenfekvő megoldás volna. Helyette bevillant a Baziteo, mint egy lehetséges működő ige, de így hogy a karját nem érzi, végül is kényelmes helyzetből folytathatják a beszélgetést.
- Na de valami más ötlet? Tudod plusz pontokért is javasolhatok embereket, persze másképp adnánk elő a történetet. Sőt még Dol néninknek is szólhatok, - Hát Márk most fejet hajt maga és kreativitása előtt. Mindebből lejöhet, hogy háztársaik is egyben - úgyhogy ne töketlenkedj, hajrá!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Varjassy Márk összes RPG hozzászólása (41 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel