Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262714#post262714][b]Harriet Annika Sjölander - 2014.03.30. 19:59[/b][/url]

Megjöttem, azt hiszem. Egy hatalmas épület előtt állva azt hiszem rendbe kell tennem néhány gondolatot a fejemben azt tekintve, hogy hol is vagyok, na meg, hogy hogy kerültem is. Nehezen sikerült csak meggyőzni a szüleinket, hogy ott hagyhassam Franciaországot a leányiskolával együtt, na meg azzal az idétlen egyenruhával. És most, nicsak, már Magyarországon vagyok egy kevésbé irritáló egyenruhában, meg dísztalárban, a suli kapuban, ahol már vár rám a bátyám.
- Igen, meglepődtek, bár bevallom engem feldob az újdonság varázsa. Na de Axi, neked mióta szokásod ennyit beszélni? - nevetek fel hangosan, és igazán felszabadultan. Hiányzott a bátyám, állíthatom. Hiszen kiskorunkban is össze voltunk nőve, nem hogy még most, nagyobbként a csínyeket is belevéve. - Runa? Ó, már várom, hogy lássam. - mosolyogtam még mindig, és figyeltem magam körül az embereket. Van aki furán figyelt minket, tekintve, hogy svédül beszéltünk, hiszen nekem nem éppen megy még olyan jól a magyar. Ráadásul amíg ideérünk nem egy ember köszönt a bátyámnak, és bár szóvá nem tettem, jó volt látni, hogy ilyen sok ismerőse van itt, és ennyire szeretik nagyrészt. Na persze nem mondom, hogy nem volt ott 1-2 utálkozó pillantás is, kíváncsi vagyok mit csinálhatott a kis bolond gyerek, de nem lepődök meg ezen sem, mint ahogy sose tettem. Mikor beérünk a terembe nagy zsibongás hangzik fel, mi pedig egy sok kék címeres ruhás ember közé keveredünk. Ott Axel talál rá Runára, aki nem meglepő módon örül nekem, hiszen nem tudta, hogy jövök. Viszonozom az ölelést, meg a puszit, majd megerőltetve magam megszólalok magyarul.
- Hát, én jöttem ide Axel után. Hiányzott mindenki. - mosolyodom el, majd Axel felé fordulok, és a nyakamat nyújtogatva próbálom kitalálni, melyik az az asztal, ahol a zöld címeres emberek leledzenek. Runa közben elköszön tőlünk, és tovább áll, így én is, mikor végre kiszúrom, hova is kell mennünk, megragadom bátyám csuklóját, és magammal vonszolva a tömegbe a kinézett asztalhoz lépek. - Üljük végig ezt az évnyitót, aztán menjünk. - jegyzem meg Axelnak kicsit komorabban, habár még mindig boldog vagyok, nem szeretem a beszédeket, és más egyebeket sem. Szóval csak reménykedem abban, hogy hamar vége lesz az egésznek.