38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 23. 13:18 | Link
Hannus, Dóri

    A bemutatkozás egyoldalúvá sikeredett, amire csak legyintett magában, túlfogja élni, a másikuk is, hiszen majdhogynem Zoli fejére zuhant az ok, amiért észrevétlen maradt háztársa iránt. Bál és komolyság ide vagy oda,  nevettető volt elkapni a pillanatot, ahogy a lány landolt az ölében.  Jobbjába futó kézrázás után így a kés került célhasználatra, vérengzés helyett jelen esetben húsvágásra.
    Hannus jó tanácsát megköszönte – gondolatban – de ennyit se érdemelt volna, ha nem azután látta volna viszont saját kezűleg kiszedett oldalasát a lány tányérján. Szemét lehunyta néhány másodpercre, majd újra kinyitotta. Fejében vadul kattogott egy mugli sorozat jelenete, hogy Joey nem ad a kajájából, Joey nem ad a kajájából! Akkor vicces volt, most átérzi szegény kínjait. Bárcsak vérfarkas lenne, akkor ezért a bűnért nyakra mehetne, de sajnos nem az, ezért a nyakkal se akarhatott egyebet, mint egy csókot rányomni. Azonnal meglepődött saját gondolatán, eddig sose nézett így egy ilyen női testrészre, csak az alap dolgokat szokta szemrevételezni. Mell, fenék, mint minden normális srác a korosztályából. Vagyis dehogy, ez hülyeség ahogy van, hisz lopott a tányérjáról, megint egy légből kapott képzelgés játszik vele! Egy gyors mozdulattal visszakapta a húst késével és villájával a sajátjára.
- Talán megússzuk, hogy Zoli már lelépett, de ezek – villájával Hannus felé bökött, rajta keresztülnézve Dórinak címezte a szavait, két falat közt, teli szájjal – képesek voltak büntetés összehozni az utolsó napokban is. Múltkor valamelyik termet kellett kinyalniuk, erre fel mondtam, hogy mi csak felügyeljük őket, nincs háztársi szolidaritás.
Hannus majd kiegészíti a történetet ha úgy érzi, megfűszerezve egy kis sajnálkozással, hogy ő ártatlan volt, s Tender élt biztosan vissza a hatalmával, meg hasonlók. Márk biztosan így tenne. Persze valamennyi mínusz pontot is elviselt volna a Levita, az eredményt nem befolyásolta volna a dolog. A mostani hűvös szavai kizárólag a lopásnak szóltak, s nem a tényleges bűntetőmunkából fakadóan, de megérdemelte a szőkeség. Közben a megcsócsált oldalas maradékát is eltüntette, gyorsan és mohon,  mintha csak féltette volna. Annyira jól se esett már neki, de nem hagyhatta meg Hannusnak, na meg azt, hogy igaza legyen, hogy evett eleget az indulás előtt.
-  Mondjuk elsőbe nekem is sikerült összehoznom egyet, de azóta kis angyal vagyok. - Előbbi mondandóját szinte azonnal kiegészítette ezzel, mintegy kompenzálás gyanánt, nehogy Hannus mégis bedurcoljon rajta, nem akart időt hagyni erre, ne öljék meg az ünnepi hangulatot. S emellett olyannyira égiként viselkedett, hogy nem szégyellte, hogy ő támadta be viszont a tányérját, szemet szemért alapon. - Dóri, akkor már csak te maradtál. Könnyíts te is a lelkeden, mit követtél el?
    Biztos akad neki is vaj a füle mögött, hacsak nem prefinek készül a következő félévben, s nem csak olyan kamu módon, ahogy Márk tette. Ha pedig semmi, akkor Hannusnak ő lehet a követendő példa, akire felnézhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
12
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 16:23 | Link
Márk, Hanka

A krumplipüré landolási helye elég viccesre sikeredett, de az még jobban nevettetett, ahogy Hanka utána nézett. Mármint Zoli hátának, amit viszont nem engedhettem, hiszen egy hölgyemény is volt a jobbján. Elővettem a pálcám, és Zoli hátának szegeztem, remélve, hogy nem fogja észrevenni.
- Suvickus!
Suttogtam arrafelé, és néztem, ahogy a csóva kirepül a pálcám végéből, és sikeresen eléri a célját, hogy megszabadítsa a talárt a pürétől. Akkor mosolyogva, elégedetten visszafordulok a szeleburdi pároshoz, de mintha nem is őket látnám.
- Olyanok vagytok, mint a rossz házasok, akik... ááá, hagyjuk.
Legyintek, és nekiállok szedni a kajából, hogy majd jóllakhassak. Márk kérdését közben elszalasztom, de rákérdezek, és megkapom a kielégítő választ. Azonban utána szinte rögtön elkalandozik a figyelmem, a következő pedig, amit hallok, az egy vádnak hangzó valami, hogy mit követtem el.
- Semmit.
Cincogom vékony, magas hangon, ami megint elárulhat, hogy az eszem nagyon nem itt jár. És, hogy ezt be is ismerjem, immáron szavakkal, megint utánakérdezek, hogy mi is a gondolataimból a valóság, meg mi az, amit csak beleképzelek.
- Mit kérdeztél az előbb? Csak annyit hallottam, hogy megvádoltál azzal, hogy mit követtem el. Ami remélem, hogy csak a fele annak, amit mondtál, és totál félreértem a dolgot.
Nézek rá, olyan aranyos ártatlan cica pofival, és remélem, hogy nem fog nagyon megharagudni rám azért, hogy a kettő kérdésből kettőt elsőre passzoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 23. 17:13 | Link
Ünnepély - egymagamban

Az elhúzódó kviddicsedzésem miatt teljesen felborult az időrendem, biztos voltam benne, hogy késni fogok az iskolai ünnepélyről. Ráadásul emiatt érzett idegességemben kapkodni kezdtem, ami csak még rosszabbá tette a helyzetet. Csak negyed órám azzal telt el, hogy kerestem a kedvenc nyakkendőmet, de egyszerűen nem találtam, még az Invito se segített. Végül rájöttem, hogy egész idő alatt rajtam volt. ~ Áh, hogy lehetek ennyire szórakozott!? ~
Leviharzottam a torony lépcsőin, végigfutottam a folyosókon, majd amikor befordultam a nagy terem elé, hirtelen megálltam, igazítottam egyet az öltönyömön, és kényelmes tempóra váltottam, látva, hogy még mindig szállingóznak az emberek. Csodával határos módon mégis sikerült időben megérkeznem. Fújtattam egy nagyot, és mire beléptem a nagyterembe már a légzésem is megnyugodott.
Tavaly megnyertük a Navinével a házkupát, gondoltam, hogy egy olyan emberfeletti év után, idén visszaesünk, és mivel a nagyterem ezúttal a Levita színeiben pompázott, világossá vált számomra, hogy ő lesznek győztesnek hirdetve. A repüléstanból kiindulva egyáltalán nem érzékeltem a kékek fölényt, sőt. Nálam a Rellon nyerte volna a házkupát, tőlük kaptam a legtöbb szorgalmit.  
Óvatosan sétáltam a tanári asztalhoz, nem felejtettem el, hogy tavalyelőtt ilyenkor talált el egy kósza csiklandozó átok. A tettes kilétére persze azóta se derült fény, de igazából már nem is érdekelt, gyorsan túltettem magam az eseten. Ezúttal sértetlenül értem el a tanári asztalt, ahol helyet foglaltam, majd töltöttem egy frissítőt. A diákok vidámnak tűntek, átragadt rám is a jókedvük. Utolsó hivatalos eseményem ez a Navine házvezető-helyetteseként, eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. március 23. 19:04 | Link
Lassan haladnak a percek, viszont egyre több és több diák érkezik a nagyterembe. Vannak, akik még állva beszélgetnek, mások már elfoglalták a helyüket. A hangzavar óriási, nem is csoda, hiszen eltelt egy szünet, sok minden történhet a pihenés heteiben, amikor az embernek nem kell a tanulással foglalkozni. Ő is beszélget, elmélyült értekezést folytat Dwayne-nel az auror mestertanoncokról. Amikor aztán elüti az óra a hetet, elnézést kér beszélgetőpartnerétől, felkelve összegombolja pocakján az öltönyét, és ellép az asztaltól, hogy az előtte álló pódiumra lépjen, jelezve a diákoknak, és a vendégeknek, hogy itt az ideje elfoglalni az helyüket. Amikor a hangzavar is alább hagy, mosolyra húzza a száját, és végignéz a diákságon.
- Csodálatos estét kívánok nektek! Elérkezett hát az új év. Köszöntöm a diákokat, a tanári kar új és régi tagjait, és vendégeinket is.
Bizony, észrevette ő is, hogy vannak külsősök, akiknek a manók az utolsó pillanatban biztosítottak helyet, amit még rendesen megköszönni se tudott. Megérti a szülőket, hogy aggódnak, hova is kerül a gyermekük, így kérdés nélkül kerestetett nekik asztalt, étkészletet, székeket, így mostanra már ők is elfoglalhatták a helyüket.
- Kezdjük először az elmúlt év eseményeivel, hiszen itt az ideje, hogy lezárjuk, és tiszta lappal kezdhessük az újat. Először is, nézzük a pontversenyt. Negyedik helyen végzett a Navine, akik ebben az évben kereken 1320 pontot gyűjtöttek.
Kezeit felemelve tapsolja meg őket, miközben a navinés diákok előtt megjelenik egy ajándékcsomag. Tele van édességekkel és iskolai kellékekkel, melyek jól jöhetnek a következő félévben, és mindegyiken található egy házcímer.
- A harmadik helyen idén az Eridon végzett, akik összesen 1945 pontot gyűjtöttek.
Ismét tapsra emeli a kezét, miközben a pirosak asztalánál is, minden diáknál megjelennek a kis csomagok, édességgel és iskolai kellékekkel.
- Második helyre, egész éves csodálatos aktívsággal a Rellon ház verekedte fel magát, ami az elmúlt évek után minden bizonnyal nagy büszkeséggel tölti el házvezetőjüket. Összesen 2257 pontot szereztek.
A zöldek asztalához kerülnek ezúttal a csomagok, és a taps is nekik szól. Voltak pillanatok, amikor vezettek, és amikor kiemelkedően jól teljesítettek. Úgy tűnik szép lassan elkezdenek feltámadni a sárkányok.
- Idén első helyen végeztek, csodálatos 3976 pontos végeredménnyel a Levita ház diákjai, Doléance Arslí na Fírinne vezetésével.
A taps felénél ellép a pódiumtól, hogy a házkupát, amire már fel is került az idei eredmény, Dolhoz vigye, és egy kézfogás, valamint két puszi után át is nyújtja neki a kupát. Megérdemlik a diákok, hogy most őket ünnepeljék, hiszen nagyon szépen teljesítettek.  
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2014. március 23. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. március 23. 19:11 | Link
Évnyitó/záró - Aileen


Ha jól belegondolunk, már majdnem másfél-két éve rontja a levegőt itt, ráadásul annyira ejtett bele a vizsgázásba, hogy megint visszamarad, ha minden igaz. Ugyan nem kellene, meg koncentrálhatna, megerőltethetné magát, de ismételten nem látta értelmét akár a kisujja hegyét is mozdítani az ügy érdekében. A szünete egy napja viszont meglepően eseménydúsan telt és éppen ez az évnyitón való részvételének előzménye és indoka.
Budapesten volt szerencséje összeszedni Aileent a sötét máguszugok, utcák egyikéről és mint rendes, "valamit valamiért" hitvallású ember, közölte a lánnyal, hogy akkor a hősi akcióért cserébe eljön vele egy formális randira: évnyitó, azután pedig leléphetnek valamerre, nem kell mindenkivel egy levegőt szívniuk egész este.
Ma volt benne annyi elegancia és odafigyelés, hogy ne valami szakadt holmit ömlesszen magára a szekrényből, hanem rendes viseletben jelenjen meg (azért a dísztalárt így is lespórolta; nem tűri meg, készpassz): fehér ing, fekete farmer, félcipő, átfésült haj, borotvált arc. A tömegben egészen "normális" fejűnek néz ki, így ideig-óráig elvegyül. Csak azok térnek ki gyanúsan az útjából, akik már tudják, hogy némileg szociopata hajlamokkal rendelkezik és nem jó kartávolságon belül kerülni hozzá.
Aileennel úgy beszélték meg, hogy hétkor találkoznak idebenn, ezért is vár már-már feltűnően csendesen a falnak támaszkodva, mellkasán összefont karokkal. A mai estére visszafogta a paraszt felét, vagy minimum megpróbálkozik majd vele. Úgyis elég izgalmas lesz a folytatás, ha végre kiszabadulnak innen. Elég csak tiszteletüket tenni az igazgató és Alexára való tekintettel, nem? Azért a HVja fenekéről nem húzza le a bőrt, nem lenne okos húzás magára haragítania a rellonosok pártfogóját. De mindegy is, sokkal jobban érdekli ebben a percben, hogy hol lehet Aileen az embertömegben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 23. 19:37 | Link
Daphne A. LaFonde

Az ismerősnek tűnő lány láthatóan nem volt felkészülve arra, hogy megszólítsák, de azért abban reménykedtem, hogy megfulladni nem fog abbéli igyekezetében, hogy mielőbb viszonozza köszönésemet. Mikor elfordult, kihasználtam az alkalmat, hogy kivigyorogjam magam, nem akartam megsérteni azzal, hogy kinevetem, de meglepettségét viccesnek találtam.
Amint sikerült lenyelnie a sütemény utolsó morzsáit is, visszafordult hozzám, én pedig végre megtudtam a nevét.
- Én is örülök, hogy megismerhetem. Jól sejtem, hogy legalább félig francia? - kérdeztem rá sejtésemre, ami nevének hangzása miatt merült fel bennem. Közben finoman, de határozottan megszorítottam a kezét, aztán hagytam, hogy visszahúzza. Mosolya kedvesnek tűnt, szeme is felragyogott tőle, ami szépségét még inkább kiemelte, nekem azonban erről Temi fahéjszínű írisze jutott eszembe és az a szerelmes pillantás, amivel rám szokott nézni. Hiába próbáltam meg kiverni a fejemből ezt a képet, ott maradt valahol agyamnak egy hátsó szegletében, ahogyan a szívemből sem tudtam száműzni a nőt.
Közben a szőke szépség beszélt hozzám, és bár láttam, hogy mozog a szája, és a szavai eljutottak a fülemig, értelmezni már nehezebben sikerült őket. Na, igen, az embernek nem beszélgetés közben kéne elbambulnia. Mindazonáltal sikerült rekonstruálnom a hölgy kérdését, így aztán válaszolni is tudtam rá.
- Ezt én akartam kérdezni. Ezért is jöttem megzavarni - nevettem rá, majd a tényleges válaszra is sort kerítettem. - Körülbelül másfél éve lakom Bogolyfalván, és a nyáron is nagyrészt itt tartózkodtam. Rémlik, hogy néhányszor összefutottunk, de akkor még nem szólítottam meg Önt.
Meghallgattam válaszát, és a korábbi figyelmetlenségemet kompenzálandó, dupla olyan figyelmes voltam, mint szoktam lenni, elvégre én mentem oda a lányhoz, és nem éppen udvarias dolog elkalandozni miközben épp hozzám beszél.
A családi ügy ismerősen hangzik, hiszen én is így kerültem ide, bár az egyik konkrét okom, kedves lányom, már elhagyta az iskolát egy másik kedvéért, de azért nem bántam meg, hogy idejöttem.
- Igen, bár még csak egy éve - bólintottam megerősítve válaszomat. - Önnek netán az iskolában tanul vagy tanít egy ismerőse, esetleg családtagja? - Igent vártam válaszként, legalábbis ez lett volna az, ami megerősíti a következtetésemet. Másra, aminek köze lett volna bármilyen családi ügyhöz, nem igazán tudtam gondolni. - Oh, igen, jólesne. Köszönöm - vettem át vigyázva a poharat a hölgytől, aki volt olyan kedves és öntött nekem.
Míg ittam, szemem sarkából figyeltem a lányt, aki közben a termet pásztázta, talán keresett valakit. Én is szívesen körülnéztem volna, nem mintha vártam volna valakit, de annak ürügyén észrevétlenül csodálhattam volna Temit. Büszkeségem páncélján megjelentek az első hajszálrepedések, amelyek minden egyes perccel tovább tágultak.
Mondhatnám, hogy éppen rá gondoltam, amikor feltűnt a közelemben, majd rám sem nézve elment mellettem, de ez nem jelentene semmit, hiszen életem és gondolataim szinte mindig körülötte forognak, mióta megismertem. Belefeledkeztem hajának és alakjának csodálásába, és már majdnem utána indultam, félretéve minden büszkeségemet és ostobaságomat, ami eddig közénk állt, amikor észrevettem, hogy Daphne hozzám beszél.
Arról, hogy mit mondott lemaradtam, épp ezért arckifejezését erősen furcsának találtam. Egy pillanatra kérdőn néztem rá, mert zavarodottságom a nélkül ült ki arcomra, hogy ellene bármit is tehettem volna, de aztán összeszedtem magam, és rámosolyogtam.
- Ne aggódjon, bár kicsit szétesettnek tűnhetek, de a kísérője szerepében tökéletesen helyt fogok állni - mosolyom őszinte volt, de nem csábító vagy vagány, egyszerűen csak barátságos.
Így történt, hogy szerelmem csodálásába annyira belevesztem, hogy fel sem tűnt, amikor kezéből kiengedte a miket összekötő kapcsot, a gyűrűt, amit még karácsonykor húztam az ujjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:37 | Link
Szofi



Azt hiszem kicsit benéztem a dolgot. Amikor Szofi közölte, hogy másodikos leesett a dolog. De hiszen a tavalyi évet kihagytam. Épp akkor, amikor Ő idekerült.
Nem gond. Majd elmagyarázom.
-Tudod, a tavalyi évet kihagytam. Most kezdem a harmadikat.- láttam az arcán, hogy értetlen arccal néz rám.
-Igen Eridonos vagyok, de szeretem azt, ha kicsit lázadhatok. Azért is ültem melléd.- talán majd megenyhül, ha ezt el tudja fogadni, hogy vannak akik néha nem veszik figyelembe a szabályokat.
-Na meg kíváncsi voltam, hogy itt is ugyanolyan finomságokat lehet-e enni, mint az én házam asztalánál.- körbe is néztem. Csupa finomság volt. Süti is, pedig a desszertet mindig a főételek után láttam eddig az asztalunkon. Mi ez a megkülönböztetés? Átnéztem az Eridon asztalára és ott is volt belőle elég.
-Iszol valamit?- kérdeztem Szofit gyorsan.
-Tölthetek neked is sütőtöklevet?- majd újra Szofi szemébe néztem mélyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. március 23. 19:39 | Link
Évzárás/nyitás - Greg




A levitás asztalnál méltán van ok az ünneplésre: az egész nagyterem kékben és bronzban pompázik, minden kék törpike örül a sikernek. Idén sem tétlenkedett a szfinx háza, így a nagy drapériára álmodott legendás lény büszkesége most teljességgel megalapozott. Ő maga némileg visszafogott hangulatban, lábait az asztal alatt lógatva ücsörög az asztal egy félreesőbb részén, nézegeti a tömeget, egyesek láttán megcsóválja a fejét, másoknak vidáman int egyet köszönésképpen, közben a kezében fityegő narancsleves pohárral játszik. Ma úgy gondolta, megjelenik muszájból, mert mégis csak évnyitó, aztán elspurizik a tömeg között valamerre. Kék dísztalárja alól fekete-fehér ruha virít elő erős kontrasztot alkotva hófehér bőrével és vörös rúzsával. úristen, életében először van rajta rúzs, de tizenhat évesen úgy érezte, adjonisten, ideje egyszer kipróbálni. Hát nem hitte, hogy ilyen erős lesz, de most nem mer nekiállni letörölgetni helyben. A magassarkúit már valahol az asztal alá rugdosta (nem bírja őket hosszú ideig elviselni), így most a szabad kis patáit lógatja az asztal alatt. Jó, jó, nem illik, de ki az az épeszű nő, aki önszántából megnyomorítja a saját lábait? Ugye? Nem ő lesz az!
Elfilozofált azon, hogy Alex vajon hova keveredhetett el? Mintha látta volna... vagy csak ideképzelte? Akárhogyan is, most jó csak itt ücsörögni a levitás asztalnál és elnézni az ünneplő társait. Néha kicsit jó távolról megfigyelni és nem belemászni a sűrűjébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:50 | Link
Állia Szipenni



Nagyon figyelmetlen vagyok ma. Állia öltözetét csak most figyeltem meg jobban.
-Nagyon csinos vagy.-feleltem teljesen természetesen.
-Ne haragudj, de nem figyeltem fel az öltözéked színeire.-mondtam mosolyogva.
-Azért még nem döntöttem el, mit szeretnék harmadikban tanulni, de minden olyat, ami kell ahhoz, hogy Auror lehessek. Ez nálunk szinte hagyomány.
-Akkor foglaljunk is helyet, ha nem zavar, hogy Eridonos mellé kell ülnöd.- mondom kicsit viccelődve. Majd belekezdek egy kis magyarázkodásba.
-A tavalyi évet kihagytam. Egy rejtélye betegséget kaptam el. Így Londonban kezeltek eddig. Az utolsó pár hetet otthon töltöttem. Közben gyakoroltam amit megtanultam eddig.- de nagyon örültem, hogy egy évfolyamba kerültünk így, talán ezt el is kellene mondanom, de most még nem teszem meg.
-Szeretsz táncolni? Mert remélem lesz zene is ma.
Továbbra is érdeklődve figyelem Állia minden mozdulatát és reagálását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 23. 20:09 | Link
Évnyitó/záró Mihael /Ruha/

Idén elég magabiztosan szerepeltem a vizsgákon, bár kevesebbet készültem rájuk, mint tavaly. Ennek ellenére mind kiválóra sikerült, ráadásul a jóslástan gyakorlati után Tender prof is megkeresett egy egészen különleges ajánlattal. Bár még most sem vagyok benne biztos, hogy nekem bármi közöm van a próféciákhoz, de eléggé felcsigázta az érdeklődésemet ahhoz, hogy igent mondjak neki, ezért ettől az évtől a tanonca leszek.
Emiatt és a gyakori ispotálylátogatások miatt, egyáltalán nem mondhatnám, hogy unatkoztam a szünetben, de mégis sikerült összehoznom egy olyan napot, ami messze felülmúlja bármelyik másikat izgalom szempontjából. Egyik nap ügyesen eltévedtem Pesten, és sikerült egy olyan környékre tévednem, ami nemhogy ismerősnek nem tűnt, de erősen veszélyes is volt. Természetesen nem a hely hibája, hogy olyan alakok járnak oda amilyenek, de nem hiszem, hogy egyhamar visszavágynék oda.
Szerencsémre, legalábbis én akkor úgy gondoltam, összefutottam - teljesen szó szerint - kedvenc rellonosommal. Éppen jó kedvében lehetett, mert kimentett onnan, és cserébe csak annyit akart, hogy jöjjek el vele az évnyitóra, meg utána majd valamerre. Nem hiszem, hogy ez túl nagy ár lett volna, tekintve a körülményeket, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam neki.
Most épp őt keresem, egy cseppet sem izgulva azon, hogyan nézek ki. Kb. egy órával ezelőtt aggódtam halálra magam, hogy mit vegyek fel, és, hogy van-e egyáltalán nem rózsaszín göncöm, elvégre nem akarom, hogy egész este Barbienak hívjon, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt sehogy sem fogom megúszni. Végül egy viszonylag rövid sötétkék, már-már fekete ruha mellett döntöttem, aminek összehúzott derékrészét két ezüst csat, és három fekete tüllvirág díszítette. Hajamat még tegnap befontam, ma pedig kiengedtem, így most lágy hullámokban omlik a hátamra. Elég sokat nőtt a szünetben, de azért a derekamat még nem éri el.
Éppen harmadik körömet teszem meg a levita asztalától a rellon asztaláig, amikor megpillantom a srácot egy kicsit odébb a fal mellett. Nem kicsit hökkenek meg a kinézetén, mert azt hiszem ennyire, hát öhm... összeszedettnek még nem láttam őt. Az elegáns szó talán kicsit túlzás lenne rá, de hát én sem nagyestélyiben jöttem.
- Szia, csak nem vársz valakit? - szólítom meg, nem túl fantáziadúsan, de jelenleg ennyi telik tőlem. Remélem, hogy neki van ötlete, mit is csináljuk az úgynevezett randink során, mert, ha rajtam múlik, akkor csendes esténk lesz.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. március 23. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 23. 20:13 | Link
Ronald



Elégedett vagyok az öltözékemmel. A bókra pedig széles mosollyal felelek.
- Köszönöm.
Aztán Ron elkezd magyarázkodni. Hát ha nem, hát nem, engem annyira ez nem zavar. Soha se érdekelt igazán mások véleménye. Ezt meg mondom.
- Semmi baj, lényegtelen dolog.
Utána Ron is elmondja, hogy ő mit szeretne tanulni. Ebből ki is derül, hogy mi szeretne lenni. Kicsit el is gondolkozom, nálunk nincs ilyen hagyomány, pedig biztos érdekes. Ezután meg kérdi, hogy le-e ülünk kicsit viccesen. Én pedig viccesen felelek.
-Hát így végig nézve, azt hiszem kibírom.
Ezzel le is ülök az asztalhoz. Miután Ron is le ült, elkezd mesélni, hogy miért is nem láttam eddig. Én pedig érdeklődve figyelem. Miután befejezte, kicsit gondolkozom a hallottakon, csak az után felelek. Elgondolkozva felelek.
- Anglia nagyon kellemes hely, biztos jó volt, a betegséget nem számoljuk.
Újra elmosolyodom.
-De most már itt vagy, és nem tűnsz betegnek.
Most már töltők magamnak egy kis töklevet. Amit úgy ahogy sikerült meg innon Ron újabb kérdése előtt. De a kérdésnek örülök. Nagyon szeretek táncolni, úgy jó nagyon találó kérdés volt.
-Igen, szeretek. Szerintem lesz.
Miközben válasz szolok észre veszem, hogy Ron nagyon figyel. Ezen egy kicsit meglepődöm, és mivel nem tudom miért, rá kérdek.
-Miért nézel ennyire? Van valami az arcomon?
Arcomhoz emelem a kezem, hát ha meg találom mi is van rajta.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. április 4. 18:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 23. 20:27 | Link
Évnyitó/záró - Rubya professzor
a beszéd előtt pár perccel

Itt volt az ideje, hogy megjelenjen egy közös eseményen. Amióta itt van, egyszer sem tette meg, nem az ünnepségek híve, pláne nem az iskolai ünnepségeké. De végül is Philips kisasszonynak igazat adva, kell egy kis változatosság, különben beleszürkülünk saját magunkba, ezért úgy döntött az évnyitón tiszteletét teszi. Habár sejtése szerint nem lesz valami szórakoztató számára, de legalább eldöntheti, hogy ha marad, lesz-e olyan érdekes az ünnepély, hogy a következő évben is megjelenjen. Nem öltözik túl, egyszerű fekete zakót és hozzá nadrágot vesz, na és egy dísztalárt ölt magára, amin a Bagolykő címere virít. Mire végül eldönti és felöltözik az ünnepélyre, már tudja, hogy el fog késni. Ennek megfelelően, amikor beér a Nagyterembe, halkan elnézést kérve elindul a tanári asztalhoz. Egy megcsillanó tárgyra szökik a pillantása a földön, régészként könnyebben észreveszi az ilyesmiket. Gyorsan felveszi a kis gyűrűt, majd újra felnéz, hogy hová kell ülnie. Akkor látja meg Rubya professzort, aki mintha kifelé tartana. Gyorsan utánamegy és gyengéden megállítja.
- Elnézést Rubya professzor. Segítene megtalálni a helyem? Nem vagyok gyakorlott ebben - megenged egy kisebb mosolyt magának, miközben a gyűrűt forgatja az egyik keze rejtekében. Rákoncentrál a nyakában lévő rubinra, és megváltozik a professzor érzékelése. Minden hirtelenen kék színben tündököl, kivéve, ahol varázslat van, tehát szinte az egész terem zöldes színben kavarog, hol erősebben, hol gyengébben. Azonban jól kivehető a kezében lévő gyűrű két köve, ami kis fehér manaimpulzusokat lövellnek ki magukból. Gyorsan visszatér Rubyához, ez az egész nagyjából egy-két másodpercet ölelhetett fel.
- Bocsánat, egy kicsit szétnéztem a teremben. Tud segíteni professzor? - kérdezi újra, kérlelő tekintettel. Pletykákat hallott már, hogy Rubya férjhez megy, de még nem érdeklődött igazán efelől. A nő viszont nem tűnik boldognak éppen, de egyébként is tapasztalta már Vécsey, hogy nem az az érzelmeket kimutató ember a kékek Házvezető-helyettese, úgy gondolja, hogy az iskolában biztosan még jobban fegyelmezi magát a nő. Mindenesetre reméli, hogy megszánja őt a professzor asszony a viszonylag jó kapcsoltuk miatt, és akkor végre helyet foglalhat, még talán éppen időben.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2014. március 23. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. március 23. 20:45 | Link
Évzáró/Évnyitó - Rimóczi Tímea Sára

 Már megint késve érkezett, mint mindig. Amikor hirtelen berontott a terembe, több diák is megfordult a ricsajra. Na nem baj, már kezdte megszokni. Sikerült még az igazgató beszéde előtt megérkeznie, úgyhogy semmi gond. Pont akkor állt fel a pódiumra a diri, mikor ő leült a háza asztalához egy - eddig még ismeretlen - lány mellé. Mivel a saját évfolyamánál mát nem volt hely, ezért a szabad végére ült a hosszú asztalnak. (Bár még nem volt teljesen biztos, hogy melyik is az évfolyama... lehet, hogy évet kell majd ismételnie? Kikészíti a várakozás! Miért nem tudják a tanárok időben kijavítani azokat a vizsgákat?)
 Miközben az igazgató beszélt, alaposabban szemügyre vette a többieket. Valamilyen szinten mindenki ki volt öltözve, ő meg csak a talárját húzta fel. Kicsit kilóghatott a sorból, bár neki nem is voltak olyan új és szép ruhái, mint a többieknek. Kicsit kellemetlenül érezte magát, fészkelődött a padon, de amikor elhangzott a beszédből az Eridon ház neve, elkezdett figyelni. Hát igen, a harmadik helyezés is igen szép, elvégre mégiscsak dobogó. Majd az élménybeszámolókból kihagyja, hogy lényegében az utolsó előttiek lettek.
 Hevesen meg is tapsolta saját magukat, bár őszintén szólva, nem tett hozzá túl sokat ahhoz a majdnem kétezer ponthoz. Igen, inkább a többieknek gratulált, de mivel minden ismerőse olyan messze ült, így csak a hangos taps maradt hódolata kifejezésére.
 Aztán megjelentek előttük az apró ajándékcsomagok. Hát erre nem is számított. Eddig az ilyen ünnepségekről sajnos lemaradt, egyéb, pesti elfoglaltságai miatt, és bizony ez most nagyon új volt neki. Imádta az ajándékokat, és általában amit kapott, alig merte használni. Olyan becsben tartotta, mintha a kalózok ládájára bukkant volna. Volt is egy kisebb doboza, amit egy keresztbe tett kard díszített - hozzá kell tenni, nem túl művészi abból a szempontból, hogy ő készítette -, és abban tartotta a legértékesebb ajándékait.
 Gyorsan csomagolni is kezdett, és izgatottan bontotta ki a füzeteket, pennákat és tintákat.
 - De jó, neked is van benne piros színű tintád? - fordult oda a mellette ülő lányhoz, és felemelte az üvegcsét. - Nézd, van egy csomó fekete is benne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. március 23. 21:48 | Link
Első évnyitó


Figyelj, kísérj el az évnyitóra. Te is épp olyan rossz társaság vagy, mint én, kiegészítenénk egymást. Ez volt az a két mondat, aminek köszönhetően a kis vörösnek nem kellett egyedül szorongva végigülnie az első programot a kastélyban. Már a gondolattól is görcsbe rándult a gyomra. Mekkora kínzás már, hogy az érzelmileg analfabéta, és antiszociális elsősöket berakják a több száz embertől zsongó terembe, hogy felavassák az új tanévet. Szívás az egész. Főleg ha az ember lánya messziről figyelheti a bátyját, és az asztal alá süllyedhet szégyenében. Ó ha Anna tudná, milyen a fia a Mirákulumon kívül...
Igazából nem olyan régen ismerte meg Davidet. Jóval idősebb nála, és valószínűleg már rég ki kellett volna járnia az iskolát, de egészen jól elücsörögtek egymás mellett a Rellonban az utóbbi napokban. Pár rövid beszélgetés is lezajlott köztük. Nagyrészt ezért is ment fel gyakran a kastélyba. Nem a fiú miatt, hanem azért, mert ott nem kell elviselnie a babázásra való felkéréseket, és a muszájbeszélgetéseket. Ha az idő nem éppen kedvező az erdőben való szórakozáshoz, akkor ez a kedvenc időtöltése.
Tudta jól, hogy el fog késni. Szíve a torkában dobogott miközben a hajából próbálta kifésülni a csomókat. Már csak tíz perced van. A ruhája, meg egy enyhe smink volt rajta. Morgolódva a tükörnek vágta a hajkeféjét, és kiszaladt, hogy balerinacipőjébe bújjon, és magára öltse a zöld szegéllyel díszített talárját. Imádta ezt a viseletet a többi, sima feketével ellentétben. Talán azért, mert a házukat jellemezte, és belül puha sötétzöld bársonnyal bélelték. Egy puszit nyomott kishúga feje búbjára, majd nagyobb léptekkel elindult a kastély felé. A szél belekapott összecsatolatlan talárjába, így kissé didergett a testszínű harisnyával fedett lába a csipkeruha alatt. Keze egész úton a hajában matatott, míg teljesen ki nem simította a vörös tincseket.
Elégedetten lépett be a hatalmas bejáraton, majd mély levegőt vett, és határozottan a Nagyteremhez lépkedett, remélve, hogy "kísérője" előbb észreveszi, mint hogy várakozásba kezdjen. Bentről már hallotta a hangokat, és óra nélkül is tudta, hogy körülbelül az a tíz perc veszett el, amit még elszöszmötölt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 23. 22:10 | Link
Markovits István
Ruha

    Utálta a tömeget. Sőt, nem is utálta, gyűlölte. Egymásnak csapódó testek, kibírhatatlan meleg és zsúfoltság. De az első lépés az, hogy ezt most megszereti. Kicsit meredek kezdés az, ha az ember lánya szociofóbiásan egy évnyitóra indul, de muszáj kigyógyulnia belőle valahogy. A ruhaválasztás jelentette a legnagyobb gondot. Mit kéne felvennie, hogy a bőre nagy része fedve maradjon, de mégse keltsen melegítős paraszt hatást? Végül mégis egy kicsit kivágottabb darabra bökött rá, egyszerűen nem hajlandó üzletasszony feelingben megjelenni. Először is nem harminc éves, csak húsz, másrészt az alakjával semmi gond. A háta miatt meg majd magára kap egy kardigánt, vagy tudja is, mi a fenét.
    Mikor végre elkészült, elégedetten bólintott. Jobb volt, mint várta. A kastély felé menet azon töprengett, mégis melyik tanárt kéne megkérnie, hogy tanítsa meg a pálcahasználatra. Nos, igen, szerzett egyet magának. Sikerült megfogadnia Kornél tanácsát, elment az üzletbe és vett magának egyet. Nem is volt annyira rémes, mint hitte. Jóval könnyebbnek érezte magát, hogy a fegyver ott lapult a zsebében, csak a bökkenő az volt, hogy dunsztja sem volt, mit kezdjen vele. Hát, majd eljön ennek is az ideje…
    Nem volt nehéz megtalálnia a Nagytermet, tekintve, hogy mindenki oda igyekezett. Az ajtóban állva azon morfondírozott, vajon mennyire lenne jó ötlet megfordulni és valahol meginni egy jó kis forró csokoládét, majd bevackolni magát és olvasni. Nos, semennyire. Erőt véve magán beljebb merészkedett. Mivel teljesen új volt, így kapott pár érdeklődő tekintetet, de semmi több. Ez is elég volt. A tanári asztalt könnyen megtalálta és hát, kihez ment volna oda először, ha nem az egyedül ücsörgő férfihoz, akiről… Akiről fogalma sincs ki volt. Magában százszor végiggondolta, hogyan kezdjen bele, de most megállt a tudománya. Még mindig célirányosan haladt az asztal felé, a fogaskerekek meg úgy kattogtak, hogy úgy érezte, az egész terem tőle zeng. Mondtam már, hogy rühelli a tömeget?
- Öhm… Elnézést, nem zavarom túlságosan? – oké, ennél bénább kezdést nem is lökhetett volna, de már mindegy volt. A képzeletbeli énjét már halálra püfölte ezért a rendkívül improvizatív és gyökér kezdésért, de azt gondolta, legyen, ad magának egy esélyt a javításra. – A nevem Jules, most költöztem ide és igazából segítségre lenne szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 22:29 | Link
Évnyitó-záró - Húgica és majdnem-húgica (azaz Runa)

Az új tanév jól indul, több okból is. Először is, ha minden igaz, még mindig az iskola diákja, akárcsak Runa. Másodszor évet lépett, akárcsak kedves barátnéja, harmadszor a húga is az évfolyamtársa és háztársa lett egyben a mai naptól kezdve, negyedszer és legfőképpen meg itt van neki Elliot, csak azt még ugye majd aztán valamikor tálalni kellene Szöszinek, meg úgy általában a családnak. Jelen pillanatban azonban nem foglalkozik ennek a gondolatával, ugyanis a kedves húga társaságában tart éppen erre az egy kalap alatt tartott tanévzáróra meg nyitóra. Szöszi mintha megnyúlt volna, amióta nem látta sűrűn, majdnem olyan magas lassan, mint ő, és be kell vallania, hogy egészen szép lány lett, ami valamiért úgy igazán most tűnt csak fel, hogy dísztalárban itt lépked mellette. Egészen megörült egyébként is annak, amikor megírták a szülei tegnap, hogy reggel legyen szíves kimenni a húga elé és megmutatni neki, mi merre van, már csak testvéri kötelességből is. Ezt az estét már ő ajánlotta fel, mert általában az ilyen helyekre Runát hívja meg cipeli, de mégiscsak van egy igazi húga is, legalább egyszer mutatkozzon vele is, mondjuk kezdetnek. Tudja meg az iskola, hogy már két Sjölandere is van a Rellonnak.
- Nem is mesélted, hogy hogy fogadták a Beauxbatonsban a hírt, hogy elhagyod őket. Anyu mondta, hogy őket kissé meglepte, de képzeld, én örülök neki, hogy itt vagy. Kezdtem hiányolni a rózsaszín rajzokat, meg a vagány reggeli ébresztéseket... és hm, be kell pótolnunk pár évet, Szöszi. Minden esetre el kell mondanom, hogy jól áll ez a dísztalár... óh, és egyszer megmutatlak Runának, mert nem tudja még, hogy átjöttél, aztán mehetünk a saját házunk asztalához. Meg se lepődtem rajta, hogy zöld lettél te is. na de... madamoiselle, itt előre, és mutatom tovább az utat. - előre engedi a húgát az ajtónál, igazít egyet a nyakkendőjén, mert ma kivételesen az is van, zöld és ezüst színben, majd ismét nyújtja a karját a húgának, mert ma teljesen civilizáltak illik itt viselkedni, és a Levita asztalához vezeti, ahol megáll Runa mögött, és megköszörüli a torkát.
- Khm, jó estét. - közli, és várja a reakciót, mi is fog történni, ha Runa mondjuk hajlandó megfordulni és felnézni a mögötte álló szőke lányra is, nem tudja le annyival az egészet, hogy Axel hangját anélkül is felismerné, hogy hátra kellene néznie a biztonság kedvéért.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. március 24. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 23. 22:47 | Link
a tag akinek képtelenség leírni - nem csak kimondani - a nevét. meg kicsit a MINDIGparaszt miska is.

Egész meglepõdtem, mikor az újdonsült Rellonos felkért, hogy kísérjem el az évnyitóra. Ha jól tudom ez általában a férfiak dolga, mármint elhívni a másikat akárhova, de miért is ne. Szemtelen a tag, annyi szent, felvágták a nyelvét ahhoz képest, hogy tudtommal az elsõ évfolyamot gazdagítja. De mint mondtam, miért is ne egyeznék bele. Gyorsan belementem a dologba aztán azóta nem is találkoztam a leányzóval.
Szóval ismét egy évnyitó. Én meg még mindig elsõs mestertanonc vagyok, de már kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy soha nem fogom átlépni, én már így fogok meghalni. Megvolt a szokásos zuhany, borotválkozás majd a kényelmesnek ható pingvinkosztüm. Fekete nadrág, fehér ing, nyakkendõ lazán, felsõ gombok kioldva. A kezemen szintén elég lazán feltürtem az inget a könyökömig, beletúrtam a hajamba és már ballagtam is a terem felé. Út közben pár kósza lélekkel hozott össze a sors, de nem tartóztatott fel semmi, hogy pusztán 5 percet késsek az egész ceremóniáról. Partnerem természetesen sehol, ám Mihael undorító fejének kicsit megörültem. Meg merem kockáztatni, hogy rajta is valami hanyag elegancia uralkodik, sosem láttam még ilyen.. normálisnak. Feltünõen normális ruhában, normális hajjal. Biztos vagy matt részeg vagy szétszívta az agyát. Ann még mindig nem volt láthatáron belül, így õrzõmhöz vettem az , aki még mindig csak támasztotta a falat egy ruhában, amiben határozottan elmebajosnak látszik.  Megálltam elõtte és az emlék, ami a megismerkedésünkhöz köthetõ mosolyra késztetett. Nem fért össze az egónk egy ekkora terembe. És meg merem kockáztatni, hogy mostanra megütjük a haveri színvonalat. Azok után, hogy majdnem kicsináltam miatta valakit, miután el akart engem (!!) verni a legutóbbi évzárón..
- Hánynom kell tõled.
Nyújtottam felé jobbomat, amit remélhetõleg elfogadott. Egy apróbb bájcsevejbe is belekezdtem ám nem tartott túl sokáig. Egyrészt neki is elfoglaltsága támadt, másrészt az én partnerem is betette a terembe a lábikóját.
- Egy sörre valamikor összeülhetnénk, hm?
Az erre adható röpke választ követõen a vörös hajú lány felé vettem az irányt egy-egy embert kikerülve, másoknak odavágva valami köszönés szerüt. Nem kellett sokáig bolyongnia egyedül, hamar rátaláltam. Könnyü dolgom volt, nem sokan viselnek ilyen hajat, persze nem is volt benn a teremben. Az ajtó körül ácsorgott mikor odaléptem hozzá. Alig voltak emberek a közvetlen közelünkben, ami nyilván nem feszélyezte annyira a lelkét.
- Hello. Tá tudo bem?
Estem neki egy kis külföldi nyelvvel. Franciának saccolnám a kimondhatatlan neve alapján, ez meg nem francia amin megszólaltam, de értenie kéne. Mindenesetre készségesen felajánlottam neki az egyik karom, hogy ha szeretne, bele is kapaszkodhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 23. 23:35 | Link
Gwen "Rengetegnevedvan" Jones

Esze ágában sem volt bemenni az évnyitóra... miért is tette volna? Nem volt híve az ilyen eseményeknek és amúgy is kötelező volt, vagy ilyesmi. Márpedig ami kötelező, az számára kerülendő. Hiába, valahogy mindig meg volt benne ez a késztetés, hogy szembemenjen minden akarattal. Mint valami defektes lazac az életben. Mert persze, az árral egy irányba túl egyszerű lenne úszni. Sárának is túlságosan lenne egyszerű azt csinálni, amit tennie kéne.
A régebbi iskolájában is mindig ügyesen játszott, sosem kapták el az ilyenjei miatt. És ha mégis, annyira édesen ki tudta magát magyarázni, hogy pillanatok alatt megoldódott az ügy. Hiába, őt valahogy nem lehetett elkapni, nem volt az a bénázós fajta.
Most is szerette volna, ha emlékezetes lesz az a bizonyos nagy esemény. Már be is szerezte a kellékeket, amivel viccesebbé teszi majd. Talárt húzott magára, így nem is lehetett kiszúrni, hogy valami oda nem illő dolog van nála. A nagyterem ajtaja mellett egy sötét folyosórészen a falnak támaszkodott, bájos mosollyal nézett körbe. Ravasz, zöld tekintetével vizsgálta a diákokat.
Esze ágában sem volt egyedül csinálni az egészet. Két okból: úgy nem volt elég hatásos, ha egyszerre csak egy ember végzi. Másrészt pedig ha elkapják, kell neki egy tökéletes bűnbak, akire rákenheti az egészet. Ahogy vizsgálgatta a diákokat, egy egészen bohókás kinézetű lányt pillantott meg. Elsős lehetett fiatalnak tűnt. Tökéletes célpontnak látszott, hiszen Eridonos volt a jelvénye szerint, emellett épp elég naivnak és kalandvágyónak tűnt. Nem volt az a tipikus jó lány, neki pedig nem is olyanra volt szüksége.
- Psszt... te. Igen, te! - Szólogatta a lányt a fal mellől, egyik kezét megemelte, mutatóujjával magához csalogatta. Ravaszkás mosoly ült az arcán, zöld szemei szinte ragyogtak, miközben a lányra nézett végig.
Amikor a lány közelebb ért, cinkos mosolyt villantott rá.
- Új vagy itt, igaz? Én is. Nincs kedved játszani egy kicsit? - Kérdezte a lányra kacsintva. Ha csak így, belemegy, tökéletesen naiv lesz ahhoz, hogy Sárának semmi félnivalója ne legyen a következményektől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 00:01 | Link
Ombozi "Tudom,hogyrengetnevemvan" Sára

Éppen az évnyitóra készülök. Mivel még elsős vagyok, nem tudom, mit kell viselni, szóval a megkérdeztem valakit. Azt mondta, nem kell kiöltözni, szóval a szokásos taláromat  vettem fel, a pálcámat a zsebébe ejtettem, és már indultam. Láttam, hogy a felsőbb évesek párba mennek, de mivel még fiatal vagyok, nem fontos. Az ünnepség kötelező, de azt hallottam, hogy sokan nem mennek, mert unalmas. Mondjuk én is jobban eltölteném az időmet egy jó kis kviddicsmeccsel, vagy esetleg olvasnék. Leszaladtam a  Klubhelyiségbe, ahol már csak pár ember lézeng. A legtöbbjüket még nem ismerem, csak pár személyt, őket is csak látásból. Elindulok a nagyterem felé, de az egyik Rellonos leszólít, hogy nincs-e kedvem játszani.
-Most nincs időm a hülyeségeidre, hacsak nem segítesz egy kis zűrt kavarni az ünnepségen - válaszolom. Ha már azt mondták, unalmas, akkor egy kicsit feldobom trágyagránáttal.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. március 24. 09:10 | Link
Runaci

Évet léptem ismét, oh yeah! Mondjuk nem is vártam magamtól kevesebbet.
Támasztok ám magammal szembe követelményeket, nem vagyok annyira link alak, hogy magasról tegyek a vizsgázásra, szeretnék lehetőleg mi hamarabb kikerülni innét és menni, a saját utamat járni. De van még két évem, bár ha az előző 6 évet túléltem, a maradékot már féllábon is kibírom akár.
Eddig nem igazán vált szokásommá, hogy évnyitókra mászkáljak, a karácsonyi bálok sokkal jobban vonzottak, de idén változik a bevett szokás és elmegyek. Adjuk meg a módját, elvileg ezen kívül már csak egyben lesz részem. Szóval előbányásztam a szekrény mélyéről az öltönyömet és azt a méregzöld nyakkendőt, amit anno le akartak tőlem nyúlni. Menetközben belebotlottam Manda rózsaszín nyakkendőjébe, de inkább csak félredobtam egy fintor kíséretében. Nem gyújtottam még fel, de minél többször látom, annál inkább erősödik bennem a késztetés.
A nagyterembe lépve fejbetosz a kék szín, amire egy halk nyöszögés és egy fintorgás a reakció, aztán szó nélkül lépek be a tömegbe. Jó rendezvényes szokásomhoz híven azonnal betámadom a fal mentét, és elfoglalom a szokásosnak mondható helyemet. Jó innen szemlélődni, nagyjából mindent belátok, nem hátrány, hogy majdnem két méter magas vagyok. A kék asztal felé téved a tekintetem, mikor az egyik szélén  megpillantom a mélyrepülő pilótámat. Jaj de jó, hogy itt vagy, lesz mivel szórakoznom! Lökném el magamat már a faltól, mikor két alak odalép hozzá. Halkan morgok egyet az orrom alatt, amiért elrontották a kis merényletemet, de inkább visszaállok a falmellékre, kivárom a sorom. Nem jó az úgy, ha belerondítanak az ember elképzeléseibe. Miután lekoptak az ismeretlen egyének, jómagam is támadásba lendülök.
- Szervusz kedves! - köszöntöm, ahogy mögé lépek és a füléhez hajolok. Hogy teljes legyen az összhatás, még a derekát is óvatosan megfogom, had boruljon ki egy kicsit tőle. Az ő terrorizálása lesz a mai fő attrakcióm.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. március 26. 00:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 09:33 | Link
Leonie

- Balra? Haljak meg, azt mondta, balra forduljak a szobornál- morfondírozok magamban, vagyis a szavaim igazából Errorhoz intézem, csak hát bagoly lévén, nem nagyon érti a szerencsétlen. Vagy csak most csinál úgy, mintha nem értené a kis gaz.
Na, mindegy. Feltett szándékom megjelenni az évnyitón, és lopni egy talárt, mielőtt bárkinek feltűnik, nekem nincs. Jó, tényleg béna dolog volt tőlem, hogy a vonaton hagytam, de hát istenem…
- Hmmm- csillannak fel a szemeim, egy kisebb tömeget meglátva, és követve a fesztivál elvet, besorolok közéjük. Tuti, odamennek, ha meg nem… valahol tuti kikötök. Sose voltam szívbajos, sőt, ez a helyzet is tetszik. Már fáradt se vagyok, felköltözve a padlásra, sikerült azért pár órácskát szunnyadnom. Error persze velem tart, mert soha nem hagynám magára, és az, hogy ő a Bagolyházban kössön ki, sok más döggel együtt… na az kizárt, el is lehet felejteni.
És igen, a Nagyterem. Elsőre az jut róla eszembe, hogy…. nagy, de tényleg. A volt sulimé feleekkora, de gondolom a költségvetése is. Ahonnan jöttem, kuriózumnak számított a pénzes ember, és nem is maradt sokáig az, ami azt illeti.
Körbejáratom a tekintetem, és beharapva az ajkam, masírozok az legközelebb lévő asztal felé, kerülve mindennemű feltűnést, ami valljuk be, cseppet nehéz úgy, hogy míg mindenki máson talárt van, én mezei cuccban jelenek meg.
Persze nem is én lennék, ha nem akadna meg a lábam az egyik székben, és vágódnék hasra.
- Banyek- motyogom a padlónak, amolyan már megint? hangsúllyal. Gyorsan felkapom a fejem, hátha nem vette senki észre, mert ciki lenne, ha az a sok ember mind rajtam röhögne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 24. 10:28 | Link
Aisha

Gyűlöl Keeffel rosszban lenni, nagyon kimerítő feladat lelkileg, hogy távol tartsa magát a sráctól. Pláne nem tud mit kezdeni azzal az érzéssel, amit úgy hívnak féltékenység, csak kis törpénk még nem tudta beazonosítani. Mázli, hogy szökő évente egyszer fordul elő a mostanihoz hasonló sértődés, s már meg is bánta, amit a fiúnak mondott. Hirtelen jó ötletnek tűnt visszaadni pajtásának, hadd legyen legalább annyira megbántva, mint Leonie, de már belátja, hogy butaság volt. Ha Keith megérkezik, odamegy hozzá, és töredelmesen bocsánatot kér - elmondja neki az igazat, hogy az otthoni szobája tele van a képeivel. Tulajdonképpen nem csak Wowbaggerét rakta ki, hanem egy csomó legálisan és illegálisan beszerzett Keef alkotást is.
Igen ám, de ekkor megjelenik az emlegetett úriember – nem túl nehéz észrevenni -, és ahelyett, hogy vöröskénkhez sétálna, egyenesen Lucához battyog. Leonie pedig tátott szájjal, a legkevésbé sem leplezve bámulja meg őket. Szent sárgarépa! Hiszen ez a lány nem is egy bányarém! Sőt, mintha már nem egyszer látta volna a folyosókon. De hát még csak egy bibircsókja sincsen! Ez nem igazságos! Óóó, most meg Keith-t ölelgeti! Vagy fordítva? Menten befordul az asztal alá… de hiszen neki milyen szép színe van, nem olyan hulla fehér, mintha Perwollal mosták volna ki – nem úgy, mint Leonie -, és a lábai sem úgy néznek ki, mint a gesztenyeállatkába dugott fogpiszkálók. Vége! Itt most biztosan vége a világnak! És hogy örülnek egymásnak! Haaa, hiszen az ott egy ajándék! Erősen megdörgöli a szemeit, hogy jól lát-e. Keith képes volt őt leváltani! Csak úgy! Ráadásul az orra előtt. Így megy ez? Reggel kipörgette a pajtáskeréken, hogy ki lesz ma a legjobb, és Lucát dobta a gép?
Mielőtt még tökéletesen elborulhatna az agya, és elkezdene itt helyben bőgni és hisztériázni, netán mészárolni, inkább elfordul az álompárostól, és az igazgatói beszédre kezd koncentrálni. Egy darabig figyeli, ahogy a Télapó kedves arccal bejelentgeti az éves eredményeket, de csakhamar elsuhan mellette valaki, aki jobban felkelti az érdeklődését. Legfőképpen azért, mert a hölgyemény a padlót közelítette meg ilyen sebességgel.
-Élsz még? – az este folyamán először derül fel az arca, miközben megfogja a lány karját, és elkezdi felfelé húzni, hogy talpra segítse őt. Az más kérdés, hogy még mindig a padon ül, így inkább a földön húzza végig a szerencsétlent, már csak egy kissé oda kéne koccantania a fejét a pad széléhez…
-Melyik ház pontszámaitól estél így hasra? – a dísztalárt ő is otthon hagyta, mint mindig, ráadásul sárgában van, mint egy valamire való banánember. Viszont most, hogy végre akadt társasága, biztosan nem fogja Aishát elengedni maga mellől. Vet még utolsó, sértett pillantást Keith-re, majd újból megszólal.
-Versenyzünk süti evésben? – már csak az hiányzik, hogy körberókázzanak itt mindenkit. Jó volna a buli…
-Jaaa, amúgy Leonie vagyok ám! - elkapja a másik kacsóját, és jól megrángatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vándornapló
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. március 24. 11:39 | Link
Aileen, és futólag Retkes Dave

Egy perc, két perc... Hol lehet ez a lány? Elszaladt volna? Neem, ahhoz túl harcias. Meg ha fel is venné a nyúlcipőt, simán kilopná a rejtekhelyéről, mese nincs. Ha egyszer valamit valamiért alapon működnek, nem hagyja futni. Gondolataiból egy túlontúl is ismerős hang rázza fel, de ahelyett, hogy felkapná a vizet és lendítené az öklét puszta emberbaráti szeretetből a kedves megjegyzés miatt, a gúnyosabbik mosolyát szedi elő és megrázza erősen a felé nyújtott jobbot.
- Reméltem, hogy valaki elintézett út közben, de ilyen a szerencsém. – Ugyan, ez csak kedves, barátságos társalgás, nem fogják mellre venni. Múltkor bőven kiverekedték maguk és a tanároknak fel sem tűnt. Pár percig még hagyják a formális huzavonát zajlani, aztán végre az ő tündérkéje is belibeg a képbe, Dave-nek is jobb dolga akad, mint őt fárasztani.
- Péntek, csárda. Megtalálsz. – Nem ereszti hosszú lére a meeting megbeszélést, ennyiből is értik egymást, de a nyomósabb ok Aileen feltűnése inkább. Egy pillanatra szemei jobban kitágulnak a szokásosnál a csomagolás miatt, de hogy az elképedését tompítsa, fűz mellé egy félmosolyt is. Nem szeretne okot adni a csípkelődésre, mert Barbie-nak is hosszú a nyelve, ha beindul.
- Éppenséggel de, bár akinek jönnie kellene, úgy néz ki, mást küldött maga helyett. Biztos csak Aileen másolata lehetsz; őt erőszakkal kell rávenni, hogy ilyen nőiesen nézzen ki. Nem jön, hogy elhiggyem, tényleg te vagy az. – Minden szóval szélesebbre húzódik a csípeklődős mosolya, mígnem vigyor válik belőle, de a szavakból várható él teljesen elmarad. Majdnem bóknak is tekinthető az előbb leadott szövegelés. Nos, hogy haladjanak is a korral, gálánsan a lány felé nyújtja a karját, hogy ha Aileen igényt tart rá, belekarolhasson. Egy pillanatra oldalra néz és máris van szerencséje látni, hogy két levitás szájtátva, bambán bámul feléjük, amitől az ő cukra kissé megugrik. Kell két sóhajtás, hogy ne akarjon csavarni kettőt a gégéjükön.
- Fél óra elég, hogy mindenből láss egy kicsit? Utána viszlek, akár a hátamon is. Itt legfeljebb meghalunk az unalomtól, - az sem zavarja meg a suttogásban, hogy közben az igazgató már rég mondja a beszédét – de van valami sokkal izgalmasabb program is ma estére. Még jó, hogy így öltöztél. – Elégedett fejet vágva egyszerre hallgat el a vén szakállas Télapóval és miközben a teremben zajlanak a tapsolások, inkább változtat az eddigi helyzeten és kézen fogja Lint, mintha tényleg egy pár volnának. Végül is ma estére azok.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. március 24. 11:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 24. 12:29 | Link
Mihael

Mikor odalépek hozzá, épp beszél egy sráccal, aki kicsit sem tűnik ismerősnek, bár az elkapott szavaikból arra jutok, hogy talán nem is olyan nagy baj. Bőven elég, hogy egy ilyen fickót ismerek, akivel ráadásul ma az egész estémet fogom tölteni. vagy legalábbis a nagy részét.
Furcsa beismerni, de hiába tiltakozom ellene, és veszekszem magammal miatta, a szünet hosszú töprengéssel és álmodozással eltelt napjai után, el kell ismernem, hogy tetszik nekem Mihael. Hogy Yar után miért pont ő lett az, akinek sikerült elérnie, hogy potenciális párt lássak benne, nem tudom, talán azért, mert nem igazán hasonlít az említett kékre, aki ráadásul már nincs is a suliban. Egy kicsit szomorú gondolat, de vigasztal, hogy ő éppen egy nagyon fényes jövő felé tart, ezt még úgy is látom, hogy eddig még nem voltam hivatalos különórán Tender professzornál.
Mihael arckifejezését látva gratulálhatok magamnak a ruhaválasztásért, bár talán viccesebb lett volna, ha mégiscsak rózsaszínt viselek ma. Persze nem tettem, nem akartam rögtön támadható felületet biztosítani neki, na, meg bármennyire is nehéz beismerni, imponálni is akartam neki, ami úgy látszik, sikerült. Szavai egyébként nem ezt támasztják alá, de hangsúlyai, tekintete és vigyora engem igazol.
- Te sem hasonlítasz arra, akit én keresek, de ha már így alakult, azt hiszem, mind a ketten jobban járunk, ha nem várunk tovább eredeti partnereinkre - próbálom felvenni humorának fonalát, miközben elégedetten veszem tudomásul, hogy nőiesnek tart. Ezt, azt hiszem, ritka bókjai közé fogom eltárolni. Mosolyától zöld szemei is vidámabbnak, ragyogóbbnak hatnak, nekem pedig mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne vesszek el bennük. Azt hiszem, már először is a szemei fogtak meg, na persze csak az egyedi stílusa után.
Mihael a karját nyújtja, én pedig szó nélkül élek a lehetőséggel, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Szeretek a közelében lenni, de ez lenne az egyik utolsó dolog, amit valaha a tudomására hoznék. Közben észlelem, hogy a közelebbi asztaloktól néhányan felénk fordulnak, de nem igazán érdekel mások véleménye. Alex és Runa reakcióira viszont nagyon kíváncsi lennék, őket azonban nem látom. Talán jobb is egyelőre.
- Várjuk meg, míg az igazgató úr befejezi a beszédét, és szerintem utána mehetünk. Valahogy nincs kedvem tovább itt maradni. - Még nem vagyok antiszociális, de egyre kevésbé tűröm meg magam mellett az embereket, főleg az idegeneket, és főleg akkor, ha sokan vannak. Ez a tömeg nem tesz jót a lelkiállapotomnak.
- Viszont azt megnézném, ahogy a hátadon cipelsz ki - nevetek fel, majd jobban is belegondolok. - Nem, inkább mégse vagyok rá kíváncsi.
A programtervét nem fejti ki, én meg egyelőre nem firtatom, bár nagyon is érdekel, hogy mit agyalt ki, de mivel megdicséri az öltözetem, ezért úgy gondolom, nem lehet nagyon veszélyes a dolog. Egy ilyen ruha csinos, meg minden, de sok dolgot nem lehet benne csinálni.
Mihael hirtelen kiszabadítja a karját fogásomból, majd kezét a kezembe csúsztatja. Kérdőn nézek rá, mert nem értem, hogy ez miért lenne jobb pozíció, mint az előbbi, de végül ráhagyom, és inkább rákulcsomolom az ujjaimat is a kezére. Ha már van rá lehetőségem, ki fogom használni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 24. 12:48 | Link
Év-záró/nyitó - Vécsey kolléga

 Magamon érzem Kedvesem pillantását, ahogy elhaladok mellette, de nem hagyom, hogy felkavarjon az a ragyogó Peridotszín szempár. Az csak ártana. A pici gyűrű koppanását még látom a padlón, de zaját teljesen elnyeli a tömeg zúgolódása. Nem követem hová vetődik el, okkal ejtettem le és további sorsa most már nem érdekel. Sétálgatok a Kékek asztala táján és látom, ahogy Ivy elbotlik és belehuppan annak a fiúnak a karjába, aki pár napja segítette néhány szakkönyvemet felcipelni a lakterembe, elmosolyodom magamban, de arcom mozdulatlan marad, tekintetem szomorú és fénytelen.
 Mozognom kell, hogy ne lassuljon le a pulzusom túlságosan, így akkor is razziázom épp a Zöldek térfelén, amikor hozzám szól és nevemen illet egy ismerős hang. Odafordulok forrásához és Andrást pillantom meg magam előtt, jól eső a látvány számomra, mert ritkán találkoztunk mostanában. Amikor idekerültem ő volt az első akivel közelebbről megismerkedtem az új kollégáim közül. Az eltelt év alatt jó ismerősök lettünk, mondhatom barátomnak is talán és most jócskán felvidít, hogy az estét mégsem kell egymagamban, bánatommal és bajommal eltöltenem. Lesz magam helyett kire odafigyelnem és ezzel gondolataimat vidámabb mederbe terelnem.
 
- Jó estét András. Öröm itt látnom téged.

Több férfival vagyok jó viszonyban mint nővel és ez az élet minden területére elmondható, s talán természetemnek róható fel. A nőkhöz túl férfias vagyok, úgy hiszem. Nagyon megörülök Vécsey kollégának, mert most jól esik egy kis kellemes és bölcs társaság, tőle pedig pontosan ezt kapom. Kapóra jön hát kérése, hogy kalauza legyek. Pár pillanatra elmélázik, ezt kihasználva felöltöm a nyugalom és kiegyensúlyozottság nehéz és tömör álarcát, majd kedvesen mosolygok rá miközben ismét beszélni kezdek.

- Előbb sétáljunk egyet, a fontos dolgok úgyis később lesznek. Menjünk körbe a teremben és beszélgessünk közben. Mesélj miért nem láttalak mostanában? Nem hoztad el a fülbevalót sem, talán már neked sincs kinek odaadnod?

 Utolsó mondatomból bármennyire is próbáltam kordában tartani érzéseimet szinte süt a keserűség és a fájdalom. Remélem nem haragszik meg rám és nem veszi zokon, hogy ennyire megnyíltam előtte. Gyorsan el is kapom a tekintetem felőle és saját kezeimre viszem le. Balommal szokásom szerint, ha ideges vagyok szegycsontom tetejét érintem. Keresztben vetve karomat mellkasomon védekezés gyanánt elzárom szívem tájékát, lelkem lakhelyét.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 24. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 24. 13:12 | Link
Dóri, Márk

Telik a pohár nálam Márk viselkedése miatt, mert nem erre számítottam tőle, és az, hogy kvázi keresztülnéz rajtam, mintha ott sem lennék, előhoz fájó emlékeket, mikor otthon apám...Nem is akarok rágondolni, és eddig még csak azért nem álltam fel és hagytam ott, mert a pozitív érzéseim erősebbek voltak, meg igyekeztem a jó dolgokkal kompenzálni a viselkedését, de lassan elérem a határt. A könnyek már gyülekeztek a szememben. Bár Zoli spontán távozása kicsit feledtette velem azt a megalázó helyzetet, amibe Márk hozott, és lehet gonosz vagyok, de mulattatott az a tény is, hogy pürésítettem Zoli talárját. Dóri azonban ezt a kicsi örömet is elvette tőlem, egy szimpla kis varázslattal. Márktól is az oldalas után csak a fekete leves érkezett, pedig olyat nem is rendeltem, padlóra tette ünnepi érzéseimet. Megviselt a Tendernél töltött délután, nem gondoltam rá nagy büszkeséggel, most is enyhén elpirultam, mikor Dórinak magyarázta, mintha ott sem lennék. Keserű gombóc gyülekezett a torkomban.
- Csak véletlenül törtem ki azt az ablakot, ki akartam nyitni egy varázslattal, de nem sikerült. - mondtam már sírós hangon. Azt viszont szótlanul néztem, hogy tűnik el a lopott hús a tányéromról. Biztosan nem fogok több borsot törni Károly bácsi orra alá, csak bizonyos negatív hatások erősíthették fel a balul elsült varázslat hatását. Rossz lehetett a csillagállás, vagy vízéren álltam. Igen, csak ez lehetett. Mentegettem magam magamban, de gyomromba már több kődarab költözött, étvágyam sem volt, az sem érdekelt volna, ha Márk az egész kajámat megeszi. Nem is nyúltam hozzá egy ujjal sem, ahogy a tányérra szedtem, már nem volt kedvem hozzá, persze a fiú volt ennek is az oka. Hiába a beismerés, hogy ő sem hibátlan, de nyilván remek indokot tudna felhozni a mentségére. Azért félmosolyát értékeltem, még pedig azzal, hogy nem sírtam el magam azonnal, a könnycseppek csak gyűltek még a szemem sarkában. Túl haladtam a bosszú állapotán, csak az önsajnálat munkálkodott bennem egyedül, de az igazgató úr beszéde egyelőre elnapolta a kitörést. Minden ház, akik alattunk végeztek a versenyben, kapott édességet, vártam, hogy majd a mi asztalunkra is kerül majd, de semmi. Dol átvette a kupát...és mi? Értetlenül néztem Dórira.
- Mi nem kapunk édességet? - súgtam oda neki. Márkkal szóba sem akartam állni, elegem lett belőle a mai estére, hacsak nem változtat a stílusán. Ahogy elhalt a diri utolsó mondata, az italok felé vetettem egy pillantást, sőt fel is álltam, hogy a messzire került málnaszörpből beszerezzek egy pohárral.
- Bocsánat, mindjárt jövök - biztosítottam őket arról, hogy nem szándékozom végleg lelépni, bár közel voltam hozzá. Úgy, hogy minél kisebb feltűnést okozzak, felálltam, és elosontam az ital irányába. Ám ez csak üres indok volt, eszem ágában sem volt inni, semmi nem ment volna le a torkomon. De el kellett menekülnöm onnan, hogy Márk ne lássa a kitörő könnyeket. Kicsit távolabb, tőle elfordulva megálltam, hogy ha majd lenyugodtam, visszamenjek hozzájuk.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 24. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
What is apathy? I don't know and I dont't care.
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. március 24. 18:15 | Link
Első évnyitó


Mikor besétált, már nem is akart annyira bemenni a terembe. Csak túl akart lenni az egészen, és magában azért fohászkodott, hogy az igazgató ne beszéljen túl sokat. Ahogy azonban egyre közelebb ért a bejárathoz, konstatálta, hogy bizony az igazgatói beszédről már lecsúszott, éppen nagy tapsikolás hangja szűrődött ki.
Elhúzta a száját a gondolatra, hogy elkésett az első ilyen eseményének az első pár percéről, mert erre kíváncsi lett volna. Hogy hogy sétálnak be, és hogyan foglalnak helyet az asztaloknál.
Elmosolyodott amikor végre megpillantotta alig fél perc várakozás után partnerét, akit lányhoz nem éppen illő módon random felkérte, hogy tartson vele. Az a tapasztalata Davidről, hogy nem éppen a szavak embere, és ez neki nagyon kapóra jön, mert ő meg aztán főleg nem az.
- Heh? - oldalra döntötte a fejét, és a száját kissé eltátva pislogott fel rá olyan értetlenül, ahogy csak tudott. Fogalma nem volt róla, hogy milyen nyelven, és mit mondott neki, úgyhogy megrázta a fejét. - Svéd vagyok te barom - kissé pimasz hangnemet ütött meg ezzel, de a karnyújtásból arra következtetett, hogy egy cuki vigyorral egyenlítette a hozzá intézett utolsó szavát. Lopva felpillantott rá miután belekarolt, és felszusszanva vette tudomásul, hogy az a másfél fejnyi magasságkülönbség eléggé viccesen hat.
- Lophatnál nekem egy magassarkút... - vetette fel az ötletet a nagyterembe lépve kissé visszafogottabb hangerőn. Felnézett a srácra, ezzel nyomatékosítva, hogy tényleg jó lenne még plusz tíz centi a lábára. Rossz választás volt totál lapos cipőben mennie, de hát meg sem fordult a fejében Dave magassága. Mindeközben persze hagyta magát, hogy oda vezesse ahova éppen akart menni, finoman kapaszkodva a karjába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 18:57 | Link
Gwen "Akkorjó" Jones

Amikor a lány közelebb jön, úgy látta, nem annyira ugrik be a kislány neki. Pedig milyen szépen eljátszotta a cukros nénit! Irigylésre méltó. Viszont amikor felajánlja, hogy ő is tönkre akarja tenni az ünnepséget, hirtelen ravasz vigyorra húzódik az ajka, villannak zöld szemei.
- Nahát, pont ilyesmit szerettem volna játszani. Gyere közelebb! - Int a lány felé a kezével, közben talárja belső zsebében kutat. Egy krémecskét vesz elő, meg pár aprócska, zselés gombocskát. Nagyon aranyosnak tűnhetnek első ránézésre, pont, mint a trolltakony.
- Ragacsos bűzbombák. Ha bekened ezzel a kezed, nem hatásos, de ha valakire ráragasztod és benyomod a közepét, elég hamar kifejti a hatását. Van kedved szétosztani őket?
Szélesen vigyorgott a lányra, miközben felajánlotta neki a krémet, hogy bekenhesse a kezét. Nem akarta, hogy a lány már most leleplezze a tervet, idekint, ahol semmi értelme nincs a büdösnek. Közben két kezébe vette a kis bombácskákat, az egyiket elrakta a saját zsebébe, a másikat a lánynak tartogatta, ha belemegy.
Közben fogta a pálcáját és egy-egy egyszerű varázslattal vörösesbarna hajat és kék szemeket varázsolt magának, hogy ne legyen annyira felismerhető. Na nem mintha Noelen kívül bárki felismerte volna odabent, de nem ártott az elővigyázatosság. A lánnyal nem törődött, ha van annyi sütnivalója, okosan csinálja majd. Ha nem? Legalább ő nem bukik le.
Közben, ha Gwen elfogadta az ajánlatát, felé tartotta a ragacsos kis vackokat.
- Egyszerre kéne kezdenünk, a zűrzavarban pedig már könnyű felrobbantani a többit. De én a helyedben utána kispuriznék onnan... éktelen bűz lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 19:29 | Link
Ombozi "NekedatesódaNoel?" Sára

Megszeppenten a lány stílusától. Gorombának akartam lenni, de úgy tűnik, nem sikerült, mivel még mindig azt várja, hogy belemegyek-e a játékba. Az igazat megvallva, valami nagyobbat szerettem volna, de végül belementem. Első vagyis már másodéves egy bunyóval a hátam mögött nem kéne felhívnom magamra a figyelmet. Legalábbis a tanév kezdetéig. De addig olyan sok idő van, nem  biztos, hogy kibírom. Talán pár pici csínnyel beérem. Amíg gondolkozom, már nem az a lány áll előttem, hanem egy másik. Tudtam, hogy ugyanaz a lány, aki előbb állt itt, mivel egy krémet és pár pici trágyagránátot tart felém, miközben hülyén vigyorog.
- Belemegyek - válaszoltam, majd hagytam, hogy egy kis kenőcsöt nyomjon a kezembe, majd egy pár bombát átnyújtott. - Csak hagyd abba ezt a hülye vigyorgást!
Mivel sok balhéban benne vagyok, ezért mindig van nálam paróka és kontaktlencse. Gyorsan felvettem. Így a hajam vörös színűre változott, a szememből pedig kék lett. Elindultunk a nagyterembe, majd mikor megláttam a sok (nagyon sok) embert, gonosz vigyorra húztam a számat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 24. 20:03 | Link
Ann

Mihael arcán mintha egy apróbb csalódottságot véltem volna felfedezni, de minden bizonnyal csak az én szemem káprázott. Erõsen elfogadta a felé nyújtott kacsómat, én se finomkodtam a taggal. Az üdvölési forma ugyanaz a "de ronda vagy - NYASGEM " volt, de ami azt illeti, egy lányos puszi_de_szeretlek barátságnál egy ilyen, ami nekünk volt, milliószor többet ért. Még akkor is, ha kiváló ellenséget találtunk egymásban elsõ megközelítésre. Hamarosan jobb dolgom akadt, mint a beképzelt pszichopatát andalítani, ahogy pedig távolodtam észrevettem, hogy neki is akadt egy szõke társasága. Egy udvarias "húzd meg jól" intéssel még megáldottam, felvettem a pénteki napi programomba az esti csárdát majd megindultam az én partnerem felé. Egész elegánsan festett, bár ezen a napon kivételesen mindenki vette a fáradtságot, hogy ne farmerben meg pólóban tegye tiszteletét.
Megérkezve a lányhoz kissé talán pofátlanul viselkedtem, na de oda se neki.. Plusz svéd is. De erre meg lebarmozott, 1-1 az állás már az elsõ percben.
- Esküdtem volna, hogy eszkimó vagy.
Villantottam rá egy mosolyt majd egy bólintással fogadtam, hogy belémkarolt. Nem is nagyon pazaroltam az idõt, megindultunk befelé, miután kicsit megigazgattam az ingem ujját, ami még mindig a könyökömig fel volt tolva. Pontosan elõttünk két vörös hajú lány ballagott, mintha valami rosszban sántikálnának. Nem nagyon zavartatták magukat, ám én se elõztem be õket, Annnek ez az elsõ helyi évnyitója, amirõl baromi nagy pontossággal késett le.
- Leszoktam a lopásról. De ne aggódj emiatt, teljesen príma vagy.
Mosolyodtam el a megjegyzésére, miszerint elég durva ez a majdnem 20 centi különbség kettõnk közt. Lehetne rosszabb is, de azért nem olyan brutális. Végigjártattam gyorsan a tekintetem, hátha Nina itt van, hisz eddig még nem kerestem, de nem úgy tünt, mintha helyben lenne. A Rellon asztala felé kezdtem terelni a lányt, miközben egyre erõsebben éltem a gyanúperrel, hogy hamar le fogunk lécelni innen.
- Tetszik?
Kérdeztem miközben egy pezsgõs poharat nyújtottam felé magamat is kiszolgálva eggyel. Beszéd közben még mindig az a két vöröses lányt vizslattam..  nem tetszet a fizimiskájuk. Vagy tényleg valami rosszat akarnak csinálni.. Az ilyenek megérzéséhez van a hatodik érzékem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet