36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. március 21. 18:49 | Link

Elena Rose

Hiába volt csak pár hónap, Erik számára a szünidő egy örökkévalósággal ért fel. Nem, mintha nem érte volna csupa kellemes élmény otthon. Tény, hogy a falubeli srácok továbbra sem foglalkoztak vele, de az is igaz, hogy ez Eriket már tizenéves kora elején sem zavarta, hozzászokott már. Ellenben a húgai nagyon érdeklődtek a Bagolykő és a kinti világ iránt, ő pedig szívesen mesélt róla. Ha a szüleik nem voltak a közelben, mivel ők viszont hallani sem akartak Erik "beteges" kíváncsiságáról és felfedezéseiről, ami Magyarország, s majd később akár külföld muglikkal szennyezett varázslóvilágát érintette.
Aztán a szünetben két alkalommal is sikerült kviddicspályára lépnie a falu többi sráca között, és meg is látszott rajta az az egy bagolyköves edzés és az utána következő erőnlétgyakorlatok, amiket azért végzett, hogy megállhassa helyét az Eridon kviddicscsapatában jövőre.
A falu végén lakó öregúr szívesen hallgatta a mesét arról, hogy jeleskedett a nála készített seprű az iskolai edzésen, és hogy mi mindent tudnak a profi márkák, például a Tűzvillám, amit itt vehetett Erik szemügyre tüzetesebben egy csapattársa jóvoltából. A fiúnak magának nem tűnt fel, de akik ismerték Szentegyeden, észrevették, mennyivel többet és könnyedebben beszél, és hogy csillog a szeme, ahogy megoszt vagy meghallgat mindenféle őt érdeklő dolgot.
Már egy hete állt lezárt ládája a szoba végében, készen az utazásra, vissza, fel az ország felső csücskébe, a Bagolykő Mágustanodába. A nap végre elérkezett, Erik elbúcsúzott családjától, most pedig, csomagjait lepakolva már itt lökdösődik ő is a diákforgatagban. Pontosabban őt inkább csak lökdösik, a fiú pedig igyekszik szilárdan állni a talajon, fel ne bukjon. Nem lát egy ismerős arcot sem a tömegben, de mivel maga is alacsony és a legtöbb itteni cimborája sem nőtt nagyra, könnyen elvesznek a tumultusban.
Végre odasodródik az Eridon asztalához, és megmarkol egy szimpatikus részt az asztallapon, átveti lábait a padon és gyorsan leül. Körülötte gyűlnek az eridonosok, egyre kisebb a tömeg, de még mindig szállingóznak a diákok, ő pedig szemügyre vesz minden érkezőt. Egy konkrét személyre vár; már két leülni vágyakozót kért meg udvariasan, hogy válasszanak egy másik helyet, mert a mellette lévő párna foglalt. A fejét forgatja, előrehajol, végignéz az asztalon, de nem látja sehol az illetőt.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. március 30. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 21. 21:36 | Link

Nagyterem -Év záró/nyitó ünnepség -Ádám

 Egyre csak jönnek és jönnek diákból és kollégából egyre több és több lesz. Nekem csak foltok ők, suhanó árnyak, testtelen hangfoszlányok zümmögő tömege. Minden a kék-bronz pompában töltött perccel egyre szürkébbnek érzem most magam, csak smaragdbaglyom zöldell örök, mély-sötét reményként szívem felett. Érzem bevonja, átjárja energiája, de a sebek nem hegednek hiába, csak mélyültek a szünet alatt és ebben a minutumban is. A szüleim nem vettek ebből észre semmit, jól titkoltam bánatom, előttük megszokott-mosolygós álarcot hordtam, Vőlegényem hiányát munkahelyi kiküldetésével odáztam.
 Amikor szinte minden éjjel álmatlanul forgolódtam feladtam, inkább kiszöktem sétálni a közeli folyópartra. Végighallgattam minden kedvenc számomat és néha csak hajnalban tértem haza. Egyik ilyen kóborlásomkor belebotlottam Blasba, aki jött meglátogatni minket, és szabadidejét azzal töltötte, hogy a napfelkeltét fotózta a víz mellett. Észrevette a könnyeket amiket törölgettem, rögtön tudta mi történt velem. Nem mondott semmit, csak átölelt. Tudta hiába szólna, hallgatott és hagyta, hogy vállán zokogjak. Szörnyű időszak volt, de elmúlt, ahogy a nyár is.
 Lélegzetvételnyi idő, hosszú órák és napok vágyai öltöttek előttem hirtelen testet, mert végre megérkezett. A pillantásom azonnal rávetült és újra élesen láttam, úgy mint talán soha ezelőtt. Ő is észrevett engem, de hiába szándék, ha a harag fala, mi közénk épült magas gát és áttörni egyikünk sem kész még. Ádám elfordult és más után néz. Egy szőke hajzuhatag, egy nálam sokkal arányosabb alkat köti le immár figyelmét. Bennem pedig a világ víztiszta tükre szilánkjaira omlik össze. Nem látja senki, ki venné észre, hisz zsibong a lég, hogy egy furcsa nő szívét idebenn a Nagyteremben ismét összetörték.
 Felkelek a Tanári asztal mellől és olyan könnyedén, mintha nem fájna semmi kín sétálok el mellette, majd észrevétlen ejtem le a gyűrűt, ami minket és engem az élet biztonságával köt össze. Amíg tart az est kibírom, erős vagyok és nem haldoklom. Ahogy véget ér azonnal elutazom Szegedre és ott, majd új követ állítanak e kettő helyére. Még nem érzek semmit, csak a lassuló ki-ki maradó dobbanásokat, amíg mozgok gondom remélem nem akad, ám ebben biztos nem lehetek.
 Viszont lassan eltelik az este és indulhatok a megoldást keresve. Ha nem kellek neki hát legyen szabad, engem erre tanítottak, engedd el, s örökre veled marad, ha nem testben hát emlékezetedben. Fülembe csengenek ezek a szavak, ahogy Apámé is, és lásd igaza lett ismét. Ha gondja akad elhagy majd hamar egy másikért, és te ott maradsz megint egymagad, mondta. Így lett. De nem bánom, van családom és számtalan Levitás gyermekem, életemet nekik és a köveknek szentelem.      
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 22. 02:42
Hozzászólásai ebben a témában
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 21. 21:52 | Link

Levitások

    Meg se fordult a fejében, hogy ellenkezzen, bizonyára régebb óta itt lehetett Hannus, s egy két háztársukat már láthatta beszállingózni, szembe vele aki épp csak ideért. Belépve a kint tapasztalt változatlan, a tömeg rendkívüli, szerencse hogy így ültükben nem fojtogató. Ilyenkor csodálkozik rá arra, hogy mennyien járnak ide, kerülnek elő rég látott arcok, vagy olyanok akiket elvétve látott eddig, talán néhányat már elfelejtett volna legutóbbi találkozásuk óta.
    A tavalyi után megérdemeltnek érzi itt a helyét, mint levitás, annak ellenére, hogy idén ellenkezően szorgoskodott, mint tavaly. Köze nem volt a mostani eredményhez. Ehhez a kellemes érzéshez tesz hozzá Hannus. Igazán úrinősen kezeli a helyzetet, mondhatnánk, hogy a vérében van. Márkot se feszélyezi semmi az ünneplő ruha okán, kényelmesen érzi magát a bőrében - s a cipő se gond -, na meg a lány fennköltségéből rá is átragadt valamennyi. Öntelt mondatával se tudott ellenkezni. Dacból rávághatott volna valami frappánsat, de erőltetett volna, magához képest is.
A két kérdés között találta meg az irányt, Dóri felé indulva. A második kérdést amúgy se értette, most jöttek, de vonuljanak félre? El se kellett volna indulniuk akkor hazulról. Értetlenül pillantott Hannusra.
- Kettesben lehetnénk ha otthon maradunk a sok mosdatlan tányér s a többi között, az is elég szórakoztató program, takarítani. Megnéztem volna ebben a ruhában, hogy menne.
Csak előjött egy apró szurka, s közben már odalavíroztak Márk határozott irányításával. Figyelte előbb a tekintetét, mikor a keresztnevet említette, meg most a srácét, aki kettővel arrébb ült. Két szék üresen, mintha csak Márkékra várnának. Kihúzta párjának amint odaértek, majd ledobta magát a másikra, előtte a támlára a talárt.
- Ahoj kicsik, Márk! - Köszönt egyszerűen, hozzá képest csak azok, hiába csak egy évfolyam a különbség. Hozzábiggyesztette a nevét is, fordított esetben nem gondolta biztosnak, hogy említette Hannus nekik őt, ahogy őket neki. A srácnak a kezét is nyújtotta, miközben a másikkal már a krumplipürét kanalazta a tányérjába. - Előre szólok ha valami büntetést megint összehoztatok, mint múltkor Tendernél, én nem segítek be itt takarítani, Dórival max. felügyelünk, ugye? - Fordult mosollyal az arcán a fiú felé, majd a szőkén túl a barna leányzóra, felelevenítve azt a múltkori büntetőmunkát. - Hannusnak amúgy is az ilyen munka a gyengéje.
    Ha elfelejtené, mi vár rá otthon, így biztosan nem fogja. Egy bocsánatkérő pillantást küldött felé, s a köret után már a húsokkal szemezgetett, melyiket is kívánná meg leginkább. Mikor kiválasztott két szimpatikus oldalast, feltűrte ingujjait, s hozzá is látott a vacsorához. Ha táncra kerülne a sor, lesz egy kis balansz a gyomrában, amitől nem szédül el.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 21. 21:53
Hozzászólásai ebben a témában

12
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 21. 23:00 | Link

Mulatság

Szóval ezt a vizsgaidőszakot is sikerült kihúzni valahogy, ráadásul a vizsgákon túlteljesítette önmagát. Már amelyiken egyáltalán megjelent. De hiszen sokkal érdekesebb az unikornisok szarvállásának szögét tanulmányozni, vagy a kastélyt kívülről tökéletesen befedni krétarajzokkal. Plusz nem olyan régen felmerült benne az ötlet, hogy a tornyokra hatalmas masnikat kéne kötni, de egyelőre még nem készített hozzá megvalósíthatósági tervet, márpedig egy jó közgazdász - akarom mondani boszorkány - anélkül semminek nem fog neki. Az viszont legalább eljutott szétcsúszott kis agyacskájáig, hogy a mai nap folyamán évnyitó meg –záró van, amin érdemes volna megmutatnia magát a népnek. Különben is, Keeffel megbeszélték, hogy este rendeznek egy süti evő versenyt, ami roppant jó mókának ígérkezik, úgyhogy nem kell kétszer mondani neki, hogy öltözzön már, mert elkésnek. Kirángatja Wowbagger szájából a szerelését - alig pár fognyom maradt csupán a citromsárga, csupa csoki, vagy inkább csupa csipke, térdig érő ruhán -, s már a padlón ücsörög, és a haját fonogatja, mikor legkedvesebb pajtása bejelenti a nagy hírt. Elhívta magával Lucát. Hogy mi? Egészen a bokájáig csúszik az álla meglepetésében, de csakhamar átvált ez az érzés sértettséggé. De hát… de hát… de hát megbeszélték, hogy ők ketten! Ketten! Ki ez a Luca? Karácsonykor is Czettneréknek írt Keith a vöröske helyett, és ezt a mai napig nem tudta feldolgozni aggyal. Most meg még ez is! Hogy merészeli szétpukkantani saját kis szivárványos világuk buborékát? Sértetten felpattan, és mutatóujjával rábök a fiúcskára.
-Tudod mit? Akkor… akkor…! – hirtelen nem is tudja, mit vágjon a másik fejéhez. – Akkor mostantól add inkább Lucának az áfonyás tekercseidet, mert én nem is szeretem! Ésésés… a Wowbaggeres képed nem is tettem ki otthon, mert... mert nem... nem is tetszett annyira! Különben pedig megbeszéltem valakivel, hogy ma fogócskázunk kint a kastély körül az évzáró helyett, csak elfelejtettem szólni, szóval mennem kell – szemrebbenés nélkül kamuzik össze mindent, majd fogja magát, lecsúszik a létrán, és búcsú nélkül elszalad.
Még mindig feldúltan trappol be a terembe, és majdnem kitöri a nyakát kezdésre. Kellett neki azt a piros, enyhén magas sarkú cipellőt felhúzni. Nevetni sem tud saját bénázásán, továbbrohan az eridonosok asztalához, és leveti magát a padra. Ismét úgy érzi, egy világ dőlt össze benne, Keith teljesen kiforgatja önmagából. Talán nem kéne őt úgy kezelnie, mintha a tulajdona volna. De hiszen a tulajdonát bárkivel szívesen megosztaná; ha úgy hozná a sors, mindenét örömmel ajándékozná el… érthetetlen. Nagyot fújtat, majd körbenéz a jelenlévőkön, és mosolyt erőltetve magára odainteget pár ismerős arcnak. Többek között Elenának, Eriknek és Ronaldnak. Ha beleszakad is, ma biztos rá sem fog nézni a Luca-Keef párosra. Már azon gondolkodik, mivel kéne inkább feldobni ezt a csodálatos mulatságot.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. március 21. 23:38
Hozzászólásai ebben a témában

Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 22. 00:31 | Link

Évnyitó - Egy Kék srác (Kilt Zoltán)

 Ez hihetetlen, megint eltelt egy év. Harmadikos leszek, ami szuper. Megérte egész évben teperni, bár barátot, na azt nem szereztem egyet sem, de szövetségest azt igen. Igen rövid időre...Persze Noel jól pórul járt miattam, azóta nem is beszéltünk. Szóval oké én megértem. A spanyol satrafáról meg kiderült, hogy a nagynéném, csak pislogott Anyu amikor benyögtem neki, hogy tudok a nagy titokról. Szóval nyugodtan elmesélheti miért volt a macskám Artemisia Rubya.
 A sztori annyi, hogy ők nagyon jóban voltak, de a szüleik, fene a déli virtust egyszer nagyon összebalhéztak és letiltották őket egymástól. Na már most az én leleményes anyukám levelezett a kő bolond nénivel és stikában össze is jártak. Miután megszülettem kaptam egy gyűrűt is tőle, a baglyosat, ami most is rajtam van, és amit Anyu csak a 13. szülinapomon adott át. Amikor kiderült hogy felvettek a suliba a nőci önként jelentkezett őrző-védő házi szörnynek és lett belőle Éjfél az én értelmes szemű macsekom. Közben pályázott a tanári állásra és mikor megkapta úgy döntött nem kell már állatként mellettem lennie. Na szóval nagyjából ezt tudtam meg a nyáron.
 Egy fekete talár, alatta fekete blúz és fekete szoknya, ez az ünneplőm. Beslattyogok mint vesztes had a terembe, ami anyám borogass olyan kék-bronz, hogy elájulok. Nem! Semmi bajom velük, de bakker azért a belemet kitanultam és nem nyertünk, pedig volt esélyünk rá. Na mindegy erre innom kell, ez sokk hatás egyszerre. Szóval irány a gyümölcsleves asztal. Egy narancs-barack-répalevet, de azonnal! Elveszem a poharat és elindulok a Zöld asztal felé, de ekkora béna is csak én lehetek, rálépek és megbotlok a saját taláromban. szerencsére puhára esem. Hoppá, egy srácon landoltam. Uh ez nagyon ciki.

- Jaj, ne haragudj...Öhm, ugye nem ütöttelek meg nagyon? Egek! A poharam tartalma az mind a karodon landolt. Sajnálom! Várj eltüntetem...Amúgy Iva vagyok, gyümölcs levet Iva. Szóval Ivy A. Ives Rellon leendő harmadikos...És te kedves esésgátlóm ki vagy?

 Na remek, össze-vissza dumálok szegénynek ahelyett, hogy pálcát húznék, eltüntetném az innivalómat a talárjáról és lapsokúszásban húznék a helyemre. Neeem, ugyan már leállok vele trécselni, mint csajok a ruhaboltban. Totál kattantnak fog nézni. Vöröslő fülekkel kotorászok a pálcám után és igyekszem leverekedni magam a srácról míg az meg nem szólal és jól le nem teremt. Ekkora égést, és pont az évnyitón, rajtam fog röhögni aki csak látta. Szégyenkezve szárítani kezdem a fiú talárját és próbálom kizárni a körülöttem lévők arckifejezéseit és hangját.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 22. 01:04
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. március 22. 13:24 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Ez az év a vártnál is nehezebben zajlott. Annyi minden sűrűsödött össze, hogy igazából órák se lennének elegek ahhoz, hogy röviden össze tudja azt foglalni Emma, így inkább csak pár momentumot emelve ki üzent haza, hogy csak egy hétvégére tud hazamenni, mert állásinterjúja lesz, ismét. Örömmel fogadták, de féltették is őt. Egyrészről, végre felnőtt a kicsilány, aki nem olyan régen még a házban szaladgált boldogan, bújócskázott, hajtogatott és karkötőket készített, másrészt viszont nem egyszerű szakmákat választott, mind a kettőnek van bőven hátulütője, bár azt egészen jól fogadták, hogy a tanári pályát környékezi, attól meg majd kicsattantak, hogy a sárkányok egyelőre a listán hátrébb kerültek. Tisztában vannak a szülők Emma ambícióival, amikben biztosak, hogy komolyak, hiszen mindig is olyan volt, aki ha nekiállt valaminek, annak oka volt és véghez is vitte, vagy így, vagy úgy.  Egyelőre Véda nénit, a mentorát értesítette csak róla, mi is a helyzet most, hogy sikerült mindez, de hamarosan le fog hullni a lepel, hiszen jön az évnyitó és záró ünnepség. Még a vizsgaidőszak előtt kapta el pár szóra, Botit keresve a kékek vezetőjét is, aki egyébként egy tündéri teremtés, és még mindig kicsit különös számára, hogy egy ekkora lánykában, akit simán közéjük illesztene, hogy lehet ekkora vezetői képesség, hiszen győzelemre vitte a házat!
Felhúzott egy egyszerű és kedves ruhácskát, a piros harisnyáját, meg egy magassarkút kapott mellé, mert hát nem egy égimeszelő, na. Boti meg olyan magas, jó, igazából abban reménykedik, hogy most legalább találkozik vele, mert az elmúlt időszak egy kapcsolati katasztrófa, mert mindig csak kis időre, alig-alig látta. Neki is rengeteg dolga volt, Emmának is. Éppen ezért csillogó szemekkel kapta fel kezébe még a talárt, ami egyelőre ott pihen, és sietősen indult meg lefelé a nagyterembe, ahová, szokás szerint nem érkezik meg időben, de csupán csak azért, mert egy pillanatra megállt az igazgatónak köszönni és Szendrei tanárnővel beszélni pár szót. Amint azonban lezárta az eszmecserét, belépve a zsibongó tömegbe, tekintete a sárgácskákat kereste, az ismerős tekinteteket, illetve Botit.
- Sziasztok.
Csiripelte az ismerősöknek oda kedvesen. Hamar ki is szúrta a fiút, átvágtatva a tömegen, amiben néha majd elveszik, pontosan mögé érkezett, és kicsit lehajolva hátulról átkarolta és hozzábújt. Azon már csak mosolygott, milyen kis mókás, hogy tavaly Rud talárjában feszített itt a kedvese, idén pedig a navinések között üldögél. A mellette ülő lánykát már ismeri, oda is biccent felé, aztán végre Botihoz szól.
- Úgy hiányoztááál!
Csókot nyom az arcára, aztán elengedi, hogy a talárjába bújjon, majd leül mellé, úgy, hogy szembe fordul vele, a mosolya egyre szélesebb lesz, a szemeiben pedig ott csillog a boldogság, belülről majd felrobban az örömtől. Legszívesebben ugrándozna és össze, meg vissza, meg át, meg keresztbe ölelgetné. Ez utóbbiból nem is fog engedni valószínűleg.
- Hogy mentek a vizsgák? Felagund professzor kegyes volt? Jártál otthon te is?
Nem, ezzel nem célozgat, csak eszébe jutott, mert az anyukája nagyon kifaggatta most már sokadszorra a fiúról, az apukája meg pláne, mikor otthon volt. Közben, tőle nem meglepő módon, megint öleléssel halmozza el Botit, aztán meg felbátorodva csókolja meg, mikor éppen nem beszél.
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. március 22. 14:59 | Link

Luca

Mint mindig, most is tökéletesen működik közöttük a hangulat-gerjesztő-átvitel kis gépezete; Keith a nagy tükrük előtt ácsorogva nézegette magát vadiúj harangujjú vörös dísztalárjában, miközben alkalmanként rámosolygott Leonie-re, aki mögötte csacsogva fonta a haját. Már éppen javasolni akart egy közös arcfestést az estére, mikor eszébe jutott, hogy Luca így kilógna a csoportból - aztán eszébe jutott az is, hogy Leonie még nem tudja, hogy csatlakozik hozzájuk a lányka. Ami eztán történt, már magától értetődik; Leonie felpattant, Keith megfordult, és mindketten egyszerre érezték magukon a másik, és a saját maguk fájdalmát és sértettségét is. Mikor Leonie elszaladt, Keith éppen csak annyit habozott, amennyi idő alatt a pajtásra eltűnhetett - a festményre vonatkozó megjegyzése telitalálat volt.
Némi keresgélés után Keith tőle abszolút nem megszokott, és nem is természetes haraggal tér vissza a padlásra, hogy befejezze a készülődést (gyűrűk, kócos haj, fényes cipő). Körülötte a dolgok időközönként felreppennek, majd hanyagul levágódnak a földre, a grammofon pedig 10 másodpercenként eltekeri a zenét, nagy valószínűséggel tönkre is téve két lemezt, bár az is igaz, hogy meg se próbálja megnyugtatni magát. Arra a kósza gondolatra pedig, hogy bosszúból Lucának ajándékoz valamit kaotikus ruhatárából, némileg megundorodik magától. Végül is ajándék-ruha nélkül, de az eleve Lucának szánt speciális ceruza készlettel indul el, még utoljára a zsebébe süllyesztve azt a két vörös pecsétgyűrűt, amit az eredeti tervek szerint Leonie-val együtt viselt volna.
- Állati a mamuszod! - Köszönti Lucát lelkesen felnevetve, mikor a nagy tömegen átpasszírozva magát odaér hozzá, egy kicsit megpörgeti és ad neki két puszit. Nagyjából 20 másodpercébe került észrevennie Leonie másoknak integető alakját az eridonosok körül, de a reakciója kimerül egy zavart mosolyban és abban, hogy rögtön az áfonyás sütis pakkhoz nyúl, kiemelve egyet Luca részére is. A nagy tömegben sokkal egyszerűbb elterelni a figyelmét a fenti eseményekről, mivel természetéből adódóan imádja a társasági eseményeket, a tömeget, ráadásul Lucával van, akit Leonie véleményével együtt is nagyon kedvel.
- Leonie is mindig ilyenekben jár, de egyszarvúsa neki sincs. - Mondja félig tele szájjal, miközben felméri az eddig figyelmen kívül hagyott díszletet, amit minden különösebb lelkesedés nélkül vesz tudomásul, és néha odaköszön egy-egy elhaladó ismerősnek. Még utoljára félig-meddig Leonie felé sandít, de mikor legközelebb Lucához fordul, már megadja neki azt a teljes és korlátlan figyelmet, amivel beszélgetni szokott az emberekkel.
- Hogy vagy? Állati jó végre újra látni. Ezt neked hoztam. Múlt héten jártam Londonban a rokonoknál, ott találtam abban a művészellátóban, ahol én is szoktam vásárolni. - Az, hogy örül Lucának, egyértelmű lenne akkor is, ha nem mondaná; olyan közvetlenül és természetes örömmel vigyorog, mintha évek óta várná ezt a találkozást. Alapvetően soha nem lehet meglepetés, ha Keith ajándékot ad valakinek, mert bármiféle ünneptől függetlenül is szereti meglepni a környezetét ilyesmikkel, de Luca még nem kapott tőle semmit, az első alkalmak pedig mindig fontosak.
- Azt hiszem ezzel könnyebb lesz az árnyékolás meg a kontúr. - Az átnyújtott kis készlet hat mágikus ceruzát rejt, melyek át vannak itatva azzal a kivonattal, amik a képeket és a festményeket is "élővé" teszik, általában Keith is ilyeneket használ, praktikus kis holmi.  
- Végre lerajzolhatod nekem a Navinet, ha már nem tudok bemenni. - Teszi hozzá hamiskás vigyorral, ami nem épp azt sejteti, hogy egy Navine-rajzzal a birtokában rögtön feladja majd a reményt, hogy bemenjen a házba. Persze az egyértelmű cinkostársa eddig csak Riri lehetett volna, de ő este már nehezen elérhető.
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 17:38 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Süteményét habzsolja éppen, kezét a lehetséges morzsák felfogása miatt szája elé tartja, mikor megszólítja egy férfi. Meglepettségében majdhogynem kiköpi a falatot, hiszen alig ismer itt valakit, így nem számít társaságra, főleg nem ilyen hamar. Az ismeretlen ismerősre pillant, és mutatóujjával jelzi neki, hogy egy pillanat türelem, mindjárt megrágja az ínycsiklandozó édességet, és utána értelmes beszédre is képessé válik. Elfordul az udvarias férfitól, hogy úri hölgy módjára fejezhesse be a rágást, majd egy szalvétával megtörli finom bőrét, és azt összehajtogatva fordul vissza a bemutatkozó fiatalemberhez.
- Elnézést - mondja egy üdvözlőmosoly kíséretében, miközben biccent a névre. - Daphne LaFonde, örvendek a találkozásnak!
A kézmozdulatot viszonozza, azután maga mellé engedi karjait, hogy egyik tenyerében az előzőekben összehajtott szalvétát szorongassa tovább. Figyelmesen hallgatja a férfit, és míg az beszél, emlékeiben kutat, hogy honnan ilyen ismerősek neki ezek az arcvonások.
- Ne haragudjon, de megkérdezhetem, hogy láthattam-e már lent a faluban? - kérdezi elöljáróban, s míg Ádám válaszol, addig ő nyugodtan átgondolja adni készülő válaszát. - Csak nemrég érkeztem Bogolyfalvára családi ügy miatt, és az ünnepségre is hasonló okok miatt jöttem el, a kísérői szerepet pedig szívesen fogadom, köszönöm.
Belemosolyog Ádám szemébe, de nem lép közelebb hozzá, tartja a tisztes távolságot mind a férfi, mind a saját érdekében.
- Ön talán itt tanít? - kérdezi tőle, s közben az italokhoz lép, hogy öntsön magának egy kis mentes vizet. - Kér esetleg?
Nyugodt mozdulatokkal tölti az italt, újabb kérdésének idejére felveszi a szemkontaktust újdonsült partnerével, majd a válasznak megfelelően cselekszik. Közben tekintete óvatosan átszeli a hatalmas termet, hogy valós célja, Ophelia megérkezett-e már. Egyelőre nem látja húgát, sem más ismerőst, így abbahagyja a nézelődést. Ismét Ádámra szegezi kék tekintetét, hogy egy pillanat múlva már egy sötét hajú nőre legyen figyelmes, aki mellettük halad el, és egy apró gyűrűt ejt ki kezéből. Hol a férfit, hol a nőt nézi, és közben csak arra gondol, hogy ez most tipikusan olyan helyzet, amiben ő a harmadik fél, és a nő valószínűleg azt hiszi róla, hogy bohó csalárd jellem, és éppen szívszerelmét készül lecsapni kezeiről. Nagy tévedés. De még mekkora.
- Nyugodtan menjen, semmi baj - mondja komoly arcvonásokkal, biztató mosolyt küldve a férfi felé. - Vigye azt a gyűrűt, és kérjen bocsánatot.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 22. 17:47
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 22. 20:53 | Link

Évnyitó - Egy zöld lány (Ivy A. Ives)

Melegem van. Nincs bent annyira meleg, mégis majd meggyulladok. Csupán az öltöny enyhe szorítása és a tömeg váltja ki belőlem. Folyton iszok, ezzel igyekszem enyhíteni magas hőérzetem. Szerencsémre nincs lázam. Kár, mert azzal is indokolhatnám, miért kellene elhagynom az ünnepséget. Nincs kedvem itt lenni. Még jó, hogy csak páran vannak, akik figyelnek rám, így nem kell mindenkinek elmagyaráznom az okot melyet hamar kitalálok távozásomra, lehetőleg még a tánc előtt. Táncolni sincs kedvem, béna is vagyok benne. Sokan mégis az ellenkezőjét mondják.
Gondolataimból arra riadok, hogy a nagy meleg, mely engem nyomaszt, öltönyben mindig kicsit melegem van. Nos, most egy kis enyhe és kellemesen nedves érzés fogott el, igaz ez a karomon. Jól esett. Majd egy enyhe nyomást éreztem, biztos valaki megbotlott és belém kapaszkodott. Hallom, hogy nem győz bocsánatot kérni.

 Ugyan, ne mentegetőzz! Köszönöm, kicsit felfrissítettél!

Mondom neki mosolyogva.

 Örvendek, Ivy! Szólíthatlak így? Az én nevem Kilt Zoltán.

Majd elkapom az egyik kezét és lágy csókot adok rá.

 Megengeded, hogy az asztalotokhoz kísérjelek? Csupán csak, hogy biztonságosan le tudj ülni!

Nyújtom kezem, várom hogy belém karoljon. Mosolygok rá, nem mutatom jelét bármiféle haragnak sem, mert nem is haragszom. Bárkivel megeshet, hogy elesik és leönt valakit. Becsülöm benne, hogy nem szaladt el, hanem itt maradt és felvállalta azt, melyről igazán nem tehet.

 Van már táncpartnered?

Mit művelek? Te jó ég. Hiszen táncolni nem is tudok, erre ettől a tüneménynél rákérdezek a táncra? Remélem igennel válaszol és lehetőleg nem rám gondol. Nincs kedvem elrontani a bálját azzal, hogy tánc közben rálépek a lábára, vagy valami galibát okozok neki. Ezt sehogy sem akartam.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 21:05 | Link

Kisnagykékek ^^

Nem is tudom, mit csináljak most, hogy már ülök, szóval előrehajolok a kezemre, aztán az ujjaimmal dobolok a most megtámasztott államon. Egyelőre unatkozom, valamint, amíg nem csatlakozik hozzám valaki, biztos így is marad. Nem is kell sokáig várnom, leül mellém az egyik évfolyamtárs, akinek a nevét nem tudom. Csak rámosolygok, a kezem leengedem, így most már csak a könyököm van az asztalon, a kézfejeim lelógnak onnan.
Már szólásra nyitnám a számat, mikor odaér az asztalunkhoz az előbb még az ajtóban turbékoló pár, vagy nem pár, nem is tudom, nem az én ügyem, na szóval odaérnek, aztán le is csüccsenek, én meg csak figyelem a helyzetet, és nehéz nem nevetni rajtuk, meg a többi csetlő botló emberen. Márk kérdez tőlem, vagyis a mondatnak van eleje is, amit bevallok nőiesen, halvány lila gőzöm sincs, hogy micsoda, így csak reflexből válaszolok.
- Naná, hogy csak.
Jelentem ki bátran, aztán én is szedek magamnak egy adag párolt káposztát és mellé sült csirkecombot, csak mert épp ezt kívántam meg. Viszont a helyzetet nem találom a legalaposabbnak részemről, így azért visszakérdezek.
- Egyébként mit csinálok csak és úgy, ahogy mondtad?... Röviden és tömören... Mit is kérdeztél az imént, amire válaszoltam?
Nézek a fiúra a szomszédomon keresztül, aki épp valakivel beszélget, vagy már ott sincs, nem tudom, lehet, hogy csak odaképzelem alakját. Márkra és Hankára viszont annál határozottabban figyelek, hiszen ők kezdtek velem beszélgetni, ami jó, mert már legalább elvonják a figyelmem erről a cécóról, aminek örülnöm kéne, mert értünk van.
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:05 | Link

Kiva

Annyira nem volt boldog, hogy partnere is akadt az évnyitóra. Nem, végképp nem tetszett neki a dolog, pláne, hogy így nem lehetett az ő drága, elsős öccsével, habár úgy tűnt, annyira nem is hiányolja őt a srác. Mindenesetre nem tudott mit tenni, ha már múltkor volt olyan ügyetlen, hogy éppen egy prefektus ölébe borította az ételét - és persze ezt is Alexis miatt, aki volt olyan kedves, és első Nagyterembeli látogatása során őt lökdöste -, akkor már igazán megérdemelte azt is, hogy vele jöjjön az évnyitóra. Egyébiránt meg volt a véleménye az olyan lányokról, akik így fognak maguknak kísérőt, de hát nem ő lesz az, aki ezt pont felróná bárkinek.
Rendes volt - felvette a dísztalárját. Fekete volt ez is, mert képtelennek érezte arra magát, hogy más színt öltsön fel, szóval a fekete hajával és szemével némiképp gyászhuszárnak nézett ki, de annyi baj legyen. Arról nem volt szó, hogy színesbe öltözzön, nem igaz?
Mikor az előcsarnokba ért, a lány már ott volt, Avery pedig biccentett neki.
- Bocs a késésért, fel kellett mosni egy vérző elsőst a Rellon klubhelyiségben - hazudta meglepően könnyedén és hihetően, egy olyan mosollyal az arcán, ami nem jelentett semmi jót másokra nézve.
Persze igazából arra ment ki az egész, hogy ne kelljen végighallgatnia a sok díjkiosztást. Valahogy nem volt hozzá hangulata.
Mikor a terembe értek rájött, hogy nagyon ügyes volt, mert tényleg vége volt már a hivatalos résznek, úgyhogy egy kicsit lazítani kezdett. Innen már otthonos a terep, nem lesz gond. Megint csak mosolyogva fordult a lány felé, mikor az megszólalt.
- Hogyne! Mit kérsz inni? Gyümölcslevet, töklevet... levest? - biccentette oldalra egy kicsit a fejét pimasz mosollyal az ajkain, de egyébként nem akarta megint leönteni a lányt, a múltkori sem volt direkt. Ha Kiva nyilatkozott, akkor el is indult az egyik asztal felé, hogy kerítsen egy pohár valamit, majd kicsivel később visszatért a lányhoz, és a kezébe nyomta az innivalót.
- Na, és most mit szeretnél csinálni? - érdeklődött, várva, hogy a hölgy kinyilatkoztassa akaratát.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 22. 22:33 | Link

Márk, Dóri, Zoli csak épp az említés szintjén

Dagadó keblekkel masíroztam hercegem mellett, aki nem fehér lovon érkezett ugyan, a kebleim pedig nem a szilikontól dagadtak, hanem mindez a kék dizájnak volt köszönhető, azonban mindjárt leengedtem, mikor romantikus próbálkozásomra, Márk cseppet sem kedvesen az otthoni mosogatnivalóra utalt. Valóban elfelejtettem elmosni az edényeket, amiből ettünk, de ha rajtam múlik, ad egy nem ettem volna, hanem megvártam volna itt a vacsit, de Márk erősködött, hogy nem bírja ki addig, ad kettő, használhattunk volna papírtányért, de mgint csak Márk vétózta meg azzal, hogy rangján aluli volt ez a megoldás, ad három, hogy ő varázslattal is elvégezhette volna a melót, ad négy, én otthon sem voltam, ő meg csak tespedt. Persze nem szóltam semmit, mert megint csak én jöttem volna ki rosszul a dologból, és bár nem fordultam ki annyira teljesen magamból, hogy végleg leszoktam volna a szurkálódásról, de ez most nem a megfelelő pillanaat volt. Majd kapsz te még ezért, forrongtam magamban, közben meg majd megvesztem érte. A Levita asztalhoz érve, köszöntem Dórinak, meg a többieknek, és Márk mellé ültem le. Csacsogott, csacsogott folyamatosan, be nem állt a szája, miközben lapátolta a tányérjára a kaját, de nem állt le a froclizásommal sem. Felhozta a büntetésem Tendernél, és ez már kezdte kimeríteni tűrőképességem határait. Duzzogva húztam fel az orrom, és azon filóztam, mivel vágjak vissza, de úgy látszik elhagyott a jó formám ma. Nem illett a ruhámhoz a rosszaság jelleme, dugomba is dőltem miatta. Bosszúm csak annyira futotta, hogy az egyk oldalast a tányéromra mentettem, némi burgonyapürével együtt Márk adagjából.
- Ne egyél annyit, már otthon vacsiztál. Talán nem kellett volna, akkor nem lenne gond a mosogatás sem. - vigyorogtam a fiúra elégedetten. Aztán egy másik fiúra is elégedetten vigyorogtam, sőt fel is vihogtam, minek következtében némi püré is került háztársam hátára, elég emberes adag. Szerencsére nem vette észre, egy lánnyal merült mélyebb kontaktusba. Aztán már ott sem volt, szólni sem tudtam Zolinak, bár nem is nagyon akartam. Dóri felé fordítottam a figyelmemet, és felkészültem arra, ha esetleg Márk nem boldulga azzal, hogy értelmes választ adjon neki, én megtehessem.
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. március 23. 00:00 | Link

Évzárás/nyitás – Emma


Nemigen elegyedett szóba senkivel, noha nem azért, mert nem kedvelte a navine ház diákjait, hanem azért, mert mindenki elfoglaltan ecsetelte a másiknak, hogy melyik vizsgája hogy sikerült, mit fog tenni a szünetben, merre jár majd, vagy épp, hogy milyen bugyután néz ki az a valaki, akit épp figyelnek. Nemigen tudott ezekbe a beszélgetésekbe bekapcsolódni, de nem is nagyon hallgatózott, akaratlanul tudta meg, hogy a mögötte lévő lány, a tengerparton fog napozni holnaptól, vagy épp, hogy mennyire törik a másik haja. Ezeket inkább kizárta, és kinyújtóztatta a tagjait, miközben ismét a bejárat felé pillantott, ahol inkább háztársait, mintsem a várt hölgyeményt látta meg. No de sebaj, gyerek még az idő, ő volt túl pontos valószínűleg, sőt biztosan, ezt valahogy sehogy sem képes levetkőzni. Nem is zavarja, legalább – annyit – nem késik. A lábait kinyújtóztatva kicsit, a cipőjét figyeli egy pár pillanat erejéig, majd, behúzva azokat maga alá, ismét a figyeléssel foglalja el magát. Szép lassan telik meg a Nagyterem, máskor nem is lát itt ennyi embert, csak mikor nagyobb események vannak, az étkezésekkor valahogy sosem kapja el a teljes létszámot. De ez már csak ilyen, valaminek a vége, vagy a kezdete mindig odavonzza a tömeget, no meg a bálok, amelyek előfordulnak még az iskola falai között.
Nem számolja igazán a perceket, csak gyomra ad hangosabb jelzést annak, hogy a vacsorát követeli, mely még odébb van így nem is nagyon törődik vele különösképp, bár bevallja magának, elhozhatta volna azt a fél csomag cukrot az asztaláról, ilyen esetre. Már mindegy, nem indul vissza érte, túl nagy ahhoz a folyosón a tömeg, no meg, elkésné mind a kezdést, mind a találkát. Vétek lenne. Ahogy ezen gondolkodott, illetve a terítéket figyelte, nem vette észre rögtön, hogy ki lopódzott mögé, így kissé meglepve érzékelte, hogy átkarolták. Pislogott párat, de amikor az őt öleli kezekre tekintett, egyből eltűnt minden meglepettsége, és elmosolyodva fordult félig hátra, hogy – most ültében – felpillanthasson rá.
- Te is nekem. – jóleső szusszanással fogadta a puszit, majd követte a tekintetével, ahogy a talárba bújva foglalt helyet mellette. Ismét fordult egyet, hogy szembenézhessen vele, miközben odanyúlva fogta meg a kezét, és cirógatta meg bőrét hüvelykujjával.
- Uhh, a vizsgák meglepően jól mentek, nem is vártam, hogy ennyire jól mennek majd. – emlékezett vissza az eredményekre, meg úgy az egész vizsgájára, amely felett görnyedett hosszan. - Hát.. megtornáztatta az agyam eléggé, de álltam a sarat, és sikerült. – húzta ki magát, hiszen egészen, sőt nagyszerűen szerepelt azon a vizsgáján, amely a legfontosabb volt neki, tanulmányait, és tudását nézve. Az utolsó kérdésre bólogatott serényen, miután visszagörnyedt előző testhelyzetébe.
- Ühüm, de csak futólag, hogy vissza is érjek. Na de, neked hogy mentek a vizsgák? És mi volt otthon? – érdeklődött a lány dolgai iránt, hiszen nem egocentrikus ő, nem csak magával foglalkozik. Meg amúgy sem tudna több mindent mesélni, hisz tényleg csak sietve ment haza, hogy beszámoljon a történtekről. Ahogy a lány odahajol hozzá, úgy mosolyodott el a dolgon, hisz rég találkoztak már, hiányolta a közelségét, így, a vélhetőleg rajtuk csámcsogó, sustorgó haddal nem törődve viszonozta a csókját.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 23. 13:18 | Link

Hannus, Dóri

    A bemutatkozás egyoldalúvá sikeredett, amire csak legyintett magában, túlfogja élni, a másikuk is, hiszen majdhogynem Zoli fejére zuhant az ok, amiért észrevétlen maradt háztársa iránt. Bál és komolyság ide vagy oda,  nevettető volt elkapni a pillanatot, ahogy a lány landolt az ölében.  Jobbjába futó kézrázás után így a kés került célhasználatra, vérengzés helyett jelen esetben húsvágásra.
    Hannus jó tanácsát megköszönte – gondolatban – de ennyit se érdemelt volna, ha nem azután látta volna viszont saját kezűleg kiszedett oldalasát a lány tányérján. Szemét lehunyta néhány másodpercre, majd újra kinyitotta. Fejében vadul kattogott egy mugli sorozat jelenete, hogy Joey nem ad a kajájából, Joey nem ad a kajájából! Akkor vicces volt, most átérzi szegény kínjait. Bárcsak vérfarkas lenne, akkor ezért a bűnért nyakra mehetne, de sajnos nem az, ezért a nyakkal se akarhatott egyebet, mint egy csókot rányomni. Azonnal meglepődött saját gondolatán, eddig sose nézett így egy ilyen női testrészre, csak az alap dolgokat szokta szemrevételezni. Mell, fenék, mint minden normális srác a korosztályából. Vagyis dehogy, ez hülyeség ahogy van, hisz lopott a tányérjáról, megint egy légből kapott képzelgés játszik vele! Egy gyors mozdulattal visszakapta a húst késével és villájával a sajátjára.
- Talán megússzuk, hogy Zoli már lelépett, de ezek – villájával Hannus felé bökött, rajta keresztülnézve Dórinak címezte a szavait, két falat közt, teli szájjal – képesek voltak büntetés összehozni az utolsó napokban is. Múltkor valamelyik termet kellett kinyalniuk, erre fel mondtam, hogy mi csak felügyeljük őket, nincs háztársi szolidaritás.
Hannus majd kiegészíti a történetet ha úgy érzi, megfűszerezve egy kis sajnálkozással, hogy ő ártatlan volt, s Tender élt biztosan vissza a hatalmával, meg hasonlók. Márk biztosan így tenne. Persze valamennyi mínusz pontot is elviselt volna a Levita, az eredményt nem befolyásolta volna a dolog. A mostani hűvös szavai kizárólag a lopásnak szóltak, s nem a tényleges bűntetőmunkából fakadóan, de megérdemelte a szőkeség. Közben a megcsócsált oldalas maradékát is eltüntette, gyorsan és mohon,  mintha csak féltette volna. Annyira jól se esett már neki, de nem hagyhatta meg Hannusnak, na meg azt, hogy igaza legyen, hogy evett eleget az indulás előtt.
-  Mondjuk elsőbe nekem is sikerült összehoznom egyet, de azóta kis angyal vagyok. - Előbbi mondandóját szinte azonnal kiegészítette ezzel, mintegy kompenzálás gyanánt, nehogy Hannus mégis bedurcoljon rajta, nem akart időt hagyni erre, ne öljék meg az ünnepi hangulatot. S emellett olyannyira égiként viselkedett, hogy nem szégyellte, hogy ő támadta be viszont a tányérját, szemet szemért alapon. - Dóri, akkor már csak te maradtál. Könnyíts te is a lelkeden, mit követtél el?
    Biztos akad neki is vaj a füle mögött, hacsak nem prefinek készül a következő félévben, s nem csak olyan kamu módon, ahogy Márk tette. Ha pedig semmi, akkor Hannusnak ő lehet a követendő példa, akire felnézhet.
Hozzászólásai ebben a témában

12
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 16:23 | Link

Márk, Hanka

A krumplipüré landolási helye elég viccesre sikeredett, de az még jobban nevettetett, ahogy Hanka utána nézett. Mármint Zoli hátának, amit viszont nem engedhettem, hiszen egy hölgyemény is volt a jobbján. Elővettem a pálcám, és Zoli hátának szegeztem, remélve, hogy nem fogja észrevenni.
- Suvickus!
Suttogtam arrafelé, és néztem, ahogy a csóva kirepül a pálcám végéből, és sikeresen eléri a célját, hogy megszabadítsa a talárt a pürétől. Akkor mosolyogva, elégedetten visszafordulok a szeleburdi pároshoz, de mintha nem is őket látnám.
- Olyanok vagytok, mint a rossz házasok, akik... ááá, hagyjuk.
Legyintek, és nekiállok szedni a kajából, hogy majd jóllakhassak. Márk kérdését közben elszalasztom, de rákérdezek, és megkapom a kielégítő választ. Azonban utána szinte rögtön elkalandozik a figyelmem, a következő pedig, amit hallok, az egy vádnak hangzó valami, hogy mit követtem el.
- Semmit.
Cincogom vékony, magas hangon, ami megint elárulhat, hogy az eszem nagyon nem itt jár. És, hogy ezt be is ismerjem, immáron szavakkal, megint utánakérdezek, hogy mi is a gondolataimból a valóság, meg mi az, amit csak beleképzelek.
- Mit kérdeztél az előbb? Csak annyit hallottam, hogy megvádoltál azzal, hogy mit követtem el. Ami remélem, hogy csak a fele annak, amit mondtál, és totál félreértem a dolgot.
Nézek rá, olyan aranyos ártatlan cica pofival, és remélem, hogy nem fog nagyon megharagudni rám azért, hogy a kettő kérdésből kettőt elsőre passzoltam.
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 23. 17:13 | Link

Ünnepély - egymagamban

Az elhúzódó kviddicsedzésem miatt teljesen felborult az időrendem, biztos voltam benne, hogy késni fogok az iskolai ünnepélyről. Ráadásul emiatt érzett idegességemben kapkodni kezdtem, ami csak még rosszabbá tette a helyzetet. Csak negyed órám azzal telt el, hogy kerestem a kedvenc nyakkendőmet, de egyszerűen nem találtam, még az Invito se segített. Végül rájöttem, hogy egész idő alatt rajtam volt. ~ Áh, hogy lehetek ennyire szórakozott!? ~
Leviharzottam a torony lépcsőin, végigfutottam a folyosókon, majd amikor befordultam a nagy terem elé, hirtelen megálltam, igazítottam egyet az öltönyömön, és kényelmes tempóra váltottam, látva, hogy még mindig szállingóznak az emberek. Csodával határos módon mégis sikerült időben megérkeznem. Fújtattam egy nagyot, és mire beléptem a nagyterembe már a légzésem is megnyugodott.
Tavaly megnyertük a Navinével a házkupát, gondoltam, hogy egy olyan emberfeletti év után, idén visszaesünk, és mivel a nagyterem ezúttal a Levita színeiben pompázott, világossá vált számomra, hogy ő lesznek győztesnek hirdetve. A repüléstanból kiindulva egyáltalán nem érzékeltem a kékek fölényt, sőt. Nálam a Rellon nyerte volna a házkupát, tőlük kaptam a legtöbb szorgalmit.  
Óvatosan sétáltam a tanári asztalhoz, nem felejtettem el, hogy tavalyelőtt ilyenkor talált el egy kósza csiklandozó átok. A tettes kilétére persze azóta se derült fény, de igazából már nem is érdekelt, gyorsan túltettem magam az eseten. Ezúttal sértetlenül értem el a tanári asztalt, ahol helyet foglaltam, majd töltöttem egy frissítőt. A diákok vidámnak tűntek, átragadt rám is a jókedvük. Utolsó hivatalos eseményem ez a Navine házvezető-helyetteseként, eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. március 23. 19:04 | Link

Lassan haladnak a percek, viszont egyre több és több diák érkezik a nagyterembe. Vannak, akik még állva beszélgetnek, mások már elfoglalták a helyüket. A hangzavar óriási, nem is csoda, hiszen eltelt egy szünet, sok minden történhet a pihenés heteiben, amikor az embernek nem kell a tanulással foglalkozni. Ő is beszélget, elmélyült értekezést folytat Dwayne-nel az auror mestertanoncokról. Amikor aztán elüti az óra a hetet, elnézést kér beszélgetőpartnerétől, felkelve összegombolja pocakján az öltönyét, és ellép az asztaltól, hogy az előtte álló pódiumra lépjen, jelezve a diákoknak, és a vendégeknek, hogy itt az ideje elfoglalni az helyüket. Amikor a hangzavar is alább hagy, mosolyra húzza a száját, és végignéz a diákságon.
- Csodálatos estét kívánok nektek! Elérkezett hát az új év. Köszöntöm a diákokat, a tanári kar új és régi tagjait, és vendégeinket is.
Bizony, észrevette ő is, hogy vannak külsősök, akiknek a manók az utolsó pillanatban biztosítottak helyet, amit még rendesen megköszönni se tudott. Megérti a szülőket, hogy aggódnak, hova is kerül a gyermekük, így kérdés nélkül kerestetett nekik asztalt, étkészletet, székeket, így mostanra már ők is elfoglalhatták a helyüket.
- Kezdjük először az elmúlt év eseményeivel, hiszen itt az ideje, hogy lezárjuk, és tiszta lappal kezdhessük az újat. Először is, nézzük a pontversenyt. Negyedik helyen végzett a Navine, akik ebben az évben kereken 1320 pontot gyűjtöttek.
Kezeit felemelve tapsolja meg őket, miközben a navinés diákok előtt megjelenik egy ajándékcsomag. Tele van édességekkel és iskolai kellékekkel, melyek jól jöhetnek a következő félévben, és mindegyiken található egy házcímer.
- A harmadik helyen idén az Eridon végzett, akik összesen 1945 pontot gyűjtöttek.
Ismét tapsra emeli a kezét, miközben a pirosak asztalánál is, minden diáknál megjelennek a kis csomagok, édességgel és iskolai kellékekkel.
- Második helyre, egész éves csodálatos aktívsággal a Rellon ház verekedte fel magát, ami az elmúlt évek után minden bizonnyal nagy büszkeséggel tölti el házvezetőjüket. Összesen 2257 pontot szereztek.
A zöldek asztalához kerülnek ezúttal a csomagok, és a taps is nekik szól. Voltak pillanatok, amikor vezettek, és amikor kiemelkedően jól teljesítettek. Úgy tűnik szép lassan elkezdenek feltámadni a sárkányok.
- Idén első helyen végeztek, csodálatos 3976 pontos végeredménnyel a Levita ház diákjai, Doléance Arslí na Fírinne vezetésével.
A taps felénél ellép a pódiumtól, hogy a házkupát, amire már fel is került az idei eredmény, Dolhoz vigye, és egy kézfogás, valamint két puszi után át is nyújtja neki a kupát. Megérdemlik a diákok, hogy most őket ünnepeljék, hiszen nagyon szépen teljesítettek.  
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2014. március 23. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. március 23. 19:11 | Link

Évnyitó/záró - Aileen


Ha jól belegondolunk, már majdnem másfél-két éve rontja a levegőt itt, ráadásul annyira ejtett bele a vizsgázásba, hogy megint visszamarad, ha minden igaz. Ugyan nem kellene, meg koncentrálhatna, megerőltethetné magát, de ismételten nem látta értelmét akár a kisujja hegyét is mozdítani az ügy érdekében. A szünete egy napja viszont meglepően eseménydúsan telt és éppen ez az évnyitón való részvételének előzménye és indoka.
Budapesten volt szerencséje összeszedni Aileent a sötét máguszugok, utcák egyikéről és mint rendes, "valamit valamiért" hitvallású ember, közölte a lánnyal, hogy akkor a hősi akcióért cserébe eljön vele egy formális randira: évnyitó, azután pedig leléphetnek valamerre, nem kell mindenkivel egy levegőt szívniuk egész este.
Ma volt benne annyi elegancia és odafigyelés, hogy ne valami szakadt holmit ömlesszen magára a szekrényből, hanem rendes viseletben jelenjen meg (azért a dísztalárt így is lespórolta; nem tűri meg, készpassz): fehér ing, fekete farmer, félcipő, átfésült haj, borotvált arc. A tömegben egészen "normális" fejűnek néz ki, így ideig-óráig elvegyül. Csak azok térnek ki gyanúsan az útjából, akik már tudják, hogy némileg szociopata hajlamokkal rendelkezik és nem jó kartávolságon belül kerülni hozzá.
Aileennel úgy beszélték meg, hogy hétkor találkoznak idebenn, ezért is vár már-már feltűnően csendesen a falnak támaszkodva, mellkasán összefont karokkal. A mai estére visszafogta a paraszt felét, vagy minimum megpróbálkozik majd vele. Úgyis elég izgalmas lesz a folytatás, ha végre kiszabadulnak innen. Elég csak tiszteletüket tenni az igazgató és Alexára való tekintettel, nem? Azért a HVja fenekéről nem húzza le a bőrt, nem lenne okos húzás magára haragítania a rellonosok pártfogóját. De mindegy is, sokkal jobban érdekli ebben a percben, hogy hol lehet Aileen az embertömegben.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 23. 19:37 | Link

Daphne A. LaFonde

Az ismerősnek tűnő lány láthatóan nem volt felkészülve arra, hogy megszólítsák, de azért abban reménykedtem, hogy megfulladni nem fog abbéli igyekezetében, hogy mielőbb viszonozza köszönésemet. Mikor elfordult, kihasználtam az alkalmat, hogy kivigyorogjam magam, nem akartam megsérteni azzal, hogy kinevetem, de meglepettségét viccesnek találtam.
Amint sikerült lenyelnie a sütemény utolsó morzsáit is, visszafordult hozzám, én pedig végre megtudtam a nevét.
- Én is örülök, hogy megismerhetem. Jól sejtem, hogy legalább félig francia? - kérdeztem rá sejtésemre, ami nevének hangzása miatt merült fel bennem. Közben finoman, de határozottan megszorítottam a kezét, aztán hagytam, hogy visszahúzza. Mosolya kedvesnek tűnt, szeme is felragyogott tőle, ami szépségét még inkább kiemelte, nekem azonban erről Temi fahéjszínű írisze jutott eszembe és az a szerelmes pillantás, amivel rám szokott nézni. Hiába próbáltam meg kiverni a fejemből ezt a képet, ott maradt valahol agyamnak egy hátsó szegletében, ahogyan a szívemből sem tudtam száműzni a nőt.
Közben a szőke szépség beszélt hozzám, és bár láttam, hogy mozog a szája, és a szavai eljutottak a fülemig, értelmezni már nehezebben sikerült őket. Na, igen, az embernek nem beszélgetés közben kéne elbambulnia. Mindazonáltal sikerült rekonstruálnom a hölgy kérdését, így aztán válaszolni is tudtam rá.
- Ezt én akartam kérdezni. Ezért is jöttem megzavarni - nevettem rá, majd a tényleges válaszra is sort kerítettem. - Körülbelül másfél éve lakom Bogolyfalván, és a nyáron is nagyrészt itt tartózkodtam. Rémlik, hogy néhányszor összefutottunk, de akkor még nem szólítottam meg Önt.
Meghallgattam válaszát, és a korábbi figyelmetlenségemet kompenzálandó, dupla olyan figyelmes voltam, mint szoktam lenni, elvégre én mentem oda a lányhoz, és nem éppen udvarias dolog elkalandozni miközben épp hozzám beszél.
A családi ügy ismerősen hangzik, hiszen én is így kerültem ide, bár az egyik konkrét okom, kedves lányom, már elhagyta az iskolát egy másik kedvéért, de azért nem bántam meg, hogy idejöttem.
- Igen, bár még csak egy éve - bólintottam megerősítve válaszomat. - Önnek netán az iskolában tanul vagy tanít egy ismerőse, esetleg családtagja? - Igent vártam válaszként, legalábbis ez lett volna az, ami megerősíti a következtetésemet. Másra, aminek köze lett volna bármilyen családi ügyhöz, nem igazán tudtam gondolni. - Oh, igen, jólesne. Köszönöm - vettem át vigyázva a poharat a hölgytől, aki volt olyan kedves és öntött nekem.
Míg ittam, szemem sarkából figyeltem a lányt, aki közben a termet pásztázta, talán keresett valakit. Én is szívesen körülnéztem volna, nem mintha vártam volna valakit, de annak ürügyén észrevétlenül csodálhattam volna Temit. Büszkeségem páncélján megjelentek az első hajszálrepedések, amelyek minden egyes perccel tovább tágultak.
Mondhatnám, hogy éppen rá gondoltam, amikor feltűnt a közelemben, majd rám sem nézve elment mellettem, de ez nem jelentene semmit, hiszen életem és gondolataim szinte mindig körülötte forognak, mióta megismertem. Belefeledkeztem hajának és alakjának csodálásába, és már majdnem utána indultam, félretéve minden büszkeségemet és ostobaságomat, ami eddig közénk állt, amikor észrevettem, hogy Daphne hozzám beszél.
Arról, hogy mit mondott lemaradtam, épp ezért arckifejezését erősen furcsának találtam. Egy pillanatra kérdőn néztem rá, mert zavarodottságom a nélkül ült ki arcomra, hogy ellene bármit is tehettem volna, de aztán összeszedtem magam, és rámosolyogtam.
- Ne aggódjon, bár kicsit szétesettnek tűnhetek, de a kísérője szerepében tökéletesen helyt fogok állni - mosolyom őszinte volt, de nem csábító vagy vagány, egyszerűen csak barátságos.
Így történt, hogy szerelmem csodálásába annyira belevesztem, hogy fel sem tűnt, amikor kezéből kiengedte a miket összekötő kapcsot, a gyűrűt, amit még karácsonykor húztam az ujjára.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:37 | Link

Szofi



Azt hiszem kicsit benéztem a dolgot. Amikor Szofi közölte, hogy másodikos leesett a dolog. De hiszen a tavalyi évet kihagytam. Épp akkor, amikor Ő idekerült.
Nem gond. Majd elmagyarázom.
-Tudod, a tavalyi évet kihagytam. Most kezdem a harmadikat.- láttam az arcán, hogy értetlen arccal néz rám.
-Igen Eridonos vagyok, de szeretem azt, ha kicsit lázadhatok. Azért is ültem melléd.- talán majd megenyhül, ha ezt el tudja fogadni, hogy vannak akik néha nem veszik figyelembe a szabályokat.
-Na meg kíváncsi voltam, hogy itt is ugyanolyan finomságokat lehet-e enni, mint az én házam asztalánál.- körbe is néztem. Csupa finomság volt. Süti is, pedig a desszertet mindig a főételek után láttam eddig az asztalunkon. Mi ez a megkülönböztetés? Átnéztem az Eridon asztalára és ott is volt belőle elég.
-Iszol valamit?- kérdeztem Szofit gyorsan.
-Tölthetek neked is sütőtöklevet?- majd újra Szofi szemébe néztem mélyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. március 23. 19:39 | Link

Évzárás/nyitás - Greg




A levitás asztalnál méltán van ok az ünneplésre: az egész nagyterem kékben és bronzban pompázik, minden kék törpike örül a sikernek. Idén sem tétlenkedett a szfinx háza, így a nagy drapériára álmodott legendás lény büszkesége most teljességgel megalapozott. Ő maga némileg visszafogott hangulatban, lábait az asztal alatt lógatva ücsörög az asztal egy félreesőbb részén, nézegeti a tömeget, egyesek láttán megcsóválja a fejét, másoknak vidáman int egyet köszönésképpen, közben a kezében fityegő narancsleves pohárral játszik. Ma úgy gondolta, megjelenik muszájból, mert mégis csak évnyitó, aztán elspurizik a tömeg között valamerre. Kék dísztalárja alól fekete-fehér ruha virít elő erős kontrasztot alkotva hófehér bőrével és vörös rúzsával. úristen, életében először van rajta rúzs, de tizenhat évesen úgy érezte, adjonisten, ideje egyszer kipróbálni. Hát nem hitte, hogy ilyen erős lesz, de most nem mer nekiállni letörölgetni helyben. A magassarkúit már valahol az asztal alá rugdosta (nem bírja őket hosszú ideig elviselni), így most a szabad kis patáit lógatja az asztal alatt. Jó, jó, nem illik, de ki az az épeszű nő, aki önszántából megnyomorítja a saját lábait? Ugye? Nem ő lesz az!
Elfilozofált azon, hogy Alex vajon hova keveredhetett el? Mintha látta volna... vagy csak ideképzelte? Akárhogyan is, most jó csak itt ücsörögni a levitás asztalnál és elnézni az ünneplő társait. Néha kicsit jó távolról megfigyelni és nem belemászni a sűrűjébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:50 | Link

Állia Szipenni



Nagyon figyelmetlen vagyok ma. Állia öltözetét csak most figyeltem meg jobban.
-Nagyon csinos vagy.-feleltem teljesen természetesen.
-Ne haragudj, de nem figyeltem fel az öltözéked színeire.
-mondtam mosolyogva.
-Azért még nem döntöttem el, mit szeretnék harmadikban tanulni, de minden olyat, ami kell ahhoz, hogy Auror lehessek. Ez nálunk szinte hagyomány.
-Akkor foglaljunk is helyet, ha nem zavar, hogy Eridonos mellé kell ülnöd.- mondom kicsit viccelődve. Majd belekezdek egy kis magyarázkodásba.
-A tavalyi évet kihagytam. Egy rejtélye betegséget kaptam el. Így Londonban kezeltek eddig. Az utolsó pár hetet otthon töltöttem. Közben gyakoroltam amit megtanultam eddig.- de nagyon örültem, hogy egy évfolyamba kerültünk így, talán ezt el is kellene mondanom, de most még nem teszem meg.
-Szeretsz táncolni? Mert remélem lesz zene is ma.
Továbbra is érdeklődve figyelem Állia minden mozdulatát és reagálását.
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 23. 20:09 | Link

Évnyitó/záró Mihael /Ruha/

Idén elég magabiztosan szerepeltem a vizsgákon, bár kevesebbet készültem rájuk, mint tavaly. Ennek ellenére mind kiválóra sikerült, ráadásul a jóslástan gyakorlati után Tender prof is megkeresett egy egészen különleges ajánlattal. Bár még most sem vagyok benne biztos, hogy nekem bármi közöm van a próféciákhoz, de eléggé felcsigázta az érdeklődésemet ahhoz, hogy igent mondjak neki, ezért ettől az évtől a tanonca leszek.
Emiatt és a gyakori ispotálylátogatások miatt, egyáltalán nem mondhatnám, hogy unatkoztam a szünetben, de mégis sikerült összehoznom egy olyan napot, ami messze felülmúlja bármelyik másikat izgalom szempontjából. Egyik nap ügyesen eltévedtem Pesten, és sikerült egy olyan környékre tévednem, ami nemhogy ismerősnek nem tűnt, de erősen veszélyes is volt. Természetesen nem a hely hibája, hogy olyan alakok járnak oda amilyenek, de nem hiszem, hogy egyhamar visszavágynék oda.
Szerencsémre, legalábbis én akkor úgy gondoltam, összefutottam - teljesen szó szerint - kedvenc rellonosommal. Éppen jó kedvében lehetett, mert kimentett onnan, és cserébe csak annyit akart, hogy jöjjek el vele az évnyitóra, meg utána majd valamerre. Nem hiszem, hogy ez túl nagy ár lett volna, tekintve a körülményeket, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam neki.
Most épp őt keresem, egy cseppet sem izgulva azon, hogyan nézek ki. Kb. egy órával ezelőtt aggódtam halálra magam, hogy mit vegyek fel, és, hogy van-e egyáltalán nem rózsaszín göncöm, elvégre nem akarom, hogy egész este Barbienak hívjon, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt sehogy sem fogom megúszni. Végül egy viszonylag rövid sötétkék, már-már fekete ruha mellett döntöttem, aminek összehúzott derékrészét két ezüst csat, és három fekete tüllvirág díszítette. Hajamat még tegnap befontam, ma pedig kiengedtem, így most lágy hullámokban omlik a hátamra. Elég sokat nőtt a szünetben, de azért a derekamat még nem éri el.
Éppen harmadik körömet teszem meg a levita asztalától a rellon asztaláig, amikor megpillantom a srácot egy kicsit odébb a fal mellett. Nem kicsit hökkenek meg a kinézetén, mert azt hiszem ennyire, hát öhm... összeszedettnek még nem láttam őt. Az elegáns szó talán kicsit túlzás lenne rá, de hát én sem nagyestélyiben jöttem.
- Szia, csak nem vársz valakit? - szólítom meg, nem túl fantáziadúsan, de jelenleg ennyi telik tőlem. Remélem, hogy neki van ötlete, mit is csináljuk az úgynevezett randink során, mert, ha rajtam múlik, akkor csendes esténk lesz.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. március 23. 20:09
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 23. 20:13 | Link

Ronald



Elégedett vagyok az öltözékemmel. A bókra pedig széles mosollyal felelek.
- Köszönöm.
Aztán Ron elkezd magyarázkodni. Hát ha nem, hát nem, engem annyira ez nem zavar. Soha se érdekelt igazán mások véleménye. Ezt meg mondom.
- Semmi baj, lényegtelen dolog.
Utána Ron is elmondja, hogy ő mit szeretne tanulni. Ebből ki is derül, hogy mi szeretne lenni. Kicsit el is gondolkozom, nálunk nincs ilyen hagyomány, pedig biztos érdekes. Ezután meg kérdi, hogy le-e ülünk kicsit viccesen. Én pedig viccesen felelek.
-Hát így végig nézve, azt hiszem kibírom.
Ezzel le is ülök az asztalhoz. Miután Ron is le ült, elkezd mesélni, hogy miért is nem láttam eddig. Én pedig érdeklődve figyelem. Miután befejezte, kicsit gondolkozom a hallottakon, csak az után felelek. Elgondolkozva felelek.
- Anglia nagyon kellemes hely, biztos jó volt, a betegséget nem számoljuk.
Újra elmosolyodom.
-De most már itt vagy, és nem tűnsz betegnek.
Most már töltők magamnak egy kis töklevet. Amit úgy ahogy sikerült meg innon Ron újabb kérdése előtt. De a kérdésnek örülök. Nagyon szeretek táncolni, úgy jó nagyon találó kérdés volt.
-Igen, szeretek. Szerintem lesz.
Miközben válasz szolok észre veszem, hogy Ron nagyon figyel. Ezen egy kicsit meglepődöm, és mivel nem tudom miért, rá kérdek.
-Miért nézel ennyire? Van valami az arcomon?
Arcomhoz emelem a kezem, hát ha meg találom mi is van rajta.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. április 4. 18:58
Hozzászólásai ebben a témában

Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 23. 20:27 | Link

Évnyitó/záró - Rubya professzor
a beszéd előtt pár perccel

Itt volt az ideje, hogy megjelenjen egy közös eseményen. Amióta itt van, egyszer sem tette meg, nem az ünnepségek híve, pláne nem az iskolai ünnepségeké. De végül is Philips kisasszonynak igazat adva, kell egy kis változatosság, különben beleszürkülünk saját magunkba, ezért úgy döntött az évnyitón tiszteletét teszi. Habár sejtése szerint nem lesz valami szórakoztató számára, de legalább eldöntheti, hogy ha marad, lesz-e olyan érdekes az ünnepély, hogy a következő évben is megjelenjen. Nem öltözik túl, egyszerű fekete zakót és hozzá nadrágot vesz, na és egy dísztalárt ölt magára, amin a Bagolykő címere virít. Mire végül eldönti és felöltözik az ünnepélyre, már tudja, hogy el fog késni. Ennek megfelelően, amikor beér a Nagyterembe, halkan elnézést kérve elindul a tanári asztalhoz. Egy megcsillanó tárgyra szökik a pillantása a földön, régészként könnyebben észreveszi az ilyesmiket. Gyorsan felveszi a kis gyűrűt, majd újra felnéz, hogy hová kell ülnie. Akkor látja meg Rubya professzort, aki mintha kifelé tartana. Gyorsan utánamegy és gyengéden megállítja.
- Elnézést Rubya professzor. Segítene megtalálni a helyem? Nem vagyok gyakorlott ebben - megenged egy kisebb mosolyt magának, miközben a gyűrűt forgatja az egyik keze rejtekében. Rákoncentrál a nyakában lévő rubinra, és megváltozik a professzor érzékelése. Minden hirtelenen kék színben tündököl, kivéve, ahol varázslat van, tehát szinte az egész terem zöldes színben kavarog, hol erősebben, hol gyengébben. Azonban jól kivehető a kezében lévő gyűrű két köve, ami kis fehér manaimpulzusokat lövellnek ki magukból. Gyorsan visszatér Rubyához, ez az egész nagyjából egy-két másodpercet ölelhetett fel.
- Bocsánat, egy kicsit szétnéztem a teremben. Tud segíteni professzor? - kérdezi újra, kérlelő tekintettel. Pletykákat hallott már, hogy Rubya férjhez megy, de még nem érdeklődött igazán efelől. A nő viszont nem tűnik boldognak éppen, de egyébként is tapasztalta már Vécsey, hogy nem az az érzelmeket kimutató ember a kékek Házvezető-helyettese, úgy gondolja, hogy az iskolában biztosan még jobban fegyelmezi magát a nő. Mindenesetre reméli, hogy megszánja őt a professzor asszony a viszonylag jó kapcsoltuk miatt, és akkor végre helyet foglalhat, még talán éppen időben.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2014. március 23. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. március 23. 20:45 | Link

Évzáró/Évnyitó - Rimóczi Tímea Sára

 Már megint késve érkezett, mint mindig. Amikor hirtelen berontott a terembe, több diák is megfordult a ricsajra. Na nem baj, már kezdte megszokni. Sikerült még az igazgató beszéde előtt megérkeznie, úgyhogy semmi gond. Pont akkor állt fel a pódiumra a diri, mikor ő leült a háza asztalához egy - eddig még ismeretlen - lány mellé. Mivel a saját évfolyamánál mát nem volt hely, ezért a szabad végére ült a hosszú asztalnak. (Bár még nem volt teljesen biztos, hogy melyik is az évfolyama... lehet, hogy évet kell majd ismételnie? Kikészíti a várakozás! Miért nem tudják a tanárok időben kijavítani azokat a vizsgákat?)
 Miközben az igazgató beszélt, alaposabban szemügyre vette a többieket. Valamilyen szinten mindenki ki volt öltözve, ő meg csak a talárját húzta fel. Kicsit kilóghatott a sorból, bár neki nem is voltak olyan új és szép ruhái, mint a többieknek. Kicsit kellemetlenül érezte magát, fészkelődött a padon, de amikor elhangzott a beszédből az Eridon ház neve, elkezdett figyelni. Hát igen, a harmadik helyezés is igen szép, elvégre mégiscsak dobogó. Majd az élménybeszámolókból kihagyja, hogy lényegében az utolsó előttiek lettek.
 Hevesen meg is tapsolta saját magukat, bár őszintén szólva, nem tett hozzá túl sokat ahhoz a majdnem kétezer ponthoz. Igen, inkább a többieknek gratulált, de mivel minden ismerőse olyan messze ült, így csak a hangos taps maradt hódolata kifejezésére.
 Aztán megjelentek előttük az apró ajándékcsomagok. Hát erre nem is számított. Eddig az ilyen ünnepségekről sajnos lemaradt, egyéb, pesti elfoglaltságai miatt, és bizony ez most nagyon új volt neki. Imádta az ajándékokat, és általában amit kapott, alig merte használni. Olyan becsben tartotta, mintha a kalózok ládájára bukkant volna. Volt is egy kisebb doboza, amit egy keresztbe tett kard díszített - hozzá kell tenni, nem túl művészi abból a szempontból, hogy ő készítette -, és abban tartotta a legértékesebb ajándékait.
 Gyorsan csomagolni is kezdett, és izgatottan bontotta ki a füzeteket, pennákat és tintákat.
 - De jó, neked is van benne piros színű tintád? - fordult oda a mellette ülő lányhoz, és felemelte az üvegcsét. - Nézd, van egy csomó fekete is benne!
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. március 23. 21:48 | Link

Első évnyitó


Figyelj, kísérj el az évnyitóra. Te is épp olyan rossz társaság vagy, mint én, kiegészítenénk egymást. Ez volt az a két mondat, aminek köszönhetően a kis vörösnek nem kellett egyedül szorongva végigülnie az első programot a kastélyban. Már a gondolattól is görcsbe rándult a gyomra. Mekkora kínzás már, hogy az érzelmileg analfabéta, és antiszociális elsősöket berakják a több száz embertől zsongó terembe, hogy felavassák az új tanévet. Szívás az egész. Főleg ha az ember lánya messziről figyelheti a bátyját, és az asztal alá süllyedhet szégyenében. Ó ha Anna tudná, milyen a fia a Mirákulumon kívül...
Igazából nem olyan régen ismerte meg Davidet. Jóval idősebb nála, és valószínűleg már rég ki kellett volna járnia az iskolát, de egészen jól elücsörögtek egymás mellett a Rellonban az utóbbi napokban. Pár rövid beszélgetés is lezajlott köztük. Nagyrészt ezért is ment fel gyakran a kastélyba. Nem a fiú miatt, hanem azért, mert ott nem kell elviselnie a babázásra való felkéréseket, és a muszájbeszélgetéseket. Ha az idő nem éppen kedvező az erdőben való szórakozáshoz, akkor ez a kedvenc időtöltése.
Tudta jól, hogy el fog késni. Szíve a torkában dobogott miközben a hajából próbálta kifésülni a csomókat. Már csak tíz perced van. A ruhája, meg egy enyhe smink volt rajta. Morgolódva a tükörnek vágta a hajkeféjét, és kiszaladt, hogy balerinacipőjébe bújjon, és magára öltse a zöld szegéllyel díszített talárját. Imádta ezt a viseletet a többi, sima feketével ellentétben. Talán azért, mert a házukat jellemezte, és belül puha sötétzöld bársonnyal bélelték. Egy puszit nyomott kishúga feje búbjára, majd nagyobb léptekkel elindult a kastély felé. A szél belekapott összecsatolatlan talárjába, így kissé didergett a testszínű harisnyával fedett lába a csipkeruha alatt. Keze egész úton a hajában matatott, míg teljesen ki nem simította a vörös tincseket.
Elégedetten lépett be a hatalmas bejáraton, majd mély levegőt vett, és határozottan a Nagyteremhez lépkedett, remélve, hogy "kísérője" előbb észreveszi, mint hogy várakozásba kezdjen. Bentről már hallotta a hangokat, és óra nélkül is tudta, hogy körülbelül az a tíz perc veszett el, amit még elszöszmötölt.
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 23. 22:10 | Link

Markovits István
Ruha

    Utálta a tömeget. Sőt, nem is utálta, gyűlölte. Egymásnak csapódó testek, kibírhatatlan meleg és zsúfoltság. De az első lépés az, hogy ezt most megszereti. Kicsit meredek kezdés az, ha az ember lánya szociofóbiásan egy évnyitóra indul, de muszáj kigyógyulnia belőle valahogy. A ruhaválasztás jelentette a legnagyobb gondot. Mit kéne felvennie, hogy a bőre nagy része fedve maradjon, de mégse keltsen melegítős paraszt hatást? Végül mégis egy kicsit kivágottabb darabra bökött rá, egyszerűen nem hajlandó üzletasszony feelingben megjelenni. Először is nem harminc éves, csak húsz, másrészt az alakjával semmi gond. A háta miatt meg majd magára kap egy kardigánt, vagy tudja is, mi a fenét.
    Mikor végre elkészült, elégedetten bólintott. Jobb volt, mint várta. A kastély felé menet azon töprengett, mégis melyik tanárt kéne megkérnie, hogy tanítsa meg a pálcahasználatra. Nos, igen, szerzett egyet magának. Sikerült megfogadnia Kornél tanácsát, elment az üzletbe és vett magának egyet. Nem is volt annyira rémes, mint hitte. Jóval könnyebbnek érezte magát, hogy a fegyver ott lapult a zsebében, csak a bökkenő az volt, hogy dunsztja sem volt, mit kezdjen vele. Hát, majd eljön ennek is az ideje…
    Nem volt nehéz megtalálnia a Nagytermet, tekintve, hogy mindenki oda igyekezett. Az ajtóban állva azon morfondírozott, vajon mennyire lenne jó ötlet megfordulni és valahol meginni egy jó kis forró csokoládét, majd bevackolni magát és olvasni. Nos, semennyire. Erőt véve magán beljebb merészkedett. Mivel teljesen új volt, így kapott pár érdeklődő tekintetet, de semmi több. Ez is elég volt. A tanári asztalt könnyen megtalálta és hát, kihez ment volna oda először, ha nem az egyedül ücsörgő férfihoz, akiről… Akiről fogalma sincs ki volt. Magában százszor végiggondolta, hogyan kezdjen bele, de most megállt a tudománya. Még mindig célirányosan haladt az asztal felé, a fogaskerekek meg úgy kattogtak, hogy úgy érezte, az egész terem tőle zeng. Mondtam már, hogy rühelli a tömeget?
- Öhm… Elnézést, nem zavarom túlságosan? – oké, ennél bénább kezdést nem is lökhetett volna, de már mindegy volt. A képzeletbeli énjét már halálra püfölte ezért a rendkívül improvizatív és gyökér kezdésért, de azt gondolta, legyen, ad magának egy esélyt a javításra. – A nevem Jules, most költöztem ide és igazából segítségre lenne szükségem.
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 22:29 | Link

Évnyitó-záró - Húgica és majdnem-húgica (azaz Runa)

Az új tanév jól indul, több okból is. Először is, ha minden igaz, még mindig az iskola diákja, akárcsak Runa. Másodszor évet lépett, akárcsak kedves barátnéja, harmadszor a húga is az évfolyamtársa és háztársa lett egyben a mai naptól kezdve, negyedszer és legfőképpen meg itt van neki Elliot, csak azt még ugye majd aztán valamikor tálalni kellene Szöszinek, meg úgy általában a családnak. Jelen pillanatban azonban nem foglalkozik ennek a gondolatával, ugyanis a kedves húga társaságában tart éppen erre az egy kalap alatt tartott tanévzáróra meg nyitóra. Szöszi mintha megnyúlt volna, amióta nem látta sűrűn, majdnem olyan magas lassan, mint ő, és be kell vallania, hogy egészen szép lány lett, ami valamiért úgy igazán most tűnt csak fel, hogy dísztalárban itt lépked mellette. Egészen megörült egyébként is annak, amikor megírták a szülei tegnap, hogy reggel legyen szíves kimenni a húga elé és megmutatni neki, mi merre van, már csak testvéri kötelességből is. Ezt az estét már ő ajánlotta fel, mert általában az ilyen helyekre Runát hívja meg cipeli, de mégiscsak van egy igazi húga is, legalább egyszer mutatkozzon vele is, mondjuk kezdetnek. Tudja meg az iskola, hogy már két Sjölandere is van a Rellonnak.
- Nem is mesélted, hogy hogy fogadták a Beauxbatonsban a hírt, hogy elhagyod őket. Anyu mondta, hogy őket kissé meglepte, de képzeld, én örülök neki, hogy itt vagy. Kezdtem hiányolni a rózsaszín rajzokat, meg a vagány reggeli ébresztéseket... és hm, be kell pótolnunk pár évet, Szöszi. Minden esetre el kell mondanom, hogy jól áll ez a dísztalár... óh, és egyszer megmutatlak Runának, mert nem tudja még, hogy átjöttél, aztán mehetünk a saját házunk asztalához. Meg se lepődtem rajta, hogy zöld lettél te is. na de... madamoiselle, itt előre, és mutatom tovább az utat. - előre engedi a húgát az ajtónál, igazít egyet a nyakkendőjén, mert ma kivételesen az is van, zöld és ezüst színben, majd ismét nyújtja a karját a húgának, mert ma teljesen civilizáltak illik itt viselkedni, és a Levita asztalához vezeti, ahol megáll Runa mögött, és megköszörüli a torkát.
- Khm, jó estét. - közli, és várja a reakciót, mi is fog történni, ha Runa mondjuk hajlandó megfordulni és felnézni a mögötte álló szőke lányra is, nem tudja le annyival az egészet, hogy Axel hangját anélkül is felismerné, hogy hátra kellene néznie a biztonság kedvéért.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. március 24. 12:13
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 23. 22:47 | Link

a tag akinek képtelenség leírni - nem csak kimondani - a nevét. meg kicsit a MINDIGparaszt miska is.

Egész meglepõdtem, mikor az újdonsült Rellonos felkért, hogy kísérjem el az évnyitóra. Ha jól tudom ez általában a férfiak dolga, mármint elhívni a másikat akárhova, de miért is ne. Szemtelen a tag, annyi szent, felvágták a nyelvét ahhoz képest, hogy tudtommal az elsõ évfolyamot gazdagítja. De mint mondtam, miért is ne egyeznék bele. Gyorsan belementem a dologba aztán azóta nem is találkoztam a leányzóval.
Szóval ismét egy évnyitó. Én meg még mindig elsõs mestertanonc vagyok, de már kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy soha nem fogom átlépni, én már így fogok meghalni. Megvolt a szokásos zuhany, borotválkozás majd a kényelmesnek ható pingvinkosztüm. Fekete nadrág, fehér ing, nyakkendõ lazán, felsõ gombok kioldva. A kezemen szintén elég lazán feltürtem az inget a könyökömig, beletúrtam a hajamba és már ballagtam is a terem felé. Út közben pár kósza lélekkel hozott össze a sors, de nem tartóztatott fel semmi, hogy pusztán 5 percet késsek az egész ceremóniáról. Partnerem természetesen sehol, ám Mihael undorító fejének kicsit megörültem. Meg merem kockáztatni, hogy rajta is valami hanyag elegancia uralkodik, sosem láttam még ilyen.. normálisnak. Feltünõen normális ruhában, normális hajjal. Biztos vagy matt részeg vagy szétszívta az agyát. Ann még mindig nem volt láthatáron belül, így õrzõmhöz vettem az , aki még mindig csak támasztotta a falat egy ruhában, amiben határozottan elmebajosnak látszik.  Megálltam elõtte és az emlék, ami a megismerkedésünkhöz köthetõ mosolyra késztetett. Nem fért össze az egónk egy ekkora terembe. És meg merem kockáztatni, hogy mostanra megütjük a haveri színvonalat. Azok után, hogy majdnem kicsináltam miatta valakit, miután el akart engem (!!) verni a legutóbbi évzárón..
- Hánynom kell tõled.
Nyújtottam felé jobbomat, amit remélhetõleg elfogadott. Egy apróbb bájcsevejbe is belekezdtem ám nem tartott túl sokáig. Egyrészt neki is elfoglaltsága támadt, másrészt az én partnerem is betette a terembe a lábikóját.
- Egy sörre valamikor összeülhetnénk, hm?
Az erre adható röpke választ követõen a vörös hajú lány felé vettem az irányt egy-egy embert kikerülve, másoknak odavágva valami köszönés szerüt. Nem kellett sokáig bolyongnia egyedül, hamar rátaláltam. Könnyü dolgom volt, nem sokan viselnek ilyen hajat, persze nem is volt benn a teremben. Az ajtó körül ácsorgott mikor odaléptem hozzá. Alig voltak emberek a közvetlen közelünkben, ami nyilván nem feszélyezte annyira a lelkét.
- Hello. Tá tudo bem?
Estem neki egy kis külföldi nyelvvel. Franciának saccolnám a kimondhatatlan neve alapján, ez meg nem francia amin megszólaltam, de értenie kéne. Mindenesetre készségesen felajánlottam neki az egyik karom, hogy ha szeretne, bele is kapaszkodhat.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet