36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 8. 23:14 | Link

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


Nincs túl nagy szerencséje, mondhatni. Megérkezésének első tíz percében összefutni azzal az emberrel, akivel talán nem lenne szerencsés ilyen hamar. Na nem azért, mert Rebeka túlontúl veszélyes lenne számára, inkább csak a saját megítélésének nem jó a lány részéről.
Bár...
Nem, igazából teljesen mindegy. Rebekát ismerve ugyanaz lenne a reakció, attól függetlenül, hogy milyen napszakban találkoznak, vagy hogy milyen régóta van itt vagy ő vagy a lány. Az első mondat állításnak igazságtartalmát az a tény is alátámasztja, hogy Rebeka épp egy nem túl kellemes és szívderítő találkozásról siet vissza a kastélyba - ugyan ennek Krisztiánt nem lehet és nincs is tudatában.
Már akkor feltűnik a befelé csörtető vörös hajú alak, amikor az egy nagy dörrenéssel az ajtóba rúg, és úgy folytatja az útját sietve tovább. Aztán háttal elindul felé. Feltételezi, hogy lesz annyi esze a vörösnek, hogy megfordul, de lehet, hogy elmérte az elvárásait a rellonos felé, mert ehelyett a teljesen ártalmatlan ajtót nézi tovább, miközben belé ütközik.
Természetes a hibás az ő, csakis ő lehet. Kétkedve felhorkant, és elmarasztalón vonja fel a szemöldökét, miközben fogja Rebekát és jobban irányba állítja, hogy rendesen rálásson. Merthogy már a felcsattanásból részéről megvolt, ki lehet ez a remek koordinációs készségekkel megáldozz személy, akiben még annyi szufla is marad, hogy átkozódni tudjon.
- Nem, természetes adottságom, de ha frusztrál lehetek alacsonyabb is. Te viszont sosem fogsz szemeket növeszteni a tarkódra. Sajnálattal látom, ezt mostanáig sem sikerült tudatosítanod magadban, Rebeka.
Nem mosolyog, nincs annyira jó kedve, hogy felesleges udvariassági formákkal bíbelődjön, épp elég neki mára az a program, hogy feldolgozza a tényt, hogy ismét Magyarországon fog élni. Rebeka átkozódását és "mitkereselteitt" és "takarodjinnen" litániáit egy másik napra osztotta be fejben. Ember tervez, isten végez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 9. 18:33 | Link


Mi a kénköves pokol? A hang ismerősen cseng neki, felpillantva és egyenesen a fiúra nézve azonban még mindig nem akar leesni a tantusz. Pedig tudja, hogy ki ő, hiszen már most utálja, ez nem lehet véletlen. A fogaskerekek igyekeznek dolgozni a fejében, bár az indulatok jelenleg jobban megmozgatják meggyötört agytekervényeit. Aztán az utolsó mondat, mintha csak fényt gyújtott volna a sötétségben, végre felfedi előtte a fiút. Azért volna egy olyan költői kérdésem, hogy lehetne még ennél is rosszabb ez a nap?
- Ó istenem, vehetnénk úgy, hogy ez a találkozás meg sem történt? - szinte rimánkodva pillant az ég felé, mintha csak valami felsőbb hatalom meghallhatná a kérését és teljesíthetné is. A Krisztiánnal való első találkozása nem sikerült éppen fényesre, azóta pedig ahányszor a közelébe kerül, zsigerből ébred benne a késztetés, hogy fújjon rá. Mert ugye záporozhatnának az olyan nyilvánvaló tények, minthogy "mit lehet utálni egy olyan pasiban, aki ilyen szeeeeeee...mrevaló?" vagy netán "nézd, milyen karizmatikus és jó kiállású", esetleg "wáoh, van esze, hogy lehet ezt nem szeretni?". Ez mind igaz is, csak... Nope, Rebeka soha, soha ebben az életben.
- Jó, figyelj, vitatkozhatnánk azon, hogy én nem voltam-e kellően körültekintő, vagy te álltál-e rossz helyen, de nem jutnánk előrébb - széttárja karjait, hiszen már mindegy. Egyébként a korábbi testi kontaktus egy lépés hátrálásra késztette. Tudja persze, hogy arra irányult, nézzen a szemébe, de próbálja meg ezt bárki elmagyarázni neki. És akkor most megismétlem a drámai konfliktus kezdetét: nem az a baja, hogy Reissner. Attól, mert a családjában vannak flúgos emberek, ő még nem kell, hogy az legyen. Egyszerűen csak a vörös számára túl merev, egyszerűen csak túl... Krisztián.
- Különben hogy-hogy itt vagy? - ez a kérdés a fejében persze sokkal költőibben hangzott, egészen konkrétan úgy, hogy "te meg mit keresel itt?", megspékelve egy nem túl barátságos pillantással, ehelyett azonban normális hangnemet üt meg és szemei érdeklődők. Végre kezd lehiggadni, ami látszik is rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 9. 21:56 | Link

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


A zsebébe süllyeszti a kezeit, s ezzel akaratlanul - vagy nagyon is akarattal - felvesz egy olyan lezser testtartást, amellyel csak még inkább erősíti, hogy Rebeka jelenlétére nem tekint fenyegetésként. Végül is, tényleg nincs így.
- Nem vonhatnánk ki az egyenletből a teátrális költői kérdéseket?
Pedig annyira nem akarna szurkálódni a lánnyal, semmi baja nincs vele, sőt. Ugyanakkor Rebeka folytonos fröcsögése és utálkozása belőle sem hozza ki a legjobbakat. Megdörzsöli az orrnyergét fáradtan annál a résznél, amikor a vörös oda érkezik, hogy kinek is hibája az ütközés. Annyira jellemző, hogy hiába teljesen nyilvánvalóan az ő vétke, mégis képes úgy felfesteni a szituációt, mintha ez valami vagy-vagy kérdés lenne. Lehet, hogy vitatkozhatnának, de semmi kedve hozzá, annyira apró ostobaság ez. Elhúzott szájjal figyeli az egy lépésnyi reakciót, amit a közelsége vált ki, ám ezzel most nem tud mit kezdeni. Sosem tudott, ami azt illeti.
A kérdésre csak ismét körbenéz a tágas csarnokban, mintha maga is szeretne meggyőződni arról, hogy pontosan mit is keres itt.
- Itt tanulok, másért aligha jöttem volna ide. Első év a mesterszakon, és az eridonba osztottak be, ami egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy mit is jelent pontosan.
Azt nyilvánvalóan tudja, utánanézett, hogy itt is, int a brit rendszerben, vannak házak, ő viszont nem ilyen berendezkedésű iskolában tanult, szóval a személyiségjegyek szerinti beosztás gyakorlata számára tőle teljesen idegen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 10. 12:05 | Link


Csak morog egyet válasz gyanánt, mintha azt mondaná, természetesen kivonhatjuk, veled együtt. De nem akar ilyen lenni, sosem volt gorombáskodó és rosszindulatú, mindenkivel kedves és segít, ahol tud. Csak Krisztián tudja kihozni belőle ezt a végtelenül szemét Rebekát. Talán, ha a lány megtanulná szeretni a fiút, akkor... NEM, ez nem fog bekövetkezni.
A hibák beismerése sosem volt erőssége, túl büszke és dacos. Pedig, ha egészen jól meggondoljuk, valóban a lába elé kellett volna néznie. Úristen, csak nem igazat adtam Krisztiánnak, miközben a saját lányom ellenkezik? Ezt ne tudja meg soha. Enélkül is épp eléggé morcos, olyannyira, hogy karjait keresztbe fonja maga előtt, ami ugye a teljes elzárkózás tipikus jele.
- Az Eridonba? - egy kicsit maga is meglepődik, hogy ezen meglepődik. Nem gyenge felfogású ám, nem azért kérdez vissza, ez pedig látszik is rajta. No meg sokat jelent, hogy csak a második gondolata volt az, hogy "hála az égnek nem a Rellonba". Ez már majdnem szeretet. - Milyen szakon vagy? - lévén még ő sem döntötte el, így érdekli. De csak egy kicsit. Vagy talán próbálja fenntartani a csevegést, puszta emberbaráti szeretetből. Nem könnyű tök idegenként belecsöppenni egy teljesen új környezetbe, főleg, ha vannak egyéb hátráltató tényezők. Az mindenképp közös bennük, hogy a családjuk egyszerűen borzalom, csak más és más szempontból - például Krisznek sokallta rosszabb, mint Rebekának.
- Figyelj, bocs, hogy neked estem, tudod, hogy alapjáraton csak levegőnek néznélek, de most nem vagyok jó passzban - bár ezt hivatalosan elnézéskérésnek tervezte, csak félig jött össze. Milyen kedves, nem? Amúgy csak levegőnek nézné. Elhallgatva ezt a beszélgetést valóban jobban tette volna. Mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 11. 21:56 | Link

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


- Igen. Miért, annyira rossz hely?
Az eridon, úgy érti. Rebeka meglepettsége, ha nem is bizonytalanítja el, de kíváncsivá teszi. Amennyire lehetett előre informálódni, megtette, amit tudott. Viszont egy dolog egy objektív ismertetést olvasni, s megint más a gyakorlat. Már-már meghatná az érdeklődés Rebeka részéről, ha az nem származna egyértelműen a lány meglepettségéből. Kár, de hát nincs mit tenni. Sosem szűkölt senki szimpátiájáért, nem is a vörössel fogja elkezdeni.
- Ereklyekutató mesterre vettek fel, gondolom az iskola szerint is jól passzol a rúnamágus végzettséggel.
Rengeteg felderítendő, régi mágikus kegyhelyet, szakrális vagy törzsi helyszínt védenek rúnákkal, vagy ha nem is aktív védelemről van szó, de számos információt fel lehet fejteni a segítségükkel. Rebeka "mentegetőzése" (már, ha ezt lehet annak nevezni) nem mondhatni, hogy különösebben kiküszöbölné a csorbát, ha lehet, inkább ront a helyzeten. Enyhén megfeszül az állkapcsa. A mosoly, ami kiül az arcára, teljesen örömtelen és formális.
- Á, értem, sajnálom, hogy rossz kedved van, pedig minden vágya lehet bárkinek széles e világon, hogy tapintatlanul levegőnek nézzék.
Nem, egészen biztosan nincs ma türelme a lányhoz, főleg, ha a vörös azt várja, hogy ezeket majd csak úgy lenyeli a beszélgetőpartnere. Lehet, hogy néhányan elviselik ezt a(z ő megítélése szerint) gusztustalan lekezelést, de azokat a személyeket sem tudja megérteni. Senki sem vágyik ilyesmire.
- Ha nem haragszol, megkeresem a szállásom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 22. 13:15 | Link


- Jaj nem, csak meglepődtem. Mondjuk fogalmam sincs, melyik házba tudnálak sorolni - megjegyzése nem bántó, vagy legalábbis nem úgy szánja, inkább csak arra utal, hogy egyrészt nem ismeri eléggé, másrészt mindketten jobban járnak, ha ő maga nem kezd neki az általa vélt vagy valós tulajdonságok alapján házat spekulálni. Nem kéne még jobban összerúgni a port, legyen szent a béke, legalább eddig a pontig.
- Jól hangzik ez a párosítás, bár én valószínűleg nem választanám - nem is tudta, hogy már rúnamágus a fiú. Oké, ismerik egymást, de ő nem követte nyomon Krisztián tanulmányait, talán épp azért, mert magát a fiút is elkerülte. Mindenesetre ezek az információt valamelyest javítanak az eridonosról kialakult képén, most már nem sátánnak, csak sátánkának sorolja be. Tiszta mázli. Én azért remélem, hogy egyszer megkedveli, rendes srác.
Ajkait összepréseli. Jó, ezt elszúrta, igazából bocsánatot akart kérni, csak nem úgy sült el, ahogy akarta. Inkább gondolkodnia kéne, mielőtt beszél, de már mindegy úgyis, nem? A bent ragadt levegőt lassan fújja ki, hogy összeszedje minden erejét egy normális válaszhoz. - Sajnálom, nem akarok veszekedni - két tenyerével megdörzsöli arcát, de mivel ő is érzi, hogy most már minden mindegy, így meg sem próbálja visszatartani Kriszt. Értelme sem lenne. Maga is elindul a pince felé, hogy végre valahára véget vessen ennek az estének, de aztán egyetlen pillanatra még visszafordul.
- Itt fel a lépcsőn, a folyosó közepe táján találod a Lángralobbant lány festményét, ott tudsz bejutni az Eridon tornyába - a választ meg sem várva sarkon fordul és zsebre dugott kézzel megy a saját körlete felé. Ezzel ugyan nem tette jóvá goromba szavait, de talán megspórolt a fiúnak némi keresgélést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. október 22. 14:08 | Link


Kinézet


Muszáj volt visszajönnie a kastélyba, a Halloweent szervezi a DÖK, és attól még, mert házon kívül van, még az elnök, nem hagyja magukra a többieket. Martin, az új helyettes még úgyis elég zöldfülű.
A járással már nincsenek gondjai annak ellenére, hogy négy napja még az ispotályban forrasztották össze a csigolyáit, meg a koponyáját, de sűrűn szédül, szóval kevesebbet is próbálhat a cirkuszban. Párizs szép, meg jó, de azért annyira nem, hogy egy éjszakát ne töltsön itt inkább.
Eleinte a KH-ban volt. Összegyűltek az ismerősök, beszélgettek, hangoskodtak, nem titok, került elő némi üdítő is, meg gyógyfüvek, ennek a hatását pedig az egész kastély megérezhette amint a kisebb csapat kilépett a pincéből.
Annelie szavak nélkül menetelt pár srác között, és egyáltalán nem érdekelte, mi lesz. Mondhatni teljesen kikapcsolt az agya.
- Hoztatok festékeket? - érdeklődte néhányuktól. Hisz céllal jöttek. Felépíteni egy emberi festékesvödör-bowlingpályát. A tökéletes helyszín erre a bejárati csarnok volt, ahol elegendő hely van arra, hogy legyen hova felkötni a vödröket, a rosszakat, meg elhelyezni a büféasztalt.
Utóbbihoz kiállt a bejáratba és a képességével kisebb földrengést produkált a közeli sziklákat célozva. Ebből lett az asztal, amit már nem ő, hanem valaki más hurcolt be a lebegtető bűbájjal.
- Zétény - kivételes eset volt, hogy ő hozzáért a farkasgyerekhez, de megfogta a karját, hogy forduljon felé, ha hozzá beszél. - Csinálj hangulatot - bökött fejével a srác pálcája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. október 22. 17:18 | Link

RR

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 22. 18:32 | Link

RombolóRellon + aki csatlakozik.


Karyn érkezése óta most először dugta be az orrát huzamosabb időre a klubhelyiségbe. Eddig a lány mindig csak átvágtatott rajta, illetve egy rövid kis bájcsevejt ejtett le pár háztársával, esetleg Dioméddel. Most viszont úgy döntött, hogy ideje jobban bekapcsolódnia a rellon életébe, hagyni szeretett volna egy kis szabadidőt a férjének is, hisz egész nap a nyakán lógott. Bezárta hát maga mögött az ajtaját s határozott léptekkel haladt a KH irányába, ahol a sárkányok a legtöbb idejüket töltötték. Megérkezett. Kékszemeivel felmérte a terepet, kisebb klikkesedéseket vélt felfedezni, végül az egyikhez ő is mosolyogva odacsapódott. Volt ott minden, hangoskodás, vihorászás, leátkozás.. minden. Karyn pedig csak a fejét kapkodta kíváncsian, nehogy lemaradjon valamiről is. Egyre jobban tetszett neki minden. Végül már ott tartott a szőkeség, hogy csatlakozott az Annelie által alapított sárkányhadseregbe.
Útjuk a bejárati csarnokhoz vezetett, a kisasszony pedig valahol a csipet-csapat végén taposott, követte a többieket. Tudta, hogy ők már jóval jártasabbak az iskola helyiségeivel kapcsolatban. Miután megérkeztek, ő csillogó szemekkel figyelte az eseményeket, de tudta, hogy nem csak bámészkodni jött. Felmérte a környezetét, hogy vajon merre is tudná kamatoztatni a képességét.
- Öhm, szia! Én segít neked emberi teké...ban?- a toldalékos szavakban még mindig van mit javítania a szőkének, pedig sokat gyakorolt a múltkor. Azon járt az esze, hogy a bábuk előtti egyenest egy vékony, ám strapabíró jeget idézhetne elő, hogy a golyó még könnyedébben és vadabbul gurulhasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 22. 20:28 | Link



Szokták mondani, hogy az első benyomás sokat nyom a latban, gyakran olyannak könyvelik el az embert, amilyennek gondolják az első pillanatokban, azon pedig változtatni igen nehéz. Elsős, az elsősökre meg talán ez különösen érvényes. Mégis valahogy a baj röhögve járkál a nyomában, hol kigáncsolja, hol kézen fogva mennek neki a világnak. A mostani az inkább a második opció. A klubhelyiségben valahogy odacsapódott a sötét oldalhoz ő is, ki tudja, hogy magától, vagy épp Nette vitte bele. Bár tény, hogy őt sem kell félteni ilyesmiben. Na meg egyből oldódott ő is jobban, ahogy meg lett kínálva üdítővel. Remek kombó a gyógyszerével, a fantáziája élénkebb, mint valaha. Ezért is masírozik valahol az első sorban, lebegtetve maga előtt egy-két kisebb festékes bödönt. Rettentő hasznos varázslat, amit az ilyen nyiszlett emberkéknek találtak ki, mint ő is.
Ahogy odaérnek a bejárati csarnokhoz, tompa puffanással landol a festék és néma mutogatással jelzi, hogy ott vannak ám. Minek beszéljen, ha Annelie pont felé nézett? Fapofával nézi közben a többiek ténykedését, bár a pazar hangulatvilágításra elnyílnak az ajkai kissé, de hamar rendezi az arcvonásait.
- Szerezzek kaját addig? - Mert az építkezés nem neki való. A kajához meg ért és szereti is a hasát. Ha meg már lett asztal, ne álljon ott csupaszon. Közben Nettére néz, hogy jön-e, vagy marad szájat tátani, ahogy ő tette az előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 22. 22:14 | Link

#bírom #buli van #romboló rellon

Csak a hangokat hallottam a klubhelyiség felől, Bence meg épp nálam tanyázott...ebből következett, hogy kinéztünk, mi folyik ott kint. És hogy mi lett ebből az már nem meglepő; maradtunk. Végig a közelében maradtam. Nincs elég ismerősöm ahhoz, hogy bátran elkalandozzak másfelé. Az esti gyógyszerek kihagyása egyelőre nem művelt semmit a szervezetemmel.
Megitattak valamiféle keserű löttyből többször is. Marta a torkom és az összes arcizmomat összerántottam, amitől érdekes arcokat vágtam. A második már könnyebben ment. Furcsán néztek rám amiért elsős létemre nem lettem rosszul már a kezdetekben, de ez engem csak egy olyan ponthoz sodort, aminél megtudtam valamit önmagamról.
Azaz: Nette jól bírta az ilyet.
Olyan szintekre emelkedett a hangulatom, hogy bátran vigyorogtam már össze néhány teljesen idegen háztársammal és szó nélkül mentem a csoporttal amikor elindultak kifelé.
Hogy ki vezet és miért megyünk, azt én nem tudom, de valahol Bencétől három-négy emberre lemaradva lépdelek a nagy csarnokig. Ott már kezdünk szétszóródni, ki itt, ki ott rendezkedik, én kíváncsiskodva lépek a barátomhoz. Épp valami kajáról kérdezi a barna hajú lányt, gondolom, hogy kell-e, mivel azt nem láttam idáig senkinél.
- Jövök veled - mondom neki és széles vigyorral pattanok elé. Eközben mellettem egy idősebb srác elkezdi eltorlaszolni a bejáratokat, én pedig ámulattal nézem, hogy lassacskán mivé alakul a hely. Tehát ez egy buli lesz. Izgatott vagyok már ebben a percben, alig várom, hogy lássam az egészet és részt vegyek az első ilyenemen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás - KEZDŐHSZ
Írta: 2015. október 26. 08:02
| Link

November 2. valamivel 7:30 előtt

Régen volt már amikor tanulmányi kirándulást szervezett, és akkor sem voltak túl sokan, és főleg lányok jöttek el... De a mostani ténylegesen iskolai kirándulásnak tűnik, ami annak is betudható, hogy már nem kezdő tanár, akit a kviddicses múltja miatt ismernek csak, így az érdeklődés most már nem személyének, hanem feltehetően a tárgynak és a helyszínnek szól.
Hátán tértágított és varázslattal könnyített táskájával már lassan fél órája vár a bejárati csarnokban a diákokra, és ők lassan tényleg meg is érkeznek. A kezében tartott pergamenen a névsor olvasható, amelyről egy-egy másolatot már korábban elküldött a másik két tanárnak is. Az érkezőket üdvözli, esetleg vált velük néhány szót, kérdéseikre válaszol, miközben ellenőrzi nevüket a listán.
Tudja, nem mindenkinek sikerült szülői aláírást szereznie - ez főként a tanoncaira igaz, akik közül párnak a kapcsolata a szüleivel nem éppen rózsás -, de ezeknek az embereknek saját felelősségre engedélyezte a kiránduláson való részvételt. Persze, ha a szülőknek éppen most jut majd eszébe, hogy hiszen van egy gyerekük, és egy ilyen erdő nagyon veszélyes, akkor még meg is ütheti a bokáját, de egyelőre ezzel nem foglalkozik. Különben is, ha a gyerekek nem kommunikálnak a szüleikkel, azok nem fognak tudni a kirándulásról. Azért persze nem engedélyezte bárkinek csak úgy a részvételt szülői engedély nélkül, csak azoknak, akikről tudja, hogy a családi hátterük egy kissé... hektikus.
Ha valaki igényli, segít abban, hogy a csomagokat varázslattal könnyebbé tegye, mert egyszerűbb így vinni, mint előreküldeni. Kremisában ilyen idő tájt elég sok a turista, így az esetleges kavarodást megelőzendő, jobb, ha mindenki maga figyel a dolgaira.
Amint megérkeznek, akiknek meg kell érkezniük, elindulnak a falu felé, a vasútállomásra. Mehetnének zsupszkulccsal, vagy egyből a kastélyból hopp-porral, de általában a kirándulásokhoz az odaút is hozzá tartozik, legalábbis Ádám szerint, így a kényelmesebb megoldások ötletét már a kitaláláskor elvetette.

/Álmodói tudnivalók: október 28-án (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm a vasútállomással, onnan fogjuk folytatni. Nem kötelező írni minden helyszínhez, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Azt is érdemes tudni, hogy mivel csak az óra és valamilyen szinten ez lesz kötelező a kirándulás alatt, így ezen a két "eseményen" fogom nagyrészt lemérni az aktivitást, és ezek alapján fogok pontokat és megajánlott jegyeket osztani.
Akik a faluban laknak, azoknak nem kell írni, nem kell felcaplatniuk a suliba a cuccaikkal, hogy aztán velünk együtt menjenek vissza. Elég, ha majd a vasútállomáson becsatlakoznak.
És nyugodtan lehet tényleg kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 26. 10:16 | Link

Első iskolai kirándulása és ezért nagyon várta Ábel.Próbált sietni nehogy elkéssen
vagy ne rá kellene várni, utálja ha rá várnak.
  A kényelemes viselet miatt  a megtartott mugli ruháját vette fel, szerencsére még jó volt rá.Cipője kényelmes, pulcsiján belül egy zseb ahol eltudja rejteni a pálcáját.
 Miközben a ruha kényelmességén gondolkodott látja, hogy megérkezett, még hozzá az elsők között van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 26. 11:37 | Link

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Néha annyira örülök, hogy félvérnek születtem, hisz nem okoz gondot a mugli ketyerék használata, illetve a mugli világban való tájékozódás sem. Bár egyedül nem szívesen mászkálok a fővárosban, még ha Pestseholse az otthonom a nyári szünet kezdete óta.
Annyira boldog voltam, amikor apu elhozta nekem ide, Bogolyfalvára a cuccaimat, amiket pluszba be kellett szerezni, a kirándulás érdekében. Így már csak az itteni használati eszközeimet kellett beletennem. Aputól este elköszöntem, hisz indult haza, én pedig folytattam a pakolást, mert következő nap már indulás volt. Előzőeste körbe-körberohangáltam a cuccaim körül, hogy semmit se hagyjak a Gyöngy fedélzetén, még véletlenül sem. S végül kissé idegesen, kissé izgulva, de elaludtam.
Reggel a szemeim már hajnali hatkor kipattantak, ami rám nézve furcsa volt. Halkan összeszedtem a cuccaimat, az alvó kiskutyám fejére pedig nyomtam egy anyai csókot elköszönés végett s a poggyászomra böktem a pálcámmal, amiről már leszedtem a kés maskarát. Titokban pedig azért imádkoztam, hogy ne lázadjon fel ellenem, amiért nem társnak kezeltem, hanem mint kiegészítőt.
-  Mobiliarbus. - sutyorogtam, ennek a lebegtető bűbájnak köszönhetően hang nélkül el tudtam settenkedni, anélkül hogy a többieket felébresztettem volna. Ráadásul nem is robbant semmi, ennek következtében hatalmasat sóhajtottam, megkönnyebbültem.
A lebegő csomagjaimmal együtt elhagytam az eridon tornyát és lekászálódtam a kihalt folyosókon egyenesen a bejárati csarnokhoz. Alig tíz perc volt indulásig, már voltak rajtam kívül ott diákok, viszont én mégis valaki mást kerestem a szemeimmel. Sehol sem láttam még Mattet, abban reménykedtem, hogy ő is jön majd. Ám a navinés fiú helyett Merkovszky professzort szúrtam ki, gondoltam odamegyek hozzá egy kicsit, amíg nem indulunk, vagy valakihez oda nem csapódom.
- Jó reggelt kívánok, Tanár úr! - hatalmas vigyorral ám illedelmesen köszöntöttem.
- Körül belül hány órás lesz az út, nem tudja? - tettem fel az első kérdésem, ami szerintem az utolsó is egyelőre. A tájékoztatóban minden le volt írva, az már más tészta, hogy nem memorizáltam az érkezés időpontját, de lehet le sem volt írva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. október 26. 21:40 | Link

#kirándulunk

Amikor kisebb voltam, jártunk a szüleimmel többször is a Mangrowe-erdőben tanulmányozni az élővilágot. Apámnak van ott egy barátja, nála vendégeskedtünk. Nem sokra emlékszem ezekből az utazásokból, de arra igen, hogy nagyon szép emlékeket hagytak maguk után, így nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e a kirándulásra, amit az elemi mágiát tanító férfi szervezett.
Szülei áldásukat, illetve aláírásukat adták hozzá, minden a legsimábban ment, nem is kell majd egyedül utaznom. Már az elején megbeszéltük Bencével, hogy megyünk, előző este pedig azt is, hogy akkor találkozunk a szobám előtt és együtt megyünk le a találkozópontra, a bejárati csarnokba.
Nem sokat aludtam, és kivételesen nem a fejfájás miatt. Az izgalom váltotta fel a hangokat, majd úgy nagyjából az ébresztő előtt két órával elaludtam. Minden nehezen jött össze, kicsit hisztisebb hangulatban szedtem rendben magam. Hajamat az utazáshoz befontam, kényelmes ruhát választottam és még átnéztem, hogy mindenem megvan-e.
Kilépek az ajtón, ahol a kócos barát már vár. Mosolyogva nyomok puszit az arcára, szavak nélkül is tudjuk, hogy keveset aludt a másik. Elindulunk tempósan, időben vagyunk még. Ezt akkor is látjuk, mikor a bejáratnál még csak egy-két diák várja az indulást, meg a tanár úr.
- Jó reggelt! - köszönöm illedelmesen, ahogy kell, és a falnál megállok, tisztes távot tartva mindenkitől.
- Szóval...ma miért nem aludtál? - kérdezem kíváncsian Bencét miközben várakozunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 26. 21:57 | Link

Elemi mágia kirándulásosdi :3


Kisebb túlélőfelszereléssel caplattam és értem le az elsők között a gyülekező-helyre. A jó ég se tudja, hányszor gondoltam újra meg újra végig, hogy mindent bepakoltam-e, rábíztam-e a virágokat Margarétára és a többi apró-cseprő dolog. Füles bágyadtam caplatott mellettem az Eridonon át, és mire kiértünk a folyosóra, addigra Arnold már ott várt ránk. Fülemig szaladt a szám, ledobtam hátamról a túra-felszerelést, majd lendületből ráugrottam, karjaim a nyaka köré fontam s egy darabig csak így szuszogtam a fülébe. Lekászálódva egy csók is belefért az időnkbe, mielőtt Arnó a táskámért ment volna, majd ezek végeztével kéz a kézben csattogtunk le a bejárati csarnokhoz. Fülest erre a kis időre a Levitás mestertanoncra bízom - akárcsak a padlásszörnyemet, de őt már tegnap átadtam a páromnak megőrzésre. Kétlem, hogy olyan túlságosan el lenne ragadtatva, de nem mutatta jelét - az ellenszolgáltatás pedig kifizetődőnek ígérkezett.
Odaérve elszakadtam a meleget és biztonságot nyújtó kéztől, majd Fanni nyakába száguldottam, és mintegy közöltem vele, hogy mellettem kell ülnie majd a vonaton. Bencére rámosolyogtam, a többieknek is bólintottam, az elemi mágia tanárunknak külön jó reggelt kívántam, aztán visszaosontam páromhoz. Derekát átölelve bújtam oda hozzá és élveztem ki az utolsó perceinket együtt - idővel kicsit arrébb vonultunk, és a szokásos bugyuta, sokaknak értelmetlen, ám számunkra felettébb vicces beszélgetést folytattunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 23:03 | Link

Elemis kirándulásos gyűléses

Amilyen magának való volt világéletében, olyan hatalmas pálfordulást vett mióta itt van. Még fokozatosnak sem mondható a nagy átalakulás. Igaz, az első napokban másra nem is volt kíváncsi, mint a konyhára, meg a könyvtárra, a többi időt, meg egyedül töltötte, mert ehhez volt hozzászokva. Ahhoz képest mostanra jelentkezik minden hülyeségre, a Halloween partira is magától ment, még győzködni sem kellett. Viszont azért sosem fogja meghazudtolni teljesen saját magát. Nem gondolta túl a dolgokat, talán még az az egészséges izgalom sincs meg benne, mint társaiban. A táskáját is csak tegnap este tömte meg a legfontosabbakkal, át se nézte igazán, hogy megvan-e minden. Biztos magában, a leglényegesebb holmikat, meg beletömködte a zsebébe. Még szerencse, hogy az ágyát nem tartotta létszükségletűnek...
A megbeszélt időben már ott ácsorgott Nette szobája előtt, kissé karikás szemekkel és bozontos fejjel. Valószínűleg a fésűt a zsákjából is kifelejtette. De legalább nem akar megszakadni a súly alatt. Élelmes kölyök, a legfontosabb és legegyszerűbb varázslatokat már napi szinten űzi... ahogy most is teszi a lebegtető bűbájjal.
Teljes némasággal caplatott le Nette mellett a bejárati csarnokba, ahol egy tompa puffanással le is pakolta a táskáját. Ha a tanár úr felajánlja, köszöni szépen, ezer örömmel elfogadja a csomagmegoldó könnyítő bűbájt, hogy bírja az utat majd végig. Elég győzelem lesz neki az, hogy helyén maradt tüdővel érkezzen majd a táborhelyre.
- Jó reggelt. Tanár úr, az órák holnap kezdődnek majd, ugye? - Na igen, jobb biztosra menni. Ma úgy is biztosan használhatatlan lesz, csak a felderítő sétát ejti max meg a szállás körül.
Ahogy a választ és a bűbájt is bezsebelte, visszacaplat persze Nette mellé, közben azért köszön külön Fanninak és Lillának is. Már ha egyáltalán odafigyelnek rá.
- Gondolom a gyógyszer mellékhatása. Valamit valamiért. - Vállat von és elnyom egy ásítást közben, ha már ez került szóba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 27. 14:22 | Link

Szívtelen Szívfalóm Cheesy - Nadine részére
- Halloween utánra dátumozva -


- Shhh, csendesebben. Így meg fognak hallani. Vagy nem? Ki járkál erre? Te is hallottad? Hát ez rendkívül furcsa! Majd feljegyzem a közlekedési naplómba, hogy ma kétszer három lépést hallottam a hátunk mögött! - Elegáns mozdulattal hátralök egy, az arcába lógó tincset, miközben einsteini zsenialitással vesz tudomást az előbb hallott módon saját lépéseiről. A halloween-i mulatság után sem tűnt el haja ciánkék árnyalata (melyet az afterpartyn szerzett Davidék társaságában), így a megszokott, már-már fekete fürtök helyett egy harsány, jelzőlámpaszerű hajkoronával közlekedik mostanában a fején. Nem mintha zavarná. Nem mintha jelenleg bármi is foglalkoztatná az égegyadta világon a kezében tartott, narancslészerű bájitalon kívül, ami még meleg és egy tehénkés bögrében masírozik vele a Rellon irányába. Úgy gondolta, megkóstoltatja Kamillával, aki természetesen a Navinéban van, de az ő fejében jelenleg Kamilla újraértelmeződött rellonossá, és a pincében alszik valamelyik szobában. Persze lassan, óvatosan kell haladnia, nehogy kilöttyintse a(z egyébként) félresikerült bájitalt. Hát emiatt emlékeztet most inkább egy zilált tudósra, mint az egyik zabolázhatatlan, rossz hírű, problémás rellonosra. Míg az öltözéke rá vall (a hányaveti módra be nem tűrt, gyűrött ing, és a foltos, bájitallal lefröcskölt nadrág az egyszerű tornacipővel együtt), a viselkedése messze áll a szokványostól. Udvarias, szétszórt, választékos a szóhasználata- minderre rájön a kedves néző, ha beszélteti. A ziláltság és a zavarodottság már most szembetűnő, hiszen önmagával társalog, bár azt hiszi, mellette sétál Józsi is, a képzeletbeli hang. Sétál. Egy hang. Ez teljesen szokványos a Bagolykő falain belül.
A bejárati csarnokba érve, leül a lépcsőfokok legaljára, és elkezd dudorászni a bögrét moncsolgatva. Ugyanis, hogy az elmeélesítő elixírnek indult frászkarika, ami most inkább egy felfőzött narancslére hasonlít, egész biztosan zenei aláfestést igényel a hatás kedvéért. Őszintén? Nem csoda, hogy megbukott bájitaltanból. Azt is hozzá kell tenni, hogy a felesége gondoskodó volt, és mást küldött be a vizsgára helyette Százfűlé főzettel, de az a másik valaki úgy gondolta, nagy poén lesz Mihael nevében teleszórni a dolgozatot viccekkel. "Írjon rövid elbeszélést: A bájitalfőzés nehézségei címmel! |Agresszív kismalac a vasútállomáson.../ -Egy retúr jegyet kérek!/ -Hova parancsolja?/ -Oda-vissza!!" .
Így alakult, hogy idén ez a szerencsétlen eldöntötte, tojni fog a tanulásra, és inkább más módon kamatoztatja az amúgy létező bájitalfőzési tudását. Azzal viszont nem számolt, hogy egyes komponensek csúnyán ütik az újított verzióban a már kipróbáltakat, így most... egy erősen tudatmódosító löttyöt kevert ki magának, amitől azt hiszi, ő az Ördög Titkára. Az ügyvéd címet meghagyja az unokatestvérének (aki iránt megjegyezném, most határtalan szeretetet érez, hiszen tudjuk, hogy igazán erős gyűlöletet csak olyan ember iránt tanúsíthatunk, akit, ha mérsékelten is, de a szívünkbe zártunk, és hát... a rokon az rokon, nem tagadhatja meg a vérét, egy picike fele tolerálja Ethant. Ez a picike fél most nagyításon esett át). Nos, úgy érzi, még kell néhány másodperc dudorászás a löttynek, hogy felkészüljön a Kamillával való találkozásra, így az üldögélést és a gyanúsan hamis hangon előadott Ave Maria-t egyelőre nem hagyja abba.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szívtelen Szívfaló
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. október 27. 15:39 | Link

Az Őrült Ördögnek Evil
(avagy Mihael Saint-Venant számára)

~ Halloween után ~


 Nadine a Halloween utáni időszakban úgy döntött, hogy bizony ideje felkerekednie és meglátogatni Lencsét a kastélyban. Igazából ő is pontosan jól tudja, hogy ürügyet keresett, mert azért hiányzik neki a kastély mióta kiköltözött. Mosolyogva jár a folyosón, és azért örül, hogy a húga lelkesedett a látogatásért. Jó, mondjuk Lencse miért nem lelkesedik? Kísértést érzett arra is, hogy a Halloweeni mulatságra benéz a kastélyba, de végül a falu főterét választotta, oda is egészen szép dolgokat hoztak össze, és Leonie így is elég kimerítő beszámolót adott mindenről ahhoz, hogy Nadine háta borsózzon.
 Most viszont egy kicsit későn van már, így visszaindul a faluba, bár biztos találna egy helyet a kastélyban is, ahol elalhat, de hívogatja az otthon melege. Az öltözéke egyszerű, piros, csíkos fölső és fekete nadrág. Dudorászva ér el a bejárati csarnokba vezető lépcső tetejére, és kissé elálmodozva folytatja az útját elmerülve a gondolataiban. Ez azt eredményezi, hogy nem veszi észre a lépcső alján üldögélő Mihaelt, csak abban a pillanatban amikor éppen átesne rajta, de még észbe kap, és megkapaszkodik a korlátban visszanyerve az egyensúlyát.
- Te is jó helyet találtál magadnak – morogja szemügyre véve a majdnem elesés okozóját. Az egyik Saint-Venant fiút véli felfedezni benne, de kell neki néhány perc mire rájön, hogy ami annyira furcsa rajta, az a haja. Most tűnik fel neki az is, hogy egy bögrét szorongat, és elég ziláltnak néz ki. Összeráncolt szemöldökkel áll elé, kíváncsian mustrálgatva. Még jó, hogy nem esett át rajta, mert nem hiszi, hogy a bájital egykönnyen megúszta volna. Egy pár percnyi tétlenség után rájön, hogy valami határozottan furcsa a fiúban. Nem töltött vele sok időt, de nem úgy néz most ki, mint akinek minden kereke a helyén van.
- Jól vagy? - teszi fel a kérdést, bár kételkedik, hogy rendes választ kap. Közelebb lép, és megcsapja a bögréből áradó szag, vagy illat? Nadine számára nem ismerős, pedig elég sok bájitallal kötött már szorosabb ismeretséget, szóval most kissé ijedten kérdez újra.
- Merlin kékszakállú unokaöccsére, mi a halált kevertél te össze? - kicsit hangosabbra sikeredett, mint szerette volna, de ha Mihael hagyja, kikapja a kezéből a bögrét, hogy alaposabban szemügyre vegye. Már el is felejtette, hogy igazából éppen hazafelé igyekezett, most valahogy nagyon is az az érzése, hogy nem hagyhatja itt a rellonost, mert a végén még valami kárt tesz valakiben vagy magában. Közelebb emeli az orrához a bögrét, hogy még egyszer beleszagoljon, hátha attól okosabb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 27. 21:57 | Link

Tanulmányi kirándulás
#elemimágiástársaság #Fánimostmegvagyol

- Neee... Flóra... a fenébe - torpan meg nem messze a többiektől. Az órája sajnos már azt mutatja, hogy nincs ideje visszafordulni, még rohanva sem érne fel az Eridon toronyba, onnan meg vissza úgy, hogy el ne késsen. Elhúzza a száját saját szétszórtsága tudatában, a rongyosra ölelgetett mackót ugyanis eddig mindig magával vitte mindenhová, már csak azért is, mert Gergőtől kapta. Kiengedi a visszatartott levegőt egy önmagának szánt méltatlankodó horkantással. A biztonság kedvéért megtapogatja a nyakában lógó aprócska sípot, és amint megbizonyosodott arról, hogy az még mindig megvan, közelebb is megy a többiekhez. Nem muszáj ugyan, hiszen miért is ne álldogálhatna egymagában pár lépéssel odébb mondjuk kitartóan nyomkodva a nem működő telefonja gombjait, mintha az mégis valami csoda folytán elindult volna, ő pedig igazán fontos dolgot intézne. Nem igazán képbe illő. Ha csak együtt utaznának Kukutyinba, még talán, de úgy, hogy az elkövetkező akármennyi időt együtt fogják tölteni, nem igazán tűnik jó ötletnek. Két lépésnyi idő alatt is képes elkalandozni a részletekben, ejnye-bejnye. Megrázza a fejét, megtesz még két lépést.
- Jó reggelt - köszön éppen csak hallhatóan és igyekszik máris csendben beolvadni a tömegbe. Mennyi ember van itt, és akkor még nem is számolt a faluban csatlakozókkal. Futólag körülnéz, megejt egy gyors számolást és mosolya mögött egy leheletnyi kellemetlen érzéssel észrevételezi, hogy ez bizony sok. Az ő mércéjével mérve mindenképp. Hjaj, na nem baj, az úti célt mindenképp látni akarja, azért megéri ennyi kellemetlenség. Még Flóra nélkül is ki fogja bírni. Sóhajt egy aprót azért, de fél kézzel hátizsákja fülét szorongatva, másikkal meg a vörös-fekete kockás sál alatt rejlő kis sípba kapaszkodva odaoldalaz inkább Fannihoz. Egyelőre csendben figyel, amíg barátnéja kérdéseket intéz Merkovszky tanár úrhoz, csak akkor szólal meg, ha már kifogyott belőlük a lány.
- Hogy aludtál? - próbálkozik egy állítólag teljesen átlagos és eredményesnek mondott társalgásindító kérdéssel felé fordulva, arcán mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás
Írta: 2015. október 28. 15:14
| Link

November 2. 7:30

Lassan megérkezik mindenki. A köszönéseket viszonozza, a táskák könnyítésében szívesen segít. Az érkező kérdések sem maradnak megválaszolatlanul.
- Negyed kilenckor indul a vonatunk Bogolyfalváról, nagyjából tíz, negyed tizenegy tájékán már ott leszünk Pesten. Átsétálunk a hopp-állomásra, az durván egy húsz perces, fél órás séta lesz. Az állomásról pedig közvetlen kapcsolattal Kremisára megyünk, és nagyjából tizenegyre ott is leszünk. Persze a csúszásokkal is számolva. Szóval akár előbb is ott lehetünk - válaszolja kimerítő részletességgel Fanninak, majd Bence kérdésére is sort kerít:
- Igen, majd csak holnap kezdünk tanulni. Ma nagyrészt csak ismerkedni fogtok a hellyel. Bemutatlak benneteket pár embernek, sétálunk egy rövidet az erdőben és a faluban... De nem lesz semmi extra - nyugtatja meg a fiút.
Félkor létszám ellenőrzés tart, aztán elindulnak le a faluba. Az út közben ő és kollégái is figyelik, nehogy valaki lemaradjon, vagy a faluba érve elbóklásszon még egy utolsó csomag rágcsát venni valamelyik boltban.


UGORJUNK!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Várkonyi Fruzsina Kiara
INAKTÍV


Fruzsinka
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 29
Írta: 2015. október 31. 00:13 | Link

Kádvás tásóóm Love Pirul Love
20. tanév megkezdése után 2 héttel.


Óriás bőröndökkel ugrált ki a vonatból egy középmagas, szőke lány, akinek a haja a végéig be volt fonva, ám jó pár tincs már kicsúszott az egyébként korábban szépen összepakolt fonatból. Széles mosoly uralta az arcát, miközben a kikövezett úton haladt felfelé s rácsodálkozott minden arra jövő lényre - legyen az fiú, lány, tanár, gondnok, törpe, gnóm, ogre, sellő vagy épp egy zümi. Az enyhén lengedező szél még jobban összegubancolta, szemébe fújta a haját, amit lassú mozdulatokkal tűrt a füle mögé újra meg újra.
A bejárati csarnokot jelölték meg találkozó pontnak. Szíve a torkában dobogott - vagy 1 hónapja nem látta a testvérét. Pontosan a temetés óta. Lányunkon sötétkék leggings, fehér top, valami szürkés-kék poncsó meg világoskék, stílusosan megkötött sál ékeskedik, s mire a kastélyba ér, addiga megelégeli rakoncátlan haját, s a hajgumit kivéve belőle szabadon engedi a szőke fürtöket. A legnagyobb bőröndjére ülve (egyébként 5 táskával jött + kézipoggyász) tátott szájjal nézegeti ezen iskola bejárati csarnokának jellegzetes vonásait. First expression. No de szombat délelőtt van, ki járkál ilyenkor egy bentlakásos iskolában csak úgy, random?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. november 11. 22:37 | Link

Adrian
- előzmények -

Elégedetten biccentek, hagyom, hogy ujjaim közül kicsússzon a szorításra némileg megnyúlt textil. Bizalmatlanul, pislogás nélkül hátrálok pár lépést; szokás mondani a nem épp pozitívan megítélt tettekre, hogy aki egyszer megtette, semmi nem tartja vissza attól, hogy megismételje. Ahhoz pedig a legkevésbé sem fűlne a fogam, hogy amint ismét hátat fordítok neki, orvul támadásba lendüljön. Nem adok rá lehetőséget, annak ellenére, hogy úgy fest, sikerült felfognia a mondandóm lényegi részét, kételkedem az épeszű helyzetfelismerésében.
- Reméltem, hogy csökkent értelmi képességeid ellenére kapizsgálni fogod, mit akarok ezzel – indulok meg Adrian mellett, hátra sem nézve. A zöldek asztalánál többen csalódottan fordulnak vissza kihűlt vacsorájukhoz, néhányuknak viszont talán leesik, hogy még korán sincs vége a bulinak, csak áthelyezzük máshova. Nem érdekel különösebben, szeretnék túl lenni a kötelező körökön, ami Black öcsi esetében úgy fest, higgadtan nem megoldható. És tudod mit, most már egészen meghozta a kedvem ahhoz, hogy péppé püföljem csinos kis, fájóan a nővérére emlékeztető vonásait. Az ilyen előnyökről persze nem szól a fáma! Mindenesetre gyorsan elűzöm a hátráltató gondolatokat, és taszítok egy méreteset a fiú vállán kifelé menet, szavai hallatán.
- Úgy véled, nagy dolog felém kerekedni kiegyenlítetlen helyzetben? – egészen nyugodtnak hat a hangom, de egy cseppet sem csillapodik az idegesség, amit kihozott belőlem régi-új háztársam. Kézfejemmel óvatosan nyúlok az orromhoz, hogy letöröljem a már odaszáradt vért, az eredmény csak egy sokkal inkább elkent folt, a helyzeten mit sem segített. Csendben haladunk egymás mellett, nem is értem, hogy bírjuk ki, mellőzve az egymás fejéhez vágott ocsmányságok nélkül. Végül csak a bejárati csarnokig jutunk, és mintha a pár perces kitérő meg sem történt volna, nekiesek Adriannek, mindkét öklömet bevetve, természetesen fejmagasságban, és gyomortájékot célozva gyors egymásutánban, hátha váratlanul éri az akció, hisz hihette, hogy tovább megyünk, a kastély egy, kevésbé forgalmas szakaszát választva
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 12. 12:20 | Link

Te idióta...
meg aki csatlakozik
meg aki nézni akar

- I'd Still kill you -

A szavak lassan kúsznak fel tudatáig, mint mikor eltorlaszolod a víz útját, ám pár csepp még így is átjut. Hosszan lélegzi be a levegőt, az elkövetkező percekben mind a ketten hallgatnak, mint a sír. Majd megérkeznek a bejárathoz, és Adrian minduntalan abban a tudatban él, hogy kimennek, így fel sem tud készülni a gyomorszáját üdvözlő ököl fogadtatására. Egy pillanatra kiszorul tüdejéből az összes levegő, automatikusan emeli mindkét kezét fejéhez védekezésképp, miközben befeszíti hasizmait,  kissé begörnyed. Földre kell küldenie, ehhez kétség sem fér. El kell távolítani Aiden lába alól a talajt, és akkor nyert ügye lesz. Mind a kilencven kilóját bevetve ütközik neki a másik mellkasának ebben a hajlott állapotban, ezzel egy időben rúg bele erőből a másik bokájába, és ha jól kapta el, ennek mindenképp lesz foganatja. Megfordul a saját tengelye körül hogy lendületet vehessen, könyökével ismét az orrot célozza, s amennyiben az előbb alkalmazott rúgás nem használt, most megismétli, ezúttal a másik lábfejen.  
Ki akarja zsigerelni, fájdalmat akar okozni, kiverni az összes fogát, csontot repeszteni, törni,  pusztítani, hogy ne maradjon utána semmi, és abba bele se képes gondolni, hogy Shay mit fog reagálni, amikor ez majd a fülébe jut. Bütykei kifehérednek, ahogy a következő, jól irányzott ütés megindul a másik bordái felé, neki aztán édes mindegy mi történik vele, csak csókolja már meg a gerince azt a jó kemény földet. Bár a koponyája is biztos élvezné azt a találkát, ujjongásában még recsegne is biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 14. 11:54 | Link

Tímea


A lány a napokban érkezett az iskolába, hosszú út állt mögötte és az időeltolódás is igencsak megviselte. Egyelőre még nem osztották be külön szobába, így a közös hálóban osztozott több Rellonos diákkal. Sose volt egy jól alvó típus és minden zaj irritálta elalvásnál, így nem igazán tudta magát kipihenni. Csendre vágyott és nyugalomra, de tudta, hogy hozzá kell szokni új környezetéhez, ha jobban akarja érezni magát és könnyebben szeretné áthidalni a nehézségeket. Nemrég érkezett ide, de már most hiányzott a családja, igazából még nem töltött el huzamosabb időt nélkülük és ez az új helyzet nagyon furcsa, szokatlan volt neki, de megszöksz, vagy megszoksz alapon kénytelen volt alkalmazkodni az új szituációhoz. Testvéreivel mindig is jóban volt, a szülei pedig minden helyzetben mellette álltak és támogatták, mondhatni nyugodt családi körülmények között nőtt fel, idilli családi körben. Sok bőröndöt hozott magával az iskolába, rengeteg ruhája volt otthon és a személyes tárgyaitól sem szeretett volna megválni, igaz néhány dolgot így is hátra kellett hagynia, de a fontosabb cuccait mind elhozta. Kicsit izgult az új élethelyzet miatt, ez nagy változás volt az életében, hogy el kellett jönnie otthonról és kiszakadni a megszokott környezetéből, de úgy gondolta, hogy megállja majd a helyét a mágustanodában és sok veszítenivalója úgysincs. Az egyedüli ellensége a magány, hiszen még nem ismert senkit sem az új helyen, néhány arcot megpróbált ugyan memorizálni, akikkel többször összefutott, de mélyebb kapcsolatra nem tett még szert senkivel sem - ami ilyen rövid idő alatt érthető, hiszen még csak néhány napja érkezett meg az intézménybe. Magától nem erőltette az ismerkedést, de persze nem volt ellenére az új kapcsolatok kialakítása. Úgy volt vele, hogy aki normális, rendes hozzá ahhoz ő se tuskó, aki meg bunkó, az amúgy is menthetetlen. A lány már nagyjából berendezkedett a saját területén, de nem pakolt ki mindent, hiszen úgy gondolta, hogy az értékesebb dolgait majd akkor veszi elő a bőröndjeiből, ha saját hálója lesz - az azért mégiscsak biztonságosabb. Nem igazán bízott senkiben sem, hiszen mindig is arra nevelték, hogy tartózkodjon az idegenektől és csak akkor legyen bizalmasabb valakivel, ha már van róla valami fogalma, hogy egyáltalán milyen lehet az illető. Persze, ezt nem lehet rögtön kapásból kikövetkeztetni, de azért mégiscsak ki lehet sakkozni, ha megvannak már a rá utaló jelek, hogy milyen is valójában az illető. A pofára esés kockázata mindig fennáll, de aki nem mer, az nem nyer ugye...
Mivel Rachel nemrég érkezett meg, úgy gondolta, hogy ideje felfedezni a kastélyt és amúgy is szeretett volna sétálni egy kicsit, így elindult felfedező útjára. A lány farmert és egy világoszöld hosszú ujjú felsőt viselt, haját lófarokba fogta, úgy indult neki útjának. Egy kis bolyongás után a bajárati csarnoknál kötött ki, ahol "megpihent" kicsit, hiszen már eleget mászkált és itt még úgysem tartózkodott huzamosabb ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 14. 12:40 | Link

-Szaffi,gyere-Már vagy egy órája keresem a cicám de még mindig nem találom. Pedig már mindenhol megnéztem. Elég ügyes,de kétlem,hogy egy ekkora épületben eltudna boldugulni. Azt pedig sosem bocsátanám meg magamnak ha valami baja esne. A lépcsőn lefelé rohanva sikeresen átugrom az utolsó három lépcsőfokot. A bejárati csarnok az egyetlen hely ahol még nem jártam. Talán éppen itt lesz. A nagy keresésben észre sem veszem az itt tartozkodó lányt és kishilyán fellököm-Bocsánat- mondom lihegve.- Nem láttál véletlenül egy sziámit?-fordulók vissza. Próba szerencse. Első évfolyamosnak tűnik tehát feltehetőleg nem rég érkezett. Hát talán nem túl jó ötlet leszólítani de jelenleg nem tudok mást tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 14. 13:10 | Link

Tímea


Rachel mélyen elmerült gondolataiban, élvezte a csendet és a nyugalmat, amelyben már napok óta nem volt része, így végre valahára elmerülhetett saját kis világában, ám nem sokáig tartott az öröme. Hirtelen megingott kicsit, próbálta lereagálni a történéseket, hiszen nagyon gyorsan történt az egész és nem számított semmi ilyesmire - persze ki az aki erre számít? Ha mindenki felkészülhetne mindenre, sosem történnének apróbb balesetek. Szerencsére a lány elkerülte az esést, csak megingott kicsit, ám annál nagyobb volt a meglepődése, hiszen a váratlan fordulatok mindig meglepik az embert. Az incidens után kellett neki pár másodperc, mire felfogta, hogy mi történt, kicsit mérges volt, de aztán gyorsan magához tért és lereagálta a helyzetet:
- Ez aztán a szívélyes fogadtatás! Mindig ilyen tempóban furikázol fel-alá? - kérdezte szúrós tekintettel a lánytól, aki kis híján fellökte, de amilyen gyorsan jött a haragja, olyan gyorsan el is szállt, mivel látszott a lányon, hogy kétségbe van esve és nagy valószínűséggel nem direkt ment neki.
- Legközelebb légy óvatosabb, egyébként nem láttam errefelé semmiféle állatot. Mikor tűnt el a macskád? - kérdezte a lánytól, akiről igazából semmit sem tudott, most látta életében először. Ahogy végigmérte diáktársát látta, hogy nem abba a házba jár, ahová őt beosztották, viszont ez egyáltalán nem zavarta, hiszen a kis incidensen kívül semmit sem ártott neki, bár az is igaz, hogy egyelőre semmit sem tudott róla.
- Egyébként Rachel vagyok, téged hogy hívnak? - nyújtotta a lány felé a kezét, mert azért az udvariasság még nem veszett ki belőle, egyébként is kíváncsi volt diáktársára, hiszen napok óta alig volt lehetősége kommunikálni másokkal.
Fogalma sem volt róla, hogy a másik hanyadik évfolyamos, de az rögtön feltűnt neki, hogy nem tűnt egy emberevő szörnyetegnek, persze úgy állt hozzá az egész helyzethez, ahogy a mondás is tartja: "Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten." - ehhez tartotta magát mindig, persze volt, mikor olyan hangulatba került, hogy ajánlatosabb volt messziről elkerülnie mindenkinek, de egyébként az emberséges viselkedésre törekedett. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor semmi sem dobja fel és úgy reagál a jó indulatú közeledésre is, hogy abban semmi köszönet sincs. Rachel-nek szerencsére ma nem ilyen napja volt, inkább semleges hangulat lett úrrá rajta, egyáltalán nem volt kötekedős kedvében.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2015. november 18. 08:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 15. 14:45 | Link

-Timea vagyok-mutattkozom be a lánynak.-Ma reggel tűnt el-magyarázom. Jó tudni a nevét ha mér egyszer nekimentem. Szerencsére nem úgy néz ki mint aki nagyon haragszik. Talán egy kicsit fékeznem kéne magam,elvégre nem mindenki ilyen elnéző.Habár abba a házba amibe én járok elég sok kedves emberrel találkoztam. Tényleg,ha már itt tartunk vajon hova jár? Pillanatnyilag ötletem sincs,habár biztos nem Naives. Az előbbi kérdésére pedig inkább nem válaszolok. Gondolatimba merülve ácsorgok és és a szememmel pásztázom körbe a helyiséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. november 16. 08:53 | Link

Tímea


- Örvendek. - motyogta Rachel és megpróbált mosolyt erőltetni arcára, habár tudta, hogy ezzel nem járt sikerrel, ugyanis általában nem tudta palástolni érzéseit, viszont ebben a szituációban ez egyáltalán nem zavarta. Nem volt semmi gondja a lánnyal, azt látta rajta, hogy nem egy szószátyár típus, de nem igazán érdekelte, neki se volt mindig hangulata hosszú csevegésekben részt venni, így nem is erőltette, sőt nem is igényelte ezt a társalgási formát. Látta, hogy a lány kétségbe van kissé esve az eltűnt macskája miatt, azért ezt nem hagyhatta szó nélkül.
- Ha gondolod körbenézhetek, hátha megtalálom Szofit...ja bocs, Szaffit, úgyis ráérek most, egyelőre semmilyen egyéb dolgom nincs, ami annyira állatira fontos lenne. Sokat ne várj azért, nem fogom végigpásztázni az egész kastélyt, amúgy sem ismerem még itt ki magam, hiszen nemrég érkeztem meg, talán jobb lenne, ha együtt keresnénk, mert ha eltévedek itt, akkor már nemcsak a macskádat nyilvánítják eltűntnek. ~Persze kit érdekel, ha eltűnök, úgyse ismerek itt senkit, lehet fel se tűnne senkinek, hogy eltévedtem.~
Rachel nem az a típus volt, aki rögtön mások segítségére sietett, de mivel nem volt jobb dolga, így jelen esetben kivételt tett a lánnyal, úgy volt vele, hogy legalább történik valami és addig is elüti valahogy az időt. Nem volt ínyére, hogy egyedül nézzen szét, igazából nem is attól félt, hogy eltéved, hiszen bárki útba igazíthatja, hanem társaságra vágyott. Egyedül is jól elvolt, de az ember társas lény és így, hogy napok óta nem igazán tudott senkivel sem beszélni pozitívan érintette, hogy van kihez szólnia, még akkor is, ha a lány nem olyan beszédes típus.
~ Kár, hogy nincs itt a bátyám, akkor legalább eseménydúsabban telnének a napjaim, nem ölne meg az unalom...~
Rachel jól kijött a testvéreivel, a bátyjával pedig a kisebb viták ellenére mindig is egy hullámhosszon voltak, igazi belevaló srác volt. A húgával is jól kijöttek, de vele többször akadt nézeteltérése és éretlenebb gondolkodású volt, de ugye ez a korának betudva nem meglepő dolog.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2015. november 18. 08:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 16. 18:28 | Link

-Jó ötlet. Nem tudom miért,de valahogy autómatikusan is felvidulok. Kedves lánynak tűnik,de lehet.hogy csak éppen jókedvében találtam. Előfurdul,hogy az embernek egyszerűen csak olyan kedve van. Már csak az egy kérdés van még pedig az,hogy merre kéne keresni. Merthát én végigjártam a fél kastélyt,de azóta akárhol lehet. -Rendes tőled,hogy segítesz-mondom önkéntelenül. Végiggondolva ez a szituáció eléggé abszurd. Persze mivel mugli szülők neveltek számomra minden elég furcsa itt a Bagolykőben. Az elmúlt hetek nagy része azzal telt el,hogy igyekeztem nagyából mindent megérteni. Tulajdonképpen ezért is jó,hogy magammal hozhattam. A másik ok már ennél összetettebb. Nehéz lesz túljárni az eszén. Nem olyan régóta van nálunk de azt már ezerszer bebizonyitotta mennyire okos tud lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint