20. tanév megkezdése után 2 héttel.
Óriás bőröndökkel ugrált ki a vonatból egy középmagas, szőke lány, akinek a haja a végéig be volt fonva, ám jó pár tincs már kicsúszott az egyébként korábban szépen összepakolt fonatból. Széles mosoly uralta az arcát, miközben a kikövezett úton haladt felfelé s rácsodálkozott minden arra jövő lényre - legyen az fiú, lány, tanár, gondnok, törpe, gnóm, ogre, sellő vagy épp egy zümi. Az enyhén lengedező szél még jobban összegubancolta, szemébe fújta a haját, amit lassú mozdulatokkal tűrt a füle mögé újra meg újra.
A bejárati csarnokot jelölték meg találkozó pontnak. Szíve a torkában dobogott - vagy 1 hónapja nem látta a testvérét. Pontosan a temetés óta. Lányunkon sötétkék leggings, fehér top, valami szürkés-kék poncsó meg világoskék, stílusosan megkötött sál ékeskedik, s mire a kastélyba ér, addiga megelégeli rakoncátlan haját, s a hajgumit kivéve belőle szabadon engedi a szőke fürtöket. A legnagyobb bőröndjére ülve (egyébként 5 táskával jött + kézipoggyász) tátott szájjal nézegeti ezen iskola bejárati csarnokának jellegzetes vonásait. First expression. No de szombat délelőtt van, ki járkál ilyenkor egy bentlakásos iskolában csak úgy, random?