A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=535170#post535170][b]Sese Hysteria - 2015.10.26. 11:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=551006#post551006][b]Péter Fanni - 2015.12.08. 15:32[/b][/url]

Későre járt már, alig félóra volt éjfélig én meg természetesen az eridonon kívül kóboroltam, mert rám jött az öt perc. Amúgy nem, de tényleg kint voltam.
Valójában nem céltalanul ténferegtem kint, mint a Bolygó Hollandi. Egy homemade terv vezérelte azt a rózsaszín kis fejemet, ami azt diktálta, hogy szökjek át a navinébe és csempésszem be Mattnek a karácsonyi ajándékát, mert szerettem volna viszonozni annak a dinkának az ajándékozását. Ugyanis kaptam tőle, egy plüss Rainbow Dasht. Ez annyira a szívemhez nőtt, hogy amióta kibontottam a csomagolásából, folyamatosan az ölemben lebzselt, valamint egy karkötőt is kaptam, ez is már a kibontás óta a csuklómon virított a többi harminc szilikonkarkötő mellett. Imádtam őket és Mattet is, de főleg a srácot. Ehhez a művelethez egy egyszemélyes haditervet dolgoztam ki még aznap délután, bár ezer meg egy buktatója volt, de nem is lenne Fannis terv, ha nem lenne ennyi hátulütője. Ráadásul amekkora mázlista voltam, biztosra véltem, hogy aznap este is simán meg fogom úszni a szabályszegést büntetés nélkül.
Vacsora után, befeküdtem az ágyacskámban, izgultam, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, tartottam attól, hogy rossz szobába fogok bemenni, vagy felébresztem a sárga srácok valamelyikét, esetleg Mattet. Kicsit ciki lenne. Addig-addig vártam, amíg végre a csajok is elaludtak a szobában és az átmeneti vendégünk, Erik is. A fiú aznap este is nálunk éjszakázott Lanetta és a vinnyogó szörnyecskéjük miatt. Szegénynek már párszor említettem, hogy van egy szabad ágy, de ő inkább maradt a földön.  Mire végre nyugodt volt a terep, kiugrottam az ágyikómból és belebújtam a rózsaszínszőrös mamuszomba, felkaptam egy vajszínű köntöst, - hogy azért mégse fagyjak meg a hűvös folyosókon- meg az ajándékot a pálcámmal együtt. Körül kémleltem, de mindenki aludt. Zsír, ennek örömére óvatosan kislattyogtam, a lehető leghalkabban, végül körmök kopogására lettem figyelmes. Hime követett. Ezt az éber kis dögöt lehetetlenség volt kijátszani.
- Shh! - Mutató ujjamat az ajkaim elé helyeztem, jelezve, hogy igyekezzen nem galibát okozni és csendbe maradni, reméltem, hogy értette a célzást, így elindultam kifelé. A lefele menet a toronyból, a lehető legapróbb pisszenéseket is meghallottam, útközben pár eridonossal is találkoztam s végül leértem a klubhelyiségig, ahol kislisszantunk a portréajtó mögül, neki is kezdtünk a kalandos utunknak. A navine felé vezető szakaszon egy percig sem kellett Himére figyelnem, a már nagyobbacska kölyök olyan fegyelmezetten kopogtatta a karmait a padlón a nyomomban, hogy még én is meglepődtem, mennyire komolyan is tudott viselkedni, vagy csak érezte, hogy ez fontos volt a számomra. Tudta a fene, de jól esett.
Amikor a bejárati csarnokba értünk, lépéseket hallottam, valaki arra járt. Gondoltam egy prefi, gyorsan fedezéket kerestem, és elbújtam kutyástul, mindenestül, ott addig vártam, amíg a lépések el nem halkultak, utána előbújtam.
- Huh, ez meleg helyzet volt. – suttogtam az ölemben lévő kutyának s leraktam a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=551270#post551270][b]Péter Fanni - 2015.12.08. 22:25[/b][/url]

Minden hibátlanul ment, egy hang nélkül sikerült lejutnom a toronyból ráadásul sikerült is végig vonulnom majdnem a kastélyon, ám a bejárati csarnoknál vészjósló lépésekre lettem figyelmes, elbújtam. A kutyával az ölemben füleltem, de szerencsémre a lépések elhalkultak. Egy megkönnyebbült sóhajjal léptem ki a rejtekemből és leraktam a kutyát a földre, aztán egy igencsak közeli krákogást hallottam a hátam mögül. A köhögés megijesztett, de olyan szinten, hogy még fel is sikkantottam s a csarnok illetve a folyosók az én cérnavékony sikolyomtól zengtek. Azonnal megfordultam, a kezem lendítettem, hogy leüssem a támadómat, aki biztosan meg akart enni engem. Viszont egy ismerős arc fogadott, miután megfordultam, egy háztársam állt velem szemben.
- Te tudod, hogy a szívbaj kerülget miattad! – a szívemhez kaptam a kezem és úgy morrantam rá, de folytattam- Azt hittem, hogy egy prefi-bubu követett, erre meg... Óóóhogyaza... - sas szemeim ekkor szúrták ki a jelvényt, ami az eridonos srác mellkasán feszengett. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, mint a Titanic, de a helyzetem tökéletes mentése már csak egy gyermeki álommá vált. A fenébe. Óvatosan felnéztem vissza, a srác szemeibe, egy bűnbánó kutyapofát bevágva.
- Nem lehetne egy olyan, hogy hagysz futni minket, és és és én meg egyenesen visszamegyünk az eridonba és és és és meg sem történtnek vesszük ezt a kis találkozást? Alkuképesek vagyunk! Ha nagyon szeretnél, vissza is kísérhetsz minket, ha nekünk nem hiszel! - nem akartam szemtelenkedni, de valahogy a szavak úgy jöttek a számra, mintha az ilyen dolog, hogy valakit elkap egy prefektus tök természetes lett volna. Talán még én sem fogtam fel a helyzet súlyosságát. - Ha szépen nézek, belemész? Naaa? - megrebegtettem a pilláimat, ami valljuk be, nem vezethetett túl sok sikerre, de egy próbát megért az ötlet. Még Hime is becsatlakozott hozzám, ő is fel-fel nyüsszent szomorúan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=551590#post551590][b]Péter Fanni - 2015.12.09. 20:12[/b][/url]

- Japp, Fanninak csúfolnak, Péter Fanninak. Egyébként másodikos vagyok. - megvontam a vállamat, miközben válaszoltam. Úgy voltam már vele, „nemérdekelmileszezután”. Részemről jöhetett a büntetés, beletörődtem a sorsomba.
Amíg Jared nekem magyarázott, addig én szépen elkalandoztam a fejemben. Legbelül azon gondolkodtam, hogy hogyan kellene kicseleznemőt, legalább arra a kis időre, amíg az ajándékot becsempészem Mattnek. Még azon is agyaltam, hogy vajon hogy a viharba fogok be, illetve ki lógni a navinéből. Jared hangja és szavai csak tompa dörmögésnek tűntek, teljesen elmélyültem s csak néztem a semmibe, bambán, mint borjú az új kapura.
- Tessék? - utolsó mondata jutott csak el a tudatomig. - Én tudom a rendet, mindig összepakolok az ágyam körül! – tényleg nem tudtam, hogy milyen rendezvényen szerepeltem. Ráadásul még nekem is állt feljebb. Dacosan összefontam magam előtt a karjaimat, akárcsak egy hisztis kisgyerek.
Persze utána tettem még egy próbát, hátha... hátha elenged, de nem tette. Pedig Hime is segített.
- Jó, ha nem, hát nem. De legalább engedd meg, hogy ezt - felemeltem a kis csomagot, hogy jól lássa a prefisrác - elvigyem a Navinébe, nagyon fontos lenne, nem szeretnék holnapig várni vele... - lebiggyesztettem az ajkaimat, szomorú kiskutyaszemekkel pillogtam rá továbbra is.
- Plííííííííz. – kérleltem - Utána úgy büntethetsz meg, ahogy akarsz... vagyis nem, akárhogy nem, nem vagyok olyan! De na, érted. - ez volt az utolsó esélyem, bevetettem az aduászomat. Ha ezen sem esik meg a szíve, akkor semmin. Az arcát jól megfigyeltem, nem tűnt úgy, hogy jó hangulata lett volna, bár kinek lenne, ha éjszaka kell szaladgálnia és diákokkal fogócskáznia. Borzasztó. Én biztos elaludnék, ha prefi lennék. Valószínűleg az eridon leglustább és legvajszívűbb prefektája lennék. Vagy meg egy idióta, aki elmebeteg feladatokat találna ki a szabályszegőknek, mint például, fújjanak el egy elfújhatatlan mécsest vagy fogkefével súroltatnám velük ki az akváriumot vagy valami. LoL.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=551671#post551671][b]Péter Fanni - 2015.12.09. 22:27[/b][/url]

- Ja…. Van olyan is? - kacagva kérdeztem vissza, az említett szabálygyűjtemény hallatán. Tényleg elbambultam, marhára nem voltam képben azzal kapcsolatban, hogy miről papolt nekem alig egy-két perc erejéig. Egyedül csak a rendre figyeltem fel, igazból azt sem értettem, hogy miért pont arra. De mindegy is.
- Igen! - vágtam rá, amíg ő hitetlenkedve kérdezett vissza a Navinés tervemre. - De én nem akarok most visszamenni! - dobbantottam egyet a lábammal, hogy nyomatékosítsam az akaratom. Nem igazán jött be a hisztim. Túl jól végezte a munkáját, és ez fájt. Éreztem, nem fog meghatódni holmi krokodilkönnyek és sipákolás miatt.
- Jó, visszamegyek, nem kell ilyen morcinak lenni, naaaa. - nyafogva beleegyeztem, bár nem igazán volt más választásom. Fancsali pofával lepillantottam Himére, aki a márványpadlón ide-oda gurult a hátán, jobban mondva hempergett. Ő nagyon is élvezte a helyzetet, én kevésbé. Irigyeltem.
- Nemáááááár, utálok mosogatni... - egy egyszerű mondattal, toporzékolva fejeztem ki magamat. Tényleg rühelltem mosogatni, otthon is én takarítottam, amíg fel nem költöztem apuhoz. Szerencsére nyár óta egy tisztító bűbáj elintéz minden ilyesfajta gondot és nekem sem kell abban az undi, kajamaradékos-olajos-izébigyós vízben matatni.  
- Vagy várj! - feloltódott a kis villanykörte a fejem felett - A kifényesítés alatt a mosogatást vagy a törölgetést érted?  - nem volt mindegy. Reménykedtem, hogy csak a törölgetésről volt szó, az volt a jobbik eset. Miután feltehetőleg válaszolt eme egyszerű kérdésre, felkaptam a padlón hempergő kis ebet és megindultam katonásan felfelé.
- Amúgy.... - szólaltam meg, ahogy az eridon felé haladtunk - Te, mint prefi, be tudsz menni más házakba is, vagy csak az eridonba mehetsz be úgy, mint mi, a mezei kisdiákoknak? - hogy honnét jött a kérdés, nem tudtam, viszont nem szerettem volna úgy menni felfelé, hogy azt éreztem, a levegőben puskapor volt és bármikor kirobbanhatott valami. Meg tehettem volna, hogy elszaladok, de mivel több eszem volt ettől, inkább megkíméltem magamat egy gáncsoló átok miatti pofáreséstől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=551793#post551793][b]Péter Fanni - 2015.12.10. 15:38[/b][/url]

- Köszönöm, Merlin! - Összecsaptam a kezeimet, és a plafonra kezdtem bámulni, mintha lett volna ott valami, s az arcom a megkönnyebbülés jelei ültek ki. Tényleg megnyugodtam. Így a büntetés nem is tűnt olyan megerőltetőnek, mint azt először gondoltam. Félszemmel ismét lepillantottam a kutyára, aki még mindig felhőtlenül érezte magát, szemöldököm ráncolva rászóltam, há' milyen volt már az, hogy ő ott elhempergett jobbra, balra, engem meg éppen fenyítettek. Ott eldöntöttem, hogy a szőrgombócot nem fogom magammal vinni, ha mennem kell kanalakat meg villákat csutakolni. A végén még akkora káoszt csinálna, hogy kétszer kellene dolgoznom miatta. Totál belepusztulnék.
- Ahj, akkor nem viszed be helyettem, igaz...? - Lebiggyesztettem az ajkaim ismét, ahogy az eridon felé baktattunk hárman. Ki kellett találnom, hogy miképpen fogom eljuttatni az ajándékot az unikornis srácnak. Valami mód volt rá, de vajon mi?
- Azéééért, mer' ilyenkor este sokkal izgisebb. Mármint oké, hogy mindenki bent van, és nagyobb az esélye, hogy elkapnak meg ilyenek, de szerintem ez sokkal, de sokkal menőbb, mint nappal ott amperkodni. Olyan lennék a navinében, mint egy vadászó oroszlán. Ott halkan közelednék az áldozatomhoz, és BAMM!, rávetném magamat. - Végig artikulálva magyaráztam, a kezeimmel hadonásztam, az ajándékom, amit a mancsomra akasztottam ide-oda lengett a gyors kartempók miatt. - Jó, mi? - vigyorogva kérdeztem vissza, s mikor előre néztem, már az eridon bejárata előtt álltunk.
- Oki-doki-lokiiii.- Elindultam fel a lépcsőn, velem együtt Hime is sprintelni kezdett felfelé, ám én hirtelen megálltam és visszafordultam, mert elfelejtettem elköszönni. -  Akkor holnap éjjel találkozunk! Jó éjt! - Csak vigyorogtam, nem gondoltam ám komolyan, csak mókásnak tartottam, hogy ezt hozzávágjam. Talán komolyan vette, talán nem. Fogalmam sem volt róla, de végül felmentem és elhatároztam, hogy hajnalban újra kezdem ezt a kis akciómat és jobban fogok figyelni.