November 2. valamivel 7:30 előtt

November 2. valamivel 7:30 előtt

Első iskolai kirándulása és ezért nagyon várta Ábel.Próbált sietni nehogy elkéssen
vagy ne rá kellene várni, utálja ha rá várnak.
  A kényelemes viselet miatt  a megtartott mugli ruháját vette fel, szerencsére még jó volt rá.Cipője kényelmes, pulcsiján belül egy zseb ahol eltudja rejteni a pálcáját.
 Miközben a ruha kényelmességén gondolkodott látja, hogy megérkezett, még hozzá az elsők között van.

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Néha annyira örülök, hogy félvérnek születtem, hisz nem okoz gondot a mugli ketyerék használata, illetve a mugli világban való tájékozódás sem. Bár egyedül nem szívesen mászkálok a fővárosban, még ha Pestseholse az otthonom a nyári szünet kezdete óta.
Annyira boldog voltam, amikor apu elhozta nekem ide, Bogolyfalvára a cuccaimat, amiket pluszba be kellett szerezni, a kirándulás érdekében. Így már csak az itteni használati eszközeimet kellett beletennem. Aputól este elköszöntem, hisz indult haza, én pedig folytattam a pakolást, mert következő nap már indulás volt. Előzőeste körbe-körberohangáltam a cuccaim körül, hogy semmit se hagyjak a Gyöngy fedélzetén, még véletlenül sem. S végül kissé idegesen, kissé izgulva, de elaludtam.
Reggel a szemeim már hajnali hatkor kipattantak, ami rám nézve furcsa volt. Halkan összeszedtem a cuccaimat, az alvó kiskutyám fejére pedig nyomtam egy anyai csókot elköszönés végett s a poggyászomra böktem a pálcámmal, amiről már leszedtem a kés maskarát. Titokban pedig azért imádkoztam, hogy ne lázadjon fel ellenem, amiért nem társnak kezeltem, hanem mint kiegészítőt.
-  Mobiliarbus. - sutyorogtam, ennek a lebegtető bűbájnak köszönhetően hang nélkül el tudtam settenkedni, anélkül hogy a többieket felébresztettem volna. Ráadásul nem is robbant semmi, ennek következtében hatalmasat sóhajtottam, megkönnyebbültem.
A lebegő csomagjaimmal együtt elhagytam az eridon tornyát és lekászálódtam a kihalt folyosókon egyenesen a bejárati csarnokhoz. Alig tíz perc volt indulásig, már voltak rajtam kívül ott diákok, viszont én mégis valaki mást kerestem a szemeimmel. Sehol sem láttam még Mattet, abban reménykedtem, hogy ő is jön majd. Ám a navinés fiú helyett Merkovszky professzort szúrtam ki, gondoltam odamegyek hozzá egy kicsit, amíg nem indulunk, vagy valakihez oda nem csapódom.
- Jó reggelt kívánok, Tanár úr! - hatalmas vigyorral ám illedelmesen köszöntöttem.
- Körül belül hány órás lesz az út, nem tudja? - tettem fel az első kérdésem, ami szerintem az utolsó is egyelőre. A tájékoztatóban minden le volt írva, az már más tészta, hogy nem memorizáltam az érkezés időpontját, de lehet le sem volt írva.

#kirándulunk

Amikor kisebb voltam, jártunk a szüleimmel többször is a Mangrowe-erdőben tanulmányozni az élővilágot. Apámnak van ott egy barátja, nála vendégeskedtünk. Nem sokra emlékszem ezekből az utazásokból, de arra igen, hogy nagyon szép emlékeket hagytak maguk után, így nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e a kirándulásra, amit az elemi mágiát tanító férfi szervezett.
Szülei áldásukat, illetve aláírásukat adták hozzá, minden a legsimábban ment, nem is kell majd egyedül utaznom. Már az elején megbeszéltük Bencével, hogy megyünk, előző este pedig azt is, hogy akkor találkozunk a szobám előtt és együtt megyünk le a találkozópontra, a bejárati csarnokba.
Nem sokat aludtam, és kivételesen nem a fejfájás miatt. Az izgalom váltotta fel a hangokat, majd úgy nagyjából az ébresztő előtt két órával elaludtam. Minden nehezen jött össze, kicsit hisztisebb hangulatban szedtem rendben magam. Hajamat az utazáshoz befontam, kényelmes ruhát választottam és még átnéztem, hogy mindenem megvan-e.
Kilépek az ajtón, ahol a kócos barát már vár. Mosolyogva nyomok puszit az arcára, szavak nélkül is tudjuk, hogy keveset aludt a másik. Elindulunk tempósan, időben vagyunk még. Ezt akkor is látjuk, mikor a bejáratnál még csak egy-két diák várja az indulást, meg a tanár úr.
- Jó reggelt! - köszönöm illedelmesen, ahogy kell, és a falnál megállok, tisztes távot tartva mindenkitől.
- Szóval...ma miért nem aludtál? - kérdezem kíváncsian Bencét miközben várakozunk.

Elemi mágia kirándulásosdi :3

Elemis kirándulásos gyűléses

Amilyen magának való volt világéletében, olyan hatalmas pálfordulást vett mióta itt van. Még fokozatosnak sem mondható a nagy átalakulás. Igaz, az első napokban másra nem is volt kíváncsi, mint a konyhára, meg a könyvtárra, a többi időt, meg egyedül töltötte, mert ehhez volt hozzászokva. Ahhoz képest mostanra jelentkezik minden hülyeségre, a Halloween partira is magától ment, még győzködni sem kellett. Viszont azért sosem fogja meghazudtolni teljesen saját magát. Nem gondolta túl a dolgokat, talán még az az egészséges izgalom sincs meg benne, mint társaiban. A táskáját is csak tegnap este tömte meg a legfontosabbakkal, át se nézte igazán, hogy megvan-e minden. Biztos magában, a leglényegesebb holmikat, meg beletömködte a zsebébe. Még szerencse, hogy az ágyát nem tartotta létszükségletűnek...
A megbeszélt időben már ott ácsorgott Nette szobája előtt, kissé karikás szemekkel és bozontos fejjel. Valószínűleg a fésűt a zsákjából is kifelejtette. De legalább nem akar megszakadni a súly alatt. Élelmes kölyök, a legfontosabb és legegyszerűbb varázslatokat már napi szinten űzi... ahogy most is teszi a lebegtető bűbájjal.
Teljes némasággal caplatott le Nette mellett a bejárati csarnokba, ahol egy tompa puffanással le is pakolta a táskáját. Ha a tanár úr felajánlja, köszöni szépen, ezer örömmel elfogadja a csomagmegoldó könnyítő bűbájt, hogy bírja az utat majd végig. Elég győzelem lesz neki az, hogy helyén maradt tüdővel érkezzen majd a táborhelyre.
- Jó reggelt. Tanár úr, az órák holnap kezdődnek majd, ugye? - Na igen, jobb biztosra menni. Ma úgy is biztosan használhatatlan lesz, csak a felderítő sétát ejti max meg a szállás körül.
Ahogy a választ és a bűbájt is bezsebelte, visszacaplat persze Nette mellé, közben azért köszön külön Fanninak és Lillának is. Már ha egyáltalán odafigyelnek rá.
- Gondolom a gyógyszer mellékhatása. Valamit valamiért. - Vállat von és elnyom egy ásítást közben, ha már ez került szóba.

November 2. 7:30



UGORJUNK!