A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=535833#post535833][b]Vérbe öltözött Anna - 2015.10.27. 21:57[/b][/url]

Tanulmányi kirándulás
#elemimágiástársaság #Fánimostmegvagyol

- Neee... Flóra... a fenébe - torpan meg nem messze a többiektől. Az órája sajnos már azt mutatja, hogy nincs ideje visszafordulni, még rohanva sem érne fel az Eridon toronyba, onnan meg vissza úgy, hogy el ne késsen. Elhúzza a száját saját szétszórtsága tudatában, a rongyosra ölelgetett mackót ugyanis eddig mindig magával vitte mindenhová, már csak azért is, mert Gergőtől kapta. Kiengedi a visszatartott levegőt egy önmagának szánt méltatlankodó horkantással. A biztonság kedvéért megtapogatja a nyakában lógó aprócska sípot, és amint megbizonyosodott arról, hogy az még mindig megvan, közelebb is megy a többiekhez. Nem muszáj ugyan, hiszen miért is ne álldogálhatna egymagában pár lépéssel odébb mondjuk kitartóan nyomkodva a nem működő telefonja gombjait, mintha az mégis valami csoda folytán elindult volna, ő pedig igazán fontos dolgot intézne. Nem igazán képbe illő. Ha csak együtt utaznának Kukutyinba, még talán, de úgy, hogy az elkövetkező akármennyi időt együtt fogják tölteni, nem igazán tűnik jó ötletnek. Két lépésnyi idő alatt is képes elkalandozni a részletekben, ejnye-bejnye. Megrázza a fejét, megtesz még két lépést.
- Jó reggelt - köszön éppen csak hallhatóan és igyekszik máris csendben beolvadni a tömegbe. Mennyi ember van itt, és akkor még nem is számolt a faluban csatlakozókkal. Futólag körülnéz, megejt egy gyors számolást és mosolya mögött egy leheletnyi kellemetlen érzéssel észrevételezi, hogy ez bizony sok. Az ő mércéjével mérve mindenképp. Hjaj, na nem baj, az úti célt mindenképp látni akarja, azért megéri ennyi kellemetlenség. Még Flóra nélkül is ki fogja bírni. Sóhajt egy aprót azért, de fél kézzel hátizsákja fülét szorongatva, másikkal meg a vörös-fekete kockás sál alatt rejlő kis sípba kapaszkodva odaoldalaz inkább Fannihoz. Egyelőre csendben figyel, amíg barátnéja kérdéseket intéz Merkovszky tanár úrhoz, csak akkor szólal meg, ha már kifogyott belőlük a lány.
- Hogy aludtál? - próbálkozik egy állítólag teljesen átlagos és eredményesnek mondott társalgásindító kérdéssel felé fordulva, arcán mosollyal.