A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 5. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38002#post38002][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.05. 20:41[/b][/url] LeonNéha már neki is fájnak abszurd ötletei, de függetlenül ezen ténytõl, azokat meg szokta valósítani. Hiába éppen vacsora után jut eszébe, hogy sétálni akar, az úgy lesz. Hát úgy is lett. Az asztaltól felállva csak csizmáját és kabátját vette magára, és szó nélkül elindult a sötétbe. Mivel már az volt, ilyenkor télen már négykor félhomály van. Mindez pedig nyolc óra tájban történt. Elõször nem tudta merre menje, csak fel-alá mászkált a Fõ-utczán. Végül a kastély felé vette az irányt. Nem tartott neki sokáig feljutni, még úgy sem, hogy minden lépésnél megállt nézelõdni. Pedig ismerte már tövirõl-hegyire a környéket, de éjszakai pompájában ritkán van alkalma megcsodálni a tájat. A kapun átlépve tekintete már inkább a kavicsokon vándorolt, azon töprengett miért is van ott. Az nem zavarta, hogy bárkivel összetalálkozhat, és akár hülyének is nézhetik. Hiszen miért is jönne fel a faluból ilyenkor? Õ sem tudta, csak ment a feje után, ahogy szokott. Fejét hamar felemelte, mert a köveknél jobban érdekelte a kilátás. Nem sokszor volt ideje onnan nézegetni mindenfele, a sötétségben pedig még jobbnak bizonyult. Nem tudta be akar-e menni egyáltalán, de végül kinyitotta a nagy ajtót és belépett. Ugyanaz az óriás méretekkel büszkélkedõ csarnok állt elõtte, mint minden nap, de akkor más volt. Beljebb ment, és ide-oda járkálva nézegette a falakat, bár minden olyan üresnek tûnt még a festményekkel is. Eszébe jutott az elsõ napja, aztán mikor év végén elégedetten utazott haza. Igen, pár évvel korábban el sem tudta volna ezt képzelni. Mégis itt van, ráadásul varázslást tanul. Milyen szép is volt elõször belépni a tanodába, felfedezni minden kis szegletét, aztán egy év múlva újra visszatérni. Immáron pedig falulakóként ide járni, és egy hatalmas szenvedélyênek, a kviddicsnek hódolni. Még a sok szenvedés ellenére is sok jó momentumot tud felsorolni, ami ehhez az iskolához köti. Hiába, már a szívéhez nõtt. Ezen gondolatmenete végére érve széles mosoly ült ki szája szélére. További gondolkodásához kicsivel kényelmesebb helyzetet keresve sétált közelebb a lépcsõhöz, majd le is ült az egyik lejjebb lévõ lépcsõfokra. Onnan nézegette tovább a csarnokot.
|
|
|
|
Leon O. Langley INAKTÍV
Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~ offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 151
|
Írta: 2013. január 5. 21:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38023#post38023][b]Leon O. Langley - 2013.01.05. 21:07[/b][/url] SharlotteSzeretem a csípős hideget. Sőt, kifejezetten rajongok azért, amikor arra teper, hogy alaposan megfagyasszon, és amikor a jégfogak kitörnek rajtam, nevetve mászok öles léptekkel arrébb. Nanuq mellettem hatalmas ugrásokkal ficánkol a hóban, örül neki, hiszen tudja, hogy a föld ezen részén igen kevés ideig van lehetősége kiélvezni, így ameddig lehet, addig bolondozik. egy szál pólóban cammogok fel a kis utacskán, amiről vagy eltakarították a havat, vagy csak simán letaposták, rejtély, de hogy könnyen járható a kis bakancsommal, az biztos. egy kézzel egy nagy... nem, egy óriási táskát cipelek átvetve a vállamon, akár egy Lapföldi télapóka, már csak a szakáll kellene, meg a rajtam lévő latyakbarna szín ruhánál kissé élénkebb szín. na jó, talán koboldnak vagy manónak elmennék a felsőm fűzöld színéből ítélve, feltéve, ha nincs magassági vagy szélességi limit a Mikulás álláskereső hirdetésében. Kivételesen azonban nem teperek új lakhelyre. Épp most érkezek meg az új otthonomba. Magyarország. Állítólag medvék is vannak valahol, ha ügyes vagyok, még láthatok is párat. De igazából a sárkány miatt vagyok itt. Őszintén szólva, az előttem tornyosuló épület baromi nagy. Nem is, inkább a Gigamisztikus lenne rá jó szó. Egy pillanatig elfog a kétely, hogy itt ma megtalálom a sötétben az engem megillető vagy netán váró helyiséget, elvégre voltam már kastélyban, ahol eltévedtem bámészkodás közben, de ez egy iskola is, meg mágikus is... Kegyelem fejemnek, mit vétettem? És a tetejébe meg amit kaptam szótárt igen elnyűtt volt, ráadásul lyukas is, így majd mutogathatok mint egy aberrált, vagy activitit is játszhatok ily késői órán, mindenki nagy örömére. Leon a majom. Hé, ez rímelt! A nagy ajtót csuklómozdulattal csukom be, mit nekem nagy méret, és megvárom, amíg a mellettem lévő igen nagy hógombóc vizes szőrgombóccá rázza magát, hogy utána én is leporoljam magamról a havat. Két toppantás, és a nagy csarnokban a hang ágyúlövésnek hangzik. Hoppá. És mennyi átjáró, lépcső, boltív, ajtó, és zeg-zug! Ha még ma meg akarom találni a klubizémet... És ráadásul nem is akárhol, hanem a pincebelit! Mert itt még négy is van ezekből, meg másnevűek/színűek... Néha ezért nem jó új helyre menni, mert a sok újdonság túlságosan megkavaró. De a félhomályban megmoccanó alak úgy tűnik reménysugarat jelenthet nekem! Ha nem ijesztem halálra szegényt, akkor lehet még egy órán belül vízszintesbe rakhatom korpuszomat. -Hello! Ez egy nemzetközi köszöntés, remélhetőleg nem túl laposak vagy gurulósak a magánhangzóim se, habár ilyen farkashidegben egy szál pólóban flangálok, így ember legyen a lyukból, aki nem jön rá, hogy valahonnan Északról jöttem. Nekiállok előkotorni a kis szótáramat, és egy szines papírkánál felcsapom. -Az én nevem Leon. - olvasom fel szépen a bejelölt sort, majd felnézek. - Pince? Lényegretörő, és mindenképpen tömör. Nem kell megijeszteni senkit, elég ha elmutogat egy irányba, onnan már könnyebb. Egyébként is a pince volt az első szó amit megtanultam ezen a nyelven is. Mérhetetlenül megkönnyíti az életemet.
|
Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 5. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38036#post38036][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.05. 21:47[/b][/url] LeonGondolataiban, emlékeiben elkalandozva ücsörgött ott azoon a lépcsõfokon. Körmével piszkálta néha a szõnyeget, unalomûzésnek az is jó volt. Olyan megterhelõnek érezte, hogy minden a nyakába borult pár perc leforgása alatt. Jó, rossz és említésre méltatlan dolgok is. De ez van, a lavinát nem tudta megállítani. Egyre jobban azon töprengett, hogy el sem kellett volna mennie otthonról. De már megtette és ott van. Ül, és próbál felülkerekedni a sok érzelmen. Kívülrõl ez azonban nem látszik, csak a gondolkodó tekkintete. A félhomállyban pedig az sem igazán. Kizökkenti az ajtó nyikorgása. Na vajon ki találta meg? Várta a pillanatot, hogy az ismeretlen odaáll elé. Mikor ez megtörtént rendesen meg is lepõdött. Valahogy a köszönésben érezhetõ akcentusból már tudta, hogy ez a magyartudás sem lesz egy kimagasló teljesítmény. - Heló - köszönt kicsit megilletõdött arckifejezéssel a fiúnak. Szépen csendben végig nézte, ahogy lõszedi a szótárt, de valahogy az a tény, hogy egy szál pólóban volt, jobban foglalkoztatta. Vagy megõrült a gyerek, vagy Északról jött. Beszédébõl ítélve pedig inkább az utóbbi. A bemutatkozásra elmosolyodott, de a 'pince' szóval elõször nem tudott mit kezdeni. Értetlenkedõ arckifejezéssel állt fel, és próbálta összeszedni gondolatait. - Én Sharlotte vagyok - akkor csak ennyi jutott eszébe, ezért erõsen elkezdte túráztatni az agyát. Miért kereshette a pincèt? Volt pár ötlete, de akkor mindet hülyeségnek vélte, ezért próbált pár dolgot megtudni. - Do you speak english? - iszonyat hülye helyzetben volt, de motyogott tovább. - Rellon, Eridon, Levita, Navine? - érdeklõdött a házáról is, még mindig enyhén döbbent arccal. Ez szépen lassan kezdett elmúlni, helyébe egy megszokott kedves mosoly lépett. Keze akaratlanul is a pince irányába lendült, de annyival nem megy semmire, mert van egy pár forduló, és egyedül akár el is veszhet ebben a kastélyban. Nem biztos, hogy minden sarkon talál egy emberkét, aki ráér útbaigazítani. Õ viszont állt rendelkezésére. Elõbb azonban szüksége volt lényeges információkra az útbaigazítás elõtt.
|
|
|
|
Leon O. Langley INAKTÍV
Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~ offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 151
|
Írta: 2013. január 5. 22:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38051#post38051][b]Leon O. Langley - 2013.01.05. 22:00[/b][/url] SharlotteNéha szeretem megfigyelni a dülledő szemeket, amiket felém meresztenek, ha hirtelen valaki elé toppanok. Nem mondom, feltűnő vagy inkább látványos egy alak vagyok, és ezt ki is használom néha, nem tagadom. Elvégre amim van, azt kell használni, és ha már szórakoztató lehet, minek prüntyögjek rajta... A jelekből ítélve megértettek, sőt mi több, egy nevet is kapok vissza. Felderülök, elvégre ez egy teljesen kimondható és érthető név, pedig riogattak azzal, hogy ez is olyan ország ahol a Lupenstiklimoklum kaliberű kimondhatatlan és megjegyezhetetlen kacifántokkal látják el a szülők szegény csemetéiket. Én sem panaszkodhatom, nevem mint a pelyva, igaz az utóbbi saját választás, de akkor is... És úgy vélem hogy a hozzám képest aprócska termetű leányzóhoz tényleg illik a neve. Nanuq, a nem kevésbé nagy és bundás is nagy érdeklődést mutat a lány felé, habár lecövekel a lábam mellett, leülve a popójára, hogy ne essen kísértésbe, azért az orra immár hallható szimatba fog. Táskám egy nagy zuttyanással teszem le a földre, hogy ne kelljen tartani, a hosszú cipelés ugyan nem nehéz számomra, súlya nem igazán van, csak hát méretre is nagy, hogy finoman fogalmazzak, így a mobilizálása kissé problémás, és kényelmetlen. Szabaddá vált kezemmel meglapogatom a tutyi fejét, majd a lányhoz fordulok, amikor az angolul szólal meg. -Oh, yes! - villantok egy féloldalas vigyort, hisz világnyelv, és sokszor csak ez ment meg. - I'm looking for my room. Ezzel azonban megáll a társalgás, mert neveket kezd fel sorolni. Lehet elsiettem a következtetést, miszerint könnyű neveket is találhatok erre? Vagy ez a sok harakiri ezekről a Rebelláról, meg miről... -Leviathan? - meresztem a szemeim, és körbenézek, hogy vajon mögöttem áll-e ilyesmi. - Nem. Pince. Nos, nem valami szörnyeket vagy ilyesmit keresek. Én csak simán a szobámat akarom. És úgy tűnik, hogy az előttem álló igenis tud segíteni, csak valami hiba van a rendszerben, így a kommunikációnk kissé akadályozott. Na jó, nem szépítek. marhára hülyén érzem magam. Legalább egy IQ hiányos trollnak nézhet szegény. Hol egy fal, hogy a fejem beleverjem?
|
Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 5. 22:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38083#post38083][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.05. 22:28[/b][/url] LeonEgy hirtelen felindulásból setálni indul, aminek célpontja végül a kasymtély lett. Mindezt este, de ha ez sem lenne elég, még társaságot is kap. Lehetetlen helyzetek, nagyon is az õ asztala már a téma. Ez pedig megint az volt. Még kicsi esély mellett is megtörtént. Felállt, hogy viszonylag csökkentse a méreteik közti különbséget. Õ maga sem egy alacsony lány, de a fiú elõtt állva nagyon kisebbségérzete volt. Szemeit futtatta rajta jó párszor, hiszen elég meglepõ és érdekes látványt nyújtott Sharlotte számára. Szerencsére mikor angolul szólt hozzá, azt megértette. Világnyelvként gondolta, hogy így majd szót értenek. Azt mindenhol tanulják, és õ is angol, csak magyarul is épp úgy megtanult beszélni, akkorra pedig már tökéletesen, minden ingadozás, botlás nélkül ejti ki a szavakat. Akcentusa alig észlelhetõ, hiszen egy ideje Magyarországon él, de a nyelvet már négy éves kora óta tanulja. Akkor nem értette, miért kelk, de eddg nem látta kárát. Inkább elõnyére vált. - No Leviathan. What's your house's name? Eridon, Levita, Rellon or Navine? Or you don't know? - próbálta tisztázni a félreértést. Hiâba kereste a fiú a pincét, az odavezetés elõtt még ezen információról bizonylatot akart szerezni. A válaszra várva vette csak észre a szõrmókot a másik lába mellett ülve. El is mosolyodott, és nyugtázta, hogy iszonyat cukiság, de közelebb inkább nem hajolt hozzá. Tovább vizslatta az elõtte álló óriást. Még csak akkor, és nagyon nehezen tûnt fel neki, hogy ne kifejezetten világos bõre van, mint például neki. Valamint izmos, de azt olyan szinten, hogy a pólón keresztül is szembetûnõ dolog. Csodálkozása arcán már nem ütközött ki, elõvette azt a nagyon jól leplezõ kifejezést, ami mögé bármit is hihet az ember, de az igazat csak õ tudja. Szerette ezen arckifejezését, fõleg azokkal a féloldalas mosolyokkal használni. Akkor is így lett, az a görbület lassan, de határozottan csúszott fel arcára. Így aztán már nem rajta múlik az értelmezés, bármi lehet. Egyszerûen imádta az ilyen semmitmondással õrületbe kergetni az embereket. Akkor emögött a csodálkozás volt, meg a hasonló dolgok. Mindezen gondolatmenete alig pár másodperc alatt ért a végére, mikor a választ megkapta.
|
|
|
|
Leon O. Langley INAKTÍV
Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~ offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 151
|
Írta: 2013. január 5. 22:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38106#post38106][b]Leon O. Langley - 2013.01.05. 22:41[/b][/url] Sharlotte Sharlotte feláll, majd enyhe kényelmetlenség villan át arcán. Sajnálom, de se a vállamra nem ültetek senkit, le sem szándékozom ülni az ágyamig, és rogyasztani sem fogok, így inkább csak közömbösen állok, elvégre nem ittam nyurgító löttyöt... Ilyen lettem. És ez a vizslató pillantás, ami a kutató szempár felől érkezik! Azt hiszem ha önértékelési zavarom lenne és bújkálni akarnék, elvetélt ötlet lenne méreteim miatt. Vigyorogni támad kedvem néha az ilyen helyzetektől. Nos, legalább annyival közelebb vagyok a célomhoz, hogy ez a sok harakiri nem valami szörny, amiken át kell magam küzdeni az ágyamig. Nem mintha probléma lenne az ilyesmi, de lássuk be, nem kajáltam hosszú ideje, utazok két napja, és lassanként tényleg fogfüzért csinálnék magamnak egy saját szobáért. Vagy Noelért. esetleg így a kettő jöhetne egybe. Forró nyelv nyalint végig a tenyeremen, és egy oldalpillantást vetek a fenekelő dögre mellettem, és szépen a bundájába törölgetem a kezem. Vagy törölgetném, de az olvadt hó miatt azt hiszem inkább kézmosás lett belőle. Sebaj. Legalább az előttem állóval szót értek. -Don'no. Vonok vállat, figyelve a másik arcát, nem mintha annyira nagy szakértője lennék az emberi mimikának. Akármelyik szörny hangulatát leszűröm egy pillantásból, de az emberek... Úgy vagyok vele, hogy minnél többet ismerek meg a saját fajomból, annál jobban szeretem a kutyámat. Sajnos. Vannak kivételek, deeeeee... És egyébként sem túlzottan érdekel a nagy lélekvájkálás vagy a fürkészés, vagy a mások élete úgy cakpakk. -My room is in basement. Jelentem ki magabiztosan. Közben klimatizálódok, és úgy vélem, hogy ez a kissé langyos melegség idebent a szélcsendnek tudható be. Zsebre vágom a szótáramat, és szabad kezemmel meglengetem az egyetlen felsőtestem fedő ruhadarabot, hűsítő célzattal.
|
Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 5. 23:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38144#post38144][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.05. 23:10[/b][/url] LeonA kisebbségérzetét hamar figyelmen kívül hagyja, és látatlanul, vagy éppen feltûnõen nézegeti a fiút. Rossz szokás, de nem érdekli. Sokszor csinálja észrevétlenül, de ha éppen nincs kedve eltakarni valami sablonnal arcát, akkor ezzel sokakat zavarba hoz. Szerencsére az elõtte álló nem ilyen volt, és igaz nem magyarul, de még meg is értették egymást. Miután választ kap kérdésére egy félmosollyal konstatálja a helyzetet. Nem tudja melyik házba tartozik, nem beszél magyarul valami jól, és a pincét keresi. Elég érdekes összeállításnak tûnt, de ez van. Ideje mint a tenger, és szívesen segít. Azt nem tudta azonban, hogy mebmnjen-e vele, inkább csak el akarta magyarázni, hogy merre kell menni. Végül aztán úgy döntött, hogy egy darabon elkíséri. - Lets go. I help to you find the basement - olyan régen beszélt már anyanyelvén, hogy az szinte történelem. Ettõl függetlenül bízott benne, hogy nem felejtette még el, de megérteni biztosan meg fogja. Azzal a lendülettel indult el az egyik folyosó irányába, azt várva, hogy a másik kövesse. A helyzettel kicsit sem foglalkozva kezdett elõbújni belõle a segíteni akarás. Furcsa volt igaz, de ezt figyelmen kívül hagyva ment a megfelelõ irányba, ahol kellett fordult. Vetett néha egy-egy pillantást a fiúra, hogy ott van-e még, nem-e veszett el, de meg volt. Kínos csendben haladtak, amit noha meg akart törni, de nem tudta hogyan. Egész más szituáció, mint mikor találkozik valakivel a faluban és elkezdenek trécselni. Ez olyan más volt, hogy nem tudott megszólalni, majd végül talált egy jó kérdést. - Where are you from? - tette fel rögtön, a másik felé fordulva. Ezen információra nem volt szüksége, de már nagyon érdekelte. Annyi biztos, hogy Északról jött, mert a hideget iszonyat jól bírja, de azon belül sok lehetõség van. Túl sok ahhoz, hogy egy egyszerû általánosítással beérje. Mindig gyanakvó és kíváncsi énje is kezdett elõtörni belõle a segítõkészség mellé. Jó párosítás. Azaz nagyon jól csinálja. Észrevétlenül olykor, majd feltûnõen, ezt olyan kavalkádban, hogy még az sem tûnne fel senkinek, ha rossz szándéka lenne. Pedig nincs is, és addig jó a környezetének, amíg ez így marad.
|
|
|
|
Leon O. Langley INAKTÍV
Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~ offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 151
|
Írta: 2013. január 5. 23:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38164#post38164][b]Leon O. Langley - 2013.01.05. 23:27[/b][/url] SharlotteBiccentek, és amíg a lány elindul előttem, én a táskám újra felkapom, mint egy dolga végezte Mikulás, csak épp most a kandalló helyett egy lépcsősor felé indulunk. Azt hiszem jó hírnek élhetem, hogy az lefelé irányul, tehát nem valami grillsütőbe vezet. A huzatos hely kissé hűvös, tehát kellemesem lehűti a melegedő engem, és szórakozottan pillogok magam mögé, ahol egy túlságosan aktív négylábú cikázik ide-oda minden kis csempekockát megszaglászva. Ugyan a lépcsőket sosem szerette, de ez is amolyan edzés féle, tehát nem probléma. könnyedén veszem a lány tempóját, nem is nagyon veszem fel a csendet, sokszor nem nagyon tudnak mellettem megszólalni, elvégre elismerem, inkább tűnök olyannak, aki napi 32 órát az edzőteremben tölt, és a tankönyveivel súlyzózik, semmint olyannak, aki tanul. Ezért düllednek még jobban a szemgolyók, ha kiderül, hogy nem csak káposztalé van a hajam alatt. furcsállva túrok a fejem tetején lévő kócba, elismerem, hogy most túl rövidre vágták. Nem mintha zavarna, csak... Nem ilyenkor hordanak hosszút, és nyáron rövidet? Igaz én nem vagyok malamut, mint a mögöttem szimatoló. A csendet, mely inkább megnyugtatott, semmint zavart volna, Lotte zavarja meg újra, így újra előre fókuszálok. De hát muszáj néha hátrafelé pillognom, mert ugyan jó memóriám van, de visszafelé mégiscsak más az út. Egyébként is fura alak vagyok, nem lenne jó, ha holnap letarolnék valakit hátrafelé menet, mert nem emlékszem az útra. Szórakozottan ütöm tenyerem a combomnak, a csatangoló ebet közelebb hívva, nehogy egy erre járó szívgörcsöt kapjon vagy erős szívdobogást tőle, majd válaszolok. -From Northern Canada. 'n you? Visszakérdezek, hiszen tudom, hogy sokan szeretnek beszélni, vagy csak a csendet elodázni. Tény, hogy mellettem nem túl jó csendben lenni, kissé hasonlíthat arra, amikor először merészkedtem sárkánybarlangba. Jobb ha a mögötted lévő melák hangokkal jelzi hollétét, így nem kell rettegned hogy a nyakadba esik és matrica lesz belőled. Időközben előhalászom inkább a kis szótáram, hiszen nem mindig leszek oly szerencsés, hogy találok egy angolul beszélő alakot. -Mi Levita, Rellon az? Dörmögöm fintorogva, habár lényegesen könnyebbnek tűnik ezt a nyelvet megtanulni, mint a kínait, ahol még a betűket is elsősként kellett újravenni.
|
Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 6. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=38711#post38711][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.06. 19:25[/b][/url] LeonAhogy elindultak, már fel is vett egy kicsit gyorsabb tempót a megszokottnál. Nem tudta miért, de gyorsan ment. Esetleg a társalgás elkerülése érdekében? Maga sem tudta, csak azt az egyszerű tényt. Meg az amellett sorakozó sokaságot. Azokban kezdett egyre jobban elmélyülni. Az első volt a mögötte haladó fiú. Elég sok kérdés felmerült benne az ismeretlenről, amiből a legfontosabbnak tartottat fel is tette. Elég hamar, pillanatokon belül érkezett is rá válasz, na meg visszakérdezés. - Great Britain - hangzott egyszerű válasza. A nyelvtanilag helyes beszédet rég elhagyta, kezdett belejönni. Végül is utoljára szüleivel, valamikor pár héttel azelőtt, hazautazásakor beszélt angolul. Itt pedig mindenhez a magyart használja, így gyakorlás nélkül el is felejtené. Erről a szóról azonnal eszébe jutott minden. Az utazás, a tragédia, az azt követő depresszió. Valamely furcsa oknál fogva emlékei nem kínozták, kezdett belenyugodni a történtekbe. Nem is látszott már rajta semmi, pedig tényleg csupán pár hét telt el azóta... Jót tett neki a magány, be kell vallani, de sajna szociális énjét kissé rombolta. Akkor, a pince felé tartva sem kezdeményezett beszélgetést, pedig máskor csak úgy folynak belőle a szavak. Ez is megváltozott kissé, vagy talán csak hangulatfüggő? Ott, abban a pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy mi történt vele. A gondolatmenet végére ért, visszatért a jelenbe. Tekintete ide-oda vándorolt, leginkább a Földön kalandozott, de fél percenként egy-egy pillantást vetett Leonra. Nem volt hosszú út, olyan tíz percet tölthettek így. A kissé hidegnek tűnő; tekintete mellé egy kedves mosolyt villantott, ahogy megállt. Itt is volnánk, valami búcsúzás féle következik. - Well.... It's basement - ujjait összekulcsolva tartotta kezeit maga előtt. - Nice to meet you... Bye! - próbált valami normális, kedves arcot vágni, ahogy integetett. Elkezdett szépen lassan hátrálni. Szinte észrevehetetlenül tette egyik lábát a másik után, és távolodott, kezét tovább lengetve. Pár másodperc után megállt, és megfordulva is intett párat, majd eltűnt. Éppen olyan hirtelen felindulásból, mint ahogyan az ötlet jött. Még pár gondolatban felmérte a helyzetet, de mire összegzett, már a kapunál volt. // Köszi a játékot //
|
|
|
|
Hayley Walker INAKTÍV
offline RPG hsz: 5 Összes hsz: 57
|
Írta: 2013. február 2. 00:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=56309#post56309][b]Hayley Walker - 2013.02.02. 00:31[/b][/url] VeraSzusz. Levegő be. Szusz. Levegő ki. Félek. Féltem, ahogyan mindig, amikor valamilyen új helyre kerültem. És ez most nagyon új volt. Hogy mertem egyáltalán megtenni? Új ország, új iskola, új nyelv, teljesen új emberek. Világ életemben abban a hitben éltem, hogy én az ilyesmihez gyáva vagyok. Amikor idejöttem, egy pillanatra azt hiszem elhittem, hogy mégsem, de most újra beigazolódni látszott. Mikor beléptem a kapun, a csomagjaimat már elhagyva valahol, ahonnan a helyükre repültek, megbabonázva néztem körbe. Ez nagy. Marha nagy. Sietve lestem oldalra miközben az adrenalin-szintem egyre növekedett. Nem tudom, mi ijesztett volna meg jobban; ha nem találkozom senkivel, vagy ha igen. Egyelőre azonban attól féltem, ami az aktuális helyzet éppen volt, ez pedig abban nyilvánult meg, hogy nem volt sehol senki. Így hogy fogok eltalálni a házamba? Navine. Igen, a házak neveit előre gondosan bemagoltam, szinte az összes jellemzőjükkel együtt, hogy ebből már ne lehessen gond. A homokórákra pillantva gyorsan meg is állapítottam a színek alapján, hogy melyik házhoz melyik óra tartozik. Ez legalább megy. De mi lesz, ha megjön valaki? Meg fogom tudni értetni magamat? Még mindig végigfutott a hideg a hátamon, hogyha az jutott eszembe, hogy használnom kell a magyar nyelvet. Na jó. Szünet. Ennyire nem vagyok beszari. Eljöttem idáig, annak teljes tudatában, hogy minden ismeretlen lesz, és eldöntöttem, hogy itt fogok élni. Akkor mitől félek úgy, mint egy nyuszi? Tettem pár bátortalan lépést a nagy lépcsők irányába. Talán ha megtaláltam volna a lépcsőházat, onnan már ment volna a dolog. Annyira csak nem lehet más, mint a Roxfortban... Vagy lehet, hogy mégis más. Felléptem az első lépcsőfokra, próbáltam kicsit nyújtózkodni, hogy lássam oldalt, hova vezet a képcsősor. Léptem egy újabbat, szintén nyújtózkodva. És ez így ment még egy darabig, ameddig ki nem egyenesedett a hátam, és rá nem jöttem, hogy ezzel a tempóval az életben nem fogok eljutni sehova. Kezdtem bepánikolni. Miért pont most nincs itt senki, hogy segítsen megmondani, melyik a helyes irány?
|
|
|
|
Széles Veronika INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3 offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 1087
|
Írta: 2013. február 2. 05:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=56420#post56420][b]Széles Veronika - 2013.02.02. 05:20[/b][/url] Hayley Ma sikerült találkoznia egy nagy adag kávéval, ami nem a torkán csúszott le, hanem a hófehér blúzán. Hogy melyiknek örült jobban? Nos, jó kérdés, de inkább a torkán öntené le a fekete löttyöt. Most már mindegy ugyebár. Ha már így összefutotta a kávéval rohangáló mestertanonc felügyelővel kapott feladatot is. Remek. Épp csak annyi ideje maradt, hogy betörjön gyakorlatilag Áronhoz – leszámítva, hogy a szobájához van kulcsa -, majd elővegyen egy fehér inget, kicsit letörölgesse magát és felhúzza Áron ingét, melyet egy fekete övvel kötött el. Hogy ne legyen annyira feltűnő, a haját kibontja, a pillangós hullámcsatokat és a fülbevalóit díszként felpakolja rá. Ma csak elméleti órái voltak, így a pálcáját nem hozta magával. Ő sok minden, csak éppen elővigyázatos boszorkány nem. Mielőtt elindulna, az inget betűri. Annyira össze van zavarodva, hogy a ruháját csak ledobva a földön hagyja. Ez nem éppen rá vall, de majd később megmagyarázza, most a táskáját a vállára véve, sietve elindul a bejárati csarnok felé, máris késésben van. - Szia, Hayley vagy igaz? Nem volt nehéz kiszúrni, ő volt az egyetlen ember az egész csarnokban, ezen kívül igen kétségbeesett arcot vág ahhoz, hogy új legyen. Odasiet hozzá és zavarában jobb ötlet híján kezet fog vele. Legalább a tenyere nem izzad, ez már határozottan jó. Mindjárt meg is nyugszik a szívverése, mondjuk akkor, ha nem kérdeznek rá, hogy miért hord férfiruhát. Nem szeretné, ha már az elején furcsa szemmel nézne rá a lány. - Flaviu professzor asszony küldött. Elnézést kér, de mindhárom gyermeke belázasodott, a férje pedig edzőtáborban vagy hol van. Megkérte, hogy én vezesselek körbe és válaszoljak a kérdéseidre. Én most készülök mestertanoncnak, úgyhogy eléggé benne vagyok a dologba, sok mindenbe tudok segíteni. Látom a bőröndöd már felment. Milyen házba kerültél? Lehet, hogy a tanerő elmesélte neki, csak őt jobban lekötötte a hasán végigfolyó kávé, mint az, amit a nő mond, mindenesetre megkérdezni nem olyan nagy bűn. Feltételezései szerint Navinés vagy Levitás. A Rellonosok dacosak, az Eridonosok pedig harsonák és már régen szóba álltak volna valamelyik festménnyel, így inkább az introvertált házakra tippel.
|
|
|
|
Hayley Walker INAKTÍV
offline RPG hsz: 5 Összes hsz: 57
|
Írta: 2013. február 2. 13:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=56496#post56496][b]Hayley Walker - 2013.02.02. 13:36[/b][/url] VeraMint égi felmentősereg - szinte szó szerint, mert fentről jött - jelent meg egy lány. Az arcomon a félelem szinte rögtön megkönnyebbülésbe váltott át, és ugyanígy éreztem belül is. Főleg akkor, amikor a lány köszönt nekem. Ezek szerint ugyanis nem feledkeztek meg rólam, sőt, küldtek is elém valakit. Ez a kis figyelmesség nagyon jól esett, és magamban máris egyre pozitívabbnak láttam az iskolát. Végigmértem a lányt, már akkor, amikor közeledni kezdett felém. Érdekesen volt felöltözve, a rajta levő ing láthatóan nem nőknek készült, ám egész ügyesen megoldotta a dolgot egy övvel. Elgondolkodva néztem végig magamon, mintegy gyors összehasonlításként, hogy én miben vonultam be a Bagolykő kapuin. Eddig eszembe sem jutott, hogy az öltözet miatt aggódjak, most azonban hirtelen átfutott az agyamon. Egy csipkés szegélyű világoskék topot viseltem, felette egy fekete blézert. Emellett egy fekete selyemszoknya volt rajtam, amelyen kék virágminták kacskaringóztak felfelé. Én meg voltam elégedve az öltözékemmel, reméltem más sem talál majd kivetnivalót benne. - Hello. Igen. - válaszoltam tömören, mert igyekeztem egyelőre nem lebukni az akcentusommal. Idáig jól ment, de nem akartam mogorvának tűnni, szóval a két szavacskámat egy aranyos mosollyal toldottam meg. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy a lány zavarban volt. Be sem mutatkozott, ellenben Flaviu tanárnő életéről máris sok dolgot megtudhattam. De a legárulkodóbb az volt, hogy nagyon gyorsan beszélt. Nyeltem egyet, és feszülten figyeltem, hogy minden egyes szavát követni tudjam, ami egyelőre sikerült. Igyekeztem leplezi a zavaromat, és meg is nyugodtam, hogy elsőre megértettem mindent, amit mondott. Úgy látszik, mégiscsak megérte az a sok tanulás. Kisebb fáziskéséssel válaszoltam ugyan, de azért igyekeztem készséges és kedves lenni. - Köszönöm... Navine. Navines vagyok. Mi a neved? - néztem rá szép nagy szemekkel. Direkt nem úgy kérdeztem, hogy "hogy hívnak?" ugyanis a gy-betűk kiejtésével voltam az egyik legnagyobb problémában. Ettől függetlenül azonban, mostanra már biztosan kihallotta a szavaimból az izgalmat, amit a magyar nyelv használata jelentett (most használtam élesben először) és az akcentusomat is. Mindegy, hiszen azért vagyok itt, hogy megtanuljam a nyelvet, meg még sok más érdekes dolgot is. Szóval reméltem, hogy segít. - Nem tudom, mi van merre... Én remélem, segítesz eligazodni. - hálásan néztem rá, már csak azért is, mert megjelent. Talán kezdenek összejönni a dolgok.
|
|
|
|
Széles Veronika INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3 offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 1087
|
Írta: 2013. február 3. 00:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=57016#post57016][b]Széles Veronika - 2013.02.03. 00:56[/b][/url] Hayley - Oh bocsi, Veronika vagyok, Széles Veronika. Tényleg zavarban van, pedig a bemutatkozásig általában el szokott jutni. Mindenesetre most már kicsit lenyugodott, nem lesz ez olyan nagy dolog, hiszen ezer éve bújja azokat a lapokat és információs füzeteket, melyek a mestertanonci szakokról szólnak, emellett pedig, ott van, hogy az utóbbi időben több ezer kilométert megtett már itt, így csukott szemmel is el tud már igazodni ezen a helyen. - Navinés? Remek! Én is Navinés vagyok, szóval sokat tudok arról is mesélni. Nem tudom, hogy mennyit tudsz róla, meg, hogy mire vagy kíváncsi, de kérdezz csak bátran. Ennek még jobban örül, mert így nem is lesz bizonytalan azzal kapcsolatban, amit mond. Úgy néz ki, még jól is jött az a kávé, hiszen ebbe is beletanul, és ráadásul az első alkalommal egy ténylegesen Navinés embert kapott ki, ami nagyon nagy megkönnyebbülést okoz neki. - Persze, ezer örömmel, mit szeretnél megnézni előbb? A kastélyt, a környékét vagy a Navinébe vezető utat? Érdeklődik kedvesen. Érzi, hogy akcentussal beszél, de ő ezen nem akad fent, sőt, elismeréssel tartozik neki, amiért ezt a külföldiek számára igen nehéz nyelvet ilyen szépen elsajátította. Ezen kívül, ha tudná, hogy is olyan régen kezdte, még jobban csodálkozna rajta, mert ha fordított helyzetben lennének, az tuti, hogy ő nem is állna neki a magyarnak. Szerinte számára megtanulhatatlan nyelvről van szó, ha nem születése óta tanulná. - Van kedved mesélni magadról? Hogy honnan jöttél és, hogy találtál erre a helyre? Nagyon érdekel, hogy ki hogyan talál ránk. Ezt mindig megkérdezi, hiszen minden egyes történet nagyon érdekesnek ígérkezik. Persze nem szeretne udvariatlannak tűnni, ezért meg is magyarázza, hogy miért kérdezi. Ő határozottan kotnyeles típus, de azért tudja, hogy hol a határ, amit nem kell átlépni. Legfeljebb a lány eltereli a válaszadást, ő azt is megérti teljesen.
|
|
|
|
Kostya Simeon Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. február 15. 16:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=63344#post63344][b]Kostya Simeon - 2013.02.15. 16:09[/b][/url] Nyikorgás kíséretében nyílik az ajtó. Először a nap halovány, erőtlen sugarai hatolnak be és verődnek vissza a márványról, majd egy láb, egy kéz, egy test és egy fej jelenik meg. Kostya a tőle megszokott lendületességgel és határozottsággal lép az iskola falai közé, egy új élet reményében. Szívében ott él a remény, ott lobog az új élet tüze, mely most talán mindent megváltoztat. Hosszú, fekete haja lófarokba kötve lóg, kék szeme néha megcsillan a nap fényében. Körbenéz és haloványan elmosolyodik. Valami ilyesmire számított. Bár, ahogy jobban megnézi... ~Azért ezzel kezdhettek volna valamit...~ - Végig húzta az ujját a lépcső korlátján, s egy vékony porrétegre sikerült szert tennie, amit most talárjába töröl. Újból körbenéz. Sóhajt egy nagyot, kitárja karjait és megpördül. Végre i... - Nem sikerült az egész mondatot kimondania, mert ebben a pillanatban meglök valamiféle dísztárgyat, ami sebesen indul a föld felé, engedve a gravitációnak. Szerencsére mindig is jó reflexei voltak, így most sem jelentett gondot elkapni és visszatenni a helyére. Azért egy kicsit megijedt. Nem kellene rögtön rongálni. Még nem is ismerik itt. És ő sem ismer senkit. Talán tenni kellene ez ellen. Még jó, hogy a cuccai már a helyükön vannak, nem kell azzal is bajlódnia. Hát, akkor, indulhat a felfedezés!
|
|
|
|
Hayley Walker INAKTÍV
offline RPG hsz: 5 Összes hsz: 57
|
Írta: 2013. február 19. 19:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=65920#post65920][b]Hayley Walker - 2013.02.19. 19:13[/b][/url] VeruLátszott, hogy az egyszerű, ám lényegre törő kérdésem kissé zavarba hozta a lányt, úgy tűnik nem direkt hagyta le a bemutatkozást, és nem igazán örült neki, hogy megfeledkezett róla. Veronica - ez a név nem volt ismeretlen, ilyen nevű lányok még otthon is szaladgáltak. Remek, ezt legalább könnyen meg tudom majd jegyezni. Ennek kifejezetten örültem, s az információt hamar el is raktároztattam az agyammal. Veronica. Aztán örömet véltem felfedezni az arcán, és hamar be is jelentette, hogy bizony ő maga is Navinés. Ennek a hírnek én is nagyon örültem, hiszen egy Navinést mégiscsak egy Navinés tud a legjobban eligazítani. - Az alapokat tudom. Én voltam Hugrabugos, még Roxortban. Viszont hogy házvezető kicsoda, vagy emberek kicsodák és milyenek, vagy hogy hol a klubhelyiség van... Na ezeket nem. - rándítottam meg finoman a vállamat. Rögtön kaptam sok-sok érdeklődő kérdést is, amelyeket szépen lassan megemésztettem, majd egyesével elkezdtem rájuk válaszolgatni. Miközben a válaszaimat adtam, nem néztem végig Veronicára. Időközben tanulmányoztam a lépcsőket, a falakat, a lámpásokat és a festményeket. Már a bejárati csarnok is nagy benyomást tett rám, így nem volt kifejezetten bonyolult a kérdés, hogy új otthonom mely területével szeretnék elsőként megismerkedni. - Hálás lennék, ha a kastély legtöbb részeit látnám először. Aztán Navine. A környezet ráér. - sejtettem, hogy a mondataimmal nem minden stimmelt tökéletesen, de próbáltam ezen felülemelkedni. Kit érdekel, ha kicsit töröm a nyelvet? Reményeim szerint, pár hónap múlva már nem lesznek ilyen gondjaim. - Newcastle-ből jöttem. A Roxfortba jártam. Nem tetszett a mestercourse, szóval én inkább másik iskolát... kerestem. Néztem sok brossúra és ajánlás, segített az édesanyám. Így. - igyekeztem készségesen válaszolni, de lányos zavaromban még annál is ügyetlenebbül beszéltem magyarul, mint egyébként. - Bocsánat, ha beszélek furán. Nagyon nehéz ez a nyelv. Igyekszem nagyon, de béna vagyok sajnálatos. - nevettem fel, kicsit fanyarúan, és vetettem egy bocsánatkérő pillantást a lányra. Tényleg igyekeztem, csak hát na.
|
|
|
|
Jakab Hanna Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. március 12. 16:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=80203#post80203][b]Jakab Hanna - 2013.03.12. 16:39[/b][/url] AntonioKéső délután, mikor már alig páran lézengenek a folyosókon belép az iskola kapuin. Nehéz bőröndjeit cipeli felfelé a lépcsőn, amikor meglát egy ifjú eridonos diákot a csarnok nem túl gyakran járt részében: - Szia! Nem tudnál segíteni nekem, hol tudnám lepakolni a cuccaimat? Míg a fiú válaszát várja, érkezik körülnézni a bejárati csarnokon, és megakad a szeme a nagyteremből kizúduló tömegen. Nagyon jól érzi magát, most, hogy már megérkezett, bár kicsit éhes, és fáradt a hosszú út után, éppen csak egy csokibékát érkezett megenni.
|
|
|
|
Antonio Welse Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. március 12. 18:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=80228#post80228][b]Antonio Welse - 2013.03.12. 18:01[/b][/url] HannaMielőtt megszólalt volna, jól végigmérte a lányt és megállapította a talárjáról, hogy Levitás. Majd hátranézett, nem e jön ki a nagyteremből egy Levitás, aki segítene neki.De nem jött. Így összeszedte az erejét és megszólalt: - Szia! A talárodról ítélve te Levitás vagy. Szerintem kérdezz meg egy Levitást, mivel én nem tudom, hol van a Levita háznak a klubhelyisége. Ekkor jött ki egy Levitás másodikos lány. -Ó szia!-szólt Antonio- nem kísérnéd fel a klubhelyiségbe Hannát? Köszi! Azzal a lány felkisérte Hannát a helyiségükbe. Antonio gondolkozott, majd utána kiabált: -Ha kész vagy, gyere le a nagyterembe vacsorázni! Azzal ő maga is megcélozta a nagytermet: -Remélem, marad még a desszertből.
|
|
|
|
Széles Veronika INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3 offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 1087
|
Írta: 2013. március 14. 23:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=81174#post81174][b]Széles Veronika - 2013.03.14. 23:44[/b][/url] Hayley - A házvezetőnket Jim Goldman. Nem tudom, hogy ez megmarad-e, ebben az évben a házak vezetésére pályázatot írtak ki, szóval egyelőre várjuk, hogy mi lesz. Van házvezető-helyettes is, ő az unokatestvérem, egész jófej a diákokkal, a házvezetőnk pedig nagyon aranyos. Hozzájuk bármikor fordulhatsz, ha problémád van. Fordulhatsz még a prefektusokhoz, ők a kisebb dolgokban tudnak segíteni neked. Ők négyen vannak. Azt most nem tudná megmondani, hogy ki az a négy, mert az utóbbi időben teljesen kivonta magát a ház életéből. Néhány hétre szeretne megint elutazni, kiszellőztetni a fejét, mostanában túl sok minden összegyűlt, túl sok mindent magára vállalt, és szeretne most ebből egy kicsit kibontakozni, mielőtt megkezdődik a következő tanév. - Gondolom ez nálatok is így volt, ha jól tudom, az alapok nem különböznek annyira, sőt, mi mostanában elkezdtünk egészen nemzetközivé válni, ami szerintem tök jó. Hírnevet is szerzünk, meg a diákok ismeretsége is bővül, sok érdekes kultúra találkozik egymással. Az unokatesóm párja például indiai, szokott mesélni az ő szokásaikról és egy csomó indiai kaját is kóstoltam már általa. Tetszik neki ez a nemzetköziség, hiszen érdekli más országok ételkínálata, tekintve, hogy a cukrászda révén ő maga is ebben utazik és ez az, ami igazán érdekli. Tervei szerint egy nap saját étterme, vagy kis cukrászdája lesz, ha eljut odáig. Ezt az álmát még senki és semmi sem gátolta meg, ami nagyon jó érzés, hiszen tényleg küzd valami miatt, vannak tervei a jövőre nézve. - Szerintem nem vagy béna, megértem, hogy mit szeretnél, szóval teljesen jó. Itt könnyen bele fogsz jönni szerintem. Van, aki öt-hat éve jár ide, de meg sem próbálta elsajátítani a nyelvet, még ha csak egy kicsit is. Szerintem ez fura, amikor én kint voltam Franciaországban, cserediákként, néhány részét tökéletesítettem a nyelvnek, legalább annyit, hogy ne tudjanak eladni. Az anyukája is azt mondta, hogy ez a legfontosabb, hogy ne tudják eladni. Szóval fogta magát, és szépen bevágta, majd a kiejtésén és a szabályok alkalmazásán finomított azzal, hogy alkalmazta a nyelvet. Senki sem nevette ki, sőt, érezhetően jól esett másoknak, hogy próbálkozik. - Gyere, arra megyünk. Apropó. Ez itt a bejárati csarnok, ha arra megyünk, az a terület az átrium, ott található az igazgatói, a tanári, a pszichológus szobája, vagy, ha tagja leszel valamely diákszervezetnek, akkor az ő szobájuk is ott van. Nem nagyon szokás ok nélkül azon a folyosón tartózkodni. Ezek pedig, amik mellett elhaladunk a homokórák, amik a pontversenyt mutatják meg. Mutat rájuk, majd befordul a sarkon, hogy hosszan magyaráz Hayley-nek, hogy mi merre található.
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító offline RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Írta: 2013. március 15. 15:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=81389#post81389][b]Katie Runa Blackwood - 2013.03.15. 15:26[/b][/url] AbigélNagyokat sóhajtozik, miközben szürke, kötött szvetterének ujját húzogatja, mintha ugyan az ártott volna neki valamit is. Folyamatosan rágcsálja a szája szélét, szabad kezével pedig –miután letette maga mellé a jól megpakolt sporttáskáját- elkezdi tekergetni egyik szálegyenes tincsét. Még most is olyan sápadt, hogy versenyre kelhetne a kísértetekkel is, pedig az apja külön elvitte nyaralni... Mintha ugyan azzal bármit is törleszthetne az eddigi vétkeinek árából. Inkább igyekszik elterelni a vén fószerről a gondolatait, mert csak könnyek gyűlnének a szemébe- teljesen felesleges volna egy olyan magamutogató, utálnivaló alak miatt sírnia. De hát vele él már jópár éve, mióta az anyját elvesztették. Mégis csak az apja, valamennyire még szereti is- ha távol vannak egymástól, mindenképpen. Most viszont csak kipakolta a közelben a rövidke magyarázattal, hogy akkor erre és erre van az új iskolája, viselkedjen rendesen és ne legyen olyan gyámoltalan, meg céltábla a kötözködőknek. Hát persze, majd igyekszik. Egyelőre a gyomra fel-le liftezik már a puszta gondolattól is, hogy új helyre érkezett, nem ismer senkit, ráadásul nem a szavak embere, sokkal hamarabb szolmizálná le a gondolatait, mintsem szóban értelmesen kinyögje. Talán majd most itt változik egy-két dolog. Végül is a bizakodás még nem ölt embert és talán itt kinövi majd ezt a kóros félénkséget meg elszigetelődési vágyat, amiben gyerekkora óta „szenved” . Igazából nagyon szeretett volna ő beilleszkedni az előző helyein is kezdve a bölcsődétől egészen a nemrégen otthagyott művészeti iskolájáig, csak egyszerűen valamiért nem ment. Hátha majd most. Tehát ott tartottunk, hogy rágja a szája szélét, húzogatja a szvettere ujját, hogy az már majdnem a sarkáig ér (természetesen itt erős túlzásnak engedünk teret), teniszeiben előre-hátra hintázik, ilyenkor a kék farmer is vele együtt hajlandozik. A nyakában ott egy nagyobbfajta fülhallgató is, a zsebében ott lapul a lejátszója éppen lekapcsolt állapotban. Elég ritmust szolgáltat szaporán dobogó szíve is. Fél, hogy ha valakivel netán összetalálkozik, megnyikkani sem bír majd, mert erre volt már precedens régebben. ~Huhh... Rendben kislány. Nincs semmi baj. Oké, mi okom van egyáltalán idegesnek lenni? Azt leszámítva, hogy ha kinyitom a szám, abból nem szokott semmi jó kisülni? Te nyertél, Runa... Egyáltalán normális dolog önmagammal megbeszélni, hogy miért vagyok ideges? Aligha... ~ Egyelőre utasítja az agyát, hogy az pedig utasítsa a foglalt kezeit, hogy szabaduljanak szépen fel, a szájának pedig megtiltja a további öncsonkítást. Így is erősen hasonlít egy gyógyszerfüggőre külsőre és viselkedésügyileg is, pedig teljesen normális, hétköznapi gyerek... erősen kicsi önértékeléssel, visszahúzódó és még sorolhatnánk a jellembeli difiket, de amúgy nagyon rendes kölyök ő. Jobbjával megfogja a táskája fülét, felveszi a vállára, majd újabb nagyot sóhajt. Na most azt kellene eldöntenie, hogy van-e bátorsága megtenni az első lépést vagy sem? Az ilyen filozofálások az erősségei közé tartoznak a „Miért zöld a fű?” és „Miért kék az ég?” kezdetű témakörökkel együtt.
|
|
|
|
Pethő Abigél INAKTÍV
Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3 offline RPG hsz: 91 Összes hsz: 1939
|
Írta: 2013. március 18. 18:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=83302#post83302][b]Pethő Abigél - 2013.03.18. 18:01[/b][/url] KatieBúzakorpás kekszeket szorongatva a kezemben bóklásztam a folyosókon. Vagyis inkább lábujjhegyen osontam, amiben segített az is, hogy nem volt cipő a lábamon, csupán a térdzoknim, így nem vertem nagy zajt a cipők kopogásával a folyosó kövén. Ami kicsit hideg volt, és hiába a vastag, kötött zokninak, néha lábujjhegyre kellett emelkednem, hogy ne fázzon az egész talpam. A zajtalanságomnak köszönhetően, főleg a kanyaroknál sikerült ráijesztenem egy-egy épp befordulni akaró diákra. Ám cserébe ők is megijesztetettek engem azzal, hogy megijedtek, így kvittek voltunk. Bár volt egy fiú, aki csúnyán rám szólt, hogy nem kéne kémkednem utána. Én meg csak motyogva bocsánatot kértem, pedig nem is utána kémkedtem. Sőt, valójában nem is kémkedtem! Inkább kutattam valaki után. Ehhez a művelethez kellettek amúgy a kekszek is, de erről még mesélek később. Ma délután túl voltam végre az összes vizsgámon! Vagyis, Bájitaltanra elfelejtettem bemenni, de ha jól értelmeztem a szabályokat, attól még léphetek évfolyamot. Nagyon remélem, hogy így van, mert egyrészt nem szeretnék csalódást okozni se otthon, se Csongornak és Rózsa néninek. Mind szurkoltak értem a vizsgaidőszakban, Csongi meg mindenféle agyserkentő ételt és sütit készített nekem. Másrészt pedig voltak terveim a jövő évvel kapcsolatban. Egyelőre azonban nem aggódtam túl sokat a feledékenységem miatt, volt most más, ami kitöltötte a gondolataim nagy részét. Szóval, ma felmentem a szobámba, ahogy vége volt a vizsgának, hogy pihenjek egy picit. Beszélgettem Arnolddal, a szfinxemmel, de hamar kimerített a sok találós kérdésével, így inkább azon kezdtem el gondolkodni, milyen programot szervezzek Rudolfnak, a még mindig antiszoc plüss rénszarvasomnak. Ám, ahogy körbepillantottam erre a gondolatra a szobában, rájöttem, hogy Rudolf nincs sehol! Egyből a legrosszabbra gondoltam: biztos elszökött. Kérdeztem Arnoldot, látta-e, de a homályos kérdés-szerű válaszaiból csak arra jutottam, hogy oké, nem elszökött, hanem elveszett. Biztosan kiment sétálni valahova, és nem talált vissza. Azon nyomban felugrottam az ágyról, még cipőt húzni is elfelejtettem. Nem volt időm ilyenekre. Már félig kint voltam a folyosón, amikor eszembe jutott a mese, amiben a gyerekek nem akartak eltévedni. Így hát felkaptam az éjjeliszekrényemen lévő tányérról az összes kekszet, és így indultam neki a keresésnek. A keksz pedig arra kellett, hogy apró darabokat törjek belőle, és azokat elszórjam a Levita klubhelyiségtől kezdve, arrafelé, amerre épp jártam. Valamiért azt gondoltam, Rudolf ebből majd tudni fogja, merre kell hazatalálni. Épp a Bejárai Csarnokba érkeztem, eszembe jutott, hogy talán kiment levegőzni. Elmerengve bámultam ki az ablakokon, ahogy elhaladtam mellettük, és még idejében sikerült megállnom a lány előtt, még mielőtt nekimentem volna. - Öhm... bocsi. - Motyogtam zavartan, miközben kikerültem őt. Indultam volna tovább, de aztán mégis inkább megálltam, és megfordultam, az előbbi lány felé. - Nem láttál véletlen erre egy rénszarvast? - Kérdeztem halkan, reménykedve. Majd eszembe jutott, hogy személyleírást is kéne adnom róla, mert így akármelyik másik rénszarvasról lehet szó! - Kicsi, kábé ekkora... - Lehajoltam, hogy a talajhoz képest megmutassam a kis plüss magasságát. - ... piros orra van, és Rudolfnak hívják. - Egészítettem ki, miközben felegyenesedtem. Aham, azt hiszem, ennyi.
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító offline RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Írta: 2013. március 18. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=83542#post83542][b]Katie Runa Blackwood - 2013.03.18. 21:01[/b][/url] AbigélEléggé esetlenül ácsorog ott magasröptű gondolataiba merülve, miközben húzogatja a ruhája ujját és próbál nem úgy viselkedni, mint aki tömegiszonnyal kűzködik egy kihalt bejárati csarnokban. Ugyanis aki most végigméri, bizton megfogalmazódik benne valami hasonló vélemény, de hogy furcsának fogja őt találni bárki, aki erre téved, arra fogadni merne és még nyerne is. Nem sokáig marad ideje egymagában ácsorogni telített gondolataival, hiszen nemsokára egy halk léptű és szabályosan osonó leányzó téved erre. Könnyebben felfigyelt volna rá, ha cipőket is visel, de így is szerencsére még idejében bekúszott a látóterébe, csak éppen nem tudta, hogy most akkor álljon félre vagy mit tegyen? Szerencsére kikerülik, pontosabban lefékez az említett hölgy, mielőtt még eltarolós ütközés történne, aztán kerüli csak. Igazából nem is számít további interakcióra, de ismét csak tévedésre van ítéltetve, ugyanis mindjárt egy rénszarvasról érdeklődnek nála. Rénszarvasról... Nem kicsit lepődik meg, még az arca is tiszta csodálkozásról árulkodik a félénkség és a "nem nézek a szemébe" módi mellett. -Rénszarvas...? Legelő, emésztő, szaladgáló rénszarvast?- áhh, hogy nem, meg is kapja a magyarázatot: egy plüssről van szó, akinek mindjárt a méreteiről is tudomást szerez egyéb jellegzetességei mellett. -Hát őőő... nem, nem hiszem, hogy találkoztam vele... desegíthetekmegkeresniamúgyanevemRunaörvendek. - képes mindezt egy szuszra elhadarni és, ha beszélgető partnere nem elég gyors, mellen is vághatja kinyújtózó kezével, ami éppen barátságos kézrázásra lendült előre. -Bo-bocsánatot kérek.- makogja megszeppenten, sőt még a fejét is leszegi a földre, a kezét is visszahúzza, mielőtt még megrázhatnák, feltéve, hogy elég gyors volt és a lány nem szorongatta meg előbb a mancsát.
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes INAKTÍV
(: offline RPG hsz: 106 Összes hsz: 796
|
Írta: 2013. március 27. 23:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90607#post90607][b]Bianca Charlotte Shanes - 2013.03.27. 23:57[/b][/url] Gergő Zsófit útnak indította, ma nem akar hazamenni, a lány pedig látta a szőkén, hogy jobb ha tényleg megy. Kezdett sötétedni, esteledni, neki pedig még időben haza kell érnie, nem akarja egyikük se, hogy valami baja essen a lánykának. Gergővel tízre beszélte meg a találkozót, nem emlékezett rá, hogy tízkor vagy tizenegykor van-e takarodó, de gyakorlatilag neki tök mindegy. Háromnegyed tízkor kilépett a klubhelyiségből és hátra sem nézve, zsebre dugott kézzel indul el a találka helyszínére. Már nem visel talárt, egy zöld nadrágot és zöld kardigánt húzott, amit nem gombolt be, így jól látható a felsőjére írt üzenet, melyet most teljesen átérez. Egy fekete cipőt húzott még, amire a keresztet egy unalmas délutánján készítette, amikor éppen senki nem volt otthon. Ez az egyik kedvenc cipője, mindig szerencsét hozott neki, most is ez a helyzet, reméli, hogy türelmet és nem erőt ad, mert akkor megöli Gergőt. Erre a gondolatra megsimítja a pálcáját, de aztán csak gondolatban megrázza a fejét, nem, nem lenne helyes, elvégre más is tudja kezelni az ilyen helyzetet, csak már nem ő, ő ki tudná nyírni akkor is, ha csak arra gondol, ahogy rámosolyog. Odaérve a hely egészen kihalt, sőt, mintha a fáklyák is gyérebben égnének. Mindegy, felismeri a fiút, ezer közül is. A lépcsőre ülve felpillant az órára, még van öt perce, szokás szerint korábban érkezett, nem szeret késni, inkább vár. Lábait keresztbe téve ringatja kicsit, ujjait egymásba fonva a térdén. Ezek után egy tonna csokit akar majd enni, az talán elfeledteti vele, hogy mégis miket mondtak a többiek. Nem hitte volna, hogy éppen Gergő, hogy komolyan meg tudta ezt tenni vele. Ez nagyon súlyos és ő most nagyon rosszul is érzi magát, de inkább azon van, hogy minél inkább semlegesnek mutassa magát. Nem fogják itt az ő érzéseit boncolgatni a festmények, meg a reakcióit, olyanról pedig, hogy könnyek még csak hallani sem akar. Lassan elkezdte ütni a nagy óra a tízet, ő pedig várt, hogy lépteket halljon, melyek közelednek.
Ruhácska
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. március 28. 00:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90626#post90626][b]Leroy Lasch Gergely - 2013.03.28. 00:20[/b][/url] Biush zene<3Mostanában nem vagyok jó passzban. Endrével összevesztem, már vagy két hete ki se dugtam az orrom a hálóból és Biussal is rég találkoztam már, pedig ő biztos megértene. Már gondoltam arra, hogy küldök neki egy üzit, de Bianca ma felkeresett és arra kért, hogy találkozzunk. Arcán sem dühöt, sem kedvességet nem láttam. Olyan rideg volt, akár egy igazi rellonos. Pedig pár hónappal ezelőtt még csakúgy mosolygott a mászókán. Most meg...? Nem értem, de majd biztos elmagyarázza nekem. Talán ezért szeretne velem beszélni. Nos, pár perc múlva erre megkapom a választ, ugyanis hamarosan tíz óra. Berontok a fürdőszobába és megfésülködöm. Ha Biancával találkozom, akkor mindig szép rendbe szedem magam. Nem szeretek "szakadtan" elé állni. Miután a hajam normálisan áll, megmosom a fogam. Még egyszer végig nézek a ruházatomon. Farmer, egy egyszerű póló, arra pedig egy kötött pulcsi. Tökéletes. Még felhúzom a cipőmet és készen is vagyok. Kilépek a szobából és gyors léptekkel végig haladok a folyosókon. Alig várom, hogy láthassam Biancát, jó lesz vele. Igaz, tíz óra után nem szabadna kinn járnom, mert akkor már takarodó van, de Bianca miatt még egy büntetőmunkát is elvállalok. Tehát egy kicsit csendesebben megyek, hogy azért ne szúrjon ki egy prefi. Nem kell sok idő, hogy megérkezzek. Nagy a csend és alig van fény. Már elő venném a pálcám, hogy fényt teremtsek, de meglátom Biát. Elmosolyodom és rögtön odamegyek hozzá. - Szia! - köszönök kedvesen. Már épp puszit adnék az arcára, mikor meglátom, hogy mi van a pólójára írva. Kérdőn nézek Biusra. - Ez mégis mit jelentsen?
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. március 28. 00:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90644#post90644][b]Amira Loveguard - 2013.03.28. 00:37[/b][/url] Hoppá-hoppáHogy mik nincsenek... A kislány, aki még alig, hogy otthon érezheti magát a Sárkányfészekben, máris csavarogni indul takarodó előtt negyed órával. A legszebb része, hogy két prefektus a szobatársa. Amira nem is érette, hogy a kisasszony ezt hogy gondolta. Lényegében követte, gondolta, hogy takarodó előtt nem fog visszaérni a szobájukba, és mostanság eléggé belejött a büntetésbe. Valahogy meg kel mutatni a leányzónak, hogy hol a határ...még ha rellonos is. Erre az estére ne tervezett semmiféle kiruccanást, a hideg hó és télies időjárás valahogy elrontotta az egész kedvét. Még Kristófot sem akarta meglátogatni, csak az ágyában akart lenni. Éppen olvasott amikor Bianca kilógott, tehát egy "izgalmas" regényt hagyott abba. A nagymacskáján keresztülmászva elért a szekrényig, ahonnan egy fekete kardigánt vett elő, hogy lenge ruhájában ne fagyjon ketté. Az első cipőt vette fel ami a kezébe akadt, úgyhogy balerinacipőben igyekezett utolérni a szobatársát. Könnyű volt, halkan lépdelt mögötte egészen a Bejárati csarnokig. Ott aztán a lehető legtökéletesebben az árnyékban megállt, majd karba tett kézzel várta a fejleményeket. Aha! A kisgyerek, az a Gábor vagy ki a rossz életű, aki próbálja magával rántani a barátnőjét. Mira megcsóválta a fejét, és mivel már kezdett fázni, lassan odasétált eléjük, a pálcáját csak ott húzta elő. A nonverbális varázslat órákon megtanult néma varázslattal meglepetésszerűen kötözte össze a fiatalokat. Hogyha már ennyire együtt akartak lenni, akkor tessék, legyenek minél közelebb. -Na de Bianca, mégis mit jelentsen ez? -valami hasonló érdekes arcot vágott az utánzás közepette, mint amilyet a fiúcska, majd megingatta a fejét. -Bia, Bia, Bia. Két prefivel laksz egy szobában... -Mira már emelte volna a pálcáját, hogy viccesebb legyen a helyzet, de oldalra döntötte a fejét, és inkább úgy döntött, beavatkozás nélkül szeretne mozizni. Biztos volt benne, hogy nem csak a büntetésről fog szólni az elkövetkezendő pár perc... -Halljuk, mit is akartál mondani neki?
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes INAKTÍV
(: offline RPG hsz: 106 Összes hsz: 796
|
Írta: 2013. március 28. 01:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90688#post90688][b]Bianca Charlotte Shanes - 2013.03.28. 01:01[/b][/url] Gergő és Amira A megérkező fiúra felvonja a szemöldökét, és a puszi elől kitérve pillant le ő is a pólójára. Na igen, úgy tűnik a célját elérte, a mai este témája máris megfogalmazódott. - Válasz a pletykákra. Hallom milyen elfoglalt vagy mostanában. Felkelve kisurran abból a vonzáskörzetből, ahol a fiú bárhol is sarokba tudja szorítani. Nem akar sarokba szorulni, hiszen ebben a beszélgetésben eljön az az idő, amikor menekülne és, ha van egy kis olyan érzés Gergőben, ami elméletileg összetartja őket, akkor biztos meg akarja majd állítani. Jó kusza mondat, de jelenleg a gondolatai is kuszák. Éppen kezdene bele a történetbe, amikor előlép Amira. Hát ez remek, ezek szerint elszámolta magát a takarodót illetően. Viszont ez az összekötözős nem volt a legjobb ötlet, hiszen ezzel igencsak felbőszítette az amúgy sem nyugodt lányt. Mivel a pálcáját épp előhúzta, így rezzenéstelen arccal és Rafaelt sűrűn imádva, rezzenéstelen arccal mondta ki a varázsigét, melyet - elméletileg - ismernie se lenne szabad. - Finite Incantatem. A kötél könnyen lehullott róluk, ő pedig ellépve Gergőtől gondolkodás nélkül Amirára fogta a pálcát, és a szeme villanása jelezte, hogy bizony sok mindenre képes lenne most. Nem akarja szánt szándékkal bántani, de ezt most akkor is el fogja mondani. - Nem érdekel a büntetőmunka, tőlem azt adsz, amit csak akarsz, de nem félek megátkozni téged. A pálcát a lányon tartva Gergő felé fordul, a szeme sarkából a lányt is szemmel tartva. Az tuti, hogy az elkövetkezendő két hónapban nem szervez programokat. - Ezer éve nem láttalak, és azt hittem azért, mert tanulsz, ezt meg is értettem volna, de... állítólag te nagyon jól megvagy könyvek nélkül és nélkülem. Tegnap is, ma is többen összesúgtak a hátam mögött. Ma megkötöztem egy lányt, a mosdóban, miután követtem, az egyik sugdolózót. Meg kérdeztem, mi a problémájuk, és elmesélték nekem, hogy te, baromira jól érzed magad. Csajozol, legalábbis ingyen sütit kaptál a cukrászdába, mert szépen mosolyogtál, aztán még büszkélkedtél is, és egy másik lánnyal is együtt voltál, állítólag még a kezét is megfogtad. Tudod ez nem gáz, csak nem tisztességes. Szólhattál volna.
|
|
|
|
Lyra Castle Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. március 28. 01:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90705#post90705][b]Lyra Castle - 2013.03.28. 01:11[/b][/url] Ejnye, gyerekek!Az, hogy rellonos prefektus lettem, olyan tipikus derült égből villámcsapás eset volt számomra. Akkorát fordult velem a világ pár hét alatt, hogy hihetetlen. Először is, már csak három nap választ el attól, hogy mestertanonc legyek, két szakkal, a nyakamba vettem a prefektusságot is, közben még mindig az Üvegházban lakom, és a lelki problémákról és az ingatag hangulatról ne is beszéljünk. Noellel együtt indultunk a kastélyba, hogy eleget tegyünk a kötelességünknek, így menet közben neki mondtam a magamét. - … mert nem hiszem, hogy csak az az egy könyvük volt. Szóval vehettem meg azt a félig szétrágott példányt, de azért mikor nem látta a pénztáros, vissza is csentem a fele pénzt. Vagyis… - néztem egy pillanatra a fiúra, mikor leesett, hogy elárultam magam, de aztán egy vállrándítással elintéztem az egészet. Nem voltam jó kedvemben. Egész nap a falut jártam, hogy beszerezzem a holmikat a következő évre, és ez teljesen kiborított, már csak azért is, mert például a kastély területének az elhagyása is olyan problémákat vetett fel bennem, amikről inkább senkinek se beszéltem. Mindenesetre szerepelt köztük Iwan neve. A Bejárati csarnokba érve viszont érdekes kép fogadott minket. Két lány egymásra tartott pálcákkal állt, miközben az egyikük egy fiúnak mondott valamit. A másik lány Amira volt, felismertem őt, hála annak, hogy minden diákot ismertem második fölött még abból az időből, mikor nekem volt szerencsém az SVK órákat tartani, és így persze azt is tudtam, hogy ő prefektus. Le mertem volna fogadni, hogy meg tudja védeni magát, de azért jobb lett volna, ha nem alakul ki párbaj a csarnok közepén. Ráadásul voltam annyira szörnyű hangulatban, hogy ne tűrjem el az ilyesmit. - Gyere - villant a szemem Noelre, bár eddigre valószínűleg már maga is kapcsolt, aztán határozott léptekkel és zsebre dugott kézzel oda sétáltam a hármashoz. - Mi folyik itt?! - kérdeztem komoran és végképp érzelemmentes arccal. - Pálcát leengedni! Mindketten - tettem hozzá végül, bár Amirára nézve csak a pillantásommal jeleztem, hogy ne vegye sértésnek, de ha ő nem hajlandó rá, a másik se fogja megtenni.
|
|
|
|
Noel Rainsworth INAKTÍV
cheap freakshow offline RPG hsz: 128 Összes hsz: 1258
|
Írta: 2013. március 28. 09:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90775#post90775][b]Noel Rainsworth - 2013.03.28. 09:02[/b][/url] Eseménytelen napot tudhat maga mögött, lényegében nemrég kelt; tanítási időszakban sem látta sok értelmét nap közben felkelni, most pedig végképp semmi kedve, úgyhogy többnyire inkább éjszaka van fent, hogy megfelelő megvilágításban fedezhesse fel az erdőt. - Mhm... - hümmög egyetértően, de kissé szűkszavúan Lyra történetét hallgatva, bár őszintén szólva csak fél füllel figyel arra, amit a lány mond. Újdonsült prefektustársa sajátos morális értékrendjéről tesz tanúbizonyságot, amit Noel egy egyetértő vigyorral fogad; Lyra már azzal is több, mint kegyes volt, hogy a fele pénzt ott hagyta a boltosnak. Békésen viseli, hogy a lány parancsolgasson neki, és követi - mástól valószínűleg nem tűrné el, de Lyra részéről ezt nem tekinti sértésnek, úgyhogy zsebre dugott kézzel követi a mestertanoncot. Mielőtt még végighallgatná, ahogy a lány kissé élesen, de megkéri őket - nocsak, talán mégis maradt valami levitás szokáscsökevény? -, elmorog két varázsigét, két Capitulatust, ugyanis nem úgy ismerte meg Biát, mint aki csak úgy engedelmesen leeresztené a pálcát, amikor valami helyzet adódott, hogy használja. Hacsak kettejük közül valaki nem látnok, esetleg nincsenek villámgyors reflexeik, Noel megkaparintja a két pálcát. Amira varázseszközét nemes egyszerűséggel zsebre vágja - nem különösebben zavartatja magát amiatt, hogy a lány idősebb és szintén prefektus, ugyan, a megfelelő tiszteletadás soha nem tartozott a fiú rossz tulajdonságai közé -, Bia pálcáját pedig elgondolkodva forgatja az ujjai között. Mintha olvasta volna valahol, hogy ezt a fát kifejezetten átkokra és rontásokra lehet jól használni, az elméletet pedig alapvetően nem lenne rossz tesztelni. A szeme előtt kibontakozó jelenet nem különösebben érdekli, a szerelmi perpatvarok sosem kötötték le Noelt, úgyhogy nem is fordít figyelmet arra, hogy a navinés srác - jé, van itt ilyen is? eddig észre sem vette - esetleg milyen ellenérveket próbál felhozni az őt ért vádakra. Noel vet egy oldalpillantást a kiscsikóra, tekintete leginkább egy macskáéra emlékeztet, aki azt fontolgatja, vajon prédája elég érdekességet rejt-e ahhoz, hogy megérje játszadozni vele, mielőtt kicsinálja. - Urticaria - mutat rá Bia pálcájával, elvégre a lényeg ott van, hogy kipróbálja. Egyszerű, ámde kellemetlen csalánártás, semmi különösen érdekes, csak teszt.
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. március 28. 10:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90808#post90808][b]Amira Loveguard - 2013.03.28. 10:43[/b][/url] Kis csapatMira igazán nyugodtan, gúnyos mosollyal figyelte az eseményeket. Cseppet sem zavarta, hogy Bianca rá tartja a pálcáját, ő is így tett közben. Hol a lányt, hol pedig a Gábor gyereket nézte, és széles vigyor ült ki a képére. Bianca vérmérséklete hasonló az övéhez, mintha a húga lenne. Már azon volt, hogy megdicsérje a szobatársnőjét, de megjelent a Rellon két legújabb prefektusa. Lyrára pillantott, és miután tekintetét egy pillanat alatt végighordozta rajta, félmosollyal megingatta a fejét. Nem az ellenkezés jele volt ez, hanem így jelezte, hogy nincsen semmi probléma és Bia nem őt fogja megtámadni ha támad. Nem szólt egy szót sem, ugyanis a következő dolog amire felkapta a fejét, hogy az a kis gólya kivette a kezéből a pálcáját. Lassan fordult felé, szemei szikrát szórtak. Odalépett elé, alig pár centire tőle. -Ezt nem kéne -rezzenéstelen arccal vette vissza a pálcáját, aztán odalépett a szőke kislányhoz. Pálcáját maga mellett tartotta, bár megfordult a fejében, hogy a kisfiú megérdemelné a leckéztetést. Mármint a sárga, nem a rellonos. Már észre sem vette, hogy fázik, valahogy a gyorsan zajló események jobban elvonták a figyelmét. Már megérte kimászni az ágyból. Jó a mozi -ez lerítt az arcáról. -Mondd csak meg neki, jól van -halkabbra vette a hangját, rákacsintott a lányra. Ennyi nem volt még elég, szóval lejjebb hajolt hozzá. -Én nem hagynám ennyiben. Büntetés jár neki, nem? Mondd meg neki milyen volt. Milyen volt nélküle. Elhagyva -Biancához beszélt, de végig a fiút nézte, akit prefitársa kedvesen megküldött egy enyhe ártással. -Mobilicorpus! -a célpont nála is a navinés volt, bár ő csak a saját pálcájával dolgozott. Egyszerűen a magasba emelte a fiút, majd először balra irányította, és azzal a lendülettel vissza is rántotta, egyenesen neki a lépcső korlátjának. Kíváncsi volt a kis barátnője reakciójára.
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. március 28. 12:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90876#post90876][b]Leroy Lasch Gergely - 2013.03.28. 12:30[/b][/url] Csúnya zöldek. Nos nem pont erre számítottam. Mármint azt hittem, hogy Bianca azért akar velem találkozni, hogy egy jót beszélgessünk, meg hülyüljünk. De mikor kitért a puszim elől és elolvastam, hogy milyen felirat áll a pólóján. Kérdőn nézek a barátnőmre. Nem értem ezt az egészet. Mikor megkérdezem, hogy ez mégis mit jelentsen, egy idősebb lány lép be a csarnokba, de Bius még válaszol a kérdésemre. - Mit értesz ez alatt? - még mindig kérdőn nézek rá. Azt sem tudom, hogy mit pletykálnak rólam. Ekkor a tekintetem arra a lányra vándorol, aki az előbb lépett be. Azt hiszem ő Amira. Endre mesélte róla, azt mondta, hogy ez a lány már az összes fiúval kavart, akik idejárnak. Én nem ismerem, szóval nem tudom, hogy tényleg ilyen-e valójában, de be kell vallanom. Elég csinos, de Biusnál nem. Tehát Mira megkérdezi a lánytól, hogy miért hagyta el a szobáját takarodó után. - Miatta jött ki, én hívtam ide, hogy beszélgessünk. - eztán nyelek egyet. Úgy hallottam, hogy Bianca mostanában elég sok büntetőmunkát kapott, úgyhogy inkább magamra vállalom. Még a végén az apukája, vagy az anyukája mérges lenne rá. Eközben a Mira elmormol valami varázsigét. Ez összeköt bennünket Biával, de a barátnőm hamar feloldja a varázslatot, pedig ezt az igét még nem is kéne ismernie, szerintem. De lehet, hogy neki otthon megtanították. De ez most lényegtelen. Bianca a prefi felé tartja a pálcáját, hogyha szükséges, akkor letudja átkozni. Ilyennek még sohasem láttam Biust. Olyan... rellonos. Ekkor Bianca elkezdi magyarázni, hogy miért is hívott ide. - És te hiszel nekik? Ugyan már... Miért kezdenék más lányokkal találkozgatni, mikor nálad szebbet és okosabbat úgysem találok? - kérdezem mosolyogva. - Azért tűntem el, mert Endrével nagyon összekaptunk valamin és a barátságunk teljesen tönkre ment. Mégis kitől hallottál ilyeneket? Ekkor befut újabb két rellonos. Chö. Ezek összebeszéltek? Azt hiszem Lyra és Noel, ők az új prefik. Csodálatos. Lyráról sok "szép" dolgot hallottam már, de Noelről még semmit. Az mestertanonc rögtön rászól Biusra meg Mirára, hogy tegyék le a pálcát, eközben Noel megszerzi Mira és Bianca pálcáját. Én csak csendben, nagy szemekkel követem az eseményeket. Minden olyan gyors. De azt észreveszem, hogy Noel felém szegezi Bianca pálcáját. Gyorsan előkapom a sajátomat és ki mondom a Protego-t még épp időben. Szerencsére a csalánártás nem hat rám. Elégedett fejjel nézek a legkisebb prefire, ám ekkor a magasba emelkedem, aztán nekicsapódok a korlátnak. Beverem a hátam és a fejem, aztán elterülök a padlón. Áááá... ez nagyon fáj. Felszisszenek. Minden erőmet összeszedem és feltápászkodok. A nagy hajam a szemembe lóg és azon gondolkodom, hogyan tudnék visszavágni. A fejemben azokat az átkokat keresgélem amiket még régebben olvastam Janey egyik könyvében. Áh, meg van. Gyorsan Mirára szegezem a pálcám és kimondom: - Digitus Arcus!Ha nem lennék mérges, ezt csinálnám
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Mészáros Gréta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. március 28. 13:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=90947#post90947][b]Mészáros Gréta - 2013.03.28. 13:35[/b][/url] Sportszerű párbajozók.A mai este is ugyanolyan eseménytelennek indult, mint a többi. Annyi volt csupán a különbség, hogy el kellett szaladnom a könyvtárba, visszavinni egy könyvet. Úgy tűnik azonban, hogy kicsit későn indultam útnak, mivel a könyvtár már rég bezárt. Hangosan sóhajtok egyet, én se lehettem ennyire bolond, hogy azt hittem, hogy 10 óra táján még nyitva van a közintézmény. Önmagam egyszerűségén kiakadva inkább úgy döntöttem jobb lesz visszamenni a szobámba, ott majd helyre teszem magamat, kis traumát okozott most, hogy ilyen butaságokat gondoltam. A női megérzés súgta, hogy ne arrafelé menjek vissza, amerre logikus lenne, hanem a bejárati csarnok felé. Egyre közeledve az említett helyszín felé, mind nagyobb és nagyobb ricsaj hallatszódott és a hang fényjelenségekkel is társult. Gyorsan leesik a tantusz, valaki, vagy még inkább valakik, átkozódnak. Aggódva felgyorsítom lépteimet, minél hamarabb oda akarok érni, hogy lássam mégis mi folyik ott. Az egyik nagy oszlop árnyékába bújva figyelem a jelenetet, amelyben egy szegény, feltehetőleg Navinés, kissrácot agyonátkoznak, amennyire ki tudom venni, Rellonosok. Mindaddig csendben figyelek, míg a fiatalabbik prefektus lány a korláthoz nem vágja a fiút. Érzem hogy lassan elfogy az összes tolerancia tablettám, ezért a pálcámat markolva csendben kilépek az oszlop mögül, a pálcát a kisebbik prefektusra fogom és alig hallhatóan kimondom a varázsigét. - Rictumsempra!Ha minden jól megy, akkor a lány most éppen a csikizőrohamtól fetreng a földön. Odalépek a kissrác mellé és a hátára teszem a bal kezem. - Minden rendben? - kérdezem aggódva. Fogalmam sincs hogy szegény mit követett el - már ha elkövetett is valamit - de nagyon súlyos bűn lehetett. A prefektusgárdára és a kislányra emelem a tekintetem, a szemeim szikrákat szórnak, de egyelőre még nem borítottak ki. - És ti nevezitek magatokat prefektusnak? Hárman támadtok egy ártatlan gyerekre!? - ha lehetne pillantással embereket átdöfni, már megtettem volna valószínűleg. A kissrác elé lépek, a pálcámat még mindig a társaságra szegezve
|
|
|
|